William Davidson

Név: William „Bill” Davidson
Faj: ember
Nem: férfi
Jellem: mutáns-ellenes
Személyazonosság: időutazóként titkos
Születési hely és idő: 1867. augusztus 9. Coalville
Kor: 33
Család: -
Foglalkozás: munkanélküli
Testmagasság: 179cm
Testsúly: 80kg
Szemszín: sötétbarna
Haja színe: sötétbarna
Bőrszín: fehér
Különleges ismertetőjel: arca jobb oldalán két párhuzamos vágás
Egészségi állapot: egészséges

Harminchárom éve születtem egy Coalville nevű kisváros közelében, Utahban. A szüleim egy néhány tucat emberből álló tanyát vezettek. Az élet olyan volt, mint a legtöbb nyugati territóriumban: az összes közeli államból beözönlött mindenféle törvényen kívüli csőcselék, amivel a seriff nem tudott lépést tartani, ezért az olyan tanyák, mint a miénk, magukra maradtak. Szerencsére a miénk nagyobb volt a szokásosnál és ez elrettentette a legtöbb banditát. Gyerekkorom a körülményekhez képest átlagos volt. Tizenéves koromban apám elkezdte tanításomat amibe hamarosan a lőni tanulás is beletartozott, amiben elég jó voltam. A következő néhány év eseménytelen volt, megtanultam bánni az állatokkal és elvégezni a munkát a tanya körül, de mindig több izgalomra vágytam, amit végül meg is kaptam huszonkét éves koromban. Épp a csordát tereltük vissza három segéddel, amikor feltűnt valami: nem látszódtak a házak. Amikor közelebb értünk, megláttuk az elszenesedett, néhány helyen még égő romokat, amik megmaradtak, majd két testet köztük, egymáson. Közelebb lovagolva felfedeztük, hogy az ismeretlen hátából egy vasvilla állt ki, amit az egyik volt farmer fogott. A mi házunk még a többinél is jobban le volt égve és a közepén körülbelül 10-20 elszenesedett hulla hevert. Amint beértem a testekhez, nyögéseket hallottam a romok másik oldaláról. Odamentem és egy ismeretlen férfit találtam vértócsában, egy pisztoly mellett heverni. Rövid faggatás után elárulta, hogy néhány túszt elvittek az egyik közeli szellemvárosba, ahol ez a banda épp táborozott. Elmondtam a három segédnek, hogy mit tudtam meg, és hogy odamegyek, mivel a seriffre nem számíthattunk, mire ketten jelentkeztek, hogy velem jönnek. Visszamentem a romhoz és megkerestem a padlóban a rejtett rekeszt, amiben apám két extra .45-ös revolvert tárolt. Felcsatoltam őket, majd a két segéddel együtt ellovagoltunk a megadott irányba. Néhány óra múlva megérkeztünk a néhai Grafton közelébe, ami ekkor már csak egy szellemváros volt. A várostól nem messze leszálltunk a lovainkról, majd hála néhány nagyobb sziklának és egy kis erdőnek a városhoz osontunk észrevétlenül, majd tovább a szalonhoz, ahonnan valamiféle ünneplés hangjai szivárogtak ki. Az ablakokon keresztül próbáltam kivenni, hogy melyik épületben tarthatják a túszokat, de a szalonon kívül mindegyik üresnek látszott. Gondolkodtam, hogy mit tudnék csinálni, amikor belovagolt három ember a városba. Döbbenten fedeztük fel, hogy a seriff és a két seriffhelyettes volt a három lovas. Kijött egy ember a szalonból, aki valamiféle vezetője lehetett a bandának. Váltott néhány szót a seriffel, majd átnyújtott egy köteg pénzt, mire az elindult kifelé a városból. De nem jutott messzire: egy durranás hallatszott és a homlokán megjelent egy lyuk. Leesett a lováról, felfedve a feje hátulját, ami virágként nyílt szét a lövéstől. Ezután záporozni kezdtek a lövések minden irányból és egy tucat ember lovagolt be két irányból a városba, menet közben lelőve az egyik seriffhelyettest. Válaszul a szalon ablakaiból elkezdtek lövöldözni a bandatagok. Megragadtam az alkalmat és berohantam a szalonba a hátsó bejáraton. Miután a földszinten nem találtam semmit, felrohantam az emeletre. Futás közben észre vett egy, aki az ablakból lövöldözött, de egy pillanatig habozott és ez elég volt, hogy kintről fél tucat lövés eltalálja, mire földet ért. Benyitottam az első fenti szobába és megtaláltam a túszokat és köztük a szüleimet. Egy gerendáról lógva. Valaki épp az utolsó túszt húzta fel egy gerendára. Amint meglátott, megpróbálta előrántani a pisztolyát, mire feltűnt neki, hogy az a mellette lévő széken fekszik. Előhúztam mindkét pisztolyomat, mire felkapta a sajátját, de csak a falat találta el mellettem. Amint lelőttem, a banda vezére hátrált be a szobába, lövöldözve a folyosón közeledőkre. Amint beljebb hátrált a pisztolyom markolatával hátulról leütöttem, majd gyorsan elvágtam a foglyokat tartó köteleket. Megfogtam egy kötelet és a bandavezér nyakába tettem. Ekkor ért be a támadó csapat főnöke. Meglepődött, de amikor látta, hogy mire készülök, leengedte a fegyverét.
– Nem tudom, ki vagy, de ezt a bandát már hónapok óta üldöztük, de sose találtunk élő bandatagot, akit kivallathattunk volna, úgyhogy kösz, – mondta elvigyorodva – hogy elvezettél ide. Nem hétköznapi dolog karcolás nélkül elkapni egy ilyen banda vezérét. Magammal vihetlek, ha akarod, de addig is magadra hagylak, hadd szórakozz el vele. – Majd kiment. Megkötöztem a bandavezért és átdobtam a kötelet a gerendán. Megvártam, míg néhány perc múlva felébredt és rámutattam a holttestekre.
– Most megtudod milyen érzés. – mondtam, miközben elkezdtem húzni a kötelet. Amint abbahagyta a vergődést, kimentem és a két segéddel, akik időközben előtűntek, eltemettük a foglyokat. Amint végeztünk, odabólintottam a csapat vezetőjének, aki mint később kiderült egy Walton nevű alak volt, majd felültem a lovamra. Az elkövetkező 11 évben ezzel a bandával lovagoltam. Az első néhány évben Walton azt mondogatta, hogy csak más bandákra és bűnözőkre vadászunk, de hamarosan ez nem volt elég és egyik évben rávette a bandát egy bank kirablására, ami végül elég jól sikerült és egyre gyakrabban raboltunk ki bankokat. Senki se vallotta be, de a legtöbben élveztük a bankrablásokat. Ezekben az években én lettem a legjobb lövész Walton után a bandában, és hamarosan a jobbkeze is, majd néhány évvel később a banda vezére, miután egy rosszul választott bankban több fegyveres volt, mint ahogy számítottunk és Waltont lelőtték a banda egy részével együtt. Ezután meglapultunk és egy ideig nem raboltunk. Ekkor tanultam meg pókerezni, amihez hamarosan kifejlesztettem egy elég jó pókerarcot, amivel elég pénzt szereztem, hogy túléljem a következő évet, amíg lapultunk. Az utóbbi három év viszonylag eseménytelenül telt, a mai napig. Reggel leültem a pókerasztalhoz egy Oakley nevű kisvárosban, készen, hogy elnyerjem a három másik játékos pénzét, amikor hirtelen mintha valami felrobbant volna mögöttem, aztán körbevett a sötétség.

Szakértelmei: Jól bánik az állatokkal. Egy tizedmásodperc alatt elő tudja rántani, derékból célra tartani és tüzelni a revolverével. Jó pókerarc.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nem

Elfogadva.
Volt nálad némi apró, majd majd itt nagyjából 1300$-ért tudsz majd eladni műkincseseknek.
Adatlapot írj és mehetsz játszani.

Adatlap:

Név: William „Bill” Davidson
Lakás/Létesítmény: -
NJK: -
Foglalkozás: munkanélküli
Munkahely: -
Pénz: 550$
Bevétel/hét: 200$
Eszközök: -
Felszerelés/fegyverek: .45-ös Colt Peacemaker
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: -
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -

Felhasznált kreditek: 0
Fennmaradó kreditek: 4