Eyjolf Ragnar Miller

by **Thorhalla** Csüt. 14 Május 2015, 09:42

Név: Eyjolf Miller
Egyéb név(i): Eyjolf Ragnar Miller, Miller tábornok, Lord Eyjolf
Faj: ember, szuperzseni, szuperhumán
Nem: férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: a saját bolygóján, kozmikus felsőbb körökben, és az Aviani uralkodói tanácsban közismert
Születési helye és idő: 7965. november 7., Új Föld
Kor: 48 év
Család: egyedülálló
- Ingrid Miller – anya, él
- ??? – apa, ismeretlen
- Jonathan Miller – nagyapa, él
- Stephanie Miller – nagymama, él
Foglalkozás: katona (tábornok), tanácsadó, oktató
Testmagassága: 185 cm
Testsúlya: 75 kg
Szeme színe: szürkéskék
Haja színe: szőke
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: úgy a húszas éveinek elején járó fiatal férfinak néz ki
Egészségi állapot/ betegségek: teljesen egészséges, biochip beültetése van

Előtörténet:
Egy meglehetősen steril fémes szobában egy hosszabb szőke hajú és szürkéskék szemű fiatalember ült. Egy széken hintázott, a lábait pedig feltette a maga előtt levő asztalra az üveg sörébe belekortyolt és nagyokat kortyolt a hideg italból. A jelenleg éppen nem a megszokott katonás viselkedését mutató fiúban leginkább Thorhalla szeretett gyönyörködni, a tökéletességen, amit a genetika és talán a mágia alkotott. Ha ránézett a fiatal férfira egyszerre látta benne szeretetett férjét Einar Thorson-t, és az egykori halandó énjét Jonathan Miller-t. Kinézve az ablakon a vöröslő, némileg lilás ég látszott és egy hatalmas város terült el. A bolygó négy holdjából három már látszott, a negyedik éppen a bolygó másik felén helyezkedett el, így azt nem láthatta. A város épületei magasak, rengeteg épület magasodott szinte az égig, az épületek között hatalmas zöld területek húzódtak, az épületek között pedig repülőjárművek repkedtek. A bolygón semmilyen környezetszennyező technológia nem volt, az emberiség fellegvára, talán az egyetlen bolygó, ahol csak emberek éltek, az egykori Föld utolsó leszármazottai. A fiatal férfi felkelt a székből és padlótól a plafonig tartó energiafalnak dőlt a kezeivel, ami az egykori üveget helyettesítette. Ahogyan végignézett a városon, ahol több millióan, milliárdnyian életek és elpillantott a szemeivel a távolba, Eyjolf Ragnar Miller úgy érezhette, hogy ő maga a világ ura.
- Vízió kezd a történetet ott, ahol minden elkezdődött – szólalt meg.
Nem mintha nem ismerte volna a világ történelmét, de az android pontosabb volt, mint a nagyanyja, az anyja pedig már nem ott nőtt fel, hanem ezen a világon, csak a gyerekkorát töltötte a Régi Földön, ott, amit manapság Aviannak hívtak.
- A Kormányzó hamarosan fogadja nagyúr – válaszolta az android.
- Tudom, hogy a nagyapám hamarosan itt lesz, akkor maradjunk a rövid verziónál.

