New York-i kompkikötő

Ide érkeznek New Yorkból a hajók és kompok, amik a turistákat hozzák.


Az eredeti topic

Egy újabb meleg délután, ahogyan a tengert néztem felmerült bennem, hogy el kellett volna hoznom Namort is, hiszen odalett volna ezért. Bevásárlás készen volt, így most már csak haza kellett mennem. Sok diákunk lett, sok új lakó, így folyamatosan főzni kellett, hogy mindenkinek olyan étel legyen az asztalán, amit szeret. Szerencsére Sweety igen sokat segített ebben, főleg, hogy megszerette a főzést és ügyes is volt benne, így ez is hatalmas segítség volt. Az emberek között vágtam át, amikor egy ismerős alakot láttunk meg Adia-val nem messze tőlünk. Régen láttam ilyen jó kedvűnek, úgyis ugyanoda fogok menni, akkor pedig együtt is tehettük volna.
- Szia Tyler! – köszöntem rá, amikor mellé értem. – Te mit keresel ennyire a világ végén?
Most legalább már nem volt bánatos Ko-Rel miatt sem, aminek határozottan örültem, mert rossz volt látni korábban, hogy a kree nő miatt emészti magát, mert Ko talált magának más barátot és vele nem jöttek össze.

//Majd nézz be ide: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t692-xavier-iskola-tanari-kar
Munka lett felajánlva neked//

- Amilyen szép idő van, le kellett volna hoznom Namor-t a délutáni órái előtt játszani, vagy sétálni – mondtam elgondolkodva. – Az apja és a mostohaanyja küldtek nyelv- és protokolltanárt. Így most mind a ketten atlantiszi nyelven tanulunk.
Úgy mondtam Lady Melissa-ra a mostohaanyját, mintha én magam nem az lettem volna csak. De egyszerűen nem tudtam rá máshogy gondolni, mintsem a saját véremre. Elmosolyodtam, hogy jutalom, mert Jack bácsinak hívják.
- Még az idősebbik Serena is viszolyog attól, ha néninek hívják, Zack meg, ha lebácsizzák, te pedig szereted, miért? – szólt közbe Adia is.
Hogy a suliban? Vettem egy mély levegőt, ha csak ennyi lett volna, amivel meg kellett volna „küzdeni”, akkor olyan sok szabadidőm lett volna, hogy nem csak szökő évente egyszer tudtam volna elmenni sétálni.
- Igen, szerencsére sok az új diák – bólintottam. – Az ovi is rendben, nőnek a gyerekek, mintha sodrófával nyújtanák őket, szegény Puppy meg mindig menekül előlük, bár szerintem kedveli, hogy ennyit nyúzzák. Csak azt nem tudom, hogy mit kezdünk vele, ha egyszer akkora lesz, mint Lockjaw.
Pár pillanatra elgondolkodtam.
- Van új tanárunk is, aki a másik életben is ott volt közöttünk – mondtam. – Időnként még zavaros és kellemetlen ez egy picit – vallottam be kellemetlenül. – Főleg Hood miatt.

- Ha gondolod spanyolra megtaníthatlak – ajánlottam fel. – Nem hittem volna, hogy valaha hasznát veszem, anya erőltette rám annak idején.
Kérdőn pillantottam rá, amikor felvette, hogy nincs gyereke, így neki a kicsik azok. Kinek nem? Hiszen én sem tudtam a fiamra másképp tekinteni, számomra a saját gyermekem volt, még ha nem is én szültem meg és nem is a saját vérem volt. Szóval így meg tudtam érteni a hozzáállását, és Zack-ék is neveltek olyan gyereket, ki nem a sajátjuk volt, hanem másé.
- Ki tudja, hogy lesz-e a későbbiekben? – kérdeztem kacsintva. – Az, hogy Ko és te nem jöttetek össze, még nem a világ vége. Van közel három és félmillió nő a városban, biztosan találsz majd valakit… ne haragudj, ehhez semmi közöm.
Puppy, igen, most még pici volt, bele sem mertem gondolni, hogy mi lesz, ha egyszer megnő.
- Remélem nem lesz akkora, mint Lockjaw – nevettem fel. – Lady Melissa kutyája.
Kissé összerezzentem, amikor mondta, hogy majdnem meghalt a másik életben, hallottam róla, legalább is pletykákat. Bent a SHIELD-nél is, amikor oda vittem be Namor-t, hogy az apja láthassa.
- Thorhalla volt, miután megöltétek Pietro-t ugye? – kérdeztem. – Judy az új és régi tanár… abban az életben furcsa volt… még mindig érzem a gyászt és a fájdalmat amiatt, hogy Logan halott volt ott… - végül kissé zavartan és elpirulva fejeztem be a mondatot.

Mosolyogva bólintottam, amikor elfogadta a spanyol tanítás lehetőségét, csak tudnom kéne, hogy mikor tudok erre időt szakítani, főleg, hogy mind a ketten a suli igazgatóhelyettesei voltunk, én pedig még az X-men vezetője is. A nem sokat változott részre megcsóváltam a fejemet, azért igencsak más volt ott, mint itt. Ott egy embertől volt annak a nőnek fia, és mutánsok között volt, amit pedig egyszerűen, ha nem emlékeznék arra, hogy az interneten, hírekben és mindenhol láttam, akkor őrültnek hívnám, aki ezt mondtam.
- Hát, ha azt vesszük, hogy neki köszönhetően vagyunk itt, visszahozta Einar-t, amennyire tudom és így győzött a főnix, akinek köszönhetően meglett a kocka, és hazajöhettünk a saját életünkbe – mondtam. – És, hogy Pietro el-elszólta magát, szeretők voltak… az a nő és két ember – kuncogtam. – Nehéz elképzelni…
Belekaroltam Tyler-be és barátságosan paskoltam meg a hátát. Úgymond nekem is jobb kedvem volt picit, a másik életnek hála sikeresen túljutottam Jackie-n is, és nem keseregtem utána, az abban az életben élt ex-fiúmat, Antony Jögermund meg tudtam, hogy itt élt a városban és cége volt, de nem kerestem fel. Nem volt igazából soha az életem része, így nem is voltam rá kíváncsi. Ami viszont megmosolyogni való tény volt, hogy minden életemben Logan… és még másik énjeimnek is…
- Igen, végre nem morogsz folyton és beszédesebb vagy – néztem rá kedvesen. – Úgy hallottam, hogy a másik világbeli énem, aki Attilan-on is feltűnt ott volt a 7. sugárúton, mikor a világunk helyreállt. Igaz ez?
Csak Attilan-on láttam a fiatalabb énemet, aki másik világból volt, és ez sem történt meg, csak emlékszem rá. időnként még zavaros, nagyon zavaros az egész. Emlékezni valamire, ami soha, de soha sem történt meg és én mégis tudom, hogy átéltem.

- De azért egyszer az életedet is megmentette – mondtam. – A lányom mesélte, hogy ő végezte ki a sötét főnixet.
Ami szomorú emlék volt, már csak amiatt is, hogy Donald akkor halt meg, újra. A jövőbeli és a lányom az apját vesztette el aznap. Arra viszont felkaptam a fejem, mikor a másik ént említette, hogy tényleg ott volt. Szívesen találkoztam volna vele, kíváncsi lettem volna rá, hiszen Attilan-on nem nagyon volt lehetőség arra, hogy beszéljünk. Csak annyit tudtam, hogy a Multiverzum őrzője és a világok gyógyítója. Még engem is kissé büszkeséggel töltött el, hogy az egyik én ilyen sokra hivatott.
- Nyugodtan legyél büszke rá – mosolyogtam. – Neked köszönhetjük végső soron, hogy hazajutottunk.
Végül felnevettem.
- Csak hárman vagyunk – mondtam. – Nem is tudnám kezelni, ha többen lennének, és még őket is ismerném. Ők olyan sok mindent tettek, az én dolgaim eltörpülnek mellette, bár azért megvallom örülök, hogy tudom, hogy két nagyszerű gyermeket nevelek fel, és hogy 2044-re már nagymama leszek. 45 évesen, szerintem túl korai, nem gondolod?
Megráztam a fejemet és kissé elkomorultam.
- Ha nem túl indiszkrét a kérdés… mindenre emlékszel a másik életből? Minden megszerezett tudásra, emlékre? Vagy csak egy-egy emlékkép? – érdeklődtem.

Szóval legalább Tyler nem gondolja úgy, hogy negyvenöt évesen fiatal lennék nagymamának. Megnyugtató, igaz Namor akkor már huszonnyolc éves, így nem volt korai a családalapítás. Én voltam az, aki túl fiatalon vette magához őt és emiatt voltak olyan furák az évek és éreztem túl fiatalnak magamat ahhoz, amikor ők már normál korában voltak ilyesmihez. Elmosolyodtam a perfekt történelem miatt, igen, voltak előnyei is a másik életnek, több tapasztalat, amikre máshogyan nem sikerült volna szert tenni.
- Ezt úgy mondod, mintha a végzet asszonya lennék – csipkelődtem egy kicsit és óvatosan oldalba is böktem. – És falnám a férfiakat.
Ebben az életben csak ketten voltak, egy gyermekkori szerelem, ki végül az Örökség vírusba halt bele, majd Jackie. És egy, mi még nem jött össze, a másikban pedig Antony csak, és majdnem Logan a szakításunk után, de ő meghalt…
- Nem volt olyan sok, csak egy – mosolyodtam el. – Aki lehetett volna utána, ő pedig elhunyt, majd emiatt kerültük Hood-dal egymást, kényelmetlenségeket szült volna az egész. Most pedig majd kiderül, főleg, hogy szerencsére elég sokat van a kúriában – feleltem kissé zavartan. – Mindenre emlékszem, így könnyű volt megszerezni az orvosi diplomát és a doktori címet.
Pár pillanatra elgondolkodtam.
- Talán, amivel a legtöbbet nyertem, hogy már meg tudom védeni magam és a fegyverhasználathoz is értek – nevettem fel. – Végre az X-men vezetőjeként nem én leszek a legszánalmasabb tagja a csapatnak.

Felnevettem Tyler szavain.
- Nem, csak plüssel üldöztetem őket, hogy tegyék, amit kell – nevettem.
Ah, nocsak, nem is tudtam, hogy még soha senki. Ez igencsak meglepő volt, mert egy remek férfiról volt szó. Körülöttem túlságosan is sokan legyeskedtek, míg neki senki sem jutott? Nem volt igazságos ez így. Még említette Ko-t, hogy mást választott, itt igaz nem szívesen, de muszáj volt megemlítenem valamit, amit nagyon régóta nem tudtam megtenni senkinek sem.
- Kane-t igen – mosolyodtam el. – Tudtad, hogy ismertem korábban? A Raft-ról… ő volt az, aki megmentett, amikor meg akartak erőszakolni… - ismertem be kissé kelletlenül a rossz emlék miatt.
Nekem is rossz emlék és valószínűleg őt is bántja a dolog, de nem szerettem volna, ha ellenségesen viselkedne Kapitány irányába. Végül megragadta a vállam és magával szembe fordított, meglepetten pislogtam fel rá. Logan is hasonlót üzent Zack-kel korábban nekem, megadóan bólintottam végül.
- Harc terén az voltam – mondtam végül. – Csak mi nem voltunk képesek megvédeni magunkat Adia-val. A fagyi remek ötlet, jól fog esni ebben az időben. Tudod mit sajnálok mind a mai napig? – tettem fel a költői kérdést. – Hogy nem volt esélyünk eljutni a királyi esküvőre a kozmikus kocka miatt.
Pár másodperc múlva hirtelen váltottam témát.
- Nem gondolkodtál soha azon, hogy visszamenj katonának? – érdeklődtem. – Vagy a bandázsokkal elmész egy másik bolygóra?

Gunyoros pillantottam vissza Tyler-re majd felnevettem.
- A férfiak és a büszkeségük – mosolyogtam, majd elkomorult az arcom. – Ne hibáztasd magad, hogy akkoriban nem voltál aktív részese a dolgoknak. Talán te magad jártál azzal a legjobban. Még csak az kellett volna, hogy neked is valami bajod essék azokban az időkben. Mi a szerencsésebbek voltunk, hogy végül sikerül megszöknünk, mások nem voltak ilyen szerencsések és kivégezték őket.
Szóval nem akart újra katona lenni, igazából nem tudom, hogy milyen annak lenni, de a SHIELD-nél nagy reményű katonák szoktak feltűnni, akik között gondolom nem egy mutáns van. Furcsa volt a másik élet után egy olyan világban, vagyis a megszokott világban lenni újra, ahol teljesen egyenrangúak vagyunk. Átvettem a fagyit és halkan egy köszönömöt mormoltam. A másik bolygónál néztem fel igazából, hogy mit is kezdene egy másik bolygón.
- Nemrég mondtad, hogy jó vagy történelemből – kezdtem. – Nem érdekelnének más világok és azok történelmei? Ásatás egy kree vagy shi’ar bolygón, vagy csak kiugrasz nyaralni valahova.

Tyler-re mosolyogtam, most tényleg annyira nehéz lett volna, hogy szerezzen könyveket más kultúráról? Hiszen egy kree nőnek csapta a szelet, Zam ott él nálunk és Ko is gyakran beugrik, a kree-k és shi’arok ott vannak Attilan-on.
- Talán elfelejted, hogy az Örök Birodalom királyának fiát nevelem? – kérdeztem halkan. – Jóban vagyok a királlyal, ha gondolod megkérhetem, hogy hozzon kree és shi’ar történelem könyveket, vagy számítógépes formátumban ilyesmit Attilan-ról, amikor legközelebb ő és Lady Melissa eljönnek Namor-hoz. Mit szólsz?
Pedig ő még ért is az ilyen dolgokhoz, igazából azok alapján, amiket Zam mesélt, hogy Hala, vagy Kree-Lar azt hiszem, miként néz ki, nagyon kíváncsi voltam rá.
- Az életünk is kész horror – mosolyodtam el. – De mégis mindig megyünk előre folyamatosan. Ha már nyaralás, a kicsiket és a gimiseket is el kéne vinni valahova nyaralni egy hétre, vagy akár csak egy hétvégére. Zack vajon mit szólna ehhez?

A fagyi után máris egy újabb csokoládét vesz elé, az aggodalmára felnevetek csak.
- Josh sem volt elhízva, szerintem te sem fogsz – mondtam. – Ahhoz túlságosan is sokat mozogsz. Szeretném azt hinni, hogy elfelejthetem, hogy ki is a fiam valójában. De egyszer haza kell engednem és szerintem Zam sem marad velünk örökké.
Igaz egyetlen gyerek sem, előbb vagy utóbb mindegyik kirepül és saját életet kezd, noha azok közül, akiket mi neveltünk ez valószínűleg előbb fog megtörténni, tekintve, hogy ők még messiás gyermekeknek is számítottak.
- A kicsikkel egyedül is megbirkózom – mosolyogtam. – Minddel egyszerre, a kamaszok pedig szerintem nem tudnak annyi gondot okozni, mint a picik. Nem tudom, nem gondolkodtam helyszínen egyelőre, New Jersey talán, a tengerpart, vagy az erdők. Valószínűleg úgysem ketten mennénk felügyelni, hanem többen. Neked valamilyen ötleted van, hogy hova is lehetne menni?

Elmosolyodtam, hogy a tengerpart tetszett meg neki, bár nekem valahogyan az erdő kellemesebb volt, lehet, hogy a tengerparton túl sok kicsi szerette volna kipróbálni, ha Namor túl sokat van a víz alatt, vagy másoknak lett volna túl feltűnő. Amennyire tudtam még nem ismerték a kilétét az Örök Birodalomban, így lehetséges, hogy veszélyes lett volna ennyire közel a tengerhez vinni. Ha egyedül vagyok, egy anya a fiával, de a mutáns suli tagjaival és a többi picivel már egészen más lett volna a helyzet.
- A hegyen gondolkodtam – mosolyodtam el. – Ott legalább Logan is tudna nekik valamilyen túlélőtúrát tartani. A többségre nagyon is ráférne.
Nem akartam hozzátenni, hogy lehetséges, hogy rá is, ha így folytatja az édesség nassolását és akkor tényleg a saját félelme is visszaköszön.
- A hegynél lehetne sátorozni is, a tengerpart az olyan egynapos dolog – magyaráztam. – És ott a kicsik miatt aggódom, hogy túlságosan ki szeretnék próbálni, hogy a fiam miért is tud olyan sokáig a víz alatt maradni.

Elmosolyodtam, majd a szatyorra néztem és a kezemet nyújtottam utána.
- Én örömmel részt vennék Logan párnapos túlélő túráján – mondtam, majd elpirultam. – Elteszem én, és akkor nem tudsz tovább rágcsálni – ajánlottam fel gyorsan a témaváltással együtt.
Vissza a kiránduláshoz, nem a mutáns kérdés volt a gond ebben az esetben, sokkal inkább valami más. Amit nem tudtam, hogy elmondhatok-e egyáltalán. De kinek mondjam el, ha nem neki? Hiszen már így is elég sokat megtudtam az Atlantiszi kultúráról és volt alkalmam a királlyal is beszélni. Szomorúan ráztam meg a fejemet végül.
- Nem az a gond, hogy mutáns – mondtam.
- Hanem az, hogy Atlantiszi – vette át a szót Adia. – Lord Lyron és Lady Melissa csak titokban látogatják, vagy viszi be Serena a SHIELD-hez a kicsit, hogy láthassák. Amennyire tudjuk a törvények tiltják, hogy az uralkodó család tagjai más fajjal folytassanak viszonyt. Igaz megváltozott a törvény így egyesülhetett a két birodalom is, de Namor akkor már több éves volt. Valószínűleg a kicsit, Serena-t és Lord Lyron-t is kivégeznék, ha fény derülne a létezésére. Ha sikerül elfogadtatnia az egészet, csak akkor mutathatják be a herceget örökösként, addig nem és a létezéséről sem tudhatnak.
- Ezért szeretném a tengert elkerülni vele, hiszen az ő népe ott él és ki tudja, hogy ki és mikor láthatja meg őt.