Démoni sík

Az eléggé hangtalan szavaim, bár magam alig hallottam őket, olyan halknak hatottak az előzőek után, de úgy tűnik hogy hatásosak, habár egy percig sem reménykedtem benne, de mikor nagy nehezen felemelem a tekintetemet, talán egy nagyon kis ideig enyhülést vélek felfedezni, talán... Pedig semmi jóra nem számítottam, talán túlzottan pesszimista lennék? Ettől függetlenül továbbra is félek, természetesen, de annyira nem vészes mint az előbb volt, mivel innentől legalább nyugodtan folytatódik tovább a mondandója, bár talán ez még rosszabb más tereken. Kénytelen vagyok ismét lesütni a tekintetemet, nem szeretek csalódást okozni és eléggé pocsékul érzem magam, bár mivel számomra szinte teljesen idegen személyről van szó, így annyira nagyon nem vészes, persze attól még rosszul esik, de akkor is csak most beszélek vele másodjára és hát... Így annyira nagyon mélyen nem érint meg, csak úgy " eléggé ". Az, hogy most egy évig itt kell tartózkodnom, nos nem tudom pontosan, hogy mit gondoljak róla, hiszen erről a helyről sem tudok többet, mint az apámról, maximum annyit, hogy itt legalább nem kell bujkálnom és valószínűleg éheznem, illetve fagyoskodnom sem, tehát legalább az élet alapjai megvannak, a maradék pedig nem számít, meg persze ha jól értem tanulnom kell majd néhány dolgot ami... Cinkes, nem azért, értem az ítéletét csak sosem volt valami jó fejem, így már most tartok az eredménytől, de ha már csak ennyit kell cserébe azért tennem, hogy békében lehetek, nos akkor legalább teljes erőbedobással kell majd próbálkoznom és ki tudja, hogy mi lehet még ennek az eredménye... Úgy értem... Jó, belátom, csak azért is megfogom mutatni neki, hogy nem vagyok annyira reménytelen, vagy legalább is remélem hogy addigra nem leszek, az életem annyira nem is igazán érdekel, igazán semmi sem hiányzik belőle, végül is már mindent elvesztettem amit lehet. Egy ismerős nevet hallok, majd pedig engedélyt a távozásra s ekkor tűnik fel, ahogyan magam mögé tekintek nehézkesen, hogy a kapu nyitva van. Némán megfordulok és kisétálok, továbbra is a padlót bámulva, odakint pedig megállok és egy nagyon halk sóhaj mellett megdörzsölöm a szemeimet. Mennék tovább de nem igazán tudom, hogy merre.