Ingrid L’lerim

Kaland tartalma:

Ingridet ezúttal a feladata az Iktotch nevű bolygóra vitte, ahol a feladata az volt, hogy Niomahlohan Lomaste-t figyelje meg és róla tegyen jelentést. Az álcája az volt, hogy mintegy testőrként megy a feladatra és persze a hírszerzést is érdekli, hogy mi lehet ez. Most itt esze ágában sem volt eljátszani, hogy ő magasabb rangú, a csöndben megfigyeli a férfit, sokkalta jobb volt az adott helyzetben, főleg, hogy a férfi anyavilágára jöttek. Ő volt az, aki korábban érkezett meg, így be kellett várnia a másikat. Az első útjuk a kormányzói palotába vezetett, ahol további információkat kaptak az esetekről, azaz arról, hogy több helyen támadások értek bányatelepeket. Az egyiket pedig pont órákkal ezelőtt. Így oda mentek ki, ahol idegen lények tetemét is megtalálták. Mint kiderült ezek a killik tagjai voltak, akik rovarszerű lények és egyfajta kaptártudatban élnek. Sikerült megtalálni az egyik killik fészket, vagyis, amit építettek, így a páros oda ment, hogy ott vizsgálódjon és visszaszerezze az elrabolt személyeket. Az építményeknél sem futottak bele ellenséges erőbe, hanem teljesen nyugodtan tudtak beszélni azzal, akit elraboltak és a killikkel. Igazából a kettő egyszerre volt ugyanaz, mert Csatlakozó lett

a férfiból. Mindez az jelentette, hogy noha a fizikai külsejével továbbra is rendelkezik, de részben killik lett. Hallja az univerzum életét és kapcsolatban van a kaptártudattal. Mind iktotchi-ként, mind pedig Csatlakozóként elbeszélgettek fele, vagyis Niomah. Kiderült, hogy a hajójuk zuhant le és azt akarják megjavítani. Elmondták, hogy valami történni fog, mert a Dal elnémulhat, véget érhet hamarosan. Pontosan ők sem tudták mi az, de valószínű, hogy a tizenötezer évenkénti eseményre céloztak vele. Kiderült, hogy a Csatlakozó nem kíván hazatérni, hanem új családjával akar maradni. Miután Niomahlohan sikeresen szóbeli megállapodást kötött a killikkel a páros vissza is térhetett a fővárosba, ahol mind a ketten megírták a jelentésüket is és várták a további parancsokat. Ingridet nem lepte meg, hogy ezek után hazarendelték, ahogyan az sem, hogy a teljes killikes ügyet úgy, ahogyan voltak titkosították. A forrásain keresztül még megtudta, hogy nem sokkal később az összes érintett iktotchi is eltűnt. Igazából arra még kíváncsi lett volna, hogy a férfi, Niomahlohan ezek után hogyan szándékozik lépni, de az már tényleg nem az ő ügye volt, így ennyiben hagyta és folytatta a saját dolgait, ami ténylegesen az ő feladatai voltak.

Bővítés:
Ingrid a következő időszakban igencsak eseménydús két hónapot tudhatott maga mögött, amiből több is igencsak felkavarta és megváltoztatta az életét. Igazából nem is nagyon gondolta előtte, hogy így lesz. Egy részét tervezte ugyan, de a másik felét egyáltalán nem, illetve olyan tervei is voltak, amik majd hosszabb távon fogják befolyásolni az életét, vagy később lesznek kihatással rá. Nagyjából két és fél hetes pihenője volt, ami közben egy napra meglátogatta Tubrokot, utána pedig a munkája alapján visszatért a hutt űrbe, hogy továbbra is építse Valeria Ragal álcáját innen hívták el, hogy az N’Zoth-ra kell mennie, ami mint kiderült nem volt a legjobb

hely, és mégis az volt. Mint kiderült a bolygó egy teljesen független helyszín, a három nagyobb frakció ölelésében, nem messze Ossus-tól. Nem nagyon értette Ingrid, hogy miért is nem tette még a kezét rá valamelyik hely, de ez nem is az ő dolga volt, hogy eldöntse. De így ennek köszönhetően, hogy senkié sem volt, a békeszerződés és meg nem támadási szerződés nem kifejezetten volt érvényes, főleg, hogy mindenki ugyanazt akarta megszerezni. Ennek köszönhetően kellemes kis csata alakult ki az ősrégi lezuhant csillagromboló környékén és azon belül. Bár az egész életveszélyes játék volt, révén mindenki a finomított koaximot akarta megszerezni, ami a hajóban volt. Az pedig nagyon robbanékony volt, a teljes környék a levegőbe repülhetett volna mindezek miatt. Saját maga pedig olyan feladatot kapott, ami talán a legjobban illett hozzá. Be kellett mennie a hajóba és ott levadászni azokat, akik a koaxiumot keresik. Az egyetlen nagy bánata az volt, hogy újra sivatagbolygón kellett ténykednie. Mit meg nem adott volna egy jégvilágért, mint a Kaldahan. Mindegy… minden gond nélkül sikerült végül elérnie a hajót, ahol csak szerencséjére a végén lőttek rá. A hajó oldalán az egyik nagyobb hasadékot vá-

lasztotta, hogy azon szándékozik bemenni a roncs belsejébe. Az állapotok odabent sem voltak jobbak, mint kint. Meleg volt, minden teljesen szétrohadt, berozsdásodott az elmúlt évszázadok során, amióta ez a hajó itt volt a sivatagban. Már-már abban is kételkedett, hogy meglesz-e még, amiért jöttek. Egy ideig az álcázó jótékony hatása mellett haladt, amikor meghallotta az első ellenséges mozgást, akikről kiderült, hogy egy négyes csapat meglehetősen amatőrnek tűnő hutt katona, vagy zsoldos volt. Nem nagyon okoztak a nőnek gondot, csak időt vesztett, amíg próbálta becserkészni őket. így úgy döntött, hogy elindul arra, amerre úgy

érzi, hogy lehet az üzemanyag. Ez pedig nem volt más, mint a hajó hátsó része, ahol a hajtóművek is vannak. Mivel ő maga jelenleg a hajó közepében volt, így közel egy kilométert kellett lefutnia a melegben mire megérkezett oda. Itt is hangokat hallott, de amikor a hang irányába ment, akkor megkönnyebbülve látta, hogy a sajátjai. Homokosztagosok voltak és ők még észlelték, érzékelték is a koaximumot. Így Ingrid vezetésével felmentek arra a részre, ahonnan a sugárzás érzékelhető volt. Amint felértek már teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem ők voltak az elsők, akik megérkeztek, hanem mások is. lövöldözés zaja szűrődött el oda, ahol ők voltak. mivel két irányból is hallatszott így a csapat szétvált és két irányból kerítették be az ellenséget. Akik a Köztársaságiak és a huttok emberei voltak. Igazából könnyű szerrel, azelőtt likvidálták a két oldalt mielőtt azok felfoghatták volna, hogy a Birodalmiak is megérkeztek. Így ők maguk szerezték meg a koaxiumot, azonban arra nem volt idejük, hogy bevárják azokat, akik kivinnék az üzemanyagot. A felettesük parancsa szerint nekik kellett ezt is megtenni. Szerencsére könnyedén kijutottak vele, mielőtt az ellenségbe belefutottak volna. itt még nem ért

véget kalandjuk. Amint itt végeztek, mint mindenki mást a fővároshoz rendeltek, mert ott katasztrofális állapotok voltak köszönhetően annak, hogy a sereget vezető urdrarr és tanácsadója feladták a várost, emiatt majdnem az egészet el is vesztették. Még szerencse, hogy volt, aki észnél volt és nem lett teljes bukás az egész, bár a város és bolygó feletti uralmat elvesztették és a huttok fennhatósága alá került. De elgalább azt elmondhatták, hogy a koaxkium az övék lett, ha ma más nem is.

Ezen küldetés után majdnem két héttel jöhetett az, hogy újabb feladatot kapott. Igazából még rendesen kipihenni magát sem volt ideje, mert azonnal menni kellett. Szerencsére egy kellően nyugalmas feladata küldték az éppen Rakghoul járvány sújtotta Eazen bolygóra. Itt az volt a feladata, hogy megfigyelje azokat, akik idejönnek, ehhez pedig elég volt a kicsi kutaszroidja, ami felvette a THORN bázisra érkezőket. Idehívta az élettársát is, mert nagyon régen találkoztak egymással. Szerencséjére Tubrok (2B) el is jött, akivel ugyan a környezt nem volt a legjobb, de egy kellemes és romantikus estét tudott eltölteni. A feladata végeztével a férfi a Kaldahan-ra híva őt, így mind a ketten más-más hajóval ugyan, de odamentek. Az út alatt Ingrid elküldte az Ezaen-es jelentését is a minisztériumba. A bolygón, a fővárosban, Rocksolid-ban kellemes meglepetésben volt része. Tubrok ugyanis itt a megérkezésük után pár órával megkérte a kezét. Ingrid nagyon, de nagyon szívesen mondott volna igent minderre, de kénytelen volt ekkor még nemet mondott. Nem azért, mert nem akart igent, hanem ennél sokkalta komplexebb volt az egész. Főleg Tubrok és a Kaldahan iránti féltése volt a fő szempont, mindezt pedig igyekezett ki

is fejteni a férfinak. Csak remélni tudta, hogy Tubrok megérti az indokait és nem ellene szól az egész. Az egész az volt a részéről, hogy amíg nincs Tubroknak felesége, addig bármelyik a Kaldahanon élő törzs, klán, esetlegesen másik bolygó uralkodója, vagy vezetője reménykedhet, hogy a nőtlen Tubrok Ragal-hoz hozzáadhatja a lányát. Ezzel jó politikai szövetségest nyerhet magának, vagy még többet. Azzal pedig, ha elveszi őt – Ingridet – akkor lehet, hogy akaratukon kívül sok potenciális ellenséget generálnak, mind Tubroknak, mind pedig a bolygónak. És Ingrid pontosan ezt nem akarta. Ő egy erős Kaldahan-t akart, ami még tovább erősöd-

het és nem kell egy támadástól sem tartania. Illetve, ha nem is veszi el őt Tubrok, hanem mást, akkor sem változik semmi. Az politika, de ők meg szeretik egymást, és az ő gyermekük, gyermekeik lesznek majd az örökösök, mert lehet, hogy a feleségéhez hozzá sem fog érni a férfi, csak úgymond díszlet lesz. De akkor is, ott a remény, hogy valakivel fog szövetségre lépni. Mert az nem volt túl nagy hozomány Ingrid részéről, hogy innen származott és az apja egyike volt a kilenc nagy moffnak a Birodalomban. Látta, hogy a férfinak nem esett jól, aki úgyszintén érvelt, sőt még a titkos házasságot is felhozta, meg persze nem utolsó sorban azt is, hogy a Kaldahan-on több felesége is lehet és még így is megkaphatják más bolygók urai a reményt, hogy második feleség még lehet a lányuk. Végül is Tubrok sikeresen meggyőzte Ingridet, aki végül is igent mondott neki. Ekkor még nem is tudták, hogy a THORN bázison beszéltekkel nem is nagyon kell tovább próbálkozni, mert Ingrid már ott a bázison előző nap teherbe esett. Az igen után néhány nappal még egy nagyobb esemény, eljegyzési bál is volt Tubrok csarnokában, ahol hivatalosan is bejelentették az eseményt, hogy immáron jegyespárt alkotnak és hamarosan majd az esküvő

időpontját is kitűzik. Az események után ismét távoznia kellett a bolygóról, de ezúttal, először nem egyedül távozott. Most kapta meg a korábban igényelt kérvényének eredményét. Egy újabb, ezúttal tényleg az utolsó implantjára – legalább is ő annak tervezte, utolsónak – az engedélyt. Mivel gyakran van éles helyzetben, így regeneráló implant volt, amit szertett volna. Az engedéllyel együtt a műtét időpontját és helyszínét is megkapta. Így emiatt vissza kellett térnie Dromund Kaas-ra, a Birodalom fővárosába. Annyira nem rajongott ezért a bolygóért, leginkább a folyamatos eső miatt. A többi része nem zavarta, hiszen erőérzékenység híján nem érezte

a sötét oldal hatalmát, ami körbelengte a bolygót. A műtét előtt még egy vizsgálatra is sor került, ami igencsak meglepte. Mármint nem maga a vizsgálat, arra számított, hanem annak az eredménye. A szerint ugyanis terhes volt, néhány hetes csak, még annyira sem járt előrehaladva, hogy emiatt feltűnjön a kimaradó vérzése, vagy rosszul érezze magát. Gyors fejszámolást végzett és az alapján már tudta, hogy lényegében még az első, vagy második próbálkozásra össze kellett, hogy jöjjön a gyerek. Azt hitte, hogy hónapokig fog tartani, mire teherbe esik, nemhogy elsőre! Emiatt elég sok mindent kell majd tennie a műtét után. A hírt a jegyesével személyesen akarta majd közölni. Az implant beültetés egyébként mindenféle gond nélkül zajlott és az immáron működő implanttal a műtéti lábadozás is nagyon lerövidült. Igaz mellékhatásként szinte folyamatosan éhes volt, de ezt előre is mondták, hogy több energiára lesz szüksége, ha sérülése van, akkor 2-3x annyit fog enni, mint egyébként. A lábadozás alatt már megírta az ideiglenes áthelyezési kérelmét a belső ügyosztályra, a minisztériumba, arra az időszakra, amíg terhes. A biztonság kedvéért beleírta, hogy utána szeretne visszatérni a terepre és mindez csak

átmeneti. Tudta, hogy ez a bürokrácia útvesztőiben talán hetekig fog tartani, mire átfut, elbírálják és még sorolhatta volna. néhány napig még itt kellett maradnia Kaas City-ben, hogy különféle vizsgálatokat végezzenek el, hogy az implantok tényleg jól vannak-e beültetve, jól működnek, és ehhez hasonlók. Amint mindent leellenőriztek sés megbizonyosodtak arról az orvosok, hogy Ingrid tökéletesen rendben van és benne is minden, amit beültettek, akkor hagyhatta el a fővárost. Értelemszerűen az első útja a Kaldahan-ra vezetett Tubrokhoz, hiszen már nagyon várta, hogy megoszthassa vele a jó hírt az új jövevényről, aki bizonyosan a Ragal klán trónörököse lesz

a születése után. Miután hazaért a Kaldanhan-ra egy romantikus vacsora után mondta el a párjának, hogy gyermekük lesz. Sikerült nagyon meglepnie a férfit, mert ő is hasonlóképpen gondolta, mint Ingrid, hogy majd talán hónapok múlva összejön a project, de nem, hogy elsőre. Az első meglepettség után nagyon boldog lett amiatt, hogy apa lesz. Abban megegyeztek, hogy egyelőre nem jelentik még be a terhességet, jusson túl Ingrid az első harmadon, amikor már a vetélés kockázata is kisebb. Emiatt igazából még az esküvő időpontja is jobban behatárolódott, hogy majd a szülés előtt ejtsék meg. Így majd a terhesség bejelentése után lehet Ingridet úrnőnek nevezni. De így még arra legalább két hónapot várni kellett. Igazából érdekelte, hogy miként fogja a Kaldahan népe fogadni, hiszen eléggé titkos volt a kapcsolatuk Tubrokkal. Ezek után valószínűleg Tubrok legnagyobb bánatára Ingrid nem tudott túl sokáig maradni itt, mert a történetektől függetlenül dolgoznia kellett. Valamikor itt, vagy még pont ezelőtt döntötte el, hogy az anzatikat is jó lenne majd felkeresni, hogy kiképezzék orgyilkosnak. Nem csak jó akart lenni, de a legjobb, ahhoz pedig minderre is szüksége volt. De majd csak a gyerek születése után,

addig nem. Most a munkája egyelőre Nar Shaddaa-ra szólította vissza, hogy az álcájával még nagyobb hírnévre tegyen szert. Tudta, hogy így is túlságosan régen volt arra, túl hosszú időre tűnt el, bár a fedősztori megvolt, hogy máshol ténykedett. A következő nagyjából két hetet ott töltötte mielőtt újabb feladatot nem kapott.

Kaland tartalma:
A két hetes Kaldahan-i pihenő után kapott is feladatot, nem is akármilyet, egy régi ismerőssel hozta össze a sors ezen küldetésen, DT-B3N-el, akivel már korábban is volt feladata. A többiek említése nem volt szükséges, hiszen ők teljesen más feladatra mentek. Nekik adatokat kellett lopniuk, míg Ingridnek és Bennek egy áruló admirálist és egy sith/urdrarr lovagot likvidálni. Némileg meglepődött, hogy pont egy ilyen feladatra küldték, nem csak azért, mert éppen terhes volt, de voltak nála jobb ügynökök, akiknek ez jobban ment volna egy ilyen igencsak kényes helyzetben. Mindazonáltal megtisztelőnek érezte, hogy késznek érzik minderre magát. Igazából

azt várta, hogy a papír/parancs érkezzen meg, hogy elfogadták az áthelyezési kérelmét a terhessége idejére. Nem tudta, hogy miért késlekednek, hiszen mindig meg szokták adni, ismerősei is mind megkapták. De most késett, így itt volt a Hypori-n a másik férfival egy lezuhant korvettnél. Átkozta a helyzetet, mert egyáltalán nem működött semmilyen szenzor sem, így nagyon nehéz volt bármit is észlelni. A hangárban indultak befelé a hajóba, ahol máris ellenállásba ütköztek, a páros azonban már összecsiszoltan mozgott, így nagyon hamar hatástalanították az ittenieket. Ben még fel is szólított mindenkit, hogy aki megadja magát, az teljes amnesztiát kap. Innen bentről a híd felé vették az irányt, ahol többeket láttak frissen kivégezve, valószínűleg ők akarták megadni magukat a felszólításra. A híd előtt volt egy kisebb gond, mert Ben nehezen tudta csak bejuttatni magukat a hídra, ahol egy igencsak kellemes és egyben nagy meglepetés fogadta a párost. A levadászandó Rip Isoder admirális és egy csomó lefogott tiszt már megkötözve várta őket egy csapat olyan személlyel, akik nem fordultak a Birodalom ellen. Ezt a csapatot Valance Ghall őrnagy vezette, aki mindenben a segítségére is

volt Ingridnek. Mivel Ben sikeresen lefagyasztotta a rendszereket, így itt kellett maradnia, hogy helyrehozz azt, így a nő egyedül és egy a hajón szolgáló csoport indult el a hajó visszaszerzésére, illetve arra, hogy Edon Skyzo-t likvidálja. A többi katona a legénységet igyekezett összeszedni ezen idő alatt és intézni azokat, akik nem adják meg magukat. Egy szinttel feljebb ment, ahol hamar megerősítést kapott az őrnagy szavaira, hogy Skyzo megsérült. A vérnyomokat kezdte követni, amiből az elején egyre többet talált, majd a férfi a gyengélkedőn elláthatta a sebeit, mert azon helység után eltűntek ezek a nyomok. A női megérzései alapján haladt, hogy

valószínűleg el akarja a sith hagyni a hajót. Útközben további halottakat látott, ezeket azonban nem lézerfegyverrel, vagy gránáttal végezték ki, hanem fénykarddal. Azaz tényleg jó megérzés volt, hogy erre ment Skyzo. Egy időt után, amint a laborszekción vágott át Ingrid elágazáshoz érkezett, az egyik út befelé a hajóba, a másik annak a széléhez vezetett. A széle felé vette az irányít, ahol egy rést is talált, ami kifelé vezetett. Mindez fénykarddal volt tovább tágítva és még vérfoltok is újra megjelentek. Így tényleg nem volt kétség afelől, hogy Skyzo erre ment. Ingrid pedig követte is a nyomokat. Amint kiért a távcsövével kereste a másikat és hamarosan rá is bukkant. Amikor elindult felé futva rálőtt a férfira és nagyon sok mindent tudott meg abból, hogy lassan és fájdalmasan védte ki a lövést a másik. Tényleg súlyosan sérült volt és hamar be is tudta őt érni. Ekkor egy kisebb tánc kezdődött, tudta, hogy pusztán nem fogja tudni lelőni, és a visszavert lézernyaláb őt ölheti meg. Próbált trükközni, hogy lőtt ugyan a másikra, de folyamatos mozgásban volt és idővel az egyik tőrét vette a kezébe. Amikor a másik láthatóan már fáradt és nem tudott rendesen figyelni, akkor hajította a másik szemébe a tőrt. Egy dobás, egy találat és a

sith holtan terült el a földön ennek nyomán. A biztonság kedvéért még párszor belelőtt a testbe, hogy bizonyosan halott legyen. ekkor hirtelen a föld megremegett alatta, ahogyan pár kilométerre a bázis, ahova az alak tartott felrobbant. Úgy tudta, hogy ez nem volt a terv része, de nem foglalkozott vele, ő maga teljesítette maradéktalanul a feladatát. Nem is volt már más dolga, minthogy egy siklót hívjon, ami felviszi őt a hajóra, hiszen a lázadás ezzel véget ért. Néhány nappal később pedig az áruló admirálist és a lázadó tiszteket is kivégezték az uruk halála után, így tényleg minden megoldódott.

Bővítés:
Ingrid néhány napig gondolkodott azon, hogy megtartsa-e a Skyzo-tól zsákmányolt fénykardot, vagy pedig ne. Végül is úgy döntött, hogy leadja a feletteseinek, vagyis az akciót vezető urdrarr-nak. A nő az inkvizíció tagja volt, azaz ugyanúgy a hírszerzési szféra tagja, mint Hetes, így talán emiatt is, de mondta, hogy tartsa meg a nő és nem kell leadnia. Tegye el, ereklye, hogy már ölt egy sith-et. Ingridnek messze több volt a sütnivalója, mintsem ellenkezni merjen a nővel, így megtartotta azt, bár nem véglegesen volt egy remek ötlete ahhoz, hogy mit tegyen a fegyverrel. Ugyanis volt valaki, akit ismert és tudta, hogy nagyon örülne neki. Legalább is remélte, hogy így

lesz. Ha nem, akkor megtartja és majd a hajóján kiteszi valahova. Tudta, hogy soha sem tudna megtanulni vele vívni, maximum a végtagjait elveszteni, hiszen nem volt erőhasználó, sem pedig érzékeny. Mivel volt egy kis szabadideje azt tette, amit ilyenkor mindig tenni szokott, a Kaldahan-ra utazott. Igyekezett volna úgy eljuttatni a kardot Elofon Rien tábornok számára, hogy arról Tubrok ne szerezzen tudomást, mert nem akarta hallgatni, hogy mennyire veszélyezteti magát és a gyereket, de nem volt szerencséje. Egy nagyobb veszekedés lett belőle, hogy miért ilyen felelőtlen a nő, jobban kellene marágra vigyáznia és ehhez hasonlókat vágott a fejéhez a férfi. Mert aggódik érte, ahogyan aggódnak és féltik a barátai, barátaik is. Ingrid hiába próbálta magyarázni, hogy ő maga csak dolgozik és ezzel nincs semmi gond a másik hajtatatlan volt. Mint kiderült az is, hogy miért volt ennyire védekező állásban Tubrok. Hyrsi eltűnt. Vagyis még mindig nem került elő és a férfi, sem pedig Mordaen nem mondtak el róla. Ingrid a kapcsolatai révén kitudta deríteni, hogy nem a nő volt az egyetlen ilyen eltűnt, több ezren tűntek el Felinxen nyomtalanul. Ezzel persze nem segített túl sokat, még mindig aggódott a kér férfi. Saját maga

pedig nem tudott ennél többet segíteni a jelen helyzetben, mert alig volt pár napja itt máris visszarendelték Dromund Kaas-ra. Sűrűn volt az élet. Közben azért még megejtette a találkozót Elofonnal és átadta neki a fénykardot, hogy az a férfié legyen. Mivel ő volt az erőhasználó bízott benne a nő, hogy a másik tud vele mit kezdeni. Elofon nagyon örült a tárgynak, Ingrid pedig a vőlegényével való veszekedés ellenére ennek köszönhetően jókedvűen tért vissza a Birodalom fővárosába. Ott pedig egy roppant kellemes csalódásban volt része, hogy miért is rendelték vissza. Végre megjött az engedélye, hogy megtanulhassa a sith alkímia számára elérhető részét,

azaz a méregkeverést. Már nagyon régóta várt minderre. Így most egy hosszabb tanulási fázis következett, amíg meg nem érkezik a papírja, hogy a belső ellenőrzésnél töltheti ki az időt. Az inkvizíció egyik embere tanította minderre. Így nem csak botanikát kellett tanulnia, hogy az esetleges növényeket megismerje, de kémiai alaptudást is fel kellett szednie, hogy képes legyen mérgeket és ellenmérgeket kikavarni, összehozni. Ennek köszönhetően a napjai felváltva teltek, az egyik nap könyveket olvasott, amiket az inkvizítor adott neki, a következőben pedig a laborban volt, hogy az előző napon tanultakból feleljen, vizsgázzon, illetve gyakorlati órákat vegyen. A képzője igencsak megvolt vele elégedve, mert Ingrid kompetensnek és jó tanulónak bizonyult. Szerencsére ezek genetikai adottságból jöttek neki, bár a családjában nem volt kifejezetten jó kémikus, de gyorsan tanult és okos volt, így ennek köszönhetően nagyon jól haladt ezzel az egésszel és néhány nap után már könnyebb egyszerű dolgokat meg is tudott csinálni. Azt hitte, hogy jó sokáig ezzel kell majd csak törődnie, de nem így lett. Közben amikor volt ideje, akkor kiruccant Kaldahanra is, ahol 2B most örült, hogy végre biztonságos feladatokat végez csak.

Ennek azért annyira nem örülhetett sokáig a férfi, ugyanis a tizenkettedik hónap közepén egy feladatra vezényelték ki. A hátterét hallotta az ügynek, hogy találtak egy élő rakatát egy teljesen vulkanikus űrben és oda rendelték ki őket. Ingridet is, bár őt nem a harcok közé, hanem csak azért, hogy a többi frakció komvonalának titkosítását feltörje. Ebben azért olyan könnyű dolga nem volt, hiszen egyrészt folyamatosan lőtték a tábort, ami minduntalan gondot okozott a nőnek. Kénytelen volt végül arra is megkérnie a sajátjait, hogy vonják már fel a pajzsot a tábor körül, hogy dolgozni tudjon. Nem sokkal később hirtelen erőteljes becsapódásokat és robbanásokat hallott, érzékelt és a fejébe nagyon erős fájdalom nyílalt, ahogyan a hasába is. alig tudott felállni és az ajtóig elvánszorogni. Mire ideért már jobban érezte magát, de látta, hogy a saját embereik nagyon furcsán viselkednek és még rá is támadnak. Nem nagyon maradt más lehetősége mintsem leszedni őket kábító lövedékkel. Ekkor kapott rádióüzenetet, hogy a felmentő sereg úton van, Lord Xeth személyében. A férfi, egy kisebb csoport ügynök és Halálosztagos érkezett meg a nagyúrral együtt. A férfit tájékoztatta a helyzetről közben és velük tartott ő maga is. elsőre meglepte, hogy a köztáraságiakhoz mennek, de a férfi elárulta, hogy azért, mert Quillan őrnagy a tanítványa. Egy pillanatra meglepődött, utána nagyjából elkönyvelte magából, hogy nem akarja a nagyúr, hogy élve távozzanak innen és mindenkit megöl a küldetés végével. Útközben ő irányította a velük levőket, majd, amikor a köztársaságiakkal találkoztak, akkor nagyon gyorsan levágta, hogy az őrnagy nem csupán tanítvány, hanem szerető is. Itt egy igencsak érdekes dolog történt, az őrnagy és az egyik embere is azok után, hogy egymáshoz értek látomást láttak, pont azt, amit Hyrsi is korábban, így ezeket a részleteket, a kaldahani nőt kihagyva megosztotta a látomás többi részét a nagyúrral. Innen kezdve már viszonylag könnyű dolguk volt, csak végig kellett a nagyúr és az őrnagy civódását hallgatniuk egészen addig, amíg meg nem érkeztek a központi épület teréhez. Itt ő maga is kiszúrta, hogy nem csak ők maguk voltak itt, hanem mások is. velük végül a főépületben találkoztak mindenkivel és egyszerre érkeztek meg a rakatához. A két legerősebb személyt, aki velük volt a nagyúr és az úrnő már az első pillanatokban kiestek a harcból az ellenfelük miatt. A rakata csak a nagyúrral törődött és az életére is tört, ami elől az őrnagy próbálta védeni, aki kis híján bele is halt az akcióba. Szóval muszáj volt nekik dönteniük arról, hogy mit tesznek, vagyis neki. mivel úgyis számított arra, hogy Xeth nagyúr megöli őt is az akció végén, így nem volt nehéz döntés kiadni azt, hogy a nagyúr megbénulása után halálos erő is bevethető a birodalom részéről. Repkedtek a gránátok, ketten közelharcba is bocsátkoztak, Ingrid ezt a terhessége miatt nem, meg amúgy is kiváló mesterlövész volt, így nem érezte szükségét a közelharcnak. Félelmetesnek találta a viharfelhőket és villámokat, amik a két harcoló fél közé kerültek, nem tudta, hogy hol és miként harcolnak, csak abban volt biztos, hogy azt teszik. A gránátok, amiket a velük levő rodiánnal dobáltak rá a rakatára sikeresen felsértette az ellenfelük páncélját, így már megvolt, hogy hol is fogja kilőni a másikat. Ezt azonban megelőzte az, hogy a rakata és a nagyúr párbaja véget ért és a férfi egyszerűen letépte Erővel az ellenfelük páncélját. Innen már könnyű dolguk volt, négy támadás érte egyszerre a rakatát, többek közt Ingrid szétlőtte a fejét, így az holtan terült el. A nagyúr parancsára hozatta tetemet és a páncél darabokat magukkal, míg ő követte a férfit és addigra meggyógyított őrnagyot, akit a karjaiban vitt. A táborban, ahogyan arra Ingrid számított is, Lord Xeth végzett a többi ügynökkel és halálosztagossal az információ miatt, hogy az őrnagy a tanítványa, csak ő maga maradt életben valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva…A Szellemhold után még mindig nem akarta elhinni, hogy életben van, azok után, amit ott hallott, többek között, hogy kicsoda a nagyúr tanítványa. Ennek okán még nagyobb maximalistással igyekezett a feladatát elvégezni, nehogy az legyen, hogy a legkisebb hiba miatt megöli Lord Xeth. Nem a saját életét féltette, ha hibázik, akkor természetesen meg kell, hogy lakoljon érte, inkább a meg nem született gyermekét, Eyjolfot. Az előző küldetés után természetesen folytatnia kellett a tanulmányait, ezúttal most már mivel kellően sok ideje tanulta ezt magasabb szinten. Az előzőek után, hogy már ott megértette a dolgokat nem volt túl bonyolult ez

sem, ezúttal már úgy kellett dolgoznia a mérgekkel, ellenmérgekkel, hogy a tanítója csak megmondta, hogy mit kell összehoznia, Ingridnek pedig magnak kellett megtalálnia a leírásokat és beszereznie az összetevőket. Ezt már igazán kihívás telinek vélte és nagyon élvezte. Szerencsére elég sok adatot tudott az elméjében levő memóriába letölteni, így minden még könnyebben ment a számára. Persze ezeket innen törölte, amikor már memorizálta őket, hogy ne foglaljon feleslegesen helyet az efféle adat. De szerencsére ez az egésze egyébként sem olyan volt, hogy mindent fejből kellett tudni, az alapokat, képleteket, számításokat igen. De utána a legtöbb dolgot úgyis a másik testsúlyának és fajának indexeivel kellett számolni, ezt pedig nem lehetett fejben tartani. Még szerencse, hogy ezek kikeveréséhez idő kellett, így volt idő mindenre közben. Mivel elég jól haladt, így év végén még eltudott menni Zakuul-ra is, a szokásos év végi bálra, amit ott szoktak tartani. idén Tubrokot is elhívta, hogy jöjjön el, ha már a férfi úgysem szokott efféle helyeken megjelenni. Ezúttal pedig egy roppant érdekes fejlemény is volt, így sikerült az utóbbi idők legérdekesebb bálja lett az egész. A Birodalom császárnéja és császára

is tiszteletüket tették személyesen rajta. Nem kis megdöbbenést okozott mindez, hiszen a császárt évezredek óta nem látta senki sem, még azt is feltételezték róla, hogy halott, vagy éppen nem létezik. Erre itt volt előttük, teljes életnagyságban. Ingrid és Tubrok kellemesen elromantikáztak az este, tűzijátékot néztek, a nőnek sikerült a vőlegényét levenni a lábáról ezzel a ruhával, amiben itt megjelent. Eddig ez tetszett neki a legjobban a hosszú évek alatt. Itt a nő megígérte, hogy majd az esküvőre még jobb ruhája lesz. Időközben Hyrsi is előkerült, így már Tubrok is engedékenyebb volt és nem akart vitát ezúttal. A tűzijáték nézés közben szokásukhoz

híven szócsatákat vívtak egymással és az este végén kivettek a palotában egy szobát is, hogy forró fürdőben dagonyázhassak, majd masszírozás is következhetett. Szóval nagyon jól telt az MU 3-as évet záró estélyük. Sajnos azonban ezek után nem nagyon volt idejük egymásra, mert Tubroknak is haza kellett menni és Ingridnek is vissza a Birodalomba, mert folytatnia kellett a tanulmányait. Mindazzal pedig nagyon jól haladt alig két héttel később már a záróvizsgáját is letehette az egésszel kapcsolatban, azt pedig kiváló eredménnyel zárta, így most már hivatalosan is foglalkozhatott effélével. Örült neki, mert így még tovább szélesíthette azt, hogy milyen módokon tudja a Birodalmat szolgálni. Ebben a két hétben végig Dromund Kaas-on volt, majd végül egy igencsak furcsa feladatot kapott, amin ismét terepre küldték. Egy újoncot, Rejtjel Negyven kettőt sózták a nyakába. A férfival volt egy nagyon érdekes küldetése, aminek a végén Ingrid azt hitte, hogy halál fia. Révén megostorozta többször a hibáiért az újonc ügynököt és fel is képelte a szemtelensége miatt. A végén derült ki, hogy az ügynök valójában Lord Xeth, a Hírszerzési szféra nagyura. A nőben megállt az ütő, hogy miket is művelt a másikkal, de a férfi

csak remekül szórakozott rajta. Mint kiderült az egész egy teszt volt, ami abból következett, hogy korábban a Szellemholdon a férfi életben hagyta azzal az információval, hogy kicsoda a tanítványa. Azóta figyelte őt és a ténykedését, Ingrid pedig megbízhatónak ítéltetett, így nemcsak, hogy az élete megmarad, de még előléptetést is kap. Xeth ugyanis egy új alosztályt hoz létre a Hírszerzési szférán belül és ennek a vezetésével bízta meg Ingridet. Az Orgyilkosi hivatalt, ennek a csoportnak a parancsnoka lett Ingrid. Egyelőre hét ügynököt kapott maga alá a nő és a minisztériumban kapott irodát és helyet. Xeth szeme és füle lett, lényegében

csak az Inkvizíciónak, illetve a Hírszerzési miniszternek kellett jelentést tennie és természetesen a nagyúrnak. Ezzel együtt már nem kellett terepre mennie addig, amíg a szülésről vissza nem jön, utána pedig saját maga dönthette el, hogy mikor akar kimenni és mikor másra osztani a feladatokat. Hatalmas megtiszteltetésnek érezte a nő, hogy ennyire méltó volt minderre. Mivel ez nem csak a karrierjében volt hatalmas előrelépés, hanem politikailag is az volt. Ezzel a ranggal ugyanis az is járt, akiket nem a Sith orgyilkosok likvidáltak azokat ezentúl nekik kellett, legyen az katona, tiszt, vagy éppen moff, esetleg erőhasználó. A feladatukhoz így is hozzá tartozott a hírszerzés is, így ez megmaradt, de mellette a fő feladatuk a likvidálás is lett. A nő örömmel ette birtokba a saját új hivatalát és részlegét a citadellában. Csak akkor mondta el az egészet Tubroknak, amikor személyesen találkoztak, az egésznek a férfi nagyon örült és igencsak büszek volt a menyasszonyára. Valószínűleg annak örülhetett a legjobban, hogy így Ingridnek nem kell olyan sokat terepre mennie, hanem nyugisan lehet. Főleg, hogy már csak három hónap volt hátra a szülésig, bár külsőre senki sem mondta volna meg, hog a nő gyermeket vár, még

mindig nem látszott, hogy lett volna hasa. Az utóbbi két-három hétben egyelőre még főleg a hivatalt szervezte, ismerkedett az új beosztásával és igyekezett megismerni a beosztottjait, hogy tudja kitől mit várhat el – természetesen a maximumot fogja kérni. Noha még szóba sem került, hogy bővüljenek, de tudta, hogy előbb vagy utóbb elkerülhetetlen lesz, így már támadt is egy ötlete, hogy kit vegyen majd fel idővel. Illetve továbbképzésekre járt és végzett, többek közt olyanokat, hogy vezetői feladatokat képes legyen ellátni. Arról természetesen ő maga is hallott, hogy az árulók adataiból az Onderon bolygóra irányult a figyelme. Ugyan a szimplán hírszerzés nem az ő feladata volt, de ettől függetlenül az információ hatalom volt, így természetesen az ilyen információkra is figyelt és gyűjtötte őket, jobban is, mint korábban. Végtére is mindig késznek és felkészültnek kell lennie…

Változások az elmúlt hónapokban:
- Botanikai és kémiai ismeretek a méregkeveréshez
- Vezetői képzések (még folyamatban)
- Méregkeverés

Orgyilkosi hivatal:
A hírszerzési szférán belüli legújabb divízió/hivatal. A Hírszerzés felett állnak rangban, lényegében tőlük kérnek információkat, a hírszerzők nekik és az inkvizíciónak küldik azokat, akik gyanúsak és kivizsgálásra szorulnak. Miután az inkvizíció kivizsgálta az ügyet és úgy ítélik meg, hogy az érintett személyt, személyeket el kell tűntetni, akkor szólnak Ingrid hivatalának, hogy ők intézzék titokban a likvidálást. Ők ilyenkor további adatokat kérnek a hírszerzéstől, illetve saját maguk is utána járnak ennek és információkat szereznek.
Ezeken felül a birodalmon belül, akiknek nincs pénze, rangja arra, hogy sith/urdrarr orgyilkost fogadjanak, azok is ide fordulhatnak, ha valakit meg akarnak öletni. Természetesen nekik fizetniük is kell a szolgálatokért, amit a hivatal nyújtani tud nekik.
Egyelőre Ingriden, avagy most már L’lerim parancsnokon kívül tíz további ügynök dolgozik itt. Ezekből négy korábbi rejtjel ügynök (cipher agent), három sima ügynök, egy watcher, aki Ingridnek jelent, kettő pedig korábbi halálosztagos, akiket ide irányítottak.

Kaland tartalma:
A megbeszélés a Nagyúrral nem tartott sokáig, mert csak annyit mondott a nőnek, hogy ő maga is vele tart a Malachor V-re, a másolata formájában, ha már fizikai valójában erre nem képes. Így átadta azokat a fegyvereket, felszereléseket a nőnek, amiket vinni akart és azokkal mehetett Ingrid a hajójához. Mire odaért Lord Xeth másolata, avagy Rejtjel Negyvenkettő már ott várta még eredeti alakjában éppen az egyik csövön fejjel lefelé lógva. Ingridet annyira sem érdekelte a felettese férfiként, hogy megnézze a félmeztelen nagyurat, csak fordult jobbra és ment is, hogy induljanak, a felszerelést pedig otthagyta a férfinak és Zarának, hogy pakolja el. Malachor V-re menet még el is beszélgettek, ott pedig kiderült, hogy nem csak DT-B3N fog velük tartani, hanem még egy alak is, Lord Such Tavres, a lehető legrosszabb személy a küldetés szempontjából, mert a császárné tanítványa, aki hosszú ideje keresteti a gyermekeit már, így kétséges volt az, hogy sikerül-e a küldetés, vagy a férfi próbálja-e őket szabotálni. Egy biztos volt, hogy nem volt meg kifejezetten az összhang a Rejtélyek Szférát képviselő sith és a három Hírszerzési szférás között. Such úgy vélte, hogy mindenkinek parancsolhat, azonban az ügynökök, főleg Ingird úgy vélte, hogy a saját ötleteit valósíthatja meg, ahogyan azt általában Lord Xeth el is várja tőle, meg egy ügynök általában egymaga boldogul mások segítsége nélkül, így talán ehhez is jobban értett, mint egy sith. Már csak azért is, mert olyan felszerelésben jött, hogy előrefelé tudjon haladni és felmérni a terepet, erre Tavres hátrahagyta volna. az álcát végig fenntartotta, így többször rá is szólt a jelenleg szőkehajú férfiként levő Lord Xeth-re. A harcosok, akikkel szembe kerültek eléggé kemény ellenfélnek bizonyultak az elején, a mozgáskultúrájuk alapján Halálosztagosok lehettek egyszer, de ettől függetlenül holtan végezték, az egyiket pedig még Zara-val a hajóra is vitették, hogy majd később információkat lehessen a teteméből kinyerni. Tovább haladva még két csoportba futottak bele, de ezek már könnyebb ellenfélnek bizonyultak. Ingrid végre használhatta élesben is a fénykardvívási tanulmányait is. A templomhoz érve egyetlen bejárat volt, de azt pedig csak Erővel lehetett kinyitni, Ingrid nem tudta, hogy erre Lord Xeth képes-e ebben a formában, vagy sem, de szerencsére ezt Tavres megoldotta és végre itt rájött, hogy jobb az ügynököket előre küldeni, amit Ingrid meg is tett, hogy ment. Három csapdából egyet kellett deaktiválni, kettőt már valaki más megtett. Ezen folyosó végén – ahol technológia is alig működött – egy kriptába érkeztek, ahol több karbonfagyasztott nőt is találtak, koporsószerűségnek álcázva és egy eltűnt közülük. Mivel innen egy irányba lehetett haladni arra mentek tovább. Fent folyosóra érkeztek, ami egy csarnokba vezetett. Itt érezte meg először a rosszullétet, amit a sötét oldali zavar okozott. Nem sokkal ezek után egy erősebb jött, ami már erős mellkasi fájdalommal is járt. Közben Tavres csak úgy besétált a csarnokban levő katonákhoz és a zavar miatt egy pillanatig még Ingrid is vesztett a hidegvéréből és belement a nagyura játékába. Végül Xeth is követte a tanítványt és ketten eléggé összezavarták a bentieket. Ekkor egy férfi tűnt fel, akiről később megtudta, hogy a Császár Ceremóniamestere az, itt volt a legerősebb fájdalom, aminél már össze is esett, ez volt az úrnő ébredése. Mivel a harcot elkerülték így a férfi elvitte mindüket az úrnőhöz, aki még fel is falta a katonákat, így szerezvén vissza az erejét. Lent azonban nem minden történt úgy, ahogyan tervezték, mert Lord Xeth vissza lett „űzve” Dromund Kaas-ra azáltal, hogy a másolatot elpusztította a nő és Ben kondicionálását is megtörte és erőérzékeny lett a végén a férfi. Így lényegében Ingrid és Tavres maradtak képviselni a Birodalmat, a nő pedig maradásra hívta pár napra. Noha Ingridnek volt parancsa, hogy vigye el Bent a Korribanra, az információszerzés miatt maradtak pár napot végül, amivel noha információkat szerzett, de időt és lehetőséget is adott arra, hogy Ben árulóvá váljon és dezertáljon…

Bővítés:
A következő napban jó pár fontos információt megtudott itt, csak egyre nem találta a választ, az pedig Lady Benûwia kérdése volt, az egy dolog, hogy a Ceremóniamester tudta, hogy Lord Xeth tanítványa, azonban, mint a gyermekek nevelőanyjára hivatkoztak a Hármak. Erre hiába kérdezett rá, mivel birodalmi volt, így hatalmas hátránnyal indult, főleg, hogy neki esze ágában sem volt elárulni a Birodalmat. Így majd kénytelen lesz Lord Xeth-nél rákérdezni erre, már ha a nagyúr hajlandó lesz beavatni ebbe. Amit csak tudott összeszedett információt, ennek viszont nagy ára volt, hogy amíg dolgozott, addig Ben össze tudott szedelőzködni és dezertálni. Erre az utolsó ittlevő napján jött rá, amikor visszament a hajójára és a férfi nem volt ott. Nem bízott meg benne, de azért ennél gerincesebbnek és egyenesebbnek gondolta, hogy van bátorsága szembenézni azzal, ami várja őt valamelyik sith akadémián. E szerint mégsem volt. A képességeivel nem volt nehéz kiderítenie, hogy a férfi élt a Hármak ajánlatával, hogy bármelyik birodalmit befogadják, aki otthagyja őket, ez pedig csak fogta magát és besétált hozzájuk, hogy csatlakozna. Meg is találta, azonban birodalmi révén nem tudott mit kezdeni, erővel elcibálhatta volna a férfit, de akkor biztosan nem jutott volna ki élve a bolygóról. Így jobb híján kénytelen volt hátrahagyni és nélküle visszatérni Dromund Kaas-ra, egyrészt, hogy leszállítsa a hullát Lord Xeth számára, akit le is karbonfagyasztott annak érdekében, hogy ne induljon oszlásnak, illetve az információkat is elküldte jelentés formájában, visszajuttatva a férfinak a álcaövet és a fénykardot is. A hazaérkezése után megannyi munkája, volt mint általában, többek között már nem csak a saját nagyurának, de Lord Organa részére is, hogy tisztázza a feleségét. Ehhez végül is egy olyan esemény vezetett, amire nem számított. Dromund Kaas-on tartózkodott Zara-val, amikor a nőnek rémálmai voltak, nem saját magának, hanem a testőrének. Majdnem egy egész héten át alig aludt, morgott, Ingrid is állandóan fáradt volt és nem volt kipihent emiatt. A nő álmait követve Ingrid a Mustafar rendszerbe jutott, ahol végre valahára megtudta az ellenségeik nevét is sok minden egyébbel. A Csillag Kabal voltak ezek, ők kapták el annak idején Zara-t is. Itt a bázist a két nagyúrnak adta át, ezáltal pedig tényleg tisztázta Lady Vadrint is, valószínűleg Lord Xeth nagy bánatára. De ez azt jelentette, hogy saját magát nem fogja Lord Organa megölni és folytathatja a saját munkásságát. Ezen esemény után egyébként nem volt több rossz álma, vagy hasonlója Zara-nak, még úgysem, hogy nem is tudták meg, hogy mit találtak még ott a nagyurak, mert nem beszéltek erről többet. A következő hetekben is szinte végig dolgozott, nyomozott, most már valamivel könnyebb volt, mert már volt egy nevük is, bár ettől nem nagyon volt könnyebb az egész, mert továbbra sem lehetett róluk semmit sem tudni, egyvalamihez piszkosul értettek, hogy elvarrják a szálakat maguk mögött. Amikor volt néhány napja, akkor a másik otthonában volt, Kaldahan-on a fiával és Tubrokkal együtt. Mindig, amikor odament, akkor Lord Xeth üdvözletét is át kellett adnia a férjének. Amikor a Kaldahan-on volt Hyrsi-től megtudta, hogy a nagyura felkereste őt valamilyen üzlettel kapcsolatban, már a nő nem osztotta meg, hogy miért. Ingrid tudta, hogy ebből semmi jó sem sülhet ki a nagyurát ismerve. Igazából nem is firtatta tovább ezt az ügyet, mert nem az ő dolga volt. mivel szerencsére engedve volt az, hogy ő is járjon terepre, így két alkalommal ki is ment dolgozni. Az egyik egy sima hírszerzési, megszokott ügy volt, információkért kellett kimennie Nar Shaddaa-ra, ahol egy dezertáló magasabb rangú katonát kellett utána likvidálnia. A köztársaságba akart dezertálni, hogy információkat vigyen. Így járt, főleg, hogy Ingridnek nem egy kapcsolata volt a Csempészholdon, többek között a Lone klán tagjai. Mindenesetre örült, hogy kimozgathatta a tagjait a másik egy kisebb helyőrség moffjának a likvidálása volt, ez nem volt túl bonyolult, de mivel szeretett volna mozgásban maradni, így emiatt ő ment el erre a feladatra. Az egészben az utazás volt a leghosszabb, maga az egész. Ezek után részben jól megérdemelt pihenését is élvezhette, amit a Kaldahan-on töltött el, ahogyan szokott. Most külön jó volt, mert a szülei is szakítottak arra időt, hogy eljöjjenek és meglátogassák az unokájukat, ha már senkinek sem volt ideje arra, hogy elvigye őt a Birodalomba. Örült annak, hogy itt lehetett pár napot a családjával, főleg, mert még Gunny is eljött ide, aki továbbra is az eredeti külseje helyett a kaldahani-ra hasonlítót preferálta, így továbbra is teljesen úgy nézett ki a fehér hajával, mintha Tubrok húga lenne és nem pedig Ingridé. Ebben a pár napban, nagyjából egy hétben senki sem zavarta meg, majd utána ismét térhetett vissza Zara-val együtt Dromund Kaas-ra. Ezek után az irodájában dolgozott, amikor a nagyúr hívatta magához, mert két dolgot is akart a nőtől. Az egyik a férfi saját nyomozása a Csillag Kabal után, ezen beszélgetés közben volt Ingridnek olyan érzése, amikor éppen Lady Benûwia-ra terelődött a szó, hogy akkor látta életében először azt, hogy milyen is a nagyúr valójában, amikor éppen nem játssza meg magát. az egyeztetés után Lord Farrirr-hoz mentek, mert Ingrid kellően magas rangban volt ahhoz – plusz a közelmúlt eseményei – hogy testőröket kapjon maga mellé, mintha Zara nem lett volna elég. Két alacsonyabb rangú becsületőr kísérte ezek után, hogyha Dromund Kaas-on hivatalos ügyei voltak. Ezen események után úgy nagyjából egy-két héttel Lord Xeth újra hívatta őt, azonban nem az irodájába, hanem az épület egy teljesen más részébe, amerre még soha sem járt, ahol laborok voltak. Ez az egész kellemetlen és kényelmetlen érzésekkel töltötte el, mert ez eléggé kihalt és néptelen hely volt. az sem segített az egészen, hogy pár napja volt „szerencséje” beszélnie a nagynénjével, aki figyelmeztette, hogyha hosszú életet akar, akkor ne akarjon egy nagyúr szeretője lenni. Ingrid kis híján kinevette, hogy totálisan hidegen hagyja a nagyura, mint férfi, nem is az esete és pontosan tudja, hogy hol van a helye. Hall’a csak mosolyogva tetet hozzá, hogy Ingrid szép, fiatal, független és makacs, nem is beszélve arról, hogy vörös és domináns, nagyban azokkal a vonásokkal rendelkezik, mint Benûwia, így vigyázzon magára. Mivel családtag volt, így a nő könnyedén olvasott Ingridben és kérdés nélkül is felelt a ki nem mondott a kérdésre, hogy saját tapasztaltból beszél-e a nő és igen. Ingrid nem irigyelte a nagybátyját, az admirálist, de ilyen volt a nem erő érzékenyek élete. Mondta, hogy tudja kezelni a nagyurát, ha úgy alakulna, mire a nő csak a fejét csóválta, hogy Ingrid végletekig lojális, ha parancsot kap sem mond nemet, ahogyan az apja sem. Ingrid hozzátette, hogy azért van egy szint, ami felett azért még ha az életébe is kerül, de elküldené a fenébe az illetőt, ahogyan most a nagyasszonyt is. Hall’a csak nevetett ezen és útjára engedte az unokahúgát. Aki pár nappal később ott volt a labor bejárata előtt. Az ajtó kinyílt és egy kész műtő várta odabent, ahol a nagyúr sürgölődött. Az első lépésnél egy műtős köpenyt adott át Ingridnek, akinek a kellemetlenségét fokozta, hogy nem az orvosi köpenyt kapta a kezébe, hanem azt, amit a páciensek szoktak. Nem sűrűn szokott előfordulni vele, hogy zavarba jön, vagy nem ért valamit, nos ez ilyen helyzet volt. Mivel nem mozdult, csak állt egyelőre Xeth kezdte sürgetni, hogy öltözzön át, oldalt van egy helység, vagy itt bent paraván, ha privát szférát akar. Ingrid rákérdezett, hogy nem-e maradhatna ki ebből, bármi is legyen az, persze, ha kínzás, akkor úgysincs más választása. A szavaira a nagyúr csak felnevetett, hogyha kínzás lenne, akkor nem jelentené be előre az egészet és nem így nézett ki. Inkább úgy fogalmazott, hogy ez egy jutalom, hogy Ingrid még hatékonyabban tudja végezni a munkáját. A nőnek erős kétségei voltak ezzel kapcsolatban, de ez még pont az a helyzet volt, hogy ne küldje el a férfit melegebb égtájakra. Mivel nem volt szégyenlős és volt rajta fehér nemű, így itt elől vette le az egyenruháját és vette fel a műtéthez szükséges köpenyt. Még rákérdezett, hogy mi is lesz ez, a férfi persze nem felelt, csak annyit, hogy még csak műtéti heget sem fog kapni, és altatást sem, csak végig nyugodtan kell feküdnie. Ezzel igazából gond sem volt, a „műtét” során a férfi ecsetelte, hogy mit csinál, már amikor éppen nem mély meditációba mélyedt, hogy az Erőn keresztül hajtson végre változtatást a nőn. Ettől még nem lesz sith ivadék, csupán az elméjének olyan részét szabadítja fel, bírja működésre, ami amúgy is jelen van, csak a nagyon magas intelligencia és az agynak olyan részeinek működése kell, amivel átlagember nem rendelkezik. Ezen műtét után pedig Ingridnek az a központja fejlődik ki teljesen, amivel képes lehet telepátiát és telekinetikát is használni majd idővel. Mire végeztek a műtéttel Ingridnek már erős rosszulléte volt és Xeth felől is furcsa dolgokat érzett, szerencsére a férfi kellően jól uralta a gondolatait, így legalább azokat nem hallotta, de amikor távozóban volt Zara kíséretében, akit úgyszintén odarendelt Xeth, hogy majd vigye haza a nőt már hallotta a testőre gondolatait. Hát még mindenki másért is, amikor emberek közé ért. Arról kapott útmutatást, hogy miként zárhatja ki, de azért nem volt olyan könnyű mindez. A másik jó dolog, hogy kapott egy hét betegszabadságot, és így Kaldahan-ra is elutazhatott, hogy ott pihenje ki mindezt. Szerencsére az új központba kapott gyorstalpalót is, aminek a segítségével nagyon gyorsan megtanulta kezelni a képességét, hogy miként zárhatja ki mások gondolatait, ha nem akarja használni a képességét, illetve miként tud másnak üzenetet küldeni, vagy kapcsolatot fenntartani, hogy fogadja is, ha a másik alapból nem tudna ilyet tenni. Ettől függetlenül elég erős migrén és rosszullét kerülgette napokon keresztül. Egészen addig gyakorolt, amíg már szét nem robbant a feje, utána aludt, majd folytatta. Lehetőleg nem Tubrokon, mert azt, hogy a férfi fejében mi jár anélkül is tudta, hogy a felsőbb gondolatait fürkészte volna. Ettől még mindig napokig fájt a feje és migrénje volt, de szépen napról napra csökkent és egyre jobban tudta úgy a képességet használni, hogy az nem okozott migrént neki. Még nagyon szokatlan volt neki ez az egész, de már látta tényleg a hasznát. Hogy így tud majd küldetésen rendesen beszélni Lord Xeth-el is anélkül, hogy bárki hallaná, nem is beszélve arról, hogy megtudja mondani azt, hogy hányan vannak körülötte, mert érzékeli a tudatukat. A droidok ellen nem jó, de hát arra az Erő sem. Nagyjából egy hete volt már itt a Kaldahan-on, a szabadsága is lassan lejárt, már kezdett egész jól lenni, így egy a férjével kellemesen együttöltött este után végül egymás karjaiban aludtak el, mintsem gondolva arról, hogy ez az éjszaka közel sem lesz olyan kellemes, mint azt ő hitte…

Változások az előző hónapokhoz képest:
- Politikai befolyása tovább növekedett és gyakorlottabb is lett ebben
- - Ennek köszönhetően két alacsonyabb rangú becsületőrt is kapott testőrnek, akik Dromund Kaas-i hivatalos eseményekkor kísérik
- Xeth-nek hála kapott telepátiát, amihez közvetlenül gyorstalpalót is az elméjébe, így pár nap alatt eltudta sajátítani a használatát.