Memento pizzéria

Jelly figyelmesen végighallgatja Blake mondandóját, közben hátradől a boxban, összefűzi a mellkasa előtt a kezét, és magában mérlegel, aztán szóban kiértékeli a srác motivációját.
- Jó, első, képes vagy a csapatmunkára. Ez jó, csak tudd is magadat érvényesíteni, és a másik, hallgatsz a kiadott parancsnokra. Nestor, a főnök kedvelni fog, de csak mondom, hogy én is a nulláról kezdtem, és szerintem te is onnan fogod, mint terrai ember.
Kaccsíntott egyet, és folytatta tovább a mondandóját.
- Második: fürge vagy, ez szerintem használható lesz.
A harmadiknál megállt, arra készült, hogy kegyetlenül kivesézi Tarantula utolsó mondatait, de csak egy valamire jött rá, hogy ilyesmit mondana ő is, ha ebben a helyzetben lenne. Magában elismerően bólintott.
A srác aztán tud lyukat beszélni mások hasába.
- Figyelj, csak nehogy megbánd az előbbi kijelentésedet, haver - mondta. - Az egész háború elég kétesélyes, figyelj, megeshet, hogy meghalsz egy csatában, és aztán megakadályozzák Anhillus tervét, a másik. Sok faj még ma is lenézz minket. Egy félreeső porfészekből származó acsargó majmoknak tartanak minket, sokan engem kedveskedve majomfiúnak hívnak. Bevállalod, hogy talán egész életedben úgy fognak rád nézni, mint valami mutatványos csimpánzra?

Egy félmosolyt azért megengedtem magamnak a sikert illetően, kiélveztem a pillanatot, és nem sokkal utána válaszoltam.
- Háború mindenhol van, Földön belül, vagy Földön kívül, semmi jelentősége, csak a technikai fejlettségben van különbség. Semmivel sem különbek nálunk odakint. - a plafonra emeltem a tekintetem, de igazából túl néztem azon, és a világűrre a különböző fajokra gondoltam.
- Nestro nem lehet olyan nehéz eset, és egyébként is a nulláról kezdtem. Ha feladtam volna, Tarantula ma nem létezne. - folytattam, és ismét gondolkodóba estem ezzel a mutatványos majom dologgal, végül rájöttem hogy ez sem újdonság.
- Most is az vagyok, csak itt "hősnek" vagy "gonosznak" hívnak. Nem találkoztál még pókkal, mi? - volt egy sejtésem, de inkább nem mondtam ki.

- Igen, találkoztam már pókkal, basszus a Földön élek, hát persze, hogy láttam már pókot! Nestor, a végén mindig ejtsd az -r-t, olyan fickó aki nem szereti, hogy ha valaki nem tudja kimondani az ő nevét. Néha én is félek tőle, tudod igazi katona, jó katona meg szerencsevadász keveréke. Amúgy jó fej.
Látta, hogy Blake a plafonra emelte a tekintetét és úgy beszél.
- Figyelj, nézz a szemembe, nem nagyon bírom, ha valaki nem figyel ide. Na, akkor felkészültél, hogy újra a nulláról kezd? Egy olyan helyen, ahol te nagyon is idegen vagy? Mert ha eltántorodtál, akkor szólj nyugodtan. Eltudok menni a Földröl, és téged is tudlak vinni magammal.
Nem merte neki elmondani, hogy mennyi vereségben volt része, sőt egyszer még embert is ölt. Emlékezett mindenre, mikor állat módjára esett neki azoknak az ártatlan lényeknek, tudta, hogy akkor egy drog hatására cselekedet.
- De sokat kell tanulnod a többi fajról, a bolygókról, a kinti politikai rendszerről. Egy rossz megjegyzés, tüszentés vagy szemöldökráncolás és ki is robban a bolygóközi háború, öregem.

- Peched van, mert nem sikerült eltántorítanod. Azt jó, ha tudod, ha valamit a fejembe veszek, akkor az általában úgyis lesz. - ez a Nestor elég fura fickó lehet, katona, szerencsevadász? Ismét a jobbomat nyújtottam, átemelve az asztal fölött.
- Nincs visszakozás, innentől élesben megy. - mondtam határozottan, és most jöttem rá, hogy ő nem is mutatkozott be, mondjuk nem volt rá szükség, csak ha már a formalitásoknál tartunk.
- Hidd el, gyorsan tanulok, a többi pedig helyzet kérdése. Mikor indulunk? - szúrtam még a végére gyorsan ezt a kérdést, de izgatottság vagy hasonló egyáltalán nem volt érezhető a hangomból, még csak sürgetésnek sem mondanám, egyszerű kíváncsiság volt, hogy mennyi időm van esetleg pár cuccot összepakolni, vagy hasonlók.