New York

by **Steven** Vas. 30 Szept. 2012, 21:28

New Yorkra soha nem lehetett azt mondani hogy egy kis lélekszámmal rendelkező vidéki kis város lenne, de mióta a főnix tűzze végig perzselte a bolygót, határozottan nagy lett a nép sűrűsége a városnak, melyben még a mai napig is káosz uralkodott ez okból. A feltámadó halottak, az új erővel rendelkező mutánsok és a hirtelen felépült épületek elég nagy zűrzavart okoztak a városban. Persze az eseménynek melyet a média csak „főnix hatás” ként emleget, míg teljes magyarázattal nem tud szolgálni, nem csak pozitív hatásai voltak. Manhattan teljesen megsemmisült. Az egész szigeten minden élő organizmus elpusztult és az épületek nagy része is teljesen megsemmisült. A káoszt sokan megpróbálják kihasználni, ami miatt több utcai banda alakult. A két legerősebb és egyben legveszélyesebb banda az Alfák, melyek főleg rendkívül erősen felfegyverzett emberekből állnak kik a hosszú éveken át tartó elnyomást akarják megbosszulni valamint magukhoz ragadni a hatalmat, és a Bírók, akik összegyűjtik a kivételes képességgel (legyen az mutánsképesség, intelligencia vagy harci tapasztalat) és velük akarják uralmuk alá hajtani a várost. E két banda Manhattan két csücskében táborozott le mivel a rendfenntartó erők jelenleg túlterheltek voltak és így képtelenek lettek volna még azt a kihalt területet is kontroll alatt tartani. A többi városrészben még vannak szétszórva kisebb bandák, melyek néha-néha összeütköznek egy-egy területért, de ők a környékbelieken kívül nem jelentenek komolyabb veszélyt másokra. A több ezer feltámadt ember miatt a városban nagy a munkanélküliség és a hajléktalanok száma, így a legtöbb utcán hemzsegnek az emberek.

Mindez persze nem zavarhatta meg különösebben Guy Jonah Morgan Wright-t vagy ahogy magát hívja az Overmindot. Épp az egyik piacra tévedtbe, mikor megérezte egy telepata jelenlétét. Hatalmas tömeg volt akkora hogy többen is majdnem fellökték mikor a nem várt kapcsolatteremtés megtörtént. Az érdekesség az volt ebben, hogy a másik telepata volt az aki elméjével megkereste Jonah-t, de egy rövid érintkezés után azonnal vissza is húzódott az elméje és megpróbált elrejtőzni. A rövid érintkezés alatt 2 dolgot tudtál meg róla. Az ereje nem éri el a te szintedet, bár nem is tűnt kezdőnek, és itt van valahol a közelben. Az viszont hogy pontosan ki és hol lehet ez az illető már sokkal nehezebb kérdés. A hatalmas tömegben minden további gond nélkül elrejtőzhet bárki, aki kicsit is ért ahhoz hogy hogyan kell feltűnés mentesnek lennie.

by **Tyranis** Hétf. 01 Okt. 2012, 10:04

Manhattan elpusztult, Jonah csak a szerencséjének mondhatta, hogy éppen nem arra tartózkodott, amikor a Főnix elpusztult. Márpedig az entitás elpusztult, ő maga is megérezte a képességével. Nem bánta, igazából az ereje megmaradt, ami a Főnix érkezésekor teljesedett ki, így ettől kezdve nem érdekelte, hogy mi is van az entitással addig a pontig, hogy el akarja pusztítani a Földet. De ez nem történt meg, így a kamasz fiú is tudta folytatni, amit kitervelt magának. A városban maga volt minden a káosz, mint amikor a Varázslónő fogta és megölte Tao embereit és a lázadókat. Az egész erre emlékeztette őt. Ő is hallotta, hogy mi történt és milyen állapotok vannak a városban, így nem csodálkozott azon sem, hogy befordulva az egyik utcába, ahol piac volt hatalmas tömeg fogadta. Egy pillanatra betegesen vigyorodott el, ez jó hely lesz vadászatra számára. Ahogyan haladt és nézelődött valóban megtörtént, amit várt, csak éppen fordítva. Az ő elméjét érintette meg valaki, de az egyből vissza is húzódott. Nem torpant meg, hogy körbenézzen, hogy ki lehet az illető, itt kellett lennie a közelben, nem lehetett olyan messze, mert éppen csak megtudta az elméjét érinteni és a pajzsokat meg sem próbálta áttörni. Hallotta a bandák hírét, lehetségesnek találta, hogy a Bírók egyik embere volt az, aki ezt tette, hogy embereket keres magának. Az illető mutáns volt, a mutánsok pedig nem szoktak rejtőzködni, hacsak nem az ellenállás tagjai voltak, hiszen Apokalipszis uralma alatt az ember állat volt és nem voltak jogai. Így egyelőre tovább haladt a piacon a sorok között az árukat nézegette és eközben próbálta az előbb a „látogatója” által nyitott telepatikus csatornán visszakövetni a másikat. Óvatosan persze, a lehető legjobban leplezve a jelenlétét és azt, hogy mit is csinál, hogy a másik telepata ne jöjjön rá erre, de ő maga mégis megtalálhassa azt, aki próbált belenézni az elméjébe.

by **Steven** Hétf. 01 Okt. 2012, 23:26

Az emberáradat miatt Jonah csak lassan tudott haladni. Az ott lévő emberek és mutánsok egyaránt szerették volna magukénak mondhatóvá tenni a legolcsóbb és értékesebb árukat, aminek az lett a végeredménye, hogy csak nagy lökdösődések és kerülések árán lehetett haladni. Jonah azonban a kirakatokban csak ritkán láthatott meg olyan tárgyat ami ténylegesen is érhetett volna valamit is, és az áraikból ítélve gyakran fordult elő hogy maga a tulajdonos sem volt tisztában a valódi értékükkel. De a legnagyobb problémát még sem a tolakodók jelentették, sokkalta inkább azok a forrófejű alakok, akik néhány pillanat alatt képesek voltak felkapni a vizet és a másiknak esni. Folyamatosan alakultak ki, majd múltak el, kisebb-nagyobb viták a piactéren, és az is előfordult, hogy elcsattant egy-két pofon esetleg tűzlabdák. De ezek inkább zavaró tényezők voltak, mint veszedelmesek. Azonban minden külső tényező ellenére, Jonah képes volt leszűkíteni, hogy hol is lehet a korábbi telepatikus látogatója. Nem messze tőle, körülbelül 15 m-re az egyik sikátor bejárata felől érezte a jelenlétét. Egy kicsit furcsa is lehetett, mintha szándékosan hagyta volna magát megtalálni. Azonban a tömeg továbbra is túl nagy volt ahhoz, hogy átláthass közöttük.

by **Tyranis** Kedd 02 Okt. 2012, 11:24

Jelenleg az áruk nem különösebben érdekelték, csak a látszat kellett. Az árakat és ezeket nézve megállapíthatta, hogy jó pár idióta volt az árusok között. Nem mintha bármi kellett volna neki, mert ha akarta volna bármelyiket is, könnyedén megszerzi a képességét használva. Ha szükséges volt, akkor a bakancsával is belerúgott pár emberbe, hogy végre eltűntesse azokat az útból. Mások is durvák voltak, ő sem finomkodott különösebben, bár mivel jócskán magas volt és ehhez sovány igencsak véznának tűnt. A ruhája is ezt mutatta, meg nos fizikai ereje sem volt különösebben, így az acélbetétes bakancsban bízhatott csak. Sikerült végül megéreznie a leendő ellenfelét, az nem volt olyan messze, és mintha csak várakozott volna és hagyta volna magát megtalálni. Elvigyorodott, volt egy olyan érzése, hogy a másik is arra számít, vagy pályázhat, mint ő. Nem lett volna olyan meglepő számára, hiszen ez egy ritka zseniális ötlet volt a részéről.
- Legyen hát! – motyogta az orra alá.
A sikátor felé vette az irányt, próbálta átpréselni magát az embereken, kissé távolabb már a sikátortól és az épület falánál megközelíteni azt. A telepatikus erejével a haladás közben próbálta azokat a gondolatokat, érzéseket megtalálni, amik ártó szándékúak voltak és felé irányultak, hogy felkészülhessen a csapdára, amibe pontosan tudta, hogy bele készül sétálni. Ha a telepata nem egyedül volt, akkor próbált belenyúlni a társai fejébe és elrejteni magát előlük, hogy azok ne vegyék észre és csak úgy fog kilépni a sikátor bejáratához, hogy a telepata, ha fizikai erőszakhoz folyamodna ne tudja egyből leütni, hanem legyen jó pár lépés közöttük a biztonság kedvéért.

New York 00120

Majd vigyázz arra leírásnál, hogy E/3-ban írsz-e a kariról, vagy E/2-ben, mert a kettő váltása rombolja a reag összhatását és picit zavaró is.

by **Steven** Szer. 03 Okt. 2012, 23:32

A sikátorhoz közeledve Johan három telepatikus csatornát is megérzett, melyek mind a sikátorban lévő valakit kötött össze három másik alakkal a tömegből, azonban ezek közül egyik sem Johan volt. A csatornákon érezni lehetett, hogy tulajdonosa próbálta elrejteni őket más telepaták elől, de túltapasztalatlan volt még ebben, emiatt is volt képes Johan érezni a telepatát már távolabbról is, de a csatornákat csak közvetlen közelről. A három tömegből kiválasztott alak közül Johanhoz lévő legközelebbik, alig 2 m-re volt mögötte és felé közeledett, de az iránya a sikátort célozta meg, nem pedig az Overmind-t, ahogy a másik kettő is. Elsőként végül is Johan ért a sikátor közelébe és sikerült olyan szögbe állnia, hogy beláthasson, de odabent nem látott semmit csak az üres és elég koszos helységet, ugyanakkor azt már egyértelműen érezte, hogy az ismeretlen telepata a sikátorban van, még hozzá alig pármétere előtte. Nem kellett végül Johannak sokat gondolkodnia a helyzeten ugyanis az egyik alak, a csatorna bejáratához ért, majd ahogy tett egy pár lépést befelé, egyszerűen csak eltűnt miközben körülötte a tér egy pillanatra fodrozódni kezdett. Néhány másodperc múlva a másik két alak is áthaladt a mezőn hasonló végeredménnyel. Mindhárom férfi volt, nagydarab és elégé egyértelműen mutáns a külső elváltozásaik miatt. Miután a Johan az elméjével betekintett, érezhette, hogy a mezőn belül a három férfin és a telepatán kívül még egy személy volt. A telepata elégé le volt foglalva a 3 telepatikus csatorna fenntartásával ahhoz, hogy téged észre se vegyen. Az ismeretlen elméjét azonban egy olyan akadály védte, amilyennel eddig még Johan nem találkozott.

//Rendben. Megpróbálok odafigyelni majd rá.//

by **Tyranis** Csüt. 04 Okt. 2012, 11:14

Még három személy, valami nagy dolog készülhetett erre, és most már volt egy olyan érzése Jonahnak, hogy nem is ő volt a valódi célpont, csak valaki, akit véletlenül megtaláltak. Sikerült a szemivel is kiszúrnia a három alakot, nagydarabok, mutánsok. Valószínűleg Apokalipszis vallásának példadarabjai. Megérkezett a sikátorhoz, eddigre kezdett egy igencsak kellemetlen érzése lenni, hiszen a háromból egy ott volt közvetlen mögötte, de nem foglalkozott vele, hanem besétált egyszerűen a sikátorba. Bent Jonah nem látott semmit sem, pedig érezte a másik jelenlétét, de ez igencsak múlandó dolog volt, ahogyan az első alakot figyelte meglátta, ahogyan valamin áthaladt és ennek hála eltűnt. Ohó! Vagy egy mutáns gerjesztette láthatatlansági mező, vagy pedig Apokalipszis technológiájának egy újabb gyöngyszeme. Az első alakot még kettő követte és azok is eltűntek, de öt személyt érzett odabentről, nem pedig csak négyet. A telepata, és azon kívül a három nagydarab férfi. És még valaki. A legérdekesebb viszont az utolsó alak volt, aki elrejtette magát sikeresen a fiú elől. Ismét megejtett egy beteges vigyort, már tökéletesen tudta, hogy mit fog tenni, ezt szinte biztosan nem fogja érezni senki sem, sem a telepata, sem pedig a célszemély, mert nem befolyásol a tudatban semmit sem, nem olvas gondolatot.
Odakint a sikátor elején a falnak támaszkodott, min aki csak lóg éppen errefelé, a halántékához érintette a kezét és koncentrálni kezdett. Az egyik nagydarab mutánst vette „célba”, az ő érzékszerveire akart rácsatlakozni, a szemeire és a hallására, hogy láthassa és halhassa azt, ami odabent zajlott. Ez tűnt a legbiztonságosabb módjának, mert a mási, hogy belessen az öngyilkosságnak tűnt. Arra figyelt, hogyha lebukik és észreveszik, vagy elindulnak a bentiek kintről, akkor ő azonnal eltűnik a sikátorból, ezért is a szélén állt, hogy a lehető leghamarabb visszatérhessen majd az utcára.

by **Steven** Szomb. 06 Okt. 2012, 22:44

Úgy tűnt hogy a tömeg nem vett észre semmit a sikátorban, mivel Johan-n kívül senki se igazán vette szemügyre a helyet, ami pont jól jött a fiúnak, legalább így nem lökdösték és nyugodtan tudott koncentrálni. Az egyik idegen mutáns szemére és fülére elég könnyedén rátudott hangolódni, bár a szemével kapcsolatban valami furcsa volt, más érzett mint a általában. Amint a mutáns szemével látott, azonnal rájöhetett miért volt ez most kicsit más.
New York L

A férfi akit Johan a mutánson keresztül látott, alig pár centire állt tőle és a látószög alapján durván egy fejjel lehetett alacsonyabb a mutánstól. Kicsiny termete ellenére még is sugárzott róla hogy nem olyan fickó, akit félvállról lehetne venni. Ezt Johan-ban az is megerősíthette, hogy az ő elméje volt az ami zárva maradt a fiú előtt, valamint a hő látás ellenére is a férfinak csak bizonyos testrészein lehetett magasabb hőmérsékletet látni.
- Érdekesen hangzik. Na és ő? – Kérdezte a mögötte álló férfit, aki körülbelül 25 éves lehetett. Nem volt kövér, de még is viszonylag nagydarab fickó volt. Tipikusan az a fajta, akit a nők nagy ívben elkerültek.
- Képes áthaladni a szilárd testeken. Az emlékei alapján egyszer úgy ölt meg egy tolvajt, hogy mikor az elfutott melle, kitépett néhányat a gerinc csigolyái közül.
- Értem.. Ennyi lenne? Egy ekkora tömegben azt mondja hogy ők hárman a legkitűnőbbek?
- Hát… Igen. A többség csak emberekből meg alacsony erejű mutánsokból áll.. Volt még egy telepata, ami ritkaság számba megy ezen a környéken, de nem éreztem benne semmi különöset. Csak egy hétköznapi kölyök lehetett. – Ekkor Johan, a mutáns szemein keresztül meglátott valamit a földön. Mivel nem rendes szemeken keresztül látta, nem tudta pontosan kivenni az alakját, de egy erős hőforrás volt, amit 6 kis láb tartott kb. 25 cm-re a föld felett. – Elég lesz ennyi bizonyításként?
- Megörült? Erre bármelyik mezei telepata képes lenne. Közénk csak az átlagon felüliek csatlakozhatnak. Mutasson valamit ami bebizonyítja, hogy jobb mint a többi. Hozassa ide a fiút akit említett anélkül, hogy átvenné felette az irányítást, miközben őket is itt tartja. Ha erre képes, akkor a többiek elé viszem az ügyét. – Az alacsony férfi közben a telepata által rabul ejtett három mutánst vizsgálgatta. Nem nyúlt hozzájuk, de mindegyiken végig ment egy szkennerrel. A telepata végül sóhajtott egyet, becsukta a szemét majd koncentrálni kezdett.

by **Tyranis** Vas. 07 Okt. 2012, 11:51

A tervét pillanatokkal később máris siker koronázta, mert megláthatta azt, aki odabent volt. Az alak igencsak furcsa, nem elég, hogy mentálisan védett volt, Jonah arra tippelt, hogy valaki pajzsot épített neki, egy másik telepata, de még a mutáns szemeivel fura volt. Hőként látott, akinek az érzékszerveire „felkapaszkodott”. Nemcsak hogy védett volt mentálisan, de még mintha saját magát is képes lett volna elrejteni az árgus szemek elől. Lehet, hogy a pajzs tette, vagy egy másik mutáns. Túlságosan is sok volt a változó és a lehetőség, így egyelőre nem is törődött ezzel, hanem inkább a beszélgetésre figyelt, ami odabent zajlott a telepata és a furcsa alak között. az igencsak hamar leesett neki, hogy valaki lopta az ötletét, ettől már még inkább le akarta győzni ezt a kis nyomorultat, aki ezzel akar felvágni. Főleg egy ennyire lehetetlen kis valaki előtt, oké, hogy erős lehetett, de Jonah soha sem tett volna olyat, amit ez a telepata. Ilyen kis semmiségre áldozni az erejét, három embere már volt az illetőnek, de ezt még az alacsony fickó kevésnek találta.
Ők hárman voltak erősek és még egy telepata, csak valami helyi kölyök? Valami helyi kölyök? Igencsak szívesen okozott volna a telepatának erre a szavakra egy erős migrént és fejgörcsöt, hogy megemlegesse azt, hogy mi az, hogy „hétköznapi kölyök”. Hamarosan megjegyzi azt, hogy ez közel sem volt így. Főleg, hogy az alacsony fickó még rá is uszította a telepatát, hogy hozzák el őt is oda. Nos, majd Jonah adja át a másikat neki. Szép kis trófea lenne, és hamarosan egy kellemetlen meglepetés is éri majd az ottaniakat. Még látta a nagy szemein át, hogy a telepata elkezd koncentrálni, teljesen biztosra vette, hogy őt kezdte el keresni. Beteges vigyor jelent meg újra az arcán.
~ Nos akkor menjünk az új barátunk elébe! ~ gondolta ~
Ekkor megpróbálta elhagyni annak az érzékszerveit, akiét eddig használta, majd ő is koncentrálni kezdett, a telepatikus párbaj hamarosan kezdetét veszi. Egyelőre még próbálta magát elrejteni és elérni, hogy teljesen máshol érezze meg a másik, mint ahol van, ehhez bele kellett koncentrációval lépnie a másik telepata fejébe, és ha ez sikerült és ott volt, akkor még azt is próbálta elérni, hogy a másik három irányába felépített kapcsolatát megszüntesse, elvágva a telepatát a segítségétől. Egyelőre tovább nem akart menni, a párbaj megkezdésére csak akkor fog koncentrálni, ha mindezt sikerült végrehajtania.

by **Steven** Csüt. 11 Okt. 2012, 21:13

Jonah tervének első lépése azaz hogy elhitesse a telepatával hogy máshol van, még viszonylag zökkenőmentesen sikerült. Az idegen Telepata (akiről Johana azt is megtudta, hogy Stuart-nak hívják) a piactér másik oldaláról érezte halványan fantom Johan jelenlétét, még csak közelében sem volt a valódi helyszínhez. A második fele a tervnek viszont már problémát okozott. A 3 csatornából az egyiket sikerült elvágni, majd még egyet rendkívül meggyengíteni, de ekkor Stuart felismerte hogy valami nincs rendben és falat emelt a két szolgájának elméje köré. Johan hamar ráébredhetett, hogy ez a fal közel sem volt olyan erős, hogy hosszabb ideig ellenállhasson neki, de összpontosítania kell az erőit, ha gyorsan akarja lebontani őket. Eközben megláthatta amint egy kéz nyúlt ki a láthatatlan mezőn kívülre, amihez hamarosan egy felsőtest és egy fej is párosult. Johan gyorsan felismerte, hogy a három rabszolga közül az a mutáns volt, amely képes a falakon is átmenni, azonban az arca teljesen el volt torzulva a félelemtől. Nem is tudott kijjebb jönni, a teste egyszerűen csak megfagyott, majd darabokra törve a földre hullott, ahol még több apró kis darabkákra esett szét. Az egész jelent néhány pillanat alatt zajlott le, és csak a jégdarabok szilánkokra törése csapott nagyobb zajt, de a piaci tömeg hangja szinte teljesen elnyomta ezt. Egyedül egy átlagos kisfiúnak tűnt fel, aki körülbelül nyolc éves lehetett, de ő is gyorsabbik úton távozott a helyszínről és tűnt el a tömegben. Ezzel azonban nem volt időd foglalkozni, mivel Stuart közben próbálta behatárolni, hogy hol is vagy és csak időkérdése mire rájön, hogy egy fantom képet üldöz jelenleg.

by **Tyranis** Pént. 12 Okt. 2012, 10:35

Megvolt Stuart neve is, egyelőre teljes mértékben azt hitte, hogy Jonah éppen a másik végében van a piacnak, majd az első köteléket könnyedén tépte fel, és még egyet gyengített, de eddigre a srác észbekapott. Lassú volt, végtelenül lassú, mármint nem Jonah, hanem a másik, legalább is antihősünk így gondolta mindezt. Főleg, hogy még mindig könnyedén elintézhette volna a másik kettőt is, annak ellenére, hogy Stuart próbált védfalat emelni a másik kettő elméje köré. Pontosan tudta a fiú, hogy ez nem egyperces munka, azaz még gyenge és ha tovább erősíti a másik, akkor nagyon-nagyon nagy védelmi hibát ejt, mert éppen saját magát hagyja védtelenül, ahogyan Jonah erre számított is. pillanatokkal később az elszabadult mutáns menekülni kezdett, a falon átjáró, de milliónyi jégdarabra robbant. A fiútól csak egy fintort kapott, gyenge volt, hát elbukott. És ezt tartották kiemelkedőnek? Milyen szánalmasan gyenge mutánsok voltak odakint a piactéren?! Nem akarta tudni, nem is számított. Érezte, hogy a másik továbbra is őt keresi, hogy hol lehet, és fenntartja a pajzsot a másik kettő elméje felett, ami hatalmas hiba volt még mindig Stuart részéről. És Jonah sem várt tovább, itt volt vége a partinak. Lehunyta a szemét, mialatt a kezét a homlokánál tartotta és erősen koncentrálni kezdett. Pontosan azt akarta a védelmi rést akarta kihasználni, amit Stuart hagyott, azaz azt, hogy őt kereste és fenntartotta a pajzsokat a másik kettőnek, így sebezhető. Most nem a csatornákra és nem is a két rabszolgára próbált meg lecsapni teljes telepatikus erejével, hanem Stuart elméjére és próbálta berántani a képzeletbeli síkra, ahol majd a párbajukat vívhatják meg egymással. Itt számított arra, hogy mivel nem marad ideje arra Stuartnak, hogy parancsot adjon a két zombijának, azok mozdulatlanok maradnak, akárcsak maga Stuart is. Ha nem, hát az igencsak fájdalmas és kellemetlen lehet majd Jonah számára.

by **Steven** Csüt. 18 Okt. 2012, 21:15

A csapás váratlanul érte a Stuartot aki még mindig azt hitte ellenfeléről hogy biztonságos távolságra van tőle, nem is sejtve hogy Johan az orra előtt van és készül rákényszeríteni Stuartra a párbajt. Az utolsó kép alapján, amit Johan a párbaj megkezdése előtt látott illetve érzékelt a valóságból, továbbra sem fedezték még fel a láthatatlan burokban lévők a támadójuk pontos hol létét. Az Overmind érezhette amint ellenfele, illetve most már sokkalta inkább áldozata védelme a saját elméje körül egy pillanat alatt esett szét, majd a fájdalmat is amit az erőszakos behatolás okozott. A következő pillanatban már mindkettejük Johan elméje által teremtett világban voltak.
- Ááhhh.. Mi a.. Most te szórakozol velem? Mutasd magad! – Akadt ki Stuart aki itt feltűnően vékonyabb volt mint a valóságban. Johan tőle relatíve 10 méterre volt a háta mögött, de ő már jól ismerte a helyet, így azzal is tisztába volt hogy itt nincsenek meg a fizikai világ láncai, itt csak és kizárólag az elmétek dönti el hogy mi micsoda.

by **Tyranis** Pént. 19 Okt. 2012, 11:27

Egy újabb beteges vigyor jelent meg az arcán, ahogyan érezte, hogy szétzúzza ellenfele mentális védelmét és mind a ketten az asztrálsíkra kerülnek. Ahogyan ez megtörtént az olyanná vált, amilyenné Jonah szerette volna, a világ nem sokban különbözött attól, ami odakint volt. Egy romos raktártelep külsejét vette fel, magas kőfalakkal körülvéve, így akár még börtönnek is lehetett volna könnyedén nézni. A raktárak előtti nagy szabad részen álltak mind a ketten Jonah a másik háta mögött állt. Az udvaron kisebb és nagyobb kőtörmelékek mindenhol, még „vér” is látszott, mintha hatalmas harc dúlt volna itt. A raktárépületek többsége romokban a falakon lövések nyomai, ugyanez igaz a raktárak még épp falaira is.
Most már csak ők ketten voltak, az erősebb akaratú és erősebbik fog innen kikerülni győztesen, ez már az elmék csatája volt itt. Jonah koncentrálni kezdett és egy kardszerűséget hozott létre pszionikus erejével a kezébe.
- He-he-he – kacarászott egy picit. – Látom Stue neked nem tanították meg, hogy ne kutakodj más telepaták elméjében.
A szavaival egy időben már ugrott is előre, hogy hátba szúrhassa Stuarot. Ha az kitérne, akkor a szúrást próbálja egy vágásra korrigálni, hogy a másik oldalát vághassa meg. Arra is ügyel, hátha Stuart edzett már ebben a mentális harcban, így felkészül arra, hogy kitérjen oldalra ezzel feláldozva a saját a támadását, ha a másik támadna felé.

by **Steven** Pént. 19 Okt. 2012, 22:23

Talán ha Johan szó nélkül végzett volna ellenfelével, akkor a párbaj gyorsan és mindenféle probléma nélkül zajlott volna le, de így Stuart időben észrevette még a támadóját és közvetlenül az előtt hogy Johan pengéje átszabta volna a telepata „testét”, egy fél méteres átmérőjű kör alakú energia pajzs jelent meg a jobb kezében, amivel hárítani tudta az ütést. A pajzs hamar megrepedt és Johan pengéje lassan kezdet áthatolni rajta, azonban abba kellett hagynia a támadását és kitérnie, mikor is meglátta hogy Stuart másik kezében egy Beretta m9-es volt ami felé irányult majd tüzelt. A golyók pár cm-rel hibázták el a célt.
- Én legalább nem akartalak megölni, de most már rá kényszerítesz ostoba kölyök. – Kiáltott a Stuart majd a pajzsból egy Johan-éhoz hasonló kardot kreált méghozzá rendkívül gyorsan majd ezzel és a lőfegyverrel indított folyamatos támadást a fiú ellen, attól függően hogy közel vagy épp távolabb volt. A csapások gyengék voltak valamint a golyók is elég lassúak ahhoz, hogy Johan még időben kitérhessen előlük, de gyorsan követték egymást, nem hagyva elég időt egy erőteljes ellentámadásra.

by **Tyranis** Szomb. 20 Okt. 2012, 08:44

Legalább nem lesz unalmas, hanem kihívás a mérkőzés. Konstatálta a fiú, amikor ellenfele pajzsot generált, hogy azzal védhesse magát. A másik szavaira beteges vigyor jelent meg ajkain, a kisegérke nem is hibázhatott volna nagyobbat. Esze ágában sem volt megölni a másikat, akkor mi haszna lett volna az egész küzdelemnek és harcnak. Semmi sem. Nem, ténylegesen nem fogja megölni, más kérdés, hogy többé nem lesz tudatánál a másik, mert Jonah fogja élete hátralevő részében irányítani. A szavakra nem felelt már, inkább a kitérésre összpontosított folyamatosan. Egyszerű ugrásokkal, illetve akrobatikus vetődésekkel szándékozott kitérni. Hagyta, hogy a másik támadjon, addig is csak a saját erőit emésztette fel, ami Jonah számára a lehető legjobb dolog volt, ami csak történhetett. Visszatámadás, mármint tényleges visszatámadás helyett csak inkább egy rendőri rohampajzsot generált a szabad kezébe, hogy azzal is jobban védhesse meg saját magát a másik lövedékei ellen. Továbbra is úgy szándékozott tenni, mintha meg-meg támadná a másikat, hogy az továbbra is támadja őt, majd a védekezések közben egy erőteljes támadás helyett inkább egy aprócska trükkhöz folyamodott. A másik generált pisztolyát próbálta eltömíteni, hogy az a következő lövésnél egyenesen Stuart képébe robbanhasson majd és így lényegében elérje azt, hogy a másik saját magának okozzon sérüléseket és saját magát gyengítse anélkül, hogy ő ténylegesen tett is volna valamit.

by **Steven** Kedd 23 Okt. 2012, 12:55

Stuart folyamatosan támadta Johan-t, aki védekezésképen hátrálni és elugrani próbált a támadások elől. A támadások többségét sikerült is így elkerülnie, de egyszer sikerült az egyik kardcsapásnál Johan jobb karját megkarcolni. A penge még csak egy fél centit se ment a húsba, de még is a tény hogy sikerült megsebesítenie ellenfelét, elégé feltüzelte Stuart-t, hogy nagyobb lendülettel támadjon. Azonban miután a roham pajzsot létrehozta Johan, egy támadás sem tudott áthatolni rajta. Egyszerűen egyik sem volt elég erős ahhoz, hogy egy ilyen páncélt áttörjön és elég nagy volt ahhoz, hogy ne lehessen megkerülni, majd kisvártatva Stuart kezében berobbant a fegyvere. A férfi fájdalmasan felkiáltott, majd hátrálni kezdett, miközben az a keze melyben a fegyver volt erőtlenül csüngött az oldalán miközben arcából és vállából ömlött a vér. A fejét szerencséjére csak súrolták a fegyverből származó repeszek, a válla viszont komoly sérülést szenvedett. Természetesen Johan pontosan tudta hogy mi történt, elvégre ő volt az aki eldugította a pisztoly csövét. Stuart arcán tisztán kirajzolódott a fájdalom és a düh, mindazonáltal nem ugrott Johannak mint egy veszett vadállat, inkább menekülőre fogta és az egyik nagyobb kőtörmelék felé futott.

by **Tyranis** Szer. 24 Okt. 2012, 11:08

Mikor a másik megsebezte a karját tudta tökéletesen, hogy fizikai sérülést nem szenvedett el, csak a feje fog fájni ettől, ha visszatér a saját testébe, de a karjának a fizikai valóságban nem lesz baja, esetleg fantom fájdalom lesz még benne, de semmi több. Ezért kedvelte az asztrálsíkot, mert itt minden sérülés is máshogyan volt. Amikor a lövés bekövetkezett az eldugított fegyvercsőben az úgy is tett, ahogyan tennie kellett. Látta a sérülést a másikon, amit okozott, ám sajnos a másik még tudott gondolkodni és menekülőre fogta ahelyett, hogy nekiesett volna. Akkor igencsak hamar vége lett volna mindennek, de így még macska-egér játékot is játszhatnak, amíg egyikőjük olyan gyenge nem lesz, hogy a másik könnyedén győzelmet arathat felette.
Jonah tudta, hogy most míg menekül könnyedén egyetlen rántással visszahúzhatná, ha egy ostort, vagy lasszót formázna a fegyveréből, de nem akarta megtenni, megtehette volna, hogy egyszerűen egy lökéssel a falra keni Stue-t, de ezt sem. Figyelte a másikat, hogy az miként támad majd rá, vagy megteszi-e, ha megérkezett a védelem mögé, akkor a támadások elől kitérni próbált, de addig is koncentrált, a teremtett világot akarta megszűntetni, amit ő maga hozott létre, hogy visszakerüljenek oda, ahogyan az asztrál sík kinéz. Egy egyszerű hófehér hely, amiben nincsen semmi sem az ektoplazmát és jelenleg a két asztráltestet kivéve. Kíváncsi volt, hogy nyílt terepen, bármiféle tereptárgy nélkül mikén boldogul a másik. Nem fog futkosni utána, belekényszeríti a nyílt harcba.

by **Steven** Csüt. 01 Nov. 2012, 14:44

A Johan elméje által teremtett világ, legalább olyan gyorsan hullott darabjaira, mint amilyen gyorsan felépítette azt. Nem kellett sokáig várni és már semmi sem maradt a két asztrális testen kívül. A fehérség őrjítő lehetett volna olyas valaki számára, aki még nem találkozott ilyennel, de mind a két fél jól tudta, hogy mi is okozta ezt a jelenség. Amennyire Johan megtudta saccolni, körülbelül 13 m-re lehetett tőle Stuart. A testén már sehol se voltak láthatóak a repeszek és a korábbi vérzésről is csak a ruháján és a rendkívül csúnya sebei körül látható száraz vér árulkodott. Stuart arcáról egyértelműen lehetett olvasni a dühödt és az elkeseredettséget, ezt már meg se próbálta álcázni.A sebesült keze továbbra is erőtlenül lógott relatív lefele. A másik kezében már nem kard volt helyette egy szintén őskorinak számító fegyvert láthatott Johan. Azt azonnal megtudta állapítani, hogy valamilyen gránát, de amíg a kezével takarta Stuart, nem láthatta hogy milyen.
- Szóval szeretnéd gyorsan lezárni ezt a párbajt? – Kérdezte dühösen Stuart, majd szájával kihúzta a gránátból a biztosító pecket és Johan felé dobta. A kibiztosítás közben már láthatta Johan hogy pontosan hogy is nézett ki a tárgy.

New York Grenade_www.kepfeltoltes.hu_

by **Tyranis** Pént. 02 Nov. 2012, 10:23

A világ szétomlott, végre valahára a megszokott környezetben lehetett, legalább is ezt gyakrabban használta, mint a másikat. Az ellenfél is megvolt, végül is nem is futhatott olyan messzire, onnan nehéz lett volna visszatalálni a saját testébe, így a közelben kellett maradni. ezért volt jobb, nem az utcán ezeket a párbajokat lefojtatni, hanem elcsalni az áldozatot egy ismert és védett helyre és ott. De itt most ezt nem lehetett megtenni. A másikra nézett, az már valamivel jobban volt, úgy gondolta, hogy fájdalmai még mindig voltak az ellenfelének, mert csúnya sebesülést kapott.
- Ez a párbaj eldőlt, amikor odakint felhívtad magadra a figyelmedet – vonta meg a vállát Jonah. – A saját érdekedben ne húzd sokáig.
Egy újabb archaikus fegyver, Apokalipszis sírna, ha látná. Jó, hogy nem volt tudomása ilyesmikről, amik egy mentális párbajban folytak. Ahogyan a másik eldobta a fegyvert Jonah már mozdult is. Esze ágában sem volt kivárni ott a becsapódást, ahol most állt. Nem volt túl messze ellenfelétől, így a dobás pillanatában Stuart felé lendült, ezúttal nem állt szándékában semmilyen fegyvert sem létrehozni, csak a hátán és a hátsó testfelületén erősített egy pici védelmet koncentrálással, ha a gránát felrobban és még a közelben van, akkor az ne sebezze, csak lökést adjon neki. A lendülés után gyorsan szaporázta a lépteit, úgy számolt vele, hogy tíz-tizenöt méter távhoz nem kell túl sok, de már kellő lendületet szerezhet, így ha megérkezik Stuart-hoz teljes mentális erejéből – mivel fizikai itt nincs – próbálja állon csapni ellenfelét, bízva abban, hogy ettől elveszti az eszméletét. Ha sikerült, ha nem az ellentámadásra és robbanásra számítva próbál túljutni a másik fiú mögé védekezve, hogy távolabb kerüljön Stuarttól és ne érje el egy esetleges riposzt sem a robbanás.

Ez itt véget is ért. //Folytatás: Houston és környéke//

by **Thorhalla** Szer. 26 Dec. 2012, 19:19

Felemelkedés
Résztvevő: Inoue Fujiko és Mich Conroy

Fujiko és Mich is az elmúlt fél évet némileg passzív személődéssel figyelték, körülötte felgyorsultak az események, ők pedig nagyjából csak sodródódtak az árral. Mire észbekapotak mind a ketten már ismét Apokalipszis uralkodott. Mich a világot járta, mígnem végül Amerikában kötött ki, New Jerseyben, ami békés helynek tűnt, ha ki akart maradni a hatalmi harcok színteréből. Így mindketten itt töltöttek el több hetet, hónapot nyugodtan. Innen végül a polgárháború végnapjaiban menekülniük kellett, hiszen addigra úgy nézett ki, hogy az emberek veszik át az uralmat a keleti parton. New Yorkba érkezetek és itt a Japán negyedben sikerült meghúznia magát mindkét személynek, itt látták csak örömmel őket. Fujuko annak ellenére, hogy régen elment már otthonról végre a megszokott japán hangulat ölelte körbe és Mich-et is hamar befogadták itt. A polgárháború utolsó napjában egy férfi, egy angol lord érkezett a városba és könnyű szerrel vetett véget az emberek uralmának, ember ölt meg embert, a mutánsok pedig felszabadultak. A város napokig vérben állt, mire eltüntették a tetemeket, a férfi pedig ekkor úgy mutatkozott be, hogy ő Lord Judas Slade, Apokalipszis lovasa. Így értesült a város arról, hogy ismét minden visszatért a rendes kerékvágásba. Azóta másoktól is megerősítést nyert ez. New York pedig ünnepelt, ez igaz volt a japán negyedre is, megszokott japán tradíció szerint zajlottak ezek most is. (hogy a páros találkozott-e rátok bízom)

Késő este volt Fujiko egy teaház erkélyén üldögélt és teáját itta, körülötte az utcán a tömeg most is még a parádét járta, mellette egy öt-hat éves kislány a szalvétákból origamizott és a képességével ezeket a lepkéket, madarakat váltotta élővé, amik fényes csíkot húzva repültek a magasba és ott tűzijátékként robbantak fel. boldogan tapsolta meg a mutatványát, majd a nőre nézett.
- Néni, néni – szólt, majd reménnyel a hangjában szólalt meg. – Igaz, hogy most már teljesen biztonságban vagyunk újra?

Késő este volt Mich a teaház felett egy szobában volt, annak ablakából figyelte az ünneplő tömeget. Valószínűleg soha sem gondolta volna, hogy ezt is megéli, hogy Apokalipszis a világ megmentője. Látta odalent a teázó Fujiko-t és a kislányt is, ahogyan játszott. Még a kérdést is hallotta, amit a kislány tett fel reménykedve.

by **Tyler** Csüt. 27 Dec. 2012, 12:33

Az ablaknál figyeli az ünneplést, majd ő is ünneppel a maga módján. Meghúzza a kezében tartott üveget. Fancsali arcot vág, a lőre enyhén savanykás, de ennyi pénzért nem is várt mást.
Már hónapok óta újra Amerikában van, egy darabig Jerseyben, majd onnan sietve kellett távozni, így itt kötött ki a japán negyedben. Apokalipszis visszatért, ahogy a lovasai is. Igaz még csak egyről tud ő, de nem is számított ennél gyengébb mutánsra. Órákba telt és az emberek már nem léteztek, ismét a mutánsoké a hatalom....Apokalipszisé.
Ingerülten horkant egyet erre a gondolatra. Annyi mindenkit elveszített ebben a harcban, és most ezek a barmok ismét önként tették meg uralkodónak. Ennyi volt, ennyit ért az ő, a testvére, az X-men, az emberi ellenállók élete. Szinte az egész életüket végigharcolták a semmiért.
A borús gondolataiból a mutáns kislány játszadozása majd a szavai zökkentik ki, még egy apró mosolyt is elereszt. Az ő generációja nem ismeri Apokalipszis igazi arcát, reméli nem is fogja, persze ez hiú ábránd. Bár nem tudná megmondani miért, érdeklődve figyeli az öreg hölgyet és annak válaszát, de közbe szólni nem akar. Csak némán figyel a kisgyereket.

by **Ammon Einarson** Csüt. 27 Dec. 2012, 18:36

Irónikus, hogy végül a japán negyedben kötöttem ki de nrm is bántam. Megvolt a varázsa, emléket idéző volt ilyen környezetben lenni annak ellenére is, hogy az utcák vérben álltak.De eljött a változás, visszatért a trónjára Apokalipszis és mindenhova visszatért a béke nem is sokra rá. A lovasa hozta el a rendet itt, vetett véget az itteni őröltnek és az emberek eltűntek, mutánsok voltak az utcán és ünnepelték urukat, köszöntötték ismét.
Az ünneplés még most is ment. Az után a mutánsok ünnepeltek, vigadtak. Én is ezt néztem a teaház erkélyén ülve az egyik asztalnál, teámat iszogatva, nézegetve ahogy egy kis gyermek origamizik mellettem s aztán azokat felrepíti s azok tüzijáték ként robbannak fel a magasban. Csodaszép látványt nyújt mit a kis gyermek csinál, sokan is nézik, gyönyörködnek a látványában. Belekortyolok ismét a teámba mikor a kislány teszi fel kérdését. Elmosolydom és kedvesen mesimogatom a fejét.
- Bizony kincsem. Így van.

by **Thorhalla** Pént. 28 Dec. 2012, 12:44

Résztvevő: Inoue Fujiko és Mich Conroy

A kislány mosolyogva nevetett fel a fejsimogatásra és az egyik origamit átnyújtotta Fujiko-nak. A gyermek nem volt japán, sem pedig távol keleti, rendes kaukázusi bőre volt, fekete haja és világos szemei.
- A néninek! – mondta.
- Amelia! – jelent meg egy fiatal ősz hajú lány az egyik közeli házból és sietett a kislányhoz. – Késő van gyere haza! Remélem nem zavarta meg önt asszonyom. Köszönj el szépen, megyünk aludni.
- Szia néni! – integetett a kislány, amikor a lány már felvette az ölébe. – Láttad, hogy mit csináltam anya?
A választ már se Fujiko, sem pedig Mich nem hallotta, mert a páros már eltűnt a lépcsőházban. Azonban, ami ekkor következett azt már igen, valami csattanás az égen, amikor odanéztek egy lángoló valamit pillantottak meg, még csak most léphetett be a légkörbe, de ez a valami jócskán nagyobb volt, mint egy hullócsillag, valami zuhant, valószínűleg egyenesen feléjük New York irányába.

by **Tyler** Pént. 28 Dec. 2012, 13:20

Gúnyosan felhorkant az öreg japán hölgy szavaira. Persze minden rendben, és minden nap ünnep nap, az égen szivárványok, és minden cukorból van.
Attól hogy a mutánsok biztonságban vannak, legalábbis egy részük, mások közel sem élnek ilyen életet. Főleg azok nem akiket nemrég Judas Slade lemészárolt.
Meghúzná az üveget, de az kiürült és még be sem rúgott rendesen, igazából nem is érzi az alkohol hatását, nem ivott annyit.
A kislányt elviszi az anya, még hallja ahogy dicsekszik az origami lepkékkel, de a választ már nem hallja.
Felkapja a fejét, mintha egy csattanást hallott volna, és valóban, valami ép most lép be a légkörbe és úgy tűnik New York felé tart. Kinyitja az ablakot és kihajolva nézi a tűzgömböt, és próbálja kitalálni pontosan merre is foga landolni, vagy lezuhanni.

by **Ammon Einarson** Csüt. 03 Jan. 2013, 02:43

Mosolyogva figyelem a kis gyermeket majd kinyúlok és elveszem a nekem adott. Kicsit szemügyre veszem de hamar vissza felkapom a fejemeg mikor gy másik, egylány tűnik fel a kis gyermekért. Amelia, szép neve van. Alig, de megrázom a fejemet.
- Ugyan, egyáltán nem.
válaszolok röviden, erős akcentussal. Sokat. kell még fejlődnie az angoltudásomnak, hogy megfelejen ehhez az időhőz, de még így is úg érzem, hogy megfelelő a minimális beszélgetésekhez. Bár hamar vége szakadhatnak persze, még sok ismeretlen szó és kifejezés van amit nem értek meg még.
Figyelem ahogy az anya, vagy talán a testvére felveszi még s. kérdését is hallva egy, már halványabb mosollyal nyugtázom. Mikor eltűnnek a sarkon visszanéuek az asztalomra és leteszem az aprócska origami figurát a teám mellé. De a bögrét már nem emelem fel hanem felkapom a fejet egy csattanásra. Valami zuhan, ég. Messziről érkezhet ez a valami, a csillagok közül. Lángol de nem tiűnik úgy, hogy ez meg fogja semmisíteni azt. Annál inkább mert az irányát elnézve valamerre erre fog leérkezni is. A kis maradék teámat megiszom s az árát az asztalon hagyom. Felveszem s elteszem az origami figurát majd az égre nézve megint figelem agy kicsit még az égő "érkezőt" majd elindulok arrafelé amerre érkezése várható lesz valószínűleg. Igazán érdekel, hogy mi lehet az ami ilyen sebbességgel érkezik és nem semmisült még meg.
Mindenképp fel kell ezt jegyeznem majd, megírnom.

by **Thorhalla** Csüt. 03 Jan. 2013, 11:22

Résztvevő: Inoue Fujiko és Mich Conroy

Mich kihajolt az ablakon, míg Fujiko lentről figyelte tovább azt a közeledő valamit. A körülöttük levők közül jó páran futásnak eredetek, a lehető legmesszebb, néhányan, a többség pedig nem törődött azzal, hogy az a valami közeledik feléjük. Nagyjából sikerült megállapítani, hogy a közelben fog becsapódni, és ahogyan közelebb ért a lángoló csóva, a tűz kialudt rajta. Mintha ott sem lett volna, bentről nyelte volna el valami. Így ennek hála már tökéletesen látszott, hogy mi is volt a közeledő tárgy. Nem meteor volt az, hanem leginkább egy kabinszerűség, egy meglehetősen nagydarab. Vagy, mint egy kisebb műhold, a tervezése pedig határozottan nem emberi volt. A páros, ha máshol nem is még Apokalipszis előtti történelemkönyvekből láthatta, hogy milyen egy-egy műhold. Az pedig ahogyan közeledett úgy gyorsult, még az is lehetséges volt, hogyha becsapódik New Yorkból semmi sem marad, de végül ez nem történt meg. Alig tíz másodperccel azok után, hogy kivehető volt, hogy mi is a közeledő tárgy egy hatalmas csattanással csapódott be talán ha 2-3 kilométerre a párostól. A felkavaródó por és a becsapódást követő lökéshullám eddig is elért, de semmi más nem történt egyelőre.

by Ajánlott tartalom

New York

New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York

Re: New York