Asgard-város

Az eredeti topic

Asgard fővárosa, amint valaki átér a Bifroston ebbe a városba érkezik, a főterére. Ebben a városban található meg Thor palotája is, ahonnan a Viharisten uralkodik birodalma felett. Asgard város a legnagyobb települése ennek a világnak, és a jelenlegi állapotok szerint a főtérre több térkapu is nyílik, amit békeidőben Asgard három csoportjának minden tagja szabadon használhat és a városban is szabadon járhatnak, kelhetnek. Az őrség figyelemmel kíséri az egész városban a történéseket és bárki, aki konfliktust mer szítani bármelyik oldalról, az meg lesz torolva. A városban amúgy a kereskedelem, akárcsak minden jelenleg virágzik és teljesen helyre lett állítva Fájdalom seregeinek támadása után. Az akkor kihalt utcák mára, hála annak, hogy Hela mindenki életét visszaadta ismét megtelt beszéddel és az Asgardiak is újra élik régi megszokott életüket.



Az eredeti topic

#2 2009-07-01 11:34:27

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

Nem igazán méltatom figyelemre, Baldert az őrt. Jelen pillanatban se türelmem sem kedvem nincs a bájolgáshoz.
Úgy látom elértették a szavaim, de nem hiszem hogy jó ötlet ki javítani ezt úgy hogy inkább rájuk hagyom. Nyilván nem úgy értettem hogy Loki majd visszatér a halálból, hanem bebiztosította magát erre az esetre....maradt elég követője ahhoz hogy véghez vigyék az akaratát, és parancsait amit a halála esetén kell teljesíteniük....na de most nem ez a lényeg.
Aggódok az anyámért meglepő módon, rég nem éreztem így senki iránt. Oly sok éve nem láttam már. Vajon megbocsájtott azóta?
<-Lemondott a hatalmáról...önként!>
Ezt nehezen hiszem el. Anyám mindene az erdők és azokban élők, legyen az állat, növény, vagy Asgardi volt. És hogy önszántából lemondott erről egy férfi kedvéért. Ez hihetetlennek tűnik a számomra.
Rápillantok Thordinra, lehetnék egy fokkal kedvesebb is vele, hisz az ő családja is veszélyben van.
<-Jellemző Loki követőire hogy eltávolítanak minden tényezőt ami veszélyeztethetné őket. Rendben lesz minden. Az otthoni terep mindenképp az előnyünkre lesz->
Annyira nem is rossz ha valakihez kicsit kedvesebb a másikhoz...persze nem kell túlzásba vinni.
Látszik hogy őszintén próbálja megnyugtatni Thordint, talán most először lehet felfedezni bármiféle érzelmet az arcán.

Utoljára szerkesztette Laaksonen (2009-07-01 11:35:36)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#3 2009-07-01 13:03:08

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

*A híd végénél üdvözli az őrt, majd tovább követi irányítóit.
Sathad válaszai Laaksonen-nek, sok tartást ébreszd Thordin-ben. Loki BUKÁSa azt hitte, hogy jobbá teszi Asgard-ot. Erre nem. Feltűnik a semmiből egy örökös, és akár még az is megeshet, és nem kizárt, hogy a káosz istene visszatér. Sőt! Megeshet, mint elhangzott, hogy távozása csak egy újabb fejezet, és keze még mindig elér mindent. Rémisztő tudni, vagy is inkább nem tudni, hogy valóban nem látjuk többet Loki-t, vagy még mindig valamilyen formában köztünk jár. Hela reméljük valóban annyira utálja apját, hogy nem engedi lélegezni sem. Ám zavaró… igen zavaró, hogy két lánya kezében is van egy-egy terület. Ha úgy vesszük, akkor Asgard 2/3- a az ő kezében van. Vérvonala örökölte Több mint felét a hazájuknak. Thordin ezekre mind rájön, megvilágosodik, és bele gondol, amint Sathad informálta Laaksonen-t. Majd az istennő magyarázza el még mélyrehatóbban a helyzet körülményeit, és azt követve pedig néhány percnyi gondolkodás után a hírnök neki is válaszol. Bár inkább elképzeléseit mondja el, amit végig hallgatva, a férfi is szól párszót. De mikor elkezdené, pillanatokig szava eláll. Kinyílik előtte hazája kapuja, mit már igen rég nem látott. Csodálva néz végig, és némileg meghatódva pislog. Szívét melegség tölti el, és nem is habozik, egy mély levegőt szív be. Érezni akarja otthona minden cseppjét.*
<-Asgard…
*Halkan mondja, mikor kifújja a levegőt. Láthatóan örül, hogy itt van. De ez az illúzió nem törli el azt, hogy még mindig gondterhelt. Arca hamar visszaveszi a fájó kifejezéseket. Ekkor Sathadnak reagál.*
<-Az erdő, mi tőlünk nem messze volt, mindig furcsaságokkal volt telve. Nem egyszer jártam ott, és nem éppen derűs élményekkel távoztam onnan. Állandó trónbitorló akarta megszerezni, de mikor utoljára ott jártam, sikerült letörnöm Loki egyik szolgáját. Ha valóban egyezik az elképzelésem azzal az erdővel, miről szó van, úgy minden erőnkre szükség lehet. Bár mikor legutoljára a sűrűjébe vetettem magam, nem találkoztam Lathi.-val. Bár sok erdő veszi körül szülő házunkat. Így… meg lehet, hogy nem egyre gondolunk. Megtudhatnám az erdősség nevét?
*Kérdezi, és itt Laaksonen felé is néz, hisz az ő anyja az ki úrnője, így minden bizonnyal tudnia kell. A férfi korábbi nyugtató szavai valamelyest lendítettek Thordin felé tett jelleméről. De mint már korábban is gondolt rá, nem meglepő. Hisz a családtagja van veszélybe, és egyben Asgard-ot is egy feltörekvő személyiség fenyegeti. Egy erdőséggel a birtokában, remekül el lehet kezdeni a világhatalmi terveket. Ezt viszont nem engedhetik. Rosszul választott, mikor apját rabolta el Thordin-nek. Nem is tudja türtőztetni magát.*
<- Megkeserüli ez a Harek!
*Mondja felháborodva, és ökölbe szorított kézzel. Nehezen tudja megfékezni indulatait. De körbe néz, és a piac látványa kicsit nyugtatja a férfit. A lakosok jelenléte, beszélgetése, és a távolban húzódó palota mind-mind kellemes emlékeket hoznak fel benne. Kicsit vár, míg meg nem nyugszik, és csak akkor szól ismét.*
<-Sathad, Aesa! Megtisztelnek bennünket azzal, hogy velünk jönnek?
*Kérdezi.*

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#4 2009-07-01 13:23:56

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

< - Ne tévesszen meg, amit mondtunk Laaksonen – szólt Aesa. – Tudom, hogy mit gondolsz és elnézésedet kérem, hogy tudtod nélkül elmédben kutattam, de Thor még nem értesült a visszatértedről és tudjuk, hogy jelenleg száműzetésedet kellene Migardon tölteni, ezért meg kellett bizonyosodnunk, hogy már tényleg nem vagy-e Loki befolyása alatt. És örvend a szívem, hogy azt mondhatom, hogy már nem. Azonban roppant sajnálatos módon azt kell, hogy mondjam tévedsz. Olyan információk láttak napvilágot, aminek tudatában teljesen biztosak vagyunk abban, hogy most már Loki keze nyoma egészen biztosan nincs Asgardon. Közel negyed évszázada kezdődött, akkortájt unta meg a saját állítása szerint a Cselszövés istene a harcokat Thorral és figyelmét Midgardra fordította. A saját embereinek léte sem érdekelte többé, csak az, hogy a saját terveit végrehajthassa Midgardon. Ő volt az, aki a Ragnarököt ránk uszította, hiszen nem érdekelte tovább Asgard sorsa. Minden híve egy kivételével odaveszett feltehetőleg a legnagyobb örömére, legalább nem kellett azzal foglalkoznia, hogy őket is félre állítsa az útból. Az, ami a közelmúltban Midgardon történt Loki műve volt, az ő kezében volt az AIM és minden katasztrófa az ő műve volt, hogy kiirtsa az emberiséget és egy új birodalmat emelhessen azon világ romjai felett a szörnyeivel benépesítve azt ott uralkodjon anélkül, hogy bármilyen másik Asgardit is látnia kelljen. Senkinek sem adott utasítást, mert nem érdekelte, hogy mit tesznek az emberei, ez teljesen biztos, a saját emberei erősítették meg még az alvilágban ezt. Nem volt akarata, semmi sem volt. Nem számított arra, hogy elbukik, csak mint mondtam a saját csatlósai halálára. Így Harek… azt tesz, amit akar. >
A város főterére értek, benn sokan sétálnak, beszélgetnek. Gyermekek futkosnak és játszanak a kövekkel kitett utcákon. Árusok árulták a portékáikat, minden olyan volt, mint régen a szép emlékek idejében. Semmi sem utalt arra, hogy ezek az emberek nem is olyan régen még halottak voltak. Ha elnéztek a palota felé, akkor láthattátok, hogy a megszokotthoz képest most jóval több őr állt a bejáratnál, de minden teljesen békés volt és kellemesen nyugodt. Újra béke volt Asgardon, ami pedig igen régen volt elmondható.
< - Sajnálatos módon úgy tudjuk, hogy ez történt – mondta Sathad. – Édesanyád nem mondta meg, hogy miként csalta ki a férfi tőle, hogy mondjon le a hatalmáról, de bizonyára aljas módszerekkel, és igen az emberei soha sem féltek ilyen aljas módszerekhez nyúlni, hogy elérjék, amit akarnak. >
< - Sajnos nem tarthatunk veletek – vette át megint a szót Aesa. – Thor urunk ugyanis jelenleg béketárgyalásokat folytat a kastélyban és még beszélnünk kell vele Laaksonen ügyében is, hogy miért is engedtük, hogy ismét Asgard földjeire lépjen. >
< - Szükségetek van valamire az útra? – érdeklődött a férfi. – Ha igen, akkor most szóljatok és megpróbálunk mindent beszerezni nektek a városban. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#5 2009-07-01 14:01:38

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

Mérges, dühödt pillantást vettek Aesa felé, mikor kijelenti hogy az elmémben járt. Igazából azonban inkább magamra haragszok amiért észre sem vettem...a hatalmam egyszerűen semmié vett. Teljesen erőtlennek érzem magam.
Felállíthatnék némi védelmet, régen ezt tettem volna, de nincs már mit titkolnom. Már nem ugyanaz a személy vagyok, aki Lokit szolgálta.
<-Értem. Akkor az a köd is Loki műve, ahogy a város pusztulása is. Sajnos azt kell mondanom ha a cselszövés istenének örökösei ha halványan is hasonlítanak rá, akkor lesz a jövőben elég problémátok....problémánk.>
Javítom ki a mondani valóm, és valóban ezt is érzem. Asgard az otthonom mindazok ellenére amit elkövettem...ha meg kell védeni nem fogok habozni.
Mélyen Aesa szemébe fúrom a tekintetem, és elküldöm ezt az utolsó gondolatot és érzelmet neki. Ha talán lenne még kétely a hűségemet illetően.
<-Nos igen Thor....remélem kivételt tesz az eseményekre való tekintettel. Az erdő nevét? Nem tudom, Anyám sosem nevezte el az erdőit...nem akarta megkülönböztetni őket>
Hát igen ehhez ismerni kell anyámat, hogy megértsék ezt a szokását. Ami rám is rám ragadt, az idők folyamán.
<-Biztos van neve, ahogy a környéken lakók hívják. Mindenesetre odatalálunk. Nekem nincs szükségem semmire, ha neked sincs akkor induljunk.>
Nézek Thordinra, felmérve hogy mennyire lepődött meg azon hogy Lokit szolgáltam, Thor pedig Midgarda száműzött ezért. Ahogy rövid ismeretségünk alapján megtudom ítélni, olyan mint a többi harcos, hangzatos kijelentéseket tesz és mindent az izmaival akar elintézni. Persze lebecsülni eszetlenség lenne, ő most a társam és együtt kell mükődnünk, a családjaink érdekében.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#6 2009-07-01 14:16:17

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

*Thordin kissé döbbenten hallja, hogy a Laaksonen korábban Loki pártját fogta. Ez csak egy kis olaj a tűzre számára. Ráadásul képmutatónak is tartja, ám nyel egy hatalmasat, és nem szól. Inkább elfordul, és a piacot és a játszadozó gyermekeket nézi. De a szeme, a Palotánál lévő sok-sok őrön akad meg, kik emlékében nem voltak enyien. Biztos a korábbi katasztrófák miatt. Óvintézkedés. Ezt még megérti, de mikor tudtára jön Loki ármánykodása, ismét felcsap a tűz. Ezek szerint minden Midgard-on történt katasztrófa, ami az utóbbi időkben történt, minden az ő ármánykodása volt. Mérge kezd tetőfokára hágni. Megérkezett végre hazájába, reményei szerint boldogan akart vissza térni, de eddig csak a keserűséget kapta. Mindene megfeszül, ökölben lévő keze remeg már, és vértjén végig fut egy halvány napsütésnyi fény. Hevesen veszi a levegőt, és ekkor már nem tűri tovább. A hírnök miután a felszerelésről kérdez, Thordin Laaksonen-re néz*
<-Igazad volt! Nem lehetsz a testvérem! Egy Loki párti áruló nem lehet! Majd miután vezére elvész, milyen ironikus; A saját pártja kit szolgál, támad ellene, és veszélyezteti otthonát! Megérdemled a sorsodat! Nem sajnállak! Téged nem! Ellenben anyádat igen! Neki segítek, és nem neked!
*Felhördülve és kissé hangosan zördült. Miután kimondta, mi szívét nyomta, lehalkul, és Sathad irányába fordul. Hangja most már nyugottabb, mint korábban, de a düh, még ott les benne. *
<-Kár, hogy nem tartotok velünk… de megértem! Ellenben így nehéz lesz megtartanom, hogy ne az árulónak essek neki. Ha megoldható, én kérnék valamit. Két dolgot is! A gyorsabb haladás érdekében nem lenne rossz, egy paripa! Illetve jól jönne egy íj, és nyíl, mellette pedig valami fegyver. Kard, vagy pöröj, netán hosszabb dupla kezű kalapács.
*Kéri meg a férfit, és közben látni rajta, hogy nem esik jól, hogy szívességeket kell közölnie. Majd pillanatok múlva eszmél fel. *
<-Gyűlés? Terület felosztás? Igen, hallottam a hírt! Emberi alakomban, New Jersey egyik politikusa vagyok, és Agard-Midgard szóvivő. Ha Urunk befejezte a tanácskozást, szükséges lenne megejtenem vele egy beszélgetést. Hisz min James Howard képviselhetem Asgard-ot, Midgardon, és fordítva. Erről minden képen tudnia kell!
*Fejezi be, és azt követve némi hideg tekinteteket, és közönyös mozdulatokat tesz Laaksonen felé.*

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#7 2009-07-01 14:43:49

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

< - ELÉG! – csattan fel a nő. – Legalább az azonos oldalon állók ne szítsanak egymás között tovább viszályt. Mindenkinek vannak tévedései Thordin és Loki bárkit meg tudott téveszteni és a hálóját köré fonni. Ezt nálam az élők közül nagyon kevesen tudják jobban, még akkor is, ha nem közvetlenül a családom egyik tagját vesztettem el miatta. A szíve és a lelke tiszta Laaksonen-nek, így becsüld meg őt Thordin, hogy képes volt az ármányt lemosni magáról és hidd el megbízhatsz benne. >
A nő arcán fájdalom suhant át, amikor Laak azt említette, hogy reméli a Loki leányai nem olyanok, mint az apjuk volt. Fáradtan sóhajtott fel és szegte le a fejét. Sathad a vállára tette a kezét, de a nő végül lerázta azt.
< - A Holtak úrnőjéről nem nyilatkozhatom, hiszen őt nem ismerem, de valószínűleg hasonló jellemre. Azonban Halla… – elcsuklott a hangja. – Ő már akkor is olyan volt, amikor még nem tudtuk, és ő sem volt tisztában ezzel. Ismerem nagyon is jól, a legidősebb fiam egykori jegyese volt, és későbbi is a kedvese, egészen a negyed évszázaddal ezelőtti haláláig. De ez most nem tartozik ide. Igen úgy tudjuk, hogy a köd is Loki műve, néhány túlélő már hazatért azóta Midgardról. >
< - Thor bizonyára engedményt tesz, mi ketten megpróbáljuk őt meggyőzni erről és arról is, ha sikerrel jártok, akkor oldja fel a száműzetésedet is – mondta Sathad. >
Amint Thordin elmondta, hogy mit szeretne Sathad azonnal intett egy a közeletekben álló őrnek, aki el is sietett azonnal, hogy teljesítse a fiatal férfi kéréseit. A páros még mindig a két fiatalt nézte, mások azonban nem vettek rólatok különösebben tudomást. Mint a régi szép időkben, amikor nem feltűnő, hogy valakik hazatérnek Migardról, csupán Thor pártiak, akik egy időre ott voltak, azonban most hazatértek és folyatják az itthoni feladataikat.
< - Kérlek türtőztessétek az indulataitokat – mondta Aesa. – Az soha sem megoldás, és Asgard védelme a legfontosabb. Igen azok, ha minden igaz és béketárgyalások. Erről is értesítjük Thor-t, és ha visszatértek, akkor bizonyára mindkettőtöket fogadni fog. Lóra nem lesz szükségetek, mágiával foglak titeket odaküldeni. A kért felszerelés hamarosan megérkezik. Esetleg valakinek valamilyen egyéb kérdése van még mielőtt indulnátok?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#8 2009-07-01 15:43:02

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

*Thordin leszegi szemét, mikor az istennő, Aesa letorkolja őt. Szólni nem fog, hisz tiszteletlenség lenne a nő szavába vágni. Így bűnbánón vet fel olykor, egy-egy pillantás. Thordin elismeri, hogy Laaksonen nem könnyű fából faragták, ha valóban felül kerekedett Loki cselszövésein. De a múltat sosem szabad elfeledni. Tudni kell, hogy honnan indult valaki… és hova érkezett. Laak, jó hely felé érkezik, de ezt Thordin akkor se fogja olyan egyszerűen elnézni neki. A továbbiakban a férfi, nem fogja szemre hányni társának, de az biztos, hogy már másképpen áll hozzá. A letorkolás után, Wornung fia fejét emeli, és hallgatja a nő további közlését, szerencséjére már nem dühből. De talán még egy annál is rosszabb érzelemtől. Fájdalom… Látja, hogy Sathad támogatóan nyúl felé. Majd a kis történet után, Thordin nem fűz hozzá semmit.
Sathad intézkedik és érkeznek a fegyverek. Majd további válaszok, és a vége szakattával magához veszi a szót.*
<-Bocsássatok meg, kirohanásomért!
*Mondja, és látszik rajta, valamennyire megbánta, ám nem teljesen őszintén. Inkább csak az együttműködés, és a békésebb hozzáállás miatt.*
<-Nekem nincs több kérdésem! Aesa, Sathad! Köszönök mindent!
*Aztán Laaksonen irányába fordul, és kicsit szigorú hangnemben, ám nem annyira, hogy arra ismét letorkolást kapjon, felszólal.*
<-Akkor mehetünk, igaz? Remélem készen állsz
*Ezzel vár a válaszra, fegyverekre, és Aesa varázslatára.*

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#9 2009-07-01 16:38:20

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

Pont ahogy sejtettem. Egy kemény fejű, makacs, és akaratos izom agy. Aki képtelen egyszerre több szempontot is figyelembe venni, mérlegelni a helyzetet. Ki a fene akarna a testvére lenni. Mielőtt visszavághatnék, Aesa határozottan fellép, így elengedem a fülem mellett a kitöréseit.
Mit tudhat ő rólam...semmit csak amit ő elképzel. Szerencsére mindig hideg fejjel tudok tekinteni a történtekre, így nem vesztem el a hidegvérem. Szenvtelenül állom Thordin metsző pillantását.
<-Aesa, Sathad, köszönök mindent->
Tisztelet teljesen meghajolok feléjük, majd Thordin mellé lépek. Ezzel jelezve hogy kezdődhet a varázslat. Valószínűleg csak az erdő széléig juttat minket a varázs. Hisz ha Harek számít valakire, márpedig számít, akkor biztos felállított valamiféle védelmet. Még ha nem is ura teljesen anyám erejének.
<-Készen állok->
Nem mondok mást, társak vagyunk még ha nem is kedveljük egymást. egy időre egymásra leszünk utalva. Remélem ezt Thordin is így gondolja majd.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#10 2009-07-01 17:32:01

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Hamarosan visszaérkezik a férfi, akit Sathad elküldött felszerelésért. A kezében egy hosszúkardhüvelyt szorongat és benne pedig ott van a fegyver is. A férfi átnyújtja a kardot Thordinnak, majd pedig otthagy titeket és csatlakozik a többi őrhöz Thor palotájának lépcsői előtt.
< - Sajnos most csak ezt tudták hirtelen előkeresni, hiszen az idő sürget – mondta Sathad. – Thor áldása kísérjen titeket utatokon! Kezdj hozzá Aesa. >
Ekkor a nő varázslásba kezdett, nem asgardi nyelven voltak a szavak, annál ősibb szavak voltak ezek. Körülöttetek kisebb szél is keletkezett, amik meglebegtették a köpenyeket, és a ruhákat, majd pedig ugyanazt a kék fényt láttátok, amit nem sokkal korábban a saját lakásaitokban. Végül pedig egy kék villanás után tűnik el a két fiatal férfi Asgard város főteréről és jelenik meg Asgard földjein, közvetlenül az erdő szomszédságában.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#11 2009-07-16 16:28:59

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

//Előzmény: Asgard földjei//

Hosszú út volt, és nem eseménydús. Ennek talán örülhet is Thordin, hisz volt ideje mindent helyére pakolni magában. Bár még kitart Thor mellett, ám komoly magyarázatot akar hallani tőle. Az út végére érve, Laak bevezette a harcost egészen a fővárosba. Itt már sokkalta barátságosabb volt a környezet. Próbálta a jobbik arcát mutatni mindenki felé, és minél inkább elvegyülni. Aztán Laak felé fordulva kért tanácsot.

<-Akármit is terveljen az a nő, most alaposan végig kell gondolnunk mindent, higgadtan. Bár ez most inkább nekem szól.

Kis mosolyt eresz, ami talán az első valóban felszabadultabb, mióta Loki területére lépett.

<-Mond, mi legyen az első lépés?

Kérdezi tanácstalanúl. Szíve szerint Thor-al beszélne, ám most az rá ér később is, lehet, valami fontosabb van társa fejében. Így pedig érdeklődve várja a javaslatot, amibe minden bizonnyal bele is megy.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#12 2009-07-16 16:47:34

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

Hiába az általam ismert legrövidebb utat koptattuk, mégis iszonyatosan időtlennek tűnt míg vissza értünk a városba. Na igen meglehetősen jobban érzem magam itt mint Loki kastélyában bármikor máskor. És most még csak fel sem tartóztatott senki, és felkoncolni sem akarták.

<-Keressük meg Aesa-t, ő juttathat el minket a leggyorsabban Harek rejtekhelyére. És hátha többet tud már Harekről is.->

Nem szívesen találkozna most Thorral, az csak ismét felzaklatná Thordin. Én sem szívesen találkoznék most vele.

<-Legfontosabb hogy minél gyorsabban eljussunk Harekhez, ki tudja meddig tartózkodik még azon a helyen->

Elindulok a kastély felé. Ha megérkezünk, az őröktől kérdezősködök Aesa után.

Utoljára szerkesztette Laaksonen (2009-07-16 16:56:23)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#13 2009-07-16 18:31:20

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Mindenhol csend és béke honolt Asgard városban megint, mint múltkor is, amikor itt jártatok utoljára, noha ahogyan a főtérre értek, az mintha zsúfoltabb lenne, mint máskor. Hamarosan az okra is ráismertek, mert jelenleg nem csak Thor pártiak vannak jelen, hanem olyanok is, akikről bizonyosan tudjátok, hogy Loki egykori csatlósai és olyanok is, akik pedig már jóval régebben meghaltak és mégis itt vannak, Hela jelenlegi hívei is. Ezen felül láthattok még régen látott vendégeket is, elfek és törpék is megjelentek. Úgy tűnt, hogy minden kezdett újra a régi kerékvágásba visszazökkeni a lehető legnagyobb szerencséjére a világnak és a népeteknek. Amikor a palota felé mentek ott megint ugyanolyan sok őr állt, mint korábban is, amikor először jártatok erre. Ahogyan odaértek és kérdezősködni kezdetek az egyik őr fordult oda hozzátok.
< - Aesa a kastélyban van – mondta az egyik őr. – Jelen pillanatban nem elfoglalt, így ha beszélni akartok vele, akkor kövessetek! >
Ezzel az őr elindult fel a lépcsőn a kastély irányába. Benn hosszú folyosókon át vezetet titeket mindaddig, amíg egy könyvtár szerűségbe nem értetek, mindenfelé könyvek, pergamenek, a falakon gyertyák világítottak és egy fáklya is, majd pedig a helység belsejében megláttátok a nőt, ahogyan éppen valamit olvasott.

//Folytatás: Thor palotája//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#14 2009-07-17 11:24:56

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

A környezet, nyugodt, és kellemes. Thordin szíve ennek örül, és megnyugtatja. Látja a népeket, kik ismét erre felé járnak. Annyira régen volt…oly sok éve, hogy már-már szinte álom, amit lát. Minden a réginek tűnik, bár egy valami új. Az érzések, és kételyek, mik csak úgy kavarognak benne. Laak szavaira, csak bólint egyet, és követi a társát. Aesa, valóban megteheti azt, hogy gyorsabban juttatja el őket, minta gyalogtúrán vándorolnának el a célig. Minden jónak tűnik, ellenben Hela csatlósai, és Loki szolgái csak ugyan úgy megtalálhatóak. Mind ezek, csak még nagyobb érzelmi hullámokat adnak Thordin számára. Olykor szúrós szemmel figyeli azokat, máskor pedig elfogadóan. Nem tudja, melyik lenne most a helyes.
Mindent félre téve, talán olyan ez most, mint egy nagycsalád. Főleg rég nem látott képviselők miatt is. Elfek, törpök, kiket Thordin csak el-elvétve látott. Thor palotájához érvén, Laak kérdezősködik, és a harcos pedig csak háttérként szolgál egyenlőre. Nem tesz semmit, csak helyesli társa szavait, vagy megerősíti.
Kiderül, hogy Aesa a kastélyban van, és az őr elvezeti a párost.
A már jócskán megnyugodott asgardin, nem látszik már a düh, vagy a méreg semmi féle jelenléte. Ezzel megy a vezető és Laak után.


//Folytatás: Thor palotája//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#15 2009-08-11 16:24:55

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

//Előzmény: Loki kastélya

<....ezt tedd!->

Kiáltom a város népes főterén a megkezdett tiltakozást befejezvén. Páran meglepetten felém fordulnak néhányan felkiáltanak és mutogatnak rám. De ez csöppet sem érdekel most.
Hogy merte ezt tenni ez a szuka....és megint nem tudtam semmit sem tenni ellene. Mégis mi a fenét tervez Thordinnal. Biztosan nem kényeztetni akarja. Muszáj lesz beszélnem valakivel. Thor nem jöhet szóba hisz most tárgyal, de Aesa biztos meghallgat.
Dühösen elindulok a palota felé, átgázolva bárkin aki nem tér ki időben az utamból, vagy megállítaná lépteimet.
Ismét megérkezek az őrők elé és fennhangon követelem hogy találkozhassak Aesával.

<-Aesát szeretném látni, híreim vannak mik fenyegetik Asgardot...->

Remélem hogy nem akadékoskodnak, nem vagyok olyan hangulatban hogy várakozzak. Kezd elegem lenni abból hogy bárhova megyek, bármit teszek, képtelen vagyok bármit is elérni.
A lábammal türelmetlenül rugdosom a földet, és várom az őrők válaszát.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#16 2009-08-11 22:46:00

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

A helyiek tényleg igen érdekesen néztek rád a kiáltásod végén, de néhány másodperc után napirendre tértek afelett, hogy megjelentél és ostobaságokat kiabálsz. Egyenesen odatudtál caplatni az őrökhöz, akik mint mindig teljes fegyverarzenálban posztoltak a palota bejárata előtt. Ahogyan mondtad, hogy hova is szeretnél menni, az egyik őr kivált a helyéről és intett, hogy kövesd Thor palotájának belseje felé.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#17 2009-08-14 11:52:11

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

//Előzmény:Thor palotája//

Biccentek az őröknek ahogy távozok a palotából. Belevetem magam a város forgatagába. Egy darabig csak sétálgatok. Belemerülök a gondolataimban.
Jócskán egy órával később egy jónak tűnő fogadónál állok meg. Átlagos Asgardi kocsmának látszik, bár egy fokkal tisztább.
Belépek és körbe nézek. Egyenesen a fogadóshoz lépek és kérek egy szobát. Nem állok le beszélgetni, bár a fogadós igencsak kíváncsi.
Ahogy megkapom a szobát fel is megyek és lepihenek. Noha még mindig azon gyötröm az agyam mit tehet Amora Thordinnal ezekben a pillanatokban.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#18 2009-08-14 12:46:10

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Laaksonen nem tudott túlságosan sokáig pihenni ugyanis pillanatokkal később egy éles villanás töltötte be a szobájának helységét és megjelent a szoba közepén Thordin és Amora. A férfi eszméletlenül feküdt a földön, arca egy kicsit véres volt, de sérülés nem látszott rajta. Amora unottan nézett ki az ablakon, majd pedig odafordult az erősen valószínűen meglepett fiatal férfihoz.
< - Nincs semmi baja – mondta. – Azt leszámítva, hogy néhány helyen módosítva lettek az emlékei. Ha érdekel még időben meglett állítva a bátyád azelőtt, hogy olyanná váljon, mint akiket állítólag gyűlöl. Mások megölték volna azért, amiket gondolt vagy tenni akart, még ha csak elméletben is. Nem fogod emlékezetni arra, hogy miket élt át, a valódi emlékekre. Nem mintha vissza tudna emlékezni, de ha megteszed meghalsz. És, hogy ne hibázz… >
Elsuttogott néhány szót, mire Laaksonen fejébe emlékek kerültek. Az emlékek, amiket a férfi visszakapott teljesen megegyeztek azzal, amit átélt addig a pillanatig, amíg a kapuban levő trióhoz nem értek. Ott már módosított az emlékeken, hogy néhány szó után átjutottatok. A tárgyalás, amin átestetek, nem kötöttél bele egyszer sem Thorhalla-ba és nem provokáltad a nőt, egy hűvös távolságtartó érzésed van a nő felé, de semmilyen más negatív, mivel ismered az illemet, és mégsem kötöttél bele egy királynőbe, aki urad és királyod unokahúga. Az alku az ugyanaz maradt, mint volt korábban, majd pedig miután visszatértetek Asgard városba, arra emlékszel, hogy beszéltél Thor-ral, hogy az áldását és bíztatását kérd az utadhoz, amit megkaptál. Az emlékek szerint csupán ez volt az ok, ami miatt késtél és késve csatlakoztál Laaksonen-hez. Abból, hogy jártál volna a Hyrrokkin-birtokon semmire sem emlékszel. A Renegátok Erődjében pedig a beszélgetés az elején Raknarral maradt ki, a fenyegetőzés a tábornokok ellen, csak az maradt meg, hogy megígéred, hogy kiszabadítod az anyádat és Laak anyját is. Majd a levél is megvan, hogy testvérek vagytok és nem keserűséget, és dühöt éreztél, hanem örömöt, hogy végre nem vagy egyke, hanem van egy öcséd is. Leif-fel rendesen beszélgettek el, és segít visszajutni ide, ahol most is vagy. Majd újra itt vagytok Loki kastélyában, mert Amora hozott ide téged és a testvéredet, hogy sereget gyűjtsetek annak érdekében, hogy megelőzzétek azt, hogy azok lerohanják a szeretett világodat. Azonban fejfájásod lett és vérzett az orrod, ami miatt itt kellett maradnod. Hallottad még, hogy Amora gyógyítóért kiált, majd pedig mindent átvett a sötétség. Nem volt nehéz rájönni, hogy milyen emlékeket kapott, ami megtörtént, csak éppen teljesen más változatban helyenként. Laaksonen persze emlékszik a valóságra is, de ezekre a hamis képekre is.
< - Csakhogy ne hibázz drágám! – mondta Amora.
Ezek után csettintett egyet a nő és eltűnt a helységből. Ahogyan a villanás fénye elült a helységből Thordin fejfájással kezdett magához térni.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#19 2009-08-14 13:32:49

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

//Előzmény: Loki kastélya//


Amora távozása után, Thordin kezd ébredezni. Kis fejfájással ül fel, és akkor néz csak körbe, hogy merre is van. Közben kezével az alvadni kezdő vércseppeket letörli. Amikor alaposabban szemlélni kezd, felismeri az egyetlen személyt, ki a szobában tartózkodik. Laaksonen az. Feltápászkodik a férfi, és kezével fejéhez kap. Körkörösen elkezdi „masszírozni” homlokát, majd pedig megdörzsöli a szemét. Szemébe lógó haját hátra söpri, és testvérére néz. Elkezd szája mosolyra kanyarodni, majd pedig közelebb lép Laakhez.
Pillanatig nem szólal meg, majd bele kezd.

<-Fáj egy kicsit a fejem.... el is felejtettem, a nagy izgalomban. Sajnálom. Az egészet.

Mondja pillanatig szomorúan,és hirtelen kacagni kezd.

<-Hogy nem üdvözöltelek kellő képen, drága egy öcsém! Tudom, most szörnyű helyzet áll fenn, de ígérem, ha mind ennek vég Thorral együtt fogunk ünnepelni. Iszunk magunkra, és anyáinkra, hogy köztünk vannak. Ne tétovázzunk! Szóljunk hát urunknak!

Tér észre, és teszi testvérére vállára kezét. Arcán látszik, hogy mennyire boldog, hogy egy új rokoni kapcsolattal gazdagodott. Hiába csak a fél-vér csörgedezik kettejük között, Thordin boldog. Egyedül csak az szomorítja, hogy anyja fogságban van, és harc akar elkezdődni. Viszont a pillanatnyi öröm talán megengedett a terhes időkben. Az asgardi most új képet alkothat magáról, bár fogalma sincs, hogy mi az igazság. Amiért korábban úgy küzdött. Talán nem kellett volna, hisz úgy látszik most szükség van arra, hogy elvakítsák a népeket. Különben káosz lenne. Vagy nem?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#20 2009-08-14 23:12:04

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

Nemrég foglaltam el a szobát és pihentem mikor éles fény tölti be a helységet majd Amora jelenik meg. Az eszméletlen Thordinnal.
Csak némán fürkészem a nőt, nem szólalok meg. Nem sok értelme lenne, az arcomra úgyis kirajzolódik hogy mit érzek iránta. Thordinra pillantok, nem tűnik fel semmilyen sérülés, kivéve a vért.
Kénytelen vagyok komolyan venni Amora fenyegetését a halálommal kapcsolatban....már sokkal korábban is végezhetett volna mind kettőnkkel ha úgy tartja kedve. Csak bólintok keserűen, közben megosztja azokat az emlékeket amiket kicserélt Thordin elméjében, hogy még véletlenül se juttassam eszébe az igaziakat. Majd egy röpke villanás után már csak ketten vagyunk a szobában.

A feleszmélt férfi sokkal jobb személyiség mint akit eddig ismertem, de nem biztos hogy Amora helyesen cselekedett. Noha sok mindenben igaza volt.
Képtelen vagyok úgy kimutatni az örömöt amit érzek mint ő. Olyan sokáig voltam egyedül és most lett egy teljes családom. A zavar biztos érződik rajtam, de most az egyszer nem bánom. Elmosolyodok.

<-Azt hiszem hozzá kell szoknom a gondolathoz hogy van egy bátyám. Már értesítettem Aesát, és ő pedig Sif úrnőt. Már el is kezdték szervezni a sereget. De ez beletelik egy kis időbe. Addig míg minden indulásra készen áll, pihenhetünk habár szívsebben indulnék máris->

Leülök az ágyra és onnan nézek Thordinre.

<-Aesa majd értesít minket ha indulni kell. Nem tudom te hogy vagy vele, de farkas éhes vagyok. Meghívlak, mit szólsz?->

Ha igent mond akkor elindulunk lefelé, a fogadó földszintjére. Elverni az éhünket.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#21 2009-08-15 08:12:03

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

//Gondolom egyenlőre szabad köreink vannak.//

<-Remek! Ha Aesanak szóltál, akkor már baj nem lehet. Sereget toboroz? Hm… remélem az első sorban leszek.

Mondja mosolyogva, és nem is törődik azzal, hogy Laak kissé zavarban van, vagy nem annyira örül. Pontosabban Thordin a nagy hévben, amit érez nem is veszi észre. Ő örül, és ettől nem is látja, hogy más vajon mit érezhet mélyebben. Az evés hallatán, bólint egyet, de előtte még elmegy előtte megmosakodni. Eléggé koszos az arca, meg hát így nem is akar nekilátni az evésnek. Miután tisztálkodott, vissza megy öccséhez.

<-Hát akkor irány enni… már két napja nem ettem, szóval remélem van elég a zsebedben, mert annyit fogok enni, mint Fafnir.

Mosolyodik el, és megy Laak után a fogadó földszintjére. Súlyos vértjét nem akarja levenni, mer ki tudja mikor szólítják el.

~Valami hiányzik… a sisakom… a vértem sisakja… hová tűnt? …bár emlékeznék, de mintha nem is lett volna meg. Loki kastélyában, még meg volt… emlékszem… de… áh… biztos elhagytam…

Elmélkedik a férfi, miközben halad le a lépcsőn. De nem sokat törődik vel, inkább a korgó gyomrával van elfoglalva.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#22 2009-08-15 10:01:08

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

//Igen szabad körök vannak, amíg nem kezdünk//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#23 2009-08-15 17:50:50

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Laaksonen és Thordin napokat töltött Asgard városában pihenéssel, dolgaik ügyintézésével, amikor a harmadik napon egy ismerős alak lépett be a fogadótok ajtaján. Nem Aesa volt az, hanem Aegir Fonnson a nő fiatalabbik fia, Laak felismerhette, hiszen látta korábban Thor palotájában. Az elmúlt napokban a két fiatal amúgy is halhatta, hogy nagy szerveződés van a városban, mert háború készül és önkénteseket kerestek, akik készek lennének akár a másik két királyság embereivel is vállvetve harcolni Asgard békééért. Nektek egyelőre semmilyen más hír nem érkezett arról, hogy a szüleitekkel mi van, csak annyit, hogy atyátok hazatért Thordinék birtokára és egészen jól van most már. Szóval a fiatal szőke férfi belépett a helységbe, majd pedig ahogyan kiszúrt titeket egyenesen odament hozzátok.
< - Üdv! – köszöntött titeket. – Az anyám küldött hozzátok. Megvan, hogy hol kell gyülekeznie a seregeknek, csak előtte titeket még elhívtak máshova is, amolyan hadi tanácsba előtte. Onnan fogtok majd elmenni a megfelelő helyre. Az én feladatom, hogy odavigyelek titeket. Itt van a közelben, alig pár óra séta. Ha akarjátok gyalog megyünk, ha pedig nem, akkor térmágiával fogunk.
Amennyiben gyalog mentek, akkor úgy négy-öt óra múlva értek a megfelelő helyre, ha pedig mágiával, akkor egy kékes villanás után értek egy szigetre ahol máris többen várakoznak.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#24 2009-08-15 18:24:11

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

Meg kell hagyni Thordinnak volt étvágya. Azon a pár napon míg kénytelenek voltunk a városban "pihenni" majdnem ki evett a kevéske vagyonomból. De nem igazán bántam. Thordin régi énje jobban tetszett. Szerencsére nem feszegette az emlékeit, vagy ha igen akkor nekem nem említette. Így nem kellett igazolnom Amora hamis emlékeit.
Bár Thordin sokszor szólított az öcsének vagy a testvérének, én egyszerűen képtelen voltam megtenni ugyan ezt. Pedig ahogy ezt a pár napot vele töltöttem kezdtem egyre jobban megkedvelni. Ugyan így képtelen voltam szóba hozni Thordin apját, vagyis az enyémet is. Pedig számtalan kérdésem lett volna.
Biztos érezte a zavaromat, de nem hozta szóba.

Éppen ettünk, kivételesen Thordin fizetett. Mikor Aesa fia toppant be a hírrel, ami már napok óta kering a városban, elkészültek az előkészületekkel. Csak felállok magamhoz veszem a mágikus fegyverem és bólintok Thordinnak hogy kész vagyok.

<-Gyorsabb ha térmágiával juttatsz oda minket.>

Egy bocsánat kérő pillantást vettek a társamra, tudom hogy nem szívleli a mágiát, de most a gyorsaság a fontos.

//Folyt: Gyülekező pont//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#25 2009-08-15 18:41:41

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

Thordin pihenésben tölthet pár napot, ami nincs ellenére. Értesült, hogy anyja jól van, és így már nincs oka a komolyabb aggódásra. Laaksonan mellett eltelt idő, nem volt szörnyű, sőt még megmerné kockáztatni az asgardi, hogy jól is érezte magát. Bár látta a távolságtartást testvére részéről, de nem kérdezett rá. Tudta, gondolta mi lehet a baj. Hagyja, had dolgozza fel a problémát. Majd ha készen áll, beszél vele róla. A harcos, hallotta a híreszteléseket, hogy készülőben van a háború. De ő már készen állt. Bár váratlanul érte Aesa fiának érkezése. A név ismerős volt, ám maga a személy nem. Thordin nem kérdezősködött. Új külsejében, mely tükrözte a Thor iránti szeretetét, és tiszteletét, fel állt, majd pedig beletörődően egyezett bele a térmágiába. Mágia ide, vagy oda, most hasznára van a gyors tempó érdekében. Vett egy mély levegőt, és pillanatok múlva felsóhajtott.

<-Rendben... legyen hát akkor. A térmágiával gyorsabban oda érünk.

Mondta, és öccse mellé lépett, miután otthagyott minden ételt ami még az asztalon volt. Egyet kivéve, amit kezében tartott. Egy csirkecombot. Nem volt szíve félben hagyni. De egy pillanatnyi időt kért, mikor elrohant a szobába, és felhúzta a vértjét. Azért még is legyen némi védelme. Beletörődően nézett fivérére, és várta a mágiát. Előtte lehunyta a szemét...

//Folytatás:Gyülekezőpont//

#26 2009-11-05 22:47:17

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

//Előzmény: Bifrost – Szivárványhíd//

- Én azért valamennyire tudom – mosolyodtam el sejtelmesen. – Igaz roppant nehéz volt kiismerni őt.
Talán nem is sikerült soha senkinek sem teljesen. Arról pedig nem kell tudni, hogy feltehetőleg félt, hogy az életére török vagy a hatalmát veszélyeztethetem. Nos drága atyám, így is úgyis megkaptam, amit te soha sem tudtál megszerezni. Nem tudta elkerülni a figyelmemet, hogy egy időre megtorpant és csodálkozva nézett körbe. Nos igen, nem sok halandó mondhatja el, hogy ilyen látványban lesz része. Én nem tettem szóvá ezt az egészet, hiszen számomra mindennapos látvány volt ez.

Kora délelőtti napfényes időre érkeztek meg mind a ketten Asgard város főterére. A hatalmas téren most is igen sokan sétáltak, többen furcsán néztek Felton-ra, amikor megérkeztek a hídról. Monumentális nagyságú épületek tornyosultak az ég felé, minden kőből középkori szabványok szerint épülve. Az emberek is középkori ruhákban mászkáltak, nők, férfiak, gyermekek, idősek és fiatalok. Ami Felton-nak egyből feltűnhet, hogy szinte mindenkinél fegyverek vannak nemtől és kortól függetlenül és valóban a legtöbben harcosnak vannak öltözve. A magasság az teljesen más, mint a földieknél, a megszokott átlagmagasság 190 körül volt a férfiaknál és a nőknél is, így átlag egy-másfél fejjel voltak magasabbak a földi embereknél. A hely zöld növényekben is gazdag volt, fák és füves részek is bőven voltak a látóhatáron belül. A levegő a Földihez képest sokkalta tisztább, itt nem mocskolta be az autók és a gyárak füstje mindezt. A téren még láthat több kaput is, amiken átnézve egy teljesen más tájat lehet látni. Mintha egy varázstükörbe nézett volna az ember. Egyelőre innen a kaputól csupán ennyi látszódik, és amint átért a páros az ezen az oldalon álló őrök be is csukták mögöttük a kaput.

Még a hídon hallgattam, hogy miket is kérdezett és mesélt. Nos igen azt sem gondolhatták sokan, hogy ez a világ létezik, így most majd lesz néhány dolog, aminek kedves miniszter úrnak utána kell néznie ezek után. Csak azt sajnálom, hogy azokban én még nem szerepelek, de majd ezek után engem is emlegethetnek az Æsir panteonban.
- A műszaki dolgok valóban nem működnek – mondtam. – Bár van néhány Midgardi dolog, ami például igen, a lőfegyvereik például, a pisztolyokra és a puskákra gondolok.
Néhány pillanatra elgondolkodtam, milyen rossz egyeseknek, hogy nem tudnak mágiával emlékezni a dolgokra. Hogy legyőzték-e Heimdall-t? Egyszer, de azt nevezhetjük Ragnarök-nek.
- Nem, még nem volt rá példa – mondtam a kérdésre. – De ha valaki át is jutna, mint látja itt nem feltétlenül jutna át. És Heimdall messze ellát a hídon, és a kürt is azért van nála, hogy figyelmeztethesse az itt élőket, ha komoly fenyegetés közeledne, hogy mire megérkeznek egy kész sereg legyen képes őket fogadni. Erre kérem, gondolom önnek is kényelmesebb lesz, ha a nagybátyám palotájában beszélgetünk, vagy óhajt körbenézni a városban? – érdeklődtem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#27 2009-11-05 22:59:08

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Asgard város

Felton egyre többet és egyre sűrűbben jegyzetelget, ahogy belép Thorhallával Asgard városának főterére. Nem győzi kapkodni a fejét ide-oda, próbál mindent megfigyelni. Nem törődik a kíváncsi pillantásokkal, és ha kell, hosszasan megbámul egy-egy járókelőt, hogy részletesen le tudja írni a látottakat.

- Szóval a műszaki dolgok nem működnek… Értem. Tehát erről az információim helyesek voltak. Azt örömmel tapasztalom, hogy a különleges öltözetem legalább még megfelelően funkcionál, habár igaz, hogy ez csupán egy speciális anyag, nem elektronikai eszköz. A lőfegyverek viszont használhatók itt, értem… Heimdall legyőzésére tényleg nem volt még példa? Dicséretes. Bevallom, kissé furcsálltam, hogy csak egyetlen őr áll Asgard bejáratánál, de ha ez igaz, akkor ő és a Bifrost több mint elég biztonsági intézkedés lehet. Bár a Földön is minden szigorúan őrzött létesítmény ilyen biztonságos lenne… Azt pedig látom, hogy mindenkinél van fegyver, így valóban szinte lehetetlennek ítélem meg az illetéktelen behatolást. Helyes. Minden lakos ért valamilyen fegyverhez? Nők és férfiak egyaránt? A fiatalkorúak milyen idős kortól hadkötelesek? Már ha így hívják ezt Önöknél. Amúgy pedig menjünk, amerre Ön óhajtja, egyelőre nincs konkrét úticélom. Hmmm… Mondja, mik azok a különös kapuk? Mintha egy egészen más tájat látnék rajtuk keresztül…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#28 2009-11-05 23:30:08

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Az információi helyesek voltak? Akkor ezek szerint lehetséges, hogy az a kutya is beszélt nekik Asgardról? Amennyire ostoba és csőlátású nem lennék meglepve, hogy nem tudott sok mindent mesélni és még ha meg is tette ostobaságokat mesélt nekik. Végighallgattam a kérdéseit, de most nem előröl kezdtem válaszolni, hanem a legvégéről.
- Térkapuk – mondtam. – Teljes Asgardon béke van jelenleg, így a térkapuk a szövetséges országokkal, dimenziókkal és világokkal vannak összeköttetésben, hogy könnyedén elérhetőek legyenek és esetenként ne heteket, vagy hónapokat kelljen utazni, hanem csak átlépni ezeken. Harcos nép vagyunk, így igen mindenki ért valamilyen fegyverhez. Nálam is csak a hivatalos utam miatt nincs a sajátom, nem szándékoztam fegyverrel menni a parlamentbe. De egy pillanat…
Megtorpantam néhány másodpercre és kinyújtottam a kezemet, elsuttogtam néhány varázsszót az Amora-tól tanultak alapján, kértem a kardomat, hogy jelenjen meg és néhány pillanattal később a Skymningen a kezemben jelent meg. Elégedetten mosolyodtam el és kardhüvelyt az oldalamra csatoltam. Nem hittem, hogy szükségem lenne rá itt, már csak a rangom miatt sem, de jobban szerettem ha velem van a kard.
- Elnézését kérem – feleltem. – Igazából ez nem mérhető a Midgardi dolgokhoz, ugyanis önökhöz képest halhatatlanok vagyunk, jó magam is több, mint fél ezer éves vagyok, atyám háromezer volt, Thor is ennyi. Amúgy olyan öt-hét éves korukban kapnak fegyvert a gyermekek először a kezükbe és ugyanilyen idősen kezdődik a mágikus képzése is az gyerekeknek, akik erre fogékonyak. Nincs hadkötelesség, ahogyan önöknél katonaság. Ha háború van a király hadba szólítja a népét és mindenki hadba vonul, aki nem sérült vagy túl fiatal, vagy túl öreg a harchoz. Olyan negyven-ötven évesen vesznek részt a fiatalok először küzdelemben vagy még kicsit később is talán.
Pár pillanatig gondolkodtam, majd elindultam az egyik irányba, egy hatalmas épületkomplexumra mutatva.
- Akkor a palotát javasolnám, hogy ott folytassuk a beszélgetést. – előre engedtem és csak utána csatlakoztam mellé. – A védelemre visszatérve, semmi sem lehet tökéletes, de ez évezredek óta működik. Majd egyszer a Ragnarök megtöri, de remélhetőleg arra igen sokára kerül sor. Tudta, hogy a mitológia szerint Heimdall az, aki jelzi, hogy atyám seregei, minden gyermeke és szörnye elindul az istenek ellen. Az egész Ragnarök végén pedig Heimdall és Loki összecsapnak, atyám esik el előbb a küzdelemben, de Heimdall maga is halálosan sérül meg és a halálával egy új hajnal köszönt az istenekre? Az ősi jóslatok és legendák, amiknek árnyékában élünk… de szóljon rám, hogy ne untassam. A ruházatát említette, megtudhatom, hogy mégis mit értett a speciális megnevezés alatt?

Könnyedén halad a páros a palota felé, hiszen ahogyan meglátják a közeledőket, meghajolnak az emberek, biccentenek a haladók felé és utat nyitnak, hogy véletlenül se ütközzetek akadályokba. Pár perc séta után pedig hatalmas lépcsősor tűnik fel a páros előtt, a lépcsőn végig díszes páncélban levő őrök lándzsákkal és pajzsokkal egészen a tetején levő ajtókig. És a nő pontosan arra vezeti a férfit.

//Folytatás: Thor palotája//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#29 2009-11-05 23:53:27

Ultimate Guru
Adminisztrátor
Regisztrált: 2007-06-24
Üzenetek: 8274
PM

Re: Asgard város

Felton tovább jegyzetelget és közben hümmög magában a maszkja mögött.

- Térkapuk… Érdekes. Egy gyorsított utazási mód az AIM teleportálós berendezései nélkül… Mit gondol, működne egy ilyen… minek nevezzem… „szerkezet” a Földön is?

A külügyminiszter ezután érdeklődve figyeli, ahogy Thorhalla megidézi fegyverét, majd ismét kérdez.

- Minden asgardi képes megidézni ily módon a fegyverét? Lőfegyvert egyáltalán nem használnak, csak közelharci fegyvereket? Ki tanítja a fiatalokat harcra vagy varázslatra? Valamint mágiát szintén képes használni minden egyes asgardi?

Felton ezután még Thorhalla életkorát is szorgosan lejegyzi, majd megköszörüli a torkát, és komoly tekintettel néz a nőre.

