Joshua Carter (Borzas)

Adatok:

Név: Joshua Carter (Borzas)
Egyéb név(i): Borzas
Faj: mutáns/ Lupin(Borz)
Nem: férfi
Jellem: állatbarát, emberekkel szemben gyanakvó és kicsit nehezebben nyit feléjük, kissé komornak tűnhet emiatt, de ha beszólnak neki a szája elég nagy lesz. Mutánsokkal még nem találkozott, így kicsit izgatott, de még nem tudja hoyg viszonyul majd hozzájuk.
Személyazonosság: régebben titkos, mára már nyilt
Születési helye és idő: New York(de Jerseyben van mióta az eszét tudja), 2010. február 14
Kor: 16
Család: vér szerinti szüleit nem ismeri, Vér szerinti apja amerikai, anyja japán bár nem ismerhette őket és holétükről se tud semmit. Másik Apja aki örökbe fogadta él.
Foglalkozás: x-diák,
Testmagassága: 180 cm
Testsúlya: 85 kg (farok és fülek súlya miatt)
Szeme színe: barna
Haja színe: tejföl szőke, közel a fehérhez középen sötétszürke csíkkal
bunda színe: akár a haja, fehér középen sötétszürke csíkkal, ami már majdnem fekete
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: haja természetesen két színű, borz fülei, visszahúzható karmai, meg persze farka is van neki(ezt sajna nem tudja visszahúzni.) A vonásai félig amerikaiak magassága és alkata miatt de az szemén és az arcán látszik benne a japán vér.
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

Imádom. amikor a mai kis csitrik, és pojácák arról mesélnek, hogy nekik milyen rossz mert a szüleik nem veszik meg nekik amit akarnak, vagy a 12 évesen kezdett párkapcsolatuk siralmas. Kész vicc, ha valaki panaszkodik, hogy milyen rossz vagy bonyolult gyerekkora volt, az jelentkezzen, hadd meséljem el neki milyen volt az enyém, nem hiszem, hogy vinné a prímet az én sztorim mellett. Nem panaszkodni akarok, de konkrétan én a saját szüleimre sem emlékszem és miért, mert az első emlékeim egy elhagyatott és lepusztult raktárból valóak. Az egyetlen társa egy kutya volt, akit a nyakán lógó biléta alapján Vex-nek hívtak. Ja és hogy mi volt az én nevem? Azt csak a kezemen lévő kis kórházi karperecből tudtam meg, amit csak később tudtam elolvasni.
Az épület mellett lévő kis kertes házban egy nagyothalló öreg néni lakott. Aki mindig feliratosan és mivel nem hallott jól, mindig baromi nagy hangerővel nézte a TV-t, így én is halottam minden szót és az ablakon keresztül láttam is az adást, így tanultam meg beszélni és olvasni, ja meg káromkodni is, de ez most hagyjuk.
Vex viselte gondom, mosdatott, megtanított járni és mindig átment a nénihez ételt kuncsorogni,  meg persze remek színészi képességei lévén mindig bőséges adag maradék kajával tért haza, amit megosztott velem. Persze volt, amikor nem jutott nekem semmi, mert a csontot nem tudtam elrágni, de a néni jó szívű volt és mindig adott kenyeret és néha mást is.
Egyik nap mikor Vex visszajött hozzám a néni kifigyelte hova viszi az ételt és követte. Ekkor pillantott meg először engem is, és elsikította magát, ahogy meglátott. Ekkor még nagyon pici voltam és nem fogtam fel ésszel miért sikít meglátva a borzas farkamat és a füleimet. Persze rögtön kihívta rám a rendőrséget, én meg félve elrejtőztem a raktárban Vexel együtt.
Egy fiatal úr jött a raktárba méghozzá egy másik kutya társaságában. Persze a rendőrkutya azonnal kiszagolt minket, mire én elrettentésként elgázosítottam a helyet, de mielőtt megléphettem volna a rendőr a farkamra lépet én pedig feljajdulva hasra estem. Félve gömbölyödtem össze mikor felemelt és kíváncsian nézegetet valami bizarrálarc mögül és úgy tűnt meg se érzi a szagom. Egy ideig csak bámult rám, majd mikor nem jutott jobb eszembe megpróbáltam kinyögni pár szót amit tanultam és elkezdtem kissé kapálódzni.
- Elengedni engem!?
Ez jött ki a számon persze tele nyelvtani hibákkal, de ez is meg tudta győzni, hogy értelmes lény vagyok és érdemes az életre, így magához vett engem és Vexet is. Innentől kezdve ő lett az apám. És így mesélt arról a napról mikor megtalált engem. Állítólag csak két éves lehettem, de én erre már csak halványan emlékszem. Arra viszont határozottan emlékszem, ami ez után történt. A férfi egy árvaházba akart vinni miután megtalált, de ott nem nagyon rajongtak az ötletért és én se rajongtam érte, Én a férfi egyenruhájába kapaszkodtam karmaimmal félve kértem.
- Ne hagyj itt.
Kértem mire a férfi először meglepetten nézett, majd elmosolyodott. Az illata kellemes volt, a tekintete barátságos volt és tiszta, már nem is féltem tőle, persze ezt nagyban megkönnyítette a tény, hogy levette a maszkot mert már nem volt rá szükség mert már nem bűzölögtem mint egy záptojás.
Később mint kiderült e miatt a kérés miatt nem adott engem árvaházba hanem vett magához ő maga. Apa túlságosan a munkájának élt és nem bírta ki mellette az első felesége sem, és eddig fel sem merült benne az örökbe, fogadás gondolata sem, de most talán a kérésem, vagy a könyörgő kölyökszemeim változtatták meg a véleményét.
A munkájában a későbbiekben sem kísérhettem el sajnos, de akkor egy hölgyre bízott aki engem tanított, mint később kiderült magántanár volt, aki eleinte nagyon nem rajongott értem, főleg a külsőm és a szobabüdösítő vicceim miatt, de aztán csak megbékéltünk.
Apával rengeteg időt töltöttünk együtt esténként és a szabadnapjain és sok helyet bejártunk együtt. Aztán egy nap bejött az AIM rendelete, engem pedig elvitt regisztráltatni, amiért én nem voltam oda, de aztán meg kellett békélnem a gondolattal.
Apám azelőtt nem nagyon hagyta, hogy a munkatársain kívül másokkal is találkozzam, és ez jogos is volt. A regisztráció után kissé lazábbra vette a pórázt, de mivel egyértelművé vált, hogy az emberek nem fogadnak el úgy mint ő, aki valami miatt végtelen türelemmel és higgadtsággal rendelkezett az én és mások irányába is. Sokszor borzasnak becézett és inkább csak akkor szólított a valódi nevemen, vagyis inkább azon a néven, ami a születési karperecen volt, amikor valami nagy butaságot csináltam, vagy hivatalos ügyet kellett intézni. Ez a név Joshua Carter volt. Bár apám választhatta volna, hogy a saját vezetéknevét adja nekem, de ő úgy vélte, hogy így lesz a legjobb. Főleg miután a szüleim nem találta meg, se a kórházat ahol napvilágot láthattam.
Apámmal remekül kijöttünk, még ha sokat is dolgozott de ha szabadnapja volt azt együtt játszottunk, néha nem tudta eldönteni, hogy most két kutyája és egy fia van, vagy három kutyája, mikor szájjal kaptam el a frizbit a levegőben. Annak ellenére, hogy sok dologban mégis emberien viselkedtem, például nem ettem csak pofával, mint a kutyák, hanem próbáltam kézzel és evőeszközökkel enni. Tusolni is szívesen mentem. És félig borz létem ellenére szerettem a kellemes illatú tusfürdőket. A magam borz bűzét persze megszoktam és semlegesnek éreztem már, de néha előfordult, hogy megijesztettek és begázosítottam az adott helyiséget ahol tartózkodtam. Szerencsére idővel ezt sikerült kontrolálnom ahogy nőttem, nőtt az önbizalmam és vele együtt a bátorságom is, meg a szám is a tanárnő szerint.
A szabad időmben, mikor apa veszélyesebb ügyeken dolgozott vagy adminisztrált, és nekem már nem volt több órám a magántanárnővel, akkor én javarészt olvastam, sportoltam a pincénkben kialakított kondigépeken, egy régi szájharmónikából próbáltam meg szép hangokat előcsalni, vagy épp játszottam a lassan öregedő Vexel és apa másik kutyájával. Meg titokban írogattam a novelláimat is, amik sorra csak gyűltek és voltak melyek könyv hosszúságura nyúltak már el.
Ahogy teltek az évek a környező országokban dúltak a háborúk és viszonylag elkerültek minket a bajok, míg nem itt is támadások indultak el, démonok nem jöttek és maffiaháború nem kezdődött. Apám egy ideig húzta a dolgot és próbált távol tartani a bajoktól, de éreztem én is, hogy most már veszélyes lenne a közelében lennem. Mikor halotta, hogy a mutáns iskola átköltözött Salembe, úgy döntött ideje szocializálódnom és olyan közegbe kerülnöm, ahol többen elfogadnak. Bement az iskolába és beíratott, és persze csak ma árulta el nekem a dolgot, miután már összecsomagoltatott, mert „kirándulni” mentünk volna. Kirándultunk is ja, kocsival az iskoláig. Attól nem tartottam, hogy hülye lennék a többiekhez képest, mert magántanár tanított eddig mindent, és állítólag jó eszű gyerek voltam, csak lusta. Amitől tartottam az-az új és ami a fő nagyobb közeg volt. Na ez nem egy átlagos gyerekkor, szóval mielőtt bárki panaszkodni kezd gondoljon bele, hogy lehetne még furcsább, esetleg rosszabb is, és elégedjen meg azzal ami van, mert másnak ennyi se jut mint nekik.

kinézet:


szakértelmei:
- tud száj harmónikán játszani
- fizikailag egész jó kondiban van
- elég jók a logikai képességei a rendőri munkák miatt is, gyorsan és emiatt talán elhamarkodottan von le következtetéseket.

képességei:
- Borz külső jegyek ember kinézetén, karmok és fogak csontok töréséhez elég erősek
- Mint minden borz neki is vannak bűzmirigyei, hogy vészhelyzet esetére támadóit lelassítsa a szag, míg ő elillan a helyszínről. Bár ez a gáz nem ártalmas, csak könnyezik tőle az emberi szem, és persze büdös.
- 1 tonnás erő
- Fizikai ellenállás kisebb sebesülések ellen
- Fejlett érzékszervek
- Emberinél sokkal nagyobb gyorsaság
- Lupine képes lehet vissza változni emberré, de nem kötelezően(neki még nem sikerült)
- Lupine szerezhet másodlagos mutációt
- A lupine felismeri egymást szagról, hangról, kinézetről ha élőben találkoznak, szinte semmiféle álca nem fedi el őket.
Ez az átlag lupine képességei, de más mutáns, akinek más állatias erői vannak is számíthatnak lupinenak. A lupine nem csak érzékeli egymást, de ösztönös állati reakciójuk van egymás iránt, versengés az erősebb alfa hímek között, szexuális vágy a nőstényekben a legerősebb hím iránt és ösztönös nevelési és védelmezési hajlam az idősebb lupinokban a még fiatalok iránt (20-as évek elejéig számítanak fiatalnak a meddig képességeik mesterei nem lesznek)

felszerelés:
- minden ami a bentlakáshoz kell: ruhák, sulis cuccok, táska, cipő,
- egy rakat üres könyv a novellámnak és azok amik már tele vannak írva velük.
- száj harmónika
- telefon(hogy tarthassák a kapcsolatot)
- Némi pénz ha kirándulnának
- paradicsomlé több liter (ha bűzt vetnék be utna a szag elhárítása édekében)
- pipere cuccok, persze csak ami egy pasinak kell

PM-ben előtörténet véleményezést kérsz: igen

Így már elfogadva, órarend és mehetsz játszani.

ok és köszi.
Hétfő:
06: óra: Ébresztő
07 óra: Reggeli
08-10 óra: Matematika (elmélet)
010-12 óra: Biológia és kémia
12-14 óra: Mechanika és Elektronika
14-16 óra: Képességfejlesztés és használat
16-17 óra: Egy óra pihenőidő/szabadfoglalkozás
17-19 óra: boksz klub
19:30: Vacsora
19:30-22 óra: Szabadfoglalkozás
22 óra: Takarodó

Kedd:
06: óra: Ébresztő
07 óra: Reggeli
08-10 óra: német
10-12 óra: Túlélés a távoli űrben és idegen kultúrák
12-14 óra: Fizika
14-16 óra: Matematika (gyakorlat)
16-17 óra: Egy óra pihenőidő/szabadfoglalkozás
17-19 óra: főzőszakkör
19:30: Vacsora
19:30-22 óra: Szabadfoglalkozás
22 óra: Takarodó

Szerda:
06: óra: Ébresztő
07 óra: Reggeli
08-10 óra: Világtörténelem (ókortól napjainkig)
10-12 óra: Mutáns és filozófia
12-14 óra: Képességfejlesztés és használat
14-16 óra: A harc művészete harccal és anélkül
16-17 óra: Egy óra pihenőidő/szabadfoglalkozás
17-19 óra: Kreatív önmegvalósítási klub
19:30: Vacsora
19:30-22 óra: Szabadfoglalkozás
22 óra: Takarodó

Csütörtök:
06: óra: Ébresztő
07 óra: Reggeli
08-10 óra: Irodalom és nyelvtan
10-12 óra: Repülő eszközök vezetése
12-14 óra: Számítógép hackelés és informatika
14-16 óra: Hogyan használd az otthoni dolgokat fegyverként
16-17 óra: Egy óra pihenőidő/szabadfoglalkozás
17-19 óra: Lövészet szakkör 
19:30: Vacsora
19:30-22 óra: Szabadfoglalkozás
22 óra: Takarodó

Péntek:
06: óra: Ébresztő
07 óra: Reggeli
08-10 óra: Képességfejlesztés és használat
10-12 óra: Etika
12-14 óra:Ismerd meg az agyadat más módon
14-16 óra: Önvédelem 
16-17 óra: Egy óra pihenőidő/szabadfoglalkozás
17-19 óra: vadászklub
19:30: Vacsora
19:30-24 óra: Szabadfoglalkozás
24 óra: Takarodó

Szombat: (nem kötelező órák)
12-14 óra: Képességfejlesztés és használat
15-17 óra: orosz

Vasárnap: (nem kötelező órák)
10-12 óra: Képességfejlesztés és használat
12-13 óra: Ebéd
13-15 óra: Képességfejlesztés és használat
15-17 óra: britt angol(csak a vicc kedvéért)