Város

Az eredeti topic

A Város, az elmúlt huszonöt év alatt épült Red Rose maradványaiból, a családok jelentős része itt lakik, kertes és emeletes házak egyáránt találhatóak itt, akárcsak egy nagyobb sport pálya is, ami jellemzően otthont ad a nagyobb eseményeknek. A város annak ellenére, hogy immáron negyed évszázada ad otthont az itt lakóinak nem túl nagy népességű, mindenki ismer mindenkit. A város erdő felé eső részében áll egy nagy szoborpark is, ahol a korábbi hősökről, halottakról emlékezhetnek meg azok, akik még mindig életben vannak.



Az eredeti topic

#2 2009-11-23 10:20:25
Thorhalla
Már jócskán délutánra járt az idő, amikor mindenki megkapta, megtalálta a levelet, amit neki és a családjának címeztek. Igazából semmilyen meglepő dolgot nem tartalmazott, hiszen igazából szinte mindenki várta már ezen eseményt és tudták, hogy miről is híres az a nap, amelyiket írták. Ez volt ugyanis a nap, amikor pontosan 25 évvel korábban az összes személy, aki a bolygóra került összefogott egymással és győzelmet aratott Thanos és Vérontó felett, illetve az Asgardiaknak ez a nap egy huszonöt éves házassági évforduló ünnepe is volt. A levél mindenkinek angolul szólt, Thordin, Laaksonen és Vutha családjának két nyelvű, Asgardi és angol nyelven szólt a levél, míg az Asgardi személyeknek, családoknak pedig csak azon a nyelven íródott. A levél készítője mostanra nem volt meglepetés, mint az előző négy évben is, most is Freydis Einardottir volt az, aki vette a fáradtságot ahhoz, hogy személyesen írja meg minden egyes családnak és személynek a meghívót, már akik fontosak voltak és együtt harcoltak az első sorban annak idején. Minden más mezei polgár család sokszorosított meghívót kapott.

„Kedves …(mindenkinek a saját családjának neve)
Ezúttal szeretnélek meghívni a ma este 8kor, a sportpályán kezdődő ünnepségre és megemlékezésre, amit szeretteink, barátaink, elesett bajtársaink és az itt tartózkodásunk emlékére, az összefogás és bajtársiasság miatt rendezünk. Mindenkit szeretettel várunk, mint minden évben, étel, ital, jó kedv, zene és mulattság vár minden érdeklődőt. Éjfélkor pedig a megszokott tűzijáték.

Üdvözlettel,
Freydis Einardottir

Ui.: Szép csillagos és viharmentes este lesz, ezt én garantálom!”

Mire mindenki végzett a levélolvasással, körübelül annyi idejük van, hogy elkészüljenek és induljanak a helyszínre, hogy ne késsenek el. A szülők számára szinte mindenhol ez minden évben, így nem nézik el a gyermekeknek, hogyha nem akarnak menni.


#3 2009-11-23 15:16:27
Thordin
A levél elolvasásra került, mint Thordin, és hitvese, na meg lánya részéről is. A kézzel írott meghívó igazán kedves gesztus, és ezt nem tagadhatta le egyikük sem. Kaalhina számára magától értetődött a kíváncsiság, és az érdeklődés, mint minden évben, ezért pedig már tudta is, hogy nem marad le róla. Thordin kicsit húzva száját, csak úgy mint mindig, de most is elmegy. Feleségével együtt. A tiszteletet mindenféleképpen megadja a család, hisz a harcosoknak kijár. A lány szokásos harci díszében lép porondra, míg apja már nem a szeretett vértjét veszi fel, hanem egy egyszerű midgardi ruhát. Bizonyára néhány fajtársának szúrni fogja a szemét, de nem érdekelte eddig, és most sem fogja. Nem kellet sok idő, mire összekapták magukat, és meg is indultak. A sportpályára érkezésük során eléggé mélyreható beszélgetésbe elegyedett Thordin a lányával. Mint minden évben. A szokásos szöveg, ami már sablonnak minősült tőle. Kaalhina kicsit már unta de a szüleje iránti tisztelet gátat szabott szavainak. Türelmesen, és nyugodttan hallgatta végig apját.

~Mikor lesz már vége… én nem tudom mért ennyire ellenszenves velük.. vagy is… nem értem… persze értem én, de akkor is. Bocsánatos bűn a dolog. Na és persze isten… a dolga a példamutatás, bár nem azt teszi. Igaz, nekem remek nevelést adott, erre nem lehet panaszom… áh… már meg sem szeretném érteni őt. De végül is szeretem őt, a maga konok stílusával együtt. Jó lesz látni a rokonokat, mert nem sűrűn szokta megengedni hogy lássam őket.

Lassan megérkeznek a sportpályára, és a beszélgetésnek is vége szakad. A lány pedig engedelmet kérvén elvegyül a tömegben, és rokonát kezdi keresni. Nagybátyja fiát, akit remélhetőleg mihamarabb megtalál. Igaz sok mindenkit ismer, de kihasználná az alkalmat, hogy unokatestvérével találkozzon, mert nem sűrűn engedtetik meg neki ez a luxus. Freyr alakját kutatja, és vegyül el a tömegben.


#4 2009-11-23 15:29:35
Patriot
Egy újabb levél… csak úgy mint minden évben, a Strong család szívesen vette a meghívást, és kiöltözvén készültek az esti mulatságra. Minden évben ott voltak, mért nem lenne ez idén is ugyan úgy. Főleg, hogy George katonaként kötelességének érzi, hogy megemlékezzen, csak úgy mint a hasonló nevelést kapott fia is. Igaz, ő nem olyan elméjülten, de némi katonai fegyelem belé is szorult apja hatására. Kiöltöztek, és az egész család készűlt az estére. Chris, szeret dicsekedni, bár nem ellenszenves módon, inkább aféle szórakozottan, hogy neki ez meg az van, és mint korábban, most is elviszi a páncélt. Nincs rajta, egy vitrim szerűségben cipeli apja és még néhány társa segítségével, akik szintén a sportpályára tartanak. Szereti mutogatni, és büszkélkedni a felszereléssel. Nem is hiába, hiszen apja részt vett a 25 évvel ezelőtti harcban. Nem kis megpróbáltatás volt a számára, és egyfajta ereklye a páncél, amit örökölt a fia. Igaz, modernizálta, de hát az eszmei értéke mit sem vesztett. Hamarosan megérkeznek az ünnepségre, ahol Chris már ki is teszi a Sportpálya egyik részére a vitrimet, és apja illetve anyja társaságában helyet foglal, majd pedig beszélgetésbe elegyednek, és úgy várják a teljes létszámot, na meg hogy végre teljesen elkezdődjön Asgardiak, és Midgardiak közös ünneplése, na meg megemlékezése.


#5 2009-11-23 17:00:28
Tao
A szoborpark egyből az erdő mellett van, emlékszem, mennyit jártam ide gyerekkoromban. Apám szobra mellett időzök el egy ideig, és kicsit beszélek hozzá, megkérdem, hogy van, és megdícsérem, hogy milyen jól tartja magát. Végül megölelem, és elindulok a városba. Rövid séta, de kellemes táj, a házak, az utak nem azok a dolgok, amiket mostanában láttam, azt sem mondanám, hogy látni szerettem volna, de most, hogy előttem van mindez, tetszik. Egész lassan, szinte már csak bandukolva haladok a sportpálya felé, és közben a házakat figyelem. Minden ház egy történet, a benne élők sosem akartak idejönni, de egészen biztos vagyok benne, hogy most már találnék olyat, aki sosem akar visszamenni. Én is ilyen lennék? Vár rám valami ezen a Földön? Sok új vidék, új hegyek és folyók, de sok ez egy embernek, sok nekem ez a kerek világ is. Ha bejártam mindent, és megismertem, talán tovább akarok menni, de az is lehet, hogy addigra már nagyon öreg leszek, és jobb szeretnék egy olyan világban élni, amit ismerek. A jövő zenéje, ahogy mondani szokás. Még hihetetlen lassú tempómmal is időben érek a pályához, amiről úgy emlékeztem messzebb van, de úgy tűnik, a messzi és közel fogalma nagyot változott számomra utam során. A sportpálya bejáratánál állok, és tömeg van, mindenki eljön a huszonötödik évben. Miért is olyan különleges ez a szám? A fából készült, egész takaros lelátó legtetejéig lépcsőzök, messze attól, ami az itteniek szerint fontos, és közel ahhoz, ami szerintem az. Ők azt hallgatják, és nézik majd, aki épp beszédet mond, engem jobban érdekel az esemény maga, az emberek, hogy együtt láthassam az egészet. Szép kép lesz az emlékek albumába. Vajon anyám itt van valamerre? Mióta visszajöttem még be sem köszöntem hozzájuk, egyszer határoztam csak el, hogy megkeresem őket, de nem volt senki épp a lakásban. És vajon Tyler és Ethan itt vannak? Buta kérdések, hiszen erre mindenki eljön. Bizonyára itt vannak, vagy hamarosan itt lesznek. Talán most beszélek is velük egy keveset.

#6 2009-11-23 19:36:24
Tyler
Késő délután kapjuk meg a levelet, amit Freydis kézbesít személyesen nekünk. Az anyja biztos nem örült neki. Na az a nőszemély se semmi. Csak egyszer hallottam ahogy rólunk beszél de az is elég volt belőle. Persze csak véletlenül hallottam!
Míg apák elkészülnek, kinn várom meg őket. Már ide is hallatszik a nyüzsgés ahogy gyülekeznek az emberek. Furcsa de valahogy ez az ünneplés engem nem dob fel annyira mint másokat. Anya ilyenkor mindig olyan búskomor...persze megpróbálja titkolni. Ideig óráig jól érzi magát aztán pedig...
De persze jobb ha jó képet vágok a dologhoz, apa a fejemet venné. Na remek már el is készültek, ideje volt. Hol előttük hol mögöttük haladok a háztetőkön, falakon vagy éppen a fákon ugrálva. Utálok sétálni. Lassan beérünk a tömegbe, néha el elvesztem a szemem elől anyáékat.
Hoppá, már megint elhozták! Egy gyors elrugaszkodással Chris páncélja felé vetődök, majd épphogy csak elkerülöm azt. Hehe biztos a szívroham kerülgette, és ha tudná hogy mintát vettem belőle.
Széles vigyorral haladok tovább, intek mindenkinek akit megláttok, majd egy nagyon is ismerős alakot veszek észre. Zyro. Végre hazajött, anya nagyon fog örülni neki. Na persze én is örülök de ezt a világért sem vallanám be neki. Elrugaszkodok a faltól és Zyro felé ugrok, úgy hogy a hátára érkezek ledöntve a lábáról. Persze vigyázva hogy ne okozzak sérülést neki, ami végül is elég nehéz lenne.

-Anya a falra fog mászni örömében ha meglát!-

Kurjantok vidáman a fülébe, majd segítek talpra kászálódni neki.


#7 2009-11-23 20:13:18
Henry White
A levelet ismét Freydis hozta el nekünk, mint már jó pár éve megtette mindig. Szívesen beszélgettem volna vele egy kicsit, de még sok helyre kellett elvinnie a meghívót. Apa, és anyja azonnal elkezdett készülődni. Furcsa volt látni apát asgardi ruhában. Az elmúlt pár évben csak akkor vette fel ha a kastélyba ment. Oda én sem szívesen jártam de Freydis rendszeresen elcibált a többiekkel együtt.
Nekem sem kellett sokat készülődnöm, így rövidesen indultunk is. Tudtam mi lesz a program, apa megkeresi a nagybátyámat, egy darabig elbeszélgetnek aztán irtózatosan összevesznek. Anya eközben a nagynénémet pátyolgatja, majd megkeresik a többieket. Én pedig azt csinálok amit szeretnék, már rég nem cibálnak sehova, és nem erőszakolnak rám semmit amit nem szeretnék. Azt hiszem megkeresem az unokatestvéremet. Mivel elég későn érkeztünk, már elég nagy a tömeg. Intek apáéknak és elsuttogok pár szót majd a Tündérfényt használva a magasba emelkedek. Tekintettemmel megkeresem Kaalhina-t és fölé repülök.

-Itt vagyok tesó. Látom sikerült leráznod a nagybátyámat. Jobb is ha most nem vagy ott. Apám már elindult megkeresni...és tudod mi lesz a vége.-

Mosolyogva leereszkedek mellé, és megszüntettem a varázst.

#8 2009-11-23 20:14:46
Shadow
Egy gyakorlással teli nap is lassan a végéhez közeledett, de most mégse a megszokott módon. Freydis levele hozta el a változatosságot, s tudatosította, hogy egy újabb év eltelt. Nagyot sóhajtottam, s a szobámba mentem, hogy lepakoljam a puskát a kardom mellé. Gyorsan lemosakodtam, hogy az edzés kosza ne legyen rajtam egy ilyen eseményen, majd a kardom felcsatoltam a hátamra, s megigazítottam a ruhámat. Nekem még nem volt saját vértem, így egyszerű öltözékben fogok menni újra. A puskámat az ágyamon hagyva indulok el amint végeztem a bejárati ajtó felé, s néhány lépés után a levegőbe szökkentem, hogy minél hamarabb oda érjek a sportpályára. Elsőre a levegőből végig néztem, hogy kik vannak ott, majd landoltam a szélén ott, ahol nem zavarok senkit. Tekintetem rögtön szüleim kereste, hiszen ők már elindultak, de minden bizonnyal sétálnak, s beszélgetnek, azonban minden bizonnyal időben ide érnek. Megindulok az egyik asztal felé, s szerzek magamnak egy kis üdítőt, hogy a szomjamat némileg csillapítsam. Ezután várok, hogy hátha meglátom az őseim. Köszönök mindenkinek természetesen, s várom, hogy kezdődjön ez az egész.


#9 2009-11-23 21:40:11
Morsus
Eric zsebre tett kézzel sétál mosolyogva.
- Mondtam én, hogy ide kellett jönni, nem a bunkerhez!
- Ha olyan okos vagy máskor te indulsz előre.
Mondja sértődve Skaar karba tett kézzel.
- Amúgy is hülyeség ez a buli. "Éljen be vagyunk zárva" nap. Ilyet is csak a mi szüleink tudnak kitalálni.
- Ne nyafogj már!
Veri hátba vidáman Eric a fiút.
< - Valóbban, felettébb irritáló.
Szól közbe lenéző és borús hangján Bard, királyként elsétálva mellettük.
- Nahát.. ő felsége ez évben megengedi magának, hogy közénk alacsonyodjon?
< - Anyám kérésére.
- Kedves, mint mindig. - meglátva a gyűlő társaságot boldogan int a Eric - Szevasztok!
< - Kezdődik... - vág csalódott arcot az asgardi

Gyengébbeknek:
Eric Morsus
Skaar Skurgeson
Bard Einarson


#10 2009-11-23 22:10:57
Serena Davidson
//Előzmény: Erdő//

A szoborparknál végül megálltam, hogy kifújjam magam egy kicsit, vagyis néhány másodpercig, ugyanis ez a kevés kilométer meg sem ártott nekem, egy kis kellemes délutáni levezető a kései ebéd után. Végigsiettem a szobrok között, majd beértem a városba, már messziről látni lehetett a sportpályát, ahol minden évben meg kellett emlékezni arról, hogy itt szenvedünk ahelyett, hogy otthon lennénk. Morr… gyászmenetnek is nevezhetnénk nem pedig bulinak! Komolyan csak az időtálló Asgardiak tekintik ezt ünnepnek? Mintha nekik számítana valamit is úgyis túlélnek mindannyiunkat. Ők egyszer talán valóban hazamehetnek. De nem leszek morcos, mert akkor már megint hallgathatom a szülői intelmeket odahaza anyutól. Argh! Végül megláttam a helyet és egy triót közeledni a sportpályához. Nem volt nehéz felismerni a két istent és a félistent. Mintha teljesen külön elit osztagot alkotnának, mások voltak, mint a másik kettő, akik a városban laktak. Ezek messze attól az ódon kastélyban. Igaz beszélek én, akik úgyszintén a várostól távol laktak.
- Sziasztok! – kiáltottam oda az Asgardi triónak messziről integetve. – A nővéred megint kitett magáért Bard!
Végül elszambáztam mellettük és bementem a pályára, ahol már most hatalmas nyüzsgés volt, körbenéztem sok-sok ismerős. Nocsak! Kékike hazatért! Milyen régen nem láttam. Egyelőre igyekeztem elvegyülni az itteniek között, legalább ne keltsek nagy feltűnést, anyuék úgyis kiszúrnak, ha megérkeznek, de addig legalább élvezhetem a szabadságot, de ha szerencsém van apám úgyis nekiáll a régi barátokkal csevegni és elfeledkeznek rólam…


#11 2009-11-23 22:46:49
Yvette
Egy lányzó mezítláb szalad át a téren a macskája után kiabálva.

- Dinah! Gyere vissza! Anya azt mondta, megkaphatod ezt a masnit! Dinah! Dinah? Sziasztok! Dinah! Makacs dög! Gyere elő!

A hangja síróssá válik, s távolabb Eric, Skaar és Bard hármasától lehuppan a földre.

- Te egy gonosz jószág vagy! - hüppögi, s a karjait keresztbe fonja a mellkasa előtt. A szipogás csak álca, a szeme sasként pásztázza a teret, várva, hogy a macska szokásához híven rohanjon és meg akarja vigasztalni, de akkor elkapja. Vagyis ez a terv. De lehet, hogy Dinah most messzebbre szaladt és nagyon meg is sértődött a szalag miatt. Pedig ő csak azt akarta, hogy szép legyen... hiszen mindenkinek olyan fontos ez a hosszú és unalmas megemlékezés. De a tűzijáték mindig szép volt, szóval azért megérte végigszenvedni az egészet.

Puha macskamancsain rohant végig a téren, a vitatkozók mellett el, hogy elbújjon a bokrok között. Nem akart szalaggal menni. Utálta a szalagot. Mindig szoros volt, vagy túl laza és beleakadt a lábába, aztán meg nevettek rajta, hogy mennyire ügyetlen, pedig csak le akarta valahogy venni. Meglapult az ágak között, s úgy hallgatta a szemrehányásokat. Amikor a nagy szőrtelen macskatestvér, Alice lehuppant és szipogni kezdett, érezte, hogy ez csak az újabb csapda. Csak egy újabb trükk az ő elkapására, de a lány szomorú ábrázata láttán nem tudott tovább a bokor alatt lapulni. Kelletlen és vissza-visszafordulós léptekkel haladt a lány felé, készen arra, hogy bármelyik pillanatban eliszkoljon.


~ Megvagy!


Alice meglátta a felé araszoló macskát. Tudta, hogy Dinah is tudja, hogy ez arra megy ki, hogy el tudja kapni, ezért ügyesen kell játszania. Még jobban összehúzta magát és eldobta magától a szalagot, azért karnyújtásnyinál nem messzebb, de el, mintha nem kellene már neki. Összefonott karjai felett kilesve figyeli a macska óvatos mozdulatait, s azt, hogy karnyújtásnyira megközelíti. Szipog egyet, felpillant, észreveszi a macskát és tüntetően hátat fordít neki.

Ahh... a szőrtelen macskatestvér nagyon megsértődött. Ez így nem maradhat. Dinah lassan, s a saját elhatározásában is kételkedve odahúzódik Alice mellé és a mancséval megérinti a lány karját. Ha az ismét elhúzódik, akkor tovább hízeleg és a fejét nyomja oda, dorombol is, s nem fog menekülni, ha elkapják. De a szalagot nem fogja hagyni! Azt már nem!

Dinah az ölébe furakszik, s Alice hajlandó megbocsátani neki. Simogatni kezdi a szőrgolyót, s a szalag felé nyúl, de amikor látja a macska ábrázatán a felháborodást, a felborzolódó szőrt és a sziszegő hangot is hallja, akkor letesz az ötletéről.

- Na jó... Idén megúszod. De ezért karácsonykor sapkát kapsz, nem szalagot.

Dinah lemondó pillantást vet a szőrtelen testvérére és uralkodói belenyugvással veszi tudomásul, hogy az említett ünnepen majd valamit ki kell találnia azoknak a kis világosabb és sötétebb furcsaságoknak az eltüntetésére. Majd felbérli az egereket...


#12 2009-11-24 09:38:35
Thorhalla
A sportpálya bejáratánál Freydis az, aki fogad mindenkit lelkesen és intéz is mindenkihez néhány kedves szót, attól függetlenül, hogy kicsoda is a személy, vagy milyen származású. Odabenn a sportpálya végén felállított pódium van, ahol mint minden évben Jackie Estacado az, aki a zenéért felelős, legalább ő maga is kiélheti valamiben magát. A pálya két oldalán fából eszkábál lelátók vannak, ahol nyugodtan le lehet ülni, a pálya két szélén asztalok egymásba tolva rajta élelem és innivaló szinte végtelen mennyiségben, hogy mindenkinek bőven jusson. Most talán amiatt jó a fiataloknak, hogy a szülők nem tartanak senkit sem szemmel, ugyanis mindenki egymással beszél és felelevenítik a régi szép emlékeket egy pohár ital, vagy éppen szivar mellett.
Ahogyan az Asgardi trió eléri a bejáratot a macskás lánnyal a közelükben Freydis széles mosollyal üdvözölte mind a három fiatal férfit, vagyis a rokonait. Akármennyire nem szerették volna, mindenkit hosszasan ölelt meg és puszilt arcon, mintha évek óta nem látta őket, pedig valószínűleg reggel találkoztak utoljára.
< - Apa már odabenn van – mondta Bard-nak Freydis. – Anyánk még nem érkezett meg, ha kérhetem viselkedj! Ez nem csak annak az ünnepe, hogy véget ért a háború, ugye nem felejtetted el, hogy ma van a 25. házassági évfordulójuk is? Szóval mosolyogj, és ne vágj olyan képet, mint anyánk, ha emberek vannak a közelben… Szórakozzatok! – nevetett fel. – Ha mindenki megérkezik én is bemegyek! – majd néhány másodperc múlva elkomorult és Skaar-ra és az öccsére nézett. – Gondolom nagyapa idén sem jön el… >
Ezzel őket is betessékelte őket is, lassanként mire mindenki megérkezett sötétedni is kezdett, az Asgardi társaság is megérkezett, igen ők, beleértve Thordin és Laaksonen voltak az egyetlen olyan társaság, aki pontosan ugyanúgy nézett ki mind a mai napig, mint amikor idekerültek, rajtuk ennyi idő alatt nem fogott a kor. Bent tovább szólt a zene, és ahogyan besötétedett lassanként a vacsorát is felszolgálták, húsleves, utána sült húst, körettel, desszertnek pedig sütemények. Mindeközben jó szervezőhöz híven Freydis körbe-körbe jár a vendégek között és mindenkinek segít, ha van hozzá kérdése, kérése.

//Egy kicsit szabadkörök, hogy a karik tudjanak is egymással beszélni/ismerkedni, ha már eredetileg úgyis ismerik egymást majdnem 2 évtizede, hogy látszata is legyen ennek //


#13 2009-11-24 13:34:55
Tao
Sok az ismerős arc, a nevek is derengenek még, legalábbis azok nevei, akikét annak idején tudtam. A bejáratnál Freydis álldogál, és tessékeli befelé az embereket, én meg csak azon gondolkodom, vajon tényleg mindenkit ismer-e a városban. Az sok név lenne.
Valami rámesik, kishíján lebucskázok a lelátóról, de végül csak az egyik padon terülök el. Szerencsére a táskám nem csapódik a padhoz, a végén még eltört volna benne a tintásüveg, és az bizony nagy kár volna. Karmos lábak, kék bőr, vékony hang. Ethan nyújt segítő kezet, hogy felkeljek, közben egy különös hasonlattal él. Azt hittem, arra mondják, hogy falra mászik, akit idegesít valami.
-Meglehet - válaszolom neki, aztán megölelem Ethant. A kézfogás nem az én stílusom, ha már kontaktust teremtünk a viszontlátás örömének kifejezése céljából, legalább tényleg legyen örömteli.
-Hogy van anyánk? És persze Tyler. Na meg te is - egészítem ki újra és újra a kérdést, mert időközben úgy éreztem, illetlenség lenne, ha nem érdeklődnék utánuk is. Persze valóban érdekel, hogy mi van velük, csak anyám fontosabb nekem. Ha Ethan leakarna menni ételért, hát elkísérem, és én is eszem valamit, legalább este már nem kell üres hassal lefeküdnöm. Kicsit elmélázom, ahogy Ethant nézem. Több, mint öt éve nem láttam, már lassan hat, és bár külsőleg magasabb lett, a szemén látom, hogy belül még mindig az, aki volt. Gyerek csupán, gyerekes gyerek, aki játszik, és aki vidám, aki megelégszik az életével, élvezi azt. Milyen mások vagyunk. Talán nevelés kérdése. Egy apa hiányán múlhat, vagy épp Tyler miatt lett ilyen Ethan. Ilyen más.


#14 2009-11-24 15:24:26
Thordin
Végül csak megtalálja unokatestvérét és Kaalhina széles mosollyal üdvözli.



-Örülök, hogy ismét látlak. Igen, igazad van, jobb ha nem vagyunk ott, míg apáink beszélgetnek. Nincs sok kedvem végighallgatni a soha véget nem érő vitájukat. Ráadásul minden évben ugyan az… De most ezt felejtsük el. A lényeg, hogy itt vagyunk. Mesélj, mi történt veled. Látom nem tudsz elszakadni a varázslásoktól. Sajnálom, hogy nekem nincs rá lehetőségem. Mutass nekem valamit.

Töretlenűl mosolyog, és kedvesen mondja szavait. Láthatóan kedveli a férfit, elvégre rokoni kötelesség, bár tudna mondani rossz példát. De hát anélkül is, kedveli srácot. Ameddig egy varázslatra kéri a lány, gondolataiban azon van, hogy vajon ha megérkezik a többi asgardi, vagy úgy igazából találkozik velük, miként reagálnak. Hisz mint félvér és mint Thordin lánya nem indul túl nagy sikerrel. Bár van, aki igen kedves hozzá. Ameddig Freyr remélhetőleg történő varázslatát figyeli, azon kapja magát, hogy lassan teljesen besötétedik…


#15 2009-11-24 16:15:19
Serena Davidson
Hát, Jackie bá’ játszik az estén, legalább ő is szórakozik és nem fog megszólalni semmit sem, mert beverném a képét, ha megint ostobaságokkal kezdene beszélni. Bár akkor apuval meglenne a közös szórakozunk estére! Végignéztem a tömegen, az Asgardiak megérkeztek, nehéz azt a társaságot nem észrevenni. Kimagaslanak a tömegből magasság tekintetében és elvileg pontosan ugyanúgy néznek ki, mint huszonöt évvel ezelőtt. Mintha csak pár perce kerültek volna ebbe a világba. Freydis köszöntött a bejáratnál, gyorsan leráztam szegényt, úgyis másokkal is kellett foglalkoznia. Csámborogtam, ténferegtem a tömegben, mindaddig, amíg egy oroszlán nem jött velem szemben. Rávicsorogtam és rámorogtam a dögre, majd mentem tovább, nem fogom hagyni, hogy anyám elrontsa a mai napot. Legalább had próbáljam jól érezni magamat. Fiatalabbak, idősebbek mindenfelé, gyerekek és idősek. Már nem is voltam gyerek, de erről általában mindenki mindig elfeledkezik. Végignéztem a tömegen ismét és végre sikerült valakit kiszúrni, talán ő volt az egyetlen mezei halandó, aki velem egyidős és semmilyen különleges bugja nincsen. Vagyis nem Asgardi, nem kree, hanem ember, vagy mutáns. Bár nála ez emberségben merült ki.
- Christopher! Chris! – kiáltottam a fiúnak, amíg észre nem vett, majd odasiettem hozzá. – Mond Manó még mindig igyekszik a páncélodat megtapizni? – kérdeztem vigyorogva. – Apát is úgy felhúzta legutóbb, hogy kis híján kettőbe vágta, csak anyu tudta visszafogni, hogy ne tegye meg… ahogyan látom most is itt van – mutattam Zymo és Manó irányába, végül megadóan néztem rá. – Miért kellett már megint ezt a borzalmat megtartani? Neked is azt mondták, hogy muszáj eljönni és nem lóghatod el? – morogtam halkan.
Közben még vacsora is előkerült, így ha Chris-nek nem volt kifogása ellene, akkor vele láttam neki a vacsora elfogyasztásának és megint nem kell állapítanom, hogy az anyám sokkalta jobban főz, mint amit itt szolgálnak fel, bár be kell látni, hogy ez sem olyan vészes, csak máshoz vagyok szokva…


#16 2009-11-24 17:55:29
Tyler
Hűha talán nem kellett volna talán olyan magasról rávetődnöm Zyro-ra, de végül is nem lett nagyobb baja. Szerencsére, anya biztos megnyúzott volna érte. Felsegítem a földről, majd kicsit meglepetten viszonzom az ölelést. A kérdésére elkomorulok egy kicsit.

-Tudod milyen anya ilyenkor, ideig óráig jól érzi magát aztán meg....igazából nem igazán tudom mit érezhet, sosem vesztettem el senkit sem akit szerettem....és nem is szeretnék-

Sóhajtok egy mélyet majd intek hogy menjünk le a vacsorához. Útközben elhaladunk Lorna és Chris mellett. Vidáman intek nekik. Erős a gyanúm hogy rólam beszélnek, mivel Chris úgy néz rám mint egy halom csupasz csigára. Talán felhagyhatnék már a páncélja tapizásával. Felkapok egy szendvicset az asztalról.

-Apa jól van, bár mostanában egyre jobban kimeríti a képessége használata. De mindig van amit meg kell javítani vagy új épületet felhúzni, ilyesmi. És apa tudja ezt a leggyorsabban megcsinálni. Velem semmi különös nincs, továbbra is mindenki agyára megyek.-

Vigyorgok mintha az előbbi komor hangulatomat elfújta volna a szél pedig ez nem így van. Beleharapok a szendvicsbe. Megérkeztek az asgardiak, a szokásos lealacsonyító pillantásukkal. Közölük egyedül csak Freyr, meg az unoka tesója elviselhető közülük na meg persze Freydis.

-Nem sok minden változott míg nem voltál itt. És te? Hogy hogy hazajöttél? Elég volt a vadonból?-

Kérdezem közben legyűröm a szendvicsem maradékát.


#17 2009-11-24 18:26:30
Tao
Építkezni kell huszonöt év elteltével is? Úgy tűnik egyre többet döntenek úgy, megelégszenek az itteni élettel, és családot alapítanak. Terjeszkednek. Lesétálunk a kajákhoz, közben elmegyünk két igencsak ismerős alak mellett, és sikerül eszembejuttatnom a nevüket is. Rájuk pillantok, és azt hiszem biccentettem is nekik, bár nem vagyok benne biztos. Sosem szerettem a szendvicseket. Minden van bennük, összekeverve, elvesznek az ízek. Az egyik tálon sülthúst látok, ésmár nyúlok érte, amikor eszembe jut, hogy most nem a vadonban vagyok. Tányért fogok, és villával teszek rá pár szelet húst. Fehérje, az kell most nekem, az erdőben nehezebb hozzájutni.
-Tudod a vadon, nem is olyan vad. Egyszer találkoztam egy háromlábú állattal, apró volt és szőrős, nem nagyobb, mint egy macska, és az egyik végtagját elvesztette, vagy talán sosem volt neki. Remekül tudott gödröt ásni, így bújt el az éjszakai ragadozók elől. Még három lábbal is megoldotta a dolgot. És mikor meglátott, nem támadt, és nem menekült, épp úgy viselkedett, mintha a város utcáin sétálva találkoztam volna valakivel. Ha lett volna kalapja, talán megemeli, de így csak rámnézett derűsen, és tovább ásta a gödrét. Nem, nem volt vad. Inkább magának való. Egy állat sem vad, csak teszi, amit tennie kell. Én is azt teszem, ezért jöttem... Haza. Mert ez kellett tennem. És elmondanom azt, amit... Nos, mindent.
Vajon anyám szokott még kijárni apám sírjához? Emlékszem, annak idején gyakran ment, virágot vitt. Ethan azt mondja, még mindig szomorú ilyenkor. Akkor emlékezik. Beleharapok egy húsba, kellemesen fűszeres, és átsült.
-Hm, igazi lakoma.


#18 2009-11-24 18:55:32
Henry White
-Én is örülök, ritkán van ilyen hogy felügyelet nélkül beszélgethetünk.-

Viszonzom a mosolyát, közben megpillantom Brad, Eric, Skaar hármasát. Bard a szokásos pillantásával elijeszt mindenkit maga körül. A legkevésbé sem kedvelem őket, bár Skaar még a legjobban elviselhető. Visszafordulok Kaal felé.

-Semmi különös, Freydis továbbra is állandóan elhurcol a kastélyba. Néha már szerintem azért hogy borsot törjön az anyja orra alá. A varázslást akkor sem tudnám abba hagyni ha akarnám, ugyanis apa jobban örül neki hogy képes vagyok rá mint én.-

Nem igazán részletezem, úgyis tudja hogy apa már nem képes varázsolni régóta.

-Persze ez nem jelenti azt hogy nem szeretem a mágiát.-

Egy pillanatra behunyom a szemem, a kékes fekete füst körbe vesz, és az asztalokon álló kancsókból a víz, már amelyikben az van, felemelkedik, majd apró lepkékké alakulnak és körbe repülik Kaal-t. Le-le szállnak a karjára és hajára.

-Remélem tetszik, de ha mást szeretnél csak szólj nyugodtan.-


#19 2009-11-24 21:23:56
Morsus
- Kitett magáért, mint mindig.
Mondja lenézően a férfi és ott hagyja Ericet és Skaart.
Skaar, Alice macskájához lépett hangtalanul megsimogatva annak a feje tetejét két ujjával finoman.
- Sziasztok. - köszön a lánynak és kedvencének.
Közben figyelve a többieket és még Alicenak is csak mosolyog egyet gyorsan.
Bard jobb szemöldökét emelve teszi karba a kezeit és nézi a testvérét miközben az kioktatja.
< - Persze-persze... figyelj, nincs valami ártatlan bicebóca, aki meg kell menteni a fenevadaktól? Igazán nincs kedvem a szent nevelésesedet hallgatni. Csináltasd fel magad és oktasd ki a kölyködet... nővérkém. >
Feleli Bard végig ocsmány felszínes mosollyal így, aki nem ismer a nyelvet talán kedves beszélgetésnek is vélheti a szavakat. Majd félre lökve a vállával a nőt elindul az asztal felé, hogy a serlegek között válaszon egyet, ami elég tisztának ítél meg egy jó kupa borhoz.
Eric lép Freydishez meghajolva és örömtelien a lányra mosolyogva.
- Mindig öröm téged látni. Pompás kis ünnepélyt szerveztél, gratulálok.
Aztán meghajol Kaal előtt és kezet nyújt Freyrnek.
- Jó titeket is újra látni. Hogy megy életetek mostanság?


#20 2009-11-25 02:49:17
Shadow
Tekintetem többször átsiklik a sokszínű társaságon, s hallgatom a megannyi beszédet, melyek ha nem figyel valaki konkrét személyre, akkor csak egy zavaros ricsajt hall, s semmi mást. Megiszom az innivalót, majd végül megindulok át a tömegen, s keresgélek a tekintetemmel. Bár nem is tudom, hogy kit is pontosan, csak úgy valakit, akivel beszélgethetnénk, vagy nem tudom. Végül azonban a pálya széle felé veszem az irányt, s egy üveg bort kapok fel az egyik asztalról, majd végül leülök ott, s onnét nézem a túlélőket a bort ízlelgetve. Igazából talán Manót kerestem innét a széléről a szememmel, hiszen valahogy külsőre talán mellette nem voltam csak annyira más mint az átlag. Szárnyaim megnyújtóztattam ahogy ültem, s ahogy a tömeget pásztáztam figyeltem az Asgardiakat is, hogy ki merre veszi az irányt, majd vettem egy mély levegőt.
Ez a buli másképp indult, mint a többi, hiszen mindig bent voltam a többiek közt, de most valami más volt. Bár lehet csak a délelőtti céllövészet piszkálja a „csőröm”, hogy megint nem sikerült annyira pontosan eltalálnom a célt, de ez most mindegy is volt. Ha senki se jött oda hozzá, akkor végül a bor elfogytával lementem az egyik asztalhoz, s ott elkezdtem egy vacsizni, s tovább figyeltem a társaságot.


#21 2009-11-25 08:49:43
Thorhalla
Azok a szülők, akik eddig a gyermekük közelében voltak szépen lassan elpárolognak onnan és egymással kezdenek beszélgetni, iszogatni, néhányan táncolnak is a zenére. Zyro és Manó tudják, hogy ezeken az évfordulójukon az anyjuk nem csak Tao-t gyászolja, hanem még a legidősebb gyermeke miatt is bánatos, aki a saját valóságukban ragadt, ki tudja, hogy hol. Miközben eszik a két fiatal Ko-Rel lép oda mosolyogva az idősebbik gyermekéhez és puszilja arcon.
– Örülök, hogy látlak Zyro – mondta mosolyogva. – Mindig öröm, ha hazatérsz egy kis időre. Most hagylak titeket beszélgetni, holnap majd beszélünk.
Ezzel ott is hagyta a párost, és ment tovább beszélgetni.
Freydis csak megvonta a vállát arra, amit az öccse reagált arra, amit mondott. Mosolyogva figyelte, hogy unokatestvére a cicás lánnyal próbál barátkozni, míg a nagybátyja, aki igazából fiatalabb is, mint ő pedig ment oda a másik két félasgardihoz beszélgetni. Igen, Eric és Skaar nem sokat voltak velük a kiképzésük miatt, igaz a lányé is tartott még, de azért az apja igyekezett úgy rendezni ezt, hogy itt tudjon maradni az emberek között. Végignézett a tömegen és végül sikerült kiszúrnia Shywa-t, ahogyan már megint egymaga ácsorgott. Így arra vette az irányt.
< - Szia! – köszöntötte mosolyogva a lányt. – Miért kuksolsz megint itt egyedül? Próbálj meg elvegyülni egy kicsit, legalább a kedvemért Shywa. >
Eközben Bard, ahogyan a borát iszogatta elkaphatta az anyja tekintetét, ahogyan őt figyelt. Amikor ez megtörtént a nő gúnyosan mosolyodott el és a fiú a fejében halhatta a hangját.
< ~ Azt mondtam drágám, hogy érezd jól magad ~ üzente Thorhalla gúnyosan. ~ Ha ez azzal jár, hogy tönkre tedd a drága nővéred bálját, akkor szegény leányom így járt… nem kell visszafognod magad. ~ >
Majd fordult is vissza Thena felé, hogy folytassa a vele megkezdett beszélgetését…

Ahogyan telik-múlik az idő a beszélgetések közepette a gyerekek arra lehetnek figyelmesek, hogy a pálya távolabbi részében az egykori Bosszú Angyalai korábbi békés beszélgetése átmegy szinte már-már veszekedésbe. Logan, Amerika Kapitány, Balthazar, George Strong és az apja helyét a csapatban és a közösségben is átvevő Einar vitatkoztak valamin. Bár elég távol, így ahol ti vagytok a zene és a beszédek miatt senki sem hallja.

//Mint mondtam szabadkörök, ugyanis nem szeretnék olyat látni a tényleges kezdésre, hogy „jééé, ennek ismerős a feje, de nem tudom ki”. Maximum 2000-en laknak a városban (és ez a bolygó lakossága is), és mivel kb. együtt nőttetek fel, egy helyen, igen nehéz összehozni azt, hogy nem ismeritek egymást, illetve, hogy nem találkoztok kb. minden nap.//

Használt színek a körben:
Thorhalla
Ko-Rel
Freydis
Mesélő


#22 2009-11-25 12:46:53
Thordin
Freyr varázslata igazán tetszik a lánynak, és ön felett mosollyal figyeli a pillangókat.

-Júú… pillangók, de szépek… köh… ez kicsit lányos volt…

Nem mintha ő nem az lenne, de valóban kicsit furcsán hangozhatott, mintha valami cuki rózsaszín ruhás kislány mondta volna. Nem akar azért gyereknek tűnni, pedig még az, ha úgy vesszük. Harcosnak akar látszani, és gyorsan próbál valami komolyabb ábrázatot felvenni. Ahogy rájuk köszön az este, a zene egyre hangosabb, és folyamatosan jelennek meg a táncolni kívánkozó személyek. Kaalhina olykor mosoly kísértetében köszön rá pár felé érkezőre, hisz sok mindenki ismer ahhoz képest. De mindenkit legalább arcról be tud azonosítani, hisz nem nagy a lakosság. Majd pedig Freyr korábbi szavaira reagál.

-Igen, engem is néha napján elvittek a kastélyba, bár eléggé nyomasztóan érzem ott magam. Thorhalla nem a szimpatizánsaim közé tartozik, bár nem is igazán értem mi baja van velem… velünk. Hisz sosem tettünk ellene semmit. Csupán arról ítél meg, hogy fél-vérek vagyunk. Kicsit felületesnek tűnik nekem… szerencsére még eddig nem láttam, de nem is igazán sóvárgok utána, nem tudom te hogy vagy vele. –pillanatra elhallgat, majd pedig mosolyogva folytatja. –Szeretem a varázslataidat… meg kell mondjam, irigyellek. Bár én is tudnék ilyeneket…

Tekint el a pódium felé, ahol a zene szól, majd pedig tekintete a Bosszú Angyalaira irányul. Öccse felé tekint vissza, majd a tagokra bök.

-Nézd csak… valami gond lehet…

Utal Einarra, aki épp heves vitába keveredett a tagokkal, bár innen semmit nem érteni a szavaikból, csupán gesztusaikról vonja le a lány ezt a következtetést. Nem sokáig engedi nekik a figyelmét, csupán megemlíti, majd pedig fejét csóválva fordul el és néz vissza Freyr felé. Megint csak mosolyogva kérdi, a testvére, ezt váltja ki belőle. Apjaikkal ellentétben, ő szereti az unokatestvérét, még ha nem is vérszerinti a kapcsolat kettejük között, és nem látja őt annyira gyakran.

-Nem mintha, de a kapcsolatot ápolni kell… nem csatlakozunk a többi asgardihoz?


#23 2009-11-25 13:55:21
Patriot
A fiú lassan magára maradt. Apja elsétált más társaságot keresni, anyja szint úgy, így ő egyedül ragadt a vitrimbe zárt büszkeségével, amit csodált. Órákig is eltudta volna nézni, és eléggé gyakran így is tett. Bütykölgetett rajta néha, mint valami rossz tragacson, csak erre a páncélra egyik jelző sem illett volna. Nem vegyült egyelőre, kicsit még kettesbe maradt volna a szeretett csecse-becséjével, mint valami fanatikus. Bár tudták róla, hogy megőrül az elektronikáért így nem is nézték különcnek. Néha köszönt azoknak, kikkel mélyebb kapcsolata is van, mint a köszönő viszony, és mindig vissza-visszatekeredett a nyaka a páncélra. Egészen addig, míg valaki kizökkentette. Szemével a neve ismételgetése felé fordult és akkor pillantotta meg Lornat. Mosollyal arcán int neki, majd pedig mikor közelebb ér hozzá a lány, kicsit elbeszélget vele.

-Manó? Szerinted mért van vitrimben a páncél? –kacagott egy kicsit, majd folytatta. –Nekem nem mondták, hogy muszáj. Számomra alap dolog, bár tudom, te nem szereted. Nekem nincs ellenemre, hogy itt kell lennem. Amúgy ahogy elnézem, napról-napra jobban hasonlítasz apádra. Nő már a bajuszod.

Mosolyogva mondja, de hangsúlyából már lehet tudni, hogy csak szórakozik, és bizonyára Lorna is ismeri annyira Christ, hogy tudja, csupán barátilag ugratja a lányt. Aztán mikor vacsorára kerül a sor, a fiú fel ál, és vet egy utolsó pillantás a vitrimre, majd pedig láthatóan huzakodva, de megindul a lánnyal. Lehetőleg úgy terelgeti, hogy Manó közelébe telepedjenek le, mert a srác ismételten, mint minden évben elmondaná neki, hogy a páncél tabu, és még anyjának sem engedi, hogy hozzá nyúljon. Ameddig oda nem érünk, persze ha Lorna is úgy akarja, addig beszélgetésbe elegyed a lánnyal.

-Mi újság van? Anyád, apád? Mért különcködtök az erdőben? Mért nem jó ez itt nektek? Bár apádat meg téged én is kiközösítenélek, mert olyan megnyerő személyiségek vagytok.

Ismételten csupán viccelődik a lánnyal, nem gondolja komolyan a mondandóját, csupán mosolyt szeretne csalni az arcára, mert szereti, ha egy lány nevet. Az szépen áll nekik. Nem sértően hangzik el a szájából egyszer sem a cukkolás, csupán kedvesen. Amint az asztalhoz érnek, Chris nem sokat vonakodik, és hát nem a szégyelősködésről híres, neki lát enni ezt-azt. A hideg ételekre megy rá elsőként.

-Évről évre szarabb a kaja, igazam van?

Mondja, és ezt már Manónak is címzi, ha minden igaz, és ezzel köszön is neki egy kézfogás keretén belül. Meg persze beszélő partnerének is, Zyronak. Aztán szemével kiszúrja apját, na meg régi csapattársait, miközben Einaral vitatkoznak. Nem halljamiről, épp hogy csak látja őket, és Lorna felé bök, majd tekintetével a civakodókra mutat. Talán őt is érdekli, elvégre apja is megtalálható a sorban..