- Ha már az életkoruknál tartunk… Mondja, van arra lehetőség, hogy mágia útján egy földi embert megfiatalítsanak… esetleg meghosszabbítsák az életét? Ez az elnök úr személyes kérdése Önhöz.

Amikor Thorhalla ismét beszélni kezd, Felton kérdőn néz rá.

- Ragnarök? Az mi? Egyfajta világvége, ha jól értem? Nevetséges. Ilyen világvége-teóriák a Földön is vannak jócskán, de az emberi és mutáns faj, akár a csótányok, mindent túlélnek. Ezt talán Önöknek nehéz megérteniük, de nekünk minél rövidebb az életünk, annál elszántabban akarunk élni, és ez harcra és hihetetlen cselekedetekre sarkall egyeseket. A ruházatom, melyre rákérdezett… szintén ilyesmi. Képtelen vagyok kontrollálni a mutációmat, a jég és hó feletti uralmamat, és ha nem viselem ezt a speciális szövetet, az egész testem egy merő jéggé változik. Ez persze nem árt nekem, de üzletemberként és politikusként jobban kedvelem az emberibb kinézetet. Jég alakban pedig könnyen megfagyasztok másokat… Volt már pár ilyen balesetem. Nos… Ezen a lépcsősoron kell felmennünk?

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#30 2009-11-07 12:39:20

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

//Előzmény:Asgard Földjei//

Két napba telt míg gyalog vissza értem a városba. Még így is hogy Atla már nem lassította a haladásomat. Egy darabig körbe jártam a várost és ettem is, egy kisebb fogadóban. Elképesztő mennyit tud enni már most Atla mi lesz ha nagyobb lesz majd. Jobb bele sem gondolni.
Miután fizettem a palota felé vettem az irányt, és ismét az őrökhöz léptem, miközben Atla a lábam alatt rohangált.

<-Einarral szeretnék beszélni. Atla maradj már.->

Szólok rá mire leül a lábam mellé, és halkan morog az őrökre.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#31 2009-11-07 21:51:53

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

A városban, mint mindig most is nagy a nyüzsgés, több órát eltöltesz a városban járkálva, hogy a legfrissebb pletykákat is halhasd. Többek között persze Loki lánya és Thor fiának a házassága a téma, illetve a kilétük személye, hogy ez mind kiderült. Thor-ról is hallani pletykákat, hogy akárcsak az apja ő maga is készül egyé válni Asgarddal. De ezekről mind tudtál és semmilyen újdonság nincs ebben. Azonban két olyan dolgot is hallasz, amik eddig számodra is ismeretlenek voltak, az egyik, hogy egy halandó van Asgard városban, pontosabban a palotában és Thorhalla-val érkezett. A másik pedig ugyanúgy a királyi család körül forgott, hogy a hercegnő és a herceg, vagyis a másik ország királynője és hercege, az ifjú házaspár máris gyermekáldásnak néztek elébe. Sőt, nem is egy gyermekkel várandós a pletykák szerint Thorhalla, hanem kettővel. Miután mind a ketten megreggeliztetek, ugyanis kora délelőtt volt, amikorra megérkeztél a fővárosba, Thor palotája elé érkeztél meg. Az őrök most elállták az utadat és nem akartak beengedni, azzal nem törődtek különösebben, hogy Atla ott morog a lábadnál rájuk.
< - Thorson herceg nincs a palotában – mondta az őr. – A felesége királyságában tartózkodik, úgy másfél órával ezelőtt távozott vissza az ottani palotába. >
Nem volt nehéz rájönni, hogy Loki kastélyát értették ez alatt. ami pedig ide, mint tudod gyalog nagyon messze van, legalább egy, másfél hétnyi járóföldre, ha nem többre. Az őr néhány pillanatig még téged nézett, majd átnézett a vállad felett.
< - A gyors utazásra ajánlom a térkapukat – bökött az őr a fejével Asgard város főterére, amin körübelül tucatnyi térkapu volt nyitva, hogy bárki szabadon használhassa őket a szövetséges városokba, királyságokba. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#32 2009-11-08 17:31:07

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

Atla miután rájött hogy nem különösebben zavartatják magukat az őrök a morgására, elkezd az úton rohangálni. Felsóhajtok, már most a sírba visz.

<-Szóval Loki kastélyában van. Azt hiszem jobb ha inkább megvárom míg visszajön.->

Semmi kedvem megint visszamenni abba a kastélyba jobb ha inkább várok pár napot a városban. Mellesleg igazán érdekes hogy máris gyerekük lesz, a királyi párnak. Nem vették lassúra a figurát.

<-Szóval megnyitották a térkapukat, akkor hamarabb visszatér. Atla gyere már!->

Visszaszalad mellém, intek az őröknek és elindulok keresni egy tűrhető fogadót. Ahol Atlát is beengedik.

//Tudom hogy Vuhtával vagy játékban, de megvárom a végét. Addig is kevesebb helyre kell írnom Ha nem baj.//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#33 2009-11-09 09:51:14

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

< - Lehet, hogy jobb lenne, ha utána mennél – szólt még utánad az őr. – Mindössze a hivatalos ügyeket jár be intézni Asgard városba és atyja palotájába, más különben nem nagyon láttuk még a városban. >
Mindeközben, ahogyan Atla minden felé rohangászott a gyerekeknek is feltűnt a jelenléte, akik ujjongva és lelkesen mentek oda a farkashoz ismerkedni és megnyomorgatni, ahogyan a gyerekektől ez már teljesen megszokott, ha valamilyen kölyök állatot látnak, ami ráadásul még veszélyesnek sem tűnik. Hacsak nem hajtottad el őket, aminek nagyon nem örültek, akkor szinte végtelen lassúsággal sikerült csak egyik fogadóból a másikba elérned. Hiszen újabb és újabb gyerekek érkeztek, ahogyan egymás között elterjedt a híre, hogy egy ilyen aranyos állatka van itt és ezt nekik is látni kell. Mintha magadat láttad volna újra gyereknek, hiszen valószínűleg te magad is így viselkedtél, ha hozzátok kerültek kis állatok. Közben még újabb pletyka is szárnya kelt, hogy a híres „Warriors Three”, Fandral, Hogun és Volstagg trió hazaérkezett a fővárosba, de arról, hogy a fivéreddel mi lehet semmit sem hallottál. Hamarosan úgy mintegy jó két óra múlva a hatodik fogadóban sikerült végre helyet is találnod, ahova Atla-t is beengedték. Igaz itt is hosszas győzködés volt mire rávetted a fogadóst, hogy engedje be, de megtette végül. Így ha gondolod, akkor itt maradhatsz néhány napig, vagy az őr tanácsát megfogadva visszamész egykori urad kastélyába.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#34 2009-11-09 18:21:48

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

<-Ez probléma, lehet hogy jobb lesz ha tényleg utána megyek.>

Végül is tudja mikor fog ismét a városba jönni. El is kerülhetjük egymást.

<-Atla indulunk...->

Remek egy rakat gyerek akaszkodott rá, de valahogy nincs kedvem elzavarni őket. Atla úgy sem bántja őket. Fogadóról fogadóra járok, kezd fárasztó lenni hogy mindenhonnan elküldenek. De csak találok végre egyet, ahol hosszas győzködésre végre kapok egy szobát és ételt is. Szerencsére lassan a gyerekek száma is apad és lepihenhetek. Holnap pedig, ha Einar még mindig nem tért vissza, akkor utána megyek. Pár pletykán kívül nem sok mindent lehetett hallani, Thordinról pedig semmit. Ezen nem is csodálkozok, nem sokan ismerhették illetve tudtak arról ami vele történt.
Reggel korán elhagytam a fogadót és a térkapu felé igyekeztem. Útközben érdeklődtem hogy hátha visszatért már Einar. Ha nem akkor irány a kastély.
És jobb hogyha mielőbb leszoktatom Atlát arról hogy egy ágyban aludjon velem.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#35 2009-11-09 18:48:35

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Reggeled ugyanúgy telt, mint az előző napod, a farkas szinte lassan minden vagyonodból kezd kienni, és még nagyon pici. Mit fogsz vele csinálni, ha akkorára nő, mint egy kisebb póniló? A gyerekek most is megtalálnak és Atla pedig fel is ismeri őket a szaguk alapján, vannak, akik még egy-két húsdarabot is adnak neki, így út felére annyira degeszre ette magát, hogy már futkosni sincs kedve, mert kipukkadna, így teljesen nyugodtan tudod végül elérni a palota lépcsőit, ahol, mint mindig az őrök most is ott álldogáltak teljes harci díszben és felszerelésben. Amint odamentél hozzájuk, már messziről felismertek és a tegnapi nap után az sem volt igazából kérdéses, hogy miért is érkeztél oda hozzájuk. Már messziről csóválta a fejét az a harcos, akivel tegnap is beszéltél, de amikor odaértél akkor szólalt meg csak.
< - Üdvözlöm ilyen korán reggel! – mondta. – A herceg nem tért vissza a mai napon és fogalmunk sincs, hogy mikor tér vissza. Sajnálom. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#36 2009-11-12 18:28:18

Henry White
8. szint - 18 kredit
Regisztrált: 2009-06-29
Üzenetek: 727
E-mail PM

Re: Asgard város

Séta közben Atlát figyelem, most nem annyira energikus mint tegnap. Nem is csodálom teli zabálta magát reggel. Ha így folytatja nem fogok tudni miből élelmet venni neki. Remélhetőleg a tanácsadói munkával jár némi plusz is.
Közben elérem a kaput és az őr tájékoztat hogy még mindig nem tért vissza Einar.

< -Jó reggelt. Értem, akkor azt hiszem jobb ha én keresem fel személyesen. Merre is van a térkapu?- >

Érdeklődök az út felől, mivel nem igazán tudom merre is lehet. Atla most nem morog el van foglalva a saját farkának kergetésével. Nem sok sikerrel mivel az evés miatt igencsak megnőtt a hasa.

< -Köszönöm, viszlát!- >

Köszönök el tőlük ha meg kapom az útbaigazítást és a térkapu felé veszem az irányt gyors tempóban. Nincs kedvem hogy kergessem Einart, ha talán elkerülnénk egymást.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#37 2009-11-12 21:07:35

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Majd egy tucatnyi térkaput figyelhettél meg a főtéren, volt itt, ami Loki kastélyához, Norn-ba, Nidavellir-be, az elfekhez, Skornheim-be, és egyéb helyekre nyíltak. Nem volt nehéz igazából megismerned azt, amelyiket kerested, hiszen ha belenéztél a térkapuba odaát láttad a kastélyt is, illetve a sötétséget, ami a közelében honolt. Továbbra sem, még így térkapun keresztül sem volt a legbarátságosabb látvány, de tökéletesen tudtad, hogy milyen a hely, hiszen elég időt töltöttél ott. Senki sincs a térkapuk közelében amúgy őrök közül, mindenki jelenleg békében van a másikkal, így tényleg szabadon és teljesen ingyen lehet őket használni. Egyetlen dolgot kellett velük tenni, átlépni rajtuk, semmi egyebet. Ha megteszed és átlépsz a megfelelő térkapun nem messze jelensz meg Loki kastélyától.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#38 2009-12-03 14:14:24

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Közel kilencszáz kilométeres út várt Thordin-ra, ami hetekbe is beletelhetett, ha gyalog szándékoztál megtenni ezt a távot Nidavellir-ből Asgard város irányába, ha a fegyvered használtad az utazásra, akkor egyetlen lilás villanás után jelent meg néhány kilométerre a fővárostól. Ami furcsa és meglepő lehet, hogy mindenfelé katonákat látsz járőrözni, ez még nem a meglepő, de az igen, hogy sokan vannak, sokkal többen, mint azt egy átlagos békeidőbeli napon megszokhatta volna az Asgadi polgár. Ha közelebb mész, akkor a város felé sem csökkent a száma az őrségnek, de azok láthatóan nem törődtek veled, így könnyedén el tudod érni a városkaput, amin pedig beengednek a városba, ott pedig már oda mész, ahova csak akart a fiatal férfi.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#39 2009-12-03 14:44:25

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

//Előzmény: Nidavellir//

1 nap, 2 nap, és az idő telik. Thordin kifáradván halad, megviselten, és fáradtan. A hosszú út nem akar a végére érni, és a férfi, még csak most érte el azon nagyobb dombot, ahonnan a távolba nézve, meglátja a havas vidéket. Nem gondolta, hogy ennyire sokáig fog tartani. Nem hitte, hogy ennyire messze van, közelebbre emlékezett. Minden esetre elkeseredve ment tovább. Aztán mikor beesteledett, pihenésre adta a fejét. Míg nem hátáról lecsatolta Jubelt, és csodálni kezdet, majd pedig majd hogy nem a fába veri a fejét, mert eszébe jut, hogy már nem gyalogol tovább. Nincs szüksége, elvégre a fegyvere képes a teleportálásra. Marokra fogja, és Hektort vállára tesz megint csak, majd pedig koncentrálni kezd, és erősen gondol arra, mint legutóbb, mikor a teleportálás végbe ment. Aztán… sikerült.

Asgard peremén találja magát és átkozza saját butaságát gondolataiban. Minden esetre hozzák kell szoknia, hogy már utazásra nem kell a lábát használni. Asgard városának peremén köt ki, nem messze a kaputól. Csak egy valami furcsa, az a rengeteg őr. Bár talán bele gondolva nem is. Hisz ahogy Thor mondta háború készül, és Hela ellen már szervezi seregeit. Nem ők fognak támadni, ez biztos. Thor nem olyan, inkább megvárja, míg az úrnő kezdeményez. Thordin átvágja magát az őrök között, és közben hátra felcsatolja Jubelt. Hektort tenyerébe veszi, és úgy viszi tovább. A sárkány persze morog, de már harapni nem harap, sem pedig karmolni sem karmol. Könnyedén haladt a férfi, az őrök nem törődtek vele, és így a kapuig elsétálván besétált. Nem szólt semmit, kissé meg volt illetődve, de azon túl semmi egyéb. Amint bekerült, fáradtsága miatt keres egy fogadót, ahol megszállhat éjszakára, és közben gyomrát is megtömi. Aztán másnap felkelvén a Bifrost felé veszi az irányt. Vissza akar jutni Midgardra. Mihamarabb.


Fegyver: Jubel
Mágia: 90 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#40 2009-12-03 15:11:02

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Sokadik fogadóban tudtál magadnak csak szállást találni, ugyanis a legtöbb helyről Hektor miatt elhajtanak, helyenként még a fogadósok morgását is hallottad, hogy a közelmúltban te már a második személy vagy, aki állattal akart megszállni ezen a helyen, a másik fiatal asgardi egy farkast akart bevinni, és már annak sem örültek. Több pletykát is hallasz újfent, hogy a Warriors Three tagjai, akikkel te még Nidavellir-ben találkoztál hazatértek Asgard városba. Asgard háborúra készül, a törpök maguk jelentkeztek és kötöttek szövetséget Thor-ral Hela ellen, hiszen mindig is nagyon jó barátság volt a két nép között. A pletykák szerint az egyik hercegnő, Thena Fenrir-nél van tárgyalásokon, míg Thorhalla a jégóriásokhoz ment tárgyalásra. Sathad az elfeket látogatta meg. Thorson-nak új tanácsadója van, ami talán számodra megdöbbentő, hogy a tanácsadó neve Laaksonen, aki pedig Vanaheimben van tárgyalásokon. Sif a birodalmat járja harcosok után… Balder-t és Einar-t pedig a hadsereg főparancsnokainak nevezték ki. Illetve egy Midgardi is tiszteletét tette Asgard városban, illetve Thor palotájában, így mint halhattad igen sok minden történt azóta, hogy elváltál a többiektől. Saját magadról egyáltalán nem hallottál semmilyen hírt, így ez talán még jó is lehet számodra… végül nagy nehezen találtál magadnak egy fogadót, ahol megtudtál szállni, majd másnap reggel pedig elindultál a Bifrost felé, a főtérre kellett menned, ahol mintegy tucatnyi térkapu volt nyitva Asgard különböző helyeinek gyors elérése érdekében. Te pedig megláttad végül a kaput, ami előtt az őrök várakoztak, mint minden esetben és a csukott kapuk mögött pedig ott volt a Bifrost már.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#41 2009-12-04 09:47:18

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

Nehezebb volt fogadód találni, mint az Thordin gondolta volna. Hála Hektor jelenlétének, ki olykor-olykor csak fogait csattogtatta az elutasító válaszra, és morgott. Csak úgy mint Thordin, ám jelenetet nem rendezett egyikőjük sem, csak elvonultak, és mentek következő fogadó felé. Majd a következőhöz, és a következőhöz. Csak a sokadik után talált egy olyat, ahová befogadták. Az asgardi azzal, hogy korábban még valaki állattal akart megszállni korábban, nem törődött. Nem érdekelte a dolog, el volt foglalva saját gondolatvilágával. Olyan pletykákkal, melyek sokkalta inkább felkeltették érdeklődését. Mint a 3 harcos vissza térése, kikkel korábban is találkozott, na meg, hogy a törpök szövetségre léptek önszántukból Thorral Hela ellen. Viszont a legmegrendítőbb hír, csak ez után jutott a férfi fülébe. Thena Fenrirnél folytat tárgyalásokat a szövetség érdekében, Thorhalla a jégóriásoknál, Sathad az elfeknél, és Laaksonen Einar új tanácsadója Vanaheimben folytat tárgyalást.

~Az a hitvány féreg… Nem gondoltam volna, hogy valaha is idáig jut… elárult a renegátoknál, és tőrt szúrt belém, most meg mikor a földön vagyok, belém is rúg, és a tőrt is megforgatja szívemben. Rendben… a bosszúvágyam utolér, fivérem… Addig maradj életben, kérlek. Remélem eljön az idő, mikor találkozunk. Hamarosan… Thorson? A legjobb hír pedig az lenne… hö… nem, mert sajnos legnagyobb bánatomra be fog következni. Thor a háború után követi Odint, és Einar lép a helyére, Thorhallaval. Pompás időszak lesz, az biztos, és úgy érzem „élvezni” fogom minden percét. De sajnos, muszáj lesz… Volla látomása nem válhat valóra… Nem fog.

A további pletykákra, hírekre is fülelt, amik újabb és újabb döbbentést okoztak Thordinban. Sif harcosokért járja a vidékeket, és Balder illetve Einar a hadsereg főparancsnoka lett. Midgardi járt Asgardon, ráadásul Thor palotájába is betévedt Az utóbbi eléggé megdöbbentő hír, hisz nem mindennapi dolog. Jó lenne tudni, hogy ki volt az, de arról már nem esett szó. Thordin pedig nem szívesen kérdezett volna rá. Az a tudat viszont nyugtatta, hogy nem ismerte fel senki, így könnyedén közlekedhetett a népek között. Lehet kissé megváltozott külseje miatt, vagy mert nem bírt akkora jelentőséggel, de nem volt problémája a városban a renegátoknál tett megnyilvánulása miatt. Másnap reggel tovább indult, miután összeszedte magát. Mint ahogy tervezte, Bifrost felé vette az irányt. Kis idő után megérkezett a főtérrel, ahol legalább 12 térkapu volt nyitva, mind-mind a különböző helyekre való átjárás érdekében. De ezekkel nem sokat foglalkozott Thordin, csak a Bifrost kellett neki, semmi más. Természetesen őrök álltak a csukott kapu előtt, ami a hídhoz adott volna bebocsátást. A férfi oda vette az irányt, majd pedig az őrök elé állt, és megszólította az egyiket.

<-Lemennék Midgardra, kérem álljanak félre.

Kissé silány szöveg, de nem is igazán tudta hogyan kellene megfogalmaznia a kérését, amit végül kissé lenéző hangnemben sikerült kiböknie. Pedig nem volt szándékában. Hektor krákogott párat, és vicsorgott. Úgy tűnik a sárkány majd hogy nem ugyan olyan volt mint Thordin, csak ő nem fogta vissza magát. Eléggé vicsorgott is az őrökre, Thordin vállán állva.


Fegyver: Jubel
Mágia: 90 egység

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#42 2009-12-04 10:11:08

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Ahogyan odaértél a kapuhoz és megszólítottad az őröket azok néhány másodpercig furcsán néztek rád, semmilyen név, vagy hasonló nem volt a mondandódban, hogy tudják, hogy tényleg jogosult vagy-e arra, hogy lemehess Midgard-ra. Furcsán néztek a válladon levő sárkányra, is, és egyelőre egyik sem mozdult a helyéről. Halványan nyomást éreztél az elméden, majd a katonák ugyanebben a pillanatban rád szegezték a fegyverüket. Több őr is előkerült a közelből és néhány pillanat alatt körbevettek a karddal és lándzsával felszerelt harcosok. Távolabb és néhány ablakban még íjászokat is felfedezhetsz, akik rád szegezik a fegyverüket.
< - Thordin Wornugson – mondta az egyik férfi. – Neked már nincsen jogod a Bifrost-ra lépni, sem pedig Midgard földjére lemenni, amikor elárultad királyodat ezen jogodat is megvonták tőled. Most pedig tedd le a fegyveredet és add meg magad, haza- és felségárulás vádjával le vagy tartóztatva! >
Egyelőre senki sem mozdult csak így sakkban tartottak, néhányan a távolban egy-egy pillanatra megálltak, majd pedig siettek tovább az útjukon, úgy tűnt, hogy senki sem akart beleszólni abba a kérdésbe és ügybe, ami itt folyt a Bifrost bejáratánál. Végül az egyik veled szembenálló katona közelebb lépett hozzád és a kezét nyújtotta a fegyvered után.
< - Nem kell nagy ügyet csinálni belőle – mondta. – Csak add át a fegyvered… a saját érdekedben ne tiltakozz ez ellen. >

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#43 2009-12-04 10:48:42

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

A testőrök nem válaszolnak, csak gyanúsan néznek, míg nem Thordint fura nyomás keríti hatalmában. Nehéz leírni az érzést, de biztos, hogy nem csak rosszullét. Aztán kiderűl, mért történt. Az őrök körbe veszik, kardjaikkal sakkban tartják, majd több íjász is rá fogja fegyverét. Thordin apró undorodó mosolyra húzza a száját, és körbe néz. Hektro vicsorogva figyeli az asgardiakat, és a krákogó ugatásszerű hangja nem marad el. A férfi felé irányult szavak pedig nem éppen biztatattak sok jóval. Thordin lassan lekapcsolta Jubelt hátáról, majd kezébe vette. Talán egyesek bizonyára kiszúrják, hogy erősen rá markolt. Undorodó mosolya nem tűnik el, és szemével megvetően néz megint körbe. Túl sokan vannak, és nem lenne esélye ellenük, még talán új ereklyéjével sem. Aztán az egyik őr kinyúl a kalapácsért, és pár szót tűz mellé. Megadóan sóhajt a férfi, majd Hektorra néz.

<-Apró barátom… látod? Elárultak minket, és az árulók miatt kell szenvednem. Milyen szörnyű sors ez. De hidd el… semmi baj nem lesz.

A sárkány már csak morog, de harciassága nem lankadt. Csak úgy mint gazdájáé, aki két kézre fogja meg Jubelt, és maga elé tartja. Majd az őr felé intézi szavait.

<-Megvonták a jogomat? Midgard, és Asgard közti kapcsolatokért felelő képviselő vagyok. Kötelességem lemenni.

Szemeit lecsukja, majd pedig egy pillanat múlva kinyitja elszántság, és harag csillan meg benne.



~Nem fogok itt maradni. Muszáj vissza mennem…

Megpróbálja Jubel erejét használva a kapu másik felére teleportálni, és reméli, hogy sikerül terve. Nem akarja megadni magát, semmiért sem. Bár fejében megfordul, ha netán még is elkapnák, van még valami tarsajában, amit előszedhet.


Fegyver: Jubel
Mágia: 90 egység

Utoljára szerkesztette Thordin (2009-12-04 10:49:23)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#44 2009-12-04 11:06:42

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Az őrök csak a fejüket csóválták és közelebb léptek hozzád, így már lassan minden fegyver kartávolságon belülre ért a közelharciak közül. Innentől kezdve egyetlen kitörés kellett csak ahhoz, hogy eltaláljanak téged, és le tudjanak szúrni minden nehézség nélkül. Az őr még mindig előtted állt kinyújtott kézzel és arra várt, hogy átnyújtsd neki a fegyveredet végre és hagyd magad letartóztatni, amit láthatóan nem akartál megtenni. A tér lassan teljesen kiürült és senki sem merészkedett ki rá.
< - Már semmilyen közöd nincs sem a Midgardi, sem az Asgardi politikához – mondta az amelyik veled szemben állt. – A két világ közti diplomáciai feladatokért egy ideje már Thorhalla hercegnő a felelős. Mint mondtam tedd le a fegyvert és add meg magad, nem akarunk erőszakot alkalmazni! >
Amikor nekiláttál koncentrálni semmi sem történt, csak éles fájdalom hasított a fejedbe, amikor el kellett volna tűnnöd a városból a kapu másik oldalára. Mivel semmit sem értesz a mágiához így arról sem lehetett fogalmad, hogy mindössze azok tudnak térmágiát használni a város falain belül, akiknek erre engedélyük van, és erre pedig sem neked, sem pedig a fegyverednek nem volt joga, így nem történt semmi sem. Ha tovább próbálkozol ezzel, akkor minden egyes alkalommal további és egyre erősebb fejfájás tör rád, mind a koncentrációtól, mind pedig a térmágia blokkolástól. Az őr még mindig kinyújtva tartotta a kezét feléd, hogy kéri a fegyveredet, úgy tűnt, hogy a kis közjáték nem tűnt fel neki egyelőre, hogy mivel is próbálkozol.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#45 2009-12-04 11:19:53

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

~Semmi… mi a fene folyik itt? Talán… talán nem lehet használni a fegyver erejét, csak… csak… vagy… kifogyott? …és ez a fej fájás… nem engedi, hogy a kapu másik felén legyek. Mi a franc folyik itt? Thorhalla? MI? HOGY? Ezt nem értem… nem meséltem volna azoknak az idiótáknak róla? Mégis miféle barmok azok a politikusok. Nyiltan megmondtam nekik, hogy a Loki fattyakba nem lehet megbízni. Ez volt az első, amit lefektettem nekik. Még is mit gondoltak? És… és… még mindig… nem tudok átjutni. Ez a fejfájás.

