Phoenix Electronics

//ezt tiszteségesen benéztem, valóban hagytam elhatalmasodni a paranoiát   //

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Kyle döbbenete leírhatatlan volt, amikor a férfi kilépett az eddig zártnak hitt ajtón. El kellett ismernie, hogy túlpörgette magát, és valóban olyan dolgokat vélt látni, amelyek nem voltak ott. Erre figyelnie kell majd a jövőben, mert nem engedhette meg, hogy Arckbuckle vészes jóslata valóra váljon. Elfogadta hát a savanyú szőlőt, és lenyelte.
A férfi után ő is kilépett az irodából, ahol szembetalálta magát a „megmentésére” igyekvőkkel.
- Lefújhatják – legyintett a magára erőszakolt nyugalommal. – Semmi probléma! Kísérjék ki, Mr Arcbucklet!
Rita Collinson látszott, hogy nem kevés kérdése lenne, de Kyle tekintete erősen sugallta, hogy ne most tegye fel, így nem tetszése egyelőre egy égető pillantásban merült csak ki. Arckbuckle minden további bonyodalom nélkül távozhatott az épületből.
Kyle Phoenix megrázta magát, mint egy vizes kutya, és csúfondárosan elmosolyodott, bár ez ezúttal önmagának szólt, és nem annak, aki látta. Dühönghetne a saját ostobaságán, de mi értelme lenne, sokkal jobb az ilyen esetekből tanulni, és nem beleesni ugyanabba a csapdába.
- Mi történt? – kérdezte végül a nő, amikor a dolgok rendeződtek, és a férfi ismét a szokásos irodájában ült, egy kávét szorongatva.
- Hogy mi történt? – ismételte a férfi. – Nem is tudtam, hogy ilyen egyformán gondolkodunk, Miss Collins.
- Az ajtó...
- Bizony, az ajtó – mondta a férfi mosolyogva. – Én annyira a rosszra számítottam, hogy simán azt gondoltam, nincsen esély a békés rendezésre, és úgy látom, hogy maga is.
- Mindannyian ezt gondoltuk.
Pár másodpercig hallgattak, majd a férfi törte meg a csendet.
- Nézze, Miss Collins, nekem megvan az okom, hogy miért vagyok ilyen átkozottul paranoiás, de kérem, hogy ne hagyja, hogy ez az ön tisztánlátását is elhomályosítsa. A mai esetből tanulnunk kell, és én azon leszek, hogy jól megjegyezzem ezt a leckét.
- Értem, uram. Igyekezni fogok, hogy ez ne forduljon elő még egyszer!
- Köszönöm.
A nő láthatta, hogy főnökét azért bántja a dolog, de ő asszisztens volt, és nem pszichológus. A fiatal férfinak meg kell tanulnia együtt élni ezzel a fiaskóval, de úgy gondolta, hogy egy – két ilyen pofont azért még kibír az egója. Bár az elmúlt órában ő is úgy volt vele, hogy ez túlságosan hektikus környezet ahhoz, hogy folytathassa a munkát, mégsem mondott fel. Az ő egója is kibír néhány csapást.
- Mi legyen Arcbuckle-lel?
- Mi lenne vele? Felmondott.
- Ennyi?
- Ennyi – vont vállat a férfi. – Kapják szét az irodáját, és találják meg azt a zavarót! Küldjék utána a személyes dolgait, ahogy kérte!
- Intézkedni fogok.
- És vegyenek fel egy új pénzügyist!
Tisztán látszódott, hogy Kyle inkább a továbbiakat tervezi, és nem szándékozott kilépett alkalmazottjáról tovább beszélni. A nő finoman elmosolyodott, hisz ezek szerint az eset valóban megcsípte főnökét.
Amikor a nő kilépett, Kyle nyugodtan feltette keresztbe fűzött lábát az asztalra. Nem volt megelégedve magával, de már nem lehetett mit tenni. Vigyorogva fordult meg a székével, tekintete az ablakon túlra meredt, oda, ahol az új épületet tervezte, és ahova még majd reményei szerint oly sok másik is kerülni fog...

