Re: Madripoor (Távol-Kelet, SEAR)

by **Reptile** Szer. 26 Dec. 2012, 01:20

Megtalálom a pultot, bár egyáltalán nem könnyedén, valószínűleg sokkal egyszerűbb lenne, ha nem lennék vak, mert így zavaros most kissé minden, azt hiszem talán ilyen számomra a szédelgés, nem is tudom... Külön ilyet még nem éltem át. az egészben tényleg a legkellemetlenebb talán a fejfájás, meg a ténye annak, hogy felsültem, de a bosszúm utoléri, akárki is legyen az! Mindenesetre is rendelek, ki is kapom, belekóstolva pedig egy picit elégedettebbé válok, az pedig meglátszik az arcomon is. habár nem nagyban, csak egy nagyon, de tényleg nagyon halovány mosoly jelenik meg, ami a pultos lány kérdésére el is tűnik.
- Nem... De nem szükséges, csak rossz napom van, valaki leütött, most heverem ki és ez a kisebb problémám. - Azt hiszem eléggé bő voltam, beszéd után pedig iszok egy keveset az italomból, választ pedig nem is várok, nem hiszem, hogy lesz, mert végül is nem kell mentőt hívni, valószínűleg magától is el fog múlni a fejfájás és a maradék kellemetlenség, hacsak nincs agyvérzésem, de akkor meg nem hiszem, hogy felkeltem volna a földről... Nem mintha orvos lennék, hogy tudjam mi mivel jár. Amikor nem iszok, akkor inkább takarom a poharam tetejét, nem akarom, hogy valaki jókedvében bele rakjon valamit. Lassan pedig valószínűleg indulhatok "haza", mivel díler nélkül valószínűleg nem sok értelme van annak, hogy itt legyek, leszámítva persze a szórakozást, amihez így viszont teljes mértékben semmi kedvem sincs már.

by **Henry White** Szer. 26 Dec. 2012, 11:29

A taxis sem törődik velünk, ahogy a portán sem kérdez senki semmit. Ilyen könnyen sem ment még semmi, mióta itt vagyok. Ledobom a férfit az ágyra, majd homlokomat ráncolva körbe nézek. A lámpa ég, az erkély ajtó tárva nyitva, viszont sehol senki nincs a szobában. Ez furcsa.....
Történt volna valami? Sietve a telefonhoz lépek, és a portánál érdeklődök, hogy a társaim visszajöttek-e, vagy nem-e távoztak sietve.
Ha sikerül valamit megtudnom, máris a férfihez lépek és egy-két pofonnal vagy vizet borítva az arcába megpróbálom felébreszteni. Közben azon gondolkozok, hogy mit is kezdjek vele. Jó ötletnek tűnt a dolog, de most eléggé kétséges a dolog, ki tudok-e húzni belőle valami hasznosat. Mert ha csak egy kisstílű díler, akkor nem sokra megyek vele. És miért van itt minden tárva nyitva kezdek aggódni.

by **Quentine Constantine** Csüt. 27 Dec. 2012, 22:07

A válaszok pontosan azok, amikre vártam, leszámítva azt, hogy néhány lányt már elég régóta tartanak itt. Őt vagy alkalmakra adták el, vagy eddig nem kellett senkinek, bár az utóbbi kétlem, akkor már rég megszabadultak volna tőle.
Miután kicsit kisírom magam, megpróbálok megnyugodni, magamhoz húzom a lábaimat, hogy kisebb legyek, biztonságban érezzem magam, és ne érezzem úgy, mintha a sötétség elnyelhetne. Elképesztőnek tűnik, hogy nem emlékszem egyáltalán semmire. Értem a körülöttem zajló világot, más emberek motivációját, és tudom, miért mondják és teszik azt, amit. Mégsem tudom megmondani, hogy milyen tapasztalatokból, milyen emlékekből vonom le ezeket a következtetéseket. Olyan, mintha minden elveszítené az értelmét. Az egyenlet első és utolsó sorát látom csak, bedobok egy fekete dobozva egy csomó furcsa dolgot, és a végén kijön a válasz, de nem tudom, mi történik a kettő közt.
Kicsit éhes vagyok. Vajon milyen gyakran adnak enni?
Abban biztos vagyok, hogy az adagok elenyészőek, láttam, milyen soványak voltak a lányok, és valószínűleg a minősége sem jobb a kutyakajánál, de enni csak kell valamit. Lefogadom, hogy nem tettek félre korábban élelmet, nem készülnek a szökésre, nem gondolkodtak a lehetőségeiken, nem számolták meg a fogva tartóinkat... Látták meghalni az egyik lányt, és ez nekik elég volt, hogy beletörődjenek a félelembe, a megaláztatásba, az emberségük eltiprásába, a kínokba...
-Én meg fogok szökni - mondom ki az egyetlen dolgot, amiben biztos vagyok, mióta magamhoz tértem.

by **Thorhalla** Pént. 28 Dec. 2012, 10:23

2046. december 10. hétfő – Madripoor
Résztvevők: Laura Orrin, Tomek Wind, Lara Storm, Rachel Wilcox és David Ethan

Lara bólintott David szavaira, és már tette volna el a telefont, amikor arra egy szöveges üzenet érkezett. Még megnyitotta, majd átadta a telefont Dvidnek.
- Ez a tied, azt hiszem – mondta.
Ha a fiú megnézte, akkor valóban rájöhetett, hogy igen, egy cím volt az üzenetben és egy rövid szöveg: „Ő talán segíthet, anyád.”

Tomek felhívja a portást, de mivel ő csak Lara-t és Tomeket látta korábban és a fiú mit sem tudott egyelőre Davidről és Rachelről, ahogyan a portás sem, így nem tudott semmit sem megerősíteni. Nem látta a lányt visszajönni, akivel a fiú megérkezett, ennyit tudott mondani. Ha a fiú gyorsan körbenéz nem hiányzott semmi, ellenben alkoholszag volt és valaki használta a fürdőt. Néhány pofonnal ébresztette fel a leütött dílert, aki még félkómás állapotban a másikat kedzte el szidni.
- Nyomorult kis ringyó… csak találjam meg… hát te? – nézett fel a fiúra.

- Ah értem –felelte a pultos.
Egyáltalán nem érdekelte, hogy leütötték, valahogy úgy volt vele a hangja alapján, hogy még egy. Vagyis ez erre teljesen átlagos volt. Az ital elfogyasztása és kifizetése után Laura pedig elindul kifelé a szórakozóhelyről. Senki sem állította meg és néhány perc múlva, ahogyan a tömegen átverekedte magát végre a friss levegőn volt az utcán, ami a fejének is igencsak sokat használt.

A lányok meglepetten néztek Rachel-re a szavai után.
- Hogyan szöknél meg, van valamilyen képességed, amivel feltudod fogni a puskagolyókat, ha utánad lőnek, vagy a kutyákat elkerülöd? – kérdezte az egyik.
- Valami raktárépületben vagyunk, négy szobára a kijárattól és az udvartól. Az hatalmas hely, tele őrökkel kutyákkal, utána három méteres kőfal, tornyokkal és szöges kerítéssel a tetején. Hogyan akarsz kijutni, van terved? – kérdezte elszántan az egyetlen fekete bőrű lány, ő eddig csöndben volt és ő volt a legrégebben itt.

by **Sarah** Pént. 28 Dec. 2012, 12:15

Felfogta és már tenné el a telefont, csak üzenet... Mindig a legjobbkor, bár igaz ez engem nem igazán érdekel, nem az én dolgom, legalább is addig nem, amíg át nem adja a telefont azzal, hogy ez valószínűleg nekem jött... Meglepetten pislogok párat, mert hát lehetséges lenne, hogy ennyire gyors volt? Ahogyan pedig megtekintem... Igen, valóban ilyen gyors volt, de anyám hogy képes ennyire gyorsan üzenetet írni? Mik ki nem derülnek ma... De végül is felderül az arcom, talán mégiscsak van megoldás.
- Tudtam, hogy nem hagy cserben. - Bár arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan vissza is fog jelezni. Néhányszor átolvasom a címet, memorizálom, majd pedig valószínűleg most már véglegesen visszaadom Larának a telefonját, akivel kapcsolatban pedig örülök, hogy nem kérdezősködik, mert a végén még meg kéne hogy öljem... Na jó nem, de azért örülök, hogy nem kell magyarázkodni, mert hát eléggé érdekesen venné ki magát az, hogy " ja az anyám bérgyilkos és az egyetlen nagyobb kapcsolatom az alvilággal... ", apám meg SHIELD ügynök volt, csak azt tudnám, hogy miként hozták ezt összes azok ketten. Volt érzékük a választáshoz, az biztos... Na de ez most nem lényeg.
- Meglesem, hogy is lakik ezen a címen, vagy tartózkodik ezen a címen... Jössz velem, vagy visszamész oda - bökök a szórakozóhelyre - esetleg a lakásotokba? - A válasza után pedig, ha feltételezhetően közeli cím, akkor elindulok gyalog, ha pedig nem, akkor taxi, más kérdés, hogy miként fogom azt fizetni... Mert pénzt igazából nem akarok kuncsorogni, valahogy olyan érzésem van, hogy így is sokat kértem már.

by **Henry White** Pént. 28 Dec. 2012, 13:03

A portán nem tudnak semmit sem, ingerülten lecsapom a kagylót. Valamiért van egy furcsa érzésem, hogy történt valami. Idegesen körbenézek, de alkohol szagon és azon kívül hogy valaki használta a fürdőt mást nem találok.
Végül a dílert ébresztgetem fel, aki még mindig elég zavart, mert a nőt kezdi el szidni és csak később vesz észre.
-Üdv, haver. Az a kis csaj alaposan elbánt veled, én szedtelek össze, és idehoztalak....persze nem minden hátsó szándék nélkül....-
Barátságosan kezet nyújtok neki, és felsegítem az ágyról, ahol még mindig fekszik. Remélem hamar kitisztul a feje, hogy felfogja a mondanivalómat.
-A főnökeim, szeretnének beszállni az üzletbe, mint terjesztők, a mutáns drog üzletbe, és ehhez nagytételben eladót keresek.....de mivel elég újak vagyunk a piacon, reméltem te tudsz segíteni ebben nekem....-
Elég gyenge érv, de talán ér valamit a tény, hogy megmentettem a lánytól.

by **Reptile** Pént. 28 Dec. 2012, 13:29

A pultostól igazából pontosan ezt a reakciót vártam el, vagyis majdnem, arra számítottam, hogy válasz sem fog érkezni, így viszont kénytelen vagyok fanyarul elmosolyodni. Végül megiszom az italt és úgy döntök, hogy ideje távozni a pulttól, s még éppen csak az utolsó pillanatban jut eszembe, hogy elfelejtettem fizetni, szóval gyorsan letudom, majd pedig szinte szó szerint átverekszem magam a tömegen. Felkapott egy hely ahhoz képest, hogy... Na jó, az egyik legolcsóbb hely és még alapjáraton jónak is tűnik, szóval mit is akartam én mondani? Ennek fényében semmit. Kint a friss levegőn megváltozik pár dolog, egyrészt kezd rendesen tisztulni a fejem, meg alábbhagyni a fájdalom.
- F@sza... - Mormogom halkan, majd pedig megindulok abba az irányba, amerre emlékszem hogy... Nos amerről jöttem idáig is, vissza kell mennem a szobába és ki kell találnom, hogy miként is legyen ez az egész tovább. Mondjuk legalább a pirula megvan, szóval egy kis siker. Viszont még mindig úgy áll a helyzet, hogy erre a helyre valószínűleg már nem jöhetek vissza, szóval máshol kell majd megpróbálkoznom ugyan ezzel, már ha menet közben nem jut valami jobb módszer az eszembe, amit viszont kétlek. Mindenesetre is, amint vissza érek, az első dolgom, hogy kinyitom az erkély ajtót, had szellőzzön kicsit a szoba is, már ha ennyire jobban lettem tőle az utcán, valószínűleg ott sem fog ártani.

