Árny szobája

Egy meglehetősen egyszerűen berendezett, közepes méretű szoba, mivel a lakója semmivel érkezett ide, körülbelül ennyi is van benne, egy szekrény, sok férőhellyel, egy ágy, na meg persze egy ruhás szekrény, melyben található pár igencsak nagy méretű ruha, és igazából ennyi. Két nagy ablak van, hogy jól lehessen szellőztetni, és egy külön zuhanyzó.

Kissé unottan ácsorgok a szobámban, és nézek kifelé az ablakon, ez a hely… Néha úgy érzem, hogy rosszabb mint egy börtön, szabad, mégis mikor bent van az ember, mintha fogva tartaná, szabályok tömkelege, állandó megfigyelés, mára nekem is sikerült megtapasztalnom, hogy milyen szinten figyelnek itt mindenkit, állandó jelleggel, az embernek nem igazán van magán élete, már csak arra vagyok kíváncsi, hogy nincs-e esetleg felszerelve ide-oda egy kis készülék, mely segítségével látják is, hogy mit csinál az ember, nem pedig csak a gondolatain keresztül nyomozzák le állandóan.
- Szánalmas… - Jegyzem meg magamban, miközben továbbra is kifelé nézek, a tekintetem rezzenéstelen, gyakorolnom kéne a mágia használatot, de itt nincsen igazán rá lehetőségem, olyasmit próbálok kitalálni, mely gyakorlásához nincs szükségem teszt alanyra, és valószínűleg nem robbantja fel az egész helyet, tehát nem könyvelik el túlságosan veszélyesnek, de mi lehetne ilyen? Egy pillanatra elkapom a tekintetem, a kezeimre nézek, majd pedig ismételten ki, kissé megremegek, azon filozofálok hogy mozduljak-e el, vagy tanácsosabb-e itt maradnom, és úgy gondolkodnom, végül pedig úgy döntök, hogy inkább mozgok, így hát elfordulok az ablaktól teszek pár kicsinek mondható lépést, és végig futtatom a tekintetemet a meglehetősen üres szobán, melyet magamnak választottam. Egy nap, talán még értékes tárgyakat fogok itt tárolni, talán, csak gyenge képek formájában él ez a gondolat a fejemben, főleg most, hogy próbálok ihletet nyerni az engem körülvevő, kissé sivár környezetből. Nem sokáig tudok nézelődni, ugyanis megcsörren a telefon a zsebemben, idegesítő kis vakarék szerkezet, ami kényszeresen köt az ebben a világban lévő emberekhez, olcsó fajta, s bár én megvetem, kénytelen voltam az elmúlt hetekben beszerezni egyet, már csak azért is, mert valaki adott egy számot, és csak ezen keresztül tudom rajta elérni, habár igaz, azóta nem próbálkoztam még vele, próbálom kissé jobban összeszedni a dolgaimat, nem mintha sok lenne, de attól még próbálkozok. Szerencsére, nem sokszor csörög, meglehetősen ritka, hogy engem valaki keressen, és ez így nekem tökéletesen meg is felel, ez, hogy valaki ezen próbál elérni, nos a ritka alkalmak egyike. Egy unott mozdulattal húzom elő a zsebemből, nyomok rá a kis zöld gombra, mivel ezt magyarázták, hogy úgy kell felvenni, majd pedig tovább emelem a fülemhez, nem köszönök, nem süllyedek le arra a szintre.
- Igen… Igen… Miért?.. Egészen biztos, hogy mágiáról van szó?... Hol?.. Hamarosan ott leszek… - Majd pedig ugyan úgy köszönés nélkül leteszem a telefont, szánalmas emberek, ennyit sem képesek megoldani nélkülem? Mindenesetre is az, hogy ide költöztem, nos ennyivel tartozom az itteni közösségnek, vállaltam a munkát, hogy segítek, de többet ne várjanak ezek az undorító állatok, s csupán csak ezen vállalkozásom miatt nem küldtem el a magam módján a francba ama kis készüléken keresztül az illetőt. Zsebre vágom a telefont, majd pedig megindulok kifelé a szobámból, abból kilépve még egyszer vissza tekintek, közben pedig már vágom is befele az ajtót, s ezen rövid pillanatban, meglátom magamat az ablak üvegében, egy gyenge tükörképként, ez pedig pont elég ahhoz, hogy valami teljesen használhatónak tűnő ötlet jusson az eszembe.
- Egy tükör… Hát persze… - Morgom még magamban, majd pedig elindulok, gyalog megyek, nem fog megártani már ez a kis séta, minél messzebbre ettől a helytől.

//folytatás:Jester és Shadow búvóhelye//