Cleese ház

Harry Cleese és a fiának, Fürtöskének a háza a negyedben.

Kisétáltunk a házból, én pedig feldobtam a kalapomat a fejemre, és megigazítottam a ruházatom. A férif nem nagyon akart válaszolni, de azért egy tömör mondatot kaptam még, miszerint ugyan az a nagyapánk. Megvontam a vállam, úgy érzem az is egy alkoholista szerencsétlenség lehet, mint a fater, de nem nagyon teszem már szóvá. Így is eléggé kihúztam a gyufát a Göriknél, nem akarom meg is gyújtani. Pár percet sétálunk, ahol én némaságba burkolózok, bár ha kérdeznek válaszolok. A házhoz érve elmondják, hogy szóltak a tagnak, aki vár minket az irodájában. Nem egy tipikus behajtós dolog, így, hogy a görögök emberéről beszélünk, nem mehetek be és törhetem el a kezét csak úgy, mint egy senkiházi suhancnak. Főleg, hogy úgy tűnik magas rangban van a gyerek. A kíséretünk megáll, mi pedig bemehetünk. Nem is várakoztatok senkit, megindulok kényelmes tempóban, és ha odabent látok egy liftet, akkor azzal, ha nem, akkor lépcsőzve megyek fel a harmadikra, egyenesen az irodát keresve. Még nem tudom, hogy mit mondjak, úgy érzem célszerű lenne a diplomatikus megközelítés, de valahogy sose volt erősségem a dolog. Ettől függetlenül nem lankad a lelkesedésem.

//Paci jelezte, hogy nem fog tudni írni, így szerdán lesz új kör.//

~ Csendben van ~ örült hogy a Michael nevű férfi már nem beszélt. Így azért a kettejük túlélési esélye jelentősen megnő. Már-már vidámabban is érezhetné magát, amikor az érkezéskor rossz hírt kap. Mármint, hogy várják már őket és kénytelenek ketten felmenni. Kíséret nélkül úgy, hogy az egyikük egy forrófejű szájhős aki pénzt akar behajtani, míg ő pedig az új rabszolgáját szeretné megmustrálni és ha arról van szó figyelmeztetni "Fürtöskét", hogy baja lehet ha megtartja a nőt. Rossz esélyekkel indulnak felfelé az oroszlánbarlangba, miközben neki egy darab kése van. Legalább még nem tekintik ellenségnek. Nem is szeretne eljutni arra a szintre. Patrick folyamatosan követi Michaelt, aki látszólag magabiztosan halad előre. Ő maga nem siet, nem akar feltűnősködni. Álljon először elő ő a problémájával majd fürtöskénél. Patrick ráér. Ő a második ember és a háttérben marad még.

Felszerelés:

A felfelé vezető úton próbálja felmérni a menekülési lehetőségeiket. Ablakot, más lakás ajtaját, beugrót, szemétledobót, liftet. Akármit. Már egy porral oltónak, tűzoltó tömlőnek vagy fejszének is kiváltképp örülne. Hiába próbálja a nagyképű görögre hárítani a nyitás lehetőségét az nem cselekszik, ezért Patrick kopog. Szándékosan erősebben teszi a kelleténél, majd mikor észre kéne vennie magát, hirtelen visszarántja a kezét mint aki nem is akart ilyen erővel koppintani. Az ajtónyitásnál egy pillanatra nyitva hagyja a száját, amíg végigméri a nőt. Aztán röviden csak odaveti széles vigyorral az arcán, hogy Fürtöskéhez jöttek. Aztán megindulnak befelé az oroszlán, vagy inkább Cerebros barlangjába.
- Húúú...oooáoo... - nézegette a szobrokat ahogy haladtak egyre beljebb. Amikor a nappaliba értek újra eltátotta a száját de csak egy pillanatra. Széles, kaján vigyort ültetett ki az arcára miközben pofátlanul méregette Fürtöske prostijait. - Ti görögök majdnem olyan jól tudtok élni, mint mi.  - jegyezte meg elismerően, majd ahogy tekintete találkozott Fürtöskéjével vigyázzba vágta magát. És mivel a kísérője nem szólalt meg, ő kezdett bele a mondókájába. - Szóval, odafönt keresnek egy fekete lányt aki elvileg nemrég, aki lehet hogy hozzád került. Ha igen gyorsan el kéne engedni, mert bajt hozhat a familiádra, vagy hogy hívjátok. Szóval én tudom azonosítani. Ezért hozott ide Stratos...szóval én meg JF vagyok, mint az elnök. Az amelyiket lelőtték.

Felszerelés:

A lift felvisz minket, és láthatjuk, hogy elég fullos helyen él a csávó. Számítottam egy titkárnőre vagy valamire, de ehelyett egy hostessnek tűnő csaj fogad minket. Nem hat meg, nem dugni jöttem.
- Egyrészt Fürtöskét keressük. Másképp dobhatsz egy telefonszámot. - válaszolok, mert azért mégis egy egész jó nőről beszélünk. Valószínűleg nem olcsó, de egy alkalmat azért megérhet. Miután bejutottunk, nem nagyon nézegetem a kecót, és az útmutatáshoz hűen haladok előre, amíg el nem érjük a célunkat, akiket körbevesznek a luxusprostik. Tud élni, nem csoda, hogy tartozik mindenkinek. Nem tudom, hogy köztük van-e a lopott k-rva, illetve ezek közül mennyit fizetett ki, de nem is nagyon érdekel. Mondjuk nem úgy néznek ki, mint akik nem kapnak elég pénzt.
- Kellemes családi összetalálkozás. - bólintok, úgy döntök hogy ha ilyen helyen él, akkor tényleg megérdemel egy kis tiszteletet, úgyhogy előveszem a diplomáciai képességeimet. - Sajnos, mégse azért jöttem, hogy kellemesen töltsük az időt. Tartozol a Szellemnek, és Ernestónak is. Az előbbi küldött, hogy törlesztened kellene mindkét számládat rajtam keresztül. -magyarázom, és próbálom barátságos hangnemben tenni mindezt, ne érezze se fenyegetésnek, se kényszerítésnek.
- Tulajdonképpen jól is jársz vele, nem kell ezzel vesződj, itt vagyok önkéntes futárnak. - vigyorgok, és leülök egy szabad fotelba, ha van ilyen, és leveszem a kalapomat is.- Egy scotchot elfogadnék. - bólintok a felajánlásra.

- Én vagyok a kiterjesztett garancia. - Csalt kaján vigyort az arcára Patrick, ami aztán hamar leolvadt róla amikor fürtöske a másik görög kéréseivel kezdett foglalkozni. Patrick érezte, hogy ennek még akár leszámolás is lehet ennek a vége. Mondjuk mindenki féltette volna az életét aki a két férfi közelében volt. Vagy csak Michael közelében. Tett is egy lépést oldalra, hogy eltávolodjon tőle, miközben zsebre vágta a kezét és látványosan a berendezést kezdte fürkészni, miközben nagyon is odafigyelt a két másik beszélgetőre. Tartott attól, hogy fedezékbe kell ugrania. Ebbéli aggodalma csak nőni kezdett amikor a vendéglátójuk elkezdett furcsán viselkedni. Patrick védekezően kapta maga elé a kezeit.
- Tökre megértem loncsos nagykutya. De tényleg. Ezek nem a parás csajok. Szóval, már mennék is. Tegye meg, hogy megmondja hova dobták ki az elromlott árut, meglesem és soha többet nem hall rólam. Tökre nem.

Felszerelés:

Először a néger srác beszélt, aki meg is kapta a választ, ebből már le is jött, hogy nem akar akadékoskodni a "rokon", már ha tényleg az. Nem teljesen hittem ebben az egészben, bár nem ismertem a családfám, így cáfolni se tudtam a dolgot. A lényeg, hogy amíg a kurvákkal kapcsolatban intézték az ügyeiket, hozzám fordult, és elmondta, hogy igen csak félreinformáltak, nem tartozik senkinek, satöbbi. A tipikus dolog, mindig mindenki a póstást hibáztatja. Pedig én aztán kurvára nem tehetek ezeknek a félreértéséről.
- Figyelj, rokon. - mondom higgadtan, és körbe futtatom az italom a pohár oldalán, majd belekortyolok. - Én nem vagyok békebíró, és nem ismerem az ügy részleteit. Ne engem okolj a félreértésetekért, én csak egy futár vagyok, egy postás. Nem akarok gondot sem. - dőlök hátra. - Ahogy te sem. Mi lenne, ha visszazúznék a Szellemhez, előadnám az álláspontod, és az érveidet. Persze telefonon egyszerűbb lenne az egész. - mondom, és megvonom a vállam, majd leteszem a poharam, és felállok. - De akkor maradjunk ennyiben. Megmondom Szellemnek, hogy részedről egyenlőnek tekinted a számlát. - porolom le a ruhámat indulásra készen. Nem vagyok hülye, nem fogok balhéba keveredni a görögök területén, az egyik komoly tagjukkal. - Köszönöm az italt. - teszem még hozzá mosolyogva.

Patrick csak bólintott és átvette a tabletet. Elkezdte nézegetni a képeket, miközben nagy szemeket meregetett azok láttán. Kicsit váltott egyik képről a másikra. Megnézte közelebbről és távolabbról is őket. Húzogatta a száját és közben szipogott. A nézelődés közben hallgatózott is. Kifejezetten örült annak, hogy kicsit enyhült a légkör. Sokkal jobban és gyorsabban tudott úgy gondolkodni, hogy nem érezte annak a veszélyét, hogy önhibáján kívül egy gyors gyilkosság szemtanújává válik. Arcáról azt lehetett közben leolvasni, hogy a kezdeti undor és megdöbbenés után a rosszallás vette át a helyét a fejében. Összehúzta húsos ajkait és úgy adta vissza vagy tette le az asztalra a tabletet.
- Kár érte, jó bőr volt. De ő nem az. Ami magának szerencse...szóval nekem meg tökre nem az, mert kereshetem tovább. - Azzal zsebre vágja a kezeit és kissé meghajol. - Szóval...én megyek is. Oké? További szép napot...ha nincs más.

Felszerelés:

Érezni lehetett a scotchon a minőséget, nagyon finom, zamatos utóíze volt, szinte semmi érdes, erőteljes hatása nem volt. Nem lehetett olcsó, és már az első korttyal beleszerelmesedtem. Végül felajánlotta, hogy nem muszáj visszamennem, telefonálhatok innen is, amire bólintottam.
- Köszönöm, ez nagyban meggyorsítja a feladatot. Élnék a lehetőséggel. - mondtam, és a poharamat magammal víve léptem be a szobába. Idebent valóban volt egy rádió az asztalon, amihez odaültem, és megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a Szelemmel.
- Michael vagyok. - mutatkozom be, és egyből a lényegre is térek. - Fürtöske nem hajlandó fizetni, azt mondja a te embereid rontották el az akciót, az ő információja helyes volt. Ezen kívül bizonyítékai vannak arra nézve, hogy Ernesto kurvája öngyilkosságot követett el, és a halott áruért sem hajlandó fizetni, sőt, elmondása alapján még a plusz borravalóval is túlfizette őt, szóval ezt a számlát is törlesztettnek tartja. Információ hiányában ezeket az érveket cáfolni nem tudom, szóval meggyőzni sem. Az erőszak pedig nem játszik, elfelejtettél szólni a tag rangjáról. Nem szívesen rúgatnám ki magam. További utasítások, tippek? - próbálok tömören beszélni, hogy ne húzzam az időt. Számítok rá, hogy ezek után Szellem úgy dönt, nem teljesítettem az alku rám eső részét, és ezzel az üzlet is semleges, de nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel. Sajnos ez egy ilyen halott kör volt. Szellem válaszától függetlenül, bár meghallgatom a nőt, utána kimegyek a szobából, bár még nem tudom hogyan tovább. Van még időm, és érdekelne, hogy a "rokonom" mennyire beszédes fajta, bár a vendégszeretetével sem kívánok visszaélni.

A feladatom egyik része tiszta sor, sikerült tisztáznom a rokonomat az Ernesto féle vádak alól. Ez már fél siker, de mégse elég, hogy információt kapjak a nőtől, aki hallhatóan nincs velem teljesen megelégedve. Először azt hittem, hogy nem fogja kimondani, csak utalni rá, hogy dolgozzak tovább a srácon, de tévedtem, nagyon is parancsolóan hangzik ahogy beszél. Ez egy pillanatra fellobbantja bennem a lángot, de hamar eszembe jut, hogy most van joga hozzá, hiszen ő a munkaadóm. Nem egyenlő partnerek vagyunk, egyértelműen ő szabja a feltételeket, és nekem úgy kell tennem, ha azt akarom, hogy legyen valami az egyezségünkből. Sóhajtok halkan, hogy ne hallja, mielőtt válaszolnék.
- Rendben. Majd jelentkezem. - mondom, és leteszem a telefont, miközben az ajtó felé fordulok, és ismét belekortyolok az italomba. Kimegyek, és ha ott találom Fürtöskét, akkor meg is szólítom.
- Beszéltem Szellemmel, az Ernesto ügyet tisztáztam, és elfogadták az érveidet, amik ésszerűek voltak. Ami a Szellemet illeti... nos, te is tudod, hogy nem teljesítetted az alku rád eső részét. Teljes információt ígértél, ami alapján az emberek nem csúszhattak volna el. Nem ők rontották el az akciót, hanem az információid voltak hiányosak, és így nem lehetett sikeresen megtervezni az akciót. Te is tudod, hogy amiket adtál, azok nagy része hibás, vagy lejárt volt. Az emberek pedig ezért "cseszték el", ahogyan te fogalmaztál. Vádaskodhatunk, és dobálhatjuk a labdát egymásnak, de ez nem fogja megcáfolni az igazságot. - mondom nyugodt hangon, és a végén belekortyolok az italomba, miközben végig a tagot figyelem komor, átható tekintettel. Figyelem a reakcióit, hogy valamiről árulkodik-e az arcmimikája, mondok-e olyat, ahol láthatom, hogy jó helyre találtam. Keresem a hazugság nyomait is, ha válaszol, az arcjátékát, bármit, ami elárulhatja. Mint a pókerben, most is az emberből kell olvassak, nem pedig a kártyákból.