Asgard-hegység

Asgard hatalmas kiterjedésű hegységrendszere, ami több országhatár mentén is található. Jelenleg mindhárom birodalom területén is áthúzódik. A hegyek veszélyesek, mert mindenféle szörnyeteg, óriások is előfodulnak errefelé. Könnyű elveszni erre és megfagyni, ha valaki eltévedt a magas ormok között, amit gyakran sújtanak hóviharok és lavinák is.


Az eredeti topic

#2 2009-08-19 18:08:00
Thordin
//Előzmény: Gyülekezőpont//

Volt, s nincs, és már meg is jelenik egy teljesen másik helyszínen hála Amorának. Havas hegyek, és hideg szél. Thordin nem épp a meleg ruháját öltötte. Meglehetősen fagyos neki a körülmény, mint időjárásban, és társaságban. Mindenki itt van. Pontosabban akikkel nem igazán akarna egy levegőt szívni. A törpe, a viharóriás, a halandó, a sárkány, és testvére.
Nagyszerűen indul az egész, mivel egyedül Laaksonan az, akivel hajlandó tárgyalni. A korábban derekára kötözött sisakot, most leveszi és fejére helyezi. Szemét bántja a hűvös szél, és arcát is. Talán valamelyest megvédi őt a vértje egyik darabja. Most igazán sajnálja, hogy nincs nála Aesa meleg ruházata, amit legutóbb adott. Körbe néz a férfi, és nem sok mindent lát. Semmi bíztatót. Testvére felé fordul.

<-Nekem nem ismerős a hely...

Mondja, csak annyira hangosan, hogy az hallja aki igazán hegyezi a fülét.
Kardja markolatához nyúl, és lekezelő pillantásokat vet a számára nem kívánatos személyek felé. Míg várja Laak válaszát, vagy észrevételét, tesz előre pár lépés, és a havas hágókat tekinti meg a távolból. Kissé kételkedik abban, hogy ez a terv sikerülni fog. Olyanokkal van együtt, kikkel nem tud, vagy is nem hajlandó együtt működni, és nem látja azt, hogy bármi is sikerülne ha velük van. Egy elkeseredett sóhajt ereszt, és elő veszi kardját. Elővigyázatosság. Főleg „társai” miatt. Nem bízik senkiben, csak öccsében.


#3 2009-08-19 21:08:08
Vutha
//előzmény: Gyülekezőpont//

Az egyik csaj felkapja a vizet kicsit... villámok meg minden, mire egy ásítás tőlem a válasz... Thor kölyke, vagy tapnyalója. Nem érdekel, hogy melyik is.
„- Mennyi baja van az asgardi kölyök korú csajoknak... biztos nem nyom az ágyba elégszer kan, mert akkor ott hangoskodnál inkább, csak máshogy...-” jegyzem meg démon nyelven.
< - ohh ti eme nyelvet nem értitek... valahogy mindig elfelejtem, csak tudnám, hogy miért - > vonok vállat majd folytatom < - csak annyit mondtam, hogy mennyire boldoggá tesz, hogy látom, hogy szóvá teszed, hogy, hogyis mondjam. Meg is van, szóval, hogy mennyire boldognak kéne lennünk, hogy eme földet taposhatjuk. - > megjátszott udvariassággal beszélek. < - Halandók léte nem érdekel. Tőlem élhetnek is és halhatnak is. Csak ti vagytok, akik irtjátok őket -> Amorára pillantok ezek után.
< - Egy királyság, vagy három, az számotokra Asgardiaknak mindegy. Képtelenek vagytok a békés életre, ahogy mi sárkányok is... - > Egy villanás és totál máshol vagyunk...
< - ...Na meg mellékes is... - > morgom miközben végig nézek a csapaton. Thordinra nézek, még mielőtt elhanyagolva érezné magát.
< - Tanulj meg hallgatni kölyök, s akkor túléled az éjszakákat. - > majd a többiekre pillantok.
< - Rögtön indulhatunk is. - > Ezzel a Törphöz sétálok. Most lenne jó valódi kinézetem, s akkor nem lenne nagy vita se, hogy a kis töp a vízben landol, de most ésszel kell megoldani a helyzetet. A folyóhoz sétálok, s leveszem a sisakom, majd egy kis vizet merek bele. Lassan visszasétálok a többiekhez, majd nemes egyszerűséggel nyakon öntöm a törpöt.
< - Remélem ennyi elég, hogy kijózanodj egy kicsit. Nincs kedvem a vízbe dobni, majd kihalászgatni, arra meg nem hiszem, hogy van időnk, hogy kijózanodj! De ha maradunk a végén, akkor a vendégem leszel egy jó italra, ami épp akkor neked jól esik - > vigyorgok, miközben kirázom a sisakom, majd visszaveszem. Persze készen állok arra, hogy a morcos törp elől félre ugráljak


#4 2009-08-19 23:27:24
Trisa
//Még a gyülekezőn//

Nyugodtan hallgatom a többieket, miközben elfog egy olyan érzés, hogy engem itt nem sokan látnak szívesen. Nem hibáztatom őket, én sem készültem fel arra hogy egy ilyen helyre fogok keveredni, ennyi nagy erejű lény közé. Ahogy nyugodtan állok, egyszer csak a törpre vetül a figyelmem. Felé is fordul ahogy elnézi őt, kezeit karba teszi és úgy hallgatja.
< - Vigyázz a szádra picur mert még a végén oda a csodaszép tarajod. >
Mondom neki fenyegetően és komoly hangon, hogy tudja, nem viccelek. Nem vagyok én olyan olcsó nőcske, aki hagyja az efféle sértéseket. E közben Murhal is igen csak feldühíti magát, amiből én nem sok jót nézek ki ami a jövőt illeti, és a törp kárára ez be is bizonyosodik talán. Ekkor figyelmemet felkelti Vutha szövege, amit egy teljesen más nyelven mond, igaz egy szót sem értek belőle, de különösen hangzik, bár egy szót sem szólok továbbra.

//Asgard-hegység//

Hamarosan egy villanás kíséretében mindenki egy teljesen másik helyre kerül. Megcsap a hírtelen hideg, és hírtelen libabőrössé válok. Mutáns erőmből adódóan nem szeretem a hideget, így át is karolom magamat, miközben tenyereimen halvány lángot hozok létre.
< - Arról nem volt szó hogy az északi sarkra jövünk. >
Bököm ki, bár nem tudom hogy ki hogyan fog reagálni erre a viccnek szánt kijelentésemre, ahogy eddig elnéztem a társulatot túl komolyak ahhoz hogy ezt értékelni tudják, úgyhogy sokat nem is várok tőlük. Egyikük eközben próbálja kijózanítani a törpöt amin aztán elkuncogom magamat halkan.
< - Na és akkor innen merre tovább? >
Vonom őket kérdőre, hiszen én még New Jersey –ben sem tudnék eligazodni egy könnyen, igaz csak azért mert nem nagyon ismerem azt a helyet, ahogyan ezt sem.


#5 2009-08-20 07:22:54
Henry White
//Előzmény:Gyülekezőpont//

Az alkalmi társaink igen csak veszélyesek. Nem túl jó ötlet hátat fordítani nekik, még a végén ellenünk fordulnak. Egy rövid teleportálás után a hegyekben találjuk magunkat. mielőtt bármit is szólnék az oldalamon logó táskából előveszem Aesa köpenyeit. Egyet átnyújtok Thordinnak egyet pedig magamra kanyarítok.
körbejárom a helyet ahová Amora küldött minket, de nem ismerős. Azt mondta keressük Leif-et. De nem hogy a férfit más ismerős pontot sem látok.

<-Nekem sem ismerős a hely...->

Válaszolok Thodinnak, közben azon gondolkozok hogy miért nem küldött minket a sereg többi részéhez, miért egy mindenkinek ismeretlen helyet választott Amora.
A halandó kérdésére csak vállat vonok. Pontosan annyira nem tudom hogy merre vagyunk mint ő. Szorosabbra tekerem a köpenyt magam körül és visszalépek Thordin mellé.


#6 2009-08-20 14:45:44
Björnulf
Mint tudjuk, Björnulfnak, és általában a harcosok többségének két gyengéje van. Az egyik az alkohol, a másik a nők. Ha a kettőt vegyítjük, érdekes történetek keverednek ki belőle. Ilyen volt az a régi történet, ami az egyik Ragnarök alatt történt, amikor még a szakálla alig ért a mellkasáig, és még Thor oldalán harcolt a dicsőségért. Ekkor döntött úgy, hogy bevédi a számára legbecsesebb helyet: a söröspincét. Csak ivott és ivott, egy még korábban levágott ellenfele koponyájából.
És egyszerre ketten teremtek meg a hordók között. Két Loki-párti, akik úgy gondolták, hogy egy részeg törpével könnyen elbánnak. Az egyiküknek, a férfinek, ez volt az utolsó tévedése, a nőnek még volt néhány az életében, miután elesett volna egy kard által. A nagydarab harcos az első csapás alatt odaveszett: lábait derékból szelte le a törp fejszéje. Az asszony viszont derekasan küzdött, elnyújtva a párbajt, akár a végtelenségig. Hordókat szúztak szét egymáson, vedelték a belőle kifolyó sört, és órákkal később csak azért harcoltak, hogy minél nagyobb kárt okozzanak a berendezésben. Egy összeakadásuk közben mindketten megcsúsztak a lucskos talajon, és egymásra zuhantak. Hát így esett, hogy egy harcos asszony a csata során megesett a söröspincében.

Ámbár most se söröspince nincs, se részeg nő, aki megkívánná a törpét, de a tüzes halandó menyecske, és egy óriás lába érdekes dolgokat szülhet a maga nemében.
Így hát, Björnulf épp egy az előzőhöz hasonló, teljesen egyértelmű mondattal kedveskedne Trisának, amikor észreveszi a felé rohanó óriást. A lábát kikerülni nem tudja már, csak hárítani, de a benne lévő lendület és erő elég ahhoz, hogy feldöntse.
A háta már Asgard hegység havába érkezett le, és ott gördült tovább egész testével.
<- Hogy goblinok fajtalankodjanak, a kivájt szëmű holláddal, të mocskos kurafi! -> harsogja a törpe, miközben felpattan, és lekapja hátáról Gormastridot. Már épp nekirontana az óriásnak, amikor Vutha jóvoltából kap egy sisak vizet a nyakába. Először a meglepetéstől, aztán a fellobbanó dühtől üvölt, oly’ hangosan, hogy a szomszédos erdő szélső fáiról riadtan felrebbennek a madarak. Lendületből megperdül, és vízszintes vágással próbálja meg kettészelni a féldémont.


#7 2009-08-20 15:21:04
Thorhalla
Amíg várakoztok egy csoport fa takarásában Vutha elment azért, hogy a sisakjába jeges vízzel le tudja locsolni a törpét mindez sikerült is neki. Ezen idő alatt semmit sem láttok, semmilyen mozgás, semmi egyszerűen a hidegen kívül. Ám amikor a törpe előkapta a fejszéjét, hogy a féldémonnak rohanjon felüvölt, a társaság ekkor láthatott meg egy árny mozgását a fák között, amikor Björnult lecsapott Vuthára az árny előrelendült és blokkolta a fejszét mielőtt az elérte volna a társát. Egy barnahajú férfi állította meg a pengét, kissé lihegett attól, hogy egy kisebb sprintet le kellett vágnia ahhoz, hogy ideérjen. Laaksonen és Thordin felismerték benne Leif-et. Az egykezes kardja pengéjével állította meg a törpe fejszéjét, majd pedig lökte kissé hátrébb azt. Murhal, Björnulf és Vutha számára sem volt ismeretlen a férfi. A törpe képezte még annak idején a férfit, a másik kettő pedig néhányszor látta korábban Loki kastélyában a férfit.
< - ELÉG! – csattant fel. – Viharóriások, törpék, féldémonok, asgardiak, Asgardra térjetek már észre! Leif Manderakson vagyok azoknak, akik még nem ismernek. Unokaöcséim! – biccentett a két Asgardi felé. – Mester! – ez Björnulf-nak ment. – Vutha, milyen régen nem láttalak, Murhal, ez rád is igaz. >
Ekkor fordult Trisa felé és hajolt meg a nő felé, majd pedig kinyúlt a keze után és, ha a nő nem húzta el, akkor egy csókot lehelt rá és mosolyogva pillantott rá.
< - És persze üdvözlöm a gyönyörű hölgyet is – mondta, majd visszanézett a többiekre. – Ha nem kapunk vihart, akkor úgy egy napnyi járóföldre vagyunk a várostól, ahova tartunk. Túlságosan feltűnő lett volna, ha pontosan elé teleportálnak titeket, főleg, hogy a fő sereg is gyalog érkezik, illetve griff háton, hogy ne legyen túlságosan feltűnő. Az utóbbi napokban az ellenség jó pár egységet visszavont a városhoz, gyülekeznek, hogy támadást indítsanak a hozzájuk legközelebb álló területekhez. Amennyire tudjuk a napokban felkeresték Svartalfheim királynőjét is, hogy csatlakozzon hozzájuk, de az elutasította, a szövetségüket, akárcsak Alfheim uralkodója is. A jégóriások úgyszintén nem álltak velük szóba, Fenrirék részéről pedig továbbra is a szokásos áll fenn, hogy továbbra is vadásznak rájuk is. Tőlünk senki sem csatlakozott hozzájuk, így a felállás ugyanaz, a tizenkét egykori hadvezér és az embereik. >
Ezzel rátok néz és int, majd pedig elindult gyalog a hegyek felé.

Leif:



#8 2009-08-20 15:53:52
Thordin
Thordin egy mosoly kíséretében átveszi Laaktől a köpenyt, amit egy halk „köszönöm” kísér. Magára teríti, és egy pillanatig némán melegíti fel testét. Asgardi ide, vagy oda a hőmérsékletre nem imunis. Miután kissé kellemesebb állapotban van, Maga mögé néz, kezében még a mindig erősen megmarkolt kard társaságában. A törpe és az óriás civakodására mit sem figyel, Thordin számára csak jó, ha kiirtják egymást. De ezt egy férfi megakadályozza. Egy ismerős arc. Leif köszöntésére, Thordin is biccent, bár kissé elhúzza a száját. Szerette volna, ha a törpe végez az óriással. Epikus csata lett volna. Asgard valóban legmagasabb teremtménye, és legkisebbike. Mulattató lehetett volna. Egy alig látható mosoly is kíséri a fejcsóválást. Ám mikor a harcos nagybátyja a többiek felé is köszön, mint ismerősök, eléggé morcos lesz az asgardi. Tudta, hogy Thorhalla oldalát erősíti, de ezt azért nehéz megemészteni. Ha nem lenne családtag, talán... talán már a harcias Thordin neki is ment volna. Leif szavait meghallgatván már érti, hogy mért nem közelebb vitték őket a bázisra. De elfogadni... az már egy másik dolog.

~Ha nagybátyám nem lenne az aki, akkor lehet fejét vettem volna. De családtag. A család a legfontosabb. Legyen akármilyen, szeretni kell. Laaksonan is Loki mellett volt. Apám is a kastélyba küldött, és most Leif. Valahogy mindenki Loki, és az örökös mellet van. Csak anyám nem, de nem döbbennék meg, ha másképp lenne. Viszont ettől függetlenül, szeretem őket. Szeretem? Nem csak kell? Na de Leif más... és Laak is. Nem olyannak ismertem meg őket, akik tényleg Loki eszméit követik már. Az asgardiak változhatnak. Tehát egy esélyt mindenki megérdemel. Árg... de ezek nem! Vu...Vutha? Igen.... Vutha, és a törpe, na meg az óriás. Szánalmasak. Viszont udvari bohócnak kiválóak. De inkább Hela kezében látnám őket.
…nem tudom elfogadni, hogy ide tett le bennünket Amora... mért nem a csatamezőre. Ez... úgy érzem gyávaság... Kivont fegyverrel kellett volna azonnal támadni. Amint Leif is mondta, nem lehet olyan erős Herak és serege. Megtagadták velük a szövetséget a világok. Így pedig esélytelen a győzelem számukra. Most megbosszulom, hogy elrabolta szüleim, és fejét üttetem. Megfogadtam, hogy végzek vele, és a hadvezérekkel. Ez így is lesz. Betartom amit ígértem.

Ezzel ökölbe szorul keze, és magabiztos léptekkel megy rokona után. Érdekelné, hogy a férfi vajon milyen ágról is tiszteli meg Thordint, ezért kicsit gyorsít is a tempón a harcos. Megpróbál nagybátyja mellé érni, egy kicsit lehagyva Laaket, ha ő nem követi testvérét.
Mikor beéri, a tempót tartva, a férfire tekint, és egy darabig nem szól. Néha egy-egy kósza pillantással néz maga mögé Thor szolgálója, hogy bizonyosodjon arról, a „társai” nem sántikálnak semmi rosszban. Majd végül megszólal.

<-Leif... tudom, talán nem a legjobb időzítés, de mesélnél nekem, hogy mit is tudsz családomról? Kinek az ágáról vagy a rokonom? Nem sok mindent tudok a családfámról.


#9 2009-08-20 20:45:57
Trisa
Alig értünk ide máris kicsapnák a balhét a férfiak… tipikus harcias természet. Felsóhajtok és megingatom a fejemet. A törp kap egy adag vizet a fejére is józanítás képen, amin pont jókor jön, mert épp rá akart volna támadni Murhalra, amihez persze lett volna nekem is szavam, és akkor nem csak a taraja égett volna le… Szerencsére azonban valahol hírtelen a semmiből valaki más is előbukkant, aki véglegesen megakadályozta a támadást. Azután szépen köszönt mindannyiunkat miután már lecsillapodtak a kedélyek. Mikor kezet nyújt felé, én is kinyújtom, arcomon pedig egy halvány mosoly húzódik a számra.
~Végre egy értelmes alak.~
Szalad át a fejemben a gondolat, persze ez nem azt jelenti hogy Murhal drágám nem az, de most őt is eléggé elkapta a harci láz ahogyan elnézem őt, sajnos. Mikor Leif felvázolja a dolgokat, és elindul, nyugodtan haladok, közben egy ismerős néven kezdek el gondolni.
~Fenrir… ő nem az a viking farkas alakú isten? Aki annak a másiknak leharapta a kezét?~
Elmélkedek el magamban, ami igen csak meg is látszik rajtam. Még régebben mitológiákból hallottam róla ezt azt, de igazából túl sok dolog nem ragadt meg belőle, csak annyi hogy szegényt mindig láncra akarták verni, mert a többi isten félt tőle, és végül sikerült is nekik harmadjára, ami egyik harc istenük karjába került… legalábbis számomra ennyi maradt meg az egészből.


#10 2009-08-20 23:50:30
Vutha
A kis törpöcske támadásba lendül, előbb az óriás ellen, majd pedig ellenem, de ekkor megjelenik egy alak és a támadás meghiusu. Egy kis idő beletellik, mire felismerem az Asgardit. Régen volt már, vagy csak nekem volt olyan hosszú idő, az amit Midgardon kellett töltenem? Mindegy is, lényeg, hogy látom újra, eme kölyköt, s minden jel szerint jól van.
< - Hát Én észnél vagyok még. Bár Midgardon töltött idő után kitudja... - > mondom könnyedén, majd folytatom < - elég régen, de majd egyszer beszélünk az eltelt időben történtekről is. - > fogom rövidre, s hallgatom amit mond.
< - Leif. Kain vagy más Sárkány átjött azóta csapattal Asgardra? Vagy van olyan szerencsénk, hogy a fajtám nem támogatja eme tizenkettőt? - > teszem fel az engem érdeklő kérdést, melyre remélem, hogy nem a válasz, s akkor valóban lesz egy könnyed kis öldöklésünk, aztán meg mehetünk is a dolgunkra. Megindulok utána, s tartom a tempót. Nem igazán érdekel, hogy mit akar a Thor párti, ahogy az se, hogy él e, vagy sem. Bár most a küldetés miatt sajnos fontos volt még ennek az élete is... egyenlőre legalábbis.


#11 2009-08-21 08:47:59
Henry White
A röpke kis közjátékot, a törpe és a sárkány főszereplésével, Leif közbe lépése akadályozza meg. Nem mintha bántam volna ha egymásnak esnének. Egy porcikám sem kívánja ezek társaságát, bár régen én is hozzájuk hasonló voltam. Úgy tűnik tényleg a változás útjára léptem.

Leif elmondja az okot hogy miért nem a sereggel tartunk. Még mindig hibádzik itt valami. A sereghez is vihettek volna minket, akkor együtt is elérhettük volna a várost. Lehet hogy csak túl bonyolítom a dolgokat, ha mindenben valami célt keresek.
Felzárkózok az induló Thordin mellé, aki épp a rokoni kapcsolatról kérdezi Leif-t. Ami összeköti őket...és engem is. Némán hallgatom a választ, de nem érdekel annyira. Elég azt megemésztenem hogy lett egy apám és egy bátyám. Több rokonra nem vágyok egyenlőre.


#12 2009-08-22 02:28:39
Björnulf
A törpe meglepetten néz a hirtelen elé termő kardra, majd égtelen haragra gyúl, és válogatott szitkokat vág a közbelépő fejéhez.
<- Leif Manderakson, hogy mërészëlëd, te utolsó, sënkiházi szukafattya?! – üvölt Björnulf magából kikelve - Mit mondottam én nëkëd arrul, hogy nëm ugrunk be, ha Hrjotr lecsap?! Te szarbul gyúrt gënnyvájling, hát të is olyan ostoba vagy mint, az a ragyaverte családot, he?!>
Látszik, hogy hatott a hidegzuhany, mert csak Leif lába elé köp, elrakja a fejszéjét, és morogva arrébb sétál. Érdekes módon a haja egy cseppet sem vesztett tartásából, pedig egy ekkora taréj már rég lekonyult volna.
Mogorván tart a csapattal, és dühödten konstatálja, hogy a legfontosabb dolgot senki nem kérdezte meg.
<-Hát mindőtöknëk annyi ëszë van, mint egy rakás lószarnak, he? – kérdezi az ideiglenes társaitól. – Hát ki a francos jégverés kérdëzi má’ meg ëttől a kurafitó’, hogy ki ellen is megyünk?! Hogy a család, hogy démonok... - gúnyolódik Vuthára, meg Thordinra tekintve. - Kit érdëkël?! Leif, te parazita, mondjad mëg, hogy ki az a tizënkëttő, mër’ këttéhasítalak! És aztat is, hogy hun van a sërëg? Vagy ënnyiën mëgyünk szétcsapni aközött a tucatpatkány között?>


#13 2009-08-22 10:56:34
Thorhalla
Lassan haladtok a hóban, mert igen nagy, még a legmagasabb embernek is legalább a combja közepéig ér, így Björnulf az, akinek a legnehezebb a haladás eme feltételek mellett. Leif könnyedén halad, mintha teljesen hozzá lenne szokva az ilyen körülményekhez. Hátrapillantott, amikor Thordin megszólalt. Vett egy mély levegőt és megcsóválta a fejét, igazából azt hitte, hogy a bemutatkozás elég lesz és, hogy ebben a helyzetben teljesen más kérdést fog kapni. Lesújtó pillantást tett Vutha felé, amikor az megszólalt, majd pedig felnevetett, amikor Björnulf hozta a szokásos formáját és hangosan harsogott.
< - Mivel úgyis van elég időnk, amíg odaérek minden kérdésre válaszolok, és had jegyezzem meg, hogy jellemző, hogy ki kérdezte a lényeget – mondta. – Apátok bátyja vagyok, a család többi részére igazából már nem érdemes semmilyen szót vesztegetni, ugyanis már mindannyian Hela birodalmában vannak, csak mi ketten maradtuk életben, hogy anyáitok családjaiból kik vannak életben még, vagy kik nincsenek fogalmam sincs. Elég régen nem beszéltem senkivel sem a családból egészen addig, amíg fel nem támadtunk a halálunk után. Gyengék vagytok Vutha – vonta meg a vállát Leif a kérdésre. – Még ha lennének is, sem érnének vele túlságosan sokat. Mindig is túlságosan túlbecsültétek magatokat és ez lett a vesztetek. Thorék az utolsó csapatukat maroknyian őrölték fel – mosolyodott el gonoszul. – Ennyit arról, hogy milyen nagy harcosok vagytok. Az időtök lejárt démon bármennyire is rosszul hangzik neked. Björnulf… annak ellenére, hogy jelenleg te vagy az egyetlen, akinek Halla engedi, hogy ragadványnéven hívd, Blomelda ha jól emlékszem, „Tűzvirág”, passzol hozzá, ó de még mennyire – megint felnevetett, mintha egy kellemes emlék jutott volna az eszébe, majd pedig elkomorult. – Szóval azok tizenketten…
Ekkor értettek egy kisebb vízfolyáshoz, ami valaha az lehetett, ma pedig egy kellemesen befagyott rész. Amint odaértetek mielőtt ráléptetek volna erre a részre egy hatalmas nyomot láttatok a földön, farkas nyom volt, nem volt nehéz erre rájönni. Trisa ha látott a földön normális farkas nyomot, vagy nagy kutya nyomát, akkor azok apróak voltak ehhez képest. Ezek ugyanis úgy nagyságra saccolva egy három méter magas és ehhez tartozó hosszú állathoz tartoztak. Leif idegesen nézett körbe, majd pedig elindult a fagyott patakon felfele a hegyek irányába.
< - Nem kellene ezen a helyen lennie Fenrir egyik fattyának sem – jegyezte meg bosszúsan. – Visszatérve a hadvezérekre. Egy elfük van, egy sötét elf, mind a ketten nők. Egy fél jégóriás, nem Skurge-re gondolok, egy jégóriás, egy törpe nő, őt bizonyára Björnulf ismeri, hisz egy volt csak Loki-nál. Kettő mágiahasználó, asgardi nők, a többiek pedig harcosok és férfiak. A sötét elf, íjász, nagyszerű célzó és roppantul szadista, Firiel a neve, ha emlékszik valaki rá. A sima elf, Ealrian karddal és pajzzsal harcol, igazán jó taktikus, hátulról irányítja az embereit, de ha kivonul a harctérre, akkor mindig az elsősorban szoktuk látni miközben hatalmas pusztítást végez. A gyengéjük ugyanaz, mint általában, érzékenyebbek a fémekre, egyik sem mágiahasználó, így a mágiájukat ez nem érinti. Ott van Harek, egyszerű harcos volt korábban, amíg el nem lopta Laaksonen anyjának erejét, azóta mágiahasználó is, noha fogalmunk sincs mire is képes azóta. Jelenleg ő vezeti a tizenkét hadvezért. Aztán ott van még Hrimnir, a cirka nyolc méter magas jégóriás förtelem, saját alakjában természetesen. Arda, a törpe harcos nő, lehet, hogy kicsi, de van olyan veszedelmes bestia, mint ez itt velünk. Ingun, varázslónő, képes gyógyításra, ezenfelül a természeti erőknek parancsol és kis mértékben a viharoknak is, ha a csata kellős közepén hóvihar lesz, rá kell gondolnunk, őt könnyű felismerni, hosszú hófehér haj és jellemzően imád kérkedni vele, hogy egy ideig Loki ágyasa volt… bár kit nem kapott meg Loki? – tette fel a költői kérdést. – Swanhild, ő is mágiahasználó, bár ő maga a fekete mágiát használja előszeretettel. Valamilyen szinten nekromancia, a megengedett határokon belül persze, érzelembefolyásolás és illúziók. Aztán jön Bera és Bard, ikertestvérek, mind a ketten harcosok, Bard az ikerhúga testőre is egyben, mind a ketten vágófegyvereket használnak, Bera egykezes kard, míg a bátyja pallos. Aztán ott van Floki, egy félig jégóriás, félig asgardi személy, feltűnt nektek, hogy ezek mennyire elszaporodtak az utóbbi időben? Könnyű megismerni, ugyanis van olyan magas, mint Skurge, csak éppen teljes vértben jár, halálfejes sisakkal, övvel és kardmarkolattal. Egyszerű harcos szerencsére, bár az ereje és brutalitása eléggé híres. Hæfnir, harcos csak, neki is jó a stratégiai érzéke, könnyű megismerni, ha feltűnik, ugyanis a hollók mindig ott vannak a közelében, vállán. És valamilyen szinten még képes is irányítani őket. És végül Ottar, ő végképp csak harcos, kard, és pajzs kombináció, talán a leggyengébb, az emberei fanatikusan rajonganak érte és semmi pénzért, hatalomért nem hagynák el őt. Röviden ennyi lenne… valaki még valamire kíváncsi? És persze nem ennyien megyünk, de mindenki más irányból közelíti meg a várost, ezenfelül a csoport egy része behatol a városba majd a föld alatti járatokon, szóval nem mindenki fog a fő csoporthoz csatlakozni, ha odaértünk…


#14 2009-08-22 11:31:10
Trisa
Lassan egy befagyott folyóhoz érünk, amin egy hatalmas tappancs nyomot látunk. Elképedve nézem azt, hatalmas. Rögtön be is ugrik hogy az vajon kié lehet.
~Fenrir nem lehet messze.~
Csak ennyi szalad át a fejemen, majd tovább hallgatom amit Leif mond, hogy kikkel kell majd szembeszállnunk. egyiküket sem ismerem, de a jég gólemekkel talán nem lenne nehéz dolgom elbánni. Hiszen ha itt is úgy vannak a dolgok, ahogy a földön, hogy a gólemek, az elemüknek anyagából épül fel a testük, akkor azokból könnyedén és gyorsan vízzé tudnám olvasztani. Na de majd később úgy is eldől hogy mi lesz. Vannak itt még elfek, gyógyítók harcosok, és minden más.
< - Szép vegyes társaság. >
Jegyzem meg csak úgy, a földön nincs ennyi féle-fajta ember. Vannak erősek és gyengék, és körülbelül itt ki is fujt a lista.
< - Hihetetlen ez az Asgardi világ, eddig el sem tudtam volna képzelni egy ilyen helyet, azt hittem hogy ezek mind csak mesék, de most hogy itt vagyok, csak tátom a számat. Volna egy kevésbé ideillő kérdésem viszont Leif. Amik itt valóság, mi azt otthon mind csak mítoszként, legendaként ismerünk, de mégis a földön ezek az itteni dolgok hogyan terjedtek el? Asgardiak menntek a földre és ők meséltek az embereknek ezekről a dolgokról, amik aztán még mai napig is ennyire ismertek ott? Vagy hogyan szereztünk mi emberek tudomást az itteni dolgokról? >
Kérdem tőle kíváncsian miközben mellé zárkózom fel, egyszerűen csak kíváncsi vagyok arra hogy az ami nálunk csak mese, honnan juthatott az emberek eszébe, ami itt a kemény valóság?


#15 2009-08-22 12:12:26
Henry White
Igencsak botladozok a térdemig érő hóban, de tartom a lépést Leif-el. A családi kérdésre csak megrázza a fejét. Nyilván nem ezt a kérdést várta, de azért válaszol rá. Tudomásul veszem az újabb rokont. Félrerakom a többi mellé. Majd csak megemésztem ezt az egészet.
Lassan de biztosan haladunk. Elérünk egy befagyott tavacskához, ami mellett egy farkas nyom árulkodik arról hogy mégsem olyan kihalt ez a terület.
Az információt a hadvezérekről úgy ahogy megjegyzem. Leginkább a varázshasználókról szólókat vésem az eszembe. Igencsak veszélyesek lehetnek a csatában. Ahogy látom én vagyok az egyedüli mágus, volt mágus, akinek van némi fogalma a mágiáról. Persze tévedhetek is.

<-Gondolom mi leszünk az a bizonyos csapat aki behatol a városba?>

Kérdezem Leifet. Elég nyilvánvaló hisz ő járatos városban. Ráadásul kém szerepét is betöltötte, ő juttatott ki minket a városból. Akkor be is tud.

<-Mi lesz a dolga a behatolóknak?>

A halandó nő kérdését egy kicsit lefitymáló pillantással jutalmazom. Nem épp a megfelelő időben rakja fel a buta kérdéseit. Ennél többre nem méltatom a nőt. Inkább a választ várom a kérdéseimre.


#16 2009-08-22 12:41:13
Thordin
A havas vidéken járván, a hó egyre mélyebb, és Thordin haladása ennél fogva kissé nehezebb lesz. Talán most szerencse is, hogy nincs itt a vértje, talán még bele fagyna, vagy még inkább hátráltatná a haladást. Leif válaszát hallgatva nem fűz túl sok mondandót. Sőt, semennyit. Tudomásul veszi, többet nem is tud. Majd talán anyjától érdeklődik a családdal kapcsolatban.
A törpe korábbi megjegyzésére Thordin egy eléggé megvető szemmel tekint hátra, és kezében lévő kardja markolatát eléggé erősen megszorítja. Meg áll a hóban, egy pillanatra, majd pedig tovább halad nagybátyja mellett.

<-Fékezd a nyelved törp uram, mert véletlenül tarjadnál fogva vágom le a fejed!

Eléggé urán mondja, de nem néz rá a férfire, csak előre haladván böki hátra. Majd gyengül a kardon a szorítás, és Leifre pillant. Megcsóválja a fejét, nem érti hogy egy olyan személy, miként lehet jó kardforgató, és miként taníthatta a rokonát. Nem elég, hogy Leif Thorhalla mellett áll, még ez is. Thordinnak mind ezt nehezen lehet megemésztenie, de ha Laaksonanen túl tette magát, ezen is sikerülni fog. Viszont aki nem családtag, az csak egy szálka.
Trisa kérdésére a harcos Laak arcán elmosolyodik, látván, egy véleményen van a férfivel. Valóban bugyuta kérdés, de midgardi létére, belátható, ha érdekli. Viszont egyértelmű, hogy nem illik a társaságba. Tulajdonképpen senki sem, mivel jelenleg az a helyzet áll fenn, hogy nagyjából mindenki utál itt most mindenkit, és csak a kényszer miatt működnek együtt.
Trisa felé Thordin egy fejcsóválást tesz, többet nem szán a nőre. Halad Leif mellett.
A további mondandóját, pedig figyelmesen hallgatja.

~Igen, az-az átkozott elf… nagyon nagyszájúnak képzelte magát, már Harek mellett is. Megbánja, amiért anyámhoz ért. Csak úgy, ahogyan az összes többi féreg. Azok a semmire kellő mágia használók… hogy vinné el őket a Ragnarök. Mindet, egytől egyig, aki használja az erejét a pusztulásra. Leif igen sokat lehetett köztük, ha ennyire részletezni tudta a csapatot.
Remélem teljesen megbízhatok benne, bár erre egyenlőre elég okot adott.
Az viszont biztos, hogy nem fogok a föld alatt kúszni, mászni és úgy támadni. Nyíltan, előlről rohanom meg az ellenfelet, hogy lássam Harek félelmét. Mert félni fog, mikor nyakát metszem. Ez biztos!

Merül el gondolataiban, de azért nem marad figyelmetlen. Állandóan tekint maga mögé, a bizalmatlanság jeleként. Leginkább a démon, és az óriás az, akikben nem bízik. A törpöt alá becsüli, pedig azon hallatán, hogy remek kardvívó talán nem kéne. De a látszat megtéveszti Thordint. Részeg harcos… számára ez eléggé megvetendő. Józanésszel kell támadni, nem a kábulat alatt. A heves férfi tapasztalatlan még a csatában, hisz nem vett részt bennük, de annyit tud, hogy józanul kell támadni. Esély van a további kérdésekre, de Thordin nem érdeklődik, csupán kijelent egy mondatot.

<-Én nyíltan fogok támadni, nem megyek a föld alatt!


