Galaxis Védelmezői 18.: Knowhere (Kozmikus kaland)

Név: Z’rah (Zí-ra)
Faj: Khyt’n
Nem: nőstény
Jellem: kaotikus
Személyazonosság: nyílt
Születési helye: a Scaraa-Lucanis nevű bolygón született
Kor: 11 földi év (fajában ez már felnőtt kornak számít)
Család: –
Foglalkozás: menekült, korábban katona/felderítő
Testmagassága: 191 cm
Testsúlya: 27 kg
Szeme színe: fekete
Haja színe: –
Bőre színe: Sárga, néhol sötétszürke foltokkal
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Különleges ismertetőjel:
Kinézete leginkább egy emberszabású ízeltlábúra emlékeztet. Testének legnagyobb részét kemény, kitin-szerű páncélzat borítja. Hátából egy pár hártyás szárny, illetve két jókora rovarlábhoz hasonló végtag mered elő, melyek tűhegyes fullánkban végződnek. Alkarját, vállát és lábát számos éles tüske díszíti.

Életrajz helyett:

A lány a szokott helyen várkozott, a domb tövében. A buja növénytakarót csak ritkán törték meg hasonló tisztások, így ezek a helyek könnyen megtalálhatók voltak, legalábbis azok számára, akik a magasból szemlélték a tájat.
A “domb” ugyan természetes képződménynek tűnt, de Z’rah jól tudta, hogy valójában egy régi kaptár maradványa, aminek a növényzet már elkezdte lassú visszahódítását. Unottan sétálgatott a fura jelekkel díszített fémhordók között, melyek mindegyike csordultig volt “fáradt” ka-melivel. Már évek óta ő üzletelt a “csillagjárókkal”, de még most sem tudta pontosan mihez is kezdenek az anyaggal, ami a kaptár számára puszta hulladék volt. Z’rahéknak ez viszont kifejezetten előnyös üzletet jelentett, hiszen a ka-meliért cserébe Laskari fénybort kaptak, ami (a benne lévő biolumineszcens baktériumoknak köszönhetően) valóban világított. Egyszer, még fiatalabb korában, kíváncsiságból meg is kóstolta a bort és azóta se tudja elképzelni, hogy bármilyen értelmes faj képviselője önszántából igya ezt a szörnyűséget. A kaptár igénye viszont szinte kielégíthetetlen volt a fényborra, hiszen a folyékony világításnak köszönhetően folyamatosan egyre mélyebbre és mélyebbre terjeszkedhettek a földben.
Az üzlet menete rendkívül egyszerű volt. A megbeszélt időben és helyen megjelentek a csillagjárók, kirakodták a Laskari fényborral teli hordókat, majd a helyükre berakták a ka-melivel töltötteket.
Most viszont késve érkeztek, hajójuk raktere pedig kongott az ürességtől.
- Hová van hordó többek? Hová van fénybor? - kérdezte meglepetten Z’rah, egyúttal azt is demonstrálva, hogy a khyt’n faj tagjai számára meglehetősen idegen volt a verbális kommunikáció.
- Nincs több bor és soha nem is lesz! A Laskarnak vége…
A csillagjárók (vagy ahogy saját nyelvükön emlegették őket: a csempészek) szokatlanul nyugtalannak tűntek. Még azzal se törődtek, hogy Z’rah kedvéért lassabban beszéljenek mint általában, sőt, szinte már hadartak.
- De van itt neked valami sokkal jobb! - mondta a másik férfi és egy kis csomagott dobott oda a lánynak.
- Ennyi kreditből jó sok piára futja majd. Még szerencsétek, hogy ilyen becsületes fickókkal üzleteltek! - tette még hozzá, amire válaszul nagydarab társa hangosan felröhögött, majd köpött egyet.
Z’rah érdeklődve forgatta a kezében tartott tárgyat.
- Jó mi? - kérdezte végül tanácstalanul.
A nagydarab ismét felröhögött, a másik férfi viszont már eleget üzletelt Z’rahval, hogy megértse mit is akar kérdezni.
- Bármire beválthatod, jóformán bárhol az ismert univerzumban.
A lány ettől persze semmivel nem lett okosabb, de végül felnyitotta egyik hasi lemezét és az alatta lévő nyílásba helyezte a tárgyat. A csempészek undorodva figyelték a műveletet, amit végül úgy értelmeztek, hogy az üzlet ezzel megköttetett és rögtön a hordókért indultak. Z’rahnak feltűnt hogy kevesebben vannak mint a korábbi alkalmakkor.
- Pakoljunk fel és tűnjünk el innen minél előbb. Nem szeretném ha itt is megtörténne az ami a Laskaron…
- Ugyan miért támadnák meg ezt a porfészket?
- A kezetek járjon ne a pofátok!
Úgy tűnt Z’rahról teljesen meg is feletkeztek, de miután megemelték az első hordót, a nagydarab vigyorogva odafordult hozzá.
- Ez így sokáig fog tartani. Nem akarsz segíteni?
A lány egy ideig oldalra billentett fejjel méricskélte a férfit.
- Nem. - felelte végül, majd a magasba röppenve eltűnt a dús növényzetben.
A nehéz terepen is gond nélkül és gyorsan haladt. Kasztját tekintve katona, azon belül pedig felderítő volt, ami azt jelentette, hogy a kaptárlakók között a legfürgébbek közé tartozott.
Már csaknem visszaért a kaptárba amikor megpillantotta a szétnyíló eget. Másodpercekkel később a baljós, morajló hang is megérkezett. Nem tudta pontosan mit lát, de azt igen, hogy nagy bajt jelent. Fejében lassan kezdtek értelmet nyerni a csempészek elejtett megjegyzései. Ösztöneitől vezérelve szélesre tátotta száját és magas, fülsértő hangot hallatott. Pillanatokon belül számos másik vészjelzés harsant fel a környéken.
Mikor megérkezett, a kaptárt őrző katonák már hadrendbe álltak, ő viszont elszáguldott mellettük nem is törődve velük. Neki más volt a feladata.
A föld alatti járatok hirtelen szokatlanul szűknek tűntek a bennük nyüzsgő dolgozók hadának köszönhetően. Menet közben csupán néhány másik felderítőt látott, a legtöbben nyilván még nem értek vissza.
Vészhelyzetben a felderítők feladata volt a királynő speciális tojásainak kimenekítése. Ezek a tojások voltak hivatottak biztosítani az újrakezdés lehetőségét, amennyiben a kaptár elpusztulna. A többi tojáshoz képest ezek rendkívül ellenállók voltak, méretüket tekintve pedig jóval kisebbek. Z’rah gyorsan felnyitotta mindkét hasi lemezét és az alattuk levő nyílásba egy-egy tojást rejtett, majd amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta a kaptárt.
Egy pillanatra sem állt meg, bár nem volt benne biztos hová is tart. Idáig a kaptár számára főként tűzvészek, vagy természeti katasztrófák jelentették a vészhelyzeteket, vagyis elég volt biztonságos távolságba jutni és elrejtenei a tojásokat.
Útja során többször is látta más kaptárak  hasonló küldetésben járó felderítőit, egyszer pedig még egy számára idegen, haldokló királynő intenzív, figyelmeztető-illatanyagát is megérezte. Úgy tűnt mintha sehol nem lett volna biztonságos hely a bolygón…

- Én visztek veletek!
A csempészek épp az utolsó hordókat görgették a raktérbe és annyira meglepődtek Z’rah feltűnésén, hogy egy pillanatra még a folyamatos káromkodást és kiabálást is abbahagyták. A lány gyorsan felröppent a rámpán és már bent is volt a hajóban. A nagydarab férfi ellenségesen megindult felé de egy másik elkiáltotta magát mielőtt bármit is tehetett volna.
- Nincs idő! Mennünk kell! MOST!!! - majd egy gombnyomással bezárta a hajó ajtaját.
A felszállás meglehetősen durvára sikerült, több hordó elszabadult a raktérben, egyikük kis híján össze is préselte Z’raht.
- Mikor lehet jövök vissza? - kérdezte végül, mikor már nem rázkódott a hajó és a legénység kiáltozása is alábbhagyott.
- IDE??? Kislány, ez Annihilus volt. Ha van egy kis eszed soha nem jössz a közelébe se ennek a helynek!

Miután a “csillagjárók” kirakták a Knowhere nevezetű állomáson, Z’rah ideje legnagyobb részét azzal töltötte, hogy információt szerezzen olyan bolygókról, melyek alkalmasak lehettek a tojások kikeltésére. Kommunikációs problémái gyakran adódtak, amin még az “alkalmi vételként” szerzett ütött-kopott kommunikátor sem segített, hiszen a lány verbális képességei alapvetően is meglehetősen kezdetlegesek voltak. A nehézségek ellenére lassacskán kialakult egy lista, amit egy ősöreg holotérképen tartott számon.
- Én akar megy Lux-Ainarak, Regis 25-12, Evrinea, Kah’z Vog, Xil-Ximarid…
Megszámolni is nehéz hányszor hagyta el száját ez a mondat, míg végül talált valakit aki hajlandó volt segíteni.
Aen Zildatar, egy szállítóhajó kapitánya, aki fiatalabb korában “csillagjáró” volt, vénségére pedig egy (meg nem nevezett) diplomata “exkluzív szállítmányozásért felelős főtisztje” lett, beleegyezett, hogy jó pénzért mindenhova elviszi, két megbízás között.  

Z’rah izgatottan jelent meg a hangár melletti találkozón. Izgatottsága az idő múlásával fokozatosan enyhült, majd teljesen el is halt amint biztossá vált, hogy Aen Zildatar, ígéretével ellentétben, nem fog eljönni. Megpróbált ugyan információhoz jutni róla a hangár személyzetétől, de nagy nehézségek árán is csak annyit sikerült kiderítenie, hogy Aen hajója nem hagyta el az állomást, tehát valószínűleg ő maga is itt van valahol. Azok, akik személyesen ismerték Aent, egybehangzóan azon a véleményen voltak, hogy legelőször a kocsmában volna érdemes kutatni utána…  

///megjegyzés: ha az eltűnt személyek profiljába nem illik az öreg Aen, akkor talán csak részegen befeküdt valahova

Képességei:
- szaglása és látása is rendkívül kifinomult (idegrendszerének és összetett szemeinek köszönhetően, agya nagyságrendekkel több képkockát tud feldolgozni másodpercenként mint egy ember)
- rovarszárnyaival képes rövid ideig repülni
- olyan méreganyagot termel ami a véráramba jutva izombénulást okoz