Walsingham - Eagleway Palota

A város közepén található monumentális építmény. Fehér-kék színűre festett kövekből épült palota, az Eagleway ház tagjai számára, valamint Adwian irányítása is ebből az épületből történik. Itt hozzák meg a birodalomra vonatkozó törvényeket, rendeleteket, valamint a legnagyobb nemesi lakomákat is itt szokták megtartani.


A palota főcsarnoka Jatarr isten szobrával. Itt tartják a lakomákat és törvénykezéseket is.

~ Karakter: Callahan Eagleway; Helyszín: Főcsarnok; ~

Borgardalrból Lord Hagen, Aesa Victoria Miller-el kiegészűlve, hajóval érkezett meg Adwianba, ahonnan az utat hintóval folytatták Rogaton, a nyugati kapu őrvároson keresztül, egészen a fővárosig. Természetesen a palotában a kisasszony minden kívánságát teljesítették, így hiányban nem szenvedhetett, bár pár napot kellett várni amíg a jegyese megérkezett a fővárosba.

A főcsarnok teljes pompájában díszelgett. Fáklyák és csillárok szolgáltak arra, hogy kivilágítsák a termet, hisz csak néhány órán keresztül világítja meg a napkorong a kráterbe épített várost, és a nap többi részében sötétség honol. A csarnokban csak kevés személy volt, Lord Hagen, aki épp Albert Blau-val merült mély beszélgetésbe és vitába, valamint Lord Manfred Armstrong és Callahan.
A fiatal Eagleway jó formában volt, a kemény edzések nyomai már meglátszottak rajta és arcvonásain is felfedezhető volt, hogy milyen jó vágású fiatalember lesz belőle. Az egyetlen dolog ami talán nem talált ebbe a képbe az izgatottsága volt és a zavartság az arcán. Bár sokat hallott jegyeséről, élőben még egyszer sem találkozott vele. Nem is igazán tudta, hogy a formalitásokon kívül, hogyan is kellene viselkednie, és habár már kezdték érdekelni az ellenkező nem képviselői, azt végképp nem tudta, hogy hogyan kell bánnia egy lánnyal. A rokonai ilyen szempontból nem voltak túl jó példák, hisz mindenik olyannyira különbözött egymástól, hogy egyértelmű logikát nem tudott kivenni a viselkedésükből.
Kezét egészen addig a pillanatig az oldalára kötött kard markolatán tartotta amíg a jegyesének szánt Lady Aesa Victoria be nem lépett a csarnokba. Elengedve a markolatot még egy utolsó pillantást vetett tanítómesterére, mintha csak azt várná, hogy most is kioktassa, majd a hölgy elé sietett.
- Üdvözlöm. A nevem Callahan Eagleway, Lady Aesa Victoria. - mutatkozott be egy meghajlást követően. Igazából nem akarta megvárni azt, hogy a bátyja kelljen mindent helyette megtegyen ezért vette a bátorságot, hogy először köszöntse a lányt. Szinte érezte bátyja vizsgáló szemeit a háta közepén.

~ Karakter: Callahan Eagleway; Helyszín: Főcsarnok; ~

Az ifjú Eagleway több meglepetés hullámon is keresztülment. Egyrészt a nem várt ajándék miatt, amit igen csak jó néven vett. Másrészt a jegyesének szánt lány közvetlensége miatt, aminek pedig végtére is nagyon örült, mert nem igazán feküdt neki a hivatalos és távolságtartó beszédmodor.
- Köszönöm szépen. - fogadta el a kis állatot és titkon már azon forgott az agya, hogy hogyan is nevezhetné el. meg, hogy egyáltalán tanítómestere engedélyt ad-e rá, hogy nála legyen a laktanyán.
- Részemről a szerencse. - a közvetlenebb stílusnak köszönhetően lazább is lett és mosoly került az arcára. Mondhatni a fiatal lány már elég hamar lehengerelte, bár nem azzal a "szóbelefojtós" fajtával, hanem inkább azzal ami megbecsülést és tiszteletet váltott ki a fiúból. Habár ilyen helyzetekben bizonyára rászólna tanítómestere, hogy túlságosan naivan gondolkodik, és egy lovagnak nem szabad előretekintés nélkül döntenie, még saját testvérével szemben sem. Na igen, testvérek, abból jutott neki elég.
- Kérlek fáradj beljebb. - állt egy kicsit arrébb a lány elől, egyik kezében ügyelve tartva újdonsült barátját, akit még semmi pénzért nem tett volna le, másik kezével pedig a csarnok belseje felé mutatva.

~ Karakter: Callahan Eagleway; Helyszín: Főcsarnok; ~

Callahan megnyugodott, hogy azzal, hogy beljebb invitálta a lányt semmi rosszat nem tett. Megsimogatta az ajándékba kapott kis állatot, egy pillanatra segélykérően nézett rá, mintha az bármit is segíteni tudna neki, majd a földre téve és pórázon vezetve a lányhoz zárkózott fel.
- Hogy az igazat megvalljam, magam sem tudom. Az etikett és az udvari szokások még csak kis részét képezik a tanulnivalómnak. De nem hiszem, hogy különleges viselkedési elvárásokat támasztanának feléd, csak érezd otthon magad. Sokkal jobban aggódok azért amiket irányomba támaszthatnak. - válaszolta a feltett kérdésre, közben pedig bátyjára tévedt a tekintete aki ismét az akadémistával való beszélgetésben merült el. Callahan sehogy se tudta elképzelni, hogy hogyan tudta fivére fiatalon átvenni az ország irányítását. Mindig is úgy vélte, hogy ahhoz rengeteg tudás kell, beleértve azt is, hogy hogyan bánjon valaki a különböző emberekkel. Callahan pedig leginkább csak a harchoz értett, meg azokhoz a dolgokhoz amiket megtanítottak neki.
- Majd elfelejtettem, az a férfi akivel a bátyám épp beszélget, ő Albert Blau az országunk legfőbb akadémistája. A másik férfi pedig Lord Manfred Armstrong, a magánhadseregünk parancsnoka, és az én tanítóm. - mutatta be a hölgynek a bátyján kívül jelenlévő személyeket. - Szerintem ha bármi kérdésed van, akkor Lord Armstronghoz fordulhatsz nyugodtan. Hidd el, sokszor elgondolkodom azon, hogy van-e olyan kérdés amire nem tudja a választ. - tette hozzá részben humorosan.