A Sötét Angyalok tornya

Egy 93 emeletes, 350 m magas torony a Newark Katonai Komplexumtól pár km-re. A legfelső emeletek szolgálnak a Sötét Angyalok tagjainak központjaként saját megfigyelőkkel, radarokkal, hozzáféréssel a műholdas rendszerekhez, valamint az állam minden rendőri és katonai adatbázisához. A tetőn helikopter- és repülőleszállók találhatók az óriási, fekete szimbólum mögött. A nap 24 órájában inasok, szakácsok, takarítók egész hada lesi az itt élők minden óhaját. Lejjebb találhatók a lakóhelyiségek, amelyek egytől egyig a legmodernebb eszközökkel és a legigényesebb bútorokkal felszerelt lakosztályok. Még lejjebb garázsok találhatók a járművek számára, valamint a személyzet hálóhelyei, a mosókonyhák és a konyhák. A tornyot saját biztonsági rendszer védi, amely azonnal riaszt és lezár minden ki- és bejáratot, amint illetéktelen behatolót észlel.



Végül több év üresen állás után Norman Osborn megnyitotta a tornyot, ahova a Sötét Angyalok költöztek be, hogy közel legyenek New Yorkhoz.

Az eredeti topic

A Hydra felemelkedése 2: A Kígyó mérge
Résztvevők: Magni Thorson és Thorhalla Lokidottir

Magni Thorson már az új lakhelyén volt, ő is jelentkezett Norman Osborn Angyalai közé. Igaz ő nem volt hajlandó a többiek közé menni, majd ha nagyon szükséges, akkor megjelenik, Osborn pedig belement mindebbe. A Sötét Angyalok tornyában a többiekkel ellentétben – akik csak egy-egy lakosztályt kapnak – ő egy teljes szintet kapott, amit teljesen az asgardi ízlése szerint rendeztek be, minden óhaját és sóhaját figyelembe véve.
Most is itt volt a saját lakosztályában, amikor odakintről a folyosóról hirtelen egy másik asgardi jelenlétét érezte meg. A legjobb tudomása szerint senki sem tudott még ittlétéről, illetve, amióta visszatért az élők sorába senki sem kereste, nem kutatta. Már rájött régen, hogy senki sem emlékszik rá. Az ajtó pedig kinyilt mielőtt a férfi odaléphetett, vagy odafordulhatott volna.
< - Te lennél hát nagybátyám elsőszülöttje – hallatszott egy kicsit lusta női hang az ajtóból. – Meglepő volt, hogy nem jöttél atyád elé, hogy bizonyítsd kiléted. Vagy tán becsületed nem engedte? >
Ha Magni a nőre néz, a vonásai ismerősek lehetnek, a szemek határozottan Loki-éi, a vonások pedig egy valkűrre emlékeztették, hiszen Lady Sif neki még csak Valkűr volt, és nem több. A nő haja a bokáját verdeste és több arany ékszer is díszítette, a Lokinál ismert aranyszarvakról nem is beszélve. A nő néhány pillanatig végigmérte a férfit, majd néhány lépéssel beljebb lépett a helységbe.


