Japán (Tian)

by **Thorhalla** Szer. 29 Feb. 2012, 17:35

A Tian szövetség legkeletibb része, a világ legfeljettebb állama, a még mindig a császár által vezetett japán, noha a teljes országot manapság már a Kéz tartja markában.
A Kéz főbázisa Japán hegyeiben található.
Japán (Tian) E8951009ea610c7015df5e450a1b7946-d39hzth

Japán (Tian) E8951009ea610c7015df5e450a1b7946-d39hzth

by **Ammon Einarson** Szer. 29 Feb. 2012, 20:49

Még minden teljesen csendes. Kinézek az ablakon de alig látni ki. Kint még sötét van és egy kicsit szitál a hóesés is. Nehéz valamiért ma kikászálódni a takaró alól, fel is húzom a fejemre, alig lóg ki pár tincsem csak. Nem tudom, nem akarok ma felkelni egyszerűen. Lehet a tegnapi edzéssel estem túlzásba de a mai napra se szánok magamnak mást. De túl jól esik csak feküdni a takaró alatt és élvezni a csendet. Ám ezt hirtelen szakítja meg az ébresztő pittyegése. Morcosan dugom ki a kezem a takaró alól ökölbe szorítva és lendítem, hogy leüssem az órát mikor eljut az ébredező agyamig, hogy ez múltkor sem volt jó ötlet, így csak finoman leengedem a kezemet rá és nyomom le a vekkert. Nyújtózás keretében ülök fel törökülésbe és ezt egy kis szemdörzsölés követi. Némi hezitálás után viszont feltápászkodom és felveszem az edző ruhám. Hanyagul beágyazok majd egy képregényt megragadok még és elindulok lefelé enni valamit. Miközben eszem a képregényt olvasgatom csendben mellette majd az egész végét egy pohár gyümölcslével zárom. Elpakolok magam után és egy üveg vizet még megfogok és az újság kíséretével elindulok az edzőterem felé. Lassan és komótosan sétálok végig a folyosón. Nagyokat ásítok néha az úton de még ezzel is alig csapva zajt.
Mielőtt nekikezdek viszont az edzésnek még leülök az egyik sarokba, leteszem magam mellé a vizet és olvasok tovább. Fel kell még ébrednem teljesen és nem is akarok rögtön evés után nekiállni a reggeli edzésnek sem. Nem sietek úgy sem sehova. Sok dolgot megváltoztatott ez a hely bennem. Régen sose keltem volna fel hamarabb mint dél vagy egy, pláne nem azért, hogy utána egy rögzült edzéstervet követve töltsem a napom nagy részét el. Kicsit felnézek a képregényből és végignézek a termen. Két vascső ott a falnak támasztva ahol hagytam tegnap, a többi gép is még csendben pihen. De azt azért meg kell vallanom nem bánom ezt az egészet. Túl zajosak a tini angyalok ahhoz, hogy hosszú távon el tudjam őket viselni, bármennyire is megbarátkoznék velük. Talán... Na jó talán egyiknek másiknak hiányzik a feje. De ha mindegyikük is ilyen lenne akkor se állnék be közéjük. Egyszerűen nem tudom elképzelni azt, hogy együttes munka, csapatként vagy nevezzük akárhogyan is de képes lennék velük összhangban dolgozni. És ez a hely viszont nyugodt, minden megvan ami kellhet és itt van a legjobb lehetőségem arra is, hogy ne szimplán erőmből teljesítsek hanem erősként állhassak ki büszkén.

by **Ammon Einarson** Szer. 29 Feb. 2012, 20:49

Megrázom kicsit a fejemet és ledobom a képregényt a víz mellé és felkelek a földről. Az edzőruha felső részét is ledobom, az nem kell még, ide bentre legalábbis nem. A faltól ellépve a bokámtól kezdve felfelé haladva megmozgatom minden ízületemet a nyakamig majd pár nyújtás és karkörzés után mindkét kezembe egy-egy 15 kilós sújt veszek fel és állok meg egyenes tartással, kezeimet magam mellé leengedve. Pehely súlyok ezek de ez nem azt jelenti, hogy el is felejthetem a kis súlyokat. A képességeim nem minden és ettől függetlenül tönkre tehetem magamat és ez az utolsó dolog amit akarok. Húsz, harminc karemelés után leteszem a súlyokat és lerázom a kezeim. Lehet, hogy itt lebeg az agyamban, hogy nem akarom tönkretenni magamat, viszont nevetséges, hogy ehhez képest hogy küzdök érte, hogy elérjem... Elsétálok a két vasrúdhoz és mind két végére egy 30-30 kilós sújt teszek rá. A rudak pont olyan hosszúak mint a saját katanáim is. Csak egy markolat rész viszont ami kicsit is hasonlít a fegyverre. Miután ráraktam a súlyokat a markolatainál megfogom és ellépek a faltól és a terem belseje felé fordulok. Felveszem az alapállásomat majd veszek lassan egy mély levegőt, megnyugtatom, készenlétbe teszem magamat és felemelem mind két rudat a végükön a súllyal. Kitartom őket magam elé, kissé hajlított könyökkel mintha csak a fegyvereim tartanám támadásra készen és úgy maradok. Tegnap dupla ennyi súllyal csináltam és ha jól emlékszem akkor úgy három óra volt míg bírtam. Legalább hatig kell ezeket tudnom tartani. Figyelek a légzésemre, lassan és tízes ütemre veszem. Számolom magamban ahogy beszívom a levegőt. - Öt. - S ahogy fújom ki lassan akkor is. Nyugodtan és higgadtan. Nem sietek sehová sem. - Tíz. -