#17 2009-08-24 00:16:29
Björnulf
<- Ó hogy rohadna lë a vësszőtök mindahányán vagytok – morgolódik a vén harcos. – Hogy mindenkit bëkërgëtëtt a szoknyája alá, csak ëngëm nëm…>
Hallgatja a tábornokok jellemzését, mikor meghallja Arda nevét, izgatottan felkacag.
<- Ó, a tűzbül és kövëkbül gyúrt szépség! – röhög harsányan. – Vót vëlë dolgom, ó hogy ne lëtt vóna! Az az asszony këményebb harcos, és vadabb tërëmtés, mint ti mindahányan. Ah, Arda, majdnëm sajnálom, hogy ki kell ontanom az agyad vëlëjét. HAHAHAHA!>
Baktat, dudorászik magában, még érezhető, hogy enyhén bár, de az alkohol hatása alatt áll. Épp azt számolgatja, hogy egy átlagos rajtaütés alatt hány asszonyt tud maga alá gyűrni, miközben pár fejet azért beverne, amikor Thordin megteszi a legbotorabb dolgot egész Asgardon: megfenyeget egy részeg törpöt.
<- No, idëfigyëlj, taknyos! – megy Thordinhoz, orrát szívva, övét feljebb húzva. – Ilyen sima képpël nëm lënnë nagy a pofám, mert még összë taláják kaszabolni. Úgy áll a këzëdbën az a kard, mint a lónak a fasza! Ëzzël akarsz të ëngëm lënyakazni?! Te még ëgy csatában nëm voltál, én meg többën, mint az ëgész, szëmétdombra való családfád ëgyüttvévë! Szóval bëszélj tisztëlettël, mert hüvëlykënként darabollak fel, és zabáltatlak fël Jölfelgraukkal!>
A törpe olyan hangon üvölt, mint egy kiképzőtiszt, a frissen beválogatott újonccal, aki hangosabbat szellentett engedély nélkül, mint ő maga. Hangerő folyamatosan növekszik, ahogy mondja ki a szavakat, a végén szinte lavinaveszélyt okoz, olyan hangos. Ott áll Thordin lábai előtt, és üvöltözik a nála jóval nagyobb asgardival, haja az égnek áll, arca tiszteletetparancsólóan vad. Ő az a személy, akit senki nem akar tanítómesteréül. De eddig senkinek nem volt ilyen szerencséje…


#18 2009-08-24 00:22:14
Vutha
A törpre pillantok a megjegyzései után, majd pedig Leifre figyelek.
< - Szóval öcsém sikeresen lejáratta a fajtám mindenki előtt. Remek... Volt idő, mikor jelentett valamit, hogy sárkány van a seregben, de látom azon idő már a múlt. De majd csak talpra állunk... - > jegyzem meg, miközben a hóban sétálgatok. Hát igen, nagy a hó, s repülni könnyebb lenne felette. Az tény, de ez most nem megy.
< - Kellemes ellenfelek. De remélem, hogy miután itt végzünk, Thor lesz olyan jó, hogy a kardom is visszaadja, s nem akarja tovább őrizni... - > majd gondolatban hozzáteszem < ~ mást pedig Loki kastélya őriz, amiért el kéne majd mennem. Ha az aki uralkodik felettem, már ráakadt volna, azt tudnám. ~ > nem sietek túlzottan. A Midgardi nőre pillantok, s elmosolyodok.
< - Lehet csak egyszerűen pár száműzöttnek sok pia után, vagy épp figyelem felkeltő célzattal eljárt a szája. Vagy épp Midgardon tett kiruccanásokat látta meg valaki, s azt mesélte el másoknak. - > vállat vonok < - nagyon sokféle lehetőség van a szándékosságtól a véletlenig - > ezek után csak taposom a havat, de persze azért a figyelmem nem kerüli el, hogy miket látunk útközben. Csak remélem, hogy egyenlőre semmi olyannal nem futunk össze, amivel nem kéne. Mágia és fegyver nélkül nem lenne hossz csata az tuti, ha arra kerülne sor. Nem reagálok látszólag semmit az asgardi és a törp beszédére, de magamban jót mulatok rajtuk. Nem fogom bánni, ha egy Asgardi fej elválik a nyakától.


#19 2009-08-24 00:27:21
Thorhalla
A hely néma csendjét csak a ti lépteitek és beszédetek töri meg, a törpe, majd pedig Thordin hangos megjegyzése végig visszhangzik a völgyben ahol haladtok, majd pedig erre válaszként a távolból hangos morajlás és morgás lesz a válasz. A vezetőtöket egyelőre nem zavarta ennek a ténye, hanem csak haladt tovább. Amikor Trisa kérdéseket tesz fel, a másik két férfival ellentétben ő csak elmosolyodik azon, hogy a nő mennyire nem járatos ezekben a dolgokban.
< - Akkor ezek szerint maga a halandó? – kérdezte. – Amora küldött ezzel kapcsolatban telepatikus üzenetet. Ha a későbbiekben is bármikor nem tud valamit nyugodtan kérdezzen, lehetőleg úgy, hogy másoknak ne derüljön ki, hogy nem közülünk való. A Thor oldalán állók mindig is örömmel segítik a Midgardi embereket, így Thordin és Laaksonen is biztosan segítenek magának. De szerintem a többiek is. Igazából sajnos nem tudom, hogy mik a legendák és a történetek odalenn Midgardon, soha sem voltam ott és be kell, hogy valljam noha lassan ezer éve taposom a kilenc világ földjeit, még Helheim-et az alvilágot is megjártam a közelmúltban, de Midgardon soha sem jártam és nem is hiszem, hogy oda mennék valaha. Nagyon régen nem vagyok Thor pártján, de tudom, hogy azok, akik hozzá hűségesek Midgard védelmezői és mind a mai napig igen sokan vannak a fajunkból azon a világon, hogy vigyázzák azt. Így valószínűnek tartom, hogy ők hintették el a legendákat és mítoszokat a világukon
A törpe kirohanásán csak nevetett, majd pedig újra megszólalt.
< - Messze nem mindenkit – vigyorgott. – Vutha sem kapta meg, csak néhány betört orrot, mint a legtöbben, akik próbálkoztak. Ideje lennie lenyugodnia mindenkinek mielőtt teljesen magunkra vonnánk a hegy lakosainak figyelmét. Hogy az öcséd? Fogalmam sincs, igazából démonok annyira egyformák vagytok, hogy mindegy… a legtöbbek szerint egy sárkány meg nem beszél csak a te fajtád, így igazából mindig is nevetség tárgyai voltatok, Loki-nak is kellett némi udvari bolond és arra tökéletesen megfeleltetek. >
Amikor Laaksonen kérdezősködött a férfi néhány pillanatra elgondolkodott, majd pedig csak utána szólalt meg.
< - Nos, igen – mondta a férfinak. – Legalább is egy részetek valóban. Lássuk be, hogy teljes vértben igen nehéz a városba bejutni már csak a csörömpölés miatt is, így Vutha, Thordin és Björnulf a csapatokhoz csatlakozik majd, míg te, a hölgy és Murhal mentek a városba, hogy a feladatotok szabotázs lesz, hogy a harcolók bejuthassanak a városba, és kiszabadítsátok a foglyokat a csarnok…>
< - TÁMADÁÁÁÁÁS! – hallani ekkor egy hangot végigszáguldani az egész völgyben. >
Erre Leif azonnal felemelte a kezét, hogy álljatok meg. A hang sokaknak ismerős lehet, hiszen már hallották, ha nem is máshol, akkor magán a Bifrost-on, ugyanis az egyik őrzője volt a hang forrása, Thor öccsének, Asgard egyik trónörökösének hangja, Balder-nek a Bátornak a hangja. Ami először feltűnik a társaságnak ezek után, hogy a távolban csata zaját halljátok közvetlen a parancs kiadása után. Majd pedig pillanatokkal később egy medve rohan felétek, ami a furcsa benne, hogy van nyereg a hátán és zablája is van, mintha egy lovat látnátok teljes felszerelésben, csak éppen ez egy medve. Björnulf pedig fel is ismerheti a közeledő jószágban a saját hátasát Jölfergrauk-ot. Amint ezt meglátta Leif azonnal futásnak indult a hangok irányába, egy kisebb magaslatot kellett megmászni, ha megy más vele, akkor ahogyan közeledtek feléjük, akkor egyre hangosabban lehet hallani a csata zajait. Futás közben a köpenye alól Leif elővett egy íjat, csak íj fa része és ahogyan a kezébe vette mágikusan rajzolódott ki az íjhúr és került egy vessző is az idegre. Amint felértetek a tetejére egy nagyobb csatát pillantototk meg, kékbőrű óriások, jégóriások harcolnak egy összevont közös sereggel, mert minden oldalról látni odalenn harcosokat. Az egésznek a közepén az első sorban pedig megszokott lila színeiben ott harcol Balder is. Amint olyan helyre értetek, ahonnan lehet támadni Leif megállt és azonnal lőni kezdett a jégóriások felé.




Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 50 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 50 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 50 egység

A medve:



#20 2009-08-24 03:13:51
Taikuri
Némán ballagok előre csapat társaimmal együtt, mint valami kósza árnyék. Látszólag nem törődök a körülöttem zajló eseményekkel néma apátiába gyászolom elvesztett mesteremet. Persze ez csak látszat bár a gyász a kedvemet szegte, de azért figyelek mindenre, hiszen csak ez jelentheti szabadulásom kulcsát erről az átkozott helyről. Időközben újabb úti társat és egyben csapat vezért kapunk, aki megpróbálja helyre rázni a dolgokat. Természetesen neki sem szentelek több figyelmet, azonban amikor az ellenfeleinkről esik, szó egyből hegyezni kezdem a fülem. Elég sok érdekes információt halottam bár nagyjából eddig is tudtam, hogy kik voltak Loki legközelebbi emberei egy időben apám is közéjük tartozott. Azt is észreveszem, hogy férfi feltűnően kedves Trisaval ami legcsekélyebb mértékben sincsen ínyemre, hiszen ő az enyém és senki másé. Megigazítom, hát hátamon az égmetszőmet egyelőre nem hívhatom ide magamhoz a szeretett nőt, hiszen most nem szerelem, ha nem a tervezés ideje van ehhez is kell tartanom magam. Legszívesebben meg is csókolnám, de ez most, alig ha megfelelő alkalom és különben is, alig ha tudnánk többiek előtt bizalmasan beszélgetni. Meg kell várni az estét hogy, megoszthassuk egymással ötleteinket és észre vételeinket. A csapat felosztást érdeklődve hallgatom és elégedett vagyok vele. Meg értem, hogy miért osztják be közénk az okosabb asgardit mondjuk Vuthanak sokkal jobban örültem volna, de az kölyök nem tűnik annyira butának, mint a bátyja. Egyből visszahozza a jó kedvemet, amikor látom, hogy Thor pártinak látszóak között ellentétek dúlnak így sokkal könnyebb lesz elintézni őket. Ezt, hangulatot pedig még tovább fokozza, amikor a kényszerűségből lett társam újabb ostoba kijelentést tesz. Nem értem, hogy mi a probléma a föld alatt való támadással, hiszen sokkal hatékonyabb és támadók részéről általában kevesebb veszteséget jelent az ellenség részéről viszont többet. Ebből kifolyólag rendkívül hatékony tud, lenni a szemből támadó páncélos alakokat nagyon könnyen le lehet lőni. Ezzel végleg elkönyveltem róla, hogy ostoba, hiszen csak egy kivételesen nagy barom törődik olyanokkal, mint az erkölcs vagy becsület különösen akkor, ha háborúról van szó. Már éppen összeszedném mondómat, amikor zajra leszünk figyelmesek a távolból. Ahogy közelebb érünk úgy egyre jobban kivehető, hogy csata zajlik előttünk. Jégórások távoli fajtársaim küzdenek feltehetően Thor párti erőkkel. Vezetőnkkel ellentétben én nem kezdek, azonnal harci intézkedésbe inkább megpróbálok hátérbe húzódni. Intek Trisanak hogy tegye ugyan ezt nekünk nincsen, semmi dolgunk a harcolókkal a mi feladatunk elvileg a foglyok kiszabadítása lenne felesleges kockáztatni. Nem, mint ha küldetés miatt aggódnék, hiszen az engem túlzottan nem izgat, de félek, hogy baja esik a szerelmemnek. A lelkem mélyén amúgy is jégóriásoknak szurkolok. Thor csapatai különösen a vezérük ott dögöljön meg ahogy van. Remélem, hogy saját szememmel nézhetem végig, ahogy valamelyik fajtársam eltálalja. Azért kezembe veszem az égmetszőt biztos, ami biztos, hiszen soha nem lehet semmit sem tudni. Ha támadnak, védekezem, azonban egyetlen oldalon sem kívánok beavatkozni inkább csak figyelem hogyan esnek el az emberek. A legkevésbé sem hat meg a dolog csak annyiban hogy talán vihar isten testvére is életét vesztheti. A társaim esetleges halála pedig még annyit sem jelent nekem kivéve persze Trisa-t.


#21 2009-08-24 07:10:19
Thordin
Amikor Björnulf neki áll kiosztani Thordint, számára a külvilág megszűnik. Mikor elhangoztak a törpe szavai, az asgardi szabad keze ökölbe szorul, és minden egyes apró izma össze rándul. A kard markolata csikorog, ahogy megszorítja azt, és a bőr huzalozás megfeszül.
A férfi nem tart a társasággal, hanem meg állt, az őt szidó törpével szemben, és nem engedi, hogy túl sokat haladjon. Sőt, mondhatni nem is engedi, hogy az ittas alak egy lépést is tegyen. Úgy tűnik, hogy a két legjobb személy talált egymásra. A kötözködő törpe, és a dühkitöréseiről jellemezhető Thordin. Torony magasan tekint le a lábai előtt álló alakra.
A fogai össze szorulnak, és megvetően néz a kisnövésüre. Mondhatni a bika előtt egy piros kendőt lengetnek.

<-Na most jól figyelj te kis köröm manó! Másodjára figyelmesztetlek. A családomat ne merd szádra venni, különben esküszöm Odinra, hogy nem nyukszom, míg el nem taposlak! Remélem eljutnak a hangok annyira alacsonyra is!

Ordít, viszonozva a korább hangzatosságot. Hatás szünet következik a harcos részéről, ami pár másodpercig tart. Majd pedig elfordúl, és ott hagyja Björnulfot. Nem törődik az azt követő beszólásokkal, ami felőle érkezhet. Semelyikkel. Ha esetleg megtörténne, elteszi magának, és előhúzza később. Nem egy olyan alak Thordin aki egyhamar felejt. Bár Amora kezei alatt, elég hamar sikerűlt neki... Beéri Leifet, majd pedig elcsípi a Vutha felé szánt utolsó szavakat.
Idegesen még a korábbi miatt, bár próbálja túltenni magát rajta, hallgatja a továbbiakat, de nem sikerűl neki annyira figyelni. Amikor viszont meghalja a csata kiáltást, cseppet sem habozva lódúl meg a dombtető irányába, ahová nagybátyja is az utirányt vette.
Csak egy pár másodpercig rostokol, míg felméri a harc körűlményeit, majd Leif íjjának elővételét.

~Leif... nem erre számítottam. Egy nyamvatt íjjat vesze elő? Szánalmas. Távolról tűámad... gyáva húzás... lassan mágiát is használhatna. Ha nem lenne a rokonom... de most nem érek erre rá!

Fut végig agyán a gondolat, és a harcoló Baldert figyeli egy pillanatig, majd pedig vaktában kezd lerohanni a hegyről. A meleget adó köpenyegét a nagy rohanásban félúton elhagyja, és a csata mező közepébe ront. A harcoló asgardiak között egy valakit szemel ki magának. Egyetlen egy bástya méretű óriást, és egy mosoly kíséretében támad neki.
Nem sok harci tapasztalattal, …. semennyivel egyenesen neki ront.
Kardjára mind két kezével rámarkol, majd pedig erőteljes léptekkel egyre gyorsabban iramodik meg a jégóriás lába felé. Olyanra támad, kinek kezében nincs bunkó, vagy más egyéb, csupán puszta kézzel támad. A dühét, és fölös energiáit, most ebbe a megmérettetésbe öli, és a leggyorsabban „manőverezik”. A holtak, és a mély hó között nem egyszerű, ám a most túltengő adrenalin egyre feljebb, és feljebb szökik. Eleget nyelt idáig, most mindet elnyomottságát a harcban éli ki. Gyors cikázó támadással, az óriás lábát próbálja megvágni.

~Nincs idő, a tétovázásra. Nincs idő a csapat megbeszélésre, egy a lényeg, hogy megvédjük Asgardot, és ebben egy valami az, ami lényeges...

<-Halál rád átkozott féreg!!

Csatakiáltását hangoztatja, mikor lecsapni próbál. Elvakúlt, vad és a dühtől ittasan rohamozik.
Sokak szerint higgadtan kell vívni, de Thordinra nem az a jellemző. Egyik sem... a higgadtság sem, és a vívás sem, hisz még eddigi életében nem vett részt komoly csatákban, ütközetekben. Első és remélhetőleg nem az egyetlen ilyen akciója ez.


#22 2009-08-24 14:00:08
Trisa
Eléggé kezd már irritálni, hogy itt szinte mindenki lenéz engem. Attól hogy halandó vagyok, nem jelenti azt hogy olyan gyenge is vagyok. Egyre kevésbé kezdenek tetszeni nekem az itteniek, a törpét szimplán viccesnek találom, bár azt a lotyózást nem fogom neki egyhamar elfelejteni. Leifen látszik hogy mindenben segítőkész, Vuthan viszont eléggé meglepődtem, belőle is inkább egy lenéző pillantást néztem volna ki a helyett, hogy ő is magyarázni kezd nekem megosztva az ő nézeteit. A másik két Asgardival inkább nem is foglalkozom. Ha lesz rá alkalmam majd megmutatom nekik, hogy nincs okuk lenézni engem.
Ahogy haladunk és hallgatom Leifet, hamarosan egy ismerős hang csapja meg a fülünket, és lassan egy felnyergelt medve tűnik fel, amin igen csak meglepődök, még ilyet sem láttam soha hogy egy medvén akarjon valaki lovagolni. Furcsa népek ezek annyi biztos. Hamarosan azonban jégóriások is megjelennek. Eléggé másképp néznek ki mint amilyennek elképzeltem őket, nem tűnnek jégből készült óriásoknak, sokkal inkább hús-vérnek látszanak. Úgy látszik hogy akkor este nem jeget fogunk olvasztani ha vízhez akarunk jutni, hanem maradunk a hónál. A kardomat én is előrántom, hogy a támadásra felkészüljek, mikor észreveszem hogy Murhal magához int. Nem értem miért. Hiszen itt most harcolnunk kéne, nem pedig hagyni hogy mások elintézzék helyettünk a piszkos munkát. Értetlenül lépek oda hozzá és nézek rá kérdően, hogy miért nem megyünk segíteni nekik?


#23 2009-08-24 15:44:26
Vutha
Felmordulok Leif szavaira, s nem épp kedvesen pillantok rá.
< - Thorhalla vadsága közismert, de csak mert sokszor a tudtomra adta, hogy nem akar akkor velem hálni, az nem jelent semmit. Egyszer csak sikerül, ha meg nem, akkor van még nő Asgardon. És, hogy mit gondolnak sokan a fajtámról, az hidegen hagy. Mi se nézünk sokra benneteket odahaza Leif. Bár nincs köztünk akkora különbség, hisz testvér testvér ellen harcol itt is, ott is. Csak minket meggyengítettek a belső viszályok, bár ahogy hallhattuk titeket is elég szépen... Hogy is volt az a halandós segítséges megmenekülés? Szal nem nagyon van nektek se mire mellett verni, ahogy nekünk sincs már. De bárhogy is nézem, az én fajtám még nem süllyedt addig, mint a ti sárkányaitok, hogy némán cipelnek benneteket. Ennyi büszkeségünk még maradt!- > vonok vállat, majd folytatnám, de nincs rá időm. Az asgardi kijelentése nem nagyon érdekel, ahogy az se, hogy a törpe hosszúban, vagy keresztben aprítja majd fel. A csatazajt is meghallom, s alőre sietek oda, hogy lássam, hogy mi is történik ott, de egyenlőre, még nagyon nem akarok bele avatkozni az ottani dolgokba.
< - Amora varázslata sejtettem, hogy gátolni fog csak, na de mindegy. - > előhúzom a kardom, s végig nézek a pengén. Régebben ilyenkor már a tűz lobogott rajta, de most képtelen vagyok megtenni, egyenlőre legalábbis. Vissza kell szereznem az erőmet, hogy méltó ellenfél lehessek újra.
< - Törpe... elég józan vagy egy kis bemelegítéshez? - > pillantok rá < - vagy még egy kis hideg zuhany? - > mosolyodok el, s támadásra készen állva várok.
< - Valaki figyelne a lányra? Nem kéne már most elvesztenünk... - > jegyzem még meg.


#24 2009-08-24 16:44:29
Henry White
Elégedetten hallgatom Leif-től a rám kiszabott feladatot. Jobban illik hozzám a szabotőr szerepe mint ha nekiállnék harcolni. Az hogy a halandó nő és a félóriás lesz a társam, csak elengedem a fülem mellett. nem hiszem hogy lehet számítani rájuk. De még mindig jobb mintha törpöt kaptam volna.
Bosszúsan nézem ahogy Thordin és a törpe majd egymásnak esik, de nem avatkozok közbe. Többek között azért sem mert összecsapás hangjait hozza a szél. Leif után eredek az emelkedőre ahonnan lepillantva egy csatát látok kibontakozni. Jégóriások csaptak le az egyesített seregre. Megpillantom Baldert is a seregben. Thordin személyiségéhez hűen rohamozni kezd. Egy pillanatig habozok, aztán én is elindulok utána.
Egyenlőre megpróbálok keríteni egy gazdátlan íjat. Kardot vagy mást hiába is vennék a kezembe. Hamarabb vágnám le a saját fejem mint hogy eltalálnám az ellenfelemet. De íjászatban elég jó vagyok, noha rég lőttem utoljára. Ha találok valami használhatót, akkor annak az óriásnak veszem célba a szemét akivel Thordin küzd jelenleg is.

//Bocs ha valamit kihagytam a reagból, de nagyon fáradt vagyok //

Utoljára szerkesztette Laaksonen (2009-08-24 16:46:02)


#25 2009-08-25 11:17:49
Thorhalla
Amint a csapat felért az emelkedőn, egyből be is tudtak csatlakozni a küzdelembe. Legutoljára Björnulf érkezett meg, aki most már a saját medvéje hátán lovagolva vágtatott bele a csata sűrűjébe. Murhal-nak azonban csalódnia kellett, ugyanis nem csak Thor pártiak vannak a harcoló fél oldalán, hanem bizony saját társai közül is felfedezhet nem egyet, Loki pártiak. És ráadásul túl sokan voltak ahhoz, hogy mindössze véletlen egybeesés legyen. Lövéseket is lehet hallani a távolból, nem nehéz felismerni, hogy miből is származnak ezek a lövések, Midgardi félautomata gépfegyverek. A társaság egy része látott hasonló fegyvert Skurge-nél is, illetve nem titok, hogy Loki egyes emberei megtanulták használni eme Midgardi fegyvereket is. A csata véres, a nyolc-kilenc méteres óriások igen nagy ellenfelek az Asgardi harcosoknak, mindig is azok voltak. Laaksonennek sikerül az egyik holttest mellől felvennie szaladás közben egy íjat és egy tegezt, éppen ez a szerencséje és menti meg attól a sorstól, mint a bátyját. A fiatal férfi ráilleszti az idegre a nyílvesszőt és lőtt, meglátszik, hogy egy ideje nem használt efféle fegyvert, hiszen a nyíl a szem helyett a homlokát találja el a kékbőrű óriásnak. Igaz beleállt a homlokába, de súlyos sérülést nem okozott, az óriás felüvöltött. Thordin ekkor ért oda hozzá és készült arra, hogy megcsapja annak a lábát. Sikerült is megvágnia azt, az óriás ismét felüvöltött, és a fiatal harcost beterítette az óriás lábából kifröccsenő vér. Az ellenfele ekkor a fiatal harcos felé csapott és a karjával el is érte azt. Thordin ekkor egy irtózatos nagy ütést kapott a teste felső részére, a reccsenést még Laaksonen is hallhatta, ahogyan a férfi néhány bordája eltörött az ütést követően. A páncélja rászorult a mellkasára és még néhány métert repült is a hóban, ahol vérző fejjel érkezett meg. Thordin orrából és szájából is fojt a vér, levegőt venni a mellkasára szoruló vért miatt igazán nehézkes volt, ha pedig sikerült, akkor a kegyetlenül fájó oldala miatt volt rossz az egész. Thordin feltehetőleg egy életre megtanulta, hogy egyedül támadni egy ilyen óriásnak nem életbiztosítás, főleg úgy, hogy az csak a puszta kezével csapott oda és nem pedig a kezében levő fegyverrel.
A többiek egyelőre úgy tűnt, hogy nem akarnak harcolni, de a jégóriások úgy tűnt, hogy nem így vélekedtek erről a dologról. Björnulf odabenn találhatott magának ellenfelet, akivel harcolhat, ott benn szinte minden jégóriáson többen is csüngenek, többen harcolnak velük. Mindenki láthatja, hogy ennek ellenére időnként, ha fegyverrel legyintenek azok a lények könnyedén söprik félre az Asgardi harcosokat. Thordin és Laaksonen ellenfele felé négyen ugranak be, amikor az indulna a sérült férfi felé, de már kitérni nem tudnak előlük és őket is félresöpri a megvadult lény és indul el a hóban fekvő Thordin felé. Trisa, Murhal és Vutha egyelőre nem harcoltak, hatalmas villanás töltötte be a helységet mögöttük és mind a hárman meghallották, hogy mögülük jégóriások üvöltöttek fel. Ha megfordultak láthatták, hogy mintegy nyolc darab új ellenfél tűnt fel mögöttük, ahogyan beteleportálta őket valaki. Kettő azonnal a Trisa és Murhal páros felé indult, hogy lecsapják őket, míg egy harmadik Vutha felé. a többi pedig be a tömegbe az Asgardi harcosokhoz.

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 50 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 50 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 50 egység

#26 2009-08-25 13:17:44
Vutha
Figyelem ahogy az Asgardi előre rohan, s morgok magamban. Mikor talajt fog, akkor viszont már kitör belőlem.
< - Ha annyira sötét lenne ezen a világon, mint amennyire ostoba ez a hibbant Asgardi, akkor az orrom a legerősebb fényű mágiával se látnám! - > dühöngök, s már indulnék meg a pórul járt Thorista felé, mikor olyat hallok magam mögül egy villanás után, amit nem nagyon akartam.
„- Hogy Surtur tüzei hamvasztanának el titeket -” morgom démon nyelven, ahogy a hátunk mögé érkezőkre pillantok. Hárman vagyunk, hát hárman maradnak, másik öt meg megy a többihez.
< - Ez a három kicsit több, mint amivel elbírunk csak így egy-egy ellen. - > jegyzem meg, majd felkiáltok < - Leif, ha van pár fölös nyilad, akkor három pár szembe kéne néhány, hogy aztán a hibbant Thoristát is összetudjuk kaparni, s minket ne nagyon kelljen! - > majd a kardra nézek. Az erőm kellene most, csak egy kicsi. Suttogok pár szót, de csak a rúnák jelennek meg a bőrömön, s semmi hatása.
< - Egyszer még törlesztek ezért apám - > morgom magam elé, s ha Leif segít egy pár célzott lövéssel, akkor a remélhetően megvakult óriások felé rontok karddal a kezemben, ha viszont nem, akkor próbálok hátrálni annyira, hogy legyen segítségem. Egyedül ilyen erőviszonyok mellett ostobaság neki rontani bármelyiknek. Azonban úgy helyezkedek, hogy ha muszáj harcolni, akkor a másik két társamnak be tudjak segíteni, s remélhetően ők is nekem.


#27 2009-08-25 17:15:40
Henry White
Futás közben felkapok egy íjat és egy tegeznyi nyílvesszőt. Meg van az eredménye annak hogy már régen használtam, az óriás szeme helyett a homlokát találom el. Még jobban felbőszítve a kolosszust. Közben Thordin neki támad és eltalálja a lábát. A kifröccsenő vér belepi. Már csak a reccsenést lehet hallani mikor az óriás megüti és métereket repül hátra.
Hagyományos nyílvesszőkkel semmire sem megyek. Azt pedig nem kockáztathatom hogy elérje Thordint. Fagyharangot magam elé szúrom a hóba, kékes lángok jelenek meg rajta, és beletartom a nyílvesszőket. Addig míg átnem terjed rájuk a láng.
Ismét megcélzom az óriás szemeit. De ha nem is találom el azokat, a mágikus faggyal átitatott nyilaknak elég erősnek kell lenniük ahhoz hogy átszúrják a vastag bőrét és komoly sérülést okozzanak az óriásnak.
Muszály távoltartanom a bátyámtól.


#28 2009-08-26 08:52:39
Trisa
Nem értem Murhalt hogy miért nem akar részt venni a közdelemben, hiszen most kénytelenek leszünk csapatként összefogni… na mondjuk ezt pont az mondja aki világ életében egyedül szeretett harcolni egy ketrecben. Régi szép idők. És ma már mi maradt? Asgardi jég gólemek, elfek törpök meg hasonló lényekkel való találkozás. Annyi mindent ismertem meg hírtelenjében, hogy magam sem tudjam hogy mit hova tegyek, de majd csak elrendeződnek a fejemben a dolgok.
Most azonban a cselekvésben van itt az ideje, hírtelen újabb jég gólemek jelennek meg amik közül kettő felénk tart. Nem fogok tovább Várni arra hogy Murhalé megmozduljon, ha ő a kisujját sem mozdítja, akkor rám marad a két gólem elintézése. Olyan nehéz nem lehet őket leölni. Igaz az is hogy meg van a maguk ereje, legalábbis ahogy elnézem őket. Erősen megmarkolom a kardommal, mind a két kezemmel, majd a mutáns erőmet használva, lassan lángnyelvek jelennek meg pengén. Igaz a markolattól húzódik végig a láng rajta, hiszen csak úgy teremteni a másik helyre tüzet nem tudok. Nem habozva egy pillanatig sem tovább, végül nekiiramodok az egyik jég gólemnek, de a helyett hogy egyből a karcomat a lábába próbálnám meg belevágni, elszaladok ellette ha tudok, és a háta mögött a sarka fölött lévő inakat próbálom meg elvágni, mert ha azt sikerül, egy hamar nem fog tudni utánam rohanni. Így ha sikerül a háta mögé kerülnöm, megcélzom azt a pontot és kardommal lesunytok rá.


#29 2009-08-26 17:33:27
Thordin
Amint Thordin leront a dombról, egyből nekiesik az óriásnak, és elvakultságában nem figyel semmi, és senki másra. Így azt sem látja, hogy testvére utána indult. Bár bízik abban, hogy ő is beszáll a harcba. A harcos harcra éhesen sebzi meg a hatalmas lény lábát, és annak vére mint takaró, úgy teríti be Thordint. Nem igazán zavarja, túl elragadta a hév. Ettől kezdve pedig nem hajtja semmi más, csak hogy térdre rogyassza a jégszörnyet.
Már a kezdeteknél ostobaság volt neki rohanni egy e fajta lénynek, de a Thor párti nem az átgondolt ötletek híve. Sokan mondják, hogy a gondolkodás a tett halála. Most ezt megcáfolta az elborult Thordin, mikor az óriás hatalmasat csap a férfiba, az, pedig mint egy kis kavics, métereket repül. A reccsenés vízhangját hallja a fülében, de egyelőre az adrenalin tombol benne, és pillanatokig nem is érzi. De amint a földre zuhan, mintha szilánkosra törtek volna csontja. A fájdalom elkezdi kínozni, és ahogy lenéz, látja a behorpadt páncélját. Mintha csak egy egyszerű papírdarab lett volna a vértje. Meggondolatlan döntést hozott, mikor a csata kellős közepébe rontott, ráadásul egyedül. A csekély, semmilyen harci tapasztalat meg is mutatkozik. Nehéz olykor eldönteni, hogy Thordin ízig vérig egy bátor férfi, vagy a legbolondabb asgardi, ki a vidéket tapossa. A kínzó fájdalmak egyre elviselhetetlenebbek. Túl sok, hogy regenerálja a szervezete, még ha isten is. A törött csontokat, és a komoly zúzódásokat nem képes gyógyítani. A levegő vétele egyre inkább nehezebb, és a látása is kezd elhomályosúlni. Nem is képes másra figyelni, csak a kínzó érzésekre. A csata zaját hírből sem hallja most. Halk nyöszörgést hallat a fájdalmai miatt, bár próbál nem kisgyermekként pityeregni, és visszatartani az igazi „szenvedését”, amit saját balgaságának köszönhet.

~A jó életbe. Thor… sajnálom, hogy csalódást okozok. Esélyem sem volt eddig bizonyítani. Harek ellen sem vonultam még. Pedig azért indultam. Anyámat, és apámat sem láttam még együtt, mióta Midgardra tettem lábamat. Most, mikor itt lenne a lehetőség elúszik? Nem! Nem hozhatok szégyent rájuk. A szüleimre. Thorra. Asgardra. Sem pedig magamra. Fel kell állni, akár mennyire is úgy érzem nem tudok. Ez csak a csata előszele, és máris kidőlnék? Nem! Nem adom fel! Esküt tettem, hogy megvédem Asgardot, azt pedig be fogom tartani. Fel kell kelnem!

Határozza el magát, bár kétséges, hogy mozdulni is tudna. Nehezen veszi a levegőt, és egyre homályosabban lát. A belső vérzés sem kizárt. Ilyen állapotban semmi esélye, hogy bárkivel is viaskodjon. Próbál felkelni a hóból, ami szűzies fehérségét, elveszti és a vér miatt izzó vörössé válik. Próbálja leküzdeni a fájdalmát, de úgy tűnik nem fog menni. Hiába a nagy akaraterő, és a hit. Ez most itt kevésnek tűnik. Egy-egy köhögés az, ami olykor kiszalad a férfiból, és azok is eléggé kínzó fájdalmakat hoznak magukkal. Minden lelki erejét előveszi, hogy elkezdjen hátrálni és legalább fel ülni, vagy fel állni. A kezében lévő kardot használja, hogy megpróbálja a jelen helyzetébe a lehetetlent. Hajthatatlan… Thordin erős fájdalmai mellett megpróbál felkelni. A csata zaját, még mindig nem hallja. Mintha agya blokkolná a hallását, és csak arra koncentrálna, hogy a harcos lábra álljon.
Keservesen próbálkozik, minden egyes mozdulata megfeszül, és egyben gyötrő kínokat adományoz a földön fekvő asgardinak.

~Nem lehet, hogy elbukjak. Nem lehet… nem szabad… nem fogok tétlenűl feküdni a hóban. Még ha maga Hela is ragadja meg a lábamat, és húz le a földre. Vagy ha a Valhalla harcosai akarnak kézen fogva az égbe emelni. Itt akarok maradni… itt fogok maradni, és harcolni. Ha kell, akár karok, és lábak nélkül!


