Trisa Carter

http://xmenreneszansz.portbb.com/viewtopic.php?id=1253

Név: Trisa Carter
Egyéb név(i): Veszély
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: ember/mutáns-ellenes
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 1999
Kor: 25
Család: Nincs
Foglalkozás: szabadstílusú ketrecharcos, alvilági figura
Testmagassága: 170cm
Testsúlya: 59kg
Szeme színe: sötétek
Haja színe: fekete
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Néhány sebhely a karjain amit kiskorában szerzett.

Előtörténet:

Az élet nem fenékig tejfel mindenkinek… Van aki jól él, van aki kevésbé, de olyan is akad aki veszélyesen. Veszély… a kedvenc szavam a sok közül. Mióta az eszemet tudom, így élek. Egyik küzdelem jött a másik után, és soha nem hátráltam meg előlük. Ez így meg, mióta az eszemet tudom.
A tanítóm nem igazán titkolta a tervét velem mikor kicsi voltam, még azt is elmondta, hogy hogyan szerzett meg magának.

Még valamikor régen, volt egy mutáns barátja, aki elmondta neki, hogy egy nap, születni fog egy olyan ember, akinek oly fajta mutáns ereje lesz, hogy kár lenne vesztegetni hagyni, ki kell használni azt, hogy pénzt és hírnevet szerezzen magának vele. Csakhogy a kiszemelt áldozat, akkor még csak meg sem született, de máris tudták, hogy hol keressék. Így hát szinte mindvégig ott volt az orruk előtt az áldozat, és csak arra vártak, hogy világra jöjjön a gyermek, és kiragadják őt a szerető család karjaiból.
1999-ben, meg is született a csöpség, és alig telt el pár hónap, egy sötét éjszaka, egy árnyalak, minden gond nélkül beosont a házba, és magával ragadta a fiatal csecsemőt, és vitte el annak az alaknak, aki csupán csal a pénzt és a hírnevet látta a kisgyerekben.

Valahogy soha nem tudott meghatni ez  a dolog, hogy még a legcsekélyebb emlékeim sincsenek családomról, de valahogy nem is bánom. A Gazdám használ ki engem, és én is őt, ott ahol csak tudtam. Kölcsönös harmóniában voltunk e téren.
Ő a pénzért  tartott,  na meg hogy híres legyen a neve az ő köreiben lévőknek, én pedig magamra tereltem a figyelmemet ott ahol tudtam, és az ő pénzéből éltem. Könnyedén ki tudtam zsebelni őt mindig is, ott, és úgy ahogy csak szerettem volna. A hogy honnan volt a pénz és a hírnév? A válasz nagyon is egyszerű rá: Ketrecharc.

Bizony-bizony. A mutáns erőmet kihasználva, ott kellet viaskodnom, erősebb és erősebb ellenfeleimmel. Erre is mondtam, hogy veszélyes életet élek, és már hosszú-hosszú évek óta. Alig töltöttem be tizedik életévemet, mikor mutáns erőm megmutatkozott, egy véletlen balesetet okozva ezzel.
Egy benzinkútnál ültem egy kocsiban. A Gazdám épp valakikkel üzletelt a benzinkúton  kívül, elég messzire ment el tőlem, nem értettem hogy vajon miért hozott magával oda, de igazából nem is foglalkoztam vele annyira. Akkor még nem voltam olyan mint most. Szerettem vele lenni, és azt is mikor elvitt magával. Ám azt nem is sejtettem, hogy nem ok nélkül vitt el a benzinkúthoz.