”2030 körül lehetett a történelmi óra, amikor a dolgok megváltoztak a Földön. Addig a pontig a SHIELD képes volt arra, hogy a visszafogja a hatalmakat, amik a hidegháborús időszakban csak megerősödtek. Mígnem elpattant a képzeletbeli húr és kitört a negyedik világháború. Ez sokkalta komolyabb volt, mint előtte a harmadik, aminek lényegében Jonathan Miller egymaga képes volt véget vetni és kikényszeríteni a világbékét. Ez most más volt a háborúval a SHIELD minden energiáját arra fordította, hogy űrhajókat építsen, hogy az emberek egy része képes legyen elhagyni a bolygót és elmenekülni. A háború elején a Bosszú és Árny angyalok egy utolsó csapásra készültek, Apokalipszis ellen. Sikerrel győzték le és szerezték meg tőle a celestial technológiával készült Hajót is, ahogyan az élet és a halál magot is. Nem mindenki ment a csapatból velük, akit az otthona és népe idekötött a bolygóra itt maradtak, de a többség így is távozott a menekülő emberekkel együtt. Az első állomás nem volt más, mint a Titán, a celestial hajóval megtalálták a Titánon levő egykori örökkévaló várost, ahonnan Thanos maga is származott, de a hely már romokban hevert. Minden felhasználható technológiát elhoztak onnan, ami még menthető volt, de letelepedni nem lehetett ott. Így a menekülő flotta kénytelen volt tovább haladni Miller vezetésével. Évekig utaztak a világűrben, mígnem végül találtak egy bolygót, amin letelepedhettek. Időközben távoli szövetségesek is nyújtottak volna menedéket, főleg a shi’arokat vezető Gladiátor, meg a kree-k egy része, de nem fogadták el ezt. Nem akarták a Tejútrendszert elhagyni. Végül úgy huszonöt parszek távolságra, azaz 80 fényévnyire találtak egy bolygót, négy holddal, ami megfelelt annak, hogy itt alakítsanak ki a menekülők kolóniát.
Alig egy millióan voltak az elején, a hajókból épültek az első épületek, gyárak, mindezt megtoldva némi Celestial technológiával, tudták, hogy a Celestialok bosszúját és csapását kockáztatják, de az emberiség túl akarta élni a dolgokat, így drasztikus lépésekhez folyamodtak. Megannyi tudós tanulmányozta az új technológiát és hamarosan képesek voltak megérteni, felhasználni. Az első évek roppant kemények voltak, sokan haltak meg, járványokban, új betegségekben, amiket az ismeretlen bolygó rejtett. Úgy tíz éve lehettek itt, amikor már egy nagyváros felépült itt, eddigre már jócskán a technológia használatával, ekkor tartották az első választásokat is, megtartva a demokráciát. Talán nem is volt olyan meglepő, hogy a bolygó lakói Jonathan Miller-t választották meg a vezetőjüknek, az addigi katona és korábbi SHIELD vezető egyszeriben lett politikus és bolygókormányzó. A technológiai fejlődésnek hála a bolygó lakói is egyre tovább kezdtek élni és a fizikai tulajdonságaik is egyre jobbak lettek generációról, generációra. Meglepő módon a Miller családnál is változás állt be, talán amiatt, hogy távol kerültek a Kilenc Világtól, de ők mégis a részei voltak, Stephanie és Jon lényegében átalakultak, először nem tűnt fel nekik sem, csak az évek során, hogy sem ők, sem a lányuk nem lett soha sem beteg, még egy megfázás sem, illetve nem öregedtek. A legtöbb társuk Víziót leszámítva már öregnek volt tekinthető külsőre is, de ők még mindig úgy néztek ki, mint amikor elindultak a Földről erre a helyre. Tudósok, genetikusok és még asgardi mágusok is vizsgálták őket és jöttek rá végül, hogy a DNS-ük lényegében olyasmi lett, mintha asgardiak lennének, mindannyiukat áthatotta a mágia és az így manifesztálódott. A világnak és a bolygónak, ahogyan a Kilenc Világnak szüksége volt rájuk, így ez történt, hogy olyanná váltak, mint az istenek. Nem egyik napról a másikra, hanem minél öregebbek lettek, annál több és több képesség jelentkezett náluk, a legelső az örök fiatalság és kortalanság volt, aztán következett nekik az immunitás a betegségekre és mérgekre és így tovább. Ötezer év elteltével mind a hárman már olyanok voltak képességek terén, mint az istenek és nem különböztek tőlük.