Három és fél óra telt el mióta így állok, a nap is sütni kezdett és zajossá is vált az épület. Bár csak hajnali csendhez képes. A tenyerem izzadt és a karjaim is elkezdtek bizseregni kicsit már. Egyik sem segít a fogáson. Szorítok rajta egyet és visszaállítom a vasakat abba az irányba ahol lennie kell. Kicsit leengedtem ahogy gyengült a fogásom. Alig öt perc kell még és fájni kezd az egész karom, szinte azonnal nyilall bele mindenhol. Erősebbet szorítok rá a vasakra és összeszorítom a fogaim. ~Nem foglak leengedni még legalább két és fél óráig...~ Felborul kicsit a légzésem is. Az ütemet teljesen elvesztem és a vasakat is lejjebb eresztem pár centivel. Kis kilengése lesz a vasaknak és a karom csak jobban kezd fájni ahogy még egy fél óra eltelik nehézkesen. Kimerítőbbnek kéne lennie a vívásnak mint ennek, mégis ez a nehezebb...

by **Ammon Einarson** Csüt. 01 Márc. 2012, 12:49

Fájó karral és szomorúan engedem le a vasakat és ahogy azok egyik vége koppan a földön elengedem a fogást is és a markolatok is kiadnak kis hangot. Lógatom magam mellett a karjaim miközben légzésem próbálom visszarendezni a kissé zihálásból. Elsétálok a vizemért amit lehoztam magammal és leülök a falnak támasztva a hátamat. Nehézkesen kinyitom az üveget és kortyolok pár nagyot a vízből. Szomjas voltam már egy kicsit. Hátradöntöm a fejemet is és kifújom magam. Nyújtóztatom a kezeimet egy kicsit majd leengedem vissza és pihentetem őket. Pár percet töltök így még el majd az edzőruhám felsőjéért nyúlok és veszem fel. Az egész ruha gí szerű így a felsőbe simán beteszem az újságot és a vasakhoz sétálok el. Leveszem róluk a sújt, a helyükre teszem majd a két vasat is megfogom. Elteszem azokat is oldalra a súlyok mellé és elindulok kifelé a bal kapuhoz, hogy fussak kicsit a szabadban még egy ebéd előtt. Mindenki már rég a posztján van, figyel, őrködik. Ahogy szokott ez lenni.
A kapun kilépve a hidegbe még ugrálok kicsit egy helyben és megmozgatom magam. Egy kicsit erősebben esik a hó mint reggel de ez nem baj. Örülök is neki, festői a táj ettől még jobban. Még csinálok egy kis törzsforgatást majd elindulok, kocogni kezdek az úton. Nem megyek messze, fél kilométeres távolságra csak az épülettől és úgy futok egy tempóban pár kört az épület körül. Nyugodt kocogás az egész, a leheletem ködszerű a hidegtől de még élvezem is, hogy látni, a városban mindig szinte meleg volt. Egy óra lehet mikor elindultam visszafele a futásból. Kikocogtam magam mára és a hideg is kezd elég lenni. A kapunál még megborzolom a hajamat, hogy a havat kiszórjam belőle és utána megyek csak be az épületbe. Elmegyek az edzőterembe a vizemért és miközben iszom belőle haladok a szobám felé, hogy lepakoljak. Ebéd előtt még veszek egy jó, forró fürdőt és tiszta ruhában megyek le. A képregényemet most is rángatom magammal és evés közbe azt olvasgatom csendben. Az ebéd végeztével megyek vissza a szobámba, ledobom az újságot, a felesleges réteg ruhákat és egyszerűen beleesek az ágyba. ~Még mindig aludni akarok...~Elmélkedek miközben félig alszom már.

by **Ammon Einarson** Pént. 02 Márc. 2012, 16:57

Gyomorkorgás kelt fel órákkal később, ránézek a vekkerre és az 6 órát mutat. Remek, jól visszaaludtam... Felkapom magamra az edzőgatyámat és egy trikót és leindulok megint a konyhába néha néha egy gyomorkorgással megfűszerezve az egész utat ami egyébként csentben telne el. Egy tál meleg étel hamar segíti a helyzetet a konyhában és kaja kómával borulok rá az asztalra egy rövid időre. Nem alszom vissza, csak bóbiskolok, hála az égnek, ha átaludnám az egész napot még kapnék a fejemre. Hagyom had ülepedjen a kiadós estebédem egy tíz percig és utána indulok csak meg egyenesen az edzőterembe vissza. Az edzéstervemből mára még hátra van vívásgyakorlat is és egy kis erőnlét is még van. Elsőnek a vívást veszem és szerzek magam mellé egy gyakorló „partnert”. Úgy tudok igazán gyakorolni ha nem csak egy bábu van előttem. Attól függetlenül, hogy csak edzés lenne a másfél órát amit ezzel töltök véresen komolyan veszem, lehet nem igazi fegyverek és nem igazi csata de ettől függetlenül komolyan kell venni, nem lehet ezeket félvárról venni ahogy egy igazi csatát sem. És ha itt nem csinálom rendesen akkor egy éles harckor ugyan hogy tudnék helyt állni? Sehogy...

A vívás végére érek, eltelik hirtelen az az idő amit a mai napra felírtam magamnak. A gyakorló kardot leeresztem és megköszönöm edzőtársamnak a részvételt majd elteszem a fegyvert a többihez az állványba. Átsétálok egy fekve nyomó padhoz és 500 kilót pakolok fel rá és elfekszem a padon, a sújt leemelem és minden huszadik kinyomás után tartok egy kis szünetet. Tíz tizenöt kör után teszem csak le végleg a sújt és pakolom le is róla. ~Vajon mi lesz a következő megbízatás.. ~ Eltöprengek rajta egy pillanatra miközben az edzés végéhez érek lassan. Alap gyakorlatokat csinálok még mint fekvőtámaszok és felülések majd még egy kis húzódzkodást is a végére tűzök még. Futni is elmegyek még kintre. A hóesés már elállt így az sem tud zavarni. Fél órányi kocogás után érkezem vissza csak és megyek lefürdeni egyenest és azután a szobámba vonulok, leülök az asztalom mellé és egy tollat ragadok a kezembe, kinyitom a keresztrejtvényemet és egy újba fogok bele. Rendesen elfáradtam azért így estére fizikailag, az agyamat is megmozgatom egy kicsit. Pár egyszerű szót beírok majd abba is hagyom mivel öt után egyetlen egyet se tudok még beírni.- Ilyen hülyeségeket már. Orosz ritka női név. Ne már, ezt azért ne mondják, hogy fer kérdés... – becsukom a keresztrejtvényt és ledobom a tollat is. Délben összetúrtam az ágyat de nem érdekel. Fürdéskor már úgy is átöltöztem így csak egyszerűen befekszem az ágyba és trehányul magamra húzom a takarót. Pár percig még kavarognak a gondolatok a fejembe de aztán már alszom is.

