Volangaard - Királyi csarnok

~Iriyana Anemone Evergreen~

Senki nem várakozott sokáig, mindenki megérintette az égkövét, a kíváncsiság erős hatalom. A legtöbbeknek elég látványos a képessége, a tűz, a fagy, a csontváz farkas ami életre kelt, ezt mondjuk kissé istent játszónak tartom mint a gyógyítást is, de nem ők kérték, ezt kapták. Lehet hogy istennőnk át ruházza ránk az erejét, ránk bízza a világ sorsát vagy csak kíváncsi mit kezdünk ezekkel és a hozzánk leginkább méltó képességet adta nekünk. Én is megérintettem a kövem de nem vettem észre magamon semmi változást, ki lökhetett a kegyeiből? Mit tehettem? Kár is ezzel foglalkozni mert ha ő így akarja, hát legyen így, elfogadom.
Csak figyeltem a többieket amikor hirtelen fura érzésem támadt, vegyes érzések törtek rám, döbbenet, rémület, őrültség, düh, szinte mind negatív, olyan reakciók amiket egy teljesen új és váratlan inger válthat ki az emberből, de ezek nem az én érzéseim, és ezek a gondolatok, nem képzelgések, a környezetem hangjain szólalnak meg, ezek sem az enyémek. Még a szolgálóm megkönnyebbülését is érzem, próbálok legalább én higgadt maradni és körbe nézek, mindenki el van foglalva az erejével szinte kizárva a külvilágot legalább addig amíg rá jönnek milyen áldást is kaptak, míg én hallom a gondolataik és érzem amit ők. Pillanatnyilag nehéz eldönteni hogy áldás ez vagy átok. Mindenkin egyesével végig futtatom a tekintetem kicsit rájuk koncentrálva, talán elhalkul a háttér zaj és az övé kiemelkedik, furcsa hogy a Peregrin követ idegen nyelven kiejtett mondatát is talán értettem. Egyetlen személy felől nem hallok, érzek semmit, a Chromixen követ, ilyen üres fejű, rideg barbár lenne? Nem, mindenkinek vannak gondolatai, Mindenkinek, legyen az bármilyen buta, barbár, félkegyelmű, akkor is. Ijesztő hogy pont őt nem hallom, az egyetlen akivel mondhatni közvetlen kapcsolatot tart a nép, rendszeres látogatónk. Közben szabad utat engedtem az összes gondolatnak és érzésnek amik elkezdtek zsongni a fejemben ami szinte bele sajdul. Annak aki a csöndhöz szokott ez borzalmas, tartom magam amíg bírom, de olyan mintha valami élesen sípolna a fülemben már, csöndre vágyom és nyugalomra, nehezen viselem ezt a hirtelen áradatot, fel is ugrok a székemből.
-Elnézést. -majd kiviharzok a teremből és a remélhetőleg üres és minden tekintetben csöndes folyosón megállok.
Csak a szolgálót engedem a közelembe aki bent volt velem, a többieket hátrálásra intem. A szolgáló vizet hozott nekem és értetlenül néz rám, de mielőtt elkezdené sugározni a kétségbe esést.
-Ne, nyugalom, ürítsd ki az elméd, vagy gondolj egy kellemes emlékre, kérlek, csak ne pánikolj.
Kicsit kifújom magam és egy pár perces szünet után erőt veszek magamon és vissza fáradok a helyemre, szótlanul és újra csak figyelek és próbálom tartani magam hogy ne ragasszák át rám a saját érzéseiket. Olyan csönd van ennél az asztalnál, mégis olyan hangosak, mindenki mutatja a higgadtságot és csöndben vannak, nagyon megfontolják válaszaikat, de ami a fejükben van. Vissza élhetnék ezzel a hatalommal, egy potenciális erővel bíró birodalomhoz hízeleghetném magam azzal hogy információkat adok ki de nem, ez egy alattomos felhasználási módja lenne ennek az ajándéknak ami nem méltó hozzá, azt hiszem amíg magát fel nem fedi megtartom magamnak a képességem mi voltát. Másoknak is van kevésbé látványos adottsága és még senki nem tette fel a kérdést mi lehet az, remélem nem is lesz ilyen kíváncsi senki.

