Loki kastélya

Az eredeti helyszín

Asgard legsötétebb vidékein, a hegyek között áll egy hosszan lejtő völgy. Mély árnyéköböl nyúlik itt messze a hegyek közé. A túlsó oldalán, nem messze a völgyben áll magának a cselszövés istenének, Lokinak a kastélya. Körülötte minden sötét, föld és égbolt, de a kastély maga fénylik. Nem a holdfény árad belőle, sem a napfény, de még csak a csillagoké sem. Ez a fény még a beteg hold fényénél is halványabb, fel-felderengő, el-elhaló, mint a rothadás bűzös és undorító kipárolgása. Afféle „hullafény”, ami semmit meg nem világít. A falak és a kastély ablakai mint megannyi, a semmire, befelé tekintő fekete lyukak. Egy fehér híd vezet át a kastélyba, a sápadtan derengő út átível a völgyet középen kettéválasztó folyó medrén, majd tekervényesen halad tovább a kastély kapuja, a külső fal északi oldalán álló nagy, fénylő nyílás felé. A folyó két partján széles, sík rét húzódik, telis-teli sápadt, fehér virágokkal. Formájuk szörnyűséges, mint egy lidércnyomásos álom torzalakjaié, szaguk émelyítő hullabűz, a levegőt betölti általuk a bomlás szaga. A híd alatti vízből halálosan hideg pára száll fel.





Az eredeti helyszín

#2 2010-03-13 10:31:15
Thordin
Nem vitatkozok, és bemegyek a házba. Zyro, Lorna, és Manó... Még is mit csinálnak oda benn? Ahogy belépek a házba, igen hamar rá döbbenek arra, hogy ez nem egy egyszerű kis viskó. Több annál. Bizonyára mágiával van ellátva. De ez nem is meglepő, már amennyit Asgardról hallottam. Tényleg! Asgard! Most végre itt vagyok. Ahonnan egy részem származik. Remélem lesz majd időm körbe nézni. Igen hamar lehetőségem is lett rá...

Hirtelen volt, s nincs ami engem körül vesz. Egy teljesen más helyszínre kerülök. Cseppet sem bizalom gerjesztő. Beteges fény, és egy hatalmas kastély. Biztos, hogy nem Einar lakosztálya. Talán Thorhallaé, de ezt belőle sem igazán nézem ki. Még is mi ez a hely? Pillanatokig figyelme, majd észre veszem a hármast, akiket köszöntök.

-Sziasztok! Mit csináltatok? Hogy kerültünk ide?

Kérdem, és remélem meg tudják válaszolni. Közben kissé kellemetlen érzés fog el. Freydis magára maradt, és minket vár. Vissza kell jutnunk! Minél hamarabb! NEm tudom hogyan, és miként, de nem úgy tűnik, hogy abban a kastélyban választ kapnék rá. Vagy ha igen is, nem az az "otthon, édes otthon" jut róla eszembe, bizonyára a lakói sem átlagosak.

-Vissza kell jutnunk! Freydis egyedül van, és minket vár!


#3 2010-03-13 13:19:37
Tyler
//Előzmény:Asgard földjei-Tanya//

Lorna kicsit megijed ugyan, de nem akar ezért felszeletelni. Meghökkenek mikor azt mondja hogy azt hitte nem lehet bejönni. Aztán eszembe jut, hogy az ajtó talán csak belülről tűnt el, kívülről belehet jutni. Jó kis csapda ez az egész. Lorna után sétálok, próbálok nem arra gondolni hogy be vagyunk zárva ide, ajtó pedig közel s távol nincs semerre. Az ablakokon meg ne nézzünk ki, legalábbis Zyro szerint.
-Jobb ha kitaláljuk, hogy jutunk ki innen mert Freydis egyedül van kinn, a fickók meg már lassan ideérnek....-
Ekkor lép rá valamire Zyro, és egy dögletes szagú helyen találjuk magunkat.
-Irtó büdös van itt....-
Próbálom befogni az orrom, és a számon keresztül lélegezni. Undorító ez a hely, ki a fene tud ilyen helyen élni? Hirtelen Kaalhina is megjelenik, ki tudja, hogy honnan.
-Benne vagyunk a sza...kulimászban. És most mit csináljunk?-
Kérdezem tanácstalanul, miközben azt a baljóslatú kastélyszerűséget bámulom.


#4 2010-03-13 17:08:14
Tao
Nos, az ajtók nem adnak új támpontot, annál inkább valami sárgán világító varázsjel. Tudtam! Varázslat, jól gondoltam. A gond csak az, hogy ez nem segít hatástalanítani. Freydis kéne ide, ő az egyedüli asgardi köztünk, helyette egy másik hangot hallok, amikor szememet behunyva várom, hogy mi sül ki a sárgás fényből. Felismerem a hangot, egy másik asgardi, Kaalhina az. Kinyitom a szemem, és most közvetlen közelségből láthatom a korábban ablakon át figyelt rémületes tájat. Hullaszag, rothasztó, miazmás kipárolgás, mintha a halál maga lenne a föld. A hatalmas, rémületes palota a legkevésbé sem nyújt vonzó látképet, akárcsak a folyó, a híd vagy a virágos rét.
-Az, hogy Freydis vár, és nemsokára a házhoz érnek, a legkisebb gondunk jelenleg. Azt hiszem, találtunk egy térkaput - és sikerült eltévednünk Asgardon. Menjünk a palotához, ott talán találunk válaszokat. Te amúgy hogyan kerültél ide? - Fordulok Kaalhina felé, és közben undorodva indulok a virágok közt a fehér híd felé.


#5 2010-03-14 09:09:52
Serena Davidson
//Előzmény: Asgard földjei – Tanya//

Zyro jelent meg és tényleg úgy volt, ahogyan ő is mondta, az ő ajtója is eltűnt. Megvakartam a fejemet, nem szeretem az Asgardi hókuszpókuszt. Főleg azóta, hogy Thorhalla-nál is ezt láttuk. Hogyan képesek erre, vagyis hogyan veszik a bátorságot, hogy ilyesmit műveljenek. Magamban és talán félhangosan morogtam, miközben a szobát kutattuk át, éppen még láttam a belépő Kaal-t, amikor sárgás fény csapott ki felénk, majd minden sötét lett. Mikor kinyitottam a szememet, négyen voltunk egy ismeretlen helyen, a távolban egy sötét kastély, az eső szakadt és még bűz is volt.
- Jé meggyógyultál! – néztem a lányra. – És máris utánunk küldtek? Nem hiszem, hogy így képzelted volna a napodat – vigyorogtam rá.
A többiekre néztem.
- Szerintem hamarosan Fryedis és Dave is itt lesznek, ha nem kerülünk elő, ő is utánunk jön a házba – feleltem. – De egyet értek, hogy menjünk és nézzünk körbe arra. Most Einar szavai szerint nincs olyan velünk, akit megéreznek, de a Kaal megérzi, ha asgardiak vannak a közelben. Ez csak jó! Keressünk egy térizét, akárhogyan is néz az ki.
Ezzel elindultam a kastély felé, hiszen csak arra lehetett egy ilyen térkapu. Jobb esetben.


#6 2010-03-14 09:46:11
Thorhalla
A társaság tagjai éppen csak nekiláttak beszélgetni, éppen indultak volna el a kastély felé, amikor ugyanolyan sárgás villanást láttak maguk körül, mint nem sokkal korábban a tanyán, csak éppenséggel most nem őket találta el és nem őket teleportálta el, hanem Dave jelent meg ezen a helyen, ő volt, aki még ott maradt Freydis-sel a tanyánál. Mindezek után, néhány pillanattal később egy újabb villanás és ekkor a másik csapat, akiket Einar a toronyhoz küldött ők jelentek meg a már itt levők előtt. Néhány másodpercig eszméletlenek és utána kezdenek ébredezni.
Zyro elindult előre, így ő mostanra talált egy kisebb csapást, amit úgy tűnt, hogy igen gyakran használnak és azzal láthatóan el lehetett jutni egészen közel a kastélyhoz.


#7 2010-03-14 11:01:00
Thordin
Zyronak válaszolok, amit persze mindenkinek szánok, aztán Lorna kérdésére is felelek.

-A S.H.I.E.L.D.-nél Miller úr utánatok küldött. Valami villám belém csapott, azt a tanyánál találtam magam. Tény, hogy nem ide képzeltem az utamat. Azt hittem, csak túrázunk, vagy valami ilyesmi.

Mosolygok, majd figyelem, maint még egy fő megjelenik, és őt nem sokára újabbak követik. Boldogan húzom számat szélesre, mikor megpillantom rokonomat. Éppen, hogy csak ébredeznek, de még is mi történt velük? Segítek Freyr-nek talpra állni, ha igényli, és egyből neki szegezem a kérdésemet.

-Mi történt veletek?

Nézek a társaságra, és bízok abban, semmi komoly gond. Közben Zyro már útiránynak vette a kastélyt. Én nem igazán tartom bölcs döntésnek. Kicsit rossz előérzetem van a hely miatt. Szavakkal nem tudom leírni milyen érzelmek kerülgetnek. Mert a felől biztos vagyok továbbra is, hogy egy ilyen küllemű helyen nem segítőkész emberek élnek. Tanácsosabbnak vélem, ha vissza fordulnánk. De egyenlőre úgy látom, csak én vagyok így ezzel. Ha végül mindenki úgy dönt a kastély a végállomás, zárom a sort, felhúzott nyílvesszőmmel.


#8 2010-03-14 11:45:43
Tyler
-Lehet Zyro, lehet de akkor sem szívesen gondolok bele, hogy egyedül van ott....annak ellenére sem, hogy tud vigyázni magára.-
Az orromat még mindig befogom, akkora itt a hullaszag. Hirtelen újabb sárga villanást lehet látni, és a többiek jelennek meg úgy mint mi az előbb, bár ők eszméletlenek.
-Újra együtt a csapat!-
Rikkantom, nem éppen vidáman. Most már mind együtt ülünk abban a bizonyosban.
-Gondolom ti is úgy kerültettek ide, mint mi és senki nem tudja hogy hol vagyunk...-
Kérdezem érdeklődve de nem úgy néz ki, hogy tudnák mi folyik itt. Zyro után indulok aki a kastély felé indul.


#9 2010-03-15 08:37:52
Henry White
//Előzmény:Asgard földjei-Torony//

Alyra azt tanácsolja, hogy csak egy nagy hullámot hozzak létre, nem tudom mit tervezett de már nincs idő rá. Hallom ahogy Al felordít, hátrafordulok sárga fény csap ki az épületből. Képtelen vagyok időben félreugrani, telibe kap a fény csóva, s minden elsötétül előttem.
Egy ismerős hangra ébredek fel, elkezdek felkelni a földről.
-Kaal?-
Kérdezem kicsit rekedten, de azon, és egy kis szédülésen kívül nincs egyéb bajom. A csapat másik fele is itt van.
-Azt hiszem belebotlottunk egy térkapuba, és azt hiszem a csapat másik fele is. Örülök, hogy már jobban vagy.-
Végre sikerül teljesen egyenesbe hoznom magam, és körbe nézek. Nem túl bizalom gerjesztő a hely, asgardiakat sem érzek egyenlőre. Alyrához fordulok.
-Tudod, hogy hol vagyunk?-
Aztán ha elindulunk, akkor beállok Kaal mellé, és úgy követem a többieket.-


#10 2010-03-15 10:36:28
Serena Davidson
Egyelőre semmi sem történt még, elindultam Zyro után, mentem. Manó velem értett egyet, én sem örültem, hogy ott maradt és így reméltem, hogy utánunk jön, amikor egy újabb sárga villanás és Dave került elő. Einar lánya azonban még mindig nem volt itt Kaal pedig elmesélte gyorsan, hogy miként is jutott ide. Szóval ő is beszélt az ezredessel. Nah, igen az ő lánya sem volt meg, megvakartam a fejemet, majd a lány felé fordultam.
- Villám? – kérdeztem. – Az Einar lehetett, mi is így jöttünk lényegében.
Egy újabb villanás és a többiek is megjelentek. Csodálatos! Nehogy kevesen legyünk és könnyebben tudjunk lopakodni, egyben vagyunk. Bár a túlélésre így nagyobb az esély. Biccentettem a többieknek, majd ahogyan a Gyík nem látott elfintorodtam, hogy ez már megint itt van. Azaz volt közel fél percünk mielőtt a hisztijével és okoskodásával lebuktat minket. Ez is remek! Ez a nap komolyan csak jobb és jobb lesz! Még mindig nem értem, hogy apa miért nem filézte ki a rokonságát még a születése előtt. De annyi baj legyen. Kérdőn pillantottam Alyra felé, hogy hátha meg tudja mondani hova is kerültünk.
- Valamilyen szinten mindegy, hogy merre vagyunk – mondta. – Így is, úgyis oda kell mennünk, ha haza akarunk jutni.
Ha megvan a válasz, a karmaimat előhívva óvatosan osonok előre tovább a kastélynak tűnő hely felé.


#11 2010-03-15 13:47:22
Shadow
Alt belököm az ajtón, majd egy villanás, s egy teljesen másik helyen térek magamhoz. Az első pár levegő vétel után befogom az orromat, majd felkelve körbe nézek.
- Újra együtt, – mondom csendesen, mikor végig nézek és főleg Lornat is meglátom. Ha Victoria képes lett volna normális ruhában lenni, akkor nyugodtan lapulhattunk volna egy ideig. De mindegy most már teljesen.
- Al karja fáj a mágia használatnál – mondom csendesen a többieknek, eme hírt, amire sikerült rájönnünk, miközben a sár egy részét kotrom le magamról. Hát igen, most közel se vagyok sárga a sártól. Ezután megindulok lassan lopakodva én is a többiek után csendesen, de előtte, ha szükséges, akkor Alt felkapom ismét, s úgy cipelem. Nem okoz nagy megterhelést a könnyű kölyök cipelése.


#12 2010-03-15 15:22:13
Tao
Válaszok és a csapat másik fele érkezik. Ezt nem tudom mire vélni, úgy tűnik, mindkét hely, ahova küldött minket Einar, térkapu volt ehhez a kastélyhoz. A kérdés csak az, hogy ez volt-e a cél, valóban ezért voltak-e olyan fontosak a helyek, vagy valójában rájöttek, hogy ide tartunk, ezért állítottak csapdát, amibe mi szépen belesétáltunk. Nekem valamiért a második tűnik valószínűbbnek, bár az kétségtelen, hogy itt van egy ösvény, tehát mások is járnak erre, mások is közelítik meg a kastélyt ebből az irányból. Az is lehet, hogy egy olyan csapdába estünk, amit ők egyszerűen átjárónak használnak. Mögöttem elhangzanak kérdések, válaszok, hozzáfűznivalóm nincs, így továbbra is az ösvényt követem, karomat arcom elé teszem, hogy így tompítsam a dögszagot, ami a virágokból árad, ruhámat pedig összébbhúzom magamon, hogy a folyó felől áradó jeges pára ne hűtse le túlságosan a testemet. Elég sietősre veszem a tempót, hogy mielőbb a hídhoz érjünk, ez nem az a tipikus rét, amin szívesen elidőzik az ember.


#13 2010-03-15 18:40:49
Hjuchia Sakura
Shywa egyszeriben felkapja és elrohan vele a toronyba ahol aztán az ajtón egyszerűen bedobja mintha valami zsák lennék. Épp mukkannék meg mikor alattam valami felragyog. A karom rohadtul kezd fájni ismét. Kicsit zavartan nyitom ki a szememet, hunyorogva kicsit. Egy teljesen másik helyen vagyunk ám hallom Shywa hangját. Jobb kezemet a szemeim elé teszem és felkelek a földről. Lassal lehúzom az arcomon a kezem majd kicsit megdörzsölöm a nyakamat. Odalépek Shywa mellé, nagy levegőt veszek majd olvalba rúgom a nőt, úgy a medence fölé de még az első borda alá rúgok neki.

- Elegem van belőled te korcs. Nem vagyok valami zsák amit csak úgy dobálhatsz vetted?

Nem üvöltözök vagy hangoskodok, teljesen nyugodtan adom elő a kis jelenetemet majd el is lépek mellőle és haladok tovább a többiekkel. Fojton sipítoznak egymással és csak húzni tudják a másikat. Engem meg felesleges koloncnak tekintenek. Nem is érdekelne túlzottan, hisz ők senkik számomra, hogy jelentőssége legyen de még engem is aki roppant türelmes egy gyerek, engem is felbosszant, hogy ennyire letojják, hogy magukon kívül bárkinek is jó lesz-e vagy sem. A saját jó kis kellemes kis világukba burkolóznak és még észre sem veszik. És én ezeknek adom meg az idősebb felé járó tiszteletet? Gyerekesebbek mint én.


#14 2010-03-16 09:41:09
Halloween
Nem tudom, hogy szerencse-e, avagy sem, de amint Shywa áthajítja a hülyét az ajtón, valami teleportot is aktivál vele együtt. Egyrészt így lerázzuk az üldözőinket, másrészt pedig... Jó, találkoztunk a másik csapattal, tehát ők is hasonlóképp jártak, mint mi, és ide legalább jó eséllyel nem követnek minket, de... Hát, nem véletlenül nem jönnek utánunk.
- Ajvé... Ó, hogy ti vagytok? De jó, hogy újra találkoztunk. - azonosítom pár másodperces ébredezés után a többieket.
- Ez még Svartalfheimen is túltesz... - morgom félhangosan, miközben körbenézve kezd kialakulni bennem egy kép.
- Nem vagyok biztos benne, de a külseje alapján... Azt hiszem, ez volt... Thorhalla apjának a kastélya. - Valahogy nem tudom rászánni magam arra, hogy kimondjam: "Loki". Nem vagyok babonás, de már önmagában elég baljóslatú ez a hely. Majd Alg odalép Shywához, és belerúg.
~ Egy dolog, hogy korcs félvér... De egy halandótól ez akkor is túlmegy minden határon. ~ azzal odalépek a sráchoz, megragadom a karját, és ellököm a földön. Nem akkora erővel, hogy maradandó kárt okozzak benne, de érezheti az előző akciójával szembeni egyet nem értésemet.
- Az életed akarta menteni, nehogy bajod essen, ezért inkább köszönetet érdemelne. - felelem ugyanolyan csendesen, ahogy ő is beszélt. Bár nem mondom ki, de még egy ilyen, és egy halandóval kevesebben térünk vissza - pedig Victoria a megmondhatója, hogy én nem vagyok annyira ellenszenves a Midgardiakkal, mint Thorhalla. Engem a szag annyira nem zavar, otthon sem volt sokkal jobb a levegő, bár beletelik egy-két percbe, amíg hozzászokom. Lehet, hogy túl sokat voltam Asgardon?


#15 2010-03-16 09:56:51
Thorhalla
A lány rohant a toronyhoz, de csak azt látta, hogy Shywa bevágja az ajtón Al-t, majd sárgás fény és egy teljesen másik helyen tért magához. Ahogyan látta mindenki itt van, felkecmergett a földről, csak Freydis-t nem látta. Arra kapta oda a fejét, hogy Al felkelt és belerúgott Shywa-ba. Vett egy mély levegőt és odament, miközben a fiú már haladt tovább.
- Akkor most utána mész és bocsánatot kérsz tőle! – mondta Vic Shywa-nak ridegen. – Azért, mert valami „különlegesnek” gondolod magad azt hiszed, hogy úgy bánhatsz az emberekkel, mintha tárgyak lennének?! Nem vagy különleges, szállj le végre a magas lóról! Az pedig teljesen hidegen hagy, hogy a kisebbségi komplexusodat így próbálod levezetni a társaságon. És most odamész, vagy pedig eltűnsz innen, nem érdekel hova – fejezte be, a hangját egy pillanatra sem emelte fel, csak ridegen hangzottak és halkan.
Ezzel elfordult a lánytól és Al után ment, akit közben még Alyra sem hagyott békén. Átkarolta a fiú vállát, ha az hagyta.
- Ne foglalkozz vele, velük – mondta. – Csak így próbál a figyelem középpontjába kerülni. Mi egyszerű Földiek tartsunk össze, ha már őfelsége mindenkinél különbnek tartja magát és azt hiszi, hogy bárkivel bármit megtehet – ezzel elmosolyodott és a fiúra kacsintott.
Mindeközben haladt a többiekkel a kastély felé.

Alyra egyre jobban biztos abban, hogy tényleg Loki kastélyát látják maguk előtt, noha ő úgy tudja, hogy amióta 2019-ben meghalt Midgardon, hiába rohangásztak a klónjai szerte mindenfelé ő maga többé nem tette a lábát Asgardra. A társaság haladt továbbra is azon az ösvényen, amit találtatok. Olyan hat-hét percnyi séta után értetek egészen közel a kastélyhoz. A szaghoz úgy nagyjából hozzászokott a társaság, így már nem zavarta különösebben az orrukat, de a hideg még mindig olyan volt, hogy minderre nem készültek fel korábban. A rövidke séta után oldalról sikerült a hidat elérni, mindeddig nem találkoztatok senkivel, itt igaz éreztetek Asgardi jelenlétet, de ha megnézitek a hídnál többen is vannak, akik azt őrzik, így ha Alyra is előre megy, az sem fog feltűnni nekik. Határozottan Asgardiak voltak ezek a személyek. Hat alak, akik közül Freyr és felismerhet egyet, ha az apja Laaksonen mesélt nekik az itteni családjukról. Egy viszonylag hosszú barna hajú férfit sikerül kiszúrnia arany szemekkel, ha tudja kicsoda, akkor azt is, hogy ez Leif, az apja nagybátyja. Akiről tudta, hogy régen valóban Loki oldalán állt, de Thorhalla pártjára állt, amikor a nő átvette az apja helyét, de mivel a nő alig pár napot töltött itt az eltűnése előtt, így arról a fiúnak fogalma sem lehet, hogy kinek az oldalán is állhat a rokona.



A harcosok egyébiránt azon felül, hogy figyelik a környéket kockáznak a hídfőnél és egyelőre nem úgy tűnik, hogy feltűntetek volna nekik, a sziklák mögött remekül el lehetett bújni.


#16 2010-03-16 17:56:46
Shadow
Al reakcióját meg tudtam érteni, s nem is szóltam érte, csak az oldalam dörzsölgettem. Nem védekeztem kicsit se. Alyra felé pillantottam és épp szóltam volna, mikor Victoria jött oda hozzám, s beszélni kezdett.
- Nem is tudom ez után melyikünk érzi magát különlegesnek és ül a magas lovon, csak mert az egyikünk apja egy ezredes és kilóghat a szabályok alól. És bocs, hogy az életét akartam menteni, máskor nem fordul elő, ígérem, hanem végig nézem, ahogy valamelyik társunk mágia használata miatt a karját markolászva fetreng a fájdalomtól és megölik. A fenyegetőzéseid helyett használhatnád az agyad te is, hiszen nagyra vagy vele, hogy milyen eszes vagy, mert, ha be tudtad volna fogni, s nem éreznéd magad h de fontosnak, akkor feltűnt volna, hogy Alyranak akartam szólni, hogy megérdemeltem, de te nem. - mondom miközben szemeimben düh csillan. Meguntam, hogy mindenki csak beszól, korlátozni akar. Hiányzik a régi életem, ahol fegyvert hordhattam, edzhettem nyugodtan, s boldog voltam.
< - Alyra... hagyd békén, úgy is fölösleges... hamarosan rákezd Lorna is. Ha megdöglik, vagy megsérül az is az én hibám, ha túléli, de valami bánata van az is... - > A társaság után ballagok csak, s nem igazán van kedvem senkivel se beszélni, egész addig, míg nem a hídhoz érünk. Ott viszont előre megyek egy jó fedezékbe, amint meglátok egy alakot, akit felismerek atyám elmondásai alapján, s mivel Loki kastélyánál vagyunk, így nagy eséllyel ez az alak nem más lesz, mint Leif, atyám volt...hm... mondjuk úgy, hogy barátja.
- Freyr, neked is ismerős az a hosszú barna hajú férfi szüleink meséléséből? - kérdem csendesen rá pillantva. - Ő lenne Leif? Bár az elmondások alapján ő az szerintem. Szerinted? - Közben a férfit figyelem egy szikla takarásából.
- Vajon, ha apáinkra hivatkoznánk, akkor megtudnánk tőle valamit? Hiszen hiába nem vagyunk Asgardiak, apáink közéjük tartoztak, s egy oldalon is álltak, ha jól emlékszem a történetekre. - hangom csendes. Freyr, majd a Vhról érkezettekre, végül pedig Alyrara és a földiekre pillantottam, majd vissza Leifre és várok.


#17 2010-03-16 18:34:28
Tyler
Alyra ugyan mormog valamit, arról hogy hol is lehetünk. Persze Lokiról én is hallottam már, de valahogy nem hoz tűzbe a csóka emlegetése. Sywha ismét remekel, ráadásul meg is rugdossák kissé. Komolyan, mintha valami elcseszett vígjátékban lennénk. A bűz egyre elviselhetetlenebb, ahogy haladok, Zyro és Lorna mellett.
-Most komolyan, nincs valakinél légfrissítő? Senki?-
Büdös is, hideg is van. Az egyszer biztos, hogy Asgard nem lopta magát a szívembe. Hirtelen mindenki megtorpan. Asgardiak vannak a hídnál, vagy féltucatnyian. Valaki mintha azt mondaná, hogy menjünk oda nyugodtan hozzájuk.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet. Ha nem ellenségesek, akkor miért rejtették el az idevezető térkapukat?-


#18 2010-03-16 18:46:53
Henry White
Dühösen nézem Victora, Sywha és Al trióját. Inkább nem szólok semmit, mert egyre kevesebb türelmem van, ezekhez az apró hülyeségekhez, amin képesek összeveszni. Alyra szerint Loki egykori kastélyánál kötöttünk ki. Ahogy a helyet el nézem, minden szó nélkül el is hiszem ezt.
-Remek, jobb helyre is érkezhettünk volna...-
Gyalogolok a többiek után, hirtelen asgardiakat érzek, s nem sokkal később meg is pillantom őket. Az egyik alak elég ismerős, de nem tudom felidézni a nevét hirtelen. Aztán Syhwa eszembe juttatja ki is ő valójában.
-Ő tényleg Leif. Nem tudom Syhwa, elméletileg Thorhallához hű, gyakorlatilag meg ki tudja mi történt addig míg távol volt Asgardtól.-
Egy pillanatig elgondolkodok a dolgon majd a többiekhez fordulok.
-Páran megközelítjük őket, a többiek itt maradnak addig míg nem szólunk. Ha valami történne, gyorsan a segítségünkre siethettek.-
Ha nincs ellenvetés, akkor intek Kaalnak, Sywhanak és elindulunk Leif felé.


