Michael Nikostratos

Név: Michael Nikostratos
Egyéb név(i):  
Faj: félisten (Olimposzi)
Nem: férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 2005 November 30.
Kor: 21
Család: Igazi apját nem ismeri (Árész), anyja: Julia Nikostratos (nem tudni mi van vele).
Nevelőapja: Michael Tombsen, féltestvérei: Julia Tombsen, Levi Tombsen (nem tudni mi lett velük)
Foglalkozás: Cinnemon család, verőlegény-behajtó
Testmagassága: 190(cm)
Testsúlya: 94(kg)
Szeme színe: arany
Haja színe: kékes-zöld
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: Főként a haj, és szemszíne.
Egészségi állapot/ betegségek: mint a makk

Életrajza:
Magas hegyek mögött, hol a tenger hupikék, ott laknak ők az amisék. Hatalmas fák között, áram nélkül lakunk és mindig vidámak vagyunk.
Julia Nikostratos terhesen jelent meg az egyik észak-amerikai Old Order Amish faluban. A nő ruházata piszkos, haja csapzott volt, és szeme beesettsége is azt mutatta, hogy segítségre van szüksége – amit kétségbeesett tekintete még jobban alátámasztott. A család, akinek az ajtaján kopogtatott, befogadta a nőt, és szállást adott a számára, az odakint fújó hideg szél és eső elől nyújtva menedéket. Így ismerkedett meg Michael anyja az amis közösséggel. A házaspár kérésére elmondta, hogy a férje elhagyta őt, és kirakta a kocsiból az isten háta mögött, s közölte, ha újra látja, akkor megöli. Mivel elmondása szerint a férfi iszákos volt, és gyakran verte is a nőt, ezt a fenyegetést komolyan vette, és nem tervezett hazatérni – így az amisok megengedték, hogy köztük maradjon, azzal a feltétellel, hogy az ő tanaik szerint él tovább. Julia így is tett, és sose mondta el, hogy a története hazugság volt. Szerencséjére az egyik amis fiú elvette nem sokkal a gyermek születése után, ezért szégyenben sem kellett éljen. A férfi, bár megpróbálta sajátjaként szeretni Michaelt, amit bizonyít az is, hogy a saját nevét adta neki, ez sosem sikerült, és hamar gondoskodott egy vér szerinti utódról is. Levi mindenben prioritást élvezett, és a több szeretet, amit kapott, a fiú számára olyan volt, mintha tőle vették volna el. Az anyja nem osztotta az idősebb Michael véleményét, és mindig ugyan úgy szerette gyermekeit, számára nem volt különbség – de ez sem enyhítette azt a keserű ízt, amit a fiú érzett apja közelében.
Ha egy amish azt mondja, hogy nem unalmas az életük, akkor hazudik. Tulajdonképpen soha, semmi nem történik egy ilyen faluban, legalábbis semmi olyan, ami egy gyereknek érdekes lenne. Persze, van iskola, vannak más gyerekek, és értelem szerűen játszanak is, de Michael sose érezte úgy, hogy ide tartozna. Mindig is elvágyott, bár nem érezte hogy hova, hogy mit szeretne, attól függetlenül tudta, hogy nem itt van a helye. Ezt valahogy a többi gyerek is ösztönösen érezte, és a szüleiken is látták, hogy másképp néznek rá, bár nem mondták a fiatalabbaknak, hogy bármi furcsa lenne a gyereken, de azért ők is tartózkodóbbak voltak. Ahogy telt az idő, Michael egyre jobban várta, hogy betöltse a 18. életévét, és megismerhesse végre a nagyvilágot. Mikor ez eljött, elköszönt a szüleitől – az apja, bár próbálta nem mutatni, fellélegzett, hogy a fiú végre itt hagyja őket, az anyja viszont könnyesre sírta a szemét. Nyílt titok volt ugyanis, hogy a fiatal nem akar visszatérni szülőfalujába, a nagy és rettegett (na jó, nem rettegték, csak mocskosnak és illetnek tartották) Városban marad örökre. Több másik korabelivel vágott neki hát az ismeretlennek, néhány ruhadarabbal, és azzal a pénzzel, amit szülei össze tudtak kuporgatni a számára, ami szintén nem volt sok, hiszen az alig egy évvel fiatalabb Levi is készült az útjára, és a családfő szeretett porontyára szánta szinte minden pénzét.
Lapos zsebbel, bár korábban étellel teli, mostanra viszont igencsak lapos batyuval, viszont mindenre elég reménnyel érkezett meg New York városába. Pénzének nagyja elment normális ruházatra – hamar kifigyelte, hogy az emberek furán néztek öltözékére – és az utazásra. Anyja mesélt neki erről a városról, és a fiú mindenképp ide akart látogatni, hiszen hallomásból tudta, hogy innen származik. Ekkoriban ért véget a 3. Világháború, amiről a fiú nem is tudott, hogy létezik, csak a körülötte lévők örvendezéséből tapasztalta meg. Belevetette magát az éjszakai életbe is, különféle ingyenes bárokba járt, ahol főleg cápázással jutott a megfelelő alkoholhoz, hiszen semmi pénze nem volt. Gyakran az utcán aludt, mivel nem volt pénze szállásra, vagy csajoknál – ugyanis hamar felfedezte az élvezetnek ezt a formáját is. Egy idő után lopni is kezdett, hogy fenntarthassa magát – sose nagyot, egy-két pénztárca, vagy női retikül. Ekkoriban ismerkedett meg a rockzenével is, amit hamar megszeretett, úgy érezte, a szívéhez szól. A bárokat is korlátozni kezdte, olyan helyekre járt, ahol ez a számára nemes, és mindent kitárgyaló műfaj szólt, főleg a régebbi fajta, de a modernt se vetette meg, csak azokat, amik szerinte nem voltak kifejezőek, semmiről, vagy pont csak a pénzről szóltak. Az, hogy gitárt szerezzen magának, végre célt adott silány életének, és elkezdett félretenni, spórolni. Sikerült állást kapjon egy hangszerboltban, ahol a számára megfelelő életet élhette.
Hamarosan egy lerozzant albérletet is megengedhetett, nem volt nagy szám, piszkos volt, málló falak, üres hűtő, rozsdás kád – de az utcánál akkor is jobb volt, és neki nem is kellett több. A kaján kívül nem költött semmire, amíg meg nem szerezte az első hat húrosát, ami mellé egy csomag cigarettát, és egy öngyújtót vásárolt, majd ment is a szobájába.
Az olcsó erősítő, és olcsó gitár első pengetésre szinte felsírt az ujjai alatt, rossz volt hallgatni, de ez sem szegte kedvét. Gyakorolni kezdett, tanácsok, könyvek nélkül, hiszen ilyesmire nem volt pénze. Az anyjára gondolt, az otthonára, azokra, akiket régen nem látott, és addig pengetett, amíg végül ujjai már szinte vérezni kezdtek. Izzadtan zihált az ágyon ülve, tudta, hogy pocsékul játszott, mégis, szabadnak érezte magát, mintha kiadta volna magából az összes csalódottságot, hiányt, és a magánya mintha egy időre elfoszlott volna. Közben a cigaretta is elfogyott. Ez napokig így ment, mindig addig játszott, amíg csak bírt, és lassan elkezdett ráérezni a dolgokra, a hangok kellemesen kezdtek csengeni, a zene betöltötte a szobát, és végre úgy érezte, tényleg az érzéseit adja át. Időközben tetoválásai lettek, ahogy a rock legendáknak, akiket istenített. Végre boldog volt, végre élvezte az életét, és azt, aki volt – erre jöttek a démonok.
Michael is a többiekkel menekült, hátán a gitárral, zsebében egy doboz cigarettával, mindent hátrahagyva. Első gondolata az volt, hogy korábbi otthonába menekül, de rájött, hogy az Amishok nem fogadnák vissza – mikor nem tért haza, megtagadta őket, ahogy ők is megtagadták őt. Mára csak egy kívülálló volt, aki nem is létezett a számukra. Így inkább egy poros kisvárosba menekült, ahol az invázió idejére csapos lett egy útszéli kis kocsmában. Az öreg tulajdonos örömmel fogadta a fiatalt, és még egy szobát is adott a számára, ahol éjszakánként alhatott, miután kitakarította a helyet, és bezárt. Hamar ráérzett a dologra, pár hónap után már szinte teljesen önállóan vezette a helyet, adta re a rendeléseket, könyvelt, sőt, néhány újítást is hozott.
Hangulatos kis italozóvá alakította a helyet, ahová idősek és fiatalok egyaránt szívesen jártak. Billiárdasztal, csocsó jelent meg a korábban reszketeg asztalok helyén, a falon Darts, hangulatos világítás, és beltéri dohányzási lehetőség egyaránt jellemezte a helyet. Bár egyszer megbírságolták őket emiatt, a hely felvirágzott, és jól jövedelmezett. A beltéri dohányzást meg kellett szüntetni, viszont egy hangulatos kis pagodát építettek, amin belül lehetőség nyílt a dohányzásra, így megőrizte a hely atmoszféráját. Michael összejött egy helybéli lánnyal, akivel komolyra fordult a dolog, de mindezen teendői mellett se felejtett el játszani, gyakorolni. Ugyan az a kopott gitárja volt, amit New Yorkból menekített, és amit jobban szeretett mindennél. Mikor a démonok invázióját leverték, sokáig őrlődött, ám végül úgy döntött, hogy visszautazik New Yorkba. Hiányzott a régi élete, a pezsgés, a hely atmoszférája, és korábbi élete, amikor sokkal szabadabb volt, kevés felelősséggel. Úgy érezte, akkoriban őszintébb volt a zenéje is, és ez bosszantotta a legjobban. Már volt pénze, amit megtakarított, és akár egy normális helyet is megengedhetett magának. Elköszönt hát mindenkitől, és ismét megindult, hátán a hathúrossal. Ahogy beélt New Yorkba, lankadt a figyelme, és elfelejtette, hogy miből is élt amikor először ide került – és ennek lett áldozata. Az utcán kilopták a zsebéből a pénzét, és mire észrevette, már semmi gyanúsat nem tapasztalt maga körül. Ismét itt volt, egyedül, minden segítség, pénz, és élelem nélkül. Egy dologban különbözött – most volt veszítenivalója. A gitárját az életénél is többre tartotta, és nem alhatott vele az utcán – elvehetik tőle, amíg alszik, vagy még rosszabb – ráesnek, és eltörik, esetleg leesik az eső, és elázik. Először az utcára ült le, és zenélni kezdett így remélve egy kis pénzt – de amit összekoldult, az ételre is kevés volt, nem hogy szállásra. Lassan beesteledett, és nem volt semmi esélye az alvásra, ezért járni kezdte az utcákat, a kis sikátorokat. Azt remélte, hogy leüthet valakit, és kirabolhatja, de ehelyett egy bandába futott, akik szintén ilyesmit terveztek. Három férfi volt, kis késekkel és egy vaskos csővel, kapucni fedte az arcukat, és Michael felé tartottak. A fiatal nem tért ki előlük, folytatta az útját, mire meglökték, majd körbeállták. Először a pénzét kérték, majd a gitárját kezdték el rángatni, mire düh lángolt fel a srácban, amit még sosem érzett. Felemelte a kezét, és megütötte az egyik srácot, minden erejét beleadva, miközben egy apró bökést észlelt az oldalán. A keze mintha csak egy narancsba ütött volna, loccsantotta szét a férfi fejét, mindent beterített az agyvelő és a vér. Ekkor nézett le, és látta, hogy a kés, amivel meg akarták bökni, lecsúszott a bőréről, és csak a pólóját szakította át. A döbbent férfiak futni kezdtek, de Michael hamar beérte őket, és mind a kettőt a falra kente. Kíméletlen volt, és miután végzett, elvette a pénzüket, és az egyik srác tisztán maradt felsőjét is – szerencsére pont a mérete volt. Az esetnek mint kiderült, volt egy szemtanúja, a Cinnamon család tagja, aki végignézte, ahogy a fiatal elintézte a Görögök három névtelen tagját. Meghívta a srácot kávézni, és elbeszélgetett vele. Végül Michael meghozta a döntését, és belépett a Maffiába. Egyrészt azért, mert élni akart, másrészt úgy érezte, itt végre meglelheti azt a gazdagságot, amit mindig is szeretett volna. Ezen felül vett egy új gitárt is, de még mindig az utcán lakott.

Képességei:  
Ellenállás első szint.
Erő első szint.

Szakértelmei:  Ért a gitárokhoz, jól játszik rajtuk, illetve mostanában ismerkedik a lőfegyverekkel. Átlagos lövész, bár sokat tud a különféle fegyverekről, gyakorlati tudása ehhez képest minimális, átlagos. (Tehát olvasott könyveket a pisztolyokról például, de nem tudna összeszerelni/megjavítani egyet se, illetve ettől még nem fog jobban lőni.)
Neveltetésének hála beszéli az angolt, az irodalmi németet, és a pennsylvaniai németet.

Privát előtörténet véleményezést kérsz:  Igen

Megjegyzések:
Gitár – egy fekete Stratocaster (american deluxe)

Elfogadva, 1100$ a kezdőtőkéd, adatlap stb, már tudod.

Név                         Michael Nikostratos
Faj                          Félisten (olimposzi)
Pénz                      25750$
Bevétel/hét             150$ (300$-150$)
Kredit                     0
Lakás/létesítmény     Kopottas kis albérlet Bronxban
Felszerelés/fegyverek      2 pisztoly (Beretta 98 elite II-sek)
Egyéb eszközök             Két gitár (egy kopott, rozsdás, és egy új, kitűnő állapotban lévő. Az utóbbi egy barátjánál pihen, minden felszerelésével. Az elsőt hurcolja magával), márkás ruhák, márkás alkalmi ruha, új mobil, hordozható zenelejátszó

Kredit:

Spoiler:

Maradt: 0 kredit

Pénz:

Spoiler:

Maradt: 24300$

Bővítés:
A legutóbbi eset után a Cinnamon család alaposan letolta Michaelt, amiért ilyen szakszerűtlenül, és a családhoz méltatlan módon járt el a biztonsági őri álmunkája közben. Ezen kívül a bíróságon is megjárta, közmunkára ítélték, és fizetésének nagyját is az államnak kellett adja. Ettől eltekintve a férfinál végre volt annyi pénz, hogy bérelhessen egy lakást, egy kétszobás kis zugot Bronxban, aminek lakbére és rezsiköltsége (+ közös költsége) havi fizetésének a felébe kerül. Ezen kívül felfrissítette ruhatárát.
+20.000$ a kaland után
- 800$ márkás alkalmi öltöny
- 100$ márkás ruhák

A kvízen elért első helyezésed jutalma az, hogy valóban Árész fattya vagy és így megkapod előnynek ezt:
Mestere minden fegyvernek, mit megérint.

Miután a kis Michael szintet lépett, kapott két kreditet, amit el is szórnék az ellenállásra. Ez azt jelenti, hogy mostantól az ellenállása:
Második szint:  kardoknak, kisebb pisztolyoknak is ellenáll.

Miután kiszabadult a föld alatti bunkerből, Michael amint elengedték, hazament, ahol felidézte ami történt vele. Szerencsére a család most nem dorgálta meg, mivel semmi rosszat nem csinált a srác, bár a fiatal maffiózót már kezdte zavarni, hogy folyton ilyen ügyekbe kerül. Ő csak meg akarta mászni a maffia ranglétráját, erre űrlények támadnak rá, feline mutánsok rugdossák, rendőrök baszogatják, és mindezek után, amikor leül sörözni, elrabolják és kísérleteznek rajta. Kezdte úgy érezni, hogy New York igen elbaszott helye a világnak. Ezen kívül feléledt benne egy képesség, amiről még semmit sem sejtett. Amikor a lőtéren gyakorolt a pisztolyával, észrevette, hogy ugrásszerűen megnőtt a pontossága, sokkal jobban bánt a fegyverrel, mint korábban - ezt a drog nem várt mellékhatásaként könyvelte el, illetve még az járt kicsin agyában, hogy csak rohadt jó tanuló, aki hamar megtanult lőni. Az igazság viszont, hogy Árész fiaként minden fegyvernek mesterévé vállt, amit megérint - kár, hogy még nem tud róla. Ezen kívül munkájából megtakarított pénzéből vett egy zenelejátszót, és egy új mobilt.

Szintlépés : +2 kredit.
Ellenállás második szint : -2 kredit.
Kvíz jutalom: Árész fiaként mestere minden fegyvernek amit megérint.

Mindezek után képességei:
Erő I. szint
Ellenállás II. szint
Árész fiaként mestere minden fegyvernek amit megérint.

A bannerversenyen elért 1.helyért 3 kredit jutalmat kapsz.

Köszönöm szépen mindenkinek, már költöm is a három kreditem, ellenállás harmadik szintre.

Tehát:
Bannerverseny : +3 kredit.
Ellenállás harmadik szint : -2 kredit.
Maradék kredit: 1

Mindezek után képességei:
Erő I. szint
Ellenállás III. szint
Árész fiaként mestere minden fegyvernek amit megérint.

A bannerversenyen elért eredményed jutalma 3 kredit.

Köszönöm mindenkinek aki rám szavazott, és a staffnak. Költekeznék is.
Bannerverseny : +3 kredit.
Normális kecó végre valahára : -2 kredit.
Regen I. szint: -2 kredit.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Maradék kredit: 0


Michael egyik távoli rokona, egy nagybácsi - persze anyagi ágon - lepte meg a családot azzal, hogy a nem is ismert unokaöccsére hagyta a házát, miután meghalt. Persze eredetileg nem is gondolt a fiúra, és nem is szerepelt az igazi önéletrajzban a srác, azonban a megfelelő ügyvéd, Michael határozott fellépése, és némi kenőpénz megfelelően változtatta meg az öreg hátrahagyott papírját. Elvégre milyen maffiozó lenne, ha évekig kuporgatna egy kicsit kevésbé lerobbant lukra, mint a mostani lakhelye volt - így végül egy igen szép, ám visszafogott lakásba költözhetett be, amiről sütött a középosztályszerűség, neki mégis megfelelt - főleg az előbbi albérlet után.

A design versenyen való indulásért, és mert csak Te fáradtál bármivel is 2 kreditet kapsz jutalmul.

Köszönöm így utólag is, és mivel mindig is utáltam spórolni, ezért vennék is egy második szintű regent magamnak.

Mindezek után képességei:
Erő I. szint
Gyógyulás II. szint
Ellenállás III. szint
Árész fiaként mestere minden fegyvernek amit megérint.

Maradék kredit: 0

Bővítés:
Miután a Család elküldte őt a Ravencroft intézményébe, annak közelében Michaelt elkábították. Magához térve ruhák és felszerelés nélkül, egy kényszerzubbonyban találta magát egy üres szobában. Rövid menekülési kísérlet után elhunyt.
Nem sokkal később a Hydra felhasználta Michaelt a kocka projectben, vagyis Michael egy klónját. Tetoválások és festett haj nélkül, idegenekkel találta magát egy szobában, majd megtudták, hogy a feladatuk megtámadni az ARMORt, ami mint kiderült, a SHIELD egy részlege. A küldetés sikertelen volt, és többen is meghaltak. A Kockában tért magához, ahol még élő társaival szétváltak, vele az egyetlen nő, Emily tartott. A szuperhumánnal együtt eljutottak egy őrökkel őrzött szobába, azonban itt elveszítették a harcot. Végül egy utolsó teleportálással a Család területére került, a Főnök irodájába. Itt elnézést kért a kellemetlenségekért, és újra a Család szolgálatába állt. Sokat dolgozott, és szorgalmas volt, amivel sikerült feltornázza magát a ranglétrán egészen a harmadik helyig. Persze a régi külsőjét is visszaszerezte, miközben értesült arról, hogy egy millió dolláros vérdíj van a fején. Nevetve ment ismét varratni, és ezúttal az arcára tetováltatott. Először a Wanted felirat került fel a homlokára, majd szép lassan a szemei alatt is megjelentek az új formák. Mivel körözés alatt áll, a felszínre se nagyon járhatott fel, nem is akart egyelőre, de keresett egy megoldást, amivel mégis megteheti ha szükséges. Így jutott maszkokhoz, amiket egyelőre még nem hord, viszont a felszínen biztos lesz rajta.

Michael új kinézete:

maszkok:

Elfogadva, bár illene felírnod az első reagba is, hogy klón vagy és újra leírni, hogy mikkel rendelkezel, mert asszem vmid nincs, mert megvetted és pont meghaltál mielőtt érvénybe léphetett volna.
Ui.:Nem látszik az új kép.