Re: Volangaard - Királyi csarnok

by **Emily Johanson** Szer. 01 Júl. 2015, 14:01

~ Lord Hagen Eagleway ~

A nemes hölgy kedves szavaira csupán egy mosoly volt a válaszom. Jól esett, hogy szavaimra ilyen kedves választ kaptam és a jövőben feltehetőleg majd teszek róla, hogy magam is gyakrabban járjak ezen az északi földön, és ne csak öcsémet küldjem egyedül.
Az asztaltársaság nyugodt volt, legalábbis addig amíg Lady Ingrid helyet nem foglalt közöttünk és a kis gyűlés első témáját fel nem vetette. A kalózok valóban problémát jelentette mindenfelé világszerte, és nem is valami új keletű dolog. Nem is értettem, hogy egyesek miért kezdték el rögvest magyarázni a helyzetet, mintha név szerint meg lettek volna vádolva a kalózok rejtegetéséért és segítéséért. Tulajdonképp azt sem kétlem, hogy a hölgy ezt a témát némi plusz hátsó szándékkal dobta be közénk. Biztos vagyok benne, hogy tisztában van azzal, hogy kik azok akik egyetlen kérésére segítségére sietnek, csupán arra volt kíváncsi, hogy a többiek hogyan viszonyulnak egy ilyen felvetéshez.
- Természetesen Adwian tengerészeti gyöngyszeme is áll szolgálatra és kérés nélkül segíti a kalózvadászatot, akár Chromixen úr segítéseként is. - csak csendesen és nyugodtan válaszoltam. Adwianban évek óta vadásszuk a kalózokat ahol csak érjük őket, ez nem titok vagy bármi. Persze ezek szerint ideje, hogy ezzel kapcsolatosan új rendeletek lépjenek érvényben a jövőben, de ezt majd a tanácsosokkal otthon elrendezem.
- Ez micsoda? - kaptam én is a fülemhez, mint sokan mások. Ilyesmit soha sem tapasztaltam, és hamarosan már a meleg éltető nedvet éreztem az ujjaimon. Szinte ösztönösen nyúltam a kardomért és rántottam elő, de az erős vörös fénynek köszönhetően hamarosan az orrom hegyéig nem láttam és a szemem elé kellett tartanom a kezemet attól tartva, hogy megvakulhatok. Aztán az egész elmúlt, szinte olyan hirtelen ahogy jött. Néhány pillanatig még zavaró zúgást hallottam, kellett néhány nagyobb levegővétel, hogy ismét normálisan tudjak hallani. Ekkor már a kardomat is visszacsúsztattam a hüvelyébe, nem volt rá szükség, hisz nem olyasmi történt, amit karddal meg lehetne oldani.
- Attól tartok nehéz idők állnak előttünk. Lady Ingrid, egyet kell értenem az előttem szólóval, azt hiszem, hogy ebben a pillanatban a legégetőbb probléma az amivel mindnyájunknak szembe kell nézni. Az üstökös és az ezzel járó történések. - ültem vissza a helyemre és emeltem számhoz a kupámat. Kezemmel még letöröltem a vért az arcomról, talán nem árt majd később egy gyógyítóval megnézetnem a füleimet, nem szeretném, ha gond lenne belőle.

by **Fuchida Kenjirou** Szer. 01 Júl. 2015, 14:16

Gregor di Avignon

A Carter ház követe, valahogy félreértelmezi húga tartózkodásának az értelmét Avignonban. Pláne, amikor merő könnyedséggel közli, hogy a Ramirez Ház követe készséggel elutazik hozzájuk, hogy tanulhassa vallásuk tanait. Elismerően bólintok, majd kissé hűvösen még egy utolsó mondatot szólok Jackixhez.
- Látom, különös óhajjal van az iránt, hogy a testvérét haza küldjem.
Enyhe utalás arra tekintve, hogy ezzel a bejelentéssel nem sikerült a békét megerősítenie Házaink között. Lehet félreértette a Carter Ház, hogy igyekszünk békét tartani, de ha azzal jön, hogy pogány tanaikat terjesztik más területek felé is, akkor félek tőle, hogy a kis Kira ideje korán fog hazatérni. Szerintem ésszerű és egyértelmű figyelmeztetés volt, ha azonban nem ért a szóból, könnyen előfordulhat, hogy az inkvizíció nyelvét majd beszéli.

Úgy tűnik, hogy a kalózok nagyon felingerelhették a Miller hercegnőt, mert kissé kifordult önmagából a többiek válaszát hallva. Mi nem alkalmazunk kalózokat, az Egyetlen hite alapvetően gátol meg bennünket abban, hogy más területek településeit kifosszuk. Az teljesen más tészta, ha hadi állapot uralkodik, elvégre az becsületes harcból származó, anyagi jutalomnak tekinthető, ha egy települést sikeresen meghódítunk.
- Lady Ingrid, mekkora kárt okoztak a kalózok? Mekkora csapatok vesztek oda és milyen javakat sikerült elrabolniuk?
Teszem fel a kérdést, ha ugyanis semennyit, mert a Miller Ház őrsége szétverte a kalózokat, akkor ez pusztán úri hiszti. Amennyiben jelentős károkról számolna be Lady Ingrid, az pedig arra utalna, hogy a Miller Ház még a kalózokkal sem tud mit kezdeni, ez pedig végzetes gyengeség jele lenne és a Miller Ház ezzel a jelenlegi akciójával igyekszik gyöngeségét elkendőzni. Valljuk be, mindkét lehetőség kellemetlenül hatna a Miller Házra. A kérdés azonban jogos, elvégre mi másból mérhetnénk fel, hogy milyen szervezettségű kalózbandáról is van szó. Egy kortyot iszom a borból, miközben hallgatom a hercegnő válaszát. Folytatnám az elkezdett beszélgetést, amelyre a választ feltehetően mindenki kíváncsian várja, de ekkor különös robbanás rázza meg a termet. Kezeimet a fülemhez kapom az éles fájdalomra. Majd a vörös fény is betölti a termet. Eltelik némi idő, mire magam is az erkélyhez sétálok, ahol az égen feltűnik a vörös folt. Meg kell hagyni gyönyörű, mégis félelmetes látvány, hogy milyen aprócskák vagyunk az univerzumhoz képest.
- Lady Hafsának igaza van, a kalózkodás témája napolhatóvá vált. A megbeszéléssel kissé megkéstünk, ezzel az üggyel kapcsolatban.
Mutatok az égre. Az otthoniak, szerencsére nem különösebben fognak pánikszerűen viselkedni. Kellemetlen lenne, ha a történelem ismételné magát és megint holmi pusztító kultuszokkal kellene szembenéznünk.
- Van a Miller Háznak bármilyen ötlete az üstökös érkeztével kapcsolatban?
Kérdezem jórészt még mindig a fülemet masszírozva, mert kellemetlenül sajog még mindig.

by **Svarog** Szer. 01 Júl. 2015, 19:26

Rostyck Pearlwater, a Pearlwater-ház ura, őrgróf, a snordok törzsfője.

Az északi némber fagyos válasza kevés reakciót váltott ki Rostyckból. A férfi felvonta a szemöldökét, és belekortyolt a borába. Nem áltatta magát, a nő a Pearlwater házat gyanúsítja a fosztogatók felbérlésével, nem is alaptalanul.
Ő, ahogy az ősei is gyakran megjátszották ezt. Felségjelzés nélküli hajókat küldtek északnak, hogy fosszák ki a partmenti birtokaikat.
Persze ezek általában mindig akkor történtek meg, mikor Tajtékhont fosztották ki ugyanígy. Azonban gyakran történt, hogy a véletlenül észak felől érkező kalózportya mindig azután jött, mikor dél felől érkeztek az északiak támadói.
- Amint visszaérkezek Tajtékhonba, felkutatom a kalózok búvóhelyét, és a kicserzett bőrüket elküldöm önnek ajándékul. Persze miután a húsukat a tenger démonainak adjuk áldozatul, ősi snord szokás szerint. Szenvedni fognak, azt garantálhatom.
Aztán elvett egy kagylót az előtte lévő tálcáról és a szájához emelte a héját, majd kiszürcsölte a benne rejtőzködő, megborsozott puhatestűt. Tudta mi jön ezután.
Bezabál és tisztességesen benyakal az északiak borából. Ha szerencséje van akkor nem csinál botrányt, viszont ha igen, nos akkor így járt. Elég lármás részeg tudott lenni.
Nem is tévedhetett nagyobbat. Már nyúlt volna a hallevesért, mikor hirtelen fülsiketítő éles hang hallatszott, ami belevájt a fülükbe és a lelkükbe, mint a kard éle. Rostyck döbbenten vette észre, hogy a füle vérezni kezd. Aztán jött a vörös fény.
Mindenki az erkélyhez sietett és döbbenten nézett az ég felé. A sarki fény visszanyerte zöld színét, azonban valami hiányzott. Az északi égbolt legfényesebb csillaga helyén egy vörös folt volt.
Rostyck a torkában dobogó szívvel emelte az égre a tekintetét, és magában a tengerek isteneihez imádkozott. 305 évvel ezelőtt is pont ez történt. Felhajtja az italát, és eldobja a serleget.
- Nem elég egyértelmüek a jelek? - kérdezte halálos nyugodtsággal, ahogy a többiek elé állt. - Nem hallották a régmúlt idők regéit? Hogy akkor is ez történt? Ez itt a jel!
A vörös foltra mutatott.
- Az a csillag a hajósoknak segített a tájékozódásba. Halálának fénye is hangja pedig felébreszti a mélység isteneit, akik úgy ítélik meg, hogy ez a világ már öreg, és itt az ideje egy újnak.
Megkell tennie a lépéseket, hogy ebből a kataklizmából ő kerüljön ki győztesen. Előbb Tajtékhonban kell rendet raknia, megváltoztatnia a dolgokat. A káosz, ami ezek után fog következni egy átlagembernek rémisztőnek tünhet, de Rostyck, Tajtékhon ura kifogja használni a helyzetet....
Minden megfog változni, és persze abba az irányba, amit ő fog diktálni.
- Nekem van egy ötletem. Tajtékhon szomszédai minden segítséget megkapnak a Pearlwater háztól az elkövetkezendő vészes időkben. Erre az életemmel esküszöm.

by **Bishop** Csüt. 02 Júl. 2015, 01:55

~Arnul Ramírez~

Arnul a további tárgyalás során már csak csöndben ül és iszogatja a kokaleveles teáját. Ő elmondta már a véleményét és talán a kis iróniáját is érezhető volt. A lényeges válaszokat már így is látta, hallotta. Le tudta szűrni, hogy ki lehet az, akit Lady Ingrid megpróbált kiszűrni, vagy csak finoman utalni rá és kinek milyen további szándéka van a kérdésben. A többi szerinte már csak füst és tükör, megtévesztés. Tartja a kényelmes, semleges álláspontot ebben a kérdésben is. Ahogy látja a Pentaghast ház követe is csendben marad, talán hasonló állásponton lehet a két ház, ebben a kérdésben. Innentől nem szól bele a kérdésekbe, csupán étkezik az asztalon lévő ételekből. A Peregrin-ház uralkodója valóban gyanúsan viselkedik, de a családjának bérgyilkos múltjára emlékezve, Arnul még ezt a helyzetet is tökéletesen megérti. Az átmeneti kényelmes nyugalom időszaka az asztalnál egészen addig tart számára, amíg az éles hang és a fény meg nem jelenik. Mindkét fülét, egy-egy ujjával gondosan befogja és a szemét is behunyja. Még így sem sikerült elkerülnie, hogy vérezzen a füle a nagy hanghatástól, de a hallása jelentősen nem károsodott. Hallja, amit mindenki kiált. Nem az elsők között, de kényelmesen ő is odasétál az ablakhoz és méregetve szemléli az eget. Miután többen felvetik a probléma megbeszélést, megoldását, ő is elkezd valami hasonlón gondolkozni. Végül csalódott arckifejezéssel megfordul.
- Hol van a földrengés? A halál? Ez nem világvége.
Még a karját is széttárja és leejti ünnepélyesen, kifejezve csalódottságát. Visszasétál az asztalhoz és kiissza a kupáját. Várja a megbeszélést, de kicsit vicces számára, hogy most azt fogják találgatni mi is fog ezután történni.

by **Irina Shane** Csüt. 02 Júl. 2015, 10:51

~Iriyana Anemone Evergreen~

Amíg a legtöbben magyarázkodtak hogy tisztázzák házaikat végig néztem az asztalon a bőséges lakomával, majd kicsit lehajtottam a fejem és összeérintettem az ujjaim hegyét elmondva magamban egy rövid köszönetmondást az asztalnál ülők nevében is istennőnk felé, majd leengedtem a kezem. Ekkor csapott rá Ratenus az asztalra amitől kicsit össze is rezzentem, nem ül valami távol úgyhogy a hirtelen hangos puffanás kissé megijesztett, nem vagyok hozzá szokva az asztalcsapkodáshoz, de csak sóhajtottam egy nagyot. Lady Hafsa rá is szólt hogy óvatosabban a csapkodással, féltette a ruháját. Remélem az össze rezzenésem nem ébreszt olyan látszatot hogy rossz lenne a lelkiismeretem valami miatt, bár aki ismeri a népem tudja a valós okát a kis ijedtségemnek. Csak egy pár falat ételt veszek magamhoz hogy ne sértsem meg a vendéglátót és egy fél kupa bort is elfogadok bár nem garantálom hogy elfogyasztom az egészet. Lassan csipegetve az ételt és néha bele kortyolva a borba figyelem az eseményeket, Lady Ingrid kicsi mintha hogy is mondjam kezdett volna kifordulni magából, amiket mondott. Érdekes egyébként hogy az erős uralkodó ház kalóz panasszal fordul a többi házhoz és elvárja hogy tegyenek valamit, mert mintha ők már nem igazán győznék. Talán nem is olyan erősek mint ahogy azt mutatják, esetleg úgy gondolják hogy más népeknek kötelessége egy szavukra ugrani a védelmükben és ez valójában egy teszt hogy ki pitizik elsőként, mindegy is. Tudjuk hogy az északiak legalább olyan forró vérűek mint amilyen hideg van nálunk, innen ez a hirtelen ingerültség.
A gyűlést meg zavarja egy fülsüketítően éles hang és éles fény, sejtem mi lehet ez. Újra imára emelem a kezeim és becsukom a szemem, úgy ahogy 305 évvel ezelőtt őseim tették, nem értek egyet a tétlenséggel amit a népem minden esetben tanúsít de itt most az imán kívül semmi mentsvár nincs. A szolgálóm is így tesz, gondolom jelenleg az egész népem. Ebben zajban nem hallható de a szám mozog ahogy suttogom a fohászt kegyes istennőnkhöz aki végül tényleg meg is kegyelmez, egyenlőre. Hasító volt a fájdalom a füleimben amik vérezni is kezdtek de kitartottam amíg ez a csapás le nem csengett. Majd felkelek és az erkélyhez sétálok, a sarki fény újra eredeti színeiben pompázik de az égen van valami szokatlan, egy nagy vörös folt. Gyönyörű, a változás eljövetelének hírnöke. Kicsit elidőzik rajta a tekintetem, közben a szolgáló egy vizes kendőt adott amivel le tudtam tisztogatni az arcom, majd vissza térek a helyemre. Gondolom most már nem olyan életbe vágó a kalóz téma és arról kezdünk beszélni amiért itt összegyűltünk ma, elképzelésem sincs mit lehet megbeszélni egy természeti csapáson, milyen óvintézkedést vagy bármi más teendőt várnak el ezzel szemben de kíváncsian várom, vannak akik sürgetik is a jelenség megvitatását.

by **King Raten Chromixen** Szomb. 04 Júl. 2015, 17:31

~Ratenus Achilles Agamemnon Chromixen~

Kissé elragadtattam magam, és cselekedetem nem maradt szó nélkül. Hűvös tekintettel néztem Masaari-Singhre, majd gúnyos vigyorra görbült a szám.
- Ennél szebb és értékesebb ruhákkal töröltetem a hajót, kedvesem. Biztosíthatom, hogy kap valami önhöz illőt, ha ennek a rongynak baja esne. - nevetek fel, majd mielőtt reagálnék a további mondandójára - amivel úgy érzem, hogy minket sérteget - Ingridhez fordulok, és barátságos mosollyal fogadom szavait, amik megnyugtatnak. Eszembe jut, hogy nem otthon vagyok, és hogy mások becsületét sérteném meg, ha a nő fejéhez vágnám a kupám, aztán az asztallapba nyomnám az arcát, mielőtt még bárki reagálhatna. Moderálom hát magam, és mintha meg se hallottam volna a szavait, emelem a számhoz a kupám. A Peregrin ház monológján szinte elalszok, erős a kísértés, hogy az asztalra boruljak, és hangosan horkolva adjak aláfestést a szavainak, de viselkednem kell. Asztali etikett, meg ilyenek. Hogy én mennyire rühellem ezen részét a mulatságoknak. Mikor pedig megszakad a megbeszélés, természetesen én is felpattanok az asztaltól kupámmal együtt, és utat törve a tömegben nyomulok kifelé. Próbálok nem mutatni gyengeséget, és minden erőfeszítésemmel arra összpontosítok, hogy kihúzott háttal, egyenes tartással közlekedjek, próbálom könnyednek mutatni mozdulataimat, mintha nem zavarna az éles hang, amit korábban hallottunk.
- Posszeidon szigonyára, Amulnak igaza van. Ez nem a világvége, hiszen nem tört ki a vulkán, nem remeg a föld, nem pusztulnak az emberek! Az Istenek jelet adtak, csak még nem tudjuk hogy mire, vagy csatározni kezdtek! Legyünk erősek, mert bármi is jön, úgy érzem hogy nem lesz jó. - mondom, miközben arra gondolok, hogy vajon a Flotta hajója még a kikötőben van, vagy már elindultak azok a babonás kutyák, és fülüket farkukat behúzva sepernek haza? Nem örülnék neki, ha így lenne, hiszen már megszerettem a legénységem, és rossz lenne bányásznak küldeni mindet.

