Madripoor (Távol-Kelet, SEAR)

A nő távozása után táskáimat az ágyra tettem majd helyet foglaltam a fotelben és elkezdtem átnézegetni a dossziét amit jobban szemügyre véve a család tagjainak nevét tartalmazta és elérhetőségeit.
~ hmm innen egy név se ismerős.
Furcsamód mivel új voltam még egy nevet sem ismertem fel amin annyira nem is lepődtem meg csak csupán az a kényszer erősödött bennem a gyönyörű szoba láttán, hogy ezt nem kéne elbaltázni. A számítógép elé elhelyezkedve elkezdtem a város térképét tanulmányozni kocsmák, rendőség, busz menetrendek után mindenféle fontos dolgot amit csak egy magamfajtának egy városról tudni kell többet között tanulmányoztam a hegyeket és a város magasabb pontjait. Ezután már rá is kezdhettem térni a munkára utána olvastam mit tud az internet erről az újfajta drogról illetve el is kezdtem fórumozni több helyen is, hogy hol tudnám beszerezni ha már találok egy dílert akkor már ő elvezethet a kis célpontomhoz.

Érdeklődve hallgatom amit mond, bár számomra ez mind eléggé... Ismeretlen, talán idegen, bár ez a legutóbbi szó továbbra sem erre a legtökéletesebb leírás, még mindig inkább a látványra és továbbra sem tudom, hogy miért de valahogy lenyűgöz. A lényeg, hogy mindettől függetlenül tényleg nem ismerős az orvos és amiről beszél sem rémlik.
- Miért van asz, hogy én ebből szemmire szem emlékszem? - Engem személy szerint eléggé idegesít ennek a ténye, de legalább a nevetem tudom, Suzuka... De ezen felül... Ki vagyok én? Remélem, hogy külön nem kell majd erre rákérdeznem, de nem tartom igazából kizártnak, egyenlőre viszont még néhány percig szeretném halogatni, főleg azért, mert valamiféle ivó alkalmatosságot látok és ennek hatására, bár eddig nem nagyon vettem észre a sok új információnak köszönhetően, de rádöbbenek, hogy iszonyatosan szomjas vagyok, így hát kapva az alkalmon iszok is és csak utána válaszolok, ezzel tovább tolva a " ki vagyok? " pontosabb utánajárását, legalább is egy kicsivel.
- Nem értem, hogy miért van erre szükszég, de... Rendben, ígérem. - Tényleg nem értem, mert őszintén szólva eszem ágában sem volt bárkinek is ártani, nem tudom miért tennék ilyesmit, hiszen mindeddig segítettek... Ami.. Mennyi idő is?
- Mióta vagyok itt? -

Az asztalan található volt toll és papír el is kezdem kijegyzetelni néhány potenciális szórakozó helyet egyetemet ahol ezek a drogok elég jól felütötték a fejüket az általam megszerezett információk alapján. Felírtam a pontos helyüket illetve egyéb adatokat amit a drogról tudtam meg és nem is volt már hátra csak, hogy a felszerelésem jó részét a szálláson hagyva jól elrejtve az ágy alá becsúsztatva kivettem belőle a pisztolyomat a belső zsebembe kellően elrejtve. Az ajtón kiléptem bezártam a zsebembe a papír amelyre az adatokat kijegyzeteltem és néhány telefon számot is kiírtam pl.: Taxi telefon számok illetve pár nevet és telefonszámot is próbáltam megjegyezni arról a dossziéról ami az asztalon volt szükség esetére de azokat nem írtam fel. Kifelé menet nem volt szükség hívni taxit ugyanis az első szórakozó hely nem volt nagyon messze csak jó pár utcára ami legalább alkalmat adott a város szemügyre vételére az oda út során közelebbről. Szóltam a nőnek ha megtaláltam, hogy elhagyom a szállásomat körülnézni és ne engedjen be senkit a szobámba. Majd az utcára kilépve utamat megkezdtem.

