Somalia

Afrika szarva, kifejezetten rossz hely. A hadurakból kormányzati tagok lesznek, akik hadban állnak a többi hadúrral. Éjjel a hivatalos kormányzat, nemzetközi segítséggel, uralja a repteret Mogadisuban. Nappal a kikötőt is.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Vadászat az ismeretlenre
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Helyszín:
- Mogadisu reptér. Szomália.
Jelenlévők:
- Fuchida Kenjirou
- Shawn Morris
- Theon Lupin
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Ha valaki azt mondta volna, hogy többet szívok másfél hét alatt, mint az alatt az öt év alatt, amit a légióban töltöttem, akkor az illetőt a helyszínen kiröhögöm. Szívből remélem, hogy a SHIELD soha nem áll át utazási iroda fenntartására, mert akkor hülyére perelnék őket az utasok. Mondjuk, nekem sem kellene rinyálnom, elvégre ingyen európai körutat nyertem, megjártam Jement és egy büdös rossz szót sem szólhatnék, mert pocsék volt a szállás és az utaztatás. Talán a hajó utat élveztem a legjobban. Az összekötővel tudtam beszélgetni a helyi körülményekről, Adival kapcsolatban, végül, egyetlen kérdésem maradt.
- Fenn áll-e annak a lehetősége, hogy kapcsolatban áll a Hydrával?

Mi a Cégnél tudjuk, hogy zsebdimenziókban rejtőzködik a Hydra, ezért nem találtunk eddig egyetlen komplexumot sem, ami az övék lett volna. A teleport kapu aggaszt. Nem azért, mert még nem volt dolgom ilyesmivel, hanem mert könnyen lehet, hogy a Hydra próbál befolyást szerezni a környék hadurai vagy Mudi Adi körében. Gyanúmról, egyelőre nem tettem említést, bár erősen remélem, hogy valami más fog itt közrejátszani. Amíg a hajón utaztam, időnként, még felbukkantam az összekötőmnél, hogy további képeket és adatokat kérjek a helyszínről. Kíváncsi voltam, hogy milyen körülmények között folyt az építkezés, mekkora mozgást derítettek fel a reptér körül és kell-e számolni azzal a ténnyel, hogy a hadurak valamelyike, esetleg0000000000 érdekelt abban, hogy teleport kaput üzemeltessen és azon keresztül fegyvereket csempésszen. Nem lenne butaság, ha megtudnánk győzni egy riválist, hogy rendetlenkedhetne a környéken. Ez azonban, tartok tőle, túl időigényes folyamat lenne a jelenlegi küldetéshez és jókora diplomáciai csomagot igényelne.

A hajón volt egy másik fickó is, akit időnként láttam, elképzelésem sem volt, hogy hova is jöhet, nem tűnt egy katonai attasénak. A teher hajón, ugyan neki se szolgáltak fel napernyős koktélokat, ahogyan nekem sem, szóval lelki békém, egészen odáig sértetlen volt, amíg ő is fel nem szállt a helikopterre. Amikor ez megtörtént, hiába is szóltam volna hozzá, semmit nem értett volna mondandómból. Így halvány lila elképzelésem sem volt, afelől, hogy ki ő és mit kereshet egy SHIELD akció közelében. Végül lezuhantunk a helikopterrel, mert a landolás inkább volt nevezhető zuhanásnak, semmint zökkenő mentes földet érésnek. No sebaj, ilyen ez a popszakma. Volt időm megszokni a fűtetlen repülőtől kezdve a büdös, görényszagú jemeni katonákig, szinte mindent. A lenge öltözetű, szemimplantátumos férfi, aki jött a csomagjainkért, koránt sem tűnt egy szálloda inasának. De nálam szerzett egy jó pontot, hozta a csomagomat.
- Fuchida Kenjirou.
Mutatkoztam be neki, könnyedén, egyelőre nulla tanúbizonyságát adva annak, hogy beszélem az angolt.

