Somerseti kávézó

Egy kis kávézó, ahol zajlik az élet. A motorosok gyakran találkoznak itt, de főleg este, napközben még az üzletemberek is betérnek, hogy nyélbe üssenek 1-1 üzletet egy jó kávé mellett.

//Előzmény: Hyrrokkin-birtok//

Barbara Wielder elegáns bőrruhában sétált be a helységbe, a kinti hónapok óta tartó hőség ellenére sem látszott rajta, hogy ez a ruha és a meleg megviselte volna. tökéletes volt most is, mint ahogyan a hírneve tartja. Nem hiába szokott megannyi milliárdos oldalán feltűnni partiként. Most is egy megbeszélésre érkezett, hogy szponzori szerződést ajánljon az egyik motorosnak, akire a Jersey Chip felfigyelt. A beérkezés után az egyik üres asztalhoz, inkább bokszba ült be, hogy a lehető legkevesebben zavarják majd. Amint az egyik pincérnő felfigyelt rá, akkor intett neki, hogy menjen oda.
- Egy martinit jéggel – mondta. – És egy ásványvizet.
Amint a nő elment Barbara nekiállt újságot olvasni, mintha mi sem lenne természetesebb egy efféle helyen. Amint megkapta az italát belekortyolt és lapozgatta az újságát türelmesen. Korábban érkezett, mint mindig, néhány perccel, hogy lássa a leendő ügyfél mennyire sokat késik, vagy mennyire pontosan érkezik. Mindez úgyszintén nagyon fontos volt számára. Most még volt úgy öt-hat perce a nőnek ideérnie, Wielder pedig roppant kíváncsi volt, hogy mennyire megbízható a motoros, hogy képes-e időben ideérni, vagy pedig késik. Hiszen ebben a világban az első benyomás roppant sokat számított és ez a procedúra, „szertartás” is része volt annak az ő szemében.

Barbara:

Száguldás. Nem hittem volna, hogy egyetlen telefon is elég ahhoz, hogy én jókedvűen pattanjak motorra. Bár motorozni mindig szívesen motorozok, de azért nem hittem volna, hogy egy idegen hívására csak úgy szó nélkül motorra pattannék.
De melyik motoros ne tenné ezt, ha esélyt kap egy neves cég szponzorálására. Nem akartam elkésni, ezért kicsit előbb indultam el, mint végül terveztem.
Hamar meg is érkeztem a kedvenc kávézómhoz, leállítottam a motort, levettem a bukósisakot, az utóbbit odacsuktam az ülés alá, hogy ne lophassák el. Miután pedig a motorzárat is felraktam beléptem a törzshelyemre.
A nyár melege miatt, most nem bőrszerkóban mászkáltam, hanem valami egyszerűbben.
Felhúztam a kesztyűmet, hogy az órámra pillantsak.
~ Még két perccel előbb is érkeztem. Remek.
Jegyzem meg magamban, majd a személyleírás alapján keresni kezdem a nőt, akivel tárgyalnom kell.
Végigpásztázom a tömeget a nőt keresve, nem kell sokáig keresgélnem, hamar meg is látom a nőt éppen újságot olvas. Odalépek hozzá, megvárom míg észleli a jelenlétemet, és ha nem is néz rám, akkor is köszöntöm.
- Barbara Wielder? Üdvözlöm. Vera Wild Vagyok. Régóta vár itt?
Kérdezem, bár inkább csak udvariasságból. Nem igazán érdekel, hogy mi van egy emberi lénnyel, de a szponzori szerződés annál inkább.

A nő észrevett és hellyel kínált, amit el is fogadtam. Mikor elővette a papírokat én egy pillanatra se vettem le róla a szemem, gondoltam hátha le tudok olvasni valamit az arcáról.
Mikor felnéz rám én figyelmesen hallgatom és néha bólintok, de csak annak jelzéseként, hogy felfogtam mit beszél. Nem pedig minden egyes szavára tettem ezt, mint valami bólogatós kutya, ami az emberszabásúak autóiban díszeleg.
~ Szép summa, persze lesz majd vele meló. Kíváncsi vagyok pontosan milyen módosításokat kel majd eszközölnöm a motoromon, és remélem, hogy nem minden héten tartanak ilyen ostoba rendezvényeket, amire el kell majd járnom.
A nő szemkontaktusát nem töröm meg sőt elég érdekesnek is találom, mintha ki akarna ismerni.
~ De aranyos egy emberszabású a szemem alapján akarja megsaccolni milyen is vagyok, hát ebbe bele törik a bicskája.
A tekintetemből ha ki akart volna olvasni valamit, akkor csak a magabiztosságot és az enyhe lenézést fedezhette fel benne.
Mikor halkan kezd beszélni, már sejtem, hogy lesz még valami, ami nem fog annyira tetszeni.
- Pontosan mi is lenne a probléma?
Kérdezem, egy fokkal halkabban, de ugyanúgy határozottan.

A nő tekintetében hirtelen felvillanó lenézést vélek felfedezni, ami hamar tova is száll. Én közönyös arccal nézem tovább a nőt, miközben leplezem apró meglepettségemet.
~ Mi oka lenne rá, hogy lenézően viselkedjen? nem hallottam a beszédében francia akcentust, tehát nem emiatt néz le engem. Ki lehet ő, hogy ilyen nagyra tartja magát?
Végül felel a kérdésemre amire a válasz nem tetszett, de ezt nem mutattam.
- Már hogy ne léteztem volna. Legfeljebb elhagytak néhány okiratot, de ha akarja elmondhatom hol veszthették el a fonalat az életrajzom vizsgálatakor.
Mondom nemes egyszerűséggel és határozott hűvösséggel a hangomban.
~ Mondjuk a sok kutatásnál. Sok állatot tanulmányoztam Ausztráliában és még azelőtt az Amazonasznál is. A helyiek mesélhetnek is rólam, hiszen néha megmutatkoztam előttük.

- Már hogy ne jelentettem volna, ön szerint hogy lehet akkor most személyim meg hasonlók?
Mondom a nőnek, akit azonban nem lehet ennyivel lerendezni, hanem tovább folytatja, azzal. hogy őt nem lehet átverni.
~ Kemény dió vagy annyi szent.
A kijelentésére persze ne változik az arcom, csak a közönyösség marad továbbra is, hiába érzem úgy, hogy a nő kezd az idegeimre menni.
- Van rengeteg papírom a múltamról, kis gyűjtögető vagyok tudja, még a hét évvel ezelőtti távolsági buszút számlája is megvan egy Mexikói kiruccanásról.
Mikor azonban közli, hogy a férjemtől megtudott ezt-azt a nő arcára sátáni mosoly húzódik, engem pedig a düh kezd nagyon a hatalmába keríteni. ha lehetne ölni a puszta tekintettel, akkor a nő mostanára már hulla lenne.
~ Te mocskos ******.
Aztán közli, hogy nemcsak hogy nem támogatnak, ami nyilvánvaló volt a beszélgetésből, de még tőlem akar pénzt.
- Mint látja anyagilag nem állok túl fényesen, mert különben nem lenne szükségem szponzorokra. Megtudhatnám pontosan mit is akar tőlem.
kérdezem, miközben a hangomból próbálom eltüntetni a haragot, ami elárulhat. Ehelyett túlzott hidegséggel beszélek, mint aki hülyének nézi a másikat.

A nő továbbra sem akarja abbahagyni az idegeim borzolását így rá is kérdez, hát személyim van.
~ Persze, majd az orrára is fogom kötni.
Válaszra azonban erre a kérdésére nem méltattam. Mikor szabályosan lehülyéz akkor már legszívesebben megtéptem volna, de tudom, hogy jelen helyzetemben ez nem lenne túl jó lépés.
- Az élet egy színjáték.
Válaszolom röviden. Jelenleg ez tűnt a legésszerűbbnek.
~ Mit képzel ez magáról? Ha tudná ki vagyok valójában, talán kicsit másként beszélne velem. A legtöbb ember tart tőlünk, bár az sem kizárt, hogy a nő nem is ember.
Mikor megjegyzi, hogy őt nem a pénz érdekli, egyre biztosabb leszek benne hogy nem ember. Mert az emberek 70%-át csak a pénz és a hatalom érdekli.
mikor azonban kiböki, hogy tudja, hogy nem alakváltó mutáns vagyok, hanem egy szkrull katona a pupillám egy pillanatra kitágul meglepettségemben és mérgez pillantást vetek a nőre.
- Csak tapasztalatból beszélek, azok az emberek akik rájöttek a többlétűségemre, azok mind pénzt akartak tőlem. De egy tuti, ezt az infót nem a férjemből szedte ki. Mert ő azt hiszi, hogy alakváltó mutáns vagyok.
Mondom a számomra titkos részeknél pedig suttogva a nőnek.
~ Ezt honnan a frászból tudta? Vagy nem ember, vagy pedig valami más van a háttérben. Talán olvas a gondolataimban? vagy mi?
Mikor közli, hogy ne merjem még egyszer leszajházni, akkor világosabbá válik előttem a szitu.
- Szóval gondolat olvasó is vagy? Ha jól tudom telepatának nevezitek magatokat.
Mondom halkan, miközben csak átkozódásokra tudnék gondolni, de leállítom őket mielőtt magamban elmondanám őket.
csak veszek egy mély lélegzetet majd...
"~ Ha úgy is érted mit gondolok, inkább nem suttogok. Kit vagy hova?"
Ha ennyit tud a skrullokról, vagy akár csak olvasni a fejemből, akkor tudnia kell, hogy ez annyit tesz: Kit öljek vagy hova épüljek be?

A sértésére inkább nem reagáltam semmit, mert vagy öngólt rúgtam volna vagy pedig egy nagy oltást tudtam volna elereszteni, de ez attól függ, hogy a nő vissza vágna e vele.
Mikor elkezd mesélni az életünkről és arról, hogy milyen rossz érzés is lehet az árulás, a kezem ökölbe szorul és feszül. ha lett volna a kezemben pohár, akkor annak minden bizonnyal ez lett volna az utolsó pillanata.
Fortyogtam a dühtől és bár talán életemben még nem sírtam sosem, de most nem álltam tőle messze. Nem is tudom, hogy a dühtől vagy a bizalom rendülésétől tört rám az érzés, de ez jelen pillanatban nem érdekelt. Erős maradtam és továbbra is csak a gyilkos pillantásom mutattam.
- Elárult mindent, vagy pedig kiolvastad a fejéből?
~ Fúúú. Elég nehezen akarom elhinni, pedig valószínű nem hazugság. Ez pedig olvas a gondolataimban, így valószínű, csak jót röhög rajtam. Nekem aztán 8.
Aztán elmondta, hogy ember, bár én inkább más jelzőt aggattam volna rá gondolatban, de még időben megfékeztem magam.
Aztán visszatér az üzleti részéhez a dolognak.
~ Rendben. Megegyeztünk. Láthatnám a szerződést?
Mondom, mivel mást úgyse mondhatnék. A titkom jelenleg a tét és vele együtt a jelenlegi életem. ha pedig odaadja a papírt akkor áttanulmányozok mindent. Nem akarok semmi meglepetést.

A nő elmondja, hogy nem ő szedte ki belőle az infót hanem az emberei. Nem nyugtat meg túlzottan, bár tudom, hogy a férfiak egymás közt részegen bármit kifecsegnek. Nem egy ilyen beszélgetésen voltam már üzletemberként.
A nő végül átadja a szerződést, amit el is olvasok.
~ Lássuk. Jersey Chip logó a versenymotorra és ruhára, motor szerelés, reklámarcnak lenni, unalmas estélyeken részt venni. Eddig minden jónak tűnik. A fizetési mód is, de várjunk csak ha valamelyiket nem teljesítem akkor a pénz háromszorosát fizethetem vissza kárpótlásként. Ezzel még vigyáznom kell később.
- Remélem az akciók nem fognak ütközni az ilyen rendezvényekkel. Ugye?
Ha pedig a nő megnyugtat arról, hogy nem fog, akkor még utoljára átolvasom a motorátalapításos részt. Vagyis, hogy pontosan milyen változtatásokat kell eszközölnöm, és ha mindent rendben látok és megoldhatónak, akkor alá is firkantom a papírt a megfelelő helyen.
- Mikor fog jelentkezni?
Kérdezem a nőtől és a hangsúlyból is érezheti, hogy most a szerződésen kívül tárgyaltakról beszélek.

Ahogyan Vera végül aláírta a szerződést a nő visszavette, majd a felső lapot letépte a helyéről. Ekkor láthatta a skrull, hogy indigós volt a papír, így egyszerre két szerződést írt alá, az eredetit és annak a másolatát, így mindkettőn ott volt az aláírás. Egyszerűbb módja volt, mint fénymásolgatni főleg egy ilyen helyen. A másolatot adta vissza Wielder. Ha belenléz Vera ez is pontosan ugyanaz a szerződés szó szerint, nem pedig egy másik, amivel átverték volna.
- Az eredeti a megbízómnál, a Jersey Chip igazgatójánál lesz, öné a másolat.
A papírjait eltette a táskába és kiitta a poharában levő italt. A kérdésre még felvonta a szemöldökét.
- Amikor szükséges lesz – felelte.
A következő pillanatban pedig már nem volt ott, egyszerűen csak eltűnt, de mindez senkinek sem tűnt fel a kávézóban Vera-t kivéve. Csak a pohár és a szerződés az, ami tanúsíthatta, hogy ott volt a nő.

//Köszi a játékot, ha hazamegy Vera, akkor megtalálja az említett több doboz méregdrága és ősrégi whisky-t, amit a nő mondott, hogy a férje kapta ajándékba az infókért.//

//Folytatás: A Sötét Angyalok tornya//