Jade Electronics

Egy távol-keleti cég épülete, a hivatalos adatok szerint elektronikai áruk behozásával és forgalmazásával foglalkoznak, ami teljesen legális.

3 nappal később Toxin valóban megjelent az épület előtt, felpillantott, majd a zsebébe nyúlt és kitapintotta a névjegykártyáját. Hosszú, fekete kabátot viselt, aminek a csuklyáját az arcába húzta, ezzel is takarta az arcvonásait.
Szerencsére most felfegyverezve jött. Az íját darabokra szedve a hátitáskájában tartotta, ahogy a nyílvesszőit is. Ebből 15-nek a hegyét a saját véréből kiválasztott erős altatóval kente be. Az övébe nyolc kést tűzött, jól elrejtve.
Bármi is történik, ha csapda lesz, ha bármi ő harcolni fog. Úgy fog harapni mint a csörgőkígyó hogy ha kell...
Azonban kíváncsi is volt, hogy kiakarja pont őt felbérelni...

3 nappal később... a kapott névjegy kártyát nézem kezemben, majd az épületre szegezem a tekintetem, és vissza a kártyára. Miller a S.H.I.E.L.D. feje? Ő fékezte meg a Világháborút? Az a kis nyomoronc féreg? Eltapostam mint egy kutyát! Mint egy hernyót! MINT egy senki! Életben van? Alternatív világ, tehát van itt egy alternatív énem. Még is mi a szarral foglalkozik? Postás? Vagy kertész? Hogy engedhette ezt a féle káoszt? Mérgemben a névjegykártyát össze gyűröm/ szét töröm és elhajítom. Ez az X el tud engem vezetni Einarhoz. Legyen, akkor meg van a macskaköves utam. Nagy ívben teszek a hülye játékára, hogy hozzam magammal a kártyát. Mert? Ők kerestek meg engem, tudják ki vagyok. Fel fognak ismerni. Más különben meg egy olyan girnyó nekem nem parancsol. Elindulok a bejárat felé, ahol a portán vagy recepción... tök mindegy! Bejelentkezem.

-Tyson Chandler! Valamilyen X mondta, hogy jöjjek ide. A kártyát amit adott elhajítottam.

Közlöm, hogy a névjegy nincs meg. Nem érdekel. Én kellek nekik, nem ők nekem. Nélkülük is megtalálom Einart. Csak be kell sétálnom a S.H.I.E.L.D.-hez és kicsit felráznom az ottaniakat. Talán még kiélvezhetem a legjobb részt is, és ismét letépem a fejét annak a hazátlan áruló ganajtúrónak. Igen, MIllerről beszélek. Satnya ember.

Pontosan érkezem meg a feltételezhetően ázsiai kézben lévő céghez, kimért léptekkel feltűnés mentesen járok, utcai ruhában, semmi feltűnés. Belépek az épületbe és a legközelebbi pultot keresem, ahol információval láthatnak el vagy kisegíthetnek. Felmutatom a kártyám. Közben figyelek, pontosan azt, hogy figyelnek-e, nem az aggaszt ha teszik, hanem ha nem teszik. Nyilván fontosabb oka van az ittlétemnek, mint egy egyszerű SHIELD ellenőrző teszt vagy egy vállalati körökben történő üzlet. Eljött az ideje a várakozásnak, előbb utóbb történni fog valami, és megtudom miért is vagyok itt konkrétan. Körbenézek, sajnos még annyira új vagyok ebben a világban, hogy semmihez nem tudom kötni a történteket, a meghívást, az alakot, azt, hogy lekövettek. Egy biztos, minden egy nagyobb kép része, mások is vannak a képben. Még ha nem is sokan, de vannak.
Nem vagyok türelmetlen, csendben nyugodtan várakozok ha az szükséges. Figyelem az itt megforduló alakokat, már csak kíváncsiságból is.

Nem én vagyok az egyetlen. Másokat is meghívott ez az X, csak ők bejutnak, én meg nem. Kedvesen közlik velem, hogy zárva az ajtó. Oh, minő kellemetlen... a szart! Miután mindenki bement, roppantok egyet ujjaimon, és kezemen, megforgatom párszor a nyakam, majd lángokba borult szemekkel, elkezdem verni az ajtót. Ökölbe szorított kezem egymást követve püföli a bejáratot, majd gépies, torz hangom recsegve vizhangzik.

-Kismalac!! Engedj be!!