Theon kevesebb mint öt munkanappal az után, hogy kilépett az AIM-tól már Afrika egy távoli pontján találta magát egy ládányi cuccal. Csak ült ott hosszú percekig, majd jött érte a teherautó irány egy félreeső épület. Áram, folyóvíz, angol WC. Ezek a körülmények tökéletesen megfeleltek neki. A ládájából elővette a
VT Miltope RLC-3G számítógépet. Ellenőrizte a napelemeket és felállította a műhold átjátszót. Feltöltötte a műholdas telefonját, aktiválta és ellenőrizte a vételt. Aztán ellenőrizte a három Sonim XP3300 "mindenálló" telefont. Ezekbe fog helyi simkártyákat szerezni a következő napokban. Aztán kipakolta a GPS eszközöket és transpondereket is. Aktiválta a gépén a követő szoftvert és ellenőrizte a jeleket. Minden rendben volt. Ezt követően kivette a három pisztolyt. Átnézte, ellenőrizte őket. Végül megszámolta a készpénzét. Minden a helyén volt, jöhetett a felkészülés.
Első körben vásárolt a helyi ellátóban amerikai harctéri kaját. Borzasztó volt, de olcsó és kis helyen elfért. Emellett sikeresen kérvényezett három golyóálló mellényt. Az egyiket felvéve ki is ment a városi piacra, gyalog. Egy nap múlva érkezett vissza taxival, két AK-val, tárakkal és két láda lőszerrel, ruhákkal. Ezen kívül vásárolt három sim-kártyát. Bár a mobil átjátszó tornyok gyakran megbízhatatlanok voltak, mégis volt az országon belül szolgáltatás. A következő egy napban a karabélyokon dolgozott. Kitisztította, ahol kellett javította őket. Az elsütőbillentyű mögötti mechanikát kicsit meghajlította, hogy nehezebben járjon. Így kisebb volt a vétlen lövés esélye. Erre majd figyelmezteti a lövészpárját. Másnap átvette az igényelt páncélozott autót és kicsit átalakította. A bal hátsó ajtót feketére fújta, majd az üveget beragasztotta vastag szigetelőszalaggal.
A következő napokban lőtéren próbálta ki a fegyvereket. Aztán felkészítette a golyóálló mellényeket is. Végignézte a Checklistet. Kommunikáció, utazás, étkezés, védelem, támadás. Majd gyakorlatozással kezdte tölteni az időt, miközben térképeket és műholdfelvételeket nézett és rajzolt. Ellenőrzött és rajzolt újra. Aztán jelezték neki, hogy felgyorsították a bevetést és az elszállítandó személyek helikopterrel érkeznek. Beszállt hát a páncélozott Nissan Pathfinderbe és a helipadhez siettet. Ott megközelítette a leszálló helikoptert, gyorsan belépett az ajtóhiányos gépbe. Gyorsan megragadta a csomagokat és már szállt is le. Miután eltávolodtak a géptől és Fuchida bemutatkozott, ő is így tett.
- Doktor Morris, Fuchida Vezető ügynök. Lupin vagyok. Én felelek az önök utazásáért. - Azzal felnyitotta a Nissan csomagtartóját és betette a két táskát.

Mindössze két nappal a beszélgetés után a kért felszerelés már a laboromba is volt indulásra készen. Kicsit meg is lepődtem, mivel annyira lekötött a jelenlegi munkám, hogy el is felejtettem az utazást. Ezek után átszállítottak a reptérre, ahol gépre szállást követően Rabatba, majd Rijába utaztam. Ott nagy meglepetésemre egy luxushotel vendégeként szállhattam meg. Sosem voltam túlságosan oda az ilyen fényűző életmódért, de mindenesetre érdekes volt ezt is kipróbálni egyszer. Innen hajóra raktak. Kívülről kicsit meg volt viselve, azonban úgy tűnt. hogy szépen karban vannak tartva a fontosabb rendszerek, ami megnyugtatott. Hét órányi hajózás után helikopterre raktak. Mikor először megláttam azt hittem elájulok. A gép éppen hogy egybe volt. Ajtajai már nem voltak, ami nem éppen biztonságos. Miután az erőmmel kicsit megvizsgáltam könnyedén meg tudtam állapítani, hogy a helikoptert nagyjából csak a szigszalag és a szentlélek tarthatja egybe. Nem voltak túl fényes kilátásaim, de már túl messzire jöttem ahhoz, hogy visszaforduljak, így felszálltam. Rajtam kívül egy másik férfi is felszállt. A hajóút alatt láttam párszor, de különösebben nem foglalkoztam vele. A repülés alatt viszont hála a turbinák ördögien zúgó hangjának a saját gondolataimra sem tudtam figyelni nem hogy beszéljek a férfival. Egy kis idő után meg is érkeztünk a reptérre és szó szerinte a földnek csapódtunk, mivel a lapos kerekek nem voltak éppen alkalmasak a leszállás erejének csillapítására. Miután végre kiszálltam ebből a haláljárgányból egy szemimplantátumos férfi várt ránk és rögtön a csomagjainkért nyúlt és közben bemutatkozott.
- Dr. Shawn Morris vagyok. - Mutatkoztam be. Nem állt hirtelen szándékomba ennél többet mondani, így inkább követtem a férfit egy autóhoz, ami már be volt készítve nekünk az utazáshoz. Amint tudtam rögtön be is szálltam és vártam, hogy elindúljunk. Tudtam, hogy az említett gépezet már közel van, így egyre izgatottabbá kezdtem válni.