#24 2009-11-25 15:57:49
Serena Davidson
Elvigyorodtam és a páncélra pillantottam kissé oldalra billentett fejjel. Szép darab volt, igazából kár volt érte, hogy itt állt, de legalább a gyerekek tudtak mit nézegetni és körülugrálni. Meg nem nagyon hittem abban, hogy Manót különösebben zavarta volna, hogy nem szabad hozzáérni, mert betöri az üveget, és akkor máris megoldódott a gondja. Igazából jó lett volna tudni, hogy mit eszik rajta a srác és miért tapizná folyton. Megborzongtam, beteg hobbi. Igazából ki tudja, hogy miért volt itt a páncélzat. Nem biztos, hogy Manó miatt volt, ó! Már tudtam is.
- Lehet, hogy csak azért, mert fel akarsz vágni vele – vigyorogtam. – Mint az Asgardiak a fegyvereikkel… én sajnos adamantium csontvázzal nem tudok – vontam meg a vállam. – A fenébe pubi, most lebuktam! – utánoztam apám hangját, majd felnevettem. – A hajam így is szétáll, és azzal sem tudok mit kezdeni, még csak az kéne, hogy én is Rozsomákos legyek.
Nevettem még mindig, majd figyeltem, ahogyan Chris végül nehéz szívvel igaz, de elfordult apja páncéljától és elindultunk a társaság felé. Lehet, hogy meg kéne kérnem Hulk-ot, hogy tépje ki apámból az adamantium csontvázát, akkor már nekem is lett volna valami családi ereklye, amivel felvághatnék. Mert be kell látni, hogy Adia nem ilyen és még anyám plüssei sem. Pillanatokkal később fel is tűnt, hogy merre mentünk, Manó és Zyro a célpont! Vagyis a közelük, lehuppantam az egyik székre Chris mellett és odaintegettem a testvérpárnak köszönés képen.
- Anya jobban szereti a csöndet és a magányt és Jack miatt is most ez a legjobb neki – vontam meg a vállam. – Azóta még inkább szeret egyedül lenni, hogy Adia meghalt és voltak a vetélései is még Jack előtt. Apa, meg apa! Túlélő, otthonosabban érzi ott magát, mint a városban, inkább faluban, de lényegtelen – ismét felnevettem. – Látod, hogy milyen jó, hogy nem lakunk benn a városban? Így legalább minden egyes alkalommal örülhetsz annak, hogy látsz és nem pedig annak, hogy megszabadulsz tőlem! De még így is szinte mindennap benézek egy-két órácskára, amikor elszabadulok a rabszolgahajcsár elől és meg tudok lógni az edzésekről. És felétek mi a helyzet? Apád még mindig hiányolja a páncélját és, hogy nem repkedhet mindenfelé?
Én is vettem egy-két szendvicset magamhoz és elkezdtem falatozni. Nem nagyon figyeltem, hogy mit veszek el, csak nem adnak mérgezett ételt, ha pedig igen, akkor egy ideig rosszul leszek, majd rendben jövök. A srácra pillantottam és megráztam a fejemet, nekem semmi bajom nem volt ezzel, noha anyu sokkal jobb szakács volt.
- Szerintem nem rossz, bár anya még mindig jobban főz – mondtam.
Követtem a tekintetét és megcsóváltam a fejemet, valami gond lehetett. Régen nem láttam egyiket sem ilyen dühösnek és idegesnek, kételkedtem abban, hogy valamelyik helyi gondon vesztek össze. Bólintottam Chris-nek, majd óvatosan és nem túl látványosan igyekeztem arrafelé tartani, amerre az egykori Bosszú Angyalai vitatkoztak egymással.


#25 2009-11-25 17:53:15
Tyler

-Ez lakoma? Anya jobbat csinál szerintem.-

Zyro arcát fürkészem, már el is felejtettem mennyire fennkölt tud lenni néha, és filozofikus. Kíváncsi vagyok vajon mire gondolhatott, mit akar elmondani nekünk. A minden elég sok mindent takarhat. Hűha ez a mondat sem volt semmi. Anya megjelenik, majd rövid úton távozik is. Fura arra gondolni hogy van egy másik bátyám is valahol. Biztos emiatt is szomorú. Csatlakozik hozzánk Chris és Lorna is. Kezet fogok Chrissel vidáman.

-Helló Lorna. Apád nem akar már ketté szelni?-

Kérdezem vigyorogva tőle, közben a hevesen gesztikuláló Einar felé pillantok. Úgy tűnik erősen összekaptak valamin. Furcsa soha nem láttam hogy ennyire összevesztek volna bármikor is. Apa is ott áll nem messze tőlük, és erősen ráncolja a homlokát.

-Szerintetek min vesztek össze ennyire?-

Kérdezem kíváncsian a többiektől, miközben veszek még egy szendvicset.

#26 2009-11-25 18:49:08
Henry White
-Azt hittem tetszeni fog, de mást is tudok ha gondolod...-

A lepkék összeállnak egy nagyobb víztömeggé majd egy kisebb sárkányt formázok belőle, kicsit de harciasat és Kaal felé irányítom. Zuhanó repülésben közelít meg minket, kitátja a száját és vízpermetet fúj a levegőbe a fejünk fölé. Megszüntetem a varázst, szétoszlatom a vizet nehogy az összegyűlt emberekre zúduljon.

-Nem felületes ő csak egyszerűen rosszindulatú, ahogy Bard is. Én pedig a harci tudásodért irigyellek, ha a kezembe vennék egy kardot vagy bármi más fegyvert, előbb vágnám el a saját lábam mint az ellenfelemét.-

Einar felé pillantok aki hevesen gesztikulál, sőt egyre dühösebben, a Bosszú Angyalainak. Sosem láttam hogy ennyire összevesztek volna. Valaminek történnie kellett hogy ezt kirobbantsa. Egy két percig még fürkészem őket aztán visszafordulok Kaal felé. Időközben Eric is csatlakozik hozzánk. Kezet fogok vele.

-Nos Kaal azt hiszem már nem kell csatlakoznunk a többiekhez. Ők jöttek ide. Nincs semmi különös Eric, csak a megszokott dolgok. Bár azt nem nevezném annak.-

Intek az egyre jobban veszekedő felnőttekre.


#27 2009-11-25 20:43:35
Morsus
Eric Freyr szavaira a vitázókra néz nyugtalanul.
- Jaj ne... igazán nem kéne még egy ünnepnap ahol vita lesz. Tegyünk valamit? Vagy az illetlenség lenne?
Kérdi Freytől és az unokatestvérétől a mágus zavartan.
Bard arcán mosoly lesz miközben a bort ízelgeti, mivel meghallja anyja szavait. A vita megtetszik neki így Chris mellé lép, aki büszkén örökölte Centurio tudását és halkan hümmögve iszik a borába.
- Hát igen, pedig azt hiszem a nővérem viccelt mikor azt mondta, hogy az atyánk szerint Centurio csak egy dilis öregember, akit mindent tönkre tesz. Úgy fest tévedtem. - beleiszik a borba majd Chrisre mosolyog - Már értem mire is készült a mai nappal a testvérem az apád ellen. Talán mégis jó szórakozás lesz ez. - majd megfogja a fiú vállát és őszinte együttérzéssel a szemébe néz - Részvétem.
Ha nem szól vagy kérdez tőle senki vissza indul az asztalhoz, hogy megkeresse a kaviáros szendvicsekkel teli tálat, amit az előbb látott.
Skaar megpróbálja Alicet az asztalhoz kísérni, hogy keressen valami ételt miközben egy pillanatra fenéz a veszekedésre, de neki ez annyira természetes, hogy a pillanatnyi figyelem után nem is foglakkozik a dologgal és valami hússal rendelkező étekért kezd kutatni. Ott biccent a sárkány lánynak kedvesen.
- Találtál valami finomat már?


#28 2009-11-25 23:14:48
Tao
A korábbi kettő lép ide.
-Christian, Lorna - nézek feléjük, és biccentek is, most már egész biztosan. Anyám bukkan fel a tömegből, rámköszön, és mond pár kedves szót, mosolygok rá, azt hiszem túl ritkán mosolygok, talán ezért ilyen nehézkes ez a mozdulat. Azt hiszem mondani is akartam neki valamit, de gyorsan eltűnt, majd legközelebb. Csak nézek még utána egy kicsit. Most már jobb, most úgy érzem, közelebb vagyok az otthonhoz. A hús igazán ízletes, bár mindenki más szidja az ételt. Úgy tűnik, a városban jobbak az ételek, mint a természetben. Már elszoktam ezektől az ízektől. Sosem jutott eszembe panaszkodni, hogy só kéne a vadhúshoz, nem lenne jó, ha elpuhítana a városi élet. Az egyik asgardi beszél valamit a közelben, de nem hallom, mert épp a többiek által mutatott kis veszekedés felé nézek. Fogalmam sincs, mi adat okot a vitára, és még csak találgatni sem tudok, hiszen évek óta nem beszéltem velük, nem tudom, mik az új hírek.
-Lehet, hogy nekik sem ízlik a vacsora - teszem fel ártatlanul a lehetőséget, mert eddig más panaszt ma este nem hallottam. Anyám nem tűnt vidámnak. Még csak boldognak sem. Azt hiszem, sokat kéne vele lennem, de mindenképp többet, mint eddig. Talán felvidítaná néhány történet a könyvből. Vagy azon kívülről.
-És ti, hogy... Vagytok? - Kérdezem Christiantől és Lornatól, csak amolyan érdeklődés fajtának szánom, de az ilyesmiben nem vagyok jó. Azt hiszem a történetíráson és a céltalan bolyongáson nem sok mindenben vagyok jó.


#29 2009-11-26 00:29:29
Shadow
Freydis jön oda hozzám, s fordítom felé a kajáról a teljes figyelmemet. A falat lenyelés után, elmosolyodok.
< - Szia. Bocsi érte, csak épp azon merengtem, hogy mi az ami zavar. Bár lehet semmiség, csupán a délelőtti kis edzés hibái, s semmi más. De ne aggódj, még bekapom ezt a pár falatot és megyek is táncolni egyet - > hangom vidám és kedves, majd ugyan eme kedvességgel biccentek az oda érkezőknek, majd ahogy füleim megütik a vita hangjai, amit némileg elnyom a zene és a beszélgetés, lassan felállok és tekintetem is arra fordítom.
- Szerintem menjünk oda, s lássuk miről folyik a vita. Én felülről megyek, s megpróbálok a közelükbe landolni feltűnés nélkül. Ha látjátok őseimet, és keresnének véletlenül, akkor valamit otthon hagytam, s sietek vissza – Ezzel a többiekre mosolygok, s odébb futok, majd elrugaszkodva a talajtok emelkedek egy kicsit, hogy aztán pofás ívet leírva kényelmes tempóban repüljek el a veszekedők közelében, de nem túl feltűnően hallgatózva is közbe, hogy hátha elkapok pár szófoszlányt, majd tovább is repülök megállás nélkül. Egy közeli nagyobb tereptárgy takarásában landolok feltűnés mentesen, hogy onnét próbáljam kihallgatni a vita témáját..


#30 2009-11-26 11:00:03
Thorhalla
< - Lehet, hogy az a vita lesz a legnagyobb szám a ma este folyamán – mondta csüggedten az érkező Skaar-nak Freydis. – Még Shywa-t is jobban érdekli… nem elég, hogy odahaza is folyton mindenki egymás torkát marja, nem kellene még itt is… lehet, hogy szólnom kéne, hogy odakinn folytassák, ahol legalább nem látja őket senki sem… Régen láttam apát ilyen idegesnek… >
Akik közelebb mentek, osontak, vagy pedig igyekeztek jobban hallani azt, amin a felnőttek vitatkoztak, azok néhány mondatot, szófoszlányt elcsíphettek a társalgásból, ahova időközben még Tyler is csatlakozott és ő maga is beszállt az egész vitába.
- Ettől függetlenül figyelnünk kell rá – mondta Einar. – És megtenni a kellő lépéseket.
- És mégis mit akarsz csinálni? Odamenni és szép szavakkal meggyőzni, hogy felesleges a harc? Már az apádnak sem vált be pubi! – válaszolt Logan.
- Lassan húsz éve egyikünk sem harcolt, csak a gyerekeket képeztük, mert béke van – mondta Amerika Kapitány.
- Felejtsd el, hogy őket bevonjuk – mondta Strong. – Egyik sem harcolt még élesben, nekik nem kell megtapasztalniuk, amit nekünk.
- Nem is biztos, hogy harcra készül, csak mozgolódik Thanos az egykori Végzettanyáján – vont meg a vállát Sólyomszem. – Fenyegetés tény, de amíg nem tudjuk…
- Mindenképp meg kell majd nézni, hogy mi van ott… felderíteni – bólogatott Tyler is.
- De ezt később és máshol, ugyanis társaságunk van – morgott Logan.


#31 2009-11-26 17:02:26
Thordin
-Nem, nem…. Tetszettek a pillangók, de ez még jobb.

Mentegetőzik, majd pedig figyelmét a még egy darabig látható sárkány köti le. Aztán pedig hallgatja a srác véleményét Thorhallaról. Nem fűz hozzá többet; csupán kínos csönd a válasza. Lapozna, nem szeretne tovább törődni a nővel. A kölcsönös irigykedésre viszont megint csak kedvesen néz, és megköszöni. Amint kimonta, hogy talán csatlakozni kéne, akkor eszmélt csak fel a lány Ericre. Elpirul egy pillanatra, és szégyenkezve néz a férfira.

-Oh… ne haragudj, nem vettelek észre, Eric. Sajnálom…

Mondja, majd pedig a civakodókra tekint vissza. Sóhajt egyet, és tanácstalanul néz a két férfi felé. Majd végül megszólal.

-Nekem apám és nagybátyám vitája bőven elég évről évre, nem kell még az övüké is. Eric… Frey… azt mondom, lépjünk közbe. Akár illetlenség, akár nem, szerintem nem most kell vitázni.

Fejti ki a véleményét, és várakozóan néz a két félre, vajon ők miként vélekednek róla. Akár hogy is döntenek, Kaal elindúl és Einar, illetve a Bosszú Angyalainak szóváltására kezd el fülelni. Egy-egy mondatot elcsíp, mert nem akar azért pofátlanul betolakodni, pedig az lesz. Csak nem azokat a szavakat intézi feléjük, amit gondolt. Ugyanis a hallottak, kicsit megmásítják elképzelését. Megpróbál a vitatkozókhoz lépni, bár inkább Einar társaságába, majd pedig megköszörüli a torkát, hogy vegyék észre, ha nem tették, és kicsit megilletődött hangon szól.

-Thanos? Mi folyik itt? Nem úgy volt, hogy vége az egésznek? Bocsánat, hogy ide tolakodtam, de a vitának nem itt, és most van a helye. De ha már igen, akkor úgy vélem az elhangzottak ránk is tartoznak. Ugye csak a fülem viccelt meg, és nem hallottam amit gondolok?

Utoljára szerkesztette Thordin (2009-11-26 17:03:33)


#32 2009-11-26 17:46:46
Patriot
Lorna szavait a fiú figyelmesen hallgatta végig, nem vágott bele, nem poénkodott. Érdekelte az elhangzott mondandó, és kivárta. Aztán csatlakozván a pároshoz, a már sokszor hallatszott kérdés hangzik el. Chris pedig csak vállat ránt, hogy minden okést, semmi különös nincs. Lenyeli még az utolsó falatokat, utána pedig csak Einar felé tudott nézni, és apját figyelte azt követően. Csak a lány után szólt, aki már elindult.

-Nem hiszem, hogy sok közünk lenne hozzá, Lorna!

Mondja, hisz apja arra tanította, hogy sose avatkozzon be olyan dolgokba, ami nem rá tartozik. És hát látván a Bosszú Angyalainak sorát, ez biztos valami megbeszélés, így akár hová is tart a dolog, Chris nem szívesen menne oda. Épp visszafordulna Zyro és Manó kettőséhez, de valaki feltűnik. Bard. Szavaira a fiú szíve nagyot dobban. Amint elhangzik a részvétem szócska, Christ átjárja valami.

-Miről beszélsz? Apám nem dilis! Lehet nem isten, de megállta a helyét! Jobban mint a te apád! Hogy mersz így beszélni róla?! Kinek képzeled magad?!

Eléggé gyorsan felkapta a vizet. Kezei ökölbe szorulnak, és forró fejűsége miatt, ami fiatalságából adódik, azonnal neki megy a férfinak. Pedig nem ezt tanulta. Közel sem, hisz először át kellett volna gondolnia mit is tesz. Egy istennek megy neki fegyvertelenül. De viszont értékei szerint egy valami felül ír mindent. A becsület megsértése, és a szülők pocskondiázása. Chris pedig úgy érzi, hogy ez már az volt. Így Manó, és Zyro duótól azonnal elfordul, és Bardnak támad. Egyszerűen neki rohan, és öklével az arcába akar csapni.



#33 2009-11-26 18:15:23
Serena Davidson
– Szia Manó! Zyro! – köszöntem nekik is. – De igen, még mindig, ha a közelébe mersz menni – vigyorogtam. – Vagy a házunk közelébe!
Már éppen indultam volna a felnőttek irányába, amikor a kiskirály is megérkezett közénk. Rávicsorogtam, hogyhogy lealacsonyodott a szegény földi halandók közé ő istensége? Végül csak megvontam a vállamat Chris feltételezésére, majd indultam tovább, de még hallottam, hogy Bard mit is mondott a fiúnak. Egy pillanatra megálltam, majd tétován néztem hátra néhány pillanatra, nem hallottam, amit Chris válaszolt, de apámék társalgásából is el tudtam csípni néhány szót, Thanos, mozgolódás a Végzettanyáján, csodálatos, hogy még ez is kezdődik. Illetve, hogy ne szóljanak nekünk. Ekkor rontott rájuk az egyik félasgardi. Tényleg minden Asgardi ennyire ostoba, öntelt és idióta?! Örüljön neki, ha az apám nem vágja kettőbe azért, mert hallgatózni merészelt. Nem csoda, hogy nem akartak egy ilyen dolgot a tudtunkra hozni, mert még bajba sodornánk mindenkit. Közben pedig már arra lettem figyelmes, hogy a hátam mögött tovább folyatódott a balhé és Chris nekitámadt Bard-nak. Ha ebbe Thorhalla is beavatkozik, akkor nem csak az estének lesz vége, hanem az egész városnak is basszus!
- Chris állj le végre! – kiáltottam rá. – Legalább vele ne kötekedj az anyja meg fog ölni, ha csak egy ujjal is hozzáérsz!
Elindultam, hogy átverekedjem magam a tömegen, hogy kettejük közé állhassak, remélhetőleg még ne túl későn fogok odaérni.


#34 2009-11-26 18:57:02
Tyler
-Akkor jobb ha elkerülöm egy darabig...-

Válaszolok kajánul Lorná-nak. Amennyiben hasonlít az apjára körülbelül annyiban különbözik is tőle. Kedvelem őt. Közben apa is csatlakozott a vitázókhoz. Kíváncsi lennék miről folyik a beszélgetés. Ha már apa is ilyen hevesen beszél akkor elég nagy lehet a probléma.
Az érkező Bard vérig sérti Crhist aki neki akar menni. Szerencse hogy gyorsak a reflexeim, elkapom a karját és próbálom visszatartani.

-Ne csináld nem lennél ellenfél neki....-

Próbálom meggyőzni hogy ne csináljon hülyeséget. Régebben talán hagytam volna ezt az egészet, de most már nem. Én is tudok néha értelmesen viselkedni, ha kell.


#35 2009-11-26 19:32:17
Henry White
Én is a vitázó csoportot nézem ahogy lassan már mindenki más is aki a sport pályán van. Freydis biztos nem repdes a boldogságtól hogy tönkre teszik az ünnepet. Kaal nem is hagyja hogy válaszoljunk Erickel máris Einar felé veszi az útját. Egy sóhajjal utána indulok. Ebben hasonlít az apjára, ugyan olyan hirtelen indulatú mint a nagybátyám. Ahogy meghallom a Thanos szót, megtorpanok és végig nézek az összegyűlteken. Szóval ezért volt ennyire heves a vita. Ha Thanos szervezkedik valamit, akkor az igazán adhat okot a vitázásra. Megfogom Kaal vállát.

-Elnézést hogy ide tolakodtunk, már megyünk is...-

Próbálom szelíden távozásra bírni, közben halkan a fülébe súgom.

<-Ha valami történik azt apám úgyis megtudja, és ha minket is érint elmondja nekünk....>


#36 2009-11-26 20:15:06
Morsus
- Mért hiszi mindenki itt azt, hogy azért, mert jót akarok magamnak, ez azt jelenti, hogy másoknak rosszat?
Kérdi lenézően Bard és övére helyezi a kezét hallgatva Christ.
- Nem én neveztem "dilisnek" az apádat korcs fajzat! Ne a hírnököt támad. Ha atyámmal van gondod vele ren...
Ekkor már a kiborg fiú támad is egy ökölcsapással, amire Bard készülve a kirántja a kardját és ha nem fogják le időben a fiút Bard megpróbálja levágni könyöknél a halandó karját egyetlen ösztönös hasítással. Bár hogyan is a kardot már előveszi, a kérdés, hogy vér kerül e rá.
Skaar sokkal jobban élvezi az étel, mint a vitát, sőt egy finomabb sült után még freydis után kiált egy gratulációt a többi dologgal mit sem törődve.
Eric zavarba jön és egy pillanatra ösztönösen állna Kaal oldalára hisz apja adta bátorsága tombol benne, de amikor Frey megpróbálja a rokont elvinni a szülőktől zavartan segíteni próbál és a másik kettő mellé lép, akaratlanul Frey oldalára állva.
< - Sok éve már megoldották ezeket a gondokat. Azt hiszem nem kell őket már félteni. Bízunk bennük. >
Mondja komolyan Eric, de még ő sem hisz a saját szavainak igazán.