#30 2009-08-27 04:45:10
Björnulf
Ha valamit megtanult Björnulf az eltelt másfél évezred alatt, az az, hogy egy jégóriásnak egyedül sosem megyünk neki, mert úgy végezzük, mint néhány túlbuzgó bolond, aki egy csatában sem volt még, mégis úgy csinál, mintha egymaga állította volna meg a Ragnarököt. Tanulság: ne legyünk Thordin. Egyéb megjegyzés: a jégóriások iszonyatosan nagyot tudnak ütni, melynek eredménye a legjobb esetben is pár tucat törött csont.
Így a derék törpe medvéje hátán, fejszéjét forgatva azt az óriást vette célba, amelyen már így is elegen csüngenek, esetleg készek a földre lerángatni. Miközben egyre közelebb került, forgatva a fegyverét, az egyszer csak megszólalt, megmutatva miért is hívják Gormastridnak.
Ahogy a fejsze díszét jelentő Odinfej tátott szája és két szeme kéken felfénylett, megmutatkozott a fejsze igazi ereje. Száz és száz, ezer és ezer katona üvöltése hangzott minden egyes csatából, ahol Björnulf harcolt. Óriási szellemhadsereg üvöltött, mint valami nem létező, éteri kórus, melynek torz dala bátorságot szül a harcosok szívébe, de az ellenséget elriasztja.
Bár a törpe tudta, hogy minden tette rizikós, ami nem teríti le egyből azt az ocsmányságot, főleg az, amivel a jégóriások kartávolságán belül kerül, de most csak abban reménykedhet, hogy elegen foglalkoztatják a monstrumot, és be tud vágtatni Jölfergrauk hátán az óriás lába közé, hogy egy csapással éktelen sebet ejtsen lábszárának belső felén, és mögötte kibukkanván megússza azt, amit az ostoba szőke nem tudott. Bár, ahogy Asgard vándora továbbgondolta a dolgot, rájött, hogy eddig az összes ostoba szőke kapott pár pofont a kék melákoktól. Erre gondolatra elvigyorodott, és úgy fordult meg medvéjével együtt. Új roham új esélyek, gondolta és ismét nekirontott a hatalmas férfinak.


#31 2009-08-27 10:50:58
Thorhalla
Vutha terve bevált, mert ahogyan hátrált befele a tömegbe néhány volt korábbi harcostársa és még egy-két Thorista is beszáll a küzdelembe a jégóriásokkal szemben nem maradt teljesen védtelen a sajátjával szemben, azonban a nagy fabunkójával hadonászik, így semmilyen esetre sem lehet megúszni azt, hogy ne harcoljon valaki. És az ellenfeletek ismét lesújtott rátok. Leif hallotta a férfi kiáltását, de mivel ő maga is küzd a saját ellenfeleivel, vagyis védi a társait és próbálja íjjal leszedni őket, így egyelőre semmilyen körülmények között nem tudott segíteni a féldémonnak. Laakosonennek még segítsége is akadt négy „Loki” párti verekedte vissza magát közé és a jégóriás közé és ott kezdtek verekedni az ellenféllel. Folyamatosan mozgásban voltak és egyetlen pillanatra sem álltak meg amennyire képesek voltak erre, így a jégóriás is csak vaktában tudott kapálózni és kisebb volt az esélye, hogy eltalálja őket. Ahogyan Laak a fegyverével jégnyilat csinált ez már valóban hatásosabb módszer volt a szörnyeteg ellen, mert a lövései mélyen beleállnak az ellenfelének mellkasába, az ekkor vette észre az őt támadót és indult volna meg Laak felé, amikor egy sárga fénycsóva csapott bele az oldalába, az a hely ami felett végig jött megolvadt hó jelezte az útját és mély sebet okozott az óriáson. A támadás tulajdonosa is megérkezik pillanatokon belül, egy hatalmas ugrás után Balder a kardját két kézre fogva vág egy hatalmas sebet a jégóriás mellkasán, majd pedig amint leérkezett a földre fordult szembe ellenfelével, aki Laak legnagyobb szerencséjére a herceget szemelte ki így elsődleges célpontjául már, de még mindig nagyon ott van a közeletekben, hogy titeket is elérhessen.
Trisa sikeresen tudott tüzet varázsolni a pengére és így megtámadni az ellenfelet. A lány láthatta, hogy tucatnyi nyílvessző szállt bele az óriásba mire odaért és még két másik Asgardi harcos is megérkezett mellé, hogy segítsék a lány támadását. Láthattad, hogy annak ellenére, hogy páncél van rajtuk igyekeznek a lehető legfürgébbek maradni, hogy ne találhassa el őket se az ellenfél keze, sem pedig az óriási kardja. A két társadnak hála sikerült mögé kerülni, mert elvonták a figyelmét és megcsaptad az óriást, a cipőjének bőrszárát még sikerült is felszakítanod, de ez egyelőre kellően lelassította a kardod erejét, így még csak megkarcolni sem nagyon tudtad a bőrét. De egyelőre lesz még új támadásra időd mielőtt észrevenni. Közben Murhal mellé is érkeznek asgardiak, de az ellenfelük nem messze csap le tőlük, amitől a kis társaság métereket zuhan hátra a véres hóban. Thordin a ha akar a hatalmas fájdalmai és sérülései ellenére képes lesz lábra állni, sőt akár harcolni is, de minden egyes állva töltött másodperc után érezheti, hogy nem fog neki jót tenni, ha így folytatja, ugyanis jóval lassabb lett a társainál, akik mind igyekeznek elkerülni a lecsapó óriások ütéseit, még a pajzzsal harcolók sem álltak le és maradtak szemben ellenfelükkel. A fiatal harcos láthatta, hogy Balder is megérkezett oda nem messze tőle és jelenleg ő volt a korábbi ellenfél célpontja, méterekkel előtte Laaksonen íjjal támadta az óriást. Ha akart lassan oda tudott érni és támadni is, bár tudhatod, hogy ez neked nagyon nem tesz jót.
És végül Björnulf is talált magának egy olyan jégóriást, ami már lassanként teljesen a földre került és úgy csépelték a harcosok. A medve felmordult alatta, majd pedig a harcosok számára talán oly ismerős hang töltötte be a helyet. Hatalmas morajlás, amiből tisztán ki lehetett venni a győztes harcosok csatakiáltását, az összes itt lévő harcos szívébe, titeket is beleértve bátorság kúszott a hang hallatán, és a jégóriások szinte egyszerre dermedtek le néhány pillanatra esélyt adva a harcosoknak. Björnulf pedig odaérhetett az ellenfeléhez és igen kellően sokan lefoglalták, így sikerült megvágni annak a combját, amire az óriás felüvöltött, és mivel a támadója már jócskán mögötte volt a medvének hála az előtte levő harcosokból sodort el párat az ütése. Amikor fordult volna, hogy újra támadjon az óriás is mozdult és teljesen féloldalas állapotba került a törpével szemben, így ez a támadás már nem lesz olyan könnyű, hacsak nem korrigál a szögön Björnulf.

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 40 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 50 egység


#32 2009-08-27 11:30:47
Thordin
Thordin megfeszült izmok között csúszik hátrébb, és tápászkodik fel. Ez még elviselhető lenne, de a kínzó fájdalom már nem. Minden egyes mozdulata fáj, és a levegővétel csak ugyan. De még is felül kerekedik, és talpra áll. Láthatóan meginog egy kicsit, ezért néhány másodpercig a kardjára támaszkodik. Egyfajta mankónak használja, míg nem áll stabilan. Mikor aránylag biztonságosan helyezkedik el, két fájó nyögés között megragadja a kardja markolatát mind két kézzel és a kínt tükröző arcát lemosni egy elszánt szemmel. A körülötte zajló csata hangjai teljesen némák, és nem is hall szinte semmit. Mikor már „felkészülten” képes elhelyezkedni – bár ebben a helyzetben ez nem lehetséges. – vissza térnek a hangok. A csata morajlása, a harci kiáltások, és az óriások suhintásának hangja. Thordin látása is a régi, és minden világos, ami őt körül veszi. Minden egyes megtett lépését erősen mardosó fájdalom kíséri, de elszántságában nem igazán tudja ez megtántorítani.
Egyértelmű számára, hogy nem tesz jót neki, ha megerőlteti magát, de egy csata kellős közepén úgy véli, még sem maradhat a hóban fetrengve. Túl elvakult, és nem gondolja át mit cselekszik. Mint egy 5éves gyerek. Meg pillantja a sérülését okozó lényt, és a tőle nem messze harcoló alakot, aki ismerős számára. Baldert. Tőle nem messze, pedig testvérét Laaket, aki nyílzáporral támad.

~Mind ketten harcolnak. Nem maradhatok szégyenben. Nem akarok veszíteni. A sérüléseim… nem állíthatnak meg ha kitűztem magam elé a célt. Senki nem lökhet le az útról, ha rá léptem. Senki! Meg kell védenem otthonomat, és mindent ami fontos számomra. Nem lehet pihenni! Harcolni kell!

<-Asgardért!!!

Ordítja el magát, teljesen átitatva a harci hévvel. Magasba tartja a kardját, és a tőle telhető leggyorsabban iramodik meg az óriás felé, aki majdhogy nem a halálba taszította az ostoba harcost. Ami a legszomorúbb, hogy ismét esztelenségéről tesz tanúbizonyságot, amikor neki rohan az ellenfélnek. Az egy dolog, hogy egyenesen belerohan egy újabb vesztes rohamba, de a másik, hogy minden egyes méter után a fájdalom egyre mardosóbb, és keserűbb. Horpadt páncélja elszorítja a tüdeje egy részét, és így a levegő vétel sem egy kellemes érzés. Főleg, ha gyorsít a tempón, és futni próbál. Csak próbál, mivel nem képes rá. Neki is vannak korlátai, még ha azt is szeretné hinni, hogy nincsenek. Bár az tény, hogy már nem is tudna lábra állni, viszont még is. … és most pedig visszatér a harcba.
Talán akarat ereje, hite, vagy isteni mi voltja teszi lehetővé számára, de tanácsosabb lett volna, ha még sem. Hisz így, hogy még képes járni a harcos, nem lehet ellökni a harcmezőről.
Ahogy közeledik az ismerős arcok felé, morgások, és mérgelődő hangok hagyják el száját Thordinnek, amiket a sérülések miatt ad ki. Na meg a düh is közre játszik.
Lábnyoma ott marad a hóba, és a vért viszi magával, ami még mindig folyik a férfiből itt-ott.
Fegyverét erősen tartja, bár koránt sem annyira, mint korábban. Mikor közel kerül az óriáshoz, nem igazán habozik, támad. De annyit tanul, hogy nem szemből.
Megkerülni szeretné a lényt, viszont erősen kétséges, hogy nem kap valami kellemes ajándékot tőle, ami még szebbé varázsolná a helyzetét. Ellenben metszeni, és a boka oldalához tántorogna, ahol több csapással szeretne lesújtani a jégszörnyre. Remélni tudja csak, hogy Balder és Laak eléggé lefoglalja az ellenfelet, és így lesz esélye terve kivitelezéséhez.


#33 2009-08-27 22:48:55
Vutha
A stratégia úgy látom, hogy beválik, hiszen kapok segítséget az óriás leterítésében, ami elég jól jön, hiszen egyedül én se végezném most jobban, mint ahogy a hibbant Thorista. Próbálom nem közelebbről megnézni azt a nagy fabunkót, ami az óriás kezében van, s oszlatni próbálja az alacsony növésű tömeget. A legjobb a térdhajlat lenne a támadás szempontjából, de azt elérni se annyira egyszerű, pedig az nagyban csökkentené a nagy behemótot. Na meg ha el is esik, akkor könnyebb lenne elérni a fejét, meg a karjait, hogy esetlegesen jobban mozgásképtelenné lehessen tenni, hogy aztán a többi társával is lehessen foglalkozni. Jó lenne, ha a lehető legtöbben élnék túl eme csatát, s kevés lenne a sebesült aki ápolásával kell foglalkozni. Bár nem igazán érdekelne különben, hogy hányan halnak meg most, ha nem ezen múlna a saját túlélésem is. Elméletben nem nehéz a dolog, de gyakorlatban annál nehezebb.
Ha lehetőséget látok rá, akkor megpróbálok az óriás mögé kerülni, s felugorva térdhajlatra célozva próbálok lesújtani. Nem biztos a siker, de egy próbát megér. Ha nem jön be, max próbálom elkerülni, hogy laposabb legyek, mint kéne, kicsit több csonttal, mint ami egészséges, de addig is a többiek is próbálkozhatnak.


#34 2009-08-28 18:46:04
Henry White
A mágikus nyilaim egytől egyig találnak, s mélyen a óriás mellkasába fúródnak. Ekkor fordul felém, de Balder támadása megállítja. Balder súlyosan megsebesíti, de még mindig képes harcolni. Legalább képes leszek távolról támadni. Nem kell közelharcba bonyolódnom, amiből biztos nem kerülnék ki győztesen. Ismét lőni készülök, ezúttal sima nyílvesszővel, mikor Thordin ismét rohamozik már ha azt rohamozásnak lehet nevezni, ha sérülten neki támad egy óriásnak.
Remélem eléggé lefoglaljuk Balderrel ahhoz hogy a testvérem ne kapjon több sérülést. A mellkasán tátongó sebet célzom a sima nyilakkal. Nem kell már mágia hogy súlyos sérülést okozzak. Rálövöm az összes nyilat a tegezből, annyi csak elég lesz.


#35 2009-08-29 09:42:53
Thorhalla
Trisa nem támadott újra, így az ő óriása el tudott lépni a lány elől, a vele szemben levő harcosok félreugrottak, hogy ne sodorja el őket, majd pedig talán a lány szerencsétlenségére az óriás pontosan felé fordul. Björnulf nem támadott és nem korrigálta azt sem, hogy miként menjen a medvéje, az pedig igen furcsán kezdett viselkedni, valahogy úgy, mint amikor kölyök korában először ízlelte a vért és annak a szagát először érezte. Megvadultan rohant neki annak a jégóriásnak, amelyiket az előbb támadtátok. Közben Vutha is lelkesen harcolt, azonban most már messze nem volt olyan ereje, mint régen. Teljes erejéből igyekezett megcsapni a jégóriást a lábánál, azonban szomorúan kellett tudomásul vennie, hogy ennyire nem egyszerű a feladata, ugyanis a kardja pengéje csak végigsiklik az ellenfele lábán anélkül, hogy komolyabb gondot okozott volna a jégóriásnak. Nah igen, régen sokkal könnyebben ment ez a része is a dolgoknak. Közben Vutha óriásán a harcoló felek ejtenek sebeket néhányat a féldémon közelében is, és minden bizonnyal ott már tud károkat tenni a behemótban a férfi. És végül ott volt még a Thordin és Laaksonen kettőse. Balder csak fél szemmel pillantott hátra, és amikor látta, hogy ki is lövi íjjal a jégóriást igyekezett távol tartani Laaksonen-től a sérült óriást. Ekkor indult el Thordin a fivére mellett, aki pedig láthatta, hogy közel fél tucat harcos siet el mellette csáklya szerűséggel az ellenfelükhöz. Ekkor tűnt fel azonban a hercegnek is, hogy Thordin mire készült.
< - Vissza ostoba! – kiáltott dühösen Balder Thordin-ra. – Nincs szükségünk még több halottra. Valaki vigye már le a csatatérről! >
Ketten az érkezők közül döbbenten néztek össze, majd pedig a „rohamozó” Thordin-t megragadták és elkezdték kivonszolni a csata sűrűjéből. Közben minden lövése lassan találni látszott Laak támadásaiból. A harcosok pedig a csáklyákkal meglőtték a mostanra már jócskán véres és fájdalmában üvöltöző óriást, egyszerre rántották meg a köteleket és dőlt el a szörnyeget. Balder automatikusan ugrott félre az útjából Laaksonen mellé, és az óriás feje nem sokkal a páros előtt ér földre. Harcosok esnek neki, hogy a földön levő óriást elpusztítsák, de annak még volt ereje, hogy lesújtson az íjászra és a hercegre.

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 40 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 50 egység


#36 2009-08-29 10:34:29
Thordin
Thordin Balder szavait bár hallja, de nem sokat törődik vele. Nem is igazán fogja fel, hiába is érti mit mondanak neki. Egy valamire tud csak koncentrálni, és az pedig az, hogy ledöntse lábáról a jégóriást. Nehezen caklat előre, és a fájdalmai egyre inkább elkezdik bekebelezni. Aligha nem, nem sok esélye van a kiszemelt ellenfelével szemben, no ha ez nem nagyon érdekli őt. Amikor egy tucatnyi harcos lohol el, és kettejük közüle megragadja a férfit, az ellenkezni próbál, de nincs ereje lerázni magáról a visszatartóit. Még bizonyára meg sem tudja azokat izzasztani. Minél inkább mocorog, annál gyorsabban veszi, vagy is inkább venné a levegőt, de az egy re inkább mardossa őt. Esélytelen minden mozdulata. Csak magának árt, és társait hátráltatja azzal, amit ostoba módon művel. Tántoríthatatlan, egészen addig, míg nem kihurcolják a csata sűrűjéből, de azt még látja, amint az óriás a hóba zuhan.
Kezd forogni vele a világ, és elhalványulni a környezet, ami őt körbe veszi. Tompulni kezdenek érzékszervei. A vérveszteség, a levegő nehézkes vétele, és a belső szervek roncsolódása igen szépen megtették a hatásukat. Thordin elkezd elsápadni, míg nem félig ájultan nehézkesen böki ki a szavait.

<-Enged… …jetek el… vissza… kell… menn…

Ezzel feje elnehezül, míg nem teljesen hátra hajtja. A férfi kidőlt. Izmai elernyednek, és csak épp hogy félig meddig van tudatában mi játszódik le körülötte. Kardját, melyet annyira erősen próbált markolni elengedi, és az a hóba zuhan. Az asgardi elvesztette a csatát. Számára itt véget ért ez a harc, és megtépázva fejezte be azt, amit igazság szerint még el se kezdett. A tapasztalat hiánya, a forró fejűsége, és értelmetlen vagdalódzása már indulása elején megpecsételte a sorsát. Ideje lenne belátnia Thordinnek, hogy uralkodnia kéne érzelmein, és visszavonulni, ha a helyzet megkívánja, és gondolkodni. Mert a fehér zászló sokszor csak időt ad arra, hogy minden tudásodat össze szedd, és mikor a másik a legkevésbé várja, lerohand.
Nem tudni, mikor látja ezt be az asgardi, bár érdemes lenne ezt még Harek előtt alkalmazni, ha eljut egyáltalán odáig. Hisz, jelen állapota nem bíztató.

~Mi folyik itt? El sem kezdtem, és már bevégeztem? Ez nem végződhet így? Azt hittem… azt reméltem, végre bizonyíthatok. Megmutathatom mindenkinek, mire is vagyok képes. Hogy nem csak a szám jár, hanem valóban… vagyok valaki. Megmutathatom, hogy ódák fogják zengeni nevem. Thor büszke harcosa, aki Asgard földjeit védelmezte. De most… itt fekszem, mint egy gyáva féreg, akit a harc szele könnyedén elsöpört. Nem lehet így vége. Vagy még is?
Túl elragadott a hév… be kell látnom, semmi tapasztalatom nincs. Nem vagyok jó a harcban. Nem vagyok katona, sem stratéga. Egy egyszerű asgardi vagyok, ki talán kicsit sem jobb a midgardi népeknél. Isten vagyok, vagy nem? Akkor mért nem érzem magam annak? Nem vagyok erősebb, mint a szélben küszködő búzaszál. Hisz oly könnyedén lettem eltaposva. Leif, és Laaksonan… mind kettejüktől lenne mit tanulnom. Talán a távoli harc nem is szégyen, csak elővigyázatosság. Talán a mágia, nem is az alvilágra való…
Vak voltam, és ostoba. A bátorság messze áll tőlem…

Mérlegel magában Thordin, ahogy egyre inkább magatehetetlenül terül el. Saját maga érdekében úgy látszik, kezd tágabb szemmel körül nézni, és meglátni azt, amit eddig meg sem akart hallani. Akikkel elindult, mind jobb harcosoknak bizonyultak, még a midgardi nő is.
Talán ez kellett a férfinak. Talán ez ébresztette rá arra, hogy azon a bizonyos ranglistán nem az elsők között ücsörög, sőt, még csak nem is a közepén, hanem annál sokkalta lejjebb.
Mostanra talán ésszerűen fog cselekedni. Kimoshatja a koszos foltot, amit róla alkottak véleményt, bár első benyomást csak egyszer tehet az ember, csak úgy mint az asgardi. Eddig belegondolván csak szégyent hozott az urára, akit az egekbe magasztalt. Nem tett semmit, amivel büszkeséget mutathatna fel neki. Ellenben talán elért arra a pontra, hogy megváltozzon néhány dologban. Kár, hogy egy ilyen esemény kellett, hogy erre a részre érkezzen Thordin. De jobb később mint soha. Már csak abban kell reménykedni, nem ez volt az első és egyben utolsó megmérettetése, és felgyógyűl. Hálát adhat Asgardnak, és Thornak, ha lesz egyáltalán esélye két lábra állni, és szembe nézni Harekel és hadvezéreivel.


#37 2009-08-29 13:28:47
Trisa
Kicsit lelassultam, a gólem lábbelijét fel tudtam sérteni, de különösebb sérülést nem okoztam neki. Hiába a hideg mindig is rossz hatással volt rám. Peckemre a gólem már felém is fordult, így szépen szembe tudok nézni a nagydarab lénnyel. Nem örülök neki mit ne mondjak. Eltöprengek hogy mit is tudnék tenni egy ilyen böhömnagy jég gólem ellen. Nincs más választásom, hiába az Asgardi test, sokra most nem hiszem hogy megyek vele, kénytelen leszek a saját erőmet használni, a kardot visszateszem a tokjába, Kezeimet pedig lángok borítják be. Talán ha a ezek a nagydarab lények a hideghez vannak hozzászokva, egy kis hő löket talán megadja a kellő hatást és feladja, bár tudom ezek sokkal szívósabbak is lehetnek, de hogy pontosan mire is képesek, azt magam sem tudom, hiszen most harcolok élőszőr ilyen lényekkel.
Egyik kezemet magam elé, egyenesen a jég gólem felé emelem, nem is tétovázva sokat, kezemből egy nagy erejű lángcsóvát irányítok egyenesen felé. Bízom abban hogy ez megfogja hozni a hatását majd hogy a gólem visszavonulót fújjon, persze csak ha sikerül elérnem majd eltalálnom őt, és kellő erejű lángot irányítok rá.


#38 2009-08-29 17:43:20
Henry White
Szabályos nyílzáport zúdítok az óriásra, s majdnem mind talál is. Balder megpróbálja távol tartani tőlem, de muszáj egy-két lépést hátrálnom, hogy tartsam a távolságot.
Thordint levonszolják a színről, az érkező asgardi katonák. Kicsit megkönnyebbülök, hisz már nincs útban. Azután az ütés csoda hogy fel tud még állni.
Ezek után már nem tart sokáig a szörny ellenállása, földre kerül a szigonyok által. Becsapódik megrengetve a földet, a feje a lábainknál állapodik meg.
Nyúlnék a tegezért hogy megadjam a kegyelem döfést, de már csak az nyilak helyét tudom megfogni. Mindet elhasználtam az előbb.
Míg a nyilall voltam elfoglalva, még csap egy utolsót felénk. Kicsit később vettem észre mint Balder, de megpróbálok félrevetődni előle.
Ha ez az ütés teljesen eltalál, rosszabbul járhatok mint Thordin...


#39 2009-08-30 02:36:51
Vutha
Az emlékek megvannak, s trükkök a régiek, de a megvalósítás és az eredmény szánalmas. Valaha nagy harcos voltam, most azonban sehol se vagyok. Se mágia, se fizikai erő. Hát elpuhultam ahogy látom, de hogy ennyire, és csupán 30 év alatt? Pofont nem kaptam egyik behemóttól, de az élettől két akkorát, hogy majdnem padlót fogtam. Folytatom a harcot azért, s a megsebzett részeket támadom, miközben próbálom nem kimutatni, hogy mennyire nem vagyok elégedett az eredményekkel. Fel kéne adnom eme harcot, de nem tehetem. Ha visszakerülök, akkor legalább az erőm visszaszerezhetem, ha a mágiámat nem is. Nagy ügy, ha nem nézek ki úgy, mint ők. Mi van akkor? Számomra semmi, számukra se, hisz bárhogy nézzük ők a démont látják bennem, azaz a külső elég mellékes ilyen szempontból. Kardom erősen megmarkolom, s az egyik korábban okozott sebet veszem célba, s oda vágom be a kardomat, hogy megpróbáljak némi fájdalmat is okozni a nagy behemótnak és figyelni – na meg reménykedni – hogy a gyorsaságom még a régi, s nem repülök sok métert eme formámban, mert bár örülnék neki, ha tudnék, de segítség nélkül, eme formámban a repülés egyszerűen lehetetlen dolog. Sajnálatos módon a nagy Asgardiak sok minden más mellett repülni is képtelenek plusz segítség nélkül. Egyik faj se lehet tökéletes.


#40 2009-08-30 14:57:32
Thorhalla
Úgy száz-százötven méterre vitték el Thordint a csata helyétől, egy kisebb táborszerűséghez, ahol egy sátorba vitték be. A két férfi azonnal ott is hagyta, és két nő vette át a férfiak helyét. Lefektették egy szalmából készült fekhelyre, és egyből elkezdték róla lehámozni a teljes vértjét, az egyik nő közben kikiált és tiszta ruhákat és forróvizet kért.
< - Nyugodj meg, minden rendben lesz, ellátjuk a sérüléseket - mondta az egyik nő. >
Közben a csata tovább folyt és már senki foglalkozott azzal, hogy Thordin hova is tűnt, vagy mi van vele. Balder félre tudott ugrani könnyedén a felszerelése ellenére, és Laaksonen-nek is sikerült kikerülnie a jégóriás csapását és sérülések nélkül megúsznia a támadást. A herceg pedig már ugrik is az eldőlt óriáshoz és a nyakáva döfte a kardját, melynek végén a teljesen átvágott torokból sűrűn kezdett a vér ömleni a hóra. Azonban a társaság nem állt meg, és haladtak tovább. Egy személy még levgta az óriás fejét a nyakáról, majd pedig már ő maga is sietett tovább, hogy segítsen a társainak.
< - Laak! - kiáltott a férifra Leif, majd pedig két tegez nyílvesszőt dobott oda a fiúnak.>
A csapatnak lassan megérkezett a többi csáklyás harcos is, és az óriásokat szépen lassan megkezdték a földre lehúzni őket, hogy könnyebben kerekedhessenek felül az ellenségen. Vutha harca kezd jobban alakulni, hogy egy-egy sérülést már beszerzett az óriás, így ezeket tudja a féldémon támadni és tovább is vágni a sebeket. Lassan kezdett az óriás lába igen sérült, szétvágott lenni, még mindig képes volt talpon maradni, de jó kérdés, hogy meddig fog ez sikerülni. Az egyik támadás után a férfi mellett álló társát találta el az óriás fegyvere és tépte kettőbe az asgardi harcost, beterítve Vuthat-t vérrel. Most azonban volt elég ideje, hogy egy nagyobb támadást indítson a sérült félre.
Trisa kezében megjelent a tűzlabda és eltalálta az ellenfelét vele. Az óriás felüvöltött fájdalmában és láthatta a lány, hogy megpörkölődött a bőre és súlyos égési sérülést szerzett a találattól. Amint a harcosok, akik fedezték eddig a lányt meglátták, hogy mit is csinált elvigyorodtak és ketten ugrottak be elé, hogy védjék a jégóriástól.
< - A ruháit gyújtsd fel leány! - hallottad a férfi hangját. - Vagy tűzlabát a gyomrába, ahogyan Thorhalla is szokta - vigyorgott, ahogyan hátrapillantott rád. >

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 40 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 50 egység


#41 2009-08-30 15:31:57
Henry White
Bár későn érzékelem az utolsó csapását, még sikerül időben elugranom. Pár apró zúzódással megúszom, már talpon is vagyok. Az utolsó csapást Balder viszi be, és egy másik levágja a fejét.
Ahogy meghallom Leif kiáltását, felé fordulok és elkapom a felém hajított két teli tegezt.

<-Köszönöm!->

A hátamra veszem őket, hogy könnyedén elérhessem a nyilakat, felkapom Fagyharangot, a másik kezemben pedig az íj van. Mielőtt elindulok gyorsan körbe pillantok, de nem látom Thordint.
Jobb ha majd a csata után keresem meg, remélhetőleg nem akarja magát visszavonszolni ide, azokkal a sérülésekkel.
Balder után iramodok, keresek egy már kellően sérült vagy a csáklyákkal megkötözött óriást és az előbb is használt támadást használom. Sima nyilakkal a már meglévő sebeket lövöm vagy a szemeiket. Érzem ahogy egyre jobban visszatér a tudásom és egyre biztosabban kezelem az íjat.


#42 2009-08-30 17:29:48
Taikuri
Sokáig csak némán figyelem a háttérbe zajló eseményeket egyáltalán nem törődve senkivel és semmivel. Nem kis undorral veszem tudomásul, hogy minden féle pártból vannak itt hívek, és hogy együtt küzdenek valami számomra érthetetlen új cél érdekében. Egyre inkább idegennek érzem, ezt a világot egyre jobban fokozódik benne az érzés, hogy én már nem ide tartozom. Mindenki küzd körülöttem, mint ha egy csapat lehetnénk, mindenki megtesz mindent a maga ostoba vagy éppen ravasz módján a győzelemért csak éppen én nem tudom magam rávenni arra hogy beleavatkozzak a dologba. Régen szerettem harcolni bár nyílt szemtől szembeni harcot mindig igyekeztem kerülni, ha csak lehetséges csellel orvtámadással győztem le ellenfeleimet. Sokáig azonban nem töprenghetek a dolgon, hiszen egy villanás kíséretében jég óriások kerülnek mögénk így kénytelen kelletlen meg kell védenem magamat. Látom, hogy Trisa is Vutha akik eddig szintén kimaradtak küzdelemből is harcba szálnak végre én pedig nem akarok a szerelmem mögött lemaradni. Még sem egészen helyén való hogy asszonya mögé bújjon az óriás kivéve, persze ha éppen egy meglehetősen sebezhető halandó testben van. A felém rohamozó ellenfél elől megpróbálok elfordulni és az így nyert lendületet kihasználva teljes erővel a térdhajlatára lesújtani. A mágikus ereklye remélhetőleg elég erős hozzá hogy átvágja az óriásszívós bőrét így akár komoly sérülést is okozhatok neki. Persze eltalálni egy akkora lényt, alig ha lehet nehéz, de kitérni a lendületes támadása elől viszont tapasztalt harcosként úgy érzem, egyenlő félként vehetem fel termetes ellenfelemmel a küzdelmet.


#43 2009-08-30 22:45:45
Trisa
Sikerül elérnem némileg valamit, és egy nagyon csúnya égési sebet okoztam így a gólemnek. Ez némi sikerélménnyel tölt el, aztán látom hogy végre Murhal is rászedi magát a harcra. A két Asgardi elém ugrik, és egyikük még egy tanáccsal is ellát. Úgy tűnik hogy nem mindenki veti meg emberi mivoltomat. Annyival könnyebb lesz legalább.
A tanácsra bólintok egy nagyot, és a ruháját veszem célba, kezeim újra lángok lepik el és egy könnyed mozdulattal, és némi koncentrálással, újabb tűzlabdát küldök felé, ezúttal a ruháját gyújtva meg ezzel ha sikerül őt eltalálnom. Remélem hogy ezzel sikerül leteríteni a gólemet, mert ha igen, segíthetek talán a többieknek is, elsősorban Murhalnak, és talán ha ő is megtapasztalja most a harc hevét, talán még ő is kedvet kaphat, és a többieknek is segíthetünk majd. Hiszen az mégsem járja hogy ha csak mi állunk és nézzük ahogy a társaink harcolnak, mi pedig ölbe tett kézzel figyeljük az eseményeket.


#44 2009-08-31 18:30:52
Thordin
Mikor Thordint egy menekült részhez vonszolják, az igazából fel sem fogja, hogy szalmákra fektették. Olyan állapotba került, ahol sok minden kiesik a számára. A két nő hangját, csak éppen hogy fel tudja dolgozni, és kábán bólint. Ahogy elkezdik róla lehámozni a vértet, nem tiltakozik ellene, habár ha akarna sem tudna. Próbál ellazulni, már amennyire a helyzet engedi, és nem akadékoskodni a heves gondolkodásmódjával. Bár korábbi eszmefuttatása után nem is szándékozik még egyszer kirohanni a csata közepébe. Egyedül már csak abban bízik nem ez volt az utolsó összecsapása. Nem tud mit tenni, mint játszani a szerepét, még pedig a sérültét. Nem akar úgy tenni, minta nem fájna neki az óriástól kapott ütés, és most nem a nagyfiút játssza. El-elbóbiskol, és tompa érzékszerveivel fel sem tudja dolgozni, kik veszik körbe és miket hall teljesen pontosan. A levegő vételével küszködik még mindig, és azzal, hogy lelki ereje is átsegítse az elszenvedett sérüléseken.


#45 2009-09-01 00:34:36
Vutha
Sikerül némileg jobb hatást elérnem amint egy másik már korábban megsebzett részt veszek célba, de az óriás még mindig nem akarja megadni magát, s a földre kerülni. Azonban az egyik „társam” igen szépen széttépi egy ütés, aminek eredménye képpen jó adag vér terít be. A számba is kerül, s gonosz mosollyal nyalom körbe a szám, majd rontok neki a dögnek. Újabb csapásokat készülök az óriás már amúgy is igen szépen összevagdalt lábára mérni, hogy végre földre kerüljön, s könnyebb legyen aztán végezni is vele. Hogy hányan halnak meg, vagy vesznek oda az most mellékesnek tűnt ebben a pillanatban, csupán az volt a fontos, hogy eme óriás is kiterüljön teljesen. Persze ezután rögtön a következő jöhetett aki még talpon volt, bár így is volt belőlük még bőven több, mint ami számunkra egészséges lett volna. Na de most ez az egy, aztán majd később jöhetett a többi is. Nagyon nincs is időm a többiek helyzetét méricskélni, mindössze abban reménykedek, hogy a kis asgardi zöldfülű harcost valaki félre vonszoltam, vagy jobbik esetben szétkenték teljesen a nagy dögök. Számomra nagyon jó lett volna, bár nem tudok, hogy a többiek mennyire is örültek volna eme apró kellemetlenségnek, hogy egy idegesítő tényezővel kevesebbel kell tovább mennünk. Azonban tudtam volna példát mondani olyanokra, akiket tuti nem zavart volna a dolog.