by **dr. Erwin Vayne** Vas. 05 Júl. 2015, 01:42

Larren Maximilian Soltairre Pentaghast

Továbbra is csak csendben lakomázva figyelem a beszélgetést. Érdeklődve hallgatom Ingrid kisasszony válaszait. Kevésbé tapasztalt Paplovagok gyakorta elkövetik azt a hibát, hogy a többi ház tagjait lenézik. Mi tanulunk több tudományt, hogy érhetnének fel hozzánk a többiek? És itt van Marco, tapasztalt diplomata, teljesen alárendelve egy harcos klán vezetőjének. Egy enyhe mosoly jelenik meg az arcomon, amit meg sem próbálok elrejteni. Nem hiába a Miller az uralkodóház. Ha bárki ilyen könnyen túl tudna járni az eszükön, akkor már rég más ülne azon a trónon. Erre a gondolatba, egy nagyobb darab hús után nyúltam, amit aztán jól ízűen elfogyasztottam. A vitának egy hatalmas robaj vett végét. Nem ágyú volt, az biztos, ehhez hasonló hangot még sosem hallottam. A fülemhez kaptam, próbáltam tompítani valahogy, inkább kevesebb sikerrel. De nem volt még vége. Vakító vörösfény áradt be a helységbe. Egy végtelennek tűnő pillanatig bármilyen használható érzék nélkül ültem a helyemen. Az egésznek egy nagy robbanás vetett véget, aminek hangja sokszorosa volt a legnagyobb ágyúnak, amit valaha hallottam. Párszor pislogtam, hogy visszanyerjem az érzékeim felett az uralmat. Amint ez megvolt, rögtön a kardomért nyúltam, de feleslegesen. Tudtam mi történik. A Legdicsőbb Nap. Rögtön az ablakhoz siettem, hogy megcsodálhassam a magasztos fényt. Hallottam a többiek aggodalmát. Nem tudják, hogy ez egy gyönyörű új világ kezdete.
- Világvége? Bah, csak ha a Nap nem ítél méltónak! Ha igaz a szíved, nincs mitől félned, sőt üdvözöld ezt a dicső fényt!- mondtam a többieknek. Ezután térdre borultam és úgy néztem ki az ablakon és imádkozni kezdtem.-
Laudate Sol!
Sol exportavit nos!
Sol protegam!
Sol vivificabit!
Sol revertar!
Sol facite iustitiam!

by **Thorhalla** Vas. 05 Júl. 2015, 11:54

Kataklizma után 305 évvel, a tavasz első hónapjának 3. napja – Étkezőcsarnok
Résztvevők: A tizenkét Nagy ház küldöttei

~ Lady Ingrid Stephanie Hyrrokkin-Miller ~
Mekkora kárt, mekkora kárt? Nem ez volt Ingrid szemében a lényeg, mert tudta, hogy ennek nincs köze ahhoz, ami történik. A Peregrin ház követére már nem is reagált, a nő szemében a magyarázkodása s az, hogy tulajdonképpen ő volt az egyetlen, aki nem evett, ivott némileg sértés volt. Ha ismerték az északiakat, akkor tudhatta, hogy étkezésre, lakmározásra jön, s nem sértené meg a házigazdát azzal, hogy nem nyúl semmihez. Lényegében azt a csipekedést, amit az Evergreen ház is produkált egy nőnél még elnézte, de egy férfinál ez semmi volt a szemében. Így a nő inkább Gregor felé fordult.
- Csekélyt, lényegében semmit – felelte. – Éppen ez teszi gyanússá a történéseket Lord Gregor. Hisz mind tudjuk, hogy a kalózok nem támadnak oly helyszínt kétszer, hol egyszer már nem jártak sikerrel. A hajós népeknek a hajójuk a mindenük, akárcsak legénységük, az a családjuk. Nem kockáztatják azok elvesztését, hiszen többé nem lehet bevételük ezáltal. Míg ezek, kik minket támadnak mindezzel nem törődnek. Oly helyeken támadnak újra s újra, hol már vereséget szenvedtek. Mintha parancsra tennék, s nem pusztán a fosztogatásért, s ezáltal nem érdekli őket a vereség sem csupán az, hogy kárt okozhassanak…
Pearlwater-nek bólintott ismét, hogy nagyon helyes, hogy így fog tenni, ahogyan most mondta. Persze tényként nem tudhatta, hogy ők-e azok, akik felbujtották a fosztogatókat, de élt a gyanúperrel, hogy igen, csak éppen bizonyítani nem tudta volna mindezt. Egyelőre. A robbanás neki is fájdalmat okozott és ő maga is ment azért, hogy megnézze mi történt.
- Valóban várhat – felelte a többiek szavára.
A kalózkodással kapcsolatban. a füléről letörölte a vért, ami ott csordogált, a hangokat tompán hallotta, a beszédet is, révén a dobhártyája repedt meg. Az égen látta a fénylő csillagot, amit most vöröses ködszerű dolog ölelt körbe.
- A Mindenek Atyjának fél szemére! – suttogta.
Ő is várta, hogy történjen valami, földrengés, vagy hasonló. Semmi sem történt egyelőre…

Azt mindenki tudta, hogy alapvetően azért gyűltek itt össze ma a Nagy-házak küldöttei, hogy megbeszéljék, hogy mit kell tenni az új katasztrófák miatt, hogy ne legyen olyan kaotikus állapot, mint a Kataklizma után. elhangzott a kérdés is, hogy mit készülnek tenni ezért, hogy tudnak-e valamit. Ekkor érezte meg mindenki – még a Belmont küldött is, aki az uralkodói csarnokban van, csak éppen nem a többiekkel, hanem a szállásán - , hogy furcsán érzi magát. hirtelen egyik pillanatról a másikra gyengeséget éreztek magukon, még Peregrin is, aki semmit sem fogyasztott. Néhány másodperc kellett csak, hogy furcsa bizsergést is érezzenek a testükben, akit már mérgeztek meg korábban, közel sem ilyen érzés volt, illetve aki olvasott ezekről az is tudhatta, hogy semmi ilyesmi nem történt. Ez valami teljesen más volt.
Mire ezt megszokták azt vehették észre, hogy a magukon viselt ékkövek, amik a házukhoz tartoznak erőteljes fénnyel kezdtek világítani. Ingrid nyakában egy mesés arany nyaklánc volt, benne vörös gránát és sötétkék ékkövek, a vörösek fénye a nő egész felsőtestét kezdték betelíteni. Ugyanez igaz volt a többiekre, csak épp a saját ékkőjük fényében.
A szolgálóktól, harcosoktól, helyi nemesektől hallani lehetett, ahogyan döbbenten figyelik az eseményeket, az uralkodó már nem ült az asztalánál, hanem az unokahúga mellett állt, átkarolt a derekánál, hogy megtámassza, hogy ne essen el. Többen sok különböző nyelven kérdezték zavarodottan, hogy mi történik, hogy lehetséges ez, ez lenne a katasztrófa?
Ingrid ekkor révén fogalma sem volt róla, hogy mi történhet a nyakékéhez kapott, hogy letépje a nyakából. Amint odaért a keze és a vörös gránithoz ért a fény hirtelen kialudt, tűz jelent meg a nő ujjain, majd az egész kézfeje lángokba borult. Meglepetten, döbbenten nézte a kezét, láthatóan nem okozott fájdalmat neki mindez. Ijedtében megszorította Einar karját, amivel tartotta.
- Mi… mi… történik? – kérdezte pániktól teli, remegő hangon.

//Igazából mertem úgy feltételezni középkori nemesi dolgok miatt is, hogy mindenkin van valamilyen ékszer ami a saját házának ékkövével készült. Ez lehet nyaklánc, fülbevaló, hajcsat, gyűrű, stb. Szóval remélem nem gond, hogy így írtam le, ahogyan.//

Volangaard - Királyi csarnok - Page 2 00120

Volangaard - Királyi csarnok - Page 2 00120

Ah igen a képességek már megvannak, jó páran tudjátok is, kérlek aki tudja ne írja bele, majd kövi körben beleírom én hatással együtt.

by **Bishop** Vas. 05 Júl. 2015, 20:57

Arnul hallása is tompábbá vált, de ez nem zavarta, meglehetősen örült a ténynek, hogy mindkét fülére hallott és nem csak a süketség köszöntötte. Miután saját maga is szemügyre vette az égi jelenséget visszasétál az asztalhoz és ott várja, hogy milyen egyeztetéseket fognak folytatni. Figyeli mindenki reakcióját, rá jellemző hideg kíváncsisággal. Sokan vallási alapon közelítették meg az eseményt, imádkoztak, az isteneiket emlegették. Arnul sem kételkedik benne, hogy égi esemény lévén az ezernyi istenhez lehet köze, de annyira nem öntelt, hogy feltételezné, bármit is megérthet az istenek háborújából. Lehetett ez egy égi csata, egy démon vagy isten elpusztulása, vagy más amit fel sem érhet ésszel. Csak a következmények a fontosak. Ettől függetlenül csalódott, hogy eddig még semmilyen összeomlás nem történt. A Pentaghast ház követe ellenben nagy vallási buzgóságról tesz tanúbizonyságot. Nem meglepő módon, ismeri már az ottani életet és szokásokat. Arnul csöndben vár, amíg a többiek megbeszélik, hogy most azonnal rátérnek a fő napirendi pontra, az üstökössel kapcsolatos események helyes kezelésére. De még mielőtt ez konkrétan megtörténhetne, elönti a testét valamilyen furcsa érzés. Azonnal az egyik szék támláját fogja meg és arra támaszkodik mindkét kézzel. Próbálja nem elveszteni az egyensúlyát és mérlegelni, hogy méreg vagy a nagy fény és hang következménye, amit érez. Nem érzi méregnek, de továbbra is hideg zavar van úrrá rajta, mivel nem tudja uralni a testét. A figyelmét Ingrid vakítóan fénylő nyakéke vonja magára, majd a nő, amikor síkit és lángol a keze. Ez már határozottan meglepi. Néha az uralkodót nézi, néha a nőt. Aztán érzékeli, hogy ő maga is furcsán világít. Több rétegnyi sötét ruhája alól húzza elé a nyakában lógó fekete zafírt, rögtön leveszi és a kezében fogja, tartja és figyeli. A kő fekete fényt áraszt magából. Sötét fényt. Nem hitte volna, hogy ilyen létezik, az éjszakai égbolt sötét, de mégis fénylő részein kívül.
- Hahahahahahahaha
Tör fel a férfiből az őrült nevetés, miközben összezárja az ujjait, hogy a fény csak az ujjak közén törhessen elő a kezéből. Egyelőre fogalma sincs mi fog történni, de kíváncsian várja a végét. Bármi is ez, feltételezi, hogy nem véletlen, hanem égi áldás vagy átok.

by **Irina Shane** Hétf. 06 Júl. 2015, 12:29

~Iriyana Anemone Evergreen~

Megtettem az alap teendőt és fogyasztottam ahogy egy vendégnek illik, nem valami sokat de nem is kívántam az ételt, csak az etikett miatt, nem akartam megsérteni a fogadóinkat. A robbanást mindenki lereagálta a népének megfelelően, voltak akik sajnálták hogy nem tört ki a káosz de még várják, úgy gondolják a vörös füstszerű folt az égen arra utal, káosz helyett inkább a megújulást és változást jelenti számomra de ki hogy élte meg az előző kataklizmát népével, katasztrofális volt az biztos de az háttérbe szorítható. Miután szemügyre vettem én is a szép jelenséget és újra helyet foglaltam, kicsit felpörögnek az események, a várt káosz megkapják. Rosszulléttel indul minden, bizsereg, szédülök, talán volt valami az ételben vagy italban amit a szervezetem nem akar elfogadni, gondoltam először, de azt nem reagálhatná le ilyen korán, látom mindenki sápad vagy megkapaszkodik a székében. Elgyengülésem láttán a szolgáló lép a székem mögé és két vállamra teszi a kezét tartva engem hogy esetlegesen ne dőljek le a székről, az is lehet hogy ez még a robbanás mellék hatása, a fül fontos szerv és az egyensúlyunkkal van össze köttetésben, ki tudja mi sérült amikor a fülem vérezni kezdett, a hallásom is kissé tompa azóta. Érdekes jelenségre leszek figyelmes, világítani kezd az ékkövem ami a ruhámon lóg, ahogy Ingrid nyaklánca és minden jelenlévő képviselő saját házát képviselő ékköve is, ki is csúszik egy szó a számon.
-Csodálatos...-nézek közbe a színes fényeken.
Érdekes jelenség, Ingrid kétségbe is esik pedig ha világít az rosszat nem jelenthet, hisz fény, a fény a jót jelképezi. Amikor hozzá ér a kőhöz és az elalszik majd a kezeiből lángok csapnak ki, furcsán pislogok rá, ilyet még sose láttam vagy olvastam azelőtt. Lenézek az én világító kövemre is, kissé bátortalanul közelítem hozzá a kezem, majd nyúlok alá és emelem fel a tenyeremben tartva. Igazából megmagyarázhatatlan a bátortalanságom, igazán megnyugtató fény árad a kis kövecskéből, tetszik. Vajon mindannyiunknak tűz csap ki a kezéből ahányan hozzá érünk, persze abban a színben amilyen a fény illetve a kő is, mit jelenthet ez, ez lenne az a hatalmas változás amire vártam. Van egy olyan érzésem ha haza megyek a népem úgy értelmezi a változás hogy engem emelnek a trónra és elfogadják az indokolt változtatásaim, legalábbis szeretném ezt hinni, de ez majd kiderül, egyenlőre az érdekes kövecske és az ékszerekből kicsapó fények jobban lefoglalják a figyelmem, mi lesz most?

by **Fuchida Kenjirou** Hétf. 06 Júl. 2015, 17:07

Gregor di Avignon

A dolgok megváltoznak a gyűlésen, valami legalábbis különös változást hoz az itt jelen lévő küldöttek életébe. Tizenkét ember, tizenkét ékkő és az ékkövek mind világítanak. Különös érzés járja át a testemet, amit először nem is tudok mire vélni. Gyengének érzem magamat és szokatlan érzés kerülget. Azután, szinte egy időben, az ékköveink ragyogni kezdenek. Az én jobbomon lévő pecsétgyűrű is, galambvér vörös színben kezd fényleni. Nem tudom, hogy mi tévő legyek. Hosszan bámulom a gyűrűmet és a vérvörös rubint. Lassan jutok el arra a következtetésre, hogy itt most nem valami méreg áldozata vagyok. Túl gyors és túl egyszerre történt minden, egyetlen háznak sem lenne érdeke, hogy mindenkit megmérgezzenek. Ha csak nem globális mértékű káoszt akarna okozni, beleértve a saját hazáját is. De ezt, csak egy őrült akarhatja. Abból mondjuk, nem is kevés van a helyszínen. Aki ünnepléssel köszönti az aszteroida érkeztét, az mind bolond. Bolond vagy egyszerűen csak számító. Vajon, minden 305. évben megünnepli majd az utókor az aszteroida érkeztét? vagy lesz olyan nemzedék is, amelyik félve várja majd az új korszak kezdetét? Erre a választ, azt hiszem nekünk magunknak kell megadni, méghozzá azzal, ahogyan viselkedünk az eljövendő pillanatokban, órákban, napokban. Én nem ünneplem az aszteroidát, Ez a mai nap, sokkal inkább gyászidőszak. Bármit is hozzon és legyen bármilyen változás is. Tagadhatatlanul sok vér hullott, hogy a házak követei most ebben a pozícióba tetszelegjenek. Nem tudom, hogy mire számítsak. Nem tudom, hogy mit fog hozni a jövő, de egy dolog biztos, Új Avignon, felkészülten fogja várni az elkövetkezendő időket.

by **King Raten Chromixen** Hétf. 06 Júl. 2015, 18:33

~Ratenus Achilles Agamemnon Chromixen~

Alig volt időnk kigyönyörködni magunkat az Istenek jelében, mikor kezdtem furán érezni magam. Körbenézve azt láttam, hogy a többiek is így tesznek, minden ház küldötte rosszul van. Belmont, az a kutya! Megmérgezett mindenkit, ezért nem mutatkozott! Átkozott legyen az összes gyermek, aki alantas ágyékából fakad, és Poszeidon haragja kísérje népének útját, ezt nem ússza meg szárazon! Hiába gyengíti le a házakat, nem értem mit akar, hiszen a legtöbben nem is vezetők vagyunk, csak örökösök. Nem nyerhet semmit alantas árulásával.
Érzem a testemben szétáradó bizsergést, fura, és mintha hallucinálni is kezdenék. Mindenkinél felragyog házának ékköve, az enyém is így tesz, és látom, ahogy Ingrid megérinti az övét, és tűz csap ki ujjai közül. Boszorkányság, az Istenek ereje! Áldja meg őket Poszeidon, felvérteztek minket hatalmukkal, hogy segíthessük háborújukat! Ez már biztos, hogy az Istenek műve! Sietve érintem meg én is a saját ékkövem, nem akarok lemaradni az ajándékról. Vajon mire találtak méltónak, mit szántak nekem? Hiszen én vagyok az egyetlen az itteniek közül, aki elismeri őket, és igaz hívő. Csupán én vagyok méltó az igazi hatalomra, Poszeidon erejére, a Tengerek irányítására. Kérlek, Poszeidon, Atyám nevére esküszöm nem okozok csalódást, válassz ki hírnöködül, és engedd, hogy átjárjon Isteni hatalmad, fohászkodom magamban, miközben az ujjamat hozzáérintem a fénylő ametiszthez.

by **dr. Erwin Vayne** Szer. 08 Júl. 2015, 21:22

Larren Maximilian Soltairre Pentaghast

Egyszerűen nem bírtam betelni ezzel az égi csodával. Nem is értem, hogy néhányan hogy vélhetik ezt bármiféle rossznak. Hisz gyönyörű! A nap meghozta az ítéletét és mind méltók voltunk rá! Néhányan meglepnek, de a Naphoz képest én csak egy földön kúszó féreg vagyok, hogy érthetném meg szent akaratát? A puszta felvetés miatt is bűnhődnöm kéne! Lehet, hogy éppen ez történik? Szinte egy időben bűnös gondolatommal, rögtön gyengeség tör rám. Nem tehetek mást, tovább kell imádkoznom, megmutatni, hogy igaz szolgálója vagyok. Nem sokkal később fényleni kezd a köpenyemet díszítő topáz. Talán jutalom? Ilyen szép, nyugtató fény más nem lehet. Fény ad nekünk életet. Mért szimbolizálná a fény a halált? Kivéve talán Arnul fekete fénye, amihez hasonlót sem láttam. Vagy tudtam volna elképzelni. A jutalomról szóló teóriám rögtön igazolódik, amikor Ingrid megérinti az ő kövét és lángra lobbannak a kezei. Gyönyörű! Én is gyorsan megragadom a saját ékkövemet és feltartom az égi tünemény felé. Mindenható Nap, az életemet rád bízom, ítéleted mindenható.

by **Emily Johanson** Csüt. 09 Júl. 2015, 22:47

~ Lord Hagen Eagleway ~

Elég különös viselkedést produkáltak egyesek. Némelyik érthető volt, némelyik nem. Tudtam én is, hogy mi történt a múltban az üstökös felbukkanását követően és, hogy miféle rémhírek keringenek a világban a visszajövetelét illetően, mégis túlzott fanatizmusnak éreztem amit a jelenlévő egyik úr produkált. A katasztrófa efféle imádása már-már beteges. Magam is hívő vagyok, de közel sem próbálom meg azt, hogy megpróbáljam kitalálni, vagy megjósolni az istenek cselekedeteit. Ehhez túlságosan kevesek vagyunk.
Már épp leteperném pár csípős megjegyzéssel a világvégét hirdető férfit amikor szokatlan gyengeség fog el. Kénytelen vagyok megkapaszkodni az asztalban és a székemben, hisz az egész páncélom, ami normális esetben különösebben nem okoz gondot, most mégis hatalmas sziklaként nehezedik rám. Mintha minden erőm elhagyott volna egyetlen pillanat alatt. Látom ahogy az asztaltársaság többi résztvevője is hasonló tüneteket produkál és ahogy a különböző ékkövek világítani kezdenek, akárcsak a páncélom közepében helyet foglaló, az Eagleway házat szimbolizáló, kék zafír is. Egy nagyobb darabot helyeztem el a páncélban annak érdekében, hogy hírdesse házam becsületét, és most ez az ékkő eddig még soha nem látott fényt bocsájt ki magából.
~ Hatalams Jatarr, mondd, mi a célod hűséges szolgáddal?! ~ fogaimat összeszorítva helyezem a kezemet a mellkasomra, mintha csak az ékkőből áradó fényt óhajtanám visszaszorítani, hogy minden erőmet ne vigye el magával. Meglepetés mindössze akkor ül ki az arcomra, mikor látom Lady Ingrid kezét lángokba borulni. Valami tényleg nincs rendben a világgal, valami hatalmas dolog történt.

by **Peregrin** Vas. 12 Júl. 2015, 21:50

- III. Marco Peregrin – Három névtelen, Hashassine rend, testőr –

Ahogy számítani lehetett, attól nem érkezett válasz, akitől nem is várható további válasz. Akiktől pedig várni lehetett azoktól sem érkezett, ezért is mosolygott. Hiszen a korábbi szavai nem is Ingridnek szóltak, aki már adott válaszformát korábban.
Párakat határozottan foglalkoztatott a látványosság okozta katasztrófa eljövetele. III. Marco nyugodt volt. Megértően mosolygott a Pentaghast ház küldöttére, a többiekre nem igen reagált, csakis az egyedüli igaz szövetségesére, akik megértőbbek, mint a többi tizenegy ház együttesen, de pontosan ezzel teremtődik harmónia. Csakugyan ők a legbölcsebbek az ismert világban, legalábbis nem egy Peregrin uralkodó gondolta már ezt, I. Marco-tól kezdődően, aki még a nagy kataklizma előtt élt.

Azután bekövetkezett a fura rosszullét. III. Marco, aki tárgyalni jött, és nem lakomázni, korábban mégis evett, ivott. Egy másodperces felismerés, és rádöbbenés következtében felidézte emlékezetének egy érzését, milyen is megmérgezve lenni. A mostani egészen más volt, hasonló sem járta át még soha életében, és csakugyan a többieket sem, ugyanis ebben a szükségesnek mondható pillanatban körülnézet, most mindenkinek az arcát akarta látni, akiken valószínűleg a rosszullét tünetei mutatkozhatnak. Persze akadnak olyanok is, akik nem akarják mutatni gyengeségüket.
Kisvártatva eljött az, amire maroknyinál is kevesebben számíthattak, előtörtek az ékövek fényei, tizenegy házküldöttnek mind a saját területén leginkább megtalálható ásványának az adott színe ragyogott fel, olyan módon, hogy semmiféle ruha nem takarhatta őket, ha fedve voltak. A tömeg döbbenetsége után, és e fagyos terület uralkodója oda sietett Ingridhez, hogy segítsen rajta, hátha valami gond történi. Majd olyan dolog történt, ami káprázatos volt, még III. Marconak is, akit nehéz lenyűgözni - elkápráztatni, felkelteni az érdeklődését.
- Bámulatos… - motyogta elámulva, merev tekintettel, olyannyira, hogy még pislogni sem pislogott, csak nézte. A pillanatnyi figyelemelterelését A Ramirez ház küldötte törte meg, aki hangosan elkezdett nevetni. III. Marco még nem érintette meg a Peridot-tos medálját, ami ruhái mögött lapult.
Helyette inkább megfogta a korábban elétet bort, utána feltartotta a magasba a Miller ház küldötte felé.
- Tüzet hozott e jeges vidékre, Lady Ingrid, ez ünneplést érdemel – jelentette ki boldogan, őszintén, egy csepp gúny nélkül, és mélyen meghúzta a boros poharát, amit úgy ivott ki mintha csak víz lett volna benne, s letette az asztalára.
Korábbi cselekedete után a medáljáért nyúlt a ruhái alá, amint megfogta előhúzta rejtekéből, és kihelyezte a ruhán kívülre a nagy Peridot ásványos, és mellette gyémántos, és ametisztes ezüst medálját. Aminek fém része egy le egyszerűsített Peregrin címer jelet formált. A kihelyezés után megfogta a medált, őrei közül csak az egyik szaladt oda hozzá, s tőle két méterre megállt. A másik még a robbanás utáni hangzavar, és káosz után hagyta el a helyisége, hogy miért az rejtély. A bent maradt őr kérdéssel fordult uralkodójához:
- So’guor? (Baj történt?) - kérdezte aggódva a testőr.
- Do-onn tui anol pors dui aroko’so (Felröppen a veréb, dalolva, ki állva, messze alkonyattól nyolc félén. ) – jelentette ki III. Marco dallamosan, enyhén mosolyogva. Aki tud Orezanto népcsoport* ( 12. birodalomban élők nagyja ) nyelvén, az értette a szavakat, de azt, nem amit a Peregrin ház küldötte mondott, legalábbis tartalmilag fura, nem egyértelmű tartalmú. Egy ősi rejtett nyelv maradéka, hogy ezek a szavak mit jelentenek, mit takarnak, mikor szokták ezt mondani, egyelőre rejtély. Az őr tisztelet teljesen meghajolt, és visszament oda ahol korábban volt, de továbbra is az épületben maradt. III. Marco meg jót mulatott, legalábbis boldognak látszott, aprócska, szolid mosollyal az arcán, miközben a jobb keze körül ölelte az ásványos medált.

*Orezanto népcsoport: Nyelvezetében módosításokat élvez a Hashassine rend külön nyelvezete, ami csakugyan eltérő a jelenlegitől, de egy tapasztalt nyelvész felelheti a Hashassine rend nyelvezetében a központosuló Orezanto népcsoport nyelvezetét.

by **Aashirya Nakti Singh** Hétf. 13 Júl. 2015, 01:15

Hafsa Nikta Masaari-Singh

Niktát a padra szögezik a körülötte pörgő események. Ingrid keze egyszer csak lángra kap. Sikkantana egyet, de nem jön ki hang a torkán. Csak meredten bámulta, ahogy a fiatal lányt...nem emészti el a tűz. Annyira meglepődik ezen, hogy csak ezt követően veszi észre ahogy a többieken is villogni kezd a házuk ékköve. A révületből Amul kitörő nevetése rántotta ki. Szemérmetlenül néz végig a többieken, ahogy ők is megérintik házuk jelképét. Nikta is a kígyós csatjára sandít. Fél attól ami történhet vele. Mintha a világ kifordult volna a sarkaiból és végtelen tébolyba taszította volna az embereket. Behunyja a szemét, összeszorítja a fogait és lesz ami lesz alapon megfogja a saját villózó égkövét. Bal kezével közben úgy szorítja a boros kupáját, hogy megfájdulnak az ujjai.

by **Svarog** Hétf. 13 Júl. 2015, 16:52

A Ramírez és Cromixen ház urai természetesen azonnal úgy szólítják meg, mintha csak egy főtéren a napok végét kiáltó őrültet nevetnének ki. Rostyck kihúzza magát, és rájuk pillant.
- Mint mondtam ez csupán egy előjel, hogy ez a világ haldoklik, a tengerek istenei fogják elpusztítani. A méltóknak új földeket emelnek ki az óceánból, míg a méltatlanokat vízbe fullasztják. Az én népem így hiszi, és a snordok már túléltek egy kataklizmát. Száműzték őseinket a földünkről, de túlélték. Most is túl fogjuk.
Magában azonban jót mulatott a különféle népek képviselőinek reakcióin az eseményre és a közelgő halálukra.
- Megszomjaztam! Bort! - kiáltotta, és elment a Penteghast ház követe mellett, aki imádkozott az isteneihez. Mintha csak ájtatoskodással megfékezheti a közelgő förgeteget.
~Mulatságos ez a naívitás. Az én isteneim veszedelmes ragadozók, , kik ösztöneiket követve hoznak ítéletet a világot járók felett, legyen az ember vagy állat~
Ekkor hirtelen megszédül, ahogy a tagjaiból minden erő elkezd kiszállni. Ez nem mérgezés volt, egyszer próbálták már meg így megölni. Az egyik szolgálója az ebédre felszolgált kagylóba özvegykönnyből összeállt port rakott, és megvárta, míg feloldódik.
Rostyck túlélte a merényletet, utána meg a szolgálót az arénába küldte, hogy a felépülésének alkalmából szervezett ünnepségen megmérettesse magát. Halványan elmosolyodott volna, ha nem egy ismeretlen erő taglózta volna le.
A fickónak esélye sem volt az egyre erősebb ellenfelekkel szemben, valamint olyan felcserekkel, akik szánt szándékkal rosszul kezelték a sebeit.
Talán valami új méreg? Lehet, hogy az északiak így akarják őt eltenni láb alól. Ekkor meglátta, hogy a többiek is ennyire gyengék, még Ingrid is. Aztán mikor meglátta, hogy az ékszereik világítanak, ő a gyémántból készült, háromágú szigonyt mintázó kitűzőjére nézett.
Az fehér és tiszta fénnyel szikrázott.
Talán ez a felelős ezért!
Letépte az ékszert a ruhájáról, és a padlóhoz vágta volna, mikor meglátta, hogy Lady Ingrid karja hirtelen tűzbe borult.
Rostyck térdre esik, a tekintetében kigyúl a félelem. Ilyenről nem olvasott, nem hallott....
Rémesen bizonytalan volt.
- Milyen erő ez!? - üvöltötte.

by **Verayla** Hétf. 13 Júl. 2015, 20:37

~ Jackix a Carter ház trónörököse~

Lady Ingrid reakciója nem lepett meg, bár a kételkedés jeleit véltem felfeezni arcán, miközben ő jól tudhatta, hogy galiciában a bűnözők nem maradnak sokáig életben, sem pedig titokban. A sok kis részre oszló lefedettségi rendszer miatt, mindenki tud mindent mindenkiről az országban szinte.
A vitát egy éles hang zavarja meg, mire én önkénytelenül is a fülemre tapasztom a tenyereimet, bár ez a vérzésen nem sokat segített.
- A holdra, mi ez az istentelen zaj?
Teszem fel a költői kérdést, majd a hangot vakító fény is követi, majd egy robbanás hangja.
A fény lassan megszűnik és a fájdalom is enyhül, a fülemről letörlöm a vért, de ezzel még nem oldottam meg mindent. Egy új furcsa érzés lesz rajtam úrrá, miközben én is az ablakhoz futok és megkönnyebbülten nyugtázom, hogy az ég nem szakadt le a helyéről.
Majd a furcsa bizsergető érzés erősödik és mindenkinek az ékszerei világítani kezdenek. Az én palástomat összekötő gomb ékkő is.
A társaim közül az egyik már időközben elkapott, bár nem tudom mikor, a fájdalom és a furcsa érzés miatt alig érzékeltem.
Lady Ingrid az ékkövéhez nyúl, mire a keze lángra lobban, majd látni, hogy az nem okoz neki fájdalmat.
- Érdekes, de mégis mitől ég? Nem éget Lady Ingrid?
Teszem fel a kérdést kissé aggódva, majd mikor látom, hogy mindenki a saját ékkövéhez nyúl én is felbátorodom és megérintem a sajátom, közben pedig várom a végkifejletet.

by **Thorhalla** Kedd 14 Júl. 2015, 00:01

Kataklizma után 305 évvel, a tavasz első hónapjának 3. napja – Étkezőcsarnok
Résztvevők: A tizenkét Nagy ház küldöttei

~ Lady Ingrid Stephanie Hyrrokkin-Miller ~
Ingrid sem tudta hova tenni ezt az egészet, még mindig meglepetten állt és nézte a kezét. Az is meglepte, hogy egyáltalán nem volt fájdalmas az egész. Úgy érezte, mintha ez a része lenne, mintha mindig is meglett volna ez a képessége. Tehát ezt okozta volna most az üstökös? Másra nem tudott gondolni. Magában a Mindenek atyjához fohászkodott, hogy mutasson utat neki, segítsen, de a főisten néma maradt ezúttal. Rostyck szavaira nézett fel, mindenki őt nézte, ekkor vette csak észre azt, hogy a többiek ékköve is világít. A nagybátyjára nézett, de az uralkodó is ugyanolyan értetlen volt, mint mindenki. Jackix szavaira megrázta a fejét.
- Nem, nem éget – felelte. – Oly békés s nem ártónak érzem, mintha a részem lenne…
Nem értette, ily hatalommal még nem találkozott, nem olvasott s még Tiren sem mesélt effélét, sem Olaf, Ivarr, Diederik, de Gunnar sem hozott ily regéket, pedig mind oly öregek s bölcsek voltak. Jó, Gunnar nem volt öreg, de bölcs s sokat látott. megrázta a kezét, hátha abbamaradnak a lángok, s oly furcsa volt, hogy a ruhája sem kapott lángra, pedig már régen az egész testének lángolnia kellett volna. A félelemmel vegyes csodálat közben csak remélhette, hogy választ kap s ezen kérdésekre.

Ingrid kezén a lángok szinte pillanatok alatt aludtak ki, mintha csak az imái meghallgatásra leltek volna. Ekkor kezdődött a többieknél is egy hasonló folyamat. A legtöbben hozzáértek az ékköveikhez, mik valamilyen módon díszítették őket, vagy ruházatukat. Mindenki szinte azonnal megérezte a hatást, amint ezt megtette. Jelenleg Marco tósztjára azonban senki sem reagált, mert mindenki a jelenséggel volt elfoglalva.
Arnul kacagni kezdett, várva a hatást, ami nem is késett sokáig. Mindenki hallotta, hogy a talaj mocorogni kezdett, majd a szép kövezett padló feltört és egy farkas csontváz lépdelt oda Arnul mellé és ült le, mint egy engedelmes kutya a gazdájához.
Iriyana-ra egy pillanat alatt tört rá egy meglehetősen furcsa érzés, mindenkinek a hangját hallani kezdte a közeléből, a gondolatokat, érzelmeket, félelmet, őrületet, aggodalmat, elégedettséget. Az egész feje zsongott és a hangok sem akartak halkulni – Ratenen kívül mindenkiét hallod/érzed, lásd amit a reagokban leírtak.
Gregor is nézelődött, fohászkodott magában, amikor a csarnok közepén levő sütőhelytől, ahol az állatok vérét felfogták egy tálban a tál meglibbent. A vér nem folyt ki, hanem a levegőben kezdett odasiklani a férfi feje magasságába. Amint odaért egy forgó vérgömbbé nőtte ki magát.
Ratenus is imádkozott, amikor hirtelen megérezte, hogy a feje olyan sebességgel tisztult ki a részegségből, mintha soha sem ivott volna egyetlen egy kortyot sem. Furcsa nyugalom és hűvösség kerítette hatalmába. Olyan józan volt, mint életében soha sem, az előbb meglepett volt, de ez az érzés is tovaszállt. A teremben ő volt az egyelten, aki ebben a helyzetben józanul tudott gondolkodni és ezt látta is.
Larran is imádkozott, csodálkozott, az ékkövét az ég felé tartotta. A kezeiben, egész testében meleget érzett, mindent átható fényt, mintha a saját istene jelent volna meg és áldotta volna meg őt személyesen. A kezei pillanatokkal később aranyfényben kezdtek izzani, amik sokkal mesésebbek voltak, mint a vérvonalának aranyló szemei. A meleget mindenki érezte, aki a közelben állt és Larren látta, hogy az egyik felszolgáló karján egy vágás a közelségére eltűnt, meggyógyította.
Hagen igencsak furcsa élménnyel lett gazdagabb, ahogyan a mellkasát szorította egy pillanatig még a saját szeméből látta a történéseket, néhány pillanattal később mintha nem lett volna a saját testében. Látta magát kívülről, ahogyan a többieket is a csarnok tetejéből. A teste mintha magától szállt volna egészen a saját birodalmáig, látta azt is a magasból, ahogyan az emberei az eget csodálják vegyes félelemmel, várva, hogy mi fog történni. Majd a következő pillanatba megremegett és újra a saját testében találta magát.
Marco először csak annyit érzett meg, hogy a ruhája vizes lett, mindenhol. Majd halk pukkanásokat hallott, ahogyan a fiolák, kis üvegcsék felrobbantak rajta, több helyen beleállva a bőrébe és vérző sebet hagyva magán. A csípő maró érzést is érezte, ahogyan a fiolák és a késekben levő méreg kifolyt és belefojt a sebbe a vérébe. Azonban érezte, hogy valami nincs rendben, egyrészt nem volt hatása ezeknek, másrészt a mérgeknek nem volt szaga, ami rákerült és a sebeibe csak víz volt. Minden mérge vízzé vált, azonban a teljesen elázott ruhája feltűnő lehet majd.
Hasfa a poharát szorongatta, amikor rá is furcsa érzés tört. Pontosan érezte, hogy a talaj és szilárd tárgyak hol vannak a helységben annak ellenére, hogy a szemei csukva voltak. A föld mintha megrengett volna alatta és a kezében levő boros kupa egyszerűen szétrobbant több helyen megsebezve a kezét, amiből vér kezdett el folyni. Mindenki láthatta, hogy a nő alatt a talaj behorpadt és megsüllyedt, Hasfa egy kisebb gödörben állt a kőkemény vulkanikus körzet behorpadt alatta.
Rostyck térdre rogyott és félelmében üvöltött, hogy mi ez az egész. Ebben a pillanatban vette észre, hogy kékek a kezei, a szájából a levegő megfagy és látszott a lehelete. Furcsa mód olyan volt a keze mint azoknak, akik halálra fagytak mégsem érezte azt, hogy fázna. Akik külsőre néznek rá, látták, hogy nem csak a keze ilyen Rostyck-nek, hanem az egész testét dér, hó és jég borítja, a közelében a talaj is megfagyott, ahogyan az italok, ételek is. Eddig nem volt hideg a teremben, de a férfi közelében az volt.
Jackix is megérintette az ékkövét, abban a pillanatban odakint hatalmasat mennydörgött és az égen végigcikázott egy hatalmas villám, pedig felhő sem volt kint. A fiú szinte saját magáénak érezte a szeleket, amik odakint fújtak, mintha akarták volna, hogy irányítsa őket. Közben pedig már a viharfelhők is gyűlni kezdtek Volangaard felett, bár jelenleg senki sem ezzel volt lefoglalva.
Odafent a lakrészében Peloran is éppen valószínűleg imádkozott, amikor mit sem tudva, hogy odalent a többiek mit élnek át furcsa dolgokat tapasztalt. Az őrsége és a szél okozta függönymozgások mintha hol felgyorsultak volna, hol pedig le. A saját mozgásán is ezt vette észre, ahogyan próbált mozogni.

//Kéretik, hogy mindenki mindenkit olvasson el, mert több helyen vannak olyanok, amik mindenkire vonatkoznak, mindenki látja, érezi.//

képességek:

//Illetve egy kérés olvassátok el a társalgóban feltett kérdést és írjatok véleményt, köszi!//

by **King Raten Chromixen** Szer. 15 Júl. 2015, 19:07

~Ratenus Achilles Agamemnon Chromixen~

Imám közben megszáll valami békesség, elhagyja a testem az alkohol, és hirtelen szinte földöntúli békesség kerít hatalmába. A meglepettségem, és izgatottságom is elszállt, mintha soha nem éreztem volna őket, és nyugodtan néztem körbe. Láttam, ahogy Amul mellett megjelenik egy csontfarkas, és minden más küldött is új képességeket próbálgat. Gyógyítás, föld fölötti uralom, és hasonló, az evergreeni szajha viszont semmi különlegeset nem mutat, ahogy a gall, és Heagen sem. Talán ők nem kaptak erőt, talán az övék nem látványos, nem is tudom. De az biztos, hogy az Istenek mindannyiunkat méltónak találtak, és ebben az óriási káoszban én voltam egyedül, aki higgadtan állt, majd az asztalhoz sétált. Véletlenszerűen emeltem el egy kupát az asztalról, és kortyoltam bele, majd ittam meg a teljes tartalmát. Reménykedtem benne, hogy újra érezhetem az alkohol részegítő hatását, ám valahogy sejtettem, hogy ez nem fog megtörténni. Visszatettem az üres korsót az asztalra, és a tömeg felé fordultam. Vajon beszéljek hozzájuk, legyek a vezető, aki utat mutat ebben a káoszban? Vagy hagyjam még őket szórakozni, játszadozni képességeikkel. Kicsit szánakozva néztem a többi követet, olyanok voltak, mint kisded gyermekek, akik most tanulnak járni. Sejtettem, hogy néha el fognak esni, megütik magukat. Dehát minden gyermek így tesz, mielőtt futni tanulna. Megcsóváltam a fejem, és csendben maradtam, hagytam, hadd tanuljanak, hadd kövessenek el hibákat, és horzsolják fel magukat. Az idő mindenkit megtanít arra, amit tudnia kell. Nem az én dolgom, hogy ebbe beleszóljak.

by **Svarog** Csüt. 16 Júl. 2015, 07:18

Rostyck döbbenten nézett a kezére, a szíve még hevesebben kezdett el dobogni. A keze olyan kék volt, mint egy halálrafagyott holttestnek. Megmozgatta az ujjait, és megnyugodott hogy még képes rá. Hideget sem érzett, sem fájdalmat. Lassan feltápászkodott. Döbbenten látta, hogy a többiek is megváltoztak.
Kint pedig egy villám csapott le és feltámadt a szél. Látta, hogy Larran aranyfényben izzik, míg Gregor felett egy vérgömb táncol. A lovagok, akik ezer vért kiontottak, most az egyikük felett ott lebeg.
A Ramírez ház őrült ura röhög, és mellette egy farkas élőhalott csontváza mozog. Rostyck kihúzza magát, és végignézz a többieken, de végül a saját környezetén döbbent le.
A talaj fagyott volt, ahogy az asztalon lévő ételek és italok. Az egyiket kíváncsiságból megérintette, érezte, hogy hideg.
- Nos, úgy fest, hogy megfagyasztottam a hangulatot - mondta remegő hangon, aztán Ingridre nézett. - Lady Ingrid, kérem, mindkettőnk érdekében a közeljövőben kerüljük a kézfogást. Szerintem ezt az üstökös okozta, egyszer már eljött és ugye változást hozott a világban. Úgy látom, hogy mi is ezen változás részei vagyunk.
Magában már azon gondolkodott, hogyan használhatná fel ezt. Ha visszatér Tajtékhonba, akkor komoly pénzeket kell majd arra fordítania, hogy egy általa kidolgozott apokaliptikus viziókra épülő hitrendszer alapjait hirdettesse néhány utcai prédikátorral országának legforgalmasabb városaiban.
Ez jó.
~ A különböző isteni erejű lények felfegyverezték az Igazság Háborújának harcosait. Ez tetszik, Igazság háborújának egyháza, ez nekem pont kapóra jött. Összekötni a snordok amúgy is világvégére váró hitével pontosan telitalálat. ~
- Nem véletlen, hogy pont most kaptuk ezeket a képességeket, mintha valamire felkészítettek volna minket...

by **Bishop** Csüt. 16 Júl. 2015, 19:29

~Arnul Ramírez~

Arnul nevetve néz bele a fekete zafír vakítóan sötét fényébe és közben őrült hangján nevet. A gondolatok kavargó tengeréből a felismerés zökkenti ki, hogy nem csak a saját elméje de a körülötte lévő világ is összezavarodott és beleőrült létezésében. A kristályok, ékkövek világítanak, tűz fakad, jég kúszik elő, vérgömbök emelkednek, a föld megremeg, gyógyító fény támad. Arnul erre még élesebben kacag fel, most már pusztán tetszésből mint sem őrületből. Azonban van ami még ebből is kizökkenti. A lába alatt a kövezet megreped és a közelében egy halott farkas, annak csontjai élőként ássák magukat a felszínre, majd mintha csak a legsötétebb mágia lenne, a halott csontok engedelmesen a lábához ülnek. Szélesen vigyorodik el erre Tenochtitlan trónörököse és szemügyre veszi a holt lényt.
- Üdvözöllek újra ezen a világon.
Köszönti a lényt. Kipróbálja, hogy hogyan reagál a farkas ha a koponyáját simogatja, vagy éppen az orrát paskolja meg. Arnul ezután kivár, hogy a hangulat kissé mérséklődjön és a józan ész ereje újra erőt nyerjen a jelenlévőkön. Közben figyeli és vizsgálja mindenki erejét, hogy mégis mi a változás, mit hozott nekik az ékkő fénye, illetve az égen megjelent üstökös. Nagyjából sejtései vannak mindenkire, akinél nem egyértelmű az ereje. Ha valóban csillapodnak a kedélyek, akkor találja csak érdemesnek a helyzetet arra, hogy megszólaljon.
- A kataklizmán már nincs mit tárgyalnunk.
Jelenti ki kellő bátorsággal, jobban szeretne arról beszélni mihez is kezdenek a házak a jövőben és mire lehet használni a hatalmukat, azt is amit most nyertek el az égiektől.

by **Fuchida Kenjirou** Szomb. 18 Júl. 2015, 00:35

Különös változást állt be, minden jelenlévő örökös körül, ha nem mindannyiunkkal és nem az üstökös felbukkanása után, majd a robbanást követően történik mindez, átkozott boszorkányságot kiáltok. Idegen, beteges és szörnyű dolgokat látok, a királyi csarnok akkor se lett volna jobban megtöltve rettenettel és borzalommal, ha avignoni lovagok forgatták volna föl. Különös dolgok történtek, mind a tizenkét örökössel, közöttük velem is. Megrökönyödve figyelem, ahogyan a közeli véres tálból, a levágott állatok vére összegyűlik és hozzám lebeg. Még borzalmasabb, hogy egyre távolodik az idegen hatalom érzete. Mintha a sajátom lenne, mintha kiválasztott volna arra, hogy uraljam a vért. Különös ez az üstökös, talán igaza van azon vezetőknek, akik úgy hiszik, hogy az üstökös isteni jel? Elnézve a többieket, ez nem lehet véletlen. Szép számmal jutott mindenkinek az áldásból, bele is fájdulna a fejem, mire sorra vennék mindenkit, hogy ki, miféle hatalommal kezdhetne visszaélni. Mert itt bizony, olyan hatalmakkal ruháztak fel, olyan egyéneket, amikkel könnyedén visszalehet élni. S tessék, a kígyó nem is sziszeg olyan messze, hogy meg ne hallja az ember. Kezemmel legyintek egyet, mintha legyet akarnék hajkurászni. Oda se figyelek, hogy ennek eredményeképpen, a közelemben összesűrűsödött vérgömb, lövedékként vágódik a Peregrin küldött mellett az asztalba és sodor le szinte minden terítéket.
- Lord Pearlwater, szükségtelen trükkös formulákkal, az ártatlan találgatás ködébe burkolni a szavakat. Semmi szükségünk az acsarkodásra és az erőfitogtatásra. Szövevényes szövetségek köttetek az elmúlt háromszázöt év alatt, az óvatlanul kimondott szó és a szándékosan szított lángok, egyaránt okozhatnak vérengzést birodalom szerte és helyi szinten. Bármelyik entitás is áldott meg bennünket a mai napon, egyetlen célja lehetett vele. Figyelmeztetni bennünket, akiknek vállán a birodalom nyugalma, békéje és jóléte nyugszik, hogy törékeny az a hatalom, ami a kezünkben van. Számtalan csatát vívtunk már meg, az évszázadok alatt, Új Avignon hamvaiból kikelve, új erőre kapott. Ahogyan a többi hatalom is, mely korábban koldus volt, most királyokhoz illő módon él. Megmondom én Önnek, hogy mihez kell kezdenünk. Az lenne a legjobb, ha mindannyian hazamennénk és megnyugtatnánk a népeinket. A magot el kell vetni, hogy arathassunk! A termést be kell gyűjteni, gondoskodni kell a jószágról és emberről egyaránt. Ez hát a válasz, fel nem tett kérdésére. Térjen haza szívében békével és nyugalommal. Ahogyan mindnyájunknak, még a Miller ház hercegnőjének is azt tudom tanácsolni, hogy figyelmünket a népre kell terelni.
Lehunyom a szememet egy pillanatra, majd egy sóhajtást követően folytatom beszédemet.
- A nép, békére és bőségre vágyik. Az üstökös, mely sok évvel ezelőtt felborított mindent, amit a nép szeretett, most ismét eljött. Nyugtassuk meg őket, hogy ezúttal kezünkben tartjuk az irányítást és nincs olyan égi hatalom, ami letaszíthatna bennünket a helyünkről. Többet ér, most a nép megnyugtatása, mint az újonnan szerzett hatalmunkkal való játszadozás! Ennél bölcsebb dolgot nem tehetünk.
Mondom, majd elhallgatok. Magamhoz intem testőreimet és gótul, az avignoni hivatalos nyelven, szólok hozzájuk.
- "Hamarabb indulunk haza, mint reméltük. Sok mindent, itt nem lehet megvitatni."

by **Peregrin** Szomb. 18 Júl. 2015, 09:24

- III. Marco Peregrin – Három névtelen, Hashassine rend, testőr –

A Peregrin küldött elégedett volt az eseményekkel, és lévén, hogy jól bírja az alkoholt, így jelentősen nem befolyásolhatta őt az elfogyasztott bór mennyiség. Nem reagáltak a köszöntőre, ez láthatóan nem zavarta III.Marco-t. Mindenki elvolt foglalva ügyes bajos dolgaival, így nem figyeltek rá, vagy csakhamar elterelődött a figyelmük a valljuk be, sorsdöntő események miatt. Volt ideje körülnézni kit mi szállta meg, vagy szerzett tudást feltehetőleg az ékkőnek köszönhetően.
A Ramírez ház küldötte mellett kreálódott csontfarkasra majdnem támadással reagált, de csakhamar lenyugtatta magát. Ő azt nevezné alvilági szörnyetegnek, amiknek vissza kell menniük oda ahonnan jöttek. Kisvártatva Gregor mellé haladt egy vérszínű gömb, ami feldöntött vagy arrébb söpört mindent a Peregrin mellett. Az esemény csakugyan ironikus azoknak, akik ismerik a di Avignon történetét, hitvallását, és jelenlegi kitartott nézeteit. III. Marco ejtett egy féloldalas mosolyt majd elkezdett mást nézni. Észrevette Pentaghast ház küldöttét, akinek aranyfényben ragyogott a karja, és azzal tudott gyógyítani, ez csakugyan ámulatot váltott ki a Peregrin-ből. Amiből kizökkentette a vele történtek, át ázott valamiért, és az üvegekben tárolt mérgek szétpukkantak, a szilánkok átvágták ruházatait, és a bőrébe hatoltak, amik vérző sebet hagytak maguk után. Majd a maró érzés, a felismerés azonnal rátört, ha nem intézkedik meghal. Már igyekezett volna szétvágni ruházatát, és gyorsan ellátni magát, nem törődve a többiekkel, hisz élet halálról van szó. Ám amilyen gyorsan jött a felismerés, olyan gyorsan egy másik. A mérgeknek nem volt szaguk, vízzé válhattak. A furmányos esemény kicsit bosszantotta, de csakhamar meglátta belőle a hasznát. Mindenesetre jelenleg arra tudta a dolgot elkönyvelni, hogy a fület süketítő zaj keretében megrepedhettek az üvegei, és a környező meg jelenet képességek ereje szét roppantotta azokat. Nagy szerencse, hogy ő pont valamilyen méreg semlegesítő adottságot kapott, és hogy azonnali halálos mérget nem tartott magánál, hisz mégiscsak egy megbeszélés ez.

Egyedüli problémája jelenleg a vizes ruha, azzal kell majd kezdenie valamit a, szerencséjére ahogy ételt, ajándékot, és innivalókat hozatott magával, úgy ruhát is. Ha sokat időzik, átázva valószínűleg megkörnyékezheti a megfázás, vagy rosszabb, szóra nyitotta a száját, miközben intett a bent maradt őrének:
- D’ral, b-zyn! ( Ruhát, gyorsan) – adta ki a parancsot Orezanto nyelven, aminek hatására meghajolt az őr, és kisietett az épületből.
Még nem volt vége a látványosságnak, Masaari-Singh ház küldötte alatt megremegett a föld, és pohara több helyen megrepedt. Majd a Pearlwater ház küldött teste, és kezei deres lett, és kék jég színű, a lehelhette pedig lehűlt, aminek szemmel látható nyomai voltak.
Sokaknál nem lehetett látni szemmel látható változást, ők kaptak olyan képességeket, amik rejtve vannak, ezzel most ők vannak jelentős fölényben, legalábbis taktikai szempontból.
Ami feltűnő lehetett még az a Chromixen ház küldötte, aki úgy viselkedett, mint egy sokat tapasztalt idős ember. Legalábbis a járásából, tekintetéből ezt lehetett kiszűrni. Csakugyan olyan dolog birtokába jutott, ami erősen támogatni fogja A szigetek névre hallgató birodalmat, ha ő kerül a legfelső irányítók élére. Jó hír is ez, meg rossz hír is ez, ami jelenleg mellékes részletezni.
Kisvártatva felszólalt Pearlwater küldötte, és utalt arra, hogy ő csakugyan támogatja az agresszív háborúkat, további küzdelmekkel teli éveket. E történésé csakugyan elterelte Marco figyelmét a Ramírez ház szavaira. Következő figyelem forrást kreáló a szónokló Gregor volt. Amire válaszul csakugyan szóra nyitotta a száját maga a III. Marco is:
- Teljesen egyetértek… Rendek Régense, Gregor di Avignon – fejezte ki tiszteletét azzal, hogy a rangját, és teljes nevét kiejtette, majd pedig folytatta egy másodperces szünet után:
- Csakugyan a béke, higgadtság, és a nép szükségleteit figyelembe tartva, elérhetünk egy fokozottabban harmonikus jövőt. Mindenki tudja, hogy jelenleg a béke ebben az időszakban nagyon… elvékonyodott húron táncol. Ha ez tovább fokozódik, akkor káoszba torkollik jelen világunk, aminek nem csak bűnösök, és bűnhődök, lesznek áldozatai, hanem ártatlanok is – közölte a tényeket mindenkire nézve egy kis ideig, tárgyilagosan, Senkire se utalva. Majd pár másodperc után folytatta tovább:
- Amit most kaptunk az égiektől, Isteneinktől, vagy maguktól a felragyogó éköveinktől, ez mind áldás, és Figyelmeztetés. Mint láthatják csak mi kaptunk, tizenegyen, környezetünkben senki. Ez talán az együttműködésre is sarkalhat minket, megerősíteni a több éve kötött szövetséget – osztotta meg többiekkel a gondolatot, és csöndben maradt, elmondta mit akart, nem csak most, hanem már jó pár száz éve kiderült, hogy a Peregrin-ek békére törekszenek, ezt elhiszik, vagy nem az-az ő lidércük lesz.

by **Aashirya Nakti Singh** Szomb. 18 Júl. 2015, 14:28

Hafsa Nikta Masaari-Singh

Hafsa lassan nyitotta ki a szemét. Óvatosan tekintett körbe s próbált visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor felállt. Nem sikerült neki. Szemével először Ingridet kereste, hogy meggyőződjön róla, hogy rendben van. A többiek egyelőre tompa, távoli hangként érik el elméjének mélyén, ahova azért vonult vissza, hogy megőrizze ép eszét. Mikor látta, hogy a lány biztonságban van csak akkor lépett ki a kis gödröcskéből, amiben addig állt. Ahogy újra a többiek szintjére került, végig akarta simítani ruháját, de megakadt a mozdulatban. Ekkor vette csak észre, hogy a kezéből vér szivárog. Kissé meginogott, de aztán lépett egyet és magára talált. A legközelebbi asztalról elragadott egy karéj kenyeret és sérült kezével összeszorította, hogy az szívja fel a vért és ne csöpögtesse el semerre, legfőképp a ruhájára ne. ~ Kölykök. Bolond, értetlen kölyök itt a többség. ~ gondolta dühösen, de inkább saját félelmét és kétségbeesését csitította a hetvenkedők irányában érzett pillanatnyi dühével. Amikor visszafordult a nagy asztalhoz, ahol addig ültek, megtorpant. Pupillái kitágultak, légzése elakadt és abban is egészen biztos volt, hogy teljesen elsápadt. Most már nem csak meginog de kissé el is veszíti az egyensúlyát. Kicsit előre lendül és ha szerencsés sérült kezét ökölbe szorítva meg tud támaszkodni egy asztalon. Baljával azonban szájához kap, ahogy öklendezni kezd. Fel sem fogja mi történik körülötte néhány másodpercig csak arra koncentrál, hogy elfogyasztott vacsorája a testében maradjon. Úgy érzi forog körülötte a világ, miközben a bor savas íze már felcsúszott a nyelőcsövén. Kényszerítenie kell magát, hogy levegőt vegyen. És újra...és kifújja és beszívja...Gyomra is megnyugodott már így vagy úgy, s rá mert pillantani az életre kelt démonra is. Egyszer-egyszer. Lassan felegyenesedett és a csontlényt távolról kerülve ült vissza ahhoz az asztalhoz, ahol addig tanácskoztak. Útközben elhajította a sebtapaszként használt kenyérbelet s ha még szivárgott a vére egy újat vett magához. Miután leült érezte, hogy a légzése még lassú, a szívverése még mindig gyors a gyomra pedig apróbb mint egy borsószem. De üres bal kezével kettőt az asztalra csapot.
- Egy kupa bort fiú! Nem azt mondtam, hogy ne legyen üres a poharam? Nincs is poharam! - torkolta le a környezetét és nagyon remélte, hogy a szolgáló akit a saját kiszolgálásával bízott meg azon de nyomban hoz neki innivalót, különben nem volt hatásos az asztalhoz való visszatérése. - Most már térjünk vissza a kalózokhoz. - javasolta hangosan, bár kevésbé határozottan.

by Ajánlott tartalom