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Arcbuckle szemlátomást tiszta volt, egyelőre, bár a zavaró berendezés rejtélye továbbra is rejtély maradt, mivel Kyle biztosan nem engedélyezte, hogy ilyen szerkezetek kerüljenek be az épületbe, főleg nem az ő vagy Rita Collins és legfőképpen F.R.I.N.G.E. tudta nélkül. Tehát maradt a tény, hogy valaki nagyon maszekozott, amibe csak néhány embert avatott be, például Arcbucklet, vagy a férfi mégis a nagy színjátéka mögött valamire készült. Akárhogy is, a férfi elraktározta az ötletet magában, hogy a nemsokára esedékes biztonsági modernizációnál majd felveti a bevezetését, természetesen anélkül, hogy a kamerákat megzavarná, ami csak további bonyodalmakhoz vezetne. Igazán nem akarta, hogy tárgyalások hiusúljanak meg, mert egyesek nem képesek civilizáltan viselkedni, ha tudják, hogy nem működik a figyelő kamera, ugyanúgy önmagára is vonatkoztatva a dolgot.
A gondolatmenetet egy robbanás szakította félbe, és Kyle szemei előtt elsötétült a világ, és a földön tért magához. Körülötte mindenhol üvegcserepek a berobbant ablkokból, így bár háttal ült nekik, de azonnal sebeket keresett saját magán, miközben füle csengéséhez az épület vészjelzője játszott duettet. Esetleges hiánya azonnal feltűnt volna a férfinak, és így utasítaná a rendszert a szirénák azonnali beindítására és az épület kiűrítésére.
El- elhomályosuló teintettel botladozott az ajtóhoz, hogy ellenőrizze asszisztensének állapotát. Rita Collins szintén megviseltnek tűnt, de legalább életben volt, viszont szemlátomást nem a mai napot fogja jegyezni az év legkítünőbb napjának. Egyikük sem fogja. A férfi homlokán valószínűleg volt egy csinos vágás, és kis híján kizuhant az ajtón.
- Kiürítjük az épületet!
- Éppen javasolni akartam – jegyezte meg a férfi. – Maga is menjen!
- És ön?
- Csak adok magának egy perc előnyt, nehogy összeütközzünk a lépcsőn lefelé menet – majd a megrökönyödött tekintetet látva hozzá tette. – Mindjárt megyek!
Rita biztos volt benne, hogy egyébként is kissé őrült főnökét csak még jobban megzavarta a légnyomás, de az életét azért nem tette volna kockára, és elszaladt a tűzlépcső irányába. Kyle háttal támaszkodott az ajtónak.
- Beszélj F.R.I.N.G.E., mi a helyzet? Van valaki, aki bennszorult? Látsz halottakat?
A fején közben több gondolat is átszaladt, egyik sem volt kellemes, és jópár nem tűrte volna a nyomdafestéket...

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Kyle hallása lassan kezdett visszaállni arra a szintre, amikor már meghallotta a hangokat, és megértette a beszédet, így eljutott a tudatáig F.R.I.N.G.E. jelentése. Megkönnyebbülten sóhajtott egyet, majd egy önkéntlen mozdulattal elkente a homlokán a vért. A vörös folyadékra tekintve a tenyerén eszébe jutott, hogy valószínűleg neki sem ártana némi elsősegélyhez jutnia.
Remélve, hogy valóban ő az utolsó már, elszaladt a lépcsőházig, figyelve, hogy nehogy további baja essen az esetlegesen meggyengülő épületszerkezet lehulló darabkáitól, vagy más veszélyes dolgoktól, amit esetlegesen a robbanás tönkre tehetett vagy okozhatott, mint pl tüzek. Ezért sem használta a liftet, nem tudva, hogy az milyen állapotban lehet, és nem igazán fűllött a foga hozzá, hogy beszoruljon az egyik kabinba.
Amennyiben gond nélkül kiért, elsőként körülnézett, próbálta megtalálni, hogy mi okozhatta a robbanást, illetve mi repülhetett a levegőbe. Visszanézve megpróbálta kivenni, hogy tűz vajon kiütött –e az épületben, és ha igen, akkor vajon működnek –e az esőztetők. Az épület nem volt messze a parkolóktól, így azt a területet is szemügyre vette, ezután a legközelebbi gyülekezési pont felé vette az irányt, biztonságos távolságban az épülettől.
Igyekezett néhány szóval megnyugtatni a valószínűleg ijedt dolgozókat, akiken sérülést látott, azokat az elsősegély helyre irányítva, és kérdezősködött, hogy tundak –e valakiről, aki esetleg még az épületben maradhatott.
Nemsokára rátalált Rita Collinsra, aki már túleshetett egy gyors vizsgálaton, és szerencsére néhány zúzódással, és egy jókora ijedtséggel megúszta az esetet. Néhányan azokkal foglalkoztak, akik hirtelen szédülésre vagy rosszullétre panaszkodtak, próbáltak kis tartályokból oxigént juttatni nekik, hogy aztán majd a mentősök és orvosok hozzáértő kezeire bízhassák őket. Páran elsősegély dobozokkal rohangáltak, ilyesmi minden telepen akadt, ha valakit könnyű munkahelyi baleset ért, és néhányan valamit konyítottak a nagyon alapszintű ellátáshoz is. Az esetleges súlyos sérültek ellátáshoz azonban ezek a felszerelések nyílván nem voltak elegendőek, de Kyle remélte, hogy kevés emberében esett súlyos vagy maradandó kár.
Egy férfi indult meg a poros és vérző homlokú főnök felé, aki azonban egy intéssel jelezte, hogy jelenleg nincs szüksége ellátásra, bár a léptei még mindig botladozónak rémlettek.
- Fantasztikus hetünk van – mondta a nőnek.
Rita összerezzent a hangra, úgy tűnik Kyle hallása még nem állt teljesen vissza a normálisra, és ezért mindenkivel az átlagosnál hangosabban beszélt. Végignézett a viharvert férfin, majd meglátta a vért a fején. Közelebb intett egy elsősegélyest, és főnöke tiltakozásával mit sem törődve ápolás alá helyezze.
Közben igyekezett elérni a biztosítót, és a biztonsági céget, amellyel az Electronics szerződésben állt. A biztosítónak meg kell majd kezdenie a károk felmérését, a másik céget meg meg kell bízniuk, hogy ilyesmi ne fordulhasson még egyszer elő…

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Igen hamar még a szokásosnál is nagyobb lett a nyüzsgés, hamar megérkeztek a rendőrök, és néhány tűzoltó is. Kyle igyekezett nyugton ülni, amíg egy elsősegélyes megvizsgálta, és figyelte, ahogy a tűzoltók leugrálnak a kocsijaikról, hogy felderítsék a robbanás központját, és ellenőrizzék, ott sem sérült meg senki.
~ Hála az égnek, hogy ilyen gyorsan ideértek – gondolta a férfi magában.
Közben próbálta megsaccolni, hogy mikor is történehetett a robbanás, ami egy rövid időre kiütötte, és milyen messze volt a helyi tűzoltó illetve rendőrállomás. A rendőrök először a biztonságiakkal vették fel a kapcsolatot, majd az egyikük Kylehoz lépett.
- Jó napot uram! Harris őrmester vagyok. Mindjárt kiérnek a szövetségiek. Tudja mi történt?
Az elsősegélyes egy ragtapaszt tett a férfi homlokára, így Kyle csak azután tudott válaszolni, hogy az illető elállt a képből. Igyekezett a hangját normális hangerőre hangolni.
- Nem túl jó nap őrmester – fintorodott el a férfi. – Kyle...Kyle Phoenix – mutatkozott ő is be, bár lehet feleslegesen, mert a rendőr elég célirányosan hozzá indult. - Nem tudom, mi történhetett. Éppen dolgoztam, amikor a robbanás történt, aztán idesiettem, miután megbizonyosodtam arról, hogy senki sincs az épületben. Szóljanak majd, ha szükségük van biztonsági felvételekre, és hasonlókra – biztosította az együttműködésről.
Közben befutott néhány mentőautó is, és a kiérkező orvosok szakszerű ellátásban részesítették a sérülteket. Az egyikük hamarosan Kylehoz lépett, hogy egy mentőautó felé irányítsa. A férfi, ahogy múlt az adrenalin hatása kicsit remegett és fázott, de követte az orvost.
- Szóljanak, ha bármire szükségük van – emlékeztette Harrist. – Ha kiderülne, hogy nem balaeset volt, akkor azt akarom, hogy elkapják az illetőt!
Amint elérnek az autóig, fáradtan leült az ajtóban. Benézett a kocsiba, kíváncsi volt, hogy vajon mindenki a baleset helyszínén dolgozik, vagy vannak sofőrök, akik csak arra várnak, hogy elinduljanak a kórházba. Csak azért nem támasztotta kezébe a fejét, mert nem akarta még egyszer vérrel összekenni az arcát. Próbálta kitalálni, hogy ki is okozhatott gondot a telepen. De bizonyítékok hiányában ez mindössze meddő okoskodás volt. A bizonyítékok pedig a rendőrség hatáskörébe tartoznak.
Lábait a földön nyugtatva oldalra húzódott, ha az orvos be akarna mászni, hogy fertőtlenítőt, vagy kötszert vegyen elő. Figyelte, ahogy Rita Collins telefonon felveszi a kapcsolatot a biztosítóval...

Miután elláttták, Rita Collinsnak pár percébe került, hogy kapcsolatot teremtsen a biztosítóval. Látta, hogy egy rendőr és egy orvos is érkezett főnökéhez, és az utóbbi kicsit odébb kísérte, egy mentőautóhoz. A férfi fáradtnak és ijedtnek tűnt, pont, mint ő, és semmi másra nem vágyott immár, csak, hogy hazamenjen, és legalább egy hétig ne jöjjön az Electronics közelébe. Közben igyekezett elmondani, hogy mi is történt nemrég, és egy kárfelmérő csapatot kért a T és R biztosítótól.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Szerencsére a doktor nem talált semmilyen maradandó károsodást, és hamarosan útjára engedte a férfit, így az nekiállhatott az épület helyreállításának, amint a tűzoltók és a szövetségiek engedélyezték. Ezek után természetesen szó sem lehetett a nap nyugodt folytatásáról, senki sem volt sem olyan hangulatban, sem állapotban, így Kyle mindenkit hazaküldött mindenkit, és csak remélhette, hogy hétfőn nem talál majd egy csomó felmondólevelet az asztalán. Rita Collins mindenben a segítségére volt, így a férfinak nem kellett szétszakadnia, hogy úgy beszéljen az alkalmazottak különböző csoportjaival.
- Maga is menjen haza – mondta a nőnek.
- És ön?
- Én megvárom, hogy az üvegesek megjöjjenek – vont vállat a férfi. – Ráadásul én itt lakok – bökött a háta mögé. – Meg kell néznem, hogy a cuccaim túlélték –e az incidenst.
- Biztonságos ez? Nem kellene inkább egy hotelben éjszakáznia?
- Meglátom Ms. Collins.
- Holnap bejövök, hogy megnézzem, hogy állnak a dolgok.
- Jobban örülnék, ha pihenne – ajánlotta a férfi. – Nem hiszem, hogy a munkaköri leírásában szereplene a romeltakarítás, illetve a robbanások utáni hercehurca felvállalása.
- Mégis, holnap látogatóink lesznek, rendőrök, szövetségiek – mondta a nő. – Azonkívül tudni szeretném, hogy van –e még főnököm – tette hozzá egy irónikus mosollyal.
- Köszönöm.
- Szívesen!

Másnapra legalábbis sikerült elfogadhatóvá varázsolni az irodát. Legalábbis annyira, hogy Taggert és Phillips ügynököket lehetett it fogadni. Úgy tűnt, a robbanás nem tett túl sok kárt a férfi személyes dolgaiban. Mégis az este jó része ráment a takarításra. Kyle lefuttatott egy ellenőrzést a páncélján, de az is rendben levőnek tűnt. Mivel valóban számíthatott látogatókra, és nem akarta, hogy mindenki tudomást szerezzen róla, így kénytelen volt a szokásosnál is jobban elrejteni szem elől.
A sok dolog és idegeskedés miatt, alig aludt, és ez meg is látszódott rajta, amikor Rita Collins megérkezett. Természetesen a nő is feszült és ideges volt, de egyikük sem a másikon vezette le. Phillips és Taggert úgy nézett ki, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
- Üdvözlöm önöket – majd bemutatta a nőt – Rita Collins, az asszisztensem. Kérem foglaljnak helyet!
Nyugodtan végighallgatta Taggert bevezetőjét, majd a nőhöz fordult.
- Kérem intézkedjék, hogy az urak megkapjanak minden felvételt az anyagok megérkezésétől egészen a robbanás bekövetkeztéig!
- Azonnal Mr. Phoenix – majd egy udvarias bólintás kíséretében elhagyta a szobát.
- Kávét? – kérdezte az ügynököket.
Megvárja a választ, majd Taggert kérdésére is felel. Az feltűnt volna neki, ha az ügynökök nem azonosították volna magukat mással, csak a bemutatkozással.
- Üzletember vagyok Taggert ügynök. Persze, hogy vannak rosszakaróim. De ez elvileg kimerül abban, hogy egymásnak alátegyünk a tőzsdén, de nem helyezünk bombát a másik telephelyére. Legalábbis – vont vállat – én nem tenném...

//Majd figyelek rá//

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A két ügynök nem kért a kávéból, és ezzel le is tudták az udvariaskodási formulákat. Tagger különleges ügynök tovább folytatta a kérdezősködést, így Kyle leszűrhette, hogy a két férfit valóban érdekelheti az eset, és nem kesz az egész félresöpörve, mint annak idején egy bizonyos másik “baleset”.
A férfi felállt a székből, és a frissen helyére tett ablakhoz lépett, ahol kinézhetett a kinti felfordulásra.
- Akkor másképp fogalmazok Taggert ügynök – mondta megfordulva. – Potenciálisan bármelyik elektronikával foglalkozó cég elkövethette a tegnapi szabotázst. Ellenségeim nem nagyon vannak, legalábbis nem kaptam sem fenyegető, sem gyanús telefonhívásokat, nem perelnek, és én sem perelek senkit.
Bár nem volt szándékában Jacson Arckbucklet bajba keverni, mégis az egyetlen haragosának egyedül ezt a férfit tudta csak elképzelni. Illetve volt még más is, de azt még nem állt szándékában kiadni, mert esetleg olyan lavinát indítana el, amit nem tud megállítani.
- Elégedetlen alkalmazott címén pedig egy emberre tudok gondolni – ült vissza a székébe. – A neve Jacson Arcbuckle, és a tegnapi napig a pénzügyi osztály koordinációs igazgatójaként dolgozott itt. Azonban tegnap valamikor dél körül megváltunk egymástól. Felmondott, és legjobb tudomásom szerint elhagyta az épületet. A dolgait utána küldtük – mondta vállat vonva – a gépét lefoglaltuk, ha szükségük lenne rá. Nem volt kellemes esemény, sok félreértés vezetett hozzá.
Ezután csak várja a további kérdéseket…

Rita Collins ezalatt sikeresen elért a biztonságisokig, és megkezdték az ügynökök által kért felvételek DVD-re vagy más adathordozóra való kimásolását. Elsősorban addig az időig mennek vissza, amikor az első teherautó megjelent a kapuban az épitkezési anyagokkal, egészen a mai nappal bezárólag…

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Egyre több és több új dolog merült fel, ami egyre riasztóbb képet festett a helyzetről, és többszörös szabotázsra is adhatott okot, valamint komoly biztonsági résekre a cégen belül. Ritának nem sikerült megszereznie az összes kívánt kamera felvételét, így nem maradt más, mint azzal dolgozzanak, amit még a robbanás előtt rögzítettek. Ezeket mindenesetre kiírták, és átadták a nőnek. Mikor elindult visszafelé, már rögtön tárcsázta a cég technikusainak és programozóinak a számát, lévén, hogy valaki még a hétvégén is ügyeletben volt.
- Programozók, Parker beszél – köszönt a férfi a telefonba.
- Rita Collins vagyok.
- Miben segíthetek Ms. Collins?
- A tegnapi robbanás után készült felvételekre lett volna szükségünk, de a robbanás pillanatától kezdve semmink sincs a kamerákon.
- Talán a kamerákban esett kár? – kérdezte Parker.
- A biztonságisok arra gondoltak, hogy a szerverszobában tehetett kárt a robbanás.
- Hölgyem az a szoba föld alatt van.
- Én is tudom, de akkor is viszonylag közel lehetett a robbanás középpontjához. De nem is ez a lényeg. Azt szeretném, ha valaki megvizsgálná a szobát, ellenőrizze, hogy mekkora kár eshetett a helységben, illetve kezdje meg a kijavítását.
- Azonnal nekilátok – felelte a férfi készségesen.
- Az ügyeletes technikus, pedig nézze meg a kamerákat, hogy nem –e tett bennük kárt a robbanás.
- Értettem kisasszony.
- Köszönöm Parker, szóljanak azonnal, ha valamire rájöttek!
Mivel tudta, hogy az ügynökök még nem távoztak, odalépett a White Rook emberéhez, és bemutatkozott.
- Rita Collins vagyok, Mr Phoenix személyi asszisztense – mondta udvariasan, bár egy adagnyi idegességgel a hangjában. – Mr. Phoenix éppen a tegnap történtekkel kapcsolatban válaszol kérdésekre, sajnálom, hogy nem fogadhatja azonnal. Kérem, addig helyezze kényelembe magát – mutatott az előtérben lévő néhány ülőalkalmatosságra.
Ezután meghallgatja, ha a másiknak lenne mondanivalója, de nem fog igazán sok időt itt tölteni. Esetleg, ha a másik úgy dönt nem vár, akkor negkéri a titkárnőt, hogy egyeztessenek egy másik időpontot. Miután belép az irodába, rögtön az ott lévőkre zúdítja a tényeket.
- Van egy kis gondunk...

Kyle átvette a Taggert névjegyét, és egy pár másodpercig nyugodtan forgatta  az ujjai között.
- Természetesen Taggert ügynök, ahogy gondolja. Azonnal szólok a titkárnőmnek.
Mielőtt az ügynökök távozhattak volna, még pont beérkezett Rita is, aki átadta DVD-ket.
- Van egy kis gondunk... – mondta a férfinak.
- Új gondok?
- A felvételek megálltak a robbantás pillanatában.
- Hogyan?
- Valószínűleg a robbanás epicentruma túl közel volt a szerverszobánkhoz – próbálta magyarázni a nő.
Kyle elgondolkodott. Neki más volt a véleménye, mivel a szerverszobákat egyrészt biztonságosra építik, másrészt ha a robbanás ekkora kárt csinált egy földalatti szobában, akkor a felszínen is nagyobb pusztítást kellett volna véghez vinnie.
- Lehet, hogy érdemes lenne körülnézni abban a helyiségben – címezte Taggertnek és Phillipsnek. – Az a hely nem úgy van építve, hogy egy kis rázkódás tönkretegye. Arról nem is beszélve, hogy mennyi robbanóanyag kell egy olyan robbantáshoz a felszínen, ami olyan mélyre legyűrűzik.
- Már dolgoznak a hiba elhárításán – teszi hozzá Rita.
Ezután várják a két ügynök reakcióját, illetve a nőnek a kezében ismét ott van a telefon, hogy szükség esetén azonnal leállítsa Parkert, ha az az utasítás...

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

- Ó értem – mosolyodott el halványan a férfi – akkor nyílván én értettem félre valamit. A DVD-ket pedig már a kezükben szorongatják –jelezte, hogy Rita már a belépéskor átadta a kért anyagot. – Arckbuckle aktáját már előkészítették, én pedig majd szólok, hogy ha más valami is eszembe jut, akkor majd értesítem magukat – bár ebben már ő maga sem bízott különösebben. – Remélem azért sikerül elkapniuk, aki robbantott függetlenül, hogy belső probléma –e vagy sem – lépett elő az asztal mögül. – Éppen ezért nem is tartanám fel magukat tovább! Csak hívjanak, ha további kérdéseik lennének! Viszlát!
Megvárja, ha az ügynököknek lenne még valami kérdésük, de mivel az együttműködés szemlátomást a mélypontra süllyedt a két szövetségis részéről, így nem igazán volt ötlete, hogy mit is mondhatna még ezeken kívül. Ha a két férfi távozik, a már korábban átvett lemezekkel, akkor megkapják a kért személyzeti aktát is.
- Megérkezett a WREC ügyvezetője is – fordult Rita Collins a főnökéhez.
- Remek, kérem kísérje be.
- Nem szeretne inkább még pár percet?
- A két paprikajancsi után? Felesleges – legyintett a férfi.
Madeline Delacourtnak alig pár percet kellett csak várakoznia, de megkínálták teával, kávéval, vízzel. Egy kis idő múlva Rita Collins is visszatért. Amennyiben látható, gyors pillantást vet a nő kezére, majd a gyűrű láttán használja a Ms vagy a Mrs jelzőt.
- Kérem, fáradjon velem Ms/Mrs Delacourt, Mr. Phoenix most tudja fogadni – megvárja, hogy a nő felzárkózzon. – Elnézését kérem a várakozásért, gondolom megérti, hogy mi mindenen kell most keresztül mennünk; hivatalos vizsgálatok, nyomozás, biztonsági rendszerek felülvizsgálata stb.
Végül benyitott az ajtón, és előre engedte a nőt. Kyle ismét az ablaknál álldogált, és ahogy a belépők felé fordult arcán egy pillanatra fáradtság és szomorúság suhant át, hogy aztán átadják helyüket az udvariasan semleges arckifejezésnek.
- Köszönöm a türelmét, hölgyem. Kyle Phoenix vagyok, kérem foglaljon helyet…

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Kyle megvárta, amíg a nő helyet foglalt, majd maga is leült, igyekezvén összeszedni a gondolatait.
- Mint értesítettük tegnap a WRECet, egy robbanás történt tegnap a telepen – kezdett végül bele. – A legfontosabb, hogy sem haláleset, sem súlyos sérülés nem történt – hangjában megkönnyebbüléssel - és az anyagi kár is lehetett volna jelentősebb – az utóbbinál halványan megvonja a vállát. – Ettől függetlenül az eset természetesen mindannyiunkat megrázott, és én amellett, hogy szeretném csökkenteni a cégem anyagi veszteségeit, egyúttal biztosítanám, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő.
Mivel a kis bevezetője végére ért, hagyott pár másodperc szünetet, ha a Madeleinenek kérdése, vagy hozzáfűznivalója lenne, majd folytatta.
- A szövetségiek megkezdték a nyomozást, és nagyon remélem, hogy a felelősöket sikerül majd kézre keríteni, viszont az Electronics biztonsági rendszere nyílvánvalóan felújításra és modernizációra szorul...

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Nos legalább kiderült, hogy hány jelzavaró is van az épületben, a többi adattal pedig nagyjából a férfi is tisztában volt, így a felsorolásuk nem vitte igazán előre a társalgást. Kylenak be kellett látnia, hogy ideje volt másképpen is feltennie a kérdést.
- Rendben, akkor hagyjuk a „modernizációt”, és nevezzük változtatásnak – dőlt hátra a férfi a székében. – A zavarókra semmi szükségünk, főleg, ha egyrészt zavart okoznak a felszerelt kamerákban, és ezzel biztonsági rést kreálnak, másrészt pedig a megfelelő emberek nem tudnak a jelenlétéről.
Egyelőre nem árult el többet az esetről, egyrészt mert kellemetlenül érintette az eset, másrészt pedig nem kellett a Ms Delacourtnak mindenről tudnia.
- Azonkívül, Ms. Delacourt, én éppen igyekszem biztonságosabbá tenni a cégemet az itt dolgozók és a magam számára, az önök profilja pedig a biztonsági berendezések gyártása és beszerelése. Tehát, ha azt mondja, a mostani rendszer bombabiztos, akkor azzal nagy terhet venne le a vállamról, bár gondolom mint egy felkészült cég, mindig vannak ötleteik, hogy hogyan lehetne egy ilyen helyet még biztonságosabbá tenni. Gondolok itt vegyi érzékelőkre, szenzorokra, de ha bombakereső kutyákat ajánlanak, még az is lehet, hogy érdekel...
Kyle remélte, hogy így érthetőbb, hogy mire is gondolt, hirtelen nem jutott más az eszébe, hogy hogyan is adhatná elő jobban, hogy mire is gondolt. Részletekbe pedig nem akart belemenni, amíg nem tudja, hogy mit is tudnak neki ajánlani...

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Bár Kyle nem értette, hogy minek szólt a nő fölényes tekintete, de nem kérdezett rá. Semleges arckifejezését igyekezett megőrizni, míg a vele szemben ülő nő kifejezések egész tárházát produkálta, majd előhúzott egy újabb papírlapot, a Phoenix Electronics nevét viselő mappából. Türelmesen végighallgatta Ms Delacourt mondandóját, majd az asszisztensére nézett, de Rita Collins nem fűzött szóban semmit a másik nő mondandójához, sem amikor a WRECről, sem amikor a professzionalizmusról beszélt, olyan szavakat próbálva adni a férfi szájába, amik nem hangoztak el. Kyle nem értette, hogy ezzel a taktikával hova akar a nő kilyukadni, de az ő problémájának orvoslását nem segítette elő, így próbálta azt tenni, amit valószínűleg mások is hasonló helyzetben és időt próbált nyerni.
- Ez esetben Ms. Delacourt igazán köszönöm, hogy befáradt ide, és az idejét, amint ránk áldozott – emelkedett fel az íróasztal mögül. – Ki fogok jelölni egy csoportot, a probléma megvizsgálására, amint a hivatalos nyomozás lezárult, és kapott eredményeket figyelembe véve fogjuk ismét megkeresni a cégét.
Kezet nyújtott a nőnek, jelezve, hogy a beszélgetést részéről lezártnak tekinti, természetesen megvárva a nő záró szavait.
- Még egyszer köszönöm, hogy idefáradt, kisasszony. Viszontlátásra!
Ha a nő is kezet nyújt neki, akkor finoman megszorítja, ha nem akkor egy pár másodperces kényelmetlen csend után kénytelen leereszteni.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Valami új, valami jövőbe mutató
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Madeline Delacourt nem támasztott akadályokat, hogy a hivatalos nyomozás először lezárulhasson, és utána térjenek vissza a biztonsági rendszerek esetleges fejlesztéséhez, de ez még sok idő. Addig is a dolgoknak még vissza kell térniük a rendes kerékvágásba, Kylenak pedig meg kellett találnia, milyen meglepetéseket tartogat még neki a cége, mivel nagy meglepetésére közel sem ismerte úgy, mint amennyire gondolta.
Kyle barátságosan lekezelt a nővel, Rita Collins pedig elkísérte az autójáig.
- Örültem a találkozásnak Ms. Delacourt – búcsúzott el a fiatal nő. – További kellemes napot!
Mikor a nő elhajtott Rita visszanézett az épületre, majd sóhajtva megrázta a fejét. Rengeteg munka állt még előttük, és az elmúlt két nap eseményei sem lendítették előre a Phoenix Electronicsot. Sürgősen fordítani kellett ezen, ha azt akarták, hogy a cég sikeres legyen...

//Én is köszönöm//

Felébredtem, látásom még homályos. A kényszerleszállás balul sült el, most már nem vitás. Érzem, hogy valami nagy és nehéz tárgy fekszik rajtam. Nem tudom, hogy melyik bolygón vagyok. A körülmények még ismeretlenek számomra, különböző életformák zajait hallom. Valószínűleg egy magas sűrűségű területre csapódott a hajónk. Az isteneim és testvéreim elveszítettem, nem látom őket. De nem félek, hiszen számítanak rám, talán még életben vannak és harcba keveredtek. A nehéz fémdarabot a két kezemmel elemelem magamtól, majd lecsúsztatom magam mellé. Még mindig fekszem a földön, mivel a sisakom és a teljes páncélzatom megsérült a zuhanás alatt, ezért a természetes szerveimre kell hagyatkoznom. A kezem segítségével a hasamra fekszem, majd lassan elkezdek térdelő állást felvenni. A távolban egy épületet látok, amiben a hajó roncsai kárt tettek. Remélhetőleg a csapatom többi tagja is túlélte és a pilótafülkében lehetnek még. Megpróbálom a látási viszonyaim javítani pislogással de még mindig nem álltak át a helyi körülményekhez. A legnagyobb szerencsém, hogy a bolygó atmoszféráját be tudom lélegezni, ezért ezzel problémám nem lesz. Lassan feltápászkodom, és lábra állok. A pisztolytáskámhoz nyúlok, majd kiveszem az ionvetőm. Elindulok a roncs felé, nem lehet, hogy mindenki meghalt.