Stephanie Smith lakása

A topic régi helye

Stephanie Smith - azaz Thorhalla Hyrrokkin halandó énjének - lakása a Times Square-n, az egyik magas épület legfelső emeletén. Egy nagy háromszobás lakás, ahova a családi fészekből költözött és jött vele a család komornyikja is Olaf Svenson is, aki úgyszintén itt lakik. A legangyobb szoba Steph-é, a 2.számúban lakik Olaf, a 3. pedig általában a vendégeké. A lakásban a rendért egyértelműen Olaf a felelős, aki mindent megtesz, hogy a lakásban rendet tartson. Az egész lakás amúgy északi stílusban van berendezve, bőrök és viking fegyverek, pajzsok a falakon, főleg Steph saját szobájában. A többi helység kellemesen és ízlésesen van berendezve a modern kornak megfelelően, de még a nappaliban is feltűnnek a fegyverek és viking díszek itt-ott.



A topic régi helye

#2 2009-12-28 23:30:34
Thorhalla
//Előzmény: Queens – Elmuhrst: Kórház//

Napok teltek el azóta, hogy Shadow is odaköltözött a Smith rezidenciára. Szerencséjére még Olaf nem nagyon kötött bele a lányba, talán annak köszönhető, hogy nem is igazán találta ébren, amikor ételt vitt be neki a szobába. Stephanie sem nagyon hagyta, sem a nőnek, sem pedig Miller-nek, hogy kikeljenek az ágyukból mindaddig, amíg az orvosi utasítás úgy szólt, hogy nem szabad. A gyógyszereket percre pontosan vetette be mind a két beteggel a felírt gyógyszereket és nem hagyta, hogy bármelyik is megerőltesse magát, vagy olyat tegyen, ami az előírásoknak. Így ilyen rabszolga és kegyetlen körülmények között telt el két hét a hajóút után, most már Miller is nyugodtan nekiláthatott annak, hogy eddzen és felüléseket, fekvőtámaszokat végezzen. További fizetett betegszabadságot kapott az FBI-tól, akik azonban kezdtek kicsit dühösek lenni, hogy folyamatosan megsérül úgy, hogy még bevetésen sincs hivatalosan. És ezen felül Miller-t a saját kérésére áthelyezték az egyik New York-i FBI irodába, így nem kell majd a későbbiekben folyamatosan ingáznia Washington és New York között, hogy a mennyasszonyával legyen. Így most a harmadik hét legelső napján, mint minden reggel jó katonához híven hajnalban kelt fel a férfi, mosolyogva pillantott a mellette alvó lányra, majd egy zuhany után felöltözött és kiment a nappaliba, ahol Olaf már ténykedett és hiába volt igen kora reggel a friss kávé már ott fogadta. Az öreg svéd pedig már lassan útnak is indult, hogy a napi bevásárlást megejtse és főzhessen a kettőről négy főre gyarapodott itt lakó közösségnek. Leült a kávé mellé és még elköszönt a komornyiktól, aki ekkor lépett ki az ajtón, amikor hálóingben és köntösben Stephanie jelent meg a folyosón és jött át a nappaliba álmosan. Odahajolt a férfihoz és megcsókolta, Miller pedig nevetve tolt a lány kezébe egy bögre forró és friss kávét. Steph hálásan vette át és ült le a férfival szemben az asztalhoz.
Shadow pedig kettejük beszélgetésére ébredhet fel ezen a kora hajnali órán, mert a gyógyszerek miatt még mindig kicsit később ébred.


#3 2009-12-29 00:30:00
Shadow
//előzmény: Elmuhrst: Kórház//

Két hét telt el, s már egy ideje én is Steph lakásában lakok, bár ágyfogságra ítélve, ami nem épp a legjobb, de ez van. Gyógyszereket kapok folyamatosan, aminek hála a sok fekvéssel együtt a rengeteg alvás. Nagyon kevés időt töltök ébren, de ezt már megszokhattam volna, mikor gyógyítanak. Bár ez a sok alvás esélyt is ad sajnos, hogy átéljem újra a múltam. Remélem, hogy hamarosan újra többet leszek ébren, mint amennyit alvással töltök. Annyit tudok, hogy elég kényelmes helyet kaptam, finom ételt, s nyugalmat. Érdekes ez az élet, de egyenlőre szörnyen unalmas is, azonban biztosan csak jobb lesz. A napok teljesen összefolynak a sok alvásnak hála, s nem tudom magamtól követni, a napokat, csak úgy, hogy megkérdem, vagy megnézem. Néhány napja újra elkezdtem korán kelni, bár még nem edzettem, legalábbis nem olyan erősen, inkább csak átmozgatom a tagjaimat és semmi több. A ma reggel se másabb sokkal, kivétel, hogy Steph-ék hangjára ébredek, majd lassan kimászva az ágyból megindulok kifelé. A pólót és a rövidnadrágot kapom fel hamar, majd kinyitom az ajtót, s kipillantok. Lassú léptekkel sétálok ki a szobából.
- Jó reggelt... - köszönök röviden, majd végig mérem Steph-et, s aztán Millerre pillantok. - Kezdek egyre jobban lenni, de ahogy látom az én kedves főnököm is... - megállok az asztalka közelében, majd alakot váltok, s felveszem Steph külsejét, majd elégedett képpel végig nézek magamon. - tökéletes... - mondom mosolyogva Steph hangján, s lengedező farokkal lépek egyet hátra, minek rövid vonyítás lett a vége, ahogy a farkamra lépek. - ...vagy még nem – mondom vissza véve eredeti alakom, s félre húzom a számat. - nem tett jót ez a sok fekvés, de mindegy, majd kiheverem hamarosan remélem. - ezzel leülök egy szabad helyre, s Millerre nézek, amint körbe nézve látom, hogy a jó öreg komornyik nincs sehol.
- Miller... Einar ígért nekem egy kis magyarázatot, ha jól emlékszem... majd szeretnék vele beszélni, amint lehetséges... - mondom csendes nyugodt hangon, miközben hátra dőlök a székben, s úgy nézek a férfira, majd Stephre nézek. - Persze csak akkor ha épp nem zavar egyikőtöket se. Meg majd Thorhallaval is érzem, hogy nem ártana hamarosan szintén beszélgetnem.


#4 2009-12-29 01:26:34
Thorhalla
Shadow is kijött a hangunkra, nem akartam felkelteni, de ha egyszer az élet így hozta, akkor már felébredt. Igaz nem tudtam, hogy mikor kelt, hiszen én csak ma ébredtem ennyire korán. A nő odajött hozzánk és végigmért, nem tudtam mire vélni ezt a nézést, majd pillanatokkal később megértettem, gyakorolt és az én alakomat vette fel. Először döbbenten néztem rá, majd pedig felnevettem, akkor különösen, amikor sikerült a saját farkára rálépnie. Ekkor már vissza is vette az alakját és Jon-hoz fordult miután körbenézett és Olaf-ot kereste.
- Vásárolni ment, és átugrik a szüleimhez – mondtam. – Kora, illetve késő délután előtt nem ér vissza.
Nem igazán örültem annak, amit kért, de ha Jon átváltozik nekem is muszáj lesz, mert kettejüknek is beszélniük kellett és meg mertem volna esküdni, hogy mást is akarnak tenni a vitatkozáson és a felvilágosításon kívül. Vettem egy mély levegőt és Jon-ra néztem, aki csak bólintott. Nem akartam megtenni, bár tudtam, hogy ő is itt van, nem fogja hagyni, hogy Thorhalla-nál maradjon az irányítás, amiért végtelenül hálás voltam neki.
- Így is beszélniük kell – mondtam, majd suttogni kezdtem. - A sötétség elszabadult, láncait tépte szét…[…] Loki, hatalmas és dicső, vágtass és vedd mi jogosan tiéd…
Amint a végére értem ismét az égi fény ölelte körbe a szobát…

Kellemes beszélgetésüket Shadow zavarta meg, amikor előjött a szobából. Miller szigorú tekintettel nézett a nőre, amikor Stephanie alakját vette fel, igaz a lány nevetett rajta, de Miller-t egyáltalán nem hatotta meg, hogy milyen alakot vett fel a nő. Ő nem nevetett, amikor Shadow a saját farkára lépett fel és felsikoltott utána. Inkább morcos képpel tért vissza a kávéjához, egyszerűen még mindig képtelen volt ennek a nőnek a társaságában elengedni magát.
- Ezt még egyszer meg ne próbálja – mondta szigorúan. – Ezenfelül át lettünk helyezve a kérésemre New York-ba Washingtonból. Így majd nekiláthat lakást keresni magának.
Tegezni is képtelen volt, még mindig csak munkatársként tudott rá gondolni, aki pedig saját véleménye szerint túl messzire ment azzal, hogy a házigazda alakját vette fel. Végül megadóan sóhajtott és összenézett Stephanie-val, akinek bólintott. Eddig még a beszélgetésre sem került sor, a lány amúgy sem hagyta volna, hogy addig alakot váltson, amíg rendbe nem jön teljesen, de a két asgardi beszélgetését nem húzhatták túlságosan sokáig. Nekik is túl kellett ezen esniük és ezt tökéletesen tudta a férfi is.
- Akkor legyen most – mondta végül.
A kezébe vette a nyakláncot és arra gondolt, hogy változzon át és újra égi fény töltötte be a nappalit.

Alighogy átváltoztam újra láttam a fényt és Einar jelent meg nem sokkal mellettem. Ekkor jutott eszembe, amit Stephanie hallott Dr. Donald Blake-től. Megdermedtem, nem akartam elhinni, hogy mit mondott. Az a nyomorult viharisten? Nem, ez nem lehet, ilyen nincs. Ökölbe szorult a kezem és Einar tudta, tudta, hogy ez van és nem árulta el. Dühösen néztem rá és megremegtem, most még a nyomorult halandóval sem törődtem. A dühös pillantásom kétségbeesetté vált, nem lehet, ez nem igaz. Tényleg ő lett volna az atyám? De az az ötszázötvenhárom év, amit éltem és amit tudtam, minden hazugság volt? Az uram kegyetlen tréfája, hogy a fivére leányából a sajátját faragta? De… de… mégis miért és kinek a keze volt abban, hogy a szüleimhez kerültem és miért? Miért nem Thor maga jelent meg a kórházban, hogy választ adjon a kérdésekre. Az átkozott félt velem szembenézni?

Ahogyan láttam, hogy Halla megremeg odaléptem hozzá, átöleltem és magamhoz szorítottam. Fogalmam sem volt róla, hogy mi játszódhat le benne ezekben a pillanatokban, csak annyit, hogy nem lehet könnyű neki. Shadow-ra pillantottam, örültem, hogy már sokkal jobban van és ismét talpon láthatom. Donald és Thor szavai is ott vízhangzottak a fülemben, meg kellett védenem és szüksége volt rám, ezt tudtam, éreztem a reszketése alapján, hogy így van. De nem csak neki volt rám szüksége, hanem ennek a világnak is, amire nem álltam készen, nagyon nem. Őt sem tudtam maradéktalanul megvédeni, nemhogy egy teljes világot. Márpedig valami közeledett királyom állítása szerint és készen kellett állnom. Shadow-ra pillantottam.
- Örülök, hogy egyben látlak – mosolyodtam el. – Hamarosan válaszolok minden kérdésedre, de most beszélnem kell Halla-val.
Ezzel felkaptam a lányt a karjaimba és így vittem be a szobájába és csak ott tettem le. Az ajtót becsuktam és következő pillanatban egy pofon csattant az arcomon. Keserűen néztem Halla-ra.
< - Azt hiszem ezt megérdemeltem – mondtam. >
< - Tudtad és nem mondtad el! – kiáltottam rá sírva. – Mindvégig tudtad, hogy ki vagyok és egy átkozott szót sem szóltál! >
< - A hajón mondtam kedvesem, de nem figyeltél rám, mással voltál elfoglalva – mondtam fáradtan. – Nem sokkal korábban tudtam csak meg, a Queensi rendőrségen, ott találkoztam először Donald-dal, bár akkor felvette Thor alakját és adta a feladatot, hogy védjem meg a lányát. És mindig ez volt a feladatom és eddig is ezt tettem ezért hozott vissza, hogy védjelek szerelmem. Csak a hajón a második átváltozásnál jöttem rá, hogy ki is vagy valójában. >
< - De… de… de miért és hogyan? – kérdeztem kétségbeesetten. – Miért? Miért pont ő? És miért tette ezt velem Loki? >
< - Nem tudom, de remélem egyszer választ kapunk erre is – feleltem. – De ez semmin sem változtat Halla. Élek és itt vagyunk egymásnak. Szeretlek! >
< - Száműztek örökre! Semmi sem ugyanaz, haza akarok menni Asgardra – a hangom erőtlen volt. – Úgy örülök, hogy legalább te itt vagy, olyan magányos voltam szerelmem… >
Odaléptem hozzá, letöröltem a könnyeit és megcsókoltam.
< - Ha segítesz Midgardon biztosan fel fogják oldani a száműzetésedet – mosolyogtam rá. – Megtaláljuk a módját, hogy hazamehess, megígérem. >
Elmosolyodtam az ígéreten, bár nem hittem benne, hogy ennyire könnyű lenne ez. Fájt, amit megtudtam, belülről emésztett és még mindig sírhatnékom volt tőle, de erős leszek, nem fogok gyengeséget mutatni. Einarhoz bújtam és a mellkasába temettem az arcomat.
Felemeltem a fejét és a szemébe néztem, megfogtam a kezét és magammal húztam az ágyhoz. Lehuppantam rá és őt pedig húztam magammal és megcsókoltam miközben ledöntöttem az ágyra és föléhajoltam.

Bő három órával később…

Legalább ennyi idő telt el és ők még mindig egymás karjaiban feküdtek negyed évszázad után, végül Einar volt az, akinek eszébe jutott, hogy korábban Shadow-nak ígért valamit, így lassanként mind a ketten felöltöztek és kimentek a nappali részbe. A férfi kissé zavartan nézett a mutáns nőre és beletúrt a hajába.
Végül odaléptem Shadow-hoz és ha engedte, akkor kezet csókoltam neki.
- Azt hiszem, hogy ez kicsit elhúzódott, bocsáss meg – szabadkoztam. – Először is még esélyem sem volt bemutatkozni, a hölgy Thorhalla Hyrrokkin, avagy Thorhalla Thordottir. Én pedig Einar Fonnson vagyok szolgálatodra. Akkor kérlek tedd fel a kérdéseidet, hogy mit is szeretnél tudni rólunk.
Rámosolyogtam, majd pedig egy kényelmes helyet kerestem magamnak, ahova Thorhalla-val együtt leülhettem.


#5 2009-12-29 02:44:15
Shadow
Steph nevet, Miller morog... nagyot sóhajtok.
- Látom valaki ma reggel is leküldött egy láda citromot... vagy csak nekem örül ennyire. - húzom félre a számat a férfit nézve – És mindketten nagyon jól tudjuk azt a tényt, hogy egyik vezetőség se engedélyezi, hogy egyedül éljek, úgymond felügyelet nélkül, mert tartanak attól, hogy eltűnök. Tettél egy könnyelmű ígéretet te is olyanoknak, akiknek nem kellett volna, de próbálok nem útban lenni. Az átváltozásokat figyelem, majd Einarra pillantok. Miért nem tud Miller csak egy kicsit kedvesebb lenni velem, ha már elvállalta gondolkozás nélkül, hogy szemmel tart.
- Csak nyugodtan, addig is elfoglalom magam. - mondom, s figyelem, ahogy a kettő eltűnik a szobában. Nem akarok hallgatózni. Az elkövetkező időben gyakorlok, edzek egy kicsit, s mire végre végez a párocska, addigra én a zuhanyzóból sétálok ki törülközőbe csavarva. A kézcsókra nem is tudom, hogy mit is kéne reagálnom hirtelen, s zavartan fordítom el a tekintetem, ahogy a füleim is lelapulnak.
- Őőőő izééé... semmi gond, nem én vagyok itt a legfontosabb, s minden bizonnyal okkal tartott eddig a megbeszélni való. A nevem Syn Lora Black, legalábbis amit a civilek ismerhetnek. Különben a nevem Shadow. És, hogy mit szeretnék tudni? - farkammal megvakarom az állam, miközben gondolkozok, s a párost nézem - Úgy körülbelül amit csak tudhatok. - mondom, s leülök velük szembe. Kíváncsian várom, hogy mit is mondanak.


#6 2009-12-29 08:12:41
Thorhalla
Megvetően mordultam fel a halandó kérésére, mindent? És amilyen Einar még el is fog mindent mondani. Dühösen pillantottam a férfira, amikor Thordottir néven mutatott be, Hyrrokkin voltam nem pedig a Viharisten leánya. Majd ha beszéltem vele, akkor talán esetleg, ha tisztáz mindent és elmondja, hogy mi is volt és hogyan történt, de mikor fog ez megtörténni. Nem ültem le Einar mellé, hanem unott arckifejezéssel kezdtem körbenézni a lakásban, ez valamivel jobban lefoglalt, mintsem hallgatni azt, hogy a halandók mit is tesznek éppen. Közben a tévére pillantottam, ami még mindig be volt kapcsolva hangtalanra állítva és ásítottam egyet.
< - Majd te beszélsz – mondtam. – Én ennek egy szót sem mondok magunkról… >

Mindent? Akkor még évszázadok múlva is ezen a helyen leszünk. Halla reakciója nem lepett meg, hogy nem hajlandó semmit sem mondani, azon lettem volna meglepve, ha mégis mond valamit. Vettem egy mély levegőt és Shadow-ra pillantottam.
- Nos, igyekszem érthetően és röviden fogalmazni – mondtam. – Mint helyesen rájöttél valóban nem vagyunk mutánsok, hanem egészen mások. Asgardiak vagyunk mind a ketten. Északi mitológia, nem tudom, hogy mennyire vagy járatos, abban a mitológiában vannak istenek és istennők, nos mi pontosan ilyenek vagyunk, mint Thor, Loki, Balder, Odin és a többiek. Mi mind a ketten több, mint fél ezer évesek vagyunk már. Időnként van, hogy Asgardiak jönnek Midgardra, két okból is, vagy Thor küldi őket, hogy védjék ezt a világot, vagy pedig száműzik őket ide. De minden esetben, hogy el tudjunk vegyülni és jobban megismerjük ezt a világot egy halandó alakba kerülünk, mint Jonathan és Stephanie. Ezek valamilyen szinten mi vagyunk, ugyanis a lelkünk egy részei ők. Mi Asgardiak, amíg rá nem jövünk, hogy kik vagyunk valójában bennük szunnyadunk és nem tudjuk felvenni az eredeti alakunkat. De utána már bármikor és mind a két én általában emlékszik a másik életére is. röviden és tömören ezek vagyunk mi, istenek. Őt a nagybátyja tettei miatt, amibe belevonta őt is, persze nem tudott róla, hogy kicsoda egészen két héttel ezelőttig száműzték. Engem odahaza megölt a nagybátyja parancsára, de a királyom, az atyja, Thor megmentette az életemet és a lelkem Miller testébe került, így talán az egyedüli Asgardi vagyok, aki nem megszületett ezen a világon, hanem már egy született gyermek testébe került. Világéletemben őt óvtam és közel ötszáznegyven éve vagyunk szeretők. Azért mentett meg a királyom és küldött ide, hogy ezt a világot óvjam, akárcsak a leányát mindentől. A világunkról és hasonlókról egyelőre nem beszélnék, majd Stephanie ad könyvet, hogy képben legyél ezzel kapcsolatban, ő úgyis ebben járatos. Van még kérdésed?
Ekkor én is a tévére néztem és megláttam a furcsa képeket, amiket közvetítettek, kék lények egy hegyes fülű alak vezetésével a rendőröknek támadtak és csata alakult ki.
- Azt hiszem, hogy oda kellene mennünk megnézni – mondtam. – Vagyis Miller-éknek…


#7 2009-12-29 17:40:35
Shadow
Thorhallat figyelem, ahogy morog, majd Einarra, s hallgatom amit elmond. Próbálok értelmesen nézni, majd sóhajtok egyet.
- Oké, akkor a lényeg, hogy asgardiak vagytok, akik Istenek, téged Thor küldött, hogy védd meg őt, akit száműztek és a világot. Halandó testben rejtőzködtök itt, akivel vagy van közös emlékeitek vagy nincsenek. Remek. Kb ennyit felfogtam elsőre, mert ez egy kicsit sok volt így elsőre. És bocs, hogy ennyire nehezen megy, de ez egy kicsit más ahhoz a világhoz képest, amit belém sulykoltak. Na de majd megtanulom a lényeget. Amit Thorhalla beszél nyelv, az gondolom az anyanyelvetek, de beszélitek az angolt is, amit a halandó énetektől tanultatok meg? És még lenne egy kérdésem... - közben a vizes törülközőket letekerem magamról, s berakom őket a fürdőbe, majd visszatérek a pároshoz. - ...Mit tehet egy magam fajta egyszerű mutáns érted Thorhalla? - kérdem, s várom a választ. Egyenlőre még nem öltözködök, mert ha megyünk, akkor egyszerű alakváltással megoldom a dolgot.
- Einar... még fegyverem sincs... legalábbis kétlem, hogy külön könyörgés nélkül Miller szerzett volna nekem fegyvert és felszerelést. - mondom csendesen, majd a nőt nézem, miközben közelebb sétálok hozzá, majd megállok előtte.


#8 2009-12-29 18:10:50
Thorhalla
Figyeltem, ahogyan Shadow visszamondta azt, amit elmeséltem neki. Volt egy olyan érzésem, hogy nem fogadta túlságosan
- Pontosan – bólintottam. – Mi mind a ketten rendelkezünk a halandó énünk emlékeivel, illetve ők is a mieinkkel. Igen az az anyanyelvünk, ő jobban szereti azt használni, mintsem az angolt kettőnk között, végül is egy kis privát szféra, azt hiszem így mondjátok ti halandók nekünk is jár – vigyorodtam el. – Így ez egyszerűbb. Jonathan-t pedig ne hibáztasd, így is túl sok gondja van, áthelyeztetni titeket ide, illetve miattam is jobban kell vigyáznia most már. A hajón így is túl sokan látták, hogy mi történt és én is hibáztam, hogy megkértem Stephanie-t, hogy adja át az irányítást Thorhalla-nak. Óvatosnak kell lennünk, ez a világ féli a képességekkel rendelkező személyeket, és akkor nem tudom, hogy hozzánk mit szólnának, ha kiderülne, hogy nem csak mutánsok vagyunk.
Amikor Thorhalla-hoz fordult és hozzá szólt megcsóváltam a fejemet, hogy nem kellene ezt felhozni.
- Ezt a témát hanyagoljuk egyelőre – húztam el a számat. – Én annak sem örülök, hogy ilyen felelőtlen ígéretet tettél neki. Változz vissza Halla, indulunk, ott majd, ha szükség lesz ránk, akkor újra magad leszel, de addig nem jöhetsz így végig az utcán. Kérlek.
Odaléptem hozzá és megcsókoltam utoljára, majd pedig visszaadtam Miller-nek az irányítást…

Most komolyan fáradni kell egy ilyen mihaszna féreg miatt, hogy elmondani neki mégis hogyan működnek a dolgok? Inkább megsütöttem volna, vagy a fejét veszem nemes egyszerűséggel. Túl sokat tudott és ez veszélyes volt, úgy tűnt, hogy rajtam kívül mindenki megbízott benne, de engem nem hat meg az ártatlan viselkedésével és azzal, hogy így próbál a bizalmamba férkőzni. Az első adandó alkalommal feláldoznám bármilyen feladatra, őt is könnyű volt „megszerezni” magamnak, bárki más is ugyanilyen lenne. Mindig vannak ostobák, akik felajánlják a szolgálataikat és máris az enyémek. Megvetően néztem rá és gúnyos mosolyra húztam az ajkaimat, amikor hozzám intézte a kérdését. Einar szerint hanyagolni kellene a témát, persze, a lelke nem viselné el, hogy a Midgardit csak úgy feláldoznám valamelyik célom érdekében. Viszonoztam a csókját, majd megvártam, amíg visszaalakul, Miller-re már nem néztem csak a nő felé pillantottam el.
- Majd az alkalom hozza, hogy mit fogok parancsolni – mondtam. – Ha kapod a parancsot teljesíted, mintha az életed függne tőle és valóban így van. ne felejtsd el drágám, bármit ajánlottál. Most már mindened az enyém az életeddel is én rendelkezem. Ezt vésd a fejedbe, ha még fér bele valami.
Ezzel egyetlen gondolattal adta vissza az irányítást a szánalmas halandónak…

Miller még gyorsan berohant a szobába, míg Stephanie írt egy rövidke üzenetet Olaf-nak, hogy elmentek sétálni. Jon magához vette a fegyverét és négy tartaléktárat is. Majd kabátot vett és végül Shadow-ra nézett.
– Ha úgy hozza a szükség, hogy Einar-ra lesz szükség megkapja a fegyveremet, remélem így megfelel Ms. Black – mondta. – Akkor megyünk.
Ezzel feltehetőleg az egész trió kivonult a lakásból le az utcára, ahol fogtak egy taxit, hogy Brooklyn-ba vigye őket a kikötő közelébe.

//Folytatás: Brooklyn: Brooklyn-i kikötőtérség//


#9 2009-12-30 19:53:52
Shadow
Hallgatom Einar szavait, majd Thorhallaét, s jól tudom, hogy önként hajtottam igába a fejem, s még voltam olyan jó, hogy a rabláncokat is magamra csatoltam. Fejet hajtok a tűzistennő felé.
- Rendelkezz velem - mondom egyszerűen, majd nézem, ahogy alakot váltanak, s én is azt teszem. Gyorsan rohanok be a szobába ruháért, s egy táskába szórom, majd ki a hátamra kapva a táskát. A kinézetem annyira módosítom, hogy itt elfogadott öltözéknek látszon.
- Pakoltam el plusz ruhát, mert nem tudom meddig vagyok képes ezt az alakot tartani, ha harc is lesz. - mondom, majd Millerre nézek. - Syn, Shadow, de nem Ms. Black, legalább akkor ne, mikor csak együtt vagyunk... - szinte már úgy tűnhet, hogy kérlelőn nézek Millerre. - És pisztoly ide kevés lesz, főleg, hogy nem biztos, hogy jó ötlet az első sor most nekem. Kell egy puska és egy jó pont, ahonnét van rálátás a terepre, így ha lehet, akkor elsőre terepszemlét tartsunk, s ne bele a közepébe csak. - ezzel rohanni kezdek a többiekkel, majd le, s irány egy taxi.

//folytatás: Brooklyn-i kikötőtérség//

Kilépett


#10 2010-01-31 07:44:26
Thorhalla
//Előzmény: Brooklyni kikötőtérség//

Stephanie Olaf-ot hosszúra nyúló „szabadságra” küldte, hogy otthon is nyugodtan tudjanak lenni. Persze az öreg svéd nem ismerte a valódi okokat, hogy miért lett „szabadságra” küldve, vagyis egészen pontosan a lány szüleihez hazaküldve, de a család úgy gondolta, hogy az ifjú pár szeretne több időt együtt tölteni kettesben minden zavaró gond nélkül, és a páros rájuk hagyta, hogy nyugodtan legyenek ebben a hitben, végül is nem tévedtek olyan sokat. Napközben, munkaidőben mind Smith, mind Miller rendesen a munkahelyén töltötte az idejét, így is ki kellett magyarázniuk közel másfél hetet, hogy hova tűntek, bár Miller a betegszabadságára hivatkozva elintézte az egészet, míg Smith az írói dolgaira fogta a távolmaradást. Miután hazaértek és egyedül voltak otthon az Asgardi énjeiknek adták át az irányítást, hogy Einar lába és egyéb sérülései is rendbe jöjjenek, és Halla pedig nem hagyta volna még így sem magára és végig ott volt mellette. Mindig kínosan ügyeltek, hogy ne láthassa meg őket véletlenül se senki, sötétítő függönyöket behúzták a teljes lakásban, és minden egyéb óvintézkedést megettek, hogy ne bukjanak le. Amikor nagyon szükséges volt, akkor a S.H.I.E.L.D. épületében is megjelentek, de utána megint nyomtalanul eltűntek. A kettős élet hátránya és egyik Asgardi sem akarta a halandó oldalának kilétét felfedni, addig legalább magányban is lehettek időnként. Halla elmesélte Einar-nak, hogy mi is történt azok után, hogy a férfi elvesztette az eszméletét, figyelmeztette, hogy egyszer újra szembe fog kerülni Namor-ral, mert nem fogja ezt az ügyet ennyiben hagyni, hogy a férfit szereti. Az legalább megnyugtató volt valamilyen szinten, hogy szövetségest is sikerült szerezni az Atlantisziak személyében és Thor-ra, vagyis Donald-ra is tényleg számíthatnak. A napjaik „egyhangúan” teltek a szabad napjaikon, napközben munka, majd egy kis alvás, hogy másnap kipihenten mehessenek dolgozni, majd szinte egész kora estétől kora hajnalig Einar és Halla voltak azok, akiknél az irányítás volt és ők az életüket próbálták rendbe tenni, gondolkodni, hogy miként is élhetnének normálisan a S.H.I.E.L.D. nélkül és persze mindezek felett Einar gyógyulásának elősegítése volt a legfontosabb ezekben a napokban...


#11 2010-02-01 15:22:23
Thorhalla
A dátum vészesen közeledett, azé, amikor a polgármester átadta volna nekik a Bíborszív kitüntetést, de egyikőjük sem került azóta elő, hogy elhagyták a S.H.I.E.L.D. épületét, ahova korábban Spartan vitte el őket. Odakinn naplemente volt a függönyök között néha a narancssárga napfény bevilágított a szobába, a tévé szólt a háttérben, de senki sem figyelt rá különösebben, maximum hallgatták csak, éppen megint a hősöket emlegették, akik megmentették a várost Namor-tól és az Atlantisziaktól. Einar-nak amúgy sem volt különösebben lehetősége nyilatkozatot adni, Thorhalla meg nem nyilatkozott és megtiltotta, hogy mondajak bármit is az állapotáról, vagy arról, hogy kicsodák ők. Persze ezt nem tudta ellenőrözni azóta, hogy eljöttek, de bízott benne, hogy nem tették meg. Igaz a felvételek alapján, amikor Namor-ral beszélt az egész világ hallotta, hogy Einar isten, ő pedig egy istennő és nem pedig mutánsok. Einar nemrég csatlakozott hozzá, mert eddig a sérült lábát terhelte annyira, amennyire tudta és edzett, hogy mihamarabb rendbe jöjjön. Mind a ketten kezdték nehezen viselni a bezártságot, de nem tehettek mást. Amúgy is tudták, hogy nem mehetnek ki a tömegbe, de így, hogy valószínűleg még keresik is őket a helyzet még reménytelenebbnek tűnt, Thorhalla pedig alapból sem volt képes elviselni túl sokáig, hogy a hátsóján üljön és nyugodtan várja, hogy történjen valami. A tévében éppen a csoport fényezték, hogy miként tudták megfutamítani Namor-t. A nő felemelte a fejét miközben az ágyon feküdt, letette a boros poharat az ágy mellé és a szőlő fürtöt is kiejtette a kezéből miközben a tévé felé vicsorgott. A férfi mosolyogva csóválta meg a fejét és oldalra söpörte a társa haját, miközben lágyan simított végig a meztelen vállán.
< - Inkább örülnél, hogy amíg nem csak rád emlékeznek, addig nem csak téged akarnak látni – mondta Einar kedvesen. >
< - Megmentem Midgardot akaratom ellenére azzal, hogy Atlantisz uralkodója belém szeret, mert olyan vagyok, mint ő – nézett fel a mellette ülő férfira. – Aki ráadásul még el akar veled bánni újra, mert téged szeretlek. Igen, én is úgy érzem drágám, hogy örülnöm kellene! Nem most vert halálra téged, hanem majd néhány hét, vagy hónap múlva teszi ugyanezt! >
< - Ne nézd így a helyzetet, nyertünk egy szövetségest magunknak, ha nagyon nincs más lehetőségünk hozzájuk fordulhatunk... >
< - Míg a sajátjainkhoz nem, még mindig csodálatos! De ne felejtsd el Einar, ha újra lát téged, akkor nem úszod meg a találkozást. Utoljára Loki volt, aki így elbánt veled, előtte meg egy jégóriás. Kevés olyan Asgardi van, aki így elintézne téged pusztán a fizikai erejével. >
< - Majd megoldjuk valahogyan – próbálta a férfi nyugtatni. – Inkább azt mond meg, hogy meddig akarunk rejtőzködni és elmegyünk-e arra az ünnepségre, amire elvileg hivatalosak vagyunk. >
< - Felejtsd el! – csattant fel a nő. – Kizárt, hogy kiálljak eléjük, amíg nincs fogalmuk arról, hogy Miller és Smith kicsodák nem akarok a közelükbe menni. Nem bízom bennük, hogy ne zárnának minket továbbra sem egy cellába, hogy kísérletezzenek rajtunk. Meg ha meglátom azt az alakváltó szajhát megölöm! >
< - Miller gondoskodott róla, hogy letartóztassák – mondta a férfi fáradtan. – Nem tudom, hogy ő volt-e tényleg a hibás, de akkor kezdődött, amikor odaért... >
A nő felkelt az ágyból és maga köré csavarta a takaróját és a nagy üvegablakhoz lépett, a függönyök között lesett ki a narancsfényben úszó városra. Nem fordult hátra, amikor a férfi odalépett hozzá és hátulról ölelte át és belecsókolt a nyakába. Mindössze a karjaival nyúlt fel és kapaszkodott meg Einar karjaiban, hogy szorosabbra húzza azokat magán, hogy biztonságban érezhesse magát.
< - Minden rendben lesz Halla – súgta a férfi a lány fülébe. – Itt vagyok veled és vigyázok rád. >
A nő csak megrázta a fejét, nagyon nem hitt ennek, félt tőle, hogy nagyon sötét idők jönnek kettejükre...


#12 2010-02-03 12:04:35
Thorhalla
A nő megfordult a férfi karjában és rosszallóan nézett bele a kék szemekbe. Einar csak elmosolyodott és szorosan magához ölelte a párját. Nem tudták, tényleg egyikőjük sem tudta, hogy mi lesz ennek a vége. Igazából, ha legalább tudták volna, hogy az otthoniak, az Asgardok mit vártak volna el tőlük ebben a helyzetben sokkal előrébb lettek volna a dolgokkal. Ez a világ félte a mutánsokat is, és rémesen vallásosak voltak, mit szólnának, ha a tényleges nyilvánosság előtt mind a ketten felvállalnák, hogy istenek, még ha a férfi nem is tartotta magát ennyivel többre a halandók szemében. De a tények azok tények voltak. Istenek járnak a halandók között még ha úgy is, hogy őket védik, akkor is nagyobb pánikot okozhat a létezésük, mint bármi más. Főleg, hogy Einar tudta, hogy Thorhalla nem hagyná annyiban a dolgot és elvárná, hogy úgy is viselkedjenek vele, ahogyan kell egy hercegnővel. Thor elismerte, hogy a lánya, noha azt nem tudták, hogy Odin mit gondolt erről, de Loki is tudta, ezek után pedig igazából csak idő kérdése, hogy odahaza mindenki megtudja. Elég egyetlen másik Asgardinak meglátnia az itteni híreket Midgardon és tudni fogják. Einar végigsimított a lány arcán, majd az állánál fogva emelte fel annak a fejét és csókolta meg a nőt.
< - Ha ezzel akarsz megvesztegetni kedvesem, hogy ne haragudjak rád, akkor ez kevés lesz – mondta Thorhalla. >
< - Már meg sem csókolhatom a nőt, akit szeretek anélkül, hogy az ne gyanítana hátsó szándékot ebben? – kérdezte komoran, de a szemei nevettek, végül nem bírta és felnevetett. – Bár a megvesztegetés ötlete sem rossz... >
< - Gyűlölöm, hogy nem tudok rád néhány percnél tovább haragudni! – mondta durcásan a lány. – Éppen ezért ölt meg Loki is téged... >
< - Az a múlt, ne foglalkozzunk vele – felelte Einar. – A jelen a legfontosabb, illetve a jövő... >
< - Nem tudom Einar – rázta meg a fejét. – Lehet, hogy el kéne mennünk, hogy ne legyünk a figyelem középpontjában. >
< - Helyettünk nem dönthetünk Halla – csóválta a fejét a férfi. – Ha ők nem akarnak menni, hanem maradni, akkor nem tehetünk semmit. Ez nem csak kettőnkről szól. Hanem négyünkről. Rájuk kell bíznunk, hogy mit akarnak, mi pedig nagyon óvatosak leszünk, illetve remélem, hogy ők is. >
< - Nem akarom, hogy bármi bajod essen, szeretlek! – most ő csókolta meg a férfit. – Főleg nem miattam megint... >
< - Tudod, hogy én is szeretlek – felelte a férfi. – Nem lesz bajod, sem neked, sem nekem. meg tudjuk védeni magunkat és a legvégső esetben Spartan segítségét, vagy Namorét is kérhetjük a legnagyobb titokban. >
< - Remélem egyikre sem kerül sor... – mondta még a lány és a férfi mellkasára hajtotta a fejét. >
Időközben a narancssárga fények eltűntek odakintről és szépen lassan kezdte a sötétség átvenni New York felett a hatalmat...


#13 2010-02-06 00:44:18
Thorhalla
Pillanatokkal később Einar megtántorodott és elfintorodott. Thorhalla aggódva nézett fel a férfira, aki láthatóan a sérült lábát fájlalta. A nő tudta, hogy akármennyire is erősnek igyekszik mutatni magát a férfi még mindig nem volt jól, főleg úgy, hogy mindössze félnapokat lehettek saját maguk a halandó énjeik munkába járása miatt. Visszatámogatta Halla az ágyhoz és lefektette rá. A nő csak a fejét csóválta, mert a férfi tiltakozott, hogy ő bizony jól van és nincsen szüksége semmiféle ilyen ellátásra most már, lassan úgyis egy hét telt el és máskor is rendbejött ennyi idő alatt az ilyen sérülésekből. Végül ő maga is megunta a fel és alá mászkálást és óvatosan a férfi mellé mászott az ágyon és lefeküdt mellé.
< - Az odahaza volt Einar nem pedig itt Midgardon! – mondta a nő miközben a férfi hajával játszott. – Itt minden teljesen más, mint ott volt. >
< - Lehet, de ugyanúgy gyógyulok, mint korábban – érvelt. – Donald remek munkát végzett igen rövid idő alatt. csak azt sajnálom, hogy nem volt lehetőségem megköszönni neki, amit tett, újra. >
< - Eltűnt mire megtehettem volna, ebben pont olyan, mint Thor – felelte Halla nyűgösen, majd ásított egy hatalmasat. >
< - Aludnod kellene, tegnap sem aludtál semmit kedvesem. Nem kell folyamatosan felügyelned, nem fogok megszökni és még pihenni is nehéz, ha folyamatosan engem figyelsz. >
< - Még bírom az ébrenlétet, így nem fogsz lerázni ezzel – feljebb húzta magát és a férfi fölé hajolt. – Ezenfelül nem tudok betelni a látványoddal, még mindig alig hiszem el, hogy tényleg itt vagy velem és élsz. Annyira elevenen él bennem, amikor Loki parancsára lesújtottam, majd a Hyrrokkin birtokon elégettem a testedet. >
< - Ezzel ne foglalkozz, ne emészd magad. >
Felnyúlt a társa arcához és végigsimított rajta, majd a nő tarkójára csúsztatta a kezét és lehúzta magához, hogy megcsókolhassa. Percek múlva engedte csak a másikat elhúzódni és mosolyogva nézett az álmos társára.
< - Most már tényleg aludj! – parancsolt rá. – Akkor a holnap egész éjszaka ébren tudsz maradni. ne legyél olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek. >
< - Csak aggódom miattad! – fordította el a fejét sértődötten, amire a másik csak felnevetett. – Most az egyszer győztél! >
A másik csak a fejét ingatta, hogy ez nem verseny, de már hozzá szokott, hogy a nő mellett minden versenynek minősül. Thorhalla végül fáradtan igaz, de megadta magát és a fejét a férfi mellkasára helyezve percek alatt elnyomta az álom. Einar néhány percig még figyelte a kivételesen békés és törékenynek látszó nőt, majd lassanként őt is elnyomta az álom, hogy reggel majd a halandó énjeiknek visszaadják az irányítást, hogy azok dolgozni mehessenek, mert nem bukhattak le semmilyen esetre sem...


#14 2010-04-20 22:05:01
Thorhalla
Hetek teltek el azóta, hogy meg kellett volna jelennie Thorhalla-nak és Einar-nak a S.H.I.E.L.D. kitüntetésen, de nem tették meg. Igaz még mindig hősként voltak ünnepelve, de nem törődtek vele. Ők mind a ketten titokban akartam maradni, nem felfedni a kilétüket, már csak Stephanie és Jonathan miatt sem. Nekik rendes életük volt és nem akarták tönkretenni. A két halandó pedig tökéletesen érezte magát ugyanígy. Remélve, hogy a lehető legtovább így tudnak maradni. mint minden hétköznap a páros megbeszélte, hogy munka után találkoznak és együtt mennek haza, hiszen szinte egy időben végeztek. Így találkoztak és ketten tartottak hazafelé. Olaf vásárolni volt ezen a délutánon is, mint mindig, így őrá még órákig nem kellett számítaniuk. A házban felmentek lifttel a legfelső emeletig és lassan sétáltak oda az ajtóhoz. Miller nyitotta ki a bejárati ajtót és tárta ki azt mutatva előre, hogy Stephanie menjen be elsőként és a fiatal nő be is lépett a lakásba.


#15 2010-04-20 22:17:23
Morsus
A lakás csendes belépve a pár fényre lesz figyelmes és szinte azonnal meglátják az asztalnál üldögélő Spartant, aki egy könyvet olvasgat.
- Üdvözlöm önöket. Kérem fáradjanak be.
Mondja a férfi és levéve az olvasószemüveget az asztalra teszi a könyvet is, ami Stephanie doktori disszertációja. A férfi békésen ül mosolyogva és várja, hogy a páros belépjen. Olyan nyugodtan ül, mintha az ő lakása lenne.


#16 2010-04-20 22:30:50
Thorhalla
Még Jon-ra mosolyogtam, majd beléptem a lakásba, a táskámat a megszokott helyre akasztottam, majd indultam volna beljebb, amikor megláttam az egyik szekrényen a nappali felől jövő fényt. Egy lámpa, Olaf? Nem, a cipője nem volt a helyén, akkor égve hagyta volna a lámpákat? Nem, ez nem jellemző rá. Betörő?! Nem, ebben a házban az ilyesmi teljességgel kizárt volt. És ekkor megláttam az alakot is, aki ezt okoztam. Éreztem, hogy megdermedek és a lábaim is gyökeret vernek a padlóban. A szívem hevesen vert, ez mit keresett itt és hogyan jutott be? Tudta volna az igazat? Döbbenten néztem a férfira, aki pedig beinvitált mindkettőnket a saját lakásomba.
- Mit keres itt? – kérdeztem. – És hogyan jutott be ide?
Lassan léptem beljebb körbenézve, hogy vajon honnan vethetik ránk magukat katonák.

A férfi is hamar észrevette a fényt, talán előbb is, mint Stephanie. Óvatosan nyúlt a szolgálati pisztolya után nem tudván, hogy ki lehet a lakásban, mert tudta, hogy Olaf Svenson biztosan nem. Amikor befordult a kis folyosón abba az irányba, ahonnan a fény jött az ott levő férfira, Spartan-ra emelte a fegyverét. Ő még nem találkozott személyesen vele, hiszen minden ilyent találkozásnál a gyengélkedőn, vagy éppen a kórházban volt. De tudta, hogy ki a férfi. Fél kézzel Stephanie-t húzta maga mögé és még mindig nem tette le a kezét, a férfira szegezte a fegyvert.
- Válaszoljon a hölgynek Mr. Spartan – mondta a férfi. – Az ajtót remélem megtalálja segítség nélkül is. A válasz után pedig távozzon!


#17 2010-04-20 22:36:16
Morsus
Spartan elmosolyodik a parancsokon és az asztalra könyököl.
- Maguk tényleg ennyire butának véltek minket?
Kérdezi a férfi.
- Thorhalla úrnő, kérem foglaljon helyett. Mr. Fonnson becsukná az ajtót?
Kéri kedvesen a férfi és a székekre mutat.
- Beszélnünk kell.


#18 2010-04-20 22:48:22
Thorhalla
Továbbra is Spartan-ra szegezte a fegyverét és nem mozdult onnan, ahol korábban volt. Még mindig érzelemmentesen nézett a férfira. Csak a fejét mozdította kissé odébb, amikor a férfi rákönyökölt az asztalra mosolyogva. A pisztollyal bökött az ajtó irányába jelezve, hogy a férfi arra tud távozni. Tudta, hogy mire gondolt a kérdéssel kapcsolatban, igazából azon volt meglepve, hogy ennyi idejük volt mielőtt felbukkantak volna. Arcán nem látszott semmi sem, amikor Spartan kimondta a két asgardi nevét.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszél Mr. Spartan – mondta tárgyilagosan. – Önként távozik, vagy én tartóztatom le magát. Nekünk nincs miről beszélnünk egymással.
Már csak abban reménykedett, hogy a lány is képes lesz így reagálni, hogy nem buktatja le kettejüket.

Nem úgy tűnt, mint aki távozni akar, pedig Jon megmondta, hogy tegye ezt. Nyeltem egy nagyot, csak könnyedén felkönyököl az asztalra, mintha az övé lenne és nem az enyém. Kérdőn néztem rá, nem tudtam, hogy mire gondol, amikor a kérdést feltette. Rendben, ez így nem volt igaz, tudtam, hogy mire gondol. Megdermedtem, majd önkéntelenül és sápadtan léptem egyet hátra a saját szobám felé, amikor kimondta Thorhalla és Einar nevét. Tudták, tudták, hogy mi vagyunk azok, vagy pedig ez egy átkozottul jó tipp volt a részükről. De féltem, hogy nem így van, hanem tényleg tudják, hogy... nem. Ezek azt hiszik, hogy ők és mi egy személy vagyunk, a doktorim pedig nem könnyítette meg a helyzetet, hiszen azt is az északi istenekből írtam. Félve néztem fel Spartan irányába és léptem hátra még egyet.


#19 2010-04-20 22:56:17
Morsus
Spartan elővesz egy bőrtárcát és kinyitva dobja az asztalra.
- Ugyan, nem fogja maga letartoztatni a főnökét.
Rajta a shield csillag és a FBI felettesi jel.
- Mikor a két asgardi távozott, Mr. Fonnsonba egy nyomkövetőt ültettünk és ezen a területen tűnt el a nyom. megnéztük kik laknak erre. Egy északi mitológiában doktorált archeológus és egy FBI ügynök, aki átakarta magát kéretni New Yorkba. Megnéztük a férfi majdnem akkor érkezett ide, amikor Einar. Thorhalla felbukkanása egezett Miss Smithével. Így felvettük magát és ellenőriztük a nyomokat. Most le a fegyvert és az ajtót becsukni. bezsélnünk kell.
Mondja komorrá válva a férfi.


#20 2010-04-20 23:11:44
Thorhalla
A ledobott tárcára nézett és valóban ott volt rajta az FBI felirat is. Nem, így valóban nem fogja letartóztatni a férfit. Lejjebb engedte a fegyvert és kiütötte a kibiztosítást. Majd lassan tette vissza a fegyvert az övére a tokjába.
- Nem egészen pontos – felelte. – Másodszor New York, egy éve helyeztek át Washingtonba. Mintegy fél éve költöztem át oda...
A többi nem tartozott rá, hogy Thorhalla ébredése okozta szakítás miatt. Odament az ajtóhoz és bezárta maguk után. Átölelte Stephanie-t és ő kísérte az asztalhoz, ahol Spartan várt rájuk. Ridegen nézett a férfira, nem csoda, hogy egyik Asgardi sem örült túlzottan a népszerűségnek és el akarták őket kerülni.
- Nem volt joguk Einar-ba nyomkövetőt tenni – mondta. – Az a férfi az életét adta volna az emberiségért. Ez a hála? Miss Smith pedig mindig is itt lakott, majdnem tíz éve költöztek New Yorkba.
Néhány pillanat múlva ismét megszólalt.
- Velünk vagy velük akar beszélni uram? – érdeklődött.
Nem érdekelte, hogy a kérdésen fennakadhat a S.H.I.E.L.D.-es férfi, bizonyára egy személynek gondolják mindkettejüket.

Nem néztem az asztalra, amikor ledobott valamit, Jon kezét néztem, amikor letette a fegyvert, akkor már volt némi elképzelésem arról, hogy mit is láthatott. Még mindig félve néztem, ahogyan bezárta az ajtót. Átölelt utána és odavezetett az asztalhoz. Kihúztam egy széket és leültem rá. Félve néztem Spartan-ra, tudniuk kellett már, hogy karddal ölték meg a hajóúton azt a két valakit, és Halla bűnei miatt én elítélhető vagyok? Megdöbbentem, nyomkövető? Ezt nem gondolhatták komolyan... Einar nem érdemelte meg ezt, nagyon nem. És erre nem gondoltak, mi sem ami azt illeti.
- Amikor abból doktoráltam Thorhalla még aludt – mondtam. – Fogalmam sem volt a létezéséről...
Nem tudtam, hogy kéne-e magyaráznom neki, hogy mi négyen négy személy vagyunk, négy különböző és nem csak kettő. Hogy Halla előtte nem volt aktív csak a félelmemnek volt köszönhető. Vettem egy mély levegőt, de nem szólaltam meg újra, Jon úgyis feltette a kérdést, amit én is felszerettem volna.


#21 2010-04-20 23:25:45
Morsus
Spartan megnyugszik és mosolyogva néz a férfira.
- Akkor tényleg külön személyiségek. Jól gondoltuk. Kérhetnénk egy kis vizet?
Kérdi békésen mintha tényleg beszélgetni akarnak.
- Igen, magukkal akartam beszélni. Talán nem volt jogunka nyomkövetőhöz, de maguknak sincs joguk szabadon engedni két sebezhetetlen "istent". Egyetlen egy vita vagy félre értés és ki tudja mit tesznek. Ezek az entitások ismeretlen világból jöttek más elvekkel és törvényekkel. Az esetükben egyetlenegy félreértés is katasztrofális lehet. Szóval, Mister Miller... jogokról akar beszélni? maguknak van joguk atomfegyvert tartani a bal zsebükben? Persze az első esettben az ellenséget lőtték le vele, de mi van ha máskor nem így lesz. Maga katona volt, az isten szerelmére! Többet várnék el magától.
Mondja a férfi őszintén.
- Tudnunk kell kik ők, honnan jöttek, mitől tűnek el és mire képesek. Maguk pedig nem maradhatnak itt.


#22 2010-04-21 00:11:41
Thorhalla
Bólintottam Spartannak, amikor beszélni kezdett és felkeltem az asztaltól. Odamentem a csaphoz és töltöttem egy kancsó vizet. Három poharat vettem elő és tettem egy tálcára. Ezzel mentem vissza és töltöttem ki mindenkinek a poharába, majd a két férfi elé tettem őket. Közben ők beszéltek tovább és Spartan pedig máris vitázni kezdett, vagyis azon, amiket Jon mondott neki. Kissé megdöbbenten, ahogyan kettejükről beszélt...
- Nem beszélhetünk úgy róluk, mint két tárgyról – fakadtam ki. – Ők élő személyek, akárcsak mi. Igen, külön személyiségek vagyunk, de mégis ők a lelkünk részei, mi valamilyen szinten ők vagyunk. A lelkük egy részének kivetülései vagyunk emberként. Ha egészen pontosak akarunk lenni ők, olyan 60-100 éves koruk környékén voltak olyanok, mint mi. Azt leszámítva, hogy ő soha sem volt olyan félénk és gyámoltalan, mint én. Einar pedig olyan munkamániás és komor, mint Jon. Lehet, hogy nincs jogunk Mr. Spartan, de nem mi döntöttünk úgy, hogy ezt vállaljuk... most zárassuk be magunkat egy ketrecbe örök életünkre, mert van egy Asgardi felünk?
Néhány pillanatra hallgattam, enm hittem volna, hogy jogunk lenne bármit is elmondani neki arról, hogy kik ők. Felkaptam a fejemet arra, hogy nem maradhatunk itt.
- Mégis mit akar, hogy hova menjünk innen? Dobjunk félre mindent, amiben eddig éltünk, csak mert megmentették a világot?

Ő maga is bólintott a férfinak, noha ő nem a vízre, hanem arra, hogy különálló személyiségek. A férfinak igaza volt, még akkor is ha nem tetszett neki, amit hall. Végül ő maga is kihúzott egy széket és leült rá, mert érezte, hogy nem lesz rövid a társalgás.
- Közel sem sebezhetetlenek uram – mondta. – És valóban igaza van, de jelen esetben négy személy életének tökéletes tönkretételéről van szó. Ez pedig nem mentség, tisztában vagyok vele. Megpróbáltuk titokban tartani, hogy az emberek ne érezzék veszélyeztetve magukat. Bőven elég nekik, hogy mutánsok vannak, mit szóltak volna még ha azt megtudják, hogy istenek is járnak közöttük? Pánik, katasztrófa. Jelenteni kellett volna a hivatalos szerveknél, de nincs erre hivatalos szerv, magukat nem miattuk hozták létre. Fonnson feladata az emberiség védelme, a hercege ezért küldte ide a Földre, illetve, hogy vigyázzon a lányára, Asgard hercegnőjére. Thorhalla-ra. Garantálhatom uram, hogy Einar nem okoz gondot maguknak...
– Ő ugyanis a tényleges szőke herceg a mesékből – vágtam közbe. – Thorhalla nehezebb eset.Nem tudom, hogy mennyire mondhatjuk el, hogy ők kicsodák és mire képesek... legyen. Egy Asgard nevű helyről jöttek, ez egy másik dimenzió, a mitológia szerint a Világfa, Ygdrassil lombkoronájában. A valóságban egy hatalmas kontinens, négy királysággal rajta. A helyet a Bifrost-on lehet megközelíteni, a Szivárványhídon, amit csak Asgardi személyek tudnak megidézni itt Midgardon, a Földön. Mindez úgy van, mint a mitológiában...
- Mind a ketten emberfeletti ügyességgel, állóképességgel, reflexekkel, ellenállással, kitartással és mozgékonysággal rendelkeznek. Mintha egy szuperhumánt néznénk. Einar közel harminc tonnát képes megemelni, míg Thorhalla fizikálisan gyenge, csak fél tonnát. Mind a ketten rendelkeznek regenerációval, és Fonnson még magas ellenállással is. Láthatta Namor ellen... mind a ketten több mint 550 évesek, közel félezer évet töltöttek harctéren katonaként. Remek vívók középkori, viking harcmodorokban, katonák mind a ketten ezenfelül, Einar hadvezér, Thorhalla mágiahasználó és orgyilkos... Mind a ketten immúnisak minden betegségre, ami a Földön megtalálható. A nő tűzistennő, a férfi hadisten. Einar kardja mágikus és némi egyéb mágiát is képes használni, erősíteni a szövetségeseit a csatában, rengéseket kelteni, állatokat lenyugtatni... ennyi lenne uram. A hogyan tűnnek elő és tűnnek el. A saját akaratunkból adjuk át nekik az irányítást, Stephanie egy verssel, én gondolati úton egy tárggyal. És ők gondolati úton tudják visszaadni nekünk a irányítást a testünk felett. Van még kérdése uram? Tényleg szükséges, hogy magával tartsunk a S.H.I.E.L.D. központba?


#23 2010-04-21 00:22:12
Morsus
Spartan figyel türelmesen és hallgatja őket egy pillanatra sem közbe szólni aztán Miller kérdésre válaszol, amit a legvégén tett fel.
- Nem tudom, inkább megvárja ameddig egy átalakulás után egy szomszéd beszól valamit Thorhalla alkatára, amire Einar párbajra kényszeríti vagy ameddig ki nem rabolják vagy... ne adja ég, de meg nem próbálják erőszakolni Ms. Smithet, aki emiatt elenged egy megalomániával és gyilkolási vággyal rendelkező istent. Nem beszélve ha sikeres az elkövető akkor lesz egy bosszúvágytól fűtött középkori lovag, akit nem fog a golyó.
Ezzel beleiszik a vízbe.
- Ahhh köszönöm. Ez jól esett. Visszatérve a lényegre nem ketrecbe akarjuk őket zárni maguk is én mi is tudjuk, hogy ez lehetetlen. Viszont kint sem hagyhatjuk őket szaladgálni. Maguknak 100%-osan biztonságos otthon kell. Nem lehet itt háromszáz ügynök éjjel-nappal. Lakást és ellátást kapnak mind a négyen. Mindent, amire szükségük van cserébe azt teszik, amit eddig is. Ms. Smith a tudományos labornál lenne tanácsadó és segítő. Ön, Mr. Miller előléptetést kapnak és SHIELD ügynök lenne. Einar harcolhatna és védhetné az ártatlanokat, miközben Thorhalla az emberiségnek mutathatná mg az asgardiak életét. Mindenki nyer. Nos?


#24 2010-04-21 09:44:43
Thorhalla
Most komolyan azt gondolja a férfi, hogy Einar képes lenne ilyesmire? Ő inkább Thorhalla-t fogná le és vinné máshova, nehogy a nő ölje meg a férfit a megjegyzésre. Egy olyan férfiról gondolja ezt, aki halálra kínoztatta magát Loki-val csak azért, hogy a nő, akit szeret ne haljon meg. Megráztam a fejemet, majd megborzongtam, igazából azt sem tudtam, hogy az emlegetett esetre Jon hogyan reagálna, nemhogy Einar...
- Annak ellenére, amit mond Mr. Spartan, mind a ketten tisztában vannak a törvényekkel és azzal, hogy mi emberek miként élünk – mondtam. – Rendelkeznek az emlékeinkkel, ahogyan mi is az övékkel.
Igen, nos megnéztem volna, ha valamelyikőjüket valahova be akarják zárni, nem hiszem, hogy túlságosan sokáig tartott volna, hogy kiszabaduljanak. Einar még csak-csak kimenne és megbocsátana nekik ezért, de Halla? Nem, ő mészárlást tartana azon a helyen és még visszafogni sem lennének képesek. Csak ha megölnek mind a kettőnket. Elmenni? Nem igazán tetszett a lehetőség, én szerettem itt lenni és Olaf-ot sem volt kedvem sem erőm hátrahagyni, de sajnos abban a férfinak igaza volt, hogy biztonságos otthon kell. Én ismert voltam, írónő és még Rorschach is tudta, hogy mik vagyunk, ő pedig nem egyszer került Jon-nal is szembe. Ránéztem, neki kellett igazából dönteni, hiszen az ő feladata volt, hogy megvédjen engem, akármennyire sem szerettem erre így rágondolni.
- Hogy tessék?! – néztem értetlenül a Spartan-ra és a fejem kis híján az asztalon koppant. – Ugye a Halla-s részt nem gondolta komolyan?
Ezt ugye nem gondolták komolyan, mármint ami a Halla-s részre volt igaz. Uram, van fogalma, hogy kiről beszélünk?

Kénytelen volt egyetérteni Spartan érvelésével, még neki sem volt fogalma, hogy egy hasonló esetben mit tenne Einar, a rosszabb, hogy saját magával sem. bólintott arra, amit Stephanie mondott, tényleg emlékeztek és tudták is a törvényeket, az teljesen más kérdés volt, hogy a nő soha sem tartaná be. Ő az otthoniak egy részét sem tette Loki miatt. Einar-nál ilyesmitől nem kellett tartania, hogy így lesz. Végighallgatta az ajánlatot, érveket és ellenérveket. Most ajánlattal érkeztek, ha most erre nemet mondanak, akkor legközelebb erőszakkal viszik el őket és akkor tényleg juthatnak oda is, hogy bezárják mindkettejüket az életük hátralevő részére. A fedő sztorik megvoltak, vagy meg lesznek, ismerte a kormányt elég jól, hogy ezek miként zajlanak. Igazából már az is furcsa, hogy most itt van a férfi és beszélget velük és ilyen dolgot ajánl fel. Rendben van, úgysem volt nagyon más választásuk. De Spartannak még lesz egy második menete ugyanezzel az ügyben, és ott a csökönyösebb fajtát kell majd meggyőznie.
- A saját részünkről elfogadjuk az ajánlatát – bólintott a férfi. – Jobb a békesség, mintsem maguk hivatalos papírral visznek el minket úgy, hogy még választási lehetőségünk sem lenne. Azonban remélem megérti uram, hogy kettejük helyett nem dönthetünk. Arról magának kell őket meggyőznie, hogy magával tartsanak. Akar máris beszélni velük?
Stephanie kezére tette a sajátját, ő maga sem örült a Thorhalla-s résznek, de majdcsak megoldják valahogyan ezt.
- Azonban van egy kérésünk ezzel kapcsolatban – mondta. – Ők ketten lehet, hogy kint lesznek a nyilvánosság előtt... mi szeretnénk inkognitóban maradni, és nem szeretnénk, ha rólunk is tudomást szerezne a nyilvánosság. Remélem ez megoldható lenne uram.


#25 2010-04-21 22:26:45
Morsus
Spartan bólint.
- Természetesen. Nem fedhetjük fel magukat, még a bázison is csak páran fogják ismerni a titkukat, mert ha bárki megtudja, hogy a SHIELD két legveszélyesebb ügynökét meglehet ölni ugyanúgy, mint az embereket maguk életveszélyes helyzetbe kerülnének.
Majd sóhajtva kiissza a poharából a vizet.
- Igen, most jönnek ők. Ha jól gondolom mindent hallottak és tudnak, amit maguk is. Remélem, mert az megkönnyítené a dolgot.
Ha a páros válaszolt akkor a férfi megvárja az asgardiak érkezését.

#26 2010-04-21 22:53:59
Thorhalla
Miller bólintott, legalább ők titokban maradnak. Igaz kérdés, hogy meddig sikerül majd a S.H.I.E.L.D. keretei belül titokban maradniuk annyi személy és ügynök szeme láttára. Spartan pontosan rátapintott arra, ami a lényeg volt.
- Az a gond uram, hogy ez pontosan így van – bólintott Miller. – Ha ők meghalnak, meghalunk mi is. Ha mi meghalunk, meghalnak ők is. Igen hallottak mindent, de azért lehet, hogy nem árt, ha újra elmondja nekik...
Miller vett egy mély levegőt, majd a nyakláncán megérintette a medált és arra gondolt, hogy átadja az irányítást Einar-nak. Fehér villanás töltötte be a helységet...

Vettem egy mély levegőt, most jött valóban a nehezebb része az egésznek. annak örültem, hogy teljes névtelenséget kapunk és szinte senki sem fogja tudni a tikunkat. Jon még csak-csak képes lenne magát megvédeni, de én? Nem mondhattam el ilyesmit magamról.
- Csak hagyjon nekik pár percet a veszekedés befejezésére... – egészítettem ki Jon beszámolóját.
Figyeltem, ahogyan Jon a nyakláncához nyúl, én pedig nekiláttam a verset elmondani, amivel át tudom adni az irányítást Thorhalla-nak. Ahogyan a végére értem a részemről is villanás töltötte be a helységet.

- Ki van zárva! – csattantam fel dühösen. – Nem fogsz bohócot csinálni belőlem és takarodj a lakásból!
Dühösen néztem a férfira, mit hitt, hogy majd úgy ugrálok, ahogyan egy nyomorult halandó féreg fütyül. És mindezt miért, mert voltam olyan kedves, hogy besegítettem nekik abban, hogy Namor-t elűzzék? Pontosabban én végeztem a halandók munkáját. Már ott is kihurcolt a halandók elé, amihez már akkor sem füllőtt a fogam, főleg nem így utólag. Nekik dolgozni, egy istennőnek? Fogalmam sincs mit képzelnek és... felháborító!
- Majd Einar elintézi, mire visszajövök nem akarlak itt látni drágám! – mondtam. – És kiszeditek belőle, amit beletettetek!
Ezzel elfordultam tőlük és elindultam a hálószoba felé...

Megcsóváltam a fejemet Halla kirohanására, még csak magunk sem vagyunk, de ő máris kitenné a lakásból a férfit. Az elmúlt néhány hét alatt a lábam legalább rendbejött. Mikor Halla elindult megragadtam a karját és visszahúztam magamhoz, nem hagytam, hogy elmenjen. Fél kézzel átöleltem és visszafordultam a férfi felé.
- Örvendek Mr. Spartan – mondtam és nyújtottam kezet a férfi felé. – Einar Fonnson, még nem volt szerencsénk találkozni. Bocsáss meg a viselkedése miatt, csak feldúlta az, ami a közelmúltban történt. Szóval követtek – mosolyodtam el bánatosan. – Nem akartunk az embereknek semmi rosszat egyik esetben sem. A mi a hajón történt...
- Nem tartozol ennek bocsánatkéréssel! – mondtam. – És nem is kell semmit sem mondanod neki arról, ami ott történt! A két halandó így is túl sokat fecsegett...
– Elmondanád, hogy az ajánlatotok mi is a mi részünkre? – kérdeztem. – Garantálnom kell Halla biztonságát, ez az elsődleges feladatom, így remélem megérted, hogy minden részletet szeretnék megismerni...


#27 2010-04-21 23:08:04
Morsus
Spartan bólint felköszöntésen és mikor a két isten materializálódik ő türelmesen hallgatja az üvöltő nőt. Egy pillanatig sincs benne félelem vagy düh. Einar jelenléte kis nyugalmat hozz és a katona felállva fog vele kezet.
- Üdvözlöm. Simon Spartan. - majd kicsit zavartan oldalra néz - De ezt maga is tudja.
A nő szavaira békésen lép a csaphoz és vizet enged magának.
- Nem dobhat ki innen asszonyom. Nem a maga lakása. Sőt, semmije sincs. Nem is szerezhet semmit ugye, mert nem ismeri ezt a világot és félnek magától, így maximum erőszakhoz fordulhatna. Akkor viszont... meghal. Idővel lesz erősebb nagyobb lény. Ezt már bizonyította a "Namor" nevezetű lény. Az erőszak nem módszer, de az információ az. Egy világot képviselnek, ami elveszett, midnenki hősnek véli magukat. Itt a lehetőség. Asgardot akarja asszonyom? Teremtse meg. Ha huszonéves drogosok kultuszt teremthetnek, mert tudnak gitározni, akkor gondolja el maga mire lehet képes. Újra istenek lehetnek. Segítséget ajánlok segítségért.
Ezzel elzárja a csapot és inni kezd.
- Vagy bujkálhatnak egy világban, ami szerint maguk idióta maskarás mutánsok. Hátha lelövik magukat félelmükben.


#28 2010-04-21 23:44:41
Thorhalla
Nos igen az előző beszélgetés után tudtam, hogy kicsoda a férfi és micsoda valójában. Figyeltem Halla-ra, hogy nehogy tudjon semmi olyat tenni, amit kéne. Figyeltem ahogyan a férfi közben kimegy a konyha részbe, hogy vizet töltsön magának, én ekkor szólaltam meg,.
- Valóban, de más személyesen találkozni valakivel, mint emlékekből megtapasztalni a dolgokat – mondtam. – Ugyanis Jonathannal is most találkoztál először.
Halla-t átöleltem hátulról és magamhoz szorítottam mielőtt még nekitámadna a férfinak. Nem nagyon tudtam erre mit mondani, végül is nehéz helyzet. Az emberek valószínűleg félnének tőlünk, ha nem derül ki, hogy mik is vagyunk. A világunk nem veszett el, egyszer remélhetőleg hazatérhetünk, de az ilyen ajánlatokkal Spartannak vigyáznia kellene, mert még túlságosan felkeltik Halla érdeklődését, aminek Thor és Odin sem örülne.
- Én soha sem gondoltam magamra istenként a halan... emberekkel szemben – vallottam be. –Nélkületek pedig az életünk sem lenne egyszerű. Igazad van ebben. Hogyan tudnátok a biztonságát garantálni? – kérdeztem. – A sajátomat megoldom, de Halla már kissé nehezebb eset... már csak amiatt is, hogy a káosz mindig megtalálja. Ez remélem nálatok nem lesz nagyobb gond és így is mehetünk...

Felmordultam idegesen és próbáltam ellépni Einar-tól, de nem engedett el. Így csak rávicsorogtam a férfira. Ezek ketten komolyan nem látják a lehető legnagyobb gondot? Kit érdekelnek a halandók, mások is vannak, akik vadászhatnak ránk. Például azok, akiknek odahaza keresztbetettem. Vagy megöltem valamelyik családtagjukat.
- Most melyik a jobb halandó, lelőnek, mert halandónak néznek, vagy pedig a saját fajtám vadászik le, mert kikerültem a nyilvánosság elé?! Belegondoltál abba, hogy milyen helyzetbe sodortál minket, amikor engedted, hogy minden adó leadja azt, hogy ott voltunk? – kérdeztem. – Ha a több Asgardi is látta, hogy ott vagyunk fel fognak bukkanni... ugyanis megérezzük egymásról, hogy mik vagyunk... és igen. Nem csak ketten vagyunk a fajtánkból itt Midgardon.
Még mindig dühösen néztem a férfira, de ezúttal már belenéztem a szemeibe is. semmit sem ért, és semmit sem tud, Einar persze máris menne, csakhogy biztonságban tudhasson, akárcsak a két kis nyomorult halandó. Az átokba velük! Átokba mindenkivel!
- Konkrétan halálra készülsz ítélni mindkettőnket azzal, amit velünk tenni akarsz halandó! – csattantam fel. – Asgardra Einar! Neked halottnak kéne lenned, ezt mindenki tudja! És amiket én tettem a nagybátyám miatt... ha megtalálnak mindketten... egy dolog, hogy meg akartok minket védeni, de mi van akkor halandó, ha nem mutánsok, halandók jönnek ellenünk, hanem a saját fajtánk? Akiket nem fog érdekelni, hogy a királyuk unokája vagyok...


#29 2010-04-23 00:25:28
Morsus
Spartan békésen iszogat és figyeli a párost.
- Persze. Én is életveszélyben vagyok. Maguk is. Mind. Azt hiszik ezért különlegesek? Kapnak egy erődöt, ahol védik magukat, a kilétüket és a másik perszónájukat. Ennyit tehetünk magukért. Persze, ellenkezhetnek is és szereznek még egy ellenséget, ahogy látom arra hihetetlenül szükségük van most.
Ezzel kiissza a poharat és a párosra néz.
- Mint kiderült önöknek nincsen sok más lehetőségük. Önök nem... "halandók" és ez nem Asgard. Midgard és annak a játékszabályai, de én felajánlom, hogy megszegjenek párat. Ha van jobb ötletük, mint a mi tanácsunk akkor szívesen meghallgatnám.


#30 2010-04-23 01:04:05
Thorhalla
Ez nehezebb lesz, mint hittem volna. Tényleg nem volt más lehetőségünk, csak az, hogy velük menjünk. Igaz, hogy mások is jöhetnek utánunk, de még mindig jobb volt, mintsem tétlenül ülni és várni, hogy betoppanjanak. Ott még teljesíteni is lehet, ami miatt itt vagyok. És neki is a legjobb lehetőség, hogy odahaza esetleg feloldják a száműzetését. És hazatérhessen, még akkor is, ha én nem tehetem meg. Vettem egy mély levegőt, még mindig nem engedtem fel. Nem akartunk ellenséget, szövetségesekre volt szükségünk, akikre számíthatunk és nem csak Donald-ra. És még ott volt a két halandó is...
- Tudjuk mind a ketten, hogy nincs más lehetőség és szükségünk van a szövetségetekre, amit ajánlotok számunkra – mondtam. – Csak nehéz... mindenesetre elfo...

