Japán negyed utcái

A Japán negyed központja az öt hektáros Japan Center, mely szállodákat, boltokat, színházakat, sushi bárokat egyesít. Különleges látvány az ötszintes pagoda, az örök béke szimbóluma. A helyiek egyszerűen J-Townnak (J-városnak) hívják. Több mint 12 000 japán tekinti otthonának. A Nihon-machi Mallt (egy bevásárlóközpont) úgy építették, hogy egy tradicionális japán falura hasonlítson. A Bush Street-i Konko Kyo Templomban gyakran helyeznek el ételt és virágokat az oltáron. Érdekesség: a turisták a jellegzetes japán szuveníreken kívül japán növényeket és magvakat is vásárolhatnak itt.




Az eredeti topic.

Mikor csak úgy elindultam keresni valami kis izgalmat New York utcáin, egyszer csak a Japán negyedben találtam magam. Egyből izgalomba jöttem, mert már sokat hallottam erről a negyedről, hogy milyen szervezett van itt. Meg lepődésemre, és bánatomra arra lettem figyelmes, hogy az utcák kihaltak, sehol egy ember se.
- Hol a francba lehetnek az emberek? közben kérdően nézelődtem.
Mi közben az utcákat jártam, arra lettem, figyelmes, hogy valakik követnek. Egyből felcsigázták, a letört hangulatomat, éreztem, hogy ebből lesz végre egy kis akció. De sehol se találtam senkit, így elindultam keresgélni pár démont, hogy szórakozzak.

Érdeklődően nézet a sikátor sötétségbe burkolódzót végébe, és a léptek zajára egybe nőtt benne az adrenalin, az izgalom, egy lehetséges küzdelem fényében. Szép lassan arrább csúsztattam a lábam, hogy be álljak egy vissza verő pózba, felkészülvén minden lehetséges dologra. Peter Gray eltűnt, és megmutattam az igazi arcom. Feltűnt Caedes a kristály szimbionta. A két kezemből, pontosabban a kézfejem fölöl, két 40cm-es kristály tört növesztek. a lobkezemet hátrébb húzom, gyors le szúráshoz, míg a bal kezemmel egy védekező pózt veszek fel. Hangosan oda szolok. -Ki a franc van ott. remélve, hogy részem lesz egy jó kis harcban, Közben négy csápot növesztek a hátamból amiket elkristályosítok és elrejtem magam mögött, várva, hogy lecsaphassak velük.

-Király. Mondta fennhangon.
Mikor meg láttam a szörnyet egyből lelassult a szívverésem, és kicsit csalódtam, hogy csak egy ösztönök vezérelte démon az. Egy óvatlan pillanatomban a lény rám üvöltött egyet. Döbbenetemre az üvöltése felért egy hangágyú erejével. Fájdalmak közepette térdre hulltam.
-Mi a manó? Lehet, hogy érdekes is lesz a csata.
Egy két percre a földet figyeltem, miközben igyekeztem össze szedni magam, amikor legközelebb a lényre tekintetem, egy hatalmas tüskés buzogányt hajított felém. Szerencsémre annyi erőm még volt, hogy a hátamból növesztett kristály csápokat az épületek falába mélyesszem és kikerüljem a csapását. Abban a pillanatban amikor már a szörny felet voltam, arra gondoltam, miért ne? A csápok segítségével meg lendítettem magam magam a szörny felé, Amikor a szörny felet jártam a jobb kezemen levő kristály kardal meg próbáltam végig húzni a hátát, hogy felhasítsam azt. Még mielőtt érkeztem volna a földön, vissza hívtam a korábban kinövesztett négy csápot a hátamba, és egy tigris bukfenccel landoltam. Ekkor hirtelen az oldalamhoz kaptam, még nem hevertem ki a szörny üvöltéséből származó hang rezonancia sérüléseket.
-A francba, a kis rohadék.
Még legyengülve, és a földön féltérdelésben, a vállam felett hátra tekintetem a démonra.