- Élvezni fogják az ittlétet uraim! - Jelenti ki vidáman, miközben elindította az autót, ami nem húz egy darabig maga után homokcsíkot. A finom port a helikopter keltette légörvény röptette eddig. - Ma pihenünk még egy sort, holnap indulunk. Lesz áram, víz, wc, műholdas tévé. Szinte, mint a Ritz. Mog sem rossz hely mióta közel tíz, tizenöt éve fix kormányzás van...csak még egy csomó dolog hiányzik. - bekanyarodik a ház elé, majd segít bevinni a csomagokat. Most látszik csak, hogy a bal kezét is implanttal pótolták. Odabent egy "nappaliba" vezeti két vendégét, ahol már ki van rakva néhány felszerelés. Theon lepakol, majd felkapcsolja a lámpát és végigmutat a cuccokon.
- Helyi mobilok. Csak a két másik van beprogramozva. Golyóálló mellények. Ezeket fogjuk használni, hogy ne keltsünk feltűnést. Ahogy a ruhákat is helyben vettem, hogy ne ebből ne legyen gond. A fegyverek is helyiek lesznek. Két kalasnyikov és glock pisztolyok. Doktor úr, ön kap egy pisztolyt. A biztonság kedvéért. Kérem az irataikat tegyék ki indulás előtt a dohányzó asztalra. Kapnak újakat. Egy iparmágnás megbízásából keres a doktor úr új bányaterületet. Én a sofőr, Kenjirou - ez utóbbi nevet francia hangzással mondta ki. - pedig a testőre lesz. Holnap sötétedés után indolunk. A város biztonságos, de egy privát cég testőrei kísérnek minket úgy még hatvan klikket. Az én feladatom, hogy épségben eljussanak Garoove mellé a reptérre és épségben visszajussanak ide. Sötétedés után indulunk és csak éjszaka haladunk. Kérdésük, egyéb felszerelés igényük van?

A zötyögő út, nem hozza meg a kedvemet az itt tartózkodáshoz, amikor azonban megérkezünk, valamivel jobb kedvre derülök. Az angol wc, olyan találmány, ami megkönnyíti az ember életét, pláne akkor, ha életveszélyes küldetésre indul. Még mindig mélyen hallgatok, amikor belépünk a szobába, ahol, amint az kiderül, megfogunk szállni egy kicsit. Carpe diem pre-morte. A felszerelésen végig pillantok, majd első jelét annak, hogy van mimikám, akkor mutatom, amikor Lupin, franciásan ejti nevemet. Bal szemöldököm kúszik feljebb, pár milimétert a hangzás hatására.
- Talán közös múlt van a hátunk mögött?
Teszem fel a kérdést, francia nyelven. Arról nem tudok, hogy a doktor beszél-e franciául. Habár meglep itt léte és aggodalmamnak szót is adok, szintén az ismert nyuga-európai nyelvet használva.
- Nem kaptam tájékoztatást arról, hogy civilek is lesznek a táncparketten. A szabotázshoz, nincs szükségem civil nézőkre, fölösleges kockázatot jelentenek. Szomáliában a foglyoknak nagyon rossz sora van, gondolja meg, hogy szeretne-e valóban jönni.
Harcoltam anno szomáliában, tisztában vagyok a helyiek harcias barbárságával. A kérdésre, hogy van-e szükségem valamire, válaszképpen az ágyra teszem és kinyitom a táskámat. Feltűnhet a jóféle hazai cucc, köztük a H&K MP5s, ami behatoláshoz, közelre tökéletes, Mégis megszólalok, mert van amire szükségem lenne.
- Ha éjszakai bevetésre megyük, akkor egy éjjellátóra lesz szükségem, esetleg egy AK47-essel kompatibilis éjjellátós távcsőre. Valamint megbeszélni, hogy akkor pontosan mit is akarunk csinálni a helyszínen.
Fejezem be és jelentősségteljesen a doktorra pillantok. Jó lenne pontosan tudni, hogy miért traktálnak egy civillel.

Az autóba beszállva rögtön útnak is indultunk. Bár azt reméltem, hogy rögtön arra a helyre fogunk menni, ahol a gépezet lesz, de sajnos nem így lett. Theon egy házhoz vezetett minket, majd bekísért. A helyhez képest egész normális és a legalapvetőbb szükségekkel is el van látva, így legalább ki tudom pihenni az utazás fáradalmait. Gyors eligazítást is kaptunk arról, hogy mi is fog pontosan történni. A pisztolyt magamhoz véve egy kisebb sóhaj hagyta el a számat. Nem igazán örülök, hogy fegyvert kell viselnem, de megértem az elővigyázatosságot. Mivel az AIM előtt egy fegyvergyárban dolgoztam, így volt alkalmam tesztelés céljából párat lőni. Nem mondom, hogy profi célzó vagyok, de több mint a semmi, azonban a céltáblák nemigen mozogtak és nem lőttek vissza rám, így nagyon remélem, hogy nem lesz szükség a használatára. Volt még valami, ami Theon mondandójában fura volt. Az ő tudása szerint én valami bányának keresek helyet. Úgy tűnik, hogy ő semmit sem tud a tényleges küldetésemről és valószínűleg ez így a legjobb. Fuchida megszólalása azonban kicsit jobban aggasztott. Nem tudom pontosan ki ő és honnan jött, de láthatóan neki kicsit mások az elképzelései. Abból amit mondott rögtön lejött, hogy valami katonai szervezetnek lehet a tagja, hiszen csak ilyen emberek neveznének engem civilnek. Azonban ha ennyire meggondolatlanul mond ki információkat nem hiszem, hogy sokáig lesz a szervezetének tagja. Gyorsan oda is fordulok hozzá.
- Bár láthatóan a kapott információink nem egyeznek biztosíthatom magát, hogy mind ugyanazon cél érdekében vagyunk itt. Remélhetőleg ha eljutunk a megfelelő helyszínre, akkor lesz majd ott valaki aki pontosabb információkkal fog minket ellátni. Addig is megkérném, hogy ne mondjon felesleges dolgokat. - Mondtam neki, majd leültem a kanapéra. A kérésnek megfelelően kiraktam az irataimat és magamhoz vettem Theon által összeállított felszereléseket.

- Je ne me souviens pas. - Válaszolja könnyedén mosolyogva Fuchidának. Tehát "Nem emlékszik". Aztán megcsóválja a fejét, ahogy a férfi a saját cuccait nézi át. - Mint mondtam az alsógatyájukon, zoknijukon és a cipőjükön kívül és a doki... - ekkor szó szerint Shawnra kacsint ép szemével. - felszerelésén kívül csak azt vihetjük amit én adok. Ami nem kelt feltűnést. Az AK kompatibilis éjjellátó problémás. De sisakot meg hozzá mountokat szerzek. Amúgy látom össze-vissza volt az eligazítás. Én vagyok a sofőr. A doki a tudományos főnök, maga pedig vezető ügynök a katonai parancsnok. Akkor hatolunk be amikor ön mondja. Csak éjszaka utazunk. Ha nincs más, nekem van egy kis dolgom. - Ha vannak még kérdések vagy felvetések, azokra válaszol. Aztán a szobájába sétál. Összeszedi a laptopját, a napelemeket és a műhold átjátszót. Ezeket egy műanyag ládába teszi és kicipeli a kocsihoz. Kinyitja az ajtókat, majd leszedi a belső borítást, elrejti a felszerelést és visszaapplikálja a műbőrt a helyére. Majd nyugovóra tér. Másnap megpróbálja megszerezni az éjjellátókat és az esetleges pluszban kért felszerelést a békefenntartóktól.

Láthatóan feladom elveimet, amikor bólintok Lupin szavaira. Egyéb felszerelést akkor, minek hoztam magammal? Minek fárasztottak engem odahaza, ha tudták, hogy változik a terv? Kapjam el Fishert. Megkapja a magáét, az biztos. Ugyan olyan marhaság, mint, amikor kiküldtek azért a piás oroszért és egy büdös szó nem volt róla, hogy az S.A.S. is ott lesz. Ez kész marhaság. Amikor Lupin távozik, a doktor felé fordulok és továbbra is francia nyelven, folytatom.
- Nekem semmit sem szóltak civil jelenlétről, mi lenne, ha megosztanánk egymással, hogy ki, miért is érkezett pontosan Szomáliába? Sor kerülhet fegyveres összetűzésre, nem akarok civil áldozatot.
Meg kell értenie a doktornak, hogy mindkettőnk érdeke, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba és egy csónakba szálljunk. Remélem, hogy sikerrel járok és zöld ágra tudunk vergődni. Teljesen felesleges, hogy konfliktus legyen a csapaton belül. Se én nem akarom otthagyni a fogamat és a doktornak sem kellene. Ez Szomália, fogságba se kellene esni. Ha pedig sikerül végére jutni a dologra, hogy mit is kell csinálnunk, az pedig, csak előnyünkre válhat.

Lupin gyors választ adott Fuchida felszerelésekre adott kérdésére, majd egy kisebb munkaköri leírást is adott. Látható volt, hogy mindenki kicsit más információkat kapott, ami zavaróan hat. Fuchida felém fordulva valamit franciául mondott, azonban nem túlságosan értettem.
- Sajnálom, de nem beszélek franciául. - Jeleztem neki a hiányos nyelvtudásomból fakadó problémát. Amennyiben angolul válaszol nekem rögtön válaszolok is.
- Teljesen megértem az aggodalmát, azonban nem tartom jó ötletnek itt megvitatni ezt. Jó okunk van arra, hogy itt legyünk és remélhetőleg a helyszínen pontosabb eligazítást is kapunk. Addig azonban szerintem jobb ha magunkba tartjuk amit tudunk. Lehetséges, hogy a félrevezetés szándékos volt, hiszen mint maga is mondta ez a hely veszélyes és bármi történhet velünk. Talán okkal nem akarják, hogy tudjunk mindent addig, míg meg nem érkezünk a helyszínre. - Válaszoltam neki. Tökéletesen együtt tudok érezni a férfival, hiszen engem is zavar, hogy nem tudok semmit, azonban gondolom jó okuk volt a titkolózára. Ha Fuchida nem akar tőlem mást, akkor én is keresek valami helyet magamnak ahol lepihenhetek.

A jó doktor jelzi, hogy nem érti a franciát, így megismétlem neki angolul. Azonnal érezhető lesz számára a különbség. A franciát se beszélem anyanyelvi szinten, de az angolom, még pocsékabb. Talán a japánnal is kellene próbálkoznom. A válaszától azonban nem vagyok elragadtatva. mégis, ki tartana eligazítást a helyszínen? Lupin? Ha tudna mindent, megtudná oldani a feladatot, amiért minket kettőnket küldtek ki.
- Ezt komolyan gondolja? A helyszínen nem fogunk beszélgetni, arról, hogy mit is kellene tenni. Nem teázni érkezünk, doktor, olyasmit akarunk majd csinálni, amiért a helyszín tulajdonosa nem fog repdesni az örömtől. De legyen, ahogyan gondolja, ne beszéljen a munkájáról. Viszont, ha hátráltatni próbál a munkám végrehajtásában, lefogom lőni, mint egy veszett kutyát. Ott hagyom kivérezni a szomáliai kannibáloknak, függetlenül attól, hogy honnan jött és ki fia borja.
Mondom neki, koránt sem barátságosan, mert nem fogom kockáztatni a munkámat egy olyan civil miatt, akiről nem is tudok semmit, hogy miért is jött pontosan. Ennyi erővel az ellenség embere is lehet, aki azért jött fedett sztorival, hogy hátráltassa a munkámat.
- Remélem érthető voltam?
Ezzel, én lezártnak tekintem a témát, ha akar másról beszélni, meghallgatom és válaszolok neki. Mielőtt elindulunk, szépen összepakolok. Minden olyasmit, amire szükség lehet. Még a kezeslábasomat is elteszem, legfeljebb az akció előtt fogom felvenni. A szerszámaimat is elrakom, egy bányászmérnök társaságában, semmilyen feltűnést nem fog kelteni egy táskányi szerszám. A kezeslábasom meg búvárruhának is elmegy, így aztán elsőre sem lehet gyanús.

Az a katonai konvoj, amivel a helyszín közelébe megyünk feltűnőbb, mint ezer SHIELD biléta. Jó, hogy rendőrségi díszkíséretet nem kérünk hozzá, vagy meg nem kérjük a helyieket, hogy igazítsanak útba. De soha nem lehet tudni, az is előfordulhat, hogy teljesen jó ötletnek tűnne megkérni valakit, hogy vezessen már el a régi reptérhez, szeretnénk ott körülnézni. Meg még mit nem. Miután kipakoltunk, ellenőrzöm a felszerelésemet, a szerszámaimat és a kalasnyikovot, amit Lupin szerzett, majd az egyszemes éjjellátót. A golyóállómellényt is megtekintem, hogy minden rendben van.-e. Amennyi mindent összevásárolt Lupin, kész csoda, hogy nem keltettük még fel, valami csoportosulás figyelmét, hogy mi ez a nagy karácsonyi ajándékozás. A pihenő ideje alatt Lupinhoz sétálok. Kényelmesebb, ha a francia nyelvtudásomat veszem használatba.
- Nézzük meg azt a fránya térképet és találjuk ki, hogy merről érdemes behatolni. A múltamban mesterlövész voltam, a beültetéseit elnézve lehetne behatoló, amíg én fedezem a jóféle rohamkarabéllyal. A doktor, addig mellettem lenne és várna a jelre, hogy indulhat, ha kellően elintéztük az őröket. Ismeri valaki a szomáliaiak szokásait? Segítség lenne, ha egy ünnepnapjukon kaphatnánk el a grabancukat.
Vázolom fel a tervet Lupinnak, miközben a doktorra sandítok.
- Ismeri a doktort, illetve, hogy ki küldte?

Theon palackozott vizet és MREt pakol műanyag ládába. Ezt betolja teljesen a hátsó üléssor mögé. Aztán zsebre vágta a mobiltelefonját, csőre töltötte a pisztolyát. Felvette a golyóálló mellényét. A kocsi kardántengelye mellé rejtett tokba tolja. Ezt követően a karabélyát is csőre tölti, majd duct tappel a kocsi plafonjához rögzíti közvetlenül a feje fölé. Néhány ruhát bepakol még egy ládába, közéjük rejti a műholdas telefonját, majd azt is beteszi a csomagtartóba. Ezután megvárja a konvojt és indultak. Az eseménytelen utat végig unta. Az éjszakai sivatag nem a legizgalmasabb hely. Egy idő után már az útszéli, támadásokra utaló jeleket sem figyelte csak történjen valami. De nem történt. Jött az első tervezett megálló. Beállt a kocsival, majd pisztollyal kezében kiszállt. Felderítette a helyet. A világnak ezen a felén nem bízik abban, hogy a "biztonságos ház" valóban biztonságos. Ha nem talál senkit és senki gyanúsat, akkor lefeszíti az egyik borítást az ajtóról és előveszi a laptopját. Kiteszi a motorháztetőre és aktiválja. Nagyjából ekkor érhet oda hozzá Fuchida. Theon végig rá néz amíg a férfi beszél. Ép szemének szemöldökét azonban felvonja és arckifejezése bambává válik.
- Nem beszélek portugálul. De itt vannak a műhöldképek. - válaszol tökéletes angolsággal, majd fordul a laptop felé. Majd megkerüli az autót és a hátsó ülésre mászik. Átnyúl mögé és a ládából vizet és műanyagba csomagolt műanyag kaját vesz elő. Egy adagot Fuchida elé tesz, aztán Shawnhoz sétál. - Doktor úr, egy kis étel. A kaját a tudománynak, a vizet az isteneknek köszönhetjük! - mondja mosolyogva majd visszatér Fuchidához. - Mire jutott főnök? Hogy támadunk?
A reptér Észak-Déli tájolású. A főúttól mintegy hetven kilométerre helyezkedik el keletre. A terep alapvetően sík, sziklás. A kifutókkal párhuzamosan földsáncok húzódnak, mivel korábban katonai létesítmény volt. A földsánc fölé csak az irányítótorony magasodik. Négy hangár és két raktár kapott még helyet a védett területen. Ebből az egyik hangárban észleltek nagyobb mozgást. Abból amelyik a legtávolabb esik a toronytól. Körülbelül 200 méterre. Ez után jönnek a raktárak. A műholdfelvételeken egy tucat fegyveres látszik, szerezetlenül.