Ordítom, és közben mély mosoly húzódik arcomon. Legalább kicsit felrázom az ittenieket. Ébresztő nagy hatalom, aki e mögött az X mögött áll. Mutasd magad, és térdelj le a Liga vezére előtt. A Szövetséges Államok bástyája szólít, féreg! Minden lépésem során fürkészem az engem körülvevő környezetet, analizálom, felmérem, és felkészülök egy hideg zuhanyra.

Hamarosan egész sokan lettek. Volt egy bohócnak maszkírozott, enyhén hátborzongató kiskölyök meg még néhány fickó, akik ugyanolyan őrültek és bűnös életüek lehetnek mint az indián.
Toxinékat hamarosan beengedik az épületbe, kivéve egy férfit akinek úgy fest, hogy nincs meg az X-től kapott névjegykártya. Szerencsétlen, biztos mutatnia akarta, hogy ki a f*sz*gyerek és elhagyta vagy bedobta a legközelebbi kukába.
Egy sárgás-zöld ruhás alak várta őket, aki enyhén szólva vicces látványt nyújt a ruhájába. Udvariasan megkérdezi őket, hogy hol akarnak várni. Ekkor püfölni kezdik az ajtót, majd az előbbi alak kiált be, hogy engedje be őket valami kismalac.
- A konferenciaterembe szerintem jó ötlet lenne - mondja Toxin. - Remélem valami frissítőt is felszolgálnak mert enyhén szólva forróság van.
~És persze minden bejárati ajtót jó lenne szemmel tartani, hátha csapdába kerülnének.~
A bejárati ajtó felé bök a hüvelykujjával, ahol a különös fickó mint valami őrült veri az üvegajtót.
- Meg azt a nagy rakás szart is takarítsák el az ajtó elől. Nem lenne jó, hogy ha belelépnék.

Már a kapu előtt találkozom a többi meghívottal, elég érdekes alakok, különféle háttér, különféle történetek, mindegyik különleges valamiért, egyesek megjelenése inkább bizarr, de egy ilyen világban nem lehet elhamarkodottan dönteni. Minden helyzet másodpercről másodpercre változhat, annak ellenére, hogy konkrétan nem is történik semmi, elég ha csak több információt kap az ember és fordul a kocka. A kártyám segítségével könnyen bejutok és az előtérben állva várom amíg mindenki megérkezik. Nagyon különleges feladat lehet ha ennyi mindenkit meghívtak, még két alak hiányzik. Az ajtót püfölőre csak egy pillantást vetek, rendben, nem a diszkréció a profilja, érthető, itt nyilván mindenkinek más a képessége, azért említett X személyre szabott feladatokat. Megérkezik egy egyenruhás, pár percig vizsgálgatom a ruházatát, sajnos nem tudom mihez kötni de megjelenése nagyon feltűnő, hivalkodó ennek nyilván oka van. Nincs sok hátra és fény derül erre a különös ügyre.
- A konferencia terem nyilván, kényelmesebb...- ez valóban így van, ha tényleg akar valamti tőlük ez az alak, azt nem az előtérben fogja közölni, bájcsevejre pedig nincs mindig idő. Ha szükséges követem az egyenruhást.

Az egyenruhás az első emeletre visz, ahol egy tárgyalóba vezet, kényelmesen helyet foglalok az egyik széknél és hallgatom mit mond. Elég egyértelműnek tűnik, különböző képességű embereket szedtek össze, komplexebb feladatok rendezésére, remek módszer. De mielőtt még rendes feladatot kaphatnának át kell esniük egy próbán, egy akció amit együtt hajtanak végre, így a csapat tagjai megismerhetik egymást. Mintha csak egy fejlettebb terrorszervezet rendszere lenne, olyanok kellenek nekik, akik függnek tőlük és pont ezért soha nem árulják el őket. Nem kell sokat találgatni, nyilván nem véletlenül hasonlítják magukat a SHIELD-hez, ők a másik oldal. Már csak az a kérdés, ez a másik oldal hosszútávon mennyire lehet sikeres, a rövidtávú eredmények nem eredmények ha a háború bukással zárul. És ezt kell nagyon alaposan végiggondolni, a csata előtt tájékozódni kell az erőviszonyokról. Ennek nincs más módja mint belülről kideríteni az erőviszonyokat, a SHIELD-et már láttam, most jöhet ez. A terv egyszerű, végig az első küldetésen utána következhet a döntés. Bár kétlem, hogy ők elfogadnának elutasítást. Felnézek a belépőre, egy valódi szörnyeteg, vicsorgó őrült állat, igen, minden feladatkörre gyűjtenek embereket. Ő itt a feláldozható vérengző vadállat. Látszólag nem ér semmit, kicsapongó kiszámíthatatlan vad erő, de ha megfelelően irányítják hasznos. Visszatérve az eredeti tervhez:
- A csapatépítés elég gyenge jelző, már ha komolyan gondolják. Talán a próba jobb szó lenne, miként tudjuk kiegészíteni egymás adottságait a különböző feladatok ellátásánál, és egy működő gépezetet alkotni, és hogy ki miben a legjobb. Erre kíváncsiak? Nem mostani ötlet.

Áramütés, és valami moslék korcs a hátamon. Mikor felépülök, és képes vagyok talpra állni, rángó izmaim pedig nem gátolnak, mély levegő vétel. Tüdőm tágul, ahogy mellkasom is kétszer akkorára dagad. Nem tudom ki volt az a korcs, kis szarrágó, de ha közelébe jutok, eltöröm a gerincét. Az őrökre nézek, akik kedveskednek egy sort.

-Erőszak?

Megmozgatom vállam, majd karom, és maszkom takarásában mosolygok. Nagy épület, megfelelő biztonsági rendszerrel. Valószínűleg kevés vagyok ide, egymagam és az agyamat nem borítja el az értelmetlen düh. Csak mindössze a macska-egér játék.

-Az erőszak buzdító szó arra, hogy érdekeljen, miben merül ki... milyen végletekig megy el egy csapatnyi őr. Megölnének? Megkínoznának? Vagy csak megbénítva elvezetnek?

Szemem ide-oda "pattog" felmérve a körülvevő környezetet, és analizálva azt. Megszámlálva hány ellennel kell számolnom, mivel vannak felruházva, és minden egyes mozdulatukat kiszámolva levonni a következő lépésük következményét. Morgok halkan magamban, amolyan torok köszörülésre emlékeztetően, amit még hangszabályzó gépem is torzít, majd esztelennek tűnő rohanásba kezdek az egyik őr irányába. Ami csak a külső szemnek az, hiszen folyamatosan figyelem az őrök mindegyikét, felkészülve bármilyen támadásukra. Lábát megragadva a földre próbálom vinni a kiszemeltemet, teljes testsúlyommal, minden erőmmel, lehetőleg úgy, hogy ha nincs kellő védelme, egész egyszerűen a betonon szétloccsantom az agyát. Már ha nincs ami meggátoljon. Szükség esetén kiélesedett figyelmem, és egyben reflexemet alkalmazom a célom eléréséhez. Ha sikerül pipa, ha nem, akkor meglátom mi lesz. Bár hogy is, egy csepp vér, és amint kiélem ezt a vágyamat megyek a belépő kártyámért... Elvégre el kell törnöm a gerincét annak a majomnak.

Toxin azonnal ledobja magát a székbe, majd vesz magának egy szendvicset és enni kezdi, közben hallgatja, hogy miért is hívják ide őket. Közben bevezetnek egy elég fura alakot, aki a saját mellkasán lévő sebből vért nyalogat.
Toxin inkább vissza rakja a félig elkezdtett szendvicset a tálcára, elment az étvágya még ennek az alaknak a látványától is. Ekkor elkezdik ismertetni, hogy miért is hívták össze őket. Egy csapatot akarnak létrehozni, pont úgy ahogy a SHIELD-nél és elsőre valami feladatot kell megoldani.
Csapatépítő tréninget, úgy mond.
Toxin erre próbaként tekintet, ahogy egy másik fickó is, aki ezen véleményét szóvá is tette. A mutáns bólintott magában.
- Akkor ez egy próba, hogy lássák hogy szuperálunk. Gyűlölöm a SHIELD-et, főleg egy valakit aki rám rakta a vérdíjat. - Köpött egyet ahogy eszébe jutott Svarog. - Pedig ő hozott ki a sittről, de amikor nem akartam beszállni az új kis csapatába, akkor meg kiadták rám a körözést. Pedig az a sárkány is olyan bűnöző volt, ahogy én mint régen. Most meg hősként tetszeleg, az elnök ki is tüntette. Alig várom, hogy a szívébe eresszek egy nyílvesszőt. Persze a fizetés is jó lesz remélem...

Bár a férfi nem válaszolt kérdésemre, most megelégedtem azzal is, hogy állítólag soha nem kell majd szűkölködnöm. El is fogadtam a névjegykártyát, amit megnézés után zsebre vágtam. Még megvártam mit mond, majd én is elindulok szállást keresni.

3 nappal később...

Ma végre eljött a nap, hogy eljussak címre.
- Még jó, hogy fogalmam sincs merre van....
Jó ideig caplattam magamban, de végül csak sikerült rábukkannom a célállomásra. Gyors átfutottam meg vannak-e fegyvereim biztos, ami biztos, majd elindulok.

//bocsánat a rövidség miatt, de rengeteg dolgom volt, és mindig újraindult gép, szóval 4x írtam ezt le -.-//

Toxin a gyerek felé pillant, aki össze vissza repked, maga felé lebegteti a dolgokat, meg ilyesmi. Biztos mutáns, meg erős, de hogy ki és miért hívta meg most sem tudta. Azzal kezdte el bosszantani, hogy gúnyneveket add neki.
- A tiéd meg Takonypóc - válaszolta Toxin. - A törzsfőnök szólott.
Hamarosan kiderült, hogy a mi a feladat. Megölni az oktatásügyi minisztert, merényletet elkövetni. Toxin tapsolni kezdett.
- Öljünk politikust, írjunk történelmet, le a rendszerrel. - Felkacag. - És pont egy ünnepségen, miért érzem azt, hogy ez egy üzenet lesz a kormány számára. Azt se tudom, hogy kik maguk. De ha adnak melót, akkor a nyilam az önökké.

A kisgyerek gyorsan hozza egy hat évestől várható viselkedési normákat, kezdetben nem is érthettem mit keres ő itt, de biztos voltam benne, hogy oka van és nem csak dísz, hiba lekezelni egy ilyen szervezetet.. Be is bizonyosodik, a kisgyereknek különleges erői vannak, bár a SHIELD-nél olvastam, hogy itt rengeteg különleges képességgel rendelkező személy van, ebben a világban, szinte mindennapos. Nyilván mindenre számítottak, mert egy ilyen csapatot csak akkor hívnak össze, ha már előre meg van tervezve. Sokan kockáztattak már az idők folyamán és sokan elbuktak, ők már megtanulhatták, hogy nem szabad kockáztatni. A megjegyzésre nem reagálok, nem adhatok neki támadási felületet, nem óvóbácsi vagyok... nevetséges. A feladat maga egyszerűnek tűnik, egy fontos politikus, az oktatási miniszter. Még nem tudhatom, hogy ő miért fontos célpont, nyilván a politikai pályáján kívül más körökben is mozog. Politika... cselszövők hazárdjátéka, marakodás mások babérjain. Talán ez a feladat különlegesen testhezálló.
- Ez világos. Már csak azt kell megtudnunk, hogy van-e valamilyen szintű támogatás az akcióhoz. És hogy mikor kezdjük.
Kezembe veszem az aktát és olvasni kezdek, a felkészültség alaptényező. Anélkül felesleges tervezni. A többiekkel egyelőre nem törődök, majd később ráér, mikor felfogták, hogy csapatként kell dolgoznunk.

Hát hogy is mondjam... nem volt valami megfelelő a fogadtatásom. Miután az oldalsó kapunál leellenőriztek, és beléptettek a Névjegykártya segítségével, már elég gyanakvó lettem. Szépen elkezdtek kísérni, és úgy látszik emeleten lesz a találkozó. Amint láttam, hogy többen is várnak már, reflexszerűen botom felé kapok. Úgy látszik ez a reflex elég jónak bizonyult, mert egy igen különös férfi nagyon szemezgetett velem. A szinte már gyilkoló pillantása elég volt, hogy elővegyem botomat, és felkészüljek. A botba koncentráltam az energiám, aminek köszönhetően máris arany színben tündököl a szemem, a hajam, illetve a fegyverem végéből előbukkanó penge (kaszaként néz ki jelen pillanatba a fegyver). Az a nyavalyás felém veti magát, miközben üvöltözni kezd. Megpróbálom fegyveremmel visszahessegetni, egy-két gyors csapással, a bal kezét, illetve a mellkasát célozva. Amennyiben sikerül letepernie, és lefognia egy-két fejessel (nem a szájára célozva) próbálok meg kiszabadulni, vagy legalább fegyveremmel szétvagdosni, amennyire a fogás engedi.

//ha jól következtettem Sarah, akkor engem rohant le Smiley, de ha tévednék légyszi írj PM-be és javítok.... azért nem lesz Smiley a puszipajtásom xD//