Jason, Teddy, Aegis

Előzmény Aegis

Egy jólmenő bárban piheni ki fáradalmait Mister  Ulysses J. Forge. Hétvége van, pontosan szombat este 22:35 perc és telihold. Az este viszonylag még fiatal és a hangulat remek. A bár neve Arany kastély, igen jól felszerelt mondhatni elit hely. Az egyik SHIELD ügynök egyszer említette ezt a helyet, azt mondta ha jól emlékszel,hogy varázslatos.

Talán ez e szó jellemzi leginkább mivel a hangulat, a látvány na és perzse a zene megadja ennek a varázsnak a hatását. Hölgyek urak vannak bőven sőt inkább a nők aránya több. Hamarosan pár szemrevaló hölgyemény keríti csokorba Mister Forge-ot akik kacarásznak és tolonganak minél közelebb kerüljenek hozzá. Páran még a poháralátétüket és a szalvétájukat is aláíratják vele. Majd mikor távoznak néhány alátétre felkerült a hölgyek telefonszáma is.

Végül mikor már elérkezett az éjfél betoppan egy ázsiai szépség és célirányosan Forge mellé huppan le. A hölgy neve Ayako,
isteni szépsége és angyali hangja magával ragadja a férfit és hosszas beszélgetésbe elegyednek.  Majd elhagyják kettesben a bárt és rójják az utcákat, közben beszélgettnek mindenféléről és sokat nevetnek.

Később
Iszonyat másnaposan ébred Forge, kegyetlen fejfájással és rövid ideig homályos látással. Majd mikor kitisztul a látása látja,hogy nem otthon van, a nő sehol. Egy távoli ablakon gyenge fény szűrődik be. Olyan ez mint valami cella mivel az ajtót rács takarja, a falak vastag acélból készültek.  Körös körül az ágyon kívül amelyen ül nincs is más mint szerszámok, egy lepukkant mainframe számítógép féle, egy fémasztal, robotkarok és kábelrengetegek, hegesztő felszerelés és egy adag fémlemezre hasonlító kupac. Mindezt megfejelve egy körülbelül 2x2 méteres valamelyesest felszerelt kohófélével. A cellán kívül nincs más,  ahogy kezd a látása visszatérni azt látja mintha egy lepukkant rég nem használt raktárépületben van.

Egyetlen társasága még meglepőbb, egy Teddymackó  hever az asztalon. Fura irásokkal tarkított apró szemű lánc tekeri körbe, mintha valami szadista gyerek tette volna ezt vele. De ez még annyira sem meglepő mint az,hogy a medve olykor megmozdul.

A háttérben azaz a raktár végében messze  alig hallhatóan de ismeretlen nyelven kommunikál két fickó.

Előzmény Teddy

Sok időd töltött Teddy az utcákon már ismeri minden zegét zugát, sőt kutyái követik mindenfelé és meg is védik ha kell. Egyik éjjel ott hevert az egyik kuka mellett mikor egy fekete hajú kékszemű magas lány felfigyelt rá.

Egy pillanatra megriadt mikor látta,hogy a medve megmozdult,de tekintetük találkozott és ekkor elmosolyodott a lány. De nem állhatott meg mert barátai rántották magával, valószínűleg siettek valahová. Azona héten párszor még látta Teddy a fekete hajú lányt, valószínűleg felmerült benne az az álomkép,hogy ismét szeretheti valaki...tartozhat valahová.

Majd egy napon a lány megjelent ismét, mosolyogva óvatosan közelítette meg. Az utcán nem volt senki sem, a kutyák morogtak ugyan de valahogyanmégis közel engedték magukhoz a lányt. Hátizsákjából előkapott egy nagy marék kutyakekszet amit odahajított a kutyáknak, azok önfeledten majszolták azt és meg is feledkeztek egy pillanatra a medvéről.