by **Ammon Einarson** Szomb. 03 Márc. 2012, 20:11

Másnap reggel, nem tudom, hogy az edzés miatt vagy csak a régi lézengések kedvéért de most nem keltem az ébresztő előtt hanem az keltett engem fel. Fáradt ásítós nyújtózkodást adok elő a takaró alatt. Tegnap szép hó esett le és egyébként sincs hiány belőle. Nem szabad hagyni hogy kárba vesszen. Hirtelen feltámadó lelkesedéssel pattanok ki az ágyból és öltözöm fel. Pár plusz sálat ragadok meg és az egyik egyenruhám és a fa gyakorlókard párt is még, majd leszaladok a konyhába gyorsan magamhoz ragadok egy húsos bucit és elindulok kifelé az épületből miközben a bucit eszem. Némi fáradtság ül még rajtam de szinte azonnal elillan mikor kiérek a hidegbe. Az épülettől elsétálok kicsit, úgy 10 méternyire ahol ledobálom a kicipelt cuccokat és majszolom közben tovább a lassan elfogyó reggelimet. Kiforr az evés közben a kép is, hogy mit akarok csinálni, milyen pózba lesz és az egész kép, hogy szerintem hogyan is fog festeni majd.

Betermelem még az utolsó pár falatot is majd felpattanok és egy nagyobbacska hólabdát gyúrok össze és ilyenből csinálok hatot és leteszem őket a földre egymás mellé. Az utolsót nem teszem csak le hanem fogom és elkezdem görgetni, hogy egyre nagyobb és nagyobb legyen, néha szépítgetve rajta, hogy gömb formája legyen és ne valami deform vacak. Aztán a következő kis hólabdával is ugyan ezt csinálom. Kicsit körbekerget a havas tájon majd elhelyez a másik mellett. Csinálok még két kisebbet is és azokat meg az előző tetejére teszem óvatosan, hogy ne törjenek össze és ezután felkerül mindkettő tetejére a legkisebb is. Kicsit formázgatok rajtuk, az egyik kap egy sálat és megkapja az egyik boken-t mintha csak tartaná és a másikra pedig ráteszem az egyenruhám mintha csak egy katonánk lenne és beállítom az ő kezébe is a másik bokent. Hátra lépek az egész művelet után egyet, hogy megszemlélhessem gyönyörű harcoló hóembereim képét egyben is viszont nem figyelek oda eléggé és hanyatt vágódok és a földbe is verem a fejemet ami el is kezd fájni kicsit. Felülök, fogva a fejemet ahol bevertem és egy kicsit dörzsölgetem, csodálva közbe a művemet ami legfeljebb csak messziről hathat úgy ahogy én elképzelem. Soha nem építettem még hóembert. Ez az első alkalom, de ahhoz képest szerintem egész jó lett. Heh, nem mintha bárki kitüntetne érte, hogy edzés helyett ezt csinálom de ez most nem izgat. Vissza eldőlők a hóba, de most vigyázva, hogy ne verjem megint be a fejemet és úgy maradok az eget bámulva egy ásítással körítve.

by **Thorhalla** Hétf. 05 Márc. 2012, 09:14

Algernon éppen a hóban feküdt, amikor fényes villanást látott, a következő pillanatban pedig már teljesen máshol találta magát.

by **Thorhalla** Hétf. 09 Dec. 2013, 12:32

2048. január 20. hétfő – Tokió, Japán, Tian
Résztvevő: Ethan Jackson / Manó és Hjuchia Algernon

Manót a nyomozása Satana után Tianba vezette, egészen pontosan ott is a Japán területekre. Itt tartózkodott már egy hete és a mai napon Algernon is megérkezett, hogy segítsen. Természetesen a Kéznek is tudomására jutott, hogy az egyik Ifjú Bosszú Angyal itt van a szövetség területén, így Al-t felügyeletnek és segítségnek is küldték. Mostanra ő is tudta, hogy egy démonnőt keresnek, aki állítólag Tokióban van. Egyelőre biztos nyomot nem találtak erről, csak ennyit, hogy itt bukkant fel utoljára. A páros pedig a kora esti órákban érkezett meg a fővárosba, eddigre persze teljesen sötét volt a tél miatt és havazott is.
Japán (Tian) SALADcities8

2048-ra messze Japán volt a legfejlettebb állam a Földön, ez volt a kiborg és kiber technológia fellegvára, minden újítás szinte innen indult útjára, a városokat újraépítették, minden épület hatalmas és magas égbenyúló, az oldalukon, illetve a levegőbe az épületek között hatalmas holografikus reklámok látszottak. A hihetetlen technológiai fejlődés mellett azonban a hagyományok őrzése is roppant fontos maradt, régi archaikus kinézetű templomvárosokat építettek országszerte, a városokba hatalmas parkokat és zöld területeket építettek, a régi misztikumok visszatértek a birodalomba.
Több szamuráj klán, család alapult újra, hogy a régi ősi hagyományokat folytassák, titokban, tikos iskolákban ninjákat képeztek a Kéz kezdeményezésére. És persze megjelentek azok a dolgok is, amik összenőttek Japánnal az évszázadok alatt, a gésák kultúrája is újra virágzott, ahogyan minden, ami köréjük épült. Az országnak tökéletesen sikerült újraépíteni mindent, ami a régi ősi hagyományoknál volt jelen és ebbe beleolvasztani a jövőt, a futurisztikus világképet is.
Vonattal érkeztek meg a déli részekről és jelenleg a pályaudvaron voltak, a hatalmas havazások miatt sokan ki sem mozdultak otthonról, az utcák szinte kihaltak voltak, csak a levegőben repkedő repülőautók közlekedtek, de gyalogosok szinte nem voltak. Akik igen teljesen átlagosak csak egy feltűnőbb jelenség volt egy fiatal gésa tanítvány, aki a megszokott tradicionális ruhákban sietett az utcán végig, kezében bevásárló zacskóval. Szép volt, nem volt benne semmi gyanús, csak a modern környezetben a régies ruhák, tradíciók voltak, ami miatt a két fiú felfigyelt rá.
Japán (Tian) Winter_wallpapers_429

