Jaqueline Dellamorte

Jaqueline Dellamorte

Adatok:

Név: Jaqueline Dellamorte
Egyéb név(i): Fox048
Faj: ember
Nem: nő
Jellem: kaotikus
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 2019 július 2.
Kor: 29
Család: árva
Foglalkozás: hacker
Testmagassága: 172 cm
Testsúlya: 54 kg
Szeme színe: méregzöld
Haja színe: gesztenyebarna
Bőre színe: sápadt
Különleges ismertetőjel: halvány himlőnyomok a nyakán
Repülési sebesség: nincs
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges
Képességei: nincsenek
Szakértelmei: anyanyelvi angol és olasz, hacker

Életrajza:


Sem apámat, sem anyámat nem ismertem. Bár valami azt súgja, hogyha nem így alakult volna a történelem, apámat akkor sem láttam volna olyan sokat. Szüleim olasz bevándorló családokból származtak. Apám egy cipész kisebbik fia a hadseregben szolgált az első harci cyborgok egyikeként, aztán 2019-ben eltűnt a Bukásnál. Anyám gyenge alkatú, törékeny asszony volt, gyönyörű barna hajjal. Láttam róla fényképeket. Nagyon hasonlítok rá. Ezért nem is csoda, hogy amikor a cipész üzlet eltűnt, anyám pedig belehalt a szülésbe, néha azóta is elfog a lelkiismeret furdalás az anyagyilkosság miatt, anyai nagyszüleim a tulajdon lányukként neveltek fel és elkényeztettek amennyire a körülmények, a háborús helyzet és az Amerikai Szövetséges Államok akkori helyzete megengedte. Én pedig azzal háláltam meg, hogy legalább színleg rendes lány voltam. Időben hazamentem suli után, sokat és szorgalmasan tanultam, főleg a reál tárgyak érdekeltek. Az mozgatott, hogyha apám, aki az akkori kor csúcstechnológiái közé számított is eltűnhetett a süllyesztőben, akkor én, egy csenevész kislány, alig öt percet húznék le élve egyedül odakint. A tudás fegyver. A hozzáértők kezében a legerősebb. A technika ínyemre változott. Az az őskori laptop nagyapámnál, aki egyébként közép iskolai informatika tanár volt és büszkeséggel töltötte el, hogy ekkora érdeklődést mutatok, szinte irreálisan hatalmas ahhoz képest, hogy mennyire keveset tud. Persze harminc éve még az volt az informatika csúcsa.
Egyre nagyobb információhalmazok váltak egyre könnyebben és egyre gyorsabban elérhetővé, és egyre több olyan oldal került fel a holonetre, amihez nem volt hozzáférésem, mégis érdekelt mi lehet rajtuk. Milyen titkokat rejtegethetnek rajtuk, milyen kincseket, milyen elrejtett információmorzsákat tartalmazhatnak? Az elején a könnyebb oldalakkal kezdtem. Gyengén védett e-mail fiókok, egyszerűbb egyszereplős játékok. Utána ahogy belejöttem elkezdtem elfedni a személyazonosságom, hacker közösségi oldalakra jártam, persze azok az oldalak az amatőrség fellegvárai voltak, az igazi profik jókat nevethettek rajtunk. Gyakoroltam, tanultam, néha leszívtam egy-egy bankkártyát, de soha nem mentem olyan messzire, hogy bárki figyelmét felkelthettem volna. Addig legalábbis biztosan nem, amíg a virtuális nyomaim ennyire jól láthatóan megmaradtak. Legalábbis számomra jól láthatóan, aki ebben nem ismertem tréfát. Elkapnak a zsaruk, átadnak vagy Sinisternek vagy Apokalipszisnek vagy Magnetónak, akik rajtam fognak kísérletezni. Hát mekkora paranoia alakulhat ki egy gyerekben aki a saját kormánya rendőrségében sem bízik meg? A külső világ egy pöcegödör, hát építsünk fel egy virtuális alternatív valóságot, ahol Fox048 legalábbis egyenjogú tagja a társadalomnak.
Minden nap más és más üzletben vettem új és még újabb fejpántot, hogy ne tudjanak olyan könnyen lenyomozni. Vonzottak az illegális oldalak, ahol fejleszthettem harci tudásom. Még eszembe se jutott meghackelni őket. Akkor biztosan egy savas gödör alján végeztem volna. Egyelőre a virtuális reakcióidőm és technikai szintem csiszolgattam. Aztán elkapott a gépszíj és egyre nagyobb fába vágtam a holofejszém. Városi adatbázisok, közlekedési rendszerek, teleport térhálózatok, magáncégek, bankok. Mindig ügyeltem rá azonban, hogy nagyobb bulim ne legyen, mint aminek a nyomait makulátlanul el tudom tüntetni. Ahova nem tudok behatolni két próbálkozással, azt harmadjára nem próbálom meg és a fejpántom is kapásból lecserélem. Rémálmomban fogdmegek kergetnek sokkolóval, én meg egy hegyes fülű rókalány vagyok aki menekül a betondzsungelben. Nagyszüleim pár éve meghaltak. Én meg egyedül maradtam egy kis lakásban egy toronyház legfelső emeletén. Nem kérdezik honnan van pénzem, ha egész nap alig mozdulok ki. A kaját is házhoz hozatom. Az életem pedig a virtuális térben élem. Ha mégis ki kell merészkednem akkor kabátot és sapkát húzok, nyakamba kötve pedig egy fekete sál, amit bármikor kész vagyok arcom elé húzni és a térfigyelőket meghackelve eltűnni. Megfoghatatlanság, éberség, koncentrációi. Aki nem hagy nyomot azt nehezebb elkapni, attól, hogy valaki paranoiás még tényleg kergethetik. Én pedig már annyi oldalra betörtem, hogy egy egész hadsereg szaglászhatja a nyomaim. Ám a magányos kislány nem olyan védtelen, mint elsőre látni...


Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen/Nem (lásd lejjebb)

Elfogadva, és kezdtem is itt:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2401-argentina-del-amerika#44884