Black Phoenix City (Cape May, New Jersey)

Egy teljesen frissen felépült városka egy mesterséges kis szigeten Cape May déli részén. A Black-Phoenix Industries hozta létre az egyik nagyobb telepének, illetve, hogy a nekik dolgozók a családjaikkal közvetlen ott lakhassanak náluk. A lakások jelentős része a víz alatt volt, ahogyan a laborok és gyártósorok is. Legalább száz emelet mélyre nyúlt lefelé a létesítmény és mintegy 5000 ember élt itt. A város része egyébként teljesen átlagos volt benne minden, játszóterek, lakások, szórakozási lehetőségek, boltok, kórház stb.


- Black-Phoenix Industries
A Phoenix Electronics és a Black Industries fúziójából jött létre a későbbi megacég. Alternatív energiaforrások kutatásával és előállításával foglalkoznak, a világon a legtöbb energiacég is az ő befolyásuk alatt van, leányvállalatok, vagy pedig éppen részesedésük van benne. A világ minden részén ők szolgáltatnak energiát minden országnak, államnak. Ezenfelül elektromos eszközöket gyártanak az óráktól kezdve, tableteken, telefonokon át tévékig, hűtőkig, mosógépekig.

Jó pénzt ígértek egy egyszerű munkáért. Be kell épülnöm valami tudósvárosba és felrobbantanom egy labort ami Magneto-nak dolgozik. A késemet és egy fegyvert tettem el meg lőszert. Mindezt úgy, hogy ne legyen feltűnő. Bár ki tudja mi feltűnő ezeknek. Mivel egy labort kell felrobbantanom ezét bomba alapanyagot biztos fogok találni. Miután teleporttal megérkeztem néhány alakkal az egyiket megkérdeztem.
-Bocs azt nem tudod, hogy jutok el a huszonkettedik emeletre?

Akit megkérdeztem az egy grimasz után rámutat egy holografikus táblára. Meg sem köszönöm a "segítséget".
~Rühellem ezeket a modern vackokat. És még engem hisznek hülyének ha nem veszem észre.~
Utam a huszonkettedik emeletre visz. Szétnézhetnék akár, hátha látok valami érdekeset, de minek. Jövök, gyorsan elintézek mindent és kész. Ott a huszonkettediken megkeresem azt a helyet ahol kell és lejelentkezek. Elmondom miért jöttem. Természetesen nem az igazat.

// Bocsi én se úgy terveztem, hogy megint nem fogok tudni sokáig írni. //

Nagy nyújtózkodás közepette keltem fel, ahogy sokszor is, de most boldogan mosolyogtam a hétfő képébe.
- Végre szabadság.
Mondom csak magamnak, míg kipattanok az ágyból és a selyem hálóingemben rohanok is a fürdőszobába, hogy elkészülhessek.
~ Megérte az a sok túlóra, hogy most egy egész hétig szabad lehetek. Az egyik rég nem látott barátnőm érkezik látogatóba Oroszhonból, már alig várom, hogy együtt tölthetjük az egész hetet.
Mondom magamban, míg készülődöm. Már az öltözködésnél jártam, mikor valaki csöngetett.
- Egy pillanat.
Mondom, miközben a gatyámat húztam magamra. Viszont az ajtóban hamar újra csengettek.
- Megyek már, megyek.
Mondom, míg a két cipőmet is magamra rángattam és a vállamra csaptam a tavaszi kabátom és a táskám, benne mindennel ami kellhet. Így már menetre készen nyitottam ki az ajtót. Viszonylag hamar.

Gyorsan oda is siettem az ajtóhoz. A kukucskálón át láttam, hogy tényleg ő volt az.
Épp időben jöttél Illi.
Mondom boldogan, míg kinyitom az ajtót. Azonban amikor meglátom a mindig mosolygós barátnőm arcán a grimaszt lefagy a mosoly az arcomról.
- Baj van Illi?
Kérdem én, mire a barátnőm makog valamit, és vér jön elő a szájából, majd előre dől. Csak hálálkodni tudok, hogy nem fagytam le, így el tudtam kapni a barátnőmet, az előtt, hogy a földre zuhant volna.
- Illi?
Kérdem ijedten, majd megpillantom a hátán a sebet, amit normális keretek közt nem lehet túlélni.
- Úristen!
Lehelem mama elé, majd a barátnőm, nyakára teszem az ujjamat, de a pulzusát sem éreztem, ahogy a lélegzetét sem hallottam.
- Illi!
Ölelem utoljára magamhoz könnyek közt a barátnőm holt testét, majd szép lassan leeresztem a földre azt.
A fájdalom és a gyász helyét lassan felveszi a gyűlölet és a bosszúvágy.
- Ki tette ezt veled?
Kérdem magam elé lehelve, letöröltem magamról a vért és a szememből a könnyeket, majd az ajtóba léptem, egy gyors terepszemle erejéig.
~ valamiből csak ki kellett lőnöd azt amivel a halált okoztad. Hol vagy te rohadék?
keresem tekintetemmel a fegyveres gyilkost, készen arra, hogy visszahúzódjak a fedezékbe, ha rám akarna támadni. 
Ha nem látok senkit sem, akkor visszamegyek a házba, becsukom maga mögött az ajtót és hívom a rendőrséget, meg a halottszállítókat. Mivel a tüdő olyan mértékben sérült, hogy esélyem se lett volna újraélesztéssel próbálkozni, mármint esély nem lett volna rá, hogy ezt túléli.
~ Mégis kinek lett volna jó Illiana halála? Az öltözködésén kívül nem ártott senkinek. Ki tehette ezt vele? 

Könnyen megtaláltam a helyet és bár kellett egy kicsit várakoznom valami kis furcsa csúcstechnológiás váróteremben, de behívtak. A nőt meglátva először nem is tudtam mit gondoljak. De aztán végül is az erős kézfogástól szimpatikusnak tűnt.
-Üdv. Eddig azt mondták, hogy biztonsági őr melóról lenne szó. Itt, hogy megy ez a dolog? Valami kamerák előtt kell egész nap ülnöm vagy inkább amolyan járkálós plázás biztonsági őr dolog?
Elég laza hangnemet ütök meg vele. Attól még, hogy munkát kapok tőle attól még nem hunyászkodok meg előtte. Az nem az én stílusom.

A nő kijavít. Ez kicsit zavar, de amit mond az tetszik.
~Így jóval könnyebb dolgom lesz.~
Leginkább a vezető szó tetszik. Mikor végül megkérdi, hogy elvállalom-e akkor nem is habozok.
-Persze, hogy elvállalom a feladatot. Hisz azért jöttem ide.

A kiáltásomra sokan felfigyeltek, de ez engem, most a legkevésbé sem érdekelt. A legjobb barátnőm meghalt, itt lehelte ki a lelkét a karjaimban, és én semmit sem tudtam tenni annak érdekében, hogy megmentsem.
A tömegből egy idegen férfi lépett elő, aki könnyedén eloszlatta a kíváncsiskodó tömeget és megkért, hogy lépjek el a barátnőmtől. Én nehéz szívvel, de lassan leengedtem a testét a földre, amilyen óvatosan csak tudtam. A férfi rendőrnek tűnt és már még is kezdte a dolgát a kikérdezésemmel. Én közben próbáltam felszárítania  könnyeimet és uralmam alá hajtani a dühömet amit a gyilkossal szemben éreztem.
- A legjobb barátnőm, ma érkezett külföldről, hogy együtt töltsük a szabadságunkat, erre amint ajtót nyitottam neki, a karjaimba zuhant, és kilehelte a lelkét, mert... valaki hátba lőtte. Nem láttam ki lehetett, de remélem megfizet majd az mocsok a tettéért. Illiana talán furcsa egyéniség volt, de nem ártott senkinek, nem érdemelte ezt meg.
Válaszolok a könnyeimmel küszködve és a dühvel ami egyre csak égett bennem és én pedig csak próbáltam visszatartani magamban.

Eddig egész jól ment a dolog. Gustav egy neki egészen testhezálló munkát kapott. A nő viselkedéséből rájön, hogy neki is ilyen hiper szuper telefonja van. Na Gustav olyat se hordana. Magneto könnyedén kirobbanthatná az agyát ha egy fém lenne benne. A hirtelen megbízás meglepte Gustav-ot. Átvette a kütyüt és még utoljára feltett egy kérdést.
-Honnan fogják tudni, hogy én egy biztonsági tiszt vagyok? Nincs valami jelvény vagy hasonló?
Ha a választ megkapta akkor elindul. Odaérve látja a helyzetet, de még nem szól közbe. Megvárja, míg a rendőr átesik a síró nős nyugtatgatós dolgon.

A férfi zsepit adott nekem, amit egy bólintással köszöntem meg, mert még mindig küszködtem a könnyeimmel és a remegéssel a hangomban. A szavaimat arra a kérdésre, hogy mi történt már fel is vette és további kérdéseket szegezett nekem, melyekre apránként válaszoltam is.
- Illi... Illiana Makarow-nak hívták. Tudtommal nem voltak neki, bár sokan ferde szemmel nézték a stílusa miatt. Fogalmam sincs kinek lett volna oka megölni, de szerintem itt senki sem tudta, csak otthon Oroszországban tudhatták, azok akiknek elmesélte. Én csak annyit meséltem akárkinek, hogy egy jó barátnőmmel töltöm majd a szabadságomat.
A telefonos kérdésre előveszem a telefont, majd az utolsó kérdésre kérdőn nézek a férfira.
- Figyelmeztetés? Nekem? Nem tudom ki és miért tenne ilyet. Vannak riválisai a munka területén mindenkinek, de nem hinném, hogy bárki is ilyen messzire menne.
Mondom, majd veszek egy nagy levegőt, kifújom az orrom a zsepibe, majd megejtem azt a telefont. Majd rögtön a kérdéseket teszem fel burkoltam Illi szüleinek. Ismertek engem, így biztos válaszolnak majd. Aztán úgy érzem kötelességem közölni velük a rossz hírt, de egyszerűen nem tudom megtenni, így eszek egy nagy levegőt és tömören elmondom a tényállást miután megkaptam a válaszokat. Persze én is válaszolni fogok az ő kérdéseikre amennyire tudok. Majd a férfinak is beszámolok a fejleményekről, amiket esetleg nem hallott.

A kérdést Gustav is érezte, hogy hiába való.
~A WC-re Maguk mennek ki vagy arra is külön számítógépük van? Talán mégsem lesz olyan könnyű felrobbantani azt a labort és épségben megmenekülni~
Mire megérkezik és látja a helyzetet távolabb próbál megállni, hogy ő csak a dolgokat tudja meg amiket beszéltek, de csalódnia kell. Odahívja, bemutatja, de azt nem mondja el amit eddig megtudott. Magukra hagyják őket. Gustav-nak jelenleg nem kimondott dolga, hogy ezt megoldja. De azért úgy kell tennie.
-Üdv. Gustav biztonsági tiszt vagyok. Megismételné nekem is amit a rendőr úrnak már elmondott?
Próbál nem kicsit figyelmes lenni, de ez olyannyira látszik, hogy inkább zavaró lehet.

A felügyelő közli, hogy lehet vagy Putyin vagy pedig a KGB neheztelhet, amiért itt dolgozom és nem odahaza.
- De hát anya KGB-s, egyszerűbb lett volna, ha.... ó jaj...
Be sem fejezem a mondatot, mert először is elgondolkodom, másodszor pedig mert megérkezett az úr aki a nyomozást le fogja bonyolítani. meg is kér, hogy ismételjem el amit a kollégájának mondtam, én pedig ezt meg is teszem.
- Illiana Makarow-nak hívták a mostanra holt barátnőmet. Tudtommal nem voltak neki ellenségei, bár sokan ferde szemmel nézték a stílusa miatt. Fogalmam sincs kinek lett volna oka megölni, de szerintem itt senki sem tudta, csak otthon Oroszországban tudhatták, azok akiknek elmesélte. Én csak annyit meséltem akárkinek, hogy egy jó barátnőmmel töltöm majd a szabadságomat. Egy pillanatra megbocsát, akkor értesítem a családom, mert lehet veszélyben vannak.
Válaszolom, majd egy gyors hangüzenetet küldök anyámnak lévén tudom, hogy úgyse fogja felvenni.
"- Anya, vigyázz magadra, mert valami bűzlik. A barátnőm holtan esett a karjaimba pár perce, a hátába lőttek, mintha kisebb lézerágyúval tették volna. Kérlek derítsd ki volt e ellensége, mert ha nem, akkor ez nekem szóló figyelmeztetés volt és akkor veszélyben vagytok ti is."
Küldöm az üzenetet és egy rövidebb és tömörebb változatát Kisa nénikémnek is, neki határozott felszólítással arról, hogy ne hagyja el a műhelyt és vigyázzon magára. elvégre anyát nehezen tették volna el láb alól, de Kisa könnyebb dió volt, talán taktikusabb volt, akárcsak anya, de anya egy bazi nagy gyémántheggyé tud változni, neki meg csak telekinetikus minimális pajzsa van.
Miutn elküldtem az üzeneteket a biztonsági tiszthez fordultam ismét kissé párás szemmel.
- Nem tudni, hogy odahaza voltak e ellenségei, bár kétlem. A felügyelő arra gyanakodott, hogy nem nézte jó szemmel a KGB vagy Putyin, hogy ide jötte tanulni és utána nem költöztem haza dolgozni. Ön szerint mi többet tehetnék még? Azonnal menjek haza? Vagy azzal csak élő céltáblává teszem magam?
Kérdem aggódva, mert már annyi mindennel volt tele a fejem és fogalmam se volt róla, hogy mi tévő legyek.

A nő mikor elmondta, hogy mi a helyzet nagyrészt akkor Gustav megtudta, hogy az is egy bonyolult helyzet. Pedig meg kell próbálnia megoldani, hogy megbízhatónak tűnjön. Miközben a kiscsaj hazatelefonál addig Gustav is lekéri a biztonsági felvételeket. Abból hátha több mindent meg lehet tudni. A neki szegezett kérdésre nem kell gondolkoznia a válaszon.
-Jobb ha itt marad. Itt nagyobb biztonságban van. Ha kicsit többet tudok akkor majd közlöm.
~Egész egyszerű ilyen ígéreteket tennem amiket nem is biztos, hogy meg is tudok tenni.~

A férfi nem túl beszédes mindössze két mondatot fűz a dolgokhoz és már menne is tovább, de én ennyivel nem elégszem meg.
~ Ennyi a válasz? Csak nem akar máris lelépni ennyi válasz után, mikor még a segítségükre lehetnék.
- Rendben, de mégsem ülhetek itt csak tétlenül, míg Ili... itt van holtan. Esetleg megnézhetném a biztonsági felvételeket magával, hátha rögzítették a gyilkost és hátha felismerem a tettest? Én is nyugodtabb lennék és a nyomozást is segíthetném. Minél előbb szeretném, ha rács mögé kerülne a barátnőm gyilkosa.
Mondom elszánt arccal a férfinek miközben reménykedem, hogy beleegyezik a dologba. És nem kell csak itt ücsörögnöm és várnom a csodát. Hanem miután rögzítették az emberek a nyomokat becsukhatnám a lakásom ajtaját és mehetnék beazonosítani azt a szemétládát a felvételeken.

//Ti kaptok pár szabad kört, amíg megbeszélitek, egyeztetitek a dolgokat. Maverick kb. bármit megengedhet Rocket-nek, azt is, hogy megnézhesse a felvételeket, stb. //

Gustav már magára is hagyná a lányt, de az még nem fejezte be. Nem is újabb információval áll elő hanem meg szeretné nézni a  felvételeket.
~Na ez sem egy komplett dolog.~
-A testet hamarosan el fogják vinni és nem hiszem, hogy jó ötlet lenne jelen állapotában megnézni az esetet. Majd természetesen megmutatjuk az elkövető arcát, hogy felismeri-e.

~ Menten besz*rok a röhögéstől: "nem hiszem, hogy jó ötlet lenne jelen állapotában megnézni az esetet" Jó vicc.
- Ide figyeljen. Én láttam az esetet, az én ölembe esett holtan Illi, láttam a fényt kihunyni a szeméből, szerintem attól nyugodnék meg ha láthatnám azt a tetüt, aki ezt tette és előrébb segítettem az eseményeket, pláne, hogy a kollégája szerint ez egy nekem szánt figyelmeztetés volt, és ha így van, nem célszerű őrizet nélkül otthon ücsörögnöm és várnom, hogy felrobbantsanak.
Vágom a biztonságis képébe.  Bármíly meglepő, mi oroszok is félünk, bár én most jobban féltem a családomat és azt a tetüt, mert ha a kezem közé kerül, kitekerem a nyakát.
Fortyogtam kissé, és a gondolatok ezrei suhantak át az agyamon, miközben a férfi arcát vizsgáltam, hogy elértem e valami minimális érzelmi hatást is nála, vagy az egész olyan volt, mintha cask a falnak beszéltem volna.

Gustav nem szokott hozzá, hogy csak így a képébe vágják a dolgokat. És bár nem épp a legillendőbb, de sóhajt egyet, hogy lássa is a másik mennyire idegesíti.
~Szent ég miket át nem kell nekem élnem. Akkora robbantást fogok okozni, hogy attól koldulnak ha ennek végre vége.~
-Ez esetben nézze, mármint úgy értem megnézheti a felvételeket.
Majd a helyszínelőkhöz fordul. Talán a hangja nem épp a legkedvesebb. Nem ordít, de a hangsúlya parancsoló és dühös.
-Maguk meg nézzék meg a helyszínt. Mégis mi történt itt?
Majd Rocket-hez fordul.
-Kövessen hölgyem.
~Most amúgy hova megyek? Min mutassam meg a felvételeket. Ezen az izén amit adtak?~
-A barátnőjét még otthon ismerte meg?
Valamit csak kell mondani.