Michael Nikostratos

Név: Michael Nikostratos
Egyéb név(i):  
Faj: félisten (Olimposzi)
Nem: férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 1998 November 30.
Kor: 21
Család: Igazi apját nem ismeri (Árész), anyja: Julia Nikostratos (nem tudni mi van vele).
Nevelőapja: Michael Tombsen, féltestvérei: Julia Tombsen, Levi Tombsen (nem tudni mi lett velük)
Foglalkozás: bolti eladó, tulajdonos
Testmagassága: 190(cm)
Testsúlya: 94(kg)
Szeme színe: arany
Haja színe: ezüst
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: Főként a haj, és szemszíne, tetoválások.
Egészségi állapot/ betegségek: mint a makk

Életrajza:
Magas hegyek mögött, hol a tenger hupikék, ott laknak ők az amisék. Hatalmas fák között, áram nélkül lakunk és mindig vidámak vagyunk.
Julia Nikostratos terhesen jelent meg az egyik észak-amerikai Old Order Amish faluban. A nő ruházata piszkos, haja csapzott volt, és szeme beesettsége is azt mutatta, hogy segítségre van szüksége – amit kétségbeesett tekintete még jobban alátámasztott. A család, akinek az ajtaján kopogtatott, befogadta a nőt, és szállást adott a számára, az odakint fújó hideg szél és eső elől nyújtva menedéket. Így ismerkedett meg Michael anyja az amis közösséggel. A házaspár kérésére elmondta, hogy a férje elhagyta őt, és kirakta a kocsiból az isten háta mögött, s közölte, ha újra látja, akkor megöli. Mivel elmondása szerint a férfi iszákos volt, és gyakran verte is a nőt, ezt a fenyegetést komolyan vette, és nem tervezett hazatérni – így az amisok megengedték, hogy köztük maradjon, azzal a feltétellel, hogy az ő tanaik szerint él tovább. Julia így is tett, és sose mondta el, hogy a története hazugság volt. Szerencséjére az egyik amis fiú elvette nem sokkal a gyermek születése után, ezért szégyenben sem kellett éljen. A férfi, bár megpróbálta sajátjaként szeretni Michaelt, amit bizonyít az is, hogy a saját nevét adta neki, ez sosem sikerült, és hamar gondoskodott egy vér szerinti utódról is. Levi mindenben prioritást élvezett, és a több szeretet, amit kapott, a fiú számára olyan volt, mintha tőle vették volna el. Az anyja nem osztotta az idősebb Michael véleményét, és mindig ugyan úgy szerette gyermekeit, számára nem volt különbség – de ez sem enyhítette azt a keserű ízt, amit a fiú érzett apja közelében.
Ha egy amish azt mondja, hogy nem unalmas az életük, akkor hazudik. Tulajdonképpen soha, semmi nem történik egy ilyen faluban, legalábbis semmi olyan, ami egy gyereknek érdekes lenne. Persze, van iskola, vannak más gyerekek, és értelem szerűen játszanak is, de Michael sose érezte úgy, hogy ide tartozna. Mindig is elvágyott, bár nem érezte hogy hova, hogy mit szeretne, attól függetlenül tudta, hogy nem itt van a helye. Ezt valahogy a többi gyerek is ösztönösen érezte, és a szüleiken is látták, hogy másképp néznek rá, bár nem mondták a fiatalabbaknak, hogy bármi furcsa lenne a gyereken, de azért ők is tartózkodóbbak voltak. Ahogy telt az idő, Michael egyre jobban várta, hogy betöltse a 18. életévét, és megismerhesse végre a nagyvilágot. Mikor ez eljött, elköszönt a szüleitől – az apja, bár próbálta nem mutatni, fellélegzett, hogy a fiú végre itt hagyja őket, az anyja viszont könnyesre sírta a szemét. Nyílt titok volt ugyanis, hogy a fiatal nem akar visszatérni szülőfalujába, a nagy és rettegett (na jó, nem rettegték, csak mocskosnak és illetnek tartották) Városban marad örökre. Több másik korabelivel vágott neki hát az ismeretlennek, néhány ruhadarabbal, és azzal a pénzzel, amit szülei össze tudtak kuporgatni a számára, ami szintén nem volt sok, hiszen az alig egy évvel fiatalabb Levi is készült az útjára, és a családfő szeretett porontyára szánta szinte minden pénzét.
Lapos zsebbel, bár korábban étellel teli, mostanra viszont igencsak lapos batyuval, viszont mindenre elég reménnyel érkezett meg New York városába. Pénzének nagyja elment normális ruházatra – hamar kifigyelte, hogy az emberek furán néztek öltözékére – és az utazásra. Anyja mesélt neki erről a városról, és a fiú mindenképp ide akart látogatni, hiszen hallomásból tudta, hogy innen származik. Belevetette magát az éjszakai életbe is, különféle ingyenes bárokba járt, ahol főleg cápázással jutott a megfelelő alkoholhoz, hiszen semmi pénze nem volt. Gyakran az utcán aludt, mivel nem volt pénze szállásra, vagy csajoknál – ugyanis hamar felfedezte az élvezetnek ezt a formáját is. Egy idő után lopni is kezdett, hogy fenntarthassa magát – sose nagyot, egy-két pénztárca, vagy női retikül. Ekkoriban ismerkedett meg a rockzenével is, amit hamar megszeretett, úgy érezte, a szívéhez szól. A bárokat is korlátozni kezdte, olyan helyekre járt, ahol ez a számára nemes, és mindent kitárgyaló műfaj szólt, főleg a régebbi fajta, de a modernt se vetette meg, csak azokat, amik szerinte nem voltak kifejezőek, semmiről, vagy pont csak a pénzről szóltak. Az, hogy gitárt szerezzen magának, végre célt adott silány életének, és elkezdett félretenni, spórolni. Sikerült állást kapjon egy hangszerboltban, ahol a számára megfelelő életet élhette.
Itt sikerült feltornázza magát a ranglétrán, és egy idő után a férfi felvette maga mellé üzletvezetőnek, amivel arányosan a fizetése is változott. Egy normális, átlagos albérletben lakhatott, nem volt gazdag, de az alapvető szükségleteit kielégíthette, és nem kellett egyik napról a másikra éljen, ami elég is volt neki.


Kinézet:

Képességek:
Ellenállás I. szint
Erő I. szint