Kína (Tian)

2048. május 6., szerda




Tian – A repülő város, Tian szövetség

John remekül töltötte a napját, majd még az étkezést is, amikor úgy döntött, hogy hazaindul az androiddal a múzeum kijárata előtt a téren egy furcsa ruhájú nő vonta akaratlanul is magára a tekintetét.

a nő:

Néhány pillanattal később a nő is kiszúrta őt és el is indult John felé. Roppant ruganyos és gördülékeny mozgása volt, lerítt róla, hogy tapasztalt harcos. Amint megérkezett a fiatalember elé, nem is vesztegette a szót, hanem rögtön megszólalt.
- John Whitman, avagy, akit a saját világában csak Kék Lovagnak hívnak? – kérdezte.
Ha igenlő választ kap, akkor folytatja.
- Ezen esetben velem kell jönnie, a saját világából érkezett mágikus bérgyilkosok vannak a nyomában… sikeresen áttörték magukat a Csillagfény citadellán és kijutottak ebbe a világba.
Csillagfény citadelláról hallott már John, mítoszként csak ugyan, ez a hely állítólag egy Nexus volt a saját világában is, amit a Britannia Hadtest őrzött, átjárók voltak itt megtalálhatóak alternatív realitásokba. Úgy tűnt, hogy ez nem csak a saját világában volt létező dolog, hanem máshol is, így a monda/mítosz némileg megerősítésre talált.

2048. május 6., szerda




Tian – A repülő város, Tian szövetség

- Erre most nincs időnk! – szakította félbe a nő.
Idegesen tekintett körbe, majd hirtelen egy robbanásszerű hang hallatszott… John számára, mintha lelassult volna a világ. A nő valamit felkiáltott, majd lassított felvételként ugrott neki a férfinak és döntötte le a földre. Még az esés is lassított felvételszerű volt, így közben láthatta, mintha valami a levegőben elsiklott volna azon a helyen, ahol pillanatokkal korábban álltak, majd becsapódott. Ez már rendes időben történt és egy nagyobb robbanás rázta környéket. A felcsapó talajdarabok kissé megsebezték John testét, de ezek kisebb vágások voltak csak, amik pillanatok alatt abba is hagyták a vérzést.
- Lady Elisabeth Iveagh – mutatkozott be. – Az Euroforce tagja.
Régi angol grófi család volt az Iveagh, ez egyből beugrott Johnnak még ebben a helyzetben is.
- Brit királyi „Bosszú Angyalok” – tette még hozzá.
A holoneten már találkozhatott ezzel a csoporttal.
- A tanácsot késő értesíteni, el kell tűnnünk innen! – mondta a nő.
Közben már látható volt, hogy négy fekete könnyűpáncélos alak közelít feléjük négy irányból energiafegyverekkel a kezükben.

2048. május 6., szerda




Tian – A repülő város, Tian szövetség

- Nem én csináltam, azt hiszem, hogy kisebb sokkot kapott – mondta a nő.
Ebben valóban lehetett valami, mert a sérülések után érezhette John, hogy remeg és hideg veríték csurog végig a hátán, és az arcán, és rázza a hideg, annak ellenére, hogy meleg idő volt. Igaz azok után, ami az utóbbi napokban történt vele mindez annyira azért nem is volt meglepő, hogy ilyen állapotba került. Ahogyan körbenézett, hogy az androidot keresse meg is látta azt, vagyis egészen pontosan azt, ami maradt belőle. Nem sokkal John mögött lépett ki az épületből, így ő nem volt olyan szerencsés. Nagyjából a törzse volt az, ami egyben maradt, de a karjai, a feje, a lábai, azaz a végtagok teljesen összeroncsolódtak, leszakadtak. Már nem funkcionált működőképesen, lényegében meghalt az android.
A nő már nem válaszolt arra, amit John mondott, mert nem volt idő, előhúzott egy kardot, amin energiapenge jelent meg, azért is volt szükség erre, mert a négy merénylőből három elindult feléjük közelharci pengével, a negyedik pedig mesterlövészpuska szerűséggel kezdte becélozni őket. John a kisebb sokk ellenére is megtudta idézni a lovát, aki teljesen egészségesnek tűnt és könnyedén fel lehetett pattanni a hátára ezelőtt, hogy a közelharcosok megérkeztek volna. Miután a levegőbe emelkednek a lóval, akkor a következő gond áll fenn:
- A mesterlövész becélzott minket – mondta a nő. – Valamit ki kell találni, hogy ne szedjen le minket a levegőben…

2048. május 6., szerda




Tian – A repülő város, Tian szövetség

A lónak sikerült felemelkednie a földről a párossal, a lenti mesterlövész pedig azonnal tüzet is nyitott rájuk, nem akarta hagyni, hogy elszökjenek. John számított rá, így a pegazus cikkcakkban repült és közben Elisabeth is elővette a fegyverét. John elsőre csak egy markolatot látott, majd a nő aktiválta a pengét. Az színtiszta energiából állt és néhány a földröl jövő lövést még blokkolt is vele.

a penge:

Pegazus látott jó pár fedezéknek mondható helyet, bár ezek eléggé távol voltak, de el is indult továbbra is össze-vissza repülve azok irányába.
- Nem tudok helyet, de randomra kiteleportálhatunk! – mondta. – Most vagyok először Tianban!
Ezzel nem is várakozott sokat, hanem az alkarjára holografikusan egy kisebb panel és azon beütött gyorsan valamit. A következő pillanatban éles fény ölelte magához a párost és Pegazust, majd egy némi hányingerrel járó villanás – teleportálás – után egy gyönyörű vidéki helyen találta magát a társaság még mindig a levegőben. A levegő hideg és csípős volt, friss, alul felhők látszottak, egy hegy tetején levő falunál voltak, a stílus alapján még mindig Tianban.

a táj:

2048. május 6., szerda




Tian – A repülő város, Tian szövetség

A Pegazus leszállt az egyik helyen, közben John még hányt is egyet. Néhányan kipillantottak a házakból, mindannyian szerzetesek ruháját viselték, kopaszra borotvált fejük volt. Néhány pillanatnál tovább nem is törődtek a párossal és a lóval, hanem mentek tovább a dolgukra. Ami a párost illette, a leszállási helyükhöz közel voltak padok, amikre le lehetett ülni, vagy egy kút szélére. Amikor John elindulna az egyik épülethez, akkor a nő megállítja.
- Ez egy kolostor – mondta. – Ne zargassuk őket, nem tudnak követni, maradjunk kint… Miss vagyok csupán, nem házas. Nem tartozik köszönettel, parancsot teljesítettem.
Ha leülnek, akkor a nő kinyújtóztatja a tagjait, amíg John felteszi a kérdéseit és a kardját is elrakja. Mielőtt felelne még megrázta a fejét, gyorsan, nem sajnálkozva, sokkal inkább úgy, hogy fogalma sincs ilyesmiről. Mindezt a szavai is alátámasztották néhány pillanat múlva.
- Nem tudok ilyesmiről semmit sajnos – mondta. – Csak annyi információt kaptam, hogy önt veszély fenyegeti és óvjam meg. Amit még hallottam a feletteseimtől, hogy azért került ide, mert egy puccs történt a világában és a megbuktatták a királyt. A Lovagrend elbukott és egy új hatalom van születőben.
Itt elhallgatott, hogy feldolgozhassa a fiatal férfi a hallottakat, utána folytatta.
- Az eredeti parancsom része az is volt, hogy vigyem haza a saját világába, de útközben kaptam a további értesítést, hogy a Csillagfény citadellában az önök világába vezető kapu bezárult és nem tudom hazavinni egy egységgel, hogy segítsünk… de ez előtt még átjutott egy csoport orvgyilkos is, egy részükkel már találkozott. Ők minden túlélő Lovagra vadásznak, hogy kiirtsák teljesen a rendjüket…
Ismét csöndben maradt.
- Önön múlik, hogy mit szeretne ezek után – felelte. – Elrejthetem, vagy elvihetem Avalonba is…

2048. május 6., szerda




Tian – Szerzetesi falu, Tian szövetség

 - Liz, elég ennyi – javította ki megint a férfit a nő.
Utána figyelmesen hallgatta végig, hogy mit is mondott John, hogy a lovagok miatt túlélőket sejt, hogy mások is maradtak életben, nem csak ő maga. Arra határozottan bólintott, hogy nem akar a férfi rejtőzködni. Amennyi látszott az arcából úgy tűnt, hogy nagyjából erre a válaszra számított, révén ő maga is harcos volt, ahogyan John is.
- Ez különleges? – pillantott a fegyvere markolatára. – Sima egyszerű energiapenge, teljesen hétköznapi a világunkban, ha akarja, akkor akár magának is szerezhetünk.
Ahogyan az indulás került szóba, akkor Liz fel is pattant a padról, ahol eddig ült és újra a karjára kivetülő holografikus felületen táplált be valamit.
- Akkor elviszem Avalonba, hívja közelebb a lovát is, ez hasonlóan kellemetlen lesz, mint az, amivel ide jöttünk – figyelmeztette a férfit.
Most, mivel volt idejük, így kivárta, hogy a férfi felkészüljön és a ló is, ha pedig ez megtörtént, akkor egy villanás után kerültek a Csillagfény Citadellához.

//Elég, ha csak oda írsz.//

2048. május 6., szerda




Tian – A repülő város, Tian szövetség

A teleportálás után John észrevehette, hogy nem a fenti részen van a lebegő városban, hanem lent a téren, ahonnan korábban elmenekült. A múzeumtér pedig csatatérnek tűnt, több tucat holttest feküdt mindenfelé, több helyen füst látszott, robbanások okozta károk a növényekben, padlóban. Még mielőtt esélye lett volna, hogy összeszedje magát félig hátulról, félig oldalról egy hideg acélpenge, egy kard ért a torkához.
- Reméltem, hogy nem vagy olyan ostoba, mint az apád és nem jössz vissza – mondta egy férfi hang.
Egy roppant ismerős férfi hang, a saját világáról ismerte ezt a férfit, egy idős, egyenes és tisztességes ember volt, a király egyik tanácsadója, Lord William Kramer.

Lord William Kramer:

- Simán megúszhattad volna, eltűnsz és nem kerülsz elő, de nem… - folytatta. – Sajnálom, hogy ezt kell tennem Kék Lovag.
Ezzel kissé előrébb emelte a kardot, majd igyekezett egy gyors mozdulattal lecsapni John fejét a helyéről.

2048. május 6., szerda




Tian – A repülő város, Tian szövetség

 - A helyzet igencsak megváltozott odahaza az elmúlt 10 évben, amióta nem járt otthon – mondta a férfi.
A támadást megindította, de John sem szándékozott megadni magát, nem sikerült ugyan a kardot kiütnie a másik kezéből, kellően gyakorlott volt az öreg ahhoz, hogy ez ne történhessen meg, de a támadást megakasztotta. Ahogyan John mozdult szembekerült a másikkal és valóban láthatta, hogy legalább tíz évvel idősebb, mint amennyi volt a legutolsó alkalommal, amikor látta. Akkor a férfi az ötvenes évei nagyon végén járt, most pedig közel lehetett a hetvenhez ezáltal. Ennek ellenére még mindig biztosan állt a vértjében és tartotta a kardját. Azonban egyelőre nem támadott újra, így John-nak sem volt feltétlen erre szüksége.
- Gyorsan és fájdalommentesen is végrehajthatjuk ezt – mondta. – Ha elfelejted a saját világodat, amit a botor tetteiddel pusztulásba sodornál, akkor életben maradhatsz. Ha azonban nem hagysz fel azzal, amit tenni akarsz, kénytelen leszek megölni téged, pedig nem áll szándékomban.
Most már a barátságosabb tegezésbe váltott át. Az utolsó kérdése pedig már-már kedvesnek hatott:
- A döntés csak rajtad áll egykori Kék Lovag.