Hydra > Kristopher Zavrel/Kris

http://xmenreneszansz.portbb.com/viewtopic.php?id=1147

Név: Kristopher Zavrel
Egyéb név(i): Kris
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: gonosz
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: Valahol Közép-Európában 2000.03.12
Kor: 24 év
Család: Apa, anya, 3 testvér( 2 lány, egy fiú)
Foglalkozás: Hydra ügynök
Testmagassága: 186cm
Testsúlya: 77kg
Szeme színe: sötétbarna
Haja színe: szőke
Bőre színe: fehér( átlagos)
Különleges ismertetőjel:-
Repülési sebesség: 360 km/óra
Egészségi állapot/ betegségek: Általában kicsit náthás, rekedt. Nyakát és az ujjait előszeretettel ropogtatja.

Életrajz:

A 2000-es év tavaszán születtem. Szüleim nem voltak túl jól eleresztve anyagilag. Nem éheztünk ugyan, de utolsó gyerekként érkezésem inkább  átok volt, mint áldás. Ezt egyébként sokáig nem vettem észre, mivel a szüleim normálisak voltak és megtartottak bennünket a nővéreimmel és a bátyámmal a boldog gyerekkor tudatában.
      Az átlagosnál kicsit okosabb, de korántsem csodagyerekként kerültem iskolába. Sosem volt gondom a barátkozással, de igazán mély kapcsolatot ritkán tudtam kialakítani, inkább a tanulásba temetkeztem.
10 és 14 éves korom között súlyproblémákkal küzdöttem és a családi átok, a szemromlás is utolért, de életkedvemet töretlenül megőriztem. Rockegyüttesben énekeltem, hangszeren játszottam, teljes szívvel részt vettem a közösségi életben és mindig a dolgok közepében voltam.
       Életem sorsfordító momentuma nem egy pillanat alatt következett be, ahogy az emberek általában várják. 14 lehettem, amikor kezdtem észrevenni a tornaórákon, hogy jobban teljesítek. Nem ziháltam, ha futni kellett, megtanultam kötélre mászni, gyorsan nőttem, erősödtem és alig néhány hónap alatt a látásom is megjavult.Furcsa módon keveset ettem, viszont annál többet ittam. Korábban is szerettem inni, kiskoromban is, de ez a mostani helyzet más volt. 5-10 liter folyadék naponta...
      A biológia iránti szeretetem és érdeklődésem hamar ráébresztett, hogy ilyen tempójú változást a pubertás önmagában nem okozhat, mégsem láttam be, hogy mi vagyok, addig a napig, amikor is erőm végérvényesen ki nem nyilatkoztatta jelenlétét. Azon a napon semmi sem jött össze. Rémes volt az idő, elkéstem, kikaptam 3 félresikerült dolgozatomat és összevesztem egy nálam sokkal nagyobb és erősebb sráccal, akitől elég keményen kaptam az arcomba. A veréstől megalázva vissza akartam adni a srácnak...utána mentem hát a folyosón, éreztem,hogy furcsán bizseregnek a kezeim, de arra gondoltam, biztos a harag és a keserűség teszi, amikor azonban megmarkoltam a nagy melák hátán a pólót az lángra kapott és a srác üvöltve kapott a hátához. Sosem felejtem el az osztálytársaim döbbent pillantásait...Természetesen azonnal elengedtem a fiút, de ahogy a dühöm döbbent félelemmé vált, úgya  különös bizsergő érzés is elmúlt. Össze voltam zavarodva. Villámgyorsan összeszedtem a cuccomat és elindultam haza. Egy darabig csak kóvályogtam a városban és a történteken gondolkodtam. Otthon, hogy zaklatott idegeimet megnyugtassam, ledőltem aludni. Furcsa álmaim voltak, de semmi szokatlan. Ébredéskor, ahogy kinyújtóztam az ágyban, ismét éreztem a furcsa bizsergést az ökleimben és ezúttal a két lábfejemben is, majd égett szag csapta meg az orromat.
     Mire rájöttem, mi történt és eloltottam a tüzet, a furcsa érzés elmúlt, így megint nem tudtam megvizsgálni, de ettől a naptól kezdve óvakodnom kellett az öntudatlan,vagy félig öntudatlan állapotban(dühösen, álmosan, boldogan...) elkövetett tettektől, mert minden alkalommal fölizottak, tűzbe borultak a végtagjaim és irányíthatatlanul tört elő belőlem a láng. A következő hónapokban bőrkesztyűt hordtam, és leépítettem az emberi kapcsolataimat. Egyszer egy koncerten izgalmamban elolvasztottam a mikrofont, így az együttesből is kiraktak. Az osztályban suttogás és rosszindulat kísért és szüleim sem örültek a "hatalmamnak", amit egyébként 15 éves koromra szinte teljesen korlátok közé tudtam szorítani. Rájöttem, hogy nem is annyira tűz, mint valami annál is forróbb, plazma serű anyag az, amivé a végtagjaim átalakulnak. Mintát nem tudtam venni ebből az anyagból,mert amint másra koncentráltam, nyomtalanul eltűnt,de világos volt számomra, hogy irányíthatom. Elhatároztam, hogy a lábfejemből kilövellő tűzcsóvát használva egyszer megtanulok röpülni és már kezdtem a dolgok jó oldalát nézni újra, amikor apukám egy nap kihívott a konyhába, és anyukámmal együtt-sírva- közölték, hogy nem tudnak tovább együtt élni az erőmmel. Veszélyeztetem őket, a testvéreimet és az összes ismerősünket, ezért megkérnek, menjek el. Adnak pénzt a kezdethez-mondták-, de nincs erejük ezt a hatalmat takargatni.
     Megértettem és alávetettem magam a döntésüknek.Elmentem otthonról. Mindent otthagytam, csak pár ruhát vittem magammal. Attól a naptól kezdve az erőmből éltem. Vándorcirkuszok(ahol akrobatikus ügyességre és végre,annyi év után normális izomzatra tettem szert), építkezések, egyéb kétkezi munkásokat foglalkoztató üzemek mind kapva kaptak egy ilyen olcsón is dolgozó fiún. Igazából a kedvenc munkám(természetesen illeg
lisan) egy autókat gyártó vállalat összeszerelő üzemében volt. Itt az volt a dolgom, hogy összeheggesszem a kész alkatrészeket. Titkoltam az erőmet, senki nem tudta, hogy nem a gépet, hanem a két kezemet használom. Vándoroltam és, hogy őszinte legyek, élveztem. Hiányzott a régi életem, persze, de ez az új annyi csodával és újdonsággal volt tele, hogy hamar elálltam a szomorkodástól.
A Spanyolországba vezető végtelen vonatút során(2016 tele) ráébredtem, hogy egyik leghihetetlenebb képességem mindeddig rejtőzködött. Ahogy csukott szemmel pihenni próbáltam, észrevettem, hogy valamilyen furcsa módon érzem a többi utast, de még az ablak előtt elröppenő madarakat és a kint bóklászó tehneket is. Elmélyedtem az érzésben és rájöttem, a hőmérséklet változásának rezdüléseit érzékelve minden meleg, vagy a szokottnál hidegebb testről pontos hőkép keletkezik az agyamban. Csukott szemmel is "látok".
Egy évet töltöttem Spanyolországban. Keresztül kasul bejártam. Tanultam a nyelvet, be-belógtam gimnáziumi órákra és egyetemi előadásokra. Rengeteget olvastam és dolgoztam, de továbbra is az utcán aludtam, bár volt pénzem. Élveztem a szabadságot. Egy nap rámtört az érzés: Unom Európát! Így aztán repülőre szálltam és kontinenst váltottam. Amerikába mentem. Lényegében gyerek vagyok, így talán a képregények világa volt az, ami oda vonzott, vagy más...nem tudom, de végül New Yorkban, a Nagy Almában kötöttem ki. És nem bántam meg...!

Képességek: Kéz és lábfejéből, a teste és a levegő molekuláinak belső feszültségét fölhasználva pusztító, max4000C° hőmérsékletű plazma/tűz-sugarakat képes kibocsátani, akár 20-30m-es távolságba is. Bizonyos fémeket is képes ily módon megolvasztani. A lábfejéből kilövellő sugáron egyensúlyozva közel fél órán át repülni is képes. Ha összpontosít, megérzi a környezet hőváltozásait: "Hőlátás". Ez a képesség egy 10x10m-es alapterületű teremben még használható.Hatótávolság tehát kb 5m minden irányban.

Szakértelmei: angol,spanyol nyelvtudás;sokoldalú műveltség; jártasság a kétkezi munkákban; cirkuszi akrobata; jól lovagol; szépen énekel; zongora, gitártudás... minden, ami egy igazi életművészhez illik.

Megjegyzések: Preferálja a sötét ruhákat, hosszú hajú, gyakran beszél, énekel, mosolyog magában, általában zenét hallgat. Magányos típus, de sajnos könnyen barátkozik.

Nagyon sokáig nem lehetett tudni, hogy mi van vele. Az AIM időt börtönben töltötte, és kísérleti telepeken. A bukás után egy ilyen telepen a Hydra fogta el és módosításokat hajtott rajta végig. Az elmúlt 3-4 évet hibernációban, vagy ha jobban tetszik felfüggesztett életműködéssel töltötte. Nemrég ébresztették csak fel ebből az állapotból, és mire ez megtörtént már megkapta az agymosást is, hogy a Hydra-t szolgálja.

A szőke hajú fickó ő: