Vipra (kapott karakter)

Név: Vipra Phertelmen
Egyéb név:
Nem: férfi
Faj: mutáns
Születési idő, hely: New York 2003. április 20
Kor: 16
magasság: 175 cm
súly: 50 kg
Ismertetőjel: A radioaktív képessége miatt zölden világít.

Megjelenés: Régebben a haja és a szeme egyaránt zöld volt és leginkább egy riadt őzikéhez lehetett hasonlítani. A képességei jelentkeztével a haja bordó színre váltott, a szemei pedig kopott sárgára.

Jellem: Fél másoktól, hogy mások kinevetik és lebőgi magát előttük. Ha verekszik nem csak attól fél, hogy ő megfog sérülni hanem attól hogy kárt okoz másban. Átöltözve viszont erős magabiztos lovagias a maga csintalan módján. Gyereket és gyengéket nem bánt és nem tűri, hogy mások bánthassák legyen akármekkora az ellenfél.

Előtörténet:
Nem is tudom, hogy kezdjem el talán éppen a legelején kellene. Akkor láttam meg a napvilágot mikor a szüleim a vadonatúj lakásukban töltötték első éjszakájukat. A ház szellős világos és meleg volt. Szellős mert nem zárt az ablak. Világos mert világos volt, hogy nem zár és meleg volt nyáron. Mindössze pár bútor volt a lakásban és a ruhájuk. Azt hitték az első éjszakájukat nyugalomban és pihenéssel tölthetik de én keresztül húztam a számításaikat. Szinte látom magam előtt édesapámat ahogy a sötét lakásban egy száll alsónadrágban botladozva próbál felöltözni. Szó a mi szó eléggé izgalmasan jöttem erre a világra. Ahogy teltek múltak az évek én nemigazán mozdultam ki a lakásból inkább csak a tévét bámultam de azt nagyon.Volt olyan film aminek rojtosra néztem a lemezét és kívülről fújtam a szövegét. Mikor el kellet menni valahova azzal szórakoztam, hogy megpróbáltam egy -egy filmnek minél pontosabban visszamondani az egész párbeszédét. A filmekről sokat tudtam de az emberekről és a való életről szinte semmit ami megijesztett. a félelmem pedig egyre nőtt velem. Így az iskolán kívül minden percemet otthon töltöttem. az iskolában azért próbáltam barátkozni de nem mindig sikerült. A többiek csak a focikról és a kocsikról tudtak beszélni én pedig csak a filmekről de megállás nélkül. Nem egyszer előfordult, hogy egy félórás monológ után rám szóltak legalább levegőt venni álljak le egy pillanatra. Ezen kívül nem nagyon álltam szóba senkivel. Volt pár gyerek amolyan verekedős fajták akik néha belém kötöttek én pedig hagytam magam. Úgy éreztem a karjaim könnyű nádszálból vannak és attól is féltem, hogy megsérülnek de a kudarctól tartottam a legjobban. De talán nem volt semmi okom a kételkedésben ugyanis gyakran utánoztam a kedvenc sztárjaim edzését így mondhatni a testalkatom nem volt gyengébb a normálnál. Csak a szellememmel voltak gondok. Ezért mikor tíz éves lettem édesapám beíratott egy boksz tanfolyamra, hogy önbizalmat szerezhessek. Kezdetekben minden jól ment aztán jött az első gyakorló mérkőzésem egy lánnyal kellet bokszolnom. Mindkettőnk szülei figyeltek minket. Úgy láttam az övé kissé jobban aggódott úgy halottam valami szem gondja volt. A lány meseszépen nézett ki szőkésbarna haja volt és zöldesbarna szeme. Egyszerűen elvesztem azokban a tökéletes szemekben így még jobban zavarba jöttem. Zavaromnak köszönthetően nem védekeztem és a lány egy csapással leterített még egy héttel később is meglátszott a monoklim. Ezután én csak nézőnek mentem vissza és egészen pontosan egy valakit néztem azt a lányt. Úgy éreztem ő a tökéletes lány de túlságosan féltem megszólítani. Úgy éreztem én egy közönséges féreg vagyok hozzá képest. Azonban ennek ellenére majdnem minden meccsén ott voltam. Néha még az utcán is őtt figyeltem tisztes távolból ahogy a haverjaival beszélgetett. Otthon titokban edzettem magam őrületes tempóban hátha az segít. Fogadást kötöttem magammal pl ha nem tudtam száz felülést csinálni akkor büntetésként kétszáz fektámaszt kellet lenyomnom. Továbbá fejleszteni próbáltam az akrobatikus képességeimet is hogy valamivel lenyűgözhessem azt az istennőt. Azonban mintha egy láthatatlan kéz mindig vissza tartott volna. Mikor egy sima kézenállást csináltam soha nem bírtam egyensúlyozni mikor falról akartam elrugaszkodni simán belerohantam. A megoldás azonban ott volt az orrom előtt én viszont nem vettem észre. A gát nem volt más mind a félelem azonban erre a megoldás döbbentett rá. Egyik nap a szüleim éppen házon kívül voltak és én majd megszakadtam a fekvőtámaszozás közepette. A tévében megszólalt egy anime betétdala amit már egy csomószor halottam de akkor valami másként történt. A testemen valamilyen bizsergés járta át és kifutott belőle a fáradság. Úgy éreztem magam mintha abban a pillanatban keltem volna ki az ágyból frissen üdén fiatalosan. Kissé csodálkozva fölálltam és egy ötlettől vezérelve kipróbáltam egy hátra szaltót. Gond nélkül végre tudtam hajtani. Pár percbe telt mire rájöttem azért sikerült mert másnak a bőrébe képzeltem magamat. így nem aggódtam annyit. Egy ötlettől vezérelve lementem a közeli áruházba és vettem magamnak egy új kabátot a zsebpénzemből. Mikor magamra öltöttem nem ismertem magamra sokkal erősebnek és magabiztosabbnak látszottam. A hajamat másképp fésültem felvettem egy napszemüveget és senki nem ismert rám a környéken. Próba képpen "véletlenül" belebotlottam pár erőszakos srácba akiket gond nélkül lerendeztem. Most, hogy megvolt a fő próba megpróbálnám mi történik ha egy istennő szembe találkozik egy ördöggel.

Szakértelmek: akrobatika, yamakashi. és egy kis küzdősport a mozi filmek egyvelege

Képesség:Amit tudni lehet, hogy radioaktív alapú képessége van. (élő atombomba)