Az ivás, bár nem sok, de felettébb jól esik, kicsit eltereli a figyelmemet arról amit az orvos mond, de egy kis gondolkodással nem nehéz felidézni, ezért is van itt az én részemről talán egy kissé kellemetlen csönd néhány hosszú másodpercig, ami valószínűleg csak nekem érződik kellemetlennek.
- De... Én mászra szem emlékszem. - Fűzöm végül hozzá zavarodottan. Kérésnek megfelelően nem mozdulok, csak figyelek amíg el nem jön a " nagy pillanat ", ami oly nagyon nem nehézkes segítséggel, de mégis megszédülök tőle egy pillanatra, ez azonban nem annyira zavaró, mint a jelentkező hányinger, bár az sem súlyos, sőt, könnyedén tűrhető, de... Nem tetszik ez az érzés, mármint a hányinger, nagyon nem.
- Akkor mégszem baleszet volt? - Inkább hangzik gyilkossági kísérletnek, de legalább magyarázza hogy miért érzem mindennek a látványát ennyire... Furcsának, szokatlannak, újnak, meg úgy tényleg egyáltalán a szememet, vagy legalább is azt hiszem magyarázza, ha az orvos valószínűleg jobban tudja nálam, szóval... Szembesülök egy tükörrel és elképedve nézem benne magamat, ha pedig bírom mozgatni a karjaimat, akkor az első dolgom hogy végig tapogatom az arcomat, azon belül mindent külön-külön, az orromat, az államat, a nyakamat, még a fejem hátulján lévő kiálló valamiket is.
- Ki vagyok én pontosabban? - A nevemet tudom, de... Igazából eddig semmi mást.

Miután lesétáltam az első klubba egy gyors megjegyzés után már sarkon is fordultam.
~ Hmm lehet, hogy ez nem lesz az igazi gondoltam magamban kicsit elmosolyodva.
A listára ránézve kiszúrtam egy messzebb lévő helyet amely jóval messzebb volt mint ez a szórakozó hely hisz valószínűleg gond nélkül betudnék jutni erre helyre hála a képességeimnek de nem mennék vele semmire maximum kidobatnám magam. Leolvastam egy taxi társaság címét és már rendeltem is a taxit a mellettem lévő táblán szereplő címre. A taxi megérkezése után megadtam a sofőrnek az az általam választott adatokat illetve érdeklődtem nála, hogy ha egy olcsó helyet keresek ahol belehet rúgni és esetleg szert lehet tenni egy kis " új fajta cuccra" melyik szórakozó helyet ajánlaná ?

Ahogyan végig tapogatom magamat, minden természetesnek tűnik, megszokottnak, leszámítva a szemeimet, erről pedig felmerül egy újabb kérdés, mert nem igazán értem hogy ha most nem tudták, hogy menteni akart-e vagy ártani nekem, akkor miért...
- Akkor miért mondtad azt, hogy megvakított, ha nem lehetünk biztosak benne, hogy menteni akart-e vagy sem? - Csak furcsállom, kíváncsi vagyok, lehet hogy mást mondott mint amire gondolt, ez biztos hogy jó párszor megesik valakivel az élete során, velem is biztosan történt már hasonló, még ha nem is emlékszem rá, de biztosra veszem. Mindenesetre is mivel a szememet leszámítva mindent átlagosnak érzek, megpróbálok finoman oldalra fordulni az asztalon, vagy nem is tudom mi ez amin eddig voltam és lelógatni a lábaimat, egyenlőre arra készülvén, hogy a járást megpróbáljam, de mielőtt nekimennék felmerül bennem még valami, ami a hirtelen meglepődésemnek köszönhetően véletlenül eleresztettem a fülem mellett.
- Amúgy... Válaszolván a korábbi kérdésre, egy kevés hányinger csak és... Nem, köszönöm. - Nem volt nehéz felidézni, bár tény, hogy éhesnek érzem magam de nem akarok élősködni, vagy ilyesmi, vagy hát lehet ezt élősködésnek nevezni? Lövésem sincs. Lassan viszont le kéne jutni erről az asztalról. Közben persze felfogtam, hogy ki is vagyok, hamarosan húsz éves, vadász, őr... Tehát akkor tudok harcolni is, logikusan, vajon az is jönni fog ösztönösen? Előbb azt hiszem inkább össze kéne szedni magamat.