~Ratenus Achilles Agamemnon Chromixen~

Lassan mindenkinek lenyugszik az ereje, és csillapodnak a kedélyek is. Némán nézem a szétomló csontkutyát, a Peregin küldött beszéde után pedig megköszörülöm a torkom, hogy magamra vonjam a figyelmet, aztán látványosan ásítok egyet a férfira nézve.
- Elnézést, csak egyre jobban untat. Honnan tudja maga, hogy a világunk másik felén nem kapott egy kutyával játszó pásztorfiú is képességet? A tengeren lévő hajókon? Vagy akár csak a palota egy másik helységében? Értem én, hogy azt hiszi Ön az istenek kiválasztott prófétája, vagy tudom is én hogy miben hisz, de nem gondolom, hogy mindenható lenne, és ilyen hamar tájékoztatná minden bizonnyal hatékony és szakszerű kémszervezete, mármint ha ennyire biztos a dologban, akkor gondolom vannak besúgói mindenhol. Kérem, ha csak balgaságot tud beszélni, akkor inkább maradjon csendben. Vannak, akik ésszerűen gondolkodnának. - mondom, aztán a többiekre nézek.
- Einarnak igaza van. Pihenjünk, és holnap folytassuk a megbeszélést, látszólag ma már mindenki túl izgatott, és felkavart a hideg fejű, józan gondolkodáshoz. - nézek ismét a Peregin küldöttre. - És fontos lenne mihamarabb hazaérkeznünk, megnyugtatni az otthoniakat, és jelezni új adottságainkat. Ha az Istenek nem csak minket választottak ki, akkor félek, hogy akár a saját hatalmi helyzetünk is kétségessé válhat igen hamar, és a legfontosabb, hogy minden birodalomban fennmaradjon a rend, és a fegyelem. Igazából addig felesleges találgatásokba mennünk, és koptatni a szánkat. De ez persze csak az én véleményemből született javaslat. - fejezem be a beszédet.

Az elkövetkezendő eseményeknél jól lehetett látni, hogy a női küldöttek hogyan reagáltak az eseményekre, amik őket érték. Érdekesnek találta a reakciókat, legalábbis a testbeszéde alapján. Majd amikor mindenki reagált arra, amire akart, el szeretett volna köszönni, hogy nyugovóra tér, Ezzel tiszteletben tartva Einart, és kiszedi a szilánkokat testéből, és lekezeli sebeit. Ehelyett csak saját magára gondoló, oktalan személytől, túlkapott leszólásokat, és megvádolásokat kap, amire legszívesebben nem reagálna, mert vesztegeti az idejét, viszont a mostani helyzetben nem tehette meg, noha a Pentaghast küldötte mellé állt, de még így sem maradhatott csöndben.

Marco felnevetett az elhangzottakon, szórakoztatta, hogy pont ő beszél józanságról, így senki nem fogja komolyan venni.
- Még szerencse, hogy nem önt jöttem szórakoztatni, és természetesen azoknak szólt, amit mondtam, akik értik mit mondok, és nem spekulálnak unalmukban – válaszolt az elhangzott vicces szavakra. Nem kívánta felsorolni milyen dolgokkal tehette kínossá magát a leszóló, már azért is, mert azt kell nézni, ki mondja, harmadrészt pedig, hogy magából indul ki.
- További szó helyett inkább tiszteljük meg Einar uralkodót, és térjünk nyugovóra, mintsem más mondandóját ismételgetnénk – utal az utolsó mondattal arra, hogy Ratenus, Gregor, és az ő mondandóját ismételte meg. Még hozzá téve, a Chromixen ház küldött a félelmét ecsetelve keveseknek okozhat meglepetést. A világban mindig ott van a hatalmi játszma, akár a most megjelent erőkkel, akár nélküle, tehát mondhatni lehet, még időben jött rá mi várhat sokakra. Akik alapból óvatlanok a belügyeket intézni, azoknak hiába tanácsol bárki bármit, attól még elköveti a hibákat, hacsak nem a pont a tanácsadója az, aki az eligazítást képviseli.

Ha más küldött nem vált ki belőle szóbeli reagálást, akkor mindenkinek nyugodalmas éjszakát kíván, és nyugovóra tér, ekkora már valószínűleg a másik őre is visszaérkezett, így ők ketten is követik.

~Iriyana Anemone Evergreen~

Felkavart ez a hirtelen érzelem és gondolat áradat így elhagytam az asztalt egy nyugodtabb hely reményében. Épp hogy kiértem a folyosóra csönd ereszkedett az elmémre, végre, ugyan az a nyugalom ami eddig is honolt itt bent. Sikerült gyorsan le nyugodnom, nem töltöttem túl sok időt oda kint mégis mire vissza mentem nagyon sok minden változott ami az asztal környezetét illeti. A csont farkas szét esett, az aranyló fény eltűnt, a vérgömb is, a tűz, a jég, a rengés, a vihar, úgy ahogy az idegen gondolatok a fejemből. Talán csak megmutatták nekünk mi lehetne a miénk illetve mi lehet majd ha foglalkozunk ezzel. Amikor újra elfoglaltam a helyem az uralkodó beszélt, nem lesz hátrányos megkülönböztetés az új erők miatt, ez pozitív már ha tartósak ezek az erők és nem csak e rövid időre kaptuk próba ként, amik el is illantak. Úgy látom lemaradtam egy kis vitáról, miután az uralkodó javasolta a nyugovóra térést, a Chromixen és Peregrin ház küldöttei szavaiban és tekintetében érezhető volt egy kis feszültség egymás felé. Viszont az a tény hogy más is kaphatott erőt az is fenn áll és akkor tényleg veszélyben az uralkodói szék és legalább addig hazatérni amíg tájékoztatjuk illetve megtárgyaljuk a helyzetet tényleg nem egy rossz gondolat. De most tényleg nem árt egy kis nyugalom, ennyi inger után ami ilyen rövid idő alatt ért mindenkit, többen fel is keltek és indultak a szobáikba, azt hiszem én is követem a példájukat, ahogy azt Einar is tanácsolta, Ha tovább maradnánk csak az ellenségeskedés erősödne és talán egyességek bomlanának fel. Nem szeretnék én lenni az első aki újra fel kel az asztaltól így megvárok pár követet csak azután állok fel magam is és fordítom a fejem Ingrid felé.
-Köszönöm a lakomát. - igaz nem fogyasztottam sokat de ez nem az ellenséges viszony miatt és a köszönet mögött sem állt semmi negatív ezt érezhette is a hangomból és a testbeszédemből, nálunk ez egy alap szokás, illik meg köszönni az ételt és minden mást is amit biztosítanak - Nyugadalmas jó éjszakát! -ezt már mindenkinem címezve aki jelen volt, majd ezután a szolgálóm kíséretében haladtam a szobám felé ha csak meg nem szakítottak ebben.