A lány közel lépett a macihoz,  Kezeit maga elő tartotta ,tenyerét széttárta. Széles mosolya után angyali hangon így szól.
-Kaizō Konpaku........Kanashibari
A szavak vonatmódjára átrohantak a medvén és az mozdulatlan megdermedt. A lány azonnal fogta és betette a zsákjába.......a világ elsötétült Teddy számára.

Később

Ébredését homályos látás kísérte, majd ismét képes volt mozdulni. De testét apró lánc kötötte gúzsba, bár nem tűnik erősnek a lánc mégis mintha fura szimbólumok  ékesítenék azt. Egy piros rubintot is tettek a lánc egyik fémgombjára, Teddy csak sejti,hogy ez mágikus békjó lehet mivel egy kicsit gyengének is érzi magát.

Ahogy körülnéz egy cellában ébred tele szerszámokkal és egyéb kacatokkal. Egyetlen társa ahogy szeme sarkából látja egy fejét fájlaló emberalak aki annyira számára nem kivehető ki is lehet.

A háttérben azaz a raktár végében messze  alig hallhatóan de ismeretlen nyelven kommunikál két fickó.

- Valaki kapcsolja le a napot és hozzon egy Aszpirint! – nyögi félálomban ahogy magához tér. Kezével próbálta eltakarni a szemeit, hogy az éles reggeli fény ne súlyosbítsa tovább az így is elviselhetetlen fejfájását. Komoj nehézségek árán sikerült feltápászkodnia és körülnézni.
- Hol a pokolban vagyok? – Teszi fel magában a költői kérdést. Az utolsó emléke tegnapestéről az Ázsiai nő akit egy bárban szedett fel, most pedig itt van egy lepukkant műhelyben és gőze sem volt hogy került ide. Ez a felismerés végre magához térítette és alaposan körülnézett a helyiségben. Szerszémok, egy régi mainframe, egy kohó, és egy megkötözött mozgó plüssmedve. Utóbbit a Delirium tremens tünetének tudja be és igyekszik nem tudomást venni róla, legalábbis ha Teddy nem tesz valamit amivel magára vonja a figyelmét. Ha nem teszi megpróbál kijáratot keresni, ajtót vagy ablakot ahol elhagyhatja a helyiséget, ha zárva találja akkor a szerszámok között próbál valami használhatót keresni amivel felfeszítheti az ajtót.

Kicsit furcsa napokon vagyok túl, habár nem tudom biztosan megmondani, hogy miért, nagyjából olyan átlagosan teltek, elvoltam, plüssmackóskodtam, ha alkalom adódott akkor pedig gyilkoltam, vagy gyilkoltattam az én drága követőimmel, de mégis, most volt valami furcsa és szokatlan, méghozzá nem más, mint egy lány, akit többször is láttam és valahogy a viselkedésétől nem egyből az jutott eszembe, hogy meg akarom ölni, hanem hogy... Nem is tudom, talán szeret valaki? Nem vagyok benne biztos, de talán, régen éreztem magam így... Akkor is hátrahagyott... Egyedül... Ezért kellett meghalnia a szajhának! MEGÉRDEMELTE! Mindenesetre is egy nap közelebb jött, én pedig engedtem, mondott valamit és...

...És itt tértem magamhoz, valami fura helyen és próbálok mozogni, ami nem megy, legalább is nem olyan egyszerűen, igaz nem érzem, de az feltűnik, hogy akaratom ellenére sem történik semmi, nem látom magam előtt a kezeimet, ami arra késztet, hogy végignézzek magamon és kiszúrjam a láncokat, meg valami ismeretlen húszsákot nem messze magamtól de vele most nem foglalkozok mert nem foglalkozok mert...
- Megölöm! MEGÖLÖM! - Vörösen izzanak fel a szemeim s ha feltudok kelni akkor nemes egyszerűséggel hozzávágom magam a ketrec rácsaihoz és azon próbálom veszettül kipréselni magam, ha pedig nem megy akkor folyamatosan csapdosom magam a rácsokhoz... Ha lenne nyálam akkor most habzana a szám is, de így csak a démoni vöröses fény árad a szemeimből és a számból. Csak kerüljön a kezeim közé, senki, soha többé senki sem fogja felismerni!

