Metróállomás

A negyed metróállomása.

Az eredeti topic.

A megálló ilyenkor a nap közepén nem túl forgalmas, a legtöbben még munkában vagy iskolában vannak. De azért vannak páran lent a metróban. Ide érkezünk meg pár perccel később. Nem igen merülünk bele a szóváltásokban. Gondolom milyen furcsán nézhettem ki az imént. Magamat sem értem, nemhogy őt. Miért is követ vagy hasonlók. De talán véletlen rátapintottam valamire az ő lelkében. Lehet, hogy jobban hasonlít mostani önmagamhoz, mint hittem volna. Még van benne lehetőség, még van mind a kettőnkben. Csak meg kell bocsájtanunk magunknak. Hisz elvesztegettük a tehetségünket. Noha én vigasztaltam magam avval is, hogy igazából használom, mikor az már nem volt elég arra kentem, hogy másik is pazarolják, nap mint nap. De már nem akarok közéjük tartozni. Ökölbe szorul a kezem, feszítem pár másodpercig.
- "Mivel erősebb vagy másoknál, kötelességed megvédeni őket." - Jegyzem magam elé a szavakat, fel sem fogva, hogy kimondtam. De tudom, hogy mit jelentenek számomra. Az új élet első határozott szavai.

"Mesélői rész"

Miközben csöndben merengünk egy csapat tipikus rossz arcú srác jön velünk szemben. Harsányan nevetnek miközben szembe jönnek. Majd mikor közel érnek az első srác szándékosan belém jön vállal. Magam fel sem fogom a dolgot. Túlságosan elfoglalnak a gondolataim, de ők nem akarják olyan könnyen elereszteni a lehetőséget, hogy valakit megruházhassanak.
- Héjj paraszt, kérj bocsánatot! - Hangzik a felszólítás, de én haladnék tovább, mikor megragadja egy másik a grabancom és magához ránt.

Egy rettentő unszimpatikus féloldalasan nyírt tróger kezeiben találom magam, illetve a pulóverem mell részét. A hirtelen mozdulat miatt lecsúszik a kapucnim, egy mély, nem törődöm tekintetet fedve fel a srác előtt. Aki erre kicsit furcsán tekint belém. Majd kuncogni kezd. De az jobban mulattatja amit ezek után mondok.
- Leteszel vagy összetörlek... - Jegyzem hirtelen közönyösen. Hirtelen felmerül bennem egy bűnös gondolat. Miszerint a srácok móresre tanítása lehetne egyfajta legénybúcsú mielőtt hazamennénk. De ez egy nagyon gonosz gondolat, próbálok neki ellenállni és békésen megoldani. A kaján mosoly mégis az arcomra vándorol, miközben felfelé kezdem a kezem emelni.

- Jeff... - Hangzik a válasz Danny fenyegetésére, majd felé lép az egyik eddig hátrébb álló srác. De mikor jobban megnézheti a pulóvere levétele közben a srácot a bőre kicsit halvány zöldesnek tűnik és mintha kitüremkedésekkel lenne teli, majd valami mozdul a háta mögött.

Mikor meglátom azt "Jeff" háta mögött rájövök, hogy nem csak pár hülye gyerekkel van dolgunk. Pillanatra elfehérednék, de akkor megízlelem a kihívás mámorát, nem futottam már össze egy ideje ilyen nehéznek tűnő kihívással. Elpuhultam, ideje bekeményíteni. Egy hirtelen mozdulattal próbálok a srác hóna alá vágni, de az akkor csak azt érzem, hogy rácsaptak a kezemből és az letér a tervezett pályájáról. A meglepődés egy pillanatra kiül az arcomra és csak egy hatalmas nyakleves törli le róla, ami jól összetúrja a fizimiskám. Készen állok a következő körre.

- Hehe - Engedem útra a véleményem a pofon után. Most már jobb vigyázok. Úgy tűnik a mutáns kölyköknek több a mutatni valójuk mint hittem volna. Enyhén elmosolyodom. Majd készülök is a felgyűlt adrenalin előnyével megállítani a következő csapást. Az átellenes kezemmel, majd az azonos oldalra támadok, hogy ne legyen olyan könnyű védenie a csapást. Ha lehet mielőtt észbe kap még megragadom és közelebb rántom magam, hogy a térdem a gyomorszájához csapjam meglepiként.

Jeff az első suhintás elől elhajol, majd távolság tartóan elkezd körözni Danny körül. Az ujjaival játszik, a nyakát ropogtatja. mintha valami bemelegítés félét csinálna.

Első támadásom elől könnyedén kitér a gyíkpofa, és láthatóan nem akarja elsietni a harcot. Nagyon magabiztosnak tűnik, remélhetőleg túlzottan is az. Bemelegítő mozdulatokat végez, mintha még el se kezdtük volna. Nem hagyom túl sokat pihenni, egy hirtelen ugrással megindítom az újabb támadást. Ezúttal próbálom egy kicsit közelebbről indítani a csapást, hogy ne legyen helye kitérni.

Axe első pofonja nem ér célt, de már felkészültebben várja a következő ütést, és sikerül is hárítania. A támadás után maradó részt kihasználva rögtön ő is elindít egy csapást, de ellenfele szerencsésen, még időben megragadja ütő karját. Ő azonban nem torpan meg, hanem tekintélyes erővel vágja bele a térdét a srác védtelenül maradó hasába. Az hátra tántorodik a meglepetéstől és a fájdalomtól. Köp egyet a földre, majd elmosolyodik. Kicsit még hátrálva zsebébe nyúl, elővesz egy leginkább kavicsnak tűnő, apró tárgyat, és egy laza mozdulattal Axe felé pöccinti. Olyan hang hallatszik, mintha petárda robbant volna, és a kavics puskagolyó sebességére gyorsul.

Nem akarom engedni, hogy hátráljon, rögtön felé rajtolok, de akkor benyúl a zsebébe, a mozgásom meglassúdik, de a dobó mozdulat előkészítésekor már tudom, hogy ez én nem akarom elkapni a fogaimmal. Ugyan nem látom mi az, de oldalra vetem magam. Minél hamarabb megpróbálok lábra ugrani, majd onnan fel egy oszlopra vagy falra futva, hogy elrugaszkodva rögtön a srác képébe kerüljek, a gravitációs huzalokkal megragadom a felsőjét a gallérnál, magam felé húzom és arc magasságba emelem a térdemet. Ha sikerül is védenie jól hátra tántorítja, hogy miután guggolásban érkezem, majd folytathassam a mókát.

Kicsit meglepődik a hirtelen induláson, de Jeff is szembe indul gyorsan. Látszólag azt tervezve, hogy áttöri a védelmedet annyival, hogy félre söpri a botot. De nem számol sem annak a súlyával, sem a plusz beleadott erővel, így csúnyán alkaron kapod. Ebbe belebillen, eltorzul az arca, de még azt megtudja tenni, hogy előre lendíti magát, lábaival felé, hogy kivigye alólad a talajt.

Nem ijedős a srác, amint megindítom a támadást, ő is megindul. Magabiztos arckifejezéséből már előre látom, hogy elszámolta magát. Csapásom sokkal nagyobb erővel érkezik, mint várta. Az alkarját sikerül csak eltalálnom, de láthatóan ez is komoly fájdalmat okozott neki. Eltorzuló arcának látványa nagy elégtétellel tölt el. Azonban ellenfelem nem áll le. Nagyon gyorsan kell reagálnom, mivel rögtön megpróbálja kivinni a lábamat. Minden ügyességemet és gyakorlatomat bevetve, egy merész mozdulattal megpróbálok átszaltózni a feje fölött, amikor előre lendül. Ha sikerül, rögtön megfordulok, és támadok.


Könnyedén kitérsz a lövedék elől, és megkezded terved kivitelezését. A környezeted megszűnni látszik, csak te és ellenfeled maradtok egy szürreálisan lassú világban. Ahogy a gravitációt szolgálatodba kényszerítve felfelé futsz egy oszlopon, látod, hogy újabb lövedék halad el melletted. Miután elrugaszkodsz, úgy érzed, mintha hosszú másodperceken át, kényelmesen siklanál a levegőben, de tudod, hogy ez valójában néhány pillanat alatt játszódik le. Végignézed, ahogy a srác kissé elemelkedik a földről. Arca lassított felvételként torzul meglepett grimaszba. Halálos pontossággal választod meg a pillanatot, amikor térdedet belevágod. Orrából a vér lassú szökőkútként fröccsen ki. Miközben hátra bukik, te is földet érsz. Még fekve nyúl a zsebébe és egy marék kavicsot szór ki belőle. Valószínűleg nagyon gyorsan cselekszik, de ellened ezzel semmit sem ér. Ha hagyod cselekedni, a földről indít meg feléd egy lövedéket.

Nem adom alá, a válaszom sikeres volt, de ismét neki kell lendülnöm egynek. Lépés közben a jobb lábamról lecsúsztatom a cipőt és a következő lépésnél az arcába próbálom rúgni, majd a zoknit kihasználva csúszok bele a kavicsokba a terv szerinte azokat hátra lökve a csúszó lábbal, míg a másikkal hasba próbálom rúgni, kihasználva a kevés lendületet és, hogy hajlított helyzetből indítom a rúgást. Közben a kezeim az arcom mellé vannak emelve az arcom védelmének érdekében. De ha véletlen sikerülne öklöznie felém, akkor az egyiket megpróbálom megfogni, majd magam felé rántani annál fogva, hogy a másik se érhessen könnyen célt, míg a szabad kézzel bemosok egyet.
//Nem fog kelleni a másodlagos, nem most veszek szimbit:D//

Kroki támadása hirtelen ér, ezért nem egy tízpontos szaltót mutatsz be, de sikerül még a sarkadon egyensúlyozva visszaszerezned az irányítást és így nem ülsz le a szőrös hátsódra... Egészen a fordulási kísérletig, mert mikor lépni akarsz érzed, hogy valami nagyon rákapott a farkadra és egy pillantás, máris a földön ülsz te is mögüled tompa nyögések hallatszódnak, egy kis éljenzés pedig a kis csapattól jön.

A szaltóm nem tökéletes, de azért sikerül. Úgy, ahogy talpra érkezem, és már fordulnék is meg a támadáshoz, de ekkor érzem, hogy az a szemét megragadta a farkam és leránt a földre. A haverjai kissé félve éljenezni kezdenek a gyík frappáns manőverére, ami nagyon zavaró. Az viszont kis elégtételt ad, hogy a hátam mögül jövő nyögésekből ítélve nem sikerült neki túl jól a földet érés. Akárhogy is, ez nagyon mocskos húzás volt tőle. Ha elenged, miután lerántott, előre bukfencezem, és felállok. Így már remélhetőleg felé tudok fordulni. Ha nem, kissé hátra fordulok ültömben, és könyökkel fejbe vágom, hogy elengedjen, ez után indítom csak a bukfencet.

Elindulsz a földön fekvő srác felé. Még mindig lassú a világ körülötted. Lerúgod a lábadról a cipőt, ami célt tévesztve, nem sokkal a feje mellett ér földet. A zoknis lábadon csúszva szétrúgod a kavicsokat. Pont időben érkezel, hogy megakadályozd, hogy fölvegyen egyet és kilőhesse feléd. Időközben sikerült félig ülő helyzetbe tornásznia magát. Másik lábaddal eltalálod a hasát. Fájdalmas nyögéssel hanyatlik vissza a padlóra.

Kicsit elhagyja magát ez a kavicsos forma, de nem sokat búslakodom rajta, gyorsan felrántom szemmagasság, hogy még egy fonákos ütést lekeverhessek neki, nyitott tenyérrel nevelő jelleggel csupán. Majd engedem tovább pihizni. Még egy hirtelen mozdulat a csürhének aki kimaradt a buliból, egy kamu kungfus állást is produkálok, mintha olyan nagyon értenék hozzá.
- Mért nem lehettünk csak barátok? - Eresztem még meg játékosan. füttyentek Dannynek és jelzek kézzel, hogy jöjjön. Ha minden jól megy felszállunk az épp beálló metróra.

Egy mély levegő vételből, csak egy fáradt szaggatott lesz mikor enyhül a fogás a farkadon. De a többi zajt amúgy elnyomja a beérkező metró. Pár másodperc és meg is érkezik a peronra, majd nyitja is az ajtókat.

A verés mellé még csúnyán meg is alázod, de már nem tud, vagy nem mer mit tenni. Kung-fu pózodat néhányan ijedt összerezzenéssel jutalmazzák. Amikor megérkezik a metró, kényelmesen el is indulsz, hogy felszállj rá.

Egy könyöklés bőven elég ahhoz, hogy a gyík elengedjen. Felpattanok, és látom, hogy Axe már végzett, és elindult a beálló metró felé. Színpadiasan meghajolok a társaság maradéka felé.
- Örültem a találkozásnak, uraim! - Kiáltom, majd futva elindulok a szerelvény felé. Axe után nem sokkal én is felszállok, pont mielőtt becsukódnának az ajtók. Vigyorogva nézem, hogy a két megruházott szerencsétlen köré gyűlnek a többiek, és próbálják talpra állítani őket, ám hamarosan eltűnnek a szemem elől, ahogy a metró megindul.

//Nagy volt a kísértés, hogy visszaéljek azzal, hogy nem írtad, hogy felveszed a cipődet! //