//Ami még fontosabb, de nem vettem bele, a másik Föld még mindig látszik az égen, de mivel fenyegetést nem nyújt a világra nézve a pánikhangulat alig egy hét alatt megszűnt, azért még mindig szóbeszéd a jelenség, de nem kap különösebben nagy figyelmet.//

by **Ammon Einarson** Hétf. 09 Dec. 2013, 17:23

Az információim szerint már egy hete van itt Ethan és egy személy után kutat itt és most pedig már engem is kiküldtek, hogy biztosítsak neki némi segítséget a kutatásában amíg ezen a területen mozog. Sokkal inkább úgy érzem, hogy inkább egy felügyelő vagyok akit ki küldtek mellé mintsem a másik. De nem zavar a dolog. Ismerem, valamennyire és ellenezni sem elleneztem a dolgot.
Már este van, meg bőven sötét is a tél miatt. Én már csak imádtam ezt az időt. Hiszen szinte mindig a hó vett körbe. Rá is edződtem már a hidegre és a hóra így nem hatott meg jobban az időjárás. Inkább élveztem. Vastag nadrág és puha talpú bakancs szerű cipő volt most rajtam és mint egy ellent mondóan az időnek és az alsó ruházatnak egy trikót viseltem felül. Emiatt Ethan egy szembetűnő dolgot észre is vehet rajtam, méghozzá a karom maga, hogy a felkarom majd egészén a bőröm vörös, ellenben a legutóbbiakhoz képest mikor látott csak az a pár centis sávban volt.
- Yo! - intek Ethan-nek még mikor a vonaton találkoztunk.
Mikor megérkezünk a vonattal és leszállunk róla, körbe nézek. Nincsenek sokan kinn. Az idő is kellemesnek mondható az évszakhoz képest. Csak egy épp bevásárló nő van az utcán. Zsebre teszem a kezemet és Ethan felé fordulok.
- Avass be. Merre akarsz keresni és pontosan kit is.

by **Tyler** Kedd 24 Dec. 2013, 08:23

Japán, meg kell hagyni nem tetszik ez a hely. Túl sok a technológia itt. Mindegy. Nem azért vagyok itt. Miután elmenekült az a nő, Mehpisto még meg is dicsért, igaz eddig is túléltem nélküle. Jeanne eltűnt, én pedig felvettem Shywával a kapcsolatot és némi győzködés árán elhelyeztem náluk a démonkölyköt, ha már meg ígértem neki. Aztán maradtam még pár napig, de semmi nyomra nem akadtam, így leléptem onnan. Most meg itt vagyok. Nem mintha itt találtam volna valami nyomot. Most sokkal óvatosabb, kerüli a feltűnést.
Meg is kaptam a bébiszitteremet, még hozzá Algernon személyében. Nyilván nem hagyhatják, hogy egyedül mászkáljak itt. Üdvözlöm én is de az út alatt nem sokat beszélünk. A hideg zavar, míg hozzá nem szokok.
-Satana....őt keresem, egy succubus démon. Erős, eddig csak a húgával vagy a beosztottja - démonoknál nem lehet tudni - akadtam össze, de majdnem ott hagytam a fogam. Nem tudom ő maga milyen erős lehet, de elég veszélyes a férfiakra nézve, a múltkor is enyhén megbolondított a vonzerejével, és azt még mindig nem tudom, hogy tudnánk leküzdeni. Mellesleg a céljait sem igazán ismerem, ahogy azt sem, hogy most pontosan merre lehet....-
Nesze semmi fogd meg jól, de ez az igazság.
-Mephisto nem éppen szereti az orromra kötni a dolgait. Az viszont biztos, hogy ő sem szeretné ha tovább maradna a földön és én sem....-A gésa szerű nőre pillantok, ahogy eltipeg a hóban és eszembe jut valami.
-Ez csak egy hirtelen jött ötlet de....nem tudsz információt szerezni, hogy nincs-e olyan gésa, vagy gésák, akik hirtelen tűntek föl itt és túl gyorsan lettek népszerűek?-
Nos ez csak egy kósza gondolat, de ha csak a vonzerejét nézzük, még ha a célját nem is ismerem, nyilván így tudja elérni a célját, feltéve ha az nem épp az öldöklés. Elcsábít egy-két nagy kutyát.....Nos ha nem esetleg még a nő után eredhetünk, hátha belőle ki tudunk szedni valami infót, de egyenlőre Al-ra pillantok várakozóan.

by **Thorhalla** Kedd 24 Dec. 2013, 11:05

2048. január 20. hétfő – Tokió, Japán, Tian
Résztvevő: Ethan Jackson / Manó és Hjuchia Algernon

Manó ötlete, ami eszébe jutott hirtelen remek ötletnek bizonyult alapnak, végül is egy succubusnak egy gésa álcája igencsak jó lehetett. Ha azt az egy szempontot nézzük, hogy a gésák nem örömlányok és nem fekszenek le senkivel, mert az rontana a hírnevükön. Ők csak kísérői a tehetős embereknek, akik pénzzel adományozzák őket és így a Hanamachit is. De ez valóban jó kiindulási pontnak tűnt, hogy ezzel próbálkozzanak.
Ha Algernon belegondol ebbe, akkor hallott a közelmúltban egy ilyen Hanamachi kitűnt a többi közül a belvárosban. A furcsasága az volt a helynek, hogy ugyebár itt mindent a Kéz tartott jelenleg az uralma alatt, de ez a hely a lányokkal nem tarozott a fennhatóságuk alá. A pletykák szerint egy nagyobb Hanamachi-ból kivált kiöregedett gésa nyitotta ezt a helyet és ő megtagadta azt, hogy a Kéz befolyása legyen rajta. Ami igazából öngyilkosságnak tűnhetett szakmailag, ennek ellenére meglehetősen jól álltak és Al még tudta, hogy Karasu sem igen értette, hogy miként volt ez lehetséges. De mivel nem jelentettek fenyegetést, sem pedig veszélyt, így nem szállt rájuk a Kéz.
A két fiatal férfi ehhez a Hanamachi-hoz nem is volt olyan messze, úgy húsz perc taxiútra a földön, a levegőben pedig tíz-tizenöt percnyire, ha úgy döntenek, hogy elmennek oda.

