Madripoor (Távol-Kelet, SEAR)

Bólintok a szavaira, majd pedig " figyelem ", hogy mit csinál. Elővesz valamit, majd pedig a kezembe adja, tökéletes, elteszem az egyik zsebembe, jó mélyre, majd pedig ugyan abból húzom elő a pénzt és adom oda neki, több mint biztos, hogy elég lesz. Az eddig is jelen lévő mosolyom meglehetősen elégedetté válik, valamint megjelenik benne valami más is, valami olyasmi ami megmozgatja az embereket, legalább is az eddigi észrevételeim alapján.
- Most, hogy ezzel megvagyunk, mit szólnál hozzá, ha te meg én esetleg... Kicsit aktívabban töltenénk el az éjszaka hátralévő részét. - Beszéd közben finoman közelebb hajolok hozzá, ha hagyja akkor finoman hozzá is simulok, kissé... Eléggé úgy viselkedve, mint aki perverz és ki van éhezve... Nos az első része talán igaz is... A lényeg, hogy ezen múlik, hogy milyen gyorsan lesz kiütve, ha belemegy a játékba, akkor nem most, abban az esetben lehet, hogy még egy kis ideig megpróbálom visszacsalni a tánctérre, egy kis alkoholizálás miatt, aztán pedig "haza" csalogatni, még mindig ugyan azon céllal és csak ott fogom leütni. Ha ez így nem megy... Akkor kénytelen leszek itt egy nyitott tenyeressel kifektetni, amikor hátat fordít, amit az eddig is hallott lépteiből nem nehéz megállapítani, igaz a zene tompít, de kiszűrhető és valószínűleg eléggé kondiban vagyok ahhoz, hogy innen elcipeljem odáig, néhányan furán fognak nézni de úgysem látom, ha pedig kérdeznek akkor piával kiütötte magát és nem hagyhattam ott, ennyi, ebben az esetben csak a hátsó kijáratot kell megtalálni, biztos, hogy van és tutit, hogy csak bentről nyílik kifelé.

Megengedek magamnak egy elégedettnek mondható kuncogást, ahogyan érzem, hogy a nyakamat csókolja, viszont az örömöm nem tart sokáig, mert valaki eléggé modortalanul közbevág, ez pedig igazából keresztbe húz mindent, legalább is az A tervet biztosan. Nincs más választásom így, eltüntetem a boldogság jeleit az arcomról, majd pedig egy határozott mozdulattal tarkón verem a dílert, innentől pedig minden úgy történik, ahogyan történnie kell, a kezemmel érzem, hogy lefele esik, majd pedig puffan a földön, eléggé természetes esésnek tűnt és nem szól egy szót sem, valamint nem is nyögdécsel, így valószínűleg ténylegesen elájult. A másik alak felé fordulok, zsebre teszem a pirulát, hogy semmiképpen se lehessen baja, majd pedig átlépve az " emberem " felett beállok közé és az ismeretlen közé.
- Távozz. - Ennyi figyelmeztetést adok, de nem hiszem, hogy működni fog, ezért készülök a legrosszabbra, bár a testtartásom laza, bármikor készen állok arra, hogy ugorjak, de nem teszem, bölcs leszek, ha ellenséges, megvárom, hogy ide jöjjön, a léptei alapján amúgy is be tudom mérni, hogy milyen messze lehet. Ha valóban ide jön... Nos, megpróbálom az utolsó pillanatokban kicsit kinyújtani a kezeimet, a testén tájékozódva könnyű megállapítani, hogy mennyire magas, mennyire lehet izmos és így könnyű megtalálni a karjait is, ha pedig azok megvannak, akkor egyszerűen megpróbálom megragadni az egyiket, történetesen a jobbat, majd pedig egy fordulattal, már ha lendületesen jön, nekivágni a falnak a saját erejével, utána pedig egy gyors féltérdre ereszkedéssel átdobni magam felett a padlóra, és az eddig összegyűjtött töltésem fejére való közeli leadásával próbálom biztosítani, hogy ott is marad egy ideig, addig pedig nekem lesz időm távozni, remélhetőleg. Viszont jobban örülnék neki, ha csak egyszerűen távozna, tőlem riaszthatja a biztonsági őröket is, addigra már úgysem leszek itt, de inkább hagyjon békén.

Meglepődve tapasztalom, hogy nem látom a személyt, aki " rosszkor van rossz helyen " és valószínűleg ennek a meglepettségnek köszönhetem, hogy nem tudok eléggé gyorsan reagálni a közeledésére, oly annyira nem, hogy még csak egy normális mozdulatot se tudok tenni, ami egy másodperc se lenne. Arra számítok, hogy a következő amit érzek csak egy éles fájdalom lesz és annyi, de nem így történik, csak fog, így pedig nem látom vészesnek, legalább is ezt a részét, mert másrészt viszont idegesít amit beszél, nem lenne ennyire vészes ha nem fizettem volna érte, de így viszont nagyon idegesítő. Nem hiszem, hogy harccal itt sokra mennék, főleg azért nem, mert valószínűleg egy függő, azért ennyire fontos neki, hogy képes megtámadni egy vak lányt csak így féreg módon bármiféle normális előzmény nélkül. A lényeg, hogy így marad a verbális harc, ami most eléggé furcsa lehet így hirtelen, de azért megpróbálom.
- Maga képes megtámadni egy vak nőt egy fiola miatt? Undorító legalja... - Nem véletlen a magázódás - ... Ide figyeljen, ha most azonnal távozik akkor elkerülheti a börtönt és úgy tehet, mintha mi sem történt volna, azonban ha tovább folytatja ezt a fajta viselkedést kénytelen leszek magát is lecsukatni nemzetközi nyomozás akadályozásának vádjával és valószínűsíthető függőséggel. Csak úgy mint ezt a dílert, mivel már megvan a kézzelfogható vád alap. - Igen, ez gyökérség, de ki tudja, lehet, hogy működik, ha mákom van akkor megijed és se szó, se beszéd távozik, ha viszont nem teszi és kérdezősködni kezd, nos az érdekes lesz, remélhetem, hogy nem így lesz, de úgyis össze tudnék rá hazudni valamit, eléggé jól tudok rögtönözni ahhoz, hogy megtegyem. Azt is csak remélhetem, hogy más ezt nem hallotta, mert ha igen akkor eléggé nagy gázban vagyok.

Ahogyan magamhoz térek egy pillanatig furcsa módon jól érzem magam, nem igazán történt még meg velem, hogy leütöttek, így pedig elsőre nem tűnik annyira vészesnek, viszont pár pillanatig tart ez csak, s utána fogom fel, hogy mennyire fáj valójában a fejem. Túlzottan sokat vártam a szavaimtól, bár nem is igazán értem, hogy miért, hiszen valószínűleg egy lecsúszott gerinctelen drogossal volt dolgom, valószínűleg. Viszont most teljes mértékben egyedül vagyok, első dolgom pedig, hogy felülök és beletúrok a zsebembe és... Meglepő módon még mindig nálam van a tabletta, ahhoz képest, hogy annyira akarta, nálam hagyta, meglepő, viszont a díler sehol sincs, ami pedig arra utal, hogy valószínűleg jobb lenne most azonnal lelépni. Egy kis hezitálás után felállok és megindulok abba az irányba visszafelé, amerre emlékszem, hogy arról jöttünk, közben pedig a tarkómat dörzsölgetem... Jó kérdés, hogy miként is akarom én ezt innentől tovább folytatni, mert lövésem sincs, nem hiszem, hogy lesz még egy ilyen jó alkalmam egy dílert "megszerezni", így hogy a bánatomat elfojthassam, amint visszaérek az első dolgom az, hogy megkeressem a pultot és..
- Valami erőset, mindegy hogy mit csak erős legyen, nagyon.. - A többi nem érdekel, ez teljesen félre ment, pedig milyen jól indult az egész, de persze mindig kell lennie valakinek, aki belerondít nekem, de a hangját megjegyeztem, csak fussak vele össze még egyszer, megkeserüli majd, az biztos.