by **Quentine Constantine** Kedd 01 Jan. 2013, 20:42

Kibújt a szög a zsákból, rögtön kiderült, hogy azért valamit mégiscsak tudnak. Fegyveres őrök, kutyák, szögesdrót és fal. Ez már valami. Valami, amin el lehet indulni.
-Nem tudom, hogy van-e különleges képességem. Nem emlékszem semmire, még magamról sem. De azt tudom, hogy emlékszem, milyen érzés friss levegőt szívni. Ha becsukom a szemem, elképzelem, ahogy szabadon lebegek. Nem tudom, ez valós-e. De ha az, vissza akarom kapni. És inkább halok meg próbálkozás közben, mint hogy itt rohadjak meg egy koszos lyukban, belenyugodva abba, hogy életem végéig rabszolgaként éljek - válaszolom a fekete lánynak.
-Te már régóta vagy itt, volt alkalmad kifigyelni, kihallgatni, hogyan és mikor váltanak őrt. Esetleg van-e köztük gyenge láncszem, akire hathatunk, vagy aki nem annyira éber. És ti is - fordulok a többiekhez - láthattatok, hallhattatok olyan dolgokat, amiket felhasználhatunk. Minden apró részlet kellhet. Nincs sok esélyünk. Nincs még semmilyen tervem. És nem tudom, hogyan lenne lehetséges megszökni. De hiszek benne, hogy sikerülhet, és az utolsó csepp véremig küzdeni fogok érte.

by **Thorhalla** Szer. 02 Jan. 2013, 09:54

2046. december 10. hétfő – Madripoor
Résztvevők: Laura Orrin, Tomek Wind, Lara Storm, Rachel Wilcox és David Ethan

A fickó elfogadta a segítséget és felült az ágyon. A tarkóját masszírozta, majd a halántékát, amiből eléggé egyértelmű volt, hogy még mindig fejfájással küszködik.
- Kösz haver – nyögte.
Az érvelésre figyelt, bár inkább a szobát mérte fel, hogy hol is van, annak hála, hogy nem valami cellában, vagy megkötözve, vagy éppen nem halott ennek hála némileg megnyugodott. A kérdésre pedig már nekilátott válaszolni.
- Akkor el kell…
A szavai elakadtak, kicsit lassú volt még az eszméletvesztéstől, de csak leesett neki, hogy nem járhat el a szája.
- Nem… nem vagytok olyanok, azoknak van eszük, hogy ne egy semmit sem tudót keressenek fel. Kik maguk, Interpool?

Lara csak néhány pillanatig gondolkodott a válasz előtt.
- Elkísérlek – mondta.
Nem volt túlságosan nehéz találni, egészen pontosan leinteni egy taxit, ami végül is a megadott címre vitte a párost. A taxi elhagyta ezt a külsőbb részeket és a benti, gazdagabb részekre vitte őket. itt már tényleg mindenhol felhőkarcolók, gazdagság fogadta őket. végül a taxis az egyik toronyépület előtt tette le őket, Lara fizette ki a taxit, majd ahogyan az már távozott tette fel a kérdést.
- Kit keresünk itt? – érdeklődött.

Laura visszaérkezik a hotelba és felmegy a szobájába, amikor kinyitja az ajtót, hogy friss, bár meleg levegő jöjjön a szobába, akkor érzékelheti, hogy a vele egy szinten levő összes erkélyajtó zárva van, egy közelit kivéve és mivel amilyen hely volt Madripoor ott bizonyosan otthon is volt valaki.

A lány is megcsóválta a fejét.
- Mi sem tudjuk, hogy mutánsok vagyunk-e vagy sem – mondta a lány. – De valószínűleg inkább emberek, mert azokat könnyebb elrabolni.
Ahogyan Rachel koncentrálni és emlékezni kezd semmi sem történt, fázott és ez valósabb volt annál a képzelgésnél, mintsem az, hogy repült valahol.
- Kihallgatni? – kérdezte. – Nem azon a nyelven beszélnek, mint mi, valami furcsán és nem értjük. Az őrségváltás… itt mindig sötét van, hamar elveszted az időérzékedet. Most azt sem tudom, hogy dél van-e, vagy éjjel – vallotta be.
Odafentről ekkor lépteket lehetett hallani.