A taxist kifizettem és irány is a szórakozó hely a sor elég nagy volt mégis inkább beálltam, hogy nehogy felhívjam magara a figyelmet. Ha elérünk a belépő befizetéséig és esetleg megmotoznának a fegyveremet teljesen láthatatlanná teszem. Amennyiben valami kis apró gond adódna a bejutással besurranok a hátul vagy akár elöl a tömeg mellett láthatatlanul. Amint bejutok becélzom a bárpultot ledobom magam és ivászatba kezdek ezzel is bele olvadva a környezetembe kicsit tombolni kezdek a parketten mintha csak egy egyetemista lennék aki épp egy mindennapját tölti ott. Az effajta bulikhoz nem fűlt a fogam de hát a munka az munka és én végül is profi vagyok tehát mindet meg kell tennem azért, hogy a lehető legjobb álcát nyújtsam minden helyzetbe. Amennyiben kellő alkoholt juttattam a szervezetembe és megpróbáltam kikezdeni egy-két egyedül álló hölggyel csak, hogy tovább fokozzam ezzel is az álcámat. Majd elkezdtem körül nézni a drog után kicsit jobban nem csak az általános belépek egy szobába és számításba veszek mindenkit, minden kijáratot stb. Próbáltam a drog forrását megtalálni ha ez nem sikerül akkor pár egyetemistánál próbálkozok akik láthatóan tudhatnak róla esetleg valamit persze ezt egy jó fél óra, óra után kezdem csak el.

Szóval... Nem tudja, akkor gondolom következtetett, bár akkor nem igazán értem, hogy... Nos, furcsa egy orvos, nem mintha emlékeznék bármiféle másik orvosra, akihez hasonlítani tudnám, lehetséges, hogy mind hasonló? Talán ez nem is igazán számít, a lényeg hogy az egészségemmel foglalkozott és ennek köszönhetően még életben vagyok, ezért pedig inkább vagyok hálás mintsem hogy valami olyasmi miatt haragos legyek, mint ez a tisztázatlan kis információ, de persze azért a szavaira még helyeslően biccentek, igaz fogalmam sincs hogy ki az a Barnabás. A szédülés mellékesen még mindig megvan, de nem eléggé nagy ahhoz, hogy megakadályozzon az állási kísérletben, ami önmagában sem bizonyosul egyszerűnek, hiszen eleinte még kapaszkodnom is kell, igaz ez csak egy rövid ideig, amíg nem sikerül egy kicsit jobban megvetnem a lábamat... De még ezután is rogyadoznak, ami végül is nem meglepő, viszont még ha csak így is, akkor is örülök neki hogy legalább tudok viszonylag normálisan állni, számomra ez egy nagy eredménynek tűnik kis időn belül, bár tudom hogy valószínűleg nem az, de azért ad egy kevés löketet ahhoz, hogy tovább menjek, vagyis próbálkozzak.
- Mindjárt meglátjuk. - Válaszolom az orvosnak, majd pedig megkísérlek tenni néhány lépést egyenesen előre, ha pedig szükséges akkor megpróbálok megkapaszkodni, vagy megtámaszkodni valamiben. Kissé kellemetlen lesz, már most érzem, de mit lehetne tenni? Nem mellesleg így már a szoba is jobban belátható, nem is igazán számítottam másra, bár kissé alacsony és a falak alapján... Hol vagyunk? Csatornában?