by **Ammon Einarson** Hétf. 06 Jan. 2014, 21:07

Amit mond figyelmesen hallgatom és meg kell hagyni azért meg is lepő a dolog. Valahol. Maga, hogy tényleg egy succubusz a célja nem megnyugtató de az ötlet amivel előáll annál inkább kecsegtető és kiinduló pontnak meg is teszi a dolog. Ahogy említi kicsit bele is gondolkozom a dologba. Van pár hely ami a mester kezébe van azokat le is lehet húzni a listáról. Ami persze nem sokat ütközik azzal, hogy van egy bizonyos hely.
- Igazából van egy hely ami túl jól megy a helyzetéhez képest.
A többire nem térek ki. Már felesleges részletek, infók az neki.
- A közelben van a hely, ha meg akarod nézni. - teszem tarkómra a kezeimet közben és nyújtózkodom egyet - Úgy is sokat utaztál ide. Még pihentető kikapcsolódás is lehet.
Más kérdés, hogy miképpen fognak rám reagálni ott ha meglátnak. De ez majd úgy is kiderül. Meg valami döbbent, fagyott és meredt tekintetekre tippelnék az első hökkenet képpen.
Minden esetre ha Manó bele megy, hogy beüljünk oda akkor intek egy taxit az ügy érdekében.

by **Tyler** Csüt. 09 Jan. 2014, 11:21

Remek Alnak eszébe is jut egy hely rögtön a kérdésem után. Igaz nem túl konkrét a dolog, ez is több, mint a semmi. Több mint ami Ausztráliában volt. Ott is is csak Jeanne segítségével tudtam a nyomára bukkanni.
-Remek, kezdetnek megteszi nézzük meg a helyet...-
Ő sem túl bőbeszédű de miért is lenne az. Al fog egy taxit én pedig bevágódok mellé, majd miután megadja a címet, halkan de érdeklődve kérdezek tőle.
-Mi történt a kezeddel? Legutóbb találkoztunk még csak egy kicsit volt vörös? Mellesleg tudsz valamit arról a megjelenő bolygóról ami egy ideje a fejünk fölött lóg?-
Kérdezgettem halkan menet közben. Egyrészt rég láttam másrészt hátha tud valamit, amiről én nem.
-Ha össze is futunk a succubussal, van valami ötleted, hogy tudunk ellenállni a démoni vonzerejének?-
Mert hogy nekem gőzöm sincs az egyszer fix.

by **Thorhalla** Csüt. 09 Jan. 2014, 22:09

2048. január 20. hétfő – Tokió, Japán, Tian
Résztvevő: Ethan Jackson / Manó és Hjuchia Algernon

Algernon hamar le tud inteni egy taxit, ebben az időben nem sokan közlekednek az utcán. Sikerült egy repülő járművet elkötni, így az hamarosan az épületek fölé emelkedik. Máskor szép látvány lett volna a város, de most a sűrű havazás miatt nem sokat lehetett látni belőle, csak a fényeket, még a vonat is többet engedet láttatni a helyből, mint ez. Olyan tíz perccel később szállt le a kocsi egy épület előtt. Ha kifizették az utat a fiatalok, ami egyébként drága sem volt, akkor amint kiszálltak a járműből megláthatták az épületet, ahova érkeztek.
Japán (Tian) Y8sw

Az épületet egy láthatatlan energiapajzs vette körbe, míg odakint a tél tombolt a pajzs mögött valószínűleg kellemes meleg lehetett, révén mindenhol nyári és trópusi növények voltak megtalálhatóak. Az épülethez a kerten keresztül lehetett eljutni, ahol most is kint a sötétben, lámpával megvilágított padokon gésák ültek, néhányan csak egyedül, maguk társaságában, de voltak, akik férfiakkal sétáltak. Mindenki lengén volt öltözve, mintha nem sok évtizedes hidegrekordok dőltek volna meg a városban és a környékén. Azt mindkét fiú tudta, hogy az efféle pajzson teljesen nyugodtan át lehet sétálni minden nehézség nélkül, nem védelmi funkciót látott el, hanem tényleg csak kényelmi szempontokat, mint a megfelelő hőmérsékletet és kisebb élőlényeket, maximum kutyákat volt képes távol tartani a ki-, vagy éppen a bejutástól.

by **Ammon Einarson** Pént. 10 Jan. 2014, 21:12

Egy levegőben közlekedő taxit le is tudok inteni hamar. Nem valami nagy most a forgalom. De ebben az időszakban ez nem is meglepő. Még az idő is vacak egyébként is.
Persze most a kilátás nem ámulatba ejtő, csak fehér és fekete, erős széllel és fényekkel fűszerezve a dolog. Sokkal jobban szeretem mikor tiszta az idő.
Mikor a kezemről kérdez az említett részre nézek majd megvonom a vállamat.
- Foggalmam sincs, hogy miért lett szélesebb. Nem sok figyelmet szentelek neki igazából.
De ha szentelnék is neki se tudnák mit kezdeni vele. Ez is csak egy örökség anyámtól. - Mindenki örököl hibás géneket. Nekem ez jutott.
Teszem még hozzá a válaszomhoz majd a másik kérdésén-sein gondolkozok el.
- Tudod az a hold, szép nagy, szürke, igazából egy meteorit ami földből szakított ki egy darabot.
Válaszolok meglehetősen szarkasztikusan. Érezhetően vagy nem érdekel a téma valamiért vagy nem akarok csupán róla beszélni.
A succubusznak az ellenállás már más tészta. Kemény dió. Ha ez olyan egyszerű lenne akkor nem igazán lenne gondja elkapni.
- Hát... Először is leszögezném, hogy még nem találkoztam ilyen lényekkel. Szóval rossz ajtón kopogtatsz tanácsért.
A magam részéről tudom, hogy ha csak egy pillanatra is megingok és elterjed valami hír rólam a közben, hogy jegyesem van.. Bele se akarok gondolni, hogy a mester mit csinálna velem érte.
Végig is fut a hidegrázás a hátamon ahogy bele gondolok kellettlenül mégis.
Meg is érkezünk lassan, közben az említett helyre. Mikor leszáll a taxi én még kifizetem a fuvarunkkat majd kiszállok a kocsiból.
Gyönyörű a látványa a helynek. A pajzs persze sokat segít a dolgon ami kint tartja a vihart. Biccentek is Manó-nak, hogy menjünk be majd én el is indulok befelé.
- Először csak helyezzük magunkat kényelembe meg igyunk valamit. Gondolom neked sincs ellenedre egy kis felmelegedés ebben az időben.
Már csak a bentlévőkre nézni is elég, hogy tudni lehessen, meglehetősen jó idő van ott. Már ez magában hívogató ebben a viharos estében.

by **Tyler** Hétf. 13 Jan. 2014, 15:42

Egy biccentéssel nyugtázom a választ a kezére. Bár mondjuk engem azért izgatna a dolog, mi a fene lett a kezemmel de az ő gondja, én csak udvarias akartam lenni, ha már együtt kell dolgoznunk nem kell feltétlenül csendben gubbasztani egymás mellett.
-Vicces vagy. Akkor csak engem érdekel a dolog miért lóg egy bazi nagy bolygó a miénk fölött. Majd fog ha megtámadják a Földet vagy ilyesmi...-
Morgom a végét inkább csak magamnak, semmi szemrehányás nincs a dologban Al felé. Csak mintha mostanság megcsappant volna az a fene nagy hősködés, mint mikor idejöttünk. Mindenki el van foglalva a saját dolgaival és úgy tűnik a nagyokkal már senki nem foglalkozik. Persze képmutató vagyok mert én is épp az enyém után szaglászok.
-Hát ezzel sem kerültünk közelebb a megoldáshoz...gondoltam van valami trükk vagy képesség amit eltanultál a Kéztől ami segíthetne benne...-
Ez még mindig elég nagy probléma lesz a jövőben, de azt hiszem ráérünk aggódni akkor mikor szemben állunk vele.
Megérkezünk a pajzson gond nélkül átsétálunk, és mintha egy kisebb dzsungelben lennénk. Az idő kellemes, a lányok szépek, kár hogy nem ezért jöttünk ide.
-Rendben, jöhet egy ital, ne rontsunk ajtóstul a házba...-
Vigyorgok a kétértelmű megjegyzésemen majd egy ital pult felé nézek vagy csak szimplán követem Alt amerre indul. Végül is ő van otthon ebben a környezetben.

by **Thorhalla** Kedd 14 Jan. 2014, 09:55

2048. január 20. hétfő – Tokió, Japán, Tian
Résztvevő: Ethan Jackson / Manó és Hjuchia Algernon

Ahogyan a két fiú belépett a pajzson belülre, amit könnyedén megtudtak tenni egyből megérezték, hogy a kinti legalább -10 fokos idő után hirtelen egy olyan 25-26 fokos időbe érkeztek meg. Az átfagyott végtagjaik és testük a hőmérsékletváltozástól egyből bizseregni kezdett és roppant kellemesen kezdték magukat érezni a kis bizsergésen és viszketésen felül. Tudták, hogy ez egy-két percen belül úgyis elmúlik, ahogyan alkalmazkodtak az itteni körülményekhez. Mind a ketten elindultak az épület felé, senki sem akadályozta meg őket abban, hogy mindezt megtegyék, csak néhány sétálgató és beszélgető párt kellett kikerülniük. Ezek általában egy-egy férfi és egy gésa voltak. Ahogyan beértek az épületbe, a megszokott japán stílus fogadta őket, mégis egyszerre volt modern és régies. Eltolható ajtók, de ezek most nem fából, hanem fémből voltak, székek és ehhez hasonlók nem voltak, alacsony asztalok és körülötte a földre lehetett ülni. Egy hatalmas terem volt az első helység, itt sok asztal volt végig, többnél ültek is, az asztalok között gésák táncoltak, illetve a kellemes zenét is ők szolgáltatták. Az egyik falnál egy igencsak humanoid, de mégis androidot is megláthattak.
Japán (Tian) Android_geisha_by_morganagod-d4ul6zs

Japán (Tian) Android_geisha_by_morganagod-d4ul6zs

Még ez sem volt furcsa, Japán mindig is híres volt a robotikáról és a fejlett elektronikájáról. Ez a gésa állt fel, amikor Manó és Al megérkeztek. Letette a holografikus tabletet és könnyed mozdulatokkal ment páros felé. A haladás közben a testét alakította és mire megérkezett már rajta is volt egy gésákra jellemző ruha és az illúziónak hála, amit magára öltött teljesen embernek nézett ki. Amennyiben úgy érzékeli, hogy a két fiút nem zavarja, hogy gép, akkor mindez nem történik meg és gépi valójában áll meg előttük.
- Üdvözölöm önöket – mondta kissé meghajolva kellemes női hangon. – Miben lehetek a szolgálatukra?

