Felicia és Gwen (Halloween 2028)

Nos már egy ideje itt vagyok és mióta így van nem akartak olyan sokan megölni. Vagy csak én nem tudok róla. Ez az előnye volt az ittlétnek, a hátránya, hogy a SHIELD-esek rendszeresen zaklatnak és minden alkalommal, amikor a kártyák jeleznek valamit, akkor azt meg kell írnom egy jelentésben. Még mindig jobb, mintha valahol máshol lennék és nem ilyen körülmények között. Az utóbbi idők legnagyobb furcsaságát a Világok kunyhójának kapitánya adta, majdnem két teljes napig inaktív volt, utána megjelent. De addig, mintha akrobata lett volna a kártyán, azóta pedig időnként félig áttetsző, anyagtalan. Szóltam is miatta Ms. Davidsonnak, mindháromnak, hiszen Zackről volt szó, aki a fiúk, illetve a testvére, ez bizonyosan érdekelte őket. A másik érdekes az Árnyak Házának királynője, a kártyák szerint érdekes látogatói vannak. Ahogyan a Hydra is érdekes lépéseket tett meg. Továbbra is jobb, mint az internet, de időnként úgy érzem, hogy túl nagy súlyt tettek a vállamra.
De ma igyekszem picit szórakozni, mivel mexikói is vagyok félig, így ismerem az arrafelé, így némileg erre hajazó jelmezt készítettem, és sminkeltem magamra. Legalább a bőröm miatt a hófehérrel nem kellett fáradnom, csak a fekete résszel, illetve még egy ruhát is megfestettem, hogy a csontváz külső jobban hasson. Ebben szambáztam le a bálterembe, persze a kártyákat hoztam magammal, azok nélkül szinte ki sem mozdulok, hátha történik valami, amiről tudnom kell, megérzem és rohanhatnék azonnal fel értük. Jobb ha itt voltak nálam a megszokott dobozukban. Ahogy néztem még csak szállingóztak az emberek és nem voltak itt sokan, így még nem mentem oda senkihez. Mivel ma még nem is igazán ettem, el akartam készülni a ruhámmal, így a szendvicspulthoz mentem, elvettem pár szem sütit, egy szendvicset és egy pohár narancslevet. Ezekkel visszamentem az egyik üres asztalhoz és leültem reggelizni kora este.

Miközben nekiláttam az esti reggelinek rájöttem, hogy mit felejtettem el elhozni, az pedig nem volt más, mint a tabletem és hozzá a billentyűzetet, hogy nekiálljak írni a SHIELD-nek. Nem akartam arra felkelni reggel, hogy csöng a telefonom, hogy elfelejtettem küldeni a heti dolgokat. Mindez a szüleim szerint sem nagy ár azért, hogy folyamatos védelem alatt legyek. Szerintem meg nemes egyszerűséggel börtön! Még Salembe sem mehetek ki, hogyha nem ísér el egy civil ruhás ügynök. El kellett volna tűnnöm Mexikóban, igaz ezzel a bőrszínnel nem éppen a legkönnyebb feladat mindez. Bezzeg a nővérem szabadon járhat és kelhet, mert neki nincsenek ilyen gondjai. Miért is kellett a szívemnek akkor leállnia? Akkor még az istenek sem cseszegetnének, se a SHIELD. Miközben éppen a szendvicsemet rágcsáltam megpörgettem, megforgattam a lapokat tartalmazó dobozt. Miért én? Minderre soha sem kaptam választ, valószínűleg ők belelátnak a jövőbe is és éppen azért választottak engem. Vagy a kártyák. Nem tudom és felmondani sem lehet csak halállal. Szívás. Egy hang szakította félbe a gondolatmenetemet.
- Mi nem jó? – kérdeztem vissza.
Hallottam a hangot, lehet, hogy végig nekem beszélt? Upsz, azt hiszem, hogy tényleg nagyon belemerültem a gondolataimba. Gyorsan körbenéztem, azt hiszem, hogy tényleg nekem beszélt, máshol nem igen volt hely, nála meg ital és még sütemény is. Lehet, hogy azt kérdezte, hogy leülhet-e? vagy útban vagyok a tovább haladásra? Nem, határozottan nem voltam útban.
- Leülni szeretnél? Vagy egy széket elvinni? – kérdeztem. – Bármelyiket, csak nyugodtan.
Amíg eldönti, hogy melyik is legyen, addig beleittam az üdítőmbe. Mégsem vagyok, leszek annyira bunkó, hogy teli szájjal kérődzve figyeljem, hogy mire készül.

- Oké – mondtam. – Ahogy jónak érzed – tettem még hozzá.
Tovább folytattam az evést, a doboz körbe-körbe forgatását azonban abbahagytam. Nem volt túlságosan produktív, sőt még lehet, hogy el is fogok szédülni, ha túlságosan elbambulok. Felpillantottam a lányra, hogy leül-e, ha igen és lepakolja a holmiját, akkor a sajátomat félrehúzom, hogyha erre szükség van, mert nem férne el. Bár nem hittem, elég nagy asztalhoz sikerült odatehénkednem. Hogyha szükséges a kártyavetés, akkor bőven elférjek. A jókívánságra elmosolyodtam, és amint lenyeltem a falatot, ami éppen a számban volt megszólaltam.
- Neked is! – feleltem.
Beleharaptam ismét a szendvicsembe, majd egy kis korty üdítőt is ittam.
- Felicia Paran – mutatkoztam be. – Csak simán Felicia, nincs becenevem.
Kissé oldalra döntöttem a fejemet egy mosoly kíséretében, jelezve, hogy nem igazán zavar ez a tény. A bőrszínem miatt ugyan megkaptam korábban, hogy Fehérke, de az nem volt kifejezetten becenév. A rangomat, a titulusomat, hogy a Kártyák Mestere pedig mégsem mondhattam, eléggé hülyén vette volna ki magát.
- Ha jól sejtem, te tizenegyedikes vagy, ugye? – kérdezte. – Úgy rémlik, hogy az eggyel felettem levő évfolyamra jársz.
Bár nem votlam biztos, eléggé népszerű volt a rózsaszín hajszín és az árnyalatai is. Még az egyik tanárnak annak a fickónak Wright… nah neki is olyan volt, egy hegyes fülű lánynak is volt ilyen és most neki is.
- Hogyhogy ebben a suliban ennyire szeretitek ezt a hajszínt, vagy fogadás volt? – érdeklődtem.
Miért is nem kérdeztem meg soha korábban… nem tudom.

Bólogattam, hogy végzős, akkor mégis jól tippeltem, és utána van hova mennie! Micsoda mázlista!
- Irigyellek! – mondtam őszintén. – Én azért kerültem ide, mert a nővéremhez jöttem látogatóba pont a Hydra inváziókor…
Ha nem jövök ide és nem szólok a SHIELD-nek, amit mint kiderült Hydrások fogadtak, akkor tök nyugis életem lett volna. De nem, az, hogy segíteni akarok másoknak bajba sodort. És a megmentőmről azóta sem tudtam túl sokat. Eredeti hajszín egy tündér miatt, persze, nekem meg tollak vannak a hátamon. Bár lehet, hogy nem sokon múlt az, hogy így legyen. Picit felvontam a szemöldököm és összeráncoltam a homlokomat.
- Fura tündér lehetett – mondtam. – Nincsenek rózsaszín hajú tündérek csak azért… az csak fairy tale, amit a Disney és egyéb talált ki a hercegnőmítosz miatt. Még a pantheonban sem ülnek ilyenek. A tündérek… istenek úgy néznek ki, mint az tündék a Gyűrűk urában. Hegyes fül, nagy magasság, szépség, kaukázusi bőr… a sötét tündérek két színűek asgardról. A haj mint a mienk… bocs, sokat beszélek.
Most bunkó voltam? Igen, határozottan az. Csak nem szeretem, ha hülyének néznek… Bár lehet, hogy így tudta, én meg úgy, szóval maradok annál, hogy ez mutáció volt. volt két másik „rózsika” a suliban, az egyik úgyszintén tündér, de ő festi a haját ilyenre és nem természetes. A másik pedig pasi, feltűnési viszketegséggel, a Wrightworld tulaja. Nah az menő hely lenne, ha kimehetnék oda, nem tehettem. Szomorú. Igencsak furcsán néztem rá, amikor a bőrszínemet dícsérte. Meg kell hagyni ennek a csajnak van a legfurább és legdurvább ízlésficama azok közül, akiket ismerek.
- Ez gyönyörű? – fintorodottam el. – Undorító és utálom… félig mexikói vagyok, elképzelheted mennyire jó lehet hófehérkét „játszani”. Meghaltam, leállt a szívem egy baleset során… - vontam meg a vállamat. - Aztán attól lett ilyen, hogy az istenek úgy döntöttek vicces egy gyereket kiválasztani a Pantheonok avatarjának. A mentősök újraélesztettek és már ilyen volt a bőröm színe.

A nevetésen és a mosolyon megkönnyebbültem, legalább nem vette magára. Néha kicsit nyers tudok lenni, de ez az elmúlt másfél évnek tudható be, eléggé húzós volt és jó pár olyan dolgot is megtudtam, amit soha sem akartam tudni. Többek között az, hogy kik és külsőre milyen istenek ülnek a panteonokban.
- Bocs, nem akartam kioktató lenni – mondtam. – De örülök, hogy nem bántottalak meg vele. Szép lehetett.
Tettem még a végén hozzá egy mosollyal. Ha valaki olyan alkatú, arcú, annak tényleg nagyon szépen tudott állni ez a különleges hajszín. Most rajtam volt a sor, hogy felnevessek, amikor a skandináv országok lettek említve, hogy oda kellene, hogy való legyek ezzel a bőrszínnel.
- Ez még oda is fehér, szerintem még egy albínónak is több színe van, mint nekem – mosolyodtam. – Hacsak a többnapos vizíhulláknak nincs országa, akkor továbbra is kakukktojás maradok. Ha van, csatlakozom.
Reméltem, hogy a kicsit ízléstelenebb viccet nem vette rossz néven, de hé! Halloween van, úgy vélem, hogy mindez belefér mindebbe.
- Annyira közel sem izgalmas, mint látszik, vagy hallatszik, inkább kényelmetlen – mondtam. – Azzal jár, hogy tudom, hogy épp mi történik a világban, kb. élő adásban. Én hülye meg a Hydra puccs napján nyilvános fülkéből felhívtam a SHIELD-et, hogy figyelmeztessem őket még 10 előtt, cserébe a Hydra hallotta és megpróbáltak elrabolni. A SHIELD vigyáz rám, cserébe ha valami nagyon fontos történik azonnal szólok nekik…
Azt nem tettem hozzá, hogy emiatt nem mehetek sehova és sorolhattam volna a további negatív hátrányokat. Szóval mágiaérzékeny, hallottam, hogy képesek kiszúrni az effélét. Így megállítottam a dobozt és kinyitottam, majd kivettem a paklit belőle.
- Igen, ahhoz. Neked nagyjából különleges mintázatú kártyák lesznek, de ebből olvasom ki, hogy éppen kivel mi történik a világban. Nem hangzik így szerintem túl izgalmasnak, elmeséljem részletesebben? – érdeklődtem.

Bólintottam, hogy meghallgatná részletesebben, nem ő az első, akinek elmondom, így lehet, hogy egy külön suli utáni alkalom kéne, amikor egyszerre mindenkinek megejtem a magyarázatot.
- Szóval a kártyák egy-egy személyt, vagy éppen csoportot jelentenek. Vannak különböző házak és kunyhók, ezekben szerepelnek a kártyák, mármint alájuk. És vannak a semlegesek. A világ, vagyis a realitás fontos alakjai, csoportjai kapnak helyet rajtuk. Ha történik valami, akkor hallom, hogy épp melyik kártya az, ami mutatja a dolgokat. A Hydra támadás napján a Hydra kártyájából csápok és fonalak nyúltak szinte minden más kártya irányába, ellenséges, támadó jelleggel, innen tudtam, hogy támadni fognak.
Megkevertem a paklit, közben elgondolkodtam a kérdésen és végül megráztam a fejemet.
- Nem igazán hiszem – mondtam. – Tavaly augusztus óta Mrs. Miller sem volt képes megérteni miként működik, vagy olvasni belőlük… és ha jól olyat mondott, hogy megkérdezett két istent is, az egyik körberöhögte a kérdésen a másik meg azt mondta, hogy nem, ez kiválasztási alapon megy, különben nem lenne értelme annak, hogy valakit avatarnak választanak.
Kitettem egy lapot, amin árnyak voltak, rajta az árnyakban egy női sziúlett, aminek a tartása is felséges, királynői volt. Máskor csak ennyi volt a képen, de most ennél több, az árnyakban alakok voltak, amik mind felé néztek. Abban biztos voltam, hogy ezt Gwen is látja. Majd a következő lap… ez eddig üres volt, de most sok-sok személy és kristályok. A képességem révén tudtam, hogy kik és mik ezek. A csillagok kunyhójának kőművesei, ezen lapból a levegőben vonuló katonák tartottak az Árnyak királynője felé. Ezt viszont csak én láthattam, Gwen sajnos nem.
- Ő az Árnyak házának királynője, avagy a Thorhalla Lokidottir… ez a másik lap a Csillagok kunyhója és a Kristály népe, raptorok. Te nem látod, de itt – húztam végig az ujjamat az általam látott vonuló katonákon – vonulnak át a katonák az Árnyak lapjára. Ez azt jelenti, hogy a királynő egy hadsereget szerzett magának… azt hiszem, hogy ezen Mr. Miller nagyon ki fog akadni, ha meghallja…
Nyeltem egy nagyot, miért kell nekem mindig rossz híreket vinnem?