#46 2009-09-01 12:10:29
Thorhalla
Murhalnak sikerült az ellene menő ellenfél útjából félreugrani és így az elrohan mellette, hogy kicsit később tudjon csak megállni. Igen meglepő módon Murhal támadása ténylegesen sikerült az óriások bőre a mágikus ereklyékkel szemben nem annyira ellenálló, mint a rendes kardokkal szemben. Az ellenfele szerencsére márháttal állt a férfinak, meg tudta sebezni. Bár egyelőre nem sikerült a térdhajlatot, mert túl magasan volt, ellenben a jégóriás teljes vádliját tudta felhasítani a viharóriás, azonban csak pillanatok kérdése és ellenfele vissza fog fordulni felé, hogy őt támadhassa. Trisa támadásának és annak hála, hogy már jelentősen sérült is a jószág a jégóriás ruházata meggyullad és az őrjöngve vágódik el a földön, hogy a véres hóban olthassa el a ruháit az Asgardi harcosok rávetik magukat és igen gyorsan és könnyedén tudják már kivégezni, így néhány szabad pillanatban a nő láthatja, hogy szépen fogynak az ellenfeleik és már csak hét darab van talpon a korábbi tucatnyi lényből.
Laaksonen mellé felsorakozik Leif is és közösen vesznek célba egy sérült óriást. A fiatal férfi láthatta, hogy a nagybátyja fegyvere sokkal hatékonyabban tudja sebezni az óriások bőrét, mint amennyire az övé. Bár általános tapasztalatban úgy tűnik, hogy a mágikus fegyverek, ereklyék a leghatásosabbak ezen lények ellen, de tényleg Laak minden egyes lövés után egyre jobban és jobban kezd belejönni újra az íjászatba, majd pedig igen hamar egy újabb óriásból varázsoltak sündisznót, és a csáklyások azok után, hogy le tudták a földre ráncigálni az ellenfelet újabb kék szörnyeteg vesztette el a fejét. Ám, mielőtt a fiatal férfi mehetett volna egy következő lény felé nagyobb földből álló dárdák fúródtak be a földbe előtte és ha felnézett egy csuklyás alakot vehetett észre a csatatér másik oldalán, aki félre nem téveszthető módon varázsol.
Vutha ellenfelére még hárman támadtak, és egy felugró társának sikerült a jégóriás térhajlatát megvágnia hátulról, amitől az óriás fél térdre rogyott, azonban a fájdalmai ellenére még mindig igenis kész volt küzdeni, így nem adta fel és az Asgardi harcosokat igyekezett távol tartani magától az ellenfeleket azaz titeket. nagyon hosszú kardjával és kezével csapkodott, ha ügyesen taktikáztok, akkor ki lehet ezt kerülni és oda lehet jutni hozzá testközelbe is akár, hogy elintézhessétek.
Thordin időközben érezte, hogy sokkal könnyebben kezd lélegezni és megláthatta nem is olyan messze magától a páncélját. Most, hogy nincs a vértje rajta felül és fekszik érzi, hogy az oldalán melegség folyik végig, ha oldalra néz láthatja, hogy a ruháját valami fehér szúrta át és véres is az a valami. Az egyik bordája. Ekkor érzi meg, hogy valaki odalépett és megfogta a törött csontdarabot és elkezdte visszatolni a férfiba. A fájdalom miatt már-már csillagokat lát a férfi és minden elkezd sötétülni, majd pedig egyetlen gyors mozdulattal tolta vissza a nő, kiáltott valamit valakinek, ezt nem értetted, hogy mit is. Majd a következő, ami eljutott a tudatodig, hogy a fájdalom nagyon lassan szűnni kezdett a világ tisztulni és a levegővétel is egyre könnyebb és könnyebb lett.


Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 40 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 50 egység


#47 2009-09-01 13:24:37
Henry White
Leif csatlakozik hozzám a harcban s együtt terítünk le egy óriást. A nagy bátyám fegyvere hatásosabb, lévén hogy mágikus erővel bír. Ezt egyből felismertem ahogy először megláttam. Persze nem volt nehéz észrevenni.
Sajnos nekem marad a sima íjászat, de ez is elég hogy segíteni tudjak a harcban. A mágiámmal hatásosabb lehetnék....hozzá kellene már szoknom hogy nincs több varázslat.
A szemeimmel egy másik óriást keresek célpontnak, mikor a lábaim előtt földből álló dárdák csapódnak. A meglepetéstől hátrálok pár lépést, ekkor pillantom meg a csuklyás alakot aki varázsolni készül.

<-Leif varázsló!>

Kiáltom neki és mutatok a csuklyás felé, majd futni kezdek a varázsló irányába. Ha kezdeni akarok vele valamit a közelébe kell jutnom. Ilyen távolságból lenne elég ideje kivédeni az összes támadásomat a mágiájával. Mellesleg képes lehet megtizedelni az asgardiakat is. Megpróbálok a lehető legrövidebb úton a közelébe jutni, lehetőleg úgy hogy az óriásokat kikerülöm.


#48 2009-09-01 17:57:31
Thordin
A vért lekerül Thordinról, és az mintha több száz kilótól lett volna könnyebb. Sokkal jobban kapta a levegőt, és már oldala sem fájt annyira. Na nem múltak el a sérülések, de könnyebben viselte. Ellenben mikor fel ül, kellemes melegséget érez a bordái tájékáról, az oldalánál. Kissé fáradtan fordítja oda a fejét, de mikor meglátja a kiálló csontját, elakad a lélegzete. Nem tudja mit tegyen, szemében megjelenik a félelem. Ilyet még nem tapasztalt magán, remélte soha nem is fog. Már a puszta látvány is fájdalommal töltötte el. Pillanatokig leblokkolva nézte a fehér, ágaskodó csontot, és nem jutott szavakhoz. A vér is szépen folydogált belőle. Az elszenvedett vérveszteség miatt már igen sápadt is volt az asgardi. Mikor oda lép valaki mellé, és a csontot megragadja, nyelni sem képes, már érzi mi lesz. Rászorít az ágyszerű szalmákkal puhított tákolmányra, majd pedig szorítani kezd, így előre is. Mikor elkezdik visszatolni a kiálló csontot, Thordin eget rengető ordításba kezd. Minden csepp kínját bele öli, és már olyan erősen szorítja az ágyat, hogy az recsegni kezd, egészen addig, míg nem eltörik.

<-Nee!!! Elég, neee!!!

Kiáltja, szívszaggatóan, míg nem abba hagyja, amint helyére tették a bordáját. Izmai elernyednek, mintha nem is lennének, és egy rongybabaként zuhan hátra. Teljesen kimerült, de ahogy lélegezni érzi, hogy egyre könnyebben menni. Sokkal könnyebben. Az oldala sem sajog már úgy, mint korábban.
Lehunyja szemét, és kimerülten fekszik el. Eléggé megviselte a dolog, de az biztos, hogy volt mit tanulni belőle. Mindennek van egy jó oldala, de most túl nagy árat kellett fizetni azért, hogy megtanulja a forró fejű asgardi, mihez is tartsa magát a harcmezőn.
Ostoba, és meggondolatlan rohamokat már biztos nem fog végre hajtani, ha ismét járhat a lábán úgy, hogy nincsenek nehézségei.

~Harcos lennék. A harcos nem ismeri a fájdalmat, én még is kimutattam. El kell ismerni, hogy a sok rám sütött jelző mind igazolódni látszik. Nem fogom magam harcosnak vallani. Nem tehetem, hisz nem vagyok az. Egy jó harcos nem követ el ekkor hibát, ami saját életébe is kerülhet, értelmetlenül, ráadásul hátráltatja csak azokat, akik észszerűen gondolkodnak. Thordin Wornugson nem emel kezébe kardot, míg nem lesz rá méltó. Nem tehetem.


#49 2009-09-01 19:36:25
Taikuri
Ahogyan számítottam el tudok lépni a méretes óriás mellett és fél-hátulról sikeres támadást hajthatok végre raja. Sajnos a méretbeli különbségek miatt nem sikerül tökéletes csak a vádliját hasítom fel vele. Persze azért ez is szép találat a többiek jóval nehezebben boldogulnak saját ellenfelükkel. Hiába az égmetsző mágiával kovácsolt pengéje áthatol még az óriások szívós bőrén is. Ennyi, azonban alig ha dönti, le ellenfelemet többre van szükségem ahhoz, hogy győzelmet arassak most szerencsém volt, de nem sokára újra támadni fog nekem pedig résen kell lennem. Egy pillanatot azért rászánok arra, hogy megfigyeljem a közelembe harcolókat, hogy meglássam mi is van velük. Trisa ahogyan azt vártam tőle kiválóan állja, a sarat a tüzes erejével szemben a jég óriásoknak nem sok esélye van. Vutha már nem boldogul olyan könnyen, de most sajnos nem segíthetek, neki a saját ellenfelemre kell immár fordítanom a teljes figyelmemet. Az óriásnak nem kelhet sok idő, hogy megforduljon, és nem hiszem, hogy sok esélyem van kivédeni a támadását. Nem sok időm van gondolkodni, cselekednem, kell, azonnal a kardomat előre nyújtom egyenesen az óriás hasa fele célozva elkiáltom magam.
< - Ééééégmetszőőőő! >
Hallatszik hatalmas valóban égzengéshez hasonlító hang. Üvöltésem nyomán hatalmas elektromos lövedék röppen az óriás felé. Próbálok olyan helyet keresni, amit kevésbé vagy egyáltalán nem védi őt bőr ruha. Ha van valahol fém vértje, akkor természetesen azt fogom megcélozni. Egy ilyen erejű támadás egy gyengébb asgardit vagy embert simán megölne azonban egy óriásnak legfeljebb az átmeneti kiütéséhez lesz ellengendő. Sajnos nem vagyok teljesen tisztába ellenfelem pontos képességeivel így nem is jósolhatom meg előre, hogy mi fog történni. Amennyiben még harcképes állapotban lesz akkor a támadása elől megint oldalra próbálok kitérni. A dolgomat nehezíti, hogy a hátamra is figyelnem kell mivel hely és pozíció csere miatt háttal állok a többi óriásnak. Bár a többi harcos, Trisa és Vutha elégé leköti őket így kétlem, hogy valamelyik is közelembe tudna jutni. Az én kis tüzes hercegnőm semmi kép sem fogja hagyni hogy bajom essen ebben biztos vagyok.


#50 2009-09-03 09:56:33
Thorhalla
A küzdelem tovább folytatódott, és most már látványosan is ti kezdtetek felül kerekedni, noha lassan ti is szereztetek sérüléseket. Björnulf medvéje nekirontott az óriásnak, ami egy kicsit eltalálta a párost és méterekkel odébb sérülésekkel tarkítva zuhantak a hóba. Vutha támadása egyelőre nem volt sikeres és az ő óriását támadják a társai, de ő nem tudott közelebb jutni, sőt még őt is eltalálták, de neki nem lettek túl komoly sérülései, hiszen az ellenfele így is a földön volt már és kevéssé volt hatékony. A többiek lassan pedig teljesen legyűrik ezt az ellenfelet és az pedig kimúlva fekszik el a földön. Trisának és társainak egyelőre nincsenek ellenfelei, így azok hárman, akik ott voltak a lánnyal és egy csáklyás férfi is egyből ugranak, hogy Murhal-nak segítsenek.
Murhal-nak sikerült úgy felugrania, hogy a jégóriás hasát tudta megszúrni a kardjával, amiből ekkor kezdtek a villámok kicsapni, az ellenfele felordított a fájdalomtól és kivételesen nem a fajtársa után csapott, hanem a hasához kapott a fájdalom miatt és egy hangyányit megtántorodott. Emiatt a következő néhány másodpercben nem is fog nagyon mással foglalkozni, csak a fájdalommal, így Murhal számára újabb támadásra van lehetőség. Közben a társai is megérkeznek és rávetik magukat a jégóriásra. Laaksonen futni kezdett az ellenfele irányába, szerencsédre könnyedén tudtad az óriásokat kerülgetni, mert lényegében már alig volt néhány fenn a csatatéren. Csak az átcsoportosuló saját társaitokat kellett kerülgetned. A varázslónak is feltűnhetett, hogy közeledsz felé, mert további lándzsák száguldoztak feléd, megy egy-kettő a földből is kinőtt előtted, de mindet ki tudtad kerülni, mert igazából úgy tűnt, hogy mással is törődik a csuklyás és nem csak azzal, hogy téged lefoglaljon. És már ebben a körben odatudsz érni hozzá, ha akarsz.
Mindeközben Thordin láthatta, hogy egy fiatal férfi térdelt mellette csukott szemmel és ő tartotta a kezeit Thordin sebei felett és azok szépen lassan gyógyulni látszottak. Az ágyat nem tudtad széttörni, de a szalmabálákat, amin feküdtél szét tudtad szaggatni magad. amint szinte teljesen elmúlt minden fájdalmad a férfi kinyitotta a szemét, megtörölte a homlokát és bíztatólag mosolygott rád.
< - Most már megmaradsz – mondta. – Csak semmi hirtelen mozdulat még néhány napig. Hogy áll odakinn a csata? >

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 40 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 35 egység

//Elnézést, tegnap egész nap nem voltam kb. itthon azért nem tudtam írni.//

#51 2009-09-03 16:54:36
Henry White
A jégóriásokat gond nélkül kikerülöm, lévén már csak pár darab van a csatamezőn. A saját katonáinkat nehezebb kerülgetnem, de egyre közelebb jutok a varázslóhoz. Észre is vesz és próbál megállítani a földből álló lándzsáival. Néhányat igencsak nehéz kikerülnöm, szerezek egy két nagyobb horzsolást, mikor félre kell ugranom az előttem lévő földből kinövő lándzsák elől. Kicsit furcsállom hogy csak lándzsákkal támad, mintha másra is koncentrálna még. Ennyivel könnyebb lesz a dolgom.
Egy-két perc és a kisebb emelkedőn állok, nem messze tőle. Egy jeges hálót teremtek, és felé dobom. Majd gyorsan utána egy vesszőt feszítek az íjra, arra az esetre ha kitérne a mágikus háló elől.


#52 2009-09-03 17:19:03
Vutha
Az óriás feje már közelebb került a talajhoz, ahonnét többé fel se fogja emelni, de nagy benne még a túlélési ösztön, s van olyan ostoba, hogy képtelen feladni, képtelen elterülni és meghalni, inkább küzd az életéért. Nem tudom elítélni eme tette miatt, de ezzel úgyis csak kicsit nyújtja az időt, de már képtelen elkerülni az elkerülhetetlen. Meg fog halni, s ez már tény, hogy még ezen a napon, csak az a kérdés, hogy percek, vagy órák múlva éri utol a végzet. A támadásaink folyamatosak, s egyszer kifárad, vagy hibázik most utoljára. Próbálok közelebb jutni hozzá, de nem sikerül, s ráadásul egy bátrabb vagy inkább őrültebb lépésnél, még kapok is egy nem épp kellemes pofont is. Nagy károkat nem okoz, de elég, hogy egy kicsit megálljak, s megtapogassam a sérülés helyét. Nem tűnik súlyosnak, így csak egy gonosz mosoly ül az arcomra, s amint csap újra az óriás, s a penge elsuhan azonnal rohamozni kezdek, hogy az így keletkezett holt térbe támadva jussak hozzá közelebb. Próbálni blokkolni a fegyvert esélytelen lenne, de talán van annyi időm, hogy kellően közel jussak. Ha ez sikerül, akkor remélem felkeltem addig az érdeklődését, míg a többiek is elég közel jutnak hozzá, hogy végre együttes erővel le is terítsük.


#53 2009-09-04 01:42:28
Taikuri
A támadásom, ahogyan az előző is most is sikeres. A szúrásom átdöfi az óriásszívós bőrt és a hasába fúródik. Ez persze nem lenne elég arra, sem hogy megtántorodjon, de éppen abban a pillanatban, amikor már nem tudom döfni tovább működésbe lép a kardomba rejtett mágia. Fajtársam egyből hasához kap és láthatóan kevésbé maga biztosan áll már a lábán. Legnagyobb szerencsémre nem is tud, visszatámadni a helyzetemet pedig tovább javítja, hogy hamarosan egy csapat szövetséges esik neki csáklyákkal és kötelekkel hatalmas szörnyetegnek. Persze nem hagyom, hogy csak úgy learassák a babérokat. Szinte azonnal hogy érzem, az óriás átmeneti gyengeségét cselekszem. Először is megforgatom, benne a pengémet már amennyire ez lehetséges azután pedig egy erős mozdulattal kihúzom onnan a fegyvert. Még azzal, lendülettel igyekszem teljes erőből eltalálni a lábszárát. A célom hogy meg könnyítsem a katonák dolgát azzal, hogy jelentős sérüléseket okozok az óriás lábán. Nem igazán hiszem, hogy ilyen helyzetben én lennék a legnagyobb baja, de azért a csapás után hátrálok egy lépést és felkészülök, arra hogy a szokásos ellépős módszerrel próbáljak meg kitérni előle. Most nem vagyok annyira lekötve így kicsit több időt rászánok arra, hogy a többiekre is oda figyeljek. Úgy látom, hogy lassan megnyerjük a csatát, de azért még mindig vannak szorult helyzetbe lévő emberek közöttük Vutha is. Amennyiben az óriás nem indított ellenem támadást vagy sikeresen elkerültem azt hangosan Trisara üvöltök.
< - Hééé! Segítsd ki Vuthat-t. Tökéletes uralod, a tüzet csak annak esik baja, akinek ártani szeretnél. Te biztattál harcra, ne hogy már most kimaradj belőle. Ne lazsálj kölyök, mert te is tudod, hogy könnyebb az óriással szót érteni, mint velem. >
Hallatszik a tőlem megszokott mennydörgés szerű hang. Sajnos azonban azt a luxust nem engedhetem meg magamnak, hogy hosszabb ideig Trisaval foglalkozzam, hiszen csatának még koránt sincsen vége. Az ellenfelem még nem halt meg és bár egyértelműen fölényben vagyunk, még mindig folyik a küzdelem.


#54 2009-09-04 12:00:58
Thorhalla
Vutha mellett még ketten ugranak neki az óriásnak, mellettük mesteri pontossággal nyílvesszők is száguldanak el és állnak bele a jégóriás nyakába igen mélyen. Ahogyan kitépi az magából további vágásokat okoz magának, így végül Vutha és egy másik Asgardi harcos egy nő értek oda egy időben az óriás nyakához és most még van néhány szabad pillanatuk arra is, hogy lecsaphassanak. Murhal sikeresen forgatta meg ellenfelében a kardot és annak combjában is súlyos sérülést tudott okozni, ahogyan végighúzta rajta a pengét. Miután a viharóriás földet ért az ellenfele támadni készült, de Murhal könnyedén tudott félretáncolni a csapás elől, ami így csak a havat találta el. Ekkor volt ideje, hogy odaszóljon Trisának is, majd pedig ebben a pillanatban vetődtek a harcosok neki az óriásnak. A csáklyák benne maradtak a testében és sikeresen rántották le a földre, így Murhal is igen sok szabad felületet kapott, ahol könnyedén támadhatta meg az ellenfelét úgy, hogy az ne tudjon visszatámadni annak köszönhetően, hogy a földön ragadt.
Laaksonen pedig odaért az ellenfeléhez, mikor az meglátta, hogy a fiatal férfi támadni készül egy földből álló fal emelkedett ki kettejük között, de ahogyan a Fagyharang támadása eltalálta az egész megfagyott, és a nyílvessző, amit a fiatal férfi kilőtt nekiér a falnak az egyszerűen összeomlik. A varázsló, mintha erre nagyon nem készült volna arcán őszinte döbbenettel fordul a Laaksonen felé, de eddigre Laak már odaérhet és támadhat mielőtt a másik cselekedhetne bármit is.

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 30 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 35 egység


#55 2009-09-04 16:11:08
Thordin
Egy férfi kézrátétellel gyógyítja Thordint, aki a szétszaggatott szalmaszálak között hever. A fájdalom nagy ugrást vett lefelé, már nem lehet hasonlítani ahhoz, amit korábban érzett. A férfire tekint, ki mellette térdel. Egy ideig nem szólalt meg, de mikor a sérülések által kínzó fájdalmak elmúlni látszottak, kinyitotta a szemét, és megszólalt. A maga alatt lévő, és öngyötrő asgardi pillanatokig nem szólalt meg, csak némán nézett előre. Míg nem, fáradtan felsóhajtott és csóválni kezdte a fejét.

<-Nem maradhatok ágyban! Mennem kell, a háborúban szükség lehet rám.

Mondja, pedig tudja meg kéne fogadni a tanácsot, és egy sérült harcos csak hátráltatna mindenkit. Bár mennyire is most változott a hozzáállása, ennyire azért nem. Ha tud, akkor harcol, de már nem vaktában csapkod, mint egy eszét vesztett ostoba.
Kis szünet után, a kérdésre is válaszól, bár nem éppen büszkén. Inkább elkeseredett hangnemben.

<-Nem tudom… sajnálom… ostoba voltam, és ez lett a következménye. Annyit tudok, hogy Balder megjelenésével sokkal jobbak az esélyeink. Nem veszítenek. Nem veszíthetnek.

Közli, szemét lesütve. Aztán visszadől a szalmákra, és egy kicsit még pihenni. Abban egyre biztosabb, hogy a győzelmet nem a jégóriások fogják learatni. De nem is Thordin, mivel ezt a harcot teljes mértékben elvesztette. Minden szempontból.
Így mint akinek nyelvét szegték, úgy hallgat. Ha nem szólnak hozzá, ő nem fog kezdeményezni, bár a társalgáshoz sincs sok kedve, ez látszik is talán, bár nem fog senkit elzavarni.


#56 2009-09-04 17:01:43
Henry White
A jégből készített hálóm nem éri el a mágia használót. Az általa teremtett felmelkedő földfalba ütközik s azt fagyasztja meg, amit a kilőtt nyíl darabokra tör.

<-Csak ennyit tudsz?>

Kiálltok oda neki gúnyosan. A tegezek egyikéből előveszek ismét egy nyilat és a döbbenten bámulóra irányítom. Gyorsan megteszem azt a pár lépést ami még fennáll, és kilövőm a nyilat az egyik vállára. Egy újabbat pedig a fejére irányítok.

<-Ha megmoccansz,,,vagy a legkisebb jelét is észlelem hogy varázsolsz...a következő a fejedet fogja átütni..>

Fenyegetem meg vészjóslóan a mágust. Elrettentés képen megfeszítem a húrt, mintha lőni készülnék. Ha megadja magát megvárom, vagy szólok az egyik katonának hogy ejtettem egy foglyot. Élve talán hasznosabbnak bizonyul. De nem fog problémát okozni ha útjára kell engednem a nyílvesszőt.


#57 2009-09-05 19:35:00
Trisa
Folynak az események tovább, én pedig figyelem azt egy darabig, amíg végül meg nem hallom Murhal utasítását, és be kell látnom hogy igaza van. Valóban igaza van. Bár szavakkal nem említettem hogy mi is harcoljunk, de úgy látszik hogy a tekintetekből is jól tud olvasni. Mikor Vuha felé tekintek, habozás nélkül elindulok fejéjük, próbálva közben figyelni hogy mikor is nyílik alkalmam a támadásra. Amikor odaérek, kezeimben újabb tűz gömbök jelennek meg, várok a megfelelő alkalomra, s mikor ez elérkezik, a jégóriás felé dobom a gömböket, megpróbálva a ruháját eltalálni, hiszen ez az imént is bevált és remélem hogy ezúttal is. Talán ha a többieknek, akik nem szimpatizálnak velem emberi mivoltom miatt, ezzel kiharcolhatom a tiszteletüket.
Ahogy erre koncentrálok miközben megpróbáltam felgyújtani a jégóriás ruháját, hírtelen nem tudom honnan de bevillant az, hogy az elmúlt idő alatt, mennyi mindenben megváltoztam, s ez itt nem az erőmre értendő. Tisztelet? Mikor foglalkoztam én valaha ezzel? Régen soha nem érdekelt az hogy befogadjanak mások, de most ez teljesen máskép van. Talán annyira lekötött a saját életcélom, hogy csak annak az elérésére koncentrálva, szinte észrevétlenül kezdtem el megváltozni? Bizonyára így lehet.
Ahogy ez mind végig szaladt a fejemben, megráztam azt, most ilyesmin gondolkodni nem érek rá. Mindenkinek meg van a maga feladata, amire koncentrálnunk kel, s holmi személyes gondolatoknak nem adhatok helyet.


#58 2009-09-06 01:14:04
Taikuri
A harc folytatódik tovább, és ahogyan várható volt még mindig nem tudnak felülkerekedni rajtunk. A támadásom most is tökéletes sikerült miután megforgattam az óriásban a fegyveremet egy jól irányzott csapással súlyos sebet okozok neki a lábán. Eközben pedig kényszer szülte társaim sem tétlenkednek csáklyáikat az óriás bőrébe vájva köteleknél fogva döntik le őt a földre. Mivel úgy látszik, hogy egyelőre nem tud komoly támadást indítani ellenem ezért továbbra is rá szánok egy kis időt a harc felmérésére. Erre azért is szükség van, mert nem biztos, hogy itt vagyok leghasznosabb az óriást már földre gyűrtük innentől elboldogulnak nélkülem is. Azonban úgy látszik, hogy mindenütt hasonló helyzet Vutha sincsen már veszély helyzetbe Trisa támadásai pedig egész biztosan felőrlik a maradék ellen állást. Nem igazán tudom, hogy mit kéne csinálni, de végül is eszembe jutott egy merész húzás. Felugrok az oriás fájós lábára majd egy másik ugrással megpróbálok a hasára vagy a lágyékára érkezni és ott az ágyék kötőben megkapaszkodni, amikor sikerült nagyjából egyensúlyba kerülnöm megpróbálok felállni és végig futni az óriás testén egyenesen a szívéig. Persze így könnyen ledobhat magáról, de bízok annyira a harcosokban, hogy tudják tartani addig még nagy és erős lábaimmal végig haladok, vagy éppen ugrok rajta. A megkerüléssel nem szívesen próbálkozok mivel akkor csapkodó kezeivel kerülnék szembe, és alig ha tudok alkalmas helyet találni arra, hogy felmásszak rajta. A feje vagy nyaka, ami könnyebben elérhető és hasonlóan sebezhető pontok azért nem támadom, mert ott nem valószínű, hogy méretei miatt olyan kritikus csapást tudnék okozni. Alig ha tudnám levágni fejét vagy át döfni a bőréhez hasonlóan szívós koponyáját. Igyekszem középen maradni úgy kisebb az esély, hogy lesodródok ha pedig még is elesek megpróbálok még jobban kapaszkodni esetleg kardomat bele döfni és abba kapaszkodni még nem tudom folytatni utamat a kijelölt célig. Ha sikerül elérnem, akkor egyből magasra emelem az égmetszőt és teljes erőből szúrok pontosan ott ahol érzékelem a lüktetést. Remélhetőleg beválik a tervem és az óriás nem fogja túlélni ezt a támadásomat.


#59 2009-09-06 10:34:09
Thorhalla
Thordin-nal nem nagyon foglalkoznak tovább már, csak bólintott a férfi, majd pedig, amint végzett a gyógyítással még egyet biccentett a harcos felé, majd pedig kiment a helységből egyedül hagyván a mostanra gyógyult férfit. Thordin közben a távolban halhatja a csatazajokat, vagyis, hogy folyamatosan halkulnak azok, valakik győzelemre állnak és igen valószínűtlen, hogy a jégóriások lennének, mert akkor nem lett volna ennyire nyugodt ez a táj.
Trisa végül támad Vutha jégóriása felé, egy másik nő és a féldémon egyszerre értek oda az óriás nyakához, ám az bele tudott egy hatalmasat ütni a férfibe, aki méterekkel odébb néhány repedt és törött bordával gazdagabban érkezett meg a véres hóra. Miközben Trisa támadása ismét sikeres lett és óriás ruhái felgyulladtak, miközben a nő, aki már a torkánál volt egyszerűen torkon szúrta a kékbőrű lényt és végig hasította a torkát, amiből ömleni kezdett a vér. Néhány másodpercig még bugyog az ellenfél, majd pedig földet fog és nem mozdul többé. Murhal támadása közben hála a társai közbeavatkozásának tökéletesen kiviteleződik és sikerül egy vágást ejteni ellenfele hasánál, noha nem végzetes, de igen súlyosat, majd pedig megy tovább, a karjait lefogták, akárcsak a lábait, így nem tudott csapkodni, noha igazán küzd azért, hogy kiszabaduljon. Ahogyan a viharóriás elért a nyakához tökéletesen tiszta célpontra tudott támadni és átmetszi az óriás nyakát a légcsővel, verőerekkel és mindennel együtt, amitől az ellenség halálos sérülést szerez be és eldől a földön. Ez volt az utolsó ellenfél és immáron a csata lassan abbamarad, egyetlen ellenfél maradt csak talpon és az pedig Laaksonnen-nel szemben állt. A varázslót sikeresen meglőtte Laak, nem volt túlságosan sokra képes, úgy tűnt, hogy tényleg nagyon mással volt elfoglalva egészen eddig, majd pedig amikor a fejéhez szegezed a nyiladat vöröses fény veszi körbe, majd pedig eltűnt onnan, ahol volt. Balder ekkor ért oda melléd és megcsóválta a fejét.
< - Nem juthatott messzire, megkeressük – mondta nyugodtan, bár kissé lihegett a csata miatt. >
Odakinn elült az utolsó zaj is, és egy villanás kíséretében Thordin mellett megjelent Amora, a nő csak egy pillantást vetett a férfira, majd pedig kinézett a sátor ajtaja feké. A csatamezőn mielőtt még bárki bármit tehetett volna a fejetekben megszólalt egy női hang, Amora hangja.
< ~ Mindenki azonnal jöjjön a sebesültek sátrához! ~ hangzott fel a parancs. >

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 30 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 35 egység


#60 2009-09-06 11:13:21
Henry White
Ahogy rászegezem a nyilat a mágusra, az nem szól semmit. Csak meglepetten bámul rám továbbra is, majd egy vörös villanás kíséretében eltűnik. Elteleportál. Dühösen felhorkantok, de már nem tudok mit tenni. Leeresztem a nyilat és Balder felé fordulok.

<-Pedig jó lett volna kifaggatni. Nem hiszem hogy messzire jutott nyíllal a vállában.>

Végignézek a csatatéren. Győztünk, az óriások egytől egyig vérben fagyva fekszenek a földön, a legtöbb fejetlenül. Itt az ideje megkeresni Thordint. Ekkor ér el Amora üzenete. Sóhajtok egyet. Nem könnyű megszabadulni ettől a nőtől. Pedig szívesen nélkülözném a társaságát néhanapján.
Elindulok vissza felé, útközben pótolom a nyilakat az elhullajtott tegezekből. Könnyű és gyors a haladás a sátorig, hisz csak a hullákat kell kerülgetni.
Elég hamar visszaérek a táborig. A sátorból kinéző Amorának csak biccentek egyet. Belépek mellette a sátorba és megkeresem Thordint. Megállok az ágyánál.

<-Úgy látom megmaradsz. Végeztünk az óriásokkal, de a varázshasználójuk meglépett előlem.>

Ahhoz képest mekkora ütést kapott a testvérem, elég jól tűri. Persze feltételezem már ellátták a gyógyítók.
A vállára teszem a kezem, s megszorítom egy kicsit. Majd komoly hangon szólalok meg.

<-A következő csatában már neked is részt kell venned. Számítok a testvéremre.>

Könnyebb volt kimondanom mint azt az elején gondoltam volna. Nem is olyan rossz ha vannak rokonai az embernek. És nincs egyedül.
Várakozóan nézek Amorára, várva a folytatást.


#61 2009-09-06 15:04:10
Thordin
Thordin a szerencséjének hála, rendbe jön. Bár kételkedett abban néha. A lényeg viszont az, hogy most igen is jól van a körülményekhez képest. Miután kisétált a gyógyító a sátorból, a harcos, csak viszonozta a bólintást, és tovább hallgatott némán. A csata zajára fülelt, és egyre inkább érezte, hogy győzelmet aratott az asgardi sereg. Bár látni nem igazán látta, de hitte, hogy úgy van, ahogyan elképzelte. A jégóriások elbuknak, és a társai diadalmasan ülnek majd le, sörözni. Egyedül azért biggyed ajka, mert ő nem volt elég jó ahhoz, hogy végig kint legyen a harcmezőn. De hálás, hogy nem halt meg. Az egyre csendesedő zajokból arra következtet, a viaskodás kezd a végére érni. Látva, hogy a sátor körül nem rohangálnak kétségbe esetten, egyre inkább biztos abban az ágyban fekvő Thordin, hogy nincs baj. Azon gondolkodik, hogy Laaksonan vajon túl élte-e. Reménykedik benne, hogy így van. Bár talpra esett a férfi, így nem is kételkedik, de a kötelező testvéri féltés, azért nem tűnik el. Mikor Amora jelenik meg, a sérült asgardi, nyel egy mélyet. Kissé kényelmetlen számára, hogy így kell látnia őt. Harcképtelenül, kiesve a csatából. Szégyennel telik meg, arca, nem is mer rá nézni a nőre. Tudja, hogy nem felhőtlen a viszont kettőjük között, és ez leginkább Thordinnek köszönhető, meg annak is, hogy mondjuk nem is ismerik egymást komolyabban, csak futólag. Kerüli a varázsló hosszú pillantásait, ha arra kerülne a sor. Csak egy köszönő fejbólintást ejt a nő elé, többet nem. Továbbra is csendes, míg nem befut Laak, amikor is nagy levegőt vesz. Egyfajta felszabadult mosoly jelenik meg a Thor-párti arcán.

<-Örülök, hogy itt vagy! Sajnálom, hogy ostoba módon nem lehettem ott segíteni! Biztos lehetsz benne… a következő ütközetben nem lesz ilyes fajta meggondolatlan lépésem. Melletted leszek, fivérem!

Kissé letört hangon, és bizakodóan mondja öccsének. Örül annak is, hogy bolond ötlete ellenére, nem kapott szemrehányást tőle. Azt, hogy mástól kap-e, már nem igazán érinti zokon, bár tudja, hogy igaza lenne az illetőnek. Amorát figyeli fél szemmel, és közben fel ül, hogy legalább a tiszteletet megadja neki, és társainak. Mivel új lett a hozzáállása a dolgokhoz. Na jó… nem egy 360fokos fordulat, de még is, jelentős változás megy végbe a férfin. Belátja már a vakságát, és tágabb látóteret kapott. Lehet, még meg is kéne köszönni az óriásnak, hogy kiütötte a csatából. Azt azért még sem… de legalább most már nem a gyöpös gondolkodás módjával áll ki a világ elé Thordin. Kereső szemével még végig fut a társaságon, hogy mindenki életben van-e még. Nem érintené zokon senki halála, hacsak nem hozzátartozója. Leif, és Laaken kívül nem igazán számít a többi társa, kivel megindult a szigetről. Miután látja, hogy akik számítanak, életben vannak, Amorára veti a tekintetét, bár megpróbál úgy tenni, mintha nem figyelne rá teljesen. Kényelmetlen neki a helyzet. Viszont valójában, minden egyes szavára igen alaposan koncentrál. Hallgatja, vajon mért is jelent meg.


#62 2009-09-06 16:18:10
Vutha
A támadás szépen összehangolt, s az eredetileg halandó lányka is szépen harcol azokkal együtt, akiket látok, csak én követek el kezdő hibákat...Nem figyeltem az ellenfelemre, s enyhén szólva szárnyra kaptam egy pár méter erejéig, majd nyekkenve talajt is értem. A bordáimnak ez nem nagyon tetszett, e elég érthető is, na de most nem is ez a lényeg. Feltápászkodok, s megindulok a többiek felé, akik végeznek a maradék dögökkel közben.
< - Szép munka volt. Remélem, hogy lassan sikerül visszarázódnom rendesen a harcolásba. Na de, most ez mellékes... Menjünk, ahogy hallom Amora vár minket. - > Ezzel, ha megindulunk, akkor a többiekkel tartok. Próbálom semmi jelét nem adni, hogy megsérültem volna súlyosabban, bár érzem, hogy azért nem árt, ha pár bordámat látja egy gyógyító, hogy kezdjen vele valamit. Ha már itt vagyok, akkor amennyire tőlem telik segíteni fogok a többieknek, s nem hátráltatni őket. A Halandóra pillantok, s közel sétálok hozzá.
< - Jól bánsz a tűzzel, s remekül harcolsz. Biztos később is lenne helyed köztünk - > mondom csendesen a szemébe nézve, majd az utat figyelem.