A rácsos ajtó zárva, rajta egy óriási lakattal, edzett acélnak tűnik a rács a fémfalak meg talán ennél is durvábbak. Van a helységben franciakulcstól kezdve lángvágón át egy nagyteljesítményű hegesztőig minden ami a szabadulásodat garantálná,de valami azt súgja,hogy ha nekiesel a rácsoknak akkor egy jódarabig elbajlódsz velüük....ráadás képpen felhívod magadra a figyelmet.

Az asztalon találsz egy tányéron egy nagy húsos-zöldséges szendvicset , egy palack friss tiszta vizet. Kicsit távolabb az asztalon van egy doboz aszpirin is, úgy tűnik bárki aki ide hozott gondolt arra,hogy a fejed szét fog robbanni.


Teddy
A láncok gúzsba kötnek a lábaidat csak éppen,hogy meg tudod mozdítani.  Bár fel tudsz kelni és hozzá is vághatod magad a rácsoknak nem férsz ki, ha meg is próbálnád akkor beszorulnál az első pár centiméternél. Ráadás képen mikor dühöngsz a láncokon a rajzolatok olykor vörösen felvillannak és egy piallanatra gyengének érzed magad tőlük. Nem kis meglepetést okozva ezzel cellatársadnak.  

A távolban megjelenik egy fura fazon, ruházatát nem tudjátok hová tenni.
-Mi folyik ott??????? fémes hangját a maszkja torzítja és ezzel be is tölti az egész csarnokféleséget az orgánuma.

Nehezen ugyan, de valóban fel tudok kelni s őrjöngve hozzá tudom magamat csapdosni a ketrec oldalának, vörösen izzó tekintettel... És természetesen nem sok eredménnyel, sőt, néha még mintha el is gyengülnék, igaz ezt az érzést nem tudom hova tenni, mert eddig életemben egyetlen egy érzésem volt csak ami fizikai, az pedig a hányinger volt és akkor is csak egy kevés vattát köhögtem fel, amit utána meg is ettem. A lényeg, hogy egyrészt az idegbeteg állapotnak köszönhetően, másrészt pedig az ismeretlenségnek betudhatóan tudomást sem veszek erről az érzésről és továbbra sem hagyok alább a szabadulási szándékból, avagy ugyan úgy töretlenül csapdosom magam tovább a ketrec oldalához, függetlenül attól, hogy ki jelenik meg, vagy hogy mit reagál az a másik bezárt alak, s ugyan úgy veszetten ordibálok tovább....
- A SAJÁT VÉRÉBE ÉS BELEIBE FOGOM BELEFOJTANI ÉS AZ ELÉGETETT TESTÉT A KUTYÁKKAL ÉS PATKÁNYOKKAL FOGOM MEGETETNI ÉS... - Töretlenül, s mivel lélegeznem sem kell, levegővételnyi szünet nélkül is folyamatosan hadarom tovább, természetesen ordibálva, hogy miként fogom megölni újra, és újra... És újra... S hogy mit fogok még vele tenni, egyre undorítóbb és groteszkebb dolgokat sorolok fel, természetesen, közben pedig a barbár módszeres kijutási kísérletemet sem hagyom abba, természetesen, talán képes vagyok ezzel a módszerrel letaszítani a ketrecet a padlóra, hogy ott esetleg szerencsés módon tönkremenjen az ajtaja s kiszabadulhassak, igaz ez a gondolat a sok egyéb véres és halállal kapcsolatos mellett csak egy pillanatra jelenik meg a tudatomban, utána elveszik a többi között, s szép lassan megszűnik, nem úgy mint maga a cselekvés.

