Karen Smith

Név: Karen Smith
Egyéb név(i): Karen
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: Türelmes típus, nehéz felhúzni. Céltudatos és megfontolt
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 2002.február 10. New Jersey
Kor: 25
Család: Apa: Samuel Smith(2019-22 között lelte halálát, mint katona)
Anya: Linda Smith(a férje halála után Európába költözött, azóta semmi hír róla)
Nicholas Rend, nagy szerelme, jövendőbeli férje
Foglalkozás: Rendőr(járőr)
Testmagassága: 178cm
Testsúlya: 70kg
Szeme színe: kék
Haja színe: rozsdavörös, vállig érő
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: -
Repülési sebesség: (csak ha képesség)
Egészségi állapot/ betegségek: Fizikailag és mentálisan épp

Életrajza:

Az életem egy szerető családnál kezdődött, New Jerseyben. Az apám ügyvéd volt, az anyám pedig fogorvos. Mindketten nagyon szerettek engem, sose vertek, vagy üvöltöttek velem, minden problémára nyugodt megoldást találtak. Nem kellett átélnem családi viszályokat, egyik szülőm se csalta a másikat, drogozott, vagy ivott volna, így nagyon kiegyensúlyozott gyerekkorom volt. Igyekeztem őket büszkévé tenni, így majdnem mindenből kitűnő voltam az általánosban, és a gimnáziumot is hasonló eredményekkel terveztem zárni. Ennek azonban volt egy hátulütője, ugyanis egyetlen barátot se szereztem magamnak az évek során. Magányos voltam egészen gimnáziumig, amikor ugyanis találkoztam vele.
Nicholas Rend, ugyanabba az évfolyamba jártunk, habár az első években nem is voltunk annyira barátok, ennek pedig megvolt maga oka. Nick kissé fura személy volt, magának való. Szinte mindig a dobókockáival volt elfoglalva, vagy épp azzal, hogy minden létező dolgot megszámolt. Lépéseket, székeket, lépcsőket, szinte mindent, aztán ezt időnként közölte velem, ami elég fura volt. Csak odamentem hozzá, és kibökte, hogy hány ember ment el mellette, hány lépcsőfok van az iskolában, meg ilyenek. Kissé zavaró volt, de a rejtvényei, amiket néha mondott, érdekesek voltak. Összegezve, fura ember volt, de legalább ott volt, mint valami barátféleség.
Az egyik évben tettünk egy tanulmányi utat egy erőműben, ami számomra eléggé unalmas volt, mert rendőri pályát terveztem magamnak, így kicsit se vonzott a dolog. Éppen megosztottam volna ezt Nickkel, mikor kiszúrtam, hogy eltűnt. Erre fel is hívtam a tanár figyelmét, mire keresni kezdtük. Kiderült, hogy elkóborolt, és egy adag radioaktív sugárzás telibe kapta őt. Ott voltam vele a mentőautóban, fogtam a kezét és aggódtam. Ő volt az egyetlen barátom, és féltem, hogy elveszítem.
Összesen két napot töltött a kórházban, szerencsére csak a szeme színe változott meg, valamint az órája beleolvadt a csuklójába, amit amputáció nélkül nem lehetett volna kiműteni. Túlélte, és engem csak ez foglalkoztatott.
Az elkövetkező napokban igyekeztem jobban összebarátkozni vele, igaz, semmit se változott. Legjobban azonban csak hetekkel később jöttem össze vele, mikor megmentette az életemet.
Éppen hazafelé sétáltam, mikor két pasas megragadott, és beráncigált egy sikátorba. Az egyikük lefogott és befogta a számat, míg a másik elkezdett vetkőztetni, akárhogy is küzdöttem ellenük. Már félig pucér voltam, mikor megjelent Nick a semmiből, és emberfeletti sebességgel megmentett. Legalább kétszer gyorsabb volt az erőszakolóknál, és úgy ütötte le a banditákat, mintha semmiség lenne. Aztán gyorsan kivitt onnan, odaadta a kabátját, majd hívta a rendőrséget. Aznap nagyot nőtt a szememben, és szinte elámultam, mikor elmondta a képességét.
Az évek folyamán egyre jobban összejöttünk, elválaszthatatlanok lettünk, végül szerelmesek. Az eddig idegesítő szokásait nemcsak megszoktam, hanem meg is kedveltem. Okos volt, jóképű, szerethetően fura, és az időt is uralta, ez utóbbira kissé féltékeny voltam egy ideig. Aztán egy nap megjelent a mutáns erőm, pokolian erős lettem, így az egyetlen hátráltató tényező is eltűnt.
A boldogság se tarthatott sokáig, háborúk törtek ki, én pedig Nickkel egyetemben ki akartunk maradni belőle, így Kanadába költöztünk a nagynénémhez. Apát viszont besorozták, anya pedig nem ment mellőle, ezért csak ketten mentünk el a harci zónából. Kanadában folytattam a tanulmányaimat, rendőri pályán mentem tovább, Nick pedig könyvelőnek készült. Bennem mindvégig ott volt az aggódás a szüleim iránt, a félelmeim pedig a dolgok lecsillapodása után be is következtek. Az apám meghalt az egyik ütközetben, anyám pedig a hír hallatán összeomlott, és Európába költözött, azóta nem is hallottam felőle. A tragédiák megviseltek, de Nick végig velem volt, vigyázott rám, segített átvészelni a dolgokat.
Nickkel összeköltöztünk, én rendőrnek szegődtem, az életünk pedig lassan összeállt. Ő talán nem tudja, de nagy terveim vannak vele a jövönkre nézve. Már csak a megfelelő pillanatra kell várnom.


Képességei: Erő; 500kg-os erőkategória, ennek megfelelően fejlett izmok és csontozat

Szakértelmei: Rendőri kiképzésben részesült(közelharc, lőfegyverek, jogosítvány)

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen

Megjegyzések:

Annyi észrevétel, hogy szerintem nem fogdossa Karen Nick kezét a mentőautóban és a kórházban is karantén alatt lehetett
De ezen apróság ellenére elfogadva. 1200$ kezdőtőkéd van.

Név: Karen Smith
Lakás/Létesítmény: egy kis panellakás a városban
Foglalkozás: Rendőr, járőr
Munkahely: NJ-rendőrség
Pénz: 1200$
Bevétel/hét: 500$(fele lakbér
Eszközök: Rendőri egyenruhák; hétköznapi ruhák
Felszerelés/fegyverek: Beretta M9+tár(szolgálati fegyver); Gumibot(járőr fegyver); Rendőri felszerelés(bilincsek, jelvény, stb...)
Vállalat:
Szövetség:
Törzshely, ahol megtalálható:
Ismertebb szövetséges: A rendőri szervek
Ismertebb ellenség: Minden, ami bűnöző