Madripoor (Távol-Kelet, SEAR)

Mikor elkezdtük keresni a lányt hirtelen eltűnt de a lányok meg se lepődtek ezen azonnal tudták mi merre hány méter. Végig mentünk egészen egy zárt ajtóig ahol legnagyobb meglepetésemre a lányok azt mondták adjam át a fegyvereimet amikről nekik tudniuk se kéne.
Aztán persze lesett, hogy hol is vagyok és ez itt elég alap dolog.
~ Hmm adjam át a fegyveremet hát nem igen fűlött hozzá a fogam a jó kis 1911 es coltot szinte soha nem adtam ki a kezem közül. Álcázni kéne de félő, hogy kitapogatják + ha lebukok nem csak az én életemet sodrom veszélybe hanem a lányokét is de ez csak másodlagos ha lebukok elbukom a küldetést amit nem engedhetek meg.
Ezen gyors gondolat menet után rájöttem, hogy muszáj oda adnom a fegyvert ha valami gond lenne akkor azt Elit katona módjára némi álcázás segítségével eltudom intézni legalábbis ebbe a reménybe voltam. A terepet nagyon alaposan megnéztem minden egyes őrt, embert bármi tárgyat ami hasznos lehet kifele menet esetleges csapdákat kulcsot az ajtóhoz vészesetén ha láttam valami panelt hozzá akkor azt. Majd miután a lányokat átnézték az őr felé tartottam a kezem jelezve ,hogy nem akarok bajt majd a fegyveremet kivettem és az őr felé nyújtottam.

Önt magának valamit, nekem pedig természetesen egyből piszkálni kezdi a fantáziámat, hogy vajon miféle folyadék is lehet az, mondjuk azért ettől függetlenül nem bámulom mint a veszett, csak így néha-néha rávetek egy érdeklődő pillantást, lényegében kényszeresen. Ami azt illeti, jelez, hogy üljek le... Nem egészen értem, hogy miért, hiszen már az előző jelnél is leültem, de ez esetben kissé zavarodottan átülök picit közelebb a mellettem lévő székre és lényegében felé fordítom azt. Eléggé hatásosan belekezd az egész közepébe és nem igazán tudom, hogy miként csatlakoztatta össze a " hogy érzed magad? " és a kérdéseid vannak szöveget, vagy lehet hogy akkor csak nem értem hogy mi értelme volt az első kérdésnek? Hmm, talán olvasna a gondolataimban? Lehetséges ez? Valamiért úgy érzem, hogy lehetséges és hogy messze nem olyan ostoba gondolat, mint ahogyan elsőnek hangozhat.
- Rendben. - Bólintok végül és belekezdek. - Hol vagyunk? Hogyan szérültem meg? Te ki vagy pontoszabban? - Lényegében ezek azok a kérdések, amiket feltettem korábban is és megválaszolatlanul maradtak, ezért is kérdem őket, leszámítva az elsőt, azt nem kérdeztem meg, de már azért eléggé érdekelne ez is. Hirtelen több pedig nem is jut az eszembe, miután ez a három csak így egyszerűen "kiszakadt", pedig lehet, hogy lenne még olyan kérdés amire jó lenne tudni a választ, de tényleg, akárhogyan is erőltetem a fejemet, jelenleg semmi épkézláb egyéb nem jut az eszembe, idővel viszont biztosra veszem, hogy lesz valami... Csak hát ki tudja, hogy mikor, remélhetőleg minél korábban.

Az őröket alaposan szemügyre vettem és láthatóan nem voltak kis pályások kockázatos még az én képességeimmel is ez a buli de hát ez a munka már csak ilyen. Az egyik őr miután elvette a fegyveremet és betette egy fém ládába azt egy kulcsot nyújtót felém amit átvettem majd bólintottam rá. Ez egész megnyugtató érzés volt éreztem, hogy nem amatőrökről van szó legalább ha nem csinálok baromságot tuti kijövök élve az esetek többségében legalábbis elsőre ezt az érzetet keltette a hely persze figyelmem egy pillanatra sem lankadt. Átmentünk két szobán amit alaposan megfigyeltem hátha találok rajtuk B tervhez illő menekülő utat akár egy ablakot akár egy padlás lenyitót. Majd egy szobával arrébb egy kellemesen dekorált japán feelingű szobába lépve már nem az őrön volt a tekintetem hanem a nőn aki középen ült és léptünkre fel is állt köszönteni minket. A nő szavaiból látszott, hogy a mellettem lévő kettő hölgyet ismeri valószínűleg mint említették régi kuncsaftok.
- Tamás Örvendek! Én elfogadok egy csészével köszönöm.
~ Hmm jobban örültem volna ha csak egy pitli kereskedő lenne akit oda szorítok a falhoz és megszerzem tőle a kellő információt de hát ez van így kicsit nehezebb lesz a játék.
Reméltem nincs méreg vagy hasonló benne de igyekeztem figyelni, hogy mindenki ugyanabból a teából igyon. Arra már nem is mertem gondolni, hogy mi van ha ez az egész csak egy csapda de ez is benne volt a kapliban jelenleg csak volt a feladat, hogy sikerüljön maga a droghoz hozzá férést szerezni.
- Nos mint említettem a hölgyeknek is mellettem engem ez az új szer érdekelne ami most kezdett hódítani a piacon.

Ahogyan elhangzik egy ismerős név, pontosabban Madripoor, ösztönösen oldalra biccentem egy kicsit a fejemet, valamilyen szinten a meglepettségtől, valamilyen szinten meg szimplán csak azért, mert különösen érdekelnek a dolgok, amik éppen elhangzanak. A második kérdésemre adott magyarázat viszont... Nos ezzel sem vagyok előrébb, mert lényegében ugyan azt tudtam meg tőle is, amit az orvos mondott korábban... Még hogy Barnabás tudni fogja, hogy mi történt, oké, lehetséges hogy ő is csak feltételesben fejezte ki magát, miszerint " megeshet, hogy tudja " és csak én felejtettem el azóta ezt az amúgy annyira nem lényeges információt, de... Akkor is... Szeretnék minél több dologra emlékezni, ez is közéjük tartozik, de valószínűleg teljes mértékben fölösleges tovább erőltetni, a szabadkozásra viszont nem tudok csendben maradni.
- Értem, de... Miért lenne a te hibád? Valószínűleg én lehettem figyelmetlen. - Vakargatom meg kicsit a nyakamat, kissé céltalan, enyhén lesütött tekintettem, habár nem a padlót bámulom, ezért csak enyhén. És hát valószínűleg tényleg így is van, én ronthattam el valamit, más magyarázat oly nagyon nincs, nem jut eszembe legalább is más verzió, úgysem fogom ezt sem megtudni. Az is kiderül, hogy ő az egész kolónia vezetője, ami egy kicsit megdöbbent, habár talán gondolhattam volna, vagy sem, bár elküldte az orvost... De az szimplán azt is jelenetheti, hogy szimplán csak rangosabb... Végül is.
- Nos, örülök hogy megismerhetlek, ismét. - Mosolyodom el, majd pedig áttérek egy, vagy talán több újonnan felmerült kérdésre is... Tudtam, hogy lesz még valami.
- Mekkora a kolónia lélekszáma? Milyen téren mentorálsz és.... - Kicsit itt elhallgatok, megfordul a fejemben, hogy valóban fel akarom-e ezt a kérdést tenni, de igazából eléggé érdekelne, de talán ez mégsem annyira fontos... Mindenesetre is kis hezitálás után mégiscsak folytatom.
- ... És kik a barátaim? -

A két nő kiszolgálására csak bólintottam és vártam a soromat. Miután a két nő átvette az általuk kért anyagot és fizettek meglepetésemre már itt is hagytak engem és az őr kíséretével távoztak. A két nő távozása után kissé elfogott a gyanú, hogy valami nem stimmel akár nevezhettük volna félelemnek is de az őr távozásával csak a kék nő ült velem szembe akitől nem igen tartottam végtére elméletileg nekem kéne a gyilkológépnek lennem a szobában.
Miután megkaptam a teámat a nő rá is tért a lényegre rögtön három olyan adatot említett rólam amelyet nem kéne egy átlag embernek tudni csak a legnagyobb informátorokkal ellátót fontos személyeknek.
~ Ha már akart volna megölhetett volna amikor beléptem a terembe és hátat fordítottam az őrének valószínűsítem csak én nem vagyok tisztába kivel állok szemben. Ami többek között azt is jelenti, hogy a nőnek biztosra veszem, hogy van valami gondolat olvasó képessége vagy egy ember aki bír hasonló képességekkel vagy a jobbik eset, hogy csak egy jó informátora van.
Felkaptam a fejemet a nő szavaira és egy szende mosolyra derült az arcom
- Vagy úgy, nos igen tényleg nem csak nyaralni érkeztem. Szabad megtudnom honnan származik ez az információ tömeg?
Valahogy tisztában vagyok azzal, hogy erre kérdésemre úgy sem érkezik válasz ha igen akkor végi hallgatom ha nem akkor folytatom.
- De nem is ez a lényeg az újfajta drog feltalálóját keresem az ex-Shieldes tudóst. Ahogy látom maga tisztában van az ön körül zajló eseményekről feltételezem a kérdésemre is tudja a választ már ne vegye sértésnek.

Valamilyen szinten még mindig nem értem, hiszen ha rutin feladat volt és már rengetegszer elvégeztem, s még csak most történt meg, hogy valami baj történt, akkor... Továbbra sem mondhatná a saját hibájának, hiszen jobbnak kellett volna lennem, valószínűleg engedtem a figyelmemből és azért történhetett mindez. Mindenesetre is inkább annyiban hagyom, nem szeretnék azzal kötekedni, amit mond, nem azért, mert tartok tőle vagy ilyesmi, tényleg nem, sőt, kifejezetten barátságosnak érzem, egyszerűen csak nem akarom hogy kötekedőnek tűnjek, igaz csak a saját véleményem újra hangoztatása lenne valószínűleg, esetleg kicsit más szavakkal. A lélekszámra adott válasza érdekes, először saccol, majd pedig pontosít, érdekes, de nem tűnik lényegesnek, hiszen éppen árad az információ, én pedig igyekszem magamba szívni és megjegyezni, elsőre nem biztos, hogy menni fog, de reménykedem benne, hogy minden megmarad... Pedig annyira nem is sok. A mosolyára valahogy ösztönösen magam is mosolyogni kezdek, nem vagyok benne biztos hogy miért, de akkor is kénytelen vagyok, annyira... Kedves, kicsit szégyenlősen lehajtom a fejemet amíg túl nem teszem magam a dolgon, ez csupán néhány másodperc csak. Az említett két barátomról név alapján valahogy nem tudom eldönteni, hogy melyikük lehet férfi és melyikük nő, esetleg mindketten férfiak? Vagy sem? A tojáson viszont egy picit megakadok...
- Tojásból? - Kérdek vissza meglepetten, persze ez igazából csak költői kérdés, hiszen tudom rá a választ és csak így a hirtelen meglepettségtől jött reakcióként. Mindenesetre is kellemetlenül megvakarom a tarkómat, kicsit hülyén érzem magam a visszakérdezés miatt, de igyekszem ezen is túltenni magam.
- Mikor találkozhatok majd velük és... Miért élünk egy város alatt a csatornákban, ha magunk is kulturáltak vagyunk és feljárni is szoktunk? -

Félrebiccentem a fejemet arra, hogy kövessem, de nem szólok rá semmit, csak felállok a helyemről, ami annyira még mindig nem egyszerű, de feleannyira sem nehézkes mint korábban, avagy néhány perccel ezelőtt volt, közben pedig megfordul a fejemben a gondolat, hogy vajon ha ezen bizonyos barátaimmal találkozok... Mi lesz vajon belőle? Türelmesek lesznek? Ugyan olyanok mint amilyenek " az esemény " előtt voltak? A második feltételemre feltételezem, hogy igen, a magam kérdései miatt viszont furcsa érzések fognak el, kellemetlenek és kellemesek is egyszerre, ami lényegében teljes mértékben eltereli a figyelmemet a járás apróbb kellemetlenségeiről. Az egészből egy kanyar zökkent ki ahonnan lefelé haladunk tovább, amit pedig lent látok, attól szó szerint leesik az állam. Óvatosan és kicsit talán fájdalmasan féltérdre ereszkedek és megvizsgálom az egyiket közelebbről is, valahogy nagyon úgy érzem, hogy meg kell piszkálnom, hogy ez is olyan ismerősnek fog-e hatni, mint a korábbiak, vagy sem, lényegében nyers kíváncsiság, ezért Barnabásra sandítok és ha nem jelez, hogy ne csináljam, akkor óvatosan valóban megpiszkálom azt az egyet amit vizsgálgatok, nem akarom nyomkodni vagy ilyesmi, deformálni, eltörni... Ilyesmi, csak az érintésére vagyok kíváncsi. Maga a gondolat hogy én is egy ilyenből másztam ki, nem hat elképzelhetetlennek. Mindenesetre is idővel így-is úgy-is felegyenesedek és kissé értetlenül nézek a vezérre a magyarázatát követően.
- Tehát... Mutánsok vannak odafent és emberek... De mi hogy nem lehetünk mutánsok, ha sugárzástól mutálódtunk? - Mellesleg ismerős a mutáns fogalma, azt hiszem talán tudom is, hogy mi az, talán.

- Köszönöm a hasznos információt. Ahogyan látom magának sem túlzottan érdeke a doktor éltben maradásának kérdése. Vissza térve igen megköszönném ha elárulná merre találom ezt a drog gyártó üzemet. Bizonyára ha vissza követem a szálakat egy idő után megtalálom a doktort.
~ A nő feltűnően segítő kész hisz árt az ő üzletének is ez az újfajta drog ha sikerülnek eljutnom a gyártósorokig ott bizonyára tudni fogják az ottani fejesek mint és merre van a doktor ha meg nem akkor megyek tovább amíg meg nem találom.
A teát közben felemeltem míg a nő válaszát vártam és bele kortyolgattam.
Eközben azon filozofáltam, hogy vajon van kém a Cinamó családban minden esetre amikor haza térek jelenteni ezt mindenféle képen említenem kell.
~ Ha kék nő tudott az érkezésemről és azt is, hogy kivagyok akkor ilyen alapon mindenki akinek van hatalma illetve bír némi információ szerzési lehetőséggel tudhatja, hogy itt vagyok és, hogy miért. Innentől kezdve dobhatom a turistát játszok és csak nyaralni jöttem dumát.

Mondatomat befejezve tudtam abba pár kissé kínos percben, hogy a nő mire akar kitérni.
Miután megszólalt nos igen pont azt mondta amire számítottam is.
- Természetesen nem.
~ Még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna.
Körbe tekintettem a szobán majd pár másodperc eltelte után miután a borostát a szakállamon megsimogattam már folytattam is.
- Nem vagyok biztos benne javítson ki ha tévednék de ezt a helyet elnézve alig ha lenne szüksége még több pénzre de ha még is mennyire gondolt illetve ha nem pénzre akkor?
Bele kortyoltam a teába még egyszer várván a nő válaszát még a végén valami olyan szívességet fog kérni amire jelenleg nem érek rá például még egy merényletet vagy ha szerencsém van beéri egy kis pénzel is de ha valami apróságot kér és az info megfelelő esetleg egy drog szállítást még az is megoldható.

Úgy érzem jó döntés volt a részemről, hogy óvatosan piszkáltam meg a tojást, nem pedig csak úgy nekiestem, hiszen igencsak sérülékeny, óvatlansággal akár többet is tönkretehettem volna, valószínűleg senki sem örült volna neki, jómagam sem, hiszen mi jó lenne benne? Barnabás válaszára megdörzsölöm az államat, ismerős a téma és most hogy így mondja... Hmm... Igaz a vége nem tetszik, ennek jeléül pedig csak egy nagyon picit elhúzom a számat, de ezt is hamar letörlöm a képemről.
- Tehát a különbszég... Hogy ők beavatkoszász nélkül aszok, amik, mi pedig asz említett külsző behatássok miatt vagyunk moszt itt, ennél egyszerűbben nem hiszem, hogy meg lehet fogalmaszni... Nem tudom, hogy mennyire vagyunk tanultak de aszért kérlek ne néssz ennyira osztobának, hogy ennyit nem tudok megérteni. - Fejezem ki magam amúgy felháborodás nélkül, nyugodtan és egy mosollyal meghintve az egész végén. Nem érzem magam annyira ostobának, mint amilyennek ő tekint engem, feltételezem, hogy nem is vagyok annyira sík, hiszen... Vagy.. De? Nem, kizárt, akkor nem lehetne annyi dolog ismerős. Vagy ez természetes? Is-is, megmaradok most ennyiben... Illetve hát.. Na jó nem, nem szeretném most ezt húzni magamban, vannak fontosabb dolgok is amikre figyelni kéne, igaz itt már nem nagyon, legalább is nem hiszem. Azért remélem, hogy a gyors felfogásom bizonyít valamennyi sütnivalót és nem negatív reakciót vált ki, erre talán gondolhattam volna egy picivel hamarabb is, bár nem nekiesve adtam elő a gondolataimat, agresszívan... Miért is foglalkoztat még ez?

~ Hmm "my enemy's enemy is my friend" huh ? Ismerős mondat sokszor hallottam már.
Miközben hallgattam a nőt és gondolkodtam a válaszon beugrott, hogy veszteni valóm nincs és egy kérdést megér a központ felé.
- Nos rendben élnék a telefonálás lehetőségével.
~ Arra gondoltam, hogy ha kicsibe játszanánk itt lenne a pillanat amikor szólni kéne, hogy ha téves információt kapunk akkor következményei lesznek de a helyzetet a nő kellő komolysággal kezelte és látszott, hogy tudja, hogy mit csinál és nincs szükség ilyesfajta fölösleges mondandókra.
Megittam a maradék teámat majd a ruhám alól elővettem a papírt amire a címeket és a telefonszámokat írtam fel de természetesen ezt úgy, hogy csak én lássam a papíron szereplő információkat.
- Volna szíves elmondani hol találom a telefont.
Amennyiben megmutatja elkezdtem az egyik vezető beosztású Cinnamon családtagot hívni természetesen előtte próbáltam legjobb belátás szerint szemügyre venni a telefont, hogy biztos ne hallgassák le ha kicsit is gyanúsnak találom inkább a mobilomról telefonálok egyet.

Elmosolyodok a fejsimogatástól, igaz nem számítottam rá és kissé gyerekesnek hat, bár, hamarosan töltöm a huszadik életévemet, így belegondolva eléggé fiatal vagyok még, nem kifejezetten gyerek, de nem is felnőtt... Fiatal felnőtt, azt hiszem ez lesz a megfelelő kifejezés, a lényeg az, hogy jól esik.Továbbá érdekes dolgokat mond, genetika meg molekuláris biolgóia... Hát rendben, ja meg hogy tudós, én pedig lenyűgözve innám a szavait, de félbehagyja a mondatot és int, hogy kövessem.
- Nem tudom, hogy miért fejeszted be, de kérlek valamikor a köszeljövőben majd fojtaszd, lenyűgöszőnek és különöszen érdekfeszítőnek hangszik amit mondtál. Te voltál köszülünk asz elsző? - Számomra magyarázná, hogy miért ennyire okos, bár sok egyéb válasz is magyarázná, igaz most éppen ezen kívül egy sem jut az eszembe. Lényegtelen, az út maradék részében csendesen követem és nem nehéz észrevenni, hogy nem arra megyünk mint amerről jöttünk, helyette egy rövidke séta után pedig valami teljesen ismeretlen helyre érünk ami... Illat és kinézet alapján valahogy azt sugallja nekem, hogy " étkezdeeee.... " a számban pedig össze is fut a nyál, kis meglepődött elbambulásomnak hála majdnem sikeresen ki is folyik abból, de szerencsére időben kapcsolok és sikerül megelőzni ezt a kis kellemetlenséget. Érdeklődve nézek végig rajtuk, két fiú és egy lány, vagy talán már férfiak és egy nő, de nem úgy volt, hogy csak ketten... Óh, ketten a tojásból kikelés óta, ki tudja, hogy azóta hány barátom van még... Valószínűleg ők hárman, közeliek legalább is. Ők sem selypítenek, érdekes. Mindenesetre is végül is elmosolyodom, nem tudom igazából, hogy mit mondjak nekik... Ja de, válaszolok az egyetlen feltett kérdésre.
- Felettébb jól, csak még picit gyengén. -

Mondjon bármit is Barnabás, akkor is érdekelnének az ilyesmik és úgyis fel fogom még keresni őt ezek miatt, remélhetőleg nem fogja zavarásnak venni, mindez a tekintetemből is tükröződik amit a válaszára adok, de nem is igazán tudom, hogy miként csinálom azt a bizonyos tekintetet, egyszerűen csak jön. Az a meglepődöttség persze, amit azzal okoz, hogy közli a mutáns létét, a felszín alatt marad, valahogy eléggé mélyen, erre pedig máris rá tudnék vágni viszont jó néhány kérdést, de most inkább nem akarok már ezekbe belemenni, ennek már elmúlt az ideje, majd legközelebb. A többieken megkönnyebbülést és örömöt érzek, ez segít valamilyen szinten feloldódni velük kapcsolatban, nem is csak valamilyen szinten, igazából nem tudom rendesen szavakba önteni. A kérésnek megfelelően, bár egy picikét még mindig szégyenlősen, de leülök közéjük. Maga a kérdés váratlanul ér, valahogy nekem mintha rémlene valami az orvosi titoktartásról... Vagy... Az súlyosabb esetekre vonatkozik? Létezik egyáltalán ilyesmi? Lehet nem kéne olyasmin agyalnom, amit magam sem tudok biztosra. Ami jelenleg lényegesebb, hogy a kérdés után érzek valamit... Szomorúság, de nem magamban, nem... A barátaimban. Felettébb furcsa és szokatlan, hogy képes vagyok érzékelni másokat, de... Korábban is éreztem a megkönnyebbülést, vajon az is ugyan ilyen volt? Vagy csak bebeszélem magamnak ezt az egészet?
- Igen igasz, szemmire szem emlékszem... Remélem, hogy asz idő megoldja eszt a problémát.- Kicsit kellemetlen ezt így kimondani, megint, nem is tudom hanyadszor, de ezúttal egy teljesen más társaságnak, mint amivel ezidáig találkoztam.

Saját telefonomat használva biztos ami biztos sikerült elérnem a "főhadiszállást".
- Üdv itt Tank sikerült kapcsolatba kerülnöm egy dorgokkal üzletelő informátorral aki azt az ajánlatot tette, hogy ha információval látjuk el a "kéz" szövetkezetről akkor cserébe ellen információt szolgáltatnak a drog készítésének helyéről. Apropó tudtak az érkezésemről, az még sem volt olyan titkos mint gondoltuk.
A válasz pár perc múlva meg érkezett egy file formájában. A file-t gyorsan átfutottam végig nézve a szöveget, hogy jót küldtek e át. Majd a mellettem lévő telefonra átküldtem ezt a file-t ezt követően elindultam kifele a szobából egyenes vissza a kék nő felé. Ha még mindig ott ült akkor leültem mellé és átnyújtottam neki vissza a telefonját amit kölcsön adott. Átadás közben először felmutattam neki, hogy jól látható legyen a rajta lévő file.
- Tessék
Majd vártam a nő válaszát ha az nem volt automatikus kis hatás szünet után akkor az információ után érdeklődtem.

A nőnek megfeleltek az általam adott információk. Majd elkezdte mondani az általam várva várt információkat.
- Nos igen manapság majd, hogy az ellentéte a kivétel.
A kis tabletet azonnal szemügyre veszem. Majd nagyon figyelmesen megjegyzem a neveket és bele vésem őket a fejembe.
~ Shen Ti képességek ismeretlen.
~ Jobb keze Ming Chan, telepata REMEK már csak ez hiányzott.
~ Nehezen lefizethetők és mind mutánsok egyre jobb és jobb ez a küldetés. A gyár a külső részeken van, a dzsungelben, egy régi elhagyott gyár belsejében nos ide már nagyobb felszerelés kell izgalmamban egy coltal is oda mentem volna ellenük de azért én se ma kezdtem.
- Rendben van köszönöm öröm volt önnel üzletet kötni.
Ha nem mond mást elköszönök tőle majd kifelé menet felveszem a fegyveremet ha minden rendben van vele miután elellenőrzőm akkor taxit rendelek magamnak és elindulok vissza fele a szállásomra.

A... Professzor... Ja, végül is az, szóval távozik, jómagam is biccentek, nem szándékozom feltartani, feltételezem, hogy sok dolga van. Ismét rám terelődik a téma, ami nem lep meg, ellenben nem értem a felmerült kérdést.
- Kétszég? - Kérdezek vissza kicsit értetlenül.
- Nincsenek kétszégeim csak néhány aprószághosz még újra hosszá kell szokni. - Azt hiszem, bár egyre biztosabb vagyok benne. Felmerül az újra megismerés, ami az eddig tapasztaltak alapján egyáltalán nincs ellenemre, hiszen el kell ismernem, hogy igencsak kellemes társaságot nyújtanak, kedvesek, közvetlenek és... Nem is tudom, hogy miként írhatnám le őket, talán úgy, hogy érzem a törődésüket, bár kicsit bizarrnak érzem eleinte ezt a gondolatomat, de gyorsan átgondolva... Valóban így érzem, szóval ennyit a bizarrságról.
- Állok elébe, már moszt eléggé szimpatikusznak tűntök. - Válaszolok, majd pedig letekintek az ételre és mélyen elveszek a " tekintetében " és a nyáltermelésem is erősen megnövekszik, nem mintha az illatoknak köszönhetően eddig nem lett volna erős.
- Finomnak nész ki... - Jelentem ki az egyértelműt a nagy koncentrációmban, vagyis az ahhoz hasonló állapotomban, majd pedig bele is kóstolok a húsba. Az ízétől végig fut a gerincemen egy kellemes, hűvös érzés, lényegében megborzongok tőle, a jó értelemben.
- Mmmmh esz isszteni! - Szinte teli szájjal beszélek, szinte. Iszonyatosan éhes vagyok.

Evés közben eljut a tudatomig amit beszélnek, bár néhányszor megakadok közben, ahogyan érdekesebb dolgok hangzanak el, legelőször akkor amikor az " ijesztő lehet " merül fel. Végig gondolva... Valóban az, főleg ahogyan végig suhan az agyamon a gondolat, mely talán úgy tíz perccel ezelőtt is megtette ugyanezt, de a hirtelen társaságtól teljes mértékben kiment a fejemből... Hogy vajon mennyi, úgyszintén fontos dolgot felejthettem el? A titkaim, a kedvenc helyem... Ha voltak ilyenek, maga a kolónia, rengeteg dolog s bár kevés ilyet soroltam fel, ki tudja, hogy mennyi személyes kis apróság. Ettől a ponttól kezdve egy rövidke ideig, bármennyire is finom az étel, valahogy nem esik annyira jól... Egészen addig, amíg el nem hangzik a feromonos kérdés, amire bólintok, plusz a többi érdekes dolog, ez ismételten elfeledteti velem a helyzetet, vagy legalább is annak súlyosságát, visszazökkent ebbe a békés állapotba. A vízre kicsit tétován tekintek, hirtelen az sem igazán jut eszembe, hogy van-e íze, vagy ízetlen... Lényegében ez-az egyetlen indok, hogy miért tétovázok, bár végül is úgy döntök, hogy megválaszolom magamnak a kérdést és akármilyen is, egy eléggé jóízűt kortyolok, mert hát ez bizony már kellett, még ha ittam is egy keveset korábban. Csak ezután válaszolok a kérdésre... Ez pedig nem sok időhúzás, csak néhány másodperc.
- Szóval akkor mi... Nem szoktunk úgy igaszán beszélni, csak Barnabasszal? - Kíváncsi vagyok, hogy jól értem-e. Tulajdonképpen több dolog nincs egyenlőre amit nem értek, minden ami lett volna, el lett magyarázva és lényegében már csak biztosra szeretnék menni... Hmm, mégiscsak lenne még egy apróság, de ez tényleg apróság.
- Ész moszt hol vagyunk? -