~ Remek, a beszélő plüss állatokat is előkerültek. Tuti hogy becsavarodtam. ~ Gondolja magában közben megtalálja a vizet és a gyógyszert a szendvics társaságában. Gyorsan be is vesz egy fél marokkal ás a vizes üveg nagyobb részével együtt. A szobában több alkalmas tárgyat is talált amivel fel lehetett volna feszíteni az ajtót de volt lángvágó is a szobában, azzal biztosan ki tudna jutni de valahogy nem tűnt jó ötletnek. Ha bezárnak valakit, nem rakják tele a celláját olyasmivel amivel ki lehet ki tud jutni, hacsak nem őrzik megfelelően. Visszaült az ágyra es a fejét fogva próbált gondolkodni. Átkutatta a zsebeit hogy hagytak e valamit nála, bár nem remélte hogy olyan hülyék hogy a mobilját nála hagyják.
- Figyelj, megkapod a szenyát ha befejezed az óbégatást! – Szól oda végül a plüss medvének amikor már végleg elszakadt nála a cérna. Közben valószínűleg az őrség is meguntan, mert egy techno-ninjanak öltözött férfi rontott be, hogy számon kérje őket.
- Kik maguk és mit akarnak tőlem? Azonnal eresszenek el! Én a Forge Defense Systems tulajdonosa vagyok és nincs joguk itt tartani!!– Kiabálja düfelháborodotta, szokásához híven játsza a beképzelt cégtulajdonost amiként a világ ismeri.

A férfi a rács túloldalán felhorkant.
-Nagyon is jól tudjuk ki maga azért is hoztuk ide.  De itt most nem jólmenő üzeltember hanem egy ilyedt kutya a rácsok mögött és maga úgy fog ugatni ahogy mi fütyülünk.
Majd folytatja
-Hamarosan megérkezik a mester és majd megtudja mi lesz a teendője, addig is maradjon veszteg.

A mackóra néz
-Áhh a Kaizō Konpaku, fura kis teremtés vagy de hasznos leszel. Ayako majd megfejti mitől ketyegsz. röhögve otthagy benneteket.
A láncok melyek rádcsavarodnak nagyon szorítanak már mivel mocorogsz. A tested "ruha"anyaga egyik másik láncsornál kilóg egy picit. A láncsor közepén körülbelül a jobb karodnál a drágakő mely olykor felvillan mikor dühöngsz már vörösen világít bár halovány fénye van, emberi érzés a fáradt ság és most igazán a hatalmába kerített.

A távolban közelít egy nőalak.

Cella: Teddy mellett van egy kulcsféle ami talán nyitja a fura apró zárat a láncon.

Megjegyzés: Ayako volt az a nő akit felszedett Forge uraság

~ Mester? Ez kezd egyre cifrább lenni. Mesternek a mindenféle eszelős szekták meg hasonlók szokták a vezetőiket nevezni és valamiért az az érzésem, nem csak váltság díjat akarnak.~ Morfondírozik magában közben óvatosan egy nagyobb fajta sfédkulcs felé közelít amíg a ninja fickó a játék mackóval van elfoglalva, hogy szükség estén fegyverként is tudja használni. Egyelőre viszont nem teszi, bár nem volt rossz fizikai kondícióban de a feje még mindig sajgott és abban is biztos volt, hogy a fekete ruhás ellen még a legjobb formájában is alulmaradna. Talán ha a főnököt sikerülne túszul ejtenie, akkor kijuthatna.
~ Vajon tudják hogy én vagyok Aegis? Meg itt ez a rengeteg kacat. Ezek azt akarják hogy építsek nekik valamit. A kérdés csak hogy mit?~
Nem vesztegeti az idejét további kérdésekre, nem valószínű hogy a fogvatartójuk túl közlékeny lenne ezért inkább kivár amíg ez a bizonyos „Mester” megérkezik.