Az ivászat nagyon jól ment sorra döntöttem le az italokat mértékkel illetve hívtam meg egy két hölgyet is itt ott egyel el is vonultunk kicsit szórakozni de a lényeg az volt, hogy mikor megnyitott a szórakozó hely már volt némi ismeret és már teljesen betudtam olvadni. A hely eléggé meg volt osztva reménykedtem benne, hogy nem a VIP részlegen vannak a drog terjesztői de ha igen akkor oda is befogok jutni. De előbb minden szinten kicsit szétnéztem és folytattam a beolvadást kezdtem az elektronikus zenével körbe tekintve táncra hívva egy-egy lányt. Hátha kitudok szedni belőlük valamit de persze ezt szinte lehetetlenítette a zene hangossága. Majd folytattam szintről, szintre a keresést de persze mindezt sörrel a kezemben folyton iszogatva kicsiket figyelve arra, hogy meg ne üssön a pia. A földszintre érkezve láttam pár látszólag elég beszédes kedvébe lévő fiatalt.
~ Droggocska merre bujkálsz.
Elindultam és beszélgetésbe eredtem először a lányokkal.
- Heló meghívhatom a hölgyeket egy italra ?

Sikerül megállnom végül is, természetesen támogatással együtt, majd anélkül, a lényeg, hogy sikerült, igaz kissé furcsa, de sokat feküdtem az elmúlt időben, ezért nem vagyok meglepve, hasonlóra számítottam, bár az egyensúlyozás egy kicsit furcsa, de azt sem olyan nehéz újra megszokni, főleg néhány lépés után, amik ahhoz képest, hogy mennyit feküdtem ténylegesen nem érződnek oly nagyon nehéznek, egyenlőre, bár ha eddig nem estem össze, akkor valószínűleg ezután sem fogok majd. A kérdésre az orvosra nézek.
- Ugyan úgy, mint asz előbb. - Kicsit gyenge válasznak érzem, de őszintén szólva nem hiszem, hogy erre bármi mást mondani lehetett volna, mert hát... Tényszerűen nem érzek semmi változást, lényegében még mindig a szemem mozgatása a legfurcsább, annyira... Idegen.
- Hogyan sikerült rendbe hozni a szememet miután megvakítottak? - Kíváncsi vagyok, ha már ennyire furcsa.

- Igen új nyaraláson vagyok kicsit kiereszteni a gőzt, és milyen italt óhajtanak a hölgyek?
Miután mondják az italt meg is rendbelem azt a hölgyeknek majd tovább folytatom a bálcsevejt velük. Eleinte próbálok átlagos témákat felhozni esetleg bedobni egy két csajozós szöveget aztán szép lassan kideríteni, hogy tudnak e valamit az általam keresett anyagról.
- Nos és a hölgyek idevalósik?
Mindig megvártam figyelve a válaszukat illetve ha feltettek néhány kérdést akkor válaszoltam rájuk. Majd én is kérdezgettem.
- Igazából azért jöttem pont ide mert az egyik barátom mesélt erről a jó kis városról, hogy milyen jó szórakozóhelyek vannak itt és, hogy milyen szépek a lányok. Néé és tényleg igaza volt !
Ezután próbáltam a témát a drogra terelni szép lassan.
- A barátom említette, hogy valami új fajta hatás fokozót kipróbált és nagyon bejött neki mit gondoltok lehet itt ilyet szerezni? Megígértem neki, hogy megpróbálok vinni neki haza felé.

Egy pillanatra furcsállva nézek az alakra, illetve ugyan ilyen arckifejezéssel követem a tekintetemmel azt a bizonyos irányt, amit mutat, egészen addig amíg ki nem szúrom a zöld valamiben úszkáló szemeket. Az előbb ez valahogy nem tűnt ennyire fel, pedig igencsak... Érdekes jelenségek, mondjuk ennek lehet még mindig az-az oka, hogy a szemeim miatt mennyi minden újnak és szokatlannak hat, úgy érzem, hogy lesz még mit átvizsgálni. Mondjuk kifejezetten furcsa és kissé kellemetlennek is érzem magát a tudatot, hogy nem a saját szemeimmel nézelődök éppen, de végül is nem volt ez senkié sem, nem lett elvéve mástól, így nem is nagy probléma csak... Nem tudom, furcsa belegondolni hogy van valamim amitől nem tudok, vagy legalább is nemigazán akarok megválni és mégsem egészében az enyém. Talán nem így kéne viszonyulnom hozzá és inkább örülnöm kéne hogy van, talán. Azt hiszem ezt inkább fel is függesztem. Nem mellesleg beugrik pár apróbb emlék ami igazolja is amit mond, nem mintha nem hittem volna neki, de nem emlékszem, hogy honnan tudok ilyesmiket. A kérdésén elgondolkodva próbálok még néhányat lépni, ezúttal sokkalta magabiztosabban és ha nem okoz különösebb problémát, ami valószínűleg így lesz, hiszen eddig sem estem össze, szóval ha nincs ilyen különösebb probléma, akkor:
- Igen kész, amúgy isz szerettem volna szétnészni. -Mosolyodom el kissé a végén, bár ez inkább amolyan őszinteségi mosoly, mert különösen boldognak nem érzem magam.

A lányok válaszaira és kérdéseire jót mosolygok remélve, hogy elnyertem a tetszésüket és ellátnak megfelelő információval.
- Nevem Tomi Európából jöttem.
~ Semmi kedvem nem volt megmondani az igazi nevem vagy azt, hogy honnan származok.
Elláttak a megfelelő információkkal megtudtam, hogy éjfélkor kezdődik az igazi buli addig is tovább kell vegyülnöm nehogy gyanút fogajak folytatom a beszélgetést a lányokkal nehogy gyanút fogjanak véletlenül, hogy csak a drog miatt szólítottam le őket.
- Áhh értem. Igen tényleg szép.
Feleltem bólogatva majd rendeltem magamnak még egy sört.
- És hölgyeim van programjuk az este maradék részében vagy élvezhetem a társiságukat a továbbiakban is? Esetleg van kedvük táncolni is ?

Megindulunk hát, bár járni nem oly annyira egyszerű, de úgy érzem hogy a nehezén már akkor átestem, amikor leszálltam az asztalról, így ezen alapozva nem kérek segítséget a járáshoz, sem pedig elfogadni nem szeretnék jelenleg effélét, mármint segítséget. Lényegében csak néhány lépésig kellemetlen, utána, ahogyan az izmok szépen lassan újra "bemelegednek", egyre könnyebb, habár ettől függetlenül érzem azt az egy heti fekvést, nem fog csak így az egyik percről a másikra elmúlni, sajnos. Mindenesetre is jól tippeltem néhány perccel ezelőtt úgy tűnik, valóban a csatornákban vagyunk, viszont be érkezünk egy helységbe amin valahogy ilyesmi nem érződik, mintha egyszerűen átléptünk volna egy határvonalat és egy sokkalta kellemesebb helyen kötöttünk volna ki. A szagok annyira nem tetszenek, de a maradék része igencsak szimpatikus, leszámítva a tartósított embriókat, az mégsem annyira kellemes, de ha ezt a kettőt elnézzük, ami így összeadva már annyira nem egyszerű, akkor tényleg egészen idilli. Egy alak jelenik meg, lényegében egyik pillanatról a másikra, az elhangzottak alapján pedig igencsak nehéz lenne nem kitalálni, hogy ki is ő, az a bizonyos emlegetett, Barnabás, aki első intézkedésével elküldi az orvost, remek.
- Ömm... Örvendek a találkozásnak. - Igazából nem tudom hirtelen zavaromban, hogy mit mondhatnék, úgy értem ismerem, ismernem kell a fogadása alapján, de ez nem változtat a tényen hogy nem emlékszem... Nem tudom, hogy miként is kéne őt kezelnem, hogy miként kéne viselkednem vele szemben, ennek a ténynek köszönhető zavaromban pedig ez a válasz volt ami valamiért... "Létrejött".

A lányokkal töltöttem a következő órákat éjfélig sok mindent megtudtam róluk az biztos, hogy nem unatkoztam de legalább nem unalmas nőies dolgokról szolt a téma hanem érdekeseket is meséltek magukról. Az órákba még a tánc tudásukat is felvillantották amelybe hát ha nem is jeleskedtem de ismertem néhány jó kis Michael Jackson mozdulatot és ezeket szépen tudtam kombinálni az adott zenével. Egy pár óra leforgása alatt a hölgyek még pár italt ittak majd rámutattak egy nőszemélyre mondván, hogy ő az bizonyára nála van a drog.
~ Egy ilyen tömegből csak úgy kitépni még láthatatlanul is necces lenne. Muszáj leszek szóba állni vele. De egyedül kicsit veszélyes lenne csak gyanút keltenék jó lenne ha a lányok is jönnének velem hisz úgy is azt mondták, hogy szoktak venni.
- Áhh látom
Sörrel a kezemben még egy kicsit rászíneskedek egy-egy mosollyal mintha az alkohol kicsit jobban uralkodna bennem mint ténylegesen ezzel is csak olvadva a környezetbe nehogy megsejtse a kereskedőnk a csavart.
~ Első ötletem az, hogy egy olyan vevőnek adnám ki magam aki először egy kis mennyiséget próbának szeretne venni majd utána nagyobb mennyiségben is vásárolna belőle.
Ezzel az elhatározással ha a hölgyek is benne voltak és jöttek velem akkor elindultam a a kék nő felé.
- Megyünk veszünk tőle némi árút ?
Mondtam ezt mosolyogva.

Finoman megvakargatom a fejemet.
~ Igen, azt hiszem ezen a részén már túl vagyunk... ~ Avagy számomra is le lett közölve, igaz talán nem ennyire egyértelműen, lényegében nem jegyeztem meg pontosan, hiszen sokkalta fontosabb dolgokra kellett akkor még figyelni, vagyis fontosabbaknak tűnnek, de mint mondtam, így már kezd ez is eléggé zavarni, kissé kétségbe is ejt, hiszen tényleg semmi sincs meg a korábbi életemből, még csak töredékek sem, maximum az " ismerős és ismeretlen " érzések tömkelege, ami alapján eddig képes voltam nyugton maradni... És ami alapján továbbra is próbálok ugyan így nyugton lenni és elfojtani valamiféle erős belső késztetést a hisztizésre... Nem olyan gyermekies, földön fetrengős hisztizésre gondolok éppenséggel. Mindenesetre is helyet foglalok a mondott széken és picit elgondolkodom, hogy mit is mondhatnék, de igazából... Nem nagyon tudom, vagyis... Most hogy így megemlítem, de, mégiscsak tudom.
- Kissé zavartan és zavarban és... Nem, köszönöm. - Válaszolok őszintén, pedig talán tényleg el kéne fogadni azt a felajánlást és enyhíteni az éhségen, de valahogy akkor sem tudom rávenni magam, hogy igent mondjak ételre vagy italra, mégiscsak másé és nem érzem úgy, hogy nekem jogom lenne azt enni vagy inni, amiért más ki tudja hogy milyen keményen dolgozott, én pedig ne mis csináltam semmit ha jól értem az elmúlt egy hétben és örülhetek hogy meggyógyítottak, lényegében valamilyen szinten hálából nem fogadom el, még ha ez valahogy nekem hat furcsának egy kicsit, mint eddig a legtöbb dolog amit csináltam mert valahogy természetesen jön de... Nem is tudom, természetes viselkedésnek érzem részemről, de mintha mégsem egészen az lenne, mintha valami hiányozna. Valószínűleg "csak" az emlékek hiánya miatt érzem így.