Erdő

A topic régi helye

Az új várostól nem messze, olyan két kilométerre található az erdő, ami már most is igen sok titkot rejt. Ezen erdő szélén lakik többek között a Howlett család, illetve ebben az erdőben vált Amerika kapitány fia is Madárijesztővé.



A topic régi helye

#2 2009-11-23 10:20:06
Thorhalla
Már jócskán délutánra járt az idő, amikor mindenki megkapta, megtalálta a levelet, amit neki és a családjának címeztek. Igazából semmilyen meglepő dolgot nem tartalmazott, hiszen igazából szinte mindenki várta már ezen eseményt és tudták, hogy miről is híres az a nap, amelyiket írták. Ez volt ugyanis a nap, amikor pontosan 25 évvel korábban az összes személy, aki a bolygóra került összefogott egymással és győzelmet aratott Thanos és Vérontó felett, illetve az Asgardiaknak ez a nap egy huszonöt éves házassági évforduló ünnepe is volt. A levél mindenkinek angolul szólt, Thordin, Laaksonen és Vutha családjának két nyelvű, Asgardi és angol nyelven szólt a levél, míg az Asgardi személyeknek, családoknak pedig csak azon a nyelven íródott. A levél készítője mostanra nem volt meglepetés, mint az előző négy évben is, most is Freydis Einardottir volt az, aki vette a fáradtságot ahhoz, hogy személyesen írja meg minden egyes családnak és személynek a meghívót, már akik fontosak voltak és együtt harcoltak az első sorban annak idején. Minden más mezei polgár család sokszorosított meghívót kapott.

„Kedves …(mindenkinek a saját családjának neve)
Ezúttal szeretnélek meghívni a ma este 8kor, a sportpályán kezdődő ünnepségre és megemlékezésre, amit szeretteink, barátaink, elesett bajtársaink és az itt tartózkodásunk emlékére, az összefogás és bajtársiasság miatt rendezünk. Mindenkit szeretettel várunk, mint minden évben, étel, ital, jó kedv, zene és mulattság vár minden érdeklődőt. Éjfélkor pedig a megszokott tűzijáték.

Üdvözlettel,
Freydis Einardottir

Ui.: Szép csillagos és viharmentes este lesz, ezt én garantálom!”

Mire mindenki végzett a levélolvasással, körübelül annyi idejük van, hogy elkészüljenek és induljanak a helyszínre, hogy ne késsenek el. A szülők számára szinte mindenhol ez minden évben, így nem nézik el a gyermekeknek, hogyha nem akarnak menni.

#3 2009-11-23 16:38:40
Tao
...Bithur, a hatalmas, kétpofájú farkas vonyított az ég felé, de ezen az éjjelen nem voltak csillagok, sem más égitest látható, sötét, sűrű felhők borították az eget, így Bithur is jobb belátásra tért. Kettőt még vakkantott, aztán megfordult a szél, és különös szagot hozott orrába. Többször utána szaglászott, hogy egész biztos jól érzi-e ezt az ismeretlen mintát, aztán felemelt fejekkel fordult meg, és sétált le a szirtről. A közeli bokorban ülve letöröltem homlokomról a verítéket, és hálás voltam, amiért a csali hús szagát hozta el a változó szél, és nem az enyémet. A szél már csak ilyen, amikor a leginkább kell a segítsége, akkor megforgatják a Hatalmas Malmot, és minden jóra fordul. A szél nem szokott bántani, csak zavarni, piszkálni, a szemedbe fújni, mikor hegyre mászol, de a követ nem forgatja ki a kezed alól. A szél alapjában véve jó indulatú, mármint velem, mert Bithurra semmi jó nem várt ezen az éjjelen...
Léptek. Halk, egyenletes zihálás, valaki, akit kifáraszt a túra, és két lába van. Nem kell ijedten felkapnom a fejem, hogy tudjam, valaki a városból jött kirándulni. Leteszem a tollat, és a tintás üveg kupakját szorosan lezárom, a vastag, bőrkötésű könyv soron következő lapját finomam megfújom, hogy megszáradjon rajta az utolsó szó is, aztán becsukom a könyvet. Csak ezután nézek fel, és látom meg Freydist, aki kicsit nézelődik, mintha azt szemlélné, hogy milyen helyen lakom. Nem mond sokat, én sem mondok sokat, ad egy levelet, és elbúcsúzik. A levelet kibontatlanul teszem a földre, aztán pakolni kezdek. Pontosan tudom mi van a levélben, bár az meglepett, hogy Freydis hozta el. Régen nem így mentek a dolgok, és ezek az apró változások azok, amik érzetetik velem, milyen sokáig is voltam távol, és milyen sok idő kellhet, hogy újra úgy érezzem, ők a barátaim, a családom és az otthonom. Talán nem lesz elég időm kivárni. Miután elpakoltam a könyvet, a tollat és a tintát az oldaltáskámba, vállamra veszem azt. Egy kékes, fürtös gyümölcsöt szakítok a közeli bokorról, és azt majszolva veszem kezembe a levelet ismét. Kibontom, elolvasom, a levél sem mond sokat, de sohasem mondott. Akár szóban is elmondhatta volna, mit szeretne. Ez csak formaság. Az írás emlék, nem csak információ, de itt nem az eseményről akarunk megemlékezni, hisz maga az esemény egy megemlékezés. Mi arra az eseményre akarunk emlékezni, amiért most egy másik esemény keretében összegyűlünk. Mi. Ők. És én. Vajon kell erre emlékeznünk? Vajon ez is egy olyan történet, aminek szentelhetnének egy fejezetet? Ebben a könyvben semmiképp sem. Ez a könyv a helyről szól, a történet viszont rólunk. A szüleinkről. Eldobom a gyümölcs szárát, megtörlöm a számat, és útra indulok. Remélem, alkalomhoz illőnek találják majd az öltözékemet, bár a fehér posztóing, és a vászonnadrág saruval nem épp ünnepi ruha. De ezeknek történetük van, akárcsak a táskának, és a könyv borítójának. És amúgy sincs más ruhám.

#4 2009-11-23 21:36:03
Serena Davidson
Kora délután volt, mire végre hazacsámborogtunk apámmal az erdőből, beismerem anyu ebédjének illata is közrejátszott, hogy elődugjuk a képünket. Apu kiszagolta, hogy lassan készen van, így befejeztük már az edzést. Mire hazaértünk egy levél várt minket, vagyis engem Freydis küldte, hozta, miegyebek. Már megint egy ünnepség? Miért kell ezeket a borzalmakat minden egyes évben megrendezni, annyira feleslegesek. Morogtam kellően hangosan, mire apámtól kaptam egy játékos nyaklevest és közben ő is valami olyasmit morgott: ”Abbahagyhatnád a folyamatos morgást pubi!”. valahogyan éreztem, hogy neki is olyan sok kedve van ehhez az egészhez, mit nekem. Egyedül anyu volt az, aki végül lelkesedett, de ő találkozhat végre az ismerőseivel. Gyorsan megebédeltem, majd fürödtem és átöltöztem és már rohantam is a város felé, hogy már előttük odaérjek, ők úgyis pontosan fognak jönni, de addig én hátha találkozhatok néhány ismerősömmel és hátha sikerül végül ellógni ezt a borzalmasan unalmasnak ígérkező ünnepséget. Még gyorsan elbúcsúztam kettejüktől, hogy majd ott találkozunk és igen, elmegyek… morogtam tovább, hogy még esélyt sem adnak arra, hogy lógjak. Végül futva hagytam ott a családi házat, hogy a város felé vegyem az irányt.

//Folytatás: Város//