#19 2010-03-16 20:46:08
Hjuchia Sakura
Aly még bosszant egy kicsit, hogy nagyon az életemet védte. Nem igazán hiszem, hogy az életemet segítené az hogy beb*nak egy sarokba mint valami valami rongyot de nem kötekszem vele mert közben Vic is odajön, pár jó szót mond de a vállátkarolást nem hagyom neki. Udvariasan visszautasítom. Nem vagyok egy nagy barátkozós. Csak sétálok tovább a többiekkel a csapáson. Elég kellemetlen szagok terjengnek itt és a kilátás sem szép. De hát van, hogy el kell viselni a dolgokat. Páran akik elöl voltak kiszúrnak jó pár alakot. Egy nagyobb kő mögé és is begugolok. Remélem nem fog sokáig tartani ez a kis "kutatás" amit ránk bíztak mert nem kedvelem őket. Nagyon mogorvák és undokok. Nem értem, hogy miért ilyenek.
Vakarom közben a fejemet s gondolkozom. Majd ránézek a kezemen lévő vörös bőrömre s kicsit megdörzsölöm.
Minek is gondolkozok én ezen? Nem kéne ilyen hülyeségeken. Közben Freyr megindul a csapat tuti Asgard felé. Az egyiket felismerték többen és valamit talán remélnek? Vic re nézek és ha ott van a közelben csak halkan súgom neki.

- Varázslás lesz. Tuti baj...

Utalok arra, hogy lehet pesszimista vagyok de hárman odasétálnak hat vagy hét Asgardhoz és esetleg nem a "mi" oldalunkon vannak Hót tuti, hogy lesz mágia is a dologba. De na jó optimista leszek, jó napom van. De csak azért mert még nem jártam ilyen "gyönyörű" helyen. Tuti haverok , tuti jó arcok, tuti minden, tuti hogy megdöglünk....


#20 2010-03-16 21:16:31
Tao
-Csend legyen az ég szerelmére! - Szólok dühösen hátra a vitatkozókra, ahogy közben lassan elérünk a hídhoz. Többen is vannak ott, asgardiak, páran fel is ismerik az egyiküket, még sem tartom jó ötletnek egyszerűen odamenni hozzájuk. Freyr veti fel az ötletet, hogy páran menjenek oda, míg a többiek elbújnak, és ha baj van, közbelépünk. Ennél jobbat én sem tudok kitalálni, mert fogalmam sincs arról, hogy ki lehet az asgardi, akit Leif néven szólítanak, és kinek az oldalán állhat. Intek hát a többieknek, hogy lapuljanak le a sziklák mögé, és maradjanak csendben, míg a három asgardi előremegy.
-Készüljetek, nem tudhatjuk, hogyan fogadják majd Freyréket - suttogom a többieknek, és feltűnik, hogy Al nincs túl jó bőrben. Shywa szerint a mágia használatától fáj a karja. Mármint attól, ha más használ mágiát - nyilván, hiszen ő nem asgardi. Ez vajon miféle betegség lehet? Érdekes. Lehúzom a fejemet, és hallgatózok, valószínűleg asgardiul beszélnek majd egymással, de a hanglejtés megváltozhat, és a dulakodás zaja is felismerhető. Szóval most várunk.


#21 2010-03-16 23:16:35
Serena Davidson
Hú, az indulatok kezdtek elszabadulni, Al nekiment a Gyíknak, mire a másik Asgardi, vagyis az egyetlen jelenlevő, Alyra őt döntötte fel. Vic kiosztja a Gyíkot, éljen! Az pedig még próbál visszavágni, de milyen szánalmas eredménnyel! Ó, most úgy mondtam volna még valamit, de csöndben maradtam. A bűzt szépen lassan kezdtem megszokni, de a hideg rossz volt. Percek múlva elérkeztünk végre a kis út végére, addig végig szinte félhangosan morogtam Zyro és Manó mellett bandukolva. Némileg aggódtam Freydis miatt, aki még mindig nem tért vissza hozzánk, lehet, hogy egyenesen haza ment, de ki tudja. Ide logikusabb lett volna, ha jön. Megérkeztünk egy hídszerűséghez, Asgardiak áltál el az utat, hmm, az egyik férfi ráadásul még igen jól is nézett ki a sötétbarna hajával és arany szemeivel. Úgy tűnt, hogy ismerik is, Leif néven emlegették. Nem rossz, nem rossz! Azonban egyet kellett értenem, hogy attól, hogy tudják kicsoda még nem jelent életbiztosítást az egész. Negyed évszázada nem hallottak felőle, ki tudja, hogy kit szolgál. Ha ez a hely megint Thorhalla-é, vagy most az övé, az nekünk igen kínos. Einar-ról nem is beszélve.
- Ez ostobaság! – morogtam. – De ha meg akarjátok öletni magatokat!
De már elkésetem, ostoba Freyr kilépett, ez megőrült! Meglapultam és csak bólintottam Zyro-nak, hogy készüljünk a csatára. Csak bíztam benne, hogy Kaal és a Gyík nem megy utána, vagy más sem. De, hogy azok miként reagálnak, passzolom...


#22 2010-03-17 06:30:09
Thordin
A hűvös szél egészen a csontomig hatolt. Vacogtam a fagytól, mivel nem téli bundában érkeztem ide. Ki gondolta volna, hogy itt kötök ki. Néhány percnyi séta után, viszont asgardiak jelenlétét éreztem. Nyeltem egy nagyot, és bíztam abban, hogy minden rendben lesz. Olykor bizalmat merítő szemekkel néztem Freyrre. Némán hallgattam Shywa szavait, amit fivérem felé intézett. Leif? Én nem hallottam róla, és nem is ismerem. De hát kit ismerhetnék? Apám nem valami beszédes, ha az asgardiakról van szó, vagy a családfáról. Kár, de ez van. Ahogy rokonom útnak indul, kissé kérdően néztem rá. Akár ismeri, akár nem, nem tanácsos oda kószálni. Ráadásul egyedül. Utána kell mennem, hogy legalább nem egymaga álljon 6 megtermett alakkal szembe. Bár kicsit vacilálok. Freyr felé nézek, majd a társaság többi tagjára, majd megint Freyr irányába, és a többiekre. Végűl csak elindulok, eltéve nyilam, és íjam, mutatván nem fenyegetni lépek eléjük. Bár aligha tartanának fenyegetőnek engem. Ahogy eléjük kerülök, felszólalok. Remélem jó a beszélőkém.

<-Üdvözletem! Én Kaalhina Thordindottir vagyok, és segítségüket kérnénk, ugyanis kicsit eltévedtünk.

Remélem nem valami filmbe cseppentem, ahol majd egy nagypofájú elő lép, és igazán lealacsonyítóan beszél hozzám, hogy „mi van kislány, eltévedtél? A papa segít!”. Ha ilyen, vagy ehhez hasonlószöveget hallok, biztosra vehetik, hogy a nyilam hegye koponyájukba fúródik. Észre sem fogják venni, olyannyira gyorsan fog mind ez megtörténni. De a gondolataim ellenére, kedvesen, de nem elveszett hangon mondtam szavaimat.


#23 2010-03-17 11:00:37
Halloween
A veszekedés további folytatása nem érdekel, de nem is kell, hamar vége. Victoria a hülyét nyugtatgatja, tegye, legalább ép marad a csapat, úgy-ahogy. A szagok már nem okoznak problémát, a hideg viszont felkészületlenül ért. És ha még én is megérzem, akkor a többiek nagyon fázhatnak. Egy pislantás megengedek magamnak, a hüllő hogyan fogadja ezt, de úgy látszik csak lelombozódott, aminek más okai vannak, de amúgy nem fázik. Talán mert a sárkányvér melegíti.
~ Információ feljegyezve. ~ majd újra Asgardiakat érzek.
< - Csak mert rokon, már barát? Ez meg milyen hülye gondolatmenet? - > jegyzem meg értetlenkedve. Hiszen minden eddigi jel ennek ellenkezőjére utal, miközben én is elrejtőzöm. Én inkább a legészszerűbben viselkedőnek tartott Zyro mellé, mert a midgardi társaságát egy cseppet sem kívánom, Freydis meg nincs itt.
- Tényleg, Freydis-szel mi történt? - kérdezek is rá suttogva, ha már eszembe jutott, a mellettem gubbasztó sráctól.


#24 2010-03-17 11:37:26
Thorhalla
Shywa nem adta fel, Victoria csak a fejét csóválta arra, amit visszakapott. Nem értette, hogy miért jó, neki meg kellett Al-t védenie, ez parancs volt az apjától, de erről nem fog szólni.
- Mert ha azt mondom, hogy ugorj a kútba gondolkodás nélkül megteszed? – kérdezte a lány keserűen.
Ezzel nem foglalkozott tovább a lánnyal, hamarosan megérkeztek egy sziklás részhez, ahol néhány asgardi várakozott. Úgy tűnt, hogy Shywa felismerte az egyiket Freyr is így volt vele, mire cselekedhetett volna Kaal és Freyr pedig már ki is léptek. Victoria elkapta a Gyíkot és hátrébb rántotta, hogy véletlenül se mehessen ő maga is.
- Meg ne próbálj utánuk menni – sziszegte a lány fülébe. – Remek ötlet volt...!
Megszorította a pajzsa tartó szíjait és ugrásra készen lapult, ha szükséges, akkor Zyro megjegyzése után védhessék a kilépő kettőt.

Freyr és Kaal léptek ki a sziklák mögül, a mozgásra az asgardiak azonnal odakapták a fejüket. Nem tűntek túlságosan barátkozós fajtának, ketten emelték is az íjaikat, de eddigre Leif kezében már ott volt egy bot, amire a férfi íjászmozdulata nyomán húr került a botjára és három nyílvessző jelent meg rajta. mire a másik kettő felhúzhatta volna a sajátját Leif már lőtt, majd pillanatokkal később újra. Freyr és Kaal reagálni sem volt képes, nemhogy megszólalni. Az első három vessző Freyr-t találta el, a jobb kulcscsontja alatt találta el az egyik, egy a hasába fúródott és egy a combjába. Kaal sem járt jobban, az első ugyanúgy a jobb vállába fúródott, de őt a második is ugyanott találta el, centikre az első nyíltól és a harmadik neki is a hasába állt. Egyik sem volt halálos, csak életveszélyesek a testen érők, lehetséges, hogy nem akarta megölni őket. Mind a ketten elterülnek a földön mire a férfi intett és hárman indultak a két félvér felé.
Abban a pillanatban, ahogyan Alyra megemlítette, hogy Freydis merre lehet zöldes villanást látott mindenki, Al karjába megint fájdalom hasít és két férfi érkezett meg a többiekhez, az egyik vállán ott volt az eszméletlen és több sebből vérző Freydis. Valamit motyogtak egymás között és a két frissen érkező a lánnyal elindult befelé a kastély felé.


#25 2010-03-17 12:49:44
Shadow
Egy szóra se méltatom Victoria kérdését, s még figyelni se figyelek rá. A többiek és az asgardiak jobban lekötnek. Freyr-re pillantok, mikor beszélni kezd, majd félre nézek, majd mire reagálhatnék már hiába próbálok a társam után kapni, főleg, hogy valaki még vissza is ránt, hogy véletlen se tudjam megtenni, ráadásul még Kaal is kilép. Victoria ekkor még elköveti azt a hibát, hogy közel hajolva sziszeg a fülembe. Szárnyamat kitárom oldalra, s lefelé nyomom vele, de ezzel együtt a kezem is lendül, s elkapom a pajzsot tartó kezét,s rá szorítok. Épp eléggé, hogy se szabadítani, se mozgatni ne tudja nagyon. Nem okozna gondot széttörni, de nem az a célom. Szemeim szinte lángolnak már a dühtől, így még a VHn lévők se láthattak soha. Lehet démon vérem ütközik ki rajtam jobban most, de már nagyon meguntam eme libát, s egyre jobban megértem, hogy az ilyeneket miért gyűlölik a Lokisták. Mondjon Einar bármit, elutasítom, hogy eme férgek közé tartozok a vhn születettekkel együtt. Ha halandó is vagyok, akkor is teljesen más, mint ezek.
- Ha jól emlékszem egy szóval se mondtam, hogy másszunk elő, így a vádaskodást befejezheted nagyon gyorsan és inkább tedd magad hasznossá és fogd be Al száját, hogy ne azonnal találjanak ránk! - sziszegem halkan dühösen, majd elengedem és Al felé bökök, hisz ha én fogom be a srác száját, hogy ne buktasson le minket akkor megint minden baja lesz.
< - Alyra, kérlek, ha próbálkozna valamivel ellenem, akkor tegyél róla, hogy elmenjen tőle a kedve.. - > majd angolul folytatom – bocsi, rossz nyelv... amint befogta kedves társunk száját... – bökök Al és Victoria felé - ...jó lenne úgy hallgatózni, hogy minket ne lássanak. - pillantottam az lányra – ugye meg tudod tenni, úgy, hogy ne bukjunk le? - hangom nagyon csendes, de remélem, hogy hallja, s ezután Zyro pillantok.
- Zyro, szerinted most mi legyen? - kérdem tőle csendesen, miközben érkeznek még. Freydis van náluk, s szomorúság ül a képemre dühből, majd Zyrora pillantok.
- Mi történt? - kérdem tőle, ezután fülelek, hogy mit hallok, s azt halkan suttogva fordítom le a többieknek.

#26 2010-03-17 13:05:48
Thorhalla
Kiegészítés Shywa tette után, hogy legyen időtök reagálni.
Abban a pillanatban, hogyan Shywa kitárta a szárnyát és elkapta Victoria kezét - a lány nem csinált semmit, csak Shywa-t nézte kifejezéstelen arccal - a korábban íjasz Asgardiak és még Leif is lőttek a társaság felé. A lány szárnyai kilógtak a sziklál mögül, ezt láthatta mindenki, aki arra nézett. Éppen csak a szavai elejét tudta elmondani, "Ha jól emlékszem..." eddig jutott, amikor nyílvesszők suhanását lehetett hallani és öt darab vitte át Shywa szárnyát.
< - TÁMADÁS! - kiáltott Leif. >
Az Asgardi csapat pedig nem is várakozott tovább öten indultak karddal és pajzzsal a társaság rejteke felé.


#27 2010-03-17 13:52:53
Halloween
Még jó, hogy mi nem azonos szikla mögött lapulunk, mint a többiek. Gyorsan lefogom Zyro-t, nehogy csatlakozzon a többiekhez, legalábbis semmiképp se azonnal, majd újra életrehívom a "láthatatlanná tevő" mágiát, amivel a toronynál is próbálkoztam, de most csak kettőnkre - ha Lorna is inkább a mi közelünkben van, akkor hármónkra. Shywa miatt a többiek lebuktak, de nekünk attól még nem szükségszerű ugyanezt tennünk.
- Adjátok meg magatok, később kiszabadítunk. - szólok oda nekik, de arra ügyelve, hogy a támadók ezt ne hallják meg. Ha közülük sem érti mindenki, nem baj, ha csak egy személyhez eljut, az már bőven elég. A srác fájdalma most nem érdekel - meg úgy az esetek többségében senkié, gyakran még a magamé sem -, különben sem vagyok annyira közel hozzá, és szerintem még mindig kellemesebb egy hasogató kar, mint négy láb acél a mellkasban. A legrosszabb esetben még mindig képesek leszünk egy rajtaütésszerű támadásra, mielőtt a többieknek komolyabb baja esik.


#28 2010-03-17 14:07:35
Thordin
Ahogy eltalál a nyílvessző, időm sincs reagálni. Túl gyors, és túl váratlan. Bár számítottam valamire, de ennyire nagyon véres dologra nem. A vállam, és a hasam tájékán folyni kezd a vér szépen, de biztosan. A földre hullok, és az fut át az agyamon, hogy most pedig nem én voltam, aki követtem apám viselkedését, hanem Freyer. Ide kerülésünk pillanatában rossz előérzetem volt, és lám, igazam is lett. Most itt fekszem, három becses nyíllal a testemben. Hallom, ahogy Leif elordítja magát, és már záporozza is a lövedékeket. Még azt is látom, hogy Shywa érezheti át unokafivérem és az én helyzetemet. Igen. Victoriaval már mikor össze állt a két csapat, akkor veszekedett, meg Alal. Gondolhattam volna, hogy ilyesmi lesz a vége. De most már elég! Megpróbálkozom megkísérelni, hogy talpra álljak, és két-három nyílvesszőt a húrba húzzak, majd akár kinek is a rokona, a vezér bikára célzok, és remélem a legjobbakat. Bár azzal, hogy a vállam megsérült, elég nehéz lesz kihúzni a húrt. Épp ezért kézcsere. Érzem, ahogyan egyre dúl bennem a düh, és apám temperamentumával látok neki az egész kíséretnek. Al szavait pedig teljesen figyelmen kívűl hagyom. Megadni magam? Ez a szó nálam nem létezik.


#29 2010-03-17 15:54:50
Hjuchia Sakura
Bebújtunk ahogy kell a szikla mögé ketten kisétálnak, hogy beszéljenek az ott állókkal nem láttam jó ötletnek és hamar be is bizonyosodott mikor nyílvesszők csapódtak bele a két kisétálóba. Szépen el is terültek rögtön. Meg is jelenik közepette egy nem rég látott tagunk összeverve egy másik Asgard vállára dobva. Zöldes fénnyel jelent meg a karomba megint az az átokverte fájdalom tör. De még nem sikítok fel még bírom fog szorítva. Nem akarom magunkat leleplezni. De Shywa meg megijedhetett vagy valami mert hirtelen szárnyt bontva megfordul és megragadja Victoria kezét. Ki is lóg rögtön a szárnya a rejtő kövek mögül. Egy kiáltás kíséretében belecsapódik a sárkányfattyú szárnyába pár nyílvessző, biztos fájhatott neki de nem nyugtat meg a dolog, hogy hallani, megindultak felénk többen. Alyra meg elkezd varázsolni ezt már nem bírom. ROHADT ÉLETBE.

Egy igazi teli torkos ordítás hagyja el a számat. Karomra kapok s belemarok a saját karomba. Tüdőm hamar kiürül a hatalmas ordítástól s fogaim mintha tonnás súlyúak lennének csapódnak össze s vicsorra változnak. Szemeimet is összeszorítva húzom fel lábaimat mellkasomhoz s fejemet térdeimre hajtom. Ez már kezd sok lenni. Mióta ezek itt vannak csak szívok. Folyton csak ez van. Térdeim miatt alig látszódó könnyek folynak szememből, arcom peremén végigsiklanak s nyakamon végig felsőmig lefojnak. Ott elvesznek már, a felső felszíja a fájdalmas könnyeimet. Most egy hatalmas csapás is megváltóbb lenne hisz egy végzetes lesujtó kar örökre megszüntetné ezt az iszonyat fájdalmat.

Kétlem, hogy most képes lennék felkelni innen. Térdeim összekoccannak, s a farmer dörzsölődik hangtalan. Hallom ahogy a támadók léptei közelednek de a fáj túlzottan a karom, hogy felkeljek s akár magamat védekezésre rávegyem. Csak gubbasztok a sarokba. Nem teszek semmit se. Egész testem összerándul karom minden eggyes fájdalmas pulzálásánál.


#30 2010-03-17 16:42:51
Serena Davidson
Úgy tűnt, hogy a vitatkozó felek csak nem hagyják abba, és még engem mondanak annak, aki folyton balhét kavar. Az apám még nem látta ezeket! Ha itt lenne már egyiknek sem lenne feje. Ezt nem hiszem el Kaal is kimegy, szinte tátott szájjal néztem, hogy mi történt. Ezek után Vic rántotta vissza Shywa-t, hogy nehogy menjen okos ötlet! A Gyík pedig rátámadt az emberre, odakint láttam, hogy Freyr-t és Kaalt meglőtték, majd Shywa tárta ki a szárnyait és ő is kapott egy adag nyílvesszőt. Éljenek a sünmalacok felkiáltással. De hogy ne legyen elég az, hogy lebuktunk még Alyra is varázsolt, amitől Al azonnal felüvöltött fájdalmasan. Már késő volt odaugrani, hogy elhallgattassam, odakint asgardi nyelven ordított a férfi valamit, hehe... ezt még én is értettem. Támadási parancs. Kellemetlen! Sőt még Freydis is náluk volt, és ekkor lehetett még hallani Alyra szavát, hogy hagyjuk elfogni magunkat, majd kiszabadítanak? Te jó ég! A trónörököse, főleg, hogy itt vannak két méterre sem tőlünk és úgyis észre fognak venni minket is, mert ahhoz félre kellene mozdulnunk a külső részre, hogy ne vegyenek észre minket. Egy rakáson voltunk, egyelőre. Egy biztos, hogy nem fogom könnyen adni magamat, meglapultam és ha valaki a közelünkbe ér rávetem magam karmokkal, hacsak Zyro nem ránt vissza, vagy mond valami mást.


#31 2010-03-17 18:11:53
Tyler
hiába jártatjuk itt a szánkat, ezek köpnek ránk, simán elsétálnak a hídnál lévő fickók felé. Remek, főleg akkor mikor simán eltalálják őket, és a földre zuhannak. Ekkor ugrottam majdnem föl, de emlékeztettem magam rá, hogy minket nem vettek észre. Eddig. Syhwa kegyesen lebuktat minket, a baromi nagy szárnyával, ami kikandikál a szikla fölött. Ráadásul majd kiesett a szemem, mikor megláttam náluk Freydist is. Einar és Thorhalla ki fog csinálni minket. Többiek mind felkészültek a támadásra, én beleolvadtam a sziklába, hogy onnan ugorjak rá az asgardiakra, ha szükséges.


#32 2010-03-17 18:31:58
Henry White
Zyro beleegyezik a tervbe. Tudom nagyon jól, hogy nem épp a legjobb terv ez az egész, de lépnünk kellett valamit. Nem kuporoghatunk örökké a szikla mögött várva, hogy történjen valami. Kaal követ az ösvényen, de Sywhat visszatartják. Jöttünkre nem reagálnak túl barátságosan. Időm sincs figyelmeztetni Kaalt, szinte azonnal három nyíl vágódik belém. Egy a vállamba, egy a hasamba, egy pedig a lábamba. Felordítok a fájdalomtól, és elterülök a földön. A látásom homályos a szemembe szökő könnytől. Próbálok felállni, de nem igazán megy. Minden apró mozdulatra fájdalom hasít a testembe. Fenébe, bajba kevertem a többieket, Kaalt is. Muszáj segítenem neki. Összeszedem a maradék erőmet és megpróbálom kiszedni a nyilakat a testemből és felállni, mielőtt ideérnek.


#33 2010-03-17 20:44:50
Tao
Valahogy úgy érzem, ez a tárgyalás nem ment a legjobban. A halálsikolyok alapján elég nagy slamasztikában vagyunk, és tisztán kivehető a páncélok csörgése, amint jó néhány asgardi tart erre - persze csak miután keresztül lőtték Shywat. Na nem mintha meglepne, borítékoltam volna, hogy ő biztosan meg fog sérülni. Néhányan támadni készülnek, néhányan meglapulnak, de egy biztos, ez itt egy kastély, nem három őr fogja védeni, de nem is egy tucat. Esélyünk sincs ezek ellen.
-Megadjuk magunkat. Senki ne támadjon! Mindenki maradjon, ahol van! - Már nem folytom vissza a hangomat, de nem is üvöltözök. Remélem, mindenkihez eljut a parancs, na nem mintha én bármifée vezető lennék itt, pont annyira nem ismerem asgardot, mint bárki más. Ethan kezét viszont megragadtam, hogy nyomatékosítsam a szavaimat, semmi szükség rá, hogy megölesse magát. Ha ideérnek a katonák, majd szépen felteszem a kezem, és megmondom, hogy megadom magam.


#34 2010-03-17 21:28:29
Thorhalla
A lány nem csinált semmit, csak nézett Shywa-ra, amikor az elkapta a kezét, érezte, hogy ez lesz. Azonban arra nem gondolt, hogy a lány kitártja a szárnyait. Kiáltást hallott a többiektől, majd nyílvesszők találták el Gyíkot és Victoria a földre vetette magát, és Shywa-t is lökte, hogy legalább továbbiak ne tudják megtenni, előre nézett, oké, tudta ez az a helyzet, amikor semmire sem fognak menni és a legjobb módszer a megadás, főleg, hogy Asgard trónörököse is náluk volt...

Vic még időben félre tudta lökni Shywa-t, aki a földön landolt, de legalább a további nyílvesszők elszálltak felette, és nem sérült meg tovább. Kaal és Freyr megpróbálnak felállni úgy, hogy mágikus nyílvesszők vannak bennük igen mélyre ágyazódva... Kaal-nak sikerült felkelnie, igaz iszonyatos fájdalmai vannak, ahogyan kihúzza az íj húrját a két sebéből ami a felső testén van vér fröcskölt ki. A férfi is észrevette és egyből lőtt azelőtt, hogy a lány tehette volna. Kaal íjának húrja pattant el a találattól, majd ez a nyílvessző is a lány felső testében állt meg, ezúttal a jobb karjában, és Kaal ismét a földre zuhant. Freyr megpróbálta magából kirántani a vesszőket, de azok túlságosan is mélyen fúródtak a testébe és mind fogas nyíl volt, így ha folytatta, akkor csak úgy tudta kitépni magából, hogy a húsa is követte és a fájdalomtól elvesztette az eszméletét.
A harcosok pedig beértek a sziklákhoz, Victoria megadta magát, és Freyr is, így ők sérülés nélkül megússzák mindezt. Aki megadja még magát, attól elveszik a fegyvereket és kilökdösik a hídhoz, ahol mostanra egy személy felkapta Freyr-t és Kaal-t és elindulnak velük a kastély felé. Dave nem adta meg magát és az egyik harcosra támadott, az könnyedén lépett a fiú mellé és egyetlen hanyag kardmozdulattal fejezte le a fiút mutatva, hogy miként járnak a többiek is, ha nem adják meg magukat. Aki persze nem teszi, arra támadnak, míg ketten a magukat megadó személyeket a kastély felé terelik.
Alyra talán azt hihette, hogy biztonságban van, Zyro-t elvezetik mellőle, majd a sziklára, ami mögött meglapul Leif ugrik fel és a felhúzott íját szegezi a mágia alatt lapuló lányra.
< - Azt hiszed nem látok át egy ilyen „illúzión” kislány? – kérdezte a férfi. – Kellj fel! Ha nem teszed meg rosszabbul jársz! >


#35 2010-03-18 06:57:43
Thordin
Újabb nyíl talál el, és az íjamnak is vége. Nem bírom tovább. Nehezen veszem a levegőt, és érzem, ahogy elfehéredek. Az egyik vesszőt megpróbálom magamból kihúzni, de nem megy. Ez nem egyszerű lövedék. Meginogok, míg végül ismét a földre zuhanok. Szörnyű érzés ez. Könnyedén levertek. Amennyire még látom, nem csak engem, de mindenki mást is. AZ egyik asgardi vállára vesz, és úgy megy egyenesen a kastély felé velem. Figyelem Freyrt, aki láthatóan nincs sokkal jobban. Megalázó érzés az egész. Esélyem... esélyünk sem volt.


#36 2010-03-18 08:39:13
Hjuchia Sakura
Csak gubbasztok a kő mellett, hallom valaki megadja magát. Valaki pedig egy sallert kapott, vagy valami olyasmit, két erős puffanás hangja jutott csak el fülemig. Nem kelek fel. Nem tudom rávenni magamat. Félek, hogy ha megtenném akkor többek riadtan néznének rám. Csak térdeim közé temetett arccal gubbasztok tovább. Nem vagyok valami nehéz gyerek, ha valamelyik katona vagy őr vagy mi megfog simán lökdöséssel elterelgethet az irányba. Miért kell egy ilyen gyereknek mint amilyen én vagyok ilyen rohadt egy szituba keverednie? Simán szürcsölgethetném az üdítőm amit loptunk a sarki boltba egy árnyékban miközben lessük a csajokat vagy balhézhatnánk valahol, verekedés vagy csak rongálás simán. De...


#37 2010-03-19 10:53:10
Halloween
Amint lebukunk, abbahagyom a varázslást, majd jól látható helyen tartva a kezeimet, egy félmosollyal vállat vonok.
< - Felőlem! - > azzal hanyag nemtörődömséggel, mintha nem is szegeznének rám fegyvert, beállok a többiek közé a sorba. Nem kell vezetni, megyek magamtól is, arra ügyelve, hogy ne tegyek egyetlen "gyanús" mozdulatot sem. Elvégre nem akarom túlfeszíteni a húrt.
~ Kiment a fejememből, hogy a varázslat nem fedi el az asgardi jelenlétet... Több odafigyelésre lenne szükségem. ~ értek egyet kényszeredetten mestereim oly sokat hangoztatott álláspontjával.


#38 2010-03-19 14:15:19
Shadow
Kitárom a szárnyam, nem gondolkoztam és jobban sikerül, mint kéne. Azonnal lövést kapok bele, s felvonyítok, ahogy a hártya megsérül ismét. Victoria a földre lökött és ott maradtam halkan nyüszítve még egy kicsit. A harcosok oda érnek, s a hátizsákom leoldom a hátamról, mielőtt még őt tennék meg, majd felkelek megadva magam. Nem tudnak tőlem fegyvert elvenni, hisz erről már lekéstek. A híd felé terelnek, s ellenkezés nélkül teszem. Pár lépés után hangosan megszólalok.
< - Leif... - > pillantok hátra a férfira. < - ...nem támadási szándékkal érkeztünk. Bár nem ismersz, s én is csak mesékből ismerlek téged, kérlek hallgass meg. - > lehajtom a fejem, s várom, hátha sikerül, ha tovább terelnek, akkor nem állok ellen. Itt az én erőm se ér semmit, s lehet fölösleges a szó, de talán sikerül valamit elérnem, ha más nem akkor ezzel kiérdemlek egy pofont és a többiek rosszallását, s később megjegyzéseit, hogy most se bírom befogni.


#39 2010-03-19 23:37:08
Tao
A helyzet az, hogy ezek valószínűleg egy szavamat sem értik, mi több, nekem lövésem sincs, hogy ők miről beszélnek. Azt hiszem, ebből egyértelműen következik, hogy nem tehetek semmit, nem magyarázkodhatok, nem hallgatózhatok, csak követem őket, illetve megyek elől, ha a lökösésükből az látszik, hogy ők így kívánják. Azt hiszem, megszólalnom sem kéne, mert ha a többiekkel beszélek, azt gondolhatják, hogy valami tervet szövögetek, ami nem is lenne hülyeség, de az őszemszögükből a legérthetőbb reakció egy mérets pofon lenne, vagy egy hasonló akció, mint amit a Dave nevű sráccal szemben követtek el. Nyugodj békében, barátom. Még csak ki sem mondhatom hangosan, mert akkor engem is megbűntetnek. Fogalmam sincs, mi történik körülöttem, és ez eléggé kényelmetlenül érint. De legalább a hideget már megszokta a testem.


#40 2010-03-20 09:09:25
Serena Davidson
Feleszmélni sem volt időnk és ezek pedig máris itt voltak. Csak annyit láttam, hogy az általában szótlan Dave támad minden meggondoltság nélkül, mire az a személy, akire rátámadt nemes egyszerűséggel lefejezte. Még láttam, hogy a srác eldől, de eddigre már ott voltak nálunk is a harcosok. Felemeltem a kezeimet és a karmaim is visszacsúsztak a helyükre, nem leszek hülye ezek ellen harcolni. Regenerálódás ide vagy oda, de nem akartam holtan végezni. Így inkább feltett kézzel hagytam, hogy kilökdössenek, vagy vezessenek a hídhoz, igazából nem láttam, értettem, hogy a férfi mit is mondott Alyr-nak csak egy volt a biztos, hogy pontosan oda célzott, ahol a láthatatlan lány volt. Azaz átlátott azon, amit varázsolt? Kellemetlen tud lenni. Vicsorogva pillantottam Shywa felé, amikor az ostoba tyúkja, gyíkja már megint megszólalt. Nem elég, hogy lebuktat minket, de most még elárulni is elárulna minket? Végül is mi mással próbálkozat a gyáva Gyíkja egy ilyen szituációban? Mindegy, de remélem az lesz a vége, hogy kifilézik... jobban, mint az előbb azzal az öt nyíllal és jobban, mint Vérontó tette még odahaza.


#41 2010-03-20 13:15:26
Tyler
Zyro és Alyra egyből lebuktak, az a szakállas fickó valahogy átlát az illúzión. Kaalt és Freyrt felkapták és cipelni kezdik a kastély felé. Iszonyodva nézem ahogy a másik földit, egy csapással lefejezik. Lorna is megadja magát. Legszívesebben rájuk rontanék, de ezzel csak a többieket sodornám veszélybe. Ha itt maradok a sziklában, talán utánuk tudnék lopakodni és kiszabadítani őket. Azt hiszem ezt is kell tennem. Maradok a sziklában, ha tudok és később a többiek után megyek. Remélem senki sem szólja el magát, hogy valaki hiányzik közülünk. A jelenlétemet sem érzik meg, elég nagy az esély rá, hogy észrevétlen tudok maradni.


#42 2010-03-20 14:30:38
Henry White
Kínlódva ragadom meg, a vállamból kiálló nyílvessző végét. De már szinte arra is, hogy megfogtam, óriási fájdalom önti el a testem. Felnyögök, de ennek ellenére megpróbálom kihúzni a testemből. Érzem ahogy a nyílnak a vége, beleakadt a testembe és csak úgy tudnám kirántani, ha a húsommal együtt tépem ki. Visszahanyatlok a földre, szédelegve. Még érzem ahogy valaki felkap..Remélem a többieknek semmi bajuk sem lesz....


#43 2010-03-20 14:31:40
Thorhalla
Akármennyire nem örült ennek, de átadta a pajzsát az idegeneknek és ő maga is a többiekkel haladt, egyelőre semmit sem tehetett. Nem értette, hogy a fiú miért támadott, ha nem tette volna, akkor még mindig életben lenne, de így távol az otthonától egy idegen földön meghalni így ilyen fiatalon. Az egyetlen vigasz talán, hogy nem szenvedett, fel sem foghatta, hogy mi történt vele. Vic lehajtotta a fejét és így haladt, nem akarta lebuktatni a többieket, erre pont azzal sikerült, hogy visszarántotta a korcsot, hiszen az felkapta a vizet és ez volt a vesztük. És még most is van kedve jópofizni, miközben miatta halt meg valaki... nem szólalt meg inkább, csak haladt befelé.

Manó, amikor már azt hihette volna, hogy rendben lesz a mágia lefoszlott róla, valaki megragadta a grabancánál és a többiekhez lökte, az egyik harcos volt az. Mindenkit a hídra vezetnek, most már tökéletesen látszik, hogy közel harminc-negyven méter mély a szakadék, ami felett átível a híd. Odalent csontvázakat láthatott a társaság, és nemes egyszerűséggel Dave testét is odahajították le. Eközben kezdett el Shywa is beszélni kezdett.
< - Ez jó vicc – röhögtek fel többen Shywa szavai után. – Még szép, hogy nem ismer téged korcs, de te őt... őt mindenki ismeri. Jobb történetet találj ki... >
< - És most hallgass! – mondta egy másik is és ököllel ütötte meg a mutánst. >
Shywa szája felrepedt és a szája és az orra is elkezdett vérezni ettől. Odabent félhomály uralkodott és lépcsőkön egy földalatti részre kísérték a társaságot, a börtöncellák szintjére. Mindenkit beterelnek egy cellába, a két sérültet csak ledobják a földre, Freydis nem volt itt, ahova titeket hoztak. Amint mindenki benn volt a cellában Leif is bejött. Hanyagul dőlt neki az ajtónak és úgy nézett végig rajtatok. Kaal és Freyr maguknál vannak, beszélni is tudnak, csak nagy fájdalmaik vannak a sérüléseik miatt.
< - Szóval Balder küldött titeket – csóválta meg a fejét Leif. – Jellemző, hogy idióta, hiszen Odin vére... te és te – mutatott Alyra-ra és Shywa-ra. – Feltételezem mindketten beszélitek a Midgardiak nyelvét... fordítsátok, amit mondok nektek. És a válaszukat is, mit akartok itt és miért érkeztetek? Illetve kik vagytok... >

//Hogy ne kelljen Hallo-ra és Shadow-ra várni vegyétek úgy, hogy egyből fordította valaki Leif szavait és kezdhettek válaszolni.//


#44 2010-03-20 14:45:14
Thordin
Egy pöcegödörben vagyok. Ha nem is az, nem színvonalasabb annál. Freydis sehol, és velünk szemben pedig Leif néz vissza. Shywa korábbi próbálkozása semmit nem ért, szóval ennél fogva gondolom az én győzködésem se segít. De minek győzködnék bárkit is. Leif... ki ez a pasas. Mit képzel magáról? Valami fejes?

<-Kaalhina... Thordindottir... vagyok... -mondom, majd pedig megpróbálok felülni. <-Amint jobban leszek... a szívedbe szúrom tőrömet. Leif...

Mondom szavaimat, miközben küszködök a fájdalmaimmal. Úgy érzem a halál szélén állok, és nagyon úgy látszik, itt semmi -féle adottságom nem segít. Ki kellene húznom a nyilakat, de azzal most még nagyobb fájdalmat élnék át, és a sebeim súlyosabbak lennének. De muszáj lesz valahogy kiszedni. Hogyan? Mikor? Ezzel nem lehet tárgyalni, normálisan... Leif... ki ez?


#45 2010-03-20 17:16:48
Shadow
Megszólalásom jutalma, hogy egy asgard ököllel képen csap néhány megjegyzés kíséretében. A szám és az orrom vérezni kezd, de nem nyúlok oda, csak némán ballagok, oda ahova vezetnek, aminek az úti célja nem más, mint a kastély alatti börtön, ahol egy cellába vezetnek be minket. Ezután Leif kezd el beszélni, s fordítom a szavait, majd Kaal szólal meg, de jobb lenne, ha hallgatna. Megtörlöm a képem, hogy a vért leszedjem mancsommal róla.
< - A nevem Shywa. Ha úgy jobban tetszik, akkor Shywa Darastrix. Vutha lánya. S azért érkeztünk, hogy láthassuk legalább egyszer asgard földjeit életünkben, mielőtt visszaküldenek minket midgardra. - > mutatkozok be csendesen < - Atyámtól hallottam rólad Leif. - > az igazság egy részét mondom, hisz eredetileg valóban azért érkeztünk, hogy körbe nézhessünk. Ezután fordítom tovább a többiek mondani valóját.


#46 2010-03-21 07:22:46
Hjuchia Sakura
Beterelnek minket egy cellába egy szép séta után. Karomba már nem mélyesztem körmeim. Némileg már megnyugodtam. A sebek is amiket okoztak körmeim eltűnnek, csak pár vércsepp utal arra, hogy ott volt valami sérülés. Odajön hozzánk az a Leif nevezetű s amit mond érthetetlen de szerencsére fordítják nekünk. Ittlétünk okát és kilétünk után érdeklődik. Érthető dolgok hisz valószínű, hogy még egyikünket se látta. Valamit Shywa és az a másik figura dumál de ugyan olyan érthetetlen mint ahogy Leif dumált. Shywa ra nézek s a megszokott bőbeszídűségemmel utalom ki a szavakat amiket fordítania kellene.

- Al, kísérő.

Majd a sok szó után ismét csak csendben maradok és ülök a földön.


#47 2010-03-21 08:41:10
Serena Davidson
Leérkeztünk, egy igen „kellemes” helyre, egy börtön, nos azt hiszem, hogy Vic apjáék ilyenből sokkal jobb hellyel tudnak szolgálni, mint ezek. Az legalább kényelmes volt, értünk volt, nem pedig a halálunkért. A férfi beszélt és Shywa fordított, ó, szóval kérés volt, hogy fordítsuk. A neveket még Asgardiul is értettem, a „vagyok” szót úgyszintén, de a másik része Kaal-tól... nem hiszem, hogy meg akarok halni azok miatt, akiknek nem értjük, hogy mit beszélnek. Vicsorogva figyeltem a férfira és morogtam az orrom alatt szitkokat suttogva úgy, hogy azt senki sem érthette, hogy mit morgok. Szóval tudni akarja, hogy kik vagyunk és mit keresünk itt. Igazából apától hallottam az ilyen eseteket, így igazából van értelme hazdni? Ha kiderül, hogy hazudunk, akkor megkínoznak és úgyis kiszednek belőlünk mindent és csak rosszabbul járunk. Igazából lenne valaki, aki visszasiratna egy rakás kölyköt? Nem nagyon hittem, megvontam a vállamat a kérdésre.
- Asgard királya és királynője küldött minket... Einar Thorson és Thorhalla Lokidottir, bár a banya kevéssé, ő csak ki akarta a „halandó hátsónkat” paterolni innen – morogtam tovább ezúttal hangosan és érthetően. – A miértet remélem a többiek úgyis megmondják...
Még ha nem is fordítja le Shywa vagy senki sem, amit mondtam, mert túlságosan veszélyesnek ítélik a férfinak a neveket ígyis úgyis meg kellett értenie. Kíváncsian pillantottam rá, hogy vajon ellenségeinek nevétől milyen képet fog vágni.


#48 2010-03-21 09:21:30
Tyler
Remek, ennyit a remek tervemről. Simán elkaptak a többiekkel együtt. Bezsúfoltak minket egy cellába. Szegény Freyrből és Kaalból még mindig nyílvesszők állnak ki, mint valami sündisznók lennének. Persze korántsem olyan vicces a helyzet. A fickó valamit gagyarászik asgardiul, de csak lesek rá mint Thorhalla egy halandóra, míg valaki el nem kezdi fordítani a lényeget.
-Minket csak kiküldtek, hogy nézünk szét a tanyán és a toronynál. Gőzünk se volt, hogy itt fogunk kikötni.-
Vonom meg a vállam. A továbbiakban már nem igazán érdekel, hogy valaki lefordította-e neki vagy sem. Kaalhoz lépek, s bár nem merem kihúzni a nyilakat a testéből, próbálom ellátni ahogy tőle telik.


#49 2010-03-21 10:19:50
Henry White
A tompa puffanásra ébredek fel, ahogy letesznek a földre. Csöppet sem kíméletesen. Felnyögök a fájdalomtól, kinyitom a szemem. Szinte mindenki itt van a csapatból. A nyilak még mindig a testemben vannak, de most meg sem próbálom még csak megérinteni sem. Elsőnek sem volt jó ötlet. Leif jelenik meg, szeretné tudni, hogy kik vagyunk. A többiek úgy ahogy válaszolnak. Kaal nem hazudtolja meg magát a válaszával.
<-Freyr vagyok. Csak felderítettük a két épületet. Nem tudtuk....hogy térkapuk...->
Nagy nehezen nyögöm ki a szavakat, és muszáj szünetet tartanom egy mondat után, hogy összeszedjem azt a kis erőmet amim még maradt.


#50 2010-03-21 15:47:05
Halloween
< - Balder...? Hogy Balder?! Hahahhahahhha! - > kapok kis híján röhögőgörcsöt az ipse megjegyzésére.
< - Amilyen töketlen volt, csodálom, hogy Hela megállította a seregeit, miután az ágyába fogadta... Amúgy Alyra Ragnardottir vagyok, Svartalfheimből. - > mutatkozom be én is, csak éppen hogy megnyomva a múlt időt és alig bírom visszafogni nevetésemet.
< - Nem... Mi Thorhalla úrnő és Einar király parancsát teljesítettük, amikor idekerültünk, bár a konkrétan idejutás nem állt szándékunkban. - > miközben válaszolok, Thorhalla említésénél akaratlanul is megdörzsölöm az arcom ott, ahol az ütése eltalált, és mellesleg a jókedvem is egy szempillantás alatt foszlik semmivé. Maga a seb már szinte teljesen begyógyult, de a heg még tisztán kivehető.

#51 2010-03-21 18:52:18
Tao
Végül Ethan is lebukik, így közénk áll, és együtt mehetünk a cellákba. Igencsak hideg helység, de nem annyira, mint a kinti dögkút szagú folyó. Leif - azt hiszem, így hívják - most kérdéseket tesz fel, kik vagyunk, miért vagyunk itt, ezt fordítják a többiek. Megvárom, míg mindenki válaszol, az elsők még nem igazán akarnak sokat mondani, aztán egyre több és több derül már ki. Hogy ki küldött, miért, hova, mennyit tudunk. Tulajdonképpen csak azt kell elmodnanom, hogy ki vagyok, a többiek válaszából már egyértelmű, hogy én mit csinálok itt.
-A nevem Zyro Tao, és azért jöttem, amiért a többiek is.
És most mi lesz?


#52 2010-03-21 21:24:23
Thorhalla
A lány hallgatta, hogy a többiek beszélnek a szavak egy részét nem értette, a másikat igen, de hogy a férfi mit is fog levonni következtetésnek azok után, hogy szinte mindenki mást mondott azok alapján, amit megértett.
- Victoria Miller – mondta a lány. – A S.H.I.E.L.D. megbízásából érkeztem Asgardra és a feladatom, hogy Al-re vigyázzak.
Ezzel megvonta a vállát és ő maga is az egyik falnak dőlt miközben a maszkját levette és a kezébe fogta.

< - Helytelen válasz kislány – mondta a férfi és beletalpalt Kaal mellkasi sebébe. – Addig nem élnél, hogy a kezedet megemeld, nemhogy fegyvert ránts ellenem halandó... Thordindottir... igen persze... én pedig világéletemben Thor talpát nyaltam. Persze. >
Majd Alyra felé fordult, amikor a lány nevetni kezdett egy pofon csattant, és a lány a földre került ettől. Ez fizikai formában is fájt, Thorhalla-nál jócskán erősebb ütése volt. A férfi idegesen mordult fel.
< - Svartzalfheim? Asgardi vagy, talán ván, így hogy Malekith birodalmában születtél? Hazugság gyermek, ennél jobbat kellene kitalálni. Einar és Thorhalla? – felkacagott. – Rendben, ennél nagyobb hazugságot? Eddig senki sem erősítette meg hivatalosan a visszatértüket, és ne próbáljátok meg bemesélni nekem, hogy pont Ő fog halandókat felkérni bármire is. Vutha lánya? – nézett Shywa-ra. – Ennek pillanatokon belül utána járhatunk. VUTHA?! – kiáltott ki. – Van egy halandó lányod?! >
Pillanatokkal később az ajtó, amit eddig Leif támasztott kinyílt és egy sárkány feje nézett be rajta, mindenki láthatta korábban Shywa apja volt az Vutha. A sárkány szemében még Shywa is olyat látott, amit korábban soha sem, méla undorral és megvetéssel nézett végig a társaságon.
< - Tán úgy ismersz Leif, mint aki halandókkal kezd? – kérdezte morogva. – Ezek? Eme korcsot kéne a leányomnak nevezni? Megsérteném urunkat és úrnőnket... Nincs gyermekem... az meghalt a száműzetésem előtt... >
Ezzel a sárkány tovább is ment. A távolból veszekedés hangját lehetett hallani, a hang amit hallottatok kísértetiesen hasonlított arra, mint amikor Thorhalla veszekszik valakivel, noha Freydis hangja volt az. Végül a sebes arcú lányt is belökték oda hozzátok. Leif kapta el és nézett bele a lány zöld szemeibe, amik ugyanolyanok voltak ebben a pillanatban, mint az anyjának szokott. A férfi döbbenten nézett a lányra és lépett egy kicsit hátra.
< - Elárulnád, hogy mégis mi ez az egész Leif Manderakson?! – csattant fel a lány úgy, ahogyan az anyja is szokott. – Mire megy ki ez a mocskos játék?! >
< - Ahogyan hallom Asgard trónörököse kissé tüzes lányka – kacagott kintről egy férfi hang. >
< - Kinek képzeled mégis magad? – tette fel a kérdést a férfi. >
Azonban még a lány válasza előtt kintről szólalt meg az ismeretlen hang.
< - Az úrnő kiszedte belőle, Freydis Einardottir, Einar Thorson és Thorhalla Lokidottir leánya... >
Leif arcán döbbenet futott át és a lányra nézett, majd a többiekre, és végül vissza a lányra.
< - A királynőm tényleg hazatért? – kérdezte olyan halkan döbbenettel, hogy csak a bent levők halhatták.>

//Fordítási szabály tovább él, csak már Freydis fordít.//


#53 2010-03-22 02:28:48
Shadow
Leifre figyelek, majd miután kiüvölt és meglátom apám, egy pillanatra megkönnyebbülök, hogy itt van, de ez valóban csak egy pillanat volt. Szemeiben olyat látok meg, amit eddig még soha. Szemeimbe könnyek szöknek, s nem kell, hogy a többiek értsék, hogy mit is mond, mert a reakciómból tökéletesen látszik. Füleim lekonyulnak, fejem lehajtom, szárnyaim is csak lógnak, ahogy farkam is, majd térdre rogyok, s kezeimbe temetem az arcom, egy könny csepp csurog le az arcomon majd pedig halkan szólalok meg.
„- Hazug szemét féreg... Bezzeg akkor jó volt anyám, mikor mindenki visszautasított Vhn. Mi tetszett benned anyámnak, hogy kötélnek állt? -” lassan az ölembe ejtem a kezeimet. Ez a pofon keményebb volt, mint az, hogy Einar közölte, hogy csak halandók vagyunk. A saját apám nevez korcsnak, mikor ő se jobb, s le is tagadja még a létemet is. De mit is várhattam volna? Talán bevallja bárkinek is most, hogy megkapta azt amit mindig is akart: Visszajöhetett Asgardra. Csak arra kellettünk, hogy kitöltse az időt, s semmi másra. S most, hogy már fölöslegesek lettünk le se szar minket. Freydis és Leif közti jelenetre csak oda-oda pillantok. Majd Leif halk megjegyzésére halkan reagálok
< - Igen, vissza. Látom Vutha ezt se mondta el. Azért jó látni, hogy ennyire bízol abban amit mond. - > mondom szomorúan < - Majd fordítson valaki más, én most jelenleg képtelen vagyok rá - > felkelek, s az egyik sarokba botorkálok, ahol a sarokba lerogyok, majd pedig a szárnyaimat előre húzva takarom el az arcom. Farkam is az ölembe húzom, s csak ott gubbasztok. Nem vagyok kíváncsi egyik beszólására se.


#54 2010-03-22 08:26:47
Thordin
Manóra hálásan nézek, már amennyire a fájdalmam engedi, mert mind két érzés egyszerre van jelen arcomon. De nem sokáig, mert pillanatok múlva, csak a égető kín az amit érzek. Leif mellkasomra tapos, amitől ordítva kiáltok fel. Szavait alig értem, a fájdalommal való küzdelmem során. De még is kiveszem a lényeget. Nem hiszi, hogy igazat mondok? Mégis mi okom lenne hazudni? Hallgatok, és nem szólok semmit. Figyelem, ahogy Leif kételkedve fogad mindent és mindenkit, és nem csak engem. Nem is tudom, ez most nyugtasson? Megjelenik Vutha is, és egy igen érdekes jelenetnek vagyok tanúja. Shywara pillantok,biztos nem kellemes érzés ezt tapasztalni. Mélyen szuszogok, és olykor egy-egy grimasz is feltűnik arcomon a fájdalmak miatt. De a fordulatoknak nincs vége, mert most végre megjelenik Freydis is, aki cseppet sincs elragadtatva a hallottaktól, és az egész helyzettől. Leif fejére olvas, aki végül meggyőződik a felől, hogy valóban Einar, és Thorhalla küldött minket. Végig nézek a nyilakon, amik testemből kiállnak, és neki állok letördelni azokat. Erősen fogom, hogy ne mozduljon, mikor a szárakat eltöröm, hisz a recézett vége miatt, csak még inkább marcangolná húsomat. Majd pedig megpróbálom felküzdeni magam ismételten ülő helyzetbe. Szívesen lázadnék, és támadnék, de úgy érzem, első lépés után össze esnék. Túl gyenge vagyok.


#55 2010-03-24 11:59:44
Tao
A beszélgetést ugyan fordítják, de kissé nehézkes megértenem még így is, leginkább azért, mert fogalmam sincs, mi folyik itt. Nem úgy néz ki, mintha Leif kíváncsi lenne rám, vagy a mondandómra, így aztán csak hallgatok. Shywa apja kerül elő, más szóval egy kellemes méretű sárkány, aztán Freydis érkezik meg végre. Megkérdezném tőle, hogy jól van-e, de jelen pillanatban ez igencsak blőd kérdés lenne. A felderítő akciónk totális kudarcba fulladt, az ellenség kezébe kerültünk, foglyok vagyunk, és nem csak a kilétünket, de a céljainkat is ismerik. Leif még mindig azon van fennakadva, hogy Thorhalla és Einar visszatértek Asgardra, úgy tűniknem igazán örül a hírnek, de nem is várható más, hiszen épp most ejtette rabul a lányukat, amiért szép kis megtorlás várható. Kaalhina elég ramatyul van, és Leif tesz róla, hogy ne javuljon az állapota, bár tény, a lánynak túl nagy a szája. Segítek neki felülni, és megvizsgálom a sebeit. A nyílvesszőket nem fogom kihúzni, ahogy elnézem, elég mélyen vannak, túl sok húst tépnék fel, így inkább csak megtörlöm az arcát és a sebek környékét a septiben levetett ingemmel, hogy kicsit felfrissüljön. Ilyen állapotban sokat számít a közérzet, amin javít, ha az ember nem a saját csurom véres testét bámulja. Közben azon gondolkodom, hogy bele tudnám-e törni a nyílvesszőket, akkor legalább a mozgását megkönnyíteném, és később egyszerűbb lenne kitolni a másik oldalon a vesszőket, de nem vagyok biztos benne, hogy nem mágikus anyagból készültek, akkor pedig hiába feszegetném, csak még több fájdalmat okoznék Kaalhinanak.


#56 2010-03-24 13:19:07
Serena Davidson
A helyzet nem úgy nézett ki, mint ami javulna, sőőt csak egyre rosszabbra és rosszabbra fordult. Kaal megkapta, ami járt neki, túlságosan nagy a szája, és úgy tűnt, hogy Alyra is ostobaságokat fecsegett, mert még ő is kapott egy hatalmast. És ekkor, nehogy legyen némi örömünk a napban egy hatalmas sárkány jelent meg az ajtóban, Shywa pedig toporzékolni kezd. Nocsak, apuci kedves letagadta, hogy ez a korcs a lánya lenne? Én is ezt tettem volna a helyében, a Gyík pedig duzzogva vonul el, jajj szegény mindjárt elbőgi magát? Nem fogok odamenni és megvigasztalni, kintről veszekedés˙hangjait lehetett hallani és az asgardi szavak között felismertem Freydis hangját is és a lány pillanatokkal később meg is érkezett a helységbe, aki máris nekitámadt a férfinak. Huh, ez így most teljesen olyan, mintha Thorhalla-t hallanám vitatkozni valakivel, megborzongtam. A többiek helyeseltek arra, hogy visszatért Thorhalla és Einar, így erre így erre nem is mondtam már semmit sem. Inkább ránéztem Freyr sebére, főleg, hogy Kaal-lal Zyro kezdett foglalkozni. Igazából elég volt ránézni, hogy lássam ezt mi nem fogjuk egykönnyen kiszedni belőle.
- Úgy tűnik a fickó nem érti az angolt – mondtam halkan a társaságnak. – Valakinek valamilyen ötlete, hogy miként akarunk innen megszökni?
Bíztam benne, hogy kitalálja valaki, mert ezekkel szemben mi nem sokat értünk és tényleg eszem ágában sem volt ezen a helyen megrohadni, sem meghalni. Kérdőn néztem végig a társaságon, azt tudtuk, hogy merre kell kimenni, hiszen láttuk, hogyan hoztak be minket. De egy kérdés... utána merre kell menni? Vagy nem kéne ennyire előre rohannom?


#57 2010-03-24 15:14:13
Halloween
< - Álmomban is jobbat hazudnék, ha valótlant akarnék mondani. De erre magadtól is rájöttél volna, ha nem az izmaidat használnád gondolkodásra. - > köpök némi vért oldalra, és felkészítem magam egy újabb pofonra. Hangomból ugyanis süt az a fajta arrogancia, amit többnyire csak megfelelő háttérrel - megközelítőleg ötezer válogatott katona képében - mer használni az ember.
~ Senkiházi. ~ mérem végig a fazont. Fizikailag ugyan erősebb, mint Thorhalla, ez mégis hamarabb begyógyul majd, mint a másik seb, mert nincs mágiával támogatva, viselkedés szempontjából pedig egy rablócsürhe kapitánya is magasabb szintet produkál nála. Majd Shywa szavait követően behívják az apját, aki szépen letagadja őt. Bizonyos szemszögből értem, hogy miért tagadja meg, elvégre nem mindegy, hogy őt is megnyúvasztják-e eme lépéséért, vagy csak a lánya hal meg, akit valószínűleg úgyis kivégeznének.
~ Vajh miért hitte, hogy a sárkány nem úgy értelmezi a rokoni összetartást, mint Leif? ~ tűnődöm el egy pillanatra a naivitásán. Majd Freydis érkezése tesz pontot a vitánk végére, úgy kiosztja, hogy arra az anyja is büszke lenne. Egy kicsit. Annyira biztos nem, hogy el is ismerje. Leif arcán pedig megjelenik a döbbenet szinte minden jele. Még jó, hogy nem maradt táva a szája.
< - Ahogy mondtam, hazudni sokkal jobbat is tudtunk volna. Én legalábbis biztosan. - >


#58 2010-03-24 18:50:25
Tyler
Épp csak Kaal felé hajolok, hogy megnézzem hogy van, mikor az a szemét beletapos a mellkasába. Majd nem sokkal később Alyrát vágja pofon, de úgy, hogy kicsattan a vére.
-Te rohadék! Remélem belefulladsz ebbe a bűzbe ami itt terjeng, bár lehet, hogy épp te vagy a forrása.-
Sziszegem dühösen a fickó felé, és csak azért nem ugrok neki, mert nem akarom még ennél is nagyobb bajba keverni a többieket. Vutha is megjelenik, sosem kedveltem a fickót és láthatólag mondott valami olyat ami nem esett túl jól Sywhának. Hirtelen Freydis esik be, vagyis lökik be közénk. Vele is alaposan elbántak. De végre leesik nekik, hogy kinek a lánya.
-Ideje volt, hogy leesett neked fafej.-
Na remélem ezt nem fordítja le senki neki. Kiderülni ugyan kiderült, hogy igazat mondtunk de ettől még nem biztos, hogy szeretett rohamot kapnak és elengednének minket.
-Benne vagyok a szökésben, de ötletem az sajnos nincs rá.


#59 2010-03-24 19:09:40
Henry White
Még mindig földön heverek, így nem sok mindent látok abból , hogy mi történik. Bár ha ülnék is, akkor se látnék sokat. Próbálok nem mozogni túlságosan, de mikor meghallom Kaal ordítását, önkéntelenül is megpróbálok felállni. Újabb fájdalom hullám szántja végig a testem, és visszaroskadok a földre. Mire úgy ahogy magamhoz térek, már Freydis hangját hallom. Végre kiderül, ki is Freydis, de Leif hangjában csak döbbentet hallok. Hogy ez mit jelent nála, ötletem sincs. Hátha elenged minket, hogy Thorhalla kedvére tegyen, ha egyáltalán hűséges még hozzá. Ha nem akkor Lorna ötletét kell megvalósítanunk valahogy.


#60 2010-03-25 05:31:39
Thorhalla
” – Mégis mit vártál, hogy be fogja ismerni? – kérdezte Leif Shywa-t tökéletes démon kiejtéssel.”
Alyra felkészült a beszólása után a következő pofonra, azonban csak nevetést kapott arra, amit mondott. Egy olyat, mint amikor az egészen kis gyerekeket szokás kinevetni, mikor nagyon, de nagyon erősnek próbálnak mutatkozni, de semmilyen háttere és foganatja nincs ennek. Freydis fordult oda a többiekhez.
– Alyra, mindenki, elég! – mondta Freydis angolul. – Remélem tökéletesen tisztában vagytok azzal, hogy éppen azt a személyt sértegetitek, akin a kijutásunk és az életünk múlik. Ezek nem a nagyapám vagy az anyám emberei, már nem. Igaz van odafent egy Loki, de ő nem a nagyapám, valami más ő az, de mégsem...
– Egy klón – felelte Victoria. – Tucat számra vannak szerte a Földön, Loki tökéletes másolatai, ha az egyik meghal a lelke felébred egy másikban, ha jól tudom így akarta megakadályozni a halálát és ténylegesen halhatatlan lenni.
< - Tényleg annak a két személynek vagyok a gyermeke, akit mondtak. Tudom, hogy ki vagy Leif, anyám mesélt rólad, már amikor éppen szóba állt velem. Tisztában vagyok vele, hogy a szeretője voltál három évtizedig, te voltál atyám után a második leghosszabb ideig a szeretője. Megbízik benned, már ha tényleg képes erre. Segíts kérlek! – kérlelte a férfit. – Ha nem is értem, hát anyámért. A te nyilaid, szedd ki belőlük... >
A férfi néhány másodpercig habozott, majd végül felsóhajtott leguggolt először Freyr mellé, megragadtra a nyílvesszőket szépen sorjában, ahogyan a fiúban voltak, majd egy-egy varázsszót mondott, amit senki sem értett és a nyilak eltűntek a fiúból és csak a sebek maradtak hátra. Ugyanezt megcsinálta Kaal-lal is és így már csak a vérző sebeik maradtak, de így a fájdalom is jelentősen csökkent, hogy a nyilak már nem voltak a szervezetükben.
< - Ami a kijutást illeti úrnőm... – kezdte volna Freydis-nek. >
Ekkor azonban öt katona érkezett ismételten le.
< - Te, te, te, te és te – mutattak végig Zyro-n, Lorna-n, Manó-n, Vic-en és Al-en. – Velünk jöttök az úrnő parancsára. >
Az őrök megragadták a fiatalokat és felvezetik őket egy trónterembe, a többiek lenn maradnak Leif-fel. Akiket felvittek egy sötét trónterembe kerülnek, odabent őrök álldogálnak, a terem végén egy trónus áll, amiben egy vörös bőrű és fekete hajú nő ül, világító vörös szemekkel, a trónszéke mellett pedig egy ketrec, amiben egy férfi ücsörög, nem nehéz rájönni, hogy ki lehet, hiszen eléggé hasonlít Thorhalla-ra, az apja Loki Laufeyson volt az.
– Halandó gyerekek?! – kérdezte Loki, ahogyan észrevett titeket. – Ez lenne a felmentő seregem?!

//Fordítás tovább él.//
//Al = Algernon, Alyra = Alyra nálam a félreértés elkerülése végett//


#61 2010-03-25 10:14:05
Thordin
Zyro és Manó is segítenének, amit tudnak. Hálásan köszönöm nekik, bár nem sokat tudnak tenni sajnos, és mikor már neki állnék tördelni a vesszőket, Leif beadja a derekát és eltávolítja azokat. A fájdalom jelentősen csökken, de úgy érzem, messze vagyok még attól, hogy bármit is tegyek. Figyeltem, ahogy elviszik 5 társunkat, de köztük egyik sem volt asgardi, vagy legalább félvér. Ez tűnt fel legelső körben. Távozásuk után Leifet kerestem, és felé intéztem a szavaimat.

<-Ezek után mindig nézz a hátad mögé, féreg.

Nem érdekel hogy ő lehet az aki kijuttathat innen minket. Nem fogok csöndbe maradni, és tűrni őt, vagy bárki mást. Freydist sem értem, mért alázkodik meg előtte, bár némileg igaza van, de én nem lennék rá képes. Lorna szökési kérdésén csak nagyot néztem. Nem fűztem hozzá semmit, szerintem jobb is. Freyer felé nézek, és halkan kérdezem tőle.

-Ki is ez a Leif? Milyen rokonod ez neked?


#62 2010-03-25 11:11:00
Tao
A sebek letörlése és némi közjáték után Leif úgy dönt, hogy kiszedi a nyílvesszőket, amire először azt hiszem, hogy ki fogja tépni azokat, de végül csak egyszerűen eltűnnek. Ez elég hatásos módszer, így már jobbak a sebesültek esélyei.
-Nem tudunk megszökni, ahhoz a hídon kéne átjutnunk, a főkapun át, és gondolom, azt elég jól őrzik - válaszolok Lornanak és Ethannek, aztán mielőtt bármit mást tehetnék, valaki bejön, rám mutat, aztán gyors fordítás után kiderül, hogy vele kell mennem, de legalább Ethan is velem jön. A gond csak az, hogy nincs köztünk senki, aki beszélne asgardul, így nehéz lesz a továbbiakban fordítani. Egy afféle trónterembe érve Lokit találjuk ketrecbe zárva, mellette meg egy vörös nő ül a trónon. Lokiről már sokat hallottam, még azoknak is meséltek róla, akik nem asgardiak, így jól tudom, hogy nem tartozik a jófiúk közé.
-Ne reménykedj Loki, nem érted jöttünk. Bár tulajdonképpen fogalmam sincs, miért jöttünk ide. Miért akartál látni minket?
Utólag belegondolva, talán Asgardon is használnak valamiféle magázó formát, és most azt gondolhatják, hogy tiszteletlen voltam velük szemben. Ami azt illeti, rab vagyok, szóval azt hiszem, nem is nagyon kell tisztelnem őket, legfeljebb félnem. Szóval most inkább mellőzöm a meghajlást és egyebeket, és csak reménykedem benne, hogy az űrnő is beszél angolul - mert arra valahogy nem sok esélyt látok, hogy a kree-t megértse. Ellenben Ethan jól beszéli, úgyhogy a későbbiekben még jól jöhet.


#63 2010-03-25 12:08:32
Hjuchia Sakura
Repül egy pofon s egy kellemes taposás is. Lorna javaslata pedig jó lenne ha a csapat nem ilyen összetétellel rendelkezne. Balszerencséjükre a közelembe mágiát vagy nem használhatnak, vagy minden lesz csak nem csendes lopakodás. Mellesleg a két sérültet is cipelni kéne.

Közben Leif eltünteti a nyílvesszőket a két társból. Ettől ők is némileg fellélegezhetnek. De nem sokáig tart a vigadalom mert bejön pár őr és többek köztük rám is és elvezetnek minket. Eléggé nyomaszt ez a hely. Cseppet sem tetszik és még az idő is ramaty. Még azt se tudom, hogy hol vagyok, életemben először látom ezt a helyet mégis mindenki ellenséges. Bár... Ha valaki bejön a házunkba én is kirakom mint a macskát de azért börtönbe nem zárom. De ez most nem sokat segít a szituációban. Közben beérünk egy sötét trónterembe. Eddig sem volt szívem csücske a hely de most már rohadtul futkos a hátamon a hideg ettől a kialakítástól. Egy ketrecbe meg valami férfi ül. Nagyon hasonlít valakire. De ki... Ó nemá még apja is van? Szinte fogadni mertem volna rá, hogy már rég megölte. Amilyen kellemes volt a modora. Az a pár pillanat amíg ott volt a közelemben még sok is volt, hogy levegyem a dolgokat. Nem rejti béka alá jellemét.

- Itt nincs ember...

Szólalok meg halkan, közben jobbra elmerengek egyik katona felszerelésén elbambulva.


#64 2010-03-26 16:24:26
Tyler
Freydis leállítja a társaságot, s engem is, pedig még csak most kezdenék belemelegedni Leif szidásába. Némi rábeszélésre, kiszedi a nyilakat valahogy Freyrből és Kaalból. Na és most akkor örüljek neki? Eleve nem is kellett volna tűpárnának használnia őket. Attól hogy most segít nekünk egy barom marad. Bejön egy őr, magával rángat vagy ötünket. Legalább Zyro meg Lorna is jön. Egy trónterembe vezetnek. A ketrecben Loki klónja terpeszkedik, míg a trónon egy vörös bőrű nő üldögél. Így elsőre nem tűnik rögtön asgardinak.
-Szerintem nem ő akart látni minket, hanem aki a trónon ül. Végül is egy ketrecben.-
Dünnyögöm az orrom alá, a vöröskét bámulva.


#65 2010-03-26 16:26:22
Shadow
Szárnyam takarásából pillantok Leifre a fáklyák fényében megcsillanó szemekkel, mikor Démon nyelven válaszol tökéletesen.
„- Mint lánya azt... de különben? Benne van a Démonok és az Asgardiak rossz tulajdonságai, és szánalmas is. Egy hasonlóan korcs kölyköt sirat, mint én aki meg se született, engem meg dob azért mert visszakönyörögte magát eme világra. -” morgom, majd szárnyaim összehúzom, bár a sérültet igen óvatosan a fogaim összeszorítva, majd Freydisre nézek.
- Ha nem ide hoznak, akkor még most se hinne nekünk. Vutha úgy manipulálja, ahogy akarja az igazság elhallgatásával, pedig minden történet szerint neki van több esze. - majd elhallgatok egy kicsit.
< - Szóval drága jó atyám ezt hagyta ki a meséiből? Szóval a te orrod nem törte be Thorhalla, ahogy az övét jó párszor. Nem is értem, ezt miért hallgatta el. - > dühös vagyok, és szomorú is. Bár itt jelenleg ez max Alyranak és Al-nak nem tűnhet fel annyira, a többieknek nyitott könyv vagyok, még talán Leifnek is, hisz ő is élt sárkányok közelében, ha máskor nem is, akkor akkor, mikor atyám és serege itt volt, s Loki parancsait várták. Ráadásul jönnek az őrök és ötünket elviszik. Hát hamarosan azok is sorra kerülnek, akik itt maradtak.
< - Hallgass már Kaal. Ne keresd te is a halált, mint vh-n... - > nem fejezem be... egyszerűen nem megy. Lehajtom a fejem, s a sérült szárnyam magam elé húzom. Vizsgálgatni kezdem, s nem nézek közbe Leifre, vagy bárki másra.
< - Ki az úrnőd, akit most szolgálsz Vuthával együtt Leif? - > kérdem csendesen.


#66 2010-03-26 17:01:20
Henry White
Freydis végre meggyőzi Leifet, hogy szedje ki azt az átkozott lövedékeit a testemből. Elsuttog pár szót és a nyílvesszők egyszerűen eltűnnek. Persze a sebek nem, de legalább a legkisebb mozdulatra nem hasít belém a fájdalom. A többieket el viszik. Leif felé fordulok.
<-Kihez vagy hűséges most?>
Kérdezem majd felülök, lassan, hátamat a hűvös falnak támasztva. <-Elméletileg az apám nagybátya lenne...>
Sóhajtok egyet, úgy tűnik egyszerre sokat még mindig nem tudok beszélni.


#67 2010-03-26 18:12:28
Serena Davidson
A beszélgetés tovább folytatódott és a végén megérkezett egy katona, aki pedig minket válogatott ki, embereket, hogy velük menjünk. Vajon van bármilyen jelentősége, hogy pont azokat válogatta ki, akikben egy cseppnyi Asgardi vér sincsen? Nem vitatkoztam csak csöndben mentem a kihalt és sötét folyosókon, mindaddig, amíg egy közel sem barátságos terembe értünk. Körbenéztem vörös szőnyeg, a falakon díszek, odakintről félhomály szűrődött be az ablakokon, remek! A terem végében egy vörös bőrű nőt lehetett látni a trónszéken mellette egy ketrecben egy férfit. Jé, az csaknem az, akinek gondolom? Elvigyorodtam egy pillanatra, anya és apa mesélte, hogy mit művelt ez az alak a Földdel. Loki szólt is, most ez a barom tényleg azt hiszi, hogy megmenteni jöttünk? Pech! Bőven elég volt a lányát és az unokáját ismerni, Bard-ot, hogy tudjam, hagyjam ott ahol van. Azonban a banya félelmetes volt...
- Hát szerintem örülnénk, ha azzal ott kéne szembenézni – böktem Loki-ra. – A banya félelmetesebbnek tűnik még Thorhalla-nál is... és ez azért szint én úgy érzem!
Szegény Al, ő még nem volt olyan helyen, ahol vegyes felvágott lett volna, nos igen, főleg Asgardi mágiára érzékenyen szegény srácnak nem jó itt... de ami azt illeti rövid időn belül nekünk sem lesz jó.


#68 2010-03-26 20:10:44
Halloween
A második ütés helyett csak röhögést kapok válaszul, amire morcos képet vágok - de belül mosolygok, újra úgy viselkednek velem, mint akivel nem érdemes foglalkozni, csak a szája nagy.
~ Te sem véletlenül lettél katona, öregem! ~ vonok le egy következtetést. Freydis ekkor letorkoll, amiért beszóltam.
- Elnézésed kérem. - hajtom meg a fejem felé bocsánatkérőn, bár az irányába mutatott - hát még az érzett - tisztelet meg sem közelíti azt, amivel Thorhalla felé fordultam. Pár szó után Leif eltünteti a nyilakat a sérültekből, majd őrök jönnek, és elviszik a halandókat. A félvérek maradnak, szerencsémre. Különválás esetén nem tudnám őket megfigyelni.
< - Engem inkább az érdekel, hogy milyen erők tartanak itt minket. Mesélni ráérünk, ha már biztonságban leszünk... Legalábbis remélem, hogy lesz rá lehetőségünk. - > suttogom, nem feledve a többi őrt, miközben próbálok felállítani egyfajta szükségességi sorrendet. A halandók közül csak Vic-et sajnálnám itthagyni, vele érdekesen el lehet tölteni az időt, de ha már ő jön, valószínűleg hozzuk a többieket is.


#69 2010-03-26 21:04:56
Thorhalla
~ Trónterem ~
Victoria nem kommentálta a dolgokat, nem szólt a többiekhez, hanem igazából, mint egy katona ment a társaság mellett és mérte fel a helyet, hogy miként lehetne megszökni vagy eltűnni az itteniek elől. Ahogyan a társaság közelebb ér, akkor már a nő alakja is kivehető, határozottan Asgardi külsővel rendelkezik a méreteket nézve, csak éppen a bőre vörös és a szemei izzanak vörösben még. Egy hosszú vörös-fekete ruhát viselt hosszú körmei is feketék, trónusa mellett a Lokival ellentétes oldalon egy fekete ébenpengéjű kard pihent. Méla undorral nézett végig a társaságon, majd Asgardi nyelven kezdett beszélni, furcsa nyelvjárást használt, így ebből senki sem értett az itteniek közül egyetlen szót sem. Miután elmondta, amit akart Loki fintorodott el, majd szólalt meg.
– Hogy mit akar? – kérdezte gúnyosan. – Kíváncsi azokra, akik be mertek hatolni a birodalmába. Azok után, hogy az unokám semmit sem mondott neki... Nos erre kíváncsi igazából, meg arra, hogy mit keresnek halandók Asgardon és itt a kastély körül... ah és ha nem válaszoltok, akkor arra a kérdésre is választ kap, hogy a drága mostohafivérem és az ostoba fia milyen arcot vágna, ha a szeretett halandóikat darabokban küldenénk vissza Asgard városba.

A trónuson ülő nő:


~ Börtön ~
Kaal kimondja a szavakat, majd csak egy suhanó árnyat lát a társaság és a következő pillanatban egy tőrkard pengéje szorult a lány torkához és Leif közvetlen közelről nézett a sérült halandó harcába.
< - Már tudom kinek a gyermeke vagy kislány és az atyád is egy ökör, egy nagy rakás szerencsétlenség, aki úgy képzeli magát istennek, hogy a kardjának a részeit nem tudja megnevezni – mondta sziszegve a férfi. – Minden mozdulatod annyira hangos, hogy egyhelyben sem tudnál állni hangtalanul, nemhogy bárkit hátba szúrni. Őket lehetséges, de egy Asgardival nem mennél semmire. Lehetséges, hogy a rokonom vagy, nem érdekel. Még egy ilyen szó, vagy ha nem adod meg a kellő tisztelet, ami már csak a korból kifolyólag is megillet megöllek. Ez nem valami rózsaszín álomvilág, ahol eddig éltél, ez a valóság gyermek! >
Kissé hátrébb húzódott és a tőrkard markolatát is hátrébb húzta a lány nyakától. Freydis lefordította Shywa szavait Leif-nek, mire a férfi érdeklődve nézett a sárkány lány irányába és megrázta a fejét.
< - Nem vezet meg senkit – mondta a férfi. – Van egy Loki odafent az űrnő szolgálatában. Ugyanúgy ugrik minden szavának, mint régen... valami könyvről hallottam, de ennyi. Többet enm tudok erről, régen sem faggattam őket erről, és most sem tettem. Életben akarok maradni, nem meghalni. >
Még meghallgatta a kérdéseket, majd egy mély levegő után kezdett azokra válaszolni.
< - Mondhatnám, hogy még mindig Loki, de nem igaz... – felelte. – Már régen nem ő az úr itt. Mikor a tárgyalások zajlottak Halla, Amora, Skurge, Thena, Thor és Einar eltűntek... nem volt ki egyben tartsa a Lokistákat. És ekkor érkezett az úrnő és hozott egy Loki másolatot. A tűzóriások királynője az... Hela-t Balder lekötötte, a sötét elfek egymással háborúztak, Alflyse meghalt Malekith újra a trónra került és a királynő ezt kihasználta. Annak idején úgyis esküt tett, hogy megfizet minden asgardi gyermeknek, amiért annak idején Loki megerőszakolta... hogy mi tart itt? Több ezer éves mágia, Loki mágiája... teleportálás ki van zárva idebenn, csak az képes, akit Loki hatalmazott meg. az őrség nagy, közel ezer fő jelenleg. Mágusok, Asgardiak, elfek, tűzóriások és démonok... méterekkel vagyunk a kastély alatt, bár van egy kijárat, de ahhoz Vutha-t kell megölni, és ezt nem tudom, hogy vállalnátok-e. És arra a kérdésre, hogy a valódi hűségem kié? Thorhalla Lokidottir-é, mint mindig is... >

//Forídítás most nincs, mert mindenkihez úgy beszélnek, amit ért, Freydis meg fordít Leif-nek//


#70 2010-03-26 21:18:37
Tao
A nő helyett Loki válaszol, fordítja, amit az úrnő mond, bár nem szó szerint, de a lényeg érthető, tudni akar mindent, vagy meghalunk.
-Gondolom ért angolul, csak nem szereti használni a nyelvet... Szóval azért vagyunk itt, Asgardon, mert egy másik bolygón születtünk, de a szüleink innen származnak, a Földről, Asgardról, mindenfelől, és most, hogy hazajöttünk velük, felajánlották, hogy meglátogathatjuk. A kastélynál pedig véletlenül vagyunk, egy tanyát és egy tornyot kellett megnézni Einar kérésére, de azt nem mondta, hogy ide fogunk kerülni. És ami minket illet... Még egy ember története is hosszú és szövevényes lehet, talán valami konkrétabbra vagy kíváncsi?
Oké, elvállaltam a szóvivő szerepét, igyekszem nem túl sokat mondani, de épp eleget, hogy ne érezze ezt meg. Aztán már csak állok, és várok.


#71 2010-03-27 08:03:50
Tyler
Vic csendben álldogál mellettünk. Minek is beszélne, ha nincs mondanivalója, mellesleg biztos felmérte már a termet. Végül is Einar halandó énjének a lánya, szóval biztos nem babázással töltötte az idejét. Mit ne mondjak elég elmebeteg kinézete van a nőnek, de asgardi azzal ellentétben amit az előbb gondoltam. Nem biztos, hogy ez nekünk jobb is. Itt mindenki arra kíváncsi honnan is jöttünk és mit keresünk itt. Miért nem képesek elhinni hogy csak véletlenül kerültünk ide. Vállat vonok a kérdésre.
-Az egész csak véletlennek köszönhető, ha Einar tudta volna hogy ide kerülünk...nem minket gyerkőcöket küldött volna...-
Az már más kérdés hogy, korántsem vagyunk védtelen gyerkőcök, de nekik ezt nem kell tudniuk. Kíváncsi vagyok vajon Loki azt fordítja-e le neki amit mi mondunk?


#72 2010-03-27 08:21:33
Henry White
Kaal szavaira csak a szememet forgatom, többet örökölt az apjától mint gondoltam volna. Igaz én is dühös vagyok Leifre, sőt több mint dühös. De ő az egyetlen aki tudja, hogy mi folyik itt és ki is juttathat minket. Kést szorít a torkához, de szerencsére nem használja, hanem el lép onnan. Megkönnyebbülten lélegzek fel. Némán hallgatom Leif beszámolóját. Remek egy tűzóriás tart minket fogva, cirka több száz katonával karöltve. Én meg sebesült vagyok. Vuthával pedig nem szívesen szállok szembe. Nyilván való hogy, valahogy a markukban tartják...valamivel.
<-Nem túl könnyű a helyzet. Kitörni nem tudunk...esetleg egy üzenet nem tudsz valahogyan elküldeni Thorhallának vagy Einarnak?->


#73 2010-03-27 10:27:23
Thordin
Pillanatok múlva tör kerül a nyakamhoz, de reagálni nem tudok. Túl gyorsan történik minden és sérüléseim is erősen gátolnak. Egészen közel hajol hozzám, és csak mondja a szavait. Igen, apám gyakran ökör, de én nem az vagyok. Fogadni szeretnél? Rendben. Legyen, ahogy óhajtod. Rokon? Pff... kell is a te rokonságod. Hiányzik nekem, mint púp a hátamra. Nem válaszolok Leifnek, nem szükséges szavakkal vagdalózni. Majd ha ott tartok, akkor a szemébe mondhatom, hogy „megmondtam”. Hallgatom a további szavait. Bár nem igazán érdekel a családfa, meg a sok hablaty, egyedül az, hogy Vuthán keresztül lehet kijutni. Nem hiszem, hogy nem bírnánk legyőzni egy nagy gyíkot. Freyer kérdésére, felelek, bár nem nekem szánta.

<-Einar! Őt keressük, ne Thorhallat. ahogy hallottam, meg amennyire ismerem nem biztos, hogy a segítségünkre sietne. De amúgy sem hiszem, hogy lehet üzenetet küldeni. Ha a teleportálás blokkolva van, minden bizonnyal a mágikus üzenetküldés is. De remélem nem így van.


#74 2010-03-28 13:13:49
Serena Davidson
Oké a banya így még inkább félelmetesnek tűnt, mint ahogyan elsőre gondoltam volna. Kár volt meglátni teljes egészében, hogy miként néz ki. Loki-nak beszélt valamit, értem valamennyire az asgardi nyelvet, de ez így? Semmit sem értettem belőle, de legalább úgy tűnt, hogy Loki igen és fordított is nekünk. Miért is hihette volna az ember, hogy jól alakulnak a dolgaik? Mert ez minden az volt, csak nem éppen jól alakuló dolgok. Kellett nekünk idejönni, hogy nem tudtunk otthon maradni, mármint a Földön. Zyro-ra sandítottam, amikor beszélni kezdett. Nem hittem volna, hogy a nő érti az angolt, úgy tűnt, hogy Leif sem értette, így nem opcionális, hogy más is megértse. Zyro szépen kihagyja a legfontosabb részeket, amiket végül Manó nyögött be, oké!
- Vagy megint annak a boszorkánynak köszönhetjük, egen Thorhalla-ra gondolok, hogy idekerültünk... – morogtam. – Még ezt is kinézem belőletek, már amennyire ismerjük a fajtátokat...
Idegesen néztem körbe, hogy vajon merre lehetne kilógni a teremből. A kastélyból úgyis nehéz lenne, de minket legalább nem éreznek meg. minket, de akkor Alyra és Freydis még szóba sem került... mégsem jó ez a nap, továbbra sem.


#75 2010-03-28 16:00:25
Shadow
A szárnyammal foglalkozok tovább, s látszólag nem is érdekel a beszélgetés, vagy a kis jelenet, azonban Freyr és Kaal megszólalása után én is megszólalok.
< - Leif... a könyvet Freydisnek kell adnunk, és Vutha nem lesz akadály - > tekintetem Freydis felé fordítom, s egyenesen a lány szemébe nézek. < - Loki vére csörgedezik az ereidben, így, ha nálad a könyv, akkor a sárkányok volt hercege téged szolgál. - > tekintetem vissza siklik a sérült szárnyamra. < - Reméltem, hogy a könyv hatalma alá sohase kerül újra. - > Próbáltam nem kimutatni, hogy félek. Ahogy anno Dante saját fiát verte eme mágiával rabláncra, úgy Vutha az én szabadságom, vagy akár életemet is áldozhatja. Öt évvel korábban Atyám elmondta anyámnak az igazat, s én kihallgattam őket akkor, úgy, hogy nem tudtak róla. Rosszabb ez a könyv, mint a hideg vas, mi a rabszolgákat tartja vissza, hiszen itt a könyv birtokosának nem kell a közelben lennie, hogy annak mágiájával kényszerítse az áldozatot arra amire ő akarja. Atyám már elveszett, mert senki se fogja elengedni, de én nem akartam eme sorsra jutni, pedig most egyre közelebb és közelebb kerültem hozzá, főleg, hogy olyan kezében van, aki tudja mire is való.
„- Mikor öltél utoljára sárkányt Leif? S képes lennél rá, ha Atyám a célpont? Tudnom kell, ha elé jutok, s elterelem a figyelmét, akkor lősz e vagy sem, ha a könyvet nem tudjuk megszerezni, s már nincs más lehetőségünk -” hangom csendes, s a hangsúlyom, se tükrözi a mondandó súlyát, így a többiek nem is sejthetik miről van szó, ha Leif nem fordítja le, vagy ha valamicskét esetleg Freydis nem ért meg belőle, bár azt nem hiszem, de kitudja. A két sérültünkre pillantottam, de szavaim nem feléjük intézem, csak úgy szólalok, meg, mintha csak hangosan gondolkoznék.
< - Vutha, olyan, mint apja Dante... Képtelen ellenállni az asgardi nők szépségének... még ha nem is teljesen asgardi a lány akkor se tud...- >

#76 2010-03-29 09:34:31
Hjuchia Sakura
Mikor meglátom a trónuson ülő nőt teljes valójában feláll a szőr a hátamon tőle. Ez a hely egyre egyre rosszabb. Mond valamit a nő. A nyelv hasonlatos amit eddig sem értettem így csak értetlenül nézek rá majd a nagy bambulásból feleszmélve inkább elkapom tekintetem másfele. A padlót, falat nézegetem. Amit a Loki fordít nekünk is eléggé katyvasz nekem. De ugyan azt akarja körülbelül tudni mint amit az a Leif-ként emlegetett férfi odalenn. A többiek válaszolnak is a kérdésekre. Mindenki a másikét némileg kiegészítve, módosítva azt. Nem látom okát annak, hogy bármit még hozzá fűzzek. Végül is mindent mit kérdezett arra kapott is választ. De hogy az kielégítő volt-e számára vagy sem. Közölni fogja úgyis hamar.


#77 2010-03-29 12:01:38
Halloween
< - Ha az üzenetküldés nincs is blokkolva, akkor ellenőrizve biztosan. Megpróbálni sem érdemes, csak lebuknánk. - > közlöm az álláspontomat ez ügyben.
< - Az a könyv biztosan a palota új úrnőjénél van, vagy annál a klónnál, vagy minél, amit Freydis említett. Megszerzésére úgy vélem elég kicsi esélyünk van... Leif, nem tudod, hogy mennyire működne az én mágiám ebben a kastélyban? Bár, ha nem muszáj, nem használnám, más varázshasználók is észrevennék. De amit Shywa mondott, az beválhat. - > Nézek végig a társaságon egy rideg, számító mosollyal az arcomon.
< - Esetleg mit szólnátok valakihez, akit Vutha még nem ismer? - > kérdezem a többiektől. Képmutató énemnek tetszik a kihívás, és az az előnyöm is megvan a többiekkel szemben, hogy engem még asgardinak is érzékel, tehát az ellenérzéseit ilyen szempontból nem kell nézni. Rajtam kívül ilyen előnye csak Freydisnek lenne, de ő meg (másokkal egyetemben) sérült, míg rajtam szinte egy karcolás sincs, és azok is gyorsan gyógyulnak. Mire a megvalósítási szakaszba érünk, teljesen ép leszek megint.


#78 2010-03-29 12:27:02
Thorhalla
~ Trónterem ~
A nőn nem úgy látszott, hogy megérti, amit mondott neki a társaság. Az arcán ugyanolyan megvetés látszott, mint korábban. Az arcizmai sem rezdültek meg a társaság szavai után. Ahogyan csöndben maradtatok Loki kezdett hozzá beszélni és ezek után látszott idegesség az arcán, majd dühösen kezdett a férfihoz beszélni, aki pedig beteges hangon kacagott fel.
– Ennyire ostobák vagytok? – kérdezte a férfi. – Még nem jutott az eszetekbe halandók, hogy ahova küldve lettetek is már a királynő területe volt. Ez még nem esett le? Látszik, hogy Thor gyermekei mennyire ostobák, és úgy tűnik, hogy hasonlóan ostobákkal beszélnek is. Gyerkőcök persze, ezt nem hiszi el senki, mindenki tudja, hogy nem küldenek védtelen gyerekeket valahova, főleg nem Asgardon. Hogy mit akar tudni? Hol voltak Thor-ék az elmúlt negyed évszázadban, hogyan kerültetek vissza, miért pont most és mit terveznek az uralkodók ellene...

~ Börtön szint ~
A férfi megrázta a fejét a felvetések után.
< - A térmágia van blokkolva csak a legjobb tudomásom szerint – mondta a férfi. – A mentálmágia nincs, de nem ismerek olyat, aki képes lenne ilyen távolságba üzenetet küldeni. Főleg olyat nem, aki meg is tenné. És ha tudnánk is Thorhalla kapna üzenetet nem, pedig a szőke herceg. A mágiahasználatot pedig valószínűleg megérzik, ha használod. >
Freydis kérdőn nézett Shywa-ra, amikor a könyvről kezdett beszélni. nem tudta, hogy működhet-e a lány terve, de egyelőre nem nagyon tudott mást kitalálni.
< - Nem örülök neki, hogy így vonjam az irányításom alá – mondta a lány. – Én nem vagyok a fivérem, az anyám vagy a nagyapám, hogy ebben örömömet leljem, de ha nincs más megoldás, akkor... hogyan szerezhetnénk meg a könyvet Leif? Mágiát használni én sem próbáltam pontosan ezen okból, ezt legalább jól megtanultam anyám mellett. >
A férfi ismét megrázta a fejét és széttárta a karjait.
” – Amikor még voltak – mondta Shywa-nak. – Úgy fél évszázada – majd gonoszul mosolyodott el. – Nem a barátom csak a társam. Megölöm ha kell, csak egy személy, akit meg kell ölni. Nem egyszer öltem ezerháromszáz év alatt, ez sem gond.”
Ezek után Asgardi nyelven folytatta.
< - A trónteremben van a könyv, az úrnőnél és Loki-nál. De ott bent nincs más csak ők... és valószínűleg titeket is látni akarnak majd odafent. Így vagy itt lenn a börtön szinten akartok Vutha-n át kitörni, vagy odafent Loki-n és az úrnőn... >


#79 2010-03-29 13:07:09
Thordin
Még mindig őrültségnek tartom a Vuthan való áthaladást, 3 sérülttel, de persze ha arról van szó nem fogok vissza táncolni. Úgy néz ki Freydis vállalja a dolgot, de ha nem is van rá más jelentkező. Nekem teljesen mindegy ki csinálja, csak ne szúrja el. Mellesleg pedig jól hangzik, hogy egy nagy sárkány feszít az oldalunkon. Remélem a terv beválik. Minden esetre én nem szólok bele, nem az én apám, de ha megyünk, akkor nem tartok vissza senkit, és én is szökésre adom a fejemet. Szerintem pedig értelmesebb lenne, ha nem a két uralkodón és a sárkányon haladnánk át, hanem csak a sárkányon, de ha van néhány bátor bolond, akkor én nem leszek köztük. Mondjuk Leifben nem igazán bízok, de tulajdon képen senkiben sem, aki Loki, vagy Thorhalla kezére játszik. A lánya mondjuk elfogadhatóbb, ha már választani kell, de inkább ne kelljen. Lokihoz nem volt szerencsém, csak apám, meg nagybátyám mesélt ezt-azt róla. Inkább Nagy bátyám, elvégre neki ez ügyben több tapasztalata volt, amennyire elmondta. Ebből a körből kimaradok, és nem szólok semmit, épp elég bajom van asérüléseimmel is most, és azokat "nyalogatom".


#80 2010-03-29 14:25:00
Tyler
A vörösbegy nem tud angolul. ez még jól jöhet valamire a későbbiekben. Hasonlít Thorhallára már ami az arckifejezését nézzük. Ugyan olyan megvetéssel bámul ránk, mint ő. Loki fordít nekünk meg a vöröskének is. A gyerkőcös duma nem jött be, nem mintha ennyivel megúszhattuk volna ezt az egészet. Zyrora pillantok. Nem szólalok meg, nehogy elkotyogjak valamit amit nem kellene. Inkább hagyom, hogy a tesóm beszéljen, neki amúgy is jobban megy ez az egész. Még véletlenül kicsúszna a számon a vörösbegy elnevezés, aztán meg nézhetem magam. Azt nem tenném zsebre amit Lornától kapnék.


#81 2010-03-29 19:35:13
Hjuchia Sakura
Nem igazán tetszett neki amit a többiek mondtak, sőt egyre fojtogatóbb a légkör idebent. Egy egyszerű mondattal meg lehetne oldani az egész beszélgetésnek tűnő faggatásunkat ám nem vagyok biztos abban ahogyan reagálna rá. Talán meg kéne próbálkoznom nekem is hátha sikert érnék el. Bár ha azt vesszük alapul, hogy matematikailag ki lehet számolni az esélyeket és lehet játszadozni a százalékokkal arra jutok mindig, hogy 100% esélyünk van arra, hogy nem adunk helyes választ hiszen már a kérdés is úgy van megfogalmazva. Hiszen mit kérdezett, honnan jöttünk, mit akarunk és kik vagyunk. Személyazonosságunkkal talán még magasztos undorán kívül nem lenne problémája de az a tény, hogy ellensége küldött minket azzal a szándékkal, hogy felderítsük mekkora erővel rendelkezik rögtön elveti az igaz és általánosan tévesen megítélt jó válasz. Viszont már hazudni sem tudjuk, hogy ellenségének kémei állnak vele egy teremben hiszen már udvariasan felrajzoltuk nyakunkra ahova kérjük majd a bárdot egy lefejezéskor. Így a hazugsággal való próbálkozás is hiábavaló lenne. Ezek mellet meg úgyis rájönne ha hazudunk hisz köztünk minden van csupán telepátia, összeszokott csapatmunka és tapasztalat az efféle kommunikációhoz nincs. Mondhatnám, hogy: Fenséges úrnő, kezedben vagyunk, s oly cselekmények sorába kerültünk mikről magunk sem tudunk. Ugyan bármikor is lesz rá példa, hogy általatok úgy gyűlölt kölyök Midgardi fattyak ilyesfajta információkat csak úgy tudomásukra hozattasanak?. Mit érnék el vele? Körülbelül annyit, hogy a felrajzolt csík mellett fejünk fölé ledes, díszvilágítással kiegészített "jelentéktelen vagyok megölhetsz úgy se keresnek" feliratot is ragasztok. Van egyáltalán itt jó válasz? Hát anyám mesélt valamit az ilyen helyzetekre. Hmmm mi is volt az... mi is...volt.... Á ! Megvan. átállási kérelem, visszaengedjen mondjuk engem mert azért az életem szeressem s kémkedek neki. Végül is ez egy jó terv hehe. Bár. Ahogy elnézem azt az undort az arcán fordítás végén rám nézne s az egész termet megrázó hatalmas s kirobbanó nevetésbe kezdene. Igen körülbelül ez lenne a szituáció. Na de ez így jó. Én a nagy lusta nekiállt agyát mozgatva kijutáson gondolkozni s csak annyira jutott, hogy nincs kiút csupán halálmód választási lehetőség. megmondjuk önként s kínok közt megölnek vagy kussolunk s pár hetes kínzás után kínok közt halunk meg. Egyik fincsibb mint a másik. Kezdem úgy érezni, hogy nem kellett volna abba a fránya parkba menni...


#82 2010-03-29 19:50:21
Henry White
Üzenetet küldeni nem fogunk, mert nincs itt olyan aki képes rá vagy hamar lebuknánk vele. Engem ugyan nem érzékelnek asgardinak, de nincs olyan mágiám amivel ezt megtudnám valósítani.
<-Inkább Vuthán törjünk át, mint Lokin és az "úrnőn". Szerinted mennyi esély van rá, hogy eltudnánk lopni a könyvet, mielőtt komolyabb harcba keverednénk?->
Próbálok egy köztes megoldást találni, hátha valahogy eltudnánk lopni a könyvet feltűnés nélkül. Erre érzésem szerint nagyon kicsi az esély. Mellesleg arra is hogy Vuthát hang és feltűnés nélkül tudnánk elintézni. Biztos felfigyelnének a zajra. Arról már nem is szólva, hogy én és Kaal mozogni is alig bírunk. Freydisre pillantok. Egyik lehetőség sem túl kecsegtető, de választanunk kell.
<-Próbáljuk meg inkább ártalmatlanná tenni Vuthát.->


#83 2010-03-29 21:12:44
Shadow
Hallgatom Leifet, Freydist, a többieket, miközben megindulok Halla lánya felé, s megállok előtte. A vállaira rakom a kezeimet, s mélyen a szemébe nézek.
< - Ha itt lenne a fivéred, őt kérném meg, mert tudom, hogy neked nehezen fog menni, azonban most egyedül te vagy az, aki képviseli a vérvonalat... Loki vérvonalát, s így közülünk te vagy az egyetlen, aki jogosult, hogy parancsoljon is, ha a kezedben a könyv... - > ezután tekintetem Leif felé fordítom, miközben elengedem Freydist.
< - Lokinál van a könyv. Csak úgy képes felügyelni Vuthát, hisz míg nem volt itt erősödött. Ha Loki lesérül súlyosan, vagy meghal, akkor az úrnő képtelen parancsolni Vuthának. - > mondom csendesen, majd hozzá teszem „- Ha másképp majd nem megy, akkor én állok atyám elé, s érem el, hogy úgy álljon, hogy neked a legjobb legyen. A kérésem csak annyi, hogy ne habozz a lövéssel, akkor se, ha útban vagyok... -” ezután Alyrahoz sétálok, s mélyen a szemébe nézek, majd elkezdem közbe járni mancsom a testén húzva, s vizsgálgatom.
< - Gondold át újra, annak ismeretében, hogy semmit nem ér, hogy gyorsabban gyógyulsz, mint mások. Önként ajánlod fel magad Vuthának, tehát nem hallottál régi történeteket. Csak annyit tudok tanácsolni, hogy ne feleselj vele, vagy szólj be neki. Nem érez irántad semmit, csak egy játékszer leszel számára, semmi több. Vigyázz vele... - > ezután megállok mögötte, hogy csak a többiek lássák az arcomon az aggódást, ő ne. Leif tudja biztosan, hogy bánt Vutha a kivételeket leszámítva az asgardi nőkkel, a többiek meg esetleg kihallgatott beszélgetésekből tudjuk véletlenül. Vutha szerelme, az Asgardi nő, ki gyermekét hordta idősebb és erősebb volt, mint Alyra. Anyámnak ott volt a képessége, s így tudott alkalmazkodni a helyzethez. Csak abban reménykedem, hogy nem ront rá elsőre, s lesz időnk, ha úgy dönt, hogy vállalja. Az életével játszik, ha valami rosszul sül el.
< - Most döntenünk kell, hogy a könyvet próbáljuk megszerezni, vagy ha Alyra ennek ellenére továbbra is önként vállalja, akkor Vuthával próbálkozzunk e közvetlenül. - > tekintetem végig hordozom a jelenlévőkön, majd Freydisre, a Leifre nézek végül.
< - Ha Vuthához, akkor Alyraval tartok - > Tekintetem Leifét keresi, hisz ha a helyzet úgy hozza a többiekért a sajátomat is kész vagyok odaadni.


#84 2010-03-29 21:25:42
Tao
Úgy tűnik, tévedtem. A királynő, vagy úrnő, vagy egyszerűen a nő nem tud angolul, Loki fordít neki továbbra is. Meglepő, az ember azt hinné, ha már ilyen sokáig él, technikai okokból nem árthat megtanulni egy nyelvet, amit több milliárdan beszélnek a szomszédban. Buta.
-Egy másik bolygón voltunk, ahová egy amolyan kozmikus erőkkel bíró lény vitt rengeteg embert, mutánst és asgardit. Köztük volt Thor is, ott volt ezen a bolygón egészen mostanáig. Azért most jöttünk vissza, mert most tudtunk visszajönni, nincs semmi más a háttérben, csak megtaláltuk végre a módját. Egy elég bonyolult gépezettel sikerült visszajutnunk, ami kaput nyitott a két bolygó közt, azt hiszem, így már az is érthető, miért telt ez huszonöt évbe. Kielégítő volt a válasz?
Aggódóan tekintek a többiekre, Ethan mélyen hallgat, jól teszi, nagyon okosan, én is ezt tenném, de valamiért úgy éreztem, jó, ha magamhoz veszem a szót. Épp eleget hallgatok, hogy amikor beszélek, se mondjak túl sokat.


#85 2010-03-30 09:05:49
Serena Davidson
Szóval igen, végre kinyögték azokat a kérdéseket, amikre igazából már vártam egy ideje, hogy mit keresünk itt, hol voltunk eddig, és hogyan kerültünk elő. Al hallgatott, és Manó is, lehetséges, hogy jobb volt így, mintsem mindenki mindenfélét kezd el beszélni, aminek aztán se füle, se farka nem lenne. Zyro legalább azt a részt is kihagyta, hogy Thorhalla-nak hála jöttünk haza és nélküle nem sikerült volna, bár megnéztem volna Loki arcát, ha ezt megtudja, hogy így történt. Hát igazából jobban is el lehetett volna mesélni mindezt, de talán ennyivel is megelégszenek, noha arról egy szót sem szóltunk, hogy miért is lettünk ide küldve, talán nem ártana, ha azzal kiegészíteném Zyro beszédét.
- És, hogy mi miért vagyunk itt? – kérdeztem vissza. – Einar úgy vélte, ha már a Csatabolygón, a másik világ a szüleink szövetségben voltak egymással vagyis vele, akkor megmutatja nekünk, hogy honnan is származnak a barátaink és társaink, illetve ők Asgardiak. Így már pontos.
Vigyorodtam el egy pillanatra, majd ez lehervadt az arcomról és idegesen néztem vissza Loki és a nő felé.


#86 2010-03-31 15:57:10
Thorhalla
~ Trónterem ~
Ha a csapat nézelődött, akkor a fegyvereiket és pajzsokat, ilyesmiket megláthatják a trónteremben. Lorna éppen csak befejezte a mondanivalóját, amikor kintről egy felfegyverzett katona lépett be és mondott valamit a nőnek. Az eltorzult arccal pattant fel a trónszékről és indult lefelé. Ha valaki nem lép ki az útjából azt felkeni a falra egyetlen ütéssel. Ahogyan az ajtóba ért kiüvöltött valamit, majd még egy kardos alak jött be a másik felé. egyszerre vették elő a fegyvereiket és indultak el felétek nem épp barátságosan.

~ Börtönszint ~
< - Én jól leszek, nem lesz bajom – mondta Freydis. – De a többiek odafenn... >
< - Remek túszok – fejezte be Leif. – Megölöm, ha szükséges, akkor erre >
A férfi kinyitotta a folyosót, az most teljesen üres volt, a fáklyák fényén kívül semmi más nem világított, aminek köszönhetően félhomály volt. A folyosó tágas és kényelmesen elfért rajta a társaság. Freydis lépett oda Freyr-hez és támogatta fel a fiút és támasztja is, hogy normálisan tudjon haladni. A folyosó végéhez vezeti a társaságot Leif, ahol egy ajtó van, lassan és óvatosan nyitja ki, bent egy hatalmas terem fogadja a társaságot a talajon szalma, de alóla kilátszik a kövezet is, a terem végében Vutha aludt kifli alakban és mögötte pedig egy barlang boltíve látszott és az egész folyosó, ami arra haladt tovább a sötétségbe veszett. A kijárat. A sárkány egyelőre még békésen szuszogott, nem úgy tűnt, mint aki észrevett volna titeket.


#87 2010-03-31 18:05:24
Tao
Úgy tűnik, a válaszaink feleslegesek voltak, vagy nem vágtak egybe azzal, amit az érkező őr mondott, mert a másiknak intve rögtön kettő indult felénk fegyverekkel. A teremben is van pár eszköz a falakon, amiket használhatunk, a kérdés csak az, hogy tényleg akarunk-e harcolni.
-Azt hiszem eddig tartott a békés tárgyalás. Foglaljátok le őket, és kiszabadítom Lokit!
Ennyi beszéd elég, már rohanok is egy kardért és egy pajzsért, amit ha sikerül levennem a falról, akkor utóbbit védekezésre használom, miközben megpróbálom a karddal lecsapni a Loki ketrecén lévő lakatot - márha van ilyen. Ha nincs, akkor csk megpróbálom kifeszíteni a zárat, vagy hasonló.
-Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy csinálj valami jót, és közben a saját bőrödet is mentsd. Segíthetnél, ha tudsz - mondom Lokinak, miközben próbálkozom. Ez a helyzet egyre inkább hasonlít arra, amikor a keleti völgyben rátaláltam a fogvatartott két szájú medúzára, akit épp... Na jó, ez a tröténet most talán ráér.

#88 2010-04-01 06:14:52
Thordin
Felküzdöm magam, némi erősödő fájdalommal karöltve, és követem a társaságot a folyosón. Olykor a falnak támaszkodok, néhány másodpercre, és folytatom, a számomra kiló méteresnek tűnő utat. Végül pedig megérkezek én is kicsit lemaradva, a sárkány elé, aki szerencsére nyugodtan pihen. Mögötte a kijárat, amit el zár, itt már csak az a kérdés, hogy hogyan tovább. Lehet elaludtam, de nem igazán tudom, most mit merre kellene tenni. Továbbra sem szólok semmit, csak némán hallgatok. Kissé zavar az a tény, hogy a többiek nincsenek velünk. Remélem nem esik bajuk.


#89 2010-04-01 10:49:04
Henry White
A többiek is amellett voltak, hogy Vuthán keresztül próbáljunk meg kijutni innen valahogy. Kérdéses, hogy két sebesülttel mennyire leszünk erre képesek. Mennyire tudok majd segíteni a többieknek. Freydis segít fel állni. Próbálom visszafogni a fájdalmas nyögéseimet, mikor talpra állok. Próbálok az épp lábamra nehezedni, hogy Freydisnek ne kelljen engem a teljes súlyommal tartania. Remélem a többiekkel minden rendben van. A folyosó üres, Leif pedig egy ajtóhoz vezet minket. Óvatosan benyit, egy barlangban találjuk magunkat. Vutha alszik, remélhetőleg, eddig nem vett észre minket. Intek Freydisnek, jelezve hogy próbáljunk ellopakodni mellette.


#90 2010-04-01 11:19:45
Tyler
A vöröskének nem nagyon tetszett többiek mondani valója. Az eltorzul arcából ítélve. Fel is pattan, mint akinek ég a segge, vagy kényelmetlen neki a trónja. Mondjuk elég kényelmetlennek tűnik. Kiüvölt valamit az ajtón, mire még egy kardos fickó jelenik meg és dühösen hadonászva közelítenek felénk. Zyro mentőakcióba kezd. Akkor addig tartsuk fel őket. Beleolvadok a padlózatba és a két fickó alá megyek gyorsan,majd a kinyúló kezeimmel, megragadom a bokájukat. Megpróbálom felbuktatni őket. Ha sikerült, ha nem akkor előbukkanok mögöttük felvéve adamanitum bőrrel fedve és rájuk támadok. remélhetőleg addig Lorna elölről ront rájuk.


#91 2010-04-01 11:49:44
Shadow
A csapat döntött és Vuthához megyünk. Lassan haladunk, Kaalt segítem némileg, hogy jobban haladjon, majd pedig mikor elérünk az ajtóhoz én is belesek. Freyr már be is rontana, de a karom elé rakom.
< - Te is és Kaal is vérző sebbel rendelkeztek, s a vérszag jó eséllyel felébreszti. - > súgom nagyon halkan, s lassan Freyr-ről is letörlök egy kis vért a mancsommal, majd Leifre nézek.
< - ez megzavarja annyira, hogy elhiggye, hogy csak annak a vérszagát érzi, ami rám tapadt. Nem hinne máskor, de most Alyra leköti a figyelmét némileg - > folytatom nagyon csendesen, majd az említett lányhoz lépek.
< - Bocs - > ezzel a két alkarjára erősen rászorítok, hogy nyoma is maradjon, így talán hihetőbb, hogy úgy hozták. Még egyszer Leifre pillantok, de nem szólalok meg, csak Alyrat megfogva behúzom magammal. Remélem, hogy Leif időben fog lőni. Lassú léptekkel lehajtott fejjel haladok atyám felé, s letérdelek elé. Ha felébred a vérszagra, akkor megszólalok.
„- Sárkányok Hercege Vutha, bocsáss meg nekem, egy közönséges korcsnak, hogy zavarni merészellek, de bocsánatodat jöttem kérni, hogy azt merészeltem mondani, hogy az atyám vagy. Kérlek fogadd bocsánat kérésemet, s eme asgardi lányt. Azt teszel velünk, amit helyesnek vélsz, csupán az úrnő kérése, hogy addig legyünk életbe, míg a társaink után jobban lesz ideje kifaggatni minket. -” Korcsként kezel, így lehet nagy pofon lesz a jussom, de talán Alyraval el lesz.

Ha nem ébred fel egy kis idő elteltével se, akkor némán jelzek a többieknek, hogy jöjjenek, s próbálják kikerülni atyámat, miközben én magam előtte maradok, s ha kell erővel tartom ott Alyrat, míg a többiek átérnek és csak utána engedem őt is utána, míg végül én maradok utolsónak. Ő az én apám, ha tagadja, ha nem és ez az én döntésem. Ha túl korán ébredne fel, akkor egy kis időt talán sikerül nyernem.


#92 2010-04-01 13:52:14
Halloween
Az első, ami feltűnik, hogy az őreink eltűntek. Ez nem jó hír. Az előbb még olyan "hű de fontos" foglyok voltunk, most pedig az őrzésünkkel sem bajlódnak... Na jó, Leif velünk van, aki elméletben elég lenne mindannyiónk felügyeletére, de mégis, ez a hirtelen létszámcsökkenés gyanús.
< - Hová tűnt mindenki? - > kérdezek is rá halkan még az út elején. Majd tovább haladunk, és megpillantjuk Shywa apját, amint békésen szuszog. Csendben intek a többieknek, hogy menjünk kicsit visszább, ha ilyen nyugodt őrségben, remek érzékei kellenek, hogy legyenek, különben nem bíznának meg benne ennyire. Ha hátrébb húzódunk, szólalok csak meg.
< - Ez így túl könnyű lenne. Nevezzetek paranoiásnak, de az első őr, akivel találkozunk, alszik, és pont Vutha az... Szerintem itt nem csak nekünk áll szándékunkban csapdát állítani. - > mondom nekik olyan halkan, hogy épphogy csak értsék mit mondok, bár meglehet, még ez is túl hangos...
< - Lelőhetnéd, amíg alvást mímel. - > vigyorgok Leifre.
< - Így is van olyan jó célpont, mintha velem foglalkozna, és legalább megbizonyosodhatunk az éberségéről is. - >


#93 2010-04-01 19:10:43
Hjuchia Sakura
Hirtelenjében megjelenik egy őr, a hölgy pedig a trónuson igen idegesen pattan föl trónusáról s az ajtóhoz meg sietve. Gyorsan ellépek útjából ne hogy elgázoljon a hatalmas nő mert valószínűleg sok köszönet nem lesz benne ha egy parasztlengőssel alrább heseget. Valamit kiüvölt, a katyvaszos szöveg még a szokásoshoz képest is érthetetlenebb. Nemcsoda, idegen nyelv és még kiabálja is. Nem is akarom érteni mit mond de azt hiszem sanda gyanú támad sötét elmémben mikor még egy őr lép be és agresszív, támadó szándékkal felénk közeledni kezdenek. ketten nem is tétlenkednek sokáig s egyikük támadásba, másikuk mentésbe kezd. Oldalt láttam fegyvert hát odasietek és felveszek egy fegyvert. A pajzsal nem tudnék mit kezdeni, soha a bdös életbe nem tanultam hogy kell egyáltalán az ilyent megfogni így csak egy ha van különbség a fegyverek között akkor egy kisebbet veszek fel. Ki tudja milyen nehezek ezek. Ha különösebb feszengés és erőlködés nélkül megy a fegyver felvétele akkor a karddal rátámadok az egyik őrre - másikra mint amelyiket Manó támadta - és egy jobb felső vágást indítok felé.
Ha a fegyver túl nehéz nekem akkor nem rohanok neki egyik őrnek sem csak hátrébb megállva tőlük egy kedvező pillanatra várok mikor "elfelejtenek". Bár kétlem, hogy megtörténne, de ha mégis akkor egy ilyen alkalmat kihasználva a nyakába ugrom egyik őrnek és hát.... betakarom szemeit kezeimmel, lábammal pedig rákulcsolok derekára így valamelyest gátolni őt mint tájékozódásban, mint mozgásban is némileg.


#94 2010-04-01 20:08:44
Serena Davidson
Végre elmondtam, amit akartam, még Loki is elkezdené fordítani, amikor táraságot kaptunk, a nő dühösen pattant fel, kitértem az útjából kellett a fenének, hogy nekem jöjjön és legázoljon. Inkább oldalra húzódtam és figyeltem ahogyan távozott. Odakint kiabált valamit még, nem értettem, hogy mit. A fenébe is, hogy olyan nyelvjárást beszél, amit meg sem értek. Majd a bent levő katona mellé még egy érkezett. Oké! Azt hiszem, ez az „öljétek meg őket” mondat volt, amit elmondott. Közeledtek, kipattintottam a karmaimat, Manó és Al is támadni készült. Zyro pedig egy olyan dolgot mondott, hogy a hátamon is fellált a szőr tőle.
- Hogy mi a fenét művelsz? – kérdeztem felcsattanva. – Zyro neked minden maradék eszed elment?!
De nem volt idő ezzel foglalkozni, úgy tűnt, hogy a két srác két különbözőt támadott, így nem maradt más, reméltem, hogy Vic is beszáll, leguggoltam, majd ebből ugrottam fel a szerzett lendületből a férfinak ugrottam, amelyiket Manó támadta, ahogyan nagymacska is ráugrik az áldozatára. Igyekeztem úgy érkezni, hogy a nyakát találhassam el a karmaimmal, ahol a sisak és a vért nem védte különösebben. Ha nem sikerül ezt egy találatból elintézni, az kegyetlenül fog fájni... nekem.


#95 2010-04-01 20:37:32
Thorhalla
~ Trónterem ~
Loki csak őrült hangon kacagott, amikor Zyro próbálta kiszabadítani, nem úgy tűnt eddig, hogy az isten segíteni akart volna a társaságnak. Amikor a fiú próbálkozott, hogy kinyissa a szerkezetet nem tudta. Túlságosan is erős volt és vastagok a láncok. Illetve Loki-t is benn tartották, róla pedig tudni, hogy van olyan erős mágus, mint a lánya, akit meg ismertek.
Victoria is félre állt a nő útjából, majd amikor az eltűnt és a másik harcos is beesett tigrisbukfenccel termett a fegyvereiknél és kapta fel az Amerika Kapitány pajzsot magának. Megvárta Al támadását, majd ő maga is annak az alaknak ugrott neki, amelyiket a srác támadta, a pajzzsal igyekezett arcon kenni, hogy hátrébb tántorodjon és esélyt adjon a srácnak a támadásra.
Manónak nem sikerült feldöntenie egyik alakot sem, jócskán nehezebbek voltak, mint várta, legalább kétszáz-kétszáz kilósak. Azonban, amikor megjelent mögöttük, mind a kettő fordult volna arra, de a lányok akkor értek oda. Manó sikeresen a hátukra tudott ütni a láncingek egyelőre felfogták ezt, Lorna ugrott az egyik nyakába és sértette fel a nyakát annak, amelyikhez Manó közelebb áll, de még volt ideje a férfinak és mélyen megvágta a lány oldalát a kardjával és fordult volna hátra, hogy Manót megüsse a pajzzsal.
Al talált egy kisebb buckler-t //kicsi kézi pajzs// és egy kisebb kardot, amit együtt is még képes volt megemelni. Láthatta, hogy Victoria közelbe kerül az egyiknek és a két pajzs találkozott egymáson, ekkor ért oda a fiú és vágott a kardjával, sikerült megkarcolnia a férfit úgy, hogy a láncing elpattant, ahol a karddal találkozott. A férfi belerúgott Victoria pajzsába, mire a lány hátra tántorodott és a harcos mellkas irányában vágott Al felé.

~ Börtönszint ~
Ahogyan beért a társaság több tagja is hibát követett el, hogy odabent szólalt meg, a sárkány szuszogása eltűnt és hihetetlen gyorsasággal mozdult és kelt fel a helyéről. Leif már emelte volna az íját, az ideg is megjelent rajta, akárcsak a nyílvessző, és ekkor találta el Vutha farka és csapta meg és repült a falnak. A sárkány a társaságra nézett és a pofája gúnyos vigyorra húzódott, hosszú tűhegyes fogak jelentek meg a képében. Egy furcsa szót mondott ki, az ajtó bevágódott a társaság mögött. Ő pedig egy mély levegő vétel után tüzet kezdett okádni a teljes társaságra belepve mágikus tűzzel az egész helységet.


#96 2010-04-01 21:38:25
Tao
A többiek egyelőre egész jól csinálják a dolgukat, én viszont itt kudarcot vallok, nem tudom kinyitni a ketrecet, és Loki sem túl segítőkész, mi több, a nevetése ked irritálni. A láncok túl vastagok, a rácsok túl erősek, jobb fegyver kell, mint egy díszkard a falról, jobb, erősebb, nagyobb... Oké, lássuk, hogyan is működik ez. Lehet, hogy elég rágondolni, de ki tudja, a biztonság kedvéért inkább hangosan. Megköszörülöm a torkomat, és kezdem.
-Istenek fegyvere, viharok pörölye, halld meg szavaim, mert szólítalak Mjölnir!
Fogalmam sincs, hogy a megfelelő szavakat mondtam-e, hogy a megfelelő nyelven beszéltem-e, vagy hogy egyáltalán megkaphatom-e újból a fegyvert, de végülis mi történhet? Legfeljebb Loki még jobban kiröhög. A múltkor valahogyúgy ment, hogy mikor csaptam volna, a kezemben termett, szóval most is így kéne mennie. A kardot elengedem, és puszta kézzel készülök lecsapni a ketrecre. Vagy mázlim van, és a Mjölnirrel ripityára töröm, vagy...


#97 2010-04-02 09:05:29
Thordin
A démon Leifet hatástalanítja, és a kijáratot egy fura szó kiejtésével bezárja. Innen nincs kiút. Hatalmas mosolyt enged meg magának, majd pedig elkezd tüzet fújni. Kifelé nem mehetünk, minden bizonnyal nem csak egyszerűen behajtotta az ajtót. Nem is tudom merre mehetnénk. De! Csak egy út van, és bár nem biztos a menekülés, de legalább teszek érte valamit. Kétségtelen, hogy a tűz megpörköli, legjobb esetben is a bőrömet, de más megoldást nem látok. Vutha mögé kell kerülni. Nem hátrálok, hanem előre megyek, próbálván a sárkány által őrzött járathoz jutni. Megragadom Freyert és megpróbálok valami futás félét össze hozni, hogy ne égjek szenesre, de bizonyára ez nem egy olyan könnyű mutatvány. Most igazán nagy szükségem lesz az Istenek segítségére. Most csak rájuk támaszkodhatok, úgy érzem. Bár apám bizonyára bele ugrott volna Vutha szájába, hogy belülről vágja el a sárkány torkát. Minden esetre nem ő vagyok. Ha nem sikerül elérni az őrünk háta mögé, akkor megelégszek azzal is, hogy mellé érkezzünk, hiszen előre okádja a tüzet, maga mellé talán nem. Talán nem kezdi el forgatni a fejét, és ha mellette még hasra is vágom magam talán nem is fogja, mert pár pillanatig legalább nem vesz észre. Lehet ökörség ez az egész, de nincs nagyon szándékomban Saslikká válni.


#98 2010-04-02 09:08:46
Hjuchia Sakura
Hálistennek feltudtam emelni a fegyvert és még egy kis pajzs szerű valamit is találtam. Bár nem tudom mit kezdek vele pozitívan elkönyvelem, hogy Vic is nekiiramodott és támadott. Pajzsával ellenfelünkének feszült így lehetőséget kaptam a szép vágáshoz. Ám sikeresnek mondható, hogy páncélja megsérült arcomon nem volt idő halovány mosolynak kiülnie sem mert Vicet elrúgja s felém egy vágást indít meg. Talán enyhe szó a hirtelen és nagy pánikbaesés amit érezni kezdek ahogy látom emelkedni a kardot. Nem tétovázok és elszaladok előle.

- Nemér visszaütni!!

Kicsit sikítva szólalok meg hangosan közben a kis pajzsot leszedem kezemről és ha elég messze vagyok tőle vagy megszeppent esetleg, hogy elfutottam, de ha csak szimplán kint vagyok a kartávolságából elhajítom felé azt a kis bucklert. Ha eltalálja ha nem meg se állok addig amíg jön utánam.

~Hova kerültem. Ez meg akar engem ölni. Nem akarok meghalni. Hagyál békén. HAGGYÁL!~


#99 2010-04-02 20:37:42
Tyler
Fenébe, mit esznek ezek? Hogy lehet valaki ennyire nehéz, mintha egy tonnát próbáltam volna felemelni. Hiába fogtam, meg a lábukat, semmit nem értem el vele. Még az én kezem tépték volna ki, ha nem engedem el őket. Jöhet a bé terv. Előbukkanok a padlóból, mögöttük. Ekkor támadnak a lányok, és sikerül bevinnem egy-egy ütést, a fickók hátába...amitől semmi bajuk sem lesz. Na ez kezd az agyamra menni, pedig admantium bőr van rajtam. Lorna sikeresen megvágja a nyakát, de őt is megvágják majd felém fordul. Az adamanitum bőr még mindig rajtam van, így nem vagyok olyan gyors, de megpróbálok félrelépni az ütés elől, oldalra, majd azzal a mozdulattal hason rúgni oldalról.
-Ne emelj kezet a barátnőmre. Te hülye állat, vagyis Barom!-
Nem biztos, hogy érti de nem is azért mondtam, hogy értse! Zyro közben Mjölnirt hívogatja, kántál Loki ketrecénél.
-Hagyd már és segíts inkább nekünk. Loki nem tartozik a jó fiúk közé.-
Kiáltom neki, közben ha sikerült elkerülni az ütést, és a rúgást is bevittem, megpróbálom kiütni a fickó kezéből a pajzsot. Tudom, erősebbek nálam, de az adamantium bőrön nem sok minden képes áthatolni. Remélem ez így is marad.


#100 2010-04-03 23:57:45
Shadow
Nem a tervek szerint alakulnak a dolgok, nagyon nem. Bent is folytatódik a beszéd, s atyám erre felébred.
< - Elég éber szerinted? - > Kérdem, majd látom, hogy Kaal magával próbálja húzni Freyr-t Vutha felé. Gyorsan vetem utánuk magunkat és döntöm Freyr-t a padlóra, hogy ott a testemmel óvjam a lángoktól. Nincs sok esélyünk a túlélésre, vagy pontosabban semmi. Leif is a földön van, őt ütötte ki először, így nincs rá esélyünk hogy kilövi, ráadásul az egyetlen kivezető út is, ami nyitva van, az atyám mögött van. Halálos csapdába keveredtünk, s jelenleg nem nagyon látszik mód a menekülésre.

#101 2010-04-04 08:12:54
Henry White
Vutha másodpercek alatt felébred, és csapdába ejt minket. Leif megpróbálja a mágikus íjával eltalálni, de a sárkány elintézi, a falhoz vágja. Felénk fordul és kitátja a száját. Ebből nem lesz semmi jó. Kaal megpróbál magával rángatni, de Sywha visszafog és a földre próbál dönteni.
<-Hagyjatok!->
Kiáltok ingerülten nekik és megpróbálom kiszabadítani magam. A testem sérült ugyan, de a mágikus erőim nem. Egy széles víz falat próbálok teremteni, ami felfogja Vutha lángjait, legalábbis egy darabig. Újra és újra teremtem az elpárolgó vizet amíg csak bírom vagy a többiek ki nem találnak valamit Vutha ellen.
<-Alyra segíts, nem bírom sokáig...->


#102 2010-04-04 10:28:46
Serena Davidson
Sikerült megvágnom a nyakát, de azzal fizettem, hogy tudjon Manó támadni, hogy az én oldalamat vágták meg mélyen. Felszisszentem a vágás hatására, ahogyan a hideg fém a húsomba vágott. Hátrébb tántorodtam és az alak, pedig Manóra támadott. A másik párharcra nem figyeltem, bőven elég volt a sajátunk, csak Al hangját hallottam, ahogyan üvöltözik odaát a másik részen. A hangja alapján jól volt és nem esett baja. A férfi pedig még mindig támadott. A kezemet elvettem a sebemből, és igyekeztem nem figyelni a sérülésre, úgyis meg fog gyógyulni, hacsak nem vágják le a fejemet, vagy talán még az is túlélhető? Mindegy, nem volt ezzel időm foglalkozni, sem pedig ezzel törődni. Hogyha sikerült mögé kerülni, akkor illesztéket keresek a páncélon és közötte szúrok be a karmaimmal a húsába és szántok rajta végig jó hosszan és mélyen, hogy minél több és nagyobb sérülést okozzak neki. Remélve, hogy nem az én karmaim törnek bele mindebbe.


#103 2010-04-04 11:01:12
Thorhalla
~ Trónterem ~
Látta, hogy a srác megvágta az ellenfelüket, de mielőtt még támadhatott volna újra, akkor a férfi pajzsával találkozott a sajátja, majd az belerúgott egyet a lányéba. Victoria hátratántorodott, majd mikor a férfi lecsapott Al-ra, akkor támadott, így valószínűleg a másik az oldalát hagyta védtelenül, hogy lesújthasson Al-ra, így a pajzsa élével ott szándékozott végigvágni az asgardi oldalán.
Al bátran rohant el, a férfi egy pillanatra valóban döbbenten nézett utána, egy ilyen húzásra nem számított, amikor a buclert hozzávágja a fiú emeli a karját védekezően, és ez tökéletes támadási lehetőséget ad Vic-nek, aki minden erejét beleadta a támadásba és a férfi láncingét és bőrét végigtudja hasítani az AmKap pajzzsal, aki most vérzős sebbel tántorodott hátra és már nem üldözi Al-t sem.
Manó és Lorna tovább támadta az ellenfelét, a lány sebe lassan gyógyulni kezdett és a férfira vetette magát, rövidujjas láncing volt rajta, így a férfinak a könyökhajlatába tudott belevágni a karmaival, aki erre felüvöltött. A lány kapaszkodott rajta, így eközben Manóra sem tudott támadni, aki az előző támadást kivédte, majd megrúgta a férfit, aki kissé megtántorodott ettől. Ahogyan rávágott a férfi kezére a fiú az igaz nem ejtette el a kezét, de furán állt meg a kezében jelezve, hogy a benti szíjakat, amikkel azt fogja elengedte, Lorna is ezt a kezét sebezte meg. A férfi egyelőre nem a fiúval törődik, hanem a hátán kapaszkodó Lorna-t igyekszik lerázni magáról.
Zyro könyörgése után néhány pillanatig nem történik semmi, majd Al kezébe fájdalom hasít és mennydörgés tölti be a helységet és a fiú kezében megjelenik a Mjölnir.

~ Börtönszint ~
Freydis nem hagyja, amikor Kaal el akarja tőle vinni Freyr-t, hiszen eddig is saját maga támogatta a sérült fiút és ebben a helyzetben nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, ha a sérült lány akarja őt elvinni. Shywa is vetődött erre, de Freydis ezt sem hagyta, saját maga kapta fel a sérült fiút, ha tudta és ugrott és először oldalra ugrott a fiúval, majd a sarok felé vette az irányt, ahova valószínűleg a lehető legkésőbb jut el a tűz, majd döntött és lehet, hogy sérült volt a fiú, de nem látott más lehetőséget. Két kézzel ragadta meg és hajította át a helység másik végébe a sárkány mögé, azzal nem törődve, hogy saját maga milyen sérüléseket kap.
A társaság nekiáll verekedni azon a fiún, akit még mindig Asgard hercegnője támogatott. Azonban a lány nem hagyta, hogy a fiúnak baja legyen és kitért vele oldalra. Shywa és a páros életét az mentette meg, hogy félreugrottak, vagy éppen hasra vágták magukat. Kaal-t nem érdekelte a kitérés, sérülten úgy, hogy alig áll a lábán indult volna szembe a sárkánnyal, a tűzcsóva pontosan telibe kapta a lányt, iszonyatos fájdalmat érzett, mindenki hallotta a fájdalmas sikolyait, majd akik még háttal voltak láthatták, hogy a szénné égett holttest füstölögve terült el a padlón. Alyra sem mozdult, de őt valaki, egészen pontosan Leif rántotta le a földre, így megmentve az életét. Freydis sikeresen dobta el Freyr-t és a fiú egy rövidke repülés után a sárkány mögött landolt kissé megütve magát a becsapódástól és a lányt is elérték a lángok súlyosabb égési sebeket szenvedett el tőle, ahogyan a lángok is odaértek. Pillanatokkal később a lángok alábbhagynak és Vutha vigyorgó pofával lép oda a holttesthez és harapja le az egyik lábát és kezd el rajta csámcsogni miközben a mancsával csap a közelben levő Alyra és Leif felé, hogy agyonsújtsa a párost.


#104 2010-04-04 19:22:34
Halloween
Amint látom a dög ébredését, nekilátok magamba mormolni. A többiek különböző módokon próbálják feltartani - én meg ki akarom nyírni. Leif megmenti az életem, mikor földhöz vág, de kis híján elveszítem a formálódó varázslat feletti uralmat, és így még pár értékes másodpercet veszítek, amíg újra magamhoz ragadom az irányítást - ennek pedig Kaal halála lesz az eredménye. Mikor abbahagyja a lángfújást, befejezem a kántálást is, immár fennhangon kiáltva a végső szót, ezzel elszabadítva a kész varázslatot: Egy hatalmas erejű, többágú villám csap ki kinyújtott bal kezemből az épp harapni készülő sárkány tátott pofája és szeme felé. Jó eséllyel megsütöm az agyát, ha mindkettő betalál, de már a pusztán képébe robbanó villanástól ki lesz ütve egy rövid időre, és a hallását is elveszíti a közvetlen közel becsapódó mennykő. Ezek a hatások korlátozott mértékben persze ránk is hatnak, de mi nem közvetlen közelről kapjuk.
Amint elhajítottam a villámot, elgurulok az előző pontról, remélve, hogy nem talál el a féreg hatalmas mancsa. Ezután félsüketen és félvakon feltápászkodom, lehetőleg részben a sárkány mögött, de a farka hatótáván kívül, ha van ilyen pont... Kivéve, ha az nagyobb veszélyt jelent.


#105 2010-04-05 12:15:05
Tyler
Szerencsére időben reagáltam és félrelépek az ütés elől, és erősen hasba rúgom a fickót aki erre hátratántorodik egy kicsit. Lorna eközben ráugrott a hátára és a karmait használta. A pasas Lornát igyekszik a hátárról lerázni, így velem nem foglalkozik egyenlőre. Hátrálok pár lépést gyorsan, és amilyen erősen csak tudok a térdkalácsára rúgok, hogy eltörjem. Általában nem vagyok ilyen durva, de nem tökölhetünk itt sokáig. Mellesleg egy asgardi sec-pec alatt feltud gyógyulni. A többiekkel ki tudja mi van, ráadásul még itt van a vöröske is. Zyro viszont ismét megkapta azt a bazi nagy kalapácsot, remélem nekünk segít nem pedig Lokit szabadítja ki.


#106 2010-04-05 12:39:03
Serena Davidson
Továbbra is morogva, vicsorogva kapaszkodtam a férfiba, akinek a könyökhajlatába sikerült a karmomat belevágni. És ha már ez sikerült, akkor el sem szándékoztam engedni. Utánam kapkodott, de én ekkor még inkább beletoltam a karjába a karmomat és igyekeztem végigvágni a kezén hosszan. A másik kezemmel pedig, ahol a férfiba kapaszkodtam a láncinget átvinni és itt is belekarmolni, hogy így is fenn tudjak maradni rajta. Az oldalam sajogott még mindig, de most nem volt időm ezzel foglakozni. Ha eltalál a kardjával hát eltalál, nem csak a fejemet óvtam, miközben Manó támadott, ahogyan láttam térd irányába és a trón felől még villámokat láttam, a mennydörgés pedig már csak plusz rátevés volt ahhoz, hogy tudjam, hogy mi történt. A Csatabolygón otthon már láttuk, hogy ez mit jelentett.
- Zyro gyere már segíteni! – kiáltottam oda.
Nem volt sok más választásom, a két lábammal amennyire tudtam átkulcsoltam az asgardi harcos derekát és egy éles mozdulattal rántottam magunkat oldalra, remélve, hogy Manó támadása, és az enyém már elegendő lesz ahhoz, hogy a férfi a földre kerüljön, mert amúgy túl nehéz, hogy így megingathassam és eldönthessem.


#107 2010-04-05 12:52:10
Henry White
A szépen kiötlött tervem füstbe megy. Szinte három oldalról rángatnak egy időben, képtelen vagyok így koncentrálni. Freydis végül elhajít, felkiáltok mikor neki csapódok a falnak. El is szédülök egy pillanatra. Kaal sikolya térít vissza a jelenbe. Szinte tudomást sem véve a sebeimről állok fel. Vutha mögött állok, de látom Kaal szénné égett testét. Képtelen vagyok bármit is mondani, iszonyatos dühöt érzek. Semmit sem akarok annál jobban, mint Vuthát szénné égetni. A szivárvány színeiben játszó apró fénygömbök jelennek meg, rengeteg, körülöttem. Kinyújtom Vutha felé a kezeimet és az összes gömb körbeveszi a testét, hogy aztán egyszerre felrobbanva, cafatokra robbantsák a sárkányt.
-Pusztulj....-


#108 2010-04-05 16:45:53
Hjuchia Sakura
Sikerül elfutni előle és kis közbelépés után le is szakad rólam, még a pajzzsal is eltalálom de hárítja a kezével. A falnál megállok, kezemben tartom a kardot még, hegye leér a földre és nézem a csatázókat. minek vagyok itt egyáltalán? Egyébként is csak arról volt szó, hogy a földön vezetgetem őket nem egy valami nem tudom milyen helyre jövünk, harcolunk, halál és annak várásának súlya.

Hirtelen egy nemrégiben látott stílusos villámcsapáshoz hasonló effekt mutatja meg magát. A kard a földön koppan ahogy eleresztem, bal kezemmel jobbra kapok. Megint az a rohadt fájdalom. Elnézek Zyro felé. Dühösen tekintek rá. Kikészítenek ezek. Nem is akarok itt lenni erre minden szar megtalál. Istenemre mondom ez kikészít engem. Ha épen megyek haza akkor bejárok eskü a suliba.


#109 2010-04-05 18:05:42
Tao
A pár pillanatig tartó hatásszünet alatt már kezdeném úgy érezni, hogy teljesen felsültem, de az utolsó pillanatban megtörténik az, amire vártam. A kezemben velőt rázó villámlások közepette megjelenik a hatalmas pöröly, melynek ereje megint átjárja a testemet. Egy pillantást vetek Loki arcára, kíváncsi vagyok, mit szól majd a látványhoz, de a többiek nem bírják sokáig, és Alnek sem tesz jót a mágia, mint az korában kiderült, úgyhogy nem érek rá bájologni az asgarddal, inkább rövidre zárom a csatát. Két kézre fogom a kalapácsot, és válogatni kezdenék a támadások között, mikor eszembe jut, hogy ha le is győzzük ezt a két őrt, a kastélyban még rengeteg lehet, és itt van a vörös úrnő is, akit talán a kalapács sem hat meg. Így hát a nagy csapkodás helyett egy okosabb megoldás jut eszembe. Bal kezemmel elengedem a markolatot, és jobb kezemmel pörgetni kezdem a pörölyt, ahogy azt a nagyoktól láttam. Aztán már csak reménykedem, hogy jól csinálom, próbálok arra gondolni, hogy Al, Vic, Lorna és Ethan is velem jöjjön a teleportáláskor, és mindannyian a korábbi cellánk előtt folyosón teremjünk, egy kicsivel messzebb az ajtótól, mert hát ott lehetnek még az őrök, és nem akarok az arcukba érkezni. És akkor mégegyszer. Parancsolom neked, Mjölnir, hogy tégy akaratom szerint!


#110 2010-04-06 09:53:04
Thorhalla
~ Trónterem ~
Victoria-nak már ideje sem volt reagálni, a többiek is éppen csak meg tudták kezdeni a támadásukat, illetve még éppen sikerült. Zyro látta a teljes döbbenetet Loki arcán és a káoszisten a rossz tapasztalatoknak köszönhetően egyből a ketrece másik végébe húzódott. Zyro megpörgette a kalapácsot, aminek következtében minden ott levő társát villámok ölelték körbe és a következő pillanatban a börtönszinten találták magukat. a társaik nem voltak a cellában, de a folyosó végén egy zárt ajtó volt és mögüle csatazajokat lehetett hallani.

~ Börtönszint ~
A lány kissé összehúzódzkodott, amikor a tűz elérte, igaz végigperzselte a bőrét és megégette a ruháit, de mit sem törődött vele. Döbbenten állt az előtt, hogy Kaal meghalt, őt már nem tudta megmenteni, pedig szívesen tette volna. Nem értette, hogy a lány miért rohant bele a sárkány támadásába. Halkan kezdett könyörögni az istenek felé kérve a saját fegyverét és Freyr botját, mind a kettő fagyvolt, így azzal talán mehetnek valamire. Ha megkapja azokat, ha nem, akkor is varázslásba kezd. Hideg fagyos szél kezd a szavai után örvényleni körülötte, a teste körül megannyi villám cikázott, majd úgy sújtott le, hogy Vutha egész testfelületét egyszerre érjék a villámok.
Alyra támadása nem sikerült, és a mágiát létrehozni sem, ugyanis a lány semmit sem konyít a viharmágiához. Freydis könyörgése meghallgatásra talált, a jobb kezében az apja egykori kardja, a balban pedig Freyr botja jelent meg, amit pedig máris dobott a fiú irányába. Mivel Alyra nem tért ki ezért Vutha mancsa eltalálta a lányt és a karmai mélyen tépik fel a lány testét, és a hatalmas erő miatt a falnak zuhan. Ebben a pillanatban érte el Vutha-t Freydis és Freyr támadása is, villámok csaptak bele letaszítva a földre és Freyr támadásai meg végigrobbantak rajta. A sárkány hangosan üvöltött fel, és a farkával először Freyr, majd Freydis felé csapott.


#111 2010-04-06 11:14:40
Tyler
Épp útnak indítom a térd ropogtató rúgásom, mikor hirtelen villámok töltik be a termet, majd a börtön előtt találjuk magunkat.
-Kösz Zyro, de azt azért megvárhattad volna míg célba ér a rúgásom.-
Vigyorgok rá,majd a csatazajok felé fordítom a fejem.
-Azt hiszem a többiek sem tétlenkedtek...-
Elindulok az ajtó felé, továbbra is az adamantium bőrömben.


#112 2010-04-06 13:37:39
Serena Davidson
Úgy ahogyan rajta tudtam maradni a fickón, azonban a támadásokra már nem sok idő maradt. A szemem sarkából még láttam, hogy Zyro a fegyvert forgatja a kezében, majd erős fényt láttam és mennydörgés hangját hallottam a fülemben csengeni. A következő pillanatban pedig ott voltunk, ahonnan kiindultunk és én a levegőből a földön nyekkentem egyet és felnyögtem, a földről néztem fel a többiekre. Manó vigyorogva jegyezte meg, hogy a támadásának sikerességét megvárhatta volna Zyro, jah! Azt meg még mást is.
- Megvárhattad volna pubi, amíg leszállok az ellenfél hátáról – morogtam.
A sebem elég szépen gyógyult, így feltápászkodtam a földről és a falnak támaszkodva továbbra is hangosan morogva indultam el az ajtó felé, ahonnan hangok szűrődtek ki. Nos a hátunk mögött ellenség, előttünk is, és arra csata van, a többiek sehol. Akkor legalább arra lehetnek.
- Mi lenne Zyro, ha ezúttal hasznos is lennél és kinyitnád az ajtót? – morogtam tovább.
És haladtam tovább, remélve, hogy elintézi azt az ajtót, mielőtt odaérünk.


#113 2010-04-06 19:27:52
Tao
A teleportálás sikeres, bár mindenki morog, hogy később kellett volna csinálni. Nem lényeges, mit számít, még egy rúgás egy asgardi ellen, és mit számít egy fél méteres esés annak, aki nem hal bele a fejlövésbe? Az ajtó felé kapom a tekintetem, ahonnan zajok szúrődnek, és Lorna már elő is áll a remek ötletével, hogy nyissam ki. Ezen ne múljon.
-Villámok ereje, sújts le! - Kiáltom talán kissé túl teátrálisan, aztán nekifutok, és egy alulrúl indított csapást mérek az ajtónak azon oldalára, ahol a zsanérok tartják. A villámok erejével együtt remélhetőleg be fog szakadni, szintén remélhetőleg nem talál el senkit, akit nem kéne. Ha egyszer bent vagyunk, akkor jöhet a befejezés. Újabb kalapácspörgetés, és újabb teleportálás, ezúttal az egész csapattal, legalábbis azokkal, akik még élnek, és a mi oldalunkon állnak látszólag. Ezzel azonban még várok, elősözr fel kell mérnem, hogy ki hol van, ki él még egyáltalán, és azt sem ártana kitalálnom, hogy hova a fenébe teleportáljunk.


#114 2010-04-07 11:34:02
Henry White
A támadásom talál, Vutha pedig felordít a fájdalomtól. Freydis is támad, de ezt sem érzékelem túlságosan, csak Vuthát látom magam előtt.
<-Ez még nem elég....->
Fagyharangot automatikusan kapom el, és újra Vuthára koncentrálok. Meglendíti a farkát felém, ekkor újabb fénygömböket hozok létre, és a farkára irányítom, hogy a robbanás leszakítsa azt vagy félrelökje és ezzel kikerüljem a támadását. Ha ez sikerül, akkor újabb és újabb fénygömbökkel támadom, az oldalát és azokat a részeket amik már így is sérültek.


#115 2010-04-07 19:31:32
Shadow
Freyr-t Freydis védte, így hasra vágtam magam. Hát ennek volt jó és rossz része is. A jó, hogy nem haltam meg, a rossz, hogy a hátam , a farkam, a szárnyaim, s a sörényem egy kicsit megpörkölődött. Ezt egy ideig érezni fogom biztosan. Mikor felnézek, akkor látom ahogy a többiek támadnak, atyám felüvölt, mire felkiáltok. Nem sokkal előttem ott van Kaal némileg átsülve és hiányosan.
< - A hasát! - > ezzel próbálom rá vetni magam atyám szárnyára, amint feltápászkodok, s próbálom a karmaimat és a fogaimat is bele mélyeszteni, hogy lekössem a figyelmét. Amennyiben ez sikerül, akkor tuti olyat kapok, hogy a fal fogja adni a másikat, de legalább addig is rám figyel Vutha, s a többiek támadhatnak.


#116 2010-04-08 09:10:59
Hjuchia Sakura
Fogom a karom a belenyilaló fájdalom miatt. De nem sokára rá, elmélkedési időt nem is adva elkezdi lengetni a kalapácsot és eltűnünk a teremből s egy túl ismerős helyen jelenünk meg. Lorna a földre ül ahogy kicsit a levegőből esik le. Nem csoda más hátán lógott és az nem jött. Kellemetlen. Manó legalább csak egy luftot rugott még utoljára. Ami aggasztóbb, hogy mindenhol ellenségek vannak, itt nincsenek a társak és a közeli ajtó mögül csatazaj hangja szűrődik ki. Persze mi mással menne neki egy zárt ajtónak mint egy hatalmas villámszóró kalapáccsal. Kezdem úgy érezni ezt az egészet, hogy ha nem a tényleges ellenség egy katonája fog leszúrni akkor a "társak" fognak kicsinálni. Jó tény, hogy nem lehet nekik felróni. Valószínűleg ezt az egy módszert ismerik és egy kis pisis kedvéért nem változtatnak rajta.

~Az isten szerelmére, azért megpróbálhatta volna azt a k..va kilincset....~


#117 2010-04-08 09:12:06
Thorhalla
~ Bent ~
< - Ne öljétek meg, nem ismer meg minket! – kiáltott Freydis. >
A kiáltás után Vutha farka elérte Freyr-t, amit a robbanás nem szakított le, csak sebeket okozott neki. A fiút a csapás nagy erővel csapta neki a falnak és az esetlegesen korábban elállt sebei ennek köszönhetően újra felszakadtak és néhány törött bordával is gazdagodott a többi sérülése mellé. Freydis a sérülésnek köszönhetően ki tudta kerülni a sárkány farkát, átugrott felette egy tigris bukfenccel és Freyr előtt állapodott meg. Shywa sikeresen ráugrott a sárkány szárnyára, aki így fordult körbe, hogy lerázhassa a lányt magáról. Ekkor tényleg feltűnhet az, amit Freydis mondott, a sárkány szemeiben nem csillant felismerés, fogalma sincs arról, hogy kik vagytok. Az ajtó ebben a pillanatban szakadt be, villámok kíséretében, Vutha pedig ráharapott a lánya szárnyára, egy reccsenés hallatszott, ahogyan a csontok eltörtek benne és a frissen érkezők felé hajította Shywa-t, akit egy nagyobb tűzcsóva követett kifelé...

~ Folyosón ~
Mindenki elindult Zyro után, Victoria is, miközben Lorna sebe szépen gyógyult, a vérzés teljesen elállt és a sebe is szépen gyógyult. Zyro ért oda az ajtóhoz és csapott rá a kalapáccsal, villámok tucatjai csaptak a faajtóba, ami hatalmas reccsenéssel adta meg magát és dőlt befele... és ebben a pillanatban láthattátok, hogy Shywa repül felétek, nem önszántából és mögötte tűzcsóva közeledett a társaság felé.


#118 2010-04-08 09:22:00
Hjuchia Sakura
Simán betöri a faajtót a hatalmas kalapáccsal Zyro. De ami szemünk elé tárul erősen ösztönző hatású, hogy visszacsukjuk. De hoppá betörtük...Eeezt má nem zárjuk be a tuti. Ahogy látom, hogy Shywa önszántán kívül repül felénk s mögötte vörös s sárga színárnyalatokban pompázó forró lángcsóva követi nem sokat gondolkozok azon már, hogy mennyire letojják a többiek, hogy nem bírom a mágiát. Egyszerűen a folyosó szélére sorolok és hátamat nekivetem a falnak. Remélem elég széles a folyosó, ahhoz, hogy a lángok ne kapjanak el teljesen. Bár kizázrt dolog, hogy ne kapjon el a hője de nem mindegy, hogy az arcomba fojik a koponyám mert megolvadt vagy csap leizzadok. Bár...azt már sikerült magától a látványtól. Próbálom azért nem mutatni a többieknek, hogy csak nagyon nagyon szartam be egy hatalmas sárkánytól ami a túloldalt van szal nem problema. Végül is csak a két térdem kocok össze a remegéstől ahogy a fal mellett állok.


#119 2010-04-08 10:36:08
Tao
A színpadias belépőm és a kvázi csatakiáltásom után az ajtó berobban. Azt hiszem, kicsit túl sok volt a villám, legközelebb majd igyekszem visszafogni a dolgot. A tervem szerint most körül kéne néznem odabenn, és kiteleportálni a társainkkal együtt - de hát ezek csak tervek. A valóság az, hogy Shywa száguld felém, mögötte meg egy óriási lángcsóva. Mérlegelni nem nagyon van időm, az biztos, hogy néhány villám nem állítja meg a lángokat, és hirtelen nem ugrik be, hogy vajon lehet-e valami védőpajzsot létrehozni a Mjölnirrel, meg aztán nem vagyok kísérletezős kedvemben. Így aztán marad a már kipróbált módszer, még az ajtó betörése után rögtön lendítem a kalapácsot, és imádkozom, hogy legyen időm egy újabb teleportálásra. Különben is, mindig úgy hallottam a mesét, hogy csak parancsolni kell, és a villámok eltűntetik az embereket, egyáltalán kell hozzá ez az különös pörgetés, vagy csak a korábbi használók hóbortja volt ez? Mint mondtam, nem vagyok kísérletező kedvemben. Lorna, Ethan, Al, Shywa, Vic és én leszek a célpont, és ezúttal nem is megyünk messzire, hiszen nem tudom, hányan vannak még a teremben, akit el kéne vinnem. Beljebb teleportálok tehát a terem egy másik pontjára, ahova nem irányul tűz, ott aztán majd gondolkodhatok rajta, hogy megpróbáljam-e kiütni a sárkányt, vagy inkább végre elteleportáljam az egész társaságot. Vajon Thornak is mindig ennyi baja volt ezzel a pöröllyel? Mindenesetre arra számítok, hogy a teleportálás után Shywa még mindig felém fog repülni, és a kalapács pörgetése miatt sem elkapni, sem lehajolni nem nagyon tudok, így megpróbálok egyszerűen félreugrani az útjából, és reménykedni, hogy nem lesz túl kemény a landolása.


#120 2010-04-08 19:12:10
Tyler
-Zyro neked színházban lenne a helyed...-
Alig bírom visszafogni a röhögésem, Zyro szövegei hallatán. Erről az oldaláról még nem ismertem a bátyámat. Viszont mihelyst a villámok ripityára törik a az ajtót, lehervad a mosoly az arcomról, Shywa repül felénk, noha nem várjuk tárt karokkal ahogy az őt követő tűzcsóvát sem.
-Hasra!-
Kiáltom a többiek felé, ha kell akkor a tűzcsóva elé állok ha valaki nem tud időben félreugrani előle. Ha erre nincs szükség akkor gyorsan beleolvadok a padlóba, így kerülve ki a tűzfolyamot.


#121 2010-04-08 19:45:09
Henry White
A támadásom csak sebeket okoztak Vutha farkánál, de remélem azok fájdalmasak voltak számára. A támadást már nem tudom kikerülni, a falhoz vág, kiszorítva a levegőt a tüdőmből. A látásom elhomályosul, a sebeim újra vérezni kezdenek. Hallom még Freydis szavait.
-Nem érdekel, pusztuljon!-
Kiáltom neki, és így a fal mellett ülve számos sebből vérezve újra és újra energia robbanásokkal bombázom Vutha testét, ahol csak érem. Nem tudok másra gondolni csak Kaal füstölgő élettelen testére, s ezért csak Vutha okolható. Akár más irányítás alatt áll akár nem.


#122 2010-04-08 22:06:16
Serena Davidson
Zyro pedig tette, amit kértük. Megvakartam a fejemet, muszáj mindig ilyen hülyeségeket fecsegnie hozzá? Ha jól emlékszem Einar semmit sem szólt, meg Freydis sem. Bár lássuk be így viccesebb. És még Manó is így gondolta, hiszen láttam, hogy majd meg szakad a nevetéstől és nos lássuk be, még nekem is alig ment, hogy ne röhögjem ki szegény Zyro-t. de végül is lássuk be működött, ugyanis villámok csaptak az ajtóba és az nyikorogva dőlt ki. Bár lehet, hogy az erejétől, ki tudja. Már éppen indultam volna befelé, amikor bentről Freyr üvöltését hallottam, hogy pusztuljon, magam elől pedig Manó hasra üvöltését. Felnéztem és a kedvenc Gyíkom közeledett felénk repülve, hajítva, mögötte pedig egy, vagyis a sárkány tüzet okádott felénk. Csodálatos! Al a falhoz lapult és én magam is a falhoz lapultam, ha volt arra lehetőség úgy, hogy ne égjek meg, ha nem, akkor nemes egyszerűséggel hasra vágtam magam. Bármlyik helyzetben is végeztem arra vártam, hogy a tűz eltűnjön, ha mindez megtörtént, akkor nekifutás után a többieken átugorva vetem magam a sárkányra, hogy elintézhessük. Ki tudja, hogy az erősítés mikor érkezik.


#123 2010-04-09 16:59:51
Shadow
Sikerül atyám szárnyát elkapnom, s bele mélyeszteni a fogaimat, s karmaimat, főleg, ahogy atyám körözni kezd és próbálok még a lábaimon lévő karmokkal is valahogy megkapaszkodni, de végül nem sikerül sokáig tartanom eme helyemet. Felvonyítok, amikor érzem, hogy Vutha a szárnyamba harap, majd egyenesen felüvöltök, mikor a szárnyamban lévő egyik csont megadja magát. Szó szerint vonyítva repülök az ajtó felé, mely közben beszakadt, s ha senki se kap el, akkor a padlón nyekkenek némi gurulás után, minek hála a sérült szárnyam többször sikerül érintenem a padlóval. Nagy a fájdalmam, s könnyeim folynak. Főleg mert nem csak a szárnyam fáj, hanem, még a mellkasom is. Pontosabban a szárnyaim mozgatásához kellő izmok. A padlón lapítok, egy ideig, s nem igazán akarok felugrani azonnal, de muszáj lesz egy kis idő elteltével felkelnem, hogy megpróbáljak ismét segíteni a többieknek.


#124 2010-04-09 17:37:47
Thorhalla
Zyro legnagyobb megdöbbenésére a pöröly úgy ahogyan felfogja a tüzeket, de annak forróságát érzi a fiú. És ekkor a társaság minden tagjába ismét villámok csapnak, és tetteiket sem tudják végrehajtani, ugyanis a villámlás után a teremben találják magukat Vutha háta mögött egy barlang bejáratánál. Mivel szegény Shywa még repülés közben volt a lendülete megmaradt és szó szerint ő is a barlang falán nyekken, ami itt a terem ezen végén van és mélyen nyúlik tovább. A folyosón ekkor tűntek fel harcosok, akik erre igyekeztek és a vörös bőrű nő is, de megtorpantak, amikor Vutha lángjai a folyosóra csaptak. Freyr a lábán is alig állt, így a varázslatai nem tudtak létrejönni ebben az állapotban, akármennyire is szerette volna. Ekkor lépett oda hozzá Freydis és fogta le a fiút.
< - Állj le! – szólt rá a lány könyörgő hangon. – Ne légy olyanná, mint a fivérem. Freyr, könyörgöm! >
- Zyro! – kiáltott a fiúnak. – Nem ismer meg minket, csak üsd le ha tudod, de ne öld meg! Mindenki kifelé a barlangba gyorsan!
Leif ragadta meg Alyra-t és vele együtt ugrott át a sárkányon és értek oda a többiekhez, Victoria a sérült Shywa-t és a valószínűleg sokkban levő Al-t ragadt a meg és terelte őket befelé a barlangba, Freydis pedig Freyr-nek segített továbbra is. A menekülésre tényleg szükség is volt, ugyanis Vutha már fordult is meg azonnal, mancsaival kapva sújtott a társaság felé és újra tüzet okádott azokra, akik a barlang bejáratánál voltak.


#125 2010-04-09 20:21:18
Hjuchia Sakura
A falhoz sorolok térdeim vacogva de megint a már túl sokszor érzett fájdalom reszket meg. Megint teleportál minket Zyro. Hirtelen tűnt el a fal is mögülem, szerencsére ahová kerültünk - lényegében csak beljebb - ott is közel volt a fal. Így csak kicsit hátrébb dőltem de még megtartott. De kellett is mert mikor realizálom, hogy mit is látok eléggé szükség lett rá. Megrogynak a lábaim és leseggelek a földre.

-S...s...s...s...s...sáh.háh....

Emelem lassan a kezemet felfelé de csak dadogok tovább. Remegésbe kezd kinyújtott kezem is mikor felénk fordul és csapáshoz készül. Nem bérok elmászni onnan. Csak tágra nyílt szemmel bámulom AZT de kizökkent Vic hírtelen ahogy megfogva karomat elránt a helyes irányba. Illetve a helyesnek vélt menekülési irányba? Nem tudom eldönteni. BÁRMERRE JÓ csak ettől messze legyen. Néha elvétett ütemmel majdnem orra esek futás közben de ki ki segítem kezeimmel. De próbálok nem esni.

- MOST AZ EGYSZER LESZAROM HA FÁJ DE TELEPORTÁLJ MÁR INNEN EL!!!!

#126 2010-04-09 21:02:24
Tao
Kissé meglep, hogy a pöröly mégiscsak felfogja némileg a lángokat. A teleportálás viszont sikeres és végre benn vagyunk. Körülnézek, és úgy döntök, a sárkányon kívül mindenkit ki kell vinni. Már szinte rutinszerűen hajtom végre a mozdulatokat, és felkészülök, hogy visszakerüljünk oda, ahova először érkeztünk Asgardra. És aztán... Semmi. Nem történik semmi? Ez így nem az igazi. Talán túl gyakran használtam, és most nem működik? Akárhogy is, nem állhatok itt, hogy hátha majd működni fog. Freydis tanácsa, hogy foglalkozzak a sárkánnyal, odakint pedig feltűnik a vörös nő. Ő jelenti az igazi gondot, ami azt illeti, és a többiek pont felé futnak, de most nincs jobb lehetőség. Megpróbálom fedezni őket, amennyire tőlem telik. Először is egy tigrisbukfenccel ugrok a bejárat elé, és magam elé tartva a pörölyt, megpróbálom ismét felfogni a lágnoakt, ezúttal próbálok külön koncentrálni is erre. Ha túl kemény falatnak tűnik, végül inkább kitérek, és onnan indítom a támadásomat, ha viszont sikerül visszarvernem a lángokat, akkor rögtön szemből rontok neki a sárkánynak. Freydis szerint le kéne ütnöm, erre leginkább a feje a jó célpont, így megrohamozom, de tudom jól, hogy mancsian kívül szárnyai is védik a teremtényt, így nem lesz könnyű dolgom. Nem fogom megtámadni - nem úgy ahogy ő várja. Mikor lesújtani készül majd rám, elvetődök az egyik irányba, és feje felé hajítom a kalapácsot, ami aztán remélhetőleg visszatér a kezembe. Mindehhez persze nem ártana, ha a pöröly továbbra is rendelkezne a képességeivel, remélem, hogy csak a teleportálás nem működik.


#127 2010-04-10 09:37:23
Henry White
Nem bírok mágiát használni, a testem túl sok sérülést szenvedett el. Hiába erőlködök képtelen vagyok előhívni a képességeim. Ekkor villámok járják át a barlangot és Vutha mögött találjuk magunkat, Lornáék is itt vannak. Zyro kezében Mjölnirrel próbálja meg visszatartani a Vuthát. Miért használhatja Thor legendás fegyverét, mikor még csak nem is asgardi. Freydis megpróbál rávenni, hogy hagyjam és meneküljünk. Ellököm magam mellől.
<-Kaal a testvérem volt!->
Megpróbálok Zyro felé menni, hogy elvegyem a kalapácsot tőle és azzal támadjak Vuthára. Más már egyáltalán nem érdekel.


#128 2010-04-10 10:32:14
Tyler
Elkiáltom magam, hogy mindenki vágja magát hasra ha nem akar megégni, de ennél többet már nem tudok tenni. Zyro újra elteleportál minket. Vutha mögött találjuk magunkat, közben vörös begy is befutott az embereivel együtt. Nem tűnik túl boldognak. Én se lennék ha ripityára vernék az embereim és felgyújtanák a kastélyom. Freydis a kijárat felé terelget mindenkit, Zyro pedig Vuthát próbálja feltartani. Zyro mellé lépek, hogyha ő nem tudná feltartani a lángokat akkor segíthessek neki.
-Kaal meghalt?-
Kérdezem tompán mikor meghallom Freyr szavait. Nem sokkal később meglátom az égett testét. A jókedvem rögtön elszáll.
-Ha mindenkinek sikerült kijutnia, omlaszd be a barlangot.-
Kiáltom Zyronak és vele együtt próbálok hátrálni, fedezve a többieket.


#129 2010-04-11 09:39:12
Serena Davidson
Éppen futottam volna, amikor egy villám csapott belém. Megint! ZYROOO! Egyszerűen nem unta meg ezt a szórakozást? A sárkány háta mögött találtuk magunkat, igazán remek hely volt mindez. Bár az ajtó felé kaptam a fejemet, ott közeledtek az ellenséges haderők, oké, visszavonom igazán remek volt, hogy ide jutottunk. Al üvölt, hogy jussunk ki innen, Zyro próbálkozik, ám ezúttal semmi sem történt. Mi az, hogy nem működött? És Vutha pedig már fordult is felénk, hogy támadjon, Freydis üvöltését hallottam, amit Manó bátyjának szánt, Freyr szavai pedig, Kaal és egy múlt idő, a testvért is hallani lehetett. Arra kaptam a fejemet, ahol egy elszenesedett holttestet láttam, ó, hogy az a! Mindenki mást láttam, csak őket nem. Odaugrottam Manóhoz és őt kezdtem a barlang felé irányítani, igaz ekkor már hátrált felénk.
- Ezt nem biztos, hogy kibírod, befelé! – üvöltöttem rá.
Meglöktem a barlang bejárata felé, amikor Vutha fordult felénk, he-he nem kértem, hogy leokádjon minket. Én is rohanni kezdtem arrafelé, hogy még azelőtt sikerüljön olyan helyre beérnem, ahova a tűz már nem érhet be, ha ez nem sikerül, akkor hasra vágom magam és döntök magammal valakit, hogy nehogy az előttem halandót is elérjék a lángok.


#130 2010-04-11 15:01:15
Shadow
Repülés közben ér a teleportálás, s Atyám mögött jelenünk meg... hát ez jó hír lenne, de mielőtt mind ezt felfoghatnám: CSATT! Igen, a teleportálás ötlete jó volt, csak én nézegetem a falat közelebbről, ami már nem annyira jó, főleg, hogy felkenődtem rá. Fáj mindenem. Vic ragad meg, s tudom: Nincs idő nyafogni, futni kell ahogy csak bírok be a barlangba, azonban Freyr hangjára lefékezek egy pillanatra.
< - FREYR! AZZAL SEMMIT NEM ÉRSZ, HA TÉGED IS ELVESZTÜNK! - > ezzel rohanok tovább, főleg, mikor meglátom, hogy atyám újra támadni készülni, s nincs kedvem megvárni, hogy megtegye. Így se fogok segítség nélkül mostanában újra repülni, s még egy-két ilyen atyai pofon vagy épp harapás és lehet már járással se lesz többé problémám. Amennyire csak tőlem telik próbálok nem nagyon lemaradni a többiektől, bár kész kín a futás a törött szárnyammal, mikor meg-meg mozdul a csont, s tartani se tudom így rendesen magam mögött... valahol muszáj lesz megállni és rögzíteni, vagy súlyosabb lesz eme sérülés, mint amilyen most.


#131 2010-04-11 17:32:24
Thorhalla
Victoria amint Vutha tüzet kezdett el feléjük fújni feltartotta a pajzsot, hogy azzal is védje a társaságot, amíg azok mennek a barlangba és ne eshessen semmilyen bajuk.
Amikor Freyr megpróbálta félrelökni a lány nem hagyta magát, ő nem volt olyan sérült és sokkal jobb állapotban volt, mint a fiú, így azonnal utána nyúlt.
< - Sajnálom – suttogta. >
Ezzel lendült is a keze és igyekezett leütni a fiút, hogy kivihesse innen mielőtt megöleti magát, ha sikerült, ha nem akkor felkapja és vele kezd rohanni kifele.

Zyro és Victoria feltartja a tüzet, hogy ne érje el a többieket, de valóban a teleportálás nem működött. Leif maga előtt tolta Alyra-t, hogy a félvér lány is kiérhessen. Lorna Manót lökte a járatba, míg Freydis sikeresen le tudta ütni a sérült fiút, majd felkapva ők is a járatba értek. A Mjölnir pedig lendült és eltalálta Vutha-t, akinek felüvöltenie sem volt ideje, mert az ütés azonnal kiütötte. A pöröly visszaszállt Zyro kezébe és így már a két védekezni maradt személy is be tudott menekülni mielőtt a kint levő harcosok megérkeztek volna a helységbe.
A barlang elég széles volt és kellően magas még ahhoz is, hogy Vutha tudjon benne közlekedni, így a társaság tagjai elfértek benne. Ha Zyro a beomlasztásával próbálkozik, akkor rájöhet, hogy nem lenne sikeres, mert ez még mindig a kastély alatt van és egy lehet, hogy rájuk omlana az egész, kettő, lehet, hogy mágia védi és nem menne. Legalább kétszáz méter hosszú a helység, kövek csúsznak, mert vizesek, így kicsit nehézkes a haladás, de a társaság elér a végére itt egy éles kanyar után végre a távolban megpillanthatják a kijáratot, de az ellenség is ekkora ér a barlangba sietősen.


#132 2010-04-11 17:56:35
Tao
A terv sikeres, még Victoria is besegít, és Ethan is szívesen maradna, de Lorna ennek nem annyira örül, márpedig ha ő valaminek nem örül, akkor tesz ellene. Freydis hasonló módszert alkalmazva viszi ki Freyrt, a lényeg, hogy mindenki kinn van, a pöröly pedig megtette a dolgát, a sárkány mostanában nem fog több gondot okozni. Ideje elmenni innen, mielőtt a vörös királynő is megérkezik. A kinti járatokban futva én kerültem a csapat legvégére, mivel én jöttem ki legutoljára a sárkánytól, szóval most fedezem a sort. Ahogy elnézem, többen is megsebesültek, és bizony a benti elszenesedett holttest az egyik társunk volt, Kaalhina. Szomorú, hogy nem volt alkalmunk magunkkal vinni, és legalább tisztességesen eltemetni, de sajnos ez most nem az a helyzet, amikor ráérünk gyászolni. A hely beomlasztásával nem próbálkozom, elvégre a kastélyban vagyunk, annak is az alapjánál, ha ez beomlik, talán megroggyan az egész a fejünk felett. A csúszós köveken nem megy gyorsan a haladás, de végül elérjük a célegyeneset. A kanyar után már látszik a kijárat, ami miatt arcom kissé felderül, majd a reményteli arckifejezés hamar eltűnik, mikor hátrapillantva meglátom az úrnőt testőrségével. Fel kéne őket tartanom, amíg kijutunk, de félek, megint az lenne, mint a sárkánynál, hogy a fele társaság segíteni akarna, a másik fele meg őket rángatná, és az nem egy gyors haladási mód. Szerencsére a sor végén vagyok, így talán nem tűnik fel nekik, ha megállok. Ha mégis, akkor csak annyit mondok:
-Menjetek, majd utolérlek benneteket! Ethan, törd át azt az ajtót! - Remélem, hogy ezzel Ethan is megelégszik, és nem próbál hősködni. Én sem tenném, inkább futnék, és reménykednék, hogy hamarabb kiérünk, de nálam a pöröly, így nálam a felelősség is. A folyosó egyik oldalán a kijárat, a másikon a vörös úrnő, a kettő közt meg én. A magasba emelem a pörölyt, és mivel úgy érzem, nem sok értelme lenne, ha előtte megfenyegetném őket, vagy azt kérném, álljanak meg, inkább rögtön feléjük küldök annyi villámot, amennyit csak bírok. Van egy olyan érzésem, hogy az úrnőnek lesz ez ellen valami megoldása, de talán lelassul, és a testőrsége nem biztos, hogy jól bírja a feszültséget. Ezzel persze felmerül a kérdés, hogy mi lesz majd, amikor ideér végül a királynő, a többiek már kiértek, én meg itt állok a pöröllyel - de majdcsak kitalálok valamit.


#133 2010-04-12 07:38:21
Hjuchia Sakura
Szedem a lábam ahogy csak bírom. Nem jár a fejemben semmi csak minél távolabb lenni. Csúszik a föld, néha néha elvesztem egyensúlyom de gyorsan korigálva azt nem esek el. nem figyelem mit művelnek a többiek körülöttem csak haladok kifelé. nemsokára egy kanyar után megmutatja magát a kijárat. VÉGRE! Kis mosollyal konstatálom a dolgot de nem állok meg. Addig nem míg ki nem érek erről a helyről. Utána már úgyis várni kell, hogy merre. De azért kiérve jobbra balra fejemet kapkodva körbenézek, hogy merre lehetne menni.

- Merre...merre? Merre...?

Halkan motyogom közben körbe körbe nézve. Merre kell menni. Gyerünk már. Mutasd magad, merre van a kijárat. Azt se bánom jelenleg ha hatalmas kínnal teleportálnak el. DE EL TŰNNÉK MÁR.


#134 2010-04-12 19:32:53
Tyler
-Ne lökdöss már megyek én a lábamon.-
Morgok Lorna stílusát átvéve. Persze ha nem rángatna befelé a járatba, én is segítenék Zyroknak meg Vicnek feltartani a tüzet. Futás közben meg-meg tántorodok a vizes köveken. Még egy balett eladásba s elmennék, azokkal a mozdulatokkal, amiket néha produkálok, azért hogy ne zakózzak egy óriásit. Vutha ugyan ki lett ütve, mint ahogy Freyr is. Zyro valami olyasmit üvölt, hogy törjem be az ajtót. Milyen ajtót? Nem látok semmilyen ajtót. Zyro pedig a pöröllyel a kezében megáll, hogy feltartsa a vöröskét meg a társait. Legszívesebben megtorpannék, és segítenék neki, de jobb ha a menekülésre koncentrálok. Azért gyakran nézzek hátra felé, hogy minden rendben van-e. Ha kiérünk akkor addig nem vagyok hajlandó tovább menni, míg Zyro utánunk nem jön vagy teleportál.


#135 2010-04-12 20:53:00
Serena Davidson
Manó is morogni kedzett, de ennek nem volt itt az ideje, jelenleg az életünk múlott ezen az egészen! A hasra vágódást is megúsztam, mert még Vic is besegített Zyro-nak, hogy távol tartsa a tüzeket tőlünk. A sárkány zaját nem lehetett hallani, valószínűleg már el lett intézve és erre az is bizonyítékot ad, hogy a barlangba beérve ő is ott van mögöttünk. Futok, de időnként meg-megcsúszok a vizes és csúszós köveken, minden egyes alkalommal hangosan morgok, hogy ez így van. Hosszú folyosó! Miért kellett ezt ide tenni, folyosó, bocsánat nem is, egy átokverte barlangjárat. Középen megyek, hogyha ki-ki lengenék valamilyeik irányba, akkor se vágódjak neki a falnak, bőven elég lenne ha a talajban törném be a képemet. Egy hosszas csetlés és botlás után azonban egy kanyarhoz értünk, mögöttünk íj pendült és kiáltások. Egy pillanatra hátranéztem, az ellenség, előttünk pedig valahol messze a kijárat. Zyro kiált, hogy menjünk, mert ő marad. Már rántottam volna őt is magunkkal, amikor a pörölyéből villámok csaptak az ellenség felé. Oké! Azt hiszem, hogy inkább rohanok, ahogyan csak tudok. Így remélve, hogy most már nem fog csúszni semennyire sem a talaj alattunk, amilyen gyorsan csak tudtam az oldalamon gyógyuló vágással rohanni sprinteltem a barlang vége felé.


#136 2010-04-13 09:55:52
Thorhalla
Ahogyan a társaság befordulna a sarkon látszik, hogy a barlang vége, a kijárat nem egy ajtó, hanem egy hatalmas száj, végül is egy barlangban vannak, így talán ez annyira nem meglepő. Shywa a nagy rohanásban megcsúszik és a sérült szárnyát újra beveri a falban, de ettől még tud tovább haladni, bár fájdalmak mellett, neki Leif segít, hogy rendesen tudjon menni. Freyr itt kezd ébredezni, ahogyan Freydis viszi, a feje és az álla fáj ott, ahol a lány megütötte. Mindenki eléri a kanyart egyetlen személy kivételével, Alyra volt az, aki lemaradt a többiektől, mert nem tudott rendesen haladni a talajon. Zyro látta igazából egyedül, hogy mi történt, mindenki ment tovább a fiú pedig szembefordult az ellenségeikkel, akik ekkor kezdtek támadni. Nyílvessző röppent és egy pontosan fejbe találta a felé rohanó fél ván lányt, a nyíl a tarkóján megy be és a bal szemén jött ki, és a földre zuhant. Mágiák csaptak össze, villámok Zyro-tól, fagy, tűz, és nyilak záporoztak a fiú felé, a milliónyi villám, ami bevakította a helyet a legnagyobb részét semlegesíteni tudta és szétszórta az érkezőket, de néhány támadás elért a fiúig, aki megpörkölődve, helyenként megfagyva és nyíl által súrolt sebekkel csapódik a falnak. Ám ekkor Victoria állt meg előtte pajzzsal, hogy felfogja a lövéseket. Az ellenség visszahúzódott, így most nem látszottak.
– Gyerünk, futás, fedezlek hátulról!
Ezzel a lány megragadta Zyro-t és a barlang felé lökte a társaik után, ő meg Alyra-t nézte meg, hogy él-e még.
Ha Zyro futni kezd, pillanatokon belül meghallhatja, hogy a lány is rohan utána. A többieknek szerencséjük volt pedig, a barlangnak ezen része nem csúszott, így a hosszú rohanás után egy sziklás köves részre érnek ki, minden jéghideg ezen a helyen és abban a beteges zöld fényben játszik. Kinn vannak a kastélyból cserébe a kastélyt körülölelő várárokban vannak, aminek a fala legalább negyven méter magasan tornyosodik előttük és itt lenn ahogyan kiértek a halálszaga ismét megcsapja őket. Ha körbenéznek nem messze maguktól látnak egy igen meredek felfele vezető utat, amit talán meg tudnak mászni.


#137 2010-04-13 11:16:21
Tao
Oké, oké, menni fog, gyerünk! A villámok betöltenek mindent, már csukott szemmel állo, és szorongatoma pörölyt, de érzem, aho előszőr lángok érnek el, aztán mintha borzasztó gyorsan hülne le a levegő, és egy-két vágás is betalál. Nem, ez így mégse fog meni, a sérülések miatt nem bírom megtartani, és... Kinyitom a szemem, mert elmúlik a forróság, és a nyílvesszők sem záporoznak tovább. Victoria áll előttem a pajzsával, meg kell mondanom, nagyon örülök, hogy mégse ment mindenki tovább, mert azt hiszem, nélküle most talán itthagytam volna a fogam. Amikor azt mondja, futás, elindulok, ahogy bírok, és párszor hátranézek, de nincs gond, ő is jön, az úrnő pedig visszavonulót fújt egy időre. Kiérve a barlangból már megint érzem a dögszagot, és egy túlságosan magas falat látok magam előtt. Oké, akkor most újra megpróbálom a teleportálást... És megint semmit. Akkor viszont életbe léphet Ethan terve.
-Fel a csapáson! Indulás! - Most fogom csak el, hogy Alyra odabenn volt, és meghalt. Átlőtte a fejét egy nyílvessző. A hatalmas fényesség közepette hallottam az ordítását, de egész eddig nem tudatosult bennem a dolog. Kezd túl sok lenni az áldozat. Ha mindenki elindul felfelé, azaz eltávolodik a barlang szájától, akkor azt teszem, amit korábban tanácsolt Ethan, azaz megpróbálom beomlasztani a barlangot. Kezdek fáradni már, és a sérülések, bár nem túl komolyak, de azért eléggé hátráltátnak. Szóval jöhetnek megint a villámok, egyenesen a barlang szájának tetejébe, remélem, beomlik jópár kőtömb, talán feltartja egy ideig az is az üldözőinket. Aztán akár sikerül, akár nem, nincs több vesztegetni való időm, én is megyek a csapattal felfelé a meredek ösvényen.


#138 2010-04-13 15:20:38
Hjuchia Sakura
A kanyar után könnyebb a haladás, megváltozott a talaj. Csupán egy dolog járt a fejemben. Minél hamarabb eltűnni végre innen. Mikor végre kiérek a fránya alagútból először mosolyra kezdenek kúszni szám szélei de hamar lecsavarodnak ahogy orromat megcsapja a szag. Mintha egy vizihulla kölniét összekeverték volna egy jó adag rothadt hús szagával és az egészet az orrom alá kenték volna. A szag elviselhetetlen lett hirtelen. Szám elé kaptam a kezemet. Éreztem, hogy a gyomrom nem bírja sokáig. A sárkány közelében az orrmaró kénes szag és az égett húsé most pedig ez. Mintha habverő dolgozna a gyomromban és érzem ahogy kezd elfogyni az erőm tartani magamat. Mikor meghallom Zyro szavait tántorogva indulok meg de elkezdek haladni a csapás felé mely a kijutást biztosíthatja. Ez ad erőt, hogy lábam mozgásra bírjam hacsak lomhán haladok is szinte kullogva a többiek után haladok. Haladgatok.


#139 2010-04-13 19:29:06
Tyler
Szép kis vágtát levágunk, míg végre sikerül elérnünk a kijáratot. Ajtó sehol, amit be kellene törnöm. A barlangfolyosóból simán kijuthatunk, hacsak nincs valami mágikus trükk. Utálom a mágikus trükköket. Ahogy kiérünk lassan, megtorpanok és Zyrora nézzek, ahogy megpróbálja feltartani az vöröske katonáit. Számtalan támadás zúdul rá, de végül sikerül hátrálnia. Bevárom őket és velük együtt rohanok ki a folyosóból. Egy bazi nagy árokba kerülünk, ahol csak egy út megy felfelé.
-Remek már csak egy hegymászás hiányzott...
De azért nekigyürkőzök, miközben Zyro megpróbálja beomlasztani a barlang kijáratát. Remélem Vöröske is benn ragad, az embereivel, meg Vuthával együtt. Mivel nincs szükség az admantium bőrre, leváltom, így sokkal gyorsabb vagyok. Sajnos még mindig büdös van, és iszonyatosan csavarja az orrom, na de ez nem egy nyaralás. Sajnos.

#140 2010-04-13 20:13:14
Serena Davidson
A többiekkel együtt elértem a barlang végét, milyen jó, hogy szép nagy kilátást van arra és legalább tudni, hogy az utunk végében nem fog semmilyen ajtóba ütközni, amit még be kéne törni ahhoz, hogy kijussunk innen. A talaj sem csúszott, így most már rendesen tudtam sprintelni, Vicet láttam, hogy maradt, de később hátrapillantva Zyro és a lány is futottak felénk. Azonban egy valaki megint hiányzott. Alyra. De nem volt ezzel most időm foglalkozni, hiszen ki kellett jutnunk. Az oldalam még mindig sajogott, és most időm sem volt ellenőrizni, hogy mennyire gyógyult be, mert ki kellett érni. Ahogyan kiértem végül a hideg és a bűz csapott meg. Elfintorodtam a szagtól és felnéztem a hatalmas falon. Oké! Akkor most már csak meg kell várnunk Zyro-t és utána ő kiteleportál minket erről a helyről. Morogva dörzsöltem meg a karjaimat és ugráltam néhányat, hogy ne fázzak túlzottan és felmértem a helyet. Egyetlen egy feljárót láttam csak és az sem volt a legjobb menekülési útvonal, hiszen túl sokat kellett mászni és túl meredek. Ekkor ért ki Zyro és Vic is végre.
- Alyra-t hol hagytátok? – kérdeztem.
Válaszra várás közben Zyro a „csapás” felé mutat, hogy arra irány mászni mindeknek. He?! Ezt most tényleg komolyan gondolta? Hogy azt mind megmászni, ez állati magas, soha sem jutunk fel!
- Tudod engem odabent majdnem kibeleztek – morogtam. – Nézd meg a vágást az oldalamon... oké, azt már nem! De azt nem gondolhatod komolyan pubi, hogy megmásszuk ezt!
Végül még néhány szitkot félhangosan elmorogva elindultam a falhoz és nekiláttam mászni, más módon valószínűleg úgysem jutunk ki.

//Folytatás: Asgard földjei//


#141 2010-04-13 22:22:17
Shadow
Rohanok kifelé, ahogy csak tudok, persze ez nem jön össze úgy ahogy szeretném, hiszen minél jobban igyekszek, hogy a többiekkel lépést tartsak annál bizonytalanabb a talaj a mancsaim alatt, míg végül meg is csúszok, azonban ezúttal egy vonyítás is elhagyja a számat ugyanis a törött szárnyam a falba vágom. Leif azonban ott van és segít tovább haladni. Ha nem lenne ott, akkor most csak feküdnék itt várva, hogy megöljenek, vagy visszavigyenek, de így a segítségével képes vagyok tovább rohanni, bár fáj mindenem egyre jobban, bár az is lehet, hogy csak úgy érzem, hogy már mindenem fáj, ezt nem tudom. Nem nézelődök, nincs időm, legalábbis hátra nézni nincs, csak rohanok, ahogy tőlem telik, s mikor kiérünk, akkor nézek csak hátra, azonban valaki hiányzik, s másnak is feltűnik ez. Azonban mielőtt hangot adhatnék ennek félre fordulok és kiürítem a gyomrom tartalmát. Rosszul érzem magam, s a szag nem segített most hirtelen, ahogy megütötte az orromat. Hallgatom a többieket, majd Leifre nézek.
< - Szükségem lenne két nyílra, hogy rögzítsük a szárnyamban a csontot - > mondtam csendesen. < - ha mászás közben mozdul meg és okoz fájdalmat az a végemet is okozhatja - > teszem még hozzá, miközben arra nézek amerre jöttünk. Ha van időnk akkor remélem sikerül rögzíteni a szárnyamat, ha nincs akkor én is a falhoz megyek, s mászni kezdek olyan gyorsan amennyire csak tudok ilyen állapotban, s úgy, hogy a szárnyam lehetőleg ne sérüljön meg jobban. Így is eléggé fáj, s a fogaim össze kell szorítanom, hogy ne üvöltsek, ha kicsit jobban megmozdul.


#142 2010-04-14 09:18:18
Thorhalla
~ Odabent ~
Amit már senki sem látott a társaság tagjai közül a bentiek, akiket eddig a villámok feltartottak megakadtak, amikor Alyra holtteste mellett egy női alak jelent meg. Mindenki tudta, hogy kicsoda, de nem mozdult senki sem Hela irányába. A Holtak úrnője keze felett alaktalan valami lebegett, Alyra lelke. Az istennő a csoport felé nézett, majd gúnyos mosolyra húzta az ajkait.
< - Van egy igen kecsegtető ajánlatom számotokra... – mondta. >

~ Odakint ~
Mindenki sikeresen kiért a barlangból, amikor Shywa Leif-hez fordult, hogy nyílvesszőt kérjen tőle a férfi a botra mutatott, ami nála volt, és ahogyan kihúzta az íjat a rajta megjelent vesszők sem voltak olyanok, amikkel a lánynak rögzíteni lehetett volna a szárnyát, így e nélkül kénytelen mászni. Mindenki elindul, Lorna sebe nagyjából teljesen begyógyult, már csak egy kisebb felszíni vágás látszik és a hidegtől, amit odakint lehet érezni Freyr is felébred teljesen. Zyro próbálkozása, hogy beomlassza a falakat nem jár sikerrel, ugyanis igaz a villámok igaz belecsapnak a barlang falába, de semmi sem történik ezáltal, így a legjobb amit tehetett, hogy ő maga is nekilátott mászni. Freyr-t a könnyebb haladás érdekében Leif átveszi, hiszen ő vele is igen gyorsan tudott mászni. Jó fél órás mindenki számára roppant fárasztó és kimerítő nehéz mászás után a társaság felér a szakadék tetejére.


#143 2010-04-16 17:56:52
Halloween
Pech. Besült a mágia - hiába rokon ág (elvégre a viharok jórészt levegőből és vízből állnak), úgy tűnik még egy kis szikrát se sikerült csiholnom. Persze ha az alapjaival tisztában lennék, tuti összejött volna. Ami még inkább balszerencse, hogy attól még ugyanúgy elfáradtam. Na igen, ilyen trükkökkel ne éles harcban próbálkozzék az isten lánya. És én még azt hittem, hogy értelmes vagyok...
Minden gondolatmenetemet, valamint kis híján jómagamat is félbeszakítja a dühöngő sárkány csapása. Innentől még képszakadással is számolnom kell. A következő dolog, amit látok, nem tölt el túl sok örömmel. Hela sosem jó hír hozója... És amit látok magamból, az sem tölt el túlzott lelkesedéssel - ha tükörnélkül látod a saját arcod, az önmagában is baljós előjel. Már az elsőből is kitaláltam volna, de így könnyű levonni a konklúziót. Pech.