Felmordultam a szavai után, nem, azért voltam különleges, amit ő hitt. Hanem azért, ami voltam. Ennek a halandónak semmiről sem volt fogalma. Ostoba, mint a többi. Megpróbáltam lerázni magamról Einar karját, de még mindig túl szorosan tartott magához húzva. Spartant figyeltem, ahogyan kiitta a pohár vizet. Igen, nekem volt jobb ötletem halandó korcs! Például elengedsz minket és többé soha sem keresztezed az utunkat! Mert akkor megöllek azért, amit tettél... ám ekkor Einar. Asgardra, ezt nem hiszem el! Vicsorogva néztem a szeretőmre.
< - Felejtsd el! – mondtam dühösen. >
< - Nem, amíg én felelek a biztonságodért és a testi épségedért, addig azt teszed, amit mondok! – felelte a férfi szigorúan. – És úgy fogsz viselkedni, ahogyan elvárják. Ez az egyetlen esélyed, esélyünk... >
< - Szórakozni a halandók között, ahogyan ők fütyülnek?! >
< - Nem érdekel Halla, így lesz és kész. Nincs itt az apád, hogy kikérjük a véleményét és biztosan egyetértene. Ha nem, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy később távozunk... >
- Elfogadjuk az ajánlatodat Mr. Spartan – mondtam végül. – Mind a ketten, igaz kedvesem? Tudjuk, hogy nincs más lehetőségünk és ezzel mind a négyen nyerünk csak, és ti is.
- Elfogadom – morogtam. – Mivel nincs más lehetőségünk...


#31 2010-04-25 21:18:21
Morsus
Spartan leteszi a poharat békésen és megtörli a száját. Felnézve békésen mosolyog.
- Remek!
Ezzel elrakja a tárcáját az asztalról.
- Mikor és mivel szeretnének jönni az épületbe? Gyalog, helikopterrel vagy kocsival. Maguk döntik el. Kapnak időt összerámolni és megírni a komolyabb elvárásaikat. Mind négyüknek. Van még valami?
Kérdezi a katona összepakolva.


#32 2010-04-25 22:21:43
Thorhalla
Csak még egyszer elfintorodtam, miközben a férfira néztem, majd visszaadtam az irányítást a halandónak...
Elléptem Einar-tól, és igen vörös fejjel néztem Mr. Spartanra, ez így igen kellemetlen beszélgetés lett. Tudom, hogy mások vagyunk, csak akkor is, nem volt túl kedves vele kapcsolatban. Vettem egy mély levegőt és megvártam, amíg Einar elmondja, hogy mit szeretne, és visszaadja ő is az irányítást, majd ha ez megtörtént szólaltam csak meg.
- Igazából nem hiszem, hogy olyan sok mindent el kellene intézni – mondtam. – Nincs semmi különös, csak annyi, ha náluk van az irányítás olyan emberek legyenek a közelükben, akik elviselik a modorát... lakás ügyben, kicsit északias stílusú elrendezés lenne a legmegfelelőbb, az mindenkinek megfelel. Egyéb nem hiszem, hogy van. ugye? Hacsak nem Olaf... őt akkor haza kell küldeni a szüleimhez, gondolom Mr. Spartan a komornyikom nem jöhetne velünk.
Érdeklődtem még.

Vettem egy mély levegőt és megcsóváltam a fejemet, majd elengedtem Thorhalla-t, aki a következő pillanatban vissza is változott a halandó alakjába. Spartanra figyeltem, hogy egyéb kérdés, néhány pillanatra elgondolkodtam.
- Szerintem Jonathan és Stephanie mennek majd, ők eldöntik hogyan. Különös kérés, hogy valamilyen edzőterem, ha lenne a közelben és ez nem nagy kérés tőletek, akkor az igazán remek lenne. És a lakásba nagyobb súlyt elviselő bútorok, ami még kellhet. Örülök, hogy megismertelek Mr. Spartan – nyújtottam még a kezemet. – És még egy kérés, egy pajzsot, ha tudnátok készíteni nekem, és egy kardot Thorhalla-nak. A pajzsom a Namor-ral való küzdelem során eltört, így egy strapabíró darab kellene. És egy egykezes viking kard Halla-nak, ha megoldható. A fegyvere Asgardon maradt...
Ha elfogadta a kézfogást, akkor utána visszaadtam az irányítást Jonathan-nak.
A férfi vett egy mély levegőt, legalább ők is beleegyeztek abba, hogy a S.H.I.E.L.D.-hez menjenek, igaz a nő nem lelkesedett, de ezen nem lepődött meg.
- Úgy hiszem uram, hogy ők ketten már elmondták, hogy mik is lennének a különleges kérések. És az autó tökéletesen megteszi, nem kell a felhajtás azért, mert odaköltözünk – mondta. – Az FBI-nál ön elintézi a hivatalos ügyeket az áthelyezéssel vagy én kérvényezzem ezt?


#33 2010-04-26 22:01:08
Morsus
Spartan figyel békésen miközben felhúzza a kabátján a cipzárt.
- Persze, Olafnak már kész is a szobája és maga már át is jelentkezett. El is fogadták. Gratulálok Miller ügynök.
Mondja mosolyogva.
- A Kocsi holnap délben itt lesz. A kamerákat és a poloskákat nyugodtan kikapcsolhatják. Mi már nem használjuk. Köszönöm a vizet.
Mondja hálásan és az ajtó felé indul.
- Viszontlátásra.
Ezzel kimegy a lakásból.


#34 2010-04-26 22:59:31
Thorhalla
Elmosolyodtam, amikor említette, hogy Olaf is velünk jöhet. Már csak egyetlen egy kérdés van, hogy szegény komornyikom miként fogadná, ha elmondanánk, hogy kicsodák vagyunk. Örök időkig nem húzhattuk ezt, hogy nem tudja. Mi lesz, ha történik velük valami és... illetve, ha most jöhet, akkor előbb vagy utóbb rá fog jönni minderre.
- Köszönjük Mr. Spartan – mondtam a férfinak. – További szép napot!
Döbbenten néztem rá, amikor a poloskákat és kamerákat említette. Éreztem, hogy elvörösödöm egy kicsit ezen, még akkor is, ha semmit sem tettünk, de mégis a magánéletünkben kutakodtak. Vettem egy mély levegőt, holnaptól minden megváltozik. Nem tudom, hogy örüljek-e ennek, vagy ne, de nem nagyon volt választási lehetőségünk. Újabb nagy sóhaj, majd elindultam, hogy nekilássunk összepakolni azokat a felszereléseket, amiket magunkkal kell vinni. Nem hittem volna, hogy valaha is elköltözöm innen, főleg nem ezért. Egyáltalán mit kellene vinni, mindent?

Miller bólintott arra, hogy az áthelyezésével nem kell fáradnia, mert már elintézték. Már csak az érdekelte, hogy mivel indokolták az újabb áthelyezést. Bár, hogy Spartan is FBI ügynök volt, illetve S.H.I.E.L.D. ügynök, így nem lehetett olyan nehéz. Valószínűleg semmivel, mert a legmagasabb körökből ment a parancs.
- Köszönöm uram! – mondta.
Halványan húzta el a száját azok után, amit mondott a férfi. Ő maga nem érezte ennyire viccesnek. Csak biccentett a férfinak, amikor az távozott. Szóval Olaf is jött velük, lehet, hogy jobb lett volna, ha az öreg svédet Stephanie szüleihez küldték volna ahelyett, hogy magukkal viszik a S.H.I.E.L.D-hez, bár tény, hogy hatalmas segítség lesz nekik, hiszen mindig is az volt. De így életveszélyes helyzetbe és környezetbe kerülhet, egy olyanba, amibe igazából Stephanie-t sem tette volna ki, de nem volt más lehetőség. Valahogyan meg kell oldani, hogy soha se derülhessen ki senki előtt, hogy ők kik is... ezekkel a gondolatokkal látott neki a pakolásnak ő maga is.


#35 2010-04-30 23:59:34
Morsus
A pakolás rengeteg szemetet is előhozott. Mivel Olaf még vásárolni volt így Miller indult meg le vele. Mikor a kukákba dobta a zacskót a föld zöld füstbe borult. A férfi pár pillanaton belül remegve zuhant össze a zöld ködben és Einar emelkedett fel.
< - "Hogyan menthetném meg őt? Most még nagyobb veszélyben lesz... én már így is meghaltam szinte kétszer és még nem is asgardiak támadtak. Mi lesz ha az a Namor visszatér? Nem vagyok elég erős" >
Mondja a rejtélyes hang a zöld füst leple mögül.
< - Szerencsére én segíthetek. >
Mondja a békésen vigyorgó Loki az egyik kuka tetején guggolva. Mikor a férfi rátámadna a vágással az alak füsté válik és megjelenik máshol üldögélve.
< - Nyugalom. Jót akarok neked. Szükséged lesz rá. Thor lányát akarod megvédeni. >
Mondja kissé nevetgélve.


#36 2010-05-01 00:19:56
Thorhalla
Fent az emeleten még Stephanie a két doboz szeméten kívül még egy nagyobb zacskót is a kezébe nyomott és Miller ezekkel ment le az alaksorba, hogy ott dobja ki őket. A két dobozt letette a szemetesláda mellé, mivel nem fértek bele, majd a zacskót dobta bele a szemetesbe. Ám ekkor valami furcsát látott a szeme sarkából. Zöld füst, Miller kezdett aggódni, hogy mi miatt történt ez, lépett hátra önkéntelenül is és a végtagjaiba gyengeség költözött és remegve rogyott térdre...
A zöld füstöt néztem, túlságosan jól emlékeztem arra, hogy hol láttam ilyet utoljára, és arra is, hogy miként kényszeríttetek ismét arra, hogy ne saját akaratomból váltsak alakot. Először a hajón, most pedig itt. A kardomért nyúltam és álltam fel a földről. Amikor meghallottam az ismerős hangot, mintha gyomron vágtak volna úgy kaptam a fejemet abba az irányba. Nem először csinálta ezt, hogy pontosan azokat a kérdéseket mondja a szemedbe, amik felmerültek benned. És most is ezt tette, szóval figyelemmel kísérte Midgard sorsát, és a mienket. Ennek nagyon nem örültem, de úgysem tudtam volna mit tenni ezzel.
< - Nem lepődöm meg, hogy amikor éppen segítség kellene te tűnsz fel Loki – mondtam. – Tartsd távol magad tőle, ha nem teszed meg az ősi istenek nevére esküszöm, hogy megtalálom a módját, hogy végezzek veled! >
És ekkor tűnt fel az egyik kukán guggolva, arra vágtam a karddal, de eltűnt és máshol jelent meg. vettem egy mély levegőt, ez így esélytelen harc volt.
< - Segíteni? – kérdeztem. – Az utolsó emlékem veled kapcsolatban, hogy halálra kínoztál, majd megadattad a kegyelemdöfést Halla-val. Mi ez a hirtelen változás Loki? Azt nem fogom elhinni, hogy hirtelen érdekel az unokahúgod élete és sorsa, mert ha így lenne nem tetted volna azt vele, amit tettél. Még akkor sem, ha mostohafivéred leánya, ő ártatlan volt, nem volt köze a gyűlöletedhez. Miért kellene hinnem hazug mérgekkel teli szavaidnak, miért kellene megbíznom Asgard sötét hercegében királyommal és hercegemmel szemben? >


#37 2010-05-01 00:28:36
Morsus
Loki kitárja a karját.
< - Mindegy mit mondok vagy hazugság vagy te véled annak. Szavam itt lényegtelen, de nem akarok Thor lányától semmit. Hozzád jöttem Fonnson. Látom, hogy félted arádat és azt is, hogy kevés vagy a győzelemhez így segítséget ajánlok. Az okom lényegtelen, de az alku igaz. Asgardon egy fegyver van, mit a mi földjeinken kovácsoltak. Erőt adhat neked mire szükséged lesz, mint kiderült. Ennyi a szavam ha úgy véled zavarlak hát távozom, de magad is tudod, hogy nem bírod megvédeni Thorhallát és szükséged van minden segítségre. Szóval ha mégis úgy vélnéd Asgard bajnoka, hogy érdekelne a fegyver kélek szólj. Ha nem... >
Szavai megakadnak fejét lehajtja és pár pillaant múlva néz fel szörnyetegként vicsorogva.
< - Örömmel állok majd sírotok felett és nézem bátyámat kíntól sírva. >


#38 2010-05-01 00:44:00
Thorhalla
Összeráncoltam a homlokomat, nem tetszett ez az egész, nagyon nem. Azonban kénytelen voltam beismerni, hogy igaza volt. Az átokba! Kegyetlenül igaza volt, lehet, hogy Thor megígérte nekünk, hogy itt lesz, ha szükségünk lesz rá, de nem figyelhetett mindig minket. És már neki is elmondtam, hogy Halla-t megvédeni szinte lehetetlenség. Úgy vonzza a bajt, ahogyan senki más, hacsak nem Loki. Én ehhez kevés voltam, akármilyen nehéz volt beismerni. Egyedül voltam segítség nélkül és így nem boldogulhattam. Azt pedig nem viseltem volna el, ha valami baja esne. Egy fegyver? Megráztam a fejemet, pontosan tudtam, hogy hova vezetnek az ilyen alkuk, amiket felkínál. A kedvesemnél is így kezdődött, hogy megvédhesse a nevelőszüleit és ma pedig mindenki láthatja, hogy hova is jutott. Ökölbe szorítottam a kezemet, mikor vicsorogva nézett ki. Thor nem viselné el újra, ha el veszítené őt. Főleg úgy, hogy még a lánya sem lehetett a lánya. Vettem egy reszketeg levegőt, tudtam, hogy nem szabad elfogadni az ajánlatát, sem pedig rákérdezni, de a vágy, hogy megvédhessem őt túlságosan erős volt. A józan észre kellett volna hallgatnom, de az mit súgott ebben a pillanatban? A feladatom, a kötelességem volt, hogy megvédjem és ezt is akartam tenni. A kezem megremegett, amit még mindig Loki felé tartottam, a férfira vicsorogtam, az átokba az ajánlatoddal sötétség hercege! Még mindig őt néztem és már tudtam, hogy vesztettem, bármenyire is küzdöttem volna, nem ment. Erőtlenül ejtettem a kezemet az oldalam mellé és néztem a földre. Bármennyire is kerestem nem láttam kiutat, hogy miként védhetném meg őt. Abban is igaza volt, hogy azok, akiknek miatta tett keresztbe bármikor felbukkanhatnak újra, hogy revánsot vegyenek rajta.
< - Milyen fegyver ez? – kérdeztem. – És mit akarsz cserébe a segítségedért? >


#39 2010-05-01 00:52:43
Morsus
Loki nézi a kínlódó asgardit és ő közben hátra dől unatkozva. Mikor a férfi érdeklődik akkor előre hajol és arcán őszintébb és kedvesebb mosoly jelenik meg.
< - Ez a legszebb része. Semmit sem kérek tőled. Nem tartozol semmivel. Se a lelked, se halandó oldalad és még az erőd sem kell. A fegyver a tied csak el kell venned halandótól, aki most hordja. Sajnos ő halandó és a mágia megmérgezte a tudatát. Ez az én titkom. Az én szégyenem. Reméltem az erővel befolyásolhatom, de megvadult és már több bajt okoz, mint segítséget hoz. Ezért kell megállítanom mielőtt atyám észre venné. Túl sok bűnöm van. Ezt most nem engedhetem meg magamnak és ha ez abba kerül, hogy a te kezedbe juttatom a fegyvert.. hát legyen. Te nem fogod elmondani Thornak vagy a lányának, hogy tőlem kaptad hisz az szégyen lenne neked, de megszerzed és az én kis félre sikerült "tréfám" nyomtalanul eltűnik. Elfogadható nem? >
Kérdi az isten.


#40 2010-05-01 01:19:07
Thorhalla
Amikor felnéztem Loki közelebb hajolt „barátságos” arckifejezés és „kedves” mosoly mellett. Igazából ez rémisztőbb volt, mint amikor éppen gonosznak akar tűnni. Figyelmesen hallgattam, amit mondott, ez így túlságosan könnyű volt, gyanúsan könnyű. És már megint a halandókkal szórakozott, ráncoltam a homlokomat, amikor arra a részre ért, hogy megőrült a mágia hatása miatt. És, hogy azzal akarta befolyásolni. Igen, legalább beismeri, hogy túlságosan sok bűne van. Kíváncsi lettem volna, hogy a mostohaapja és a mostohafivérei mit szóltak ahhoz, amikor megtudták, hogy Halla kicsoda és kivel művelte évszázadokig azt, amit. Takarítani utána, úgy tűnt, hogy nagyon nem akart visszamenni a börtönbe, ami igazából még érthető, még ha nem is mondom meg, hogy miként tudtam meg, vagy szereztem meg... tudni fogják...
< - Ez így túl könnyű – mondtam. – Meg mernék esküdni arra, hogy arra nem tudnál biztosítékot adni, hogy én nem kerülök a mágia hatása alá... >
Abban is igaza volt, hogy soha sem mondanám meg nekik, hogy kitől is fogadtam el segítséget. Odahaza Asgardon ez soha sem fordult volna elő, mit gondolna most az anyám és a két testvérem, ha látná, hogy éppen kivel tárgyalok egyáltalán és miről.
< - Már az is szégyen, hogy éppen kivel csevegek Loki, nem kell tovább bonyolítani – morogtam. – Ki lenne a halandó és mit kell róla tudni? – érdeklődtem. – Utána meglátom, hogy igent mondok-e neked... >


#41 2010-05-01 01:23:30
Morsus
Loki mosolyogva von vállat.
< - Én érintettem a fegyvert és lám nem ártott nekem. A halandót megvadította az a tény, hogy isten lett, de téged ez nem veszélyeztet. >
A következő szavakra a férfi békésen mutat a bajnok mögé.
< - Örvendek, hogy így döntöttél Fonnson, mert már ide csaltam valamikor szövetségesem. >
Ezzel a ködből kilépő alak jelenik meg morogva maszkja alatt.

< - Sok szerencsét. >


#42 2010-05-01 01:45:52
Thorhalla
Mert rajtad igazán nem is látszódna meg semmi ilyesmi, már így is elég őrült volt. Hogy a halandót istenné tette, de engem nem veszélyeztet? Nem voltam ebben ilyen biztos. SŐT! Már most éreztem, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. Már szóltam volna, hogy egyszeri érintés egy dolog, de ha huzamosabb ideig van valakinél, azt már nem akartam bevállalni, hogy esetleg én támadjak Halla-ra, mert a befolyása alá kerülök annak a tárgynak. Ám nem tudtam aggodalmamat kifejezni emiatt, mert a köd felé mutatott. Arra néztem és egy vörös bőrű alakot pillantottam meg egy hatalmas fejszével a kezében. Nem erről volt szó, nem azt mondtam, hogy vállalom, csakhogy beszéljen erről. És ekkor hasított belém a felismerés, Asgardon készült penge.
< - Skurge fejszéje?! – kérdeztem döbbenten. – Na, na, na... nem! LOKI! >
Sok szerencsét?! Odin szakállára, New York kellős közepén voltunk egy felhőkarcoló aljában a Times Square-n nem harcolhattunk itt. Nyúltam volna a pajzsomért, amit Namor kettőbe tört, az átokba! A kardomat vettem magam elé és most csak ezzel vettem fel az alapállást. Ezért még megfizetsz Loki, figyeltem a férfit, aki a fejszét forgatta, hogy mennyire nem szerettem ezt. Nem akartam átadni a kezdeményezést, néhány pillanatig még figyeltem az alakot, hogy a ruháján gyengepontokat fedezhessek fel, hogy merre kellene támadni. Majd lendültem is előre a kardommal egyelőre csak az esetleges támadását akartam blokkolni, belharcba szándékoztam kerülni, hogy a fejszét ne tudja kihasználni, és ha odaértem, akkor ököllel ütöttem az arcába a férfinak.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#43 2010-05-01 16:24:55
Morsus
A kard felfogja az első vágást és Einar kissé hátra esik az erőtől, de sikeresen megüti a férfit, aki válaszkép talpal rúgja gyomron a bajnokot. AZ ettől hátra esik a köddel takart lépcső oldalának, amin Loki üldögél.
< - Mi a gondod a fegyverrel? Skurge vele és nélküle is olyan, amilyen. A fejsze mágikus, de amikor... >
- Pusztulj!
Üvölti a hordozó és a fegyverből lángok csapnak ki, de Einar mellett elszáguldva Lokit találják el, aki ismét szétfoszlik és az egyik lámpán elheverve jelenik meg.
< - Próbáltam neki elmagyarázni az illúzió dolgot, de nem értette meg. >
Mondja csalódottan az isten. A fejsze viszont az égbe emelkedik és két kézzel fogva készül lecsapni vele Einarra a halandó.


#44 2010-05-01 16:46:34
Thorhalla
Kissé megtántorodtam, amikor felfogtam a vágást, ahhoz képest, hogy halandó valóban jó erőben van a fejszének köszönhetően. Az ütésem arcon találta, de a következő pillanatban minden levegő kiszorult a tüdőmből, ahogyan gyomron rúgott és Loki mellett landoltam a lépcsőn. Hogy mi a bajom a fegyverrel és vele? Skurge olyan, amilyen. Kevés Asgardiak egyike, akibe még halálra vártan sem kötnék bele, és ez az alak pontosan ugyanolyan volt, mint a Hóhér!
< - Ő így pont olyan, mint Skurge – kontráztam. – Csak ennyi a bajom! >
Az átokba! Néztem a halandóra, amikor tűz csapott ki a fejszéből, de nem engem támadott vele, hanem Loki-t. Legalább nem csak én és Halla vagyunk úgy, hogy legszívesebben ezt tennénk a cselszövés istenével. Szertefoszlott mellőlem, majd egy lámpán jelent meg, igen, ahhoz túlságosan is gyáva volt, hogy megjelenjen ezen a helyen egymaga, azonban ő emelte a fejszét, hogy lecsapjon rám, rólam biztosan tudja, hogy nem vagyok illúzió. Itt jelen helyzetben csak nekem van gondom azzal, hogy meg kéne egy halandót ölnöm? Neki az istennel viszont nem. Mikor a fejsze emelkedett ugrottam előre, neki a férfinak, célom az volt, hogy a lendületemmel kibillentsem az egyensúlyából és remélhetőleg földet is fogjon tőle azelőtt, hogy lesújthatna a fegyverrel. Ha sikerült, akkor zuhanás közben szúrtam utána a karddal kulcscsont környékére, hogy le tudjam fegyverezni a lehető leggyorsabban.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#45 2010-05-01 16:54:31
Morsus
A férfinak neki csapódik az asgardi és mindketten a földre esnek, de mielőtt a kezét támadhatná a halandó átrúgja magán a bajnokot, aki ezzel a kukák közé csapódik.
< - Nos igen, ezért választottam, de nem hittem volna, hogy ennyire szélsőséges lesz. >
Mondja Einar felett állva Loki a karjait széttárva megadóan.
< - Ezért kell egy tisztább hordozó, aki elbír az erővel és persze nem fedi fel apró botlásomat. >
- Elég volt belőletek átkozottak!
Üvölti a harcos és gyorsan felállva megrohamozza Fonnsont miközben jobbjával hátra lendíti a fegyverét.


#46 2010-05-01 17:08:53
Thorhalla
Újabb támadás, de ezúttal sem volt időm a másodikat bevinni, igaz a halandó a földre került, de én magam is, ahogyan a kukáknak csapódtam és azok csörömpölve szóródtak szét. Felpillantottam a felettem álló Loki-ra, ahogyan magát próbálta tisztázni. Dehogynem tudtad, csak éppen arra nem számítottál, hogy kicsúszik a kezed közül és nem tudod irányítani. Skurge is csak Amora miatt van veled, amennyire Halla mesélte. Az egyik kuka fedelét felkaptam, hogy pajzsnak használhassam egy védekezés erejéig, miközben a földről is felkeltem, hogy szembefordulhassak a halandóval. Közben átléptem Loki illúzióján és még hallottam a hangját. Egy tisztább hordozó, aki elbír ezzel az erővel...
< - És nálam nagyobb idiótát nem találtál erre a feladatra – morogtam. >
Nem túl lovagiasan, miközben rohamozott felém a fegyverét hátra lendítette a kuka fedelét fogtam és bal kezemmel az arcába dobtam, mintha csak egy frízbit – azt hiszem ez a halandó játék neve – dobnánk oda valakinek, csak éppen tiszta erőből. Bíztam benne, hogy ez némileg megakasztja a rohamot, teljesen jobb oldalra tértem ki, annyira, hogy a fejsze és a karja már ne érhessen el, ha sikerül a fegyver hatótávján kívülre kerülni gyorsan mozdultam a fegyverforgató karja felé, ballal ragadom meg a csuklóját a fegyvert tartó kézen és lendületből, teljes erőmből vágom neki a falnak.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#47 2010-05-01 17:15:39
Morsus
A szemetesfedél eltalálja a férfit, aki szinte vakon lendül tovább így Einar könnyedén lép ki a támadása elől.
< - Igen... >
Mondaná Loki, de a vágástól ismét szétfoszlik és a ház előtt jelenik meg meditálva.
< - ...de hidd el ha beléphetnék erre a földre magam mentem volna el érte. >
A halandót elkapja az asgardi és a falnak dobja, de amikor neki csapódna a ködbe ütközik a fal helyett. A férfi próbál felkelni morogva, a fegyverének támaszkodva, ami pedig fagyasztani kezdi a földet egy vonalban Eianr felé indítja a jeges átkot.


#48 2010-05-01 17:32:44
Thorhalla
Az igent még hallottam, sejtettem, miután nekivágtam a falnak addig nem ért el a férfi, csak a ködben előtte akadt meg. Szóval se ki, se be. Legalább is, amíg mind a ketten életben vagyunk. A levegő is hűlni kezdett, a halandó pedig lassan kelt fel a földről és körülötte kezdett minden megfagyni, majd fagytámadás indult el felém. Halványan elmosolyodtam ezen. magam mellől a kukákat és a szemet, amit tudtam belerúgtam a kék csíkba megnézni, hogy milyen hatása van ennek, majd a másik oldalra tértem ki, abba az irányba, ahol több hely volt. Úgy igyekeztem a férfihoz jutni, hogy mindig valamire rálépni, ráugrani, hogy a lábam ne érintse a földet semmiképp sem. Amint a közelébe sikerült így érnem, vagy egy vonalba vele, akkor elrugaszkodtam onnan, ahol álltam és a férfi felé ugrottam. A fegyvert céloztam meg, hogy az ugrás közben, ha még nem sikerült felkelnie a földről, akkor kirúghassam, vagy üthessem a kezéből. Ha már felkelt, akkor a fegyvertartó kezet megragadni és gyomron szúrni őt.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#49 2010-05-01 17:39:56
Morsus
A szemét azonnal jeges lett és töredezni kezdett, de így az asgardi könnyedén ugrott rájuk és azokról a halandónak, aki már állt így a karját megragadta és a gyomrába szúrta a pengét.
- ÁÁÁÁÁÁÁ!
Üvöltötte a férfi és szabad kezével hatalmas ütést vitt be Einarnak majd kétszer megrúgta miközben fegyvert tartó kezével szabadulni próbált.
Loki csendesen mosolygott a harcon és békésen ült tovább.


#50 2010-05-01 17:55:13
Thorhalla
Rászorítottam a fegyvertartó kezére, miközben megütött a másikkal és megrúgott. Nem volt kellemes, de nem akartam most már elengedni, nem fogom elengedni... a lehető legtisztábban akartam az egészet elintézni, úgy, hogy még mindig nem akartam megölni a férfit. Amint volt néhány pillanatom két ütés vagy rúgás között jobb talppal beletalpaltam a térdébe, remélve, hogy az kiugrik vagy kitörik és ebben a pillanatban még le is fejeltem. Ha volt lehetőségem még és szükség volt erre, akkor a kardot kirántottam a gyomrából. Egy gyors csuklómozdulattal fordítottam irányba a markolatot, hogy a lefogott keze irányába nézzen, majd teljes erőből a markolattal sújtottam le a fegyvertartó keze könyökére oldalról, hogy így szilánkosra törjön és ki is ugorjon, ha eltalálom. A másik kezemmel pedig végig erősen tartom szorítva és igyekszem mozdulatlanul is, hogy a fegyveres kezem támadása is sikeres lehessen.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

#51 2010-05-01 18:13:18
Morsus
Einar belerúg a férfi térdébe és az elcsúszik, de ekkor megfejelik és a sisak megtörik megmutatva a megvadult alak tekintetét, aki épp lábával lendülve kihasználja, hogy az asgardi fogja őt és a megragadott kézzel a falnak nyomja. Az alkar a nyakának csapódik és másik kéz Fonnson gyomrát sorozza megállás nélkül.
< - Egészen sajnálom. Tehetséges még egy halandóhoz képest is. Nem gondolod? >
Kérdi Loki a falnál állva annak vállal neki dőlve, hogy minél inkább Einar mellett legyen. A maszk darabjai alatt látni lehet a halandó arcát, aki egyszerű embernek tűnik, de jelenleg a düh eszét vesztette.


#52 2010-05-01 18:25:44
Thorhalla
Sikerült a lábát megrúgni és le is fejelni, de ezek után én kerültem a falhoz, ahogyan az alkarja a nyakamnak csapódott és a másik kezével a gyomromat ütötte. Így már az arca is látszott, ami egyszerű halandót mutatott, de jelenleg a dühtől és gyűlölettől torzult el. És még Loki sem tudott csöndben maradni, nem néztem oldalra rá, de tudtam, hogy ott van és figyeli a csatát még mindig.
< - Hallgass már! – mordultam fel. >
Felnyúltam az alkarhoz, ami a nyakamnál volt és megragadtam a csuklóját, egyetlen gyors mozdulattal rántottam el magamtól azt és kezdtem hátra csavarni. A másik kezemmel azt a karját ragadom meg, amelyikkel a gyomromat üti és azt is csavartam a háta mögé. Mindkettőt oda szándékoztam húzni, hogy a háta mögött foghassam meg őket. ha sikerült, akkor még az épp térdébe is belerúgok hátulról, hogy térdre kényszeríthessem, miközben még mindig igyekszem lefogva tartani.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#53 2010-05-01 18:33:54
Morsus
A férfi karja hátra fordul s hátát kihúzza a kíntól és a penge kicsúszik majd véresen koppan a földön. A másik kezet is elkapja bajnok és a rúgás után a fejsze is a földre hullik. A halandó térdre borul a kezei a háta ögé vannak kényszerítve és nem bír felállni, de üvölt és rángatózik megvadulva mintha lenne esélye kitépni magát Fonnson fogságából.
< - Ne légy már ilyen negatív! Fair küzdelem volt. >
Mondja Loki most ismét a falnál üldögélve. Kis időnyi rángatózás után a férfi fáradni kezd és hangja enyhül. A ruhái egyszerű emberi öltözékké kezdenek változni és izmai kisebbek lesznek, de még így is nagyoknak számítanak emberi mértékekben.
< - A mágia lassan megtörik. >
Mondja Loki és a férfi sértetlenül, de eszméletét vesztve zuhan a földre.


#54 2010-05-01 18:50:51
Thorhalla
Mindkét fegyver a földön koppant és a férfi le volt fegyverezve. Levegő után kapkodva tartottam a még mindig dühöngve szabadulni akaró férfit. A vér még mindig a fülemben dübörgött és ahogyan a harci hév is kezdett alábbhagyni éreztem a hátamban és a hasamban a fájdalmat, ahol zúzódásokat szedtem össze az eséseknek, vagy az ütéseinek köszönhetően. Még mindig erősen próbált szabadulni és üvöltözött, én pedig Loki-ra néztem, miközben újra beszélt. Hihetetlen ez a férfi.
< - Fafnir fogaira Loki! – mordultam fel. – Minden volt ez, csak fair küzdelem nem... Attól, hogy isteni hatalmat adsz neki, még halandó marad! >
Hamarosan a lefogott halandó kezdett megnyugodni és már nem kellett olyan erősen sem tartani, mert a rángatózás és a küzdelme is kezdett alábbhagyni. A páncélja lassan eltűnt és egyszerű Midgardi ruha lett rajta, az izmai összementek, de még mindig egy igen erőteljes halandónak számított. Ismét felpillantottam, amikor Loki megszólalt és elengedtem a férfit, aki egyszerű emberként zuhant a földre. Leguggoltam mellé és megnéztem, hogy életben van-e még. Sértetlen volt, csak eszméletlen. Vettem egy mély levegőt, az ősi istenek nevére szerencse, hogy nem lett komolyabb baja.
< - Vele mi lesz? – kérdeztem, miközben felvettem a kardomat a földről és letöröltem róla a vért. >

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#55 2010-05-01 19:02:05
Morsus
Loki vállat vont.
< - Már halandó. Ereje elveszett és az ő számára mindez egy rémes álom volt. Talán túl sokat ivott és ilyen nevetséges dolgot képzelt el. Nem számít. Nem lesz baja. >
legyint Loki békésen és mikor Einar a fegyverét tisztítja a lépcsők tetején jelenik meg elfeküdve, mintha csak napozna.
< - Hogy döntöttél bajnok? Elviszed a fegyvert vagy keresek neki más hordozót? >
Kérdi cinikusan az asgardi fejét a korlát tartóvasának támasztva.


#56 2010-05-01 19:23:28
Thorhalla
Szóval már halandó, örültem, hogy nem fog erre emlékezni, és arra sem, hogy mit tett azon idő alatt, amíg nála volt a fegyver. És annak is, hogy nem lesz semmilyen baja sem. Miközben a saját fegyveremet tisztítottam újra megjelent ezúttal, mintha csak napozna ezen a helyen. Összeráncolt homlokkal figyeltem, majd jött a kérdés a fejszét illetően. Lenéztem a fegyverre, nem tudhatja biztosan, hogy milyen hatással lesz rám a fegyver. Tényleg csak így menthetem meg Halla-t, hogyha azt elfogadom? Abban biztos voltam, hogyha nemet mondok, akkor mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a lehető legtöbb gondunk legyen idelent és a hercegem tényleg oda jusson, amivel a beszélgetést kezdte. Nem tudtam, hogy mit tegyek, meg akartam őt óvni, de ilyen áron? Keserűen néztem rá, nem találna mást, nem véletlenül volt itt pont nálam...
< - Miből gondolod, hogy én képes leszek uralni? – kérdeztem. – Ha nem és tévedsz atyád minden bizonnyal megtudja a hibádat Loki – vettem egy mély levegőt, nem tudtam, még mindig nem. – Mire képes a fegyver? >

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#57 2010-05-01 21:05:14
Morsus
Loki rámosolyog a férfira békésen.
< - Ha nem tudnád, hogy kibírod akkor nem adnám neked oda nem igaz? >
Kérdezte vicsorogva.
< - Már kitiltottak midgardról. Szerinted kockáztatnék? >
Kérdi költőien az illúzió és várja, hogy a nép hogyan dönt.


#58 2010-05-01 21:38:26
Thorhalla
A férfira néztem, igazából nem tudtam, még azt is kinéztem volna belőle, de igen akkor is odaadja, mert nincsen más, akivel ezt eljátszhatja. Legutóbb is alábecsülte a halandót, akinek odaadta és láthattuk, hogy mi lett a következménye. Még szerencse, hogy én kerültem vele szembe és nem pedig egy sima egyszerű ember, akit valószínűleg elintézett volna. Talán csak a szerencsén múlott, hogy nem így volt.
< - Már hibáztál ezzel korábban – mondtam. – Őt is túlbecsülted – pillantottam a halandóra. >
Kitiltották Midgardról, én egy börtönbe zártam volna, nem pedig ilyen egyszerű büntetést adtam volna neki, de nem voltam abban a helyzetben. Megadóan tártam szét a karjaimat, miközben ránéztem. Nem tudom, hogy kockáztatott volna-e. Lehetséges, hogyha nem látott volna semmilyen más kiutat ebből az egész helyzetből. Ha nagyon meg akart volna valamitől szabadulni, hogy ne bukjon le. Utána ráfoghatja, hogy máshogy került hozzám a fegyver és neki köze sincs. Én pedig nem vallhatom be, mert azzal a saját becsületemet ásnám el, hogy vele paktáltam le. Vettem végül egy reszketeg levegőt.
< - Igen kockáztatnál, hacsak nem nagyobb veszteni valód van – feleltem. >
És nekem is csak az volt, nem akartam megtenni, a neveltetésem és a józan eszem, viaskodott az észérvekkel. De nem láttam más kiutat, abban tényleg igaza volt, hogy nem fogom tudni megvédeni, és nem viselném el, ha meghalna, vagy elveszítetném őt. Lenyúltam a fegyverért, néhány másodpercig még pár centivel felette volt a kezem, ahogyan még mindig viaskodtam magammal, de végül lehunytam a szemem és a kezem a markolatra fonódott és felemeltem a fejszét a földről.
< - Elfogadom az ajánlatodat – mondtam ki nagy nehezen. >
De nem azért, hogy téged kihúzzalak a csávából, csakis érte, Thorhalla-ért...

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#59 2010-05-01 21:52:22
Morsus
Loki arcán gonosz kis mosoly ül ki és nézi a bajnokot a fegyverért nyúlni. Mikor megérinti a köd eloszlik a tárgyak a helyükre kerülnek és Miller a földről emelkedik fel. Elájult. Egészen nem evett az idegességtől nem meglepő, hogy a pakolástól ennyire elfáradt.

Fent a lakásban Steph a rámolásban és az emlékekben elvesztette az időérzékét. Mögötte jelenik meg Loki békésen mosolyogva.
< - El-el hamis külső, fedd fel Thor lányát. Eljött hát az idő. >
Suttogja a dalt Loki majd a kezéből zölde füst öleli át Stephet, de mire felfoghatná azt vagy belegondolhatna, hogy hallott valamit a füstöt belélegzi és a lány pár pillanatra megszédülve dől az oldalára. Mire körbe nézhetne Loki eltűnik. A lány nem tudja, Loki megtörte az átkot és Halla haja ismét természetes színeiben fog pompázni.


#60 2010-05-01 22:29:22
Thorhalla
Még egyszer Loki-ra pillantottam, majd megérintettem a fegyvert...
Kissé szédülve nyitotta ki a szemét, a földön feküdt. Fogalma sem volt, hogy mi történt vele, kidobta a szemetet, majd minden sötét lett. Azt tudta, hogy túlhajszolta magát egész nap bent a munkahelyén, illetve most idehaza is, Spartan a S.H.I.E.L.D. és minden, még Halla és Einar ügye is. Megdörzsölte a homlokát miközben felkászálódott a földről, megszédült egy kicsit újra. Lehetséges, hogy nem ártana, hogy egyen is valamit, meg lepihenjen. Ezekkel a gondolatokkal indult felfele a lakásba és érkezett is meg.

Lassan végeztem mindennel, alig akartam elhinni, hogy hosszú évek után most úgy alakul, hogy elköltözünk innen ráadásul nem is magunk miatt. Épp néhány könyvet tettem be az egyik dobozba, amikor furcsa borzongás futott rajtam végig. Csaknem Jon jött máris vissza? Vagyis azt sem tudom, hogy mikor ment el, annyira elfoglalt a pakolás. Mintha sustorgást is hallottam volna, készültem megfordulni, hogy megnézzem mi okozza ezt, de megszédültem. Meg kellett kapaszkodnom, hogy ne essek el. Csupán másodpercekig tartott, utána már teljesen jól éreztem magam, hátra néztem és semmit sem láttam. Csupán képzelődtem volna? Lehetséges... Jon pedig ekkor ért fel, nem látszott úgy, mint aki jól van, igaz én sem mondhattam el magamról. És ekkor megdermedtem egy pillanatra, rosszullét csak így a nap közepén? Főleg azok után, hogy... Azt hiszem, hogy nem ártana, majd ha útba ejteném a közelben levő drogériát...
– Jól vagy? – kérdezte a férfi fáradtan.
– Igen, csak megszédültem egy kicsit – mondtam. – És te, nem tűnsz túl...
– Csak fáradtság és éhes vagyok – legyintett. – Pihenjünk egy kicsit, ezt később is be lehet fejezni...
Jó két-három órányi pihenés múlva, ha addig nem történt semmi sem láttak neki újra a pakolásnak és akkor már be is fejezték ezt.


#61 2010-05-05 12:11:11
Morsus
Másnapra minden készen áll. A délután komor egén szürkés felhők gyülekeznek, amitől ez a meleg tavaszi nap kellemesen hűvös szellővel rendelkezik. Két fekete autó érkezik meg és két napszeműveges ügynök csönget be. bemutatkozás után megkérdezik melyik csomagot vihetnék ők és mit tehetnek még értük. Kell e valamit még hozni vagy szeretnének e megállni valahol.
Mikor a válaszok megvannak beülnek a kocsiba és ameddig a másikba pakolnak a sofőr feléjük fordul.
- Nem baj ha szól a rádió?


#62 2010-05-05 13:21:33
Thorhalla
Másnap viszonylag borús napra ébredtek a korábbival ellentétben. Kicsivel délután érkeztek meg a S.H.I.E.L.D. ügynökei a lakáshoz, ahol a rövid hivatalos köszönés és formalitások után az ügynökök is kaptak bőröndöt, ládákat és dobozokat, hogy mit kell levinni a kocsihoz. Mivel Spartannal megegyeztek, így Olaf is velük tartott, neki csak a hivatalos verziót mondták el, a két Asgardit egyelőre, nem akarták szegény öreg svédet ezzel is sokkolni. Csak az egyik kocsiba mentek a felszerelések, amiket vittek a S.H.I.E.L.D.-hez, a másikba pedig ők szálltak be.
– Nyugodtan bekapcsolva hagyhatja – mondta Miller a sofőrnek.
Nem igazán zavarta egyikkőjüket sem, ha az bekapcsolva maradt, majd a legfontosabb kérdések úgyis csak a S.H.I.E.L.D. központban az eligazítás után fognak felmerülni, addig is legalább lesz még néhány szabad perce a párosnak, hogy ezt az egészet megemésszék, mert az biztos, hogy az új életük még csak ezek után kezdődik és közel sem lesz olyan egyszerű és könnyű, mint az eddigi...


#63 2010-05-06 16:10:39
Morsus
/Még nem /

Az autó elindul, de lassan halad.
- Az egész váéros megvan akadva valami balhé volt bronxban.
Mondja a sofőr kedvesen és Millerék meghallják a rádiót:
- Minden egységnek! Minden egységnek! A mutáns terrorista Magneto és feldühödött mutánsok támadták meg a tüntetőket! ismétlem, Magneto támadott meg embereket! Azonnali segítségre van szükségünk!
A sofőr felhúzza a Milleréket elválasztó üveget jelzésképpen.

/Most mehetsz az egyetemhez /


#64 2010-05-06 16:38:27
Thorhalla
Mint kiderült nem fognak tudni rendesen haladni, mert dugók voltak a városban. Hamarosan a rádióban meg is hallották, hogy miért. Magneto támadott ártatlan emberekre. Miller idegesen nézett fel, ő maga tökéletesen tisztában volt vele, hogy ez mit jelentett és ki volt Magneto. Egy mutáns terrorista, aki mindenáron a mutánsokat akarta előtérbe juttatni az emberekkel szemben. Mikor felhúzta a sofőr a falat maga és a hátul utazók között Miller és Smith egymásra néztek, mind a ketten tudták, hogy mit kell tenniük ebben a percben. Mind a ketten emberek voltak és ők maguk nem segíthettek. De ott voltak még ketten, akik igen. Jon előrehajolt és előrekopogott a sofőrnek, FBI ügynökként amúgy is kötelessége lett volna ez, friss S.H.I.E.L.D. ügynökként pedig főleg.
– Vigyen oda minket – mondta a sofőrnek. – Két sarokkal korábban tegyen ki minket, utána mi megyünk majd a S.H.I.E.L.D. központba.
Így az egyetem felé vették az irányt, hogy ők maguk is segíthessenek megfékezni a mutánsokat.

//Folytatás: A New York-i Columbia Egyetem//