A dühöngésem határtalan s nem érdekel különösebben, hogy mit beszél a maszkos alak, sem pedig a másik, mind a kettő csak egy húszsák a vágóhídon, az én vágóhidamon és mind a ketten a darálóban fogják végezni, mint ahogyan az a nőszemély is de csak miután megkínoztam, megcsonkoltam és meg... Meg... Meg... MEGÖLTEM! Vagy nem... Majd a daráló végzi a dolgát, nem lesz szabad megölnöm addig, hiszen úgy jobban fáj neki, talán hallom majd azokat az édes utolsó halálsikolyokat is ahogyan elnyeli a gépezet mélye! Mindenesetre is ahogyan a szürke alak távozik és én továbbra is csapdosom magam a rácsokhoz, feltűnik egy furcsa tárgy a látóteremben, ami eddig nem tűnt fel, ahogyan pedig felé fordítom a tekintetemet a vörös fények alábbhagynak és ismételten értelmet lehet felfedezni a tekintetemben. A kulcsféleséghez pattogok, nem mintha ebben a valamiben sokat lehetne mozogni, mármint amibe zárva vagyok, úgy igazából nincs sok hely, de nem számít, oda pattogok és megpróbálom először is elérni a kulcsot, ha pedig elérem így ( ha jól értem ) kezek nélkül is akkor valahogy megpróbálom belebűvészkedni a zárba és elfordítani, hogy leszedhessem magamról ezt a láncot és hamarosan tömegmészárlást végezhessek ezen a helyen, mert mindenkinek meg kell halnia és mindenki meg fog halni mert csúnyán néztek rám és főleg mert úgy tartja a kedvem, tehát igen, meg fognak halni, mind.

A hölgy megérkezik a rácsokhoz. A fekete kabátos fickó meghajol majd hátrébb lép úgy körülbelül tíz lépést.


Teddy közben addig ügyeskedik míg sikerül kiszabadítani egyik kezét. Pillanatokra mikor alábbhagy a mérge a lánc enged egy picit így óriási energia belefektetésével egy kicsit fáradtan ugyan de a láncok elengedik a mackót. Bár rossz hír,hogy a rácsok olyan sűrűek,hogy nem fér ki rajtuk. Mintha valamijen groteszk baromfiketrec mintára készítették volna csak emberi méretekben.

Aegis felé pillant a nő, Teddyt ignorálja.
-Ohh mister Forge. Köszönöm a tegnapi estét, csodás volt. Elnézést a kellemetlenségért mindez csak formalitás. Megpróbálom viszonozni a tegnapit, megadom a lehetőséget arra,hogy megtartsa az életét. Mint látja képesek vagyunk mozgósítani minden erőforrást amire szüksége lehet,hogy a mi érdekeinket szolgálja. Mielőtt még megkérdezné,mik a mi érdekeink elmondom dióhéjban.

-Nos tudjuk ki maga, mindenhol van fülünk és szemünk. Maga Aegis a nagy hős a páncélos igazságosztó átlagos....publikus identitása. Nos ezen felbuzdulva begyűjtöttük önt,hogy a mestert szolgálva befejezze nekünk a Vaskatona programot. Elődje Steven Thorne zseniális kutató és tudós volt,de nem akart együttműködni velünk ezért hát sajnos megválltunk tőle. De maga ígéretesnek látszik, reméljük együtt fog működni. Mert mi vagyunk a KÉZ és mindenhová elérünk, mindenhol ott vagyunk.

Teddy amint kiszabadult egy picinyke figyelmet fordítanak rá is.
-Áh a mágikus lélek. Hát róla sem szabad megfeledkezni. Mikor befogtunk elvégeztünk ajta pár kísérletet. Igencsak ígéretes a regenerációs képessége ezért igényt tartunk rá is. Ha ezt a mágiát képesek leszünk ötvözni a Vaskatona páncélokkal akkor a Kéz megállíthatatlan lesz.!!!