Dean West lakása

Dean West lakóhelye kialakításában sokkal inkább hasonlított műteremre, mint hagyományos értelemben vett lakásra. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen eredetileg nem annak tervezték. Az utóbbi idők tragikus eseményei nem csak az embereket, hanem a gazdaságot, ennél fogva az ingatlanpiacot is finoman szólva érzékenyen érintette, így Dean effektíve olcsón tudta megvásárolni a Chelsea szívében található apartmant. A lakás pikantériája, hogy tulajdonképpen - a fürdőt és a mellékhelyiséget leszámítva - egyetlen légtérből áll, ennél fogva a hálószoba nem csak a nappalival, hanem a konyhával is össze van kötve. A berendezés nem az ő ízlését, hanem az ügynöke által felfogadott lakberendező világát képviseli, aminek végül Dean tetszését is sikerült elnyernie. A némiképp minimalista stílusra hajazó beltér hideg, acélszürke és króm színekkel operál, amit a fából készült konyhabútor és néhány színes díszpárna tölt meg élettel. Két lényegi dologban különbözik csak a megszokott, IKEA-katalógus lapjairól lefolyt divatlakásoktól: az „irodája”, avagy az íróasztala és a hozzátartozó kávészínű bőrszéke a széles és tágas erkélyen kapott helyett. Ez volt csak az egyetlen kikötése. Dean az a fajta kávéházi író volt, akit inspirált a város nyüzsgéséből és az emberekből áradó kisugárzások zavarba ejtő keveréke. Az erkélyen, biztonságos távolból zavartalanul kémlelhette annak a roppant erős városnak a lakóit, akiket egy sor katasztrófa sem tudott térdre kényszeríteni. A lakás másik különlegességet Dean gardrób szekrényében kell keresni. A fogasokon logó ruhák és a rendezett tornyokban, az ég felé nyújtózkodó farmer oszlopok mögött egy ujjlenyomat olvasóval védett rejtett ajtót alakítottak ki, ami egy pánikszobára hajazó kis teremre nyílott. Ez volt a mutáns alteregójának, a Lidércnek a zuga, ahol a felszerelését és a ruháját tartotta. A teljesen fekete, bőrhatású uniformisa egy próbababán, a szoba közepéről „nézett” a belépőre, míg az íja és a hozzátartozó nyilak rendezett sorokban, a falra fúrt acéltartókon pihentek, várva arra, hogy végre ők is megfürödhessenek a várost keresztül-kasul behálózó bűnben és erőszakban. A szoba sarkában volt még egy kis íróasztal rajta egy monitorral, ami folyamatosan figyelte a rendőrségi csatornákat és továbbította a riasztásokat Dean telefonjára.

Dean a balkonon, az íróasztalánál üldögélt a laptopja és egy pohár whiskey társaságában. Próbálta magába szívni a városból áradó energiákat. Szüksége is volt némi inspirációra, ugyanis jócskán kicsúszott már a leadási határidőből. Rosamund, az ügynöke, már nem egyszer hívta. A kiadó kezdi elveszteni a türelmét.
Dean fáradtan, sötét karikákkal és duzzadt táskákkal a szeme alatt bámulta a monitoron lustán villogó fekete kurzort. Az éjszakai „vadászata” korántsem volt olyan inspiráló, mint, amire előzetesen számított. Úgy fest, hogy a mutáns képességének használata több energiát kivesz belőle, mint amiben reménykedett. Ezt nem árt észben tartani.
Leöblítette a felgyülemlő csalódottságát egy korty whiskey-vel. Az ujjait a billentyűzetre fektette és várta az ihletett. Az írás iránt érzett olthatatlan szeretete és ahhoz fűződő viszonya legalább akkora rejtély volt a számára, mint a mutáns képességének kialakulása és mibenléte. De most valahogy nem tudott koncentrálni, és mintha a közte és az üres lap között lévő kreatív szócsatornát is elzárták volna. Csak arra tudott gondolni, hogy milyen jó lenne újra az éjszaka névtelenségében tetőkön ugrálni és rossz fiúkat hidegre tenni.
Az íróasztal felső fiókjából kivett egy megbontott cigarettás dobozt, s rágyújtott. Minden egyes kifújt füstkarika után a telefonja kijelzőjére nézett, várva a pillanatot, amikor végre valami történik. Ami kirántja ebből a szürke apátiából. Ami új impulzusokkal tölti fel és ami lerázná róla a kiadó dühös vezetőit és marketingeseit.

Hajnalban… (a kis kaland a Times Square közelben: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/f33-times-square )

Dean nesztelenül ért földet az erkélyén. Már hozzászokott ahhoz, hogy egy-egy éjszakai „kimenő” után mindig a hátsó ajtót kellett használnia a hazajutáshoz, ezért mindig résnyire nyitva hagyta az ajtót. Ez biztonsági óvintézkedés volt, ugyanis nem lett volna túl szerencsés, ha a házmester, Mrs. Brewmuster meglátta volna őt talpig fekete jelmezben, maszkban, íjjal és nyíllal felszerelkezve az éjszaka közepén.
Fáradtan beslisszolt a lakásba. Kimerült volt, szomjas és minden porcikája fájt. Lecsatolta a nyílvesszőktől súlyos tegezt a hátáról és az ágyra dobta.
A konyhába sétált, ahol a csap alá tartotta a sebesült, vérző kezét. Az első pár pillanatban égető csípést érzett ott, ahol a hideg víz megnyalogatta a felszakadt bőrét, majd ahogyan a fájdalom tompulni kezdett, úgy adta át a helyét egy sokkal mámorosabb érzésnek, a megkönnyebbülésnek.
A szekrényből kivett egy elsősegély dobozt, és gondos fertőtlenítés után fáslival bekötözte a kezét. Miután „összedrótozta” magát, elpakolt maga után és átöltözött. A véres géz darabokat, amelyekkel a vérét itatta fel és a sebét tisztította ki, gondosan beletuszkolta egy rendőrségi bizonyítékzacskóba, amit speciális módon szokott megsemmisíteni. Mintha a mutáns alteregója, a Lidérc és ez a mai este sosem létezett volna.
Kivett a hűtőből egy sört, majd fáradtan elterült az ágyon és bekapcsolta a tv-t. Az egyik éjszakai hírműsor csinos bemondója a nap legfontosabb eseményeiről tájékoztatta a nézőket. Természetesen egy árva szót sem ejtett a mai leszámolásról a Times Square közelében. Dean nem is értette, hiszen legalább öt vagy hat nyíl állt ki a halott tolvajok testéből. Ez nem elég hír értékű? Ellenben Sólyomszemmel, akinek minden mozdulatát rajongók és fotóriporterek kísérik.
A savként felgyülemlő csalódott keserűségét legyűrve csatornát váltott. Az egyik mozicsatorna a kedvenc filmjét sugároztak épp. Komótosan kortyolgatta a sörét, miközben áttetsző, üveges tekintettel bámulta a látványos akcióorgiát a képernyőn. Miközben a két népszerű színész közötti verekedést figyelte, arra gondolt, hogy másnap mindenképp fel kell jegyeznie néhány fontos észlelést a mutánsképességével kapcsolatban. Ha ma sokkal rázósabb lett volna a történet, akkor könnyedén ott hagyhatta volna a fogát. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ilyen gyorsan elfáradjon. Megoldást kellett találnia a problémára. Addig is, amíg ezt megtörténik, vár még rá egy kimerült álom.