Amíg én békésen várakoztam, néhány vandál fiatal ment  kúthoz, azt már nem tudom hogy gyalog, vagy kocsival voltak-e, de nyílván volt valamilyen járművük is. Eleinte azt hittem  róluk, hogy biztos baseboll edzésről jöttek,  mert egy párúknál volt ütő is. Az egyik srác meg látott a kocsiban, eleinte azt hittem hogy egy kedves ember, vágta nekem  az  ablakban  a jópofa képeket,  amiken én csak jókat tudtam nevetni. Egy két ember még a benzines csövekkel is szórakoztak, egymást locsolgatták le a bűzös üzemanyaggal, miközben az aki engem mulatatott, kezébe nem kapta az ütőt, és szolt pár barátjának, akik oda is jöttek a kocsihoz, váltottak egy pár szót egymással, nem hallottam hogy miről beszéltek, már csak arra kaptam fel a fejem, hogy elkezdték verni az ütőkkel a kocsit. Nem értettem hogy mi lehetett a jó nekik abban, de én szörnyen félni kezdtem. Hasra feküdtem a hátsó ülésen, hogy a betörő ablakok szilánkjai nem sebesítsenek meg. Csak sikoltoztam, ordítottam hogy hagyják már abba, ne csinálják. De nem hallottak, csak ütötték verték a kocsit, én pedig csak ordibáltam, szörnyen féltem.
Egyszer, mikor segítségért kiáltottam, már úgy éreztem hogy reménytelen, hogy ezek a vandálok kiszednek a kocsiból, és agyonvernek a saját szórakoztatásuk kedvéért, de nem így történt. Hírtelen forróság töltötte el a testemet, a vandálok pedig ordítozva szaladtak el valami miatt. Mire a szemeimet kinyitottam, már csak azt láttam, hogy testem lángokban áll, hogy hogyan történt azt nem tudtam. A kárpit hála nekem kigyulladt, gyorsan az ajtóhoz másztam és próbáltam kinyitni, de az beragadt.  Nem tudtam kinyitni, a tűz pedig csak terjedt. Szemeimmel a Gazdámat kerestem, mikor meg láttam, ő csak tétlenül figyelt, nem értettem hogy miért nem tesz semmit. A tűz alig egy perc múlva már odáig terjedt, hogy a kocsiban lévő benzint is begyújtva, felrobbant, ami elég nagy volt ahhoz, hogy a benzinkúttal is ugyan ez történjen, ami nem volt nehéz, hála a szétfröcskölt üzemanyagnak. Pár pillanat múlva az egész helyet elnyelték a lángok. Én magam pedig egyáltalán nem emlékeztem arra hogy hogyan élhettem túl, pár pillanatra még az eszméletemet is elveszítettem. És csak a égő lángok között tértem magamhoz. Benne voltam a tűzben, szinte egy pillanatra sokkot kaptam, nem is tudom már hogy hogy voltam képes felkelni és kimenni a tűzből, csak úgy, egyszerűen, mint ha mi sem történt volna. A ruhák szinte teljesen leégtek rólam, de ahogy kiléptem a lángok közül, ott láttam a Gazdámat. Azonnal sírni kezdtem, és felé rohantam. Ő pedig levéve magáról az öltönyét, rám terítette azt és magához ölelt. Életem legborzalmasabb napja volt, és egyben a forduló pontja is.

Ezután következett be mind az, amire ő valaha is szánt engem. Erős harcokra kiképző mestereket fogadott mellém, akik megtanítottak nekem egy alap harcművészetet. A többi már csak rajtam múlt, hogy ezt hogyan hasznosítom, és kombinálom össze mutáns erőmmel, amit soha nem tudtam tökéletesen irányítani. Az évek alatt megtanultam nagy nehezen irányításom alá vonni a tüzet, forrás nélkül (öngyújtó, gyufa, egyéb tűzcsináló dolgok.) létrehozni testem erejéből, kedvemre való formába ölteni azt.