Egyre erősebben markolja a fegyverét Thordin, ahogy a fájdalom is nő, amiért sokadjára sem tudott átjutni, míg nem végül megunta, és most valóban feladóan nézett a fegyveresekre. Megcsóválta csupán a fejét, és úgy érezte, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Átnyújtotta Jubelt az őrnek, aki kérte, majd pedig Hektor Thordin fülébe harapott. Mennyivel harciasabb ő… Thordin csak könnyedén elviselte a sárkány harapását, majd leakasztotta a füléről, és kezébe vette. Várta, hogy hogyan tovább…

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#46 2009-12-04 11:42:20

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

Az őr végül át tudta venni a fegyvert tőled minden nehézség nélkül, noha rajta nem okozott semmilyen külső változást az, hogy ezt megtette. Ketten megragadták egy-egy karodat és fegyveres díszkíséretben indultak el veled Thor palotájának irányába. Az utcán sétáló Asgardiak igen furcsán és érdeklődve pillantottak felétek, hogy mégis mi lehet ez az egész, régen láthattak ekkora felhajtást errefelé. Igaz régen voltak errefelé ilyen bűnökkel is Asgardiak. Az utolsók a Renegát Lokisták voltak, de azoknak pedig feltehetőleg volt annyi eszük, hogy Asgard várost, illetve a másik birodalmat is jó nagy ívben elkerülik mielőtt elfogják és elítélik őket. Senki sem állt le, hogy hozzátok szóljon, senki sem kérdezősködött semmit sem tettek hozzá ehhez az egészhez. A palota kapujából levő őrök azonnal beengedtek titeket a helységbe és az egyik máris elrohant azért, hogy előkerítsen valamilyen illetékest, aki ebben az ügyben dönthet, az egyik Odinson-t, vagy pedig Thorson-t. Téged pedig vetettek tovább a folyosókon, míg végül a palota egyik nagyobb termébe vezettek. Leültettek a bent levő asztalhoz az egyik székre, a katonák pedig felfegyverkezve maradtak benn a helységben veled.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#47 2009-12-04 12:13:45

Thordin
10. szint - 22 kredit
Regisztrált: 2009-06-25
Üzenetek: 984
PM

Re: Asgard város

Thordintól átveszik a fegyvert, és az őr eléggé könnyedén megtette. Minden bizonnyal jobb erőben van mint Toki… Thordin hátat fordít, és díszkíséretben halad. Gondolhatta volna, hogy ez lesz, de hát nem talált erre semmi utaló jelet. Nem tiltakozott az egész ellen, tudta esélytelen lenne. Így inkább csak hagyta magát. A főtér szinte teljesen üres volt, és az a néhány alak is, akik feltűntek, nem nagyion mertek közbe avatkozni, inkább csak nézték a jelenetet. A férfi ha tudta volna, hogy már nem ő a képviselő, minden esetre akkor is megpróbált volna vissza térni, és ezt nem adja fel. Vissza fog menni, akár hogy is, de megmondja, hogy ez a szövetség nem jó. Inkább felejtsék el egymást a két faj, mert úgy érzi az alak, ebből csak baj lesz. Főleg, ha Halla az, aki a székben ül. Einarnál, még talán nem, de az sem tetszene Thordinnak. Ezeken filózik, míg a palotába kísérik. Igazán remek, hisz legalább nem találkozhat a kedvelt személyekkel, maximum esetleg Thorral. De nem aggódik az ítélet miatt, mert van egy kártyája, amit talán ki tud játszani. Hektor csak morogva figyeli az őröket.


//Folytatás: Thor palotája//

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#48 2010-09-14 19:44:04

Tao
Moderátor
Regisztrált: 2007-07-23
Üzenetek: 3696
E-mail PM

Re: Asgard város

Hela visszavágása elég erőtlennek hatott, nem sok köze van neki ahhoz, hogy eljutunk-e Valhallába, egyáltalán azt sem hiszem, hogy komolyan gondolta, amit mondott, hisz nem tudnánk kötelezni a szava betartására, ha az ő oldalára kerülnénk, és nem is ellenkezhetnénk. A törp is nemet mond neki, és végre eljönnek a várva várt valkűrök, akik már visznek is az örök dicsőség és boldogság felé, hallom a vigadalom hangját, a serlegek koccanását, a vidám szavakat, szinte már érzem a számban a bor és a szarvas ízét...
Mi ez? Hová kerültem? Ki szól hozzám? Nem hallottam még sosem ezt a hangot, mégis tudom, hogy kié...
A körforgás? Nem jött el az idő... Nem történt még ilyen, mióta... Nos, hagyjuk, maradjun annyiban, hogy nem emlékszem rá, hogy történt volna ilyesmi tegnap. A törpre pillantok kérdőn, aztán nagyot sóhajtok, és biccentek bele a sötétségbe, nem mintha engedélyt kértek volna tőlem az ősi istenek, inkább csak tudomásul veszem a döntésüket.
A következő pillanatban már egy ismerős helyen állok, fiatalkoromból lehet csak ismerős, Asgard városában vagyunk, a törp pedig ott álldogál mellettem teljesen épen, mi több, én is álldogálok, szóval a lábam már ép, ahogy minden más részem is. Rengető a kezemben, és a régesrég atyámtól kapott vért van rajtam, Grundi bőrének is hívták, pedig egész biztosan nem az ő bőre, ellenben fiatalkorában még jó vol rá, és állandóan viselte.
<-Az istenek kegyesek. Ha Asgardnak még rám is ekkora szüksége van, akkor tényleg nagy baj lehet. De... Hogyan fogunk hazajutni? Hogyan foguk akárhová jutni?> - Teszem fel a kérdést, miközben zsákomból előhalászok egy pergament, és keresem a többi eszközt, hogy gyorsan feljegyezhessem a fontos dolgokat. Például, hogy feltámadtam. Meg, ami előtte volt.

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#49 2010-09-19 22:04:09

Björnulf
1. szint - 4 kredit
Regisztrált: 2009-07-17
Üzenetek: 53
E-mail PM

Re: Asgard város

//Előzmény: Jotunheim//

Mindenki kedvenc törpéjének a fejében kissé kavarognak a dolgok. Túl sok a zavaró tényező, a hirtelen megjelenő figura, a haláleset… Halál…

A halott törpe lelke egy darabig állt összevagdalt holtteste felett. Majd megvonta a vállát, és dudorászva megindult az óriás felé. Nem kavarta fel a vágások a testén, sem a kiontott belső szervek látványa sem az üreges, semmibe meredő tenkitet. Az viszont annál inkább, hogy még mindig Jotunheimben vannak Valhalla helyett.
<- Nu, hát hun a valagba’ van má’ a Csarnok? - kérdezte Björnulf az óriástól, mikor megjelent Hela a formássá varázsolt testében, és a rémesen praktikátlan fekete agancsrengeteggel a fején.>
Így hát válasz helyett a tarajos végighallgatta az ajánlatot, majd horkantva felröhögött, és szemét meresztette a Holtak Úrnőjére.
<- Most komolyan azt hiszëd, hogy ëzek után, mi itt bëdőlünk nëked? – mutatott saját holttestére a törpe és a rakás csontvázra amelyek épp a beleiben turkáltak – Talán majd legközëlébb, Úrnő.>

Így történt, hogy drága Björnulfunk Asgard város kellős közepén ébred fel. Körbenéz, és látja, hogy ez még mindig nem Valhalla. Felismeri a teret, az utcákat, az épületeket és Hroart. Megveregeti az óriás vádliját (annál feljebb nem ér), és elismerően szív egyet az orrán.
<- Há’, jó mulatság, férfimunka vót. – nézi ahogy az óriás előrámol, majd válaszol neki – Ahogy mondod koma, ránk itt nagy szükség van, ëzé’ be kőne mënni a Szőkéékhëz szólni, hogy Jötunheimr oda. – Vállára akasztja a Gormarstridet, és elindul a palota felé. - Gyüssz?>

Utoljára szerkesztette Björnulf (2010-09-19 22:10:14)

Kilépett

Jelentés |
Idézet

#50 2010-09-20 09:31:06

Thorhalla
Moderátor
Regisztrált: 2009-02-05
Üzenetek: 7438
E-mail PM

Re: Asgard város

A párost jó páran megnézték maguknak, főleg, amikor megjelentek, de hamar túljutottak ezen. Most nem azokat az időket éltük, amikor egy óriást ellenségként fogtak volna fel a helyiek. Ha a páros elindult Thor palotája felé, ami igazából leginkább a tér másik oldalán volt ahhoz képest, ahol ők megjelentek, akkor láthatták, hogy a korábbi megszokotthoz képest, már amelyikőjük emlékszik rá, azaz Björnulf jóval kevesebb térkapu működött itt a főtéren. Konkrétan mindegyik le volt zárva, pedig máskor legalább tíz működött. Mikor megérkeztek volna a palotához, két nő lépett ki rajta. egyik sem volt Asgardi, ez volt a legfeltűnőbb, egy sötét elf és egy törp nő voltak azok. Hroar számára egyik sem volt ismerős, de Björnulf számára ismerősek voltak. Mind a ketten a renegát lokisták vezetői voltak. Firiel és Arda. Az elfről tudta, hogy egy szadista nő, a leányát pedig ismerte, hogy tudja, hogy milyen is Arda. A páros egyenesen arra tartott, amerre a viharóriás és Björnulf is voltak.
< - Björnulf, atyám! – köszönt a két nő és még biccentettek is Hrorar-nak. – Csaknem Jotunheim egyik túlélő óriása? – kérdezte Firiel. – Furcsa itt látni téged atyám, azt hittem, hogy régen Helheimben vagy, főleg, hogy a „kis” szöszi kedvenced asszonya, a „királynőd” Svartalfheim-ben hadifogságba esett – felelte Arda, majd az elf vette át a szót. - Neked különben nem Midgardon kéne lenned száműzetés miatt? >

#51 2010-09-20 12:37:25
Tao
A törp különös tájszólással töri az asgardit, de hát ki vagyok én, hogy belekössek. Hellyel, közzel meg is értem, aztán bólintok neki.
<-Hogyne, mehetünk.> - Hát így istenigazából fogalmam sincs, hogy miféle szösziről van most éppen szó, de én bele nem kötök, majd bent kiderült, hogy hova értünk. Még pennámat belemártom a tintába, aztán elpakolok, és útközben firkantom a lényeges eseményeket a papirosra. Kisvártatva két idegen állít meg minket, a törpöt nyilvánvalóan ismerik. Björnulfot, ideje megtanulnom a nevét, gyorsan fel is írom a többi közé. Szóval szóba elegyedik velük, az egyik a lánya, a másik meg fogalmam sincs, hogy ki, de jól elvannak.
<-Túlélő, az - válaszolom a nőnek. - Nem volt kedvem Helheimben pihenni, Valhallaban pedig egyetlen szabad szoba sem volt. Ezért hát kénytelen voltam túlélni.> - Teszem még hozzá höhörészve szakállam közt, miközben tovább írok, és csak időnként pillantok le a két hölgyre.


#52 2010-09-27 16:35:19
Thorhalla
A rövid beszégetés után Hroar és Björnulf bejutottak Thor palotájába, ahol Balder fogadta őket és ő mondta el a következő feladatukat, a holtak már a tengeren voltak és ott kellett megállítani őket azok után, hogy Jotunheim és Nidavellir elesett. Mindkét harcos tudta, hogy a tét hatalmas volt, ha a tengeren vereséget szenvednek a holtak elérik Asgard várost. A kikötőbe lekísérték a két férfit és onnan hajóztak ki az egységeikkel a Marmora-tengerre.


#53 2011-03-14 20:41:54
Thorhalla
Thena egyetértően bólint Halla szavaira.
< - Kiküldök pár embert azonnal. >
Mondja majd a lelki terrorra megrázza a fejét.
< - Eddig beválik. >
A bejelentése után a vezérek pihenni mennek.

ISTENEK HÁBORÚJA - A FINÁLÉ!

A fakó felkelő nap sárga fénye látszik meg a vékony porhón, ami már betakarja a kastélyt és a földet. A holtak végtelenek tűnő ében serege egy emberként válik ketté utat adva a zöld vértes vezérüknek.

A szélben a hópelyhek enyhén táncolnak és a vezér levéve sisakját nagy levegőt vesz. Megannyi asgardi most látja újra az áruló odinfit, most tudják meg, hogy a holtak légiójának Loki parancsol. Döbbenten figyelik őt és embereit.

Thena a falak mögött a zablát adja a lova szájába. A várfalakon Balder áll. A város főtornyában Einar és Halla áll, hogy mindent lássanak és tudjanak szólni a seregeikhez.


#54 2011-03-15 09:46:53
Thorhalla
//Előzmény: Thor palotája//

< - Mindig is tudta, hogy a gyenge lelkűek felett miként uralkodhat – tettem még hozzá. >
Végignéztem a jelenlevőkön s ettől a pillanattól kezdve nem érdekelt, hogy melyik fogja magára venni mindezt. Valójában mindet megbélyegeztem volna ezzel, de a célzás is bőven elég volt. Az egyik utolsóként hagytam el a csarnokot, még egy gyors tanácskozás a cabalom megmaradt két tagjával, míg végül visszatérhettem a saját csarnokaimba. De ezt sem azért, hogy pihenhessem, Einar elméjének védelméről még gondoskodnom kellett, hiszen utoljára az anyja építette fel mindezeket, ő pedig már megbízhatatlan elem volt, így az uramat sem hagyhattam védelem nélkül. Mindezek után még volt egy-két kisebb ügyem is s ha igény volt rá, akkor a mágikus védelem kiépítésében is segédkeztem. Készítettem magam számára mágikus főzetet, hogy az állóképességem növeljem, így ha szükséges az egész éjszakán talpon bírtam maradni.
Másnap, mire felkelt a nap, már csak mi ketten maradtunk Einar-ral a palotában. Mindenki más odakint volt s készült az ütközetre. Mivel sem a király, sem a királynő nem voltak jelenleg a városban, kénytelenek voltunk mi azok lenni, kik a végső szót szólják az ostrom előtt, mi akár hónapokig is elhúzódhat. Mennyivel jobban örültem volna annak a ténynek, ha úgy esett volna meg ez, hogy tényleg azon a rangon vagyunk, de semmi sem lehet tökéletes. Rezzenéstelen arccal álltam a férjem mellett s a holtak seregét néztem. Vártam, hogy szóljon a népünkhöz, tőlem szinte semmit sem fogadtak volna el érzésem szerint főleg, hogy most fogták csupán fel, hogy ki is jött velük szemben, hogy ki vezeti az ellenséges sereget, mit én már lassan egy éve tudok. hiszen mit tőlem kaptak volna ebben a helyzetben, csupán további morálromboló lett volna, mintsem az előnyükre vált volna. Bár egy kiadós letolás lehetséges, hogy mégis sikeres lett volna. Ajkaimon gúnyos mosoly jelent meg, mikor megláttam a közeledőket, úgy véltem, hogy én vagyok az egyetlen, kinek ily reakciói támadtak ezen a napon itt. Mögötte hű csatlósai, kiket különös kegyetlenséggel fogok kivégezni ezen ostrom után, mert vették a bátorságot, hogy visszaálljanak atyám oldalára. S a megmenekülésem is ott volt, mostanra tényleg bizonyosságot nyert, hogy az én kastélyomat is megszerezte magának.
< - Úgy hiszem, hogy már tudjuk miért volt Wanda Maximoff oly furcsa az Angyalok szerint az utóbbi időben – jegyeztem meg gúnyosan. – Ki tudja, hogy mily régóta van atyám befolyása alatt… >
Szerencsére Einar emlékeiből tudtam, hogy mit beszéltek azon a napon, így a saját bűnömet könnyed szerrel zúdíthattam atyámra. Akárcsak ez lesz a másik halandó szajhával. Nem hittem volna korábban, hogy pont ő fog ezzel kimenteni. Azonban még valaki ott tobzódott mögöttük, amin idegesen szorítottam ökölbe a kezem, az a fémhulladék Ultron. Bár az elszökése után ez nem meglepő, de bíztam benne, hogy tönkremegy, amint beteszi ide a lábát.
< - Kilenc világ népei! – szóltam a városban levőkhöz. – Bármennyi kétség is van most szívetekben s bármennyire is úgy gondoljátok, hogy ez a vég, ez nem így van! Mindenki elég régóta van életben, hogy ne legyen számotokra meglepő, hogy ismét atyámmal kell szembeszállni. Bármennyire is azt óhajtotta, hogy Ragnarök-öt rendezzen a mai napon elbukott! Soha, de soha sem lesz képes arra, hogy mindazt véghezvigye! Egyrészt a maga hibájából, másrészt, mert a Kilenc világ népei nem oly népek, hogy csak úgy feladják az élethez való jogukat. Atyám a Halálnak képzeli manapság magát, de csak egy nevetséges kis senki! A Halál a nővérem, kit aljasul felhasznált s elorozta tőle a hatalmát. S miért nem győzhet ezen a napon Loki Laufeyson? A Halálnak tartod magad?! – kiáltottam fel hangosan, hogy odakint a várfalon túl atyám is halhassa – Ki kell, hogy ábrándítsalak drága atyám! Az Élet és a Rend Thor és Asgard maga, a Káosz jó ideje én vagyok, a Halál pedig a nővérem, Hela! Mindezekből már láthatod s tudhatod, hogy nem vagy egyéb, mint a semmi. S tudod pontosan, hogy mi vár az ilyenekre, a teljes vereség s pusztulás! Az itt levők keze által! Jotunheim-ért, Asgardért és a Kilenc világért győzni fogunk! >
Egy pillanatra elfintorodtam, hergelésben jobb voltam, mint lelkesítésben, ehhez kétség sem fért. Egyelőre idefent maradtam, majd ha atyám lép, akkor lépek, az ő elpusztítása mindennél fontosabb volt számomra ebben a percben.

Keserűen figyeltem a napfelkeltét s kezdtem fázni a páncélomban, ahogyan a hidegben az egész teljesvért már átfagyott. A sisakomat a kezemben tartottam s így néztem végig a hadseregen. A sajátunkon, majd a tekintetem a holtakra tévedt. Vajon Loki még bírt felettem uralommal? Nem mertem még mindig bevallani, hogy valamit elrontott, hogy Halál istent teremtett belőlem, talán a tudtán kívül, talán szándékosan. Nem számított arra, hogy a Csatabolygóra kerülünk s ott megtörik az átkát. Valamilyen szinten képes volnék parancsolni annak a seregnek, de ha a sajátjaim ellen fordít, ahogyan Halla-val is tette? S végül a nagybátyám, apósom megérkezett az anyámmal az oldalán s még jó néhány másik személlyel. A vörös ruhás nőre tévedt a tekintetem, mire Halla már hozzá is fűzte a saját megjegyzését, minek nem örültem, de igaza lehetett.
< - Nem igazán kívánom tudni, hogy mit tervezett Magneto-val – mondtam. >
Vettem egy mély levegőt, valami buzdító beszédet kellett volna a népemnek mondani, hiszen az atyám sem volt jelen az átokba is! Hogyan várhatom el tőlük, hogy rendesen harcoljanak, ha még az uralkodójuk sincs itt? Mielőtt a csend kínossá válhatott volna a feleségem szólt a hadsereghez, mit nekem kellett volna megtenni, de ez is inkább hergelés az atyja irányába, mintsem tényleg lelkesítés. Mikor befejezte léptem előrébb.
< - Asgard és a többi világ népe! – kezdtem. – Ezek a legsötétebb napok hosszú történelmünk sorában, de én bízom abban, mint eddig is most is sikerrel szállunk szembe ármánnyal s átkokkal! Az ellenség ismert, mindenki tudja, hogy ki ő, s azt is, hogy milyen módokon harcol azért, amit el akar élni. Nem ámítok senkit, a helyzetet mindenki ismeri, lehetséges, hogy ezek lesznek utolsó tetteink s nem látjuk többé a napfelkeltét, de mutassuk meg Loki-nak és a holtaknak, hogy miért is vagyunk még itt, hogy miért is vagyunk még talpon. hogy van bátorságunk szembeszállni vele s képesek vagyunk a holt serege ellen győzelmet aratni. Azért, hogy újra élhessünk igazán, hogy a gyermekeink, unokáink és mi is újra lássuk felkelni a Napot a saját világaink egén! Hogy az istenek, istennők, elfek, törpök és óriások ismét birtokba vehessék a saját világaikat azok után, hogy legyőztük a holtakat és visszaküldtük őket Hela-hoz! Tudom, hogy mindenki fáradt és kimerült, de most még egyszer mutassuk meg, hogy mire vagyunk képesek a világainkért és szeretteinkért! >
Néhány pillanatra elhallgattam és egy újabb mély levegő után folytattam.
< - ASGARDÉRT! – kiáltottam a csatakiáltást, hogy a lehető legmesszebb is hallják. *>
A hatását még megvártam, majd magamhoz szorítottam Halla-t, hosszasan megcsókoltam, majd kirepültem a toronyból s egyenesen a várfalra repültem, hogy ott segdékezzem Balder-nek a seregeket vezetni.

*Harci hév használata.

Fegyver: Skymningen Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység Mágia: 50 egység

Aktív mágiák: Harci hév (JK-k, neves és sima NJK-k, Thena, Gunnar és Leif + random más személyek, kik beleférnek) (25 kör hátra)
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs (saját magán és Einar-on), védőmező/mágiagyengítő varázslat a város körül levő mágikus falban


#55 2011-03-15 10:49:21
Tao
Állítólag régóta tart a háború. Állítólag rosszul állunk. Állítólag ez lesz az utolsó. Ami engem illet, ma reggel arra ébredtem, hogy Asgard városban vagyok, amit Loki ostromos, és azt hiszi, ő Hela - az istenekre, a saját lányának hiszi magát. Hozta magával a sleppjét is, mindegy, halottak. Számomra ez nem egy háború, mégha el is olvasom feljegyzéseimet az utóbbi hetekről. Ez csak egy csata, független mindentől, és a célok ugyan azok. Győzni kell. A tét talán nagyobb. Viharóriás vagyok, a Grundi klán tagja, és hiszem, hogy nem az utolsó, de ma tennem is kell azért, hogy ez így legyen.
Thorhalla és Einar állnak a toronyban, őket hallgatom a várfalról, Baldertől nem messze. Előbb az asszony szólal fel, rendesen felvágták a nyelvét, ahogy saját apját szapulja. Majd Einar folytatja, és ő már a sértegetés helyett kellően felpaprikázza a katonákat. Csatakiáltása után én is kieresztem némileg talán öblösebb hangomat.
<-YMIRÉÉÉRT!!! -> Sokak helyett kell ma üvöltenem, akik nem lehetnek itt.
Einar ezután Balderhez repül, én Rengetőre támaszkodva, mint amolyan kocsmapultra, figyelem őket. Azt hiszem, kétségbe lehetnek esve. Nem bíznak magukban. A haláltól nem félnek, de attól igen, hogy a kilenc világ mind elbukik, és Lokié lesz. Ez zavarja meg őket. Nem észérvek kellenek, csak több tűz!
<-HALÁL LOKIRA! HALÁL! -> Üvöltöm a várfalról a katonáknak Rengetőt az égbe emelve, újra és újra skandálva a szavakat, amíg el nem felejtik az egész kilenc világ badarásgot és csak arra figyelnek, amiről valójában szól ez a csata. Olyan, mint a többi, győznünk kell, és kész.


#56 2011-03-15 11:32:37
Henry White
Az ajkain vérszomjas vigyor húzódik, a fogain mintha vér csurogna lefelé. A köpenye csattogva kavarog, a sereg által keltett szélben. Mellette több mágus menetel a város felé. Asgard felé. A város felé amit most meghódítanak, elsöpörnek, eltaposnak minden élőt. mindenkit aki a városban tartózkodik. Erre a gondolatra még vérszomjasabb vigyor alakul ki, a halott arcán valószínűleg csak ez az egy érzelmet tudja kifejezni. Míg a sereg az asgardiakat szidalmazza, ordítva és bömbölve, ő felhúzza a mágikus védelmét, egy pajzs formájában ami megvédi a legtöbb támadástól és mágiától. Legalábbis egyenlőre. Az előre lépő Loki-t figyelve, felkészül a harcra.


#57 2011-03-15 11:53:32
Tyler
Traak bömbölve töri az utat magának, s a legtöbben ki is térnek az útjából. Meg sem áll az első sorokig, ahol üvöltve kívánja Asgard és az összes élő pusztulását, hangja szinte elnyomja a körülötte lévőkét. Mikor Loki megjelenik, az üvöltése még jobban fokozódik, a kardjával a pajzsát csapkodja még nagyobb hangzavart keltve.
<-MIND MEGFOGTOK HALNI! KUTYÁK!!!->
Üvöltése egész a városig, s talán azon is túl hallatszik. A teste meg feszül, csak a parancsot várja, s végre lemészárolhasson mindenkit aki az útjába kerül.


#58 2011-03-16 22:44:42
Morsus
Loki szótlanul várt és mikor Einar a várfalra érkezett az öklét az égbe emelte ezzel csendre intette a seregét majd Ultron és két csuhás előre lépett. A csuhát levéve az egyik Skarlátboszorkány volt a másik Trisa. Ultron a kezét emelte a két tenyeréből lézert lőtt és Trisa ezt egészítette ki szinte egy torony méretű lánggejzíré formálva a lövést. Ez találta el Einart és Balder alatt a falat ekkor Skarlát boszorkány intet és bár a várfalnak állnia kellett volna, a valóság megtört és a fal beomlott.
Ekkor Loki int és az óriások minden fajtája megindul egy emberként előre. A zavar pillanatait kihasználva mögöttük jönnek az elfek íjászai, akik a várfalon és a mögött lévőket kezdi el lőni. Az óriások között pillanatokra lehet látni pár lopakodót, ahogy láthatatlanná válnak.
Skurge egy kocsit hozz be Loki mögé, de a szövetség tagjai még nem mozognak csak Amora védi őket egy mezővel és Ultron lő párat a tornyokra.


#59 2011-03-17 15:46:25
Thorhalla
A várfalról komoran figyeltem, miként Loki a kezét emelte, mintha csak arra várt volna, hogy megérkezzem. Szemeimmel az anyámat kerestem, megkérdeztem volna tőle, hogy miért árulta el mindkét gyermekét s az unokáit. Ez fájt végtelenül vele kapcsolatban, hiszen nem játszhatta meg, hogy törődik velünk, ahhoz ez más volt. miért tette? Hiszen számára az az oldal biztos halál, míg itt élhetett volna. Már az első támadásaik súlyos károkat okoztak, ahogyan a talaj beomlott alattunk, a Mjölnir hatalmával igyekeztem a levegőben maradni és a nagybátyámat is elkapni, majd hátrébb teleportálni a falról, hogy ne zuhanjunk a romok közé.
< - Pajzsokat! – kiáltottam mikor az ellenséges óriások elindultak befelé és az íjászaik tüzeltek. – Íjászok, tűz! Tartsátok kinn az óriásokat! >
A Mjölnir-t emeltem magasba, hogy villámokat gyűjtsön és a lecsapó villámok az összes nyílvesszőt még a levegőben égessék el mielőtt bárkiben is kárt tesznek. Majd lendültem előre az óriások irányába és a földről elrugaszkodva az elöl haladónak a halántékra igyekeztem a Mjölnirrel teljes erőből lesújtani a karddal pedig ugyanazon mozdulattal a szemébe szúrni a kardom pengéjét.

Undorodva figyeltem atyám művét, hogy mit is hajtanak végre. Itt volt mindkét halandó, az egyik tűzmanipulátor, a másik pedig a realitást módosítja. Éppen ezért volt annak idején is oly nehéz legyőznöm, s azt is csak csalással. S ott volt még Amora is. ami viszont gond volt, ugyanis az az átkozott szajha ismert. Hiszen ő volt az, ki kitanított s kiképzett. Végül gúnyosan elmosolyodtam, de nekem is volt olyan ütőfegyverem, mire talán nem készült, de pontosan tudta, hogy itt van az, aki őt tanította megannyi éven át. Mester lefoglalja a tanítványát, miből hitted, hogy én nem azzal fogok visszatámadni, mivel te rám? Ennyire ismerhetnél drága anyósom.
< ~ Karnilla! ~ üzentem telepatikusan Norn királynőjének. ~ Foglald le, s semlegesítsd Amora-t. ha nincs más választásod s lehetőséged akár meg is ölheted, de előtte add át az üdvözletem számára. Ha szükséged van segítségre vidd Malekith-et! ~ >
Tudja, hogy miként fogok támadni s valószínűleg fel is készült ellene. Így azt az eshetőséget, hogy láthatatlanul kilopózom s átvágom annak a féreg atyámnak a torkát elfelejthettem. A hatalmam fitogtatása meglesz, had kapja meg, mire felkészült, de utána oly dolgot kell tennem, mire nem számol. S úgy hittem, hogy talán meg is van, undorító, hogy ilyen mélységekbe kell alacsonyodnom, minek gondolatától is viszolyogtam. Ez még számomra is túl alacsony s undorító volt, atyámnak lehet, hogy nem, de én soha sem folyamodtam még ily dologhoz.
Varázsolni kezdtem a toronyban, rúnákat rajzoltam magam elé a levegőbe s varázslatot mondtam. Kinéztem magamnak néhány ostromgépet a holtak seregein belül, vagy szekeret, mi nagyobb tárgyak voltak s azokra mondtam átkot. Hatalmas méretű – legalább 40-50 méteres – lángoló sárkányokká igyekeztem őket formázni, majd fordítottam ezeket a holtak ellen, hogy égjenek, égjenek, amíg csak tudnak. Eközben, míg irányítottam őket már nekiláttam minden mentális erőmet összegyűjteni a következő támadásra…


Fegyver: Skymningen Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység Mágia: 50 egység

Aktív mágiák: Harci hév (24 kör hátra), 3 lángoló sárkány
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs (saját magán és Einar-on), védőmező/mágiagyengítő varázslat a város körül levő mágikus falban


#60 2011-03-18 21:01:50
Tao
Az első támadás eléggé meglep, azt hiszem, valami különös mágiával állunk szemben, talán egy acélgólem lehet Loki oldalán, a boszorkák őt erősítik, és pillanatok alatt megroggyan a fal. Einar parancsát hallva két kézre ragadom a Rengetőt, és amíg ő égeti a nyílvesszőket, meggyőződöm róla, hogy olyan helyet tudok találni, ahova Thorhalla lángsárkányai nem várhatóak. Ha megvan ez a hely az ellenség sorai közt, ahol az óriások a várfalon ütött lyuk felé menetelnek, elrugaszkodom teljes erőmből. Ahogy a hely fölő érek Rengetőt alaposan megmarkolom, és felkészülök a pillanatra.
<-YMIR HARAGJA LESÚJT!>
Érkezésemmel együtt Rengetőt a fölhöz csapom, és ezzel több tíz láb sugarú körben kártert robbantok a földbe, a rengés ereje pedig még azon is túl érződik majd. Remélem ez "lelassítja" majd őket.


#61 2011-03-18 23:10:43
Tyler
Ahogy Loki megjelent, mindenki elcsendesedett majd a támadások után, a hangzavar újra kitört. A háború hangjai. Az intésre a többi óriással együtt az áttört fal felé igyekszik bömbölve, a pajzsát maga elé tartva. Nem legelöl halad, így látja ahogy az óriás lefelé ugrik a falon keletkező lyukon. Miközben egy fegyvert irányít a föld felé, s bár a tömeg nyomná előre, megtorpan és a legerősebb mágikus villámot idézi meg, Hroart és a környékét célozva meg, amire képes. Talán eltalálja mielőtt földet érne. Mindenesetre tovább nyomul, de még a várfal előtt elmondja a varázsigéket, amik védelmezik az alattomosabb varázslatoktól. Majd üvöltve nyomul tovább, hogy megvethesse a lábát a falon belül, mielőtt nagyobb ellenállásra számíthatna.


#62 2011-03-18 23:28:37
Henry White
Még mindig vigyorogva várja, hogy a sereg végre támadást indítson Asgard városa ellen. Ahogy Einar megjelenik és a falon szakadék keletezik, rögtön varázslatba kezd. Kántálva összegyűjti a mágiáját, a mágiát kézmozdulatokkal erősíti meg majd szabadjára engedi. Ez előre nyomuló sereg elé, az átszakadt falrészhez, egy nagyobb földhullámot indít el, hogy megpróbálja elsöpörni az ott található ellen állást, s a sereg többi része könnyebben be tudjon jutni. Ahogy szabadjára engedi a varázslatot újabba kezd, megpróbálja megrengetni a földet ott ahol a falakon íjászok és más mágusok állnak, hogy megzavarja őket, s könnyebb célpontok legyenek.


#63 2011-03-19 14:38:13
BlackMail
A családom elküldött engem, hogy képviseljem a klánomat ebben a harcban. Tegnap este kicsit mulatoztunk, habár én inkább csak az egyik sarokban üldögéltem és iszogattam a sörömet. Most itt állok a falakon, várom, hogy Hela és a serege lecsapjon ránk. Vagyis... Hela igazából Loki??? Nekem mindegy, a katonái húsa ugyanúgy fog szakadni a fejszém alatt!

< - ASGARD! - üvöltöm együtt a többi harcossal. >

Arcomból kicsit kimegy a vér, mikor meglátom, hogy egy ördögi varázslatra készülnek Loki csatlósai, és még jobban kimegy a vér onnan, mikor rést üt a falon. Megindulnak az óriások és az íjászok tüzelni kezdenek, én megforgatom egy a fejszémet és felkészülök, hogy az első óriás nyakába ugorjak. Ha sikerül egy óriásnak a nyakába ugranom igyekszek a hátába vagy a fejébe vágni a fejszémet, ha meghal, akkor óvatosan legurulok róla. Mikor földet érek próbálom az óriások lábába vágni a fejszémet, hátha teszek bennük elég kárt, hogy letérdeljenek, vagy elessenek, ahonnan már egyszerűbben tudom őket megölni.


#64 2011-03-29 21:32:31
Morsus
Az égen a villámok elsöprik a nyílzáport és az óriásokat egy hatalmas rengés löki hátra. Két Asgardi áll a romokon (a két játékos) és velük szemben a holt bajnok, akinek varázslata kiegyensúlyozta a csapást.
A holtak ostromgépei lángba borulnak, mire Loki Skurgere pillant. Az egyetlen hatalmas ugrással ront Einarnak még a levegőben. A hasítása a fejszéjével halál pontos, mégis mellé vág. Pontosan a fiú arca előtt száguld el a penge lehasítva pár szálat a hajából, de sértetlenül hagyva a viharistent.
Az égen sárkányok emelkednek holt szörnyeteg tömegével száguldanak a kastély felé, de egy villám csap az elsőbe és utána látni lehet a valkűrök sorát, akik a sárkányok felé indulnak élükön a villámoknak parancsoló Thenával.
Trisa kilép a védőburokból és elkezdi elnyelni Thorhalla lángjait majd azzal kezdi eltámadnia levegőben a lovasokat. Amora erőterén egy másik jelenik meg összenyomva az övét ezzel megtörve a nő koncentrálását, aki térdre borul és a pajzsa megtörik. Thorhalla egy tört lát a kezében, az apja tőrét. Loki nem veszi észre, de érzékeli a pajzs összeomlását és int Ultronnak, aki kis figyelés után egy lézert lő Karnillára. Az első sugarakat védi, de a második hullám sok neki és porrá ég.
Balder ellöki magát Einartól szabad kezet adva neki és a fal romjain ugrál biztos talaj felé, de a Boszorkány átkának hál a kövek összeomlanak és a harcos zuhanva landol majd gurul a holt sereg lábai elé.


#65 2011-03-30 10:06:08
Thorhalla
Az első óriásokig sem értem el, mert Skurge ugrott velem szembe a levegőben, az átokba! Túlságosan is későn emeltem a Mjölnir-t s a kardomat, hogy védjem a Vérfejsze támadását, ugyanis a vágás pillanatában láttam, hogyha ez eltalál még a páncélom sem véd meg ellene. Azonban a vágás mellé ment, csak néhány szál hajamat vágta le. Ezt a férfit még nem láttam hibázni soha sem, főleg nem egy ilyen tiszta célpontnál, mint én voltam. Igyekeztem Skurge oldalába kerülni, majd míg a kardommal védekezem a pöröllyel megütni, hogy a földbe csapódjon, vagy legalább is, ha most valamilyen oknál fogva képes arra, hogy a levegőben maradjon, akkor mindenképp a földre kerüljön. Ha sikerült nem sokkal mellette érkezem le a földre és veszek fel egy védekező alapállást.
< - Az átokba Skurge, miért fordultatok ellenünk?! – kérdeztem dühösen. >
Egyelőre nem támadtam, érdekelt a válasza, hiszen tudniuk kellett volna, hogy Loki megöli mindkettejüket. Mit ajánlott a nagybátyám nekik? Ha valami a közelembe jön támadólag, védekezem ellene, akárcsak Skurge ellen is, ha támadni akar, de én egyelőre még nem teszem meg.

A küzdelmet figyeltem, láttam, miként a férjem ugrik a levegőbe, de Skurge csapása nem találja el. Bárki is tette, vagy egykori hadvezérem önként, ez sem fogja megmenteni, ha a színem elé kerül valamikor. Karnilla választ nem küldött vissza, de a csatatéren láttam az eredményt, igaz a kis halandó szajha könnyedén intézte el a sárkányaimat, de rájuk nem is fecséreltem olyan sok időt s erőt, elterelésnek úgy hiszem, hogy tökéletesek lettek. Thena-ékat támadta vele, nem foglalkoztam, hogy eltűntessem a lángokat, hisz valószínűleg Maximoff semlegesítené a hatásait. Amora térdre rogyott, s gúnyos mosolyra húztam az ajkaimat, akkor most jöjjön, mire odakint senki sem számított s gondolt, hogy valaha is megteszem. Atyámmal ellentétben én bemocskoltam a kezem ilyenekkel. Ezért köszönettel tartoztam neki, hogy milyen remekül kiképeztetett, mi most majd a bukásával jár. Emeltem a karom, hogy újra varázsoljak, egy újabb elterelést, mikor nehezet éreztem a tenyeremben, lepillantottam a kezemre, majd egy újabb elégedett mosoly, atyám tőre. Amora? Hisz csak ő tudhatta, hogy merre van? Nem számított.
Néhány újabb varázsszóval s rúnával két újabb sárkányt idéztem meg a csatatérre, remélve, hogy elvonja a figyelmét a kis szajhának, majd mire eddig koncentráltam, abba kezdtem bele ténylegesen. Karnilla sikolya Ultron lövése után, az eddigi koncentrációból nyert erőmet szabadon engedem, mivel szinte meghajlítoto a teret magam előtt, lerövidítve a teret magam s a két halandó szajha előtt. Ha sikerült, akkor az én irányomból most csak elég lett volna a karomat kinyújtani ahhoz, hogy torkon ragadhassam mindkettőt, a másik oldalról mindez nem tehető meg, magamat óvtam persze. Mindez azonban túl feltűnő s kiszámítható lett volna talán. Újabb szavakat suttogtam el s rajzoltam két újabb rúnát, két mentális varázslatot próbáltam létrehozni, hogy egyik halandó se érezzen fájdalmat a következő percek során. Ha ezzel is megvoltam, jött a legmocskosabb része, szerencsére az alkimista tanulmányaim révén elég jól ismertem a testet, így a helyek megtalálása nem okozhatott gondot, telekinetikával szépen az összes fő eret igyekeztem feltépni mindkét halandó testében, hogy észrevétlenül vérezzenek majd el bármilyen külső seb nélkül.

Fegyver: Skymningen Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység Mágia: 50 egység

Aktív mágiák: Harci hév (23 kör hátra), két újabb tűz sárki, és a telekinetika+térmágia+mentálmágia Trisa-n és Skarlátboszin
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs (saját magán és Einar-on), védőmező/mágiagyengítő varázslat a város körül levő mágikus falban


#66 2011-03-30 10:33:53
Tao
Sikerült elsöpörnöm jó néhány holtat Rengetővel, de még mindig rengetegen tartanak a kastély felé. Szemben feltűnik a holtak egyik vezére, ő idézhetett villámot, de meg sem áll, tör tovább a kastély felé, ahogy sereg is. Ahogy a várfal felé tekintek, észreveszem Baldert, aki egy ballépés után lezuhan az omladozó várfalról, és talán nem teljesen védtelenül, de eléggé hátrányos helyzetből kell megharcolnia a felé tartó holtakkal. Ezt persze mifelénk nem szokták hagyni.
Balder felé indulok, hol szökkenve, hol Rengetővel elsöpörve az előttem nyomuló pöttöm halottakat, és eltiporva a testüket. Az első célom, hogy mellé érjek, a második, hogy eközben csökkentsem a felé tartó halottak számát, a harmadik, hogy odaérve feltartsam a holtakat Balder oldalán harcolva. Széles, lendületes csapásokkal próbálom elsöpörni az ellenséget, ezzel biztosítva, hogy nem kerülnek hozzám túl közel, ki kell használnom, hogy a karom Rengetővel megtoldva jóval hosszabb, mint az övék.


#67 2011-03-30 11:40:38
Tyler
~Traak~

A villámmal ugyan nem okoz akkora kárt, mint várta volna. De így is meg volt a maga haszna, a legtöbb nyilat elpusztította és az óriás okozta pusztítást is sikerült elkerülnie. Üvöltve rohan, egyenes a két asgardi felé, majd másodpercekkel később kicsit módosít az útvonalon, hogy oldalról kapja el a törpét. Miközben a törpe feje felé vág a kardjával, a pajzsát úgy helyezi, hogy védje a lábait, az alacsony támadásoktól.
<-Meghalsz, nyamvadék! Itt ma nem győzhettek!->
Üvölti a törpének, majd kántálni kezd, egy gyengítő varázs akar bocsájtani a törpre. De nem feltétlenül ez az elsődleges célja, ha nem sikerül neki, akkor a puszta testi erejével próbálja meg eltaposni, legázolni a törpöt. Dobbant egy óriásit, hogy kizökkentse az egyensúlyából, majd újra támad.


#68 2011-03-30 12:11:33
Henry White
~Laktír Haarson~

A varázslata sikeres volt, és a falakat megrengette. Sőt külön öröm a számára, hogy Baldert sikerült a földre kényszerítenie. Az ostrom eddig jól halad, s eddig nem került veszélybe sem. egy pillanatra leáll a varázslással, újabb célpontot keres. Gonoszul, élvetegen elvigyorodik, ahogy meg pillantja a következő áldozatát. Újabb varázsigébe kezd, és izzó rúnákat rajzol a levegőbe. Hroart veszi célba, az élőholtakon keresztül vágó óriás alatt, próbálja meg futóhomokká változtatni a talajt, hogy elnyelje, megbénítsa egy rövid időre, míg újabb támadó varázslatba kezd, a dühös óriás ellen.


#69 2011-04-02 18:59:27
Morsus
Hroar Balder mellé érkezik és mindketten gyorsan és határozottan küzdenek a holtak ellen egészen ameddig az óriás lába be nem akad a homokba, ami süllyedni kezd akár a futóhomok hála Laktír átkának.
< - Óriás! >
Üvölti Balder és és a kardja fényt áraszt, amivel a holtakat hátra söpri, majd kezét Hroar felé nyújtja, hogy kihasználja a szabad időt és megpróbálja kihúznia bajtársát.

Traak gyorsan rohanva hasítja meg a Hrotl arcát majd gyengíteni kezd átkával utána dobbantással próbálja fellökni, hogy újra támadjon rá.

Skurge az ütéstől a romos földbe csapódik és Einar landol. Rögtön ekkor egy fagy csík száguld végig a földön és mielőtt a herceg elmozdulhatna elérve őt egy jégkamrába zárja.
< - Hallgass. >
Mondja idegesen Skurge és a fegyverén láng jelenik meg.
Thena jól állta a sárkányok csapásait, de ekkor egy villám csapta meg és ütötte a várfalba. A lány sérülten emelkedett ki és Donar lebegett vele szemben. A nő üvöltve engedte szabadjára a villámait és a hamis Thor pörölyéből is villámok csapódtak ki. Kettejük között hatalmas robbanás volt, ahogy a hihetetlen erők összecsaptak. Sértetlenek maradtak, de Thena tudta, hogy csak ő fog fáradni ebben a csatában.
Loki szótlanul figyeli Thorhalla varázslatát majd mikor megragadja a két lány nyakát kezét emelve Thorhalláért nyúl. A lány érzi, ahogy az élet elhagyja. Gyengülni kezd. Kínai leírhatatlanok és bőre feketedni kezd. Csapdába esett. a tér meghajlításával nem csak ő érte el Loki embereit, de Loki is őt. Amora felkapta a tört és neki rontott Lokinak, de Trisa megfordulva lángokkal borította be a nőt, aki füstölve zuhant oldalra. Wanda az átoknak hála remegve fordult meg és emelte fel a tört, hogy végezzen az égett nővel. Halla érezhette, hogy pillanatai vannak hátra amikor is a föld megremegett és Lokit egy hatalmas fény csapás érte. A vértes bajnok térdre borult és a hegyen megjelent két alak. Tyr és Thor, aki egy vértnek a maszkját vette fel miközben szabad kezében Odin kardját fogta, aminek pengéje még füstölgőt. Az első holt felért és Thor egyetlen rúgással lesöpörte őt.



#70 2011-04-03 09:29:55
Thorhalla
A varázslásig már nem jutottam el, a toronyból láttam, miként atyámnak feltűnt a varázslatom. Vicsorogva kaptam arra a fejem s szakítottam volna meg a mágiámat, de már túlságosan is késő volt, a varázslata után a térdeim megroggyantak s olyan fájdalom hasított a testembe, milyen talán még soha sem. Összeszorítottam a fogaimat s a kezeimmel az előttem levő mellvéd falába kapaszkodtam meg s arra nehezedtem, hogy talpon tudjak maradni. Másodpercekkel később térdre rogytam s sűrűn szedtem a levegőt, hányinger fogott el a fájdalom miatt, nem, nem fogod megkapni azt az örömöt te nyomorult átkozott féreg, hogy legyőzz. Teljesen a földre kerültem s nagyon hosszú idő után sikoltottam fel először a fájdalomtól. Még mindig a követ szorítottam, mit egyre nehezebb volt, nem fogja megkapni, hogy meghaljak. Próbáltam volna a fájdalom ellenére felkelni, de nem sikerült. Nem, nem így! Ennyire nem vagyok könnyű ellenfél, nem azért küzdöttem egész életemben s szenvedtem, hogy csak így haljak meg. A halál még mindig nem zavart, de nem így, átkozott féreg nem így! Én tartozom neked a haláloddal s nem te énnekem! A sötétedő kezeimre pillantottam. Amora a tőrt felkapta s próbálta atyám ellen támadni, drága anyósom, ez sem ment meg téged, de földre került, atyámra néztem, nem marad erőm, hogy megöljem…
< - NEM ÍGY! – sikoltottam fájdalmas hangon. >
Éles fényt láttam s a fájdalom elmúlt, még zihálva feküdtem a földön, de már képes voltam arra, hogy feltoljam magam. Ekkor jutottak eszembe Kaneda szavai, hogy lelkileg már erős vagyok, de fizikailag nem. Igaza volt, meg kell találnom a módját, hogy leküzdjem, s esetleg hátrahagyva a törékeny fizikai testet megőrizve a hatalmam semmi, de semmi se állhasson az utamba. A saját testem az utolsó gyengeségem. Lassan voltam képes végre felegyenesedni, bár a lábaim még remegtek s kissé gyenge voltam, mintha megmérgezett volna az a nyomorult. Akkor ennek most azonnal vetek véget, a két nagybátyámat láttam nem messze a várostól, ideje volt drágáim, Thena és Donar legalább egymásra találtak, Balder az óriással, Einar pedig még mindig Skurge. S vesztésre állt. Még a hadvezért is én mentsem?
< ~ Asszonyod segítségre szorul Skurge! ~ csattant a férfi elméjében a hangom. ~ Ha nem kívánod, hogy atyám csatlósai végezzék ki s én pedig téged, segíts neki s távozz a férjemtől! ~ >
Elmosolyodtam a térdelő atyám láttán, úgy tűnt, hogy maradnak az én módszereim, egy rúnát rajzoltam a levegőbe, varázslat saját magamra, tűzimmunitás, ha egyszer a halandó szajha is tűzzel bír, illetve atyám is. Térmágiát használtam, néhány szó s kézlegyintés, miután ha sikerült, akkor Skarlát Boszorkány mögött kellett megjelennem, ha sikerült, csettintettem s egy lángrobbanásnak kellett létrejönnie az arca előtt. Igyekeztem megragadni a tőrt a kezében s kikapni onnan, majd a nőt hátba rúgni s így egyenesen neki a fémhulladék Ultronnak. Ha sikerült, ha nem már fordultam is le a nőről a másik halandó szajha irányába. Újra varázsoltam két rúna az irányába, mivel próbáltam átvenni a lángjai felett az irányítást, hogy ne tudjon támadni, illetve felölteni a szokásos harci „díszemet”.
A szemeim s a kezeim is beteges zöld fényben kezdtek izzani, a hajam lassanként teljesen lángokból állt miben tűzkígyók tekeregtek, a kezeim s lábaim szinte izzó magmák s testemen is végig izzót tűzszimbólumok s rúnák. Csakúgy, mint mikor azt a Thor-t megöltem Midgardon. Gonosz mosolyt villantok Trisa felé, két kígyó csap ki a nő felé, igyekezve megragadni a torkát, s én is a hozzá képest emberfeletti gyorsasággal csapok le rá. Ha a kígyók elérik a torkát, akkor hozzám rántják a nőt, miközben a háta mögé kerülök fordulok Ultron felé, mintegy élőpajzsnak használva a nyomorult szajhát, s a tőrrel, vagy a karddal – attól függően, hogy a tőr hozzám került-e – igyekszem egyszerűen átvágni a torkát, majd ezt a tetemet is, vagy még élő halandót is nekihajítom/rúgom a fémhulladéknak.

Válasz nem érkezett az anyám aktuális szeretőjétől, azonban mire a fagycsíkot észrevettem a földön már túlságosan is késő volt. Főleg, mert a toronyból, ahol Halla maradt még a sikolyát is meghallottam, a legszörnyűbb, hogy nem tudom, hogy mikor hallottam ezt tőle utoljára, ki megannyi fájdalmat képes elviselni. Arra kaptam a fejem s ez volt a hiba, így vettem túlságosan is későn észre azt. Az átokba! Futott még át a gondolat a fejemen mielőtt a jégkamra körbezárt. Skurge pedig már készült támadni, az átokba pontosan ezért nem akartam soha sem ezzel az alakkal a csatatéren összetalálkozni. Jelen esetben talán a villámok sem lettek volna a legjobbak, ha képes voltam mozogni, akkor a Fagymarkot próbáltam a jégfalba szúrni, majd miután aktiváltam a képességét teljes erőből felrántottam a kardot a falban, hogy a kard által generált jégfal a másikat szétrepessze. Ha sikerült, akkor Skurge irányába rúgom a leomló jegeket, hogy a támadásában ez is megzavarja, majd lendülök előre úgy, hogy a karddal fogjam fel az esetleges fejszecsapást, s így a Mjölnir-rel jobb kézzel állon üthessem immáron belharcban.


Fegyver: Skymningen Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység Mágia: 40 egység

Aktív mágiák: Harci hév (22 kör hátra), tűzimmunitás, részleges alakváltás tűzmágiával (szokásos harci forma), próba átvenni Trisa lángjai felett az uralmat
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs (saját magán és Einar-on), védőmező/mágiagyengítő varázslat a város körül levő mágikus falban


#71 2011-04-03 20:01:56
Tao
A holtak feltartása egészen eredményesen megy, Balderrel hatásosan tudok összedolgozni, ám egy lépésnél érzem, hogy a lábam alatt besüpped a föld. Először arra gondolok, a lazább talaj a fal leomlása után nem bírja a súlyomat, de még egy pillanattal később már érzem, hogy süllyedek. Futóhomoknak tűnik, beszippant, úgy tudom, ha ficánkolok, csak még gyorsabban süllyedek bele, ezért kezdetnek csak fejem fölé tartom Rengetőt, hogy nehogy elsüllyedjen, majd valami fogódzkodó után nézek. Szerencsémre Balder nyer egy kis időt, és segítőkezet nyújt.
Elfogadom a segítséget, megragadom Balder kezét, de nem kezdem magam teljes erőből húzni, a végén még berántanám, csak fokozatosan növelem az erőt, hogy lássam, mi az, amit még elbír ő is. Ha végre kijutok a "partra", kifújom magam, miközben feltápászkodok.
<-Hroar.> - Mutatkozom be a férfinek, a kézfogás végülis már megvolt.
Ezután kezdetnek egy félkörös ívben lendítem meg Rengetőt, hogy a közel érő élőholtakat rögtön visszavethessem egy kicsit, és újra hozzáláthassak a harchoz. A mögöttem lévő futóhomokba igyekszem söpörni, leszorítani az ellenséget, ha már ott van használjuk is valamire. Ráadásul most már nem fognak bejutni itt a várba, hiszen a futóhomok épp a leomlott várfal miatt keletkező rés előtt van.


#72 2011-04-04 17:04:08
BlackMail
Nagyon ügyes ez az óriás! Nem gondoltam volna, hogy ki tud térni az ugrásom elől, arra meg pláne nem gondoltam, hogy még ellen támadást is indít ellenem, ez a Loki pártoló! Az arcomon a seb, mely emlékeztetni fog erre a harcra! Nézzük, mit tudsz te nagy óriás!

A dobbantására belevágom a fejszémet a földbe és erősen belekapaszkodom, hátha nem esek el. Ha elesek, akkor gurulással próbálom kikerülni a csapásait, míg ha állva maradok, akkor megpróbálok átvetődni a lábai között és a térdébe/bokájába/vádlijába vágni a fejszémet. Ha ő támad, akkor inkább oldalra vetődök vagy a fejszémmel lököm oldalra a pengéjét, amelyik jobban tetszik, legalábbis így látom jónak.


#73 2011-04-05 13:16:36
Tyler
~Traak~

A nyomorult kis mitugrász, kivédi az általa keltett rengés hullámot, azzal, hogy a fejszéjét a földbe vágja. Üvöltve átkozódik, bosszantja, hogy ennyi időt pazarol erre törpre. Érzi hogy a gyengítő átka célba ért, de nem igazán érzi, hogy használt volna valamit. A törpe alacsony támadásait a pajzsával próbálja meg kivédeni, miközben folyamatosan a fejét veszi célba. Bár ha alkalma adódik rá, akkor inkább támad mintsem védekezik, hisz az ellenállása fegyverekkel szemben elég nagy, legfeljebb a mágiával átitatottak hatnak rá. Miközben folyamatosan támad, egy átok szavait harsogja, hogy egy váratlan alkalommal megsüsse a törpét egy erős villám csapással.


#74 2011-04-05 13:37:04
Henry White
~Laktír~

Az óriást ugyan csapdába ejti, de Balder kihúzza. S nagy valószínűséggel sikerülni is fog neki, így abbahagyja a varázslat szövését, amint az kijutott a homokból. Visszaváltoztatja a földet és újabb varázslásba kezd. Nem fél attól hogy elérik, elég hátul áll, s a legtöbb élőholt, eltakarja őt. Így nyugodtan varázsolhat. Egyenlőre. Újabb támadásba kezd, melynek nyomán, számtalan földből álló csáp emelkedik fel, Balder és az óriás körül, hogy lecsapjon rájuk és gúzsba kösse őket. Ha netalán elszakítanák, akkor regenerálja őket. Míg a legtöbb csak arra van, hogy csapdába ejtse őket, a többit, olyan élesre csinálja, a földben található ércek segítségével, amennyire csak tudja és azokkal próbálja meg darabokra szaggatni őket.


#75 2011-04-05 21:50:37
Morsus
Hroar és Balder büszkén harcolnak mikor a földből csápok kezdenek tekeredni rájuk. A holtak egyre közelebb érnek és lassan a falhoz szorítják őket a csápok a lábaikat már elfogták és most a mellkasuk felé és a karjaik után meg. A rengető nem sebzi és Balder szabad kezében tőrével hasítja e őket a kezéről ám ekkor...

Traak átka hatni kezd a törpe fejszéjével fogja fel a hullámot majd rohanva védekezik a támadások ellen és a lábánál megvágja a holt vezért. Az pedig a következő csapásánál a romok egyikéhez üti a törpét, akinek pajzsa ketté törik. Ám ekkor...

Skurge megtorpanva fordul meg és rohan Loki felé. Thorhalla megjelenik és megperzseli a Boszorkányt. Loki kezét emeli lánya felé, de ekkor Thor az égből mennydörgésként neki csapódik végig hasítva a vértjét.
< - Fivérem. > - mondta Loki lelkesen.
< - Vége van. >
Donar villámai kevésnek bizonyulnak és Thena elkezdi őket vissza fordítani,a hogy lassan sétál a hamis viharisten felé. Az felpillant majd az égből sosem látott hatalmas vártoronyméretű villám csap belé. A robbanás oly erős, hogy eltűnése után Thena füstölögve zuhan el. Donar Lokiék felett az égben jelenik meg. Skurge az égből készül lecsapni Lokira, de Ultron kezét emeli rá. A kézbe Tyr pengéje áll bele és Skurge is a gépezet mellé landol. A robot a két asgardit figyeli,a kik üvöltve készülnek lecsapni. Thorhalla ütése után a tőr hozzá kerül és a lány zavartan esik a robotnak, aminek lábai előtt értetlenül figyeli az eseményeket. Thorhalla és Einar látják, hogy Thor minden csapásával Loki gyengébb. Az ütések erejétől a föld megremeg az ég mennydörgésekkel üvölt és a világ fájdalmasan sikolt. Az eső záporozni kezd és Loki a földre esik, sisakja elgurul, ő pedig mosolyog.
< - Vesztettél. >
< - Hehe... - kacarászik a kifulladt isten. - Vak lettél akár atyánk volt - mondja mosolyogva az isten majd arca komor lesz. - Nyertem. >
Ezzel Loki kezével intett Thorhallával egyszerre. Trisa eltűnt.

Ám ekkor...

Trisa a zöld lángként lángoló halandó lány midgardról Asgard terén jelenik meg. A lány értetlenül néz körbe és ekkor a rúnák körülötte izzani kezdenek. A lány lángja hatalmas lesz akár egy élő fáklya, arcán embertelen kín jelenik meg és üvölt egyet, hangja megtöri a vihart, a harcot és minden hangot. Ez a hang örökké kísérteni fogja a háború tagjait. A lány lángjai vörössé válnak és a lángok elérik a rúnákat, ami karmazsin színben világítanak már. Asgard felrobban. A Világfa körül épített büszke város falain belül hatalmas kataklizma történik, ami a harcolókat /Laktír, Traak, Hroar, a törpe, Einar, Gunnar, Leif és Balder/ méterekkel repülnek el. A közeli holtak hamuvá perzselődnek és Asgardban nem marad élő. Az égből füstölögve zuhannak le A valkűrök és hátasaik. A világfa több helyen ég és levelei parázsként hullanak alá. Laktír egy szólítást hall a fejében a Mesteréét, aki a csatánál lévő szekérhez hívja őt és azt parancsolja nyissa ki a szekér elzárt ajtaját majd fogja meg a két láncot benne.
< - Ne... >
Súgja Thor és Loki felé lelke tömege száguld. Ő elnyeli őket majd kezén át Thorba csapja őket. A holtaktól a vért rozsdás lesz és kopni kezd majd Thor esetlenül széttörve zuhan hátra a sisakja elgurul arcán ében vonalak, haldoklik.
Einar Thena mellett landol, majd melléjük érkezik Tyr és Skurge égetve előttük pedig Ultron áll füstölgő kezekkel.
Loki felállás közben dobálja magáról a szakadt vértjét. Thorhallát nem is veszi fenyegetésnek,d e felé és a szekér felé megy.
< - Látod? Vége van. Mikor a fa elesik, a halál győz. Én győzök. Mindenre felkészültettek csak a halálra nem. A legnagyobb hatalomra. Oly sokáig manipuláltam mindent, Odint, hogy elátkozza a lányom, hogy trónra emelje, amit elvehetek egyszer. Az igaz halhatatlanság kulcsa... a Halál. >

#76 2011-04-06 17:52:33
Thorhalla
Az egyik halandó szajha a földön Ultron előtt, s Skurge is megérkezett, hát így kellett hatni a volt embereimre. Úgy tűnt, hogy még őket is jobban ismerem, mint atyám tette valaha is. Ahogyan azonban fordultam a másikra láttam, hogy a nagybátyám is lecsapott atyámra s ő pedig minden ütés után gyengült. Az ég mennydörgött s a föld sikoltott fájdalmában, nem! Láttam már egy kipusztult Asgardot s egy Ragnarököt ezen a helyen, még egyszer nem adom a világomat, főleg ennek a féregnek nem! Mire sikerült volna megragadnom a halandót eltűnt a szemem elől. Amerről tüzet érzékeltem hallani lehetett egy sikolyt. A halálsikolyt hallató halandóra néztem merő megvetéssel s undorral.
< - Halandó… - fűztem hozzá meg ridegen. >
Megtorpantam, mikor a robbanás bekövetkezett, ha a szemeim látszottak volna, elkerekedtek volna, de így még ennyi sem látszott. Ugyanúgy kiegyenesedve királyi fejtartással álltam s figyeltem a holt várost. A Világfa lángolt, gyűlölettel izzó tekintettel fordultam atyám felé s a rajtam s körülöttem izzó lángok, a gyűlöletemnek s fellángoló haragommal egyszerre lobbantak fel egyre erősebben. A nagybátyám sebekkel zuhan hátra, Ultron pedig a férjem, a húga s két nagybátyja előtt. Én a szekérnél s atyámat figyeltem, ki pedig elindult.
S ahogyan elindult felém a vértjét dobálva, mintha nem is tartott volna tőlem egyáltalán. Úgy jött felém, mintha gyermek lettem volna, ki semmit sem tud tenni ellene. Atyámra néztem s ekkor, mint egy villám csapott belém, nem tudta! Ha tudja, akkor soha sem követ el ekkora baklövést s most a döbbenet pillanataiban végzett volna ki, mint korábban is óhajtotta, mikor Thor kétszer is megzavarta. S a szavai csak megerősítették, nem tudta, hogy szabad voltam, hogy legyőztem őt s a lelke már nincs bennem. Többé nem irányíthatott. Ostoba féreg, hogy Thor a vak? Mindkettőtöket, s minden más Odinson-t is vakká tett az atyjuk. Téged drága jó atyám pedig az őrületed. Gúnyosan kacagtam fel a szavaira.
< - Ahogy látom s kérlek javíts ki a ha tévednék drága jó atyám, de te magad is vak vagy nem csak a hőn szeretett nagybátyáim – mondtam gúnyosan. – Nem látom a fejemen Asgard s Jotunheim királynői koronáját csak a te egykori birodalmadét. Túl korán mondottad el baljósnak szánt szavaid. >
Erősen markoltam rá a tőr markolatára, miközben a ketrecre néztem, s a láncokra, továbbra is a felemás alakomban érzéketlenül figyeltem azt, túlságosan is apró volt ahhoz, hogy a legidősebb bátyám is itt legyen, akkor kié a lánc? Anyámé lenne? Nem, atyám megrögzött gondolata, hogy végre megtehesse, miről a régi jósat szól, hogy elhozza a Ragnarök-öt. Igaz ezt már sosem tudja úgy megtenni, mint szerette volna, hisz oly sok minden hibádzott a tervében, többek között a két leánya is, sőt az is, hogy drága Balder is életben volt. Pedig neki kellett volna elsőként elhullani. A jóslat soha sem teljesülhet be úgy, ahogyan megjósolták, hanem igencsak erős változások leledzettek benne.
< - Újra csalódást okoztál atyám – feleltem lesajnálóan. – Oly szép családi összejövetelt sikerült volna itt elérned– jegyeztem meg gúnyosan. – Bár újfent meg kell, hogy jegyezzem a terved megint súlyos tévedéseken alapszik. Nem látom legidősebb bátyámat, s nem fogom elhinni, hogy Jörmungand ráfért arra a szekérre. S a nővérem sincs itt. Mégis hogy kívánod így elhozni a Ragnarököt? – kacagtam fel. – Még mindig az a mese, hogy a Halálnak tartod magad, a Halálnak nincsenek érzelmei, neked pedig vannak, s nagyon is élsz nem vagy holt. Hiszen elárultad magad, romlott szíved s lelked képes még szerelemre, azt érzed az anyám iránt. Elárultad magad még Helheim-ben. Beleszerettél s tőle várod a tökéletes örököst, hisz a szemedben én is elbuktam. Van gyengeséged s hiába akarod azzal áltatni magad, hogy csupán a mostohafivéredet kívánod kínozni így, hazugság! Loki Laufeyson szerelmes tán életében először! - mondtam könyörtelenül mosolyogva. - Bármennyire is magad mögött kívántad ezt hagyni, akárcsak minden érzelmed, ismét elbuktál, még mindig gyenge vagy s örökre az maradsz! S pontosan ez az, miért soha, de soha sem fogsz győzelmet aratni drága atyám! A halál múlandó, Asgardon vagyunk, a halálból előbb v utóbb élet lesz, tán elfelejted az Ősi istenek tanait? A Ragnarök is a nagy pusztulás, de utána újra élet sarjad… >
S a jelenléteddel az okozott káosszal, mindenki haragjával, gyűlöletével csak a káoszt, ENGEM erősíted s nem pedig magadat, nyomorult vak féreg… A szekeret s a közelét figyeltem, míg az atyám közeledett, ha bárki a közelébe akart menni, vagy varázslattal hatni a rá, azt lángokkal óhajtottam felemészteni, még akkor is, ha ezzel idő előtt buktatom le magam. Közben nagyon óvatosan asztrál- s mentálsíkon próbálok Fenrir s Jörmungand felé kinyúlni, az ősi istenek segítsége nélkül is legyőzhető valahogyan atyánk átka.

Szabad voltam, azonban eddigre Skurge már rohant valahova, kinéztem arra, merre tartott, a vérszerinti anyám a földön feküdt sérülten. Magam is arra indultam, hiszen elég volt egy pillantást vetni húgomra s láttam, hogy ő fog felül kerekedni Donar felett. Atyám s Loki harcát figyeltem, hogy az élőholtakat tarthassam távol a többi társamtól. Halla-t láttam, ahogyan az ember nő felé készült lecsapni, de a nő eltűnt. Megálltam, ahogyan a nő nem messze a téren jelent meg. Loki a földön, a nő pedig lángolni kezdett, és a védőrúnákat elérte. NEM! A kezeimet emeltem magam elé, amíg a szívszaggató halálsikolyt lehetett hallani, a következő pillanatban a törmelékekről próbáltam felkelni, döbbenten s hihetetlenül néztem az égő világfát, Asgard város romokban volt. Nem, megráztam a fejemet, ez nem lehetett igaz. Halla-t láttam, ahogyan a szekérnél állt, a nővérem mellettem, a két sérült nagybátyám előttünk s Ultron is.
Arcomra a teljes döbbenet és kétségbeesés ült ki néhány pillanatra, amikor Loki támadása után az atyám elterült. Én tudtam, hogy gyenge s haldoklik, elmondta, de nem voltam hajlandó elfogadni s most sem fogom megtenni. Úgy hiszem, hogy eljött a pillanat, amit soha sem vártam. A szekér felé pillantottam, még mindig ott állt a feleségem s az apósom nyugodtan közeledett felé. Mintha…csak nem? Megráztam a fejem, amíg ő lefoglalja nekem valamit meg kellett tennem. Idegesen szorítottam rá mindkét fegyverem markolatára.
< - Foglaljátok le a masinát, megmentem atyánkat s sajnálom húgom – mondtam halkan s bánatosan Thena-ra nézve. – Nagyon sajnálom, ha végeztetek védjetek, hosszasabb lesz, ne kérdezz most ne… >
Egy villanással igyekeztem atyám mellett megjelenni, nem fogadtam el, hogy meghal. A képességet nem használtam még máson, amióta újra magam voltam egyáltalán nem. A holt tetemet s lelkek mindenhol, a tökéletes hely.
< „ – HOZZÁM! – parancsoltam a holtak nyelvén a közelben levőknek. – Ott maradtok pár lépésre s nem tesztek semmit, csak ha én parancsolom!” – majd atyámra néztem. – Minden rendben lesz atyám – folytattam asgardi nyelven. >
Nem hiszem, hogy a nagybátyám számolt azzal, hogy a képességeim megmaradtak s az első emberének használt, így elég sok hatalmam volt. Koncentrálni kezdtem s a megfelelő holt szavakat mondtam el, mik kellettek, a gondolattól is undorodtam már, akárcsak attól, hogy ehhez kellett folyamodnom, egykor harcosok voltak, olyanok, mint mi… ez megszentségtelenítés akkor is. De nem volt más lehetőségem. Igyekeztem a saját életerőm egy részét is átadnia atyámnak, hogy megmentsem, akárcsak azt az erőt, amit a hihetetlen mennyiségű holtból nyertem, hosszadalmas lesz, de bíztam benne, hogy elég erőt össze tudtam gyűjteni ahhoz, hogy megmenthessem az atyám s királyom életét.


Fegyver: Skymningen Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység Mágia: 40 egység

Aktív mágiák: Harci hév (21 kör hátra; Einar), az úrnő kegye (Einar, Thor-on), tűzimmunitás, részleges alakváltás tűzmágiával (szokásos harci forma), asztrálsíkon, mentálsíkon való vizsgálódás
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs (saját magán és Einar-on), védőmező/mágiagyengítő varázslat a város körül levő mágikus falban


#77 2011-04-06 21:26:52
Tao
Egy újabb varázslat miatt most sem tudom sokáig távol tartani a holtakat, csápok törnek elő a földből, és rögötn a lábamra tekerednek. Balderre nézek, aki kezdi lefejteni magáról a csápokat, de én a tompa fegyveremmel nem sokat érek ellenük. Gondolkodom, egy rengéssel kiszakítsam őket a földből, de a várfalhoz kötözve ez elég buta ötlet lenne, a végén még rám omlana az egész. Ám mielőtt több csáp érne el...
A halálsikolyra úgy kapom oldalra a fejem, mintha láthatnék bármit is, de csak annyi érzek, hogy pár pillanattal később pusztító lángförgeteg csap ki a fal túloldalán, és engem is elsodor méterekre - legalább a csápok már nem fognak le. A holtak száraz szalmaszálakként porladnak el, miközben a füsttől köhögve kelek fel a földről. Magam mögé tekintve látom végre, hogy mi történt: Asgard elesett! A város rombadőlt, a valkűrök holtan zuhannak az égből, a romok alól már jajveszékelést sem hallani, csak a hamvadó Világfa áll még, ahogy izzó levelei szállnak a szélben, az egyik épp orrom előtt hull le. Életemben először érzem, hogy egy nem csatát, hanem háborút veszíthetünk - veszítettünk. És épp ezért először kavarog bennem egyszerre a dühön kívül a bánat is elesett társaimért, akiknek halála már eredmény nélkül marad.
Einar, Loki, Thor, és a többiek felé közelítek lassú, elnyújtott léptekkel, Rengetőt még mindig kezemben tartva. Ez az a rész, amikor a hadvezérek szóban vívják csatáikat?
Thorhalla szavai után elgondolkodom, valóban, egy élő vezeti a holtak birodalmát, és arról beszél, milyen tökéletes módszer a halál?
<-Meztelen a király...>


#78 2011-04-07 17:32:44
BlackMail
Átkozott óriás! Jön itt az átkaival, ahelyett, hogy úgy harcolna, mint férfi a férfival és még ráadásul el is repít! Megrázom magamat, hogy lejöjjön rólam a törmelék, legalább sikerült egy vágást bevinnem neki. Rohamra indulok, ám ekkor felrobban a város és én a levegőbe kerülök megint.

Zsong a fejem, fájnak a tagjaim, túl sokat töltöttem távol a földtől. Felemelem a fejemet, a látásom egy kicsit homályos, látom, hogy a fegyverem néhány méterre tőlem fekszik. Lassan elkezdek kúszni felé. Mi okozhatta a robbanást? Ki lehetett az aki felrobbantotta a várost és a Világfát. A világfa!!! Mi fog történni a világokkal nélküle? Felpattanok kezembe veszem a fegyveremet és körbenézek. Most mit tegyek?

Ha valaki rám támadna, akkor védekezek, ha békén hagynak, akkor csak megfigyelek. Vajon hol lehetnek az istenek?


#79 2011-04-09 15:56:53
Tyler
~Traak~

Az átok talál, de közben a törpe megvágja a lábát. Fel sem veszi, kapott már nagyobb sérülést is már. Ez a kis vágás igazán semmiség lenne. Az elrepült törpe felé lódulna, hogy bevégezze amit elkezdett. Hogy tulajdonképpen széjjel szaggassa, mikor bekövetkezik a robbanás. A pusztító ereje, még az óriást is a levegőbe emeli és méterekkel arrébb ér csak földet. Ahogy a robbanás elhal, lassú mozdulatokkal feltápászkodik, körül néz.
A csatamezőn szinte alig maradtak, Laktír felé pillant aki Loki felé siet. Ő is fel áll és Loki felé veszi az irányt, készen arra hogy ha kell bármikor lecsapjon a támadókra. Bárki is legyen az.


#80 2011-04-09 16:37:15
Henry White
~Laaktír~

A távolról irányított varázslata, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Lassan gúzsba köti a két élőt. Egyre többet és többet próbál rájuk tekerni, de ekkor hihetetlen erős robbanás rázza meg a várost, s a harcolókat egyaránt. A varázslata hirtelen félbeszakad, ahogy a robbanás keltette lökés hullám, felemeli a földről. Különösebb sérülés nélkül megússza a dolgot, s ahogy feltápászkodik.....
<-Igen, Mester...->
Suttogja Loki parancsára és máris indul hogy teljesítse azt, s kinyissa azt, megfogja a láncokat. Egy újabb védővarázst helyez magára, mely eltéríti az ő ért mágikus csapásokat.


#81 2011-04-09 17:36:37
Morsus
Laaktír eléri a ketrecet és a két láncot, amit megérint végig beborítja az izzó rúnák sora. Thorhalla nem képes átkoz mondani rá, mert Donar hatalma befolyásolja őt. A láncok végén Sif és Fenrir van. Fenrir félig farkasként lihegve vicsorog Lokira, Sif a sérülésektől alig tud magánál maradni. összeverték és megkínozták. Ruhája szakadtan lóg rajta.
Loki megvetve nézi a lányát.
< - Még mindig alábecsülsz. Nem vetted észre, hogy jelenléted nem lepett meg? Tudtam, hogy kiszabadulsz. Ez volt a végső próbád. Minden gyermekem kell az utolsó fejezethez. >
Mondja és ekkor az égben ében sereg jelenik meg. Dísir, a holtak valkűrjei száguldanak a Halál istene felé és élükön ében kardját tartó Hel üvölt:
< - Véged van apám! >
A fekete penge Loki mellkasába csapódik és hátán jön ki. Hela komoran nézi az atyja haldokló arcát. Az lassan becsukja a szemeit majd kacagni kezd. A kard eltűnik benne és ő egyetlen pofonnal elcsapja a lányt.
< - Igen, én vagyok a Halál. >
Ezzel a dísirt semmivé változtatja.
Traak Loki mellé érkezik és látja, ahogy Thena, Tyr és Skurge az Ultron robotnak rontanak, de annak a lézerei elsöprik őket. Thena sérülései m8iatt Einarhoz közel esik el, de a két férfi újra feláll. A következő lézerek egyike végez Skurge-el. A robbanásból csak hamu marad és Tyr oldalra esik. A vérfejsze peregve landol Hroar lábainál. A robot kezeit emeli Thorra és gyermekeire, de lézert nem tud lőni. Zavartan bénul le a gép és mögötte Amora sérülten emelkedik fel kezeit görcsösen tartva.
< - Ne merd bántani a gyermekeimet! >
Üvölti a nő és a robotra koncentrál,a mi remegni kezd majd külső váza vörös lesz az izzástól. A következő pillanatban a robot felrobban és a varázslónő orrából és szeméből vér kezd csordogálni, ahogy élettelenül zuhan a földre.
A törpe mellett Balder emelkedik fel és ő fogja meg a vállát.
< - Talpra katona, még nem végeztünk. >
Mondja a napisten.
Einar elnyeli a holtakat,a mik elkezdik őt szétszaggatni és ő próbál gyógyulni,d e az apja remegve nyúl felé, hogy megállítsa. Einar egyre több holtat szólít maga felé és ezt már Loki is észr veszi.
< - Nemes, bár már késő. >
Mondta a Halál isten és az égzengés mellett egy pokoli hangot lehet hallani. Jörmungand az égen száguldva indul meg Thena felé. Laaktír kezéből Fenrir láncai eltűnnek és a vad farkas Lokira néz.
< - Ismered az alkunkat fiam. Menj. >
A farkas arcán könnyek folynak végig majd átugrik az apja és nővérei felett és a világfa felé indul, közötte csak Balder és a törpe áll. Donar ekkor fegyverét emeli és megindul Eianrék felé.


#82 2011-04-10 10:31:39
Henry White
~Laaktír~

Akadály nélkül eléri a ketrecet, meghajol Loki ellőt, majd kinyitja a ketrecet és megragadja a láncokat. Hirtelen rúnák izzanak fel rajtuk, s a két végén pedig megjelenik Fenrir és Syf. Syf épp hogy csak él, szinte halálra kínozták őt. Élvetegen és vigyorogva nézi egy darabig majd az újra kibontakozó csatára figyel fel. Bár nem igazán érti, hogy miért is kell tartania a láncokat, igaz most már csak egyet. De nem is kérdezi meg, ha Ura ezt parancsolja akkor ezt teszi. Elkezd egy varázslatot, de azonnal abba hagyja ha arra kap parancsot, vagy ezzel zavarná a láncokat, vagy Urát. De ha nem akkor a földből kicsapó, földből készült dárdákkal próbálja meg felnyársalni a törpét és Baldert.


#83 2011-04-10 10:39:42
Tyler
~Traak~

Loki mellé siet, látja ahogy a harc újra fellángol. Többen a robottal harcolnak, de végül Amora elpusztítja azt. Az óriást nem igazán érdekli Loki, bűvészkedése amit a ketreccel és foglyaival művel. Ő csak harcolni akar az élőkkel, s elpusztítani őket, a parancsa szerint. Az óriást szemeli ki célpontnak, és futva indul felé. Egy közepes villám csapással megcélozza, de direkt a földet a lábai előtt. Ezzel felkavarva a port és földet, s ennek takarásába csapjon le az óriásra. Először a vállát veszi célba, majd oldalra lép és a csípőjét próbálja meg összezúzni a kardjával. Közben figyel Hroar csapásaira, és megpróbálja azokat kivédeni a pajzsával.


#84 2011-04-10 11:50:48
BlackMail
~Hrotl aka. "A törpe"~

<- Balder. - hangom elhaló, a fejem még mindig kótyagos. - Vesztettünk? >

Robbanást halottam, elhaló sikolyokat. Mintha a dísir támadott volna Lokinak Hela vezetésével. Vajon ez tényleg az vagy csak a képzeletem játszott velem? Egy hatalmas farkast láttok, amint felém jön. Fenrir lenne az? Az a Fenrir, akiről a legendák szólnak? Kezem rászorul a fejszém nyelére, homlokomon néhány csepp izzadság üt ki. Jó tudni, hogy Balder itt van mellettem. Kemény küzdelem lesz, remélem nem szólnak bele Loki talpnyalói.

Támadó állásba helyezkedek és várok. Ha nekem ront a farkas, akkor úgy próbálok helyezkedni, hogy Balder kerüljön előnyös helyzetbe, a fejszémmel próbálom hárítani csapásait, ha tudom, akkor valamelyik kezemmel belebokszolok a feje oldalába.

Ha Baldert támadja meg, akkor én próbálok minél előnyösebb helyzetbe kerülni. Ha nyílik rá lehetőség, akkor nyakára vágok fejszémmel, ha máshogy nem legalább a lábait próbálom megsebezni fejszémmel.

Ha más szólna bele a küzdelembe Fenrir oldalán, vagyis ellenünk, akkor úgy próbálok helyezkedni, hogy a farkast találja el a varázslat/támadás és ne engem, ha erre nincs módom, akkor vetődök, vagy védeni próbálom fejszémmel.



#85 2011-04-10 12:39:12
Thorhalla
Továbbra is minden erőmmel s koncentrációmmal azon voltam, hogy atyámat menthessem meg a haláltól. Összeszorítottam a fogaimat, a holtak miatt, de nem álltam le. Az égen holtak jelentek Hela vezetésével, a kérésemnek eleget téve a többiek támadták Ultron-t, a húgom nem sokkal mellettünk zuhant le sérülten s Skurge… döbbenten néztem arra a helyre, ahol korábban állt. Ultron pedig támadott volna ezúttal már ránk, de az anyám mentett meg minket.
< - Anyám, ne! – kiáltottam. >
Késő volt, megrökönyödve pillantottam arra, hogy holtan rogyott össze. Tehetetlen dühöt éreztem, hogy nem voltam képes megmenteni őt sem tenni érte valamit, míg az atyám próbált engem megakadályozni abban, hogy azt tegyem, mit akartam. Az ő élete fontosabb volt, neki nagyobb hatalma volt, mint nekem, ő megállíthatta Loki-t, míg én nem. Ennyivel tartoztam neki, sőt sokkal többel is, mit nem tudtam megadni.
< - Nem – ráztam meg a fejem. – Egy apát már elvesztettem, nem fogok még egyet. Ezek nekem nem árthatnak, én parancsolok nekik… - mondtam bánatosan. >
Az égen Jörmungand jelnet meg, és Fenrir is indul, nem lesz Ragnarök, megállítjuk. Felnéztem, miközben a gyógyítás e kifordult módját tovább használtam. Donar indult el felénk, a lehető legtovább kellett volna távol tartani.
< „ – Tartsátok fel! – mondtam a távolabb levő holtaknak, kik még elég messze voltak, hogy felhasználhassam őket. – Bármilyen áron! „ >
< - GUNNAR, LEIF! – kiáltottam a két íjásznak. – Tartsátok távol Donar-t, amíg nem végzek! >
Ezzel tovább folytattam atyám mentését, ha nagyon úgy hozza a szükség és nem tudják a többiek feltartani Donar-t, akkor a Mjölnir-rel kénytelen leszek atyámat s magamat távolabbra menekíteni.

Donar-ra néztem dühösen, mikor nem voltam képes miatta varázsolni, a lángjaim is eltűntek s lassan újra visszanyertem eredeti alakomat, végül visszapillantottam a szekérre, miről lekerült a ponyva is s meglátszott, hogy a fivérem s az anyám van ott. Rezzenéstelen arccal néztem a megkínzott anyámra, illetve Fenrir-re, majd ahogyan atyámra néztem, az arcomon szinte csak annyit láthatott, hogy nem hiszem el, mit látok. Hogy ennyi? Ennyivel akarna megtörni s legyőzni? Már-már lesajnálóan csóváltam meg a fejem a szavai után, mialatt a hátunk mögött a csata tovább folyt.
< - S még megint ostoba vagy – mondtam megvetően. – Egy pillanatra sem becsültelek le, ez is a te gyengeséged nem az enyém. S egészen pontosan tényleg tudtad, hisz te engedted, hogy ez megtörténjen, nem hagytál volna kijáratokat, ha nem úgy kívántad volna, hogy ne legyek itt. Kezdem türelmem veszteni, atyám, velem mit tervezel. Tán megint velem öleted meg kik bármilyen kicsit is számítanak nekem? Vagy kivételesen egészen más terveid vannak s nem a régi jó bevált módszerek? >
S ekkor az égen végre megérkezett a nővérem, holtakat vezetett, most tényleg döbbenet ült ki az arcomra, miként felismertem a holt valkűröket. Tudtam, hogy mik ők, de ez… ok csak egy legenda! Csak atyám legtitkosabb könyveiben találkoztam a Bor által száműzött s megátkozott örök éhségre kárhoztatott valkűrökkel, a dísirrel. Atyám azonban még őket is, akárcsak mindenki mást eddig könnyedén söpört el s a következő pofonnal a nővérem is a földre került. Még mindig azt hitte, hogy mellette állok, mindenkire mindenkit ráuszított, engem egyelőre békén hagyott. Skurge és Amora halott, micsoda pazarlás, bár ígyis-úgyis így végezték volna. Az égen ekkor Jörmungand is feltűnt, s Thena felé indult, emlékeztem egyelten csatámra a legidősebb bátyámmal, nem volt esélyünk, igaz jócskán gyengébb is voltam akkoriban. Nyomorult féreg, hogy ennyire erős, hogy egyedül esélyem sincs ellene, de jó szövetségek itt voltak körülöttünk csak épp még az ő befolyása alatt. de ez az én harcom, az átokba is! Min nem kívántam osztozni, de nem tehettem mást, nyomorult féreg, még ezért is megfizetsz!
Amíg atyám Fenrir-rel volt elfoglalva a nővéremhez léptem s érzékelten arccal nyújtottam a kezemet neki, hogy felsegítsem. S még a segítségüket is kell kérnem, hihetetlen.
~ Segíteni fogtok! ~ halhatta a hangomat Maximoff és a nővérem a hangomat a fejében. ~ Együtt le fogjuk tudni győzni a befolyását a kettőjükön. Ez a te érdeked is halandó, hogy hazajuss ~
< ~ Ma megfizet mindenért ~ üzentem Hela-nak. ~ Bármennyire is rossz bevallani, egyedül kevés vagyok ellene, de ha mind a négyen összefogunk s megosztjuk a hatalmukat, minden vére, együtt legyőzhetjük őt, örökre. ~ >
A fivérem ekkor ugrott át felettünk s indult sírva a világfa felé. Minden pillanattal egyre jobban gyűlöltem atyámat, hogy ezt műveli… Fenrir-re néztem, ki elindult a Világfa felé, s a korábbi gondolatok után eszembe jutottak a képek, mit az ősi istenek mutattak a próbámon. Igen, együtt van esélyünk, a négyünknek együtt ellene.
< - Soha többé! – mondtam határozottan tele gyűlölettel. – Soha, de soha többé nem játszol a véreiddel! Egyikünk sem a bábod s nem tartozunk neked semmivel! JÖRMUNGAND, FENRIR ÁLLJ! – csattantam fel a lehető legerősebb mentálmágiával, mire képes voltam, ha már meg tudtam tenni s reméltem, hogy már a drága nővérem s halandó is segít, hogy megbénítsam mindkettejüket, hogy ne tudjanak mozogni. – Egyikkőtöknek sem kell őt szolgálni! Bármi is az alkutok fivérem nem hiheted, hogy betartja! Erős vagy, küzdj ellene, segítünk! – pillantottam Hela-ra egy pillanatra, majd a kezem nyújtottam a fivérem felé. – Erre valók a testvérek, ezt „te” mondtad nekem. >
S ha van erőm s képes vagyok rá, akkor azt a néhány képet, mit Helheim-ben láttam az Ősi istenek jóvoltából megmutatom neki, csak neki, hátha segít abban valamit, amire készülök.


Fegyver: Skymningen Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység Mágia: 40 egység

Aktív mágiák: Harci hév (20 kör hátra; Einar), az úrnő kegye (Einar, Thor-on), tűzimmunitás, mentálmágia (Fenrir-en és Jörmungandon)
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs (saját magán és Einar-on), védőmező/mágiagyengítő varázslat a város körül levő mágikus falban


#86 2011-04-10 13:50:12
Tao
Loki és Thorhalla beszélgetését hallgatva kezdek belezavarodni a dolgokba, Loki átveri Thorhallát, de Halla igazából tudta ezt, és ő verte át Lokit, aki viszont számított erre, ezért már korában átverte Throhallát sokkal jobban. Lényeg a lényeg, Loki nagy disznóságra készül, amikor minden gyermeke megérkezik, akkor pedig már egyértelmű, hogy ő verte át jobban Thorhallát. Persze csak egészen addig, míg Thorhalla nem talál ki egy újabb átverést. Azt hiszem, jobb, ha én nem ezzel törődöm, inkább felveszem a földről Skurge bárdját, és övemre akasztom. A következő pillanatban hátratántorodom az orrom előtt becsapó villámtól. A porban nem sok mindent látok, ez pedig nem kecsegtet sok jóval, ezért mielőtt pórul járhatnék, hátrébb ugrok, és Rengetőt lendítem meg magam előtt. Igaz, hogy nagyjából vakon teszem ezt a porfelhő miatt, de a fegyver mérete miatt nehéz elhibázni bármit, ami felém közelít, és egyúttal a port is elfújja a légáramlat, amit ezzel keltek. Ha mégis valami kikerülné a fegyveremet, és a füstön áthatolva felém támadna, azt megpróbálom kivédeni, esetleg újabb hátraugrással kitérni előle.


#87 2011-04-21 20:26:55
Morsus
Hroar felemelve a fejszét, mindenre emlékszik. Oly sok elvesztett év minden emléke feltámad. Újra önmaga. A villám ekkor csap be, amit a rengetővel söpör szét, de így nincs ideje védeni a vállát, amit Traak megsebez. Utána a holt ismét támad az óriás oldalának.
Hrotl és Balder a farkast várják mikor a földből kicsapnak a dárdák és megsebzik őket. Balder kardját veszti és a törpe is több komolyabb vágást kap. A napisten jobbját, alig bírja emelni.
Az íjászok Donart támadják. Thorhalla üzenete meglepő választ kap. Fenrir nem a ragnarökre készül. átveri az atyját. Csapdát állított neki. A másik fivére nincs is ott. A kígyó ezt be is bizonyítja amikor Thena neki támad és és annak leghatalmasabb villáma semmivé porlasztja a lényt.
Loki zavartan néz. Einar rosszul lesz és a varázs megszakad. Apja él, de még mindig nagyon gyenge. A viharisten földre zuhan apja mellé és testét és lelkét marcangolják a holtak. Donar villámokat indít a támadói ellen, de ekkor a villámok vöröses fényben visszafordulnak rá.
A néma isten robbanás után füstölögve keresi az okot. Vörös Boszorkányt látja, aki remegve emeli fénylő kezeit. Orrából vér folyik és lassan áll talpra.
- Te és én. Nem ide tartozunk! Ez nem a mi háborúnk.
Mondja a nő komoran. Donar megpergeti a pörölyét és az egy hatalmas villámot kezd el forgatni majd egy legintéssel halálos mennydörgés kíséretében küldi azt a nő felé.
- HAZA MEGYÜNK!
Üvölti a nő és a villám vörös lesz. Donar szemei elkerekednek majd a villám kettejük között fényesebb és fényesebb lesz, végül mindkettejüket elnyeli.
A füst helyét Loki értetlenül nézi. Megrázza a fejét és egy hatalmas pofont ad Thorhallának, amitől a nő hátra zuhan az anyja mellé. Laaktír kezéből a lánc kitáncol ás átalakulva a a káoszistennő nyakán válik béklyóvá.
< - Elég volt - mondta Loki. - Laaktír, végezz a törpével. >
Loki ezután int egyet és Sifen több száz vágás nyílik széthasítva a ruháját is. A ruha cafatok körülötte hullanak szét az öve darabjaival, amin a kardja és a kulacsa van.
< - Mozdulj és végzel anyáddal. >
Mondta Loki teljesen érdektelenül. utána megindul a többiek felé és mind pokoli fájdalmaktól hullottak a földre, bőrük pedig feketedni kezdett. Einar, Thor, Thena, Gunnar, Leif, Hela, Tyr feküdtek előtte szinte tehetetlenül. Tyr lassan állt fel kardjára támaszkodva.
< - Csak ennyit tudsz bűvész? >
Loki arcán komor ráncok gyürödnek a dühtől és újabb hullámot indít Tyr felé. Annak bőre már rothadóan fekete mégis újra talpra áll.
< - Gyerünk te gyáva férek! Küzdj, mint egy isten! >
Loki előkapja Surtur lángoló kardját és dühében döfte le Tyrt. Az mosolyogva zuhant térdre.
< - Valhalla népe üdvözölni fog féreg. >
Loki hátra hőkölt mikor rájött, hogy átverték, de már késő volt és Tyr holtan esett össze.
Hrotl még sebeit nézte amikor Fenrir Balderre vetette magát halkan súgva:
< - Bocsáss meg. >
Az óriása farkas a kardjáért nyúló isten torkát kapta el és fogait a nyakába mélyesztette.

Az égen az eső felhők vörössé váltak és vér kezdett csepegni. A földből csontvázak másztak fel lassan

< - Vége van. >


#88 2011-04-22 10:12:48
Henry White
~ Laaktír~

A lánc kitáncol a kezeiből és Tyr nyakán válik béklyóvá. Ez szerfelett tetszik a mágusnak, aki élvezettel figyeli a nő szenvedését. Majd bólint Loki parancsára, s varázslatba kezd. Újra dárdákat varázsol a földből, de ezúttal nem szünteti meg őket, egy ketrecet varázsol a törpe és Balder köré. Aztán ha sikerült csapdába ejteni őket, akkor újabb varázslatba kezd. Apró porfelhők emelkednek fel a földről és a két alak felé szállnak, menet közben meg-meg csillanva. Ez nem csak por, hanem apróbb éles ásványi szemcsék is vannak bennük. A cél pedig egyszerű. Egyszerű és kegyetlen, egyszerűen élve megnyúzná őket, megvakítaná és így tovább. Ha ez nem sikerülne valamilyen okból akkor újra dárdákkal támadna rájuk.


#89 2011-04-22 11:22:52
Thorhalla
Már nem kellett volna sok s a két íjász Donar-ra lőtt és a halandó nő is segített, de ekkor éreztem, hogy túlságosan is sokat vállaltam s kezdtem rosszul lenni. Hiába akartam atyámat megmenteni s tovább gyógyítani egyszerűen képtelen voltam rá. Összeszorítottam a fogaimat, hogy a lelkek okozta fájdalomtól ne üvöltsek fel. Láttam, hogy Jörmungand eltűnt, majd Halla a földre kerül egy pofon után, arra felkiáltottam és próbáltam volna felé lépni, de a nagybátyám s apósom felénk fordult. Most már felüvöltöttem a fájdalomtól és a földre zuhantam atyám mellett. Összeszorított foggal próbáltam felkelni a helyemről és igyekeztem az engem tépő holtakat felhasználni arra, hogy megakadályozzák azt, hogy Loki megölhessen én pedig azt, hogy ő Tyr-t. Ekkor próbáltam felemelni a Mjölnir-t s Loki, vagy Fenrir… kit védjek meg, a nagybátyámat, vagy mindannyiunkat. Ha sikerül felkelni, akkor végül kettejük közé teleportálok a Mjölnir segítségével és ott próbálok a földbe csapni, hogy mindkettejüket elérhessék a villámok.

Fenrir-re pillantottam meglepetten, az arcomra azonban semmilyen érzelem nem ül ki, ugyanolyan rideg maszk volt, mint eddig. Jörmungand eltűnt, ezek szerint a bátyám még mindig a Marmora-tenger mélyén alszik. Végül gúnyosan mosolyodtam el, nos vajon drága atyámnak, annak a nyomorult féregnek mikor tűnik fel, hogy ezen a mezőn mindenki sorozatosan veri át? Igazából ő is próbálkozik, de neki megy a legkevésbé, s ez mily szomorú s szánalmas az egykori cselszövés istentől. Újabb gúnyos mosoly, mikor a halandó szajha eltűnt a másik világ viharistenével. Nagyon reméltem, hogy a nő sem fog előtűnni soha többé s a saját bűnömet könnyedén kenhetem az atyámra. Éppen már kacagtam volna atyám képébe, hogy lám lassan minden összeomlik körülötte, mikor ismét arcon ütött. Nem messze anyámtól értem földet s köptem ki a vért a földre. Ó igen, ehhez átkozottul értesz, hogy asszonyokat üss meg, először az anyám, majd a nővérkém, most pedig én. Izzó tekintettel néztem rá, főleg, amikor a lánc a nyakamra került, minek a másik vége anyámon volt. Elfordult tőlem, még mindig nem fogta fel, nem ellenőrizte, hogy mi van velem. Anyámra néztem miután a parancs elhangzott. Érzéketlenül keltem fel a helyemről teljesen sértetlenül, míg mindenki más ekkor került a földre. Atyám tőrével a kezemben léptem anyám mellé és néztem rá. a szemeimből, ha akarta volna sem hiszem, hogy képes lett volna kiolvasni bármit is. más kérdés, hogy kivégeztem volna, ha szükséges. Ahogyan atyám elfordult s elindult a többiek felé lesújtottam egyetlen egy szúrással…
A tőr anyám mellett csapódott be, távolról mindenki azt hihette, hogy őt végeztem ki. De nem így történt a fegyvert kulacsába mélyítettem, bíztam benne, hogy még mindig a fekete víz van benne Helheim-ből. Kegyetlen vigyor jelent meg az ajkaimon, ahogyan felkeltem a helyemről s atyám felé fordultam még mindig vigyorogva. Ebben a pillanatban esett el Tyr és röhögött a képébe még halálakor, ő is átverte. Mikor a véreső kezdett hullni az égből a tőr pengéjét az alkarommal fedtem le, hogy ne moshassa le az eső. Mikor a csontvázak emelkedtem és kiejtette a száján, hogy vége van a lehető leghalkabban lendültem előre, igyekezve, hogy a lánc se csörrenjen. Ha sikerült atyám mögé érni nem vártam sokáig, hanem szúrtam a tőrével, egyenesen a bordái közé, bele a pengét a tüdejébe egy olyan helyen, ahol nem volt páncél. Ha sikerült ezt megtenni, akkor a szabad kezemmel a nyakát ragadtam meg hátulról s a fejét kényszerítettem hátra, hogy a füléhez hajolhassak.
< - Igazad van, vége van! – sziszegtem a fülébe. >
Néhány pillanatot vártam, majd a tőrt kifele húztam, miközben megforgattam s újra tövig beledöftem a hátába.
< - Megmondtam drága atyám, többé egyetlen parancsodat sem teljesítem, hisz a magam uram vagyok már. Ismét alábecsültél, egy senkinek néztél, miközben ismét felülmúltalak. Vége van, én győztem! Majd az ősi istenek ítélkeznek feletted s te nem térsz előlük vissza, mint Hela, Fenrir vagy én. Mily érzés, mikoron saját fegyvereiddel aratnak a gyermekeid győzelmet feletted? >
Ha még képes vagyok rá, akkor itt engedem el a nyakát s rúgom teljes erőből hátba, hogy a földre kerüljön.
< - Vége van! >


Fegyver: Skymningen Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység Mágia: 40 egység

Aktív mágiák: Harci hév (19 kör hátra), tűzimmunitás
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs (saját magán és Einar-on), védőmező/mágiagyengítő varázslat a város körül levő mágikus falban


#90 2011-04-24 15:08:22
Tao
A fejszét megragadva olyan emlékek rohannak melyek a sajátjaimnak tűnnek, mégsem ismerősek elsőre. Talán csak néhány másodperc telik el, de belülről nézve sokkal hosszabb folyamat, ahogy mindaz a tudás belémszáll, amelyet eddig nélkülöznöm kellett.
És mind közül a legrosszabb Jotunheim bukása.
Egy vágás zökkent vissza, a vállamat éri, és újra felém támad az óriás. Loki gusztustalan mágiája megfertőzte az elméjét, és nem veszi észre, hogy saját testvére ellen kell harcolnia. Valhalla őt is megillette volna.
Sérült karomban fogom a fejszét, a másikban Rengetőt tartom, rendesen meg kell feszítenem magam, de nem ez az első eset, hogy egy kézzel harcolok vele - most már erre is emlékszem. Fordított fogást veszek fel Rengetőn, és meglendítem jobb oldalamon. A csapás valószínűleg lassú lesz ahhoz, hogy eltaláljam az óriást, de épp elég, hogy ki kelljen térnie előle, és amikor balra tér ki, a bárddal támadom meg, az alkarján lévő inakat célzom, vagy ha még kevésbé védi magát, mert megzavarja a támodásom, akkor egyenesen a torkára megy a vágás.


#91 2011-04-25 16:11:50
BlackMail
Bah, átkozott varázslatok! Legközelebb szétzúzom annak a semmirekellőnek a fejét. Látom, ahogy Loki és a többi isten "harcolnak" egymással, de most nekem a farkasra kell figyelnem, aki már Balderre vetette magát.

< - ASGARDÉRT!!! - Üvöltöm el magamat és rávetem a farkasra >

Sebeim égnek, mintha tüzes vasat forgatnának benne, de törpe vagyok, nem terülhetek el csakúgy a harctéren, szégyent hoznék klánom nevére.

Fenrir-t ott ütöm, ahol érem, megpróbálom őt vagy megölni, vagy leszedni őt Balderről. Ha rám támadni, akkor megkísérlek elugrani előle, vagy a fejszémmel próbálom oldalra sodorni a támadását, ha az aki a földdel bűvészkedett az előbb megint támadna, akkor Fenrir mögé próbálok beugrani, hogy őt érje a támadás.


#92 2011-04-26 10:41:58
Tyler
~Traak~

Továbbra is az óriás a célpontja. Nem is törődve azzal ami Loki és a többiek körül történik. Amúgy sem az eszéről volt híres, hanem inkább az erejéről. Az intrika soha nem volt az erőssége, a harc már annál inkább. A kardjával megsebzi az ellenfele vállát, azonban a következő csapását megakadályozza a heves ellentámadás.
A jobb oldalról induló támadást, a pajzsával próbálja hárítani, míg a másikat a kardjával. Igaz így-ha sikerül a kettős blokkolás-mindkét keze foglalt lesz. A lábával megpróbálja hasba rúgni Hroart, majd ha sikerült és a keze felszabadult, a nyak felé vágni.
Ha nem sikerül akkor megpróbálja oldalra csavarni a kardjával felfogott fegyver csapását, s így oldalra/hátrébb lépni.


#93 2011-04-27 22:20:43
Morsus
Laaktír varázslata ketrecbe zárja a két asgardit. Balder eszméletlenül a földön fekszik. A halhatatlan isten, akinek egy gyengéje van, nem mozdul, de a büszke harcos a törpék nemzedékéből nem hagyja magát és Fenrirre veti magát így a mágus őt is elzárja majd a por forogva kezdi hármukat marcangolni. Hrotl bal szemére már nem lát mikor Einar a földbe csapja a mjolnirt és annak villámai szétoszlatják a mágus átkát. Ám ekkor...
Traak sikeresen ellöki magát Hroartól, de az óriással szemben hátrányban van hosszútávon. Ám ekkor...
Thorhalla kését a kulacsba döfi majd amikor Loki legendás tőre megfürdőzött az alvilág fekete tavának vízében a nő ugrik. Az égben szállva a lánc megfeszül és a rúnák vörösen izzanak. A bőre hasadni kezd Hallának és Sifre, ahogy a mágikus béklyó bünteti őket, mert távolodnak egymástól. A kínok ellenére is Thorhalla megérkezik és a tőrrel leszúrja az apját. A kés pengéje behatol, a fekete tó vize átkához hűen próbára teszi a lelket és a méltatlannal végezz...

Ám ekkor...

Lokiból feketésség árad mindenfelé és milliónyi lélek szabadulva repül el, ahogy az isten fehéren kezd világítani. Üvöltése hangos mégis néma. Thorhalla fájdalmaktól zuhan a földre akarata ellenére, anyja belehalt a szúrásba. Loki fénylő alakja felnéz és asgard gyermekei először láthatják ezt a tekintetet. Loki már nem őrült többé. A józanság tekintetével meghatottan nézi a csatatéren lévőket.
< - Gyermekeim - súgja és remegve nyúl feléjük. - Odinra, de gyönyörűek vagytok. Olyan... büszke vagyok rátok. Vak voltam. Nem láttalak titeket. Bor, de vak voltam - mondja sírva a férfi. - Eszköznek néztelek titeket értelmetlen harcomban a világ ellen, bárint tettem veletek ti csak... ellenállattok. Azt hittem gyengék vagytok, vakok. Én voltam az, őrületem eltakarta milyennek letettek. Hercegek és Hercegnők. Szeretlek titeket. Bocsánatot nem érdemlek, de ti... és főleg te Thorhalla, megváltást igen. Elvettem az családod és a szerelmed. Az utamon jársz, bárhogy is tagadod. Megmentelek bármi áron. Megmentelek mindannyiitokat. MEGMENTELEK! >
Loki büszkén kiáltja ezt és a fénye szétárad. A semmibe foszlik nagy része, de egy kicsi Sif köré táncol és a láncot semmivé téve a levegőbe emeli, ahol minden sebét begyógyítja. A fények utána Thort gyógyítják meg, majd Helt, Thorhallát és végül megszabadítja a szellemeitől Einart. Végül a fény újra életet ad Traaknak és Laktírnak. A Halál hatalmai Hela szívja vissza, de azok táncolva csapnak Fenrirbe. Az ébenné válik és a fának ugorva karmaival végig kaparja azt.
Az Életfa résein fehér fény árad ki. A világ remegni kezd és Asgard hősei lassan talpra állnak. A fény táncolva öleli át Fenrirt és a farkas üvölteni kezd.

< - Sorsod beteljesítetted farkasherceg! - szólnak az ősistenek. - A Halál ismét a helyén van! Szabad vagy!

< - Ti Kilenc Világ bajnokai! Ajándékot kaptok, melyet egy háború áldozata, az akit ti Lokinak neveztettek, kért nektek lelke halhatatlanságáért cserébe. Egy kívánságotokat most itt teljesítjük. Életet adunk, sebet gyógyítunk, de nem pusztítunk. Életet nem adhatunk azoknak, akik itt Loki keze által buktak el, de mindenki másnak igen. Esélyt adhatunk és reményt, de a háborútokat nektek kell megvívnotok. >


#94 2011-04-28 12:10:26
Thorhalla
Még láttam annyit, hogy legalább a harcolók egy részét sikerült szétcsapnom a villámokkal, majd térdre zuhantam a fájdalomtól, hogy a holt lelkeket nem tudtam elűzni magamtól. Meglepetten néztem a Halla és Loki kettősét, miként a feleségem hátba szúrta az apját, a feketeség miatt a fegyverem emeltem magam elé, hogy védhessem magam, ha szükséges, de úgy tűnt, hogy erre nem lesz szükség. Loki-val történt valami, fekete fények, majd fehérség s olyasmit láttam meg, amit még soha korábban s nem is hittem, hogy ez megtörténhet. Loki, ki nem volt őrült. Döbbenten figyeltem, miként Loki megment s meggyógyít mindenkit, mikor a lelkek eltűntek már képes voltam felkelni s a feleségemre pillantottam bánatosan. Mindig is erre várt, mióta visszatértem, hogy az atyja büszke legyen rá s elismerje. Mélyen hajoltam meg az ősi istenek előtt, majd végignéztem Asgard város romjain s a holttesteken, a tekintetem a szülőanyám testén állt meg. Megannyi önzőséget lehetett volna kívánni, hogy szabadítsanak meg a Halál istenségétől, attól a hatalomtól, hogy ne lássam többé Halla-t szenvedni, de Asgard hercegeként nem tehettem ilyet, nem lehettem önző, hogy magamnak kívánjak bármit is.
< - Azt kívánom, hogy mindenki, ki ebben a háborúban elhullott – kezdtem. – Nem számít, hogy ezen a napon, vagy a legelején, éljenek! Egyik sem érdemelt halált a holtak kezétől, éljenek mind s járhassák újra a Kilenc világot. >
Atyámhoz s nővéremhez léptem, hogy felsegítsem őket a földről, ahhoz azonban már nem maradt bátorságom, hogy a szemükbe nézzek azért, mit elhallgattam előlük.

Nem figyeltem a többiekre, sem pedig arra, hogy megannyi seb szakad fel a testemen annak köszönhetően, hogy távolodom anyámtól, felnyögtem, minden erőmre szükségem volt, hogy ne sikoltsak. S szúrtam, megannyi fájdalom miatt zuhantam a földre s hátranézve anyámat látva már nem volt életben. De legalább ez a féreg is vele pusztul. Csupán az zavart, hogy így. Ennyire könnyedén s nem szenvedhet a kezeim által a következő évszázadokban. Összehúzódtam a földön s a körmeimmel a földbe vájtam, hogy azt szorítva küzdjem le a fájdalmat, mi nem akart múlni. Egyetlen vigaszom, hogy ő legalább többet szenved az ősi istenek előtt. Igyekeztem felnézni a fekete, majd fehér fényekre s mikor megláttam atyám arcát, talán jobban megijesztett, mint korábban bármi más. Sosem láttam józannak, mind is őrült volt, most pedig az a valaki volt, kit talán mindig is látni akartam s mégsem. Mikor sírva nyújtotta felém a kezét csak megvetően fordítottam el a fejem, nem volt már rá szükségem, remekül elérte, hogy soha se legyen másra! Megremegtem a szavaira s dühösen néztem rá, azokat a szavakat mondotta ki, miket mennyire vágytam régen hallani. Régen! Nem most, már nem számított semmi ettől a féregtől, s ez sem.
< - Elkéstél ezekkel a szavakkal nem gondolod atyám? – kérdeztem ridegen. – Csupán két évezredet Fenrir-nél, Hela-nál s Jörmunganddal, nálam fél ezerrel! >
Erre vágytam, mióta az átkával esküre kényszerített, hogy megfeleljek neki, s most mégis csak ürességet s még nagyobb dühöt érzek iránta. Mit hitt, hogy ezzel jóvá tesz mindent, s el lesz feledve minden? Nem, sosem lesz elfeledve. Dühösen szorítottam ökölbe a kezeimet, mikor a megváltásról beszél. Nem kérem azt a könyöradományt, mit nekem kíván adni, nem függök tőle, sem senkitől. Már én vagyok a saját magam ura, nem pedig valaki bábja!
< - Nem kérek a jóindulatodból sem a szánalmadból féreg! – kiáltottam rá dühösen. – Sem a megváltásod ígéretéből! >
Megváltás? Csak a gyengék szorulnak efféle adományra, én képes voltam arra, hogy felkeljek s továbbmenjek, mind mindig. S nem voltam az ő útján, ha így lett volna az ősi istenek megölnek s nem engednek el a próbámon. S most már csak ez kellett, hogy méginkább figyelemmel tartson mindenki hála neked, de nyomorult féreg!
< - Nem járom az utad – mondtam dühösen. – Veled ellentétben én érzek, s mi a legfontosabb, az én elmémet nem hajtotta uralma alá az őrület, mint a tiedet, már nem vagyok te… >
Utolsó kiáltás tőle, majd eltűnt a fehér fény mindenkit körbevett, az anyámat, Thor-t, engem s a sebeim eltűntek, az anyám pedig újra élt. Fenrir-re néztem, ki a Világfának támadt, újabb fények s az ősi istenek tűntek fel. Lassan minden héten találkozom velük, már nem is számolom, hogy hányadik találkozás ez. Meghajoltam feléjük, a fivérem s a nővérem szabad volt ettől a pillanattól kezdve s atyánknak hála még egy kívánságunk is volt. mit lehetne kívánni, ha hatalmat kívánok, mindenki ki itt van megöl, vagy lefognak s életem hátra levő részét börtönben töltöm, mint atyámnak kellett volna. Einar kívánságán nem lepődtem meg, mily nemes s önfeláldozó, mint mindig. Michael-ből legyen Asgardi? Az átokba! Hogy az életem legnagyobb lehetőségét kénytelen vagyok arra használni, hogy ne bélyegezzenek meg örökre. A nagybátyámra, majd anyámra néztem, az átokba nyomorultak!
< - Az anyám kaphassa meg szíve második leghőbb vágyát – mondtam. – Had szülhessen végre gyermeket a férjének. >
Még egy pillantás anyámra.
< - Ne merészelj értem kívánni bármit is! – sziszegtem. – Nem kérek belőle! Nem vagyok gyenge, hogy másokra szoruljak! >

Talán ő volt az egyetlen, ki nem nézett meglepetten a húgára, mikor az a kívánságát mondta.
< - Bár jómagam igazából kérni sem kérhetnék – szólt Gunnar. – Hisz voltatok oly kegyesek, hogy újra itt járhatom az élők között. De ha mégis vagytok oly kegyesek, akkor… van még két testvér – nézett végig a Hela, Fenrir és Halla hármasán. – Kik most nincsenek itt. Jörmungand s egy kiről a húgom mesélt, kiről semmit sem tudni. Szabadítsátok fel mindkettőt atyjuk befolyása alól, kapjanak oly értelmet, mi nekünk is van s asgardi külsőt, hogy itt lehessenek mos is a fivérükkel s nővéreikkel. Hogy a családjuk egyik tagjának se kelljen többé nélkülözni a többiek társaságát. >
Leif, aki letérdelt, mikoron az ősi istenek megjelentek csak most kelt fel a helyéről, hogy szóljon is hozzájuk valamit. Kíváncsian pillantott az úrnőjére, úgy tűnt számára, hogy Loki mégiscsak tévedett.
< - A herceg szavait folytatnám – mondta. – Hogy a gyermekeinknek s nekünk is legyen hol élnünk, laknunk, állítsátok vissza a Kilenc Világot oly módon, mint milyen volt a háború kitörése előtt. >


Fegyver: Skymningen Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység Mágia: 40 egység

Aktív mágiák: Harci hév (18 kör hátra), tűzimmunitás
Passzív mágia: Asztrál- és mentálpajzs (saját magán és Einar-on), védőmező/mágiagyengítő varázslat a város körül levő mágikus falban


#95 2011-04-28 15:37:46
Henry White
~Laaktír~

Szörcsögve, élettelenül s mégis élvezve azt hogy a két élő a varázslatának a csapdájába esett, röhög. Vigyorogva a Törp és Balder szenvedésein, mintha ez lenne "élete" egyik legjobb pillanata. A törpe hiába küzd, a varázslata szép lassan fogja megnyúzni, élve, a lehető legfájdalmasabb módon....
Ekkor Einar villámai elsöprik a ketrecét, pedig a törpének már az egyik szeme is megsérült. eltorzult arccal próbál újabb varázslatot mormolni, hogy elsöpörje végleg a bosszantó törpöt és Baldert is vele együtt.
Ki tör a teljes zűrzavar, Thorhalla ledöfi Loki-t, majd Loki uralma lehullik róla, s rögtön utána szinte újra él. Lélegzik, érez.....
Ez egyszerűen elmondhatatlan érzés, szinte észre sem veszi , könnyek csorognak a szeméből....


#96 2011-04-28 15:48:37
Tyler
~Traak~

Nagy nehezen kivédi a a csapásokat és sikerül távolságot tartania az ellenfelétől. Egy villámcsapás varázslat szavait mormoljam, hogy áthidalja a távolság okozta hátrányát. Mikor Loki-t, egyszerűen leszúrják csak tehetetlenül bámulja az eseményeket. Mozdulna, hogy mentse az urát, de a teste nem mozog. Aztán térdre zuhan ahogy az Ősi istenek megjelenek. Döbbenve észleli, hogy érzi a földet a lábai alatt. Lassan fölemelkedik, majd mikor senki sem figyel egy óriási villámmal próbálja megsütni Thorhallát és a körülötte állókat. Úgy tűnik, még az életben is Lokit szolgálta, nem csak halálában....


#97 2011-05-02 13:54:16
Tao
Némileg megkavarodnak itt a dolgok, a holttal harcolok, de ekkor valami félbeszakítja a csatát, egész pontosan Loki hátában a tőr az, ami keresztbetesz neki, meg két bordájának is. Különös pillanatok következnek, látom a holtak arcán, ahogy visszatér beléjük az élet, és olyan istenségek jelennek meg köztünk, akiknek hatalma felfoghatatlan a legtöbb asgardinak. Övemre akasztom a bárdot, és csak bámulom a történéseket, és hallgatom a kívánságokat: mindenki újra él, a kilenc világ újra a régi, és a többi. Ám ekkor az ellenfelem, akiről már azt hittem, felhagyott a csatával, ismét támadásba lendül. Ismerem a mormolását, már ellenem is használta ő, és más is a villám idézésének mágiáját. Meglendítem Rengetőt, és teljes svunggal megpróbálom tarkóncsapni vele a rakoncátlan lokistát, aki még akkor sem adja fel elveit, mikor már Loki maga is megtérését hírdeti - mégha ebből a lánya nem is kér.
<-Csihadj!> - Szólok rá még amolyan mutatóban a gonoszra, aztán remélhetőleg nem okoz már több galibát. Ha esetleg az istenek oly figyelmesek, hogy szernységemet is észreveszik, és tőlem is azt kérik, kívánjak valamit, hát némi szakállvakarás után azért csak kibököm.
<-Örülnék, ha Ymir ismét köztünk járhatna Jotunheimben, életben, egészségben, ereje teljében.> - Nem is annyira kérésként mondtam ezt, inkább csak óhajomat nyilvánítottam ki, majd ők kihámozzák, hogy mi a lényeg.


#98 2011-05-03 19:31:10
Morsus
Sif örömkönnyek között néz a lányára és a kérések szerint állnak helyre a kastélyok, erődök és birodalmak, végül elhunytak állnak újra talpra. Thor lassan feláll és az ősistenekre néz.
< - A híd, hozzátok vissza, hogy gyermekeink hazatérhessenek. >
A villám megjelenik az égen és mielőtt bárki léphetne cikázva csap Thorhallába. Az istennő égett földre zuhan élettelenül. Ymir lassan formázódik ki a fehér fellegek között és az ősi istenek mennydörgő hangon üvöltenek:

< - GYERMEK! ÉLETET ADUNK ÉS TE EZT GYILKOLÁSRA PAZARLOD! LÉTED MÉLTATLAN! PUSZTULJ! >

Az égi fehér fény eléri Traakot és pusztítóerejével lassan semmivé teszi az óriást. Sif dühösen néz az ősistenekre.
< - Az életét! Adjátok neki vissza! Mindent! Családot, emlékeket! AZ életet, melyet Loki ármánya mind eddig elsöpört! >
Thorhalla sebei begyógyulnak és nevelőszülei lassan a többiek között jelenek meg. Sif remegve öleli a lányát.
< - Senki nem parancsolhat nekem gyermek, ezt tőlem örökölted. >
Mondja komoran és ellentmondást nem tűrően. Fenrir néz fel fáradtan.
< - Vegyétek el vadságom, hogy méltó legyek hozzá. >
Nézett Thenára, aki meglepve emelte a kezét az égre.
< - Nem! A Farkasoknak herceg kell. Tegyetek engem farkassá. >
Mondta fejét lehajtva és Thena fényben fürösztve vált hófehér farkassá. Fenrir könnyek között lépett hozzá.
< - Harcostársaim közül meg annyival végzett a Dísir, kérlek adjátok vissza az életüket. >
Hela lép elő.
< - Vegyétek el tőlem a holtak királyságát. Fáradt vagyok és gyenge. Nem bírom többé koronám súlyát. >

< - Találj méltót helyedre és szabad leszel Halál gyermeke. Ketten még nem kívántak, Laaktír és Hortl. Kívánjatok. >


#99 2011-05-03 21:44:06
Thorhalla
Anyára néztem, remélem kellően érzékelte, hiszen mi mindenről mondtam le miatta. Elfordultam tőle s elindultam lassan kissé távolabb a csoporttól, míg a többiek a kívánságaikat sorolták. Gunnar-ra pillantottam szóval így lesz Jörmungand is szabad. Azonban az ostoba viharóriás szavain megütköztem. Ymir?! Ennek az ostoba hogyan lehetett? Jotunheim az enyém volt végre, azért a birodalomért s a koronáért megküzdöttem! Nem veheti el tőlem minden óriás szülőatyja! Villámok, az óriás felé fordultam, ki rám támadt, rám, ki kétszeresen is királynője. Gúnyos mosoly jelent meg az ajkaimon, miközben a közeledő villámokat figyeltem. Nem védekeztem, eszem ágában sem volt.
< - Végre! – suttogtam halkan. >
Csak lehunytam a szemeim, mikor eltaláltak a villámok sem sikoltottam fel. Végre vége s Asgard is fellélegezhet, már nincs kitől félniük tovább… minden veszély elhárult, mit a véreim okozhattak. Azonban a nővérkém helyett a fejembe fájdalom hasított, ahogyan emlékezni kezdtem. NEM! Legszívesebben hangosan sikoltottam volna fel, nem akartam emlékezni, nem kértem ezeket a nyomorult emlékeket! Nem akartam emlékezni, hogy milyen voltam gyengeként, egy törékeny bábként, arra sem, hogy Norvégiában miként éltem a halandók között. Hányinger fogott el a képek láttán s undorodtam magamtól, hogy mikre voltam képes azokért a férgekért, mik nem többek báboknál. Öklendezve fordultam oldalra s a körmeimet az égett földbe vájtam. Levegő után kaptam, éltem! Ismét éltem. Felsikoltottam. Nem a fájdalomtól, hanem a ténytől, hogy újra itt vagyok, hogy újra élek s nem Niflheim-ben van a lelkem. Reszkettem a dühtől, majd valaki átölelt, ekkor nyitottam csak ki a szemem, az anyám volt s az ő hangja. A régi életem emlékei, egyszerre helyeként dupla képek, hogy örömmel végzem ki atyámnak Einar-t s ugyanaz, hogy sírok, mert nem akarom megtenni. A barátaim, hogy ő kényszerít. Az első emlék, hogy próbálok rátámadni arra a féregre, de esélyem sincs, majd az, mire emlékeztem, hogy esküt teszek neki.
< - Mit tettél velem? – kérdeztem dühösösen. – MIT?! >
Felnéztem a többiekre remegve, Thena-ból farkas lett, hát az egyetlen barátom is elhagy? Felkacagtam, mit fogsz most szólni drága nagybátyám, hogy mindkét gyermeked atyám fattyainál köt ki. A tömegben mindenki élt, Einar kívánsága, de ott voltak olyanok is, kiket nem hittem, hogy valaha látni fogok. kiket én öltem meg annak idején atyám parancsára. Mit tett velem az anyám?!
< - Ostoba szajha! – kiáltottam anyámra, miközben ellöktem magamtól. – Miért?! Miért hoztál vissza?! Ti meg miért teljesítettétek?! – néztem dühösen az ősi istenekre. – Hisz tudjátok, hogy nem akartam! >
Felpattantam a földről s ekkor néztem körbe, még valakiket megláttam a tömegben. Nem, ez nem lehetett igaz, nem tehette! Nem tehette meg ezt velem! Meglepetten néztem rájuk, nem lehettek életben, hiszen én temettem el kettejüket. Mindenkit visszahozott, kik meghaltak? Nem léptem feléjük s elfordítottam a tekintetemet róluk, bármennyire is jó lett volna megölelni őket, azzá lettem, kinek legutoljára akartak látni, atyám leánya. Amora-ra s Skurge-re emeltem a tekintetem.
< - Veletek még elszámolni valóm van – mondtam ridegen. – Amint ennek vége! >
Végül meghallottam a nővérkém kívánságát, felé fordultam, úgy hiszem, hogy volt egy igen érdekes ajánlatom számára.
< - Alkut ajánlok nővérkém – mondtam. – Einar már halálisten volt, mikor a gyermekei fogantak. Nem viszed vissza őt s nem jelölöd meg őt méltónak a királyságod élére, de „túszként” cserébe megkapod az egyik unokaöcsédet, hátha valamelyik örökölte az atyja élőholtakhoz köthető erényeit. Te választasz s taníthatod ki, hogy méltó utódod legyen. Így Helhiem s Niflheim a vérvonalban marad s magad is olyasvalakit kapsz biztosan, ki méltó lesz. >
Végtére is két fiú nem örökölhet egy trónt még úgy sem, hogy Jotunheim is ott volt már a listán. Végig a nővérkém szemébe néztem rezzenéstelen arccal, nem néztem a többiekre, nem volt bátorságom a nevelőszüleim sem pedig a családomra tekinteni azok után, hogy mindenki halhatta a legféltettebb titkom…

//Folytatás: Loki kastélya//

A híd is rendben volt, a többiek is, lassanként mindenki kezdett felkelni a kívánságok s kérések nyomán. Azonban ekkor az óriás villámokkal támadott, megrökönyödve néztem, miközben a feleségemre sújtott le. Mozdulni sem tudtam a megrökönyödéstől, pillanatokkal később pedig már csak a kedvesem testét láttam zuhanni.
< - HALLA! – üvöltöttem. >
Rohantam oda mellé és térdeltem le, halott volt, láttam a lelkét, éreztem, hogy könnyek égetik a szemem, nem veszíthettem el, így nem! Hallottam Lady Sif kívánságát, hogy mindent hozzon rendbe. A következő pillanatban sikoltott, élt újra élt. Nyúltam volna felé, de Lady Sif már megelőzött. Aggódva figyeltem az asszonyomat, majd értetlenül néztem rá, mikor ellökte az anyát s felkelt. Miért hozta vissza? Elkerekedtek a szemeim, tényleg azt hallottam, amit? Meg akart halni s az ősi istenek tudják? Mi az átok folyik itt?
< - Halla? – kérdeztem tétován. – Jól vagy kedvesem? >
Arra néztem, amerre ő, a barátaink, kik oly rég óta voltak halottak s Lady illetve Lord Hyrrokkin, Ingrid s Asvald. Mily régen nem láttam őket, mosolyogva figyeltem mindenkit, kik régen voltak holtak s most mégis visszatértek közénk. A húgomra néztem, mikor a kívánsága elhangzott, Halla-t most hagytam az anyjával míg Fenrir-hez s Thena-hoz léptem. Megöleltem a húgomat s egy csókot nyomtam az arcára.
< - Mondtam én! Légy boldog húgom – mosolyogtam rá. – S látogass meg minket, amilyen gyakran csak tudsz az unokaöcséidnek hiányoznál – ezzel Fenrir-re néztem s a kezemet nyújtottam neki. – Vigyázz rá rokon! >
Hela-ra néztem, nem csodálkoztam, hogy megelégelte a királyságát, két évezredet ott tölteni s akkor még velem is volt mindenképp elszámolni valója, amiatt, mi voltam. Ami megnyugtató volt, hogy legalább Halla most igen hamar összeszedte magát, legalább láthatóan, de az a halál utáni vágya nyugtalanított. A szavait alig akartam elhinni, Asvald-ot vagy Fonn-t átadni Hela-nak értem?! Lehajtottam a fejem, nem tehetett mást, mintsem beleegyezni, hisz a politika az ő harctere s jobb a békesség…
< - Csupán az a kérésem lenne – néztem Hela-ra. – Ha beleegyezel az ajánlatba, csak akkor vidd el egyikőjüket, mikor már idős lesz, hogy megértse miért s ne most. >


#100 2011-05-03 22:00:11
BlackMail
A homokvihar abba marad, de a kár, amit a szememben okozott az megmarad. Loki elbukott és az ősistenek megjelennek, látványuktól térdre borulok. Az ajánlatuk meglepő és váratlan, míg mindenki mások javát kívánja én csak egy dologra tudok gondolni, klánomra. Egy magamfajta törpének három dolog határozza meg az életét, a harc, a mesterség és a klán. A harcból és a mesterségből kiöregedek, de a klánom az a halálomig elkísér.

< - Én dicsőséget kérek a klánomnak. Nevemet feledje el az utókor, de a klánom neve és ereje maradjon fent! Én ezt kívánom tőletek! - >

#101 2011-05-05 11:58:27
Tao
Azt hiszem, lassan minden kívánság elhangzik, amit el lehet képzelni, néhányan a világot szeretnék ezekkel jobbá tenni, mások önmaguknak kérnek segítséget, vagy szeretteiknek, barátaiknak. Én már csak figyelmesen hallgatom az eseményeket, és időnként jót mosolygok Thorhalla kirohanásain. Az úrnő igencsak kiszámíthatatlan jószág, ami azt illeti, biztos nehéz lehet megzabolázni feleségnek, kétséges is, hogy őt választotta-e Einar, vagy Einar lett kiválasztva.
Akárhogy is, hogy valahogy úgy érzem, hogy nem egészen van rendben minden. Hiányzik valami. A holtaknak vége, az elesettek újra élnek, az igazságtalanságokat megtorolták, a hőstetteket megjutalmazták, és minden, de minden olyan, amilyennek lennie kell. Valami mégsem tetszik az egészben. Minden túl...
Békés?
Nem mintha nem élvezném a békét, és ennyi évszázad csatáinak emlékével aztán igazán tudom értékelni, de most úgy tűnik, mintha soha nem is lenne többé háború. Persze, hogy lesz. Ymir visszatért, és olyan csatákat fogunk vívni, amiről évezredek óta csak legendákat mesélünk egymásnak.
Azt hiszem, hogy csak honvágyam van. A Grundison klán, apám, fivéreim, kiket olyan rég nem tudtam köszönteni úgy, hogy emlékeztem is volna arra, kit köszöntök... Még a közeli törzsek is hiányoznak, akik rendre megsértik a vadászterületeinkre kihírdetett belépési tilalmat. Lesznek itt még háborúk, csaták, vérontás, és dícsőség a halálig. Csak most épp két ilyen háború közt megiszunk egy kupa sört azokkal, akikkel igazán érdemes.

#102 2011-05-12 21:14:07
Morsus
Hela nővérére nézett.
< - Hát legyen így. Még ifjú Helheimhez, de ha eléri a kort és addigra nem lesz méltó örökösöm eljövök egy gyermeketekért. >
Mondta csendesen és füsté vált.
A törpe döntésére az ősi istenek komor hangon szólaltak fel:
< - Törpe harcaidat nem vívhatjuk meg így rád kell ezt bíznunk, de győzedelmesen óvtad meg a kilenc világot a ragnaröktől, neved már nem lesz elfeledve. >
Az ősi istenek lassan elhalványulnak.
< - Asgard Büszke harcosai! Méltók vagytok nevetekre! Istenek. >
Az ősök eltűntek és a szivárványhídon Sathad a hírnök vezette be a menekülteket. Thor átkarolta Sifet és végig pillantott a tömegen.
< - Új korszak következik! Egy hosszú ideje érdemelt béke! Az új Aranykor! >

Asgard
Thor Odinálomba merült, a trónra Einar került.
Thorhalla Jötünheim örököseként Hroart nevezte ki régensének.
Hortl, a törpe hadsereg egyik hadvezére lett.
Balder és Jörmungand visszavonult, vándorolva járja a Kilenc Világot.
Fenrir és Thena a farkasok királya és királynéja lett.
Hela a pokol mélyén lángok közt figyeli a világot keresve a méltó utódját.
Asgard romjainál Heimdall kelt életre.
Sif a valkűrök új vezérét képzi ki.
A béke eljött. Asgard győzedelmeskedett.

Istenek Háborúja - A finálé
VÉGET ÉRT