#63 2009-09-07 00:32:32
Taikuri
Hála társaim segítségének, akik köteleikkel le fogják a hatalmas monstrumot sikerül végig futnom rajta és átdöfni a nyakát. Ezzel a csatának végleg vége az utolsó ellenfél is elesett az én kezem által. Ez némileg örömmel tölt, el eszembe jutnak a nagy csaták emlékei, amikor apámmal, Lokival és bizony a tábornokok közül is jó párral küzdöttünk együtt az asgard harcmezőin. Erre a gondolatra újra meg szállja szívemet a szomorúság apám halott, ahogyan mesterem is most pedig egykori harcos társaim ellen szövetkezek a saját ellenségeimmel. Akár mennyit is változott ez a világ mióta utoljára jártam itt továbbra is úgy gondolom, hogy ebben igazam van. Itt már semmi keresni valóm nincs. A midgardon van családom és ott hatalmas gazdag ember vagyok nem családnélküli számkivetett. Az óriás nyakából feltörő vérből persze jócskán jut rám is, de ez lehető legkevésbé sem zavar a lényeg, hogy egy újabb lépcsővel közelebb kerültem a haza vezető úthoz. Tekintetemmel Trisa-t keresem és elindulok felé. A kardomat útközben a hátamban lévő tokba csúsztatom az utolsó pár métert pedig szinte már futva teszem meg. Nem törődve a körülöttem állókkal vagy Amora parancsával átölelem és megcsókolom vadul szenvedélyesen. Kicsit furcsán érzem, magam nagyon hiányzik a föld és az emberi formám így valahogy nem érzem természetesnek így a testi kapcsolatot vele.
- Igazán jól harcoltál kedvesem! Gyere, menjünk!
Mondom neki kurtán a tőlem megszokott mély mennydörgés szerű hangom. Ebben az Asgardi formában rendkívül furcsa őt látni ugyan akkor nagyon tetszik is. Hiába akár milyen alakban vagyok ő az ideális nő a számomra ez nem vitás. A szavaim után kezemet nyújtom felé hogy egy párként mehessünk a sátorba.


#64 2009-09-07 16:32:03
Thorhalla
Miután mindenki megérkezett a sátorba, Leif is értelemszerűen néhány gyógyító még ellátja a sérülteket, vagyis azokat, akiknek szüksége van rá, majd pedig Amora szigorú nézése hatására igen gyorsan szinte menekültek ki a helységből anélkül, hogy meg mertek volna szólalni. Amora végignézett rajtatok kissé unott arccal, bár most kivételesen gondterheltség is látszott rajta, majd pedig megcsóválta a fejét és végül megszólalt.
< - Nem szándékoztam idejönni, de közbejött valami, ami miatt mégis erre kényszerültem – mondta. – A kiküldött felderítők szerint végig a renegátok bázisáig igen nagy az „ellenséges” aktivitás. Igen a jégóriásokra gondolok, így innen a társaság mágiával fog tovább menni. Oda foglak titeket vinni, ahonnan már csak pár órányira van a bázis és a terv nem változott továbbra sem. Leif tudja, hogy mit kell tennetek, így erre nem pazarolok több szót. Ahogyan látom mindenki remekül van mostanra. Azonban van még valami… >
Elmosolyodott és közelebb lépett Trisa-hoz, egyszer körbejárta a nőt, majd pedig megállt előtte elégedetten.
< - Igen, határozottan jó lesz – mondta. – Lenne egy feladatom számodra, igen veszélyes, de ahogyan látom igen remek harcosokkal vagy körülvéve, hogy meg fognak tudni védeni, ha úgy alakul a helyzet. Láttam odakinn, hogy tűz mágiához értesz, és ez nekünk most pont kapóra jön. Van valaki, akinek fel kellene venned az alakját egy időre ahhoz, hogy könnyebben meg tudjátok tenni, ami felad… >
< - Amora! – szólt rá Leif. – Nem igazán hiszem, hogy egy ilyen kérdésben dönthetnél… >
< - Leif drágám – nézett rá a nő. – A távollétében én döntök az ilyen kérdésekben. Nos miként döntesz Midgard leánya? >

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 30 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 35 egység


#65 2009-09-07 17:05:18
Thordin
Amora szavait kezdte hallgatni a férfi, és bár nem tetszett neki, hogy a jégóriások igen aktívak, még sem adott hangot szavainak. Visszatartotta, és nem fog értelmetlen hozzászólásokat benyögni. Hallván, hogy ekkora a gond, csak reménykedett abban, hogy a nő nem-e miatt jött mind össze. Hanem valami más terve is van. De mi… Thordin lassan fel kelt ágyából, már nem bírt tétlenül ücsörögni. Eleget pihent, sőt mi több, sokat is. Hálás, hogy nem hunyt el, és minden percet ki fog használni. Mikor hallja, hogy már ismét mágia által fog utazni, összeszorul foga, de próbálkozik nem kitörni. Vesz pár mély levegőt, és lenyugszik. Mágia ide vagy oda, belátja most már hasznos dolog, bár még nem a szíve csücske, és egyelőre így is marad. Elég, hogy már nem morog, ha megüti fülét ez a szó.
Ezek után legalább nem kell átverekednie magát az óriások között. Hála Amorának.
Amint a nő közelebb lép a midgárdihoz, Thordin gyanúsan kezd nézni. Nem tetszik neki, hogy Trisa felkeltette az érdeklődését a varázslónak. De továbbra sem szólal meg.

~Tűzmágia? Micsoda? A nő varázsló? A midgárdi is… ájáj… most de jól esne, ha arcon csaphatnám mind a két mágiahasználót. De nem tehetem. Egy részt mert nők, más részt meg béke van Asgard pártjai között. Harmad részt, viszont egy halandót nem fogok bántani, hisz a feladatom az, hogy védjem őket. Hát akkor meg… és még sok más miatt nem tehetem meg. Pedig érzem, hogy a kezem viszket a szép pofijuk iránt. Bár jobb, ha megtartom magamban a gondolataimat. Nem akarok ostoba döntést hozni. Egy darab, már éppen elég volt…

Csitítja le saját magát Thordin, és közelebb lép. Egészen testvére mellé, és hallgatja tovább Amora mondandóját, már látványosan. Nem takargatja, hogy nem érdekli, mert igenis számít amit mond. Ha meglennének a harcos emlékei, minden tiszta lenne számára, ki is a kiváltságos szerencsés személy alakja, akit Trisa magára ölthet. De nincs… nem emlékszik sok mindenre, és talán jobb is ez így neki. Nem sejti, hogy kivé is akarja változtatni Amora a halandót, csak annyit tud, hogy ez a második alakváltása. Ez pedig csak bőszíti a most csendes bikát, de erre sem szól semmit. Bár szeme csillanásában talán látni lehet, hogy nincs megbékélve, talán soha nem is lesz a varázslattal. De próbálkozik, és ez már dicséretes.

~Kivé akarja átváltoztatni a midgardit? A halandó igen szerencsés lehet, hisz megtapasztalhatta az isteni erőt. Ráadásúl most úgy érzem, hogy többet is kaphat. De mit… távollétében? Ki van távol… talán… igen… Laakel voltam a kastélyban… Loki kastélyában… valami… persze, már emlékszem… Thor, és Thorhalla is távol voltak. Valamelyikük alakját öltheti fel. … és mivel nő a halandó, minden bizonnyal… ohh…. Ne…. Asgardra! Ugye nem Thorhalla alakját kapja meg? Nem tudnám elviselni… ez egy szörnyű játék…. Hogy én mennyire utálom a varázslatot… Thor, kérlek ne engedd…

Vált enyhén rémültre Thordin arca, és aggodalommal telítődik meg. Minden bizonnyal Loki lányának az alakjáról van szó. A férfi, Amorát még eltűri, bár vissza kell tartania magát, de hogy magát Thorhallát is eltűrje, még ha nem is ő az valójában…. Az már sok lenne számára. Csak reméli, hogy nem annak alakját veszi fel. Leif ellenkezése mellett áll ki a harcos. Félmeztelen felső testére felveszi levetett ruháját, majd pedig ellép testvére mellől, és bár egy mukkot sem szól, támogatóan áll nagybátyja társaságában. Ha nem is Thorhalla alakját ölti rá Trisára, akkor is, mivel elég adomány az, hogy itt maradhatott a halandó, és még Asgardi alakot is kapott. Thordin e felől az álláspontja felől, nem fog moccanni. Viszont nem teszi szóvá. Szokatlanul visszafogta magát…
Jót tett neki, a jégóriás által kapott „pofon”.


#66 2009-09-07 18:19:22
Henry White
Thordin szavaira elmosolyodok, majd feszült arccal figyelem Amorát. A szokásos arckifejezésével nézz ránk. Mintha csak bosszantó legyek lennénk, akiket el kell hessegetni. Más fajta arckifejezést még nem láttam rajta, mikor ránk néz.

<-Szóval ezért botlottunk óriásokba már itt. Lehet...sőt biztos hogy vannak kémiek köztünk. Gondolom kiszivárgott a tervetek....>

Leginkább csak magamnak címezve a szavakat. Nem hiszem hogy Amora és a többiek nem gondoltak már erre a lehetőségre. Vagy nagyon is gondoltak, és csak annyit engedtek át a tervből amennyit ők akartak. De ezen feleslegesen töröm a fejemet. A feladatunk nem változott. Be kell jutnunk a városba és megkönnyíteni a támadó csapatok dolgát. A halandóval és a fél óriással. Akik pont megfelelőek a feladatra, lévén hogy egy-két karcoláson kívül semmi bajuk sem esett. Ez elég jó teljesítmény egy halandótól.
Ahogy Amora körbe járja a nőt, már lehet sejteni hogy semmi jó nem fog kisülni a dologból. És valóban.

<-Óóó csak nem Thorhalla alakját akarod ráadni. Nem úgy volt hogy ő is behatol a városba? Bár ha arra számítasz hogy Halla megjelenése az erődítményben zűrzavart okoz akkor semmi gond.>

Hangom kicsit gúnyos de ez nem a halandónak szól, hanem a varázslónőnek. Egy apró meghajlás keretében még hozzáteszem.

<-Elnézést ha nem ez a terved.>

A továbbiakban nem figyelek rá. A döntés Trisa kezében van. Nem ismerem annyira hogy túlságosan érdekeljen hogy dönt a kérdésben. Inkább Thordint figyelem egy kicsit. De nem kezd el kiabálni dühösen. Tartja magát, igaz egy szót sem szól. Elég sok pofont kapott az utóbbi időben ahhoz hogy megváltozzon egy kicsit.
Így egy idő után vissza fordulok Amora és Trisa kettőse felé.


#67 2009-09-07 22:18:28
Vutha
A Sátorhoz ballagok, s ott ellátják a sérüléseimet, majd pedig jöhet a másik rész, azaz, hogy kiderüljön, hogy mit is akar Amora tőlünk, s erre nem is kell olyan sokat várnunk, hogy kiderüljön. Tökéletes, bár amit Amora mond, annak nem nagyon örülök.
< - Amora. Hát ez érdekes egy terv, s igen veszélyes is. - Trisa mellé lépek, s méregetem a halandó lányt, majd Amora szemébe nézek. - Nem akarok ellenkezni, vagy bármi hasonló, de azt se akarom látni, hogy bele kényszeríted ezt a lányt ebbe. Ha önként vállalja a mágiád befolyásolása nélkül, akkor megyünk, ha nem, akkor úgy fest, hogy másik terv kell. - majd a lányra mutatok – Ha ő lesz Thorhalla, akkor az olyan lesz, mintha egy mágikus nyilat raknál fölé rajta egy felirattal, hogy ide támadjatok, a lányra meg egy célkeresztet. És miért van olyan érzésem, hogy ha ez Thorhalla fülébe jut, akkor dühöngni fog?- > hangom nyugodt, s ott a tisztelt, hisz tisztelem Amorát, de ennek ellenére, mert neki olyanja van, azért nincs kedvem egy halandót feláldozni, főleg, hogy minden jel szerint, ha a lánynak baja lesz, akkor a kedves óriás társunk is ellenünk fordul. Trisara nézek, egyenesen a szemébe.
< - A te életed, s te döntesz róla. Csak annyit ígérhetek, hogy védeni fogunk, ha vállalod, de azt nem, hogy meg is úszod. - > Ezután közelebb lépek Amorához, s csendesebben szólalok meg.
< - Amora... ha Thorhalla kinézetét adod neki, akkor valahogy növeld meg az erejét, mert senki se fogja elhinni, hogy ő Thorhalla. Egy kérésem lenne. A forrófejű ifjonc Thorpártit egy kicsit nyugtasd le, mert nincs kedvem Thornak magyarázni, hogy miért lett Hela egyik vendége az embere, ahogy miatta nekem sincs kedvem találkozni Helaval. - > Thordinra pillantok, majd vissza Amorára miközben beszélek < - Persze ha ennek vége, akkor még lesz kérésem, de azzal ráérünk akkor foglalkozni. - ezután hangosabban megszólalok. - Ha döntöttetek, akkor kint leszek. A fölös vértől megszabadulok - > Mutatok magamra, s kimegyek a sátorból, hogy tisztább hóval kicsit megpróbáljam letakarítani magamról a vért. Nincs kedvem véresen az élő csalit játszani, hisz jól tudom, hogy a vérszagot követve milyen egyszerű vadászni.


#68 2009-09-07 22:56:45
Trisa
Egy újabb támadásom arat sikert és a jég óriás ruhája meg gyullad. Kezdem egyre jobban élvezni az ittlétet, magam sem értem hogy miért. A harc lassan befejeződik, és a fejünkben megszólal egy hang. Így lassan én is elindulok a felé, miközben Vutha szavait meghallva, egy halvány mosollyal az arcomon tekintek rá.
- Köszönöm. Igyekszem a legjobban teljesíteni.
Hát igen, nem véletlen hogy az erőmet gond nélkül tudom használni. Kilenc éves korom óta birtokolom, és azóta alaposan megtanultam hogy hogyan bánjak vele. A ketrecharcok pedig csodára képesek, főleg ha nincs kegyelem. Ez a fajta élet eddig meg tudta tanítani nekem, hogy hogyan játsszak a tűzzel, szó szerint.
Lassan Murhal lép mellém, és magához húzva szenvedélyesen megcsókol. Ez kicsit váratlanul ér, de ugyanakkor jól is esik a dicsérete. Így Asgardi formában valóban furcsa a másikkal érintkezni. A csók vége szakadtával nyugodtan megyek mellette, egyenesen a sátór felé. Odabent már a többiek bent vannak, és csendesen hallgatom őket. Mikor odalép hozzám a nő és körbejár, kicsit értetlenkedek, hiszen nem tudom mi volna a terve velem. Amikor meghallom hogy mit is kéne tennem feledtébb váratlanul ér. De nem is hangzik rosszul. Ahogy a többieket hallgatom nekik már annak sejtésük a dologról, nekem azonban fogalmam sincs semmiről. Van akinek látszólag ez nem tetszik, de Vutha szavai megnyugtatnak, rá számíthatok, ez már biztos, és örülök neki, és szerintem Murhalra is egész biztosan.S bár tudom hogy ő nem fog örülni, de válaszolok a nő kérdésére.
<- Segítek amiben csak tudok. Mi volna a feladatom?>


#69 2009-09-08 11:01:23
Thorhalla
Amora elégedetten bólintott, amint meghallotta Trisa válaszát, a többieknek valóban helyesen esett le, hogy mit is gondol a nő, ennek néhányan hangot is adtak, míg mások csak csöndben viselték el ennek a gondolatát. Leif-fel immáron nem törődött, pontosan tudta a nő, hogy mit is akar.
< - Ha beszélsz Thor-ral, hogy ez lehetséges legyen Laaksonen, akkor annak még Thorhalla is örülne, de egyelőre egyikőjük sem elérhető – válaszolta a nő. – De amúgy pontosan erre számítok. Nem kényszerítek senkit sem erre, ez csak egy opció, ha már tudjuk, hogy mire képes. Ez nektek könnyíti meg a bejutást Vutha, de ha a nehezebb módot és a lassabbat akarjátok, akkor már itt sem vagyok, de akkor ezt Thordin-nal és Laaksonen-nel verekedd le, mert az ő szülőanyáik életéről van szó. Hogy honnan? Valóban így lesz, ezt mindenki tudja, mert ismered. Az első sorban szeret harcolni, és nem tűrné, ha valaki felvenné az alakját, de jelenleg nincs más mód. És ezenfelül nem csak céltábla lesz, hanem valamilyen szinten védve is lesz, jobban, mint ti, hiszen egy királyi vér megölése, aki ráadásul királynő is, súlyos következményekkel jár mind a mai napig. >
Amora Vutha szavai után felkacagott néhány másodpercre, majd pedig komolyan nézett a férfira még azelőtt, hogy az kiindulhatott volna.
< - Ha odajuttok, hogy varázsolnia kelljen már régen rossz a helyzet – mondta. – Amennyire érzem a lány nem is mágiahasználó, úgy tűnik valamilyen emberi képesség a tűz manipulálása, ugye nem tévedek? – kérdezte. – Mindegy. Egyrészről, ha hatalmat adnék neki, sem mennénk semmire, ugyanis nem fogom annyira megosztani az erőmet vele, hogy Thorhalla közelébe érhessen. Szinte az erőm egészét át kéne adnom neki, régen volt már, amikor az a lány egy egyszerű tűzvarázsló volt. Manapság a hatalma az enyém felé közelít, Asgard egyik legnagyobb mágiahasználója lett. De végül is, lásd be kedvesem mi mást várhatunk Loki leányától, akit az atyja is méltó gyermekének ismerte el? – mosolyodott el a nő ismét. – Az álladat drágám a padlón találod, néhány perc és indultok addig készülj el. >
Ezzel visszafordult Trisa felé, csettintett egyet és a lány visszaváltozott emberi alakjába, mint ahogyan ideérkezett. Majd pedig a szőke varázslónő ismét varázslásba kezdett. Aminek a végén egy villanás után a mindenki számára oly ismerős személy állt előttük. Thorhalla Lokidottir. Trisa érezte, hogy ismét megváltozott valami, a korábbi emberi magasságához képest egy méter kilencven centi magas lett, a fején egy nehéz arany szarvas tiara volt, a fekete haja megmaradt, azonban most a feneke alá ért le a dús hajzuhatag, a haja elől rövidebb volt és végig több tincsben arany ékszerek voltak a hajába fonva. A test sovány volt, de mégis valamilyen szinten izmos is. Kissé nehézkesebb volt a mozgás, mint az előző testben, a mostani ugyanis öt kiló híján két mázsás volt, az óriás vér hátránya az erős csontozat, noha külsőre nem látszott. Zöld és fekete ruhák voltak rajta egy sárga színű palást, és mindezek felett pedig egy nagy fehér bunda, amitől a korábbi hideget egyáltalán nem érezte a nő.

Ha Trisa megszólalt, akkor a hangja sem a sajátja volt, amit a korábbi testben használt, hanem egy teljesen vadidegen hang. A többieknek persze ismerős, de számára nem. Amora elégedetten szemlélte, hogy mit alkotott, majd pedig egy tükröt mutatott a lány felé, amiből ez az arc tükröződött vissza rá:
http://marvel.com/universe3zx/images/a/a8/Female_Loki.jpg
< - Csodás, akkor készen is vagyunk – mondta Amora. – Vutha, Björnulf, Leif tökéletesen tudják, hogy miként kell viselkedned ebben a külsőben, így majd segítenek ebben. A Hyrrokkin pengét nem kapod meg, ahhoz még nekem sincs jogom, hogy elvegyem… Próbálj soha sem meginogni, határozottnak tűnni, ahogyan ő is szokott. Gúnyos hangnemben beszélni és hasonlóan mosolyogni, a férfiakkal játékszerként bánni. Ne félj parancsolni, mert ne feledd el királynő vagy, Loki Laufeysonnak leánya és gyermeke. Egyetlen kérésem van, ha Einar-ba belefuttok, vigyétek el a közeléből. Akkor sok szerencsét mindannyiótoknak. >
Ezzel csettintett egyet és a villanással végül eltűnt a sátor melege körülöttetek és egy hideg erdőben találtátok magatokat miközben lassanként már elkezdett sötétedni.

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 30 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 35 egység


#70 2009-09-08 14:08:45
Thordin
Thordin nem szól senki szavára, most hallgat továbbra is. Vutha megjegyzésére csak kicsit félre húzza a száját, de semmi többet nem tesz. Mikor valóban bizonyosságot nyer az, hogy Trisa kinek az alakját ölti fel, a harcos lehunyja fáradtan a szemét, és vesz egy jó mély levegőt, majd szép lassan fújja ki. Majd mikor kinyitja újból a szemeit megcsóválja a fejét, és elfordul míg a varázslat végbe nem megy. Azért rimánykodik magában, hogy mikor megfordul, ez az egész csak valami vicc legyen. Nem épp a szíve csücske lenne ez a kis kiruccanás. A helyzet így is rossz, minek kell még inkább bonyolítani, azzal hogy Thorhalla társaságát is élvezheti Thordin. De sajnos nem így van. Maga a valóság, hogy Loki lányának alakját viseli a halandó. Hiába tudják, hogy valójában nem az akinek kinéz, de megtévesztően jól sikerült a varázslat, Thordin „legnagyobb örömére”. Ráadásul mikor Amora közli, hogy viselkedjen is úgy a nő, mint akinek alakját hordja elképedve néz a harcos. Látványosan arcával grimaszokat vág a helyzetre, majd arrébb megy a helyszínről, és gondosan felveszi vértjének még maradék darabjait. Jól magára erősíti azokat, miután kihorpasztja a mellkasi rész oldalát, hogy ne nyomja a férfit. A legvégén felveszi sisakját, és gondosan összekészül. Aesatól kapott kardját a hóban ejtette el, így már nincs derekán, csak a hüvelye, bár azzal nem sokra megy. Úgy tűnik puszta kézzel kell csatába szállnia, de nem akadályozza ez abban, hogy kivonuljon. Most már legalábbis… Ésszerű gondolkodással, túl léphet a kis hátrányon, és már nem lesz precedens a forrófejűségére remélhetőleg. Vissza lép Laaksonan mellé, majd várja, hogy Amora teleportáló mágiája végbe mennyen.

~Asgardért, és a családomért harcolok. Nem másokért. A megjegyzéseket nem szabad felvennem, és a midgardi alakját sem tekinthetem akadálynak. Remélem lesz elég erőm, hogy ne ragadjon el a hév, és csatában ne végezzem balúl. Tiszteletet kell mutatni a nőnek is… Loki palotájában is csak a szükséges kötelező illemet mutattam, ennél több most sem lesz.
Uralkodnom kell magamon, mert akár a háború kimenetele függhet tőle. Harek előtt nem szabad elárulni, hogy a Thorhalla leple mit takar, mert különben végünk. Meg kell tennem… Anyám, és Laaksonen anyja miatt. Egész Asgardért. Csekély áldozat ez. Nincs mit tennem… megteszem! A kötelező tsztelettel bánok a halandóval, és egyben az új alakjával is. Bár nem esik kedvemre, viszont muszály. Bár semmibe vehetném...

Meglepően bölcsen dönt Thordin, majd mikor a varázslónő elrepíti a társaságot a sátorból, nyugodtan tűri a mágiát a férfi. Valóban nem viccelt, egy teljesen új asgardit köszönthet mindenki a köreiben. A harcos kissé érdektelenül néz körbe, hol is van. Ez a hely sem ismerős számára. Egy erdő közepén, aminek a hűvös levegője itt sem melegedett fel. Cseberből-vödörbe, hisz csupán annyival jobb a helyzet, hogy nincsenek óriások. Bár ott sem voltak, hisz az asgardiak győzelmet arattak már. Annyibban reménykedhet talán a társaság, hogy közel járnak a célhoz. Leif bizonyára tudja milyen területen is vannak a kalandorok, bár nem Thordin lesz az első aki megkérdezi. A némasági fogadalmát úgy tűnik nem akarja egyhamar megtörni. Jobban is jár, ha vissza fogja magát, így talán nem mond semmi ostobaságot. Laaksonen társaságát keresi, másra nem igazán kíváncsi, egyedül nagybátyjára még. A többiek hozzászólása a férfi számára teljesen mellékes. Főleg Trisaé.

~Nem… tiszteletben tartom a halandót jelen állapotában, de csak annyival, hogy nem megyek neki. Egy Thor-párti nem fog térden csúszva szolgálni egy Loki fattyat. Annyira leszek vele figyelmes, amennyire csak tudok, de ne várják tőlem a szeretetem. Közönyös számomra, jobb ha tartom a távolságot. Nem igazán érdekel a nő...


#71 2009-09-08 15:40:55
Vutha
Amorát figyelem, majd Trisára pillantok, mikor bele egyezik, s egy sóhaj hagyja el a számat. Hallgatom Amora szavait, majd félre húzom a számat igen alaposan.
< - Akkor sok minden változott, túl sok... Ha ennek vége, akkor beszélnünk kell Amora. Négyszemközt persze. Túlzottan megváltoztak az erőviszonyok és kezd nagyon zavarni, hogy alig tudok valamit - > hangomban némi morgás is hallható, majd kimegyek. Ledöbbentem, de ennek nem fogom jelét adni, főleg nem, úgy, hogy Thor ölebek is vannak a közelben. Valahogy nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a kis lány így felnőtt és megerősödött az évek során. Valahogy túlzásnak érzem, de Amora ilyenben nem túlozna, hisz nem is lenne rá semmi oka. Hogy az állam mennyire esett le, az teljesen mellékes dolog, csupán az a lényeg, hogy ezen most nem agyalhatok, mert időnk nincs rá most.
Amora bent végez, s benézek a sátorba, hogy lássam a végeredményt, majd egy kis mosoly jelenik meg az arcomon.
< - Amíg csendben maradsz, addig nem lesz baj. Próbáljuk megoldani, hogy ne kelljen sokat beszélned. - > mondom „Thorhallara” nézve, majd jön a villanás, s teljesen máshol vagyunk.
< - Leif... mutasd az utat és menjünk. Ha lehet nem ennyire nehezen védhető helyen szeretnék éjszakázni. Túl könnyű itt rajta ütni másokon – mondom csendesen, majd gonosz mosoly jelenik meg az arcomon – Igen, a régi szép emlékek, amikre most nagyon nincs időnk, hogy elmeséljek, de majd egyszer talán. - > mondom még, majd elhallgatok és megindulok arra, amerre mondja Leif.


#72 2009-09-08 18:49:53
Henry White
Nos ezt sem volt nehéz kitalálni, hogy Halla alakját akarja a nőre erőltetni. Sok értelmét nem látom, de végül is nekem annyira mindegy ez az egész. Csak az számít hogy minél hamarabb a városba érjünk. Az ok nyilvánvalóvá vált most már mindenkinek a "csapatban". Remélhetőleg senki nem fog az utunkba állni.
Különösebben már nem kell felkészülnöm az indulásra. Nálam van ami kell, két tegez teli nyílvessző, íj, és a fegyverem. Azt kicsit sajnálom hogy arra a nyomorult varázslóra több mágiát használtam fel mint kellett volna. Ráadásul el is szökött. Bosszantó.
A már megszokott villanás után egy erdőben találjuk magunkat. A nap már lemenőfélben van. A hideg pedig ugyanolyan mint eddig. Thordin feltűnően csendben van. Nyilván nem örül Thorhalla jelenlétének.

<-Szerintem haladjunk amennyire csak tudunk, és csak annyit pihenjünk amennyi tényleg szükséges.->

Válaszolok Vutha kijelentésére miszerint pihenjünk le, valami jól védhető helyen. Függ attól is milyen messze vagyunk egyáltalán a várostól. S ezt csak Leif tudja jelenleg. Nem hiszem hogy rajta kívül bárki is kiismerné itt magát.


#73 2009-09-08 21:35:06
Taikuri
Hamarosan elérjük Trisaval a sátrat ahol legnagyobb megdöbbenésemre maga Amora vár bennünket. A szavaiból ítélve egyáltalán nem áll jól a szénánk. Egészen biztosan valami fontos és persze veszélyes feladat miatt van ránk szüksége. Úgy néz ki, hogy a piszkos munka teljes egészében ránk maradt. Persze Loki zsíros örökségén marakodni sem lehet egyszerű, de ha egyszer ilyen fontos a feladat, nem értem, hogy miért hozzánk hasonló számkivetetteket hívnak. Sokkal logikusabb lett volna, ha nyílt csatára és nem holmi speciális küldetésre alkalmaznak minket. Nagyjából van fogalmam arról, hogy mit is tudnak tábornokok és nem érzem, alkalmasnak ellenük csapatot-némelyiket lehet, hogy együtt sem győznénk le. Persze Leif nagy segítség, de az ő hatalma is véges tizenkét hasonló gigásszal, alig ha veszi fel a küzdelmet. Mi pedig csak apró halak vagyunk ebbe a játékba még is nekünk jut talán a legkeményebb feladat. Kicsit félek, hogy kitegyem a szerelmemet az ismeretlen veszélynek, de nem szólok semmit. Ezt a döntést neki kell meghoznia kemény harcos, aki számtalan veszélyt túlél, ennyit igazán megérdemel. Sajnos az alatt a rövid idő alatt, amíg távol voltam elég sok minden történt erre felé így nem tudom előre megmondani, hogy kinek az alakját is akarják ráadni. Annál nagyobb meglepetésként ér, hogy végül is Thorhalla Loki kettős ügynökének alakját veszi fel. Először nem egészen értem a dolgot aztán lassan kezd világossá válni a helyzet. A kettős ügynök az egykori kis tűzmágus valójában Loki lánya és egyik örököse. Ami azt is jelenti, hogy jelenleg az asgard egy harmadának az ura bár kötve hiszem, hogy ténylegesen ekkora erőket birtokolhatna. Mindenesetre nagyon oda kell figyelnem hogy jól játsszam a szerepemet Ezen azonban nincsen időm sokat gondolkodni mert már is egy fényes villanás kíséretében harcunk újabb helyszínére teleportálunk. Hideg erdő vesz bennünket körülöttünk, ahogyan eddig. A testemet borító bőrök miatt én nem fázom és amúgy is megszoktam hideget. Egyenlőre csak megfigyelem a környezetet bár tapasztalt erdőjáró vagyok ezt a terepet nem ismerem így egyenlőre megpróbálok a vezetőnkre hagyatkozni


#74 2009-09-08 22:22:48
Trisa
- Nem vagyok mágia használó. A földön csak Mutánsoknak hívnak bennünket.
Erősítem meg Amora szavait hogy nem téved ezzel kapcsolatban. Valóban egy mutáns vagyok, aki csupán véletlen pont a tűz manipulálására képes, semmi több. De ezek szerint az a nő is képes erre. Ahogy hallgatom őket később sokkal okosabb leszek. Szóval ennek a Loki lányának az alakját kapom meg, így érthető hogy miért lesz nagy hatalmam. Ugyanakkor ez a hatalom óriási felelőséggel is fog majd járni. Leutánozni egy ismeretlent, nem lesz könnyű feladat. De a többiekre is számíthatok majd talán, hogy ebben segítsenek.
Hamarosan visszakapom eredeti formámat, de hamarosan az újat is megkapom. Egy vastag fehér bunda féleség van rajtam, érzem hogy sok mindenben megváltozott ismét az alakom. Nagyon furcsa nekem ez a sok alak változgatás, de tetszik. Egyenlőre csak a rajtam lévő bundát nézem, egyáltalán nem fázok alatta és ez jó, valószínűleg ez a Thorhalla sem szereti a hideget ha ilyen jól bebugyolálja magát. A tükröt amiko9r megkapom belenézek, és a látvány egészen ledöbbent, teljesen átváltoztam, és ez nagyon furcsa számomra.
- Hűha!
Egyből megtapasztalom hogy a hangom is teljesen másmilyen, és így meglepetés hatásától a szán elé kapom az egyik kezemet, majd pár másodperc múlva leengedem.
- Ez nagyon furcsa.
Jelentem ki csak úgy. Ezután kapok még egy pár tanácsot hogy hogyan próbáljak meg majd viselkedni. Tipikus uralkodó, aki szinte bármit meg tehet, nem lesz nehéz ilyennek lennem majd, legalábbis remélem. Eddig azonban furcsálltam hogy Murhal egy szót sem szólt, hogy tetszik-e neki ez az ötlet vagy sem. Mindegy, végül is ez az én döntésem most. Lassan a sátor és a nő is eltűnik, így újra érezhetjük a hideget, bár a bundától nem igazán érzem azt hogy fáznék. Azonban van valami amit nem igazán értek, ezért ha lassan megindultunk, így út közben szólalok meg.
- Mégis ki az az Einar hogy ennyire kerülnöm kell majd?


#75 2009-09-09 02:58:44
Björnulf
<Igyunk bort, pálinkát
Mër’ most ingyën adják
Dë biz utoljára
Mëgkérik az árát>

Dudorászik a törpe a sátor egyik sarkában, kezében egy kupa forralt mézbort tartva. Gormastrid a lócának támasztva, amin ül, hátára trollbőr köpenye van terítve. Sikeresen kivakarták a hóból, ahová behajította az óriás Jölfergraukkal együtt, így a hótól prüszkölő és a csatán mulató törpe a többiek után került be a sátorba. Jölfergrauk jól van, Björnulf énekel és iszik, ahogy szokta.

<Bort iszom én nëm pálinkát
Nëm élëk én búval mint más
Nëm élëk én búval mint más>

Kommentár nélkül hallgatja végig Amora tervét, és csak csöndben mosolyog. Túl sokan tippelgetnek, ami egyértelmű. Ahogy a fejszéje, a lány is fel fogja tüzelni a harcosokat, és el fogja ijeszteni az ellenséget. Hisz’ maga Thorhalla Lokidottir jelenik meg előttük. Bármire készülnek, mindenképpen sokat segít a jelenléte.