Visszatérve a világra, a technológia fejlődött – vagyis inkább egyre jobban képesek voltak kihasználni azt a megértéssel együtt – , időközben megtudták azt is, hogy mi történt a Földön, hogy milyen szerencsések voltak a távozással. A hatalmas technológiai ugrásoknak hála megannyi másik világ figyelmét felkeltett az Új Földnek keresztelt világ, így megannyi támadás érte, egyetlen egyszer sem sikerült bevenni a bolygót, de még a földig eljutnia egyetlen támadó seregnek sem. Egy idő után Jonathan Miller belátta, hogy mivel odakint csak militarista államok vannak nem mehet úgy tovább, hogy ők maguk gyengének tűnnek. Bevezette, hogy a bolygón mindenkinek kötelessége elvégezni a katonai akadémiát a nagykorúsága után. Úgy hatszáz év „uralkodás” után Miller-t állandó kormányzóvá választották, a bolygó virágzott, tekintélyes helyet foglalt el a birodalmak között és tiszteletre méltó tagok lettek a Galaktikus Tanácsban is. A régi Földdel, később Aviannal és az Uralkodói Tanáccsal folyamatos kapcsolatot tartottak fent, noha pár száz év múlva mindezt már titokban tette, mert senki sem emlékezett a világra. A planéta az évezredek alatt benépesítette a négy holdat is, ami a bolygóhoz tartozott, terraformálta őket, mindegyiken más-más gazdasági tevékenység folyik. Az első holdon bányászati telepek vannak, a másodikon és harmadikon mezőgazdasági termelés folyik – halászat, növénytermesztés és állattenyésztés – és onnan szállítják a bolygóra az élelmiszert minden nap hajókkal. A negyediken a katonai képzés zajlik és az Akadémia is ott található, illetve a főbb védelmi pontok.
A bolygó kulturális fellegvár volt, hihetetlen fontosak voltak a művészetek a katonaságon felül és a tudósok is messze a legjobbak voltak az univerzumban. Egy fontos szabály volt, nem költözhetett a bolygóra semmilyen idegen faj, csak olyan személy, aki egy itt élő családba beházasodott. Az emberek eddigre, hála a celestial technológia jótékony hatásainak jó nyolcszáz-ezer éves korukig éltek, de kibenertikus beültetésekkel, a szervek lecserélésével ezt is ki lehetett tolni tovább is. A legtöbben a hosszú élet miatt zsenik voltak, a fizikai tulajdonságok pedig kitolódtak a régi emberi maximumra, manapság ez volt az átlagos mindenkinek. Az itt élők remekül tudták kontrollálni az érzéseiket, kiveszett belőlük a kapzsiság, hataloméhség, így már nem ismerték a belháborúkat sem, révén mindenkinek megvolt mindene, mintha egy utópiát látott volna az ember. Voltak itt sima egyszerű emberek is, de olyanok is, akiknek képességeik voltak, mutánsok, vagy egyéb lények. A gyárak önműködőek, így a népesség tulajdonképpen három ágra szakadt, katonákra, tudósokra és művészekre – mindezt úgy, hogy a Katonai Akadémia elvégzése mindenkinek kötelező – , a kormány tagjai jellemzően csak katonák közül kerültek, akik csapódtak másik „kasztba”. A három évezred alatt a bolygó lakosainak száma 10 milliárdra növekedett és az Új Föld az aranykorát élte már hosszú-hosszú ideje.
Mivel Miller kormányzót örökös mandátummal ruházták fel ő volt az, aki elfogadta a kormányokat, akiket a nép választott meg, mindenre vétó joga volt, és noha lényegében teljesen teljhatalmat kapott a néptől, mint egy uralkodó soha sem élt ezzel a jogával. Az elmúlt évezredek után, amit végig élt is jobban szeretett katona és katonai vezető lenni, mintsem az, akinek a bolygó sorsáról kell döntenie, noha már ebben is tökéletesen járatos volt. A kormányzói palota az első város feletti hegyre épült, ott élt ő és a családja is, ami meglehetősen szűkös maradt. Az ember azt hinné, hogy ennyi élet után nagy családja lesz valakinek, de ez nem volt jellemző még a bolygó lakói között sem. Egyetlen gyermeke volt a Miller házaspárnak, Ingrid, aki még a régi Földön született és jellemzően az űrben volt Gunnhild Morsussal, akivel szinte testvérként éltek és fejvadászattal foglalkozott annak ellenére, hogy idehaza is meglett volna a feladata, de túlságosan is olyan volt, mint az anya és az apja, így nem tudta hibáztatni. Így az egyetlen igazi reménye a manapság alig ötven éves unokája Eyjolf Ragnar Miller volt. A fiú…”

- Elég lesz köszönöm – mondta Eyjolf.
A saját maga történetét már remekül ismerte, Eyjolf mintegy 48 évvel korábban született itt a bolygón a Kormányzói palotában. Az anyja első gyermekeként, hogy ki lehet az apja, arra soha sem derült fény, Ingrid soha sem beszélt róla, sem a fiúnak, sem pedig a nagyszülőknek. A fiú képzése már meglehetősen kis korában elkezdődött Ingrid ragaszkodott hozzá, így már amint elkezdett járni a gyerek egyből fegyvereket adtak a kezébe és magántanárok kezdték oktatni. Noha az anyja korábban nem sokat volt otthon, évente ha egyszer beugrott köszönni, akkor már az nagy szó volt, de most itthon maradt, hogy a fiát nevelje. Ő maga is tanította, már neki is feltűnt, hogy a gyerek mennyire ügyes és tehetséges. Igazából Ingrid úgy volt vele, hogy mindent átad a fiának, mert ha egyszer úgy alakul, hogy át kellene vennie a bolygó feletti irányítást nem akar élni a lehetőséggel. Ezt Eyjolf már egészen pici korától kezdve tudta, így a nagyapja is őt jelölte meg az utódának a hivatalos bejelentések és egyéb procedúrák után. Kicsit talán a családot is meglepte, hogy a fiú nem örökölt mágikus tulajdonságokat, révén Steph a főmágus volt és Ingrid is úgy született, hogy rendelkezett mágikus adottságokkal, de a kisfiú nem. Már egészen picinek látszott az elhivatottsága, alig három-négy évesen már katonai egyenruhában rohangászott és rangjának megfelelő titulusok is ott voltak rajta. Egyszerűen nem akart más ruhát felvenni, csak ezeket, kihisztizte, vagy épp karizmatikusságával vette rá az anyját erre.
Alig volt öt éves, amikor felvették az Akadémiára, így az egyik, ha nem a legfiatalabb tanonc volt ott. Igaz a származása miatt nem is igen lehetett volna másképp. Kapott volt emiatt megannyi kiváltságot és kedvezményt, de a családból senki sem akarta, hogy így legyen, már csak azért sem, mert nem illett volna a Miller névhez mindez. Az Akadémián ő maga nem csak katonai dolgokat tanult, hanem mindent, amire szüksége lehet az élete során. Hosszú sok éves képzés következett, történelem, etika, etikett, diplomácia, közgazdaságtan, politológia, matematika, fizika többek között, amikből magas szinten oktatták. Ezeken felül idegen nyelveket is tanult, többet is. A fiú örökölte a család megszokott magas intelligenciáját, így könnyedén vette az akadályokat. A harci tanítás könnyedén ment neki, hála annak, hogy p maga is ösztönösen jól bánt bármivel, amit a kezébe adtak fegyverek közül. Megtanulta földi, vízi, légi és űrjárművek vezetését is, noha annyira nem lett jó pilóta soha, mint a nagyapja, vagy az anyja, bár a közelükben volt. Sokat foglalkoztak vele, hogy a technológiát is használni tudja és ismerje is, javítás, építés és efféle dolgok terén. A családtagja is tanították, ők sokkalta szigorúbban fogták Eyjolf-ot, mint a rendes tanárai, mert ők jobban tudták, hogy mire is lehet képes valójában.
Nem sok ideje volt, de voltak barátai is, főleg magasabb körökből, katonai vezetők, vagy vezető tudósok gyerekei. Meglehetősen könnyedén tudta kezelni, hogy a legtöbben pusztán érdekből barátkoznak vele és nem egyéb ok miatt, meg emiatt kezdenek ki vele. Ahogyan idősödött mindezt rendszerint ki is használta a kötelező partikon, ahol meg kellett jelennie. Nem csakhogy ritka jóképű fiatal férfi cseperedett belőle, de mindezzel tökéletesen tisztában is volt, ahogyan a karizmatikusságával is. A partik szíve és lelke volt, mindig a középpontban volt, hajszolta az élvezeteket és szinte mindig újabb és újabb szépségkirálynők, modellek és híres, gyönyörű nők fordultak meg nála, hogy szórakoztassák őt. Ő pedig élvezte, hogy bármelyiket megkaphatja és meg is kapta. Az Odin vérvonal ezen vonása rajta különösen előtűnt. Arra persze mindig kínosan ügyelt, hogy botrányokba ne keveredjen, mert az ártott volna mind neki, mind pedig a család hírnevének, ha valamelyik barátja került ilyenbe, még attól is elhatárolódott. Mindez mindig remek politikai fogásnak bizonyult. Soha sem állapodott le, még most sem, fiatalnak vélte magát, tartós kapcsolata egyáltalán nem volt, lényegében csak folyamatos egy éjszakás kalandok, élvezte az életet.
Húsz éves volt, amikor az iskolát befejezte, ebben már az Akadémia is benne volt, amit általában huszonöt-huszonhat évesen fejezett be szinte mindenki. Neki könnyen ment és meglehetősen hamar került igencsak magas katonai rangba és beosztásba. Nem húzta ki magát a kötelező gyakorlatok alól, hogy a bolygó körül vadászgépekkel kelljen járőrözni, imádott repülni, így minden alkalmat megragadott, hogy ott legyen a fentiek között. Több csatában is részt vett, leginkább űrkalózokkal kellett harcolni, illetve akik időnként úgy vélték, hogy képesek lennének az Új Földet bevenni, mindenkit felőröltek és mindig győztesen kerültek ki onnan. Ekkoriban élesben is megmutatkozott, hogy mennyire jó vezető, az emberei követték bárhova, ő pedig remek taktikai érzékkel vitte mindig győzelemre őket. Évről évre azonban egyre kevésbé engedték ki az űrbe, magas katonai rangba került és áthelyezték a nagyapja kérésére katonai tanácsadónak mellé. Jonathan úgy vélte, hogy mellette tanulhat a legtöbbet a fiú, így láthatja a bürokrácia útvesztőit és a politikai életbe is belekóstolhat. Persze engedte, hogy harcoljon is, amikor szükséges volt, de nem ez volt már Eyjolf fő feladata. Hogy harcedzett maradjon időnként előadásokat tartott az Akadémián is az újoncoknak.
Természetesen mindenki tolongott az előadásaira és főleg a női hallgatók voltak odáig a legkisebb Miller-ért, reménykedve, hogy felkelthetik a figyelmét és a szerencsések között lehetnek, akik eltölthetnek vele egy éjszakát. Roppant sajnálatos módon nem volt szerencséjük, itt az Akadémián pontosan olyan volt, mint máskor, ha a katonaságnál kell lennie, rideg és merev és átkozottul szigorú. Mintha csak a nagyapját látták volna, főleg, hogy Jonathan is nagyon sokáig tanított az Akadémián és még ekkor is tette. A legnehezebb náluk volt átmenni az általuk tanított tantárgyból, de a legjobb eredménnyel záró lányok Eyjolf-nál még jól is jártak, ahogyan már nem volt a tanáruk az okosabbakkal természetesen el is ment szórakozni. Itt amikor a húszas éveinek végén volt ekkor volt először családi találkozón, ahol megismerte a rokonság többi részét, akik természetesen nem emberek voltak, vagy Miller-ek, hanem asgardiak. Különösen Thorhalla volt elámulva tőle, hogy mennyire olyan volt, amilyen, hogy külsőre tökéletes egyvelege Einar-nak és Jon-nak. Ezen kirándulás után utazott el először a többi nagy birodalomba követként, amik odakint voltak, Avianra egyelőre még soha sem tette be a lábát. A többi fajnál is tanult, leginkább harcászatot, ahogyan figyelte a többi fajt, illetve művészeteket, és természetesen nem tagadta meg magától azt sem, hogy kiélvezze a többi faj hölgyeinek társaságát sem. Úgy tíz-tizenkét évig volt távol az Új Földtől, ezalatt legalább egy tucat galaxisban megfordult és nagyon sokat tanult az ottani szokásokról is. Igaz hozzájuk és a bolygójukhoz képest mind barbárnak tűntek neki, és fejletlennek, hiszen a celestial technológiának még mindig nem volt párja sehol sem.
Negyvenöt évesen tért haza, immáron némileg megkomolyodva, a külsején az elmúlt időszak semmit sem változtatott, pontosan ugyanúgy nézett ki, mint korábban, az élvezeteket is ugyanúgy hajszolta, csak éppen már megfontoltabb, türelmesebb és komolyabb lett, mint korábban volt. Lényegében kamaszként és fiatal férfiként távozott és majdnem teljesen érett felnőttként tért vissza. Noha még mindig szívesen bonyolódott egy éjszakás kalandokba ennyi idősen már vágyott arra is, hogy komolyabb kapcsolata legyen, csak az emberek értékrendje mit sem változik és őt hol a külseje, hol a rangja és befolyása miatt akarták, nem pedig saját maga miatt. Az utóbbi három évben már ténylegesen teljes állásban a nagyapja katonai tanácsadója lett és gyakorolta ott, amit kellett, illetve rendszeresen oktatott az Akadémián is. Mígnem végül életében először hivatalos körülmények között hivatta a Kormányzó, a nagyapja…

Még mindig a várost figyelte a Kormányzói palota egyik legmagasabban levő szobájából, belekortyolt a sörébe és igen, határozottan most úgy érezte, hogy ő maga a világ ura. Innen fentről belátta az egészet, minden a lábai előtt hevert, ahogyan a nők is szoktak. Belekortyolt a sörébe és kisöpörte a rakoncátlan tincseit a hajából.
- Nagyúr, a Kormányzó már várja magát – mondta Vízió.
Az egyetlen Bosszú Angyal, Einar-on, Gunnhild-en és Lyronon és a lányán kívül, aki még életben volt és csak Vízió maradt itt és mostanra ennyi idő után Eyjolf nagyapjának legjobb barátja lett, családot alapított és szinte teljesen emberi volt. A fiú letette a sörös üveget az asztalra, és megigazította a katonai egyenruháját. Merev háttal indult a másik szobába, ahol amint belépett a helységbe kihúzta magát és szalutált, amit a nagyapja is viszonzott.
- Uram! – mondta ridegen.
- Pihenjen tábornok – felelte Jonathan. – Üljön le!
Mutatott a székre, már megszokta a nagyapjától ezt a stílust, bár vele csak akkor volt ilyen, amikor gyerekkén tanította. Már tudta ebből, hogy tényleg nem az unokáját akarta látni a férfi, hanem a tanácsadóját. A nagyapjára nézett, aki csak pár évvel tűnt idősebbnek nála, a szőke haját még mindig ugyanúgy hordta, mint évezredekkel ezelőtt, annak ellenére, hogy lényegében isten lett belőle a testalkata nem változott meg, tényleg ugyanúgy nézett ki, mint régen, még a két-három napos szőke borostát is hordta az arcán azért, mert a felesége ezt szerette a legjobban.
- Miért óhajtott látni uram? – kérdezte.
- Amíg az űrben volt bizonyára ön is hallotta, hogy világok esnek el és senki sem képes egy ismeretlen támadó flottának ellenállni – mondta teljesen tárgyilagosan a megszokott hangon Jonathan.
Eyjolf csak bólintott, természetesen hallott már erről, ez nem Galactus volt, őt már régóta nyomon követték és kiürítették az érintett bolygót a megérkezése előtt. Ez valami más volt, valami halálos, ami nem követett semmilyen rendszert, sem pedig taktikát, csak haladtak és mászároltak.
- Tudjuk a következő célpontjukat. Az Avian az. Az ön feladata tábornok az, hogy oda menjen és figyelmeztesse az Uralkodói Tanácsot és amennyiben szükséges segítsen nekik bármilyen eszközzel. Információkat akarok erről az ismeretlen támadóról, az ön képesítése pedig alkalmassá teszi arra, hogy ezeket megszerezze.
- Tehát az anyám és Valkűr ismét elérhetetlenek egy feladat miatt – nézett a nagyapjára, a hangjában némi keserű éllel, hogy csak emiatt kellett ő.
- Nem fiam – mondta Miller, az övében büszkeség volt. – Felnőttél és felnőtt férfi lett belőled. Az elmúlt három évben bebizonyítottad. A képesítésed és tapasztaltságod miatt küldelek téged, és azért, mert megbízom benned, és tudom hogy képes vagy arra, hogy mindezt végrehajtsd.
Eyjolf tudta, hogy a nagyapja mennyire egyenes ember és nem hazudna, ha ezt mondta, akkor tényleg úgy volt és nem azért mondta, hogy erőt öntsön bele.
- Köszönöm nagyapa – válaszolta. – Reggel az első dolgom az indulás lesz.
- Köszönj el nagyanyádtól, a kedvencedet főzi vacsorára.
A fiatal férfi bólintott és felkelt a helyéről, még szalutálással köszönt el a nagyapjától, majd a Kormányzói palota lakrészei felé vette az irányt, hogy összekészülődjön. Másnap reggel a saját vadászgépével hagyta el a bolygót, hogy az Avian felé vegye az irányt és figyelmeztesse az Uralkodói tanácsot a közelgő veszélyről.

Szakértelmek/Képességek:
Képességekkel nem rendelkezik ember révén, a vérvonalának és annak köszönhetően, hogy milyenek már az emberek a bolygón minden fizikai tulajdonsága emberi maximumon van. A vérvonalának hála egyáltalán nem öregszik (öregedése megállt a teste legtökéletesebb pillanatában), így több ezer évig is képes lesz elélni, mint a családja többi tagja, fiatal kora miatt egyelőre más tulajdonsággal nem rendelkezik még jó pár száz év kell a jelentkezésükig, már ha megéli. Ahogyan az anyja és a nagyapja is, ő maga is rendelkezik azzal, hogy roppant jól ért a fegyverekhez, remek célzó és közelharcos. Bármilyen fegyvert vesz a kezébe, ösztönösen tudja mesteri fokon használni azokat.
Beszéli az angol, svéd, asgardi és főbb kozmikus fajok (kree, shi’ar, skrull és badoon) nyelveket. Roppant tanult művelt, a nagyanyja tanította, így tisztában van a történelemmel, nem csak a régi Földet illetően, de a Kilenc világ többi világának történelmét is átfogóan ismeri, ahogyan a saját bolygójáét és a kozmikus fajokét is.
A rangja miatt jártas az etikettben, filozófiában, kiképezték és kitanították diplomáciára, politológiára, közgazdaságtanra is. Ahogyan a bolygó többi lakója katona ő maga is elvégezte a katonai akadémiát, örökségének hála remekül bánik minden fegyverrel, képzett közel- és távolsági harcos. Lényegében minden földi-, légi-, vízi- és űrjárművet képes elvezetni, stratégiai és hadvezetési érzéke és tehetsége páratlan, legalább annyira jó benne, mint a nagyapja és az anyja.
Ismeri a nagyobb fajok harci stílusait, taktikáit, nem egyet maga is tanult az évek során, illetve nagyvonalakban tisztában van a nagyobb fajok és bolygók kulturális szokásaival és művészeteivel. Saját maga nem igen foglalkozott tudományokkal a fizikán és matematikán felül, maximum a harcászati és katonai fejlesztéseket ismeri, illetve azt, amit a katonai iskolában tanult (elektronika, programozás, harcászati rendszerek és gépek, fegyverek javítása, szerelése, tervezése/építése), és ezek mind-mind celestial technológia szinten vannak.
Odahaza a bolygóján magas rangú katonai tisztként dolgozik jelenleg és taktikai tanácsadóként, illetve időnként előadást tart az Akadémián a fiatal növendékeknek a nagyapja kérésére.

Felszerelés:

páncél:

űrhajó:

Külső:
Eyjolf Ragnar Miller 106x2it

A páncélja:
Eyjolf Ragnar Miller 112610

by **Thorhalla** Csüt. 14 Május 2015, 09:51

Eyjolf hajóját egy támadás érte még a saját idejében, aminek köszönhetően - éppen dimenziót készült váltani - a múltba zuhant vissza, ami számára ráaádsul egy alternatív múltba került vissza. Miatta zuhant le a Kyln hajója, később együtt dolgozott a Galaxis Védelmezőivel, akikhez úgymond csatlakozott a végén. A Knowhere-t rendbehozta, hogy újra üzemelhessen. Az elmúlt hét hónap során rendbehozta a sérült vadászgépét és több kisebb-nagyobb bevetésen volt a GV-vel. Azt nem adta fel, hogy hazajusson, bár annak a módját még meg kell találnia, igaz bőven volt rá ideje és addig is sok újdonságot tanulhat ebben az időben. A Földön egyelőre nem járt, így az e világi családja sem tudja, hogy itt van a realitásban.

by **Thorhalla** Vas. 29 Nov. 2015, 19:36

Eyjolf egy ideig a Galaxis Őrzőivel volt, majd a Titánon történt események után még elment a csapattal a Sacroscant-ra. Néhány hétig ott maradt, majd úgy vélte, hogy ideje lenne ellátogatnia a Földre. A hajójával ugyan könnyedén letudott volna szállni a bolygón úgy, hogy észre sem vették volna, de ezt nem akarta megtenni. A jellemétől végtelenül távol állt, így hát szépen jelentkezett a SWORD-nál. Amikor előadta, hogy kicsoda nem kis meglepetést okozott mindezzel, majd a DNS vizsgálatok után szinte azonnal át is küldték a SHIELD-hez. Jon és Steph személyesen fogadták az unokájukat, majd hosszas elbeszélgetés következett. A férfi valóban olyan dolgokat tudott, amit csak a vérvonal és a család tagjai tudhattak. A szokásos karanténidő és egyéb foramalitások után Eyjolfnak engedve lett, hogy bármikor elhagyhadssa a bolygót, vagy idejöjjön, amikor csak akar.
Kapott iratokat is, és azok szerint a SHIELD egyik ügynöke. Felajánlotta a páncélja vizsgálatát a Pegazusnak, ahogyan technológiai és genetiakai magyarázatot is ad bármire, amire kelll. Még azt is, hogy Víziót szinkronizálják az övével. Erre végül is nem került sor, révén az övé túl modern volt és a jelenlegi Vízió elvesztette volna önmagát, ha a 6000 évvel későbbi adatait megkapja.
Szállást is kapott a Miller család rezidenciáján magának, hogyha a bolygón tartózkodik, akkor ott nyugodtan lakhat.
Mindezeken felül pedig, ha szükséges és épp a Földön van, akkor a Bosszú Angyaloknak is segít.

by Ajánlott tartalom

Eyjolf Ragnar Miller

Eyjolf Ragnar Miller

Re: Eyjolf Ragnar Miller

Re: Eyjolf Ragnar Miller

Re: Eyjolf Ragnar Miller