//Előzmény: Somerseti kávézó//

A fiú szavaira csak egy mosoly jelent meg ajkaimon.
< - Látszik, hogy csak atyád duhajságát örökölted, pedig a Sötét Istenek úrnője úgy szólt, hogy jobb vagy mindenben, mint atyád két gyermeke, kiket ismerek – feleltem szavaira. – Osborn ritkán szól effélét bárkiről is, s én nem sértegetni jöttem téged. >
A halandókra pillantottam s egy megvető, undorodó fintor jelent meg ajkaimon. Hát Thor elsőszülöttje eddig alacsonyodik, hogy halandó szajhákat engedjen ágyába? Mire visszafordult felém én is csak mosolyt küldtem felé.
< - Ha azt hiszed megbotránkoztat téved, nem te lennél az első Odin vér, kit ennyi asszonnyal látok egy ágyban. Bár azok istennők voltak s nem nyüzge halandók, vagy tán csak ennyire vagy képes, halandókat kielégíteni s az istennők már nehezedre esnének? >
Néhány szívdobbanásnyi időre kacéran pillantottam rá s végül az asztalhoz sétáltam, hol most ő ült.
< - Ah szavaid arról árulkodnak, hogy húgod sem járt nálad, nem csak fivéred s atyád. A kíváncsiság kiveszett belőlük, míg bennem megvan. Meg kell valljam nagyapánk remek munkát végzet, mikor mindent kitörölt arról, hogy léteztél. Egyetlen feljegyzést sem találtam rólad gyermek, mennyi idős is lehetsz, kettő, talán három évszázadot élhettél le? Mit tettél, hogy a sötét istenek elzártak téged? – hangomból kihalhatta, hogy válasza tényleg érdekel ezzel kapcsolatban. – Mit gondolni tudok, hogy két évezrede születhettél, egyidős lehetsz fivéreimmel s nővéremmel. A halandók… >
Felsóhajtottam drámaian, ha volt még mézsör az asztalon s üres kupa töltöttem magamnak is.
< - Ugye tudod, hogy nagyrészt atyámnak köszönhetik, hogy hol tartanak manapság – gúnyos mosoly jelent meg ajkaimon. – S mi az asszonyok harciasságát illeti, kételkedem benne, hogy a te idődben ne lettek volna valkűrök s csaknem Magni Thorson fél, hogy egy asszony felülmúlja harc terén s ezért nem akar asszonyi kézben fegyvert látni, ki még az ármány színpadán is jeleskedne, mert már látom, hogy Odin esze, mi hiányzik minden más véréből e férfiúnál van jelen. >

Felvontam szemöldököm Magni szavaira. Az Asgardiak túl is jártak a Kilenc világon? Még Thor-ról sem tudtam efféle információkat, csak atyámat, ki átverte a skrull császárnőt is. Noha e fajok, miket az ifjú említett nem voltak idegenek számomra s tudtam mind létezéséről s arról, hogy mily információkat kell róluk tudni.
< - Férjem nem tudta, hogy kicsoda, nem rejtőzött s nem gyáva – feleltem. – Nem tudott feltámadásáig arról, hogy Thor fia lenne. Amora elhallgatta mindenki, még Thor elől is. S mi a Kilenc Világ elhagyását illeti, mióta eszem tudom atyámat kivéve senki sem tette meg. S az, mit szólsz még atyádról is… nincs feljegyzés róla. Úgy tűnik Odin minden effélét megtiltott s elhallgatott népe elől. >
Máris oly gyümölcsözőnek tűnt az eljövetelem, újabb titkok, mikről korábban tudomásom sem volt. A férfira mosolyogtam, mikor a sört elém tolta s hellyel kínált a maga közel sem udvarias módján. Leültem s belekortyoltam a sörömbe.
< - Mily szomorú, hogy senki, de senki sem emlékszik ezen tetteidre – feleltem. – Az ázok oly ismeretlenek mindenhol, mintha sosem hagyták volna el a Kilenc Világ területét. Olybá tűnik nem csak a Kilenc világ népei feledték el tetteid s a Sötét Isteneket, hanem a realitás minden egyes létformája. Noha mindez neked jó lehet, újra elérhetsz mindent, mit korábban s mindenkinek újdonságként hathat. >
Szóval ez a története Morwennek s neki, igen tudomásom volt róla, hogy Odint könnyű volt dühbe borítani s kergetni s olykor, gyakorta hibázott ezen okból.
< - Odin sosem változott s egyik tette miatt szenvedett, félezer éves háborút hozott Asgardra miattam. Fivérem végzett vele, felfalta nem sokkal Surtur legyőzése után… meglepő, hogy engem tartanak nagyképűnek s mindez bizonyítja, hogy nem találkoztak veled, ki véleményem szerint igencsak felülértékeli saját képességeit s érdemeit. Eddig nem győztél meg arról, hogy az asgardiak asgardija lennél s jobb vagy mindenkinél mindenben, hacsak nem az asszonyok szédítésében. >
S mindezt oly hangsúlyban szóltam, hogy érezhesse, hogy mindez számomra nem túl meggyőző s már hallottam efféléket nem is egyszer.

Gonosz mosoly jelent meg ajkaimon, mikor még sörét is kiköpte szavaim hallatán. S ismét csak szavak, már csupán e hisztis gyermeki viselkedés miatt is száműzték volna, hisz oly nagyon veszélybe sodorná Asgardot. Felkacagtam a szavain, mint ki remekül szórakozik s valóan így volt, nem voltam képes komolyan venni ezt a gyermeket. S mi Osbornt illette, övé csak a média hatalma volt s azoké, kiket megnyert a kormányzása alatt. S éppen ezért voltam ott én is a Cabalban, mert nekem tényleges erőm s hatalmam volt, oly erő, mivel még ezt is itt kordában voltam képes tartani könnyedén.
< - Osbornnak tán nincs, de Osborn csak e világi hatalmaknak parancsol, míg én nem, s én képes vagyok megállítani téged s ha akarom nyájasabb leszel egy birkánál is – feleltem nyugodtan. – S életed végéig úgy tennél, miként én óhajtom. >
Egykoron én is így viselkedtem, s mindenáron bizonyítani saját igazam s jobbnak hittem magam másoknál. Más kérdés, hogy azóta minderre bizonyosságot is szereztem s nem csupán oly fellengzősen szólók eme kérdésekben, mint ez itt előttem. A felvételre pillantottam, s majd utána a falra. Végül látványosan ásítottam egyet.
< - Úgy szoltál nem kell bizonyítanod semmit, mégis gyermek módjára azt teszed. S nem nyűgöz le, mit láttam, nem te vagy az egyetlen asgardi, ki a modern világ vívmányaival tud bánni. S ebből adódik a felvételek hamisak, oly könnyű ilyet megalkotni. Kétlem, hogy a SWORD bármit is átadna. Fivéred „egykori” halandó énje okosabb bárkinél Odin vérvonalából, ily dolgot nem adna át. Hacsak nem betörtél hozzájuk, s el nem loptad, mely lássuk be egy oly nagy harcoshoz, mint minek tartod magad magalázó lenne – feleltem némileg lesajnálóan. >

Hasonló mosollyal feleltem Magni szavaira.
< - Én vagyok, ki mások orrát szokta törni s nem én vagyok e szenvedő alanya – feleltem. >
Felkacagtam, mikor unottan fogadta, mit mondtam neki, hagytam, hogy a félig üres kupát elvigye s újratöltse azt.
< - Oly sok mindent láttam s éltem meg, hogy nehéz lenyűgözni. Idegen világok, jövők, alternatív idősíkok s világok. Te csak ezen világot jártad be, míg én másokat. >
Oly sok idő s oly sok más hely, melyeket felfognia nehéz lehet a legtöbb lénynek. Kezembe vettem a kupát, mikor visszalökte elém s belekortyoltam. Majdnem igazat szólt, de csak majdnem, még nem ismert, így nem tudhatta, hogy mily személy is vagyok valójában. Ismét felnevettem, nem a sör volt az oka, de kezdtem élvezni a játékot s a társalgást ezzel itt.
< - Félreérted, ha minden áron ágyadba kívánnék bújni, nem sértegetést választanék, minderre már rájöttem Odin véreinél, hogy hasztalan próbálkozás – feleltem negédesen. – Nem tagadom, hogy Morwen szavai után kíváncsi lennék teljesítményedre, de nem ily módon csábítok el egy férfit. Mint szóltam, érdekelt, hogy mily is vagy valójában. S fivéred nem gondol gonosznak, ő még mindig annak lát, ki atyám ajándéka előtt voltam. Számomra nem te vagy a tiltott gyümölcs, azon a férfin már túl vagyok, te csupán trófea lennél s nem több. S ha már csalódásoknál tartunk, jómagam is így jártam, nem csak te. Többet vártam Morwen szavai után. >
Kiittam a korsót s letettem az asztalra, szemeimet összehúztam s megvillantak a szavaira, minek a vége már-már fenyegetésnek tűnt.
< - Mert asszony vagyok, nem vagyok oly ostoba, mint hiszed, fenyegetés nélkül is megértem, mit mondasz. Fivéredre semmiben sem hasonlítasz, hacsak nem a bizonyos étvágyadban, sokkalta inkább oly személy vagy, mint húgod. S, hogy örömöt leld, legyen, elhiszem minden szavad, hisz ismerek más Asgardi személyt is, ki mind ugyanazt véghezvitte, mint te s tudom, hogy nem lehetetlen. Csak éppen ő nem férfi, hanem egy leány s meglehetősen sokban hasonlít reád. >

< - A hősökre – emeltem kupám jómagam is s koccintottam vele. >
Kiittam kupám s engedtem, hogy újratöltse azt, bólintottam, hogy Osborn el fog bukni, ha máshogy nem az én kezeim által, mikoron már többé nincs szükségem szolgálatára. Tán mártír lesz, kit feláldozok a Hydra oltárán, még eldönti az idő, hogy mi lesz a sorsa s miként fogja végezni. Hisz ő is csak halandó s oly törékeny, mint bármelyik közülük.
< - Mindez örök törvény, nem vagyok atyám, s nagyapánk – feleltem. – Tanultam hibáikból, tudom, hogy mindenki ideje eljő s elbukik egy napon. Még jómagam is így járok egyszer, vannak körök, mik sosem törhetnek meg, még ha a családunk oly nagyon törekszik arra, hogy mindezeket megtegye s új világot hozzanak Asgardra. >
Bölcsebb voltam, mint ők, az idő ezen esetben engem szolgált s hagyott tanulni, látni hibáikat s tetteiket, a történelem a feladványokat adta s eddig mindegyiket sikerrel vettem, jobban, mint ők. Legyőztem önön félelmeim s a hasznomra fordítottam őket, megöltem ki legjobban visszatartott s immáron szabad voltam atyám többé nem uralkodhatott rajtam, s más sem. Gúnyos mosoly jelent meg ajkaimon s folytattam előző szavaimat.
< - Épp ezért nem elpusztítani kívánom gyermekeim, mint atyám akarta velem, nővéremmel s fivéreimmel. Felkészítem őket az uralkodásra, hogy tanulhassanak elődeik hibáiból, a tökéletesre törekszem, mit én tán sosem érhetek el, de véreim elfogják. >
Nem csak ő látott ilyet, jómagam is s többet mint ő. Nem élhetett többet, mint én s a többit csak a börtönben töltötte, hova „drága” nagyatyánk zárta.
< - Az idő mindünk legnagyobb ellensége, még ha istenek is vagyunk, akkor is – bólintottam szavaira. – Minden meghal, elbukik s ezt el kell fogadnunk. Ha érdekel a leány társasága, rivális Angyal csapatban találod, Gunnhild néven, félistennő, ha nem röpít golyót fejedbe első szavaid után, még tán esélyed is lehet nála. >

Ajkaimon gúnyos mosoly jelent meg újra Magni szavai után. Tudtam, hogy szeretnek ostobán játszani, Einar is így tett, kevesen tudták, hogy mily veszélyes ő igazából. Osborn sem tudta, ha tudta volna, nem csak Miller lett volna kitől retteg s nem az elődei sem őt félték volna csupán, hanem férjemet is. De Magni a fivére, könnyedén rájöhetett minderre.
< - Családi vonás, mind szerettek ostobának tűnni, miközben közel sem vagytok azok – bólintottam. – Bár atyátok olykor igen. >
Felkacagtam mikor tovább folytatta beszédét.
< - Ne tévesszen meg, mindenki annak lát, minek akarom, hogy lásson – feleltem. – Nem vagyok oly kedves, mint gondolod. Asgard az Asgard, s Jotunheim is ide tartozik. A többi világot, ha szükséges felégetem kényem s kedvem szerint, barátokkal s mindennel, hogy otthonom megvédjem. Ezen két világot nem számítva minden csak egy hely, hol kiélhetem hatalmam s jaj annak, aki utamba áll s keresztezi terveim. >
Hangom végtelenül hideg s rideg lett a kezdeti nevetésellenére. Végül mégis egy újabb mosoly jelent meg ajkaimon, de az arcomra kiülő ridegséget nem tűntette el.
< - Igen, rávennélek, ha úgy akarnám s mire rájönnél, hogy mire ment ki a játék, már beleegyeztél s nem visszakozhatnál – szóltam. – Minden világban oly személy vagyok, ki oda kell. Osborn annak lát, s az vagyok ebben a porfészekben, de mindezt tudod magadtól is. >
Elégedetten figyeltem, mikoron felkelt s végül egy kardot dobott elém, az asztalra, s hát így jártam jobban, mintha elcsábítani próbáltam volna.
< - Hogy is mondja leányom s az atyja a midgardiak szófordulatával? „Húzz sorszámot!” vagy „Állj be a sorba!” Nem te vagy az első, ki megölne, ha odajutnék. Leányom atyját kiképzem erre, mikor eljő az ideje, s a jövőben ő képezte leányunkat is. >
Végül felkeltem s kezembe vettem a fegyvert, mit végül markolattal előre nyújtottam vissza számára.
< - Kardod s esküd elfogadom hercegem – feleltem. – S úgy vélem a közeljövőben szükség is lesz rá. Mond mit tudsz En Sabah Nur-ról, vagy miként nevezi magát Apokalipszisről? >

Felkacagtam szavaira.
< - Tévedsz, ettől még ugyanúgy veszni hagynám – feleltem hűvösen. – Négy halandó nem éri meg, hogy megvédjem Midgardot. Még úgy sem, hogy egyik elrabolta szívemet. >
Megcsóváltam fejemet szavaira, még ha nem is tudná Einar, mert el tudtam volna titkolni előle, mikor Gunnhild ezen világba érkezett mindez megváltozott, köztudott lett, hogy miként érzek Michael Morsus iránt.
< - Fivéred tudja, s azt is, hogy egy másik világban gyermekem is volt attól a halandótól. Gunnhild Morsus, vagy Valkűr, a rivális Angyal csapat egyik tagja, kit említettem, hogy oly nagyon hasonlít reád. >
Bólintottam szavaira, biztos voltam benne, hogy az, minek tartja magát s éppen ezért tettem volna meg, mitől oly nagyon óvott. S végül elérkeztünk Sabah Nur-hoz.
< - Még mindig oly okos vagyok, nem én kezdtem a háborút, atyád – feleltem. – Néhány éve atyám egy másik világ Asgardi haderejét eresztette a mienkre, mindenkit kiirtva rajta, elhozván egy Ragnarököt. Én voltam ki megmentette Asgardot s feltámasztotta atyámat s a tiedet, néhány szánalmas korcs halandó féreggel együtt, kik Asgard vesztét akarták, de nem jártak sikerrel… Atyád elveszette húgotokat s anyámat, megtört. Belement nővérem alkujába, ki mint később kiderült már atyám volt akkor, hogyha megöli Apokalipszist s eljuttatja a lelkét neki Hela visszaenged minden lelket s újra élhetnek. >
Nem tudtam, hogy ismer-e történetet, így ha nem szakít félbe folytattam.
< - Atyád kivégezte őt Wakandában s lelke Hela-hoz, avagy inkább atyámhoz került, aki energiaforrásnak használta azt Niffleheimben hosszú éveken át, míg halandók egy csoportja rituális áldozással vissza nem hozta az élők sorába. Atyád tán feledte azt, hogy mindezt Sabah Nur megbosszulná, én nem. Mikor egyik emberem teherbe ejtette visszavettem mi az enyém s így gyermeke is hozzám került, nem hagyhattam, hogy örökösre tegyen szert. Mindez nem változtatott a tényeken, hogy atyád tette miatt egyébként is háborút készült ellenünk indítani. Jómagam csupán óvintézkedéseket tettem. >

//Folytatás: Thor palotája// - csak illúzóként