by **Tyler** Pént. 17 Jan. 2014, 11:31

Miután kellemesen felmelegedtem, ami jól is esik azután a hideg után, AL vezetésével elszambázunk oda ahol lehet inni kapni. Furcsa mégis valahogy sikerült úgy összehozniuk valahogy a régi és modern elemeket itt, hogy nem ütik egymást. Még valahogy ki is egészítik egymást.
Zene és táncoló gésák, egy ital és máris nyaraláson érezném magam, ha nem Satana után nyomoznék éppen. Az androidon kicsit meglepődők, de nem igazán zavar a dolog. Miután odatipeg hozzánk, üdvözlöm.
-Szeretnénk egy-egy italt, ha nem probléma...-
Kérem kedvesen, majd a többit Alra hagyom. Igazából nem szeretnék sokat itt időzni, ha az a nő még sem lenne itt. Akkor csak időpocséklás volt az egész. Az italt megkapjuk, Alhoz fordulok és halkan kérdezem tőle.
-Most hogyan tovább?-
Mégis csak ő van hazai terepen, ő tudja hogy itt hogy mennek a dolgok. Ha rajtam múlna...nos akkor abból semmi jó nem sülne ki.

by **Ammon Einarson** Szer. 05 Feb. 2014, 22:44

Besétálunk szépen és fogadnak is minket már beljebb. Az android külső nem különösebben zavar, megszoktam már eléggé hiszen a környezetem résznek nevezhetem.
Nagyon rideg és feszengőnek érzem Manó-t.
- Szeretnénk egy csendesebb ülőhelyet, Sake-t és egy-egy forró teát.
Aztán meg majd követem a robot hölgyet, hogy elvezessen minket valahova ahol nyugodtan tudunk leülni és iszogatni egy kicsit.
Ott már le is ülök és elnyúlok egy kicsit. Majd ha az italaink is az asztalra kerülnek megfogom a teámat és elkezdem fújogatni.
- Most? -kérdezek vissza - Most felmelegedünk egy kicsit és pihentetjük az idegeinket.
Válaszolok majd egy aprót kortyolok a még mindig túl forró teába így csk meg fújom megint párszor majd leteszem az asztalra vissza.
- Tisztára olyan vagy mint aki karót nyelt, nem is egyet. Mesélhetnél egy kicsit, mi van veled meg a többiekkel?

by **Thorhalla** Csüt. 06 Feb. 2014, 09:01

2048. január 20. hétfő – Tokió, Japán, Tian
Résztvevő: Ethan Jackson / Manó és Hjuchia Algernon

A nyugodtabb helyre a robothölgy bólintott és a kezével intett, hogy kövessék. A mozgása tökéletesen emberi volt, igazi mestermunka. Hátrébb kísérte a fiúkat, egy csendesebb és nyugodtabb helyre. Ez is, mint minden boksz el volt a vékony paravánnal választva egymástól, elhúzható ajtóval, ahogyan ez Japánban lenni szokott. Odabent egy asztal várta a fiúkat, ugyanaz az alacsony, mint szokott, így a földre, párnákra lehetett leülni. A rendelés után a robot meghajolt és elindult, hogy hozza az italokat. Néhány perc múlva tért vissza, a szakét letette az asztalra abba a furcsa csészébe, amibe évszázadok óta szolgálták fel a rizspálinkát, a teának csészét hozott, amibe kitöltötte a forró vizet, a szárított tealeveleket, filtereket pedig a fiatalok választhatták ki ízlés szerint, hogy ki mit szeretett volna, legalább kétszáz féléből választhattak és a robot azt hozta nekik.
- Szükségük van még valamire? – kérdezte, ebben tényleg minden benne volt, hogy még gésát is kérhetnek, ha szeretnének, mert akkor olyat is hoz, ezt főleg Algernon tudta.
Ha van, akkor még hozza, amit kérnek a fiúk, ha nincs, akkor odakint a paraván előtt megállt és ott várakozik, de ha szólítják, akkor azonnal visszajön hozzájuk.

by **Tyler** Csüt. 13 Feb. 2014, 11:48

Vállat vonok, egy kicsit türelmetlenül arra, hogy most Al szerint meg kell nyugodnom és piálnunk kell, miután helyett foglaltunk. Rábökök egy tea fajtára véletlenül, nem vagyok nagy teás, remélem azért iható fajtára böktem rá.
-Hát mostanában nem vagyok túl nyugodt...karót nyelt, ahogy te mondod.-
Belekortyolok a teába.
-A többiekről? Nem sokat, nem nagyon tartottam velük a kapcsolatot. Lorna mint tudod férjhez ment, én inkább nem mentem el a lagzira. Kínos lett volna, Zyro az isten tudja merre van, Rachel láthatóan jól el van Vadföldön.-
Vállat vonok ennyit tudok róluk, csak körvonalakban, amiket hallottam hírmorzsákkal tudok szolgálni.
-Az utóbbi időben inkább azzal voltam elfoglalva, hogy kordában tartsam a démont bennem, illetve, hogy hogyan tudnék megszabadulni Mephisto uralma alól. Meg az általa kijelölt démonokat hajkurásztam, mint most is...-
Hát elég ez elég rövidre sikerült, de tényleg elég keveset tudok a többiekről. Egy kicsit szégyellem is magam miatta, de ez van. Én választottam ezt az utat.
-Ha valami nagy balhé lesz, előbb-utóbb úgyis összefutunk....-
Körbe pillantok már amennyire lehetséges, és kérdően nézek Alra, meddig fogunk még itt kényelmesen el teázgatni.

by **Ammon Einarson** Vas. 02 Márc. 2014, 14:40

Elvezetett minket a nő végül az egyik box-hoz ahol a szokványos berendezések fogadtak minket. Valószínűleg nekem szokványosabbak mintsem Manónak de ez már nem az én saram volt. Én csak fogtam magam és a katanáimat kihúztam az övemből és leültem ott az egyik párnára, elfeküdtem félig meddig, hogy kényelmesen legyek, a katanákat pedig magam és az asztal között letettem a földre.
A tea kérdésére rápillantottam a kínálatra majd elgondolkoztam a válaszadás előtt.
- Vegyes gyümölcs. - adtam a válaszomat a tea típusára. - Ennyi lesz.
Tettem hozzá a végéhez majd a figyelmemet vissza irányítottam manóra miután a robot nő elment a pavilon elé ki.
Még ő maga is látja, hogy milyen fapofa lett. Semmi humor, ugrálás vagy egy lehelletnyi jó kedve sincs. Nem erre emlékszem. Durvább mint Zyro volt, az legalább csak komor és szófogadó volt. Mindegy igazából..
Figyelmesen hallgatom amit mond majd felülök végül és töltök egyet a sake-ból egyet magamnak.
- Igaz, a jó szerencse mindig össze hoz minket valahogy. -mondom majd megiszom a Sakém amit kiöntöttem.
A csészécskét leteszem az asztalra és sóhajtás közepette lekönyöklök az asztalra letámasztva a fejemet is a kezemmel. Tök nyűgös fejet vág.
- Nézd, ha nem tudsz többet elmondani a bajodról akkor ennél többet nem igazán tudok segíteni neked és akkor inkább behívatok pár gésát, hogy legalább elmúlassam az időt.
Itt úgy se keresne Karasu engem.. Hogy a fenébe nem gondoltam még erre!
- Nézd, Amit elmondtál eddig pont idáig vezet minket el. Ha, ami egy elég erős ha, igazad volt akkor itt kell megtalálnod. Mivel ez az egyetlen egy hely ami nem a mi kezünkben van és mégis működik. Értesz ugye?
Nézek rá majd megköszörülöm a torkomat és kicsit erőteljesebb hangerővel szólalok meg. Nem üvöltve csak, hogy a robot gésánk halljon minket.
- Mégis szükségünk lenne még valamire. - szólok ki felé, aztán ha belép vagy csak tudom, hogy már figyel ránk és várja a kérést akkor szólalok meg újra. - Szeretnénk egy kis társaságot magunknak.

by **Thorhalla** Hétf. 03 Márc. 2014, 09:34

2048. január 20. hétfő – Tokió, Japán, Tian
Résztvevő: Ethan Jackson / Manó és Hjuchia Algernon

Mivel Manó nem kért konkrét teafajtát így emiatt a robot megannyi fajtát hozott, hogy lehet válogatni és ebben benne volt Algernon vegyes gyümölcsös teája is. A fiú szavaira Manó tudta, hogy nem fog segítséget kapni Mephisto-tól és a Sátán azt is rábízta, hogy miként találja meg, amit keres, maximum ha túl lassú és eredménytelen, akkor fog a sarkára lépni, hogy dolgozzon végre jobban, mint eddig. A kérésre az android azonnal résnyire húzta a paravánt, majd a szavakra meglepően emberi módon bólintott.
- Azonnal intézkedem – mondta.
Ezzel visszahúzta a paravánt, azt még látszott, hogy valóban távozott és a fiúkat egyedül hagyta. Jó pár perc telt el, mire végül a pavilon ajtaja újra kinyílt és végül három gyönyörű fiatal nő lépett be rajta. Megszokott gésa arcfestéssel és ruházattal. Egynél hangszer is volt, ő kissé távolabb a bejáratnál ült le a másik két nő viszont a fiúkhoz ment oda és ültek le a földre a sarkukra mellettük. A társuk nekilátott tradicionális japán zenét játszani, ami remekül illett a hanamacsi hangulatába.
- Még sosem láttuk önöket itt – kezdte a kicsit idősebbnek tűnő nő. – Remélem kellemesen érzik magukat.

A zene:
https://www.youtube.com/watch?v=rZfbzLc2Hvw

by **Tyler** Csüt. 20 Márc. 2014, 12:08

Elhúzom a számat egy kicsit, Al nem tud segíteni sehogy, legalábbis ez tűnik ki a szavaiból. Maximum akkor ha többet tudnék mondani, de hát miből, ha nekem sincs semmilyen információm az eddigieken kívül. Ha sokat totojázok és semmi eredménye nem lesz akkor fog Mephisto megjelenni, hogy mit tökörészek ennyit. Maximum ennyit fog tenni, se többet se kevesebbet. Találomra kiválasztok egy teát, és érdekesen pillantok Alra.
Tehát ha minden igaz és jól veszem ki a szavaiból, akkor valószínűleg itt lesz az a démon. Csak várni kell egy kicsit, és ha tényleg olyan erős amennyire én gondolom akkor előbb-utóbb rájön, hogy itt vagyok. Lássuk mi sül ki belőle.
-Ez igaz, új vagyok a városban, mellesleg az országban sem sűrűn jártam. Üzleti ügyben járok, és úgy hallottam itt meglehetősen jól vezetheti a stresszt az ember...-
Istenem de nem bírom a jó pofizást és azt ha várakozni kell valamire.
-Ha nem vagyok indiszkrét, Önök szeretik a munkájukat?-
Kérdezem, csak hogy ne üljünk itt kukán, nem túl jó társalgás indító szavak, de ez is megteszi egyenlőre.

by **Ammon Einarson** Pént. 21 Márc. 2014, 12:05

Három gésa érkezik vissza, egyikük játszani is kezd hangszerén kellemes zenét. Látom , annyira nem tetszik Manónak eleinte a dolog de végül csak rá jön, hogy nem csak mulatni jöttünk. Ha csak mulatni akarnék akkor valamelyik "saját" helyre mennék el. De lényeg a lényeg hallgatom a kellemes muzsikát, a két másik gésa hozzánk ült le a harmadikkal ellentétben aki zenél. A sakés poharam feltartom, hogy valamelyikőjük újra töltse azt közben az idősebbik nő kérdésén én csak mosolygok meg Manó válaszán is.
- Én mindenképp jól érzem magam. Bár tény, hogy én könnyebben tudok lazítani.
Manó is megtanulhatna. Bár nem biztos, hogy épp most az lenne a baj, hogy nem tud. Nekem ez egy elég megszokott környezetnek hívható nem úgy mint neki. Mindegy...
A kérdésn amit a gésák felé intéz kicsit meglepődök. Szeretik-e? Önök? Oké ez egy kicsit durva volt így. Mármint tényleg érdekli vagy csak ennyire nem tud miről beszélni?
Minden esetre ha töltöttek nekem közben akkor a felé fordítom a tekintetemet és a számhoz emelem.
- Egyébként miért keresed ezt a nőt?
Teszem fel a kérdésemet végül és hörpintek a sake-m ból.

by Ajánlott tartalom

Japán (Tian)

Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)

Re: Japán (Tian)