Árny Angyalok Részleg

A föld alatti szinteken található a teleportáló mellett egy titkos ajtó. Ez egy folyosóra vezet. A folyosó balján egy edzőterem van, a jobbján hálótermek és a végé egy tárgyaló, ahol gépek és monitorok vannak, közepén pedig egy kerekasztal. Az egyik ilyen lakó szoba egy cella, ami gázállapotban tartja és úgy zárja el Köpenyt, kommunikálni képes, de megszökni nem. Azóta Bárd (Genesis) megszöktette Köpenyt, így a cella üres.

Lakók:
- Árny Kapitány / Kane Harris (vezető)
- Rozsomák / Logan (helyettes)
- Amelia Davidson
- Raptor / Dr. Robert Sheppard
- KEP
- Hórusz
- Valkűr / Gunnhild Morsus
Rab:
- Köpeny (megszökött)

Olybá tűnik, hogy az sem álmodik akit sokkoltak, nem csak az aki eszméletlenre issza magát. Óvatosan nyitom ki a szemem, amint eszmélek megpróbálok óvatosan kilesni a környezetemre. Bár ha figyelnek minket úgy is mindegy, az ébredésem biztos nem mozdulat nélkül történt. De hát a megszokás...
Mikor látom, hogy egy darab nő figyel minket és nincs különösebb fenyegetés felénk barátságosabbnak kezd hatni a helyzet. Egy torok köszörülést eresztek meg, miközben feltolom magam az ágyban. Csak ekkor eszmélek rá, hogy nem vagyunk lekötözve, nincs bezárva az ajtó, csak a társaim fegyverei lepik el az asztalt.
- Üdvözlöm hölgyem! Mielőtt belekezdenék hadd mutatkozzak be... - nyitok kicsit esetlenül így az ágyban ülve. Mivel ez nekem is eszembe jut, lassan kezdek belőle kimászni, felállok, egy pillantást költök a ruhámra, majd a nő szemébe igyekszem nézni, miközben rendbe hozom magamat.
- Khmmm... Jonathan Holmes szolgálatára. - hajolok meg egy aprót, majd igyekszem folytatni azzal, hogy válaszolok a kérdéseire.
- A mai nap tértem vissza a Földre, mint a Galaxis Védelmezőinek diplomatája. - Kicsit megakadok, csupán egy pillanat, amíg végig fut az agyamon, hogy akaratlanul is utaltam rá, hogy a pályafutásom velük véget ért. De lehet, hogy az még tegnap volt, nem tudom megtippelni mennyit aludhattam, nem vagyok hozzá szokva ehhez a fajta alváshoz...
- A Galaktikus Tanács küldött minket, a betörés pedig egy kétségbe esett döntése volt a csapatnak. Mivel Tyler Jackson-t minél előbb várja a tanács kihallgatásra. Bizonyára ön is tud a hadüzenetről, igyekeztünk elkerülni, hogy késlekedésünk miatt küldhessenek "felderítő" csapatokat a föld közelébe... - Fejtem ki egy kicsit talán gyorsan az okainkat, majd ismét egy lélegzetvételnyi szünet, amíg az elme megszüli a Gladiátor felvezetésének mikéntjét.
- A storniannak váratlanul távoznia kellett az akció előtti nem sokkal. Jelenlegi helyzete számomra ismeretlen. - teszem még hozzá, a legkevésbé éreztetve, hogy nem akarok eltitkolni előle mindent amit csak tudok illedelmesen.
- Remélem megbeszélhetjük ezt a dolgot Ms... - Ha látom, hogy elfogadja a felajánlást megpróbálok lassan közelíteni felé, majd széket találni magam alá.

Sötétség vesz körül, nem az a mindennapos, éjtszakai sötétség, álmodok, mint mindig, most is a szokásosat, semmit, csak a földöntúli feketeség lebeg a szemeim előtt, mely egy könnyed pillanat alatt foszlik szét, s veszi át a helyét egy kissé barátságtalanabb, valósabb sötét árnyalat... Átléptem a valóság világába, s ezzel egy időben gyorsan pattannak ki a szemeim, és ülök fel harcra készen, főleg a sok hirtelen beugró emlék miatt, hogy hol vagyunk, és hogy mi történt, majd pedig kissé értetlenül nézek, túlságosan nyugodt minden, de a kép, az utolsó emlék realizálásával, hamar összeáll, kiütöttek, elég gyorsan, mondhatni már szégyen hogy ilyen egyszerű volt ez számukra, nem mintha bárki is próbált volna támadni közülünk, nem ilyen szándékkal jöttünk, de akkor is, szégyen. Miközben a nő beszél, jómagam egy egyszerű mozdulattal kászálódok ki az ágyból, majd pedig ablakot kezdek keresni a falakon, de nem találok, pedig most szívesen nézném a tájat, akár az óceánra, vagy csak egy városra néz, de csak egy nyitott ajtó van. A környezet egyértelművé teszi számomra hogy nem vagyunk rabok, s most jönne a beszédes része ennek az egésznek, de azt a többiek elintézik, amúgy sem vagyok egy túlságosan beszédes típus, most pedig a kedvem sem valami jó, ez az egész amin túlvagyunk, burkolt " fenyegetések ", betörés, bukott harc, a mai napból elegem van, s hogy még egy lapáttal rátegyen a sors az egészre, hirtelen emlékek tömege tódul bele a fejembe, erősen megfájdítva azt s megszédítve engem. Halkan morogva kezdem el dörzsölgetni a fejem, majd neki támaszkodok az egyik falnak, s igyekszem feldolgozni ezt az egészet, ennél rosszabb már nem lehet...
- Létezik hogy eddig egy másik valóságban voltam?... - Hörgöm el eme kérdést igazából magamnak címezve, gondolatnak indult, de akaratom ellenére sikerült kimondani is, ám ez nekem nem tűnt fel, nem volt még alkalmam ilyet átélni, így eléggé összezavar a dolog.

Jelly felkelt, de nem érezte magát kipihentnek. A feje hasogatott, ezzel is bizonyítva, hogy a rinocérosz a folyosón nem volt egy rossz álom, hanem a nagyon is durva valóság. Lebuktak, de lehet, hogy nem is volt más alternatíva.
Egy nő ült velük szembe, Jelly ismerősnek találta. Hasonlított Serenára, de idősebb volt és érettebb.
Holmes persze azonnal udvariasan köszöntötte fogva tartójukat, és a Galaxis Védelmezőinek diplomatájaként mutatkozott be.
"Menjetek már szobára, istenem."
Kiderült, hogy tényleg Serena csak a jövöből jött. Nestor ismertette a helyzetet.
- Lehetne szó arról, hogy nem szólsz nekik erről? - kérdezte Jelly, felállt, majd a halántékát masszírozta. - Figyelj, szerintem lehet róla sejtésed, hogy mi történt a Kreeknél, pontosabban ki vette át a hatalmat, és hogy kik léptek át az átjárón. Nestornak igaza van, Tylert el kell vinni a Tanács elé, jelenleg háború dúl. Más galaxisokban bolygókat prédálnak fel, és ki tudja mikor jön a Föld. Ezt akarom elkerülni, ezért törtem be velük a Raftba.

Egy magabiztos mozdulattal magam alá igazítom a széket. Mindig meg kell lepődnöm a csapat túlbuzgóságán, nem sokan maradnak csöndben, akik mégis azok mozdulni se mozdultak. Valószínűleg még alszanak. Szóval így még rosszabb az arányunk. De most talán még inkább fent kéne tartanunk a profi álcát. Mintha a csapat legalább közel lenne hozzá.
Nem meglepő a SHIELDtől, hogy alkut ajánl. De tudom, hogy ez általában olyan mintha a dzsintől kívánnék. Könnyen fordulhat ellenem, de épp a Raftban vagyunk fogságban, szóval nem igazán tartom fontosnak, hogy kerülgessük a forró kását. Amint a hölgy befejezi a mondandóját...
- A gladiátor Brooklynban van, a pontos okát már részemről nem értettem, de ez alapján már talán könnyen megtalálja. - Az, hogy nem értettem, talán túlzás, azt nem értettem miért hagyta el a csapatot a hitben, hogy ő elvégzi majd a betörést. Egyre gyanúsabb nekem ez az egész helyzet. De a klónt még nem akarom felfedni, az ütő kártyákat érdemesebb későbbre hagyni...
Biccentek Davidson felé, jelezvén, hogy az ő köre is jöhetne, de távol áll tőlem az erőszakoskodás, ha nem akarja akkor hallgatom azt amit szívesen mond. A mai napon kevés olyan információt halottam ami nem volt hasznosnak mondható.
De ha a társaim megpróbálnak tovább fecsegni én megpróbálom azzal megelőzni a felesleges beszédet, hogy feléjük felmutatom a figyelmeztető jellegű mutató ujjat. De persze szigorúan csak háttal, szemem az ősz nőn.

Jelly érezte, hogy kezd fájni a feje Holmes folyamatos mellészerepléséről. Ha ez a nő tényleg Serena, akkor X-Men. Csapattagja, szövetségese, ergo elmondhatja neki a többi dolgot. Tesz egy nagyot Holmes magánakciójára, hogy itt parancsolgatni próbál.
Kallark kifogja ezért tépkedni a lábait, de neki ezt el kell mondania, hogy ha valami választ akar a nőtől.
- A Gladiátor tényleg Brooklynban van, a Kúriánál. - A többiekre nézett, a csapattársaira. - Ezt el kellett mondanom, nem kockáztatjuk azt, hogy kivágjanak minket a Földről, komolyan, tényleg együtt kell müködnűnk, mert amíg az a bazi nagy izé ott van a három galaxis között senki nem aludhat nyugodtan. Láttam, ahogy létrejött, ronda látvány. Mi azért harcolunk, hogy végre béke legyen...
Megnyalta a száját, majd elgondolkodott. Ez jó, már mint hogy egyes szám többes személyben beszélt a többiekről.
- Segítenetek kell. Szerintem a Földet még nem fenyegette ilyen veszély Galactust vagy a harmadik világháborút leszámítva.

A nő bemutatkozik, nem meglepően, alap gesztus ez, ám most részemről is elmaradt, hiszen fontosabb dologgal voltam elfoglalva, emésztgettem, s feldolgoztam a frissen kapott emlékeket, melyek valószínűleg az utolsóak mielőtt a teljes Föld kiirtásra kerül. Szomorú tény, s még rosszabb hogy innen már nem tehetek semmit, hiszen odakerülni sem saját akaratomból kifolyólag sikerült, s ami azt illeti visszajönni sem, s ez még egy erőteljes ok, hogy miért legyen még egy picit rosszabb a napom.
- Tirzusz Agipon… - Mutatkozom be tömören, többre nincs is szükség, nem is lényeges, s meglepő módon úgy tűnik hogy tud a dolgokról, egyrészt mert egyáltalán nem lepi meg a dolog, másrészt pedig állítása szerint tudja hogy ki, illetve kik állnak az egész mögött. Holmes már beszélni is kezd, ahogy Carl is, és probléma nélkül adják ki Kallark hollétét, szánalmasnak találom hogy csak így „ beadták „ a derekukat, és meg sem fordul a fejükben, hogy esetleg…
- Blöfföl. - Mondom monoton hangon.
- A hiba, mely köztudottan… - Itt pedig Holmes egyik ujjára leszek figyelmes, mellyel csak valamilyen szinten felpumpálja az idegemet, még jobban, rászorítok a csuklójára, s egy pillanat erejéig megfordul a fejemben hogy eltöröm a karját, hogy észhez térjen úgymond, ám egyenlőre csak megszorongatni van kedvem, az is elég lesz hogy a fájdalomtól visszahúzza inkább maga mellé.
- A hiba egy terrorcselekmény eredménye, ha jól értem maga tud róla… - Ha pozitív visszajelzést ad, akkor még folytatom is.
- És azt is, hogy ki, vagy kik a felelősek, akik miatt több millióan haltak meg, józan paraszti logikára hagyatkozva sejthető volt hogy előbb vagy utóbb felbukkan valaki ezen a planétán az ügy miatt, de maga, illetve maguk, mégsem tájékoztatnak ezekről senkit, pedig sok kellemetlenség, például ez is elkerülhető lett volna, ilyen alapon nem látom hihetőnek a szavait. - Ez az én véleményem legalább is, lehet ostobaságot állítok, de számomra ez a kép állt össze az egészből.

- Amikor azt mondtam hogy blöfföl, magára gondoltam. - Ez az első válaszom a nőnek, aki úgy tűnik hogy kissé tévesen fogja fel amit mondtam.
- Egy szóval sem említettem hogy kürtöljék szét a nép között ami történt, nem az ő dolguk, a fenyegetéstől pedig nem tartok, már egy ideje eltűnt, és ha bármit csinált volna, már úgyis tudnának az esetről. Amúgy be kell valljam, úgy vélem hogy mi még finomak voltunk, más esetében Tyler Jackson már halott lenne, jobb esetben… - Azt már nincs kedvem hozzátenni hogy rosszabbik esetben megszállják az egész bolygót, és valószínűleg megölnek mindenkit, hiszen nem nézik többe ezt a fajt holmi állatoknál, nem mintha érdekelné a nőt, három dolog amit megtanultam az emberekről: Nagyképűek, egoisták és fenyegetni nagyon tudnak, csak éppen a szavakat nem képesek rendesen felfogni, tiszta már számomra, hogy miért gyűlölik őket annyira, s miért nem többek a kintiek szerint a majmoknál.
- Nem szidtunk le senkit aki igazat mondott, konkrétan mindenki ugyan azt mondta, így nem értem hogy miről beszélünk, s nehogy azt higgye, hogy mi bármi pozitívumot tudunk mondani az emberekről. - Itt pedig a két emberi tagra nézek, amiket pedig mondtam, nem agresszívan, nem gúnyosan, csupán tárgyilagos voltam, kinyilvánítottam a véleményem, és úgy vélem hogy véglegesen elegem van az emberekből, túlságosan sokat gondolnak magukról, mintha hatalmasak lennének, de nem lennének képesek megvédeni magukat, egyedül legalább is nem, s talán még hálásak is lehetnének, hogy igyekeztünk minél gyorsabban elintézni a dolgot, akár így, akár úgy, hagyhattuk volna hogy megszállják a bolygót, nem tettük, és még nekik áll feljebb, szégyenletes. Mindenesetre is a nő szavait innentől figyelmen kívül hagyva megindulok kifelé, menet közben még magamhoz veszem azt a kevés felszerelést, amit elvehettek tőlem, aztán megy sem állok a siklóig.

Kezdenek elszabadulni a dolgok. Kallarkból közellenséget gyártottak, pedig nem látszik annak. Barátságos és kedves fickó aki esténként valószínűleg rózsaszín nyuszikákkal és virágos réttel álmodik.
Dehogy, nem akar semmit sem ártani a Kúriának és az X-Mennek, jobb a békesség, hisz Jelly és Kallark együtt osztott cukorkát a kree árváknak.
Jelly úgy dönt, hogy megpróbálja menteni a helyzetet, de nem árulja el, hogy Kallark kit akar az iskola védelmére bízni, hisz pont ő ajánlotta neki ezt az ötletet.
- Serena, Amelia akarom mondani... Mrs. Davidson... Az igazat fogom mondani, ahogy tőlem telik. Kallark akarom mondani Gladiátor egy gyereket, egy nagyon különleges és fontos gyereket bíz rá az X-Menre. Nem akar bajt, legalábbis remélem, hogy nem. Nem akar semmi gondot...
Kiderül, hogy a Fantasztikus Négyest kell keresni. Jelly kifújja a levegőt, a fontos információ megvan amiért jöttek.
- Köszönöm, és elnézést a kellemetlenségek miatt...