Szereplők:
Eric Morsus, Zack és Amora mágus fia
Bard Einarson, Thor és Halla fia, harcos
Skaar Skurgeson, a legizmosabb gyerek Skurge és Thena fia


#37 2009-11-26 21:48:21
Tao
Nem hallom, mit beszélnek, túl nagy a zaj, a töbiek közelebb is mennek, de azért annyiranem izgat a dolog. Talán tényleg csak valami jelentéktelen. Ellenben azzal, amit Christian csinál éppen. A természetben élvezettel nézném végig, ahogy összecsapnak a felek, és az erősebbnek szánt fél győzedelmet arat. De ez a város. Ezt már kezdtem megérteni az utóbbi időkben, így egy pillanat sem kell hozzá, hogy Christian mögé ugorjak, lefogjam karjait, és visszarántsam, ha kell az asztalra döntsem, hogy ne menjen neki az asagrdinak. Nem tudom, hogy melyik ez, velük még akkor sem voltam jóban, amikor itt éltem, csak Freydis az, aki tartotta velem a kapcsolatot. Szegény Freydis. De most nincs erre idő, Christiant kell tartanom, minden erőmel, mert az asgardi... Az asgardi olyan, mint a farkas a bárányok közt. Neki a természetben a helye, ő aszerint a szabályok szerint játszik. Ha elkapom Christiant addig fogom, tartom, ameddig le nem nyugszik, és az asgardi nem kerül jó messzire, aztán se engedem útjára egyből, az útjában maradok.


#38 2009-11-26 22:58:24
Yvette
~ Héhéhéhéhéééé! Az a fejem te! Nagy! Szőrtelen! Dög! Hagyod békén!!!

Dinah kissé hevesen kezd tiltakozni a két ujjas simogatás ellen, főleg azért, mert fogalma sincs, hogy ki az alak, aki épp simogatással meri őt molesztálni. Kicsit kimereszti a karmait és úgy igyekszik levakarni magáról az idegen szőrtelen macskát. Amint meglátja a rést, ahol elszökhet, egy pillanatig még tétovázik, de aztán eltűnik a lábak között, a finom falatokkal teli asztalok felé igyekezve. Amint odaért felmászik az egyik, kissé elhagyastottabb részen és igyekszik szerezni magának valamit, ami finom, nem büdös és nem fogdostak össze ezek a szőrtelenek. Ha valaki megpróbálja eltávolítani, arra nagyon mérgesen néz és fúj is, úgy érzi, neki ugyanolyan joga van itt lenni, mint neki. Neki is terítettek, akkor meg viseljék ezek a szőrtelenek!

Alice örömmel kapja fel a fejét, amikor Skaar lép oda hozzájuk és kezdi simogatni Dinah-t. A macsja reakciója cseppet sem lepi meg a lányt, hiszen ismeri a gonosz kis dögöt. Nagyon is jól ismeri.

- Szia! Látom a tesók nem változtak egy cseppet sem... Dinah? Jól van, menekülj csak! Bocs, szóval igen... öh... rég láttalak!

Pillanatnyi zavar után mosolyogva néz fel, a fejét félre billenti és úgy mosolyog fel a fiúra.

- Kaja? Oké! Szerezz nekem egy finom nagy szelet husit! Dinahnak meg valami kevésbé átsütöttet, én addig leszedem az asztalról, mielőtt kitör a balhé miatta!

Alice pirulva elrohan az asztalok felé, és igyekszik minél előbb elcsípni a bolgodan az asztalon grasszáló és mindenbe beleszimatoló macskát.

- Apa megöl! Ne, Dinah! Skaar hoz nekünk ennivalót, ne mászkálj az asztalon kérlek!

Suttogja a macskának, miközben a derekánál fogva felkapja az asztalról és igyekszik a kialakuló vita közeléből, remélve, hogy nem a macskája miatt tört ki, de ahogy egy kicsit jobban odafigyelt, rájött, hogy valami hasonló dolgon kaptak össze, mint legutóbb... meg azelőtt... meg talán még az előtt is. Unottan elfordul a vitától és Skaar után néz. Reméli, hogy a kérése célba talált és a fiú hoz nekik is enni valami finomat!


#39 2009-11-27 09:13:32
Thorhalla
A szülők idegesen néztek a megérkező trió felé és csak megcsóválták a fejüket. Einar lépett oda a Kaal-hoz és játékosan borzolta meg a fiatal lány haját.
- Nincs semmi gond, rosszul hallottátok, csak a régi emlékeket elevenítettük fel és ott voltak egyes részletek, amikre mindenki máshogy emlékszik – mondta a férfi. – Még ha lenne is, gyerekek vagytok, így nem tartozna rátok. Gyerünk menjetek szépen vissza a többiekhez. Lehet, hogy nem ártana őket lenyugtatni – mutatott a verekedők irányába.
- Amúgy hallottátok pubik – mondta Logan. – Tűnés szórakozni, mert mi idősek nem vagyunk képesek szórakozni, nektek még attól tudni kéne.
Ezzel a szülők még egymásra vetettek egy pillantást, majd elindult ki-ki a maga útján, míg Freyr és Eric sikeresen húzták távolabb Kaal-t.

Amit pedig mindenki lát attól függetlenül, hogy merre van és mit csinál, ugyanis már egy kisebb tömeg kezdte nézni a viaskodást. Chris nekitámad Bard-nak, miközben a Lorna is visszaér a kis társasághoz, a fiatal férfi karja már lendül, és Bard is előrántotta a kardját, azonban az ember fiú karja ezúttal sértetlen maradt ugyanis Zyro és Manó időben le tudták fogni és az asztalra rántani. De eddigre a dulakodás már a többieknek is szemet szúrt, hogy valami nincs rendben ezen a helyen. Így pillanatokkal később még Freydis is megjelenik a vitázók között.
- Megtudhatom, hogy mi folyik itt? Fivérem? Zyro? Manó? Chris? Lorna? – nézett végig a társaságon. – Miért kell nektek most is egymást ölnötök?


#40 2009-11-27 09:58:22
Patriot
Chris végül nem tudja megütni Bardot, mert Manó és Zyro visszarántja őt, és egyenesen az asztalon köt ki. Dühösen pattan fel onnan, és mérhetetlen dühvel néz végig a kardját kivont asgardin. Rengeteg érv szól az ellen, hogy harcoljon vele. Egy az, hogy esélytelen a győzelem. De ha még is, ami lehetetlen, Einar, és Thorhalla gyereke, ami pedig kissé agasztó. Inkább az utóbbi miatt. De ezeket teljesen elhagyja, és mérlegelés nélkül ront neki. Nem okos húzás, és ez mindenki szerint így van. Persze Chris szerint is, de a becsülete és apja miatt ezt teljesen elhagyja. Pillanatok alatt rendbe szedi magát, és ingerülten néz végig azon is, akik visszatartani próbálták. Most nincs vicces hangulatában, nagyon nincs. Keze még mindig ökölbe rándulva van, és nem akar elernyedni sehogy sem. A férfi haja szemébe lóg és a fürtjei alól néz ki szeméből csak a dühöt lehet kivenni. Freydis jelenléte pedig nem sokat javít az egészen.

-Hogy mért? Szerinted mért? Azért, mert a drága testvéred egy senki. Istenhez nem méltó, és ember közelébe sem ér. Egy utolsó féreg, úgy mint te!!

Dühödten mutat a nőre, és fojtatja. Indulatainak nem képes gátat szabni.

-Hogy meritek apámat lenézni? Hogy meritek idiótának titulálni, mikor ti még az emberek szintjén sem vagytok! Apám hősiesen harcolt Thor oldalán, aki meg sem érdemelte volna! Einar pedig többször is elesett a harcok során, pedig isten! Isten? Ugyan már... szánalmas banda!

Erősen veszi a levegőt, mikor szavai elhalkulnak. Lélegzet vételét pár méterre is hallani. Cseppet sem törődik most a tiszteletadással, mert teljesen elvesztette az eszét. Eddig még soha nem volt ilyes fajta megnyilvánulása, de valami elszakadt benne. Majd pedig elviharzik. Ha senki nem állítja meg elmegy a tömegből erőteljes léptekkel. Ha valaki útját állja, azt félre löki, nem törődve azzal, hogy ki az, és mit akar. Lehet gyerek, nő, vagy akár kétszer akkora férfi is. Nem hallgat meg senkit, csak elmegy. Egyenesen a páncéljához tart, ami vitrimbe van zárva…páran már sejthetik, és nem is nehéz kitalálni, hogy nem ismét csodálni megy a szerkezetet, hanem… mást tervez vele…


#41 2009-11-27 13:51:49
Thordin
Kaalhina feltette kérdéseit, mire Einar nyugtatóan kezdett válaszolni neki. Láthatóan eléggé feszült volt a hangulat, de ennek ellenére a férfi igazán nyugodtan beszélt. Elképesztően nyugalom sugárzott belőle, legalábbis a lány számára. Nem hiába szereti annyira őt Thorhalla. Bár nem illik vele össze. Legalábbis a laikusok szeme szerint, mint Einar nyugtatása azt teszi amit kell. Eléri a célját, és Kaal bár kissé kételkedve de bólint. Aztán Logan szavai pedig a maga módján, de megerősítik a lányt abban, hogy talán tényleg rosszul halott. Mért is hazudnának neki? Unokatestvére suttogása nem úgy ahogy minden bizonnyal várta volna, de belátásra bírták a lányt. Így neki is bólintott, aztán vissza húzódott Eric, és Freyr társaságába.

-Ez eléggé ciki volt… mos beégtem. Talán nem kellett volna bele ütnöm az orromat. Igazatok volt.

Szégyenlősen mosolyodik el, majd pedig folytatja.

-Nem kéne az asgardi nyelven beszélnünk? Én nem tudom, csak lehet egyesek rossz szemmel nézik. Vagy pont akkor néznének ránk rossz szemmel? Istenem… néha nem is tudom. Talán jobban örültem volna, ha ember, vagy asgardinak születek. Most nézzetek ránk. Egyikükhöz sem tartozunk. Ez… szívás… de…

Hirtelen abba marad a mondata, mert egy újabb dologra figyel fel. Nagy tömeg tömörül, és lassan megindul oda. Most nem kérdez, csak megy. Nem sejt sok jót, de kíváncsi rá mi folyik már megint. Így akár jön vele a páros, akár nem, Kaal megnézi mi történik ott. Aztán egy érdekes jelenetnek lesz tanúja. Bard és Chris nem csekély indulattal kerül nézeteltérésbe, aminek a vége, hogy az ember elviharzik Freydis is megjelent, és láthatóan nem repes az örömtől. Kaal eléggé érdekes beszélgetést hallott, ami teljesen ledöbbenti. Nem ismeri Christ. Már mint olyan mélyen, de váltott vele néhány szót nem egyszer, és nem gondolta volna, hogy ilyen hirtelen haragú. Nem így ismerte meg. Egy jó kedélyű segítőkész férfinak látta. De ezzel most eléggé rácáfolt az elképzelésére. Maga előtt mondott pár szót, amit bárki meghalhatott. Bár igazából kérdésére választ nem vár, mert nagyjából sejti mi történt.

-Mi történt itt?

~Ahogy kivettem, Christophert eléggé megsértette Bard. Bár ez nem meglepő, amennyire ismerem, bár nem szeretném, eléggé csípős a nyelve. Ebben az anyára ütött. Nem szívlelem a család azon ágát. Bár a hallottak után ez csak az egyik nézőpont. Mert azt nem hiszem el, hogy Freydis bármi rosszat mondott volna… ő… ő biztos nem. Nem olyan. Ezt kétlem…


#42 2009-11-27 14:13:19
Tao
Szóval ez késztethet valakit, hogy életével nem törődve megtámadjon egy nála sokkal erősebbet. Az állatok nem csinálnak ilyet. Egy menyét sosem támad oroszlánra, csak mert az megölte az apját. Az emberek... Furcsák. Sok minden elhangzik, olyan is, aminek nem kellene. Freydis ennek nem fog örülni, de nem fogja szóvá tenni sem, a másik asgardi tényleg túllőtt a célon.
-Nem úgy értette - nem hinném, hogy ettől megnyugszik Freydis.
-Utánamegyek, beszélek vele - közlöm a társasággal, vagy inkább csak úgy mondom, miközben az elviharzó Christopher után indulok futva, hogy még időben utolérhessem. Ha beérem, akárhol is, vállára teszem a kezem. Ez a megemlékezés sem olyan, mint régen volt.
-Hallgass meg. Az asgardiak nem olyanok, mint az emberek. Örökkön tartó életüket fogalmuk sincs, hogyan használják ki, fantáziátlanságuk önmaguk börtönébe zárja őket, és időnként sajnos úgy érzik, mások kínzása adhat kulcsot. Ne adj neki kulcsot, ne engedd szabadjára, ha ártani akarsz neki, éppen az ő terve válik sikeressé. Ahogy mondtad, az asgardiak nem érnek fel az emberhez, ahogy a ketrecbe zárt oroszlán sem, de ha megtámadod, mégis te jársz rosszabbul. Hagyd hát a ketrecében a vadat, hagyd, hogy felbőgjön, és a rácsokat kaparja, de ne nyisd ki a börtönét. Kintről nevesd csupán.


#43 2009-11-27 14:52:09
Serena Davidson
Mire visszaértem a társasághoz egy kéz lendült, de még időben lefogták ketten is Chris-t. De így is Bard fegyvere már elől volt és kis híján levágta karját, nem tudom, hogy mi lett volna, ha Zyro és Manó nem reagálnak gyorsan. Akkor egy kisebb háború robbant volna ki az Asgardok és az emberek között. Amiből pedig senki sem kért volna. Bard-ra vicsorogtam és nem foglalkoztam tovább vele, neki csak azért nem ugrottam neki, hogy leüssem, mert lássuk be az emberek és az Asgardiak átkozottul nem voltak egy súlykategóriában. Időközben még Freydis is ideérkezett és most már hallottam a kérdését is, hogy mi folyik itt.
- Fogalmam sincs, ezt én is szeretném tudni – morogtam hangosan a lánynak.
Közben Chris válaszolt is, hogy állítólag a lány vérig sértette az apját. Döbbenten néztem a fiúra, majd az Asgardi testvérpárra, nem kizárt, hogy Freydis ilyesmit mondjon bárkire is. neki soha egyetlen rossz szava sem volt senkire sem és az apjának sem. Az anyja és az öccse mások voltak, de nekik kettejüknek, illetve Thor, ez hülyeség. Ez csak egy hatalmas félreértés lehet. Még mindig döbbenten álltam és kapkodtam a fejemet, amikor is Chris elindult a vitrin felé, amiben a páncél volt Zyro pedig utána, hogy lenyugtassa. Vajon képes lesz rá?
- Egy félreértés lesz csak szerintem – mondtam az érkező Kaat-nak. – Bocsánatot kellene kérned nem gondolod hercegecske? – vetettem oda Bard-nak morogva.
A srácok után pillantottam, reméltem, hogy Zyro tényleg eléri azt a hatást, ami kell, mert nem kellett volna, hogy háború legyen, ha azt robbantanak ki, akkor én fogok rendet tenni közöttük… a többiekre pillantottam, akik még itt voltak, hogy melyik mit is fog lépni, és lesz-e valakinek bátorsága beverni a nagyképű szőke képét végre.


#44 2009-11-27 17:20:37
Shadow
Hallgatom a felnőttek beszélgetésének egy részét, majd az utána lévő eseményeket, s mikor véget ér, akkor újra szárnyra kapok, hogy a többiekhez visszatérjek. Ekkor azonban észre veszek egy másik eseményt, aminek nem lett volna itt helye. Oda repülök föléjük, s csak a végét hallom, de az is sok mindent elárul. Nagyot sóhajtok, majd mikor Chris elvonul, akkor lepillantok Bardra és Freydisre. Végül a távolodó felé nézek, aki után rohan Zyro. Ezután egyenesen Bard előtt landolok, hogy megállítsam ezzel, ha utána indulna.
< - Bard... Hagyd... kérlek... - > széttárom a szárnyaimat két oldalra, s úgy állok ott az asgardik előtt. < - Nem szokásom tőled kérni bármit is, de ne rontsuk tovább a hangulatot azzal, hogy most itt veszekedtek, harcoltok. Nem arról szól ez a nap, hogy belharcokat kezdjünk... Kérlek... hagyd, had menjen... - > Bard szemébe nézek, majd lehajtom a fejem. Christ később majd én magam kapom el, hogy én alázkodok és könyörgök annak, aki tudom, hogy engem is lenéz teljes mértékig. < - ...mond, mit kérsz cserébe, hogy békén hagyd Christ, s ne bántsd most? - > nézek rá kérdően Bardra, majd Freydisre pillantok.
< - Bocsáss meg Freydis, bocsáss meg nekik... - > mondom csendesen, miközben várom Bard válaszát, s tekintetem visszasiklik a férfira.


#45 2009-11-27 18:06:05
Tyler
A reflexeimnek köszönhetően na meg a tesónak, sikerül hátra rántani Crhis-t. Épp időben Bard kardja majdnem lemetszette a karját. Időközben szinte mindenki körénk gyűlik. Freydis felé fordulok.

-Szerinted mi történt? Bard le gyávázta Crhis apját, és ezt nem tűrte. Még szerencse hogy időben visszatudtuk rántani különben levágta volna a karját-

Intek Bard kivont kardjára, egy dühös pillantás kíséretében. Csak mert Asgardi azt hiszi ok nélkül élvezkedhet más kínzásában.

-Undorító vagy Bard.-

Vágom oda neki dühösen, talán nem épp érett módon. Nagyon feldühített.


#46 2009-11-27 18:48:07
Henry White
Einar és a többiek egy zavaros mesével elküldenek minket. Hiába már nem hiszem el hogy csak a régi időkön vitatkoztak. Ahhoz túl heves volt a vita. De jobb ha most nem erősködünk ezen, bízok apában hogy úgyis elmondja ha van valami probléma. Addig pedig felesleges a faggatózás, úgysem fognak többet elárulni. Kaal is meggondolja magát és elindul visszafelé.

-Ugyan hagyd, én is kíváncsi voltam, de neked merszed is volt megkérdezni hogy min vitatkoznak.-

Próbálom elütni a helyzetet egy kis viccel, bár a viccelődés nekem sosem ment túl jól. Kaal felvett egy érdekes témát, amin én is sokat rágódtam.

-Lehet hogy egyesek alsóbbrendűnek képzelnek csak azért amiért különbözünk tőlük. De ez engem már rég nem érdekel, és jobb lenne ha te sem rágnád magad annyit rajta.-

Lehet hogy nem épp ezt akarta hallani, de nem fogok hazudni neki mit gondolok erről. Időközben Kaal már ismét egy másik csoportosulásban köt ki. Rápillantok Erickre majd egy sóhajtás kíséretében utána indulok.

-Olyan szélvész mint az apja...-

Mire odaérek már Ethan dühösen magyaráz valamit Freydisnek, Bard-al kapcsolatban, majd hozzá vág egy cseppet sem kedves jelzőt. Ezt nem kellett volna, Bard fasírtot fog csinálni belőle....


#47 2009-11-27 21:50:44
Morsus
Skaar megérkezik Alice-hoz és a kezében az egyik nagy tálra pakolt több finom hús, köret és pár édesebb zöldség van.
- Nem tudom mit szerettek. Én a ropogós húst.
Mondja és egy nagyobb szeletet kezd el enni majd a többiekre néz, akik kezdenek egy helyre gyűlni.
- Mi a fene lehet az?

Eric karba tett kézzel hallgatja a lányt, aki az asgardi nyelvről beszél majd egyszer csak megáll és megindul Bardék felé. Már mondana valamit amikor Kaal felpattan. Így becsukja a száját és Frey sóhajtásáa csak megadóan megrázza a fejét.
- Ahogy mondod... nézzük mi folyik ott.


- Talán halhatatlan vagyok, de a türelmem véges!
Mondja dühösen Bard az összegyűlő csoportnak.
- Ünnep van így elviseltem eddig a sértéseket, de ha nem hagyjátok abba népem gyalázását akkor nem lesz okom vissza fogni magam!
- Én tudok neked adni hármat is.
Jelenti be Eric meglepő határozottsággal Frey és Kaal mellett állva.
Bard arcán csak sértet dac látszik majd nővérére néz, mintha bíróként várná tőle az ítéletet.


Szereplők:
Eric Morsus, Zack és Amora mágus fia
Bard Einarson, Thor és Halla fia, harcos
Skaar Skurgeson, a legizmosabb gyerek Skurge és Thena fia


#48 2009-11-28 10:44:55
Thorhalla
Freydis Chris szavai után úgy áll, mintha valaki felpofozta volna, hiszen a fiú csupán az apját és a nagyapját sértette vérig, akiket pedig a szereteten kívül még istenít is. Próbált megszólalni, de eleinte csak tátogásra futotta, végül vett egy mély levegőt és megremegett, de ezúttal más sikerült megszólalnia.
- Senki sem sértette meg az atyádat! – mondta végül. – Ennyire azért ismerhetnél, hogy tudd… – megremegett. – hogy tudd, hogy ajkaimat soha sem hagyta el még el sértő szó, senkire nézve sem. A félreértés és a mai nap alkalma végett elnézem, hogy atyámat és nagyatyámat is vérig sértetted, akárcsak a népemet, miközben mind a ketten az életüket adták kétszer is azon a napon, hogy hazajusson mindenki és nem azért, mert…
Nem tudta befejezni, hiszen a fiú elrohant nyomában Zyro-val. Freydis Manó felé fordult, amikor a fiú mondta, hogy mi történt. A lány leszegte a fejét és a földre nézett, hát persze, mi mást is várhatott volna, ha nem ezt. Dühösen nézett az anyja felé, aki láthatótan remekül mulatott a történéseken. Bólintott a társaságnak, de főleg Shywa-nak, majd az őt néző fivérére pillantott.
< - Muszáj neked és anyának mindent tönkretennetek? – kérdezte asgardiul. >
- Utána mész és bocsánatot kérsz tőle és rendbe hozod, amit tönkretettél fivérem! – mondta a fiúnak. – Még mielőtt háborút robbantotok ki közözzünk és az emberek között. És ő is bocsánatot kér tőlünk, amiért a családunkat és fajtánkat gyalázta. Remélem ezzel a döntéssel mindenki egyetért, és én kérek elnézést mindkettejük nevében a kellemetlenségért, ami most itt történt…
Megragadta az öccse karját és elkezdte húzni az elrohanó Chris és Zyro után.
- Azt hiszem valami félreértés… - nézett Kaal-ra. – Ami jelen állás szerint még vérfürdőbe is torkollhat…

Egyre többen kezdenek a kis társaságra figyelni, miközben a veszekedés és a színjáték tovább folyik közöttük. Egyelőre nem avatkozott bele még senki sem a vitába, és néhányan még félre is húzódtak a közelükből, nehogy őket is bevonják az egészbe. Chris, ha nem akar megállni Zyro szavaira, akkor eléri a vitrint és benne a páncélját. Skaar és Alice pedig a lassan elcsöndesülő tömegnek hála tökéletesen hallják, hogy miről is folyik a vitatkozás a többiek között, illetve az elhátráló tömegnek hála, már hallják is, hogy az egészet így ki tudják venni, hogy min kapott össze a társaság.


#49 2009-11-28 11:30:03
Thordin
~Gratulálok. Bard egy derék fiú, aki mindig képes alakítani valamit, hogy semmi se úgy alakuljon ahogy kéne. Komolyan mondom, hogy eléggé mocskos egy férfi, nem is értem, hogy hogyan lehet Einarnak egy ilyen undorító fia. Biztos anyu szeme fénye…

Kaalhina félre húzta a száját Lorna és szavaira, és bólogatott. Biztos csak félreértés, köszönhetően Bardnak, aki egy vérbeli szarkeverő. A lány szemével kiszúrta Thorhallat, aki igazán kedvét lelte az egészben. Hát, végül is káosz istennő. Ez a dolga. Jó nélkül nincsen rossz, és fordítva. Bár kétségtelen, ha lehetne, Kaal örömmel felejtené el Thorhalla és Bard kettősét. Az elviharzó Chris után néz, és az utána eredő Zyrora. Remélni lehet csak, hogy semmi gond nem lesz, mert ha még is, eléggé szép vitába torkolhat az egész, és megosztja a társaságot istenekre, és emberekre. Na akkor pedig Kaalhina hova áll? Hisz egyikükhöz sem tartozik igazán. Unokatestvére akár mennyire is a felejtésre sarkalta őt, ez kissé nyomasztja. De végül kirázza fejéből a vészjósló gondolatokat, és reméli, hogy Freydis és Bard elsimítja a dolgot, na meg persze Chris sem akarja folytatni.

-Értem…

Préselte ki a szót kissé idegesen, majd pedig Freyr felé nézett.

-Remélem nem lesz ennek folytatása…


#50 2009-11-28 11:46:40
Patriot
Chris nincs messze a vitrimtől, csupán olyan 10 méter van már előtte, mikor Zyro megragadja őt. A fiú dühödten fordul felé és mély levegővételekkel hallgatja.

-Nocsak? Az erdőben próféta lettél? Nem érted mi van? Nem engem sértett meg! Ha azt teszi, egy visszaszólással elintézem! Apámat sértette meg! Apámat! Te mit tennél, ha anyádat, vagy apádat pocskondiázná?! Mosolyogva vennéd tudomásul?! Ugyan kérlek! Ezt ne akard nekem bemesélni! Hisz… ha jól tudom mind a két szülőd ott volt, és harcolt! Helyt álltak, és életeket mentettek! Erre egy olyan jelzőt akasztanak rá, hogy „idióta”?! Hát nem! Ez nem marad annyiban! Bard eléggé rég óta keveri a szart, és borzol fel mindenkit a nyelvével! Eddig tűrtem! Most már túl sok! Kivágom azt a kígyó nyelvét! Eressz, különben te is követni fogod őt!

Heves indulatokkal mondja, és most láthatóan nem abban az állapotban van, hogy le lehessen egy könnyen nyugtatni. Ellöki magától Zyro kezét, és akkor veszi észre a távolban már közeledő Freydist és Bardot. Nem arra gondol, hogy el akarnák simítani a dolgot, így azonnal a vitrim felé megy, és betöri annak az üvegét. Nem kezd el zárat nyitogatni. Neki áll felvenni a páncél darabjait. Közben pedig idegesen kiált a közeledő asgardihoz

-Freydis! Ne haragudj! Igazad volt, te nem tehettél ilyet! Te nem mondhattad! Sajnálom, és sajnálom, hogy Einar és Thor nevét és tetteit kétségbe vontam és meghazudtoltam! Tényleg sajnálom! De amit Bard művel, már túl sok! Nincs erre bocsánat! Akárhányszor látom, mindig rombolja a környezetet! Elég volt! Kérlek! Állj félre, mert ha arra kerül a sor, akkor nem habozok, és félre állítalak én magam!

Némileg belátta hibáját, ám a megtorolást még nem hagyta annyiban. Szemében szüntelenül a düh forr, miközben a páncél darabjait veszi fel. Nem igazán izgatja, a következménye a dolgoknak.

#51 2009-11-28 12:14:44
Tyler
Freydis először alaposan kiosztja Crhist majd bocsánatot kér tőle mikor meghallja mit mondott a testvére. Freydis pedig elhúzza Bardot mielőtt az reagálhatna a megjegyzésemre. Nem nagyon tetszett neki amit mondtam, de igazam van. Egy pöffeszkedő, undorító, önimádó szemét domb, az anyjával együtt. Persze zt nem hangoztatom hangosan, nem lenne túl jó ötlet.
Időközben még többen csoportosulnak körénk, köztük a két fél asgardi, ők legalább normálisak, és Eric is. Lorna felé fordulok.

-Szerinted lefognak nyugodni? Kíváncsi vagyok mikor fognak közbelépni az öregek....-

Ha Lorna közelebb megy követem én is, ha nem egyenlőre maradok távolabb tőlük. Még kicsúszna valami a számon ami csak rontana a helyzeten. Zyro próbálja lenyugtatni Christ nem sok sikerrel, mivel már veszi is felfelé a páncélját.


#52 2009-11-28 12:29:44
Henry White
Bard ismét kitett magáért, úgy látom ismét vérig sértett valakit, és most úgy állítja be mintha halálos sértés érte volna őt. Megkeresem a tekintetemmel Thorhallát, úgy tűnik ő nagyon is jól szórakozik ezen. Freydis megpróbálja helyre hozni és elrángatja Crhis felé aki már a páncélja darabjait veszi fölfelé, dühtől fortyogva. A tömeg közben elcsendesült, és szinte minden szót lehet hallani a legtávolabbi ponton is. Kíváncsi vagyok mikor fog valaki közbelépni.

-Bardot ismerve, nem fogja annyiban hagyni, ha most nem is később úgyis megbosszulja-

Válaszolok Kaal-nak miközben a folytatodó jelenetet figyelem közelről.


#53 2009-11-28 19:07:13
Serena Davidson
Az indulatok láthatólag továbbra is haragosak voltak, és már kellően sokan gyűltünk össze. Freydis szavaira néhányan még válaszoltak, de Christ már nem lehetett megállítani. A lányra néztem, aki szinte már reszketett, valahol megértettem mindkét felet, csak reméltem, hogy nem lesz tömegverekedés belőle. Jelenleg csak két népcsoport, ami szinte mindenkit lefedett lett egymás által vérig sértve. Tény, hogy Chrisnek igaza volt, hogy mindig csak káoszt okoz, de a káoszistennő fiától mi mást várna a jó nép? Meg máskor is vannak ilyen emberek mindenhol. Manónak lehet, hogy nem kellett volna beugatnia azt, amit. Mert lehetséges, hogy istenek, de mint Bard is mondta a türelmük nem véges. Összerezzentem az üvegcsörömpölésre és odakaptam a fejemet már bújt bele Chris a páncélba. Azonnal döntenem kellett és egyetlen dolog jutott az eszembe.
- Manó – hajoltam közel a sráchoz. – Szerintem most senki sem fog megharagudni, ha letapizod azt a páncélt. Segíts lefogni mielőtt valakinek komolyabb baja lesz!
Nem vártam meg a válaszát, hanem futva indultam a fiú felé, hogyha kellően közel tudok érni hozzá, ráugorjak és a földre teperjem és ott tartsam lent mielőtt tényleg komolyabban megsérül bárki is, rajtam kívül. Nekem meg úgysem fontos, mert rendbe jövök. A szülők pedig mikor szándékoznak végre tenni is valamit? Ezen a gondolaton morogtam és rágódtam miközben igyekeztem átverekedni magam az útban levőkön.


#54 2009-11-29 13:30:50
Tao
De hisz... Igaza lehet. Évek óta nem jártam itt, nem találkoztam ezekkel az emberekkel, akik még mindig befogadnak, és mégis úgy próbálok viselkedni, mintha jól ismerném őket. Csak a szüleim miatt fogadnak be, de valójában nem tartozom közéjük. Nem ismerem őket, és ők sem ismernek engem. És egy idegen ne adjon tanácsot, én sem fogadnám meg. Leengedem kezemet Christopher válláról. Arról már nem is beszélve, hogy vajon én mit tennék, ha az asgardi megsértette volna apám emlékét. Nem támadtam volna neki. Nem. Álmában próbáltam volna megölni, azt hiszem, úgy a legegyszerűbb egy asgardival szemben. Elkeseredetten nézek a közeledő asgardiak felé, és megállapítom, Christopher haragja akár jogos, akár nem, ő jogosnak véli, és érvényesíteni akarja bosszúját. Mit hittem, hogy majd pont én tudom lenyugtatni? Nem értek az emberekhez. A történeteim sosem emberekről szólnak. És sosem erről a városról. Többet ismerek a kerek világból, mint bárki, aki itt él, de ezt a várost mindenki jobban ismeri nálam. Vajon hasznát vehetik egyáltalán a történeteimnek? Vajon jelenthetnek-e többet, mint egyszerű mesék? Lesz valaki, aki el akarja majd hagyni a várost rajtam kívül? Ostoba kérdések. Ostobák, mert nincs rájuk válaszom. A távolban már többeket is látok, akik erre jönnek. Ők pedig majd engem látnak a távolban, távolodni. Ez lett volna a megemlékezés? A hősök napja? Semmi sem olyan már, mint volt. Ez nem az én otthonom. A szülőhelyem, talán, anyám otthona, esetleg, de az enyém soha. Tehetetlen vagyok, ebben a világban nem tudok hatni a dolgokra, és nem is értem azokat. Mit csinálok itt egyáltalán? Tétlenül nézem, ahogy háború készülődik. Ideje lenne távoznom.


#55 2009-11-30 15:30:12
Shadow
Freydisre nézek, majd tekintetem az események felé fordítom, miközben az asgardi páros ellép mellettem. Üveg csörömpölés üti meg a fejem, s mikor arra fordulok látom, hogy mi is történik. Van aki a tömegen át próbál oda jutni, azonban nincs erre elég időnk, így a levegőbe ugrok, s néhány erősebb szárnycsapás kíséretében indulok meg Chris felé, hogy lehetőleg azelőtt érjem, el, még mielőtt valami visszafordíthatatlan hülyeséget tenni. Ahogy csak tudok repülök, s mikor elérem, akkor neki rontok, hogy a földre lökjem, s ha a páncélt sikerült teljesen felvennie, akkor nem nagyon finomkodok lassítással, de ha még nem, akkor megpróbálom úgy, hogy pár karcolást és zúzódást leszámítva nagy baja ne legyen. Ha sikerült akkor a szemébe nézek egyenesen, s nem engedem, hogy félre nézzen.
- Meg ér neked a bosszúd annyit, hogy kockáztasd, hogy eme város csatatér legyen? Megér egy sértés ennyit? MEG?! Bard nem csak neked szól be, hanem mindenkinek, de a többség azt nézi, hogy nem adja a lovat alá azzal, hogy még nagyobb támadási felületet ad neki azzal, hogy belemegy az alattomos játéka, s az ősökön esett csorbát akarja kiköszörülni... Tudod te is, hogy mi vagyok... most én is álljak bosszút az Asgardokon, mert atyám faját szinte teljesen kiirtották? Vagy az embereken, mert anyám kísérleti nyúlnak használták, s egy lelketlen fegyvert próbáltak belő alkotni a hosszú évek alatt? Kin álljak szerinted bosszút Chris? KIN?! Egyik se olyan kis semmiség, mint, hogy mondtak valamit az ősödre. Mégse érzek rá késztetést, hogy bosszút álljak, mert akik itt vannak olyanok nekem mint a testvéreim, fajtól függetlenül, s jól tudom, hogy hiába lenne esetleg a bosszúm értük jogos, akkor is az első két nagy pofont pont tőlük kapnám, mert nem erre neveltek... - tekintetem elég hűvös - ...Vajon mit szeretne apád? Hogy harccal állj bosszút, s kockáztasd, hogy romba döntsd, amiért harcolt? Vagy azt, hogy megmutasd, hogy elég értelmes vagy ahhoz, hogy ne fegyverrel akard lerendezni a dolgot, hanem békésen... Te döntesz... - ezzel elengedem, s ha más is odaért, s lefogja, akkor megkérem, hogy engedje el. Nem húzódok tőle nagyon félre, s a kardom felé se teszek egy mozdulatot se, ami a hátamon van, csak várok, hogy mi lesz ennek a vége, miközben tekintetem végig siklik az ott lévőkön. Remélem, hogy nem lesz ebből nagyobb baj, nagyon remélem.


#56 2009-11-30 18:16:54
Morsus
Bard türelmetlenül csattan fel amikor Chris elkezdi a páncélt felvenni.
- Most volt elegem!
Kirántja magát a nővére fogásából és dühösen ránéz.
- Miféle csapda ez "testvérem"? ide hívsz, hogy a barátaiddal sértegess majd okot adsz egy halandónak, hogy megfenyegessen? Érdekes módon szent védelmed és jóságod csak rám nem vonatkozik?
Sarkon fordul és elrakja a kardját.
- Nem érdekel! Csináljatok, amit akartok! Vége! Befejeztem! Lőjj hátba te korcs, árulj el testvér...
Elindul lassan távolodva, de dühös léptekkel szinte dobbantva.
- Patkányok!

- Ennek a srácnak fétise van a buli rombolásra.
Rázza meg a fejét Eric a két másik félasgardi mellett állva.
- Komolyan egyszer még nagy balhét fog okozni.

Szereplők:
Eric Morsus, Zack és Amora mágus fia
Bard Einarson, Thor és Halla fia, harcos
Skaar Skurgeson, a legizmosabb gyerek Skurge és Thena fia


#57 2009-11-30 19:17:10
Thorhalla
– Nem állok félre! – mondta Chris-nek a lány. – A fivérem, így meg fogom védeni. Nem fog ma vér folyni ezen a helyen! Beléd pedig nem tudom, hogy mi ütött Bard! Semmilyen csapda nincsen, csak a szokásos ünnepség…
Chris nekilátott annak, hogy felvegye a páncélját, mire Shywa repült föl a levegőbe, hogy megakadályozza, azonban mielőtt elérte volna a fiút, hogy nekiugorjon egy kék árnyat látott elsuhanni arra és karokat a derekán, majd méterekkel a fiútól ért földre úgy, hogy Ko-Rel tette le ott. Lorna mire átverekedte magát a tömegen Logan állta el az útját, hogy ne avatkozzon bele a cselekményekbe. Chris pedig nem tudta folytatni, hogy tovább vegye a páncélját, mert egy kart érzett a vállán és ha felnézett, akkor az apja állt vele szemben.
- Vedd le azt és beszélgetni fogunk – mondta Strong.
Ugyanekkor miközben Bard igyekezett elmenni a helyszínről egy kar nyúlt utána és fogta vissza, hogy ne menjen tovább. Ha le akarta rázni magáról, akkor nem volt rá képes, nem az egyik fiatal volt az, aki itt tartotta, hanem Einar, a férfi csak a fejét csóválta meg és az arcán csalódottság látszott, hiszen igen régen látta már a folyamatos megjátszás miatt.
< - Most megfordulsz fiam, és velem jössz! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon a férfi. – És ti is – nézett végig a lányán, az öccsén, unokaöccsén és a többi félasgardin. – Ez így nem mehet tovább.
– Mindenki irány az asztalhoz – mondta Ko-Rel a többieknek, akik nem értették Einar szavait.
Mindenkit, aki itt volt és bármilyen módon benne volt az eseményekben, Skaar és Alice sem kivétel ez alól odaterelnek a szülők egy nagyobb asztalhoz, közben a tömeg, akik itt voltak szépen lassan elszállingóztak és csak a társaság és a szüleik maradtak itt.
- Nos azt hiszem, hogy ez így tűrhetetlen, hogy így viselkedjetek egymással. Nem számít, hogy ki milyen fajú, minek született. Együtt kell élnünk ezen a helyen, mindenki képes volt annak idején arra, hogy együtt dolgozzon és egymásért. Ti miért vagytok képtelenek minderre? – kérdezte Amerika Kapitány. – Összesen pár órát kellett volna kibírnotok egymással, miért olyan hatalmas kérés ez? Válaszokat várok, várunk mindannyian!


#58 2009-11-30 20:50:56
Tyler
Kicsi a rakást játszanak Crhis-en. Érdekes módon Bardot senki nem akarta lefogni. Lorna elrohan mellettem, de Karmos elállja az útját míg anya Shywa-t kapja le az égből.

-Akkor ennyi volt...szerencsére...-

Épp kezdenék megnyugodni mikor, valaki megfogja a vállamat ás a többiek felé tologat. Remek ez apa.

-Nem tudom miért kéne nekem is oda mennem, most kivételesen nem én csináltam a felfordulást...és képzeld Zyro hazajött.-

Próbálom elterelni a figyelmét, nincs kedvem a felnőttek hegyi beszédét hallgatnom. Főleg hogy nem is volt most ebben részem.

-Zyro hazajött? Ennek örülök, de akkor is oda megyünk, gyerünk Ethan.-

Megadóan széttárom a kezeim és csatlakozok a többiekhez. Még épp időben ahhoz hogy halljam Kap kérdését.

-Nem mi csináltuk a fesztivált. Bard egyszer csak oda jött, és elkezdett magyarázni hogy az apja szerint Centurio csak egy dilis öregember. Crhis meg felkapta a vizet. Mi meg próbáltuk lenyugtatni, nehogy nekirontson.-

Gyorsan elmondom a szöveget nehogy valaki letorkoljon. Remélhetőleg a többiek igazolják hogy tényleg ez történt.


#59 2009-11-30 23:03:37
Morsus
A dühös szülők ülőhelyre parancsolják a három fiút és Kap azonnal elkezd őrjöngeni velük mire Skaar teli szájjal néz fel döbbenten.
- Hmmm... gyeeemmm...
Majd lenyeli a húst és zavartan néz.
- Miről is van szó?
Kérdi értetlenül.
- Levettük Dinaht az asztalról azonnal!
Eric pár pillanatig kacag az egészen és aztán zavartan felnéz kapra ő is.
- Nem történt semmi. Bard a megszokott kedves modorát hozta és Chris kicsit felkapta a vizet. Komolyan, nincs semmibaj.
Próbálja menteni a menthetőt.
Bard szép távol ült le mindenkitől és csak a serlegében lévő pár kortynyi bort lötyögteti unottan hallgatva az egész előadást.
- Számít mit mondok? Már bűnösnek ítéltettek, mint mindig. Nem emeltem fegyvert és nem szóltam ítélkezőn senkiről mégis én vagyok az, aki az esküdözik előtt van.

Szereplők:
Eric Morsus, Zack és Amora mágus fia
Bard Einarson, Thor és Halla fia, harcos
Skaar Skurgeson, a legizmosabb gyerek Skurge és Thena fia


#60 2009-11-30 23:30:51
Tao
A helyzet kezd eldurvulni, mikor anyám, és még páran a szülők közül közbeavatkoznak. A felnőttek közül. Miért tűnik ez ilyen furcsának. Hiszen a gyerekek többsége már jócskán felnőtt. Miért kezelik őket gyerekként még mindig? Ez nem egészséges, ez lehet a társadalom gondja. Nem hagyják önállóan dönteni az embereket, mert a szüleik mellett élnek, az ő árnyékukban, és ez a nap csak százszorosára erősíti ezt, hiszen most minden csak róluk szól. Ezt nem bírják elviselni, saját életet akarnak, ami nem arról szól, hogy a szüleik mit tettek, hanem hogy ők mit fognak véghez vinni. A szüleik viszont ezt nem látják, nem akarják látni, hiszen nincs más a családjukon, a gyerekükön kívül, aki felnézne rájuk. Ez a dolog nyitja. Ezért tudtam én kilépni. Engem nem neveltek élő legenda bálványozására. Apám halott, és anyám őt dícsérte, nem magát. Csak őt. Önzetlen volt. Ezért tartozom neki annyival, hogy amikor ő megemlékszik apámról, én is megadom a tiszteletet. Ezt jelenti nekem az ünnep. Semmi többet. A többieket követve, a sort zárva érek az asztalhoz, attól pár méterre, megintcsak hátul állok meg, és hallgatom, amit a kapitány mond, és amit Ethan válaszol. Tyler is itt van vele, biccentek neki, most nem lenne helyénvaló megszólalni feleslegesen. Azt hiszem, nem változtak olyan nagyot a dolgok, csak talán most másképp látom őket, mint mielőtt elmentem.
-Úgy van, ahogy Ethan mondja.


#61 2009-11-30 23:53:17
Shadow
Már majdnem elérem Christ, mikor meglátok egy kék árnyat felém közeledni a szemem sarkából, de időm sincs reagálni, ahogy a derekamat érzem, hogy átöleli valaki, s összerezzenek az érintéstől. Méterekkel odébb rak le a földre, gondolom, hogy ne rontsak újra Chrisre. Azonnal elrugaszkodok, hogy még távolodjak, s bal kezem letéve kibillentem magam az egyik oldalra, hogy gyorsan a talaj fogást követően már meg is forduljak. Azonban ekkor nagyon le is döbbenek, mikor a kék nőt meglátom, még az egyensúlyom is elvesztem, s a lendületemtől egyszerűen a földre ülök..
- Ko-Rel... - nyögöm döbbenten – a frászt hoztad rám hirtelen! - lassan felkászálódok, s leporolom magam, majd pedig megindulok az asztal felé, ha már ennyi választási lehetőséget kapunk... megyünk, vagy megyünk. Leülök, s hallgatom amit mondanak, majd a kapitányra pillantok.
- Fölösleges, ez a felhajtás. A két srác bal lábbal kelt fel ma, s ennyi. Ezen nincs nagyon mit túl magyarázni. Ráadásul nem is úgy kéne neki állni, mintha egymást ölnénk folyamatosan. Ez a mai egy szerencsétlen véletlen következménye, hogy pont az ünnepségre esett, amit személy szerint nagyon sajnálok. - felállok, s hátra nyúlva megfogom a kardom markolatát a bal kezemmel, míg a jobbal kioldom a szíjat a jobb oldalamon, majd egyszerűen a földre magam mellé engedem a fegyverem. Kicsit kényelmetlen így ücsörögni, a széken, hogy a kardom a hátamon van, majd visszaülök.
- Bard bűnös mert provokált, Chris azért mert adta neki a támadás felületet, azzal, hogy visszaszólt, mi meg azért, mert nemes egyszerűséggel nem fogtuk be a szájukat és vonszoltuk őket a pálya két ellentétes felére csendesen. - pillantok végig a szülőkön. - Így is próbáltuk úgy lerendezni, hogy vér ne folyjon lehetőleg. De most mi a nagyobb probléma? Hogy a mai nap történt, vagy a veszekedés? - Nézek kérdően Amerika kapitányára, majd Einarra – Egyikünk népe se békés, mégis a lehető legjobban kezeltük a helyzetet. S most se bomlunk külön népekre... - mutatok a többi gyerekre, majd Bardra pillantok, s egy pillanatra a képem eltakarom a kezemmel. - ...na jó helyesbítek... Bard különcködését leszámítva. - a kapitány szemébe nézek egyenesen, ahogy felállok. - Mégis mit vársz tőlünk? Erőltessük rá Bardra, hogy fogadjon el mindenki mást? Kösz, de nem... inkább őszintén utáljon és nézzen le, mint hogy valami hazugságot mutasson, ami nem is igaz rá. Nem vagyunk egyformák, nem egyformát látjuk a világot. S ha csak rákényszerítjük az akaratunk, akkor még jobban fog minket utálni. Vagy Christ fogjuk, s tanítsuk meg, hogy hogyan tűrje tovább Bardot? Vagy mit javasolsz? Hallgatunk... - majd a többieken végig nézek – Azonban egy biztos. Leszidhattok minket, hogy a mai nap így ért véget, leszidhattok, hogy nem sikerült csendesen elsimítanunk a dolgot, de azért nem, hogy az összetartásunk csak fajon belüli lenne, s azt néznénk, hogy ki minek született, mert ha így lenne, akkor senki se rántja félre Christ, s próbálja Bardot megállítani, hanem végig néztük volna, ahogy Chris egy kézzel könnyebb lett volna. De nem. Közbe avatkoztunk, s nem folyt vér. - mondandóm közben végig nézek a szülőkön, akik ott vannak, ezután leülök a székre, s a kardom felveszem a földről, mert ahogy felkeltem ellöktem, majd újra a széknek támasztom.


#62 2009-12-01 09:33:19
Thordin
-Nah, a buli lefújva, hála égnek.

Motyogja Kaal, aztán figyeli, ahogy mindenkit egy szép nagy asztalhoz terelnek, csak úgy mint őt is. Érdekes, vagy talán nem is, hogy lassan elszállingóznak azok, akik úgy mond nem tettek semmit az egykori harcban. Persze ez nem teljesen igaz, de végül is csak az oszlopos tagok maradnak, és azoknak gyerekeik. Kaal nem igazán örül a nagy kupak tanácsnak, de nem tiltakozik a terelgetés ellen, és helyet foglal. A szülők arcát fürkészi, és nyilvánvaló, hogy nem örülnek a dolognak. Persze Thordin nem nagyon veszi a szívére az egészet. Talán ő az egyik a kevesek közül, akit úgy mond nem érdekel a történet. A lánya pedig nem is igazán lepődik meg ezen. Bár azért nem tartja helyesnek, de csak nem vonja felelősségre apját. Hallgatja a mentegetőzéseket, és a szavakat, amiket mondanak a többiek. A fél-asgardi csak kicsit megcsóválja a fejét, hisz igazából nem rájuk tartozik a dolog. De tény, hogy Shywanak szép beszélőkéje van. Lassan úgy tünteti fel az egészet, mintha a szülők lennének a hibásak. Az pedig csak ráadás, hogy még lassan el is lehet hinni amit mond, annyira meggyőzően mondja. A lány tovább hallgat, nem fűz igazából semmit az elhangzottakhoz, csupán halkan megjegyez valamit.

-Szerintem ez Chris és Bard ügye, kettőjüknek kéne lerendezni. Nem kellenek ügyvédek…

Ezzel teljesen elnémul, és csak csöndesen tekint maga elé.

~Talán megkockáztatnám, hogy nem is Chris a sértet. Bár… természetesen meg volt rá az oka, de talán Freydis az akinek az egész a legrosszabbul esik. Kíváncsi vagyok hogyan végződik a dolog… Na meg arra is, hogy apa kinek a pártjára áll. Bár meg sem lepődnék rajta, ha nagyívbe tenne az egészre.


#63 2009-12-01 10:03:05
Patriot
~Mért mindenki felém jön? Mit akarnak ezek? Nem én okoztam a bajt, és engem akarnak leállítani? Ostobák! Nem áll félre Freydis? Akkor sajnálom, de viselje a következményeket. Vér folyna? Ugyan már… itt nem fog vér folyni, mert csak szénné égetem az a rohadékot, és akkor nem folyik majd vér.

Chris továbbra is veszi fel a páncélja darabjait, és nem igazán törődik semmi mással. Igaz, látja, hogy közeledik felé egy-két alak, de nem nagyon érdekli. Az alsó testrészén már fenn vannak a darabok, egészen a derekáig. Mellvértjének darabjait teszi fel épp, mikor valaki vállon ragadja. A fiú majd hogy nem azonnal megragadta a kezet, és át akarta hajítani maga felett. De mikor meglátta ki az, azonnal észbe kapott. Indulatai tomboltak benne, de apja szavaira nehezen bár, de bólintott, és fel kelt. Igaz, nem vette le a lábára már rá tett darabokat, de nem folytatta az „öltözködést”. Chris ekkor látta, hogy mindenkinek a szülője megragadja a saját fiát/lányát és leállítja a történet folytatását. Ellentmondást nem tűrően mindenkit egy asztalhoz vezettek. Közben pedig a civilek eltávoztak, és csak ők maradta. Chris mélyen vette a levegőt, és próbált lenyugodni, de nem ment neki. Hallgatta a védőbeszédet, és csak a közben undorral nézte Bardot, aki különcködvén félre állt.

~Lőjelek le? Hidd el nem marad el. Ez nem marad ennyiben. Nem értem. Ezek az „istenek” teljes harci díszben mászkálnak, és nem szól senki. Minek a kard? A pöröly? Az íj? Hisz nem harcnba megyünk, de náluk ott van. Apám meg azt mondja vegyem le a páncélt? Na nem. Nekik szabad itt mászkálni a fegyvereikkel, nekem nem? Valószínű… ezt nekem senki nem fogja elsimítani. „Korcs”? „Idióta”? Remélem nem felejti el ezeket a szavakat, mikor majd azért könyörög, hogy öljem meg… igen… nem fogom elengedni a fülem mögött a sértéseit.

-ELÉG!

Csattan fel a fiú, és a székéből fel is áll. Nem bír tovább ülni, és az asztalra csap.

-Nem kell a mentegetőzés, és a szépítés! Hallgassatok! Nincs mit szépíteni azon, ami történt, mert megtörtént! Az ünnepségnek vége, és nem miattam! Hanem amiatt a mocsok miatt, aki nem bírja fékezni nyelvét, és csak rombolni jön! Einar! Minden tiszteletem, de a helyedbe én egy verembe löktem volna azt a pokolfajzatot! Emlékszik valaki arra, hogy mikor volt olyan, hogy Bard nem sértett meg valakit? Mert én nem! Lekezelő mindenkivel! BARD! Fogd fel, hogy nem vagy isten! – majd pedig olyan szavakkal folytatja, amiknek talán nem kellene elhangoznia. Hisz ez nem csak Bardot sérti. -Az a putri, amit Asgardnak hívtok nem létezik! Nincsenek istenek! Hogy merészelitek magatokat egyáltalán így hívni?! MIT tettetek egyáltalán?! Semmivel sem többet, mint mondjuk apám, vagy Logan, vagy... vagy bárki más! SEMMIVEL! Szánalmas ostobák vagytok, akik beképzelt, és önkényes módon egy titulussal tüntetik ki magukat! Közben sehol semmi! Ne haragudjatok, de nem tűröm tovább! Tudom jól apa, nem ezt tanítottad nekem, de nem engem becsmérelt, hanem téged. EZT PEDIG NEM TŰRÖM EL SENKITŐL!!!

Ordítva kel ki magából, majd pedig a lábán lévő páncél segítségével lökést generál a talajra, amitől magasabbra emelkedik, mint egy egyszerű ugrással. Megpróbál kiszabadúlni a társaságból, ÉS amint talajt fog, ismét ezt a nagyobb ugrást végzi, méghozzá úgy, hogy egyenesen Bard felé löki magát. Szinte vízszintes helyzetbe emelkedik, és páros lábát hátra húzva, majd előre kitolva az asgardi mellkasára akar rúgni. De ez nem egyszerű emberi rúgás lesz, ez valamivel… egy „kicsit” erősebb. Ha pedig bárki megakadályozná, nem törődik vele, és ha kell, azt is félre löki. Közben pedig ismét nem gondolkodik. Végig se gondolja, hogy egy csapatnyi jól képzett nő, és férfi között van, akik könnyű szerrel megállíthatják, és lehet, hogy megnyilvánulása miatt, már kicsit sem óvatosan teszik ezt. Ha sikerül is neki amit tervez, akkor is minden bizonnyal nem a fejét fogja simogatni egyik szülő sem.


#64 2009-12-01 11:17:00
Serena Davidson
Néhány méternél nem jutottam előrébb, mert apa termett előttem. Morogva és vicsorogva néztem rá, de láttam, hogy több szülő is közbeavatkozott már és úgy tűnt, hogy nem hagyják, hogy elfajuljon a dolog és végül egy közös asztalhoz terelnek minket. Egyedül Freydis-t sajnálom, hogy két idióta barom tönkretette a buliját. Mintha az emberek nem szokták volna egymást sértegetni, úgy viselkednek, mint a gyerekek. Ha minden egyes sértésre így reagált volna az emberiség, akkor már régen nem lennének se szuperhősök, sem szupergonoszok, hanem mindenki halott lenne, mert már régen kiirtották volna egymást. A kezembe temettem az arcomat, amikor Shywa nekilátott, hogy szentbeszédet tartani, komolyan okosabban hitte magát még a több száz éves felnőtteknél is? Nem csodálkoznék ha visszakézből kapna egy jó testes atyai pofont, valami ilyesmiért nem szóltam bele ebbe a vitába, mert ugyanerre számítottam volna.
- Nem hallottam semmit – vontam meg a vállamat. – A ti vitatkozásotokat figyeltem.
Igaz erre apámtól kaptam olyan nézést, hogy még azt is megbántam, hogy megszólaltam. Pillanatokkal később Chris kezdett beszélni, majd ugrott is a levegőbe, hogy nekimenjen Bard-nak. A tekintetemmel már a srác anyját kerestem mikor is fogja moszattá, vagy békává változtatni a barátomat,hogy ezt teszi. Igazából a sértések végett lehetséges, hogy másnak sem lenne egészséges az, hogy itt maradjunk…
- Ugye megengeditek, hogy azelőtt távozzunk, hogy minden Asgardi nekitámadna és apró darabokra szedné Chirs-t? – érdeklődtem a szülőktől.


#65 2009-12-01 19:20:20
Henry White
Nem kellett sokat várni míg a szüleink közbeléptek. Mivel mi már a közelben voltunk így hallottuk Kap, szidalmait valamint Ethan kifogását. Ami megállja a helyét, Bardot ismerve biztos nem Chris kezdte az egészet. Nem igazán tudok hozzászólni, mivel csak a balhé végére értünk ide, így hűvös nyugalommal állok és figyelem az eseményeket. Bard persze úgy viselkedik mintha őt tiporták volna a sárba. Chris viszont teljesen kiakad, és kiabálva kiosztja az asgardiakat. Némely mondatában erősen az igazat állítja. Majd megpróbál Bard-ra támadni.

-Valaki állítsa meg mielőtt rossz vége lesz.-

Ha senki nem tesz semmit én próbálom megállítani, egy víz csáppal, vagy pusztakézzel. Lehet hogy igaza van de ha komolyan rátámad Bardra rossz vége lesz.


#66 2009-12-01 19:28:49
Thorhalla
Utolsóként Thorhalla érkezett meg a társasághoz és a fia háta mögött állt meg, az egyik karját a fia vállára tette, majd mellé lépett.
- Milyen jellemző – kezdte lassan és unottan. – Mint általában most sem talált senki jobb szórakozást annál, mintsem a fiamat találja meg célpontjának? Milyen unalmas…
Ekkor kezdett beszélni irdatlan hosszan Shywa, amire többen is a fejüket fogták, mire az apja léphetett volna fel a lánynak, hogy elhallgatassa Chris a levegőbe repült egyenesen a Bard és Thorhalla páros felé. De nem jutott messzire, ugyanis a nő egy varázsszót mondott el, mire a páncélos fiút láthatatlan karok ragadták meg és rántották le a földre úgy, hogy ne tudjon mozdulni. Így Laaksonen fiának már nem kellett beavatkoznia az egészbe. Chris jól van, csak éppen nem tud megmozdulni, mert a láthatatlan láncok odaszögezve tartják a földhöz.
- Látom drágám téged is olyan beszélőkével áldott meg a sors, mint a szüleidet – nézett a nő Shywa-ra. – Csak beszélsz semmitmondóan és még magadat is cáfolod meg, mindezek mellett felségárulás szélén táncolsz. Ami pedig a fiút illeti… nos azt hiszem, hogy jelen esetben minden itteni Asgardiba és félvérbe tiportál bele, ami pedig a jelenlevők több, mint fele. Mindenkit becsméreltél, a fiamat, családomat és népemet vetted szádra szidalmakkal gyermek… tudod mit, nem én fogok ítélkezni feletted, ráhagyom a többi sértettre drágám…
Ezzel mosolyogva húzta Bard-ot a nő néhány lépéssel hátrébb. Freydis keserű arccal szemlélte az egészet, őt az apja fogta meg és húzta kissé hátrébb még azelőtt, hogy támadhatott volna. Az öreg Strong egyelőre semmit sem szólt bele a vitába, csak a fiú anyját fogta vissza attól, hogy ne rendezzen jelenetet.
- Nem, mindenki itt marad, amíg ennek vége nem lesz – mondta végül határozottan Serena. – Ezt most rendezni kell, mert ezek az állapotok tűrhetetlenek… nem élhetünk úgy egymás mellett, hogy egy kis sértés miatt, háborús helyzet szélére jutunk, ezzel remélhetőleg a gyerekek is egyetértenek. Elvárjátok, hogy ne gyerekként bánjunk veletek, hanem felnőttként? Akkor azt hiszem, hogy itt lenne az ideje annak, hogy úgy is kezdjetek gondolkodni és viselkedni, nem pedig egy rakás kamaszként.

Színek:
Mesélő + Serena
Thorhalla


#67 2009-12-01 19:39:13
Morsus
- Egyszer leülünk, beszélgetünk és haza megyünk. Ezen a bolygón mindenki képes rá. Mi vajon miért nem?
Kérdezi Eric a tányérján lévő kis ételt villával piszkálva unottan.
Bard feláll és követi az anyját, de Serena szavaira visszafordul és kitárja a karját.
- Szóltam én bármit halandókra? Támadtam én bárkire is? Követtem én el bűnt?
- Igen, létezel.
Bard pár pillanatra szúrósan néz rokonára majd folytatja.
- Itt én viselkedek a legérettebben! Mégis ismét rám mutat minden kölyök keze...
- Ehetünk végre? Mindig ugyanott kötünk ki. "Rossz Bard, buta xy, aki figyelsz rá, nem szabad, viselkedjetek jól, jó étvágyat." Ugorjuk át! Éhes vagyok!

Szereplők:
Eric Morsus, Zack és Amora mágus fia
Bard Einarson, Thor és Halla fia, harcos
Skaar Skurgeson, a legizmosabb gyerek Skurge és Thena fia


#68 2009-12-01 22:08:10
Tao
A helyzet az, hogy ez egy katasztrófa. Egyetlen estére jöttem be a városba, és ez épp elég, hogy megbizonyosodjak, ez nem egy életképes társadalom. Mintha hangyák és elefántok élnének együtt, hogy mást ne mondjak. Már azt sem tudom, érdemes-e befejznem a könyvet, érdemes-e erőfeszítést tenni ezekért az emberekért. Fáj tudni, hogy anyám köztük él. Mennyivel különb mindegyiküknél, akik harciasak, akik közbeavatkoznak,a kik hangjukat hallatják, mikor egyikre sincs szükség. Mennyire hasonlítok rá... Csak nem akar végetérni ez a felhajtás, Serena próbál rendet tenni, és épp azt mondja ki, ami nekem is eszembejutott az imént. Ez arra enged következtetnem, hogy talán logikus volt a gondolatmenet, és kivételesen megértettem az emberek viselkedését. De nem jutottak előrébb, azt hiszem, oda se figyelnek Serenára, mindenki azzal van elfoglalva, hogy vérbosszút álljon, vagy épp ezeket csitítsa. Mindazonáltal Serena ötlete figyelemre méltó, talán csak azért gondolom ezt, mert nekem is épp ez jutott eszembe. Odalépek hozzá.
-Szerinted hogyan lehet érettebbé tenni őket egyik napról a másikra?


#69 2009-12-02 09:25:21
Serena Davidson
Valahogyan éreztem, hogy ez lesz Shywa szülők felé menő kioktatásából, hogy csak kinevetik, vagyis a kedves „mama”. Ugyanis még ő is megérkezett, hogy rémes pici fiacskáját megvédje a csúnya tőlünk. Bah! Az orrom alatt elmorogtam néhány szitkot és biztosra vettem, hogy apa is ugyanezt tette mellettem. De legalább Chris már a földön volt és nem tudott mit tenni. Ott legalább egyelőre nem fogja magát megöletni. Bááár, Thorhalla szavai után még ebben sem voltam biztos, ahogyan a többieket ráuszította, majd szép kényelmesen hátrébb lépett a fiával együtt. Hogyan nem robbantottak ki még ezek ketten háborút ezen a helyen? Megvakartam a fejemet, ezt így utólag nem értettem. A család tovább veszekedett, mígnem anyu szólalt meg. Az arcomat a kezeimbe temettem, hogy miért? Miért kellett még ezzel is jobban kínos helyzetbe hoznia mindenkit? Így nem maradt sok választás, ha most valaki úgy dönt, hogy sértődötten elvonul, akkor bizonyítja, hogy tényleg gyerek és jogosan hívnak minket így, de értelmes hozzászólást sem nagyon lehetett tenni anélkül, hogy valaki ne sértődjön meg iszonyúan nagyon.
~ Köszönöm anya! Ezt remekül megoldottad! ~ vicsorogtam gondolatban. ~
Zyro-ra pillantottam, aki végül odalépett anyuhoz és halkan kezdett beszélni hozzá. Meg mertem volna esküdni, hogy már erre is megvolt. Dühösen néztem Bard-ra a szavai után, kisgyerek ezzel a siránkozással!
- Nekem megfelel, ha még gyereknek tartotok – vontam meg a vállamat, mire hátulról egy hatalmas taslit kaptam apától. –Aú! Nem úgy gondoltam! – morogtam, majd Thorhalla-ra néztem. – Mi lenne úrnőm, ha elengedné végre Chris-t? Azt hiszem, hogy értette a célzást…


#70 2009-12-02 10:22:31
Thordin
~Nah, és befutott Thorhalla is. Igazán remek. Ez az idióta, meg neki ront a fiának, az ő jelenlétében. Részvétem Chris, mert ahogy elnézem a dolgokat, belőled valami nagy halom sárkupac lesz. Mit ne mondjak, gratulálok. Azt hittem nem vagy ilyen. Ennyire felhúzni magad egy sértésen… mit ne mondjak, eléggé hülye a srác. Nem tudom miféle vértje van, de kétlem, hogy azzal is legyűrné Bardot. Bár… ki tudja. Minden esetre nem szeretném megtudni. Talán már nem is fogom, mert sárgolyó lesz a srácból…

Kaal csöndesen hallgat, és figyel. Nem szól egy árva szót sem, csupán folyik az árral, és a szeme előtt zajló eseményeket nézi. A srác végül még sem lesz valami izé, helyette csak nem tud mozdulni a lány kitolja székét, és felmagasodik, hogy lássa mi történt. Irigyli a varázslatokat, nagyon tetszenek neki. Aztán visszaül, és a szülők arcát figyeli, ki hogy áll a helyzethez. Hát, nem sokan siettek Chris védelmére. Igazán jó, akár egy tévé előtt bámulnák a műsort. Senki nem tesz semmit, csak néznek ki a fejükből. Nem ezt várta a lány.

~Fúúú, mintha apámat látnám csak sokban. Legalább Strong úr segíthetne, bár igaz, nem lenne sok esélye, de attól még megtehetné, hisz a fia. Felesége tenne valamit, de hát… ajaj, talán jobb lett volna idén otthon maradni.

Aztán Serena szólalt fel. Határozott volt, ami nem éppen megszokott tőle, legalábbis ahogy Kaalhina megismerte az elmondásokból, és amennyit beszélt vele. Háború? Nem túlzás ez egy kicsit? Bár… igaz, hogy a srác megsértette az asgardiak mindegyikét, de akkor is. Ezért mért lenne háború? Hisz nem fogtak össze az emberek, és úgy lázadtak fel az istenek ellen. Minden esetre Kaal nem tudott mit tenni, így csak hallgatott, és figyelte a szavakat, amik elhangoznak.

~Ezt jól hallottam? Bard azt mondta, hogy a legérettebb? Hat, ha nem is az, de a leghülyébb az biztos. Thorhalla, és Bard… istenem, így egymás mellett állva, le se tagadhatnák, hogy rokonok. Főleg ha megszólalnak. A hangsúly, a stílus. Már ketten vannak… ez elviselhetetlen.

Arcát kezeibe temeti, majd felnéz, és Skaar szavaival egyetértvén, csak egy „támogatom” szót tűz mellé mosolyogva. Próbálja oldani a feszültséget mosolygásával, de alig ha sikeres.


#71 2009-12-02 10:35:16
Patriot
A fiút leláncolván a földre taszítván tartja Thorhalla. Ostoba döntés volt részéről, és nem ez volt az első, amit ma elkövetett. Mozdulni sem tudott. Hiába próbált, nem ment neki. Vicsorgot, és vergődött, de sehogy sem akart sikerülni neki a szabadulás. Közben, ha tudott, apja felé nézett, és anyját kereste utána tekintetével. Látta, hogy egyikük sem akar, illetve tud előre lépni, mert hogy Apja vissza tartja anyját. Chris indulatai pedig nem akartak nyugodni. Minden szót hallott, majd pedig a végén reagált is az egészre.

-Van jogotok ítélkezni?! Hisz nem vagytok istenek! Mi jogotok lenne rá?! SEMMI! Ez az igazság! De ha egyesek szerint nem így van, akkor meg öljetek meg! Bizonyítsátok be, hogy az emberek felett álltok, és bármit megtehettek, amire kedvetek tartja! Kinek van vér a pucájába belém szúrni a kést?! Amúgy sem értem! Ez az egész nem rátok tartozik, csak rám és arra a szégyentelen alakra! Legérettebb?!

Izmai megfeszülnek, és megpróbálja magát megint csak kiszabadítani, de továbbra sem megy.

-Mellesleg, milyen háború?! Nem én kezdeményeztem! Nézzetek végig mindenkin! Kinél vannak fegyverek szüntelenül?! Tudtommal eléggé erősek vagytok ahhoz, hogy ne kelljenek a kardok, vértek, és más! De nem, ti még azt is hozzátok, ezzel is bizonyítva, hogy csak az alkalomra várnak az „istenek”, hogy háborút indítsanak! Nem áén vagyok a kiváltó ok, hanem az asgardi kutyák!! Eresszetek el, és had rendezzem le ezt Bardal! Akár hogy is végződik, nem kell folytatni! Ha meghalok, hát meghalok, ha nem, akkor nem! Nem lesz folytatása! Had rendezzem le! Beleszólás nélkűl!! ENGEDJETEK MÁR EL!!!!


#72 2009-12-02 11:30:48
Shadow
Figyelem az eseményeket, miközben mancsom a kard markolatára csúszik, miközben rámarkolok. Thorhallara nézek, ahogy mondja a szavait, s felállok, miközben felemelem a kardom tokostul, hogy visszacsatoljam a hátamra. Chris szavai akár a többi asgardit úgy ért, mint egy pofon, de nem ér jobban, mint ha a másik két fajt szidja valaki, amiknek részben tagja vagyok. Bardra pillantok, majd vissza Thorhallara, s amint rögzítettem a kardot meghajlok felé.
- Igazad van Thorhalla. Fiad hercegem, így ez nevezhető akár felségárulásnak is, hogy nem védem most, eme vitában. - Chris mellé lépek, hogy megnézzem jól van e, de Serena szavai hiába voltak esetleg jó szándékúak, de most eléggé az ellenkezőjét sikerült elérnie vele. Tekintetem felé fordítom, s egyenesen a szemébe nézek. - Serena, nem akarlak megsérteni, kioktatni főleg nem, ahogy a többi felnőttet se. De ha ti nem avatkoztok közben, akkor lehet pár zúzódással, de rég vége lett volna ennek, s az előbbi szavak se hangoznak el, mely mint láthatod az asgard szívekben némi haragot lobbantott. Én se örülök eme szavaknak, s úgy ért, mint egy pofon, hisz védtem az igazát azzal szemben, akit védenem kéne, s ezért Thorhalla akár felségárulással is vádolhatna... s most te, még rontod szavaiddal az amúgy is már elég szar helyzetet, hogy aki akar, s van annyi esze, hogy felhagyjon ezzel az értelmetlen vitával az távozzon inkább, hogy véget érjen ez az egész, az se tegye meg mert akkor gyereknek nézitek. Nem tudom ki itt a nagyobb gyerek. - majd Chrisre mutatok, s végig nézek a többieken. Ekkor szólal meg Chris, s szavaira lehajtom a fejem, majd mikor végzett, akkor veszek egy mély levegőt.
- Engem nem érdekel ez a sértés utáni bosszú, aki akar neki eshet, de tőlem távozhat sértetlenül most. - Atyámra nézek.
„- Nem érdekel, nem állok vér bosszút egy sértés miatt, mit az Asgardok elszenvednek! Ugyan úgy kéne akkor vérbosszút állnom, mikor, valaki a Démonokat, vagy a halandókat veszi a szájára... NEKEM MINDHÁROM NÉP EGYFORMÁN FONTOS! -” vicsorgóm apámra. Ezután az asztalra ugrottam fel, s végig nézek a jelenlévőkön, miközben kitárom a szárnyaim. Jól ismerem atyámat, hogy nem itt fog szentbeszédet tartani, sőt nem is fog semmit se mondani, ha csak Thorhalla miatt nem. Anyám meg, ha látta az eseményeket, ha nem, akkor se fog beleavatkozni. Mind a ketten Thorhalla „emberei”, s én is eme utat járom. De valahol bánt, hogy Bard ezután távozik, mint a jó gyerek, s a végére mi leszünk a bűnbakok. Hát nem... Most elviszem én a balhét, s akkor Chris is megússza.
< - Nem érdekel kitart felség árulónak - >
- Nem érdekel, ki tart gyereknek... Nem bántom egy társamat, csak mert rossz napja van... Békéről prédikáltok, akkor most mit jelent itt, hogy csak az asgardok becsületén esett csorbát kell kiköszörülni? És a halandókén esetten ki fog? Ohh értem, az a következő kör lesz és a végére mindenki talál valamit, ami miatt bosszút állhat, s kiírtjuk egymást. Nem kellett volna ebbe beleszólnotok, s már rég el is felejthettük volna eme egészet. - Zyrora pillantok
- Igazad volt, mikor elmentél Zyro... - majd elrugaszkodok.
< - Bocsáss meg Freydis... de nekem ebből elegem van... s nincs kedvem tovább hallgatni, ahogy a nem csituló indulatok miatt Chris olyat mond, aminek a végén valaki valóban megmártja benne a kardját... - > Freydisre nézek, majd atyámra.
„- Ne kövess atyám... nem vágyok társaságra -” ott hagyom az összegyűlteket néhány erősebb szárnycsapással, ha senki se állít meg.


#73 2009-12-03 16:15:09
Tyler
Na csak megjelent az anyucija is, nem mintha segítségre lenne szüksége mások eltiprásához. Egy varázslattal a földre szorítja Chris-t, aki dühöng. Sosem láttam még őt ilyen dühösnek, még akkor sem mikor a páncélját piszkáltam.

-Hogy miért nem tudunk felnőttként viselkedni? Nem tudom hogy körül néztetek-e már, de az egész bolygón ez az egy város van, és csak mi élünk itt. Nehéz felnőttként viselkedni ha semmi sem történik az emberrel csak ugyanaz nap mint nap, és ugyanazokkal találkozik minden nap, elkerülhetetlen hogy előbb utóbb összekapjunk. Nem értem hogy miért kell nagy dobra verni ezt az egészet....-

Hirtelen elhallgatok, és döbbenten állok, most életemben először éreztem azt hogy legszívesebben itt hagynám ezt a bolygót, és élnék inkább a Földön....


#74 2009-12-03 16:40:18
Henry White
Nem kell közbelépnem mert Thorhalla egy varázslattal lefogja Christ aki a földhöz csapódik. Időközben a szülők is idegyűltek és próbálják lehűteni a hangulatot, majd felénk fordulva az iránt érdeklődnek miért nem tudunk felnőttként viselkedni. Shywa megpróbálja magára vállalni a balhét, szép gesztus de nem sokat ér. Chrishez lépek majd Thorhallára pillantok.

<-Old fel a varázslatot kérlek, nem fog senkire sem rátámadni...ez nem használ senkinek sem.>

Ha elengedi Christ felsegítem. Nem különösebben bántott meg a szavaival, kaptam én már különbet is Bard-tól és az anyjától, akik mindennél jobban megvetnek minket, félvéreket. Bármit is szajkózzon most Bard anyja a hatalmas nagy sértettségéről.


#75 2009-12-03 18:52:54
Thorhalla
- Ki vehet fel fegyvernek minősülő páncélt szüntelenül? – kérdezte ugyanolyan hangsúlyban Thorhalla a fiút, ahogyan az a fegyvereket kérdezte.
Végül csak csettintett egyet és a Chris-t fogva tartó láthatatlan láncok eltűntek a fiúról. Amikor Shywa felugrott az asztalra a szülei rosszallóan csóválták meg a fejüket, majd amikor elrugaszkodni készült, akkor az apja egyszerűen megfogta a farkát és úgy rántotta le a földre a lányt, aki végül nagyot koppant a fűben.
- Úgy emlékszem kislányom, hogy két éves korodban megtanultad, hogy nem szabad az asztalra mászni, mert arról eszel! – mondta Shadow. - És azt mondtuk, hogy maradsz!
Ekkor tűnhet fel a gyerekeknek, hogy a szülők legnagyobb része már nem tudja visszatartani a vigyorgását azokon a jeleneteken, amiket előadtok.
- Van vészterv erre az esetre Zyro – mosolyodott el Serena. – Azt hiszem, hogy most már tied a terep James, de csak kíméletesen – nézett Logan-re.
- Mert nem tudjátok kezelni az ilyen dolgot és ez azt jelenti, hogy nem vagytok érettek – mondta végül Strong. – Ha Thorhalla minden sértésére hasonlóan reagáltunk volna, mint ahogyan te erre, akkor már bolygó nem lenne, nemhogy rajta élet. Ilyenkor a helyes tett, hogy megvonom a vállam és tovább megyek fiam. Ha nem válaszolsz a sértegetésre abbahagyja. Nos Logan, akkor…
- A terv arra, hogy megtanuljátok milyen csapatnak lenni pubik egyszerű! – mondta a férfi. – Mi sem voltunk barátok, sőt ellenségek voltunk jó páran, amikor idekerültünk, de az, hogy olyan helyzetbe kerültünk, hogy csak egymásra számíthattunk összekovácsolt minket. Így túrázni mentek, el messze innen, együtt! Csak egymásra számíthattok, és együtt jöhettek vissza. Ha bárkinek baja lesz a másik hibájából pubik, nem akartok velünk újra találkozni! Remélem érthető voltam!
- Akkor azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy elküld őket kedvesem – nézett Einar Thorhalla-ra. – A tengerpartra, ahogyan megbeszéltük.
Logan a nőre nézett és bólintott neki, Thorhalla viszonozta, majd pedig varázslásba kezdett. Néhány pillanattal később a teljes társaságot beteges zöldes füst vette körbe, majd egy villanás után egy teljesen másik helyen találjátok magatokat, mint Einar mondott, még Madárijesztő is itt van, majd újabb villanás és a felszerelésetek is megjelenik ott…

//A felszerelésetek az, amit előtöriben írtatok, illetve egy db vastagabb váltásruha a hideg ellen.//

#76 2009-12-04 12:04:13
Serena Davidson
Úgy tűnt, hogy végül minden rendeződik, Shywa-t nem hagyták a szülei, hogy elmenjen, Thorhalla még gúnyolódott egy sort Chrisen, de végül is elengedte őt szerencsére, ezen felül még anyu is válaszolt Zyro-nak, ami nekem nagyon nem tetszett… apámra sandítottam, aki előadta a tervét, hogy mit is kell majd tennünk. Ez nem volt túl bonyolult, hála neki könnyedén ment a túrázás nekem! Meg Zyro-nak sem túl bonyolult! Tengerpart? Ez még jobban hangzott, amikor Einar ezt adta elő. Már kezdtem igazán örülni, hogy minden a lehető legjobban fog alakulni. Még Strong bácsi is kioktatta a fiát, amit lássunk be, hogy valahol mélységesen igaza volt abban, amit mondott, de abban nem volt igazság, hogy nem együtt nőttek fel a többiek. Az asgardiak egy része igenis együtt nőtt fel, és hosszabb időt töltött egymás mellett, mint mi emberek… legalább is Freydis ezt mondta. Végül Thorhalla nekiállt varázsolni, láttam az apám képét, és azt ahogyan a nővel összejátszanak valamiben… nem, nem és nem! Ebből jó nem sülhet ki, de már nem volt időm tiltakozni, mert a villanás közbeszólt…

//Folytatás: Hegység rész//


#77 2010-01-19 02:06:02
Shadow
//előzmény: Romváros//

Thorhalla válaszát hallgatom, s félre húzom a számat a „fattyú” jelzőn. Majd a végén megszólalok.
- Midgard tökéletesen megfelel nekem, s szerintem vannak itt még mások is, akiknek jó lesz. - a szavaimból még Thorhalla is érezheti, hogy ez a szavai ellenére, az én döntésem, s ha nem mondja, akkor is így döntök... - Valahogy majd rendet teremtünk, valamilyen áron... - teszem még hozzá, miközben felülök a hordágyra. A teleportálás után a városba találjuk magunkat. Tekintetemmel anyámat keresem, de végül apámra nézek.
„- Ezután úgyse lett volna kedvem túl sokat Asgardon maradni... Nem bánom, hogy Thorhalla nem enged fel... nem bánom, hogy nem láthatom azt a világot... Csak azt bánom, hogy így történt mindez... Ha nem lettetek volna elszállva azzal, hogy felnőttek vagytok, ez nem így történik... Egyszerűen ki kellett volna mondani, hogy egy csata vár ránk, s nem így kiküldeni minket... Egy vita után... Ha az nincs, akkor Chris még élne, s nem sérül meg Freydis... Csak ezt bánom... s hibásnak érzem magam, hogy nem tettem ellene... -” az ég felé fordítom a tekintetem. „- Hol van anyu apám? -” pillantok kérdően Vuthára, majd veszek egy mély levegőt kardomon, s puskámon tartva a kezeim. Bár legszívesebben most elmennék egy kicsit... magányra vágytam volna, de se a lábam, se a szárnyam állapota ezt most nem engedi... kell egy kis idő, hogy a sebeim begyógyuljanak... már ami be fog... Szárnyamon életem végéig ott lesz az emléke eme harcnak, s ezzel együtt annak is, hogy milyen árat fizettünk a „felnőtté válásért” vagy inkább azért, hogy „haza” jussunk, egy olyan helyre, mely nagy eséllyel távolról se lesz olyan, mint a szép mesékben, amiket a szüleinktől hallhattunk. Egy új világ vár mindenkire, ez egyszer biztos, s lehet visszasírjuk gyakran eme régi unalmas, de békés világot...


#78 2010-01-19 13:55:18
Tao
Megemelnek, és egy hordágyra tesznek, több helyen megszúrnak, ahogy fájdalomcsillapítót adnak be nekem, a második tű eltörik, úgy tűnik, a vörös démon támadása után a testem már rendesen hozzászokott a fizikai támadásokhoz. Jobb lett volna kicsit korábban megejteni ezt, akkor nem itt feküdnék átlyukasztva. Tisztul a kép, hallom, hogy odébb veszekszik Thorhalla mindenkivel, Thanosról beszél, egy titkos megállapodásról, amit végül nem fogadott el. Azt mondja, visszavisz minket... Vissza a Földre. Vissza? Hiszen sosem jártam ott. Haza? Még képet sem láttam róla. Egész életemben ezeket a vidékeket jártam, hogy az ittélőknek ne kelljen az ismeretlenben lakniuk, hogy ne féljenek a világtól, amit otthonuknak neveznek. Ha elmegyünk innen, nem csak az egész életem munkája, minden erőfeszítésem válik semmissé. Ami sokkan jobban fáj, hogy a könyvemben lévő történetek nem lesz már mások, csak mesék. Egy elfeledett világ meséi. Mit mondhatnék erre? Nincs értelme maradnom sem, a munkám nem öncélú volt, és ha mindenki más elmegy, ugyan úgy értelmetlenné válik. Mitévő legyek most?


#79 2010-01-19 15:29:10
Serena Davidson
//Előzmény: Romváros//

Shywa-ra néztem, komolyan nem tudom, hogy kitől tanult meg ennyire beszélni, de egy biztos, hogy arra legalább jó, hogy annyit jártatja a száját, hogy mindenki elaludjon körülöttünk. Megvakartam a fejemet, tényleg ennyire öngyilkos hajlamú lett volna? Megvontam a vállamat, Thorhalla-t nyilvánvalóan nem nagyon érdekli, hogy meg kéne-e ölnie, előbb égetne el mindenkit itt, mielőtt annyit mondanánk: Haza megyünk! Shywa ostoba, milyen ár? Milyen személy az, aki hátba támadja a társait egy sértésért, bocsáss meg Chris, de túl messzire mentél...
- Shywa? – néztem rá. – Most verjem be a képed, vagy ráér öt perc múlva? – morogtam hangosan. – Ha meg akarsz halni dühítsd csak jobban! Milyen ár? Amit a szüleink jócskán többel fizettek meg... AÚ! – néztem apámra, aki fejbevágott közben.
Végül a nőre néztem, amikor beszélni kezdett. Lehajtottam a fejemet azokra, amiket mondott. Szóval ő meg akarta őket ölni, de nem tette. Rizsa, most komolyan arra várt, hogy elhiggyük, hogy pont ez a nő nem ölhetett meg senkit? Döbbenten néztem rá, amikor azt mondta, hogy a szüleink. Kérdőn néztem az apámra, de az asgardi beleakadt a szavakba, mert valaki közbeszólt. A nőre néztem, ez ránk is tartozott? Mégis mi? A döbbenet az arcomra is kiült, amikor kimondta, hogy a szüleink hoztak egy olyan megállapodást, hogy nem lépnek fel támadólag senki ellen. És ezért kellettünk mi, hogy megtegyük, ami őket kötötte. A francba!
- Ez igaz? – kérdeztem apámat. – Az igazat mondja?!
Akkor pedig a nő... kihasználta az érzéseinket, megtette, amire minden más szülő gyáva volt, hogy minket küldjenek csatába. Mindenkinek vágy volt, hogy lássa a Földet és most itt a lehetőség. Végül vettem egy mély levegőt és odasétáltam a megfelelő helyre, a sebemre néztem lassanként végre teljesen rendbejött. A teleportálás után a városkában, ahol Shywa folytatta a kirohanását. Ha most megkérem Thorhalla-t, akkor vajon megsüti a kedvemért?
- Fogd már be Shywa! – vicsorogtam. – Ha nem tetszik a lehetőség maradj itt! Te is ki akartál lépni a szüleid árnyékából, itt a lehetőség! Zavart, hogy gyereknek néztek, itt a lehetőség, hogy úgy kezeljenek, hogy felnőttél! Ha a kis hercegnőcskét zavarja, hogy a Földre menjen maradj csak a pikkelyes hátsódon, hogy jajj nehogy letörjön a körmöm! Rosszabb vagy, mint egy hisztis liba!
Ezzel még mindig morogva és vicsorogva mentem oda Manó hordágyához, hogy megnézzem, hogy miként van. Odahajoltam hozzá és a képébe vigyorogtam főleg, hogy hallottam, hogy rendben van, vagyis lesz.
- Legközelebb én harcolok, nem te – kacsintottam rá. – Bejövök téged meglátogatni minden nap, amíg rendbe nem jössz, oké? – kérdeztem.
Gyorsan körbepillantottam, hogy figyel-e minket valaki és ha nem tette, akkor búcsúzásként röviden megcsókoltam, majd ahogyan keltem fel megborzoltam a haját és visszafutottam apámhoz, hogyha jön akkor vele indulhassak hazafelé.


#80 2010-01-19 21:08:50
Tyler
//Előzmény:Romváros//

Pöttyök ugrálnak a szemem előtt, vagy csak homályosan kezdek látni a vérveszteségtől. Anya és apa kettőnk körül állnak miközben valaki tűvel bökdös, igaz utána már rögtön nem fáj annyira az pici kis lyuk a gyomromban. Megpróbálok felülni hogy jobban hallhassam és láthassam a Thorhalla előadását, de valaki mindig visszanyom az ágyra. Lekötözéssel fenyegetőznek.
-Tényleg haza akartok menni a Földre? Akkor miért nem ti száltatok szembe Thanosékkal, főleg ha annak majomnak volt egy dimenziók között közlekedő gépe?-
Kérdezem apáékat, s míg a válaszra várok azon gondolkodok vajon milyen lehet a Föld. Biztos nem olyan mint ahogy mesélték nekünk. Biztos nem minden fenékig habos torta. Rájuk pillantok, a családomra.
-Én megyek ha ennyire hazavágytok. Ott vagyok otthon ahol ti is vagytok....-
Kicsit meglepetten bámulok Lornára mikor belevigyorog a képembe, de nagy örülök hogy jól van.
-Lehet róla szó, neked egy ilyen seb úgysem kottyan meg....-
A csókja belém fojtja a szót, de nem ellenkezek, ellenben lelkesen viszonozom. Aztán elrohan az apja felé. Kényszeredetten elmosolyodok Logan felé, nos azt hiszem most már duplán fel akar majd szeletelni.
- Várni foglak!-
Visszafordulok anyáék felé, akik nem titkolják túl jól a vigyorukat.


#81 2010-01-19 21:27:32
Henry White
//Előzmény:Romváros//

-Én...igazad Thorhalla nem te vagy a felelős, de részben igen, te formáltad ilyenné Bardot.-
Ezzel visszafordulok a többiek felé. Nincs se kedvem, se erőm többet foglalkozni jelenleg Hallával. Apára nézek, megtántorodok, meg kell támaszkodnom egy közeli épületbe hogy el ne essek.
<-Jól vagyok, csak kicsit túlhajtottam magam. Mások rosszabbul jártak. Apa miért nem akartátok megtámadni Thanosékat...én...ez nekem nem világos, ha a kezében volt a hazajutás kulcsa.>
Bár Halla talán a saját módján de végül is elérte hogy megpillanthatjuk végre Asgardot. De túl nagy árat kellett fizetnünk érte.
<-Menjünk haza, azt hiszem mindenkire rá fér hogy pihenjen egy kicsit, és itt álldogálni felesleges...most már->


#82 2010-01-19 21:35:59
Morsus
Bard ellöki a nővére kezét.
- Nem vagyok a fivéred és nem vagyok annak a fia, de igazad van. - mindezt úgy mondja, hogy végig Hallát nézi - Loki vére vagyok.
Ezzel megindul az anyja felé, de nem akar támadni.
- Gratulálok. Megalkottad az apádat újra. Önző, álnok és gerinctelen lény vagy. Feláldoztál volna minket egy haza utért. Egy otthonért, ami nekünk semmit sem jelent. Gyűlölöm az Asgardot és megvetlek téged. Ilyenek akartál látni? Mint amilyen te vagy? Tessék. Levadászlak. Tönkre teszlek. Vagy meghalok és a lelkedet töröm szét. Légy büszke magadra. Már olyan vagyok, mint te.
Ezzel megfordul és nem hagyja, hogy bárki is az útjába álljon, elvonul dühöngve.
Eric Loganékhez megy.
- Mindenki jól van? Tudok segíteni?
Kérdezi udvariasan.
Skaar beviszi pihenni Alicet.


#83 2010-01-20 00:02:47
Thorhalla
- Ha feláldoztalak volna titeket, akkor már évekkel ezelőtt hazamentem volna – mondta a nő ridegen. – Az alku az volt, hogy csak én és más nem. Nem tudtalak hármótokat itt hagyni. És hogy elégedett vagyok-e? – húzta gúnyos mosolyra az ajkát. – A választ úgyis tudod.
Freydis bánatosan néz a fivére után, amikor az dühösen elrohan. Az anyjára pillantott, de az nem viszonozta a tekintetét. Végül nem ellenkezett, amikor Einar emelte fel a földről és indultak vissza az Asgardiak a kastély felé...
Logan még Manó felé vicsorog, majd Eric-re néz, amikor az odaér.
- Nincs pubi – mondta. – Menj haza és pihenj! Rátok fér, apádat meg üdvözlöm! – majd Lorna felé fordult. – Igen, az igazat mondta.
Ezzel most már átkarolta a lánya vállát és elindultak hazafelé az erdő felé. Shywa-t nem engedik el, haza, hanem a többi sérülttel együtt, akik ellátásra szorulnak, így Alice-t Skaar-ral együtt a kórház felé kísérik.
„ – Néha figyelhetnél arra, amit mondanak – morgott Vutha. – Nem amiatt nem támadtunk, hanem amilyen egyezséget kötöttünk... ami meg Christopher-t illeti. Aki egy sértés miatt képes lenne embert ölni... szégyen, még mi démonok sem vagyunk ilyenek – ezzel határozottan fejbe vágta a lányt. – Otthon, majd bemegy hozzád a kórházba és ne ölesd meg magad!”
Manót és Zyro-t egymás mellett kísérték a kórház felé, Ko-Rel és Tyler is velük ment. Mind a ketten bólintottak arra, hogy haza akarnak menni. A szülők egymásra néztek, majd a korábbi mosolygás eltűnt és komoran néztek a két fiúra.
- Mert mi gyávák voltunk olyan árat fizetni, amivel a többieket, vagy titeket veszélybe sodorhattunk volna – mondta Ko-Rel kissé szégyenkezve. – Hiba volt és csak egyvalaki merte magára vállalni ezt az árat. És igen, mind a ketten haza kívánunk térni, ha megvan a lehetőség.
Laaksonen is hasonló választ ad a fiának, szinte szó szerint, mint amit Ko-Rel mondott a sajátjainak.
Lassan végül mindenki hazaért, a betegek kórházba...

Három héttel később...
Három hét telt el az események óta, akik sérültek voltak most már nagyjából rendbejöttek, hála az itt megtalálható modern orvosi készülékeknek, amiket a bolygón találtak az elmúlt negyed évszázad során. Ezen a napon a várostól kissé messzebb gyülekeztek a családok, most csak a Romvárost megjárt „gyerekek” és családjaik vannak itt. És a műszaki dolgokhoz értők közül néhány technikus egy gép előtt gyülekeztek és azzal foglalkoztak, felügyelték.



Ez volt az, amit Thanos-tól elhoztak, úgy tűnt, nagy várakozással
- Szóval ez lenne az – mondta az egyik technikus. – Még néhány óra kell és működésképes lesz, már csak a szükséges energiaszintre kell jutnia ennek. Így azt hiszem, hogy mire mindenki végez a bepakolással, aki menni akar és mire visszaér már készen is lehetnek az indulással....
- Mindenki készen áll az indulásra? – nézett körbe Kap a társaságon, majd körbenézett, hogy a saját fiát megtalálja-e itt.


#84 2010-01-20 00:27:58
Morsus
Eric sétálva nézi a gépet.
- Ahhha... a gomb ízé hazavisz. Szóval a Földre. Szuper.
Mondja békésen elemezgetve.
- A képességeim a csata óta nagyon megváltoztak még bele kell szoknom. Szóval remélem az úgy imádott otthonunkban nincsen nagy baj.
Skaar karba tett kézzel leste a lányokat. Igazából most sem értette mi az értelme az egésznek. Ő imádta ezt a bolygót.
A távolban a fák között tökéletesen felfedhetetlenül ült Bard ében vértjében és annak a fekete köpenyébe burkolva nézte a társaságot.
- Nevetséges.
- Akkor azt kell mondani, hogy haha.
Mondja Madárijesztő oktató jelleggel és Bard feletti ágon lógva fejjel lefelé.
- Hallgass. Társulásunk nem jelenti, hogy elviselem oktalan szószátyárságodat.
- Tudom én mi a bajod!
Ezzel ugorva ő is landol az ágon és elővesz valamit a zsebéből.
- Tessék csoki. Ettől majd jó kedved lesz.
- Anyám eszköznek használt egy célért, amire csak ő vágyott. S te eledellel kívánsz békét hozni megtört lelkembe?
- Igazad van. Tessék itt van kettő.
Bard csak mérgesen nézi egy ideig a fiút.
- Inkább mond el miről beszélnek.
- Arról, hogy elmennek abba a másik otthonra. Ez nyelvtanilag helytelen megfogalmazás, tudtad?
- Akkor mi is megyünk, de észrevétlenül.
Ezzel leugrik a fáról és várja az eseményeket. Madárijesztő is leugrik és sétál egy kellemes rejtekhely felé, ami közelebb van. Bard megköszörüli a torkát.
- Valamit elfeledtél midgardi.
- Oh bocs.
Ezzel Bard megkapja a csokiját és így mennek tovább.


#85 2010-01-20 01:30:47
Shadow
Lornara néztem, s fújtam egyet.
- Marad a halál... Megyek Földre... - jelentem ki, majd apámra nézek, miközben visznek a hordágyon...
„- Azért ne fess le minket démonokat angyaloknak... Szárnyunk van max annyi a hasonlóság...AÚúú... -” a fejemet vakargatom ott ahol fejbe vert apám... „- Igyekszek nem belehalni a kórházi kezelésbe...” mondom, majd az ég felé fordítom a tekintetem, míg visznek...
A következő heteket fekvéssel töltöttem, míg ápoltak, s esetleg orvosi utasításra mozogtam, annyit amennyit csak lehetett... combomon a seb szépen gyógyult, de mint a ahogy a többi sárkány ősömnek is, úgy nekem se gyógyult be a szárnyamon lévő lyuk. Kisebb lett, de beforrni teljesen sohase fog, azonban a repülésben nem fog zavarni. Végül aztán kiengedtek, s összepakoltam a cuccaimat, mint ruhák, fegyverek...
Kicsit később egy szikla tetején ülve figyelem a puskám távcsövén át a szerkezetnél lévőket egy ideig, majd pedig a távcsövet lerakom a puskám mellé. Kicsit elmerengek gondolatba pár órával ezelőttre. Anyummal beszélgettem még akkor mikor a cuccommal készültem elindulni.
- Hallom apádtól, hogy nem nagyon állsz vele mostanában szóba, s ez zavarja... nekem elárulod, hogy mi a bajod lányom?
- Hogy még most is Thorhallat védi... Felhasznált és kihasznált mindenkit egy világba való hazajutásért, ami már lehet nem is létezik...
- Apád csak hűséges, s ugyan úgy szeretne hazajutni, mint mindenki más, aki onnét jött... én is... de senki se akarja a gyermekét se hátra hagyni...
- Tudom... de akkor is mi vár ott ránk? Én nem mehetek Asgardra, s ha mehetnék akkor se mennék, de apa ott lesz fent, s kétlem, hogy túl gyakran látnánk, mert, ha Thorhalla azt mondja, hogy nem, akkor mint a jó kutya engedelmeskedik neki... Egyszer végre legalább viselkedhetne úgy, mint egy Herceg és a sarkára állhatna legalább akkor ha a családjáról van szó, de nem... - ököllel csapok a falba, miközben anyám a vállamra teszi a kezét.
- Ne akarj ítélkezni a tettei felett, mert nem ismersz minden titkot te se és én se. Azonban az biztos, hogy a Földön előttetek fényes jövő állhat. Erősek vagytok és hamar hírnevet szerezhettek... Egy olyan világ vár rátok, ahol rengeteg lehetőség közül válogathattok...
- Vagy nem fogad minket más, mint pusztaság és romok... - jegyzem meg csendesen, majd kisétálok az ajtón, miközben hallom anyám sóhaját, s amit mond...
- Lehetséges...
Ennek már pár órája, s azóta eljöttem majdnem a gyülekezési ponthoz... Egy kicsit még merengek, majd a puskám mellé rakom a távcsövet a táskába, s becsukom azt. Felveszem a hátizsákom, ami úgy lett kialakítva, hogy a repülésbe ne zavarjon, majd pedig a kardom is felcsatolom. Nincs nálam sok minden, csak némi ruha, pár kép, pár tár, s egy fenőkő kard élezéshez, meg némi élelem és víz biztos ami biztos. Ezután a kezembe kapom a puskám táskáját, s elrugaszkodok a szikláról, s szárnyaim kitárva siklik a légáramlatokat meglovagolva, hogy ne kelljen magamat túlzottan megerőltetnem, maximum néhány erősebb szárnycsapással növelem a sebességet, majd pedig a manőver végén fékezem le magam és landolok. Körbe nézek az ott lévőkön, majd a kapitányra pillantok.
- Nálam van minden, mi a sajátom... Amikor a többieknek megfelel, akkor indulhatunk... - ennyi amit mondok, majd tekintetem a többiekről a tájra siklik...
- Furcsa érzés elhagyni eme világot, hol születtem... talán apám is ezt érezte hajdan? - morgom magam elé elmerengve...


#86 2010-01-20 13:45:51
Tao
Az ég tiszta, és kellemes az idő, csak a szél fúj egy kicsit. Szerencsére viszont már ez sem gond, mert fáradtságos munkával ugyan, de be tudtam fejezni a ruháim összefoltozgatását. Mikor visszamentem Thanos városához, megtaláltam a táskámat is, benne a holmimmal, ami jelen esetben a könyvet jelenti, a tollat és a tintát. Sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben, hogy befejezzem-e a könyvet, és úgy döntöttem, hogy egyelőre megtartom, és tovább írom, ha másért nem is, legalább elfoglaltságnak jó lesz. Nem tudom, mit fogok csinálni ebben az új világban, de nem is akarok nagyon a dolgok elébe menni, előb megismerem, aztán majd kitalálom. A másik fő elfoglaltságom az utóbbi három héten, hogy - gyógyulásom után - minél többet próbáltam anyámmal lenni, meséltem neki az utazásaimról, és időnként még vele is vacsoráztam, na meg Tylerrel és Ethannel. Ethan... Úgy tűnik, ő és Lorna között van valami, bár nem vagyok benne egész biztos. A városban is sokat járkáltam, körülnéztem, szoktam a hangulatot, hiszen állítólag ilyesmi lesz az új otthonom is, nem árt, ha megbarátkozom az épületek gondolatával. Ma pedig újra összegyűltünk itt, hogy tényleg elindulhassunk haza. Izgalommal vegyes kíváncsiság uralkodott el rajtam, mikor megérkeztem, és egy ideje itt álldogálok, várom, hogy kiderüljön valami. Most elmondják végre, hogy már csak órák kérdése a dolog, addig pakolásszunk, na nem mintha nekem lenne mit pakolászni, a táskám már itt van, benne a könyvvel. Úgyhogy egyelőre csak csendesen álldogálok itt, és várom, hogy történjen valami.


#87 2010-01-20 14:24:35
Serena Davidson
Az elmúlt három hétben egyre többet faggatóztam anyámtól és apámtól arról, hogy milyen is az a világ, ahonnan származnak, hiszen úgy tűnt, hogy most már ténylegesen hazamegyünk és az lesz az otthonunk. Minden nap sok órára bejártam Manóhoz a kórházba is, amikor éppen nem volt benn nála senki, bár ez nehéz volt, hiszen az anyja folyamatosan ott legyeskedett körülötte. Még edzések is voltak, és igazi kioktatást kaptam abból, hogy milyen helyezet is volt otthon mielőtt idejöttek volna a szüleink. Illetve, hogy akkor kiket kellett ismerni és milyen képességük volt, illetve mikkel kerülhetünk szembe. nem mintha nem hallottam volna legalább háromszáz alkalommal mindezeket, de úgy érezték, hogy megint fontos. Illetve apám távol akart tartani Manótól, nagyon nem kedvelte a srácot, hogy folyton izgága és... ilyenek. A cuccomat felpakoltam egy nagyobb zsákba, nem volt túl sok mindenem, amit vittem volna, így ezzel igazán fáradnom sem kellett. Bárki bármit mondott, én izgultam és ideges voltam azért, hogy elmegyünk innen és végre egy új világot is láthatunk, egy olyan világot, amiben a szüleink nőttek fel és megannyi csodát rejthet. Mint egy nagy kirándulás. Zyro-nak tetszene ez a hasonlat. Egy új út kezdete. Nem messze a várostól gyülekeztünk, ide hozták a gépet, amivel elvileg hazajutunk. Mindenkit itt láttam Bard-ot és Madarat kivéve. Madár külön műfaj volt, így nem csodálkoztam, azonban Bard... talán rajta sem, hiszen nem vált el szépen a családjától az utolsó alkalommal. Manó mellé húzódtam és mosolyogva néztem rá.
- Várod már, hogy meglássuk mi van odaát? – kérdeztem.
Végignéztem a többieken, még néhány óra. Csodás. Így ledobtam a táskámat a földre és nem marad más mint várakozni.
- Tényleg működni fog? – kérdeztem.


#88 2010-01-20 20:29:02
Tyler
Úgy utáltam, majdnem három hétig feküdtem ágyban. Komolyan ez rosszabb volt mint Vérontó csápja a gyomromban. Mozdulatlanul vagy csak alig mozdulva, kész horror az egész. Ha Lorna nem látogatott volna meg majdnem minden nap, biztos hogy kiszöktem volna hogy mozoghassak egy kicsit. Sikerült elterelnie a figyelmemet az ágynyugalomról. Kettesben is maradhattunk néha, ha anya nagy nehezen észrevette magát és eltűnt pár órára mellőlem. Bezzeg Zyro hamarabb elhagyhatta az ágyat mint én pedig súlyosabban megsérült. Persze gondolom a képessége miatt hamarabb gyógyult. Mindegy örülök hogy jól van.
Összepakoltam a kevés cuccomat főleg ruhákat, és elindultam oda ahol a Thanostól zsákmányolt gépet összerakták. Zyro és apáék mellett ácsorogtam, vegyes érzésekkel. Ez volt az otthonom eddig és boldog voltam itt, de Föld egészen más tészta. Mi van ha már nincsenek is mutánsok, vagy az emberek rég táborokba zárták őket. Apa mesélte hogy nem igazán komálták a mi fajtánkat. Persze azóta megváltozhatott ez. Akkor is fura lesz...
Viszonozom a mosolyt, és megcsókolom gyorsan míg Logan nem figyel ide.
-Egyik felem, igen a másik meg nem. Nem tudjuk mi van ott, és ez idegesít egy kicsit. Az a minimum hogy működik hamar Vérontó lyukat ütött a hasamba. Mondjuk azért remélem hogy nem egy rakat ufó közt kötünk ki hanem tényleg a Földön.-


#89 2010-01-20 20:37:09
Henry White
Az alatt a három hét alatt míg összeállították Thanos dimenzió gépét, inkább csak pihentem és a város környékét jártam. Már várom hogy meglássam milyen is Asgard valójában, de azért egy kicsit hiányozni fog ez a város is. Apa és anya már lázasan készülődtek több nappal az indulás előtt is. Nekem nem volt sok holmim, elfért egy kisebb táskában. Még körbejártam utoljára a várost és a többiek felé vettem az irányt, akik a gép körül álldogáltak ki zajongva ki padig halkan beszélgetve. Bard Madárijesztővel vonult félre, a többiek vegyesen beszélgetnek. Leülök apáék mellé a földre, és csendben a technikusokat bámulom ahogy a gépen dolgoznak.


#90 2010-01-20 22:24:50
Thorhalla
Lassan teltek az órák, mindenki kezdett türelmetlen lenni, az idő késő délutánba fordult, majd szépen lassan beköszöntött a csillagmentes éjszaka is. Az égbolt, mint mindig teljesen fekete, semmi fény nincsen, csak a távolban a város fényei, illetve itt egy hatalmas tábortűz, lámpások és fáklyák világítanak. Néhány szülő az eget kémleli, negyed évszázada nem láttak egyetlen csillagot sem, hiszen azok is eltűntek, amikor idekerültek. De a meséket mindenki hallotta a csillogó pontokról az égen, amik éjszakánként a Földön gyönyörű látványt nyújtanak.



A szülők és családok körében az izgatottság hatalmas volt már, a fiatalok szinte kézzel tudták fogni a szülők idegességét. Végre valahára a tudósok, akik figyelték az egészet és felügyelték elléptek az utolsó diagnosztika után a géptől és bejelentették, hogy készen van és a szerkezet működőképes. Einar-ra néztek, aki bólintott, majd odalépett az apjához Thor-hoz és átnyújtotta neki a Mjölnir-t. Legutoljára is Thor volt az, aki megpróbálta innen hazavinni az embereket, így úgy érezték, hogy a megtört viharisten tegye meg, hogy igaz kis késéssel, de ő vigye haza a népét és az embereket a saját világukba. Pörgetni kezdte a pörölyt, majd pedig megszólalt.
– Most! – mondta Thor.
Ebben a pillanatban nyomta le az indító gombot az egyik technikus.



Fények kezdtek terjengeni a gép előtt és kicsaptak előre fele, a pörölyből is ebben a pillanatba villámok csaptak ki és ahol a két fény összeért egy nagyobb szakadás keletkezett a realitáson. Kékes fényesség töltötte meg a helyet és kék fény volt a szakadás helyén is. Az út nyitva volt a Földre.
- Mindenki indulás! Nem tudni, hogy meddig lesz az átjáró aktív! – adta a technikusok parancsba.
Ahogyan az istenek, emberek, mutánsok átléptek a szakadáson egy éles villanást láthattak és ugyanazt az érzést, amit térmágia használatakor, odaát pedig a régi és új otthonuk várta őket, a Föld.

Vége, de ez még csak a kezdet.


Az utolsó reagokat még mindenki ide írja, az új helyszínre majd a következő kaland elején értek.
Köszönöm szépen a részvételt mindenkinek, nagyon élveztem a kalandot, élmény volt nektek mesélni és játszani. Véleményeket szívesen fogadok itt. És ötleteket pedig a síkhoz itt. Az új kaland pedig immáron ezek után a Földön fog kezdődni.


#91 2010-01-20 23:50:31
Tao
Ethan megint itt téblábolt valahol, aztán elment Lornához, és csak Logant figyeltem, egyértelműen tudta mi történik, mégis néha úgy tett, minthanem figyelne. Kicsit nehéz megállapítani, hogy pontosan mit is gondol Ethanrről, de végülis nincs beleszólása a lánya dolgaiba - elvégre most már tényleg felnőtt. Az izgalom az órák teltével alábbhagy, a földre heveredek, és egy fűszálat rágcsálok, miközben befejezem a korábban elkezdett történetemet. Újba most nem kezdek, így amikor végzek, elrakom a könyvet a táskámba, és csak kicsit talán el is szundítok. Sötétségre ébredek, már beesteledett, és kicsit megnőtt a zsivaly, ki is derül, hogy elkészült a gép. Gyorsan felállok, nehogy lemaradjak egy látványos részletről, és leporolom magamat. Figyelem, ahogy Thor veszi át Mjölnirt, milyen természtességgel fogja ezt a hatalmas fegyvert. Aztán pörgetni kezdi, hatalmas fények, és őrülten cikázó villámok terítenek be mindent, én pedig kissé elvakulok a látványtól. A szemem lassan hozzászokik a különös fényekhezhez, és meglátom az átjárót. Anyám mellé lépek, megfogom a kezét, és egy pillanatra mosolyogva nézek rá. Aztán vele együtt lépek a végtelen fénybe.


#92 2010-01-21 02:18:45
Shadow
Szépen gyülekezünk a gép közül, s a várakozás közben a feszültség, idegesség egyre kézzelfoghatóbb a szülők körében. Egy idő elteltével lepakolok, majd nemes egyszerűséggel hasra fekve süttetem a hátam a nappal a hátizsákomat használva párnának. Így is hosszú és unalmas a várakozás, de legalább kényelmesebb így kiterülve. A gondolataim azon járnak, hogy vajon mi lehet odaát. A totális pusztulástól a békés életig számtalan lehetőség van, amiknek mind van esélye, így igen nehéz kikövetkeztetni, hogy pontosan mi is lesz ott, amikor odaérünk. Végül eljön az este is, mire elkészülnek a berendezéssel. Gyorsan kapkodom fel a cuccaimat, majd ellenőrzök mindent, hogy amint nyitva a kapu a többiekkel együtt lépjek át rajta az ismeretlenbe...
Furcsa érzés magam mögött hagyni a helyet, hol születtem, s egy számomra teljesen idegen helyre érkezni, mely nagy eséllyel közel se olyan lesz, mint a mesék, miket a felnőttek meséltek róla...


#93 2010-01-21 11:12:47
Serena Davidson
Unalmas és unalmas órák teltek el, komolyan, inkább maradtam volna otthon még egy kör edzésre, vagy bármi másra, csak ne itt kinn a várostól olyan távol mindenkinek a szeme előtt kellene lenni. Manóval töltöttem a legtöbb időt, amit anyu jól viselt, de apa egész nap morgott. Bárkivel beszélt még hallottam is, de nem figyeltem rá. Megráztam a fejemet Manó szavaira. Igazából afelől nem volt kétségem, hogy jó helyre megyünk, csak furcsa lesz.
- Rakat ufó? – nevettem fel. – Mondja az ufó – öltöttem rá ki a nyelvemet. – Neked már mi is félig azok vagyunk. És az Asgardiak is azok. Szóval nem mindegy, hogy hol vagy azok között? – vigyorogtam, majd az arcom komor lett. – De remélem tényleg oda jutunk, én meg visszamegyek mielőtt apu véletlenül felszeletelne téged. A Földön találkozunk.
Felnéztem az csillagtalan sötét égboltra, ha minden igaz odaát vannak csillagok. Furcsa lehet, visszaballagtam anyámékhoz és mellettük néztem végig, ahogyan Thor megnyitotta az átjárót. azonnal mentem a szüleim után, néhány pillanatig még csodáltam a fényes rést, majd egy utolsó pillantást vetettem erre a világra, végül behunytam a szemem és beleléptem a fényességbe.


#94 2010-01-21 17:46:22
Tyler
-Most miért? Biztos vannak furább kinézetű mutánsok is nálam....Menj csak, nem szeretném felvágottként végezni.-
Integetek neki majd apáéhoz sétálok, aki anyával egyetemben totál ideges. Mint mindenki más is most itt a környéken. Ha valaki meggyújtana egy gyufát tuti a levegőbe repülnénk az összegyűlt feszültségtől. Eljött az idő, Thor a kalapácsával energiát ad a gépnek mire az működésbe lép, és megnyitja a kaput. Mindenki izgatottan indul el és lép át rajta. Mielőtt belépnék apa oldalán az átjáróba elkiáltom magam.
-Tisztára mint egy expedíció!-
Majd én is belemerülök a fénybe, anyáék után.


#95 2010-01-21 18:57:57
Henry White
Vánszorognak a percek és az órák, és ezzel egyenlően nő a feszültség, főleg a szülőkben. De én is idegesebb vagyok egyre ahogy telik az idő. Fel alá járkálok, hol pedig leülök vagy éppen teszek egy kört az összegyűlt emberek között. Nem igazán elegyedek szóba senkivel, inkább csak apáékkal beszélek egy-egy szót néha.
Nagy nehezen végre készen áll minden. Thor szolgáltatja az energiát a gép működéséhez, és egy technikus kapcsolja be. Ahogy a két energia találkozik, megnyílik Asgard felé vezető kapu. Mindenki izgatottan elindul és lép át rajta. Nem tolakszom, az utolsók egyikeként lépek át a kapun, még egy utolsó pillantást vetve a városra.


#96 2010-01-28 19:34:57
Thorhalla
Alighogy a csapat minden tagja átlépett a térszakadáson egy a szülők számára ismerős, a „gyerekek” számára ismeretlen helyen találták magukat. Ahogyan mindenki átért a szakadáson az be is záródott mögöttük.