A hosszú  képzések után, végre belefoghattam abba, amire szántak engem, ami a mindent jelentette annak aki elrabolt és aki felnevelt, tanítatott engem. Végre beléphettem a ”ringbe”, és kezdetét vehette pályafutásom. Ekkor lehettem olyan tizenöt éves nagyjából. Bár nem sokáig tudtam élvezni a reflektorfényt, ami alatt annyi ellenféllel küzdöttem meg, megúszva azokat kisebb sérülésekkel, a Mutáns vs. Mutáns küzdelmekben. Alig telt el három év, mikor az egész társulat lebukott a rendőrség előtt, akik azt hitték, hogy egyszerű illegális, normális emberek mulatják az idejüket ketrecharccal. Ezért az egész társulatnak új helyet kellet találni, ahol folytathattuk volna ezt az egészet. De sajnos nem úgy alakultak a dolgok ahogy azt szerettük volna. Mikor rájöttek, hogy mutánsokkal állnak szemben, bekeményítettek. Még előttünk megtalálták azt a helyet, amit kiszemeltünk arra, hogy folytathassuk a viadalokat. Váratlanul csaptak le ránk, egy pillanat alatt elszabadult a pokol. A rendőrök  próbáltak eleinte megadásra bírni minket, de mi nem hagytuk magunkat, így ennek következtében, ők is így tettek. A raktárban, ahol újra szerettük volna az egészet kezdeni, egy új harc kezdődött. Hosszúnak ígérkezett, de egy perc alatt vége szakadt. Egy eszelős eltörhetett egy gázcsövet, amit valószínűleg senki nem vett észre, többek közt én sem. Így egy véletlenszerű tűzgömb létrahozása, és annak elhajítása közepette, sikerült a már levegőben terjengő gázt berobbantani. Így az egész kóceráj a levegőbe került, és mindenki szörnyethalt, rajtam kívül egyetlen egy személy. Nem akartam  hinni a szemeimnek mikor meg láttam, a Gazdám is túlélte azt, mint ahogy később kiderült, ő a csata közben elhagyta az épületet. S csak úgy, közölte velem, nem tart tovább igényt rám és a képességeimre. Ezek voltam hozzám az utolsó szavai. S a düh, ami akkor gyűlt fel bennem, akkor világosította meg bennem, hogy sem az emberekben, sem pedig a mutánsokban nem bízhatok meg többet. Még próbáltam valahogy talpra állni, visszatérni ehhez a szakmához, de sehogyan nem tudtam már. Így hát nem volt jobb ötletem, mint hogy New Yorkba jöjjek, és itt próbáljak meg valamit kezdeni az életemmel.

Képességei:
A tűz irányítása.
Hosszú évek gyakorlásával, képessé vált arra hogy mindenféle tűzforrás nélkül, nagyobb tüzet hozzon létre, és irányítsa azt. Képes vele akár egész testét beborítani, anélkül hogy saját önmagának bármi baja essen.
Bőre hamar alkalmazkodott képességéhez, így bőre szinte majdnem képtelen arra hogy megégjen, egészen 300°C-ig.
Ugyanekkora hőmérsékletű tűzgömböt körübelül egy vagy jobbik esetben két percig bír fenntartani. Ennél alacsonyabbat viszont már több ideig képes fent. Ha teljesen kimerül, magától, nagyjából, egy fél napig képtelen teljes erejét kihasználni.
Kedvére tudja a tüzet formázni, különbféle dolgok formájába ölteni. Persze azokon látható hogy csak a tűz ölti azokat a formákat. Ezeket a különböző formákat nagyjából 20 méteres távolságig bírja fent tartani.


Hosszú, nagyon hosszú idő telt már el azóta, hogy idekeveredtem New York-ba. Emlékszem, hogy eleinte egy régi vízműben bújtam el, ahol aztán nem sokáig maradtam egyedül, mert sokan elkezdték üldözni a magamfajta mutánsokat. Megismerkedtem néhány fajtársammal, más mutánsokkal. Többek közt Knightal, akivel eleinte szörnyen sokat civakodtunk, rengetegszer összebalhéztam, és mind a ketten legalább ugyan olyan  nagy makacsággal rendelkezve, próbáltuk a másikat betörni. Idő közben regisztráltak engem is, amivel sokáig nem is igazán törődtem. A dolgok akkor kezdtek el bonyolódni igazán, amikor a föld alatt, a csatornákba kényszerültünk kialakítani magunknak a saját  otthont, ahol elég sokáig nyugodtan el voltunk. Aztán egy nap, Knight-al a felszínre mentünk, hogy valakit megkeressünk, akit sikerült is, de aztán a helyzet elfajult. A semmiből talán az AIM-nak két embere odacsöppent, és ránk támadtak. Az egésznek gyorsan vége lett, a férfi túl erősnek bizonyult, aki hozzám hasonlóan, képes volt a tüzet irányítani, azonban az én erőm eltörpült az övé mellett, és azzal végzett Knightal. A szemeim láttára ölte meg az egyetlen férfit, sőt az egyetlen egy személyt, akit valaha is közel engedtem magamhoz, mindenféle értelemben. Úgy éreztem hogy akkor egy világ omlott össze bennem, képtelenné voltam egyáltalán bármit is csinálni, nem is törődtem azzal hogy mi is történik ezek után, valószínűleg mindenki elment. Én azonban még nagyon sokáig ott maradtam Knight összeégetett, és páncélja ráolvadt teste mellett, és ott megfogadtam, megkeresem azt az alakot, a másikkal együtt, és porrá fogom égetni mindkettejük testét, könyörtelenül végezni fogok velük, ha addig élek is. Rengeteg ideig bujkáltam még ezután a csatornában, senkit nem akartam látni, senkivel nem akartam találkozni. Tovább gyakoroltam, és próbáltam fejleszteni az erőmet, amennyire csak tudtam csiszoltam ösztöneimen, mozgáskoordinációmon, és mindenen amin csak lehetséges volt. Ez idő alatt, méretesebb, tágabb tereket keresve a csatornába, tűz képességemnek köszönhetően, sikerült rájönnöm, hogyan is tudnék repülni. Szerencsére azonban olyan mélyen voltam a föld alatt, hogy szinte teljesen hatástalanok voltak rám, a véremben keringő apró csippek, amikkel más mutánsokat bolondítottak meg. Éreztem magamon, hogy valami nincs rendben, de amennyire csak tudtam, megpróbáltam magamon uralkodni. Így múltak a napok, a hetek, egészen addig amíg ezeknek a borzalmaknak vége nem szakadt, s miután az érzelmeim teljesen lecsillapodtak, ismét a felszínre merészkedtem, hogy könnyebb legyen tovább fejlesztenem képességeimet,, és hogy majd egy nap, beteljesülhessen bosszúm azon az alakon.

Képesség pontosítás + Fejlesztés:
Képességei:
Pirokinézis: 1.szint
Képes a testéből legfeljebb 300 fokos tüzet idézni. A lángokkal akár az egész testét be tudja borítani, anélkül hogy saját magának bármi baja essen. Bőre hamar alkalmazkodott képességéhez, így szinte majdnem képtelen arra, hogy megégjen, egészen 300°C-ig. Ugyanekkora hőmérsékletű tűzgömböt körülbelül egy vagy jobbik esetben két percig bír fenntartani. Általában 100- 200 fokos tüzet használ, amelyet kényelmesen fenntart akár fél óra óráig. Ha teljesen kimerül, akkor nagyjából, fél napig képtelen teljes erejét kihasználni.
Repülés: 2. szint
Képes testéből felszabaduló hő energia segítségével repülni legfeljebb 200 km/h-raval. Ilyenkor egész teste és haja lángba borul mivel azonban Trisa teste bizonyos fokig hőálló illetve képes irányítani saját maga által keltett tüzet ezért ez nem jelent számára komolyabb problémát. A testével közvetlen érintkező ruhadarabok (Fehérnemű, póló, nadrág, zokni, cipő.) a tűzirányító kepeségének hála szintén rajta marad.  (2.5 kredit)

Tűzformázása:
Képes a saját maga által megidézett vagy természetes tüzeket formázni, irányítani. Persze azokon látható, hogy csak a tűzből állnak. Ezek formák lehetnek akár állatok is, amiket közepes koncentrációval képes mozgatni, irányítani. Azonban ilyenkor harcolni nem képes.  Egyszerre egy tűzlény állhat rendelkezésére, de kisebb formákból (Pl két tűzkard mind a két kezében) lehet akár több is. Ez az ereje is 20 méteres hatótávolságon belül működik.

Mikor Asgardon járt nem sokkal az Istenek háborúja előtt - ahol egy ideig Halla alakját is viselte, hogy az ellenségeket ezzel csapják be - Halla nem küldte vissza, egy évig volt börtönben nála Skarlát Boszival együtt. Mikor Loki rájuk talált, akkor engedte ki és adott neki plusz erőt. Az Istenek háborúját Loki oldalán vívta, így soha sem derült ki, hogy Halla fogva tartotta volna, ahogyan Skarlátról sem. Az Istenek háborúja végén felszabadult és visszakerült a Földre, , de később sem szabadult meg tőle Thorhalla-tól, még mindig a befolyása alatt áll és emiatt beállt a Cinnamon családhoz.

Képességeiben változás:
Amikor Loki-tól új erőket kapott a korábbi vörös lángjai zölddé váltak, a képességei majdnem megegyeznek Fáklyáéval, de azért némileg alatta áll erőben, de még így is majdnem omega mutánsnak minősül Trisa.

Civilben:

Tűzformában: