Norvegr-i palota

---

Hyrsi már egy ideje otthon volt, de még mindig nem hagyta sem a bátyja, sem pedig Tubrok azt, hogy egyedül utazzon bárhova is, akárcsak itt a bolygón, így nem nagyon volt más lehetősége, mintsem az, hogy ő maga hívja el ide Rien tábornokot. Szíve szerint ő maga ment volna el titokban a férfihoz, de ez most nem volt kivitelezhető, így kénytelen volt neki egy üzenetet küldeni, amit, hogy ne lehessen lenyomozni egy adatkártyán küldetett az egyik bizalmasával. A kártyán holografikus üzenet volt, ami pedig a következő:

Kód:

Rien tábornok, üdvözlöm! Egy magánjellegű kérésben fordulnék önhöz, amivel kapcsolatban bízom a diszkréciójában. Bizonyára már ön is értesült arról, hogy mi történt a Felinx-en. Azonban van valami, amiről nem beszéltem az uralkodóknak, sem a bátyámnak, mert ez Erővel kapcsolatos. Ilyen téren pedig ön az egyetlen, akihez fordulhattam. Miután visszakerültünk a valós térbe, az állítólagos túlvilágról kiesett a több hónap számomra és mindenki más számára is. Az értünk jövő mentőhajón mindenféle vizsgálatnak vetettek alá minket, ahol az Erőhasználók valamilyen nagyon furcsa dolgot észleltek mindenkin. Nem sokat értettem belőle, de amit igen az eléggé ijesztő volt. Így nagyon örülnék annak, hogyha a következő napok valamelyikén eltudna jönni a Norvegr-i palotába a nappali órákban, hogy személyesen is beszélhessek erről és a szakértelmével hátha eltudja magyarázni ezt a helyzetet és szituációt, ha pedig nem, akkor útmutatást tud nyújtani számomra, hogy kihez is fordulhatnék mindezzel. Bízom benne, hogy mihamarabb vendégül láthatom emiatt tábornok, várni fogom!

Noha diszkréten utalt csak rá az üzenetben, hogy nem igen fogad el nemleges választ a férfitól, de mégsem azt üzente neki, hogy kötelező eljönnie. Nem parancsolt, hiszen végül is ő maga kért szívességet és nem akarta, hogy a másik kényszernek érezze mindezt és nem hibáztatta volna azért, hogyha Elofon azonnal Tubrokhoz, vagy Mordaen-hez rohant volna ezzel. Hiszen Tubroké volt a hűsége, így ez igazából elvárható lett volna, de mégis örült volna a nő, hogyha a férfi teljesíti a kérést és eljön titokban hozzá.
Így a levél elküldése óta eltelt pár napban, mint eddig is otthonról dolgozott és intézte a gyár és labor ügyeit, közben pedig várta, hogy remélhetőleg a ház rendszere jelenti egyszer, hogy a tábornok megérkezett.

felszerelés/egyebek:

---

Hyrsi tökéletesen tisztában volt vele, hogy mit is kért a tábornoktól, amikor elhívta magához, de egyelőre nem akarta sem a bátyját, sem pedig az uralkodót beavatni a dolgokba, hiszen tudta, hogy mennyire védekezően lépne fel a két férfi. Lehet, hogy nincs is semmi vele, lehet, hogy már elmúlt, amit a Felinxen érzékeltek. Ha pedig lebuknának, akkor úgyis volt ötlete, hogy mit mond. Egyébként pedig azt nem tiltotta senki, hogy meglátogassa itt bárki, csak azt, hogy ő távozzon el innen. Három nap telt el… tudta, hogy Rien tábornok megkapta az üzenetet, de választ nem kapott rá. Ismerte a fiatal vezérkari tiszt hírét, hogy mennyire lovagias és futólag ő maga is ismerte őt, emiatt nem igazán tudta, hogy mire számítson. Igyekezett bízni a legjobbakban, bár a hosszú választalan időszak miatt már kezdett lemondani erről. Nem neheztelt volna a férfira, ha nem jön el, végtére is elsődlegesen Lord Tubrokhoz hűséges és nem pedig a Moldenson klánhoz.
Végül a harmadik napon egy hatalmas hóvihar közepette érkezett meg a tábornok. Igazából pont ez szokott lenni a megszokott ilyenek esetében, csak erre Hyrsi a nagy izgulás közepette nem is nagyon gondolt. Természetese engedte, hogy a csarnokba lépjen a tábornok és a saját dolgozószobájából a bejárathoz sietett, ami azért a palota méreteit nézve két-három percbe beletelt, hogy megérkezzen. Ahogyan lefordult és leindult a lépcsőn már meglátta a férfit, az egyik szolgálóval. Magát korholta egy kicsit, hogy pont ebben az ítéletidőben jött a másik, jobban meg kellett volna néznie az időjárás jóslást.
< - Hozzanak a tábornoknak váltásruhát, ne kapjon tüdőgyulladást, mert bőrig ázott, a társalkodó szobámba hozzák ezeket! – adta ki az utasítást a szolgálónak. >
Ezek után fordult oda a férfihoz, aki időközben köszöntötte.
< - Tábornok! Köszönöm, hogy eljött, nagyon hálás vagyok érte – mondta. – Ha valaki keresne, mondják azt, hogy visszavonultam mára – itt visszafordult a férfi irányába. – Tábornok kérem fáradjon velem. >
Megvárta, amíg a férfi csatlakozik hozzá, és úgy indult el visszafelé. Nem tudta nem elkerülni a figyelmét, hogy a férfi végigpillantott rajta, mintha sérüléseket, vagy hasonlókat keresne. Szerencsére efféléket nem találhatott. Főleg nem hónapokkal később.
< - Fizikailag teljesen jól vagyok, lelkileg is túljutottam az eseményeken – próbálta nyugtatni a másikat. – A kondíciómnak teljesen más természete van. >
Ha Elofon követte, akkor az emeletre mentek fel, ott pedig egy úgy két perc séta utána egy tágasabb társalkodó szobába értek, ahol szinte minden ízléses, ősi Kaldahani motívumokkal ellátott régies hatású, de modern fehér színű bútorzattal volna ellátva. Plafontól padlóig érő üveg, amin keresztül máskor a Norvegr szokott látszani, de most csak a fények alig a hóvihartól.
< - Kérem foglaljon helyet, ha kér valamit enni, vagy inni, a droidnak szóljon kérem. Nem húzom sokáig az időt… mennyit hallott arról tábornok, hogy mi történt azokkal, akik ott voltak és túlélték a Felinxi eseményeket? – kérdezte. >

felszerelés/egyebek:

---

Hyrsi hálás volt amiatt, hogy a vele nagyjából egykorú férfi nem próbálta leplezni az érzelmeit, hanem a segítségére volt azzal, hogy kimutatta őket. A ruhás részen remekül szórakozott, nem akart gonosz lenni, hogy megjegyezze azt, hogy a jármű segítségét is igénybe vehette volna és nem kellett volna ide a hegyre a város fölé gyalogosan feljönni ilyen időben. Könnyedén érhette volna olyan baleset is, amibe belehal. amint haladtak a társalkodó irányába a nő próbálta a tábornokot megnyugtatni amiatt, hogy fizikailag, sem pedig mentálisan nincsen mostanra semmi baja, hanem valami más áll az egész hátterében. Be kellett ismernie, hogy ez az egész így igencsak rejtélyesre sikeredett.
< - Bocsásson meg, csak ahogyan a Felinx körül megvizsgáltak minket az ottaniak reakciója is aggasztó volt. > – ismerte be.
Ahogyan megérkeztek a társalkodóba csarnokba és a férfi is körbenézett megdicsérte a helyet, amire Hyrsi kicsit el is pirult.
< - Köszönöm tábornok, az egész át lett építve miután Lord Tubrok visszafoglalta a bolygót és stabilizálta azt. > – magyarázva.
Nem tudott volna olyan helyen megmaradni, amit az a twi’lek a magáénak mondott. De nem is akart a múlttal foglalkozni, elmúlt, többé nem jön vissza. Egy pillanatra el kellett gondolkodnia, hogy melyik is lenne a legjobb hely arra, hogy ott öltözzön át a férfi, ahol nem érzi magát emiatt kényelmetlenül. Végül megakadt a szeme az egyik paravánon, ami mögött elég sok hely volt.
< - Ott a paraván mögött nyugodtan átöltözhet tábornok. >
Ha a férfi bemegy mögé és nekilát annak, hogy átöltözzön, akkor Hyrsi az ablakhoz sétál oda és azon néz ki. Ki a sötétbe és a havazásba, innen egyébként gyönyörű látkép nyílt Norvegr-i városára, bár ebben a szakadó hóviharban pont nem látszott semmi sem. Vett egy mélyebb levegőt és nekikezdett.
< - A hivatalos jelentés valóban „enyhén” hiányos. A látomásokról, amit az erőhasználók Erőlátomásnak neveztek olvashatott, ahogyan arról is, hogy állítólag, vagyis szinte biztosan a túlvilágon voltunk. Arról azonban nem szóltak a hivatalos jelentések, hogy akik ott voltunk és eltűntünk megváltoztunk és másként tértünk vissza. Akik vizsgáltak minket nem tudtak magyarázatot adni erre a jelenségre, úgy jellemezték, hogy „Erő-halott”, hogy halottak vagyunk az Erőben, taszítjuk azt és mintha fekete lyukak lennénk. A halottak ilyenek, de mi mégis élünk. Még egy következménye volt ennek, hogy mindanyian, akik ilyen állapotba kerültünk meddők lettünk… >
Nála köztudott, hogy nem volt az, hiszen az ő területüket elfoglaló twi’lek hadúr kétszer is teherbe ejtette, más kérdés, hogy mindkét gyereket a verések miatt holtan szülte meg, lényegében még vetélésként még tizenhat éves kora körül, de azóta is tökéletesen egészséges volt, Felinx-ig… Itt abbahagyta a beszédet, ez így is elég sok volt ahhoz, hogy Elofonnak emésztenie kelljen; legalábbis Hyrsi így gondolta.

felszerelés/egyebek:

---

Miközben haladtak és Hyrsi elmondta, hogy mit is tudott meg, mit állapítottak meg még a Felinxnél, azonban nemhogy megnyugtatnia nem sikerült a férfit, hanem csak idegesebbé tette. Ha egy csak kevésbé jól ismert személyből ilyen aggodalmat sikerül kiváltani, akkor a férfinak most már tényleg lehettek elképzelései, hogy Hyrsi miért is nem mesélt erről az egészről Mordaen-nek és Tubroknak, de még Erénának sem nagyon, mert ő is elmondta volna, ha Mordaen-nek nem is, de Tubroknak bizonyosan. Így igyekezett menteni a menthetőt.
< - Nem kell idegeskednie tábornok, fizikailag és lelkileg is remekül vagyok – próbálta nyugtatni a férfit egy kedves mosollyal. >
Bent a társalkodóban a férfi megdicsérte, hogy szép a helység, mire felhozta, hogy mikor is építették át. Erre Elofon úgy felelt, hogy oldja a hangulatot, a szavaira pedig őszintén mosolyodott el a fiatal nő.
< - Tudom, hogy kivette és remek munkát is végzett – felelte kedvesen. >
A végén rájött, hogy mit is mondott, így kissé elpirulva szegte le a tekintetét. Egy pillanatra sem tudta vitatni a fiatal vezérkari tiszt érdemeit és nem is akarta megtenni. hiszen ő azokban az időkben vált az akadémia legsikeresebb tagjává és a legfiatalabb tiszt is lett, aki valaha bekerült a Vezérkarba. Közben, amíg Elofon átöltözött, addig vázolta a helyzetet, biztos volt benne, hogy a férfi figyel és hallgatja, hogy mit mond. Csak akkor fordult el az ablaktól, amikor látta abban tükröződni, hogy a férfi előjött a paraván mögül. Amit mondott Elofon annak ugyan nem örült, de sejtette, hogy így lesz, hogy lehet, hogy tud elég sok mindent a férfi, így csak remélhette, hogy vannak kapcsolatai, akik viszont képesek lehetnek arra, hogy tudjanak valamit, akárcsak a tábornok apja.
< - Kérem tábornok, pihenjen és foglaljon helyet – mondta és az egyik fotelra mutatott. – Nem vagyok a felettese. >
Remélte, hogy a férfi eleget tesz a kérésének, de ha nem, akkor nem, ő maga azonban mindenképpen leül és onnan néz majd fel, vagy éppen rá a fiatal férfira.
< - Megértem és azt megköszönném – felelte. – Ön talán hátha talál olyasmit, min ők átsiklottak, vagy azért nem vették észre, mert nem ismertek minket és nem volt semmilyen személyes kapcsolat. Bár lehet, hogy az Erő nem így működik, nem tudom. – mondta a végét kissé zavartan. >

felszerelés/egyebek:

---

Hyrsi csak bólintott Elofon szavára, igazából, hogyha Mordaen és Tubrok nem hozta volna fel ezt folyamatosan és nem tiltották volna meg, hogy ide-oda menjen, akkor már régen el is felejtette volna az egészet. A megtiltás pedig ironikus, hiszen pont hogy a két férfi küldte őt el a Felinxre, hogy egy kicsit kimozduljon innen és szórakozzon.
< - Mivel mást nagyon nem tudok csinálni… Lord Tubrok és a bátyám azt sem hagyják, hogy a Rocksolid Arms épületébe menjek. Mindent innen kell csinálnom, mégis hogyan fejlesszem a Kaldahan droidseregét, ha nem láthatom a gyártási folyamatokat személyesen? >
Morgolódott egy kicsit bosszúsan, de aztán legyintett egyet. Igazából szeretett, nagyon is szeretett a drodidokkal foglalkozni, mind a programozásukat nézve, mind pedig új fajtákat tervezni. Azt pedig itthonról is megtudta tenni, csak tényleg jó lett volna már kimozdulnia és nem pedig aranykalitkában csücsülni. Mintha itt a Kaldahanon bármi baja is történhetne, különösképpen akkor, hogyha két Végtelen is kíséri őt, mintha az „árnyékai” lennének, bár ahhoz túl hangosak voltak. Már bent voltak a társalkodóban, amikor az udvariassági köröket is letudták.
< - Nem kell ennyire szerénynek lennie, a végén még azt hiszik, hogy nincs elég önbizalma – felelte kedvesen. – Szerintem pedig egyik sem volt túlzó. >
Fejtette ki a véleményét Elofon szavaira, amikor szabadkozott, hogy túlzónak érezte a dicséreteket. Annál kissé meglepődött, hogy a tábornok szinte engedélyt kér ahhoz, hogy hozzá érjen. Persze tisztában volt az etikett szabályaival, de mivel élete jelentős részében nem tartották be vele szemben és a „pórnép” – ahogyan az elnyomók tartották a klánja területén élő polgárokat – közé járt ki nagyon sokat, főleg, amikor az ellenállást szervezte még mindig furcsa volt neki mindez. Azok után, hogy a rend helyreállt a többi szokást könnyedén vette fel újra, hiszen azért tanult a rabsága alatt is méltó viselkedést, de ez a távolságtartás volt nehéz, főleg, hogy élete jelentős részét egyedül töltötte és örült volna, hogyha nem viselkednek vele szemben úgy, mintha hajszálvékony üvegből, vagy kristályból lenne, ami széttörik, ha megérintik.
< - Természetesen – bólintott. – Nincs kifogásom ellene. >
Mivel nem volt rajta kesztyű, így kinyújtotta a férfi irányába a bal kezét, hogy megfoghassa a másik. Ha szükséges volt, akkor kissé felhúzta a ruhája ujját, de csak addig, hogy az alkarján levő kínzások okozta hegek ne látszódjanak, nem akarta jobban megijeszteni a férfit, bár tudta, hogy közismert pletyka, hogy miért jár mindig teljesen zárt ruhákban és mit műveltek vele a megszállás évei alatt. De valamiről beszélni és látni két külön dolog. Egy kicsit megremegett kellemesen, amikor Elofon megfogta a kezét, csak remélte, hogy nem fog elpirulni ennél. Szerencsére a férfi hangja megzavarta és kizökkentette a gondolataiból, bólintott a kérés re és nekilátott annak, hogy mélyebb levegőket vett. Ahogyan az egész véget ért ő maga is visszahúzta a kezét és látta a férfi tekintetében a meglepettséget és aggodalmat. Akkor tehát igaz volt, amit mondtak a Felinxnél.
< - Az sem túl természetes, hogy elvileg a túlvilágon jártam, az Erőhasználók túlvilágán pedig soha sem voltam Erőérzékeny – felelte kissé szórakozottan. – Nem ismerek önön kívül semmilyen más erőhasználót, akivel Felinxen átéltem a dolgokat pedig egy őrült volt… >
Az látható volt, hogy nem törte le a dolog, hogy erre jutott Elofon, csak szeretett volna megerősítést olyantól, akit tényleg úgy-ahogyan ismer is.
< - Ami még érdekes volt, hogy jómagam is láttam, átestem erőlátomáson Rhand* nagyúr előtt, így hívták a sith-et, vagy sötét jedit, akivel találkoztunk a túlvilágon. Érdekli esetleg, hogy mit láttam? Ön hátha jobban tudja értelmezni nálam ezt. >

* A Sorcerers of Rhand szekta ismerős lehet Elofonnak, ha gondolod. Nálunk Rhand alapból egy első generációs urdrarr volt, akit a saját lánya zárt állítólag a túlvilágra még a birodalom hajnalán. A bolygót róla nevezték el. A követői pedig elvileg kapcsolatba tudnak vele lépni és az ő útmutatását követik. A többi ott van a linken.

felszerelés/egyebek:

---

Nem is igazán várt reakciót arra, amit mondott, amin mérgelődött, leginkább csak magának morgott. Sejtette, hogy semmit sem fog a tábornok mondani, sem a bátyjára, sem pedig az uralkodójukra. Hiszen mind a ketten felette álltak rangban, főnemesi ranggal, illetve uralkodóként. De saját magának időnként nem ártott kiereszteni a gőzt. Azonban a beszélgetés igencsak kellemesen alakult, Hyrsi-nek is úgy tűnt, hogy az előző szavaival a férfinak sikerült kellemesebb és nem annyira feszült, hivatalos légkört teremtenie. Roppant kellemes csalódás volt a számára, amikor Elofon felnevetett a mondandója végé, eddig mindig csak túl komolynak látta és ismerte a férfit, igazából nagyon nehezen tudta elképzelni, hogy milyen is lehet, ha kicsit elengedi magát. A férfi szavaira is lett volna mondanivalója, hogy lehet, hogy mert már akkor meglátták, hogy mennyire zseniális taktikus és stratéga, de úgy érezte, hogy ez már túlságosan is sok és nyilvánvaló lenne, így inkább ki sem mondta hangosan.
< - A szerénység dicséretes és csak a javára válik, kevesen lennének az ön helyzetében, akik ezt képesek lennének megőrizni – mondta végül. >
Így inkább nem tényleges bókolást választotta, hanem inkább egy őszinte dicséret lett belőle, ami nem a férfi képességeit dicséri, hanem a személyiségét. A vizsgálat is lezajlott, mivel Elofon elrejtette azt, hogy mit is érzett a nő felől és mit látott rajta, így ez Hyrsi-nek nem is tűnt fel. A végén elég lesújtó híreket kapott arra nézve, hogy nem csak miatt mondták azt a Felinxnél azt, amit, mert idegenek vizsgálták, hanem a tábornok is ugyanarra jutott. Annak örült, hogy a férfi pozitív tudott maradni és szerinte idővel el kell, hogy múljon ez az állapot.
< - És hogy véli, lesz ez valamilyen kihatással az egészségemre, amíg tart? – kérdezte. >
Igazából ez érdekelte a legjobban, ha nem lesz, vagy nem feltételezi Elofon, hogy lesz, akkor teljesen megnyugszik, mert akkor legalább stabil maradna az elmúlásig az állapota, ami nagyon sokat segítene neki abban, hogy ne kelljen aggódnia. Ezek után kérdezett rá, hogy elmondjon-e mindent, amit ott látott a Felinx-en. Ugyan nem tudta, hogy mire lehet ez jó, de talán az értelmezésben segíthet a férfi, mert ő maga nem nagyon értett belőle semmit, hacsak nem az volt a jelentése az egésznek, hogy miként fog minden elpusztulni.
< - Nem tudom tábornok, őszintén nem… – mondta végül a fejét ingatva. >
Vett egy mély levegőt és nekilátott elmondani, hogy mit látott.
< - Ott a túlvilágon, aminek nevezték láttunk egy hatalmas vörös madarat, amire azt mondták, hogy hamarosan felébred, feltámad és tőle ered az Erő. Ha jól tudom egyébként is közeleg a tizenötezer évenkénti esemény, ami nagyban befolyásolja mindig a csillagködöt. Először káosz fog jönni, aztán minden az Ürességbe hull. Először valaki visszatér az életbe, újjászületik, végül pedig az a madár feltámad hamvaiból és lebontja a falakat a rejtőzők elől, akikre a Csillagköd nincs felkészülve, talán csak a Császár tudja, hogy mi jöhet. Szó szerint így mondták a jóslatot. Minket azért hagyott ez a Rhand életben, hogy kivigyük a hírét mindennek. Ezek után jött a látomás. Először csak sötétséget látottam, majd csillagokat megjelenni. Láttam a saját csillagködünket, először, a jellemzően kék csillagokkal, kék kozmikus fényekkel. Majd azt a lángoló madarat, amint megjelenik a ködben, ezúttal nem vörös ként, hanem ő is kék volt. A sikolya, rikoltozása a csillagköd minden bolygóját elérte, káosz, félelem töltötte meg az emberek és mindenféle lény szívét. A madár kitárta a szárnyait, tökéletesen látszott, ahogyan az Erő körülötte kavargott, ne kérdezze honnan tudom, hogy az volt, éreztem. A Császár is szembenézett vele, majd mindenféle kozmikus erő támadta meg és tépte darabokra a maradat. Normális körülmények között ilyen csillagászati mértékkel nagyon sokáig kéne, hogy tartson, de éreztem és tudtam, hogy ez pár óra alatt végbemegy, vagy még kevesebb. A lény pedig eltűnt. Amint ez megtörtént szinte minden lakott bolygó felett furcsa hajók jelentek meg és újabb háború tört ki. A látomás alapján a furcsa hajók és homályba vesző harcosaik bolygók százait, ezreit irtották ki, megannyi halott világot hagytak maguk mögött, halált, a semmit, a birodalmak, frakciók összeomlás szélén, mindenhol fejetlenség. Nem ismertem meg a hajókat, sem a fegyvereket, amit használtak, pedig ön is tudja, hogy a hadimérnökség a szakterületem. Ezek után eltávolodtunk a csillagködtől és nagyobb léptéket láttam, a teljes galaxisukat, ahogyan az két részre szakadt uralom szempontjából. Az egyik felét azok uralták, akik megtámadták a csillagködöt, a másik felét pedig olyan lények, amikhez hasonlót se nagyon láttak korábban. Bár ki tudja, lehet, hogy többen vannak, több frakció, de mi valamiért csak kettőt láttunk. Gigantikus háború, káosz, halál, üresség, az egyik faj éppen hódította a csillagködöt is, a másik pedig még mindig csak bejutni próbált. Talán ezért láttuk csak őket, mert a többiek távol lehetnek. Időben szinte biztosan ugrás lehetett, a háború lángjai szépen elmúltak először a csillagködben, majd a galaxisban. Ezek után a csillagok kezdtek kihunyni, míg végül az egész galaxis sötétségbe, semmibe borult… >
Egy pillanatra megborzongott a végén, ahogyan újra felidézte az egészet magában, utána kérdőn pillantott a férfira, hogy mi a véleménye erről Elofonnak.

felszerelés/egyebek:

---

Hyrsi igyekezett a lehető legtürelmesebben kivárni, hogy mi is lesz a vizsgálat vége, de sajnos pontosan ugyanazt tudta mondani Rien tábornok is, mint amit azok, akik eredetileg vizsgálták. Remélte, hogy a férfi mást fog mondani azért, mert ismerik egymást és emiatt mutatott valami más eredményt a vizsgálat a Felinxnél az ottani Erőhasználóknak, de nem. Nem értett az Erőhöz, hogy tudja, hogy így működik mindez, vagy befolyásol-e valamit, de amit most látott az alapján nem. Bólintott a férfi szavaira, annak azért örült, hogy az egészségére nem jelent veszélyt, már ha az nem az, hogy emiatt éppen gyermeke sem lehetne.
< - Köszönöm a válaszát tábornok! – mondta. >
Noha nem kapott sokkal több információt, mint korábban, de azért ez mégis megnyugtatóbb volt, hogy olyan is ezt mondta, akit ismer. A hosszú távot pedig nem lehetett tudni, hogy mi lesz, arra az idő adhat csak magyarázatot. Remélte, hogy elmúlik majd ez az állapot, nem azért, mert bármilyen módon máshogyan érezte volna magát, de az Erőhasználókra nézve kellemetlen lehet mindez és ők nagyon könnyedén kiszúrják. Ha pedig olyasvalaki teszi, akinek nem kellene, az kellemetlen lehet. Így igazából kicsit aggódott is azon, hogy mi lesz, hogyha a Parlamentbe kell mennie ülésre, mert ott bizonyosan voltak erő érzékenyek, vagy használók. Nem szeretett volna nagyon magyarázkodni főleg úgy, hogy ő maga sem érti mindezt. Ezek után kérdezett rá arra, hogy elmondja-e a látomást, amit látott, amikor ez az egész történt. Miközben mesélte látta, hogy a férfi elképed, egyáltalán nem zavarta mindez, hiszen még Ingridtől is ezt tapasztalta, pedig a nő sokkal jobban uralta az érzelmeit, mint a férfi. Bár Elofonnak lehet, hogy még riasztóbb volt az egész, mert ő talán jobban értette, mint saját maga, vagy Ingrid ezt az egészet. A férfi reakciójára direkt úgy tett, mintha észre sem vette volna azt, hogy a másik miként reagált, nem akarta ezzel zavarba, vagy kényelmetlen helyzetbe hozni a másikat, hogy ennyire kimutatta az érzelmeit és megdöbbenését. A kérdésére azonban megrázta a fejét.
< - Ön is tudja, hogy sajnos nem értek az Erőhöz… így nem tudom, hogy ez az Erő vége volt, vagy pedig minden életé nem csak a Csillagködben, de a teljes galaxisban. Nem látunk ki, nem tudjuk, hogy mi van ott, de e szerint, amit láttam a mi frakcióink közötti háborúzás aprócska porszem ahhoz képest, ami odakint zajlik. >
Tényleg nem tudta, hogy mi is lehetett, mihez lehetett köze ennek az egésznek. Azonban az talán némi reménnyel kecsegetett, hogy a férfinak voltak erőhasználó ismerősei, akik talán tudtak valamit tenni. Ezt az esélyt pedig vétek lett volna elszalasztani és kihagyni.
< - Köszönöm a segítségét, örömmel felkeresem önnel az ismerősét, hátha ő többet tudhat erről – mondta. – Itt él ő is a Kaldahan-on, vagy bolygón kívül? >
Ha bolygón kívül az a bátyja és Lord Tubrok miatt kissé nehézkesebb lehetne, de akkor sem megoldhatatlan.

felszerelés/egyebek:

---

Szerencsés döntésnek bizonyult, hogy végül úgy tett, hogy nem mutatja jelét annak, hogy Elofon miként reagált, így tudták is folytatni a beszélgetésüket az egész dologról. Azon elmosolyodott, hogy sok munkája lenne a férfinak, hogyha háborúban állnának. Ezzel a dologgal nem tudott vitatkozni, saját emlékeiben is bőven élt még az elnyomás évei, majd a lázadásé és a bolygó visszafoglalása és megtisztítása.
< - Szerintem Lord Tubok így is túldolgoztatja – mosolyogott kedvesen. >
Ezek után derült ki, hogy mégsem volt olyan könnyű eljutni oda, ahol a tábornok barátja volt, mert el kell hagyni a bolygót. Ahhoz pedig az utóbbi időben Lord Tubrok és Mordaen sem nagyon járultak hozzá. Biztosra vette, hogyha ez a rejtélyes barát eltudna jönni ide, akkor a férfi nem is ezt lehetőséget – az elutazást – hozta volna fel, hanem azt, hogy ide hívja. Így megértően bólintott.
< - Igyekszem majd meggyőzni arról, hogy elengedjen, elsőként a bátyámra próbálok majd hatni, hogy ő is segítsen az uralkodót meggyőzni. Remélem mihamarabb megengedik, mert nem szívesen sodornám… tenném lányrablásos regény, vagy holofilm főszereplőjévé – mondta mosolyogva. >
Mindezek után mivel már ennek a témának a végére értek, és odakint még mindig valószínűleg hóvihar dúlt, így igyekezett meginvitálni a férfit legalább egy vacsorára, hogy várja ki, amíg könnyebben haza tud menni, de ha szeretne, akkor itt is kaphat egy vendégszobát. Egyelőre mindezeket a legkisebb hátsó szándék nélkül ajánlotta fel a férfinak remélve, hogy elfogadja azt.

//Folytatás: Nevarro//

felszerelés/egyebek: