Avalon

Másvilág (Otherworld), avagy Avalon szigete, egy a Földdel párhuzamos dimenzió, ami pontosan úgy néz ki, mint Nagy Britannia. Ezen a helyen található manapság Arthur király sírja is és minden olyan mítikus dolog, amit annak idején az Arthur mondakörből ismerni lehet. Avalon az otthona a tündéreknek és egyéb mítikus lényeknek, mik egykor Albionban megtalálhatóak voltak. Ebben a dimenzióban él Merlin is a legendák szerint, akárcsak a Tó Hölgye és minden kelta istenség.

- Rendben, Liz!
Nem akartam tiszteletlen lenni és rögtön becézgetni. Tisztelem annyira, hogy ha ő így kéri, így hívom. Tetszik neki, hogy hasonlóan gondolkodunk, úgy látom. Büszke nő, büszke katona, harcos. Ő sem bújna el, ha így járna.
- Az enyém is jó fegyver. Ha a mágikus részét aktiválom, a fémet is átvágja. De anélkül is jó. Az energia itt sokkal fejlettebb, lehet, hogy jól jönne nekem is egy hasonló.
Megnézem, hogy Liz fegyvere olyan volt-e, hogy a sugarat előhívta és elzárta vagy más típusú. Nem félek az újítástól. A fegyvereket mindig fejleszteni kell és itt nem kalapálnak, hanem gyártják. Ha még mágikus erőt is szereznék rá, még jobb lehetne. Egy jó tiani fegyver! Vagy avaloni.
- Pegazus, gyere!
Megveregetem a fehér lovam hátát, mellé állok és mehetünk. Remélem, most nem fogok hányni. Nem akarok. Megpróbálok erős maradni. Az előbb úgyis sok kijött. Körbenézek és úgy látom, ez egy valóra vált álom. Igyekszek mindent felidézni, amit tudok a helyről. Nem turistaként jöttem, komolyabb céllal, de egy picit azért időznék a nézelődéssel. Utána Liz mutathatja az utat és Pegazussal is mehetünk, ha még messze van. Ez esetben felülök és őt is felsegítem.

Ez a kard pont olyan, mint abban a réges-régi filmben a jedi-lovagoké. Nálunk is használtak valami hasonlót, de nem pont ilyet.
- Köszönöm!
Még jobb fegyverem lesz. Az előzőt sem hagynám el. Lehet, hogy ki kéne tanulnom a kétkardos harcot. Az nem egyszerű. Ismertem a vilkágunkban olyan lovagot, ki így küzdött. Évekig tanulta.
A lovamat hagyom, hogy újra eltűnjön. Itt nem vagyunk veszélyben. Az erkélyről már hamar beérünk. Megtisztelő és döbbenetes, hogy ide kerltem. Gyönyörű az épület! Ha arra gondolok, hogy Merlinnel is összefuthatok, katona létemre megborzongok. Ő olyan hatalmat képvisel, amiről még a vezetőnk is csak álmodott. A Britannia Hadtest is felettünk áll, sokkal erősebb, hatalmasabb az én világom királyi testőrségénél. Kihúzom magam és állok a feladat elé.
- Ez a rész érintetlen, ugye? Nem ezen át ment a gonosz mágus?
Ha mégis, helyreállíthatták azóta. Nem hiszem, hogy eddig eljutott. Ilyen hatalommal szemben ki állna meg? A tisztelet környez, ahogy itt járok.
A nagy terem csodálatos, díszekkel teli és népekkel teli. Körbe nézek és mosoly ül ki az arcomra. Hosszú idő után az első. Mulatság van! Én nem szállok be, nem azért jöttem. Fontos dolgom van és nem baj, ha mások nem tudják. Mulassanak csak, nem kell mindenkinek velem foglakoznia!
- Lady Roma, fogadja legmélyebb hódolatomat! - köszöntöm a nőt, akit ismerek a mi világunkból.
Letérdelek és sisakomat leveszem, fejemet meghajtom, utána nézek fel rá.
- Ön ugyanolyan méltóságteljes és gyönyörű, akár az én világomban. Mondja, mit tehetek?

- Igen, de először az én világomba ment át a sötétmágus. Utána érkeztek az orvgyilkosok. Ha nem innen, az jó.
Hamar túl teszem magam ezen a kérdésen. Liz azt mondja, még messze vagyunk a térkaputól. Avalonban azért óriási hatalom van, ide bizonyosan nem egyszerű eljutni. Igaz, a mi világunkról is ezt hittük. Mindig van egy nagyobb hatalom, idő kérdése, mikor jön el.
Ez az ünnepség nem is annyira ünnepség, csak jól érzik magukat az emberek és egyéb lények. Érdekes hallgatni őket. Rám is átragad a jó hangulat, pedig az előbb még az életemért menekültem.
Ő? A legenda itt van, él és akivel beszélget, azzal kell nekem is beszélnem! Megdöbbentő, hogy miket látok, amióta átestem azon a kapun.
- Így van, John Whitman, a Kék Lovag, szolgálatára!
Párszor a háta mögé nézek, a királyra. Hű! Nem akarok tiszteletlen lenni, figyelmem újra Lady Romáé.
- Rendben.
Egy picit várok, átgondolom, hogy mi lehet még fontos.
- Még az én világommal kezdem. Kaptunk egy jelzést, hogy a palota védelmét egy ismeretlen erő akarja áttörni. Mágusokkal mentünk oda a lovagi testülettel, ami nálunk a királyi testőrség. Apám volt a vezetője és a testvéreimmel együtt ott szolgáltunk, különböző színekben.
Egy pillanatra megállok. Liz elmondta, mi volt azóta, ígya múlt idő áll, de azt még nem tudom, mi van a családommal és ez aggaszt. Folytatom, nem leszek türelmetlen. Maga Lady Roma áll előttem, tisztelettel beszélek vele.
- Egy narancsságra gömb állt az égen. A lovainkkal oda repültünk, de villámok csapódtak ki, megtizedeltek minket. Csak mi, Whitmanék maradtunk. Egy arc jelent meg a gömbben és azt mondta, új kézbe kerül a hatalom. A királyunkat zsarnoknak nevezte és azt mondta, minket megöl. Akkor láttam meg egész sok Földet a szájában, mikor kinyitotta. Összekötötte valahogyan a világokat. Támadásba lendültünk, vágtuk az energiahullámokat, amiken át kellett törni. Haladtunk, nem volt reménytelen a küzdelem. Nem tudom, a mágusaink mit csináltak közben, lehet, hogy ők gyengítették meg. Erősítés is jött, az ország többi részéből. A gömb kezdett bezárulni, de előtte még azt mondta az arc, hogy "Nem végeztünk, lovagok" Fújt egy nagyot és csak én tudtam kikerülni. Nem akartam elengedni az ellenséget, nem akartam hagyni, hogy elmeneküljön. Belovagoltam a résen, ami még volt. Belülről láttam, hogy a sok Föld olyan volt, mint egy fogsor, összekapcsolva, szorosan. Mind más volt, de hasonló. Robbanás történt és már ezen a világon ébredtem Tian utcáin. Még izzott a kardom és velem volt a lovam. Utólag derült ki, hogy belső vérzésem is volt a külső sebeken kívül. Rákot is diagnosztizáltak. Egy Zhuge Meili nevű nagyon jószívű gyógyító kezelt ki nagyjából és tengeralattjáróval jöhettem el a szigetéről a fővárosba. Ott kaptam regeneráló szérumot, ami teljesen meggyógyított. A tanácsnak is elmondtam mindezt. Egy Wang nevű, papi ruhába öltözött ember, gondolom szerzetes kísért engem. És egy android, egy női kinézetű android. Kaptam egy szobát ott és azt mondták, szólni fognak, ha tudnak valamit. Aludtam egy nagyot, kiadósat ettem és elmentem a helyi múzeumbe a késői középkor kiállítására. Néztem a fegyvereket, pár korabeli ruhát fel is próbáltam. Csodálatos volt! Ettem is a múzeum éttermében. Utána megjelent Liz...Elizabeth Iveagh...
Az úrnő előtt nem illendő így szólítanom. Nem lett volna az. A lovagnőre nézek, utána vissza Romára.
- Azt mondta, menni kell, mert vadásznak rám. Megjelentek és nem is volt kérdés. Rakétavetőjük is volt, nem csak közelharci fegyver. Pegazussal tudtunk elmenekülni, a hölgy hárította a lövéseket és teleportált.
Megállok, lenézek a cipőmre. A gyomrom görcsbe áll egy gondolattól.
- Kihagytam, hogy beszéltem Zhuge Meilivel, miután a tanácsnál végeztem. Elmondtam neki, hol vagyok és megbeszéltük, hogy jövő héten feljön a városba, akkor találkozunk.
Arra gondolni, hogy a gyógyító maga volt az ördög és eljátszotta, hogy segítene, ijesztő. Nem, annak semmi értelme nem lett volna. Ha átjöttek ugyanoda, ahova én és őt találták, megzsarolhatták, hogy mondja el. Ez valószínűbb. Mi lehet vele? Már érte is aggódom.
- Mondja, a családom életben van? Megmenekültek? Nagy vonalakban már hallottam, hogy puccs volt, de hogy zajlott pontosan és most mi van ott? Mit tehetek?
Reményt várok, úgy szól a hangom, de arra is felkészültem, hogy én lettem az utolsó Whitman. Ha így van, nem nyugszom, amíg a mágust le nem fejezem egyszer.

Megnyugtató, hogy nem maradtam le semmiről. Lady Roma olyan türelmes, mint amilyennek a végtelen életáeket képzelzük. Remélem, hogy örökké élni fog, amint élt nagyon régóta, nagyon régen óta. Amit mond, arra nagyon is figyelek.
- Fájdalom. Beszélő név.
Nem ismerem. Talán más lehetett a neve, ha minket is elért. A Brittania Hadtestben akadtak renegát tagok? Döbbenetes. Nincs nagy hatalmuk, ez jó. Zugehével kapcsolatban csak jót mond. Nem áruló.
- Élnek! Hála mindenek istenének.
A lovagok többsége halott, én vagyok a kivétel és még talán néhányan. Nekem kéne tudnom ezt? Ki lehetett a gonosz mágus?
- Nem ismertem fel. Nagyon gonosz lehet, hogy világokat kapcsolna össze és pusztítana el. Ha kegyed tudna bármit segíteni, bármit megtennék. A lekötelezettje vagyok.

Zacharias Morsus! Ő vezeti a tiani tanácsot, nagyon öreg és bölcs, jó indulatú. Egy másik világban belőlem is van egy gonosz verzió? Rossz belegondolni.
- Apokalipszist mi is ismertük. Ha legalább olyan gonosz, a világa milyen lehet? Mindegy is, jó, hogy legyőzték Fájdalmat.
Lady Roma nagyon együttérző. A legnagyobb tiszteletem az övé. Hű, ha ezt elmesélhetem, hogy találkoztam vele! Csak legyen kinek elmesélni, találjam meg a családomat!
- Nem igazán tudom elmondani, de ha látnám azt az arcot újra, felismerném.
Próbálom megerőltetni magam picit. A művészek sokkal jobbak az ilyen leírásokban. Vagy a rendőrségen a rajzolók. Na jó, lássuk csak...
- Csak arcot láttam. Haja nem volt, nem láttam lelógó tincseket. Se bajuszt, se szakállat. A fogazata teljesen szabályos volt, hibátlan. Az kötötte össze ugye a világokat, de egyszerre fogak is voltak. Nem tudom máshogy elmagyarázni. Fehérek és rendes formájúak, maga a fogsor is. A szemei...a szemei narancssárgán világítottak, mint a gömb. Nagyon mély hangja volt. Azt hiszem, ennyit tudok mondani.
Elég furcsa forma volt az, amiben láttam az illetőt. Nem is az volt a lényeg, hogy jól megnézzem, hanem, hogy legyőzzük, együtt. Próbálkozok, de több most nem megy. Azt sem tudom megmondani, hogyan kezdjünk hozzá. Sokat vesztettem a tudásomból, ahogyan ide átjöttem. A mágia nagy része elveszett. Eszembe jut még egy aggasztó gondolat.
- A tiani tanácsban ugye nem fordulhat elő, ami Morsus mesterrel történt Apokalipszis világában? Nagyon kedvesek voltak, biztosítottak, hogy segítenek és hogy ha nem akarok nekik ártani, akkor ők sem nekem. Ugye nem tudnak arról, hogy köztük lenne bárki, aki hasonlókat akar?
Mert ha igen, mindent tudtak. Én bízom bennük, csalódás lenne, ha megtudnám, hogy áruló van közöttük. Lehetséges, de akkor nagyon nem vettem észre valamit. Tisztességes embereknek láttam őket, Fenget is, Zhugét is, aki biztonságban lesz.

Én szeretem a mutánsokat is, semmi bajom velük, de ne uralkodjanak! Mi sem uralkodunk felettük. Nem szeretném azt a világot, az bizonyos.
Elmondom, amit tudok. Nem sok, ezért Lady Roma csak a szemeknél figyel fel. Megnyugtató, hogy a tanács felől nem kell agódnom. Ennek a nagy hatalmú nőnek el tudom hinni, amit mond. Kíváncsian várom, kit ismert fel a narancssárga szemekkel. Arra is gondoltam, hogy csak átmenetileg világítottak úgy és akkor nem jutottunk előre.
- Egy másik mágikus világ! Ennek a Cesare-nak mi köze van Morsushoz? Zacharias Morsushoz?
Gondolom, az ittenihez semmi. Érdekes név, minden van benne, a világ minden tájáról van benne egy pici. Mintha úgy vette volna fel, hogy mindent akarna és végül nem érte be a saját világával. A képet látva meg feszülök.
- Ő az. Kérem, mondja meg, mit tehetek? Milyen hadsereget indíthatunk ellene? Ott akarok lenni - mondom határozottan, mert addig nem nyugszom, amíg ezzel a lénnyel nem számolunk le.
Az árulókkal sem bánunk kegyesen, ilyen gyilkosokkal egyáltalán nem. Nem élhet. A családom nincs biztonságban, amíg ez a mágus él.

Hogy másik világ Morsusához mi köze van, az pedig egyáltalán nem visz engem előre, mivel másik vilgoket nem is ismerek a sajátomon kívül. Még ezt sem ismerem, Avalont pedig csak legendákból. Jó itt egyébként, de tudom, hogy nem maradhatok.
- Rákuniverzum? Rák, mint a betegség?
Nekem volt olyanom, nemrég gyógyítottak ki belőle. Egy univerzum, ami úgy akar terjeszkedni és Avalon is fél tőle, az nagyon rosszul hangzik. Én megértem Lady Romát, hogy védi a világát. A mi világunk is erős! Meg kell tudnia védeni magát. Az aggaszt, hogy én mit tehetek.
- Annak nem szabad megtörténnie - biztosítom az úrnőt, hogy én sem ezt akarom.
- Rendben, azt köszönettel veszem, ha leírja Cesaret!
Közben a szemeimen láthatja, hogy folyamatosan gondolkozom, honnan tudok segítséget kérni majd. Bármelyik világon előállok ezzel, ugyanezt fogják mondani. Miért kockáztassák a világukat egy másikért. Nem! Kell lennie olyan világnak, ami felfogja, hogy előbb-utóbb őt is elérné a sötét mágus. H Lady Roma befejezte, akkor kérdezem meg.
- Van olyan világ, amit a Rákuniverzum még nem támadott meg?

Hátborzongató ebbe belegondolni.
- Az Ősöregek nélkül jó lehetne egy világ, ahmiben senki nem hal meg. Ezeket nem lehet el űzni?
Nem ismerem őket, az én világomban csak nagyon idős embereket hívtunk így. Ez valami más lehet. A halálistenségek megöléséhez valami elképesztő hatalom kellhet. Katona vagyok, de ez engem i megijeszt. Világokat meghódítani és a szenvedésbe lökni? Nem engedhetem, megértem Lady Romát, hogy ő sem engedheti. Én is ezt tenném a helyében. Követem, ahogy a könyvtárba hív. Csodálatos ez a világ, szívesen töltenék itt több időt, ha még lenne. Sürgetnek a dolgaim.
- Azt a mindenit! Itt minden világról vannak információk, ugye? Bámulatos!
Lenyűgöző a helyiség mérete is. Arra gondolok, mi mindent lehet innen meg tudni. Még katonaként is érdekes, nem kelle tudósnak lenni hozzá. Meg nézem, amit az úrnő elő hív.
Thorhalla. Őt ismerem a múltból. Ellentmondásos személyiség volt, hol megmentett embereket, hol ártott nekik. Mintha kettő lett volna belőle, a mi világunkban. Az ottani Morsus meghalt.
- Gunnhild dicső és hősies harcosnő volt, ahogy én ismerem. Róla mit tudunk még?
Ha alternatív alak, egész más is lehet és egész más világról is beszélünk. Egy hatalmas lény, egy isten. Mit teehetek ellene? Elpusztíthatatlan. Sóhajtok, mikor ezt olvasom. A madárszerű lények világába fészkelte be magát. Az jó hír, hogy megölette a mágiahasználókat. Azért jó hír, mert ezek szerint fél tőlük, azaz van ellene esélyem. Telepaták, aha.
- Exiles csapat! Ők kik? Együtt működhettek vele? Vagy van esélyem a segítségüket kérni?
Jó lenne.

Én egyszerű halandó vagyok, nem tudós, nem mindent látó nagy hatalmú. Gondoltam, jó lehet, hogy nem kell a végső elmúlástól tartani. Lady Romát nem kérdőjelezem meg, el hiszem, hogy pontosan látja, mi jó és mi nem. Tisztelettel hallgatom, akkor is, amikor a könyvtárról és Gunnhildről beszél. Elolvasom, ami érdekel ezzel kapcsolatban. Lady Roma végtelenül türelmes és pedig végtelenül hálás vagyok, hogy találkozhattam vele és hogy segítséget kapok tőle. Ez olyan, amit majd az unokáimnak is mesélek, ha a katonaélet meg engedi, hogy majd lássam őket.
- Ezek picit megfoghatatlan dolgok számomra, de próbálom meg érteni. Cesare valahogy kihasználta őket vagy el vette az erejüket és úgy indulhatott el, hogy meghódítsa a világokat, ha jól értem. Mivel a realitásoknak nem tesz jót a munkája, előbb vagy utóbb az Időbrókerek is be fognak avatkozni, nem?
Nem igaz, hogy semmit nem segítettek az információk. Még több kell. Gunnhildről, a shi'ar birodalomról és az Exilesról is akarok olvasni. Ha mindenen túl vagyok, akkor csapok az oldalamra.
- Lady Roma! Hálásan köszönöm a segítségét és remélem, hogy egy napon tudhatom viszonozni valahogyan! A tiani vezetőséggel meg oszthatom mindezt? Mint mágiahasználók, talán segíthetnek Cesare ellen.
Ezt szeretném. Utána pedig ha van rá lehetőségem és nyitnak nekem kaput, akkor megyek is vissza Tianba. Sürget az idő.