by **Sarah** Pént. 04 Jan. 2013, 01:16

Bevallom őszintén, kicsit meglep, hogy, Lara a kíséret mellett dönt, úgy értem ez is egy opció volt, de úgy számítottam rá, hogy visszamegy vagy a szórakozóhelyhez, vagy pedig a lakásukhoz, viszont ez a döntése egy pillanatnyi mosolyt csal az arcomra. Taxit nem nehéz találni, az út maradék része pedig csendes, próbálok nyugodt maradni, amit nem könnyít meg ez a hosszas ücsörgés, de elfojtom, el kell, hogy fojtsam, hiszen az idegeskedéssel még mindig nem fogok semmire sem menni, sőt, ami azt illeti, csak eltompíthatja a gondolkodásomat. Végül megérkezünk egy toronyházhoz és hát errefelé, a belsőbb részeken másabbak a dolgok, természetesen... Bár igazából nem számítottam ilyesmire, de itt valóban látszik, hogy a tehetősebbek élnek, vagyis nagyon valószínűleg, egyszerűen az egész ezt sugallja, de számomra ez igazán annyira nem számít, már lépnék is az épület felé, de Lara kérdése azelőtt megtorpant, hogy egyáltalán megemelném a lábamat.
- Nem tudom, de mivel anyám ismerőse, valószínűleg megbízható és tud segíteni, tulajdonképpen ennyi ami számít most. - Nekem legalább is. Ezután nyugodtan megindulok az épület felé, de még egyszer meg kell állnom és ezúttal nem csak a tekintetemet fordítom a lány felé.
- Tudom, hogy ez nem a legmegfelelőbb időpont, de nagyon hálás vagyok amiért ennyit segítesz, nem fog viszonozatlanul maradni. Ami pedig korábban a bárban történt, sajnálom, ha megbántottalak, nem állt szándékomban. - Még mindig nem idegesít a ténye annak, hogy leöntött, meg úgy az egész helyzet sem, csak az ilyeneket szeretem tisztázni, mielőtt esetleg hosszabb távú félreértés lenne belőle, persze Lara eddig nem olyan nőnek tűnik, aki egy ilyen apróság miatt hosszasan morcsolna az emberre, de ismerek pár ilyen nőt, szóval biztos ami biztos, inkább letudom most, minthogy később azt se tudjam, hogy mi a baja és hát... Most volt egy pillanatnyi nyugalom, mert hát a taxi annyira nem volt nekem valahogy békés, hogy erre kitérjek, szóval éltem az alkalommal hogy ezt letudjam, eztán pedig végre bemegyek az épületbe, ha be tudok, ha más nem, akkor meg csengetek a megadott címre... És remélem, hogy nő lesz a vonal másik végén. Ha pedig nyitva az ajtó, akkor irány a lift és a címzett ajtó keresése.

by **Reptile** Szomb. 05 Jan. 2013, 02:00

Probléma nélkül érek vissza és mint említettem, az első dolgom, hogy kinyitom az erkélyajtót, amit pedig egyből képes vagyok érzékelni, az-az, hogy egy helyet leszámítva mindenhol zárva vannak az ajtók... Amit furcsának találok, persze lehetséges, hogy éppen senki sincsen a szobákban, de ilyen jó időnél furcsa, hogy ha valaki otthon van és egyszerűen bezárkózik... Bár lehet, hogy félnek esetleg valamitől? Nem, nem igazán lehetséges, mert ha félnének valamitől nyílt ajtónál, akkor attól ugyan úgy félnének zárt ajtónál, mert hát ha valaki itt be akar menni, az úgyis befog. Mindenesetre is nem igazán érdekel, egyszerűen fogok egy széket, töltök magamnak egy pohárnyi hideg vizet és kiülök az erkélyre, már ha amúgy ott nincs szék... Tulajdonképpen ennyi, nem látom, hogy mi van előttem, szóval kissé céltalanul bámulok előre, miközben néha kortyolgatok a vízből... De most minden kissé kellemesen békés, segít lehiggadni és normálisan átgondolni, hogy miként is akarom folytatni a dolgokat, ugyanis oda vissza már biztosan nem mehetek... Szóval valószínűleg egy másik helyen kell majd keresgélnem és az is lehetséges, hogy más módszerrel, vagy másfajta személyt, habár erre nem sok esély van, mert mindig a kishaltól lehet elindulni a nagyokhoz, általában legalább is, én így tudom, nem mintha különösebben benne lennék a drog témában. De tényleg, legalább a tabletta megvan.

by **Henry White** Vas. 06 Jan. 2013, 17:47

A fickó még mindig kába, elég nagy ütést kaphatott a lánytól. Ennek köszönhetően már-már elszólja magát, mikor észbe kap és visszakozik. Ilyen az én szerencsém. Fel alá sétálok, de nem mutatom, hogy azon gondolkodok, hogy hogyan szedhetném ki belőle amint az imént majdnem elpofázott. Megdörzsölöm a homlokomat.
-Annyit elég tudnod, hogy elég....újak vagyunk. Szó sincs Intepoolról. Én segítettem magának, maga is segíthetne nekem némi információval....csak ennyit kérek. Nézze máshol és máshogy is felébredhetett volna, de a főnökeim nem hívei azoknak a módszereknek. Mondja el amit szeretnénk, és utána elfejtjük egymást....-
Próbálom rábeszélni, hisz tudja amit kell, és nincs kedvem sem időm arra, hogy még egy ilyet találjak.
-Esetleg kaphat némi ellenjuttatást is.....-
A pénz emlegetése hátha előre lendíti a férfi, és végre csicseregni kezd.

by **Thorhalla** Csüt. 10 Jan. 2013, 06:26

David és Rachel ebben a pillanatban kapják meg az emlékeket arról, hogy mi volt a jövőben és azt is tudják már, hogy nem jártak sikerrel, nem tudták a jövőt megváltoztatni. Rachelnek azonban semmit sem mondanak az emlékek, mivel semmi másra nem emlékszik és az egész csak méginkább összezavarja és értelemszerűen ebben a helyzetben nem valóságként fogja fel mindezt.

(Nem körváltás volt.)

by **Quentine Constantine** Szomb. 12 Jan. 2013, 17:12

A lányok válaszai nem valami pozitívak, de én akkor sem adom fel a reményt. Valószínűleg ők is ugyan ilyen lelkesek voltak, amikor elkezdődött az egész tortúra, aztán idővel belenyugodtak a sorsukba. Már épp belekezdenék a következő lelkesítő mondatomba, mikor meghallom, hogy valaki közelít, így inkább elhallgatok, és készenlétben várakozom. Mielőtt kinyílna az ajtó, képek kezdenek felvillanni a fejemben. Emlékek, de mind olyan zavaros, kusza, és érthetetlen. Ott vagyok egy helyen, ahol idegen emberek vesznek körül, de a barátaimként viselkednek velem. Egy velem egykorú srác, aki a fiamként mutatkozik be. Semminek semmi értelme. Egy hatalmas óriás, ami kőből áll, és én belelátok a fejébe. Repülök, valódi szárnyakkal, aztán valaki varázsol is. Nem tudom, hogy mi valós ebből, és mi az, ami csak azért van benne, mert már gondolkodtam rajta. A szárnyak az előbb jutottak eszembe, és most repültem. Az is egyértelmű, hogy egy telepata törölte ki az emlékeinket, és most én is annak láttam magam. Minden zavaros. Valamiféle világvégét is látok, meg kockát, de ezeket már végképp nem tudom mihez kötni.
Egyelőre tovább ülök csendben, most nem oszthatom meg a többiekkel a tényt, hogy visszanyertem néhány emlékemet valamitől, mert közelít egy ember, és a végén még meghallana.

by **Thorhalla** Vas. 13 Jan. 2013, 11:23

2046. december 10. hétfő – Madripoor
Résztvevők: Laura Orrin, Tomek Wind, Lara Storm, Rachel Wilcox és David Ethan

Laura kiült az erkélyre és a közeli szobából, ahol a lámpa is égett beszélgetést hallott, ráadásul ismerős hangok szűrődtek ki hozzá.

A fickó a halántékait masszírozta, majd gyanakodva nézett fel a fiúra annak a válasza után.
- Nézd annyira kishal vagyok, hogy velem a zsaruk sem foglalkoznak – mondta. – Nem tudok semmit és ez az életbiztosításom.
A pénz említésére csillan meg a szeme.
- Mennyi lenne az, ha kellően sok, esetleg ismerek valakit, de nem biztos…

Lara csak bólintott a bocsánatkérésre, majd a páros belépett az épületbe. Az első, ami igencsak feltűnő volt, hogy tele volt emberekkel. Szinte mindenki öltönyben és nyakkendőben, a nők estélyiben. A legtöbb személy nem volt túl bizalomgerjesztő és David sokakat felismert. A SHIELD körözési listájáról egészen pontosan. Sok helyen még fegyveres biztonsági őröket is láttak, illetve személyi testőröket. Voltak itt AIM logós őrök, Hydra szimbólum, és még lehetett volna sorolni percekig. A liftig a páros nem jutott el, előtte ugyanis volt egy kártyaleolvasós beléptető rendszer.
- Üdvözlöm önöket – mondta a portás, aki ott állt. – Kit keresnek?

A léptek pontosan a lányok felett állnak meg, valaki kinyitja a fenti csapóajtót, aminek hála erős fény süt lentre és elvakítja Racheléket.
- Kifelé! – dörrent egy mély hang.
A legbeszédesebb lány kézzel mutatta Rachelnek, hogy menjen, majd a többiek is elindultak felfelé. Odafent a legrégebben levő két lánynak kettő-kettő bilincset és nyelvleszorítógömböt (asszem ez a hivatalos neve) ad át, majd elhangzik az újabb parancs.
- Tudjátok a dolgotokat! – mondta.
Az egyik lány Rachelhez lép oda, hogy megbilincselhesse és kipeckelhesse a száját.

by **Henry White** Vas. 13 Jan. 2013, 11:58

A fickó még mindig elég kábának tűnik, de arra már képes, hogy az előbbi elszólását semmisnek vegye. Összefonom a kezeimet a mellkasomon. Nincs sok pénz nálam, és nem hiszem, hogy ezt a kis összeget el tudná fogadni fizetség gyanánt. Közben az is megfordul a fejemben, hogy kisebb ráhatással, talán ingyen is ki tudnám szedni belőle a dolgot. A kédés, csak az hogy megéri-e a dolog ezt a fajta vallatást.
-1000 dollár megfelel, 400 most, a többit pedig akkor ha igaznak és hasznosnak bizonyul az információd....-
Blöfföl, de ha hasznos amit, akit mond akkor a többi már lényegtelen. Ha nem fogadja el, akkor amilyen gyorsan csak tudok felé lendülök és torkon ragadom és a levegőbe emelve próbálom kiszedni belőle azt a bizonyos nevet.

