Memento pizzéria

2 hónap kórházban töltött idő után elkezdtem vissza hozni magam ismét formába hozni bár szerencsére nem estem ki a ritmusból és a szemtapasz a bal szemem nem gyengítette a lövés tudásomat mivel jobb szemmel céloztam mindig is. Egy újfajta fegyvert is beszereztem amely már High-tech volt és nem töltényt lőtt hanem lézert tanulva dormamu erejéből rájöttem, hogy nem árt váltani és erősíteni az elavult módszereken. Kaptam egy levelet miszerint egy pizzázóba 17 órákkor megbeszélés lesz. Az nap épp edzésemmel végeztem letusoltam ellenőriztem, hogy a fegyverem jól ellegyen zárva a páncél szekrényemben majd felvettem a coltomat de amikor ránéztem az időre láttam, hogy már késésben voltam.
~ Lassan járj tovább élsz ez volt a mottóm már 35 évesen.
így úgy gondoltam egy kis késés egyszer egyszer belefér. A páncélomat felvettem a ruha alá egy tapodtat sem teszek nélküle Astoria után főleg, hogy hála a többszörösen ellenálló páncélnak a testem nem szenvedett súlyos sérüléseket és így életben maradtam. A coltot a páncél alá tettem mint mindig gyorsan előhúzható állapotba majd elindultam otthonról a találkozó helysínére. Mikor gyalog elértem a pizzéria utcáját még rágyújtottam egy szivarra míg azon végig mentem majd elérve az ajtóhoz eldobtam azt. Körbe tekintek a belépés utána de nem is kellett sok idő rájönni hol tanyáznak az ügynökök. Felismertem még némelyiket úgy ahogy. Oda sétáltam az asztalukhoz 17:15 kor.
- Üdv. Ha nem tévedek ide szól a meghívom.
Ha felajánlják akkor leülök közéjük.

- Nyugodtan tegezél - mondta Svarog. - A magázódás túl merev számomra, a tegeződésre áll rá amúgy is a szám. Ja és hívj Svarognak vagy Borisznak. És ha ennyire értesz az akrobatikához, akkor mi újság a lopakodással, beszivárgással meg az ilyesmi nindzsatrükkökkel?
A sárkányszerű mutáns hátradőlt, Aegisre pillantott és elvigyorodott.
- Van egy régi atombunker, ami elég strapabíró és kiterjedt. Valami gazdag fószer építette a hidegháború idején, érthető módon minden cucc megvan benne, még egy hangár is a magánrepülőgépének. Utána azt hiszem csődbe ment és az adóhivatal lefoglalta, végül sikerült megszereznem. Van benne konditerem, több hálószoba, egy mozi amit átalakíthatunk eligazítónak. Pont megfelelő, a másik pedig egy átalakított Blackbird. Képes magát álcázni és fejlett a robotpilótája.
Ekkor lépett be az újabb meghívott.
- Áhh Thomas, kicsit érdekes a neve. Te vagy a mesterlövész és a köddé váló ember, ha nem tévedek. Azonban a pontosságodról szerintem nem vagy valami híres. Ülj le és rendelj egy pizzát. Én állom a cuccot.

- Rendben Svarog. Lopakodás? Elég könnyűek a lépteim, szerintem simán menne a dolog. A beszivárgásban még nincs túl nagy gyakorlatom, de szerintem az is menne. Bár ha a beépülésről lenne szó, szerintem azzal sem lennének gondok, mivel egy időben színészkedtem suli mellett.
Felem, majd türelmesen hallgatom a bázisról szóló elméletét és a felszereltségről.
- Bázis és repülő, királyul hangzik.
Ekkor lépett be egy férfi az ajtón. ismerős volt az asztóriai ütközetből, emlékszem én segítettem el a repülőig.
- Hali.
Köszöntem neki.
~ Mesterlövész és láthatatlanság, elég jó párosítás, még jó, hogy nem az ellenfél soraiban áll. Nem hiszem, hogy a másik szemének elvesztésével, csökkentette volna a célzási hatékonyságot. Bár én se örülnék neki, ha belőlem lenne Nick Furey.

Az invitálást elfogadva helyet foglalok.
- Köszönöm a meghívást, ( majd mosolyodom el) Thomas így is elég rég nem szólítottak legalább 2 éve.
Ezt követően megfordultam és rendeltem egyet egy Maffiozo pizzát legyen szíves egy hideg korsó sörrel ha van. Majd körbe tekintettem az előttem ülő 3 személyen.
- Hmm ha nem tévedek önök mind jelen voltak Astoriánál ön bizonyára Dragunov ügynök a kis tűzcsiholó barátunk. Az öltönyös úr bizonyára a páncélos hadosztályoknál szolgál fejfedővel megismernélek. A hölgy pedig nos a nevét nem tudom viszont úgy rémlik még múltkor szőrösebb volt netán borotválkozott? De a hangját 1000 közül sem téveszteném össze másikkal ön segített fel a végén a harc után. Köszönöm a segítséget utólag is.

Amikor Thomas az astóriát említi én csak helyeslően bólintottam, mivel én is ott voltam akkor. Érdekes egy figura, Azt állítja két éve nem szólították a saját nevén. Biztos valamilyen álnevet hasznát, vagy kódnevet, nem is tudhatom.
- Minek szólították két évig? Valami becenév vagy kódnév volt amit használtál? Megosztod ezt velünk is?
Kérdezem a férfit. Majd amikor közli, hogy nem tudja a nevem, nem sértődöm meg, csak közlöm azt.
- Laura.
Amikor mindhármunk asztórián lévő alakját jellemezte, csak elmosolyodtam, és csak röviden szóltam hozzá a mondandójához.
- Ha...ha...ha(Mondtam kissé szarkasztikusan). Nem tesz semmit. Más is segített volna a bajtársain. Legalábbis szerintem.
Mondom, majd ha kihozzák a rendeléseinket, akkor én nekilátok a sajátomnak.
- Apropó sérülések, látom jobban van már a szemed? Mert nem kellett vakvezető kutya, hogy idegyere hozzánk.
Mondom poénosan, minden megbántási szándék nélkül.

Miután elmondta Laura a nevét és feltett egy két kérdést én örömmel válaszoltam neki rájuk.
- Ha jobban bele gondolok lehet, hogy volt az már 3-4 éve is utoljára a társam szólított Thomasnak még Chernobyl-ba de ő onnan már nem jött ki többé. A nevem Tank hódszámmal együtt tank008.
- A szeme meg köszönöm szépen egész szépen rendbe jött leszámítva bal-t de majd beszerzek helyette valami jó kis High-tech kibernetikus szemet. Szerencsére a jobb szemem a célzó szemem így a harcban nem hátráltat bal szeme hiánya.
- És az önök egészsége, hogy szolgál mindenki helyre jött Astori után ?
Míg ezt kérdeztem végig futott egy gondolat a fejemen:
~ 10 éve a szüleimet, 5 éve a katona társaim nagy részét 3 éve a legjobb barátomat most pedig a fél szemet veszettem el a következő már az én életem lesz érzem ... Nekem lassan leágazóban van de addig is hol van már a pizzám?
Ha megérkezik a pizzám jó étvágyak kívánok és neki is látok az evésnek.

- Nick Fury egy kiváló ügynök volt - szólalt meg nagy sokára Svarog. Addig még a csapat másik két tagja megtárgyalták a dolgokat, addig a sárkány a mobilján intézte az ügyeit, majd elrakta.
- Ha betud épülni és tud színészkedni, az még jobb. Úgy fest egy igazi univerzális csapat jött össze. Egy páncélos zseni, egy beépülős lopakodós ügynök és egy láthatatlan mesterlövész. Az ellenségeink helyébe már most bebújnék a legközelebbi kerti budiba, hát még mi lesz az első akciónál.
Kihozzák a pizzákat. Svarog megszólal.
- Miután kajáltunk, megmutatom a főhadiszállást. Jó étvágyat.

//bocs a kimaradásért, nem így terveztem.//
- Ulysses aliasz Aegis. -Mutatkozik be Tanknak is.
- Jó étvágyat! – mondja a többieknek mikor végre kihozzák a rendeléseket az asztalhoz.
- Még előzetesen arra lennék kíváncsi, hogy a bunker milyen állapotban van? Mert a hidegháború már nem tegnap volt és ha a szokásos kormány által lefoglalt de nem használt ingatlanokhoz hasonlóan voltak karbantartva akkor jó eséllyel siralmas állapotban lesznek a gépészeti és elektronikai részei a helynek és sok mindent modernizálni is kell majd. Vagy ezt már elvégezte a S.H.I.E.L.D.? – Kérdezi miközben a pizzáját pusztítja. - És még az is, hogy mennyire leszünk függetlenek a cégtől?

Svarog letép magának egy szeletet és majszolni kezdi. Már túl van az elsőn és a másodiknak kezdene neki, mikor Aegis egy újabb kérdést tesz fel. Svarog harap egyet a szeletből összerágja, majd lenyeli, utána lerakja a tányéra a megkezdett a szeletet.
- A SHIELD-nél van pár ismerősöm aki segített kipofozni. Meg ember, azt a bunkert arra tervezték, hogy kibírjon egy atomháborút és évekig eltartsa aki benne lakik. Nem kellett sok mindent csinálni, csak kicserélni az elektronikát, lecserélni a biztonsági rendszert, meg berakni a berendezést. És kész is volt.
Svarog felvette a pizzaszeletet, majd méregetni kezdte.
- Tőlük kapnánk az információkat, használhatjuk a számítógépes rendszerüket, de elég sok mindent tehetünk, persze bizonyos határokon belül. Ha ennél szabadabbak lennénk, azt már úgy hívnák, hogy terrorizmus.
Svarog Tank felé fordul, majd elvigyorodik.
- Már csak hegek maradtak az égési sérülésekből. Ennek ellenére királyul vagyok. Ja és a szemedhez nem kell valami kiberpótlás? Célzójavító rendszer vagy ilyesmi. Talán Aegis tervezhetne neked egyet.
A páncélos felé fordul.
- Persze, hogy ha tudod hogy kell.

// Nem tudom, hogy nefi engedné e a kiber szemet csak úgy ingen már beszéltem vele róla de azt mondta nem lesz olcsó és majd beszél ezzel kapcsolatban z-vel. Most beszéltem vele nem rég 11 kreditért tudná Aegis kitanulni a szem készítést//.
Tank is nagyban bele kezd a pizza habzsolásába és iszogatni kezdi a korsó sörét.
- Kíváncsi vagyok már arra az emlegette bázisra.
Amikor említettek a kiber szemet amin már én is gondoltam csak még nem méztem utána mi kell az előállításához csak vártam, hogy mit fog mondani válaszként Aegis.
- A témára vissza térve valóban igen erős csapatunk van és ha igaz amit mondasz igen sokat elérhetünk még.
Tovább folytattam pizzám evését és söröm iszogatását amely éppen kiürült tehát már fordultam is meg rendelni egy új korsó sört.
Amint kihozzák a korsó sörömet azt is elkezdem pusztítani majd lassacskán végzek a pizzámmal így indulás kész leszek.
~ Ha van ott egy félig rom gép akkor azt egy kis kikupálással helyre hozzuk majd már a csapatunknak egy gépe is lesz. Tetszik a felállás.

// Akkor olcsóbban kijössz ha felveszel egy másodlagos mutációt és azzal növeszted vissza. //
- Nem is azt mondtam hogy ránk fog szakadni a kóceráj de azért nem két órás munka lesz vele. Ha gondolod tudok hozni pár cuccot a cégem új fejlesztései közül van néhány ami többet tud mint amit a S.H.I.E.L.D. használ általában. – Mondja egy pizza szelettel a kezében Svarog-nak és Tankhoz fordulva folytatja. – Ami meg a szemedet illeti ha kell összerakok akár egy spektroszkópot is ami befér a szemgödrödbe viszont a kibernetikus implantokhoz nem nagyon értek de van még egy pár haverom a Pegazusban régről, majd körbe kérdezek, hogy tudnak-e kezdeni veled valamit. - Közben ő is végez a pizzájával és a kiissza az ásványvizének a maradékát is.
- Egyet értek Tomas-szal, ha mindenki végzett akkor nézzük meg azt a híres-neves bunkert, ott majd kiderül milyen állapotban van.

Svarog hamarosan végzett a kajával, végignézett a többieken majd megszólalt.
- Na itt az ideje, hogy megnézzük a főhadiszállásunkat - mondta. Felállt, majd kifizette a pincérnek a számlát, majd megvárta míg a többiek követik. Dragunov ahogy elindul a kijárat felé, válaszol Ulysess javaslatára.
Valóban jó kis csapat voltak. Egy páncélos szuperzseni, egy láthatatlanná váló mesterlövész és egy képzett akrobata és színész macskanő. Mindannyian megjárták a poklot Astoriánál.
És nekik is köszönhető hogy most a városrész felszabadult.
És nem Osbornnak, aki pofátlanul már akkor esett be mikor a buli legdurvább része elmúlt és volt képe magát New York megmentőjének és hatalmas hősnek nevezni. Svarog meg még rászavazott.
Ez az ő vezetőjük. Svarog megnézte volna mit csinál a fickó ha esetleg komolyabb baj jönne, mondjuk bekattant asgardiak vagy más eddig nem ismert rondaságok.
- Az szuper ötlet lenne. Milyen fejlesztések lennének ezek? Tehát új biztonsági rendszer, esetleg fegyverek? - válaszol nagy sokára. Bárcsak Horatio is itt lenne. De ugyebár ő a csata áldozata lett...

//Hű de elhúztatok, bocs a kimaradásért, de csak most értem rá írni.//
Figyelmesen hallgattam társaim beszélgetését, de nem szóltam közbe, na jó kis hozzáfűzéseim azért voltak. Míg hallgattam, és gyűjtögettem az információmorzsákat.
~ Tank? Nem kis egóra vall. Biztos úgy pusztít, de nem véleményezem, vagy kritizálom. A Dormamúra mért csapásának, tényleg olyan elsöprő ereje volt, mintha egy tank robbantott volna mellettünk.
- Az én sebeim is szépen helyrejöttek.
Válaszoltam a férfinak. Majd tovább hallgattam a párbeszédet, miközben tovább majszoltam a pizzámat és ittam hozzá a vizemet.
- Ugyan már, csak nem fog összedőlni, főleg ha kipofozták már, de a korszerűsítés sohasem árt. Ha van, jobb miért maradnánk, a réginél?
Tettem fel a költői kérdést, és válaszoltam tömören az eddig hallottakra, körülbelül, ekkor végeztem a pizzámmal és vizemmel.
- Lássuk azt a bázist.
Svarog, kifizette a számlát, majd megindultunk kifelé, a férfiak mellett haladva, kicsit furcsa volt, egyedüli nőként a csapatban, de amúgy se voltam az a nagy pletyiző, barátnőmmel mindent kitárgyalós csaj, valamiért jobban kijöttem a pasikkal már kiskoromban is. Na de mindegy is, most tagja leszek egy csapatnak, mármint a SHIELDen belül, és ez jó érzéssel töltött el. Nem is tudom miért, de jó előérzeteim voltak, bár astória pokla után, már kevés dolog lephetne meg, de arra a bunkerre kíváncsi voltam.

Folytatás itt: Erőművek bejárata

Ez volt a szabadságának ötödik hete. Boldog volt, hogy újra a Földön lehetett, számára szokványos dolgokat láthatott, madarakat, halakat, embereket. Sehol egy kree, shi'ar, badoon vagy skrull.
Csak szokványos, vagy nem annyira szokványos emberek és mutánsok. Mint minden este most is a Mementoba ült be, rendelt egy mexikói pizzát, és majszolni kezdte az enyhén csípős szeletet. Ilyet, vagy ehhez hasonlót az űrben bizony nem ehetett. Igaz, ott minden fejlettebb volt, mint itt, de egyszerűen jó lett újra olyannak lenni, mint másnak.
Hiányozni fog, ha majd visszatér a Galaxis Örzőihez. Elkezd enni, mellé hideg pepsit ivott. Jól esett, nagyon jól.
Egy pillanatra elgondolkodott, hogy mi lehet Nestorral és a többiekkel., és rájött, hogy jó, hogy nincs a közelükbe, ez a gondolat azonban komoly bűntudattal töltötte el. Hisz azok a barátai voltak.
A pincérlány rámosolygott, Jelly kaccsíntott.
Közben eszébe jutott, hogy mi újság lehet Kallarkkal. Megszerezte a Shi'ar trónt, császár lett? Elég hülyeség, de végül is neki köszönhette, hogy talán hatalomra jutott.
Igen, ideje visszatérni.

Civilben:

Ez a nap lazán indult, úgy tűnt, hogy a Nagy Alma kezd egy kicsit lenyugodni, de semmit nem bíztam a véletlenre. A nemrég, frissen beszerzett hálóvetőim a csuklómon, a másik ruhám pedig elérhető közelségben volt, hogyha esetleg történne valami útközben. Sosem tudni, haver, ez itt New York. Az egyik sarkon befordulva megpillantok egy épületet, melynek tetején egy óriási pizza áll. Ahogy meglátom az ismert étket, gyomrom megkordul, és jelzi, itt az ideje, hogy valamit magamba tömjek. Nem gondolkodom sokáig, és rögtön arra veszem az irányt. Amikor benyitok, azt tapasztalom, hogy van nyüzsgés, de nem kellemetlen mennyiségben, olyan pont elég szinten. Egy félre eső sarokban foglalok helyet, táskámat pedig hanyagul bevágom a mellettem levő székre, majd mikor a pincér érkezik, egy pillanat alatt felveszi a rendelésem. Céltudatos vagyok, és egy négysajtos pizzát kértem egy nagy pohár jeges sprite-al. Felírja a jegyzettömbjére, és már el is viharzik, hogy leadja a rendelésem. Körül nézek a helyiségben, szeretem felmérni a terepet - szakmai ártalom. Majdnem végezvén a dologgal, mindenkit jó alaposan megnéztem, de nem tudtam befejezni, mert a telefonom SMS-t jelzett, és közben a pincér is kihozta amit rendeltem. Már majdnem a felénél tartottam, mikor megláttam egy fickót. Az arca félelmetesen ismerős volt valahonnan, de biztos voltam benne, hogy soha a büdös életben nem találkoztam vele, és nem is tudtam hova tenni őt hirtelen. Az agyam ugyan tovább forgott, de figyelmen kívül hagytam, és inkább csak élveztem az ízeket, mikor hirtelen, valami különleges csoda folytán beugrott.
~ Ő mi a frászt keres itt? Nem a Földön kívül kéne lennie? Vagy náluk is van szabadság? - majdnem kiköptem a sprite-pizza kombót, mikor rájöttem, hogy a srác a Galaxis Örzőinek tagja. Az ölembe pottyant a lehetőség, viszont nem tudom hogy mennek a dolgok az ő szemszögéből, így egyelőre csak figyelek, majd ha lelép, akkor fogok lecsapni rá.

Carl a szeme sarkából észreveszi, hogy egy fickó figyeli őt, legalább úgy, mintha a halottaiból visszatért Elvist látná. Ezt az ösztönt még a földönkívüli fejlesztette ki, sok veszélyes akció során az Anhillus elleni háborúban.
És sokszor megmentette az esetleges merénylőktől vagy rajongóktól. Az előbbiből volt a több, és valahogy azokat könnyebb volt kezelni. A rajongóknál csak egyetlen egy módszer volt.
Menj onnan, míg tudsz. Befejezte az utolsó szeletet, megitta a pepsit, és fizetett, aztán elindult a pizzéria kijárata felé, és kilépett az utcára.
Ha szerencséje van, akkor a különös, latino srác, aki csak is a rajongója lehet, hirtelen nem fogja letámadni autogramért, legalábbis ha azt civilizáltan és jókisfiú módjára teszi.
Ha meg egy álcázott skrull vagy más merénylő.
Akkor Jelly várni fogja.

Végzett, és épp lelépni készül. De nekem van még egy fél pizzám! Erősen elgondolkodtam, jelen pillanatban mi a fontosabb, és mikor kilépett az ajtón, intettem egy pincérnek.
- El tudná csomgaolni nekem, rögtön jövök, csak ki kell... - a mellékhelyiség felé böktem a fejemmel, a pincér meg csak bólintott és már el is vitte a maradékomat. Felpattantam és kiszaladtam, majd az egyik fülkét befoglalva felöltöttem magamra a "munkaruhát", majd szimplán kimásztam az ablakon, végig az épület oldalán, hogy megtaláljam az egyetlen személyt, aki elvihet erről a golyóról. Végigmásztam az épületen, és a pizzán állapottam meg a bejárat fölött, hátha innen megláthatom. Mikor ez nem jött be, lemásztam a talaszintre, az épület sarkán, és körbenéztem, hátha esetleg már az utca túloldalán van, vagy épp "menekülöre" fogta a dolgot.

Jelly a szeme sarkából észrevette a pizzán gubbasztó alakot, felé fordult, felhúzta a szemöldökét. Elég fura fickó, fekete-fehér jelmezt visel, a törzsét egy vörös pók ékesítette, az arcát rovarmaszk fedte, míg az alkarjára kettő, különös rendeltetésű eszközt viselt.
Ebből arra következtett, hogy ezek hálóvetők, legalábbis a szimbolúm alapján, talán New York legújabb Pókemberével van dolga.
Akárki legyen most a maszk mögött, legalább most összehozott valami eredetit.
- Helló, gondolom Pókember vagy - mondja Carl mosolyogva, és a hálóvetőkre mutat. - Azok hálóvetők? Menők lehetnek, és mit keresel itt? Te vagy az új pizzafutár? Már ettem, de majd rendelek tölettek. Na szevasz, csinálnék veled selfie-t, de már megszoktam a fura szerzeteket, én is az vagyok.
Sarkon fordult, de még visszaszól.
- És jó bűnvadászatot, sok sikert haver.

Ééés, kiszúrt. Így talán egy fokkal könnyebb lesz. Amit nekem címzett, az viszont meglepett, és egy pillanatra le is blokkoltam. Mikor a hálóvetőket említette, valaminyen oknál fogva, lecsekkoltam, meg vannak-e még, és csodák csodájára, még ott volt mind a kettő a helyén. Ahogy befejezte a kis monológját, már tovább is indult volna, én pedig csak néztem utána, bambán pislogva. Mire a fejemhez kaptam, majdnem egy sarokkal odébb volt, és csak egy elnyújtott ugrással tudtam közel kerülni, majd még egy kisebbel meg tudtam előzni, és előtte, vele szemben értem földet.
- Bocs, haver, csak beszélni akartam veled, nem kell sem fotó, megölni meg semmiképp nem akarlak, mert akkor ugrott a lehetőségem. - közöltem nemes egyszerűséggel, és egy rövidebb hatás szünetet tartottam, ám mielőtt rákérdezhetett volna, mit akarok, már folytattam is tovább.
- Te tagja vagy annak a Galaxis Örzői csapatnak, ha jól sejtem, és nem keverlek össze valakivel. A helyzet az, hogy csatlakoznék. - mondtam ki nyíltan, nem kertelve. Amúgy se nagyon tudtam volna mit mondani neki ezen kívül, majd karba tettem a kezem, és vártam, mit reagál erre a fellépésre.

Jelly a sarkon volt, örült, hogy lerázta Pókembert, de a szeme sarkából látta, hogy a jelmezes fickó a nyomában halad. A homlokához csapott, és azt gondolta magában, hogy talán a fickónak Kullancs néven kellene futnia.
A mutáns újra megfordul, és végighallgatja a másik mondanivalóját. Megrázza a fejét, észrevette, hogy a járókellők megálltak. Meglepte a kérés, jó, elég eszményi dolognak tűnhet az űrt járni, harcolni az igazságtalanság ellen a galaxisban.
Azonban nagyon veszélyes is, Jelly ezerszer hagyta ott majdnem a fogát.
Biztos valami szuperhősbunyót vagy nagy összeborulást vártak. Kifújta a levegőt, és maga elé mutatott.
- Pókfej, gyere le onnan, és beszéljünk. Elég feltünő vagy, meg belefájdul a nyakam, hogy állandóan fel kell néznem beszéd közben.
Nyomatékul, még a fejével is int. Kicsit kezdi bosszantani ez az egész.
- Na, gyere. - Ha az leérkezik, Jelly közelebb hajol hozzá, és megszólal: - Megvagy te húzatva? Tudod, hogy mire vállalkozol? Az űr most egy pokoli hely, háború van, és te ki akarsz menni? Mondj egy jó okot, hogy miért csatlakoznál? Hogy megölesd magad?

Leugrottam elé, és eszembe se jutott, milyen lehet ez másnak? Nekem bírja a nyakam, de másnak már nem biztos. Aztán bele kezdett a 'túl veszélyes' dumába. Most komolyan? Ha tényleg zavarna a dolog, eszembe sem jutott volna, hogy felkeressem az egyik tagot, hogy vigyen el, és inkább otthon ülnék, és félteném az életemet. Ami nem igen van mostanság, mert most kezdek kimászni a gödörből.
- Befejezted? - kérdeztem vissza, biztos, ami biztos. - Remek. Szóval, semmi hős komplexus nincs a dologban, és nem megöletni akarom magam, azt itt is meg tudnám tenni, a Földön. Korábban nem voltam szent, most sem vagyok, de a Földön tengődik épp elég hős, vagy valami olyasmi, és egyébként sincs semmi, ami ide kötne, kell egy kis környezet változás. Már ha érted, viszont nem szeretnék csak úgy a semmibe elmenni innen. - vázoltam fel a helyzetet. Meg egyébként is, ha elmentem volna, semmit nem tudnék a viselkedésről odakint, szóval kell valaki, aki elmagyarázza.
- Egyébként ezt a Pókfejezést befejezheted, nem oyan vagyok, mint a többi, és Tarantula néven futok. - nyújtottam előre a jobb kezem.

A srác félbeszakította Jelly kioktatását, pedig most mesélt volna Anhillusról, meg a kree birodalmat vezető Unspoken nevű örültről. Elkezd magyarázkodni, hogy neki bizony nincs hőskomplexusa, ez még szép is meg jó is volt.
Ha nem kezdte volna azt taglalni, hogy neki kell egy kis levegőváltozás. Jelly kifújta a levegő, magában bólintott.
- Menjünk vissza a pizzériába, Tarantula.Amúgy pók, pók. Nyolc lába, van ennyi, de így foglak hívni.
Elindult a Memento felé.
- Miből van a ruhád? - kérdezte, és végignézett a srác felszerelésén. - A lencsék?

Vissza a pizzériába? Akkor ennyit arról, hogyha nem akar bevenni, nem fedem fel magam. Végeredményben teljesen mindegy. Sóhajtottam egy nagyot, és beadtam a derekam. Ha elindul, követem, majd ugyanúgy, a mellékhelyiségen keresztül közlekedem, és egyszerűen lehuppanok a sráccal szembe, ha ő már leült, persze.
- Blake Winslow. - mutatkozom be a polgári nevemen. - A ruha anyagában nincs semmi extra, gyakorlatilag olyan mint a búvároké, csak jobban szellőzik. A lencsék már más kérdés. A két kicsinek nincs rendeltetése, csak design elem, ezzel is elszakadva a korábbi hlósoktól. A két nagy, egyértelműen a látást szolgálja, az anyaga pedig egyszerű megerősített plexiüveg. - hadarom el gyorsan, bár erről még senki nem kérdezett. Pulóverem ujját körültekintően ráhúzom a két hálóvetőre, hogy ne látszódjon ki.

Jelly leül a szélső boxba, magában ízlelgeti Blake válaszait. Érdekes, nagyon érdekes, csak kár, hogy ezek odakint enyhén szólva is semmit sem érnek.
- Jó, szóval a ruhád anyaga neoprén, jó, áramvonalas, meg ilyesmi. Csak egy a gáz, egy kree lézerfegyver simán átégeti, és egy döfés egy kree lándzsából, és volt Tarantula, nincs Tarantula. Egy shiar lézerfegyver lövése pedig letöröl a térképről. Mint mondtam, odakint káosz van. A Kree birodalmat egy örült irányítja, aki elakarja pusztítani a Földet. A shi'ar birodalom három részre szakadt. És a hab a tortán, hogy egy erős ellenség rohanta le a galaxist, egy másik dimenzióból, a serege milliónyi harcosból és űrhajóból áll. Ha nem lenne néhány hátráltató tényező, akkor idő kérdése, és elérik a Földet. Láttam mikor megérkeztek, felrobbantottak egy űrállomást, létrehozva egy hatalmas szingularitást, amit kapunak használtak...
Közelebb hajol Blake-hez. A hangjában keserűség jelent meg.
- Az a hely eddig veszélyes volt, most meg a pokol. Mit tudnál tenni azért, hogy ez a helyzet megváltozzon? Mert az, hogy itt akarod hagyni a Földet, nem indok.Most odakint milliárdnyian szenvednek. Első kézből láttam, árvák, özvegyek, szétszakadt családok. Én a helyedben maradnék a Földön, haver.

Arcom mindvégig hideg marad, és semmit nem lehet leolvasni róla. Végighallgatom, amit mond, majd egy pillanatra gondolkodóba esek. Nem hezitálok, csak próbálom összeszedni a válaszaimat.
- Egy: a csapat - bármilyenről legyen is szó - tudtommal azért van, hogy segítsük egymást, és lefedjük egymás gyengeségeit. Kettő: ezek a fegyverek nekem nem mondanak semmit, és mielőtt bármi történhetne, el szoktam kerülni a becsapódásokat. - közelebb hajolok és én is suttogósra veszem a figurát.
- Ha pedig tényleg olyan rossz a helyzet, mint amilyennek mondod, akkor nem mindegy, hogy itt, vagy ott adom be a kulcsot? A különbség csak az időben rejlik, és bár el akarom hagyni ezt a bolygót, senki nem mondta, hogy végig bírnám nézni, ahogy elpusztul. - visszadőltem a székemben, kényelmesen.
- Egy nap én is megöregszem, és/vagy visszavonulok ettől az egésztől, de addig is, ha tehetek valamit, akkor megteszem. És ha már megtehetem, akkor gondolkodjunk nagyban. - hogy győzöl meg egy három-négy éves gyereket, hogy a kelbimbó finom, mikor ő azt mondja, hogy nem az? Neki nem finom, neked az. Látszólag ő el akar ettől tántorítani, én viszont kötöm az ebet a karóhoz.