Kaas City

---

Nem aggódott Ingrid a titkárokon, ha valamit megkérdőjeleznek, akkor meghalnak, ahogyan ez a Birodalomban lenni szokott. Egyébként is csak azt kellett kivárnia, hogy megszülessen a gyermeke, utána visszamehet terepre. A legjobban mégis a Lord Xeth-nek elkezdett feladata volt, ami a legtöbb idejét elvitte, hogy a férfi nem talált jobb személyt arra, hogy a céltáblának használjon a szeretője és egyben tanítványa melletti legújabb tanítványa átbuktatására. Azonban a semmiből egy új időn jelent meg a naptárjában. Természetesen ellenőrizte, hogy honnan és ki lehetett, egy elég szép kis kód jelent meg, amit azonosítva három különböző Szféra kódjai, jóváhagyása jelent meg benne. A hírszerzésnél olyan sokan nem álltak felette ebben a pozícióban, így a sith-ek, vagy maga Lord Xeth adhatta ki. A nagyurat elvetette, hiszen az utóbbi időben köztudottan fújt rá Lady Vadrin a Terjeszkedés és Diplomácia nagyura, vagy pontosabban nagyasszonya. Úgyszintén Lord Xeth tanítványa miatt. Az ilyesmit pedig Ingridnek már tudnia kellett. Próbálta valóban feljebb megérdeklődni, hogy mi ez az egész, de nem tudott meg senkit, így már csak egyetlen személyhez fordulhatott volna, a nagyúrhoz, de őt ismerve a férfi remekül szórakozott volna az egészen és semmit sem mondott volna, csak még rejtélyesebbé tette volna a dolgokat. Így inkább hagyta ennyiben mindezt. Az útra csak az egyenruhája alatt testpáncélt vett fel, egy pisztolyt és egy kést vitt magával, droidot, vagy testőrt nem. Nem is volt testőre, annyira nem volt fontos személy, hogy járjon neki egy Halálosztagos, vagy éppen becsületőr. Azonfelül, ha egyszer nagyobb befolyása lesz, lehet, hogy majd jár neki is, dísznek tökéletesen megfelelnek majd, hacsak nem Halálosztagosok lesznek, mert akkor nagyjából egy szinten állnak majd, egyébként meg mindig alatta.

A siklóban helyet foglalt és türelmesen ülte végig az utat, figyelte a környéket, hogy hova és merre mennek. Egy látásból és valószínűleg olvasásból is ismerte a helyet. Azon nem csodálkozott, hogy megsértették a repüléstilalmat, olyan kódokkal, amikkel a meghívót ellátták akár a császári palotába is besétálhatott volna – legalább is átvitt értelemben. Miután landoltak kiszállt a gépből és követte az öltönyös férfit egy padig. A séta közben diszkréten igyekezett felmérni az alakot, hogy lát-e rajta valamilyen rangjelzést, kódcilindert, vagy bármit, amivel beazonosíthatja, hogy hova is tartozhat. Végül megérkeztek egy padhoz, ahol egy alacsony férfi várakozott és köszöntötte őt. Őt is igyekezett felmérni, hogy mi lehet a faja – ha nem ember, bár itt a birodalom szívében ez ritka lenne – hogy Birodalmi-e, vagy éppen valamilyen cégnek az embere, amire a diplomáciai szféra érintettsége miatt gondolt, számított.
- Üdvözlöm uram! – köszöntötte a másikat. – A rejtélyes meghívóval nem is nagyon hagyott más lehetőséget . Minek köszönhetem a meghívását és miben állhat szolgálatára az Orgyilkos Hivatal?
Nem igazán kerülgette a forró kását, hanem egyből a lényegre tért.

felszerelés/egyebek:

---

Nem volt kifogása az ellen, hogy elfogadja a kézfogást és viszonozta azt is úgy, ahogyan a férfi tette.
- Az állapotom nem fontos, ugyanis semmilyen munkában nem gátol, a terepen sem – mondta ridegen.
Nem ellenségesen, csupán merev, katonás távolságtartással, ami tőle megszokott volt, hogyha nem szerepet alakított. Majdnem hozzá tette, hogy a neme sem fontos, csupán a lojalitása, egyébként is az, hogy kiemelik, hogy nő már önmagában elég szexista. Bár ehhez hozzászoktot egy olyan társadalomban, ahol a magas rangú tisztek között alig-alig akad nő abban az esetben, ha a rendes előmenetelt nézték. Ha egy sith emel valakit oda azt a statisztikát nem nézte jelen pillanatban. Amikor a férfi a hátához ért, hogy odasegítse a padhoz, akkor a teljes teste lemerevedett és vissza kellett fognia magát, hogy ne lépjen fel támadóan a másik felé és hajítsa át a saját válla felett, hogy ne legyen a hátában. Csupán egy lesújtó pillantással nézett a másik felé, ha pedig tudott, akkor távolabb lépett tőle, hogy ne legyen benne a személyes terében, de haladt a pad felé. Ha sikerül megtennie, akkor sem marad udvariatlan és leül az öregnek tűnő ügynökkel a padhoz. Egyébként, még ha látszódott volna is a terhessége, akkor is az árnymátrixszal saját maga alakját vette volna fel úgy, hogy ez ne történjen meg. Nem hagyott volna ekkora gyenge pontot látszódni másoknak.
- Saját magam döntök, hogy megyek-e terepre, ha a Birodalom érdeke úgy kívánja megteszem bármikor és terhességem elébe helyezem a császár, a nagyurak és a nagyasszonyok akaratát – mondta. – De valóban Lord Xeth engedélyezte, hogyha nem akarok kimenni, maradhatok az irodában.
Tette hozzá, úgy tűnt, hogy jól informált volt a másik, szóval valószínűleg magasabb körökből került ki, mert egyébként ezek titkos információk voltak. Közben kezdte fejben összetenni azt, hogy miről is lehet szó, a szférákból ítélve talán valamilyen katonai dolog – szinte teljesen biztos volt benne – a Birodalom határán kívül. Talán egy taktikailag fontos előőrs döntött úgy, hogy saját birodalmat kiált ki? A dezertőrök úgyis Ingrid specialitásai voltak, hogy azokat kiszagolja és levadássza.
- Rendben van, mit tehetek a Birodalomért és a Császárért Khra'hal ügynök? – kérdezte érdeklődve.
Tényleg kezdett kíváncsi lenni most már erre az egészre, hogy mire megy ki ez és mi lehet a háttérben.

felszerelés/egyebek:

---

Az a tény egy csöppet sem zavarta, hogy a férfi szerint a Császár nem tud erről. Mindig is osztotta ebben a tekintetben az általános nézetet, amiről a pletykák szólnak. Már csak azért is, mert amíg fel nem bukkant az évvégi bálon a császár nagyon sokan azt hitték, hogy már életben sincs. Persze ez végletekbe menő eretnekség volt, Ingrid csak úgy vélte, hogy annyival felettük áll, hogy a világi dolgok hidegen hagyják és sokkal magasztosabb dolgokat tesz és ezért is nem alacsonyodik le közéjük.
- Az eléggé köztudott, hogy a császár valószínűleg a legtöbb dologról nem tud, hiszen annyival felettünk áll, hogy nem is érdekli. Éppen ezért vezeti a Birodalmat a Sötét tanács az ő nevében – értett egyet.
Fejezte ki az egyetértését és azt is, hogy mindez miért nem zavarja. A következő részre azonban már felvonta a szemöldökét. Ez kezdett határozottan nem tetszeni neki, határozottan bűzlött az egész. Szerencsére kellően gyorsan fogta fel a dolgokat, így már éppen szólalt volna meg, amikor a férfi néhány pillanatnyi szünetet tartott a beszédében. Úgy tűnt, hogy tényleg volt folytatása annak, hogy Lord Xeth a szeretőjét diplomáciai okokkal „csempészte” be a birodalomba hogy ne keltsen gyanút és a Birodalom is küldött a Köztársaságba katonát* jó két és fél hónapra. De valami akkor sem hagyta nyugodni, jelen pillanatban is szövetségben voltak a Chiss Fennhatósággal és a Mandaloriai birodalommal. Az FRK fele a Köztársasághoz, a másik fel a Birodalomhoz húzott, bár meg volt győződve róla, hogy jó pár a huttokhoz is. rajtuk kívül van még az Örök Birodalom, akik soha sem avatkoznának be semmibe. Azt kizártnak tartotta, hogy a Köztársasággal bármit is elérjenek, maradtak a Huttok. Amint elhangzott, hogy van-e kérdése, akkor azon nyomban, gondolkodás nélkül feltette azt.
- Kinek vagyok máris ennyire az útjában, hogy alig egy hónappal a beiktatásom után likvidál? – kérdezte hűvösen.
Nem ironikus volt a kérdés, hanem teljesen komolyan kérdezte. Ezúttal pedig ő nem hagyta szóhoz jutni a másikat.
- Az egy dolog, hogy a császár nem tud róla, mert feltehetőleg őfelségét az ilyen dolgok nem érdeklik. De az, hogy az egyetlen egy felettesem sem ön szerint, aki maga Lord Xeth… ez hazaárulás. Itt helyben végeznem kellene magukkal és utána járni, hogy kik tudnak még róla és azokkal is. És természetesen ezen esetben jelentenem kell az ügyet, mind neki, mind pedig a másik két szféra nagyurának. Ha nem teszem én is hazaárulást követek el. Abban az esetben, ha elmegyek és sikerrel is járok, ahogyan hazaérek, a nagyúr kivégez saját kezűleg, mert megkerültem őt és az engedélye nélkül cselekedtem.
Közben alig észrevehetően úgy próbál elhelyezkedni a padon, hogyha szükséges, akkor azonnal félre tudjon vetődni, ha a másik férfitól, vagy ettől támadás érné és elérhesse, előránthassa a saját fegyverét is.


* Hódítás utolsó köre és majd Rhys bővítése (amit még írok).

felszerelés/egyebek:

---

A szavai után nem történt ellenséges mozdulat és a vele szemben ülő férfi sem tett így. Nem volt kétsége egyébként afelől, hogy kiváló gyilkos volt az ügynök, még akkor sem, ha tényleg annyira idős volt már, mint amennyinek kinézett. De még ebben sem lehetett a nő biztos. A korábbi munkájának fényében az előzőek is komoly kérdések voltak, mivel eddig jellemzően mindig olyan ügyekkel foglalkozott, ahol renegátokkal, vagy éppen dezertőrökre kellett vadásznia és volt olyan is, aki próbálta árulásra rávenni, senki sem hibáztathatta azért, hogy így reagált és így értelmezte a dolgokat. Bólintott, hogy pontosan érti, csak épp lehet, hogy a férfi nem ásott elég mélyre, hogy tudja, hogy mit jelentett volna a nőnek az, ha épp tényleg hazaárulásra próbálják rávenni. Nem csak ő halt volna meg, de a családja fejét a legmagasabb rangig levágják. Az egy dolog, hogy a testvéreitől és unokatestvéreitől megvonják a hírszerzési és flottás rangokat, de az anyja is repül a minisztériumból, ha túléli. Az apja bukná a Nagy Moff rangját, a nagybátyja az admirálisi címét és a nagynénje ellen a maradék tizenegy tanácstag fordulna és ölnék meg, ha nem maga a császár végezne fele. Lord Xeth-et ismerve pedig a Kaldahan-ból sem maradna sok köszönhetően annak, hogy a bolygó uralkodója Ingrid jegyese és külön kínossá tenné az ügyet, hogy a bolygó Birodalom hű. A nő inkább lenyelte, amit mondott volna, hogy a bizonyos fokú paranoia egyébként is elvárás a szakmájában, azóta meg főleg, hogy megkínozta és felpofozta a saját nagyurát, de előtte is az volt.
- Rendben van, értem, és igen, lenne olyan kérdésem is – mondta továbbra is ridegen.
Valószínűleg fel sem kellene tennie a kérdést, mert eléggé egyértelmű, hogy mi is lesz az egy ilyen kérdésben. Hiszen az egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy szabad kezet kapna, mert bizonyosan lehetne olyat ígérni, amiért aztán úgyszintén kivégeznék, vagy éppen kinevetnék és közölnék a nagyurak és nagyasszonyok, hogy márpedig ezt nem fogják betartani. Illetve…
- Csak a Birodalmat képviselem, vagy a szövetségeseinket, a Mandaloriai Birodalmat és a Chiss fennhatóságot is? – kérdezte elsőre.
Itt kivárta, hogy mit is fog minderre mondani a másik, bár a további nem igazán függtek ettől a választól.
- Meddig lehet elmenni a tárgyalásokkal? Felteszem senki sem örülne annak, ha véletlenül szövetséget kötnénk a Köztársasággal. Nem mintha előfordulhatna őket ismerve, de érdekel, hogy meddig mehetek el és mit lehet felajánlani akár a legnagyobb ellenségnek is – mondta.
Így hirtelen ezek voltak a legfontosabb és „legkomolyabb” kérdések, a válaszok függvényében pedig még lehet, hogy lesznek továbbiak is, de így első körben ezek voltak csupán azok. Ami az utazást illette arról úgy vélte, hogy úgyis kap majd tájékoztatást, az nem volt fontos, ha meg mégsem, akkor megoldja. Így maradtak azok, amiket feltett.

felszerelés/egyebek:

---

A szavai után mielőtt választ kapott volna a férfitól látta annak elégedettségét, így már tudta, hogy ezek a kérdések megfelelőek voltak a férfi szemében. Igazából ez még elég új terep volt neki, noha tanult ilyesfélét, de az igencsak piciben volt és nem pedig teljes birodalmat képviselve. Még a Kaldahan-on is csak tanulta az efféle dolgokat, még akkor is, ha bolygókormányzás már egész jól ment – legalább is remélte – neki. De ez a teljes Birodalom képviselte volt. Bólintott, hogy érti, hogy akkor csak saját magukat, a szövetségeseik
- Ennek semmi értelme, a Birodalom szánt szándékkal lehetitlenítené el a legelitebb haderejét, akiket ezáltal ledegradálna egyszerű testőrökké. Hacsak nem azt tervezik felsőbb körökben, hogy a Halálosztagosokat átveszi valamelyik szféra, amire a legjobb tudomásom szerint évezredek óta nem volt példa. Mióta létrehozták őket azóta a Hírszerzési szféra tagjai – mondta.
Valami nagyon nem tetszett ebben az egészben a nőnek, volt egy nagyon rossz megérzése. Lehetséges lenne, hogy a császárné akar aláásni Lord Xeth-nek Lady Benûwia miatt. Márpedig köztudott, hogy Lord Xeth a császár feltétlen bizalmát élvezi és Lord Hiuval után Lord Organa-val a legerősebb hatalmú és befolyású személy a Sötét Tanácsban. Semmi más nem kellett volna nekik, mint egy féltékeny, vagy épp bosszúszomjas császárnék, aki tízezer év kihagyás után polgárháborút robbant ki a birodalomban, mert nem tudja kontrollálni magát. egy két pillanattal később folytatta.
- Viszont meg kell valljam a terroristák ügye cseles, aki nem járatos a birodalmi jogban, az nem tudja, hogy a Birodalom ezen passzus alapján senkit sem köteles kiadni, tekintve, hogy nem a hírszerzési szféra ügye ezeket intézni, hanem a Jog és Törvénykezésé, Lord Farrirr-é – felelte elismerően.
Ám még mielőtt a férfi felelhetett volna ezekre, vagy a néhány pillanatnyi szünetet megszakíthatta folytatta.
- Természetesen értettem és e szerint fogok eljárni – mondta.
Egy kicsit le is hajtotta a fejét néhány pillanatra, ezzel is jelezve, hogy megtesz minden tőle telhetőt, még úgyis, hogy a szavai talán pont az ellentétét sugallták ennek. És volt még egy kérdése, révén fel sem merült benne, hogy eredeti arccal és névvel kell mennie a tárgyalásra, hiszen ezt a kombót nagyon kevesen ismerték és mivel vissza szándékozott térni a terepre a szülés után nem szándékozott a valódi külsejét felfedni. Egyébként sem.
- Még egy kérdés, Valeria Ragal álcáját… műtéti úton kell felvennem, vagy mint sima küldetések esetében, elegendő az árnymátrix? – kérdezte. - Ha pedig a korábbi szavai alapján arra gondolt, hogy a saját arcommal és nevemmel megyek már most elfelejthetik.

felszerelés/egyebek:

---

Ingridnek természetesen feltűnt, hogy a férfi kikerült a választ a Halálosztagosokkal kapcsolatban, pedig éppen csak most kaptak - pár hónapja - új főparancsnokot, Lady Benûwia személyében. Azonban ezzel akkor sem tud mit kezdeni sajnos jelenleg. A férfinak a szavaira bólintott, hogy a jogi dolgokat ne firtassák. Volt egy olyan érzése, hogy Lord Farrirr sem lesz túl boldog ezek után. határozottan egyre jobban olyan érzése volt, mintha szándékosan arra játszanának, hogy valamelyik nagyúr, vagy nagyasszony végezzen vele. sejtette, hogy sok ellensége lesz azok után, hogy Lord Xeth egyik új kedvence lett, de azért ezt már ő maga is enyhén túlzásnak érezte, még úgyis, hogy a Lady Hall’a unokahúga volt.
- Értettem! - mondta.
Közvetlen járat a Birodalom és a Köztársaság között, ez is egy olyan járat volt, amit tuti, hogy alig használt ki valaki, révén csak meg nem támadási szerződés volt a két állam között, nem több. Úgy vélte, hogy főleg mindkét területen dolgozó cégek alkalmazottai használták ezeket. Bólintott ismét, hogy minden helyen fogja csak megkapni a következő helyre szóló adatokat, információkat. Átkozottul nem tetszett neki mindez, de nem nagyon tudott vele mit tenni. Maximum jelenteni Lord Xeth-nek, aki vagy levenné erről az ügyről, vagy pedig csatlakozna, annak a fényében, hogy mennyit is tud minderről.
- Nincs több kérdésem - mondta. - Viszlát!
Köszönt még el ő maga is és teljesen biztos volt benne, hogyha valami gond lesz és túléli ezt, akkor ez a férfi lesz az első, akivel végezni fog, lassan és módszeresen fogja halálra kínozni. Miközben ezeket gondolta, akkor még ő maga is már-már kedvesen rámosolygott a férfira. Mivel most még tényleg volt tíz perce, akkor ezt itt elücsörögte, amíg a dóm nem nyitott ki újra, ha ez megtörténik, akkor szándékozik felkelni a helyéről és visszamenni a siklóhoz, ami idehozta, remélve, hogy még mindig itt van. Ha nincs, akkor kénytelen felhívni az egyik beosztottját, hogy jöjjön érte, mert más különben nem nagyon tud visszajutni. Noha titkos küldetés volt, de neki pedig megvoltak a parancsai egyenesen Lord Xeth-től, hogy a füle legyen és jelentsen neki, így majd a nap folyamán szándékozott a férfi privát számára titkosított csatornán majd jelentést tenni erről, hogy neki vannak-e külön parancsa, hogy még mit tegyen ezeken felül. Biztosra akart menni, hogy legalább egy nagyúr haragját kivédje, ha már másik három még ott volt rajta kívül…
Ha engedték, akkor üzenetet küldött a Scarif-re, hogy szüksége lenne egy kis időre DT-B3N-re és küldet hivatalos kikérőt, parancsot is a férfi számára. Rangban úgyis most már jócskán felettük állt, így remélte, hogy ezzel nem lesz gond. Ha igen, akkor kénytelen volt a sajátjai közül kiválasztani azt a legalkalmasabb személyt, aki majd eljátssza a férjét ezen az úton, bár örült volna, hogyha olyan fedezi a hátát, vagy van vele, akit ismer is és volt már közös küldetésen. 78 óra múlva, azaz három nappal később reggel pedig, ha addig nem történik valami különlegesség, vagy említésre méltó, akkor egy ember nemes nő álcáját veszi fel a holografikus álcázóval, hogy ezzel az alakkal menjen majd a Köztársaságba.

felszerelés/egyebek:

---

Miután Ingrid távozott a biodómból és elküldte az üzenetet Lord Xeth-nek hosszú és gyötrelmes várakozás következett. Az egész ügy egyre jobban aggasztotta és semmilyen módon nem tudott megnyugodni, pedig az ő állapotában igencsak célszerű lett volna. A következő három napban dolgozott és edzett főleg, igyekezett a szegény edzőpartnerét, az inkvizítort alaposan elnáspángolni, bár ennek az lett a vége, hogy a gyakorlóra állított - csak fájdalmat okozó - fénykardpengék szinte csak neki okoztak láthatatlan sérüléseket, mert nem tudott koncentrálni. A feletteseivel, azzal a néhánnyal nem próbált kapcsolatba lépni, az üzenet elküldése után pedig csak várta, hogy Lord Xeth válaszoljon, vagy pedig Lady Lyra Stradd, aki helyettesíteni szokta, ha a nagyúr nem elérhető. Az egész azért volt számára egyre jobban gyanús, mert a nagyúr személyi komlinkjére küldte az üzenetet, azaz azt csak akkor nem kapta meg, hogyha nagyon nagy gondok voltak. Természetesen nem várt azonnali választ, de úgy vélte, hogy még azon a napon megérkezik mindez, de a nap folyamán semmi sem érkezett, nem jött be titokban a férfi az irodába, nem hívatta. Így amikor hazament maga mellett tartotta a saját kommunikációs eszközét, hátha az éjszaka során megkapja a hívást, de nem. Másnap reggel sem volt még semmi, de legalább arról megkapta az üzenetet, hogy B3N vele mehet. Jelen pillanatban ez nem dobta fel, még Tubrok hívását sem vette fel, pedig tudta, hogy a vőlegénye is aggódik érte. A másnapja is olyan volt, mint egyébként, dolgozott, majd fénykardvívási edzés az inkvizítorral, akit most megkért arra is, hogy lehetőleg tanítson neki meditációs dolgot, vagy ilyet gyakoroljanak, mert eléggé ideges. Miután hazament továbbra is az aktákat és jelentéseket olvasta, még mindig valami nyomot akart találni, keresni, hogy kik és honnan támadhatják a Hírszerzési szférát. Csak mivel ez az egész egyre jobban aggasztotta. Komolyan el akarta kerülni azt, hogy esetlegesen polgárháborúba forduljon a dolog.
Szinte semmit sem aludt éjjel és még mindig semmilyen üzenet nem jött, ez egyre jobban gyanús volt a számára. A harmadik nap is lecsorgott, ugyanúgy, mint a többi, munka, kutatás, edzés, újfent kutatás. Az sem könnyített a dolgán, hogy Eyjolf is rugdalózott és mocorgott, mintha érezte volna az anyja idegességét. A negyedik nap reggelén, ahogyan letelt a megadott idő még mindig nem jött üzenet, most még egyszer gyorsan üzent ezúttal már Lady Stradd-nek is nem csak a nagyúrnak, amire addig adott haladékot, amíg meg nem érkeznek az űrkikötőbe. Legalább is gondolatban magának. Ennél kisebb ügyet, amikor jelentett is kapott hamar választ, sőt volt, hogy a nagyúr személyesen kereste meg, vagy éppen hívatta most pedig egy ilyen fontos dolognál semmi? Annyira volt jó, hogy ne mutassa ki az érzelmeit, de azért feszült volt, az összes izma görcsölt már szinte, de igyekezett nyugalmi állapotban tartani magát. Végül megérkeztek a civil űrkikötőbe, a droidtól átvette a dolgokat indulniuk kellett volna megkeresni a helyet, ahonnan indulnak. De ő nem mozdult, a fejébe ültetett komlinken át üzent a férfi hasonlójába, azaz a száját sem kellett mozdítania, csak gondolnia az üzenetet, amit elküld a másiknak és az is a fejében hallja azt. Mintha telepátia lenne, csak technológiával.
~ Sajnálom, hogy iderángattam a Scarif-ről Ben, de nem megyünk. Valami nagyon, de nagyon nincs rendben ezzel az egésszel. Nem fogok besétálni egy csapdába, és magát sem bevinni. Ezen küldetéssel lényegében le akarják degradálni a teljes hírszerzési szférát és magukat testőri szerepre visszakényszeríteni. Hiába kaptam Lord Xeth „pecsétjét” is hozzá, kétlem, hogy belement volna az egészbe. A szféránk jelenleg is több oldalról van támadás alatt, Lady Vadrin, a császárné… És Lord Xeth, illetve Lady Lyra sem reagál több napja a személyesen a nagyúrnak küldött üzenetemre, egyik sem vall egyikkőjükre. Az a gyanúm, hogy az egész arra megy ki, hogy a legmagasabban levőket eltávolítsák, és akkor csapjanak le az ellenségeink, amikor a Hírszerzés a legsebezhetőbb. Többet nem mondhatok, hacsak nem dönt úgy, hogy elkezd nekem dolgozni… ~

felszerelés/egyebek:

---

Ingrid természetesen hagyott időt arra B3N-nek, hogy az ajánlatát megfontolja, hiszen mégsem várta el, hogy egy ilyen komoly döntést a férfi egyik pillanatról a másikra hozzon meg, még annak a fényében sem, hogy amit elmondott neki. Pontosan tudta, hogy azzal, hogy most távozik, akkor lehet, hogy az életével fizet érte, de abban biztos volt, hogy súlyosabb következményei lehetnek annak, ha viszont elmegy arra a küldetésre. Nem csak a paranoiája miatt, de lehetett volna női megérzésnek is felfogni. Nem tagadhatta, hogy végtelenül megkönnyebbült, amikor Lord Xeth számát látta meg, hogy a férfi keresi. Most kapta meg az üzenetet csak és mint kiderült a megérzése helytálló volt, nem küldte el a nagyúr semmilyen feladatra sem és nem is tudott erről az egészről. Szívesen rákérdezett volna, hogy Lady Vadarin és Lord Gorr érintett voltak-e, de nem az ő hatásköre volt, így nem tehette meg, majd ha a nagyúr akar róla beszélni, akkor úgyis megemlíti és beavatja őt.
Mivel ez úgy tűnt, hogy jól alakult, vagyis sikerült rájönni az egészre mielőtt gond volt, szokásos napi dolgaihoz tért vissza és csak remélte, hogy végre lesz valamikor pár napja elszabadulni a Birodalomból, mert nagyon jó lett volna már végre Tubrok karijaiban lenni egy kicsit, hogy elfelejthesse ezeket a dolgokat. Csak egy nagyon picit, néhány órára, nem többre. Másnap kapta meg az adatokat és a jelentést, hogy négy személyt tartóztattak le, köztük két kommunikációs tisztet. Átkozottul magasan kellett lenniük, hogyha eltudták téríteni, késleltetni a nagyúrnak menő üzenetet. A másik kettőről azonban nem kapott sok mindent, úgy vélte, hogy kellően kényes lehet az ügy őket érintve, vagy pedig urdrarr-ok és emiatt nem kapott róluk adatot. Ezen átmeneti napjai is úgy teltek egyébként, mint a többi, fénykardvívási edzés az inkvizítorral, aztán otthon beszélgetés Tubrokkal, majd további saját kutatómunka és nyomázás, végül alvás. Reggel újra irány a munka, majd minden folytatódhatott.
Újra a harmadik nap, az utóbbi időben ez rendre így volt a titkárnője… komolyan le kéne cserélnie egy droidra, azt legalább lelőheti, ha nem akarja, hogy zavarják. Szóval a titkárnője üzent. A név hallatán felvonta a szemöldökét, az alak a dómból. A korábbiak fényében eléggé feszült volt, főleg, hogy ez küldte volna el a feladatra, így kihúzta a fiókját és a sugárpisztolyát oda tegye saját maga elé az asztalra, ehhez a datapadot is kissé odébb tolta. Ha ezzel megvolt, akkor szól ki a komvonalon át a titkárnőnek.
- Küldje be! - mondta.
Ha az illető bejön, akkor ő maga is feláll, de úgy, hogyha kell és a másik megtámadná, akkor ki tudjon térni. Ha ilyesmi nem történik, akkor csak nemes egyszerűséggel megszólal:
- Egyetlen okot mondjon, hogy miért is ne végezzem ki ebben a pillanatban - köszöntötte a másikat.

felszerelés/egyebek:

---

Élete során volt már rá példa, hogy ilyesmi módon próbálták megölni, így tényleg felkészült arra, hogy félreugorjon, minden egyes izma megfeszült, de végül is az alak nem lőtt ki a virágok közül. Ha a férfi azt hitte, hogy Ingrid költőinek szánta azt a kérdést, akkor nagyon is tévedett, teljesen komolyan kérdezte mindazt. Miután a virág eltűnt a férfi arca elől, akkor megláthatta a férfit is. ez nem egy öregember volt, hanem egy fiatal, de a vonások egyeztek. Igazából nem csodálkozott, nem is hitte, hogy a valódi alakját látta a férfinak a dómban, holografikus mátrix, maszk, álca, álruha, smink. Mind-mind alapfelszerelése egy ügynöknek. Az volt éppen furcsa, hogy saját maga a valódi alakjában ment. Persze több lehetőség állt fenn, például, hogy tényleg egy mátrix alak volt, amit a valódi ügynök képére mintáztak és öregítettek el egy random embernek, aki felvette a nevét. Vagy pedig ő volt az, csak öregen, hangtorzítással, mert a két férfi hangja egyáltalán nem stimmelt. Ez sem volt furcsa neki, hiszen már látott nőt férfiként és férfi hanggal álcázva, illetve férfit nőként. Bármi lehetséges volt. Amíg a férfi válaszolt a szavaira, addig igyekezett felvenni a fegyverét az asztalról, ahol az volt, majd utána szólalt meg.
- Helytelen válasz! És magának L’lerim parancsnok! - mondta végtelenül ridegen és igyekezett kibiztosítani a fegyvert és halálos fokozatra állítani egy kattintással, amit közben a férfira próbált szegezni. - Az egyetlen ok, amiért még életben van és az éppen kihűlő félben levő teste nem a nagyúr felé igyekszik, hogy feltámassza és eljátsszon magával ki tudja hányszor az az, hogy én is válaszokat akarok! De ne higgye, hogy ettől, ha szórakozik nem fogom kivégezni. Leülni!
Mondta parancsolva és a fegyverrel is a székre mutat ebben az esetben. Ha a férfi nem teszi meg, amit mondott neki, akkor igyekszik belelőni az egyik térdébe egy lövést, hogy legalább a földön kössön ki. Ha pedig megteszi, akkor csak nagyon kicsit bólint, a fegyverét nem engedi lejjebb, még mindig a férfit igyekszik célkeresztben tartani. nem a fejét, arra szükség lehet, így a mellkasa közepe sokkal jobb pontnak tűnt.
- Akkor kezdjük az elején, ki a fészkes maga és mi folyik itt?! Valahogy nem igazán vagyok oda azért, hogy nyíltan, vagy kevésbé nyíltan próbálnak eltenni láb alól! - mondta. - Ha nem dalol elég szépen tudja mi vár magára és ki fogja kiszedni magából az információkat.

felszerelés/egyebek:

---

Ingridről minden elmondható volt csak az nem, hogy könnyedén veszti el a türelmét. De most az elmúlt hetek, hónapok eseményei a Szellemhold óta, plusz az, hogy a terhességének vége felé járt és a regenerációja ellenére a hormonok sokkalta jobban dolgoztak a szervezetében, mint máskor kezdte elveszteni a türelmét. Tényleg pillanatokra volt attól, hogy agyonlője, vagy éppen átvágja a torkát a másiknak. Figyelte, ahogyan leült a másik és újra kitérő választ adott. Túlságosan is magabiztos, vagy pedig ostoba, esetleg mind a kettő, nem nagyon tudta eldönteni. Ökölbe szorította a kezét és leküzdte a vágyat, hogy bemosson egy akkorát ennek az alaknak, hogy eltöri vele a orrát, de remélhetőleg az állkapcsát is, esetleg egy mozdulattal megragadja a göndörödő haját, hátrahúzza a fejét és tenyere alsó felével feltolja a férfi orrát az agyáig. Vagy egyszerűen áll alatt beleszúrja a tőrt a férfi állába, egyenesen az agyig. Hogy aztán a varázslók Erővel miként támasztják fel és csinálnak belőle bármit, hogy kiszedjék az információkat már az ő dolguk lesz.
- A következő kitérő válasznál halott - felelte ridegen.
A családján - ahova Tubrokot is beleszámolta - és barátain kívül senki sem szólította a rendes nevét. Még Xeth is csak a kódszámán, a Hetesnek, vagy épp parancsnoknak szólítja, amit igazából nem bánt, mert így sokkalta professzionálisabb volt az egész, mintha a nevén tette volna.
- Ezt már tudom, valaki a maga halálát is akarja és látom maga meg is dolgozik érte… Nem, nem hiszem el, hogy nem akar megölni. Minek a virág? Egy idegennek nem szokás csak úgy virágokat küldeni. Ki küldte és miért? Mi a beosztása és rangja? Nem hiszem, hogy csak a virágok hozatala miatt jött ide, azt egy droid is megoldhatná. Ezeken felül mit tud a majdnem egy héttel ezelőtti dómos találkozóról és feladatról? Nah meg a magára roppantul hasonlító öregemberről, aki magát úgyszintén Khra'hal ügynöknek nevezi? - tette fel a kérdéseket.
Beszéd közben igyekszik kisétálni az asztal mögül úgy, hogy egy vonalban legyen a férfitól, de kellően távol azért, hogyha az mégis rátámadna, akkor ki tudjon térni. Ha a férfi a válasz közben továbbra is úgy felel, mint eddig és nem mond információkat, akkor most már tényleg elkezdi beváltani a fenyegetőzését, nehogy azt higgye az alak, hogy csak üres szavak. Szóval ezen esetben próbálja a férfi Ingridhez közelebb eső térdét próbálja szétlőni. Ha így alakul, akkor még meg is szólal.
- Én figyelmeztettem, hogy ne szórakozzon! - mondja.
Ha azonban végre értelmes választ kap és információ is van benne, akkor nem bántja a másikat. Egyelőre!

felszerelés/egyebek:

---

A férfi mozdulatára csak magában forgatta meg a szemeit, a legkisebb jelét sem adta annak, hogy mit is érez erre, csak a tökéletes szabbak arccal nézett a másik ügynökre. A szavain pedig egyszerűen már-már kiborult.
- Halvány vörös elképzelésem sincs, hogy maga hogy a fenében maradt életben eddig a Birodalomban! - mondta.
Nem szokott ennyire vurgális lenni, révén éppen egy bolygó uralkodójához készül hozzámenni feleségül pár héten belül és annak a bolygónak az úrnője is lesz, így tökéletesen ismerte az illemet, de ettől a férfitól kikészült egyszerűen! Nem tűnt úgy, mint aki komolyan vette volna a dolgokat ezzel az üggyel és a helyzetével kapcsolatban. Lehet, hogy egyszerűbb lett volna az általa az Inkvizíció vezetőjévé lett ex-Jedit és bandáját ráküldeni, hogy végezzék a dolgukat, aztán ha valamiben sárosnak találják, akkor majd jöhetnek saját maguk, hogy likvidálják.
- Látom még mindig nem érti a helyzete súlyosságát ügynök! - mondta.
Mikor mondta a másik, hogy van a virágban üzenet, akkor maga felé húzza a növényt, de úgy, próbálja, ha valami támadna a gazból, ha kihúzza az üzenetet, akkor ne találhassa el. Ha a virág kellően közel kerül hozzá, akkor próbálja óvatosan kihúzni az üzenetet belőle és elolvasni azt, de közben szemmel is próbálja tartani a másikat, hogy ne tegyen semmit.
- Ó, pedig van egy másik, akire valószínűleg vadásznak és a magával való hasonlóság miatt van egy érzésem, hogy magát fogják előbb elkapni - felelte. - Ezeken felül elsődlegesen ügynök vagyok és a Birodalom alkalmazottja, egy hadigépezet, sokadjára vagyok nő. Ahogyan maga is valószínűleg játszott már nőt, én is férfit. A nemek nem számítanak és jelentéktelenek a pozíciónkban. Legalább is a Rejtjel ügynökök között.
Az asztalán levő datapadját próbálja ezek után magához húzni és behozni rajta a jelentését, amit Xeth nagyúrnak tett a nagyjából egy hete történt dolgokról és valószínűleg az agyi memória implantjából is kinyertek képet az öreg férfiról, aki kiadta magát ennek a fickónak, ha nem, akkor rajz készült minden bizonnyal, de az is benne van a jelentésben. Ezen esetben a datapadot leteszi az asztalra és odalöki Khra’hal ügynöknek.
- Olvassa el és nézze meg a képet! - adta parancsba.
Ha a másik elolvassa és megnézi azt, amit mondott neki, akkor azt kivárja, utána néz rá.
- Most már érti, hogy miért is van nagyon, de nagyon kényes helyzetben? - kérdezte. - Szóval… ki is lehet az, aki hozzáfért az ön valódi nevéhez a rangjelzése és számán felül és holtan akarja látni? Pusztán érdekelne, hogy miért pont maga… és miért sétált be az irodámba, az olvasottak fényében.
Jó alaposan igyekezett most megfigyelni a férfit, ahogyan még az alatt is, amikor olvasta az üzenetet, a legkisebb mozdulatából, rezdüléséből is igyekezett olvasni, hogy mennyire idegen neki az öregember. Mennyire lepi meg, vagy éppen nem lepi meg az egész ügy, amit olvas, amibe belekeveredett.

felszerelés/egyebek:

---

~ Most ~
Ingrid az üzenettel nem sokat foglalkozott, a férfi jobban érdekelte jelen pillanatban. Amikor az „ügynök” megejtette az önelégült mosolyt a nő már tudta, hogy most jött el a pillanat. Győzött! A férfival ellentétben azonban nem engedett meg efféle mosolyt magának, csak végighallgatta a másikat, ami megerősítette abban, hogy minden pontosan úgy történt, ahogyan akarta. A férfi végre beszélt, egy komplett idiótának nézte őt, elérte a célját. Ennek köszönhetően pedig a férfi olyan dolgokról is elejtett mondatokat, nem csak most a beérkezése óta, amire Ingrid nem is felelt, vagy úgy tett, mintha nem vette volna észre. A képe pedig összeállt. Amint a férfi befejezte a mondandóját Ingrid arcvonásai ugyanúgy maszkként voltak jelen, de már a gyermekként megtanult módon eltűntette és elnyomta a magában levő dühöt. Még mindig megölte volna a másikat, de annál profibb volt. az arcvonásairól és a szeméből eltűnt a paranoia okozta őrület és egy jéghideg, rideg, hűvös profi maszk maradt. A szemei metszőek, közel sem zavartak, mint eddig. A tartása a félő, magáért aggódó helyett kiegyenesedett lett, nem látszott rajta, hogy támadna, a fegyvert nyugodt, már-már hanyag mozdulattal akasztotta az övére és a legnagyobb hűvösséggel és nyugalommal fordított hátat a férfinak és sétált oda az ablakhoz, hogy kinézzen rajta valószínűleg a szakadó esőbe és mindvégig a hátát mutatva a másiknak. Az összes mozdulata hideg nyugalmat sugárzott, a mozdulatai egyáltalán nem katonásak voltak, hanem mint egy ragadozó, kecses, elegáns és halálos. Ha a férfi kapott jelentést a nő elmúlt egy hetéről annak tökéletes ellentéte volt.
- Köszönöm, hogy választ adott mindenre, többre is mint kellett volna - mondta érzelemmentesen. - Mennyivel egyszerűbb úgy az egész, ha ostobának nézi a másikat. Ne érezze rosszul magát, magánál is nagyobb halakat vertem már át életem során.

~ Egy héttel korábban ~
Ingrid éppen az irodájában tartózkodott, amikor megkapta az üzenetet és magát a feladatot. Már abban a pillanatban tudta, hogy gond van, amikor meglátta azt, hogy melyik három Szféra volt, akinek a nevében küldték. A feladatköréhez tartozott, hogy járatos legyen a Sith politika halálos játszmáiban is. Percekig ült a feladata felett és legalább három vonalon gondolkodott egyszerre, hogy összetegye a dolgokat és a legapróbb információmorzsákat, amik a fejében vannak. Az összes lehetséges végig kifejletig elszámolt, figyelembe véve a változókat. Ugyan egyelőre nem tudott sokat, de az ott volt, hogy az, hogy Lord Xeth együtt dolgozna Lady Vadrinnal, vagyis pontosabban a nő a nagyúrral az ki volt zárva. Még akkor sem tette volna meg, hogyha a Birodalom sorsa múlik rajta. Maximum akkor, ha a férfi leváltása a cél. Mivel feljebbvalóitól - attól a kevéstől - semmit sem tudott meg, így maradt az, hogy próbáljon kideríteni mindent, bármi áron. Ez úgyis önálló feladat volt, mint mindig egyedül dolgozott, bár ez nagyobb háttérkutatással jár majd. Egy másik inkvizítort kért a következő időszakra, nem a megszokottat az edzésekhez.
Ennek a fényében utazott el a dómba, ahol találkozott az öregemberrel, aki ügynöknek adta ki magát, a viselkedése már itt gyanús volt a nőnek, főleg, hogy a férfi tudott arról, hogy terhes. Ez pedig nagyon magasan volt titkosított adat, csak a miniszteri rang, vagy afeletti személyek a minisztériumban férhettek hozzá ehhez. Mivel ezt a férfi kiemelte és még sok egyéb mást is, Ingrid igyekezett úgy terelni a dolgot, mintha a saját életét féltené. Nem mintha olyan sokat számított volna neki, bármikor meghalt volna a Birodalomért és bármelyik szerettét is megölte volna, ha ez a parancsa. Ott már teljesen biztos volt a dolgában, amikor az öreg közölte, hogy mit is kell letárgyalnia a többi hírszerzési személlyel. Tudta, hogy a nagyura ebbe soha, de soha sem ment volna bele egy olyan dologba, ami az ő szféráját korlátozta volna és a hatalmát csorbította volna. bárki is eszelte ki, nem tudta, hogy Lord Xeth a császár egyik személyes kedvence és a legkényesebb ügyeket rá bízza. Birodalmon belül rettegtek a férfitól a háborúban, hogy a Császár vérebét küldik valaki után. Másrészt a halálosztagosokkal civileket öletni, vagy kiskatonákat; a Birodalom legelitebb katonáit. Úgy tűnt számára, hogy a férfi elfelejti, hogy neki közvetlenül Lord Xeth parancsol, így kiemelte többször is, hogy egy ilyen feladatra a nagyúr jóváhagyása kell. Főleg, mert máskor személyesen kapta tőle a feladatokat most meg ez a titkolózás.
Ezekben a feladatokban az volt a legnehezebb, hogy sokáig kellett tartani nem csak tettekben, testbeszédben a dolgokat, de gondolatban is. Egyszer kell erőhasználó közelébe kerülni és a gondolatok elárulnák. Az egész adta magát, hogy azon a vonalon haladjon tovább a színjátékban, hogy őt akarják eltenni láb alól, mert eléggé kézenfekvő volt, ahogyan az is, hogy esetlegesen be akarják mocskolni rajta keresztül a nagyurat. Nem tartotta magát nagy halnak, bármikor lecserélhető, de épp ő maga volt a nagyúr kis kedvence átmenetileg. Ezek után az sem volt meglepő, hogy üzenetet küldött a nagyúrnak. A legnagyobb kihívás tényleg az volt, hogy végig feszült maradjon és ideges, a paranoiát nem nehéz eljátszani, de tényleg érezni az, főleg, hogy mennyire uralta az érzelmeit.
A hitelesség miatt kikérte Bent, hogy ő kísérje el az útra, úgy volt vele, ha nem kap engedélyt a távozásra és a nyomozásra, marad; már csak azért is, mert a nagyura és a szféra védelme fontosabb volt mindennél. Ha engedélyt kap, akkor megy és kideríti, hogy mi is van a háttérben. A harmadik nap reggeléig nem történt semmi, nem kapott üzenetet, így az űrrepülőtéren közölte a férfival, hogy mégsem mennek és visszatért a munkához. Most még nagyobb paranoiát mutatva, még akkor is, amikor négy ügynököt és tisztet lekapcsoltak. Sejtette, hogy valami történni fog, ez pedig megtörtént, amikor az „ügynök” mintegy hívó szóra, saját magát kínálta fel Ingrid számára. Aki továbbra is azt játszotta, amit az elmúlt héten, paranoiát, félelmet, hogy az életére törnek. A férfi pedig láthatóan itta minden szavát, közben olyan dolgokat árult el, amik lebuktatták és lényegében ő maga vallotta be azt, hogy áruló. Immáron Ingrid karmaiban volt és nem állt szándékában elengedni őt.

~ Most ~
Ha a férfi próbált beszélni, vagy mozdulni, akkor felemelte a kezét, anélkül, hogy megfordult volna.
- Ne próbálkozzon, már akkor tudtam, hogy micsoda, kicsoda, amikor belépett a helységbe és az igazság az, hogy már vártam, hogy mikor küldenek valakit. Úgy látom az elmúlt időszakbeli színjáték kellően jó volt, hogy maga is elhiggye. Nos, kezdjük az elején. Nem, nem ismer, engem senki sem ismer. Mindenki ismer egy felvett szerepet. Ha pedig tényleg tudja, hogy ki vagyok, nos… Már abban a pillanatban lebuktatta magát, amikor kimondta, hogy terhes vagyok. Akárcsak a másik Khra'hal ügynök közel egy hete. Egyetlen egy valaki tudja, hogy az vagyok, aki jóváhagyta a kérvényemet és titkosítva lett.
Ez volt a legszebb az egészben, ettől kezdve csak játszott velük, a szerencsés genetika, hogy egyáltalán nem látszott rajta még így a harmadik trimeszterben sem az, hogy gyereke lett volna. Csak azok a fránya titkosított adatok, amiket elloptak.
- A másik, ami lebuktatta, maga nem viselkedik Birodalmiként. Ami azt illeti én jobban fogok élni a jövőben, mint maga. A költői kérdésemre a válasz, hogy miként élt túl, úgy, hogy nem tartozik ide, soha sem tette. Már az első leckéje is téves, nem a birodalom biztonsága követeli meg, hanem mert az egyik, Lady, Lord, vagy Nagyúr úgy akarta! Ha azt hiszi, hogy bárki úgy tehet, ahogyan akar, maguk ostobábbak, mint gondoltam. Második hiba, amit a hírszerzési Minisztériumnak tulajdonít nem az ő feladatuk. A külvilág úgy tudja, hogy igen, de nem. A Propaganda minisztérium ugyan a szféra része, de teljesen külön működik. Abban igaza van, hogy sok mindent megteszünk, de tudja miért? Azért, hogy az emberek azt higgyék, amit maga éppen próbál eladni magam, ami bizonyítja, hogy a Birodalmi hadigépezet tökéletesen működik és maguk még mindig semmit sem tudnak rólunk.
Itt megfordult és nekitámaszkodott az üvegnek.
- Ha véletlenül mégis a Birodalom tagjai lennének maguk idealista árulók, akik a Birodalom rendszerét és hatalmát ássák alá. Az ügynöki pályafutásom nagy részében a maguk fajtájára vadásztam. Már azokra, akik tényleg birodalmiak. Az ilyenek azt hiszik, hogy a törvény felett állnak, pedig csak káoszt teremtenek. Következő hibája, hogy fogalma sincs, hogy a Hírszerzés miként működik. Operatív? Ugyan kérem! A külvilág úgy tudja, hogy ez a nevük, de a Birodalmon belül senki sem mond ilyet egy terepen dolgozó ügynökre és főleg nem látja el névvel, mint a Khra'hal, vagy bármi más. Mivel tudom a szavaiból, hogy olvasta az aktám, Rejtjel Hét voltam, amíg ezt a pozíciót nem kaptam meg. ha maga operatív ügynök lenne, akkor Rejtjel és a megfelelő számot viselné. Azzal, hogyha bekerült volna a minisztériumba, már valóban viselhetné a Khra'ha nevet, de abban a pillanatban megszűnt volna operatív ügynöknek lenni. Az is titkos, hogy kaptam katonai képzést, erről sem tudhatna. Ha pedig Birodalmi lenne tudná, hogy a Rejtjel ügynökök soha, de soha sem dolgoznak mással, csak egyedül, mögöttem pedig tucatnyi megoldott ügy van. - mondta.
Továbbra is rideg, hűvös, minden mozdulatára ügyelt, nem tett feleslegest.
- Szóval máshol így működik, nos „ügynök” a Köztáraság valóban úgy likvidálja az embereket, ahogyan mondta. A Birodalom nem, az pont úgy, hogy besétál egy virággal, megmérgez, elvágja álmomban a torkom, agyonlő, vagy leszúr, közvetlen közelről. És miért? Hogy tudja az illető, hogy kinek köszönheti és miért. A maga felfogásával egyetlen egy gond van. olyan helyről jött, ahol nincsenek sith-ek. Maga és az emberei egy nem létező idealista utópiát akarnak, vagy képzelnek el. A világ nem olyan, aminek hiszi, de megnyugodhat, hamarosan megtanulja, megtapasztalja a saját bőrén azt, hogy milyen is a Birodalom valójában, első kézből fogja a vendégszeretetünket megismerni.
Még mindig érzelemmentes hangon beszélt, úgy tett, mintha elgondolkodott volna, hogy mit feleljen.
- Kérdés? Az inkvizíciónak bizonyára lesznek magához kérdései, nekem elég lesz a jelentésüket elolvasom - tette hozzá nyugodtan. - Én csak megköszönöm önnek, hogy ennyire hasznos volt a számomra!
Egy kegyetlen mosolyt engedett meg magának néhány pillanatra. Ekkor igyekezett elővenni a komlinkjét és felcsörgetni Lady Vex-et az Inkvizíció vezetőjét. Ha sikerül, akkor bele is szól.
- Lady Vex, leküldhetné néhány emberét az irodámba, ajándékom van az ön számára. Úgy vélem, hogy egy SIS ügynök sétált be az irodámba. Biztosra veszem, hogy ön, vagy a nagyúr örömmel kihallgatná őt - mondta.

felszerelés/egyebek: