Felicia Paran

Név: Felicia Paran
Egyéb név(i): Fehérke, a Kártyák Mestere
Faj: szuperhumán
Nem: nő
Jellem: semleges
Személyazonosság: titkos (amerikai-mexikói kettős állampolgár)
Születési helye és idő: 2011. november 30. Mexikóváros
Kor: 16 év
Család: egyedülálló
- Prof. Emannuel Paran – apa, él
- dr. Annabelle Jackson – anya, él
- - Maria Paran – nővér, él
Foglalkozás: diák
Testmagassága: 162 cm
Testsúlya: 48 kg
Szeme színe: kék (nagyon világos acélkék)
Haja színe: fekete
Bőre színe: hófehér (korábban latino)
Különleges ismertetőjel: nagyon fehér bőr, a nyakában mindig hordja az Ankh keresztet
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges, pigmenthiányos (nem albínó, csak hasonló)

Előtörténet:
A történetem majdnem tizenhat évvel ezelőtt kezdődött, a család második gyerekeként jöttem világra, anyám régész és amcsi, itt Mexikóban volt ásatásokon, ahol apám beosztottja volt. Apa a Mexikói egyetem régészeti szakának professzora, anya pedig hozzá került, apa volt a doktorandusa alatt a konzulense. Az itt élő indiánok és a civilizációjuk a szakterületük. Persze egymásba szerettek és mondhatnánk, hogy minden happy end. A nővérem nagyjából három évvel idősebb, mint én. A család teljes mértékben emberekből áll, nincs szuperképességünk, vagyis nem volt az elején… de erre majd később visszatérek ott még nem tartunk. Az óvodát itt jártam Mexikóban, ahogyan évekkel később az iskolát is. Nem egy veszélytelen hely, ami a TV-ben van és a médiában, abból minden igaz. Folyamatos lövöldözések, a drogkartellek leszámolásai és még sorolhatnám az egészet. Az USA egészen felüdítő mindezek után. De majd ezt is később. Mivel ugyebár veszélyes környéken éltünk, így apa hamar elvitt engem és a nővéremet is, hogy tanuljunk valami önvédelmet. Ő mindig is imádta a bunyót, a testalkata is megvolt hozzá, azonban nekem nem, így jó egy év keresgélés után a lövészet volt az, amiben megtaláltam a megfelelő sportot magamnak. Ekkoriban még katona is szerettem volna lenni, amiért mindenki körbenevetett. Szerencsére elég távol éltünk mindentől ahhoz, hogy a világ nagy zűrjei elkerüljenek. Mivel nem vagyunk mutánsok az AIM elkerült minket, meg azért a mexikói kormány is roppant máshogy állt ehhez, mint az USA. Sokat hiányoztunk mind a ketten a nővéremmel a suliból, mert anyáék cipeltek az újabb és újabb ásatásokra, amik nem volt baj, imádtam ott rohangászni a hegyen a régi azték romok között. Egy ilyen helyen voltunk akkor is, amikor a Bukás történt. Akkoriban még nem igen értettem belőle semmit, voltam 8 éves, de azóta már történelemórán is tanultuk modernkori történelem címen.
A Harmadik világháború úgy-ahogyan elkerült minket, csak anyával önkénteskedtünk egy kicsit egy olyan kórházban, ahol sebesültek vannak, arra jó volt, hogy némi elsősegély gyakorlatot összeszedjek, persze ezekben az években külön jól jött, hogy tanultam és még mindig jártam lőni is, nem mintha szükségem lett volna rá valaha. Nem is lőttem még soha sem élő személyre, csak céltáblára. Nem is nagyon tudom, hogy képes lennék-e emberre lőni. Nah mindegy, továbbra is főleg anyától és apától tanultunk mind a ketten, majd félévek végén bejártunk a bejelentett suliba vizsgázni. A neten és a tévében láttam a híreket, hogy New Yorkot nem sokkal a világháború és a béke után hamar démonok szállták meg. Nagyon menő volt, olyan, mintha nem is tudom, valamilyen horrorfilmbe csöppent volna az ember. Persze csak itt igazi emberek voltak benne, ami nem túl jó, de attól még az effektek és ezek menők! Amint ennek is vége volt, ismét némileg békésebb és nyugodtabb időszak következett, a némi támadásokat kivéve, amit valakik követtek el, bár engem annyira nem érdekelt ez. Ahogyan a korábbiak sem, sem az eljövendők, de mégsem én döntöttem erről. A következő pár év is igencsak békésen telt, tanultam, ásatásokon is nagy gyakorlatom lett úgy mond. Tizennégy múltam, amikor végre valahára elkezdhettem robogóra megszerezni a jogsit, ez remek volt, így már végre az ásatásokról is bejárhattam a közelebbi városba és nem voltam biciklihez kötve. Majd a kocsira is elkezdtem tanulni és a szülői vezetéses jogsit sikerült is letennem ebből is.
A 2026. karácsonyát úgy döntöttek a szüleim, hogy odahaza Mexikóvárosban fogjuk eltölteni. A nővérem is hazajött New Yorkból, ugyanis oda ment tanulni egyetemre. Ez pedig az egyik lehető legrosszabb dolog volt, legalább is, ha visszanézzük az eseményeket. Otthon elfogyott valami, én pedig úgy döntöttem… vagyis a szüleim eldöntötték, hogy akkor én leszek az, aki lemegy a boltba. Csupán pár sarkot kellett volna menni, amikor nem messze tőlem történt egy robbanás. Később megtudtam, hogy szerte a világon voltak effélék, mintegy százezer ember halt meg. Én is meghaltam, legalább is azt mondták a mentősök és orvosok, akik újraélesztettek, hogy nagyjából fél óráig nem volt szívverésem és mind a mai napig nem értik, hogy miként maradhattam életben. Én tudom, ha választhattam volna, nem választom mindezt, de az én nyakamba varrták. A robbanást láttam, még éreztem, ahogyan nekicsapódtam valaminek, majd sötétség. A következő pillanatban egy gyönyörű réten találtam magam, ahol minden túlságosan is varázslatos volt. Noha tudtam, hogy vannak, léteznek istenek, soha sem hittem bennük, nem imádkoztam hozzájuk. Nos, ők hittek bennem. Egy furcsa hatalmas fa alatt álltak, egy lugas szerűségben, én meg nem messze egy tó partján. Engem néztek, én meg őket, valamit beszéltek, de egyetlen árva szót sem értettem belőle, majd annyit szóltak felém, immáron számomra is érthetően.
- Ő lesz a megfelelő!
Ezzel fel is ébredtem egy kórházi szobában. Mondjuk úgy, hogy nem volt minden teljesen rendben, a bőröm teljes mértékben kifakult, itt kaptam a Fehérke becenevet is, a többi dologról nem is beszélve. Amint a kórházból való kikerülésem után először fogtam a kezemben kártyapaklit már tudtam, hogy mi történt, hogy mire voltam megfelelő. Soha sem érdekelt a világ, csak egyszerű kamasz akartam lenni, most pedig kitaláltam azt, hogy mit tesznek mások. A kártyalapokban tudtam olvasni és ez iszonyatosan ijesztő volt. Főleg, hogy nem tudtam mi célból van mindez és miért. Valószínűleg sokakat érdekelt volna mindez, nagy hatalommal bír, de nem árultam el egyelőre senkinek sem. Anyáék végül megnyugodtak, amikor kiderült, hogy semmi bajom sincs fizikailag, mentálisan más kérdés, hogy éjszakánként rémálommal ébredtem, vagy éppen hangokat hallottam, mert valaki tett valamit és a Kártyák tükrözték azt. Szerencsémre a sokkra és annak utóhatásaira fogták, a pszichológus is. Mivel környezeti változást is javasoltak az orvosok, így a nyaramat New Yorkban töltöttem, és úgy volt, hogy itt a nővéremmel keresünk nekem egy iskolát is, amíg jobban nem leszek. Szóval itt voltam a városban, amikor a teljes totális káosz kitört a Hydra miatt… és mi a legszomorúbb? A kártyáknak hála tudtam, hogy ez fog történni és még a SHIELD-et is próbáltam figyelmeztetni előtte…

Szakértelmek:
Teljesen átlagos korabeli jártasságai vannak. Ért az elsősegélyhez, járt lőni, így abban egészen jó. Beszél spanyolul és angolul anyanyelvi szinten, illetve egész jól portugálul is. Szülei révén egészen jól ért a régészethez, tud robogót vezetni és van autóra is jogosítványa (szülő kell mellé, hogy vezethessen fajta a kora miatt egyelőre).

Képességek:
Felicia egyszerre az összes isteni Pantheon avatarja, így képességei nem egy-egy Pantheonét tükrözik, hanem lényegében az összesét és az ő nevükben szól, ha a képességeit használja. Ezeknek a többsége passzív, így nincs befolyása rájuk.
1. Képes olvasni a kártyákat és megérteni azt, hogy mit is akarnak az istenek sugallni rajtuk keresztül. Azaz tud jósolni a befolyásos emberekről/istenekről és azok jelenlegi és eljövendő tetteiről, mert a lapok segítségével látja azokat. (Itt a KM határozza meg, hogy mit és mennyit lát, és persze azt is, hogy milyen kártyát húz.)
2. A Kártyák Mestere: Képes felvenni másokat a lapok közé. Akkor és csak akkor tudja ezt megtenni, ha a lapok úgy ítélik meg, hogy az adott személy méltó arra – még akkor is, ha csak alapból később kerülne be a lapok közé - , hogy bekerüljön a lapok közé. Így csak olyat tud egyelőre bevenni a lapok közé, aki később egyébként is bekerülne. Mindehhez legalább 5-6 körig folyamatosan érintenie kell a másik személyt. Képes kiszúrni azt, hogy ki lehet méltó arra, hogy bekerüljön a Pakliba később. (Itt is a KM határozza meg, hogy ki lenne méltó most, vagy később, hogy bekerüljön a Pakliba.)
3. Ha valamelyik isten, vagy nagyobb befolyású személy (azaz a Pakli tagjai) hatnak a világra, bármivel, azaz a pakli is reagál minderre, megérzése van a karinak. Pl. ha, Vénusz hat valamire, akkor éneket hall halkan, ha valamelyik milliomos pl. Stark, akkor pénzcsörgést, Halla esetében tűz ropogása, vagy épp a gúnyos kacaj stb. (Ezt is a KM fogja leírni, hogy mit hall, érez, álmodik stb)
4. Ez is a Kártyák Mestere titulusból következik, ha valamiért nincs nála a Pakli, megsemmisült, ellopták stb., akkor, ha kezébe vesz bármilyen kártyapaklit, az automatikusan átalakul a Paklivá, hogy tovább tudja folytatni, amire az istenek kijelölték.

Külső:

képek:

Megjegyzés:
A 4. képesség egy fejlesztett, de mivel lényegében ő is staff karakternek minősül, így nem vonok le semmit Johanne-nál, a következő korszakban pedig úgyis ő lesz a központi karakter az accounton és Johanne megy úgymond NJK-nak.

A Kártyák:
A Kártyák hasonlítanak a Tarot kártyákra, annyiban, hogy olyan kártyákat tartalmaz, amikkel jósolni lehet. A különbség abban nyilvánul meg, hogy az igazi Kártyák igazítja magát az éppen aktuális körülményekhez a realitásban. Ha egy nagyhatalmú élőlény befolyásossá válik, esetleg istenné stb., vagy meghal, azt a Kártyák tükrözni fogják. Figyelembe kell venni, hogy a kártyák néha egyes embereket, vagy csoportokat jelölnek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az a szereplő a cím tulajdonosa. Illetve nem minden kártya aktív minden földrészen, attól is függ, hogy van-e ott befolyása/hatalma az adott személynek, istenségnek.
A világon több Pakli is van, amiben a Kártyák vannak, azonban nagyon kevesen tudják mindezt olvasni, így az emberek 99,99%-nak a lapok csak lapok és nem bírnak semmilyen különlegességgel, maximum annyira, hogy szép egyedi minták vannak rajtuk. A Kártyák Mestere az, aki a legjobban képes ezt olvasni, de mások is, főleg mágiahasználók megtanulhatják minimális szinten értelmezni azokat, hogy nagyjából tudjanak jósolni velük.
A Kártyák mágikusnak minősülnek, hiszen folyamatosan reagálnak a világra és az ott zajló események szerint változnak. 2 szintjük van, korábban, amíg a világ nem lett ennyire fejlett a Házaknak más neve volt, Kunyhók. A Kunyhók ma is léteznek, ide a kevésbé nagyhatalmúak kerülnek, akik nem fértek be a Házakba.
Vannak üres helyek, ezeket még nem töltötték be, a világ állapota szerint így ezekbe kerülhetnek be új személyek a későbbiekben.

kártyák hátlapja:

Házak


Kunyhók


Itt ömlesztve, ha valakinek nem tetszene a tabbed megoldás:

házak és kunyhók:

Még egy kis szemléltetés, hogy miként kell a kártyák olvasását elképzelni. Az ötletet egy könyvből vettem, az lett átalakítva XMR-re, így szerencsére volt honnan lehetőségem kimásolni. Plusz ez segítség lehet a KM-eknek, akik majd mesélnek a karakternek.
Az idézetek Steven Erickson - A Malazai Bukottak Regéjének Könyve első részéből vannak a Hold Udvarából.

első idézet:

második idézet:

harmadikidézet:

Mivel vége a Hydra korszaknak és Johanne NJK-vá lett minősítve, így Felicia lett a "JK" ennek az accountnak A Kártyák Mestere névvel.

Mivel ezzel főleg mesélek és ténylegesen mesélői account és szinte csak a korszak mesélői njk-i vannak az accounton, így továbbra sem írok fel krediteket és adatlapot neki.