~Arnul Ramírez~

Arnul elégedett, hogy a király is úgy véli, jobb lesz ha már nem tárgyalnak semmiről, hanem a maradék időt a mai napból pihenésre és gondolkodásra fordítják. A teremben lévők ereje amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illan. Arnul töprengve figyeli mindezt, ahogy a jelenlévő követek párbeszédét is. Végül úgy dönt, hogy jobb lesz számára is visszavonulni, meditálni és pihenni. Azonban előtte Einar és Ingrid felé fordul.
- Tudom nem ez a legmegfelelőbb időpont a bejelentésre, de a lakoma nem adott lehetőséget a nyugodt környezetre. Ajándékként ékszereket hoztam a Miller család minden tagjának. Ha elfogadják az embereim átadják ezeket az ön szolgálóiknak.
Nem akarja már azzal fárasztani őket, hogy meg is mutogassa a nagy fa táblányi ezüst női és férfi ékszert, később úgyis számba vehetik ezeket. Akár elfogadják az ajándékot, akár nem, Arnul kis meghajlással jelzi, hogy távozna. Útja rögtön a Pentaghast ház követéhez, Larrenhez vezet.
- Házaink jó viszonyát kifejezve, egy vésett napórát és naptárat hoztam ajándékként. Ha elfogadja, az egyik emberem átnyújtja azt az ön kíséretének.
Itt is megvárja a választ majd elbúcsúzik. Valószínűleg a két párbeszéddel időt veszít a többiekhez képest, így valamivel később távozik. Arnul testőrei pedig, pozitív válasz esetén átnyújtják a táblákat a megfelelő személyeknek, majd urukkal tartanak.

Kataklizma után 305 évvel, a tavasz első hónapjának 4. napja – Volangaard, királyi csarnok
Résztvevők: A tizenkét Nagy ház küldöttei

Végül is mindenki úgy döntött, hogy valóban visszatér a vendéghelységbe és ledől pihenni. A lakrészekben minden teljesen nyugodt volt, amennyiben valaki rendelt valamit, akkor a szolgálók néhány percen belül hoztak is neki. azonban egy idő után mindenkit elnyomott az álom. Kellemes, békés álma volt mindenkinek, ami roppant pihentető, főleg a néhány órával korábban átélt események után.
Másnap már a nap jócskán fent kellett, hogy legyen, amikor felébredtek. Hiába volt valaki hozzászokva a korai keléshez most nem sikerült. Mikor felkeltek minden furcsa volt, kintről hallatszott az, hogy a palota tele van élettel, ami egy hajnali órán nem volt megszokott, odakint azonban mégis sötét volt, félhomály. Amint kinéztek az ablakokon meg is látták az okot. Nem volt elég, hogy be volt borulva, a minden szürke, vagy fekete volt, ez nem a hófehér hó volt, amit előző nap láttak. A mesékből, legendákból, írásokból tudhatták, hogy vulkanikus hamu. Utoljára alig egy emberöltővel ezelőtt láthatott ilyet a Tizenkét Királyság népe, amikor a Szigetek elnyerte a végső formáját. De az bizonyosságot nyert, hogy a kataklizma most sem múlt el vulkánkitörés nélkül.

Vége a bevezetésnek.

Szóval ennyit szántam felvezetésnek, innentől kezdve szabad a szabadjáték, illetve a saját magatok által kitalált eventek, mint a Bio által is kitalált lovagi torna.
Egy hetes ugrás lesz, azaz a Kataklizma után 305 évvel, a tavasz első hónapjának 11. napon kezdődnek a szabadjátékok és minden más is. Ezen egy hét alatt mindenki hazaért Volangaard-ból és örömmel tapasztalhatta, hogy a Tizenkét Királyság területén sehol sem volt vulkánkitörés, ellenben mindenki területét napokra belepte a hamu és a por, a nap sem sütött ki ezen idő alatt.
Ami pedig a képességeket illeti, akinek nem passzív, az koncentrációval újra tud vele élni már.

Abból a felvetésből, hogy érdemesebb a békére és népeink jólétére koncentrálni, már-már vita kerekedett, amikor is Einar uralkodó végül mindenkit megnyugtatott, hogy nem fogja korlátozni senki képességét. Nem hoz rá törvényt és mind jobban járunk, ha elfáradunk aludni. Igaza van. Én is jobbnak látom, ha lefekszünk aludni és kipihenten kezdünk bele bármilyen egyéb tárgyalásba. Egyetlen kézmozdulattal intek kíséretemnek, hogy készüljenek a távozásra, majd az uralkodóhoz és Ingridhez fordulok.
- Felség, hercegnő! Örömömre szolgált, hogy találkozhattam önökkel, ha nem is tudtunk érdemlegesen az ügyekben tárgyalni, számomra igen tanulságos voltak a mai napon hallottak. Köszönöm a vendéglátást, jól éreztem magamat. S bár találkozónkat beárnyékolta az újabb égi tünemény, észak földjének és hercegnőinek szépségét, be nem mocskolhatta. Kívánok nyugodalmas pihenést.
Engedtem kissé bő lére a búcsúzást, majd kíséretemmel egyetemben elvonultam a számunkra rendelkezésre bocsátott lakosztályhoz, hogy pihenjünk. Sokat forgolódtam az éjjel s bár aludtam, mint a bunda, ébredés után, még a reggeli mosakodás sem bírta feledtetni velem az éjjel történt események fáradtságát. Ha mindenez nem lett volna számunkra elég, valami szürke hamu szerű hullott az égből és lepett be, szinte mindent. Sürgősen haza kellett térnem, legalábbis úgy éreztem, hogy az otthoni teendők, most sürgetnek. Így azonban fel kellett adnom diplomáciai köreimet és reggeli valami készülődés, majd búcsú után a kikötő felé vettem utamat.

/ Kikötő /

A kikötőbe menet, azonban az Egyetlen és a szerencse mellém szegődött. Florivia hercegnőjével, Lady Iriyanával és kíséretével volt szerencsém találkozni. Alaposan kiléptünk, hogy utolérjük a hercegnőt és amikor illő távolságba értünk hozzájuk, megszólaltam.
- Lady Iriyana, ha kérhetném egy szóra. A nevem Gregor di Avignon, Új Avignon Rendjeinek Régense vagyok. A találkozó alkalmával, nem volt szerencsénk szót váltani, nekem azonban megbízatásom van atyámtól, hogy feltétlenül tárgyaljak meg bizonyos diplomáciai ügyeket Florivia hercegnőjével.
Némi hatásszünet, hogy a hirtelen megkeresést nyugtázzák és a véletlenül kiváltott ijedtség elmúljon. lehet, hogy megijesztettem őket, amit valljunk be, egyáltalán nem volt szándékomban elkövetni. Apám fontos üggyel bízott meg és teljesítenem kell a kérését, hogy beszéljek a hercegnővel. Amikor végre jelét adták, hogy figyelnek és elmúlt fejük fölül a kezdeti ijedtség, hogy mit akarhat tőle három lovag, ismét megszólaltam.
- Természetesen, nem itt kívánom megtárgyalni a hercegnővel a reám bízott ügyeket, mindenki szeme láttára és füle hallatára. Arra gondoltam, hogy megtiszteltetés lenne számunkra, ha kegyedet elkísérhetném Floriviába a hajónkon. Kényelmes kabint tudnánk biztosítani kegyed számára, amíg velünk utazik és természetesen hozhatja magával a kíséretét is. Amíg hajónkon tartózkodik, természetesen garantáljuk a biztonságát és testi épségét, hiszen nekünk is érdekünk, hogy egészségesen és sértetlenül térjen meg hazájába, amely szívünknek oly kedves.
Ez a fránya közös nyelv, sosem volt eléggé alkalmas arra, hogy a felső-gót biztosította mondatszerkezeteket tökéletesen visszaadja, de ezzel kell beérnem. Amikor a hercegnő úgy dönt, hogy velem tart, jelzek a kísérimnak, akik felázrkóznak mögénk, én magam pedig a hercegnő mellett haladok mind addig, míg végül felbukkan a Fortitudo a kikötőben.
- Íme a Fortitudo, közös nyelven Kitartásnak lehetne fordítani.
Mutatok az impozáns tengerjáróra, majd folytatom.
- Kíséretünket, a Vörös Rózsa Rendjének lovagjai látják el, nem kell aggódnia a partjaikat zaklató kalózok miatt. Utunk nyugodt lesz és kényelmes.
Mondom, majd kezemet nyújtom, hogy segíthessek a hercegnőnek a hajópallón keresztül, a mólóról a hajóra jutni.

// Folytatás a Fortitudon, ide azért írj egy választ. //

~Iriyana Anemone Evergreen~

A kezdődő összetűzés valóban abba maradt azzal hogy a király nyugalomra intett mindenkit, valóban ránk fért a pihenés, egy ilyen esemény hatása mentálisan megfáraszthatja az embert. Végül megköszöntem a lakomát és palotában számomra kijelölt helységbe vonultam a szolgálóimmal és a testőreimmel. Talán még én is kissé a teremben történtek hatása alatt vagyok, nehézkesen megy az elalvás, csak forgolódom, ám számítottam erre úgyhogy ahelyett hogy erőltessem az elalvást ami borzalmas fáradtsághoz vezethet másnap inkább egy kis rásegítést veszek igénybe. Intek a szolgálómnak hogy jöjjön és hozza a díszes ópiumpipám és a csandut, egy keveset kiveszek a masszából amit kis golyóként a pipába rakok és meggyújtatom. Fáradt voltam már csak nyugtalan így ez a kis lazító meg tette a hatását és valamivel gyorsabban, mélyebb álomba merültem.
Mélyebben mint gondoltam, ilyenkor már rég ébren szoktam lenni, járok kelek a birodalomban, legalábbis a kintről beszűrődő zajok ahogy a szolgálók sürögnek a palotában erről árulkodik, talán kissé elszámoltam a mértéket és jobban elringatott a kis nyugtatóm mint vártam, hiába, nem fogyasztom rendszeresen, nagyobb hatással bír esetenként mint azt eltervezem. A fény sem igazán szűrődik be ide, később rá eszmélek hogy nem is tudna hisz valami felfogja a sugarakat, borús az ég, talán a fényes sugarak ébresztésének elmaradása is hibás abban hogy ilyen sokáig szunnyadtam. A lényeg hogy felébredtem végül és problémám mentesen telt el az éjszaka, ideje haza térni végre, a hírekkel. Ha sikerült találkoznom Lady Ingriddel illetve az uralkodóval nekik köszönöm ha mégsem egy szolgálót kérek meg hogy át adja köszönetem a vendéglátást illetően. Ezek után kilépek a palotából a kíséretemmel együtt., ekkor fedezem fel hogy hamu hullik az égből, csak olvastam róla hisz nem éltem meg de mintha ugyan ilyen lett volna a kataklizmánál is, kitörhetett egy vulkán, de vajon melyik? Amelyik a szigeteken van? Nem lehet tudni, vétkesek lehettek istennőnk szemében akikre lesújtott, mentvén a menthetőt imádkozunk majd értük és azért is hogy mi magunk sértetlenül túlélhettük.

-Kikötő térség-

Egyik szolgálóm még a palotánál előre sietett a hajóhoz hogy készüljenek az érkezésünkre azonnal indulhassunk. Közben elmélyedve a tájban haladok a kikötő felé kíséretemmel, kissé gyászos de mégis gyönyörű látványt ad a tájnak. Hirtelen megállok, hallom hogy valaki szólít, a hangot hallottam már a gyűlésen, az egyik királyság követe lehet az, illene megfordulnom ha már hozzá intézi a szavait amit meg is teszek, miközben bemutatkozik. Így arcról és a ruházatukról illetve páncélzatukról már megismerem melyik királyság küldöttei, talán az egyetlenek akiket teljességgel tisztességesnek mondanak de nem árt odafigyelni, bárkin eluralkodhat a sötétsége. A találkozó alkalmával igazából csak megfigyelőként vettem részt, a köszönésen kívül nem igazán tettem semmit hozzá, hisz a kalóz témában, nem igazán tudtam felszólalni. Felkelti az érdeklődésem hogy mi is lenne az a halaszthatatlan ügy amit meg kell tárgyalnunk, eddig főleg csak a tekintetem fordítottam felé, viszont már teljesen a lord felé fordulok jelezve a figyelmem. Szeretné ha a hajójukon tárgyalnánk meg miközben a kellő körülményeket megteremtve haza szállítanak, hát bátorság kell elfogadni egy ilyen ajánlatot, főleg a részemről, a szolgálóm közelebb is lép és jelzi hogy nem tartja ezt olyan jó ötletnek, viszont ahogy általában hajt a kíváncsiságom ezért figyelmen kívül hagyva a szolgáló figyelmeztetését bólintok az ajánlatra.
-Elfogadom az ajánlatát.
Meg várom míg az úr mozdul és besorol mellém miközben irányba fordulok, a szolgálóm közvetlen a másik oldalamon halad aggódó tekintetével pásztázva Lord George-ot és néha néha a katonáit. Azt mondják aki fegyvert hord annak sosem a béke az elsődleges célja, de akkor mi van a testőrséggel akikkel kísértetnek, így kissé érvényét veszti számomra ez ahogy a sorsra hagyatkozó hitünket is árnyékolja. Útközben ki is fejezem hogy ér a hirtelen tárgyalás és a hajóra való meghívás.
-Nem szabadott volna elfogadnom a meghívást de felkeltette az érdeklődésem hogy mi lehet az a bizonyos ügy amit feltétlen meg kell tárgyalnunk. De azt tudni a kell hogy nem én hozom majd a döntést, én csak közvetítem, a királynő kell jóvá hagyja majd, bármi is legyen az.
Én csak hatással lehetek rá érvekkel ha szerintem kedvező lehet nekünk vagy nincs ránk különösebb hatással. Végül a hajóhoz érkezünk, kapok egy rövid ismertetést a nevét illetően, majd újra biztosít a védelmemet illetően, a szavakban nehéz hinni, inkább a tettekben, a mozdulatait figyelem amiben egyelőre nem mutatkozik semmi ellenséges vagy rosszat sejtető. Amikor a kezét nyújtja a szolgám megelőzi, elnézést kér é ő segít fel, elfogadtam volna a segítő kezet de a szolga megint óvatosságra intett hogy ne bízzak ilyen könnyen pár szép szó hallatán. Igazából, felesleges szabálynak tartom de nem érinthet meg akárki és ha megengedem például hasonló helyzetekben az a bizalom jele és nem szabadna elhamarkodni, már a kísérő szerint. Kissé bosszantó néha, mint most is, legszívesebben a saját hajónkra küldeném a szolgálót de nem tehetem, ő a tanácsadóm is és szabályt sérthetek ezzel. Ha felértünk a fedélzetre azért egy rövid magyarázatot adok a lordnak és remélem hogy nem sértette meg ez a kis közbeavatkozás, addig a szolgálót elküldöm hogy világosítsa fel a saját hajónkat a helyzetről és kövessen minket, erre a rövid időre egy kis nyugtot hagyva nekem, kicsit vonakodott is a kéréstől, de tudja hogy ez parancs értékű, kötelessége megtenni.
-Elnézést az előbbiért, remélem nem sértettem meg. Van néhány előírás amit be kell tartanom mint örökös, bár nem titok hogy a legtöbbet nevetségesnek tartom, ilyen az érintkezésre vonatkozó szabály is.- mosolyodom el barátságosan - De mit lehet tenni? Be kell tartanom. -így is akad pár amiket akaratlanul is megszegek, most is ezzel egyet hogy itt vagyok egy idegen ház hajóján, de ezt igazán megérthetik az otthoniak, 2 testőr és egy szolgáló kísér itt is, a hajónk pedig követni fog.
Majd ha megnyugtat afelől hogy ez nem lesz negatív hatással a tárgyalásra várom hogy a megfelelő helyen elkezdjük.

~Ratenus Agamemnon Chromixen~
A megbeszélésnek vége volt, és mi mindannyian mehettünk amerre szerettünk volna. Nem volt kedvem mulatozni, iszogatni, inkább a hálókörtelembe mentem, hogy kipihenjem a hirtelen ért meglepetéseket, illetve elgondolkodhassak a dolgon. Nem voltam biztos benne, hogy tényleg csak mi kaptunk erőket, nem volt rá semmilyen bizonyítékunk, ezért egyelőre nem akartam ilyen következtetésekbe bocsátkozni.
Kipihenten ébredtem, kipihentebben mint szoktam, ami furcsa, általában korán felébredek, hiszen hozzászoktam a hajósélethez, ott pedig nem áll meg a munka csak azért, mert este van. A kapitány megtehetné, hogy sokáig alszik, ha minden megy rendesen, de én ezt sose éreztem tisztességesnek a legénységgel szemben, ezért általában én is korán kelek. Lehet, hogy ez most nem sikerült? Az ablakhoz sétálva látom, ahogy a hamu és a pernye beborítja a tájat. Gyönyörűen ijesztő, de nem hiszem, hogy gond lenne, akkor jelezték volna a házigazdáink. Az otthoniak miatt sem aggódtam, Posszeidon tudomásunkra adta, hogy nem lesz bajunk, ha ott épül fel a kastély, és az Istenek nem szokták megszegni a szavukat. Az ébredésem után leültem egy asztalhoz, és írtam egy levelet.

Kedves Hope!
Bár már ismerjük egymást régről, ettől függetlenül reméltem, hogy valamelyest közelebb kerülhetek hozzád a megbeszélés alkalmával. Mivel ez nem sikerült, szeretnélek meghívni a hajómra, hogy együtt tölthessünk egy kis időt, miközben megmutatnám mégis milyen a tengerész élet, és egy-két kalandba is belecseppenhetünk. Estig fogunk várni a kihajózással, ha velem kívánsz tartani, a kikötőben foglak várni, a hajó fedélzetén.

Őszinte híved,
Ratenus Agamemnon Chromixen

A levél megírása után összekészülök, majd a lakosztályból kilépve fogok egy szolgálót, akivel a levelet Hopenak küldöm, illetve egyet, akivel a felszerelésem hajóra szállítását intéztetem. Én magam pedig egyedül indulok meg a kikötő felé, és hogy összefogdossam a legénységem.

Résztvevők: Tullus Occupandi Taurinus és Thorhalla Hyrrokkin

A megérkezés után egyelőre Tullus és emberei nem fogadták el a felkínált javakat, hogy fogyasszanak, amíg várakoznak az uralkodóra. A férfi szavaira azonban már nem a férfi felelt, hanem egy unott, gúnyos női hang.
- Ha a férjemnek van esze, akkor nem is lesztek alattvalók – hallatszott.
Kellemes mély, bársonyos hang volt mindez, a hang tulajdonosa pedig előlépett az egyik oszlop mögül. A Tullust kísérő kapitány meg is hajolt a nő irányába.
< - Úrnőm! – mondta északi nyelven. >
A nő csak a kezével intett, mire a férfi felegyenesedett és lépett hátra hármat. A nő közben odaért az asztalhoz, töltött magának egy pohár bort és belekortyolt abba és az egyik szárított gyümölcsből is lecsípett egy kicsit és megette. Amint lenyelte szólalt meg, közben pedig végig ragadozó módjára szemlélete és mérte végig a férfit és a társait.
- Tullus Occupandi Taurinus, ha az információim nem csalnak – mondta. – Az uralkodó az ágyasaival van jelenleg, így még egy kicsit várnod kell rá…
Megvárta, amíg a férfi reagál minderre, majd folytatta.
- Remélem tisztában vagy te és a házad vele, hogy az elődeitekkel az uralkodói ház milyen kapcsolatokat ápolt. Már-már testvérit. Nem fogok hazudni, itt északon nem sokan örültek annak, amit tettél te és a lehetségesen jövendőbeli házad.
A következő kérdésére csak közvetett információ voltak, semmi pontos egyelőre, így ezért is akarta feltenni. Amint kiitta a poharát közelebb sétált, a szemkontaktust végig fenntartva és így tette fel alig két méterről a következő kérdést.
- A Masaari-Singh házból és a hozzájuk hűséges házak tagjai közül mindet levadászták s kivégezték, vagy talán voltak oly szerencsések, kik életben maradtak?

Tullus Occupandi Taurinus

Tullus és emberei várakozó állást vett fel, amíg a nő fel nem tűnt. Ekkor a kísérete azonnal felpattant és haptákba vágta magát. Tullus néhány másodpercet váratott magára. Éppen csak annyit, hogy ne legyen tiszteletlen, de "lassúsága" feltűnő legyen. Végignézi a Thorhalla megfelelően hatásvadász belépőjét, talán még meg is rándul a szája egyik sarka az elfojtott mosoly ingere alatt. Közben gyorsan felidézi az uralkodói családfát, hogy beazonosítsa a jövevényt. Reménykedik benne, hogy nem játszanak belső hatalmi játszmákat és jól következtet: a király feleségéről van szó.
- Hyrrokin úrnő. - köszöntötte tiszteletteljesen, majd meghajolt kissé az érkező felé. Felemelkedett és figyelte a nőt. Egyelőre nem reagált a pikírt megjegyzésére. A kérdések alatt s a válaszakor is végig állja a nő tekintetét. Most már azonban megenged magának egy vékony, de teljesen barátságos, nem sértő mosolyt.
- Tisztában vagyok a Masaari-Singh ház korábbi kapcsolataival. Megértem gyászotokat, amiben osztozik a Taurinus ház minden tagja. Jelenleg is keressük a túlélőket, de mint tudod a lázadók mélyen beépültek a társadalomba és közbelépésünk elkéset. Barátainkat...barátaitok és testvéreitek többségét már biztosan nem sikerült megmentenünk.

Résztvevők: Tullus Occupandi Taurinus és Thorhalla Hyrrokkin

Tullus tudhatta, hogy nemcsak az uralkodó felesége volt Thorhalla, de a trónörökös anyja is. Ez azért is volt fontos, mert itt északon a legtöbb királyságtól eltérően több felesége is lehetett az uralkodónak, a törzsfőknek. Az úrnő cím pedig azt illette meg igazából, aki a trónörökösnek adott életet – aki nem feltétlen az első gyerek, hanem akit az uralkodó megjelöl. De itt egyrészt a nő az egyetlen feleség volt és a trónörökösnek is az anyja, így a királynéi és úrnői cím tényleg őt illette. Azt is tudhatta, hogy a nőnek volt egy ikertestvére is, de nagyjából esélytelen lett volna összetéveszteni őket, míg Thohalla fekete és zöld szemű, az ikerhúga szőke és kék szemű. Szóval teljes bizonyossággal valóban a királyné állt előtte.
Halla figyelmesen hallgatta, hogy mit mondott a férfi, igazából nem nagyon hitte el egyetlen szavát sem, de ebből nem mutatott ki semmit. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy ilyenkor az ellenségnek, a másik háznak, klánnak, családnak az írmagját sem hagyják meg. Ha valaki mégis olyan fontos, hogy nem ölhető meg azt erőszakkal veszik nőül, vagy adják valakihez és báb lesz belőle. Ha már nincs rá szükség, akkor éri véletlenül baleset. De most mégis nagyban más volt a helyzet, főleg a nem is olyan régen történek fényében, amiről még mindig nem tudtak pontos dolgokat.
- A túlélők megtalálása mindenképpen fontos és elsődleges helyen van – mondta. – Bizonyára ti is tudtok arról, hogy mi történt itt nem olyan régen. Ebben a birodalomban főleg egy ilyen horderejű hír nem marad rejtve. Egyelőre nem tudjuk, hogy a megjelent mágia öröklődik-e, vagy megjelenik valahol az adott vérvonalban, de ők tagjai az eredeti tizenkettőnek. Nem halhatnak ki! Hiszen önöknek még csak ékkövük sincs egyelőre.
A szavai után kérdőn pillantott a férfira, hogy mit is fog szólni mindehhez, amit most hallott és némileg parancsba kapott.

Tullus Occupandi Taurinus

Tullus feje felől csak egy pillanatra tudtak eltűnni a sötét fellegek. Már-már úgy érezte ki tud csusszanni a királyné kegyetlen piton szorításából amikor olyan dolgokra tett utalást amikről nem tudott. Felnézett az ég felé, de csak a plafont bámulta néhány másodpercre. Természetesen látták ők is az égi jelenést. Ugyanakkor fogalmuk sem volt arról, hogy milyen hatása volt a vidékekre vagy azoknak a lakóira. Hallottak pletykákat, de sokkal jobban el voltak foglalva a saját konspirációjukkal és hadjáratukkal mint hogy a külvilágra figyeljenek. Ez volt az egyik legnagyobb fegyverük. Teljesen lezárták Üvegvölgyet, hogy ne bukjanak le. Ami ez után kerül ki az csak rosszindulatú rémhír. Ennek azonban az volt az ára, hogy be sem jutott túl sok üzenet. Nyel egy nagyot, majd kenetteljes hanggal, csendesen folytatta.
- Úrnőm. Osztozunk gyászukban és higgye el. Számunkra is fontos a túlélők megtalálása. A lázadók és árulók azonban túl jó munkát végeztek. A Masaarik becsületességéből fakadóan még oldalra esett utódban sem bízhatunk. A Singhek pedig...nos ők annyira hígítják a vérüket, hogy követhetetlen és maguk sem tudják néha ki-kinek a leszármazottja.

Résztvevők: Tullus Occupandi Taurinus és Thorhalla Hyrrokkin

Thorhalla, ha nem látott volna olyan sok mindent és nem értesült volna annyi mindenről élete során, akkor talán még el is hitte volna Tullus sajnálkozását.
- Ez esetben bízzunk benne, hogy az istenek kegyesek s ajándékuk, miben Lady Hafsa-t részesült általuk tovább öröklődik valakiben a vérvonalból - felelte.
Még mielőtt Tullus mondhatott volna ekkor valamit, kintről egy hangos kiáltást lehetett hallani, ami az uralkodó közeledését jelentette.
- Őfelsége, az uralkodó közeledik! - lehetett hallani.
Mind északi, mind pedig közös nyelven elhangzott mindez. Nem is kellett néhány másodpercnél több idő és a hatalmas kétszárnyú ajtó ki is nyílt, a hideg ellenére laza öltözetben, egy ingben és egy bőrnadrágban be is lépett az uralkodó. Thorhalla azonnal rövid ideig ugyan, de pukedlizett a férje irányába. Ha Tullus is megtette, akkor Einar hamar intett neki, hogy egyenesedjen fel és az asztal felé mutatott.
- Lord Tullus - biccentett még előtte felé. - Üljünk le, úgy mégiscsak kényelmesebb.

Tullus Occupandi Taurinus

Tullus már nyitotta volna válaszra a száját, de a "herold" bejelentette a királyt. Az eddig is vigyázzban álló kísérete meg sem rezdült csak lehunyták szemeiket. Tullus viszont még a bokáit is összecsapta, majd ahogy megjelent Einar mind mélyen meghajoltak. Tullus azonban csak annyira hajtotta meg derekát és le fejét, hogy azért még lássa az uralkodót. Így látta a jelét és felállt. Vár amíg meg nem szólítja. Ekkor lassú és kimért léptekkel indul meg felé. Először lándzsáját támasztja neki egy oszlopnak, aztán dárdáját döfi bele a padlóba. Rövid kardja egy szék mellett, tőre pedig egy asztalban végzi, mire eléri a királyt. Előtte meghajol, leveszi sisakját, majd az asztalra teszi. Csak azt követően ül le, hogy Einar is megtette.
- Megtisztelsz uram. - Nem kezd el beszélni, vár kérdésre vagy kérdésekre. Türelmes és kivárja miről akar beszélni vele a király. Hozzá alkalmazkodik, nem terheli a saját mondandójával.