Fuchida úr láthatóan elégedetlen volt a válaszomat illetően, amit utána komoly fenyegetésekkel is megerősített. Kezd egy kicsit elegem lenni ebből az egészből. Nem erre vállalkoztam. Egy olyan testőrséget adnak mellém, aki nem is tudja, hogy ki vagyok, vagy mit is kéne csinálnom. Elég gyanúsnak érzem a helyzetet, de ennek nem adok szót, így inkább csak a férfihez fordulok.
- Megértem az aggodalmát és biztosíthatom, hogy nem szándékozok a munkája útjába állni, egész addig, amíg én is végezhetem az enyémet. Tudom az is, hogy feldúlt az események miatt, mivel egy veszélyes helyen vagyunk és nem épp a legpontosabb információkkal láttak el minket, de a fenyegetés nem a legalkalmasabb módja annak, hogy ezt a problémát megoldjuk, így kérem tartózkodjon ettől, - Mondtam neki. Igyekeztem a lehető legudvariasabban közölni vele, hogy vegyen vissza az arcából, mert azzal, hogy egymást szidjuk nem fogunk előrébb jutni.
Másnap Lupin elment, hogy beszerezze a még hiányzó felszereléseket. A várakozás hosszú és stresszes volt számomra. Életembe az első alkalom volt, hogy ilyen veszélyes helyen kellett lennem, így ez nem csoda. A dolgon az sem segített, hogy már ötletem sincs mi is fog történni a következő órákban. Eddig azt gondoltam, hogy a hely ahol a gépezet van, már védelem alá van véve valami szervezet által, így nekem csak annyi a dolgom, hogy nyugodtan besétálok és elvégzem a munkámat. Ez a teória elég erősen megdőlni látszott, így természetesen a stressz szintem soha nem látott mérteket kezdett ölteni. Nem értem, hogy a katonák és különleges egységek tagjai, hogy bírják ezt. Hamarosan Lupin visszatért és két hatalmas terepjáróból álló kíséretünk is megjött. A nap már lemenőbe volt, így eljött az indulás ideje. Bepakoltuk a felszerelést az autóba. Tehát ezért mondhatták, hogy csak annyi cuccot vigyek magammal amennyit egy ember is elbír. Ezek után el is indultunk. Az út elején gyakorlatilag semmit nem lehetett látni. Az előttünk haladó jármű hatalmas port vert fel, így az teljes mértékben eltakart mindent. Csodálkoztam is, hogy Lupin vajon hogyan láthat ki, azonban ez annyira nem izgatott jelenleg. Idővel beértünk a városba. Ahhoz képest ahol én lakok legalább 100 évvel le van maradva a hely. Néhol nincs áram se, azonban első ránézésre nem tűnik olyan veszélyesnek. Persze a látszat néha csal. Végül megérkeztünk a menedék helyre, ahol megpihentünk. Lupin gyorsan átnézte a helyet, majd Fuchidával beszéltek egy kicsit valamiről. Én közbe magamhoz vettem a dolgaimat. Felöltöttem a mellényemet és a sisakomat. A fegyver már indulás óta nálam volt, ami kicsit zavart, de nem lehetett mit tenni. A felszerelésem többi része pedig az autóba pihent, mivel egyenlőre nincs szükségem rá. Lupin hozzám lépett egy kis élelmet és vizet adott nekem. Megköszöntem és elvettem tőle. Jelenleg nem voltam olyan állapotba, hogy igazán egyek. A gyomrom teljesen össze volt szorulva és kicsit émelyegtem az idegességtől, azonban megpróbáltam egy keveset enni. Nem volt olyan rossz, mint vártam, bár tény, hogy sosem voltam válogatós, illetve a munkám mellet nem igazán jutott idő főzni, így gyakran sokkal rosszabb dolgokat kényszerültem enni.

- Ebben igaza van doktor, bocsánat, de Szomália nem játszótér és nem akarom, hogy bármi is hátráltassa a küldetés végrehajtását. Szeretném, ha teljes mértékben szót fogadna az utasításaimnak, amíg harci körülmények között leszünk. Semmi kedvem megdögleni, fogságba esni meg aztán pláne nincs.
Lupin szavaira, hogy nem beszél portugálul, csak biccentek, majd ugyan úgy francia nyelven folytatom.
- Ne aggódjon, én sem. Ami a támadási terveket illeti, a torony lesz a barátunk...
Azzal a térképen a toronyra mutatok.
- Magaslati pont, könnyedén belátható a reptér, ráadásul, ha a szállítmányért akarnak jönni, tovább is lehet őket irányítani vagy éppen késleltetni a leszállást. A műholdképes jelentések alapján, nagyjából tizenkét ember van jelen állandóan. Egy éjszakai, meglepetés szerű támadással, könnyedén rajtuk üthetünk és megszerezhetjük az előnyt. Két terven gondolkodtam. Az első, én közelítem meg a tornyot és beveszem magamat az épületbe, maga addig fedez, a doktor pedig várakozik. Ha bent vagyok a toronyba, a helyzeti előny a miénk, ha sikerül riadó mentesen végrehajtani, nem is fogják sejteni, hogy a toronyban már ellenség lapul. Az első lépés sikeres végrehajtása után, jelzek maguknak és elindulnak a toronyhoz, én onnan a magammal hozott AK47-es barátommal és éjjellátó távcsővel lerendezem a potenciális bajkeverőket. A Doktor feljön hozzám a toronyba, onnantól, Ő védi a hátamat. Maga elkezdi a maradékot kisöpörni, én pedig támogatom mint orvlövész. Az őrség kisöprése után, én és a Doktor felkeressük a célpontot és végrehajtjuk a feladatunkat.
Mondom teljesen nyugalommal, majd kérdőn tekintek Lupinra, hogy van-e ellenvetése.

Theon folyamatosan bámulja Fuchida arcát. Már-már értetlenséget lehet leolvasni róla. Ha mutogat a képeken, akkor arra is vet egy pillantást. De nem bólint, csak néz. Egy szemernyi jelét sem adja annak, hogy érti mit beszélnek hozzá. Mikor a férfi kérdőn tekint rá, csak vállat von és angolul válaszol.
- Biztos jó lesz. Hiszen ön a katonai főnök. Használjon ahogy akar, csak szóljon előtte, ne érjen meglepetésként. - elmosolyodik és a doktor felé fordul. - Hé doki. A szemetet majd gyűjtsük a kocsiba. Nem lenne jó sok nyomot hagynunk. Katonai a kaja. A szemetelés meg amúgy sem környezettudatos. - Azzal visszafordul Fuchidához - Bár én tisztítottam és ellenőriztem minden fegyvert, azért a biztonság kedvéért átnézném. - Azzal Theon a kocsihoz sétál, előveszi a karabélyát és a motorháztető egy szabad felületén elkezdi szétszedni, majd összerakni.

Theon a nap hátralévő részét fegyver és felszerelés ellenőrzéssel tölti. Reméli, hogy minden rendben talál mert most már nem tudnak visszafordulni ha valami nem működne. Aztán összegyűjti a többiektől a szemetet amit az MRE ételtartó tasakjaiból maradtak. Ha valaki hozzászól egyszerűen rámosolyog az illetőre és egy-két szavas válaszokban letudja a kommunikációt. Ezzel érezteti a környezetével, hogy éppen nincs beszédes hangulatban. A sztenderd munkavégzése közbeni arckifejezése is ezt tükrözi. Az autó motorját is átnézi, ne sötétedés után kelljen szerelnie valahol az út szélén. Ha mindennel végzett de még marad ideje a napnyugtáig, kis testedzésbe kezd. Nyújtásokat végez, karhajlításokat, felüléseket. A nap nyugtának közeledtével szólal meg önerőből először.
- Uraim, indulunk. - Mondja, összeszedi még kint maradt cuccait és beül az autóba. Ha más nem nyitja ki neki a kaput, előtte azért ő kinyitja.

Lupin szavait megfogadva, átnézem a fegyvereimet, amiket hoztam és amit hozott. Csendes, nyugodt elfoglaltságot jelent ez a bevetés előtti órákban. Az ételhez alig nyúlok, erősen kétlem, hogy lenne kedvem bevacsorázni, ahogyan azt is, hogy a küldetés teljesítése után ne lenne étvágyam egy jó sajtburgerhez. A fegyverek gondos ellenőrzése után, a szerszámaimat is átnézem és ellenőrzöm. Amikor befejeztem, kicsit pihenek, igazából éppen csak szundítok egy keveset, viszonylag éberen. Aztán Lupin szavai húznak vissza a valóságba és felkelek a rögtönzött priccsről. Pocsék angol tudásommal szólok hozzá.
- Akkor kezdjük. Kinyitom a kaput.
Mondom, majd kinyitom a kaput, hogy az autóval távozhassunk pihenőhelyünkről és elindulhassunk.

- Arról nem volt szó, hogy fapados járattal érkezünk!
Mondom, mikor az autóval zötyögős területre érünk. Semmilyen prospektusban sem volt, olyasmiről szó, hogy Szomáliában nem csak putri környékek vannak, de még rázós utazásra is viszik az embereket. Amikor megérkezünk, még jó fél óránk van arra, hogy felkeljen a nap és onnantól az ellenfél is éberebb lesz. Remélhetőleg jelenleg az éjszakai őrség miatt fáradtak, illetve a pihenőben lévők még pihennek, vagy lassan ébredeznek. Amikor megáll az autó, kinyitom az ajtót, majd körülnézek és Lupinhoz szólok.
- Akkor, ahogyan megbeszéltük. Én elfoglalom a tornyot, maga addig fedez, ha jelt adok a telefonnal, akkor utánam jönnek. A toronyból előnyösen tudunk harcolni.
Maradunk a tervnél, kivételt akkor képez, ha célhangár közelében vagyunk. Bár a torony, a kommunikáció elvágása érdekében, még mindig nagyon fontos célpont. Sosem lehet tudni, hogy nem e akarnak onnan segítséget hívni, amíg mi elmaszatolunk a felderített teleport körül.
- A jelszó: Halott ember ritkán táncol. Ha elfoglaltam a tornyot, akkor a magammal vitt AK-47 segítségével fedezem az útjukat a toronyhoz. Morris, maradjon Lupin mellett és próbáljon nem meghalni.
Átveszem ruházatomra a golyóálló mellényt, amit Lupin szerzett, az AK-47-est a vállamra veszem a szíjjal, majd betárazom. Mégegyszer ellenőrzök mindent, hogy rendben van-e minden. Miután mindezekkel megvagyok, megvárom, amíg a többiek is összekészülnek, majd elindulok a sánc teteje felé. Mielőtt felérnék a tetejére, lehasalok, hogy ne vegyenek észre és körülnézek. Ha szükséges, akkor az éjjellátóval is körbekémlelek. Elsősorban az őrség mozgását és elhelyezkedését áll szándékomban kikémlelni.