<Ha én búval élnék mint más
Mëgölne ëngem a sírás
Mëgölne ëngem a sírás>

Kuncogva lehúzza a bor maradék, és egy jóleső sóhajjal felkapja Gormastridot. Dudorászva körbejárja Trisát, megnézi tetőtől talpig, hallja a hangját, nézi a szemét.
<- No. Szép munkát végëztél Bájoló, hogy a ragya vëné ki a szemëdet- mondja, és keresi tekintettével Halla hátsóját Trisa testén, az óriási szőrme mögött.- Ënnél jobban nem is rëjthëttétëk volna ël.>
<- No ál-Blomelda, ittën lëszëk mögötted, ha këllëk. – vigyorog Trisára. – Én voltam a mëstërëd kölökkorodban, Nëkëm sokkal mocskosabb dolgokat szabad ëmiatt mondani, mint másoknak. A többiëkre uszíts rá valakit, vagy vágd pofázmányon úgy, hogy az orra törjön bëléje. Amíg nëm tudod, hogy ki az az Einar, ál-Blomeldám, addig nëm vágják ki a nyelvëdet a csinos pofikádbul. – röhög harsányan a törpe. – És bëszélj a mi nyëlvünkön, mert Blomelda sosëm szólal mëg angolú’, és Leif mëg nëm is értëtte, amit mondtál.>
Miután befejezte monológját, elteleportálták őket. Körbenézett, és az első, amin megakadt a szeme Thordin volt.
<- No, milyën vót az ëlső sëggre ësés, kölök? – köp egy jóízűt a földre. Nem sértésből, hanem mert éppen ekkor esik jól neki. – Rájöttél mán, hogyan is këll harcolni?>

#76 2009-09-09 14:33:08
Thorhalla
//A szegény KM most vesztette el a fonalat, hogy Thordin miért is viselkedik úgy a kalandmester karakterével szemben, mintha mi sem történt volna. ugyanis nem érezhet gyűlöletet, sem pedig hasonlót, mert nem emlékszik arra, ami volt és az emlékei szerint rendesen egyeztek meg a nővel és csupán hűvös távolságtartást érzel irányába, és semmilyen negatív érzés, ugyanis ezeket kaptad az érzéseket kapta a fiatal harcos Amora-tól. Így kéretik ennek megfelelően viselkedni szegény Trisa irányában is, a kalandmester közbeszólásának vége van köszönjük.//

Nah szóval a kis csapat megindult az egyik irányba Leif vezetésével, az egyik völgyet céloztátok meg haladási iránynak. Egyelőre itt most tényleg néma csend van és csak a lépteitek zaja az, ami alatt a hó ropog. Az idegen kísérőtök kérdőn pillant Trisa felé, amikor az angolul szólal meg, szerencsére a törpe menti ki a helyzetből, mert egészen eddig csak az „Einar” szót értette a nő beszédéből. Hálásan pillant az ismét részeg törpe felé, aki legalább helyette válaszolgatott is a kérdésekre. Úgy két-három órát haladtok a hóban, majd pedig át egy kisebb erdőn is. A hó tiszta, semerre sincs egyetlen nyom sem, bár lehetséges, hogy ez amiatt van, mert nemrég esett a friss hó, vagy csupán, mert tényleg senki sem járt errefelé. Az út során Leif mindenkit megkért, hogy lehetőleg legyenek csöndben, mert nem szeretné, ha felhívnátok magatokra a figyelmet. Már teljesen besötétedett, mire elértetek egy nagyobb barlanghoz, oda vezette be a férfi a társaságot, majd pedig automatikusan hátrafelé haladt és egy nagyobb rakás rőzsét hozott ki, amit nem messze a bejárattól meg is gyújtott, így percek multával már a kis tábortűz teljesen bevilágítja a helyet és a tűznek hála már melegebb is lesz lassanként. A férfi kényelmesen helyezkedik el a földre ülve a tűz közelében.
< - Most már mindenki beszélhet – mondta. – Kinn nem akartam, hogy felfedjük a helyünket. Einar… Thorhalla párja, ötszáznegyven évig voltak együtt majd nem, a férfi meghalt és az úrnő nővére, Hela, az alvilág és a holtak istennője feltámasztotta és férfi így nem önmaga, és feltehetőleg megpróbálna megölni, ha meglátna. Akkor most kérem egyben a kérdéseiteket, aztán megpróbálok mindenre válaszolni. nyugodtan, bárki bármit, odakinn hóvihar lesz, így lehet, hogy egy időre itt ragadunk. Ó, és ha Thordin nem ellenkezik, akkor az apja nevében örülnék, ha majd kapna harci kiképzést, úgy tudom, hogy ilyet soha sem kapott, így ha beleegyezel kölyök, akkor Björnulf taníthatna, ha neki sincs kifogása ellene. >

//Úgy gondoltam, hogy most lehetne egy kis szabad játék hétfőig (már csak azért is, mert megint nagyszülős hétvégém lesz a legnagyobb örömömre), hogy megismerje egymást a csapat és tudjatok nyugodtan egymás között beszélgetni. Persze, ha csak szeretnétek, ha nem, akkor haladunk rendesen.//

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 30 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 35 egység


#77 2009-09-09 17:48:45
Thordin
//A korábbi reagban Thordin gondolatait kicsit átalakítottam, az írottak miatt. Bocsi, kicsit zaklatott vagyok ezen a héten, sok minden összejött. Sajnálom a figyelmetlenségemet, remélem nem lesz többet ilyen. Kösz, hogy figyelmeztettél. A szabad körök részről, pedig mindegy… ahogy a többiek gondolják.//


<-Bár nagyobb lenne a törp a talajnál, és még hallanám is mit beszél… Kár, hogy nem érnek fel idáig a hangok. Remélem a kis lábcirkáló nem fog elsüllyedni a hóban…

Fordul oda Thordin testvére felé, és mondja neki kicsi vigyorral, akár a törpe is meghallhatta a mondandót. Nem veszi mély sebként, túlteszi magát rajta gyorsan, viszont tudja, hogy a férfinak igaza van. Nem kellene elhamarkodottan lépni, de már remélhetőleg nem is fog. Ez már a múlt, és szeretne tovább lépni ezen a harcos. Leif megindul egy völgy irányába, és Thordin követi őt. A csönd nyugtatja Thordint, aki olykor oda pillant Trisa irányába, aki még mindig mindenki örömére Thorhalla alakját viseli. Kissé ez nyugtalanító a harcosnak, bár próbálja figyelmen kívül hagyni az egészet. Menetelésük alatt, a férfi nem szól továbbra se semmit, csupán az az egyetlen mondat hagyta el száját, amit Laaksonennek címzett korábban. Az órák múlása alatt, senkihez sem szólt egy szót sem, és ha kérdezték akkor nem is válaszolt. Gondolataiba merengett, és azon járt az esze, hogy ha mind ennek vége lesz, ehet egy kiadósat a családjával, amibe most már Laak is bele tartozik és az ő anyja. Csak a szépre próbált gondolni, és minden mást kizárt. Leifnek Thordintól nem is kellet kérni, hogy csendben legyen, mivel egyedül csak vértje csapott csekély zajt, és léptei. Mikor egy barlanghoz telepedik le a csapat, azt követően pedig egy tábortűz mellett melegedhetett fel. Már besötétedett, és az este is beköszöntött. Az asgardi közelebb húzódott a ropogó tűzhez, és kezeit melegítette. Leif szavait hallgatta, és azokra hegyezte fülét, miközben a már jégcsappá dermedt keze felolvadt. Mikor egy számára érdekes téma merült fel, grimasszal arcán mosolyodott el.

<-Hogy ki? A törpe? Igen… nem kaptam komolyabb kiképzést, csupán az alapokat… még talán azt sem rendesen. Rá szorulnék, ezt már elismerem. De szerintem olyan tanítót kell találnom, aki nem egy részeges disznó. Nem hiszem, hogy jó mester lenne belőle az én értékeim szerint. Vagy tévedek?

Kérdez vissza, és bválaszt vár akárkitől, aki talán igazolhatja állítását, vagy cáfolhatja. Míg reagálásra vár, a készülő hóvihart figyeli, és abban bízik, hogy nem fog megfagyni a nagy hidegben. Hisz ostoba viaskodása során, elvesztette a köpenyét, amit Laak adott neki, és a kardját is, amit Aesa és Sathad adományoztak számára. Miközben figyelmesen néz körbe, nézi ki miként foglal álláspontot bármiben, és kicsit jobban meg akarja ismerni a társait. Belátja, hogy az eredményes munka érdekében nincsenek, nem lehetnek ellentétek. Épp ezért, mikor alkalma van meg is szólal.

<-Tudom, hogy első benyomást, csak egyszer lehet tenni. De sajnálom a hozzátok való viszonyulásomat. Úgy gondolom jobb lenne megismerkednünk, hisz jobbat nem tudunk, a közelgő hóvihar miatt. Itt ragadtunk legalább erre az éjszakára, és reméljük, hogy nem többre. Tehát szeretnék mindenkitől elnézést kérni, ha bárkivel ellenségesen viselkedtem. De sajnálom, kedvesem… a te alakoddal viszont sajnos nem vagyok túlságosan kibékűlve. Remélem megérted.

Intézi az utolsó szavait Trisa felé, majd pedig érdeklődve nézi, hogy ki miként felel a megnyilvánulására. Hangja visszafogott volt, és arca is őszintének látszott. A hamisság messze áll Thordintól, és a hazug embereket nem is szereti. Pontosan-e miatt, talán láthatja is mindenki, hogy komolyan mondta, amit.


#78 2009-09-09 18:11:18
Trisa
Meg feledkezem arról hogy angolul beszéltem és nem az itteni nyelven, szerencsére azonban úgy látszik hogy a törpe ismeri ezt a nyelvet. Még szerencse. Meg is adja a választ hogy ki az akitől annyira óvni akartak. Így már be is ugrik a dolog hiszen korábban volt már róla szó.
<- Értem, és bocsánat, csak még teljesen szokatlan nekem ez az itteni nyelv, igyakszem hozzászokni>
Kérek tőlük elnézést, hiszen valóban nem állt szándékomban számukra egy teljesen idegen nyelven beszélni. Az út további részén teljesen csendben maradok, ahogyan azt Leif kérte. A nagy hóban a mi lábnyomunkon kívül másét nem láttam, vagy a hó fedte el, vagy nem is járt errefelé senki. Lassan azonban órák múlásával elértünk egy barlangot ahova betérve a férfi hamar tüzet rak, így nem fagyoskodunk olyan sokáig. Bár én a bundának köszönhetően egyáltalán nem fáztam. Lassan Leif elkezdett beszélni, így ismét csak még többet tudhatok meg. Többek közt annak az okát is hogy miért kell kerülnöm a törpöt.
<- Értem. Szóval begolyózott mikor felélesztették.>
Foglalom össze magamnak tömören a dolgokat. Keresek egy közeli helyet a tűzhöz majd letelepedek a földre, a bundának köszönhetően alig ha fogok fázni, a tűz közelében meg aztán pláne hogy nem. Csendben hallgatom amit elkezd mondani Thordin, így arra az időre őt is nézem. A felém intézett szavak hallatán pedig el is mosolyodom.
<- Nincs semmi gond. Elvégre nem szimpatizálhat mindenki mindenkivel. Már hozzá szoktam. A földön amíg még ketrecharcos voltam, gyakran kerültem hasonló helyzetbe. Úgyhogy hozzá vagyok szokva ehhez.>
Válaszolom meg neki, bár az is igaz, hogy az hogy ember vagyok, és azt nem tudja megszokni, vagy azt hogy ennek a nőnek az alakjában vagyok, nem egészen vagyok benne biztos, de ugyanakkor, bármelyik esetben is igaz amit mondtam, akár e miatt akár a miatt, nem zavar a dolog.


#79 2009-09-09 20:57:10
Henry White
Leif csendre int minket, s csodálatos mód mindenki be is tartja azt. Lassan haladunk át az erdőn. Semmiféle nyom nem látszódik a hóban, de ez nem jelent semmit. Attól még belebotolhatunk néhány nem kívánt óriásba vagy más teremtménybe.
A csend jótékonyan borul ránk, bár engem igencsak nyomaszt. Végre valahára megérkezünk egy barlanghoz. Épp idejében ahhoz hogy ne fagyjanak le az ujjaim. Igaz a köpeny még mindig jobban megvédett mint a többieket.
Egy kisebb várakozás után már egy kisebb tűz körül melegíthetem a tagjaimat. Egy darabig csak némán hallgatom a párbeszédeket. Thordin törpét szapuló meg jegyzésére csak sóhajtok egyet.

<-Már megint elhamarkodottan ítélsz...a külsőből. Hallhattad hogy Thorhallát is ő tanította, s nyilván hallottad hogy milyen harcos. Félre ne érts nem dicsérem. Ez tény. Mellesleg ha nem válik be akkor ott is hagyhatod, nem kötelező hogy gyarapítsd a harci tudásod.>

Nyugodt hangon beszélek. Csak felsorolom a tényeket amiket egy higgadt személy mérlegelne.

<-Ha gyorsan tanulsz esetleg be is törheted azt a tömpe orrát...>

Teszem még hozzá kajánul a törpe felé nézve majd vissza fordulok a tűz felé tovább melegítve a tagjaimat Thordinra hagyva a döntést.

//Nekem mindegy, majd alkalmazkodok a többiekhez:)//

Utoljára szerkesztette Laaksonen (2009-09-09 20:57:50)


#80 2009-09-09 21:28:57
Taikuri
Némán ballagok, a csapattal miközben igyekszem felmérni a lehetőségeinket. Egyáltalán nem zavar sem a nagy hó, sőt még a fáradtságot is alig érzem hiába nem egy harcban és ütközetben vettem részt bőven volt alkalmam megedződni. Azt pedig mondani sem kell, hogy halkan és óvatosan kell mozognom. Szinte ösztönösen lépek a lehető legóvatosabban és söpröm el egy faággal a magam és a társaim nyomait, hogy lehetőleg, még ha észre is veszik, hogy megérkeztünk ne tudjanak egy könnyen követni bennünket. Egészen sokáig megyünk így a lassan sötétedő hol kietlen, hol erdőkkel tarkított havas hegyek között még nem végül egy barlangba vezet, az utunk ahol kicsit megpihenhetünk és rendezhetjük, sorainkat. Látszólag senki nem szenvedet komolysérülést vagy már korábban megfelelően képzett mágusok látták el őket így ezzel nem igen kell bajlódni egy kis pihenés és már is mehetünk tovább. Bár itt legalább úgy, ahogy biztonságban vagyunk, nem bízok benne, hogy Thorhalla alakja elegendő lesz ahhoz, hogy megvédje, őt ki tudja, hogy milyen veszélyesek leselkednek rá, amíg ebben a formában van. Akár közöttünk is megbújhatnak az árulók bár sajnos a társaim tényleg becsületesnek tűnnek. Az ilyenekkel tapasztalatom szerint mindig sok probléma van, amihez hozzá járul, hogy egyik sem tűnik vezetőnket leszámítva tapasztalt harcosnak. Ha komoly ütközet lesz a nagyja rám, Leif-re és Trisa fog maradni, persze lehet, hogy fognak érni még meglepetések nem vagyok annyira ostoba, hogy alábecsüljem az embereket. Legyen akár társam akár a barátom tapasztalataim szerint a kettő amúgy is nagyon gyorsan meg tud változni. A többiekkel ellentétben nem ülök, le a tűzhöz kicsit beljebb húzódok, a barlang hátsó részébe az egyik bundámat leterítem magam alá a másikat pedig takarónak használom. Miután lefekszem, nem alszom el, egyrészt mert várom Trisa-t más felől pedig éberen hallgatózom hát, ha meg hallok valami érdekeset. Az Einar nevű harcosról szóló mesénél kis híján felugrok. Biztosan nagyon kemény ellenfél lehet és egyenesen az én nőmre vadászik. Remélem, hogy nem találkozunk vele és Trisanak semmi baja, mert akkor nem állok jót magamért.


#81 2009-09-10 11:28:24
Thorhalla
//Én sem vagyok túl jó passzban néhány napja. Akkor legyen szabad játék, szóval írhattok többször is, én is fogok, csak akkor hétfőig maradunk itt ezen a helyen a barlangban.//

Leif hallgatta végig a kérdéseket és hagyta is, hogy egymásnak válaszoljatok mielőtt ő maga megszólalt. Amúgy idebenn a barlangban volt néhány pokróc és szalmabála is, amire rá tudtatok ülni és becsavarni magatokat, hogy ne fázzon, aki esetleg így tenne. Odakinn közben egyre jobban nekilátott havazni és csak a süvítő szelet lehet hallani, illetve a hótól sem lehet túlságosan messzire ellátni. Leif közben a táskájából előhalászott némi lepényt (értsd: középkori kenyér), szárított gyümölcsöket és szárított húst és ezzel kínálta meg a társaságot vacsora gyanánt. Ebből visz hátra Murhal-nak is, hátha a viharóriás is kér valamit. Amint mindennel végzett visszaült a tábortűzhöz és nekilátott annak, hogy válaszoljon a kérdésekre. Közben mindenkinek feltűnhet, hogy igyekszik nem nagyon Trisa-ra nézni, vagy ha mégis megteszi, akkor egyszerűen kézzelfogható a férfi zavarban van ettől az egész helyzettől.
< - Köszönöm, hogy a kedvemért igyekszik ezt a nyelvet használni – mondta Trisa-nak. – Valami ilyesmi, igazából mágia miatt lett más, mint volt, legalább is így hallottam. Hela-tól kitelik. Szóval harcos, nem hittem volna, hogy a midgardiak körében is elfogadott, hogy a nők harcoljanak. Akkor maga bizonyára olyan, mint egy valkűr (marvel univerzumban a valkűrök a női harcosok összefoglaló neve, kicsit más a szerepük, mint a mitológiában). Mesélne erről? Mit takar az a „ketrecharc”? >
Thordin utálkozására azonban már nem tudta megállni, hogy ne nevessen fel és elégedetten bólintott, amikor Laaksonen szólt rá a bátyjára, hogy már megint miként ítélkezett mások felett. Amint Laak befejezte a mondandóját ő maga is megszólalt újra.
< - Valóban nem szabad külső alapján ítélni – bólintott. – Björnulf nem egy harcost képzett már ki élete során, engem is ő tanított, Thor és Loki hadvezérei között is nem egyet ő maga tanított és valóban Halla és még Einar-t is ő képezte, és a férfi pedig egy híres hadvezér volt, mint tudjuk. Szóval ha nem iszik és józan, amikor épp tanítványaival foglalkozik normális, igaz a modora egyedi, de ezt már halhattátok. Bármikor rábíznám az életemet és a tieteket is, ha arról van szó. remek harcos és remek tanár is. >


#82 2009-09-10 12:30:44
Thordin
Laak, és Leif is józan ésszel ítélkezik, Björnulfal kapcsolatban, hisz valóban tudhat valamit, ha ennyi harcost maga képzett ki, és igazán nagy eredményeket értek el. De Thordin, még mindig nem látja ezt be, legalábbis eddig nem tette, de miután letorkolták, vagy legalábbis elítélték a mondandóját, egy sóhajtás keretén belül elcsendesedett ismét. Közben megkönnyebbült, hogy Trisa elfogadta az asgardi bocsánatkérését, és ezzel az már kissé kezdte magát jobban érezni. Már mint hogy neki látott helyre tenni a hibáit az által, hogy az első lépést megtette, mégpedig a beismerést. Nem ítélkezhet senki felett, míg nem az nem bizonyítja hovatartozását. Ennél fogva pedig akár egy Loki szolgáló is lehet a „jó” oldalon, csupán más elveket vall. Bár azért a nagy szeretetet, még ne várja senki a férfitól. Barátkozik azzal a tulajdonsággal, hogy így valóban könnyebb-e, mint hogy ő formál rögtön véleményt, netán nem. Próbálkozik, és ezt talán értékelni is lehet, csak úgy mint a most következő szavait.

<-Köszönöm, hogy nem neheztelsz rám, halan... Mi is a neved, ha megbocsátasz. Nem emlékszem, hogy hallottam volna. Ketrecharc? Az mi? Engem is érdekelne.

Érdeklődik, miközben Trisa felé néz, bár láthatóan nem annyira felszabadultan. Az, hogy Thorhalla arcát kell látnia, némileg nem tetszik neki, de próbál ezzel is megbarátkozni. Minden esetre mutatni akarja, hogy érdekli mások sorsa, és próbál jobb benyomást tenni, mint korábban. Majd miután megkapta a válaszokat, megragadja ismét a szót, de nem közbe vágni mások mondandójában. Míg rá nem kerül a sor, addig hallgat, és figyelmesen nézi az épp megszólalókat. Aztán elhúzza száját, de erőt véve magán, kissé bizonytalanul megszólal.

<-Björnulf! Megtisztelnél azzal, ha tanítványodnak fogadnál.

Böki ki kissé nehézkesen, és egyben lehunyja egy pillanatra a szemét. Nehezen hiszi el, hogy kimondta, de megkönnyebbült. Megpróbálta, és már csak a törp válaszára kíváncsi, vajon mit szól Thordin megnyilvánulásához.

~Nem is volt annyira nagyon nehéz… el kell ismernem, kell valaki, aki taníthat. De pont ez a részeges talpverdeső? Igen. Ő. Nincs más, neki kell kiképeznie, már ha egyáltalán elfogad, mint tanítvány. Nem tudom mennyire lesz eredményes, de az biztos, hogy vissza kell fognom magam, ha el akarok érni valamit az életemben. Azt akarom, hogy büszke legyen rám a családom. Hogy mikor végre ismét megölelem anyámat, akkor egy más asgardit kapjon vissza fiaként. Akire semmi oka nincs szégyenkezni. Akit büszkén vállalhat. Meg kell tennem, és nem csak érte, hanem magamért is. Hisz harcos akarok lenni, aki erős mint az oroszlán, és nem fél semmitől. De ahhoz viszont meg kell változnom. Egy nap, még hallani fogják egész Asgardon a nevemet, mint Thordin, Thor hadvezére. Ezt akarom elérni. A legjobb akarok lenni, és ha az kell, akkor akár még Lokival is kezet fogok.

Mindezek után, ha Leifnek nincs ellenére, Thordin elvesz egy szárított húst, és egy kisebb szelet lepényt tör le. Korgó gyomrának kell valami, és a harcba sem vonulhat éhes hassal. A lassan már átláthatatlan vidék, amit a sűrű hóesés okoz, egyre fagyosabb szeleket hoz magával. A tűz már eléggé kevés, és a férfi, egy pokrócot terít testére. A már jócskán lehűlt vértje nem volt kellemes számára, és megpróbál felmelegedni. Mind azok közben, az oldalát simítja végig, ahol korábban a jégóriás eltalálta. Már szinte nincs is semmi jele annak, hogy bármi történt volna vele, de azért még óvatosan mozog, a gyógyító is azt mondta, hogy pihenni kell. De azért Thordin nem maradhat ki Harek és hadvezérei elleni csatából. Úgy érzi szükség van rá, és ha már Asgard erői így hozták, hogy életben tartották, kötelessége. Anyja végett is.


#83 2009-09-10 16:50:36
Henry White
A tűznél úgy ahogy felmelegítem az ujjaimat. Közben a bátyám csak elhatározásra jut magával, és elfogadja hogy egy törpe tanítja majd. Persze ehhez is két fél kell. Bár Björnulf biztos elvállalja. Már csak azért is hogy alaposan megleckéztesse a makacs testvérem. Én is magamhoz veszek egy kis húst, és csendben elrágcsálom míg a többiek beszélgetnek.
Tulajdonképpen örülök is hogy engem figyelmen kívül hagynak egy kicsit. Nem szeretek idegeneket beavatni az életembe. Elég ez a kevés akivel mostanság beszéltem.
Leöblítem a húst majd leülök Leif mellé.

<-Megnézhetem az íjjadat? Érdekes darabnak tűnik, hasonlít a sötét elf nőéhez akit a csarnokban láttam Harek mellett.>

Ha megkapom kicsit megvizsgálgatom esetleg ki is próbálom ha lehetséges. Biztos mágikus is, bár a mostani állapotomban ezzel a ténnyel nem tudok mit kezdeni.


#84 2009-09-10 18:48:20
Trisa
Leifen látom hogy valamiért kerüli a tekintetemet, de amikor rám is néz zavarban lesz. Ez csak egy újabb mosolyt csal az arcomra, bár arra gondolni sem merek hogy Murhalbol ez vajon mit is válthat ki. Abban reménykedem hogy nem lesz féltékeny, bár különösebb oka nem igen volna. Hiszen a földön csupán én csak a testőre vagyok, semmi több, másban nem egyeztünk meg, de mégis, kezd olyan érzésem lenni mint ha mégis többet akarna, igaz otthon csak egyszer kerültünk egy ágyba, de az nem jelent túl sokat. Elkapott minket a hév, csupán ennyi. Nem szeretném ha bármi miatt is túlzottan féltékeny lenne majd.
A fiúk ahogy látom időközben elkezdtek érdeklődni a ketrecharc iránt. Bár lehet hogy ez így első hallásra elég érdekesnek tűnik, valójában nem egy leányálom. De a kérésükre el kezdek nekik válaszolni.
<- Nálunk a földön a nők egyenrangúak teljesen a férfiakkal. Vannak női katonáink is igaz nem sok de akad. De ez most lényegtelen. A Ketrecharc nálunk egy olyan dolog tulajdon képen amit a törvényeink tiltanak, mégis sok embernek ez a kedvenc szórakozása amikre fogadásokat kötnek meg hasonló. Egy ketrecbe beengednek két harcost, és az a lényeg hogy a másikat vagy megöljék, vagy harcképtelenné tegyék. Nálunk Mutánsok esetében az előző gyakoribb volt. Én még talán tíz éves is alig voltam, amikor ebbe belefogtam, igaz nem volt sok választásom. Eleinte persze nem tettek be a ”nagykutyákhoz” csak később olyan három-négy évvel utána. Szóval elég mocskos dolog ez a ketrecharc nálunk. De bevallom őszintén, én azért élveztem amíg tartott.>
Válaszolom nekik, hogy miből is állt ez, és hogy én körülbelül mikor fogtam hozzá. A mutáns képességem megjelenése, és a pályafutásom kezdete előtt igaz egy bő év eltelt, de ez csupán csak arra szolgált akkoriban, hogy valamennyire ki tudjam tapasztalni az erőmet. Egy halkat sóhajtok miközben a tűzre meredek.
<- Bevallom, azért néha hiányzik is. Szerettem harcolni.>
Mondom halkan, bár tekintetemen túl sok bánkódás e miatt nem olvasható ki, Thordin márik kérdésének is eleget teszek.
<-Trisanak hívnak>
Válaszolom meg neki. Majd tekintetemmel Muzrhal felé pillantok, és intek neki a fejemmel hogy jöjjön oda hozzánk, és ne különcködjön annyira.


#85 2009-09-10 21:50:59
Taikuri
Éppen békésen pihennék és hallgatóznék tovább, amikor egyszer csak oda jön hozzám valaki. Először nem ismerem, fel a hangját csak azt tudom, hogy nem Trisa az. A mellettem fekvő fegyverem markolatát megszorítom, egy pillanatra miközben kinyitom a szememet. Szerencsére csak Leif hozta meg a vacsorát. Egy köszönésnek szánt biccentés után veszek az ételből majd egy ideig szótlanul figyelem a többieket. Furcsálkodva nézem, hogy szerelmem milyen könnyedén beilleszkedett a csapatba és hogy milyen bátran harcol a többiekkel együtt. Én mióta régi harcos társaim elhullottak mellőlem magányos farkas vagyok és csak saját magam érdekeit nézem. Most sincsen, ez másképp bár csak annyit szeretnék, hogy végre visszatérhessek a midgardra és élhessem tovább az emberi életemet. Igaz az sem egyszerű, de legalább a magam ura lehetek, és nem kell holmi őrült varázslónők parancsait teljesítenem. Nem gondolkodhatok, azonban sokáig szívem hölgye magához int engem én pedig azonnal siettek is hozzá. Kicsit jobban örültem volna, ha ő keresi a társaságomat, hiszen elvileg több van közöttünk, mint bajtársiasság. A nő érzéséiben azonban nem vagyok olyan biztos, mint a sajátomban. Legyek bármelyik formában is pontosan ugyan azt a hevítő szerelmet érzem és szinte minden szabad percemben rá gondolok. Amikor oda érek, leülök mellé és magamhoz húzom, bár vastag bunda megvédi és nem hidegre érzékeny emberi testét viseli, tudom, hogy mennyire fázós. Talán értékelni fogja a gesztust, hogy melegíteni próbálom és gondoskodok róla. Ennél többet, azonban alig ha tehetek, hiszen ő éppen olyan harcos mint én nem alacsonyíthatom le azzal hogy folyton megvédem vagy túlzottan korlátozom őt a személyes szabadságában. Beszélgetni viszont nincsen kedvem így Trisa-t magamhoz húzva hallgatom, hogy mit mondanak a többiek.


#86 2009-09-11 00:00:51
Vutha
A kis esti séta után, mely elég csendesre sikeredett, főleg, mert kételkedtem, hogy mindenki képes lesz a hallgatásra, elértünk egy barlangot, s ott „berendezkedtünk hosszabb időre. Egy ideig csak az egyik falnak dőlve álltam, s hallgattam a többieket, majd sóhajtottam egy nagyot. Levettem a sisakomat, s leültem.
< - Ketrecharc kemény sportág, s nem egyre emlékszem, amit láthattam, hála Thomasnak, aki pár fotót is készített néhányon. - > hangom nyugodt, s tekintetem a tűz lángjai közt elveszik, miközben jobb kezem a tűz felé nyújtom, s kinyitom a tenyerem, de semmi hatás, s kezem ökölbe szorul.
< - A nevem Vutha, hogy pontos legyek Vutha Herceg, Dante a fekete sárkányok vezérének első szülött fia. De ez már a múlt. Félig Démon, s félig Asgard vagyok, s bár a keveredés nem újdonság, de én Sárkánynak születtem. Asgard ellenes neveltetésem nem titok, ahogy az se, hogy Loki seregeiben szolgáltam a velem tartó démon csapattal együtt. - > Trisara pillantok, majd vissza a tűzre. < - Vannak köztünk, akik tudnának mesélni a múltról, hogy mi volt. Azonban fölösleges. Elkövettem egy nagy hibát, ami miatt majd ezer év tanulása veszett oda... - > újra tenyerem mutatom a tűz felé, s a hajdan oly könnyű ösztönös műveletre koncentrálok, de semmi. < - ...Mikor Thor száműzött, akkor elvesztettem a tűz felett a hatalmamat. Hogy mi volt a hiba, amit tettem és ehhez vezetett, azt hagyjuk, mert nem számít. Bár ha elmondanám az se változtat a semmin. A családom vesztettem el, s hiába okolnék mást, úgy is tudom, hogy azzal csak magamat próbálnám felmenteni, hiszen nekem kellett volna rájuk vigyáznom, hogy ne kerüljenek a csatatérre. - > Felállok és Leiftől veszek egy kis húst, s visszaülök oda, ahol eddig ültem.
< - Leif. Jó ez a hús és nem panaszkodni akarok, de kicsit frissebb nyersebb jobban esne. Bár lehet csak én szoktam hozzá nagyon Midgardon a friss húshoz, s a folyamatos vadászathoz. De ízre még így is sokkal jobb, mint a midgardiak húsa, bár asgardi hús ízével nem ér fel. - > Leifre nézek, majd végig nézek a többieken.
< - Ja igen, húsevő vagyok, s Sárkány fajtárson kívül mindenre vadászok, ha a szükség úgy kívánja, s letudom teríteni. - > Trisára pillantok < - Loki kis New York-i pusztítása után, meg nem maradt más választásom. Bár Thomas gyomra is nehezen viseli a dolgot, főleg, hogy az emlékeimet látja. Szegény halandó kölyök nem tudom mivel húzta ki már születése előtt a gyufát, de Thor keményen bűntette és bünteti azzal, hogy az összes emlékem ismeri. Ja igen, ki az a Thomas. Thomas Drake a halandó, hm... fogalmazzunk úgy, hogy társam, kinek testébe Thor száműzött. - > mondom, majd angolul hozzá teszem - Egy egyszerű fotós semmi több. - majd elmosolyodok. < - Az biztos, hogy hamar leütné a legnagyobb halandó szerető is, ha itt neki állna nyafogni a hideg miatt, meg a többi miatt - > a mosoly nem tűnik el az arcomon, max annyira, míg a hús darab maradékát is eltüntetem.


#87 2009-09-11 07:10:42
Thorhalla
< - Remélem elnézed a tudatlanságomat Trisa – mondta Leif. – De tényleg soha sem jártam a világotokon. Az itteniekkel ellentétben nekem még halandó énem sincs így ezért is nem tudom, hogy arra mi az illem és a szokás. Akkor egy kis eltérés az itteni szokásokhoz képest, gondolom feltűnt, hogy jellemzően harcos nép vagyunk, és itt mind az istennők, mind az istenek és mi magunk az istenszármazékok – nézett végig a társaságon. – is harcosok vagyunk. Értem, akkor ezek szerint ez az egész olyan, mint egy gladiátor viadal. >
Ő maga nem nagyon tudta mihez hasonlítani csak ehhez. Amikor Laaksonen odafordult hozzá, hogy megnézhesse az íjat a férfi előveszi a csomagból, ahova még elcsomagolta a csata után és átnyújtja a fiatal harcosnak. Mindössze a hajlított fát kapja meg a fiú, igaz már az is mesterien megmunkált, hajlított. Néhány helyen rúnákat látsz belevésve, nem ismered fel őket, annál sokkal régebbiek. Ahogyan átvetted és úgy kezdted tartani, hogy lőni is lehessen vele az ideg megjelent a két vége között és ha odanyúltál akkor még magától egy nyílvessző is megjelent rajta. Maga az íj amúgy könnyű volt meglepően és kifeszíteni sem volt olyan nehéz, mint egy megszokott fegyvert. Nyugodtan kipróbálhattad, ha szeretted volna, kellemes fogás és jó volt használni, sokkal jobb, kényelmesebb, mint egy sima nem mágikus íjat.
< - Egy Asgardi ereklye – mondta Leif. – Mint a botod, Murhal vagy Björnulf fegyverei. Még úgy hatszáz éve kaphattam Alfheim uralkodójától, amikor megmentettem az életét. Meglepő módon ezt nem törpék, hanem elfek készítették. A sötét elfek rokonságban vannak a világos elfekkel és mindkét alfaj a közelharc helyett a távolharcot részesíti előnyben.
Végül pedig kezdődött Vutha meséje az életéről. Az első résznél, amikor a hercegi származását taglalja a fél démon Leif gonoszul vigyorodik el néhány pillanatra, majd pedig az utolsó résznél még hangosan is felnevetett.
< - Nem mintha bárkit is érdekelt volna az, hogy herceg vagy, vagy pedig voltál – vonta meg a vállát. – Az ittenieknek csak egy csatlós és egy démon semmi több senkinek soha sem. Loki még az apádat is lenézte és megvetette, nemhogy téged. Ami pedig a kedvenc csemegédet illeti, azt hiszem, hogy le kell szoknod róla, Skurge elevenen fog felszeletelni sárkány alakban, ha Asgardit mersz támadni. Mint hallottad jelenleg béke van. Szerintem Loki lányait ismerve már régen nem lenne, ha nem három fél lenne, hanem csak kettő. De így? Ha valaki támad a másik kettő söpri el a harmadikat. Ahhoz pedig túlságosan is önfejű és makacs mind a kettő, illetve túlságosan is gyűlöli egymást a Káosz és a Halál úrnője, hogy egymással lépjenek szövetségre Thor ellen. Így ettől senkinek sem kell tartania. >


#88 2009-09-11 09:35:26
Thordin
Thordin élvezettel hallgatta Trisa szavait a ketrecharcról, és igazán tetszett neki. Persze csak mértékkel, hisz az élet halál harc mások szórakoztatására, már nem nyerte el a tetszését. Ellenben most, hogy a halandót jobban megismerte, kissé könnyedebben sóhajt a köreiben, bár nagyon nehezen tud szabadulni Thorhalla szerű álcájától. Vutha történetét is meghallgatja, bár legszívesebben felállt volna, és arcon csapta volna a démont, de nem tette. Nagyon nem tetszett az, hogy képes lenne asgardi harcosokból lakmározni, és mind ez nem túl sok rokonszenvet váltott ki a férfiből. Pokrócba csavarva melegíti még mindig az egyik kezét, miközben ölében a kenyér lapul, és kezében a hús. Lassan elmajszolja, közben pedig megerősítően bólogat Leif szavaira, amit Vuthanak intézett. Thordin is vet távolról, egy pillantást nagybátyja íjára, de komolyabban nem foglalkozik vele, még akkor se, mikor látja, hogy nem egyszerű holmi, hanem ereklye. Ellenben látszólag testvérét igen érdekli a fegyver.
A törpe válaszát várja még mindig a harcos, bár egyenlőre nem kapta meg. Talán nem is hallotta, vagy nem is érdekli. Mind egy, ha úgy dönt válaszol, Thordin érdeklődően figyeli őt. A lehiggadt kedélyeinek társaságában, egyre inkább azt tapasztalja, mennyivel jobb, ha nem lázad fel minden szó ellen, hanem meghallgatja, és mérlegeli azt. Így elkerüli az értelmetlen vitát, vagy sérülést. A különcködő viharóriás eléggé csöndes mostanság, bár ez nem túlzottan érdekli Thordint. Ha akar szól, ha akar nem. De valami még mindig idegesíti a férfit. Nem érti, mi módon lehet egy pár egy asgardi, pontosabban egy óriás, és egy halandó. Eléggé nem tetszik neki, de próbálja megérteni. Leif békéről való papolását hallgatván, sok minden felmerül az asgardiban, de nem teszi szóvá. Hallgat, és ismét csak ül egymaga, mint akinek nyelvét szegték. Egészen addig, míg nem Taikuri felé néz.

<-Mért? Mért midgardit választottál magadnak, óriás? Kérlek ne vedd zokon, Trisa.

Kérdi bizalmatlanul. Talán azért, mert nem igazán szívlel egyik óriás faj képviselőjével sem. Ellenben Trisanak kedvesen mondja szavait. Komoly ábrázattal várja a választ. Ami alatt várakozik, ismét az fut végig gondolatain, hogy Björnulf vajon fontolóra vette-e egyáltalán, hogy tanítványává fogadja Thordint, vagy nem. Netán még mindig az alkohol hatása alatt, van és nem hallotta. Még egyszer nem teszi szóvá ezen témát, bár már kíváncsi a válaszra. Talán még gondolkodik. Addig is, próbál ismerkedni a társaság tagjaival, hogy jobban kiismerje azokat.


#89 2009-09-11 11:25:02
Björnulf
A törpe dudorászva majszolja a Leiftől kapott élelmet. Már majdnem hozzászokott az állandó lakomákhoz ivócimboráival, így elsőre nosztalgikus vigyorral, és megjátszott elégedetlenséggel állt neki. De igazat megvallva kifejezetten szereti a tábori élelmet. Legalább van mit ennie. Hallgatózik, izgatott figyelemmel követi nyomon, mikor arról van szó, hogy nők apró ketrecekben életre-halálra küzdenek egymással. Vutha arroganciájának Leif általi megcsúfolásán tele szájjal röhög, majd ismét a gyér élelmének szenteli az idejét.
Nagyot szív az orrán, amikor arról van szó, hogy Thordint fogadja tanítványának. Amíg maga Thordin meg nem kéri, úgy látszik, hogy nem áll rá a dologra. De amint az ifjú, forrófejű asgardi maga mondja, hogy tanulni akar tőle, vigyorgva bólint.
< - Amint kidërű’, hogy ki fizët értëd, rögtön nëkiállunk. – röhög. – No. Ma mán késő van a tanításnak, húnap mëg mëgyünk szétcsapni pár fëjët. Maradj majd vëlëm, oszt nërohanj idiótán bë a csatába, mer’ ëzëk mëgësznek páncélostul. Ha túlélëd majd tanítalak. >
< - Të óriás. Elhiszöm, hogy szívesen ágyba vinnéd a nődët, de ő most nëm a tiéd. – mondja oldalát vakarva Björnulf. – Szóval ëngëdd el Blomeldát, mert a karodat leszëlëm. Të mëg ne nézzé’ olyan bambán, mint egy kettévágott bornyú, mërt hátba csapkodlak! – rivall rá Trisára. – Hallának van ësze, és különbën sëm néz. Ő figyël. Hidegën mint a jég, és gúnyosan, mint a döglött atyja. Vagy a döglött nűvére. >

//Bocs a késésekért. Hétvégén napi 2-3-at is reagálhatok pótlásként.//


#90 2009-09-11 18:32:21
Trisa
<- Tudod mit Leif? Majd ha egyszer eljössz hozzánk körbevezetlek hogy milyen a mi világunk. Szerintem tetszene, igaz ott nem mindig van olyan hideg mint itt, bár nem tudom hogy itt állandó-e ez az idő.>
Megértem hogy Leif nem ismeri annyira a mi világunkat, ha még nem volt ott akkor meg főleg. Hiszen eddig én sem nagyon ismertem az övéket. Azt már magam is láttam hogy az Asgardiak sokkal inkább harcosok, mint sem holmi átlagos nép. Nagyon tetszik ez a hely. Itt minden olyan más, mint ha az ember az álmaiba lépett volna be.
Murhal végül végre odajön hozzánk, igaz még most sem szól semmit, de ahogy magához ölel, odabújok hozzá, így kényelmesen elüldögélek tovább. Ahogy így helyet is foglal Murhal, a megjegyzéseket máris megkapjuk mind a ketten. Thordin kérdésére csak a fejemet ingatom meg jelezve hogy nem zavar, engem is érdekel azért, hogy Murhal, nagy Asgardi létére miért pont engem, egy halandót választott? Björnulf szavaira enyhén szúrós tekintettel nézek, hiszen ha fölöslegesnek vélem azt hogy megszabják hogy mit tegyek, akkor bizony könnyen felmegy bennem a pumpa. Hiszen itt a jelenlévők közül senki nem ismeri az igazi énemet.
<- Björnulf, amíg nem a harcmezőn vagyunk, addig azt teszem amit jónak látok. Ne kell aggódnod a miatt hogy majd nem fogom tudni eljátszani a jégkirálynőt.>
Utalok itt minden olyasmire amit megosztottak velem a társaim, annak a nőnek a személyiségéről, nem hiszem hogy olyan nagyon nehéz lenne leutánozni a hűvös lelkű szívtelen úrnőt.
Vutha történetében rájövök egy két dologra, többek közt a származására, és arra hogy ő is a földön szokott lenni. Ezen csak halvány mosoly jelenik meg az arcomon, úgy tűnik hogy sokkal több itteni lény él a földön,mint ahogy azt gondolni mertem volna.


#91 2009-09-11 22:32:49
Vutha
Leifre nézek, s a szavaira felnevetek.
< - Akár csak apám hallanám Leif, mikor az Asgardi rabszolgákkal beszélt, csak a föld más, s hogy ki hol áll. Különben is, ez a béke se örök és ezt te is nagyon jól tudod. Harcos népek vagyunk, mind ahányan vagyunk, s eme földet tapossuk. Egy béke csupán szép álom, s semmi több, s mint ahogy az álmok, sajnos eme helyzet is hamar véget ér. Ne érts félre, mert örülnék egy kis földnek, amire letelepedhetek és családot alapíthatok, azt boldogan élhetek velük, de Asgard se a tartós békéiről híres. Különben meg, ha ennek vége, akkor még visszatérek Midgardra. Van ott dolgom, amit el kell intéznem, mielőtt tartósabban itt akarnék maradni eme földön. - > hangom nyugodt, ahogy vonásaim is. Nem úgy nézek ki, mint aki megsértődött volna Leif szavain. Nem tud újat mondani, én meg nem akarok Lokiról beszélni. Ha nem lenne az a pecsét, akkor hátat fordítanék nekik, s élném a saját életem. Bár ez se igaz, mert csak Lokival volt bajom, de ő már nincs. A többiekkel sose volt túl nagy gondom. Tekintetem Trisára siklik, s mosolygok, majd nevetek.
< - Thorhalla, mint jégkirálynő? Egyáltalán nem. Halla tüzes, lobbanékony, vad, fékezhetetlen, makacs, ja és ami a legfontosabb, hogy elérhetetlen minden férfinak, ha csak nem épp ő szemeli ki az illető férfit. Sok férfi orrát törte be, ki ágyában akarta tudni, eme tüzes szépséget. És mielőtt jó barátunk Leif vigyorogva mondaná, elveszem tőle a lehetőséget. Az én orrom is, mint sokakét betörte nem is egyszer, de mit lehet tenni, szépen Asgardi nő, igaz Björnulf? - > pillantok a törpére egy pillanatra vigyorogva. Vidám vagyok, bár ez egyrészt, csak látszat. Más emlékek is eszembe jutottak a nőről, akit szerettem, s aki szeretett pedig Asgardi volt: Sofy.


#92 2009-09-12 12:54:39
Thorhalla
Leif békésen mosolyogva figyelte az eseményeket, akkor úgy tűnt, hogy mégis jól emlékezett azon, hogy Vutha nem éppen a sértődős fajta, mert más már lehet, hogy régen felkapta volna azon a vizet, ahogyan ő csipkelődött a fél démonnal. Végül csak úgy tűnt, hogy Björnulf el fogja vállalni a tanítását Thordinnak, ha ennek az egésznek vége lesz. Így legalább a férfi ezt letudta.
< - Majd én öreg barátom – mondta a törpének a férfi majd pedig Trisa felé fordult. – Köszönöm úrn… Trisa. Bár nem nagyon hiszem, hogy valaha olyan feladatot kapnék, ami miatt Midgardon kellene megfordulnom, vagy engedélyt sem hiszem, hogy kapnék Thor-tól, hogy a Bifrost-ot használhassam. Nem, nem minden hely ennyire hideg, csak most épp a hegységben vagyunk, amúgy kellemes idő szokott lenni azokon a helyeken, ahol élünk, a lenge öltözet is megfelelő és nem fázik senki sem. Vegyük csak a kellemes tűzföldét, Muspelheim-et, Vutha eredeti lakhelyét, ott szerintem visszasírná a hideget – mosolyodott el. >
Hallgatta tovább a többiek beszélgetését, már éppen szólt volna bele Trisa felcsattanásába, amikor Vutha megelőzte azzal, hogy milyen is az emlegetett királynő valójában.
< - Tudom, hogy a béke nem tartós, csodálkoznék is, ha lenne egy nyugodt évszázadunk – vonta meg a vállát. – Te magad is tudod, hogy amint legyőztünk titeket annak idején nem sokkal később Odin meghalt és akkor szakadt Asgard két pártra, majd tört is ki egy újabb háború. Tudom, hogy most is ez lesz. A jégkirálynőségre visszatérve, valóban nem az, a Káosz istennőjétől ezt nem is várhatnánk el. Ügyelj majd arra, hogy az arcodra soha se üljön ki olyan érzelem, ami gyengeségre utalna. Düh, harag, gyűlölet, lenézés, undor, gúny és felsőbbrendűség lehet, de aggódás, kedvesség, félelem nem. Nézzük, mi van még? Igyekezz mindenkit, kedvesem, aranyom, drágám és hasonló jelzőkkel illetni nemtől függetlenül, ha további Loki pártiakba botlunk, akkor majd Björnulf és én segítünk abban, hogy ki volt a szeretője korábban és kik voltak, akik mindössze törött orral távoztak a közeléből. Ha pedig beszélsz, akkor próbálj minél jobb szófordulatokat használni és úgy megsérteni a másikat, hogy az szép legyen, már-már művészi szinten. Amúgy arra a kérdésre pedig ne keresse senki a választ, hogy mi alapján válogatja, hogy kit enged maga mellé szeretőnek, azalatt a három évtized alatt, amíg mellette voltam nem jöttem rá – vonta meg a vállát. – A részéről szerelem biztosan nincs egy esetben sem, mert mindenki tudja, hogy egyvalakit képes csak szeretni, furcsa mód nem magát, mint Loki… hanem már a korábban is említett Einar Fonnson-t. >


#93 2009-09-12 17:25:39
Henry White
Leif előveszi az íját és a kezembe adja. Gyönyörűen megmunkált darab, s ahogy forgatom a kezeim közt rúnákat fedezek fel rajta. De akárhogy erőltettem az emlékeimet, képtelen vagyok egyet is felismerni közölük. Túl régiek ahhoz hogy ismerhessem a jelentésüket.
Felállok a nagybátyám mellől és a barlang falára irányítom, majd az ideg felé nyújtom a kezem. Megjelenik az ideg s rajta a nyílvessző. Meglepően könnyű egy sima íjhoz képest. Leeresztem a kezeimet s visszanyújtom a fegyvert.

<-Igazán pompás íj. Szívesen elfogadnék egy ilyet.>

Sóhajtok kicsit vágyakozva. Mindig is az íj volt az a fegyver ami legközelebb állt hozzám a mágián kívül. És persze az egyetlen amit jól tudtam használni. S még ha a mágiám is meglenne...nagyszerűen és hatásosan lehetne párosítani ezzel az elf ereklyével. Nem ülök vissza a tűz közelébe, hanem kicsit lentebb a barlang falához dőlök és beburkolom magam a meleg köpennyel.
Kicsit talán jobban elfáradtam a harcban mint azt gondoltam volna. Pedig jobb lesz ha hozzászokok ehhez a harcmodorhoz.
Bóbiskolva hallgatom a többiek beszélgetését, a tűz lassú lobogását bámulva.


#94 2009-09-12 17:57:14
Thordin
Thordin hallgatván a társai szavait, felfigyel a törpe szavaira. A harcos tudomásul veszi, bár Björnulf stílusa továbbra sem tetszik neki, de ha tényleg akkora nagy tanító, mint mondják az asgardi csak nyerhet vele. Nem ellenkezik a mondandója ellen, és amit kér, azt megteszi. Ha a harcra érkezik a sor, a törp mellett lesz, és bizonyít. Már ha még nincs elkönyvelve egy vadtuloknak. Várja az óriás válaszát, de egyelőre az csak hallgat, így Thordin nem is kérdezi meg újból. Lehet gondolkozik mit mondjon, de némileg láthatóan Trisat is érdekli a válasz. A tűz előtt pokrócba csavarva gondolkodik Vutha szavain és személyiségén. A démon nem olyan, mint amilyennek elképzelte. Kellemes csalódást nyújtott. Mennyivel jobb ez így, hogy megismeri az embert, vagy asgardit, mielőtt véleményt fórmázna. Lassan mindenkiről kiderül, hogy még sem olyan ellenségesek. Épp ellenkezőleg. Thordin volt az, de ennek már vége, úgy tűnik. A továbbiakban már nem mond semmit, csak figyel, és hallgatja a többiek szavait.

~Thorhalla az elbeszélések hallatán nem egy gátlásos személy… a társaságban ezek szerint két szerencsés is van, aki élvezhette mélyebben a társaságát, így, vagy úgy… nem is tudom minek kéne történnie annak érdekében, hogy én is beálljak a sorba. Bájital, vagy mágia bódíthatna el, nem más… bár meg kell mondani, Asgard egyik legszebb női között van Loki ivadéka. Viszont a külső mellé egy botrányos belső szegődött, és attól kezdve pedig nem szép az összkép. Bár lehet nem olyan, mint mutatja magát. Mindennek ellenére, nem nagyon érdekel a személye, egyedül csak az, hogy maradjon a kastélyába, és ne dugja ki az arcát onnan.


#95 2009-09-12 19:50:03
Trisa
Minél többet hallgatom hogy milyen is Thorhalla egyre jobban kezd érdekelni, és be kell látnom, hogy talán akad 1-2 közös tulajdonság. Talán furcsán hangozhat, de szívesen találkoznék én ezzel a nővel.
<- Úgy látszik hogy neki sem jutott ki az atyai szeretetből soha. Mint ha csak magamat hallanám régebbről.>
Nevetem el magamat harsányan hogy vissza gondolok a múltra. Én is elég lobbanékony természetű voltam, nem ismertem a határokat, addig küzdöttem mindig amíg az nem volt amit én akartam, és bármi áron elértem azt amit akartam. Na igen, a férfiak terén is hasonlóképp voltam, senkit nem engedtem a közelembe, annyi különbséggel, hogy én nem is akartam kiszemelni magamnak senkit. Most azonban ez teljesen másképp van, most mind ezt képtelen vagyok feláldozni, hogy a bosszúmat a földön majd be tudjam teljesíteni, ha elég erős leszek majd persze.
Bevillannak az újabb emlékek a múltamról, a bosszúm tárgya. Pillanatok alatt lepörögnek szemeim előtt a harc Knight és a másik mutánssal, aki ugyan úgy a tüzet volt képes irányítani, mint én. Csak hogy ő nálam még jóval erősebb. S képes volt megölni Knight-ot, életemben az első olyan embert akit közel engedtem magamhoz. Aznap bosszút esküdtem bármi áron, s megfogadtam, hogy soha nem fogok egy férfit sem engedni, hogy szívemnek akár egy töredékét is megkaparintsa. Ez alól Murhal sem kivétel. Csupán azért vagyok mellette, mert menedéket biztosított a számomra, amiért cserében amíg ő halandó testében van a földön, én védem. Több nem volt az alkunkban, s hogy még milyen érzések fűznek minket egymáshoz az már teljesen mellékes dolog. De én nem adok alább az elhatározásaimnál. Egy időre így el is bambulok miközben a tüzet nézem. Azonban egy idő után visszatérek a jelenbe, kicsit megrázom a fejemet és halvány mosolyt erőltetek az arcomra, mint ha valami régi szép emlék jutott volna az eszembe, de csak hogy a többiek ne nagyon észleljenek abból semmit, hogy milyen emlékek körül járt is valójában az elmém.


#96 2009-09-13 01:09:25
Vutha
Leif szavait hallgatom, majd felmordulok.
< - Te mázlista ágymelegítő! Három évtizedet töltöttél vele? Ohh te szerencsés... - > látszólag nagyon morgok most, de ez csak a látszat, s egy mosoly jelenik meg igen hamar a képemen. < - Na és milyen az ágyban a tüzes fiatal lány, ki jelenleg a királynőnk? - > kérdem vigyorogva < - persze csak őszinte választ érdekel, nem az eltúlzott meséid - > kacsintok vigyorogva, majd a társaságon végig nézek. < - bár lehet a témát halaszthatjuk, míg vagy a mi jó törpénk szín józan nem lesz, vagy amíg elalszik a fiatalság? - mosolygok, majd Trisara nézek.
< - Hát, mint Leif mondta, nem minden rész ennyire hideg. Nekem is időbe telt megszokni az itteni klímát, mert ahonnét származok, ott a leghidegebb napon melegebb van, mint Asgard, vagy Midgard legforróbb napján. Bár ezek után nem meglepő, hogy főleg tűz mágiát használó lények lakják a vidéket. Ami pedig az atyai szeretetet illeti, az sokaknak nem jut itt se, bár az indokok itt is elég változatosak akár csak Midgardon. - > Egy kis időre elhallgatok és Trisa arcát figyelem egy kicsit, majd megszólalok ismét.
< - Rossz emlékek? - kérdően pillantok rá, majd választ nem is várva folytatom. - Nem kell róla beszélned, ha nem akar, ahogy rejtegetni se szerintem , amíg köztünk vagy. - > hangom teljesen nyugodt, miközben egy kicsit úgy helyezkedek el a tűz közelében, hogy majd aludni is tudjak egy kicsit, bár nem hiszem, hogy sokat aludnék majd.


#97 2009-09-13 10:50:04
Trisa
Úgy látszik nem sikerül elrejtenem hogy miféle emlékek körül forog a fejem. Vuthanak ehhez nagyon jó szeme van úgy látszik. ahogy meghallom a kérdését, tekintetemet ráemelem és bólintok, azután újra a tűz lángjait figyelem.
<- A földön még régebben volt valaki, akit nagyon megkedveltem, de egy harc során a szemeim láttára ölte meg egy másik mutáns, aki szinte teljesen ugyan olyan képességekkel rendelkezik mint én. Végig kellett néznem, ahogy a barátomnak a védőpáncélja teljesen ráolvad a bőrére, és belehalt. Esélyem sem volt hogy segítsek neki. Akkor ott megígértem, hogy soha többet nem hagyom hogy bárki is ennyire közel kerüljön hozzám, és hogy a puszta kezeimmel fogom megölni azt aki akkor ott megölte őt.>
Meséltem el nekik az emlékeimet és az ígéretemet. Hogy Murhal mit is fog ehhez szólni, az most nem igazán tud érdekelni, de ugyanakkor ismét érzem magamban a bosszúvágyat, hogy legszívesebben ha ott teremne előttem nem lehetne visszatartani, hogy ne ugorjak neki. De tudom hogy ez még csak később fog bekövetkezni.
<-Na de mindegy, felejtsétek el, nem akarom elrontani senki hangulatát ezzel.>
Mondom egy mosolyt erőltetve arcomon és ismét Vuthara emelem a tekintetemet. Valóban nem áll szándékomban senkit elszontyolítani, bár előfordulhat, hogy ez néhányuknál sikerülhetett talán, de bízom abban hogy azért mégsem.


#98 2009-09-13 12:22:17
Vutha
Trisara figyelek, miközben elmondja, hogy mire is gondolt. A múltja neki se egyszerű, ezt már láthatom, de tudom is, hogy mi lesz a vége ennek, ha így áll neki.
< - Trisa... ne a bosszúnak élj, mert mire észbe kapsz mindent elvesztesz, ami valaha fontos volt neked. - > Leifre pillantok, majd vissza Trisara, s veszek egy mély levegőt, majd bele kezdek.
< - 200 éve megismertem egy Asgardi lányt. Egy volt látszólag a többi rabszolga közül, kiket a csaták során ejtettem a csapatommal. De ő mégis más volt. Önként jött el hozzám a húgával, aki szintén félvér volt hozzám hasonlóan. Rabszolgám lett, azért cserébe, hogy másnap a családját hagyjam elmenekülni. Belementem az üzletbe, s a lányok a rabszolgáim lettek. Egyiket se kellett láncon tartani, s nem is úgy bántam velük, mint a többivel. A fiatalabb lányt, Tanyat még Muspelheimből ismertem, így jól tudtam, hogy neki csak velünk démonokkal van jó sora. A nővére viszont, Sofy Thor párti teljesen asgardi nő volt, mégse akart megszökni sohase. Elfogadta, hogy mi vagyok. Egy Sárkány, kinek egy Asgardi nő ejtette fogságba a szívét... Akár egy Midgardi mese - > mosolyodtam el egy pár pillanatra, majd szomorú tekintettel néztem a lángok közé. < - De minden álom egyszer véget ér. Bár 170 évig tartott, de hirtelen szakadt vége. Csatába mentem, ahogy Loki parancsolta. Nem volt okom gyanakodni, hisz Loki ehhez nagyon értett, hogy úgy verjen át bárkit, hogy az „áldozat” észre se vegye azt. Sofyt a táborban hagytam, hisz talán hetei lehettek hátra, hogy a gyermekeinknek életet adjon, de valahogy rájött, hogy csapdába sétálok a csapatommal és utánunk jött egy kisebb csapattal. Azon a csatán vesztettem, s nem csak csapataimat, s a harcot, hanem leendő gyermekeim anyját gyermekeimmel együtt. Ott buktam el velük, s könyörögtem Thornak, hogy küldjön szerelmem után a halálba, de nem kaptam meg a halált. Thor életre ítélt 30 évvel ezelőtt, s száműzetésre. Ezzel együtt azonban egy épp akkor megszülető midgardi gyermeket ítélt el, hogy az én emlékeimet érezve kell leélnie az életét. 15 évig aludtam, s nem tudtam arról, hogy mi történt még az nap, mikor elvesztettem a csatát. Az apám Dante és Loki megállapodtak, s Thor tudtán kívül érvényesítette a megállapodást, minek értelmében, ha Asgard földjét elhagyom, akkor többek közt elvesztem a mágiámat, s mást is. De miért tartozik ez pont ide? Mert az erőm és tudásom egy cél érdekében növeltem, hogy a testvéremet, aki teljesen démon megöljem, mert az anyámmal végzett, aki egy asgardi rabszolga volt. Bosszú hajtott Muspelheimben és az Asgard földjein folyó csatákban asgard gyűlöletem. - > kényszerű mosoly ül az arcomra. < - Esélyem volt, hogy átvegyem apám trónját, de vak és ostoba voltam, hogy nem figyeltem másra. - > Trisara nézek < - Szentbeszédnek tűnhet, meg mondhatod, hogy te nem bukhatsz el. De hidd el, hogy csak utána érzed meg, hogy miket vesztettél és mekkorát buktál, mikor már késő. Nem mondom azt, hogy felejtsed el a bosszúd, csak azt, hogy élj mellette, míg megteheted. Hogy erre rájöjjek az kellett, hogy a midgardot ért katasztrófában tehetetlenül nézzem végig, ahogy Tanya megfullad és képtelen vagyok segíteni rajta. - > nagyot sóhajtok és megtörlöm a szemem, mintha csak belement volna valami, majd a tüzet nézem, de felpillantok még Leifre.
< - Én meséltem, s 30 évről nem tudok sokat, csak pár infót, amit elmondtatok. Bár ez is több mint a semmi, de érdekelne nagyon, hogy hol volt Thor, mikor Loki Midgardot pusztította? Mi történt, hogy nem ért oda időben? És Einar hogy halt meg? Még élt, mikor Thor kidobott eme földről - > tekintetem lassan a tűzbe mélyed, s nem is emelem ki a lángok közül egyenlőre, csak azt nézem, de hallgatom a többieket.


#99 2009-09-13 13:54:26
Thordin
Thordin egyre inkább figyel, és felkelti az érdeklődését az, hogy mennyire megnyílt Vutha, annak ellenére, hogy mik a körülmények. A férfi már-már döbbenten néz, hogy miként képes ennyire kinyílni. Bár mondjuk Trisa is elszórt egy-két morzsát, de ennyire mélyen, nem. Meg amúgy is. Neki nem kell annyira tartania a túlzott információáramlás miatt, mivel midgardiként nem nagyon élhetnek vele vissza. De Asgardon egy asgardi életét, és történetét igazán vissza kell fojtani azok előtt, kiket nem jól ismer a másik. Bár Thordin ennek hátrányát tapasztalta, de már Amoranak hála nem emlékszik azon emlékekre, amit Thorhalla osztott meg vele, és Thena, no meg Thor szavaira sem. Igaz egyikhez sem volt sok köze, de még is látta, hallotta. Ha tudná, akkor viszont már nem itt tartana. Bizonyára lázadó útját taposna, és azon gondolkodna, miként szegheti fejét az uralkodóknak. Na de ezen dolgok mellékesek, sőt mondhatni akár lényegtelenek is, hisz az asgardi nem emlékszik rájuk, talán mindenki érdekében. Mikor a démon elhallgat, a tűz mellett melegedő, pokrócba csavart harcos, megszólal, bár nem akar senki szavába bele vágni.

<-Igaz, nem az én dolgom, de nem gondolod, hogy túl sokat mondasz magadról, Vutha? Nem ismerjük egymást annyira, hogy tudjuk ki mivel élhet vissza. Ezzel magamat is bele értem, hisz bármikor bármi megtörténhet.

Mosolyog el a mondandója végén, bár nem hergelő, vagy élcelő megnyilvánulás, csak óvatlanul is kiül az arcára. Az érzelmeket nehéz leplezni, és Thordinnak egyenlőre nem is megy. Bár próbálkozik a jobbik oldaláról mutatkozni. Választ nem igazán várva, fel kel a helyéről, majd pedig biccent egyet a társaság felé, és megszólal, de már mindenkinek szánja a mondandóját.

<-Holnap, biztos nem kirándulni megyünk. Fárasztó nap áll előttünk, csak úgy mint mögöttünk. Anyám, és Asgard érdekében pihenten kel útra kelnem, hogy ne okozzak csalódást senkinek. Mindenkinek további kellemes estét kívánok!

Igazán kedvesen közli, aztán megfordulván bemegy a barlang mélyére, és egy szalmával kirakott részre fekszik le, magán a pokróccal, miután vértjéből kihámozta magát. Érdekes módon megbízik a jelenlévőkben, és bár kissé aggódva, de nyugodtan hajtja fejét álomra. Tudja, hogyha nem is mindenkiben, de Laaksonanben, és még Leifben is megbízhat, hogy nem lesz gond, míg ő pihen. Hamar elalszik, és ha fel nem ébresztik, fel sem kel az indulásig.


#100 2009-09-13 17:00:57
Thorhalla
Leif megint csöndben van és hallgatja a beszélgetést, csak akkor szólal meg, amikor Vutha vigyorogva intézni hozzá a szavait, a férfi végül elégedetten vigyorodik el, és nevet fel a megjegyzéseken.
< - Minden igaz, amit róla pletykálnak és hallhattál – vigyorgott. – Egyik sem túlzás. De úgy látom, hogy ezen néhányan megbotránkoznak – pillantott Thorin felé. – Akkor most hagy meséljek én is egy kicsit. Vutha történetét mindenki ismeri és csak az nem tudja megfogni ezzel, aki nem akarja. Illetve annak sikerül, akinek nagyobb a hatalma, mint az övé. Akkor még előbb válaszolok a kérdésre. Thor hol volt? Lenn volt Midgardon a pletykák szerint, nem volt sok élő akkor, így nem tudhatjuk. Minden bizonnyal ott volt, de mivel állítólag egész Midgardot sújtották a katasztrófák az egész világon segítenie kellett. És tévedsz Vutha, nem a gyermeket ítélte arra, amire. Az asgardiak halandó énjei valamilyen szinten az asgardi lelkének egy darabja, ők nem csak úgy „születnek” hanem a kezdetek óta a mi részünk, és abba születsz meg Midgardon, ha arra a sorsra jutsz. Szóval az a halandó, akinek a bőrében laksz, is te magad vagy, még ha teljesen különböző is, te magad vagy. A másik dolog pedig – vett egy mély levegőt. – Tudod, mint szinte mindenki, hogy mind a kettejüknek megvolt a parancsa, hogy fogja el a másiakt és vigye a saját ura elé. Egyik sem tette meg, mind a ketten kijátszották nyolcvan évig a parancsot, akkor jártak a hetvenötödikben, amikor téged szándékosan csapdába küldtek. A nyolcvanadik évben Loki már kezdett türelmetlen lenni és már-már ott tartottak, hogy megöli Hallát, ha nem teljesíti a parancsot, Thor türelmes volt, mint mindig. Einar pedig nem akart kockáztatni, hogy meghaljon Thorhalla azért, mert nem teljesíti a parancsot. Az utolsó találkozásuk alkalmával úgy döntött, hogy feláldozza az életét a nőért, akit szeret megadta magát az úrnőnek, aki végül elvitte Loki-hoz. Órákon át kínozta a fiút, aki semmit sem mondott neki. Végül pedig Hallával végeztette ki, hogy így vágja el a leánya utolsó kötelékét is, amit Thor-hoz kötötte. Hetekkel később őt is elfogták, majd pedig száműzték Midgardra. Hogy mi történt még, majd egy másik alkalommal… Ó és a nagy kegyetlen démon csaknem érzelgőssé vált a midgardi évek alatt? – kérdezte kegyetlenül. >
Már éppen ment volna Thordin lefeküdni aludni, amikor még Leif megállította.
< - Ezt még akkor is elmondom – mondta. – Szóval láttam, hogy a korábbi téma zavarta az ifjúságot. Akkor ezek szerint azt kell hinnem, hogy még egyikőtök sem tapasztalta, hogy milyen is valójában egy győztes csata utáni ünneplés. Asgardiak vagyunk, nem kell szégyellni, hogy ki tudja hány fattya rohangászik valakinek szerte a Kilenc Világban, vagy pedig azt, hogy kinek hány szeretője volt. Az idősebbek tudják, hogy milyenek ezek a szórakozások, amikor régen még megéltük, hogy Thor ágyából reggelente hat gyönyörű nő kászolódjon ki, persze még Sif úrnő előtt, vagy pedig mostohafivére nőügyei, mi szerint száz számra vannak fattyai elszórva mind Asgardon, mind Midgardon. Még a „Mindenek atyja” idejében voltak a hatalmas mulatozások leginkább, minden győztes csata után. Hatalmas ünnepségek, mézsör, borok, gyönyörű istennők, valkűrök lesték a győztes harcosok minden kívánságát. Nem egy remek harcos fogant ezeken a mulatságokon és nem egy kézfogót tartottak az ilyenek után. Amúgy furcsa, de Balder herceg is egy ilyen alkalommal fogant, amikor Frigga úrnő felkínálkozott Odinnak, a többi pedig történelem, amit mindenki ismer. De ott tartottam, hogy közel ötszáznegyven éve végső győzelmet arattunk Surtur seregei felett, mindannyian vissza lettek űzve Muspellheimbe, a démonok királya meghalt. Én akkor már jócskán kivettem a részemet a harcokban, de az öcsém mivel közel ötszáz évvel fiatalabb, mint én csak a harcok végén csatlakozott be a harcokhoz, de az ünnepségeken ez sem számított, ugyanúgy ünnepelt harcos volt, mintha csak végigharcolta volna az egészet. Iszogattunk, szórakoztunk, mint mindenki más is. Egy testvérpár volt az, akin megakadt a szeme, két gyönyörű fiatal nő, egy valkűr és egy mágiahasználó. Egy testvérpár, Nimfad és Lahti, innentől kezdve pedig el tudjátok képzelni a dolgokat. Szóval az, ha valakiről ilyesmiket hallotok, ebben semmi szégyen, ez az életünk megszokott része, amibe ti ketten fiatal korotok miatt, csak most léptek be – mosolygott. – De most már tényleg későre jár, szóval mindenki pihenjen, én majd őrködöm hajnalig. >
Ezzel Leif még magához vette a fegyverét, majd pedig kisétált a barlangból a hóesésbe.

#101 2009-09-13 20:39:54
Trisa
Csendesen hallgatok végig mindenkit, szegény Vuthanak is kijutott a rosszból élete során úgy tűnik, és így ellát pár tanáccsal. Ő Már átélte mind ezt, amit én is, sőt többet is. Elgondolkodtat az amit mond, talán mégsem kéne akkor egy ”falat” építenem magam köré, azzal a céllal hogy magamat védjem meg másoktól. Talán ezzel másoknak jobban ártanék mint magammal. Nem tudom. Ettől most teljesen elgondolkodom. A bosszúvágynak tényleg ekkora a hatalma? Ilyen nagy árat kéne fizetni, hogy az elérésében mindent elveszítsünk? Nekem már úgy sincs túl sok mindenem. Egyedül Murhalnak köszönhetem azt is hogy nem az utcán kell aludnom. Igen, rajta kívül most semmim sincs, pontosabban senkim. Pontosabban senkim, rajta kívül. Igaz nem szeretnék kötődni hozzá érzelmileg, ahogy azt sem hogy ő se hozzám, de talán erről már elkéstem. Igaz sok tapasztalatom a felől nincs, hogy egy férfi miként és hogyan közelít egy nőhöz, ha azt kedveli, de szinte érzem, hogy ő kötődik hozzám valamennyire. Azonban ez valamennyire úgy érzem, hogy megnehezíti a helyzetemet, hiszen így döntés elé állok. Murhal vagy a bosszú? Túl hamar ismertem meg talán. Talán ha nem szöktem volna ki New Yorkból, és nem találkozom vele, most sokkal nyugodtabb szívvel néznék szembe bosszúvágyam tárgyával. De így… döntés képtelenné váltam. Egy aprót sóhajtok, már nem mondok semmit inkább, de azt belátom hogy Vuthanak igaza van, ha ilyen nagy árat kéne fizetnem a bosszúmért, elgondolkodtat hogy érdemes lenne-e belekezdenem? Nem tudom… Mikor Leif szóbahozza hogy már késő van, csak bólintok egyet, és Murhal felé fordulva szorosan odabújok hozzá és kezeimmel át is karolom, fejemet pedig a mellkasára hajtom. Egy ideig még figyelem is a tüzet majd lehunyom a szemeimet. Hiába vagyok most Thorhalla bőrébe, először érzem magam sebezhetőnek, de remélem hogy azért holnapra ezt ki fogom aludni, hisz tiszta fejjel sokkal könnyebb ezt végig gondolni, vagy majd a feladatunk után, ha Midgardra visszatértünk. Ott sokkal nyugodtabb körülmények közt tudok ezen gondolkodni. Igen, ez lesz, amint hazamentünk első dolgom az lesz, hogy ezeket a gondolatokat helyre tegyem magamban.


#102 2009-09-15 12:20:27
Thorhalla
Hamarosan végül remélhetőleg mindenki lepihen, az éjszakátok meglepően nyugodtan telik, csak a hideg lehet zavaró, illetve a viharos szél zaja odakintről. Hajnalban ébreszt fel mindenkit Leif, odakinn még szürkület van, így igen korán lehet. Az álmot a csípős hideg gyorsan „kiöli” a társaságból és frissek vagytok. A férfin látszik, hogy nyugtalan, miközben gyorsan összepakol utánatok és elrendezi az itteni dolgokat úgy, ahogyan azelőtt voltak itt, mielőtt megérkezetek egyetlen egy szót sem szólt hozzátok. Amint végzett és ti is, rátok néz, majd pedig a barlang előtt várt be mindenkit az indulást illetően. Amint készen vagytok el is indult az egyik irányba, próbál a lehető leggyorsabban haladni, amennyire ti is tudtok, nem hagy senkit sem lazsálni most kora reggel.
< - Mindenki figyeljen és óvatosan haladjunk – mondta komoran. – Ez már a Renegátok földje és néhány órányira vagyunk csak a várostól. >

Laaksonen
Fegyver: Fagyharang
Mágia: 30 egység

Björnulf
Fegyver: Gormarstrid
Mágia: 45 egység

Murhal Sokita
Fegyver: Égmetsző
Mágia: 35 egység


#103 2009-09-15 15:28:23
Thordin
Thordin majdhogy nem azonnal felébred, mikor Leif kelti őt, és nem sokat lustálkodik, csupán addig, míg megtörli szemét. Nem várta, hogy ennyire jól fog tudni aludni a körülményekhez képest, de nem volt egy cseppet sem ellenére. Mikor kikel és feltápászkodik, felölti vértjét, ami nem annyira sok idő, és amint készen áll, kiindul a barlang kijárata felé. Nem megy el, meg áll, és vár, míg mindenki el nem készül. Senkihez nem szól, csupán bólint „Jó Reggelt!” gyanánt, de ezen túl semmi. Némán várakozik, mikor nagybátyja után ered, amint az megindult. A kérését tudomásul vette a férfi, és esze ágában sincs másképp tennie. A tempóhoz hozzá szokik, túl sok választása nincs, és a szűz hót taposva, hallgatja annak ropogását. Próbál úgy elhelyezkedni, hogy a törpe, és testvére egyaránt közel legyenek hozzá, a többiekkel nem sokat törődik. Nem azért, mert nem vágyik társaságukra, hisz a törp társaságát sem kívánja túlzottan, csupán számára az a két ember jelenleg a legfontosabb, hogy maga mellett tartson. Hisz Laaksonan a rokona, még ha nem is vér szerint, de igen. Bár Asgardban eléggé sok helyre elér a családfa ága, ahogyan Leif is mondta tegnap este, de ettől függetlenül Thordin vérrokonaként tartja számon Laaket. Hogy Björnulf mellet mért megy? Hát azért, mert elhangzott egy mondat, mit korábban tett. A harcmezőn maradjon mellette. Ennek már most eleget akar tenni Thordin. Bár nem a nyakára mászva, de azért a szűk pár méter távolságot tartva az esetleges jövendőbeli tanítómesterétől. A menetelésük során, Thordin a gondolataiba vész.

~Mit említette korábban Leif? Késő volt, és csak fél füllel hallgattam, mert már az álom, és a fáradtság lenyomták szememet. Testvér pár? Az anyám, és Laak anyja? Lahti? Ezek szerint, Lahti az én… nagynéném, és egyben mostoha anyám is? Akkor Laaksonan a testvérem, és egyben unokatestvérem is? Asgardra, mik nem történnek… bár egy ilyen harci ünnepségen én is részt vennék. A szebbnél szebb nők, és finom ételek, no meg az ízletes italok, és a jó társaság. A dicsőséget nem feledve, ami át ját. Élvezni szeretném, és remélem még fogom is. Harek ellen nyerni kell, különben ki tudja mi lesz a sorsa otthonunknak, és anyám, és ezek szerint nagynéném (?) sorsa. Erről a családfáról viszont beszélnem kéne anyámmal, és apámmal. Úgy tűnik eléggé sok mindent nem mondtak el. Bár valahol megértem, de most már úgy érzem tudnám kezelni. Kíváncsi vagyok, Laaksonan miként vélekedik erről. Bár eddig ahogyan megismertem, inkább magában tartja a dolgokat, és valahol ez bölcsebb is. De nem mindig… Alig várom a mulatást, és az ünneplés eljöttét. Csak szabaduljunk meg végre, egyszer s minden korra Harek és hadvezérei fenyegetésétől. Akkor viszont remélem lesz alkalmam leülni a családdal, amibe már Laaksonaan és az ő anyja is, bele tartozik. Nem gondoltam, hogy a harcosok élete ennyire nehéz, de még is élvezetes. Még csak most keztem, de ki tudja mi vár rám. Remélem a jövőm fonalát nem vágja el valami hárpia, és a Valhallába, vagy az Alvilágba küld. Még élvezni akarom az életet, és fogom is. Megnyerem ezt a csatát… megnyerjük… Harek fejét leszegjük, és könyörögni fog életéért, az a mocskos áruló!

Egyre közelebb, és közelebb érnek a renegátok erdejéhez, bár Thordin számára még nem ismerős a hely. Lelkiekben már elkezd felkészülni, és edzi magát arra, hogy szembe szálljon az ellenségével. Egyetlen fegyvere most csak az ökle, semmi más, de ha kell azzal száll harcba. Aesatól és Sathadtól kapott kardja jó szolgálatot tett, és még tehetett volna, de a sors úgy akarta, hogy elvesztődjön, pontosabban megváljon tőle. Ám ez nem tartja vissza a harcost. Mert nem a fegyvertől lesz valaki erős, hanem attól, ami a szívében van, és a hit. Thordin szíve pedig telve van a jó szándékkal, még ha nem is mindig az mutatkozik, és a győzni akarással. Nem is beszélve arról a hitről, ami szeme előtt lebeg minden lépés után. Megmenteni az ő, és Laak anyját, bármi áron.


#104 2009-09-15 17:39:22
Henry White
Úgy tűnhet hogy bóbiskolok a barlang fala mellett, de elég éber vagyok ahhoz hogy halljak minden szót ami elhangzik a tűzkörül. Meglepetten felvonom a szemöldököm mikor Leif az anyáinkról mesél Thordinnak. Nem mondhatom hogy nem lepett meg a dolog, de korántsem annyira mikor kiderült ki az apám. Ezek után zagyva álomba merültem.
Reggel mogorván ébredek Leif ébresztésére. A fejem még mindig az értelmetlen álmaimmal van tele. Sárkányok és démonok elől menekültem a renegátok erődítményében, Hareket láttam amint kiszipolyozza az életet anyámból, és Thordinból, miközben apám harsogva nevet fölötte.
És még volt cifrább álmom is. Nem csoda hogy mindenkire úgy nézzek mint aki a fejüket venné ebben a pillanatban. A hideg egy-kettőre kiveri az álmosság maradékát a szemeimből. Leif intésére elindulok a ropogó hóban, felzárkózva Thordin mellé. Az íjamat a vállamra vettem, úgy hogy a lehető legkönnyebb legyen elővenni ha a helyzet úgy kívánja. Míg a mágikus botomat most egyszerű botként használom, segítve a járásomat a mély hóban. Úgy tűnik senki sincs beszédes kedvében, s talán ez nem is baj tekintve a jelenlegi ingerlékenységemet.


#105 2009-09-15 22:46:00
Vutha
Leifnek akkor ott este nem válaszolok, arra, hogy mivé váltam Midgardon. Bár az tény, hogy talán látszólag annak tudható be a dolog, pedig koránt se. Inkább tudható be annak, hogy újra ezt a földet taposom, úgy, hogy akikkel végeztem élnek, de szerelmem halott, ahogy gyermekem vagy épp gyermekeim is. Nem érzem igazságosnak, hogy mindenki oldaltól függetlenül visszatérhetett, de voltak akik nem. Álomra hajtom a fejem, hisz a többiek is így tettek. Azonban csak lassan jön álom a szemere. Hol a tüzet nézem, hol a kezem. Eme külső volt az, ami utoljára érintette meg kedvesem míg élt. Rossz emlékek fűztek ehhez az alakhoz, s csak büntetésnek éreztem. Végül sikerül álomba szenderülnöm, de a békés tájak helyett újra, s újra átélem azt a napot.
Szomorú tekintettel ébredek fel, mikor aztán Leif ébreszt, s a fejembe húzom a sisakom. Gyorsan elpakolom a fekhelyem, s némán indulok meg a többiekkel a kardom markolva. Kicsit közelebb megyek Leifhez, majd csendesen megszólalok.
< - Nyugalom Leif... semmi baj nem lesz... Az úrnő közelében maradok egyenlőre. - > ezzel lemaradok és Trisához felzárkózok, pontosabban kicsit lemaradva sétálok, de nem mögötte, inkább átlósan tőle, hogy előre is jól lássak. Kardom a helyére teszem közben, s a környéket figyelem. Nem lehet semmi hiba, mert annak kellemetlen következményei is lehetnek.


#106 2009-09-16 00:51:04
Taikuri
Nem törődöm senkivel és semmivel a tábortűz körül. A sértésekre ugyan legszívesebben felpattannék és lecsapnék, néhány fejet azonban nem vagyok ennyire ostoba. Bármennyire is undorítóan hangzik, de ők csapattársaim szükségem van rájuk, ahogy nekik is rám. Veszélyes területen fogunk áthaladni nekem pedig eszem ágában sincsen kockáztatni a felesleges viszály túlzottan meg gyengítene minket. Ha csak magam lennék, persze nem törődnék ilyesmivel most azonban Trisa miatt is félre kell tennem az elveim maradékát. Épségben haza akarok jutni és lehetőleg azt szeretném, ha ő is velem jönne természetesen szintén sértetlenül. Nem szólok, inkább semmit csak hallgatom, ahogyan a szerelmem beszélget és élvezem, ahogyan hozzám bújik. A bóbiskolásból nagyjából akkor ébredek fel, amikor ő elalszik a kezeim között. Arcomon egyetlen pillanatra gyengéd mosoly jelenik meg majd mielőbb bárki észrevehetné el is tűnik. Felemelem Trisa és elviszem, hátra rögtönzött fekhelyemre kényelembe helyezem, mind kettőnket majd elalszom. Nem zaklatom, most testi vágyaival sem érzelmekkel túlzottan szépen alszik ahhoz, hogy felkeltsem. Éberen alszom és nem is túl így nem csoda hogy a reggel fájdalmasan korán köszönt ránk. Gyengéd csókkal ébresztem fel a tüzes hercegnőmet. Majd sietve összeszedem a felszerelésemet. Kicsit szomorú vagyok, bár nem látszik rajtam, hiszen jó darabig nem csókolhatom meg őt, ami pedig a legszörnyűbb, hogy talán ő van a legnagyobb veszélyben hatunk közül. Szokás szerint kicsit lemaradok a társaságtól. Szerencsére hatalmas termetem és szívós testemnek hála könnyedén tudok haladni még ezen a nehéz terepen is. Igyekszem, látszólag megőrizni a nyugalmamat miközben legbelül majd szét vet az aggódás és a harc előtti idegesség.


#107 2009-09-16 02:55:10
Björnulf
A törpe hortyogva élvezte az álmát a beszélgetések vége felé. Ott aludt el ahogy éppen ült, nem zavartatta magát semmivel.

Másnap a hideg hajnalra ébredt. A csapattal együtt ő is összeszedelőzködött, és vakarózva elindult a bizonyosan vérfürdőbe torkolló nap további része felé. Míg a legtöbben szótlanul baktattak, neki azért volt mi piszkálja a hatalmas krumpliorrát. Fel is zárkózott Leifhez, hogy kérdezősködjön.
<- Mi lësz ëbbül fiam? – nézett a vezetőjükre. – Rajtaütés, orvgyilok, figyëlëmëltërëlés, vagy épp az ostrom az? Van-é valami tërvszerűség? Szétszórjuk azt a tucatpatkányt, vagy becsaljuk őküt a nagytërëmbë és rájuk omlasztjuk a mënnyëzëtët?>

//Jajj, de paraszt vagyok. Ejnye-bejnye.//


#108 2009-09-16 10:07:19
Thorhalla

További három-négy óra megfeszített menetelés után a távolban az egyik völgy mélyében megláttátok végre a célt, a várost, ahova tartotok.


#109 2009-09-16 15:38:30
Thordin
A percek peregnek, és azokból órák lesznek. Thordin a havat metszi, és nem szólt egy szót sem, csak úgy, mint még páran, és eléggé nyomasztó csönd ölelte körbe a harcost. Lehet csak ő volt így vele, de az biztos, hogy nem egy baráti összejövetel volt. Elvégre mért is lenne az, hisz egyelőre háborúba készülnek, nem pedig valami féle ünnepségre. Nem tudja a harcos, mit hozhat magával a csata, mekkora áldozatokat követel meg. Talán csak pár tucatnyit, netán pár százat, vagy ezreket. De az igazat megvallva, azt sem tudja, hogy mekkora sereggel néznek majd szembe, és mekkora áll majd mögöttük. Tulajdonképpen mondhatni csekélyke információt tudhat magáénak Thordin, de nem csak ő, hanem minden bizonnyal mindenki más is a csapatban. Azon agyal, mikor közeledik, hogy miként is fog zajlani az összecsapás. Hisz nem vett még rész ilyesmiben, sem pedig hasonlóban. Élete eddigi részét nem vérbeli asgardiként töltötte. Sokkal inkább, mint remete, hisz a túrázásból kijutott neki, de abból sem sok, ellenben több mint csatából. Kiderül miként is foghatja majd fel Thordin a rá váló feladatot. Minden hite azt táplálja, hogy sikerként, de valami még is kukucskál, hogy „mi van ha mégsem?”. E mellett nem mehet el csak úgy egyszerűen. Viszont bízik az ellenkezőjében. Eddig még nem volt ideje, hisz Asgardra érkezése óta, csak a gond volt. Szüleit elrabolták, és most meg Harek. Bár mennyi mindent nem tud… viszont elég ha csak erre a két fő dologra emlékszik. Pedig egy fontos információt hurcol magával, ami talán otthona érdekeit szolgálhatná. Mint Midgardét, mint pedig Asgardét. Még pedig hogy képviselteti ezen földeket, és viszont. Thorral ideje lenne tárgyalnia, a földön betöltött szerepéről, mint James Howard. De egyelőre sajnos itt van még előtte a harc, és csak utána lesz bármire ideje. Már ha lesz egyáltalán, hisz a harc kimenetelét, még senki sem tudja. Csak remélni lehet.

~James Howard… félek, hogy túl soká vagyok távol Midgardtól, és talán az ottani posztom kérdésessé válik. De meg kell mentenem anyámat… most ez mindennél fontosabb, és előrébb való. Mennyi gond van. Thor békét kötött végre a két testvérrel, erre egy újabb hatalommániás jelenik meg. Ennek sosem lesz vége? Bár mit ne mondjak, kíváncsi leszek a harcra. Szívesen részt veszek benne, a magam örömére is.

Fut át rajta, de ekkor pillantja meg Thordin a várost, ami a célállomása a csapatnak. Enyhe mosoly tűnik fel arcán, és elégedetten áll meg egy pillanatra. Örül, hogy végre a hosszú út után meglátta azt, ami a célkeresztben volt. Ami nem más, mint a Renegátok laktanyája. Minden bizonnyal, ha már látni búvóhelyüket, akkor az ő földjüket tapossa nemsokára…


//Folytatás: Renegátok erődje//


#110 2009-10-29 11:16:14
Thorhalla
A szerencse úgy tűnik, hogy nem nagyon akar a te oldaladra állni, ugyanis mindenfelé csak havat, havat és havat láttál. Az utón haladva elérsz egy olyan távolságra, aminél már a város sem látszott mögötted. Sehol semmi, az úton igaz látszott, végül úgy fertályóra gyaloglás után, amikorra lassanként te is érezni kezdted a hideget megpillantottál egy hatalmas irányjelző táblát. Három útirányt jelzett, az egyik amerről te magad is jöttél Asgard felirattal, az egyik irányba Nidavellir, míg a vele ellentétesbe pedig Alfheim díszelgett. Tökéletesen tudhattad ebből, hogy hova is érkeztél meg a hármas határhoz. Innen most már alig pár kilométer választ el attól, hogy ha akarod akár magát Asgardot is elhagyhasd és olyan földekre mehess, amiken még soha sem jártál. De akár még vissza is fordulhatsz, a sorsod a saját kezedben volt és a döntés is a tied volt.


#111 2009-10-29 11:43:45
Thordin
Szerencsére, vagy nem, Skurge és csapata is eltűnt, mire Thordin oda ért volna, és így pedig nem volt semmi féle összetűzése. A férfi viszont nem lankadt, menetelt előre, bár fogalma sem volt merre tart. Milyen messze kell mennie a következő településig. Hisz mind a kétszer, mikor itt volt korábban, nem gyalog érkezett meg. Aesa, és Amora volt az ki lerövidítette az útját. Most pedig semmi ilyesmire nem volt lehetősége. Nem tanult sosem mágiát, így még próbálkozni sem tudott volna, ha akart volna. Nem volt túl nagy kilátás arra, hogy a közelben akár egy falu is húzódik. Akár merre nézett a férfi, csak hó, és még több hó volt jelen. Fáradt volt, és éhes, így pedig eléggé kimerült is. Fegyvertelen, ráadásul már egyre jobban is fázott, és most nem volt köpenye, vagy meleg ruhája. Ha nem ér el minél hamarabb valami biztos pontot az is lehet, hogy fagyhalált hal. Lassan kezdett lankadni lelkesedése, míg nem megpillantott egy irányjelzőt. Asgard, Nidavellir, Alfheim. A három lehetséges útirány. Thordin némán állt meg előttük, és elnézett azon két út felé, mely nem a „szeretett” Asgard felé vezet.

-Nidavellir, és Alfheim… melyiket válasszam… Asgardra nemteszem lábamat, az biztos. Nem hiszem, hogy túl nagy kedvességgel fogadnának mostanság, és magam sem szívesen jeleskednék árulók társaságában. Szóval a két útirány. Emlékszem még a könyvekből, miket hajdan olvastam és apám mesélt. Nidavellir… Nidavellir… az a hely, ahol… ahol… ööö… igen, ahol a törpék élnek. Az biztos, hogy a vértem már megviselt, és meg kéne kovácsolni. Fegyver is kéne, és a törpök biztos nem a könnyen törhető kardokról híresek. De a másik… ööö… Alfheim… ott élnek az elfek? Azt hiszem… nem tudom… nem vonzanak túlzottan.

Beszél magában, és hangosan gondolkodik. Hangja érdekes módon nem annyira ingerült, bár nem a nyugodtságot ársztja, de úgy tűnik kezd lehiggadni. Noha felejteni nem fog, hacsak ismét nem találkozik kellemes körülmények között Amoraval. Majd pedig döntésre jutván, megindul Nidavellir felé. A törpék remélhetőleg nagyobb lehetőséget jelentenek Thordinnak, mint az elfek. Bár hogy mennyire igaz, az utóbbival szemben, azt már nem tudja meg, hisz nem Alfheim felé vette az irányt. Már csak abban reménykedik, amit tud nagyon jól hogy hiába, hogy közel van azon vidék, amerre tart. Míg a hóban nyomja le lépteit, emlékeibe mereng, hogy milyen jó is volt mikor útnak eredt. Tengereken hajózva, és barlangokat járva. Noha az utóbbinál van néhány rossz emlékei is. Olykor hátra-hátra néz, hátha lát valamit, vagy valakit, de nem úgy tűnik, mintha bárki is lenne rajta kívül most a havas vidéken. Bár sosem tudhatja mit rejtenek a fák, de csak bízni tud abba, hogy mára befejeződött a viaskodás, és biztonságban eljut célja felé.


#112 2009-10-29 16:11:29
Thorhalla
Hosszú és unalmas menetelés következett a számodra. Hamarosan rád esteledett és kénytelen voltál idekinn a hóban és fagyban megszállni, mert nem volt a közelben semmi sem, ahol meghúzhattad volna magad. Így reggel átfagyott végtagokkal tudtál tovább haladni. Élelmed és vized nem volt, noha vizet a fagyott hóból tudtál magadnak szerezni, de éhesnek kezdtél éhes lenni. Egész nap menetelni kényszerültél, mígnem késő délutánra végre megmásztad az utolsó magaslatot, és onnan végre valahára megláttad az úti célodat is, ahova tartasz Nidavellir-t. Szerencsédre látod innen már, hogy miként kell a hegyek és hágók között úgy haladnod, hogy leérj a hegyekből a távolban látott síkságra. Persze ez még jó néhány órádba bele fog tartani, de ha jól lépsz ki, akkor akár sötétedés előtt is sikerülhet odaérned. És akkor legalább nem a hideg fagyban kell megint éjszakáznod, ami noha nem tudsz megfázni, de mégsem lenne túl kellemes számodra.


#113 2009-10-29 16:38:44
Thordin
…csak nem akart falu felbukkani, de már nem is reménykedett ebben Thordin. Átfagyott lábával vágta a hót, és próbálta magát tartani, és töretlenűl haladni amerre az út vitte. Remélte, hogy Nidavellir és a törpök majd valamelyest felélesztik. Egy jó korsó sör, finom ételek, és egy tisztes szállás. Thordin abban bizakodhatott, hogy híre nem jut el a hegyek takarásába, és a föld alá. Mert ha így van, akkor bizony ott is „örömmel” fogadják minden bizonnyal. Bár csak nem olyan gyorsan terjed a neve. Hisz egy senki, bármennyire is többnek akar látszani. Talán maximum egy kósza hír lesz, hogy valaki… de névvel remélhetőleg már nem illetik. Na de nem filózik ezen sokat. Beesteledik, és megpróbál egy biztonságosabb helyen meghúzódni. Se tűz, se meleg takaró, se semmi más nem áll rendelkezésére. Csak a szűzies fehér fagy, amerre néz. Fáradsága hamar elnyomja, és elalszik…
Más nap reggel mikor kinyitotta szemét, próbálta össze szedni magát, és nem feladni a reményt, hogy hamarosan eléri Nidavellirt. Korgó gyomra, és vízért sóvárgó szája megnehezítette a dolgát. Bár az utóbbit próbálta csillapítani úgy, hogy a hideg hót nyalogatta, és a jégcsapokat „rágcsálta”. Órák teltek el, és halvány reménysugarat látott arra, hogy jó irányba halad, és közel az áhított állomása. A sok magaslat után, az egyik kilátást biztosított a célra. A törpök honára. Nagyjából a terepet is fel tudta mérni az ifjú asgardi, hogy miként ér el oda. Hágók, és hegyek mik már csak előtte állnak. Kicsit megpihen, úgy 10-15 percre, míg kifújja magát, de hamar tovább áll, mert még estére oda akar érni. Nem szívesen töltene még egy kellemesnek nem mondható éjszakát a hidegben. A tőle telhető leggyorsabban szeli az utat, bár már nem mondható frissnek Thordin. A hideg, és a fáradtság, nem beszélve az éhségről rá teszi a bélyegét útjára, kétséget kizáróan. Reménykedik, hogy a sötétet nem kíséri útját…


//Folytatás:Asgard » Nidavellir//

-Igen jómagam is ezt fejtettem ki. Mindenesetre számomra is különleges így hallani ezt az információt.
Ő Sir Gawain a kerekasztal lovagjainak egykori tagja, képes mágiát használni, a testvére meg akarja még mindig ölni, gyakran kerül más dimenziókba és mint kiderült idősebb mint egy asgardi istenherceg. Maradt volna a katedrán. Az angyal valóban olyan kijelentést tesz mely elég furcsán adja ki magát. Az isten jól meg is fogalmazza mi vele a probléma. George persze saját maga is leszűr egy verziót.
~Valószínűleg inkább nyomásgyakorlásból mondta minthogy az elvei tiltanák. Ahhoz képest, hogy isten báránya igencsak farkashoz méltó módszereket használ. Egy keresztény angyal megfenyeget egy skandináv istent. Humoros.~
A dolog végül meg lett beszélve és ott álltak a hegyekben egy meglepően furcsa barlang előtt. George mielőtt eljött volna azért bölcsen utánaolvasott néhány dolognak.
-Hideg van meg kell hagyni. Az ugye csak faragás és valójában nem egy olyan jégóriás szája a barlang bejárata?
Miközben beszélt kinyitotta szemét a mágikus energiákra is hátha lát valami hasznosat. Mondjuk arra fel van készülve, hogy a mjölnir ragyogni fog a sok mágiától. Elég nagy erejű dolog az ami egyik pillanatról a másikra több embert áthelyez egy másik síkra.

//Mert a többiek nem írtak, csütörtökön lesz új kör.//

Természetesen a Mjölnirt meg sem tudtam mozdítani. Nem igazán vagyok méltó a szó egyik értelmében sem rá, de igazából a lényeg, hogy megpróbáltam. Közben úgy tűnik a fiatal nő sikeresen maga ellen fordított mindenkit. Megesik az ilyen. Ahogy azt mondja, hogy a bicska nem rossz fegyver alig tudom elfojtani a nevetésemet. Ott állok szó szerint előtte két karddal a hátamon és ő szerint a bicska nem rossz fegyver. Eléggé látszik, hogy nem igazán tudja, mire vállalkozna. Einar el is küldi, hiszen nagyon nem igazán volt egy szinten velünk. Akárhogy is nézem az itt jelenlévő csapat igen nagy mágikus erőt vonultat fel. Semmi jó nem sült még ki abból, amikor készületlen ember került valamelyik túlvilágra. Végül is itt marad Lanka, szóval csak hárman megyünk. Ezután már csak egy villanás és már Asgardon is voltunk, egy hatalmas barlang előtt, ami egy jégóriás száját formázza. Bizalomgerjesztő. Mindenesetre felkapom a kabátomat és várok arra, hogy Einar mond-e még valamilyen utasítást. Ha nem akkor lassan megindulok befele

Ott állnak a fagyban és nézik a barlang bejáratát. George kérdésére senki sem válaszolt ami nem túl megnyugtató. Amit az asgardi herceg felvetett az is új dolgokat vetett fel. George ha nem sisakban lenne biztos megvakarná az állát.
-Elnézést, de ön nem látja a hidat?
Odamegy és az egyik lábát rá is teszi, hogy megmutassa milyen hídról beszél. Amennyiben a másik nem látja az azt jelenti, hogy ez valami mágia. Esetleg álcázó mágia vagy egy akadály ami a kilenc világból nyolcat kizár innen. George nem tud sokat az asgardi mágiától és sejtése szerint ha ez isteneket is képes távol tartani akkor nagyon erős lehet, de megpróbálja megtörni.
-Bocsássanak meg egy pillanatra. Megnézek valamit.
Ezzel elmotyogja a Bashir professzortól tanult varázslat szövegét és várja az eredményt. Amennyiben nem történik semmi úgy az angyalra néz.
-Elnézést, hogy ezt kell kérnem, de előre menne Mr. Burton. Amennyiben ön biztonságosnak találja a hidat mi is követhetjük, de ha nem a szárnyai miatt ön velünk ellentétben túlélheti a zuhanást.

Iszonyatosan csípős hideg van. Szóval igazából érthető, hogy mindenhol hó és jég van. Meg persze erős és vérfagyasztó szél. Igazán szép vidék. Láthatólag a többiek sem nagyon élvezik az időjárást, szóval megnyugodtam, hogy nem év vagyok a gyenge. Úgy tűnik Einar nem látja a hidat, szóval nem nehéz látni miért nem tudott bárki más bemenni. Vagy minket ejtenek csapdába. Akárhogy is, be tudunk menni. Gawain megpróbálja eloszlatni azt a mágiát amivel elrejtették, hogy Einar is velünk jöhessen. Nem hiszem, hogy működne, amit a SHIELDnél olvasgattam erről az asgardi eléggé különbözik a miénktől. Bár ki tudja. Eléggé egyszerűen megoldanánk, ha csak ennyit kéne csinálni. Mindenesetre lelépek a hídról, nem akarom, hogy Gawain össze omlassza alattam. Közben elkezdek halkan kántálni, hogy fókuszáljam az elmém a közelemben lévő tudatok után kutatva. Kétlem, hogy találnék bárkit is magunkon kívül, de ki tudja. A kapu ránézésre még messze van, szóval ez tényleg csak annyi, hogy most ne ugorjanak ránk. Ha Burton megvizsgálta a hidat akkor elköszönök egy maghajlással Einartól és elindulok be. Ha nem vizsgálta meg, akkor egyszerűen készenlétben tartom a Lovast. Valószínűleg el tudom kapni magamat egy lánccal.

A híd mint kiderült csak általuk látható. A feltételezést miszerint aki ezt készítette nem készült fel Midgardiakra George nem teljesen tudja elfogadni. 
-Ha a többi nyolc világ lakóira felkészült ránk miért nem? Furcsa.
Nem gondolja tovább hisz nem tudnak eleget. Geroge elkezdte mormolni a tanult varázslat szövegét. Az ügynök úr is elkezdett valamit mormolni. Ha az udvariatlan hölgy itt lenne akkor valószínűleg ezt a békés vizsgálódást tönkretenné. George-nak rossz tapasztalatai vannak a más dimenzióba került nyugtalan nőkkel. Bár a tanár úr érezte, hogy az itteni mágia erősebb mint a földi a varázslatot nem tudta megtörni. Az átkelést megtervezték, hogy biztonságos legyen amennyire lehet majd elindultak. Az asgardi herceg szavaira George bólintott és megidézte a pajzsát ami eddig gyűrű alakban volt az ujján. A szél elég erős volt, de elérték a barlang bejáratát.
-Ha megengedik akkor előre mennék.
Ha senkinek sincs ellenvetése akkor pajzzsal előre bemegy a fénybe és reméli, hogy a többiek követik.

- Talán aki csinálta ezt az egészet úgy gondolta, hogy elbánik azzal a szerencsétlen emberrel aki bemegy a barlangba. Mutassuk meg neki, hogy mennyire nem volt igaza. - válaszolom Gawain felvetésére. Ezután még bólintok Einarnak majd a varázsigémet mormolva elindulok. A szél igen erős a közepén, de lassan és biztosan átjutunk a hídon. Nem igazán tudom, hogy a szél mágikus vagy csak a természetes földrajzi adottságok miatt van. Igazából ez egy elég jó védelmi mechanizmus lenne. Kicsit felerősítik a szélt és máris nem tudnának a midgaardiak sem bejutni a barlangba. Nincs sok pozitív érzésem ezzel az egésszel kapcsolatban. Ahogy a barlanghoz érünk Gawain felajánlja, hogy megy előre, amit én szívesen elfogadok. Ezt csak mutatom, hogy ne törjem meg az éppen mormolt varázsigét. Ezután elindulok mögötte, nem sokkal lemaradva. Jó lenne előre tudni, hogy kik vannak a közelünkben. Óvatosan sétálok, figyelek a körülöttem lévő dolgokra, főleg az érzékelt elmékre és tudatokra. Nem változok még Lovassá, hiszen fölösleges. Már rég megtanultam, hogy nem igazán működik a Lovas gonoszság érzékelése másik dimenziókban.

A herceg magyarázatát hallva George bólintott.
-Értem. Igyekszünk bizalmukat kiérdemelni és megvizsgáljuk mi az a hely.
Most kivételesen nem ad kiselőadást, hogy egy egész népet elítélni annak kisebb részének tetteiért mennyire logikátlan ugyanis nem a herceg az aki így tett és most kivételesen ő is belátja, hogy felesleges volna. A hídon átérnek és a többiek engedélyével ő előremegy a pajzsával. A fényen belül pedig érdekes meglepetés fogadja őt. A pajzsát kicsit leengedi és csodálkozva néz szét. Maguk mögé is néz, hogy a kijárat meg van-e még.
-Ügynök úr! Biztonságosnak találja a mágiája az ittenieket, hogy felvegyük velük a kapcsolatot?
Az angyal így érthette miért nem őt kérdezte és a kérdés fontosságát is. Egy idegen helyen vannak. Azt sem tudják, hogy egyáltalán ez még Asgard-e vagy egy másik dimenzió és az itteniek kiléte és céljai is ismeretlenek előttük. Az is feltételezhető, hogy titkolják ezt a helyet és őket veszélyesnek fogják találni. Körültekintően kell eljárniuk.

Einar felelete kicsit kellemetlenné tette a szituációt, de már mindegy volt. Innen már egyikünk sem fordul vissza. Most viszont még nagyobb a nyomás rajtunk. Ha ezt elrontjuk még tovább romlanak a kapcsolat és Midgard megítélése. Nem tudom, hogy ez benne volt-e az eligazító aktában, de ha nem igazán belerakhatták volna. Na, mindegy, vissza már egyikünk sem fordul. Ahogy átérünk a hídon olyan 10-15 métert sétálunk a nagy fénybe utána meleg csap meg. Ami fura. Miután a szemem visszaszokott a fényhez, látom, hogy ismerős szituációban vagyok. Úgy tűnik megint teleportáltunk. Legalábbis ez a hatalmas, többszintes hangár nem igazán tűnik Asgardinak. Főleg, hogy modern technológia nem működik itt. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire hasonló szituáció Avalonhoz. Lehet, hogy itt is csak egy amulettet kell megkaparintanunk és máris minden rendben lesz. Bár ez inkább tűnik valami technológiai cuccnak, semmint mágiának. Ami baj, mert a mágia a szakterülete a csapatnak. Lehet, hogy mégiscsak kellett volna hozni a szerelő csajszit.
- Nem érzek egyenlőre senkit a közelben. Az is lehet, hogy teljesen automatikus.- felelem Gawain kérésére, amennyiben az felém érkezett. Közben megpróbálok egy illúziót varázsolni körénk, ami elrejt minket, megszakítva a mentális kántálásomat. Aztán intek, hogy induljunk.

A válasz kicsit megnyugtatta George-t. Bár tudhatná, hogy attól még, hogy nem éreznek senkit attól még lehetnek veszélyt jelentő tényezők.
-Köszönöm. Mindenesetre a figyelmünk ne lankadjon. Gépi biztonsági rendszerek is lehetnek.
A HYDRA támadás során egy műholdat kellett felrobbantani ahol robotokkal és modern eszközökkel került George szembe. Ott nem tudott túl sok hasznára válni a csapatnak. Remélhetőleg itt másképp lesz. A z angyal szavaira kérdőn néz rá.
-Miért? Ön tudja mi ez a hely?
Amennyiben igen az elég szerencsés lenne számukra. A helyet körüljárva a téli ruházat kezdett igencsak kellemetlenné válni. George hátradobta a köpenyét, hogy ne ölelje őt körbe, de még így is igencsak kellemetlen volt. Méghozzá a sisak sem kényelmes ilyenkor. A környezetet látva George hamar megállapította, hogy nem a földön vannak és nem is asgardon.
-Azt javaslom menjünk a városba. Ott talán megtudhatjuk hol vagyunk és mi folyik itt.

Nem tudom, hogy mi ez a hely, de az biztos, hogy iszonyat meleg van. Inkább elkezdem levenni a téli ruháimat. Jó lenne csak ledobni a francba, de nem kéne annyira nyilvánvaló nyomokat hagyni. Meg persze ha vissza kell menekülnünk akkor valahol meg kéne találni. Az is lehet, hogy Avalonhoz hasonlóan összeomlik a kapcsolat és visszakerülünk a barlangba. Akkor meg biztosan megfagyunk mire kiérünk. Szóval egyenlőre inkább magamnál tartom. Még csak tippre sem tudom megmondani, hogy hol vagyunk. Nem igazán tetszik ez a szituáció. Nem értek az ultra modern városokhoz és a földön kívüli bolygókhoz. Ultramodern technika ellen nem igazán tudom, hogy mit kezdhetek. Vagy igazából akármelyikünk. Lehet, hogy megérné visszamenni Einarhoz és erősítést kérni a SHIELD-től. Valamilyen tudóst vagy mérnököt, aki ért az ilyesmihez. Gawain felvetésére megvonom a vállam.
- Az biztos, hogy ha így megyünk ki a sivatagba, akkor nem sokáig bírjuk. Főleg, hogy ahogy nézem a por is lehet, hogy mérgező. Nem igazán van más lehetőségünk.- mondom a többieknek. A lebukásnak nagy az esélye így, de a sivatagi halálnak még biztosabb.