(oké, mellőzöm őket, jó kép)

-mia baj, csak nem fájt? Láttam, hogy elkezdet vérezni a fenevad, és gondoltam piszkálom kicsit. -A francba, farokkal nem ér agyatlanka. Mikor láttam, hogy adémon a farkával támad, kénytelen voltam védekezés gyanánt kis idre fel venni az igazi formámbol egy kis részt. A hátábol borotva éles tüskéket növesztett, kristály réteggel bevonva. Várta, hogy a szörnyeteg lecsapjon, és azt terveztem, hogy a tüskék segítségével meg szabaditom pár kilotol. -Remélem nem fog hiányozni az a nagy ronda kinövésed, agyatlanka kis démon. Mikozben a hátábol növeszti a tüskéket, egy csápot növeszt a hasábol amivel a pisztolyáért nyulik, hogy ha lehetösége nyilikrá, meg probálja eltalálni a démon szemeit. Gyilkos tekintetel, és turelmetlenül várom, hogy milesz. Sikerül a démon támadásat kihasználni és komoly sérülést okozni neki, vagy ellök a falnak. Mind a közben midön ezeken agyaltam, élvezte, ezt a harcot a démonnal.

Fájdalmak közepette verődtem a falnak. Mikor a földre kerültem, éreztem, hogy öt bordám meg sérült, és talán még agyrázkódást is kapott a gazdatestem. A maszkom szét nyílt a szájánál, és egy kis vért köptem a föld.
-Basszus, nagyon el poénkodtam ezt az egészet.
Ekkor éreztem, úgy, hogy most már be kell fejeznem a szórakozást és komolyra fordítani a szót. Mikor a démonra néztem, akkor láttam, hogy egy buszt hajit felém, már nem volt időm, elugrani a busz elöl. Így a teljes kristály pajzs vettem fel, hogy túléljem a robbanást. Miközben a busz rajtam volt, és lángolt, kristály réteget növesztetem, a bordákra, hogy amíg vége nincs a harcnak meg legyek támasztva. Igaz a fájdalom nem múlt el, de legalább nem volt annyira nehéz a mozgás utána. Nagy nehezen fel álltam, és a démon szemei felé dobtam a busz több égő darabkáját, majd ki indultam teljes kristály pajzsban a lángok közül, sántikálva, és az oldalamat fogva.
-Remélem, hogy most örülsz? Sikerült fel idegesítened. Most jól figyel te kis szörnyecske, mert olyant mutatok neked amit nem minden nap láthatsz.
Levettem magamról a kristály pajzsot, és felvettem az igazi formámat. Enyhén előre dőltem, és a hátamból, több tüske nőt amin kristály rétegek alakultak ki, 3 m magasra nőttem meg, az izomzatom meg sokszorosodat, a kezemen és a lábaimon karmok nőttek amiket kristályok erősítetek. Az arcomon egy kristály réteg jött létre, kinyílt a szám, és magyarjaim nőttek, a szemeim teljesen bevörösödtek. A vállaimon, és a karjaimon kemény pajzsa keményedet a bőröm, és kristályok nőttek rá, a mellkasomra is egy erősebb kristály mellvért szerű pajzs képződőt, a a lábszáramon sok kristály tüske nőtt ki. Üvöltöttem egyet:
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Légy meg tisztelve, nem sokan látták még ezt az alakom.
Támadásba lendültem. A jobb tenyeremből egy 50cm kristály tüskét növesztetem, a bal kezemen a kardomat hívtam elő, a hátamból négy kristály csápot növesztetem mind a támadáshoz, mind a védekezés céljából , a lábaimon meg meg növeltem a tüskéket. Neki indultam, A jobb kezemmel igyekeztem a fejét átdöfni, míg a ballal a szívébe szúrni, a csápokat meg az oldalába mélyeszteni de szükség esetén védekezésre is használom, végül pedig bele térdelni a hasába, hogy végleg le zárhassam ezt a küzdelmet a démonnal.





(várom a reakciódat. Na mondtam, hogy csináltam egy forgató könyvet, mit szólsz hozzá?)

Akkor legközelebb az érintett reagba szerkeszd bele, és nem kell újat posztolni miatta - Nef

-Banyek, ez meg mi?
Gyors eltávolítottam a kristály a kezemről, de a fájdalmat, még mindig éreztem, arról nem is szólva, hogy a tenyeremből is kitörte a kristály, nem volt valami kellemes érzés.
-Miből van a véred, savból?
Mihelyst kimondtam ezeket a szavakat, láttam, hogy a démon magához akar kötözni a láncával. Választhattam, vagy meg próbálom kivédeni a hatomból növesztett kristály csápokkal, vagy hagyom neki, és a testem minden irányából tüskéket növesztek, hogy felnyársaljam. Bár a második verzió, körülbelül nekem is elég súlyos sérüléseket okozna a korábbiak alapján. Így inkább meg próbáltam kikerülni.
-Mi a francot akarsz azzal a lánccal? Ennyire ne légy ragaszkodó!
Mit sem törődve az előzőkkel, a jobb kezemből egy kardot növesztetem, és a szörny torkát vettem, célpontnak. Védelem céljából a vállamig vastag kristály pajzsot növesztetem, gondolván, ha ezt éri a démon vére egyszerűen leválasztom a testemtől, és csak meg ég kicsit a karom. Mind eközben a hátamból kinövesztett kristály csápokkal, igyekeztem a láncát elkapni, össze zárni két csáppal, a harmadikkal meg szét vágni, hogy ne tudja többé használni ellenem. Csak arra tudtam gondolni, hogy hamar kikel végeznem a démont, mert a harcban eddig szerzet sérülések egyenként nem voltak olyan vészesek, hogy ne tudjam folytatni a küzdelmet. De együtt az összes eddigi sérülésem, már nagyon kezdet kiütni. Végig néztem a démonon, és azt láttam, hogy a hátát tudtam meg vágni, és a mellkasát átdöfni, és hiába vérzett, nem látszott rajta, hogy meg lenne sérülve.
-Nézzük, mit látsz majd ezek után?
A balkezeset egy tüske erdővé változtattam, és a démon szemeit vettem célba, hogy meg vakítsam. A hátamon még volt egy kristály csáp, amit nem használtam most semmire. Arra gondoltam, hogy a busz darabját amit a lényhez dobtam, fel kéne venni, és a háta mögé vinni, majd a tarkójába döfni. Végül a negyedik kristály csápomat is el indítottam, hogy végezhessek a démonnal.
-Hé rondaság, meg támadtál, ronda vagy, és még büdös is, de még a nevedet se tudom. Tudsz egyáltalán beszélni, vagy csak egy agyatlan szörnyecske vagy? Amúgy most komolyan vegyél be egy rágót, bűzlik a szád.

Már nem volt sokk hátra nekem, éreztem, hogy csak percek kérdése, és vissza kell térnem a másik alakomba, annak csak egy előnye van, gyorsabb vagyok mint a démon. Kár pedig olyan rég volt, hogy ezt az alakomat felvehettem, de sajnos, lassan lejár az ideje. Mélyen a démon szemébe néztem, és vártam....

Hát végül enyi, a csufság aratott, gyözelmet, amikormagához láncolt. Bár az igazat meg valva egész végig az járt a fejembe, hogy uristen nem a démon nyirki egem hanem a száj szaga. Hirtelen felkiáltottam.
-mi a franc ez?? Banyek még egy kicsi és engem is fel kaszabol.
Mikor végre a földre kerültem a démon szorításabol az oldalamhoz kaptam, és elkezdte gyogyítani a testem. Csak ezek után szoltam a meg mentömhöz, egy nö höz aki be se mutatkozott.
-kösz a segíséget. Hát egyszerü, közelhqrcban jobb vagyok. De mondcsak te láttad az egész küzdelmet?
Közben a démon tetemét néztem, és járkáltam körbe. Aztán szegeztem figyelmem a nőre.
-te meg ki lennél? Ha már úgy is láttad az arcomat, el árulhatnád a nevedet.

Mikor kezdtem magamhoz térni, fell dobtam a fejemre a kapunyít, és zsebre vágtam a
kezem. A kapucnyi alol a nöre szegezte a figyelmét.
- Tán mutáns vagy, és érzékeled e levegö rezgéseít?
Hallatán, hogy az ismeretlen nö tudja a neveimet, egy kicsít meg lepödtem, de semilyen érzelmet nem mutatam az arcomon, és a testbeszédemben.
- Szóval Rémálom, na és mond csak, honan tudod a nevem?
Szép lassan, de tartva a távolságot szembe áltam vele, és végib tekintetem rajta, már az öltözéke is a kézre vallot.
-Mit keresek erre? Itt lakom nem mesze, és gondoltam szétnézek a környéken,'hátha rá akadok a kézre. Azt meg tudhatnám, hogy te miért követtél?? A Caedes tökéletesen meg felel.
Éreklödöen vártam Rémálom válaszát.' Érdekes volt a közelében lenni, érezni lehetett a levegöben,'hogy nagy ereje van és, hogy az erejéhez vérszomj is társul. A szervezetem egyre jobban össze szedte magát, már nem fájt semimse.

-Források? Akkor nem is a démont, hanem a `forfásaidat` éreztem miota be léptem a negyedbe.
Semilyen mozdulatott nem tetem, csak egyhelyben álltam. Azon goldolkoztam, hogy ki is lehet Rémálom.
-Szaru micsoda? Milyrn klub? Elvagyol a feltételezéseiddel. Mit is mondhatnék, Madfipoolban az egyik ismerösöm mesélte, hogy amikor a jakuzákkal üzletelt akkor hallot erröl a kézröl. Azt hiába is kérdee, hogy miaz, nem tudom. Csak anyit árult el nekem, hogy ha jó melot akarok, bár holl is legek keredem meg a legközelebbi japán negyedet, és nézelödjek.
Láttam az arcán, hogy nem mutat semít sem. De azért tud kérdezni fura dolgokat.
-Öreg nénikét,óh ez kedves.
Ekkor hátatt forditotam, és elindultam a falhoz ahol a busz maradványai vannak. Az egyik épen maradt széket felemeltem, majd helyett foglaltam.
- Meg kaptad a kérdésedre a választ?

-Ja Madripool, jó hely. Sok mindenre szert tehet ott az eber. Bocsi nem követem a filmeket.
Kicsit meg lepödtem a ninjákon, de továbra is egy izmomse rándult.
-Referencia? Hivd fell és adneked.
A szemem sarkábol felmértem, a tuleröt, a ninják helyzetét. Közben Rémálmot is figyeltem, mikor láttam, hogy int elöször nem tudtam, hogy most nekem int, hogy kövessem. De amikor meg jelentek a ninják tudtam, hogy a Madripooli kapcsolatom jó tippet adot nekem. Lassan elindultam Rémálom után, közben egy csápal felvettem a földröl a démonnal folytatott közdelem alatt elejtett pisztolyom. Utána kis gonosz mosolyal szoltam a nöhöz.
-Szoval eltaláltam, hogy a Kéz tagja vagy? Most hova megyünk?
Lassan követtem, és közben figyeltem a ninjákat és Rémálom reakcioját, mozdukatait. Nem tudom, hogy hova vezet, de valami azt sugja, hogy nem bánom meg ha követem.
-Ja, jó munkæt. Lehet, hogy mindenki azt akar. De nem mindenki rendelkezik dr Szebasztien Szlamof tudásával. Meg a legjobb tudomásaim szerint én vagyok az egyetlek szimbionta vagy személy, ahogy tetszik akinek kristály hatalma van. Meg szükségem van pár dologra amît nem igazán tudnék meg szerezni ha nem lenne munkám.

Követtem Rémálmot, és figyeltem közben a ninjákat. Hogy hova is vezet. Meg azt, hogy mit mond.
-A tüz gyengeség már kivan küszöbölve. A magas hangon viszont még dolgozom. Attol fügelenül igen erös szimbionta. Föleg mert a gazda testem is modosítva van, és inmunis a gamma sugárzásra.
Mikor elértünk egy ajtohoz, és kinyitota egy konyha tárult elém, egy böl meg kellet kérdeznem.
-Wasabi, és sake van?
Csönben végig halgattam mind azt amit, Rémálom mondot, és amjkor befejezte a mandandoját, kicsit vártam, és felmértem a telepet.
-AIM? Kösz de nem,, ök nem válnának a hasznomta. De megölni sincs okod. Mit kéne mondanom?
Közben a nö mellet lassan beléptem a konyhára, és gyors kikaptam egy kis csirke mellet a wokbol.
-Au, ez forro, majszolj, hogy kérjem el a receptjét. Tudod mit Rémálmi, én már nem mondok semítese, kérdezte, szeríntem azzal többre megyünk ha egyenesen rá kérdel arra ami érdekel,. Mint, hogy most itt talalgatjuk mit akar a másik.
Kicsít arreb menten a konyhában és neki támaszkodtam az étterembe vezetö ajto melleti falnak.
-Nem jöszbe, hamár te vezettel elide. Ja és te fizetsz.

-Köszi, rendes vagy. Nem vagy éppen egy szív-éjes alak.
Csak nézte a nőt, hogy mit csinál.
-Értem, majd felkeresem. Viszlát.
Felvettem, az asztalról a papírt, és elindultam kifelé az étteremből, a zsák utcából.
Ismét a nyílt utcán voltam, és elindultam a negyed széle felé. A sérüléseim, már lassan mind meg gyógyultak, nem volt tovább szükség a kristály protézisekre. Caedes--ből átmentem Peterbe, és az utcákat jártam.


Én is köszönöm a játékot, rendben szolok neki.