by **Sarah** Hétf. 14 Jan. 2013, 21:40

Még az épület előtt fejbe vág egy rakat emlék ami... A jövőnkből van, oké, nagyon fasza, egész jó kis kiruccanás volt és ad kevés plusz energiát, meg egy adag indokolatlan mosolygást, ezt nevezem, még egy ilyen túra jól jönne. Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy bizony programokban dús életem van. Most viszont jobban nem is foglalkozok vele, széttört kocka ide, vagy oda. Belépünk és... Hűha, sok-sok ember, akiket alaposabban megnézve...
- Hűha... - Bukik ki belőlem halkan a megállapítás immáron szavakban is, érdekes helyre jöttünk, AIM, Hydra, körözött bűnözők, erre most azt mondanám, hogy egy nagyobb rajtaütéssel főnyeremény, de természetesen nem így vagyok vele. Kíváncsi vagyok, hogy mi lenne, ha bejelenteném hogy ex SHIELD ügynök vagyok, valószínűleg másodperceken belül szitává lőnének, jobbik esetben, valamilyen szinten viccesnek találom a helyzetet, ezért mosolygok is rajta egyet, ahogyan végig ér a tekintetem a látottakon.
- Lenyűgöző, nem is gondoltam volna. - Mondom Larának, bár valószínűleg nem tudja, hogy mire is gondolok pontosan, később majd elmagyarázom neki, ha eszembe fog jutni és érdekelni fogja, vagy akár most is, ha rákérdez, de nem hiszem, hogy ezt fogja tenni mert eléggé csendesnek tűnik, vagy idegesíti a társaságom. Nos ezt kétlem, nem azért mert olyan hű de jó lehet, bár én magamról úgy vélekedek, hogy nem egy hatalmas seggfej vagyok, valahogy nem hiszem, hogy olyan lenne az alaptermészetem, persze mindenki félreismerheti magát, én pedig nem fogok másokat kérdezgetni, hogy " szerinted milyen a társaságom? ". Úgyis mindig lesznek, akiknek nem tetszik, bár remélem az esetében nem így van... Mert mégiscsak nő. Hoppá... Velük mondjuk könnyebb szót érteni, legalább is a toronyban tartózkodók közül, ez már biztos, a többiek... Meh, jó vannak akikkel könnyű megtalálni a hangot de a narancs... BLEH! Persze őt is főleg a bemutatkozása miatt rühellem, miután úgy gondolta, hogy fegyvert fog a mi kis társaságunkra... Nos nem szavazok neki túl sok bizalmat, így is már megesett, hogy kihúztam a sz@rból, mert senkit sem hagyunk hátra... Várjunk csak, hogy kerültem erre a témára? Ja igen, szóval remélem hogy Larával is sikerül megtalálni a közös hangot, mert hát jó, ha az embert olyanok veszik körül akikkel jóban van, nem csak úgy... Körbeveszik. Erről meg még tovább is tudnék dumálni, csak teljes mértékben felesleges. A lifthez nem tudunk eljutni, ellenben egy portás máris kérdi a célszemély nevét, szóval eléggé nyilvánvaló, hogy máshoz jöttünk, bár szerintem ezt az öltözékünkből nem nehéz megállapítani.
- Üdvözletem! Ami azt illeti.... - Lediktálom a címet... - ... Ezt a címet keressük. -

by **Quentine Constantine** Kedd 15 Jan. 2013, 20:12

A léptek megállnak, és ami ezután következik, attól felállna a szőr a hátam, ha lenne. Lehet, hogy gyorsan kellett volna elmondanom, amit megtudtam, mert ki tudja, lesz-e még rá alkalmam később.
Tűröm, hogy feladja rám a másik lány a bilincset, miután kimásztam a lyukból, de közben egyetlen másodpercet sem hagyok kárba veszni. A szemem veszettül jár fel-alá, igyekszem minél többet befogadni abból, amit látok. Milyen a folyosó, hány ajtó van még, milyen világítás van, hol a kapcsoló, ha lámpa van? Hány őrt látok, milyen fegyver és egyéb felszerelés van náluk, látok-e náluk kulcscsomót, rádiót vagy egyéb hasznos dolgot?
Mikor már a szájpecek is felkerül, egy pillanatra abba kell hagynom a forgolódást, hogy meg tudja kötni a másik lány a cuccot a fejemen. Aztán viszont már csak az őrre koncentrálok, igyekszem kiszolgáltatott helyzetem ellenére megkeményíteni magamat, hogy ne látszódjon rajtam sem félelem, sem zavarodottság. Ha tudok, mélyen a szemébe nézek, szinte belefúrom a tekintetemet az övébe, hogy érzékelje, egyáltalán nem vagyok áldozat, és ha kell, ezt be is bizonyítom. Ennek ellenére nem tanúsítok ellenállást, de azt sem hagyom, hogy úgy lökdössön, ahogy neki kedve szottyan. Megtartom az emberségemet még ilyen megalázó helyzetben is.

by **Reptile** Szer. 16 Jan. 2013, 01:00

A körülöttem lengő csendes fátyolba nem sok dolog zavar bele, egy kevés duruzsolás igen, de itt így ahogy vagyok képes lennék elaludni, ha egy kicsit lentebb csúsznék a székben, de még messzemenően nem vagyok annyira fáradt, nem ültem még itt eleget ahhoz... Várjunk csak...
~ Ez... Ez nem...? ~ Fel nem tett kérdés a korábban említett duruzsolásról, ami úgy tűnik, hogy a fényes szobából jön, igaz nem keltené fel különösebben a figyelmemet, hiszen feltételezném, hogy más privát dolga folyhat akár ott, mondjuk ez a privát dolog mivoltjától függhet, hogy valóban érdekes-e vagy sem.... Szóval a lényeg, hogy alap esetben erre nem nagyon figyelnék, de a hangok ismerősek, ez pedig ad elég indokot arra, hogy hegyezzem a füleimet, hátha... Bár lenne nekem ilyen szerencsém? Nem hiszem, de lehetséges? Természetesen lehetséges, csak nem nagyon, de ha igen... Nos nem tudom, mondanák ide sok mindent, de csak értelmetlen ostobaság lenne, hiszen ha valamiféle ígéret is lenne, valószínűleg nem tartanám magamat hozzá, mert hát mégiscsak magamnak tett ígéret... Sosincs belőle semmi, szinte. Szóval a lényeg, hogy hallgatózok, szinte teljesen visszafogva a lélegzetemet, ha kell, akkor csendesen megpróbálok át is mászni akár egy közelebbi erkélyre, ha nem túl kockázatos, vagy hangos.

by **Thorhalla** Szer. 16 Jan. 2013, 08:22

2046. december 10. hétfő – Madripoor
Résztvevők: Laura Orrin, Tomek Wind, Lara Storm, Rachel Wilcox és David Ethan

Egy teljesen üres helység volt, négy fegyveres őrt látott a lány, két ajtó vezetett ki, az őrök azoknál álltak. A lámpa neon volt, de a kapcsolókat nem látta semerre sem. Rachel még látta, hogy a másik két lányt végül az őr bilincseli meg, így ők sem maradtak ki ebből. Ahogyan hivalkodóan próbál nézni ebben a helyzetben visszakézből egy akkora pofont kap, hogy a földön köt ki felrepedt ajkakkal és vérző orral. Igaz az őrt ez nem érdekli és ebben az állapotban, hogy a lány szinte fuldoklik tesz zsákot a fejére és lökdösi ki őt is valahova. Azt nagyjából feltudja fogni a lány, hogy úgy száz métert gyalogoltak, majd beültették őt valamibe a hangja alapján egy autóba.

A férfi átvette Davidtől a papírt, majd a rádióhoz emelte a kezét és abba beleszólt.
- Ki küldte önöket? – kérdezte. (úgy veszem, hogy megmondod anyád nevét, hogy ne húzzunk egy kört vele) – Rendben.
Néhány másodpercet kellett várni, de végül felengedte a korlátot, hogy a páros elérjen a lifekhez.
- A 88. emeletre kell menni – mondta.
Ha a páros beszállt a liftbe az úgy két perc alatt ért fel a megfelelő szintre, az utazás végére a fülük bedugult a nyomástól, de más bajuk nem volt. Ahogyan a lift ajtaja kinyílt odafent egy folyosót láttak, a végén egy duplaajtós ajtó, előtte pedig négy fegyveres öltönyben.

Odakint Laura hegyezni kezdte a fülét és, hogy már erre figyel, így hallotta is a benti beszélgetést.
Az díler arcán először meglepettség van, amikor Tomek kimondja az ajánlatot, aztán a meglepettség undorba vált át és egy hatalmasat köp a fiú lábai elé.
- 1000 dollár előre, utána további 4000 – mondta. – Ennél kevesebbért egy szót sem vagyok hajlandó mondani és távozok.
Ezzel már próbált is felkelni az ágyról és elindulni az ajtó felé.

by **Sarah** Pént. 18 Jan. 2013, 11:43

Eléggé nyugodt vagyok, ahhoz képest, hogy a fogadóbizottságunk, avagy az-az egy személy a rádiójába kezd beszélni miután elolvassa a címet, ki tudja végül is, hogy kivel vagy kikkel konzultál és hogy mi lesz ennek az eredménye.. Végül viszont csak azt kérdezi, hogy ki küldött minket, én pedig természetesen be is avatom és hamarosan ennek meg is látszik a hatása, ugyanis a korlát emelkedik, az út pedig ezzel tisztává válik előre egyenesen a lifthez.
~ Hát muter... Nem tudom mit kommentáljak ehhez. ~ Még biccentek neki egyet, amolyan " kösz " jelleggel, majd pedig be is sétálok az oldalamon Larával, megnyomom a megadott emelet gombját majd pedig... Várok, persze és élvezem a lift zenéjét - mert feltételezem, hogy van. Elnyúlik néhány percre az út, ami meglep, gyorsabbra számítottam, a füleim meg bedugulnak a magasságtól, de ez bőven nem vészes, csak befogom az orromat, majd azon keresztül így próbálok meg kipréselni egy kevés levegőt, ez elvileg a legjobb módszer a füldugulás ellen, persze ez kétséges, de én így tudom, szóval nekem tökéletesen megfelel a "lehet" is. Végül felérünk és... Az egész folyosón egy ajtó van, egy dupla ajtó, az is a legvégén és négy őr védi, fegyveresek, egész jó, legalább is így felszínes vizsgálat alapján, de nem kötekedni vagyok itt, úgymond kötekedni, így nem aggódok különösebben miattuk. Most már kezdi piszkálni a fantáziámat, hogy vajon mi lett volna akkor, ha az anyámat követem az apám helyett, tény, hogy valószínűleg sosem lettem volna SHIELD ügynök... Bérgyilkos lett volna belőlem? Ezen agyalnom kell majd egy jó adagnyit, biztosan lesz rá alkalmam. Most egyenlőre nyugodtan sétálok az ajtó felé és ha nem állítanak meg, vagy nincs valami csengő, akkor kopogok, majd benyitok, ha az őrök megállítanak... hát, akkor türelmesen meghallgatom őket, már ha mondani akarnak valamit.

by **Quentine Constantine** Vas. 20 Jan. 2013, 13:52

Ahogy a földre esek, forróság önti el az arcomat, a fájdalom úgy folyik szét az ereimben, ahogy a vér a bőrömön. De ez a fájdalom nem keserű, tudom, hogy azért kaptam a pofont, mert nem tetszik nekik, hogy megtartottam a méltóságomat. És ha ez nem tetszik nekik, akkor nagyon is jól csináltam. Bármit is teszek, minden lépésemmel szabotálnom kell, amire készülnek, csak így nyerhetek időt, és így teremthetek lehetőséget a szökésre.
Ahogy kivezetnek, még zsákot is húznak a fejemre, ez eléggé megnehezíti a tájékozódást és a légzést is, prüszkölve veszem a levegőt, de azért talpon tudok maradni.
Biztosan van egy rutinjuk, egy folyamat, amin végigmennek. A lányokat előhozzák, megkötözik, autóba dugják őket, és elviszik... Na de hová? A piacra? Valahol el kell adniuk az árut. Abból ítélve, hogy sokan már hosszú ideje vannak rabságban, azt gondolom, hogy néha vissza is hozzák az árut, ha épp nem volt rá kereslet. Ezt a folyamatot kell megzavarnom, hogy hibázzanak, és lehetőségem nyíljon a szökésre.
Kezdetnek megpróbálom felmérni, hogy miféle kocsiban vagyok, furgon hátuljában vagy rendes autó hátsó ülésén. Megpróbálom kideríteni, hogy merre lehet az ajtó, és óvatos motoszkálással a lábammal vagy a kezemmel kitapintani a kilincset. Mindezt teljesen vakon, nem tudom, figyel-e engem valaki, de legrosszabb esetben kapok egy újabb pofont. Gondolom komoly sérülést nem akarnak okozni, akkor nem tudnának jól eladni.

by **Henry White** Csüt. 24 Jan. 2013, 10:45

Komoran és bosszúsan nézek rá, ahogy kiköp a lábaim elé. Gondolhattam volna, hogy nem megyek semmire, de jobban szeretem azt, hogy ha erőszak nélkül lehet elintézni a dolgot. Ahogy mászna le az ágyról, odalépek, és megpróbálom gyorsan megragadni a torkát, majd felemelve a falhoz nyomni és megfenyegetni kicsit.
-Na ide figyelj, eddig tartott a türelmem....köpd ki amit tudni, akarok vagy szétroncsolom a torkod, és itt hagylak elvérezni és megfulladni....-
Sziszegem a fülébe, neki halkan és tényleg dühösen. Ha lenne használható képessége, már használta volna ellenem. Nekem pedig tényleg elfogyott a türelmem. Bizonyítás képen kezdem szorítani a torkát.
-Tudod, nem csak szuper erős vagyok, van egy másfajta képességem is, kibocsájtok egyfajta sugárzást, ami nem tesz jót annak, akit sokáig megérintek, persze nem azonnal hat, de ha nem szeretnél kínok közt meghalni, elsorvadni és különböző daganatokat, rákot összeszedni, akkor jó lenne ha beszélnél....-
Fenyegetem meg megint és ha úgy látom beszélni akarna, akkor enyhítek a szorításon...

by **Reptile** Csüt. 24 Jan. 2013, 23:48

A hangok egyértelműen ismerősek, ha mázlim van akkor pontosan azok ezek, akikre gondolok, persze lehet, hogy csak nagyon hasonló két személy hangja, mert eléggé nagy lehet ez a város ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, de ha mázlim van... Hmm, vajon tényleg lehet ilyen mázlim? Talán. Szóval hallgatózok és meglehetősen érdekesre fordul a téma, ezer dolláros értékek és... Információ, igaz nem tudom, hogy miről lehet, lehet hogy bőven nem arról, mint amire én kíváncsi lennék, de azért van rá egy hangyányi lehetőség, amíg pedig ez megvan, addig nekem tökéletesen megfelel az indok a hallgatózásra... Szóval... Teszem is, ha kell akkor közelebb is megyek, nagyon halkan átmászva egyik erkélyről a másikra, igaz ez talán nagyon kockázatos, mert nem tudhatom hogy biztosan nincs-e otthon senki, ezért csak akkor teszem, ha nagyon muszáj mert esetleg nem hallok semmit, de ha így is hallom, akkor tökéletes és inkább maradok, mert ha nem szükséges akkor nem kockáztatok inkább semmit. Ehhez többet igazán nem is lehet hozzáfűzni, legalább is én már nem tudok mit, mert vagy hallgatok vagy nem csinálok semmit, a kettő meg nagyjából ugyan az... Meg esetleg közelebb megyek de erre nem térek ki megint.

by **Thorhalla** Pént. 25 Jan. 2013, 13:03

2046. december 10. hétfő – Madripoor
Résztvevők: Laura Orrin, Tomek Wind, Lara Storm, Rachel Wilcox és David Ethan

Lara és David könnyedén tudtak a folyosó ntovább sétálni, ahogyan az ajtóhoz értek a kidobó fiúk csak kinyitották az ajtót és beengedték a párost. Odabent egy hatalmas luxuslakosztály fogadta őket, valószínűleg az egész emeletet körbeérte. Sok műtárgy mindenfelé, szobrok, tárgyak, festmények. Drága perzsa szőnyegek a földön és a falakon. Kanapék, fotelek, dohányzó asztal. Hatalmas holografikus tévé, bárpult, rajta italok. Idebent testőröket nem lehetett látni, csak egy férfi ült az egyik asztalnál, egy igencsak furcsa.
- Szóval ti lennétek Sarah barátai? – kérdezte a férfi, a válasz után ismét megszólal. – Miben kellene segítenem nektek?
Madripoor (Távol-Kelet, SEAR) - Page 4 927251-mrnegative4

Madripoor (Távol-Kelet, SEAR) - Page 4 927251-mrnegative4

Rachel, ahogyan kutakodik a lábával leginkább a társnőit sikerül megrúgnia. A földön ült, egy furgon hátsó részében lehettek, az is ezt mutatta, hogy a földön ült. A lábaival nem érte el az ajtót, ahhoz a többi lány útban volt. de azt sikerült hallania, hogy minimum két férfi volt még itt hátul velük. A beszédüket nem értette, mert kínai nyelven tették mindezt. A kocsikázás pedig egészen hosszú volt, azt érezte ugyan, hogy mikor álltak meg valami miatt, valószínűleg lámpák, de ezek csak feltételezések lehettek. A jó jel viszont az volt, hogy az orr és szájvérzése szépen lassan elállt és végre rendesen kapott levegőt, bár még mindig fájt a törött orra.

Odakint Laura átmászik a másik erkélyre, csak egy fémelválasztón kell átmennie, semmi egyben, és így ennek hála megérkezik az ajtóba és most már tökéletesen hall odabentről mindent.
Tomek könnyedén tudja megragadni a férfit, aki erre kést ránt és megpróbálja leszúrni Tomeket, a következmény az lett, hogy a kés eltört a fiú hasán és csak a pólót szakította szét. Ettől a pillanattól kezdve ijedt meg igazán a díler.
- A kikötőben… „Kung Lai” a neve a fickónak… ő a szállítóm, ő azt hiszem, hogy tudja, hogy miként lehet befolyásosakkal beszélni… én csak kis hal vagyok, többet nem tudok!
A szemei kitágultak a félelemtől és a levegőt is sűrűbben vette emiatt, valóban megrémült és féltette az életét.

by Ajánlott tartalom